Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Per Engdahl : IV. rész
  2011-02-26 15:08:01, szombat
 
 
Per Engdahl:
Megszabadulás a technokrata világtól IV. rész -- Vége.

A régiók és a kisipar újjászületése.

A modern ipar domináló jelenségei az ipari óriások által létrehozott fúziók, amelyek a teljes piacot követelik, hogy áruikat eladhassák. A néprajzi tanulmányok egy probléma körül csoportosulnak: a városiasodás. Történelmünk jellemző célkitűzéseként építés alatt áll az óriás város: a Gigantipolis.

Mégis nagy hiba lenne a közgazdászok, szociológusok és a politikusok részéről, ha figyelmüket csak korunk gigantizmusra hivatottsága kötné le és nem számolnának az ellenkező irányzattal, azzal amelyet mi akartunk kihangsúlyozni, javasolva a közösségnek egy korporációs rendre korlátozott keretben való újjáépítését.

A gyártás automatizálása az áruk szabványosítását kívánja, amely megakadályozza, a modem ember változatos szükségleteinek kielégítését. Nagyon olcsó árukat igyekeznek felajánlani, de a választék szükségképpen nagyon korlátozott lesz. Ha sikerül megvalósítanunk egy egyensúlyt a fizetések között, vagyis egyfelől a vásárlóképesség, másfelől az árukínálat és a kiszolgálás között, a kereslet a változatos áruk iránt automatikusan emelkedni fog. Szükség lesz tehát akkor kis üzemekre, amelyek képesek kombinálni az automatizált ipar által gyártott olcsó elemeket. Új kisiparra lesz szükség. A kisipar ezen újjászületése lassanként új jellemvonást fog kölcsönözni a jövő társadalom képének. Nagyon fontos feladata lenne a korporációs szervezeteknek ellenőrizni, hogy a megtakarítások amelyekkel rendelkeznek, ne csak a nagyipari egységet táplálását szolgálják, hanem azok a vállalatok is használhassák, amelyek garantálják a szint, az életörömöt, a személyi komfortot azoknak az embereknek, akiket egy teljesen gépesített civilizáció sivársága fenyeget. A kis vállalatok a korporációk keretében olyan helyet foglalnak majd el, amely lehetővé teszi számukra a nagy ipari egységek hatalmának ellensúlyozását. A korporációnak a részvétele a tőkepiacon lehetővé teszi a pénzügyi támogatás kiterjesztését még a kisüzemekre és kisiparra is. A nagy termelő egységek racionális működése hosszútávra egész sor kiegészítő üzem létezését követeli meg.

A gazdasági élet eredményes működése ugyanakkor megkívánja a vállalatvezetők modern kiképzését, nevelését. A jövő társadalmának egyik fő követelménye, hogy a kiképzés hozzáigazodjon az új szükségletekhez. Galbraith hangoztatja azt az ideát, hogy az egyetemekre, az egyetemi tanárokra és egyetemi hallgatókra, valamint a tudományos intézetek kutatóira bízott kiképzési és kutatási szektor egy napon az ipari «technokrata-struktúra» hatalmának ellensúlyozó tényezőjévé válhat. Valószínű ebben a tekintetben téved. Az egyetemi tanárok hosszú lejáratra függő helyzetben vannak a technokrata-struktúrával, amely --- az adminisztrációval együttműködve, --- így karrierjüket és az elégséges pénzügyi bázist számukra biztosítja. A technokrácia utánpótló bázisa az intelligencia. Amidőn ma forronganak, amidőn egyenlőséget követelnek, ugyanazt csinálják, amit a polgárság a forradalom alatt. De ha egyszer mint uralkodó osztály elhelyezkedtek, könnyen elfelejtik majd az emberek közötti egyenlőségre törekvésüket, mint egyikét az ifjúság bűneinek. A valóságban az egyetlen tényező, amely szembeszállhat a technokrácia kifejlődésével, minden alkalmazottnak, továbbá minden kis és középvállalat felelős vezetőjének részvétele a közös feladatok kidolgozásában és a korporációk minden tagozatában.

