Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
x
  2013-04-12 17:21:02, péntek
 
  Takáts Gyula: Mint csillag ül


Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin lángok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.

December ez már... Vándorol az év....
Egy gólya áll a kertben árván,
fehér pólyával törött szárnyán,
s delták vizéről álmodik szegény.

Csak néz... Elindul s merev szárnya,
mint toll piros tintába mártva
egy verset ír a tiszta hóba,
amíg beér az istállóba.

Megáll, és mintha napfény volna,
a jászolból rásüt a szalma,
s karácsony párás, szép tehén-szeme,
mint csillag ül december térdire.


 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
x
  2012-05-12 10:35:29, szombat
 
 
Takáts Gyula KI ÖTEZERBEN ÉLSZ

Ha majd az ember hangról olvasgatja már
a verset s hogy mit mond a szép,
s könyveinket, mint lyukas kódexeket
forgatja majd a többcsillagú nép;

mikor már vegytanával tölti testét,
-mint ma benzinnel én a motort-,
hogy meddig vigye utasát, a lelkét,
és élni nem lesz ennyi gond,

vajjon még lélek lesz-e az, ami nekünk?...
S megért-e ő, kinek fia
csak önnön szobrát lesi s kinek istene
egy gyógyszeres alkimia?...

Megérti-e dalunk?... És lesz-e násza
az adagolt világba,
honnan tán vissza se tud emlékezni majd
korunk zöld vadonába!

Mikor a nemzés csaknem örököt jelent!
És eltűnnek majd a temetők...
Szép lesz-e majd e kőnélküli sok liget
s megáll-e ő egy ág előtt,

mint én, akit most ép egy rigó szólogat?...
Ötven vagyok s gondolva rád,
neked írom, ki ötezerben élsz, talán
e hattyúdal ma éjszakán...

Ajánlás:

S mert nyelvünk már akkor alig-alig értik,
nem lesz nagy kincs e pár sorom,
de tán egy nyelvtudós megérzi, mire is
gondolt egy hajdani rokon!



 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
x
  2012-04-25 09:14:05, szerda
 
  Takáts Gyula FAKUTYÁN, FÉNYBEN

Egy gitárnyakú, nagy barát
repült a malmos völgyön át,
mezítlen lábbal, hosszú karral.
Olyan volt, mint egy kopasztott
angyal.
A dermedt láb aranyló bolyhai
csillogtak, mint a kis-kacsák
pihétől sárga könnyű tollai.
S kezében volt a száraz ág,
amelyre mint a vadgalamb
leszállhatott - ha kedve hozta volna -,
de ő csak szállt az égi porba.
A nagy kerék alatt a molnár
a pengő égre bámult.
Szeme kiállt a koponyából.
Piros száján a mosolya
világított, akár a réten
a sás szokott a nádból,
mikor a könnyű nyárfacsónak
kendert szállít a békés tónak...
Lángolt a rendház méhese
s a fényes jégcsapokra szállt
tizenkét zümmögő család.
A kis patak eloldta íjját,
megeredt s a kéklő nagy garat
őrölni kezdte lassan a havat.
A jégen átsiklottam épp borért...
Ilyen volt s az volt ám a tél!
-Ki látott engem? -
Se föld, se víz alattam.
Akár a fény, akként suhantam.




 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
x
  2012-04-19 17:58:09, csütörtök
 
  Takáts Gyula ÉS LEDOBTA HORGONYÁT

Láttál-e szilvafát repülni?...
Mikor kitágult őszi gömbje
lágyan billeg törzsén a fűben
és páros,kis kék gömbjeivel
följebb és még följebb ível...
Oly hamvasan és oly harmóniával,
hogy az idő kitárja mellét
s a tér e szép dimenziója
-akárcsak anyja volnaviszi...
Így láttam én!...
És szállt és szállt a szilvafa.
Árnyéka lábunk és szemünk előttt
fölszította az őszi legelőt...
S ahol a repkény zöldjét sose váltja,
a rejtett források között
a ludak - csőrük égbe mártva -
álltak, mint behavazott hárfa!
Hárfák, melyeket elvesztett a dél,
mert sorra fagyott mind, aki
e tájon hárfát szokott hordani...
S a kristálytiszta madarak
nézték a türkisz gömb alatt,
hogy szállt és szállt a szilvafa...
A válladon feküdt kezem.
Mint hajnalra emlékezem. -
...Mert így! ...Nem én! ...Te mondd
tovább!
Nem álom... Szólj!... Te légy tanúm!
Szavad gyémántja - kedvesem -,
hogy így láttuk, mi ketten!... Így!
Ki ott álltál velem,
zöld forrás hárfái fölött
tavaszból átnyílt őszi szerelem.
-Hogy szállt nagy zöld
és kéklő kis ballonjain...
S nem ritka - szólj -, hogy mindig így,
hogy így jön e páros őszi hónap,
a szárnytól és aranytól oly csodás
szeptember-októberi villanás.-
Aztán, csak annyi még, hogy itt a tél!
Közénk vág, mint egy lezuhant,
elégett szén-pilóta.
És itt marad dermedten, feketén,
mint vadkörtefa hosszú hóban...
De addig is, te légy tanúm,
hogy hamvasan és fényesen,
mint harminc év előtt a szerelem,
úgy szállt fölöttünk az a fa.
Oly fényesen és oly harmóniával,
hogy az idő kitárta mellét
és akkor, hogy el ne hidd, hogy elszáll,
bemérte és ledobta horgonyát,
s megállította fönt a fát...
S már minden mértannál az a több.
hogy ott ragyog s hogy látjuk
odafönt...




