Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
34. fejezet
  2018-04-26 19:09:28, csütörtök
 
 
Másnap reggelig, ott ültünk a Doki ajtaja előtt, hisz nagyon fontos ügyben akartunk vele beszélni. Érdekes nem kereset senki a szobánkban Minket. Pedig mind a ketten távol voltunk.
Közben megtudtam, hogy a kék ruhás betegek a másik Intézetből, valamikor egyenruhások voltak, és, hogy a rendet fent tartsák, cseréltek.
De, nem tudom, hogy ez mire volt jó, mert nem volt semmi konfliktus, itt bent. Megpróbáltam Ineztől érdeklődni, de nem sokat mesélt.
Annyit kivettem a szavaiból, hogy mikor nem voltam itt, akkor kisebb fajta elégedetlenség ütötte fel a fejét. Lehet, hogy ezért cseréltek.

Doki, megjött, és kérdően nézett ránk. Ugyanis egymásba voltunk gabalyodva.

- Ti, még itt vagytok?
-Látod, addig nem megyünk el, amíg nem fogadsz Minket.
- Gyertek be!

Telefonált.

Nem sokára, jöttek az Ápolók, és Cica, - azaz Hilda nővér -

- Mi a bajotok?
- Doki! Szeretem, és nélküle nem megyek sehová.
- Megmondtam, hogy nem lehet, itt, ilyet nem csinálunk.
- De, Ő nem a testvérem, hisz nem egy Apától származunk, külön vér.
- Szárnyasló! - Doki, mérges lett - Nem, és nem.
- Doki, szólhatók valamit?
- De, csak valamit, Hilda.
- Ha, szeretik egymást, akkor miért nem, hisz Csaba, és Inez (civil nevükön) nem testvérek. Sem Anyjuk, sem Apjuk nem azonos. Itt, van a hivatalos levél, amit ma hozott a Postás. Félre értés történt, ez ügyben. Oda viszem, és nézd meg.

Doki, áttanulmányozza a hivatalos íratott hosszan, elgondolkodik, és így szól!

- Rendben, átnéztem, semmi olyat nem találtam, ami kérésedet elutasítja. Így engedélyezem, hogy Ti ketten egy helyiségben lehettek állandóan, azaz, Inez leköltözhet Csabához, végleg.
- Ugye, mondtam, és éreztem.
- Pillanat, mielőtt mindenki szét menne, van egy feltételem!
- Mi lenne az, Doki! Vedd úgy, hogy kérésed teljesítve van. - mondtam.
- Szárnyasló, ne oly hevesen! Lassabban, annyi lenne, hogy újra megalakított a ,,Nekünk szól a Dalárdát".
- Megegyeztünk, kezet rá.
- Hilda, kérem, hogy biztosítsa a feltételeket, és megkérem az Ápolókat, hogy Inez holmiját levigyék Csabához.

Mindenki kifelé ment az ajtón, mikor Hilda megragadta a gubancomat, és magához húzott.

- Azt, sejted, hogy tartozol nekem valamivel, Szárnyasló?
-I g e nnn. - dadogtam, csak engedj el.
- Oké, de mikor neked szólok, akkor a rendelkezésemre állsz, vagy különben...
- Rendben.

Másnap, találkoztam Hild nővérrel.

- Mi, volt ez, mért csináltad?
- Te, buta férfi, azt hiszed, hogy az én szemem vak, és nem látok el odáig. Hisz nagyon jól tudtom, hogy szeretitek egymást. Hisz, Hófehérke részletesen elmesélte a három napos történetet. A levelet, én írtam, és én adtam fel, már két hét előtt, de tegnap hozta a Posta. Ezt, elintéztem Neked. De, ha hívlak, és nem állsz a rendelkezésemre, ellátom a bajodat. Érted!
- Persze, csak ne tudja meg senki, kérlek?
- Minden tőled függ!
- Értem, persze, megteszek mindent,amit szeretnél.

Ebbe, csak az volt a baj, hogy ha Hilda nővér szól, akkor az éjjelt nála kellett töltenem, sőt már annyira elment ebben, hogy, már nappalra is kívánt. Nagyon fárasztó, és kellemetlen volt.

Dalárdát tovább vittem, azaz újra alakítottam, mert a fele társaság teljesen új emberekből állt. Így egyre merészebbek voltak a terveink, és sikert, sikerre arattunk.
Doki, büszke volt ránk.
Jómagam, és Inez minden támogatást megkaptunk, amit csak lehetett.

Kossuth, és Picasso egy évben egymás után elhunyt.




Volt, annyi lehetőségem, hogy után nézek a kettők dolgairól. Hildának volt igaza, hogy nem vagyunk testvérek. Sikerült kinyomoznom, hogy Anyámhoz hasonló nevű Nő szülte Inezt, de sok adminisztráció közepette, elírtak egy betűt, és így lett két Anyából egy Anya.

Nórámmal az történt, hogy Apor kivette magához, és Távol-Keleten élnek. Megtudtam, boldog vagyok, hogy megtalálták egymást.

Nekünk, kint újra kellett kezdeni az Életet, mert Inez terhes lett.


...

- Drágám, szia! Készülj, mert van egy meglepetésem a számodra, vacsorázni megyünk. Mindjárt otthon leszek.
- Mire megjössz, kézen leszek, és indulhatunk.

Nem telik el egy fél óra és Csaba beáll az Audi A4 típusú kocsijával a ház elé. Dudál, és felsége Barbara, kijön a Villából, és beszáll a kocsiba.
Egy olyan helyre vitte édes párját Csaba, ahol még nem voltak.
Diósgyőrbe a Vár alatti étterembe.

Majd, a helyi Szállóba szobát foglalt, pezsgőt rendelt.
Kényelmesen elhelyezkedtek a kinti teraszon, kortyolgatták a pezsgőt, nézték a tájat a friss házasok.




- Drágám, nem vagy fáradt?
- Mert?
- Szeretném elmesélni az álmomat.
- Hallgatlak, Csabi.

Részletesen elmesélte az álmát, nejének Barbarának.

- Nem, hiszem el, hogy neked ilyen álmod volt. Ez, valami lelki problémából fakad.
- Lehet, biztos, hogy van bennem, mert Anyám...
- Ne, is folytasd, majd én ki veszem, belőled.
- Ugye, megmaradok.
- Persze, TE buta!
- Töltesz még egy pezsgőt.
- Természetesen. Barbárám, holnap hazamegyünk, összepakolunk, és utazunk tovább.
- Hová megyünk?
- Távol- Keletre, Japánba. Nászútra.


Csaba, és Barbara a repülőtéren, a terminálban várakozott, hogy mikor szállhatnak fel a következő Japánba tartó repülőgépre.





V É G E.

 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
33. fejezet.
  2018-04-26 15:39:14, csütörtök
 
 
Végül kissé megnyugtattam magam, és az morfondíroztam, hogy mibe menjek este Hilda nővérhez, hisz, vár.
Kitaláltam, mivel meleg volt, így öltöztem fel.

Nyakkendő, piros atléta, szürke gatya, strandpapucs.

Megnéztem magam a tükörben, megállapítottam, hogy elég jól nézek ki. Bent ültem a fotelomban, és vártam az estét, hogy eljöjjön.

Pár óra múlva, kopogtak. Kinyitottam az ajtót, de nem láttam semmit, mert kezdet sötétedni. Akkor ugrott be az agyamba, hogy biztos, hogy az Este lehetett. Senki más.

