Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Heine költészete
  2015-08-03 21:00:19, hétfő
 
 




HEINRICH HEINE KÖLTÉSZETE


Heine /Düsseldorf, 1797. december 13. - Párizs, 1856. február 17.) német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is.

A nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában. Heinrich Heine jelentősége a német irodalomban, Petőfi Sándoréhoz hasonlítható a magyar irodalomban.











A HAJÓTÖRÖTT


Remények, szerelmek! Romokban minden!
Magam, mint hulla,
Melyet harsogva vetett ki a tenger,
Fekszem a parton,
A puszta, a meddő parton:
Előttem a hullámok sivatagja,
Mögöttem gyötrelem és nyomorúság:
Fölöttem húznak a felhők,
A lég formátlan, hóka leányai,
Kik merik egyre a tengerből a vizet
Nagy köd-csobolyókba,
S cipelik, cipelik nehezen,
Végül kiborítják újra a tenger ölébe...
Keserves, szürke robot,
S oly hasztalan, mint a magam hiu élete.

Morajlik a tenger, sikong a sirály,
Hajdani emlékek meg-meglegyeznek,
Elillant álmok, elvillant képek,
Gyötrelmes-édesen föl-föllobognak.
Igen, északon él egy asszony -
Szép asszony, királyi szép!


Ciprusfa-sudár testét
Fehér, buja leple körülsimogatja:
A sötét fürtök zuhatagja,
Mint mámoros éj,
Úgy csordul alá
Fonatok koronázta fejéről,
És álmatag kondorodik
Az édesen halvány arca.
S az édesen halvány arcból
Hatalmas, igéző szem süt,
Akár egy fekete nap.

Te fekete nap! Ó be sokszor,
Be széditő sokszor is ittam
Megtáltositó, szilaj tüzedet!
Csak álltam ott, lángoktól részegen ingva...
Erre mosoly lebegett le galambszeliden,
A felvont, büszke ajakról:
S az a felvont, büszke ajak suttogott
Holdfény-puha, rózsa-lehelletü szókat,
Hogy a lelkem fölrepesett
És sasként szállt az egekbe!
Hullámok, sirályok, hallgassatok!
Oda már minden: boldogság, remények,
Remények, szerelmek! Fekszem a földön
- Magános hajótörött -
S lángoló arcom
A nedves homokba fúrom.










A KISASSZONY ÁLLT A PARTON


A kisasszony állt a parton
búbánattal tele,
szivét a rózsa alkony
látványa nyügözte le.



Kisasszony, ez ócska viccre
kár igazán a könny:
lemegy a nap emitt, de
ott hátul visszajön.







BÁNAT


Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.


Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

Fordította: Szabó Lőrinc


Heine: BÁNAT

Link

Link

Link







ESTI ERDŐBEN BOLYONGOK


Esti erdőben bolyongok,
álomittas fák alatt,
s mintha csak velem bolyongnál
egyre, gyöngéd árnyalak.

Ugye itt van bájos arcod?
Itt lebeg fehér ruhád?


Vagy csak a holdfény hatolna
a fenyőhomályon át?

Földre pergő könnyeimnek
halk neszét hallom talán?
Vagy valóban sírva kísérsz
utamon, te drága lány?







HA VAN HOZZÁ JÓ SZEMED


Ha van hozzá jó szemed,
és a dalaimba nézel,
szép fiatal hölgyikét látsz
andalogni ott le és fel.

Ha van hozzá jó füled,
sóhaját is hallod ennek,
kacaját, dalát, s e hangok,
jaj neked, szívedre mennek.



Mert úgy fon be téged ő,
ahogy engem: szóval, szemmel.
Tavaszlázban bódorogsz majd
zöld erdőn, szerelmes ember.







HOLDEZÜSTÖS HÁRSVIRÁGOK


Holdezüstös hársvirágok
részeg illatot lehelnek,
fenn a légben és a lomb közt
fülemülék énekelnek.

Ugye, kedves, milyen jó a
hársak alján ülni, hogyha
lombjukat a telehold-fény
sugarasan átragyogja.

Nézd csak jól meg: szív- alakja
van ennek a hárslevélnek,
hársfa alá a szeretők
oly szívesen azért ülnek.



De mondd, kedves, mért mosolyogsz
messze álmok rabja képpen,
mint akinek rejtett vágyak
ébredeznek már szívében.

Ó, bevallom neked, édes,
mire vágyom: azt kívánom,
hogy bundába burkolózva
üljünk tarka, könnyű szánon,

szélkavarta hóviharban,
hangos csengők hangja szálljon,
úgy suhanjunk, úgy repüljünk
át a réten, át a tájon.


Holdezüstös hársfavirágok - Ernesto Cortazar zenéjével

Link











LELKEMBEN TAVASZI RÉT


Lelkemben tavaszi rét
lágy kolompja kondul.
Dalom, hív a messzeség
szállj a dombokon túl!
Szállj addig,
hol áll a ház


violák közt, csöndben.
Ha egy rózsát nyílni látsz,
mondd neki: köszöntöm.







LEVELED


Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly nagyon,
tudatod: nem szeretsz. De
tizenkét oldalon!



Megannyi teleírt lap -
kis kézirat-köteg!
Komolyan nem szakíthat,
ki ily sokat fecseg.







MEGREZDÜL AZ AJKAMON...


Megrezdül az ajkamon
halk tavaszi ének.
Zengve zendülj, halk dalom,
vágj a messzeségnek.
Violákkal van teli


egy kert, szállj odáig,
látsz egy rózsát, mondd neki:
lelkem hozzá vágyik.







MEMENTO


A hajad olyan fekete.



a ruhád oly fehér: . .


az ifjuság ígérete .


az élettel felér. . . .




Ó, csal az ember élete!


ki tudja mi nem ér . . . .


Ruhád is lesz még fekete,


hajad is lesz fehér.". .




Heinrich & Heine - Memento (Carlo Ruetzs Modular Mix)

Link








MIÉRT OLY SÁPADT A RÓZSA MA ...


Mért oly sápadt a rózsa ma,
ó, mondd meg, édesem?
Zöld fű közül az ibolya
mért nem cseveg velem?

Miért oly bús, oly kedvtelen
ma a pacsirtadal?


Mért oly setét a föld nekem
ma mint a ravatal?

Mért vonja ködbe a mezőt,
mért oly borús a nap?
Mért tölti el a levegőt
ma ez a kripta-szag?

S hogy magam is oly bús, alélt
vagyok, mi lelhetett?
Ó, mondd, szívem drágája, mért
hagytál el engemet?










MINT EGY VIRÁG OLYAN VAGY


Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,


meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.


Gitáros Sokk - Virágosat álmodtam

Link








SZÍVEMBEN MINDIG LESZ EGY HELY ...


Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el


Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!







TALÁLT KINCS


Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,


elhervadok!

Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!

Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!



























 
 
0 komment , kategória:  Heine  
Heinrich Heine: Memento
  2015-03-26 20:30:25, csütörtök
 
 




Heinrich Heine: Memento


"A hajad olyan fekete,


a ruhád oly fehér:


az ifjuság ígérete


az élettel felér.




Ó, csal az ember élete!


ki tudja mi nem ér?


Ruhád is lesz még fekete,


hajad is lesz fehér..."



ford. Babits







Heinrich & Heine - Memento (Carlo Ruetzs Modular Mix)

Link













 
 
1 komment , kategória:  Heine  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 545
  • e Hét: 1348
  • e Hónap: 26303
  • e Év: 143657
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.