 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
x
  2012-04-07 08:22:29, szombat
 
 
Takáts Gyula ICARUS A KÖLTŐHÖZ

Ki nem az Égő Szárnyra épít,
szánandó szolga mind.
Építsd magadba hát az égnek
tündöklő sarkait

Jeget díszítsél pálmaággal.
a fényt ébenbe áztasd.
Mély völgy fölött kötélhíd szálán
tanítsd repülni szárnyad.

Alattad égjen bár üvegből
éles cserép-patak,
Altasd el dallal síró tested
és nyisd ki szárnyadat!

Mit sajnálsz? Az omló port talán?
Leszel még véle egy.
Hogy élsz. Ő hirdeti, a szárnyad
s a hűvös, ritka menny!

Ha ezt nem érted, ültessél fát,
vagy magról nagy tököt,
s vágj bölcs arcot, akár a majmok
a narancsok között
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
x
  2012-04-06 14:34:15, péntek
 
  Takáts Gyula ÚJ THERMOPÜLÉ?

Bekerített világ
Véresszemű hüllők a parton...
Pecsenyeillat és gépek vizelete
és bálnazsírtól bűzlik a fenyves.
A szörny már lombok és szirtek között
s a tenger földerül, akár tavunk:
a hullámokról partra szálltak! -
És részvéttel nézi a víz a földet,
hogy csörög, bűzlik és villog az út...
Nézi, mit művelnek
a sziklák fehér romjain,
templomok kódex-magányán,
szent pincéik között,
melyeket Thesszália és Sümeg
és Provánsz lépcsőire raktak
a karddal és betűkkel harcolók...

Thesszáliából Lokriszba át
Most is így és itt visz át az út!...
-És nincs megállj?-
Csak Ephiálteszek?...
A kerülők!... A sok de-től da-do-gók...
És pecsenyeillat bűzlik
a fenyvesek és oszlopok között
s a szép törzsek metszésein a dórvágású
ég már nem kék amfora.
Hó-felhőik sem képzelt istenek.
Szép mellük íve pállott és varas.
Égi szukák kószálnak, merre vagy
és korom és füst és vonulnak a keselyűk
árnyékán konzerv-pajzsok pikkelyes hada.
Cég-zászlók, milliárd sisak-doboz.
Acél-nyáron a jólfutó öröm
nyergén a bíborarcú győztesek!

Mögöttük fekete és előttük:
kék olajjal kenve minden út.
Bűzlik a szentek és űrhajók ege...
Vízen az élő sárkány, kócsagot, várost,
halat szivárvány-hálójába fal.
Fehér tudósok, kopott remeték,
a sziheten egyenként válogatják,
s nem él!...Megfojtva szálankint a fű.
Reszket az éhes kecskenyáj s mint
okos sziréna, bőg Krisztus lova,
a békés és nagyfülű szamár...
Dermedten, nem lándzsák nyelére,
fényes szerszámaikra dőlnek
a tiszta rend aszott szőlőmunkásai.
Testvéreik a kikötőben, lent,
nagy szálkás ládáikra állnak.
Nézik és egymást is, miként vonul
Ephiáltesz nem ember nyomán
a Verhetetlen:
mögéjük és ellenük!
nézik, mint húzza Thermopülén át
a pikkelyes és vérs, zászlós táborát.
Állnak s már lassan értik:
Embert mímel Xerxesz fején az álarc!
Állnak és egymásra néznek:
Leonidász halott?...
És felel az egyik:
-De ott áll a domb.
Rajta már király nélkül is győzhetünk!-

















 
 
1 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
x
  2011-02-07 22:07:58, hétfő
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-01-30 05:01:29



Takáts Gyula

Áttetsző és mély szárnyakat


Most lettél az, mely változatlan
s teljes a kegyetlen anyagban.
Áttetsző és mély szárnyakat
bontasz az évszakok alatt.