Indultam Hilda nővérhez, útközben letéptem egy száll pipacsot, hogy ne menjek üres kézzel.

Lakáshoz értem, kopogtam, ahogy illő, Hilda ajtót kinyitotta, és berántott. Földön landoltam. Felemelt, mosolygott rám.

- Szárnysaló, jó, hogy eljöttél, boldog vagyok.
- Hát, igen, én is, Hilda nővér.
- Neked, mostantól itt, csak Cica vagyok.
- Jó, ahogy szeretnéd.

Persze a pipacsról a szirmok lesetek, és a szárát nyújtottam át. Cica, megfogta, mosolygott.

- Köszönöm, Kedves vagy.

Innentől kezdve, Cica irányított, az volt amit Ő akart, beleszólásom nem volt. Időnként rám feküd, dorombolt nekem, kedvesen. Bevallom, hogy az éjjel nagyon elfáradtam. Cica, kedvességétől.

Reggel, Hildához bejött két ápoló, egy hordággyal.

- Ez, hogy került hozzád, nővérke?
- Erre sétált, rosszul lett, láza volt, így ápoltam egész éjjel, már jobban van, de még bizonytalan a járása, ezért hívtalak titeket, hogy vigyétek az otthonába.
- Kérésedet, vettük, és már visszük is.

Cicára, néztem mosolygott, és puszit dobott.

Viszlát, Szárnyasló, vigyázzon magára, máskor.

Lefektettek, és már aludtam is. Nem kellett altató!



Úgy, négy óra múlva felkeltem, és mentem a Dokihoz.

- Szép napot Doki!

- Neked is Csaba!

- Lenne, egy pár kérdésem.
- Tedd, fel válaszolók mindenre.
- Tehát, hogy kezdjük az elejéről:
1. Hogy kerültem vissza, mikor egy évet kint töltöttem?
2. Mi, van a Dalárdával?
3. Mikor lehetek Inezzel?
4. Kik a kék ruhások itt bent?
5. Mit tudsz Aporról?
6. Tímár, öcsémet nem láttam, hol van?

- Elég, ennyi elég, annyit kérdezel, hogy nem is tudom, hogy fogok rá válaszolni mindenre.
Na, akkor figyelj!
1. Úgy kerültél vissza, hogy a testedben volt egy chip, ami minden mozgásodról számot, illetve képet adott, tudtuk, hogy merre jársz, mit csinálsz, hogy másoknak ne ártsál visszahoztunk.
2. Dalárda épp nem működik voltak változások, vezetőre vár! Ha, akarod, akkor összeáll, megint. Rajtad múlik.
3. Inezt jobb ha elkerülőd, mert a húgod, itt ilyet nem csinálunk, amit szeretnél.
4. Kék ruhások, egy másik külföldi Intézetből jöttek, 50 főt mi adtunk, 50 főt ők adtak,
5. Apor? Ez, egy veszélyes kérdés, maradjunk annyiban, hogy él, messze Hazánktól, jól van, és elnézést kér Tőled. Róla, ennyit, mást nem mondhatók.
6. Öcséd, elhunyt. Eltemettük, hamvait egy urnában találod meg.

- Ez, nem lehet igaz!
- Mi?
- Hát, ez, húgommal nem lehetek, értsd meg, hogy nem egy Apától valók vagyunk. Szeretem, és vele akarok élni, éred!
- Neked, ott van Nóra, a barátnőd!
- Nóra, nem tudom, hogy ki az, nem ismerem.
- Értem, akkor minden rendben van.
-Nóra, Aporba lett szerelmes, és nem kellettem, életemből eltűnt, nekem Inez kell!!!
- Jó, jó, nyugodj le, nincs semmi baj megértettem. Minden rendben.

Bejött, János, és egy szúrást éreztem a vállamba. Ágyamhoz vittek, lefektettek. Ez után nem tudom, hogy mi történt velem.


Másnap reggel, Kossuth volt bent nálam.

- Jól vagy?
- Köszönöm, jól, miért?
- Aggódtunk érted.
- Rendesek vagytok. (ez, jól eset.)

Felkeltem, hogy megkeressem Inezt.
Azt, tudtam, hogy a legrövidebb út, hozzá a parkon keresztül vezet, a bokor, és halastó mellett.

Messziről megláttam.

Inez! Inez! Nem, reagált rá.
Hófehérke!
Megfordult, meglátott, felém jött.

Láttam, hogy egy szép Nő jön felém, de kételkedtem benne, hogy Ő Inez. Nem hasonlított rá. Teljesen más volt.
Féltem, nem mertem egy lépést feléje menni.
Hozzám lépet, nevemen szólított, nem válaszolta csak néztem rá, mereven.

- Csaba! Csaba, Inez vagyok, nem ismersz meg.
- Nem, Te nem Inez vagy, hanem valaki más, aki beléd bújt.
- Csaba, higgy nekem, én vagyok, az akit szeretsz.
- Nem tudom, nem hiszem el, mondj valamit, ami hihető.
- Jó! Arra emlékszel, mikor ketten voltunk a Vadászkastélyban. Sétáltunk,és volt egy tábla a következő felirattal.
VIGYÁZZ SUGÁR VESZÉLY. BELÉPNI TILOS!
Ezt, én akkor szótagolva olvastam el, nem mertem tovább menni, de, Te meggyőztél, hogy nincs itt ilyen veszély, mert ha igaz lenne, akkor a növény se lenne itt.
- Igen, emlékszem.

Rá, néztem, és mosolyogtam.

- Igen, Te, tényleg Inez vagy.
- Te, bolond, miért játszottál velem.
- Mert, tudni akartam, hogy tényleg szeretsz, és nem engedlek el soha.

Megörültem a szavaknak, megfogtam a kezét felemeltem, és elkezdtünk rohanni a Doki szobájába.

Benyitottunk, Doki épp hazafelé készült.
Ránk nézet, és ezt mondta, majd holnap. Viszontlátásra, és távozott.
Mi, csak néztünk utána.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
32. fejezet
  2018-04-25 17:29:15, szerda
 
  32. fejezet

Kicsit örültem, mikor másnap reggel felkeltem, önmagamtól. Mindig nem értettem, hogy miért vagyok itt, de ez most nem számít. Fő, hogy élek, és ez a legfontosabb. Dolgok alakulnak, csak utánuk kell menni, vagy megelőzni.

Még mindig azon tűnődtem, hogy mi van Aporral, ki Ő, merre jár, igazi vagy áll testvérünk. Nem tudom, de sok olyan van mellette, amit most nem értettek.

Reggeli után, kimerészkedtem az udvarra. E rövid egy év alatt szinte semmi nem változott. Tavacska ugyan olyan, mint volt, tán több halacska van benne. Még a bokor is itt van, ahol a sünike kidugta a fejét, mikor Hófehérkével sétálta erre. Találkoztam sok ismerőssel, de voltak olyan emberek, akiket még nem láttam. Ők, kék ruhát viseltek. Csodálkoztam, hogy miért.

Mentem a Dokihoz, de nem volt a helyén. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy holnap lesz bent. Gondoltam magamban megvárom. Nem mit tennem tovább sétáltam a napfényes időben. Séta közben, kihúzva, büszkén, hátra tett kézzel, összefutottam Picassoval.
Bólintott.

