Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Dr.Bikkal Dénes:Totális állam1
  2011-02-26 15:04:58, szombat
 
 
Dr. Bikkal Dénes:
Totális állam, érdekképviseleti állam, munkakamarák I. rész

Előszó

Róma és Berlin új eszméket és új egészségesebb alapokat hirdetnek a nemzetek számára. E két pólusról kisugárzó új társadalmi és gazdasági rendszer foglalkoztatja Európát, sőt talán az egész világot. Az alkotmányos, demokratikus államokban ezek az eszmék aktív és passzív ellenhatást váltanak ki, más országokban, mint pl. nálunk is, nagy vonzóerőt gyakorolnak s tudósok és államférfiak, közgazdászok és szociológusok vizsgálják az új irány elvi és gyakorlati vonatkozásait. Míg egyesek arra az eredményre jutnak, hogy az új irány kialakultnak tekinthető, tehát állandósult koreszmékkel állunk szemben, mások szerint azok még egyénekhez vannak kötve és az eszmék küzdelme eldöntöttnek nem tekinthető. Ehhez képest azután vagy azt a következtetést vonják le, hogy ezeket az új eszméket és irányokat nálunk is fenntartás nélkül már most meg kell valósítani, vagy elégnek tartják a rendszer összehasonlító ismertetését és taglalását, továbbá annak vizsgálatát, hogy azok mennyiben volnának összhangba hozhatók a mi különleges magyar viszonyainkkal.

A német és olasz rendszernek megvan a külön-külön sajátossága. Ez a sajátosság külsőleg abban nyilvánul meg, hogy míg a német rendszer népköztársasági államformában államfői diktatúrát intézményesített, az olasz rendszer monarchikus államformában a kormányelnök diktátori hatalmát valósította meg. Mindkét rendszer egyezik azonban az alapmotívumokban és mindkét rendszerben felismerhetők: a tekintélyállamiság, a hivatásrendiség és népiség jellegzetes vonásai s mindkét rendszer a népi erők óriási felfokozását tudta lendületbe hozni.

E kérdések foglalkoztatják e füzet szerzőjét: Dr. Bikkal Dénest is, aki a maga ismereteit és nézeteit áttekinthető és logikus okfejtéssel bocsátja az olvasók rendelkezésére. Különösen részletesen foglalkozik a hivatásrendiséggel s annak külső különböző megjelenési alakjával, majd saját felfogásában vázolja azt az irányt, amely felé a hasonló szervezetek kiépítésénél nálunk is haladni kellene.

A füzet ezekről az aktualitás előterében álló kérdésekről világos tájékoztatást nyújt. Érdemes az elolvasásra.

Dr. Halla Aurél

I.

Totális állam

Totális állam, érdekképviseleti állam, testületi állam fogalmak röpködnek át mind gyakrabban az éter hullámain, villannak fel a napi sajtóban, szaklapokban. Ezek az új fogalmak forrongásba hozzák életünket, munkánkat, gondolkozásunkat. Ahányan hozzányúlnak e fogalmakhoz, mind másképpen értelmezik azokat. Az eszmék tisztulása helyébe káosz, zűrzavar lép mindenfelé. Egyesek dicsőítik, mások sárba tapossák őket anélkül, hogy tisztában volnának e fogalmakkal.

Totális állam? Mit jelent ez a fogalom? Egyszerűen azt, hogy a mai modern, szövevényes, bonyolult, összetett, sokrétű, milliós feladat megoldásával küzdő állam igazgatását nem várhatjuk néhány minisztertől, néhány kiváltságos egyéntől, hanem szükség van minden egyes állampolgárnak az állami életbe való bekapcsolódására, arra, hogy mindenki cselekvőleg vegyen részt szociálisabb, fejlődőbb, haladóbb, több jólétet teremtő állami élet kialakításában. Totális állam az az állam, amely minden állampolgár munkáját bekapcsolja, mindenkinek gondolataira, cselekedeteire, eszméire, javaslataira, munkájára számít, mert így lesz a feudális, az arisztokrata, a nagytőkések, a plutokraták állama helyében a totális, egységes népi állam. Nem oly régen még az állami igazgatás nehéz feladatából a milliós tömegek teljesen ki voltak zárva, úgy, hogy az ország széles néprétegei távol maradtak az állami gépezet munkájától. A totális állameszme hirdetői mindenkit be akarnak vonni egy elégedettebb, igazságosabb, szebb nemzeti élet kialakításának munkájába. Azt hirdetik, hogy miképp egy hatalmas gépezetben minden csavarra, minden szögre, minden fogaskerékre szükség van, éppenúgy az egészséges állami élet kialakításához is minden munkásembernek, tisztviselőnek, földművesnek, mesterembernek országépítő közreműködésére szükség van. Ha a dolgozó társadalmat kikapcsoljuk, munkáját lebecsüljük, tanácskozásainkból kizárjuk, terveinkbe nem avatjuk be, akkor távolmaradásával sok értékes gondolattól, eszmétől, tervtől, egészséges és helyes meglátásától fosztjuk meg magunkat s nemzeti életünk sivár, maradi, stagnáló lesz.

