Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Per Engdahl : I. rész
  2011-02-26 15:28:11, szombat
 
 
Per Engdahl:
Megszabadulás a technokrata világtól I. rész

Per EngdahI, az Európai Szocialista Mozgalom elnöke francia nyelven megjelent érdekes tanulmányát ismertetjük magyar fordításban.

Az új világot, --- a félelemtől és nyomortól mentes világ, --- amelyet az egymással szövetkezett szovjet-kommunizmus és liberálkapitalizmus állított 1945-ben kreálni, súlyos megrázkódtatás érte ez év tavaszán. Az egyetemi ifjúság lázadása logikus következménye volt a liberálkommunizmus több mint 20 éves tanításának, amelynek hatásai csak súlyosbodtak abból a lélektani következményekből eredő körülményből folyólag, hogy az egyetemi ifjúságot modern egyetemi negyedekbe tömörítették.

Propaganda és szisztematikus tagadás, az egész demokratikus Nyugaton vitássá tették minden tekintély, nemzeti tradíció személyes meggyőződés iránti lojalitás, vagy emberi kapcsolathoz való hűség létezésének jogát. Mindezek a totális liberalizmushoz vezettek, amely az individualizmus következményeit egészen az abszurd anarchizmusig fokozta. A Roosevelt és Churchill által aláírt Atlanti Pactummal kezdték és Herbert Marcus exaltált prédikációjával fejezték be.

Ezalatt a diákok nem is a jelenlegi rendszerek alapvető princípiumai ellen lázadtak fel, ami talán a leglényegesebb jellemvonás a jelenlegi helyzetben. Ideológiai álláspontjuk nem más, mint azoknak a doktrínáknak szélsőséges alkalmazása, amelyeket a háború utáni nagy politika irányítói elfogadtak és proklamáltak. A sajtó, a rádió és a televízió valójában csak ismételgették a demokrácia tételeit, igyekeztek meggyőzni az olvasókat és a hallgatókat arról, hogy a kommunizmus csak egy első fázisa, illetőleg fejlettebb formája a demokráciának. A különbség a kommunizmus és a nyugati neoliberális propaganda között napról-napra bizonytalanabbá vált, mialatt a keleti blokkon kívülálló kommunizmus és a szovjetkommunista párt ideológiai álláspontja közötti eltérés fokozatosan, növekedett. A Szovjetunióban uralkodó belső magatartás és a nem kommunista országokban alkalmazott felforgató módszerek közötti eltorzítás olyan problémákat vetett fel, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak a kommunista világban. Ennek az új szituációnak a következménye az a tény, hogy a diákok lázadása mind keleten, mind nyugaton többé-kevésbé anarchista lázadássá vált. Prágában; Varsóban és Belgrádban ugyanolyan eseményeket láttak, mint Párisban, Berlinben és Rómában. Hogy az aktuális körülmények között egy konstruktív alternatívát megfogalmazhassunk, analizálnunk kell a modern társadalmat és az előrelátható irányzatokat. Választani kell azon irányzatok között, amelyeket el akarunk kerülni, és azok között, amelyek pozitívnak és hatásosnak tűnnek fel. Végül javasolni kell azokat a megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a kívánt irányban való fejlődést.

A klasszikus kapitalizmus felbomlása.

A ,,Részvénytársaság" talán a legjellemzőbb kifejezője a kapitalista rendszernek. Megváltoztatta a tulajdon karakterét. A földmívelés korszakában a paraszt örökségként kapta őseitől a birtokát. Mint ügyvezető a nemzedékek láncolatában, hogy ugyanúgy továbbadja fiainak. A birtoka munkájának tárgya volt, életének kötelessége. Lelki kapcsolat volt az ember és birtoka között. A birtok fokozatosan személyiségének egy részévé vált.

A paraszt, farmjának ura helyébe a részvényesek léptek, mint az ipari vállalkozás új tulajdonosai, névtelen erők, nélkülözve az ősi személyes kapcsolatot a birtok és a munka között. A kapitalista rendszer valójában azt jelenti; hogy a tőke tulajdonosa rendelkezik kizárólag a vállalattal, mialatt az aki irányítja és akik abban dolgoznak csak eszközök és a névtelen részvényesektől függnek.

A kapitalisták helyzetét az ipari civilizáció első korszakában a tőkekereslet határozta meg, mindaddig, amíg ez a kereslet jelentős volt. Ennek a periódusnak a vállalkozása nem volt olyan nagy, a technika nem volt annyira komplikált, hogy a részvényesek ne rendelkezhettek volna arról áttekintéssel. A közgyűlés tehát a részvényesek akaratnyilvánításának eszköze volt. Célja, egyetlen célja a profit volt. A munkások élő gépek voltak, kibérelve a tulajdonosok által, érdekeik szolgálatára; embertelen rendszer, amely elkerülhetetlen feleletként a Marxizmust szülte.