Azonban amikor Galbraith proklamálja az esztétikai értékek újjászületését, hogy ellensúlyozza a «technokrata-struktúra» egyoldalú materialista koncepciót, teljesen igaza van. Az ipar automatizálása révén lehetővé vált pihenési idő megnövekedése megkönnyíti a tömegnek a természet és a művészet szépségeivel való kapcsolatát. Ezen a ponton érintkezésbe kerülünk korunk egy másik jelenségével, a tájegységek, a régiók felújításával. A modern városiasodás nemcsak elnéptelenítette a vidéket, hanem hozzájárult a város karakterének a megváltozásához is. A nagyvárások magját körülvevő külvárosok fokozatosan lebontják a határokat a városok és a vidék között. A város, a külvárosok és a környékek együttesen egyetlen régiót alkatnak, amelyben a karakternek alkalmazkodnia kell a harmonikus működéshez és ennek különböző elemeihez. Nem lesz a jövőben olyan különbség az iparosok és mezőgazdálkodók között, mint a múltban volt. Mindnyájan a termelés egy bizonyos specializált munkájának a végrehajtói lesznek. Ha ez a technikai szempontok miatt történő régiókra osztás alátámasztható egy szentimentális motívummal is, egy lokálpatriotizmussal, felhasználható a szociális ellentétek kiegyensúlyozására szolgáló eszköznek is. Felhasználható arra is, hogy a tömegben egy esztétikai öntudat ébredjen fel. A regionális tervszerűsítés a táj és az építőművészet összjátéka, a városnegyedek stílusa, növekvő érdekesség, a zene, a színház és az irodalom számára, a természet misztériumainak és varázsának érzete, --- amelyek magához a civilizációnk bázisához tartoznak, --- mind fontos szerepet játszhatnak olyan időben, amikor az emberek nagy száma mentesülni fog a fizikai munka terhének egy része alól.

Integráció, Federáció, Korporáció.

Egy kiegyensúlyozott, korporációkon nyugvó társadalmi rend elképzelés, logikusan kiterjeszthető egyenjogú nemzeteit megszervezett együttműködésére alapozott világra is. Azonban az egész világra kiterjedő federáció még a távoli jövőhöz tartozik. Sokkal közelebb esik egy egyesült Európa megvalósítása. Európa egyesítése ma elengedhetetlen feltétele a világfederáció folyamatos kifejlődésének.

Már elkezdték a Közös Piaccal. Egyes megfigyelők kudarcnak minősítik ezt a kísérletet. Természetesen Bruxelles-ben voltak csalódások. A Közös Piac, --- az Európai Gazdasági Közösség --- figyelemreméltó sikerrel indult. Megkísérelték Strassbourgban az európai államok politikai egyesítését is. Nem sikerült. Azután megkísérelték egy katonai egység kreálását --- európai hadsereg formájában. Ez sem sikerült. A harmadik kísérlet, --- gazdasági egyesülés szervezete --- mégis sikerrel járt. Van Zeeland Pál, volt belga miniszterelnök volt az az ember, aki a világháború után propagálta ezt a gondolatot. Azt hangoztatta, hogy egy politikai egység létesítése olyan szétágazó érdekekbe és annyi személyi rivalizálásba ütközne, hogy az első kísérlet bizonyosan kudarcra vezetne, még egy katonai egyesülés is túl sok érzékenységet provokálna. Ezzel ellentétben azonban egy gazdasági egység fokozatosan olyan struktúrákra vezetne, amelyek előtt az államférfiak kénytelenek lennének engedményeket tenni. Van Zeeland Pálnak igaza volt.

Az Európai Gazdasági Közösség kezdetben egy nemzetek feletti szervezetként jött létre. A tagállamok parlamentjei választják a Közgyűlést. A kormányaik a Tanácsban vannak képviselve. A tagállamok kormányai delegálják a Bizottság és a Bíróság tagjait is. A döntési jogot hivatalosan miniszterek tanácsára ruházták, amely egy szenátus szerepét játssza, míg a Bizottság a Közösség végrehajtó szerveként működik. A Bizottság ennek következtében igen erős pozíciót foglalhatott, különösképpen első elnöke a nagy európai, a német Hallstein Walter vezetése alatt. A Bíróságról, amelyről azt képzelte az ember, hogy a Bizottság ellensúlyozására hivatott, a kényszerítő körülmények folytán kiderült, hogy a végrehajtás eredményes segítőszerve. A Közgyűlés, --- amelyben a befolyás a római egyezmény értelmében igen behatárolt, --- ugyancsak gyakran alátámasztotta a Bizottságot a Tanáccsal szemben. Azonban, amidőn, a Közgyűlés hatáskörét ki akarták terjeszteni, hagy rábízzák a fontos gazdasági problémák megoldását, Franciaország ellenezte, de Gaulle generális nem fogadta el a nemzetek feletti intézmények hatáskörének kiterjesztését. Egy politikai szervezetet akartak létesíteni, mielőtt a gazdasági tények azt szükségszerűvé tették volna. Ismételten bebizonyosodott, hogy Van Zeeland Pálnak igaza volt.