A totális állam eszméinek meghirdetői: Mussolini, Hitler, Salazar, Franco, továbbá a rendi államot meghirdető Dolfuss, oly állami élet berendezésére törekedtek, amely állami életbe minden dolgozó embert aktive, valamely szervezet révén beállítanak. Közel áll az előbb felsorolt államférfiakhoz Lenin és Sztálin is azzal a különbséggel, hogy míg Mussolini, Hitler, Salazar, Franco minden állampolgárnak az állami életbe bekapcsolódását hirdették és munkálják ma is, addig Lenin és Sztálin a kiváltságos tízezrek félreállításával egyedül csak a nyers népi erők részére akartak új állami életet teremteni. Sztálin kénytelen volt azonban belátni, hogy az állami élet egészséges megszervezéséhez és irányításához szükség van szellemi munkásokra és elitekre is s éppen ezért alakul át észrevétlenül --- tábornokok, ezredesek, gyárigazgatók, üzemvezetők, egyetemi tanárok stb. kinevezésével totális állammá s éppen ezért érthető a totális államforma meghirdetőinek kölcsönös egymásra találása, kézfogása.

A totális állam megvalósítása egyéni úton történt. Az elv valamennyinél közös, a kivitelnél azonban mindegyik államfő igyekezett olyan utat követni, mely nemzete habitusának, az állampolgárok lelki beállítottságának, a történelmi múltnak, a nemzeti felkészültségnek a legjobban megfelelt. Az eszmék tisztázása végett állítsuk egymás mellé az egyes államformákat.

A totális állam felöleli, átfogja, gondozásba veszi az állam minden tagját. Nincsenek előnybe helyezett, kiváltságos tagjai, a népközösségben felolvad, egyenrangúvá, nemzettestvérré lesz az állam minden tagja.

A liberális állam szabad folyást enged a szellemnek, a cselekedeteknek, a törtetésnek, tülekedésnek. Eredménye a nagy társadalmi eltolódás, a mérhetetlen vagyonok mellett a széles néprétegek nyomora, szegénysége, egyenlőtlensége. A liberális állam inaugurálta versenyfutásban nem csak a néptömegek fulladtak ki és váltak harcképtelenné, hanem kifulladtak maguk a kapitalisták is. Saját maguk megfékezésére kartellekbe, trösztökbe tömörültek, védvámok sáncai mögé húzódtak vissza. Ma a szó tiszta értelmében vett liberális állam nincs, helyét elfoglalta az elkorcsosodott, gúzsba kötött liberális állam, mely liberális eszmék hirdetése mellett privilégiumokból, kiváltságokból él s a társadalom erőforrásait szívja ki.

A demokrata államforma a pogány ókor szülöttje. Az az ókor termelte, amely még nem ismerte Krisztust, a felebaráti szeretet magasztos parancsolatát. Amióta az emberiség közös kincsévé vált Krisztus és tanítása, a demokrácia hívei azok maradtak, akik faji avagy lelki gátlások miatt nem lehetnek Krisztuskövetők. Ez a túlhaladott demokrata szellemiség, a felebaráti szeretet és az embertársak megbecsülése helyett azt hirdeti, hogy a nép részére tegyék lehetővé a tehetségnek és a nyers erőnek kitombolását, --- ami legtöbb esetben nem a nép javára, hanem a lelkiismereti gátlásoktól mentes egyén gyors érvényesülésére történik. Így születnek meg a milliomos demokrata ügyvédek, akik minden bűnt és minden nyomort pénzért védelembe vesznek, így születnek meg a demokrata bankigazgatók, gyártulajdonosok. Ami a demokrata államokban ma végbemegy, nem más, mint féktelen nyers erőnek a törtetése a felebaráti szeretet parancsának teljes félredobásával és a közösség érdekeinek figyelmen kívül hagyásával.