- Szia! Merre mész? - tettem fel kérdést.
- Szia, csak ide a tóhoz.
- Minek?
- Festeni.
- De, nincs nálad semmi, ami ehhez kell.
- Van, csak el van dugva, hogy senki se lássa.
- Miért dugtad el a festéshez való eszközöket.
- Mert, ha meglátják, hogy mi van nálam, akkor mindenki portrét akar állni.
- Akkor jól sikerültek a festményeid, ezek szerint. Hol volt a kiállításod?
- Itt, az Intézményben.
- Komoly?
- Igen, Hilda nővér meg is vette.
- De, jó neked, akkor csak fessél tovább, szia!

Picasso, szokásához híven, csak bólintott, és ment a tóhoz. Nem bírtam ki, azonnal meg kell keresnem Hildát. Látnom kell az alkotást.

Őt, sem találtam, pedig mindent bejártam, amit ismertem az Intézetben.

Leültem a kertben a padra. Észrevettem a támláján valamit. Belekarcolva egy szív, ami átbökve egy nyíllal, szívben k név szerepelt: Inez, és Csaba!

Tessék!
Jól látok.
Megnéztem még egyszer, hogy jól láttam e a két nevet.
Igen, jó a szemem, és jól láttam.
Kissé megzavarodtam, most mi van? Ki, kinek ki? Tettem magamba fel a kérdést.

Csaba, vagy Szárnyasló a helyzet komplikált, nyugodjál meg, és koncentrálj. Rakd össze, amit tudsz, s most ne foglalkozzál senkivel, és semmivel. - mondtam magamnak.
De, ehhez egy meghitt, nyugalmas hely kell.
Gondolkodtam, hogy hol lehet, ilyen hely.

Á, a Könyvtár, erre alkalmas.

Siettem a gondolat menetemmel a Könyvtár felé, de közben megállított az ajtóban Hófehérke.

- Szia!
- Szia, most ne, mert sietek.
- Szeretsz?

Hosszan belenéztem a két szép szemébe, majdnem megbabonázott, s ezt mondtam neki:

- Figyelj! Ha, még itt maradok akkor elmegy a gondolataim a fejemből, de különben is, bolond vagy, ilyenkor?
- Szóval, szeretsz, vagy nem szeretsz ez itt a kérdés?
- Figyelj! Mennem kell, majd még találkozunk, vagy sem nem tudom.

Hófehérke, lehajtotta a fejét, picit felnézett rám, s mosolygott, és búcsú nélkül elment.

Siettem fel a lépcsőkön, benyitottam a Könyvtárba, ajtó picit nyikorgott, de valaki rám szólt.

Csendesebben, ez itt a Könyvtár, itt nem hangoskodunk. Értjük!
Nem mertem válaszolni, így bólintottam.
Hang ismét megszólalt.

- Ki az?
- Én, vagyok. - suttogtam.
- Nem tudom, hogy ki, az én, beszéljen hangosabban.
- Én, vagyok Szárnyasló, gyere ide. Jó, de merre van?
- Itt, bent. - jött a válasz.

Nehéz volt, de megkerestem.

Kossuth ült egy asztalnál, és olvasott.

- Szárnyasló, már megint Te vagy?
- Igen.
- Mit akarsz?
- Valamit nem értek, nehéz nekem, Te, művelt vagy, tudsz nekem segíteni, ugye?

Hát, elmeséltem, pedig nem akartam ilyenekkel terhelni, de jó volt hogy szóba állt velem, mégis, Ő Kossuth.

Gondolkodott, majd válaszolt, igen, végig gondoltam, amit mondtál, de ez a Te ügyet, így nemértek semmit, old meg.

Meg akartam nézni, hogy mit olvas. Könyv felé nyúltam, rám szólt.

Nana!

- Jól van, de mit olvasol ilyen mélyen
- Tudni szeretnéd, jó megmondom.
Emilé Zola-tól a Nana.

- De, az nehéz könyv!
- Nem, csak 40 dg. Elbírom. Fel állt, és távozott.

Utána kiabáltam!
Cserben hagytál, Kossuth! Cserben, most mit kezdjek, Kossuth, mit!

Szinte hallottam a falakból, hogy: Ez, egy Könyvtár, itt csendben kell maradni! Csendben!

Tudom, válaszoltam halkan.

Már, dél felé lehetett, mert megszólalt a szemközti templom harangja. Éhes is voltam. Elhatároztam, hogy irány az ebédlő.

Láttam, hogy egy kék ruhás emberke ott áll, feltette a kezét, türelemre int mindenkit, és e szavakat mondta:

Banger, banger!

- Mi, van?
- Banger.
- Beszélj már nyelvünkön.
- Nem tehetem.
- Miért?
- Nem tudom, hogy mi a nyelved.
- Örült vagy!
- Köszi, Te meg rendes vagy.
- Nem, én Szárnyasló.

János, az ápoló jött.

- Ő, azt mondja, hogy banger.
- Én, azt mondom, hogy Szárnyasló.
- Elég legyen, állj félre. János bement a konyhára,

Ki, int, jöhetnek enni.

Bementünk, akik bemehetnek, a többieknek felhitték az ételt. Finom ebéd volt ma.

Menü: Raguleves, cigánypecsenye, túró torta.

Sokan az ujjukat is megnyalták, annyira finom volt.

János, is megette a kaját, velem szembe jött. Megállítottam.

- János, megmondaná, hogy mit jelent a banger?
- Pedig egyszerű szó. Dugó a jelentése.
- De, nem volt dugó, sehol sem.
- Volt.
- Hol?
- Az üveg tetején.
- Akkor az ajtóban, miért kiabálta.

- Mit vár tőle, bolond.
- Értem. Köszönöm.

Elváltunk, más irányba mentünk, Ő balra, én középre.

Gondolkodtam. Nem hiszem el, hogy ilyen helyre kerültem, itt mindenki bolond, jelentettem ki a Világba.

- Mi van Szárnyasló?
- Hilda, Kedves Hilda, de jó, hogy itt van.
- Szintén örülök, de nem itt kellett volna találkoznunk, hanem kint.
- Nem jó kint, higgye el. Itt, bent sokkal jobb.

Hilda, erre nem szól semmit, megcsókolt.
Viszonoztam édes csókját.

- Gyere el hozzám estére.
- Mibe öltözzek?

Nem szólt semmit, mosolygott.

- Úgy jössz ahogy akarsz.
- Persze, elmegyek, várjon, Hilda.

Szobámba siettem, szekrényemet kinyitottam, és a ruháim ott lógtak a fogason. Meglepődtem, mintha vártak volna vissza, nem tudom. Lehet, hogy el se kellett volna mennem.
Végig futottam az életem.
De, ki volt Apor.
Nem emlékszem rá, de Ő a testvérünk. Most hol van, mit csinál, nem tudok róla semmit.

Nem, gondolok rá, most készülnöm kell, mert Hilda vár!
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2018-04-24 05:11:16, kedd
 
  II.

31. fejezet


Mikor felébredtem, megint bent találtam magam az Intézetben. Különös dolog nem történt, de újra ismerős arcokat láttam.

Doki, jött be a szobába, mosolygott.

- Visszajött, Jenő!
- Vissza, persze... De, a mondatott nem tudtam befejezni, mert bejött a Kedvenc nővérem Hilda.
- Szárnyasló! - kiáltotta magát, mikor meglátott. Örülők, hogy itt van, hiányzott.
- Hilda! Hogy mondhat ilyet, hiszen boldog voltam, mikor kiengedtem. - válaszolta a Doki.
- Bocsánat, de tényleg örülők, hogy itt van.
- Jól van, elnézem.