Föléjük így állsz láthatatlan,
de létező biztos alakban
átlépve már abba a tájba,
amely mindenkinek hazája.

Lényegülve a konok hiány
teljest ragyog, mint a szivárvány
s a nagy ív jegyeit kibontva

ragyogsz ránk, fölénk magasodva,
szinte már fogható jelekkel...
Szavaim közt minek is kereslek?

 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
ta gyula
  2011-02-01 15:32:08, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-01-30 10:52:54

takáts gyula: iskolám falára
Az iskolát most látom nagynak én.
Hol egykor úgy kínoztak engem,
nagy, sárga, vén falán fáradt szemem
most egyre-másra rajt felejtem.

Mint égi ablak egyre-egyre nő.
Majd oszlopos csarnoknak látom.
Kihalt honom fölött te légy a jel
e fegyverdúlta déli tájon.

Te légy a jel és ódon könyveid
és szobraid nemes vonása,
mint szemre fény és szívre édes ír,
úgy hulljon házunk asztalára.

Vén hársfasor alléja most vezess.
Légy a félig-vaknak rácsa.
Ne hulljon mélybe s légy a rabnak is
mézhomlokú jó porkolábja.

Vezesd e sárga, vén falak közé,
melyek szemében egyre nőnek.
Ágyútlan váraink, vén iskolák,
ti vagytok szárnyai jövőnek!

Mint hajdúk hajdanán, sáncok ölén,
szorítva kardjuk s bibliájuk,
úgy légy nekünk tudás, szívünkrenőtt
szabadon választott királyunk.



 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
T Gyula
  2010-12-07 09:59:13, kedd
 
  Takáts Gyula



ÍGY KÍSÉRTI



Azok a nagy hegyek

kísértik egyre Csut...

És öbleik alól

a sok-sok volt világ

fénylő szava,

akár a lápon át

és zsombék alól

a berki sok titok...



S hiába kérdezi...

Némán megy vele

a láthatatlan Mind.

S ahol a versek tolla

még sohase járt

a nagy hegyek

hajdan árnyéka is vele

s ahogy zsombék zsombék után

úgy nő Drangalag is

egyre csak tovább

és mint lidérci láng

együtt kísérti Csu Fut

Drangalag és a világ.









OTT TALÁN



Majd ott talán

a végtelen

kísértő tájain

az eltűnt álmok is szólnak vele.

És Csu mit válaszol

a füge és a bükkfa

tudja csak talán,

mert ismerték a zöld

és tudják a kék szavát...



Vagy talán

kilencven év után

sziklás forrásain

a villogó síkok

húsznál alig több jele,

mint itt e vers...



És ott talán a hegyi kert

tündér lépcsőin át

ha majd viszik,

az eltűnt álmok is

együtt jönnek

és szólnak is vele

a zöld és a kék nagy kertjibe.






 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
T Gyula
  2010-11-06 07:56:18, szombat
 
  Takáts Gyula


LESI, VÁRJA




A kerti fát

nézi Csu Fu

és ágai sora

mintha szólítaná,

de sejti csak szavát,

mint dőlt torony

porából sejti csak

a freskó Máriát...




Így üldögél

a világ hátán

lógatva lábát

dőlt kövön

és lombjai

és versei között

lesi, várja tovább

a sok-sok vanból a világ

jól rejtett válaszát.













SZIKLÁK, KÖLTŐK SZAVA




Forrás és vár

s egy vers között

szép szikláival

fogadta Drangalag




Öreg kövek

itt rakták szét

a vállukról a vén időt

és a holt vulkánok egyikén

Csu Fu megállt

és nézte csak tovább

hogy hangyaárnyék

és a sólyomszárny alatt

bükkfák, tornyok,

kondák, kocsmák között

a berken, nádon át

hogy nőtt és nő tovább

a Sohasem Egész

s vele hogyan,

mindig együtt

várak, sziklák, költők szava

és a holt vulkánon át

pincéivel, szőlőivel

mindig velük tovább

a Drangalag világ...













HATTYÚK HELYETT




November és hattyúk helyett

fehéren villámlik a tél.

És berkünk tündérpartjain

a zöld helyett

varjaktól sötét

égerfa áll.




Fénylő jegén

versek helyett

a túlsó partra át

süket magány suhan

a néma fakutyán.









 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.