Mindezek után még meg kell állapítani, hogy importcikk volt a liberális állam eszméje, importcikk volt a demokrácia jelszava, importcikk Krisztus tanítása és a felebaráti szeretet magasztos tana. Nincs ma nemzet, amely ne importálna és ne exportálna eszméket és javakat. Amelyik nem importál és exportál, az lelki szegénységben, anyagi javak hiányában szenved, elmaradott középkori álmát alussza. Az az állameszme, amely Krisztusnak kétezer év óta soha senkitől meg nem cáfolt és a felebaráti szeretet tanában kimagasló örök eszméjét a legjobban megközelíti és azt a modern állami, társadalmi és gazdasági életbe a leghűbben átülteti, lefordítja, a totális állameszme, amely bibliai példára letelepíti az egész népet, a kilengéseket lecsiszolja, Isten képmására teremtett emberré, öntudatos állampolgárrá teszi a népközösség minden tagját, hogy a felszabadított, felemelt ember szebb és boldogabb világot formálhasson.

II.

Érdekképviseleti állam

A totális állam feladata olyan szervek létesítéséből áll, amely szerveken keresztül mindenki a nemzet sorsa alakításában munkálkodhat. E szervek az érdekképviseleti szervek. A gondolat egyáltalában nem új. Már az ókorban is találkoztunk hivatásrendek érdekképviseleteivel. A középkorban mihelyt valamely hivatásrend értékének tudatára ébredt, szervezetekbe tömörült. Ily érdekképviseleti szervek voltak az iparosok céhei, a kereskedők grémiumai, stb. Ezek az érdekképviseleti szervek nagy és jelentős szerepet töltöttek be mindaddig, amíg egocentrikus beállítottságukkal helytelen útra nem léptek. Elkapatottságukban főtörekvésük a kiváltságos helyzetük, privilégiumaik megvédése lett, amivel végleg lejáratták magukat. Idővel a munkaadók csoportjai kamarákba, (kereskedelmi, ipari, kézműves, mezőgazdasági, stb.) tömörültek, a munkások pedig szakszervezetekben igyekeztek védelmet találni. A liberális államban az érdekképviseletek minden rendszer nélkül, egymással versenyezve épültek ki. Legális és szabad érdekképviseleti szervek igyekeztek egymáson túltenni a szebb jövő felvázolásában. A legtöbb érdekképviseleti szerv és egyesület a munkaadók valamely körének tömörítését tűzte ki célul, mert kitűnt, hogy a munkaadók az érdekképviseletek fenntartásával járó költségeket fedezni képesek. A tényleg érdekképviseletre rászoruló társadalmak azonban anyagi eszközök hiányában érdekképviseletek nélkül maradtak.

A liberális államok törvényes és szabad érdekképviseletei nemcsak a zűrzavart fokozták a szociális gazdasági életben, nemcsak helytelen irányban okoztak eltolódást, hanem teljesen megfeledkeztek arról, hogy a nemzet és a közösség érdekeire is figyelemmel legyenek. Az érdekképviseleti zűrzavar helyébe akart a totális állam egyensúlyt, nyugalmat, igazságot ültetni azáltal, hogy a helytelenül felépített, demagógiát űző érdekképviseletektől megingatott társadalmi egyensúly helyreállítására jól átgondolt, mindenkit bekapcsoló érdekképviseleti hálózatot épített ki. Így születtek meg az érdekképviseleti, testületi, nemzeti szocialista, hivatásrendi államok.

Ha a totális államokat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy másképpen építette fel Mussolini testületi államát, máskép Hitler nemzeti szocialista államát, s máskép Salazar testületi államát, avagy Dolfuss hivatásrendi államát. Mussolini, Hitler totálsi államainak felépítését az alábbi fejezetekben rövidesen bemutatjuk, hogy ezek ismeretében felvázolhassuk a magyar feladatokat.

III.

Az olasz testületi állam

Mussolini az olasz totális állam kiépítését három szakaszban végezte. Először kiépítette az állami életbe mindenkit bevonó, mindenkit emberi méltóságra felemelő szociális szerveket, utána hozzáfogott a gazdasági élet országos szerveinek kiépítéséhez s végül a politikai szervnek megteremtéséhez. Az első szakaszban kiépült a szindikalista állam, a másodikban a testületi állam és végül a harmadikban a testületi parlament.