Másként is eljárhattak volna. A négy nemzetek feletti szerv mellett egy sereg bizottság működik a római egyezmény értelmében, bizottságok, amelyek nem nemzetek feletti jellegű státus szerint működnek. Tehát ezek között van egy, amelyik sokkal fontosabb szerepet játszik, mint a Közgyűlés. Ez a Gazdasági és Szociális Bizottság, --- amely a tagállamokban különféle tevékenységet reprezentáló kiküldöttekből áll, --- egy korporációs közgyűléshez hasonló testület, ha az ember úgy akarja. Erre a bizottságra bízhatták volna a gazdasági problémák megoldására vonatkozó javaslat előterjesztését és a tagállamok kormányai elfogadták vagy elutasították volna a bizottság jelentését. Egy ilyen eljárással el lehetett volna kerülni a konfliktust a Közösség és a francia kormány között, és mégis pontosan ugyanazt az eredményt érték volna el.

Ezek a politikai konfliktusok, --- többé-kevésbé másodrangú kérdésekről van szó, --- fékezték a Közös Piac fejlődését. Azonban súlyosabb az a --- Servan-Schreiber által erősen kihangsúlyozott, --- tény, hogy a Közös Piac nem használta ki a lehetőséget technológiai együttműködés kreálására és kifejlesztésére azzal a célzattal, hogy kiprovokálja az európai ipari egység megalapozását az U.S.A.-hoz hasonlóan. Az tipikus, hogy a konkurencia fenntartására irányuló kikötések a római egyezményben szigorúbbak, mint a svéd jogszabályozásban. A klasszikus liberalizmus olyan piacot irányzott elő, ahol minden országban több vállalat egymással konkurál. Ezt a koncepciót mostan visszavették a szocialisták, akik a nagy ipari egységeket úgy tekintették, mint az átkozott kapitalizmus kifejezését. Ennek következményeként több európai országban olyan szocialista politikát folytatnak, amely ideológiailag liberális, gyakorlatilag pedig reakciós. Svédországban haboznak a Közös Piachoz csatlakozást illetően, mert félnek attól, hogy a svéd ipar függvénye lesz akkor a kontinentális nagy kartelleknek és a svéd munkások nem tudják majd megvédeni és továbbfejleszteni életnívójukat és szociális helyzetüket. Ez hibás álláspont. A nagy ipari egységek nélkül, semmi lehetőségünk nincs arra, hogy megvédjük magunkat az amerikai óriások nyomásával szemben. De egész Európának szüksége van a svéd munkásmozgalom egységére. Svédországban minden szakszervezet ugyanahhoz a nemzeti szervezethez tartozik, amely szervezet, számos kritikus pillanatban tanúságot tett mérsékletességéről és a világon úgyszólván páratlan felelősségérzetről. Egy ereje tudatában lévő, konszolidált munkásszervezet egyik szükséges feltétele egy egységes Európának.

