Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 273 
Szeretetről...
  2018-09-04 19:17:05, kedd
 
 


Válóczy Szilvia:

Szeretetről...


A szeretetet, mit ápolnod kell,
Gondoznod, hogy soha ne haljon el,
Vigyázva érintsd lelkeddel,
Óvd oly nagy kegyelemmel,
Hisz törékeny voltában a fény,
Akár egy örökké tartó remény,
Lüktetett csendben robbantja szét,
Szíved legmélyebb szegletét.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Szeresd a gyermeket...
  2018-09-04 19:00:31, kedd
 
 

Vajay Tiborné:

Szeresd a gyermeket...


Szeresd a gyermeket!
A gyermek égi fény,
őszinte szeretet,
öröm és remény,
szíved rejtekéből
elűz minden borút,
lelke virágából
fon köréd koszorút.

Szeresd a gyermeket!
A gyermek zsenge ág,
kivirul, széppé válik
tőle a nagyvilág.
Vigyázz rá mindig,
kísérd lépéseit,
töröld le a gyermek
csillogó könnyeit!

Szeresd a gyermeket!
Mert ő maga a szeretet,
minden szó az ajkán
gyógyítja lelkedet,
olyan mint egy angyal
égi glóriával,
tiszta fehér lelkének
földi jóságával.

Szeresd a gyermeket!
Fusson álma után,
ragyogó szemekkel
mosollyal az arcán,
terítsd rá lelkednek
szeretet palástját,
öleld szeretettel,
tedd széppé az útját,
ringassa lágyan
szívednek jósága,
mert ő az életednek
földi boldogsága!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Búcsúzik a nyár...
  2018-09-01 21:54:35, szombat
 
 


Vörös Judit:

Búcsúzik a nyár...


Arany sugarával
elillan már a nyár,
odébb áll csendesen,
tűnik az illatár,
hallgatom búcsúját,
tücsökhangon szólal,
lassan tovább oson
minden múló nappal.

Átadja majd helyét
a termékeny ősznek,
s az érkező napok
új álmokat szőnek...

Tudom, visszatér, hogy
szívembe költözzön,
s újult ragyogással
fényárba öltözzön.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Szóba vésve...
  2018-08-30 22:11:50, csütörtök
 
 

Varga János Veniam:

Szóba vésve...


Ezer férfi szerelmével felér, amit érzek.
Könnyben ázó hű szemekkel semmitől sem félek!
Veled kell az öröm-bánat, ameddig csak élek,
Az én szívem párja lészen sírig a tiédnek.

Nincs e földön oly erő, mely tőled elszakíthat!
Akkor sem, ha holnapután világvége virrad,
Mert a lelkem olyan tűzzel lángol te irántad,
Amely fölött hatalma vész minden elmúlásnak!

Tekinteted tündöklése, mennynek birodalma,
Karod szirom ölelése, létem nyugodalma,
Ajkad édes ízlelése, éden csábítása,
Fényed földi létezése, csillag ragyogása.

Szóba vésett vallomásom mondom a szemedbe!
Rongy életem nélküled a túlvilágon lenne,
De az Isten útjainkat azért keresztezte,
Ráleljünk az igaz, tiszta, örök szerelemre!







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Csak a fény hiánya...
  2018-08-22 22:08:03, szerda
 
 



Venyercsán László:

Csak a fény hiánya...


Már rövidülnek a napok,
már sárgulnak a levelek,
már köd teríti palástját,
alig látszanak a hegyek.
Illat is fanyar a kertben,
elmúlást lehelnek a fák,
enyészet kering a légben,
szél hozza a halál szagát.

Az ember lépte is lassul,
érnek ólomtalpú telek,
minden évszak vallat, kérdez,
sürgetve vár feleletet:
miért a lét, ha elmúlik,
s jönnek - mennek nemzedékek,
miért hull önön - sírjába,
ami tavasszal újraéled?

De a köd felszáll a fényben,
kiderül: nincsenek árnyak -
csak a fény hiánya dermeszt
s lehelete a halálnak, -
hisz kigyúl újra a Tavasz;
halálnál erősebb az élet,
csak mementó az ősz s a tél!
Aki itt küzd, mindent elérhet...






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Egymásba fogózva...
  2018-08-09 21:06:31, csütörtök
 
 


Vilhelem Margareta

Egymásba fogózva...