Mussolini az új országépítési munkáját nagyon helyesen a szociálpolitikai érdekképviseleti szervek kiépítésével kezdte meg. Oly szerveket hívott életre, melyeken belül mindenki bekapcsolódott a nemzetépítő munkába. Azt akarta elérni, hogy a rendezetlen tömegekből álló állam helyébe, rendezett egységekből összetevődő állam épüljön ki. E felé történt meg az első lépés a Kollektív munkaviszonyokról szóló 1926. április 3-i törvénnyel, továbbá a Carta del Lavoro-val, amelyet 1927. április 21-én ünnepélyesen kihirdettek. E törvény és a munkaalkotmány vetették meg a szakszervezeti állam alapjait. A különböző világnézetek alapján álló s egymással hadakozó szakszervezetek eltörlésével egységes alapra hozta a fasizmus az olasz munkásságot, amikor minden körzetben és minden foglalkozási ágban egyetlen egy nemzeti szellemű szakszervezet felállítását engedélyezte. E szakszervezetek politika-, osztálygyűlölet-mentes működést kötelesek kifejteni. A szakszervezetek az állam ellenőrzése alatt működnek s kötelesek tagjaik szociális, szakmai érdekeit védeni, a tagok jólétét előmozdítani, szakképzettségüket emelni, a szabadidőmozgalmat céltudatosan megszervezni. Szakszervezetek épültek ki a munkaadók és a munkavállalók soraiban. Az egymással szembenálló szakszervezetek főfeladata volt kollektív munkaszerződések kötése, az ipari viszályok levezetése.

Az ugyanazon szakmához, iparághoz tartozó szakszervezetek federációkban egyesültek s ezekben országos viszonylatban foglalkoznak az illető szakmában résztvevők szociális és gazdasági helyzetével. �--sszesen 153 nemzeti federáció fogja össze a többezer szakszervezet munkáját. A népi erőket tömörítő szakszervezetek és az ezek vezetőiből alkotott federációk végső fokon kilenc országos confederációban, mint az olasz szociális élet csúcsszervezeteiben találkoznak. A kilenc confederació közül négy a munkavállalók, egy pedig a szabadfoglalkozásúak szakszervezeteit, federációit tömöríti. Az egymással szembenállói munkaadói és munkavállalói confederációk a következők: mezőgazdák és mezőgazdasági munkavállalók, ipari munkaadók és ipari munkavállalók, kereskedők és kereskedelmi alkalmazottak, bankok, biztosítóintézetek és pénzintézeti, biztosítóintézeti alkalmazottak confederációi. A kilencedik confederációban a szabadfoglalkozásúak (orvosok, mérnökök, művészek, írók, stb.) tömörülnek.

Ebben a kilenc confederációban országos érvényű kollektív szerződéseket kötnek, az egymással szembenálló szakszervezetek vitáit békésen levezetik, létrehozzák a szociális békét. Az ilyképpen felépített szervezet az állam szociálpolitikai instrumentuma. E szerveknek kell kijegecesíteniök álláspontjukat közös megegyezés útján a munkaidő, munkabér, fizetett szabadság, családi munkabér, legkisebb munkabér, éjjeli munka tilalma és társadalombiztosítási kérdésekben. Ennek az olasz szakszervezeti államnak kiépítése évek hosszat tartott. Alulról indult ki, hogy a népi erők érvényesülhessenek, hogy a szociális felépítmény mély, egészséges gyökeret eresztve szilárdan tarthassa a fa törzsét és koronáját. A szociális intézményeket nem felülről kell oktroyalni, hanem lehetővé kell tenni, hogy azok a talajból sarjadhassanak ki és az egész társadalom e munkában résztvehessen.

A szakszervezeti hálózat és a confederációk kiépítésével megtörtént az ember felemelése, megbecsülése, egyenjogúsítása. Ez azonban a totális állam fogalmát nem tölti ki. Minden egyes állampolgárnak a szociális életbe bekapcsolása mellett szükség van mindenkinek a gazdasági életbe való bekapcsolására is. Ezt tette lehetővé a testületi állam kiépítése. A szociális intézmények hálózata mellett kiépítette Mussolini a gazdasági szerveket, a testületeket. E testületekben a munkaadók és a munkavállalók összeülnek, hogy a gazdasági élet valamelyik ágának a sorsát, a termelés lehetőségeit, annak fokozását megbeszéljék. Mussolini az olasz gazdasági élet valamely ágának a sorsát, a termelés lehetőségeit, annak fokozását megbeszéljék. Mussolini az olasz gazdasági élet 22 ága részére 22 testületet állított fel, amelyekben paritásos alapon folyik a munkaadók és a munkavállalók közös, megértő munkája a nemzeti termelés fokozása érdekében.