Megjött, János az ápoló srác. Ő, jópofa volt, mert mindig viccelt. Nem csak velünk bent lakókkal, hanem mindenkivel. Állandóan vicceket mesélt.
Messziről hallottam Bella, érces hangját is. Ő, nagyon csinos volt, Inezzel karöltve. Nem, is tudom, hogy egy ilyen csinos Hölgy, mért dolgozik egy ilyen Intézetben.

Ágyamhoz, már nem bilincseltek oda. Megbíztak bennem. Bellán kívül mindenki bent volt, aki a gyógyulásomat akarta.

Kissé félre vonultak, fejüket összedugták, és úgy beszélgettek rólam.

Ágy sarkához ültem, és füleltem.

Annyit hallottam, hogy nincs semmi baja, így ránézésre, majd meglátjuk a következő hónapokban.

- Na, figyeljen, János hozza az itteni ruháját, ne féljen, mert nem kapja meg a hosszú ujjút, szóval átöltözik, és holnap a reggeli után jelentkezik nálam. - fejezte mondatát a Doki.
- Jó, úgy lesz. - feleltem

Mindenki ki ment a teremből, egyedül voltam bent. Néztem a falat, néztem a színét halvány zöld volt, átfestették. Ablaknál a párkányt, is megcsinálták, lámpát, is kicserélték. Első benyomásra tetszett a szoba. Ültem, és kezemmel fogtam a fejem. Legszívesebben szeretetem volna, ordítani, de eszembe jutott, hogy ha megteszem, meg kapom a hosszú ujjút. Ezt nem akartam, rossz élményem vannak róla. Csendbe maradtam, figyeltem a zajokra.

Lépteket hallottam, ismerősek voltak. Olyan, mint Kossuthé.

Kopogtak.

Tessék!

Ajtó nyílik, s bejött Kossuth, komótosan.



- Visszajöttél?
- Nem, visszahoztak.
- Az, más. Akkor jól van.
- Mióta nem voltam bent, mi történt?

Szerencse, Kossuth megtisztelt, és mindenről beszámolt részletesen.

- Veled, kint mi történt?
- Semmi különös, barátnőm Nóra elhagyott, elment tőlem a kiskutyájával. Amit sajnálok, mert megszerettem. Munkát kerestem, de nem találtam, ahol voltam jelentkezni, elolvasták a Önéletrajzomat, vissza adták, de közölték, hogy számomra nincs munka. Akkor úgy döntöttem, hogy elhagyom Hazámat, más országba akartam menni, reptéren voltam, amikor az ottani biztonsági őr, aki Hölgy volt ajtóig kísért, és jött a fehér autó, s behoztak. Hát ennyi.
- Az, a férfi, aki minket kivitt külföldre, az ki neked.
- Kiderült, hogy a testvérem, ő, az öcsém, Tímár, is a testvérem, ha, jól emlékszem, de nem vagyok benne biztos, hogy a bátyám, vagy öcsém, de ne felejtsem ki Inezt, se.
- Az, ki?
- Te, is ismered. Hófehérke!
- Ne, mond!
- De, mondom, mért szakítasz félbe? Ő, a húgunk.
- Akkor, mi a helyzet veletek?
- Miért kérded?
- Mert láttalak titeket.
- Na, és, akkor mi van.
- Semmi, csak úgy mondom.
- Híre ment, hogy itt vagyok?
- Nem.
- Akkor, hogy tudtad meg.
- Hilda monda, azaz súgta nekem.
- Kedves Hilda!
- Igen, Ő volt.
- Na, jó megyek, holnap találkozunk.
- Menjél, szia, Kossuth.

Illedelmesen elköszöntem, mert megérdemli.

Érdekes, alig vagyok bent egy pár órája, és tudják. Holnap, majd nézhetek, felismernek e, vagy sem. Inez, biztosan, kíváncsi leszek, biztos megfog lepődni. Neki is el kell mesélnem, mit meséltem Kossuthnak.
Na, nem baj, majd mesélek.

Megint lépéseket hallottam, számomra ismeretlen nővér, végig járja a folyosó termeit, és jó éjt kíván.

Nálunk is lekapcsolta a villanyt, sötét volt a szobába, csak a kandeláber, és az utcai fény világított be egy kicsit.
Éjjel, többször is felkeltem, izgultam, hogy most mi lesz velem. Izgalmamban, majdnem vizeletem az ágyamba, sikerült visszafognom, siettem az ajtóhoz, szerencsére nem volt bezárva, így időben odaértem a WC-hez,és könnyítettem magamon. Gyorsan visszatértem az én ágyamhoz. Kis idő múlva, úgy rémlett, hogy mozgást hallottam a szobában. Felriadtam, de most nem láttam semmit, sehol. Nyugodtabban aludtam tovább.
Reggel, már hallottam Bella hangját, ahogy kiabálva hívja az ajtóhoz azokat, akik az ételt átveszik. Ő, soha nem megy be a szobákba. Kivéve, mikor visszahoztak, akkor Ő, is ott volt.
Azt, nem tudom, hogy tud ennyi nevet megjegyezni, és ennyi szobaszámot. Kivételes tehetség, Bella.
Átvettük, megettük, de sovány volt. Nem Bella, hanem a kaja.
Ebédnél megkérdeztem, hogy miért ilyen sovány a kaja.
Azt a választ kaptam, hogy reform van.
Megértettük, mert mi is érző emberek vagyunk, itt bent.











 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-10-09 00:28:56, vasárnap
 
  30. fejezet.

Mikor volt Kedves elmesélte a hírt, hogy mi történt Öcsémmel, Aporral nem tértem magamhoz. Sokáig gondolkodtam, és próbáltam az időt visszatekerni a fejemben, hogy mi volt köztünk, és melyik évben szakadtunk el egymástól. Nem igen emlékeztem vissza az eseményekre. Szobámban fel -- alá járkáltam. Lányok már szerencsére nem voltak ott, így nem látták, hogy idegesebb vagyok a kelleténél.
Kis idő múlva megnyugodtam, lementem a parkba sétálni. Néztem a halastavat. Kishalak vidáman úszkáltak a számukra megfelelő hőmérsékletű vízben. Legalább ők boldogok, gondoltam magamban, Valaki megérintette a vállamat. Hátra néztem, és Hilda nővér volt.

- Látom, hogy gondba van, Csaba.
- Hát, izé.....
- Na, nyögje ki, hátha segíteni tudok. Lányokkal van gondja?
- Áh, nem. Velük nincsen. Szerencsére.
- Akkor mesélje el, hátha tudok segíteni.
- Nem, hiszem, de Kedves Öntől, Hilda.
- Ahogy akarja, Csabi, pedig én sokat láttak, és hallottam. Nem csak itt bent, hanem kint is a Városban. Egy Emberről, aki.., no, nem is mondom, mert nem érdekli. Ahogy akarja. Viszont látásra, fiatalember.

98. oldal

Az utolsó mondat megütötte a fülét Csabának. Hilda nővér, egy kissé molett, aranyos Hölgy volt. Nagyon járatos volt az Ember ismeretben, mindenkiről tudott minden. Kész hír forrás volt. Ha, bárkiről tudni kellett valamit, akkor hozzá fordultak.
Csabi mire észbe kapott, akkor már messze járt Hilda. Hiába kiabált utána.