Nyári éjjelekben bőrömre tapad
pillantásod, nyári ingert akaszt
áradozva szívemben könyörtelen ,
húsomba mar termékeny szerelmet .

Érzékiségem remegve bomlik szét
az alkonyi csend hatalmában ,
az egymást tükröző lelki világban
indulok feléd mint Hold alkonyában.

Minden sejtem fájdalma édeskés
kivilágosodik egyre gyöngédségem
egymásba fogózva élteti szemem
mint önmagában nyíló virágoskert .

Mozdulataink egymásba zökkennek ,
magukért szólnak a matató kezek ,
mozdulatunkban minden egyenes
csókjaink mérik a táruló szerelmet..

Minden szem mértek íves része
hajladozik testem és tested között ,
elég a szó hogy megrepedjen felette
burokba zárt vággyal forr rezzenete.

Csak a szájunk az, mi alig szétreped
kettős színt vall finom érzékiséggel ,
a két színt között csókok függnek egybe
amitől vibrálni kezd egy reménység.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Mert elmúlt a nyár...
  2018-08-09 19:01:09, csütörtök
 
 


Walthier Eliz:

Mert elmúlt a nyár...


. . . és mit tegyünk most?

ha szétfoszlott az álom,
ha nincsen többé
harmat a virágon?
kinek kell akkor?

Mit tegyünk most?
ha fiatal szép Nyáron
őszi szél sír fájó búcsúzót?






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Egymásba fogózva...
  2018-08-05 19:29:02, vasárnap
 
 

Vilhelem Margareta:

Egymásba fogózva...


Nyári éjjelekben bőrömre tapad
pillantásod, nyári ingert akaszt
áradozva szívemben könyörtelen ,
húsomba mar termékeny szerelmet .

Érzékiségem remegve bomlik szét
az alkonyi csend hatalmában ,
az egymást tükröző lelki világban
indulok feléd mint Hold alkonyában.

Minden sejtem fájdalma édeskés
kivilágosodik egyre gyöngédségem
egymásba fogózva élteti szemem
mint önmagában nyíló virágoskert .

Mozdulataink egymásba zökkennek ,
magukért szólnak a matató kezek ,
mozdulatunkban minden egyenes
csókjaink mérik a táruló szerelmet..

Minden szem mértek íves része
hajladozik testem és tested között ,
elég a szó hogy megrepedjen felette
burokba zárt vággyal forr rezzenete.

Csak a szájunk az, mi alig szétreped
kettős színt vall finom érzékiséggel ,
a két színt között csókok függnek egybe
amitől vibrálni kezd egy reménység.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Holnap...
  2018-08-04 21:04:04, szombat
 
 



Verő László:

Holnap...


Valaminek lennie kell azután,
hisz nyomtalan menni el innen
oly lehetetlen, oly suta lenne.
Mindaz a végtelen bánat és
kín idelenn - csöpp örömök,
pillanatok - megmarad tán
az a pár suta írás, néha
mosoly a kihűlt szemeken.

Hallod e hangom, mi egyre
csak tompul, lesz e az
ajkamon szó, ami fontos?
Hol van a kezdet, és merre a
cél, lesz e még holnap, vagy
itt e a vég . . .





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Minden jelben...
  2018-08-02 20:36:37, csütörtök
 
 



Vas István:

Minden jelben...


Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj dalomnak ringatója csak te vagy.
Reggel, délben, alkonyatkor néztelek
és most minden gyöngyszem-óra csak te vagy.

Leng szivemben rózsakendőd, kék ruhád;
csillag hull sötét folyóba: csak te vagy.
A virágok szép nevére megtanitsz:
kosbor, bükköny, mályvarózsa csak te vagy.

Bőröd, ajkad, lélekzésed boldog íz:
életemnek fűszersója csak te vagy.
Zöld szemedből vígarany rezeg felém:
nap ha fényét lombra szórja, csak te vagy.

Árnyaival üldözött az alvilág,
szól a kakas virradóra: csak te vagy.
Élet fája, hajtsd ki ágadat fölém!
Kajszinarcod néz le róla: csak te vagy.

Nyár és hajnal, rét és erdő, Duna, domb:
versem édes csattanója csak te vagy!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 273 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 107 db bejegyzés
e év: 3721 db bejegyzés
Összes: 15212 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 4692
  • e Hónap: 15649
  • e Év: 337516
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.