E testületekben egyenlő számban foglalnak helyet a munkaadói és munkavállalói szakszervezetek kiküldöttei. Ezek mellett szerepelnek még a fasiszta párt kiküldöttei is, akiknek mindenkor az a szerepük, hogy minden intézkedés a fasiszta szellemben történjék, vagyis ne egyoldalúlag az egyik, avagy a másik fél érdeke, hanem a nemzet legfőbb érdeke érvényesüljön. A 22 testületet három csoportba szoktak osztani. Az első csoportba tartoznak a mezőgazdasági és mezőgazdasági ipari testületek. Ilyenek a gabonatermelés, a virágtermelés, gyümölcstermelés, szőlészet és borászat, olajtermelés, cukortermelés, állattenyésztés, fatermelés és végül a textiltermelés testületei. A második csoportba tartoznak az ipari termelés egyes ágainak termelő erőit egyesítő testületek, mint a vasipar és gépipar, vegyiipar, ruhaipar, papír és sokszorosítóipar, építőipar, bányászat, víz-, gáz- és elektromos művek, üveg és kerámiai ipar testületei. A harmadik körbe tartoznak a biztosítóintézetek és pénzintézetek, a szabadfoglalkozásúak és művészek, a tengeri és légiszállítmányozók, a folyamhajózási vállalatok, a színházak és végül a szállodaipar testületei.

Említettük már, hagy a testületek feladata a kollektív termelési formák felállítása, a termelés egységének és menetének biztosítása. A szakszervezeti intézményekben még minden egyes szerv tagjainak egyéni érdekeit védi, a testületekben létrejön a termelési tényezők egyesülése, összefogása. A testületek nemcsak a termelés qualitását és quantitását tárgyalják meg, nemcsak a helyes árak kialakulásán fáradoznak, az illető iparág továbbfejlesztésének avagy visszafejlesztésének kérdéseit tárgyalják, hanem a kormányzatnak véleményező, tanácsadó, javaslatokat előterjesztő szervei. Ők őrködnek a munkabérek és az árnívó összhangja felett.

Az 1938. december 19-én kelt törvény megvetette az alapját a Testületek nemzeti tanácsának --- (Consiglio Nazionale delle Corporazioni), amely az olasz gazdasági élet vezérkarává vált. A testületek nemzeti tanácsában összesen 500 rendes és 500 póttag foglal helyet. A rendes tagok közt foglalnak helyet az egyes testületek kiküldöttei. A gabonatermelés testülete 30 tagot, a gyümölcstermesztés és kertészet testülete 31 tagot, a szőlő és olajtermelés testülete 31 tagot, az állattenyésztés és halászat testülete 33 tagot, a fatermelés testülete 19 tagot, a textiltermelés testülete 34 tagot, a ruházati testület 23 tagot, a vasgyárak és kohók testülete 14 tagot, a gépipari testület 20 tagot, a vegyi ipari testület 22 tagot, az olajtermelés testülete 17 tagot, a papír és nyomdaipari testület 22 tagot, az építőipari testület 19 tagot, a gáz-, víz- és elektromos művek 16 tagot, a bányászat 14 tagot, az üveg és kerámiai testület 16 tagot, belső közlekedési testület 15 tagot, a tengeri és légi közlekedési testület 20 tagot, a színházak testülete 10 tagot, a szálloda ipari testület 14 tagot, a szabadfoglalkozásúak és művészek testülete 33 tagot és végül a pénzintézetek és biztosító intézetek testületei 47 tagot küldenek ki a Testületek Nemzeti Tanácsába. Meg kell még jegyeznünk, hogy e nagytanácsban 66 hely illeti meg a fasiszta párt azon kiküldötteit, akiket a testületekben helyet foglaló fasiszta párt tagjai választottak meg. A 66 fasiszta párti kiküldött mellett helyet foglal a kiküldöttek közt az iparnak 132, a mezőgazdaságnak 132, a kereskedelemnek 60, a művészek és szabadfoglalkozásúak 58, a szövetkezetek 10, a kézműiparnak 8, s végül a bankok és pénzintézetek 34 kiküldöttje. Valamennyiben egyenlő számban vannak a munkaadói és munkavállalói delegáltak.