A nagy ipari egységek szükségessége Európában, --- kartellek, trösztök csak elnevezési kérdés, --- egy egységes munkásmozgalom szükségessége, --- egységes a nemzeti határokon keresztül, --- bemutatja nekünk az európai korporációkat, a nemzetek feletti korporációkat. Jelentős, hogy az egyetlen korporációs közgyűlés ma Európában a Brüsszeli Gazdasági és Szociális Bizottság legyen, amelyről már beszéltünk. A valóságban a korporatizmus a leghatásosabb eszköz egy Federáció, vagy egy Európai Államközösség kiépítésére. Egy Federáció... Mert az európai civilizáció a nemzetek rokonságán és különböző sorsán nyugszik, amelyek századok és ezredéveken keresztül fejlődve, kialakította a polarizációt, amely megkülönbözteti Északot és Délt, Keletet és Nyugatot. Egy olyan európai egyesítés, amely a nemzetiségek egyenlősítését foglalná magában, automatikusan súlyosabbá tenné a szociális összeilleszkedés problémáit. Egy összehasonlítás az európai és az U.S.A.-beli kriminalitás adatai között, szemléltető példáját mutatja be azoknak a nehézségeknek, amelyek a különböző fajok és nemzetiségek brutális összevegyítéséből születnek. Nekünk tehát az Európa Nagy Hazá-ba tömörített nemzetek közösségére van szükségünk. Ezért számunkra az egyesítési problémánk tekintetében az egyetlen reális megoldásnak a federális megoldás tűnik.

Mi tehát egy olyan közösség mellett vagyunk, amely a nemzetek és a korporációk függetlenségére épül. Elérkezünk egy egyensúlyozó szisztémához a nemzeti és korporációs szervezetek között. Egy ilyen rendszer garantálhatja az egységet anélkül, hogy fenyegetné a szabadságot, biztosíthatja a nemzeti értékek megőrzését anélkül, hogy az együttes működését legyengítené.

Az iparilag fejlett és fejletlen államok.

Manapság megkülönböztetést teszünk a kétféle államok között. Kahn Hermann a new yorki Hudson Intézet professzora azt jövendöli, hogy 2000-ben csak négy igazán iparilag fejlett állam lesz: Az U.S.A., Kanada, Japán és Svédország. Servan Schredber azt állítja, hogy egy európai egyesülés teljesen meg tudná változtatni ezt a jövendő elképzelést. A modern ipari termelés feltételeihez alkalmazkodó Egyesült Európa egyenrangú politikai faktor lenne az U.S.A.-val és a Szovjetunióval. Elbizakodottságnak látszik talán egy svéd részéről azt javasolni, hogy a svéd külpolitika alapvető elveit vegye át egy egyesült Európa. Azonban ennek a politikának azon eredménye, hogy több mint 150 éven át folyamatosan békét biztosított, jelentős tény mégis csak. Európa Kelet és Nyugat között hozzájárulhatna az iparosított világ valamennyi erőinek koordinálásához, hogy a fejlődésben elmaradott népek óriási problémái megoldódjanak.

Ami talán a legsúlyosabb problémája korunknak, az az éhínség által provokált katasztrófa, mely a primitív népeknél uralkodik. Hogy egy ilyen katasztrófa elkerülhető legyen, hogy ezeknél a népeknél egy fokozatos fejlődés bevezethető legyen, reális autonómiát kell nekik adni. Manapság az iparosított világ pénz- és technikai támogatásától függnek. Ez a kapcsolat a gazdagok és a szegények között a valóságban egy új formája a gyarmatosításnak. Függetlenné kell tenni ezeket a népeket, az iparilag fejlett országokban uralkodó piaci helyzettől. Hatásos együttműködést kell megvalósítani, maguk a fejlődésben elmaradt országok közt is. Illúzió azt képzelni, hogy az oroszok, az európaiak, vagy az amerikaiak meg tudják oldani Ázsia, Afrika és Latin-Amerika problémáit. Csak saját népeik oldhatják meg azokat. Nekünk, akik a gazdag világhoz tartozunk, a szükséges támogatás megadása emberi és erkölcsi kötelesség. Ez a támogatás együttműködést követel az U.S.A., Európa, a Szovjetunió, Japán, és az Angol Communwelth iparosított országai között. De hogy megoldhatók legyenek a Harmadik Világ problémái, saját problémáinkat kell megoldanunk előbb, a saját gazdasági szociális és kulturális problémáinkat. Megvan hozzá a lehetőségünk, az eszközeink, egy gazdagabb és boldogabb jövő kreálására, mint a mai korszak. Ki kell ezeket használnunk.

Vége.
 
 
0 komment , kategória:  Per Engdahl : IV. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 384
  • e Hét: 2600
  • e Hónap: 21004
  • e Év: 341036
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.