Ezalatt az ipari vállalatok lassanként mind fontosabbá, a technika is mind komplikáltabbá váltak. Végül is, lehetetlenné vált a közgyűlés; --- tehát a részvényesek, --- részéről ellenőrizni a nagy ipari vállalatokat. A tulajdonosuk számára az egyetlen megoldás volt egy ügyvezető kinevezése, aki nevükben irányítja és ellenőrzi a vállalkozás tevékenységét.

Azonban a nagy ipari főnökök ideje, a hatalmas egyéniségeké, mint Ford, Rockefeller és Morgan egy napon lejárt maguknak a vállalatoknak a fejlődése következtében. A technika annyira komplikálttá vált, a beruházások annyira hatalmasak, hogy a termelés egész folyamatának, --- beleértve a gyártást és a szétosztást, --- egyetlen ügyvezető által történő irányításának lehetősége megszűnt. Ma ,,technológiai láncról" beszélnek, amely magában foglalja a tudományos és technikai kutatást, a piackutatást, a produkciónak a fogyasztók szükségleteihez való alkalmazását, a gyártáshoz szükséges alapanyagok és energiaszükséglet beszerzésének biztosítását, magát a gyártást és a produkcióknak a piacon való értékesítését. Ez a bonyolult gyártási eljárás a tervnek megfelelően 6-12 évig terjedő időszakokat ölelhet fel. Technikai és ugyanakkor szociális kiképzésben részesült, specialistákból álló népes személyzetet igényel. Már ez a specialistákból álló bonyolult ipari személyzet kiszélesítette a ,,technikusok" fogalmát. Ma már tisztán szaktechnikusokról és szociális technikusokról beszélnek. Ez utóbbiak gazdasági, szociális, pszichológus és politikai szakértőkből állnak. Új zárt csoportot képviselnek a modern társadalomban.

A mai irányító kisebbségek.

Galbraith kreált egy új szót napjaink nagy iparát irányító specialisták csoportjának jellemzésére. Technokrata struktúrának hívja. Mégis van még két csoport, két irányító kisebbség, amelyekre fel kell figyelnünk, hogy megérthessük az aktuális történelmi fejlődés irányát. A munkás és szakszervezetek tisztviselőiről és az állami szolgálat vezetőiről van szó.

Servan Schreiber ,,Az amerikai kihívás" c. könyvében jellemző példaként említi meg Svédországot, mint a legelőrehaladottabb európai országot. Franciaországgal ellentétben ott minden munkásszervezet egyetlen szakszervezetbe tömörült, mialatt a tisztviselők ugyancsak egy másik egyetlen szakszervezethez tartoznak. Egy harmadik szervezet, a munkapiac csúcsszervezeteként hivatások szerint egyesíti azok képviselőit. A munkavállalók ezen 3 szervezetével szemben áll két munkaadói szervezet; a munkaadók nemzeti szakszervezete és a munkabér tárgyalások lefolytatásával foglalkozó állami iroda. Tanulmány tárgyává tették --- mindezideig eredménytelenül --- a három munkavállalói szervezet egyesítését és belépését az állami irodába, amely a svéd adminisztrációnak a munkaadók szakszervezetében működő autonóm szolgálata. Már magának egy ilyen tervnek a létezése is arra a törekvésre mutat, hogy a munkapiac kérdéseire irányuló tárgyalásokat összhangba hozzák az új ipari rend gazdasági és szociális követelményeivel.

A munkás szakszervezetek Svédországban nagyon jól tudják, hogy a fizetésemelési lehetőségek és a szociális előnyök a produkció nívójától függnek és ez a tudat Svédországban a munkásmozgalmaknak jelentős felelősségérzetről tanúskodó karaktert adott. Hogy a tárgyalási lehetőségeket tanulmányozhassák, a szakszervezeteknek szüksége van olyan specialistákra, akik ugyanolyan felkészültséggel rendelkeznek, mint az ipari technokrata struktúrában. A munkások nagy tömegei így fokozatosan függő helyzetbe kerülnek specialistáik, illetőleg szakszervezeteik vezető tisztviselőivel szemben. Azzal párhuzamra helyzetről van szó, amely a munkaadói táborban kirajzolódik. Így a szakszervezetek vezetői egy második dirigáló kisebbséget alkotnak a jelenlegi rendszerben. Ha ez a következtetés a typikusan Svédországban uralkodó állapotokon nyugszik is, nem kétséges, hogy ugyanez a fejlődés ugyanúgy bekövetkezik Franciaországban és másutt is.