A Testületek Nagytanácsa felett van még a Központi Testületi Bizottság, amely az előkészítő, irányító és összegező munkát végzi. A Központi Testületi Tanács tagjai az összes miniszterek és államtitkárok, a fasiszta párt titkárai és végül a kilenc confederáció elnökei.

A fentiekben bemutattuk a fasiszta testületi államnak gazdasági felépítményét, amelyben az összes termelési erők közreműködnek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a testületek kiépítését 1938-ban fejezték be, vagyis akkor, amikor a szakszervezeteken és azok munkáján keresztül az összes értékek felszínre kerültek, illetőleg a munkavállalói érdekképviseleti szervek működtök s egyenrangúságukat érvényesíteni képesek voltak.

Amikor már befejeződött a testületeknek, a Testületek Nagytanácsának és a Központi Testületi Tanácsnak felállításával járó munka, akkor jutott el a fasiszta állam harmadik szakaszához, jelesül a politikai érdekképviselet kiépítéséhez. A sorrend tehát a következő volt: először épült ki a szociális instrumentum a szakszervezetekben és a konfederácikban, majd amikor ez hosszai évek után befejeződött, épült ki a gazdasági, a termelési érdekképviseleti szervek hálózata s csak amikor már a szociális és gazdasági szervek alapjai megszilárdultak, építette ki Mussolini az új politikai érdekképviselet arculatát, a fasciók és testületek parlamentjét. Ebben a politikai instrumentumban rideg, logikus felépítés mellett helyet foglalnak a fasiszta szellemiséget biztosító pártpolitikai kiküldöttek, a szociális és közgazdasági felvértezettséggel rendelkező testületi kiküldöttek. Az olasz testületi parlament tehát nem földesurak, nyugalmazott köztisztviselők és katonatisztek, továbbá ügyvédek gyülekezete, hanem az olasz fasiszta állam valamennyi: szociális, termelő és politikai tényezőjének színe-java, akik közt az országban elfoglalt erőviszonyoknak megfelelő számmal foglalnak helyet az őstermelők, az ipar, kereskedelem, kézműipar, szövetkezetek, szabadfoglalkozásúak, művészek munkaadói és munkavállalói szakszervezeteinek kiküldöttei. Az 1938. december 19-én kihirdetett törvényi rakta le az új parlamenti élet alapjait. A jelenlegi olasz testületi parlamentben kb. 650 nemzeti tanácsos foglal helyet, összetételét a törvény a következőképp írja elő. A képviselőház tagja a Duce, a Fasiszta Nagytanács tagjai, a Fasiszta Párt vezetősége, s végül a Testületek Nemzeti Tanácsának 500 rendes tagja. A fasiszta nagytanácsban, mint ismeretes, helyet foglalnak a quadrumviratus tagjai (a marcia su Roma vezérkara), az olasz királyi akadémia elnöke, a Milicia parancsnoka, a Nemzetvédelmi Bíróság elnöke és a kilenc konfederáció elnökei.

A fasciók és a testületek parlamentjének megteremtésével befejeződött a testületi állam kiépítése minden síkon, nevezetesen a szociális, a gazdasági és a politikai síkon. De ugyanakkor megvalósult a totális állam is, mert az olasz nemzet minden tagja szakszervezetein keresztül részt vesz a nemzetépítés munkájában, belefolyik a törvényalkotás nagy feladataiba. Nem egy embernek, nem egy kormány tagjainak vállán nyugszik az ország sorsának irányítása, hanem e sors kovácsolásában mindenki saját érdekképviseleti szervén keresztül közreműködik.

A fasizmus 18 esztendejének serény munkája alakította ki az olasz testületi államot, amely berendezésével százszázalékosan megtestesíti a totális államot. Az országépítés művészete, mely szemünk előtt folyt le, tanúságtétel amellett, hogy mindent meg lehet oldani összefogással, de egyúttal figyelmeztető arra vonatkozólag is, hogy mindenhez idő kell. Előbb a programot kell minden részletében kidolgozni s csak azután lehet hozzáfogni a bontás és az újjáépítés munkájához. Végül nem utolsó sorban arra is figyelmeztet mindenkit az olasz példa, hogy az országépítés munkájának alul kell kezdődnie a népi erők bevonásával. Gyökerek nélkül nincs életképes, időálló fa.