-----------

Hilda hallotta, de nem fordult meg. (Gondolta, ha, ott nem kellett az, amit mondtam volna, akkor most miért kiabálsz.)
Na, ennek is bottal üthetem a nyomát, morfondírozott Csabi. Most mit csináljak. Az, Öcskös valamilyen más szervezetnek a tagja, itt van a fél süket, s néma másik testvérem, és Inez. A gyönyörű szemre való húgom. De, nem lehet úgy szórakozni, udvarolni, vagy ha, jobban tetszik járni vele, mert a húgom. Igaz, hogy nem egy apától származunk, de Anyánk csak egy van. Óh, Anyám, ott fent miért szültél ilyen csinos, és kedves leányt, mint Inez? Miért? Csak nehezített az életem. Nórám is elhagyott, vissza nem mehetek, az hülyén néz ki, hogy visszasírom magam hozzá. De, mégis jó lenne tudni, hogy valójában ki, is a másik tesóm Apor. Nem ártana, mert így kiderülne sok minden. Valóban, engem nem is Apor személye, hanem Inez érdekel. Mennyire fél testvér. Ezt kellene, kiderítem. Mert az a NŐ, egy álom. Három nap, is tudta, hogy mit kell tennie. Jó, oké megvolt az ilyenkor szokásos női baj, de másképp pozitívan állt a dolgokhoz. csodálatos Nő, Inez. Nos, most van nehéz dolgom. Nem baj, de most utána fogok járni, Hilda segítségével. Megkérem, hogy ha, tud, segítsen, mert ez fontos nekem, és neki is. Tudom, és érzem, Őt. Ő, is így érez irántam, ahogy én, Ő iránta.

99. oldal.


Siettem Hilda után, és megkértem, hogy segítsen. Boldog volt. Mosolygót.

- Magának Csabi, bár mikor segítek.
- Köszönöm, Kedves.

Megkértem, hogy miben segítsen, Hilda megígérte, hogy utána járok a titokzatos Öcsémnek.
Most, már nyugodtan mentem a bent lévő lakásom felé. Elhatároztam, hogy végére járok ennek az ügynek. Tisztába teszem a testvéri kapcsolatokat. Felkeresem a volt Kedvesemet, és bocsánatot kérek tőle. Ez a legkevesebb, amit tehetek az ügy érdekében.

Késő volt már, hallottam a repülőgép felszálló süvítő hangját. Csak hallgattam a gép madarakat. Valami furát éreztem közben. Azt, hogy én, is szállok. Szemem-behunytam, és kellemes érzés volt.

Szállok!
Szállok!
Szállok!

Kiabáltam, kezem-kitártam, úgy, mint a madarak, és szálltam.
Valaki megfogta a vállam.
Uram! Uram! El kell hagynia a terminált! Bomba riadó van.

100. oldal.

A hang még egyszer ismétlődött. Már többen voltak körülöttem, is megpróbáltak az álmomból felébreszteni.
Valakinek sikerült. Felnéztem, egy sárga mellényes nő állt előttem, és megkért, hogy hagyjam el a Terminált. Megígértem. Nem tágított mellőlem. Elkísért a kijáratig.

Kint a fehér ruhások vártak, egy fehér személy autóba tessékeltek, bekapcsolták a szirénát, és elhajtottunk a helyszínről.












101. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-30 19:24:42, kedd
 
 
29. fejezet.

Beengedte az Intézmény területére Nórát. Aki, tudta, hogy Csabát merre keresse. Útközben találkozott Hilda nővérrel is, és útbaigazította. Irányba állította, mert Nóra nem jó irányba ment.

- Látja, az fa melletti, kis házat?
- Igen.
- Ott van Csabi, abba lakik.
- Köszönöm.

Nóra, a bejárathoz ért.
Kopogtat.

Egy hang, mondja, hogy tessék. (de, nem a Csabáé volt)

Nóra, benyit, és meglepődve látja, hogy Inez, és Teréz félmeztelen isszák a kávét a nappalinak kinevezett helységben.

- Csabát, hol találom?
- Még alszik. - felelik a lányok.
- Merre, alszik?
- Ott, fent a galérián.

Nóra, felmegy a lépcsőkön, és látja, hogy alszik, elnyújtva, mind egy béka, és horkol
Megpróbálja, ,,életbe" hozni. Párszor megbillenteti a testet. Nem reagál rá. Egy nagyot kiállt.

- Csabaaaaa!


96. oldal.


- Csabaaaa! Jó reggelt! Ébredj fel, beszédem van Veled.
- Mi, az, mi történt?

Csabi komótosan, kelt fel, lassan nyitotta ki a szemét. Megdörzsölte, hogy jól lásson.

- Te, hogy kerülsz a szobámba? Ki engedet be? Mit keresel itt?
- Most nem a kérdés, Csaba, hogy én itt vagyok, vagy sem. Látom, jó éjszakát volt! Egyszerre két nővel voltál. Nem fáradtál el? Egyet is alig bírsz, most kettőt.
No, de nem is ezért jöttem, hogy számon kérjelek, hanem, azért, hogy mit tudsz testvéredről, Aporról?
- Mert?
- Igaz, semmi közöd hozzá, de el kell mondanom, hogy nagyon jó éjjelt töltöttünk együtt.
- Tudtam, hogy elmegyek, akkor rá veted magad, a fiatal srácra. Szinte éreztem.
- Csabi, hallgass meg! Miután elkészítette a kávét, kapott egy titokzatos telefont, annyit elárult, hogy fontos küldetése van, és fél év múlva fog majd jelentkezni, azaz haza jönni. Úgy néz ki, hogy a taxi állása, csak alibi volt.
- Érdekes, ezt nem árulta el. Pedig sokat beszélgetünk, tervezgettünk.
Nórám, bocsáss meg a kitörésemért, nem akartam, csak úgy kijött a számon.
- Most mit csinálunk, Csaba? Ez, az ember KI? Hol szolgál? Mit tud, rólad, rólam, és többiekről?
- Most megfogtál, Nórám. Nem tudom, teljesen tanácstalon vagyok. Nem tudom, hogy mit kellene tennünk.
- Csak ezt szerettem volna mondani. Elmegyek, hogy éld a további életed.

Szia, Csaba!
Szia, Nórám! Köszönöm, hogy figyelmeztettél.

97. oldal.


Ez alatt bent az Intézetben, állt a bál. Ugyanis, az egyik beteg, úgy gondolta, h hogy, már ott halastó, kiszedi a halakat, és megeszi őket. Persze ezt az ápolók meglátták, és mindjárt vitték a szobába. Hogy meg ne szökjön, ráhúztak egy zubbonyt, és a kezét az ágyhoz bilincselték. A szó szoros értelemben.

Persze, ez a durva eljárás jogszabályt sértett. Ezt azonnal jelenteni kellett volna az Intézmény Vezető Főorvosának, hogy ilyen történt, és mit tettek ez után a beteggel. Elfelejtették.
Eltelt, már három nap is. Az alatt a beteg, aki úgy volt az ágyba rögzítve, a szobában teljesen egyedül, már képzelődött. Látta, hogy lepkék repülnek felette, a lámpákon, pedig patkányok sétáltak. Kezdte az épp elméjét elveszteni.

Ráadásul olyan szobába helyezték el, ahol nem igen szoktak takarítani. Takarító szertár melletti helyiségbe. Takarítónő, épp vételezett kéztörlőket, és meghallotta a beteg hangját. Benyitott!
Jaj, Istenem! Felkiáltással, rohant le az emeletről a felvételi szobába. Elmesélte, hogy mit látott.

Ott, is szörnyülködtek, és mentek fel azonnal, hogy segítsenek a betegen. Csak egy probléma volt, hogy a bilincs kulcsa, csak a Doki fiókjában van.