Sem a technokrata testület, sem a szakszervezetek vezetői nem cselekedhetnek anélkül, hogy ne számolnának az állami adminisztráció álláspontjával.

Az állam a felelős a specialisták kiképzéséért. Az állam rendelkezik az energiaforrásokkal. Az állam határozza meg törvényei útján azokat a feltételeket, amelyek szerint az ipari tevékenység gyakorolható, részben a szociális terheit illetőn is. A lehetetlensége annak, hogy a demokratikusan megválasztott közgyűlés ellenőrizhesse a specializált ügyvezetők tevékenységét, a modern adminisztrációnak roppant hatalmat biztosit. Az a tény, hogy egy fontos döntés hozható egy, vagy több hatóság néhány tisztviselője között lefolytatott telefonbeszélgetés útján és ennek megokolása a nyilvánosság számára szükségszerűen gyakran csak egy felelőtlen titkár nyilatkozatával történik meg, egy új típusát az ügyvezetőnek teremtette meg, akik a jelenlegi rendben, egy harmadik dirigáló kisebbséget képeznek, egy kisebbséget, amely a nyilvánossággal szemben névtelenebb módon tud cselekedni, mint a tegnapi ügyvezetők.

A technokraták uralma és a demokrácia halála.

A dirigáló kisebbségek kölcsönös függése egymástól, előbb, vagy utóbb ezek totális egyesüléséhez és ezáltal egy új felső osztály: a technokrácia kialakulásához vezet.

Hasonló egyetemi képzettség lesz a jele annak, amelyről az új osztály tagjai egymást felismerik. Tudományos kifejezések által befolyásolt speciális nyelven fognak beszélni, amelyet a közönséges ember nem ért, olyan nyelven, amely a technokráciának még kivételezettebb, a lakosság fennmaradó részével való érintkezés terén még elszigeteltebb pozíciót fog biztosítani. Engels Frigyes Marx Karoly bizalmas barátja írta egyszer, hogy a feudális arisztokrácia mint történelmi jelenség szimpatikusabb volt, mint a burzsoa-kapitalizmus, mert amíg a földesurak és a jobbágyok között emberi kapcsolat állott fenn, ez nem létezett a kapitalisták és a munkások között. Egy jobbágy a földesúr számára mégis csalt ember volt, akiért személyes felelőssége volt az Isten előtt. Ezzel szemben egy munkás a kapitalista számára csak egy élő gép, egy bérelt gép volt, akivel szemben semmiféle más felelőssége nem volt, mint a munkaképessége. Ma --- ehhez hozzátehetjük --- a közönséges ember a technokrata, társadalomban, a technokraták számára csupán egy számot jelent a statisztikai táblázaton.

Ennek a szisztemnek az állandósulása a demokrácia halálát jelenti. Valószínűen megőrzik majd látszatra a demokratikus külső formákat. A választások, a közgyűlések és más reprezentatív testületek ugyanazon szerepet fognak játszani, mint az uralkodóház Angliában, vagy a skandináv államokban, dekoratív szerepet, amely a primitív néprétegek régmúlt utáni vágyainak kielégítésére szolgált. Valóságban --- talán akaratlanul, vagy öntudatlanul --- el fogunk érkezni a Technokrácia diktatúrájához, a jégkorszakhoz, amelyet Luc Godard ,,Alfaville" c. filmjében rajzolt meg.

A párhuzamos fejlődés a kommunista országokban.

A modem fejlődés eredete a szociális struktúra átalakulására vezethető vissza, amelyet az iparosítással járó új szociális jelenségek okoztak. Ezek a szociális jelenségek függetlenek a kialakult új társadalom rendjétől, ideológiáktól és a politikai nézetektől. Feltűnésük következményei változhatnak rendszerről-rendszenre, azonban vannak mégis elkerülhetetlen következmények, olyanok amelyeket semmiféle rendszer nem tud figyelmen kívül hagyni. Ennek az állításnak egyik bizonyítéka a fejlődés párhuzsamossága a nyugati és a kommunista világban.

Már James Burnham szociológus és Trumann tanácsadója előre meglátta az azonos tendenciát az amerikai és a szovjet szisztem között. Könyve, ,,The manageriol revolution" (A vállalatvezetők forradalma) már megelőzte Galbreith szempontjait, amelyeket Servan-Sehreiber átvett. Világosan kimutatta, hogy Sztálin öt éves terve, Hitler 4 éves terve és Roosevelt New Deal-ja különféle kifejezése volt egyetlen törekvésnek, amelyet a mostani technika nívója okozott és nem csupán a különleges szovjet, német, vagy amerikai viszonyok.