Az olasz testületi állam rányomta bélyegét Franco és Salazár államaira is, amelyekben szintén találunk egy szociálpolitikai, továbbá egy gazdasági országos szervezetet, amelyeken belül minden dolgozó állampolgár a nemzet fejlődését békés úton előmozdíthatja.

IV.

A német nemzeti szocialista állam

Míg a fasiszta Olaszország megtartotta a szakszervezetek intézményét, sőt azokat rendszerbe foglalva, az állami gépezetbe beágyazva életre hívta a munkaadók és munkavállalók szakszervezeteit, addig a német nemzeti szocialista állam, miután kiábrándult és megcsömörödött a marxista szakszervezetektől s az azoktól hirdetett osztályharctól, ezt az intézményt teljesen félreállította s helyébe új intézményeket ültetett.

A nemzeti szocializmus vezérei kijelentették, hogy az osztályharcnak, érdekellentéteknek nincs helye a nemzeti szocialista államban, ott mindenki a közösség érdekében kell, hogy működjék. A közösségért, a népért történik a termelés, amely nem lehet többé öncél, eszköz az egyéni meggazdagodás, jólét felé.

Mintahogy az állami élet alapját a család képezi s a nemzet békéje a család békéjénél, harmonikus felépítésénél kezdődik, úgy a gazdasági életben a békét, az összműködést, a harmóniát, a gazdasági élet alapsejtjeinél, a műhelyekben kell elkezdeni. Hitler a műhelyek békéjére építette fel egész alaprendszerét, a nemzeti szocialista államot. A műhelyekben a vezető és munkatársai kötelesek a közösség érdekében legjobb tudásukat, munkaképességüket, munkaerejüket a termelésbe beállítani. A termelésért a vezető felelős. Az osztályharc gyűlöletétől megtisztított légkörben folyó műhelyi és gyári termelésben összeszokott, összemelegedett munkaadók és munkavállalók ezt a közös megértő munkát folytatják a közös érdekképviseleti szerven belül. Ez a hatalmas szerv az ,,Arbeitsfront", munkafront, amelynek tagjai munkaadók és munkavállalók egyaránt. Ennek a több, mint 20 millió egyént tömörítő hatalmas szervnek összekötő munkájában felolvad minden érdekellentét, megnemesül a munka, folyik a tanácskozás a munkahely szépségéért, a munkahelyek, gyárüzemek egészséges berendezkedése érdekében, a szociális törvényekért, a szabadidő helyes felhasználásáért. Kétségkívül megállapítható az, hogy Ley Robert elnöklete alatt működő Nemzeti Frontban minden a munkásságért történik, kapitalista érdekek egy percre sem érvényesülnek, a munkaadókat is teljesen átitatta a közösség érdeke, a nemzettestvérek sorsa. Valljuk meg őszintén, hogy a munkaadóknak és munkavállalóknak közös érdekképviseleti szervbe ültetésére Németország egyedül alkalmas. Németországban ugyanis a több, mint félszázados marxista szakszervezeti iskola mellett igen értékes munkásvezérek nőttek ki s maguk a munkások nagyszerű nevelőiskolán mentek keresztül. A német munkás a szakszervezetekben megtanulta érdekeit megvédeni, megismerte a kapitalista társadalmi rendszer hibáit, gyengeségeit, felismerte saját helyzetét, a munkássors nemzetközi állását, a munkásszövetségek célkitűzéseit, törekvéseit, olvasta a munkásirodalom termékeit, megismerte a munkásküzdelem eredményeit. Egyszóval a félszázados, alapos, rendszeres felvilágosító szakszervezeti munka minden szervezett munkást érdekei kemény harcosává nevelte. Ezt a munkástársadalmat bátran lehetett összeültetni oly szervbe, amelyben az ellentábor tagjai ülnek. A néhány ezer kapitalista eltörpül s a húszmilliós munkás egy táborban egy képzett, nagytekintélyű szociálpolitikus vezetése mellett, mint amilyen Ley Robert, csak fölényben érezheti magát.