Most elkérni, nem igen jó ötlet, mert egy Dél - Afrikai személy van nála tanulmányúton.
Ezt tudta, Hilda főnővér. Az estet neki jelentették. Hilda, szalad Csabához, hogy valahogy segítsen. Mert, az beteg elég rossz állapotban volt. Ágyat, szétszedték, a zubbonyt levették róla, megitatták, és ételt is adtak neki.
De, azoknak, aki ezt művelték felelniük kell. A belső szabályzat szerint is ez törvényellenes, volt a cselekedet. - már, mint a bilincselés. - Ezt, csak a Doki adhatja ki.

98. oldal.

 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-28 22:17:07, vasárnap
 
 
28. fejezet.

Reggel, mikor felkeltek Apor a konyhába sietett, hogy elkészítse a reggeli kávét, Nóra, pedig bement a födőszobába, zuhanyozni.
Nóra a testére törülközővel csavarta be, s úgy ment a konyhába.
Apor ezt nem vette észre, mert épp a kávét öntötte ki a poharakba, háttal volt Nórának.

- Vihetem a kávét?
- Igen, hozhatod.

Apor a bögréket megfogja, megfordul, és majdnem elejtette őket. Előtte állt álmai Nője, széttárt törülközővel. Csak annyit tudod mondani, hogy gyönyörű.
Átölelte, és megcsókolta, finomam, hosszan, és hevesen. Majd felemelte Nórát, és bevitte a hálószobába. Hosszú idő eltelt, mikor Aport kijött onnét. Boldogan, és mosolyogva.
Aport követve, kijött Nóra is.

- Kedvesem a kávé!
- Óh, igen köszönöm, de kimegyek érte.
- Persze, de inkább menjünk mind a ketten érte, és igyuk meg, ha már elkészítettem.
- Jó, tegyük úgy.

Boldogok voltak, reggeli közben elhatározták, hogy együtt fognak a hátralévő időben élni. Igaz, korkülönbség volt köztük, de azt áthidalták a szerelemmel.

- Hírtelen megszólalt Apor mobilja. Bocsánat, fel kell vennem.
- Csak nyugodtan.


94. oldal.


Telefonálás után, Apor visszament a konyhába.

- Ne, haragudj, de most mennem kell. Valószínűleg hat hónap után térek vissza. El kell mennem.
- Fél évre mész el, az sok idő! Nem ezt beszéltük meg az előbb, tervezgettük a jövőnket, s Te már is elmész. Itt hagysz! De, miért? KI vagy Te, Terszánszki Apor! Ki vagy Te!
- Kedvesem, ezt most nem mondhatom el, de ha visszatérek, akkor mindent elmondok. Ígérem. Negyedóra múlva jelentkeznem kell, és fogy az időm! Majd jövők, visszatérek Hozzád, az Álmaim Nőjéhez.

E szavak még Nóra fülében csenget. Mikor Apor az ajtót becsukta.

Most jó helyzetbe vagyok. Végre találtam egy megfelelő férfit, aki kielégíti a szexuális életemet, összhangba voltunk egymással, és tessék, most Valaki hívta, és mint egy kiskatona távozik a szálláshelyéről.
Csak azt tudnám, hogy Ő, ki, és milyen posztot tölt be, ahová megy. Fura egy helyzet. Idegesítő, hogy végre összejön az ember egy megfelelő társsal, és volt i, meg nincs is. Pedig csak két napot voltunk együtt, boldogan. Nem, ezt nem bírom. Fel alá járkált a konyhában. Nem tudta, hogy mi tévő legyen. Eszébe jutott Csaba. Tán szólni kéne neki, hogy tudja Ő, is, hogy mi van a testvérével.
De, nem mert összevesztek, és elküldte Őt. Tudta, ha most felkeresi, akkor bocsánatot kel kérnie, ezt nem akarta. De hát mégis tudatni kell Csabával, hogy Apor milyen, és fél évre eltűnt. Nem tudni róla semmit, se telefon, se semmilyen kapcsolat nincs köztük. Csak a remény, hogy vissza fog jönni hozzá.
Döntött, bemegy Csabához.

95. oldal.


Gyorsan felöltözött, Taxit hívott, és várt.
Taxi negyed óra múlva érkezet. Bemondta címet, és elindultak.

- Ne, haragudjon, kérdezhetek valamit?
- Csak tessék Hölgyem, válaszolok mindenre. - felelte a Taxis.
- Ismeri Aport?
- Az, ki?
- Hát a kollégája, Terszánszki Apor.
- Neve ismerős, de nem a Taxitól, így nem ismerem.
- De, hát Ő, is a Vállalatnál dolgozott!
- Nem, Hölgyem, nem ismerem. De, várjon, hogy hívják, mert volt egy fura nevű kollégánk!
- Apor a neve.
- Igen, már beugrott, ismerem.

Nóra, boldog volt, hogy ismeri, de tovább tette fel a kérdéseket, amire ilyen, és olyan válaszokat kapott. Nem tudta, hogy ki, is Apor a válaszokból, még sejtelmese volt.

- Megérkeztünk, Hölgyem!
- Nem tudok kézpénzzel fizetni, csak bank kártyával.
- Semmi gond, van olyan készülékünk is.

Nóra, fizetett.
Besétált a kapun.

- Már megint, Ön az! Mit keres itt? - kérdezte a biztonsági őr.
- Csabát, keresem, fontos beszédem van vele. - felelte Nóra.
- Csaba úr mondta, hogy senki ne zavarja.
- Kérem, nagyon fontos lenne.
- Na, jó meglátom, hogy mit tehetek Önért, Asszonyom!
- Köszönöm.

96. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-27 18:53:09, szombat
 
 
27. fejezet.

Mikor a Dokival összefutottam csodálkozott, hogy ismét itt vagyok. Vállamra tette kezét, és felvitt az irodájába. Keze finom szorítása olyan volt, mint egy markolóé. Erőss.

- Foglalj helyet, és meséld el, hogy kerültél ismét ide. Van időm, tehát kezd el. Szívesen meghallgatlak, mert érdekel. Ha, jól tudom, akkor nem volt olyan komoly viszály köztetek. Lám mégis itt vagy: Visszajöttél. Bocsánat, majdnem elfelejtettem, megkínálhatlak valamivel? Egy kis Russia Vodkát, vagy Heineken sört kérsz?
- Maradjunk a Vodkánál, és utána jöhet a sör is.
- Ez, a beszéd.

Doki, hozta poharakat, leültek a tárgyaló asztalhoz, töltött.

- Mesélj!
Elkezdtem, mesélni attól a perctől kezdve, miután elhagytuk a Doki szobáját, Nóra, Apor, és én.
Észrevettem, amikor mondtam a történteket, doki, csodálkozó arccal figyelt. Időnként, úgy csinált, mintha nem értette volna az egészet. Visszakérdezet. Persze igyekeztem, az eseményeket tényszerűen elmeségi. Nem hitte el a történteket. Leült az íróasztalához, hosszan nézet felém, majd kinyitotta a szivaros dobozát, rám tekintett, s megkérdezte, kérsz?

90. oldal.

Mielőtt megszólaltam volna, belefújt a levegőbe. Nagy tömény füst keletkezet közte, és köztem.