Hitler 1933. április 3-án kelt törvényében feloszlatta az összes szakszervezeteket s azok minden vagyonát átruházta az ugyanakkor felállított Nemzeti Munkafrontra, mint a munkaadók és munkavállalók egyetlen közös érdekképviseleti szervére. Ugyanakkor megindult a sajtó, rádió propaganda, ismeretterjesztő előadások sorozata az új közösségi eszme mellett, amelynek fő feladata volt a munkástársadalom szakmai, hivatásrendi nevelése, hogy a Munkafrontban megállhassa a helyét, kellő ismeretekkel rendelkezhessék.

A munkavállalók súlyának biztosítása érdekében azonban Hitler szükségét látta több szervnek az életre hívását. Az egyik szerv: az üzemi bizalmi férfiak tanácsa. Minden üzemben, ahol több, mint húsz munkavállaló dolgozik, bizalmi férfiakat választanak. A bizalmi férfiak száma az üzem nagysága szerint 2---10 között váltakozik. E bizalmi férfiak képezik az összekötő kapcsot a munkaadó és a munkavállaló között, ők vezetik le az üzemi viszályokat, elégedetlenségeket, nézeteltéréseket.

Még mindezt nem találta a nemzeti szocializmus elég erősnek, a kapitalista vezetők befolyásának ellensúlyozására. Ezért felállította a Német kormány a ,,Treuhänder der Arbeit" intézményét. Németországot kerületekre osztották be és minden kerület élére egy ,,Treuhänder der Arbeit"-ot (munkaügyi felügyelőt) állítottak. Ezek a köztisztviselők ügyelnek a munkástörvények végrehajtására, ők hirdetik ki a munkabértarifákat, állapítják meg kerületenként a legkisebb munkabéreket, vezetik le a kerületekben felmerülő munkaviszályokat. Hozzájuk jelentik be az egyes üzemek vezetői munkáselbocsátási szándékukat s amennyiben a Treuhänder der Arbeit vétót nem emelne, csak két hónap eltelte után bocsáthatják el alkalmazottaikat.

Míg a munkaügyi védő feladata a munka rendjének a biztosítása, a munkafeltételek feletti őrködés, addig a német munkakódex az egyes munkások személyi sérelmeinek orvoslására külön intézményeket állított fel, nevezetesen az Ehrengerichteket, vagyis becsületbíróságokat, továbbá az Arbeitsgerichteket, a munkaügyi bíróságokat. A becsületbírósághoz tartoznak mindazok az ügyek, sérelmek, amelyek a munkavállalókat az üzem vezetői, avagy bizalmi férfiai részéről hatalmi helyzetükkel való visszaélés következtében érhetik. Ezzel szemben a munkaügyi bíróságokhoz tartoznak a munkavállalókat a tarifaszerződések be nem tartása következtében jogosulatlan elbocsátása miatt ért sérelmek.

Miután a munkaviszony kérdéseit szabályozták, sor került a termelés szabályozására. E célból a gazdasági életet 18 ágra bontották, (élelmezés, textil, ruházkodás, mezőgazdaság, stb.) s mind a 18 részére külön testületeket (Reichsbetriebsgemeinschaft) állítottak fel. Ezekben paritásos alapon tárgyalják a termelés kérdéseit.

A munkának és termelésnek ez a felépítése nem elégítette ki a nemzeti szocialista vezetőséget. Schacht dr. 1934-ben szükségét látta annak, hogy a régi kereskedelmi és iparkamarák, ha más formában is, de újból elfoglalják helyüket, ezért felállította Németország 18 kerületében 18 Wirtschaftskammert, azaz gazdasági kamarát. Ezek feladata és hivatása csaknem egyezik a régi kereskedelmi és iparkamarákéval. Nehogy azonban az új munkaadói érdekképviseleti szervek megbontsák a társadalom egyensúlyát, a 18 Wirtschaftskammer székhelyén Arbeitskammerok vagyis munkakamarák felállítását is elrendelték. A 18 gazdasági kamara összefogó szerve a birodalmi gazdasági kamara, a 18 munkakamaráé pedig a birodalmi munkakamara. E két intézmény összefogó harmóniát teremtő csúcsszerve a munkaügyi és gazdasági tanács.

Mindezekből kitűnik, hogy a hatalmas német birodalom igen bonyolult szerveken keresztül igyekszik a szociális embert és gazdasági életben küzdő embert bevonni a nemzet életébe, hogy az a közösség érdekében értékes tevékenységet fejthessen ki.

 
 
0 komment , kategória:  Dr.Bikkal Dénes:Totális állam1  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 34
  • e Hét: 34
  • e Hónap: 11577
  • e Év: 377067
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.