- S, Te mit tettél volna, Doki, ebben a helyzetben.
- Őszintén, nem tudom. Tán, elbeszélgettem volna, vagy tudtára adtam volna, hogy Nóra a legjobb Nő a Világon. Ezt választottam volna a helyedben. S nem itt lennék a többiek között. Tudom, hogy itt van Inez, a volt szerelmed, s Hilda Nővér, (akinek szimpatikus vagy), és a Büfés lány, is. Aki oda van érted. Nagy kópé vagy Csaba. Kint van egy szép Hölgy, akitől eljöttél, itt bent pedig három Hölgy rajong érted. Ezt, hogy csinálod? Áruld el. Nekem csak egy Nő jött be az évek során, a jelenlegi feleségem Tália. Ő, a mindenem, erre Te Kedves barátom habzsolod a Hölgyeket. No, mindegy erre iszunk, hogy itt vagy. Addig maradsz a szobádban, amíg csak akarsz. Kulcsot nem kell leadnod, magádnál tarthatott.
- Köszönöm, Doki. Nagyon Kedves, és jó vagy Velem szemben. Mivel érdemeltem ki ezt a jóságot?
- Sok mindennel. Dalárdával, kinti helyezéssel, összefogtad a betegeket, erőt, és hitet adtál nekik, hogy amit elkezdtek azt végig csinálják, és még sorolhatnám. Rájöttem az együttműködésünk során, hogy Te Csaba egy nagyszerű Ember vagy.
- Köszönöm még egyszer az elismerő szavaidat.
- Ja, bocsáss meg töltők.
- Egészségedre, Csabi.
- Egészségedre, Doki.

91. oldal.

Dokitól elköszönve, lefelé mentem a lépcsőn, kiértem az udvarra velem szembe jött Tímár. Meglátott, és átölelt. Elmagyarázta, hogy látót, egy tavat halakkal, s elindult, hogy megmutassa a helyét. Követtem, mert tudtam, hogy ha ott hagyom, akkor depresszióba esik. Megnéztük közösen a tavat, boldog volt, hogy megmutatta.
Már délután Két óra volt. Megéheztem. Tímártól elköszöntem, és mondtam neki, hogy ne idegeskedjen, mert itt bent fogok lakni. Megnyugodott, hogy láthat minden nap.
Büféhez siettem. Nem a csinos Büfés lány volt a pult mögött, hanem egy idősebb Hölgy.

- Kézcsókom, Terike?
- Ja, Teri! Beteg. Elkapott egy vírust, ami mostanság minden napos. Nem csodálom ennyi Ember között, beesik egy rossz vírus.
- Miért van jó, is?
- Fiatalember ne vicceljen, ez nem vicc, ez komoly dolog. Itt bent.
- Bocsánat, tudom, és köszönöm, de fel akartam vidítani, egy kicsit.
- Jó, nincs semmi baj. Mivel szolgálhatok?
- Szeretnék ebédet rendelni minden napra.
- Persze, meg tudjuk oldani, a menü az lesz, mint az Intézmény Vezetőinek. Ha, így megfelel.

92. oldal

- Köszönöm, megfelel.
Elköszöntem, és sétáltam a Parkban, néztem a jó öreg gesztenyefát.
Miközben néztem a gesztenyefát, azon tűnődtem, hogy mekkorára nőt. Valaki belevéste 1978. 08. 18. dátumot, egy szívbe, áthúzva egy nyíllal. Érdekes, szegény fa meglombosodott, sok szelídgesztenye hullott, már le. Itt vannak a fa körül, senki se szedi össze. Na, majd erre is lesz gondom. Gondoltam magamba.
Éreztem, hogy valaki átölel. Hátrafordultam, Inez volt. Meglepődött.

- Hát, Te?
- Igen, én vagyok, itt fogok lakni. Nóra, elküldött, többé nem mehetek vissza hozzá.
- De, miért? Azt, hittem, hogy Te, és Nóra házasok vagytok.
- Nem, Inez, nem voltunk, de több mint öt évig voltunk együtt. Itt maradok, mostantól kezdve, Ti vagytok Családom.
- Akkor egyedül vagy most már?
- Igen.
- Az, jó, mert sűrűn fogunk találkozni.

Ez volt Inez utolsó mondta az este, láttam rajta a boldogságot. Már tudtam, hogy mire készül. Elhatároztam, hogy nem bánom, jöjjön, aminek jönni e kell. Majd kialakul a helyzet. Nem erőltetem.

93. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-25 22:17:31, csütörtök
 
  26. fejezet.

Reggel vidáman ébredtem, emlékezetem élt, hogy még ilyenkor nincs nyitva a Büfé. Így, hát Nescafét ittam. Ez mindig van nálam. Lementem a Parkba, s nézegettem a virágokat. Láttam, hogy az Intézmény fejlődött, mert volt egy halas tavuk is. Ezt, úgy kell elképzelni, hogy a tóban apró kisharcsák úsztak. Mindenkép érdekes. Nem tudtam, hogy a Dokinak evvel mi a célja. Harcsák egy Intézmény tavában. Hm.
Érdekes, és szép látvány. De, miért kisharcsákat, tettek be, miért nem díszhalakat? Ezen tűnődött Csaba, mikor látta messziről Doki közeledését.

...... ........... .......

Nóra, felkeléskor izgatott volt. Eszébe jutott, hogy mit tett. Csak azt nem tudta, hogy helyesen cselekedet, vagy sem. Elküldte Csabát. Most nincs senki akihez, ha hazajön, szóljon. Ja, itt van a kiskutyája, de ő nem Ember, hanem állat. Tudta, hogy az állatok mindent megéreznek, de még is. Azért Csabi, ha nem is volt olyan Ember, de jó volt hozzá bújni, jó volt az ölelése. kiment a konyhába főzőt, kávét, és kivette a hűtőszekrényből a tejet is. Tomi, a kutya gazdája előtt ült, és picit nyüszített, de csak annyira, hogy észrevegye.
Nóra lehajolt, és megsimogatta Tomit.
Tudom, hogy te is itt vagy. Nem feledkeztem meg rólad. mindjárt hozom a reggelit. Közben még egyszer megsimogatta. Könny csordult ki a szeméből. Sajnálom, ne haragudj, de így kellett döntenem.

87. oldal.

Ő, jó Ember volt, de ha sokat ivott, -ritkán- akkor nem lehetett vele bírni. Ezért küldtem el. Megleszünk mi ketten, hidd el.
Adom, már.
Nóra, kivette a kutyus tálját a mosogatóból, és a konzervet bele tette. Tessék, egyél szépen. Nekem, most el kell mennem, de hamarosan visszajövők hozzád.
Sietve becsukta az ajtót, s bezárta. Kiskutya, még egy keveset nyüszített, majd érzékelte, hogy gazdája nincs mellette lefeküdt a helyére.
Nóra, felszáll a buszra, és ment két megállót, hogy találkozzon egy fiatal férfival. Negyven évesen érezte teste minden porcikájába, hogy számára boldogságot, egy fiatal férfi adja meg. Pechére e férfiú Csaba öccse Apor. Amikor találkoztak a lakásban, akkor döntötte el Nóra, hogy megfogja magának a férfit. Nagyon összejöttek pár perc alatt, mikor ketten kint a konyhában együtt voltak. Tulajdonképpen nem volt semmi köztük, de lehetett érezni, hogy Ők, itt, és most egymásra találtak.
Még benne volt, hogy netán Csabi figyeli, és ezért ment busszal. Elfelejtette, hogy elküldte.
Megállóban látta Aport, nem szállt le, de jelezte, hogy tovább megy egy megállót.
Apor elindult a következő megálló felé. S, ott látta Nórát. Boldog volt. Átölelte, megcsókolták egymást. Szintem már ebben a pillanatban érezték egymást. Nem is látszott a korkülönbség kettőjük közt. Nóra megfiatalodott. Gyönyörű volt. Tovább sétáltak, kéz a kézben. Járókelők megnézték Őket, annyira összeillettek. Felmentek a Gellért hegyre. Sokáig voltak ott, bejárták. lenéztek a Dunára. Megállapították, hogy a Világ legszebb Parlamentje van a túlsó parton.

88. oldal.

Szinte eljátszottak a gondolattal, hogy bent ülnek az ülésteremben, és döntéseket hoznak.
Esteledet, lassan komótosan haladtak lefelé. Apor kihasználta a szabad kártyáját, és Taxit hívott.
Haza szállítatta magát, és Nórát. Sokat nem kellet várni, hogy most már nyugodt körülmények között egymásra találjanak. Szép éjszakájuk volt.
Mikor felkeltek, Boldogságot lehetett látni rajtuk.
Zuhany alatt, ismét eljátszották azt a jelenetet, amikor a Nő, megismeri a Férfi testét.
Mikor befejezték a zuhanyzást, Apor kiment a konyhába, és főzőt, kávét.

- Kedvesem, kérsz kávét?
- Igen, ha megcsinálod. Két cu...
- Ne, fojtasd tovább, tudom, hogy iszod.

Nóra, elmosolyodott. {Milyen jó fej. két hónapja jártak nálunk, és tudja, hogy iszom a kávét.}
(Tesztelnem kéne, hogy még mit tud rólam, de most ezt kihagyom. Inkább nézem a srácot, és boldog vagyok, ha Ő itt van velem. Élvezem a jelenlétét. Kihasználom, elkényeztetetem magam egy kicsit. Jár nekem. Hagy pattogjon a srác, szolgáljon csak ki. Meg engedem, mert élvezem, ha Ő kiszolgál.)
Így gondolkodott Nóra, mikor törülte a testét.

89. oldal.


 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Zárt osztály
  2016-08-25 22:15:21, csütörtök
 
 
25. fejezet.

Aporral boldogan sétáltunk hazafelé, közben megbeszéltük a történteket. Az egész kint létünket átbeszéltük. Boldog voltam, hogy egy ilyen betegekből álló énekkarral milyen eredményt értünk el. Közben betértünk egy - egy kiszolgáló helyiségbe, s megittunk fejenként két korsóval. Utána mentünk tovább. Így, mire haza értem már elég késő volt. Úgy 23 óra lehetett. Persze, Kedvesem ezt szóvá, is tette.
- Mikor jöttetek meg?
- Délután 17 órakor érkeztünk az Intézménybe. - feleltem
- Akkor merre voltál?
- Intézményben megünnepeltük a sikerünket, utána Aporral jöttünk haza gyalog. De, nem voltunk sehol. Miért Kérdet?
- Csak úgy, kíváncsi voltam, hogy mit mondasz. Mert az első emeletről Béla bácsi elmondta, hogy találkozott Veletek a ,,Kék Fogadó" kiszolgáló helyiségben. Te, nem ismerted fel, de, Ő igen.
- Nagyszerű, és hiszel neki. Nórám? Kérlek, NE kezd el, mert fogom magam és elmegyek.
- Csabi, akkor fogd a holmikat, amit hoztál, és menj el. De, most azonnal. Ne, is lássalak többé.

Nóra, bevágta a szobaajtót. Kis idő múlva, kidobta az utazótáskámat az össze holmimmal együtt.
Lehajoltam, és csak úgy pakoltam, gyűrtem be a cuccaimat a táskába. Bementem, és ittam még egy jóízű kávét. Lakáskulcsot letettem az asztalra. Pár sort írtam az ott lévő papírra.

,,Nórám, kár, hogy véget ért, köszönök mindent. Csabi"

84. oldal.


Nem volt mit tennem, sétáltam a Körúton. Szerencsére az időjárás nekem kedvezet, eső nem eset. Pedig a Meteorológia azt jósolta, hogy zápor-zivatar, Északnyugati erős szél is lesz ebben, esti órákban. Úgy látszik a szerencsétlen embert is megsajnálta az időjós.

Pár óra eltelt, mire visszakerültem arra a helyre, ahonnét elindultam. Az Intézménybe.

Becsöngettem.

Biztonsági őr, nyitotta az ajtót. Meg is lepődött!

- Ön, itt? Mit keres itt?
- Ez, most hosszú lenne elmagyaráznom, beenged?
- Természetesen.
- Kérem, ha reggel találkozik a Dokival, mondja meg, hogy visszatértem. Most megyek, és megkeresem a Főnővért, hátha van egy szabad ágya.
- Persze, megmondjuk, átadom a kollégámnak a hírt. Legyen nyugodt.
- Köszönöm. Jó, éjt!

Elindultam megkeresni a szobát, ahol nem rég voltam. Úgy négy éve! Bíztam benne, hogy még van hely a szobában, mert a bent lévők a kórtermet szobának nevezték. Megtaláltam, de már egy beteg volt az ágyamban. Gondoltam, hogy megnézem a Nővér szobát. folyóson Jánossal az ápolóval találkoztam.

- János, nem tudja, hogy Helén merre van?
- Most a másik szárnyban van dolga, de hamarosan vissza fog jönni. Miért kérdi?
- Szeretnék vele beszélni.

85. oldal.


- Rendben, mindjárt hívom.
- Ráér, nem sürgős. {Mire ezt kimondtam, János már el is tűnt a folyóson}

Pár per c múlva, sietve jön felém Helén.

- Mi baj van Szárnyasló? Bocsánat Csaba. Tudja, nehéz ezt megszokni, hogy itt bent Valakit a nevén neveznek.
- Semmi gond, elmeséltem, hogy mi a helyzet, és kértem, hogy segítsen.
- Természetesen, van megoldás. Még mindig ott van az üres szoba, az épület nyugati szárnyában. Teljesen kulturált, oda el tudom helyezni. De, valamennyit fizetni kell érte.
- Persze, nem kérem ingyen, de ezt megbeszélem a Dokival is.
- Jöjjön, megmutatom, és hozom a kulcsot is. Habár, ezt a helyiséget ismeri már, ha jól sejtem.
- Igen, kedves, hogy törődik velem, és köszönöm.

Mikor mentünk a kiadó szoba felé, Helén kacér mosollyal jelezte, hogy törődik velem, és Ne feledjem el. Mert ennek oka van, hogy most megkaphatom az üres helyiséget.

- Meddig szeretne nálunk lenni, Csabi?
- Azt még nem tudom, de sokáig, ha Doki engedi.
- Az, jó lenne, találkozunk még Csabi. {S, puha kezét, végig húzta az arcomon, és bájosan rám mosolygót}

Csaba! Mondtam magamba, most bejöttél a csőbe! Itt van, Helén a Főnővér, a szomszéd szobában, lakik, itt van Inez, a gyönyörű leány testvér, és Jonatán, a Büfés nő. Igaz, hogy megbeszélted, Inezzel, hogy csak testvéri a kapcsolat, de Ő nem vértestvéred. Így semmi akadály nincsen, hogy...
Evvel a gondolatmenettel hajtottam álomra fejem.

86. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 20 db bejegyzés
e év: 225 db bejegyzés
Összes: 1509 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 1031
  • e Hónap: 3258
  • e Év: 54759
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.