Sztálin politikájának legfontosabb feladata az orosz társadalomnak mezőgazdasági struktúráról ipari struktúrára átalakítása volt. A modern ipar, különösen a nehézipar finanszírozására Lenin megkísérelte Nyugat tőkéjének érdeklődése felkeltését, mialatt Sztálin később a mezőgazdaság államosítását és az agrártermelés állami monopolizálásának bevezetését használta fel. Ez a magyarázata a szabadparasztok, a kulákok ellen vezetett küzdelemnek. Sztálin ezalatt nem elégedhetett meg a termelés monopolizálásával: szüksége volt egy új irányító káderre és ipari technikusokra. Egyik legfontosabb oka a sztálini korszak kíméletlen tisztogatásainak az volt, hogy szükségessé vált azoknak az alkalmatlan vezetőknek az eltávolítása, akik a forradalom során irányító pozíciókba kerültek az állami adminisztrációban, vagy a gazdasági szolgálatban.

15 évvel a forradalom után a szovjet egyetemek nagy számban képeztek ki olyan hallgatókat, akik ebben az időben készek voltak a rendszer szolgálatába állni. Egy új fiatalokból álló csoport foglalta el ekkor fokozatosan a fontos állásokat az adminisztrációban, az ipari egységekben és a kolchozokban. A kommunista párt kádereiben pedig Lenin régi híveit, a Sztálin politikájához hű fiatalság képviselői váltották fel.

Így Sztálin --- anélkül hogy szándéka lett volna, --- megalapította a szovjet társadalom új felső osztályát, egy képzett osztályt, amely aztán hivatva volt magából kitermelni a keleti országok vörös technokráciáját.

Amíg élt a kaukázusi diktátor, ezeket az új hivatalnokokat jól ki tudta használni, mint politikájának engedelmes eszközeit. Neki köszönhették mind személyes pozíciójukat. Azonban halála után az új osztály lassan kezdte magát megszabadítani a rendszer politikai vezetőinek gyötrő függőségétől. Amidőn Hruscsov --- a nevezetes 1956. évi XX. pártkongresszuson megindította heves támadását a sztálini korszak ellen, feltétel nélküli támogatást kapott az új osztálytól, meggyőződéses ellenzőjétől a személyes kultusznak a Szovjetunióban. Amikor azonban Hruscsov lassanként elkezdte megerősíteni személyes pozícióját, amidőn a nagy névtelen tömegek szószólójaként jelentkezett a vörös hűbérurak ellen, a technokrácia ellenségévé vált: Hruscsov bukása az új osztály győzelme volt, erőteljesen képviselve az új ,,Trojka" Brezsnyev, Kossigin, és Podgorny által.

Egy felső osztály sohasem tekinhető homogén csoportnak. A középkorban a nemesek különböző frakciói között mélyreható ellentétek állottak fenn. A kapitalista világban az egyes rivális érdekeltségek között néha véres küzdelmek zajlottak le. Bár az ipari technokrata struktúra; a szakszervezetek hivatalnokai és az állami adminisztrátorok együttesen egy eléggé egységes új osztályt alkotnak, mégis lesznek belső összeütközések a technokraták között. Ez az, ami jelenleg a Szovjetunióban lezajlik. Pillanatnyilag lekonstatálhatjuk, hogy a Szovjetunióban az ipari technokrata struktúra részéről, a kommunista párt totális uralma alól való megszabadulási törekvés van folyamatban. Ellenzi a pártvezetők ingerlő ellenőrzését. A kommunista rendszerben ugyanolyan szabadságot és pozíciót követelnek, mint amely a nyugati technokrata-struktúrában meghonosodott. Az állami adminisztrátorok még most szövetségesei a pártvezetőknek, de ez a szívélyes egyetértés aligha fog sokáig tartani. Előbb, vagy utóbb látni fogjuk, az adminisztrátorok és az ipari technikusok szövetkezését abból a célból, hogy megszüntessék a túlsúlyát a kommunista hivatalnokoknak anélkül, hogy magának a pártnak a kiiktatására törekednének. A kommunista rendszerben tehát látható egy olyan törekvés, amely számotvet az új technokrácia leglényegesebb érdekeivel, mialatt a kapitalista világban is ugyanez a folyamat megy végbe. Ezek a törekvések a technokrácia megerősödésében jelentkeznek és a technokrata osztályt alkotó különböző kivételezettek közötti hatalmi egyensúlyra támaszkodnak.

Igen érdekes megállapítani, hogy a kapitalista világ és a kommunista világ tulajdon rendszerei közötti különbség semmiféle döntő szerepet nem játszik ebben a folyamatban. Közömbös, hogy a hivatalos tulajdonosok magánszemélyek, vagy az állam: mert az igazi hatalommal sem az ipari vállalati vezetők, sem az állami igazgatók nem rendelkeznek, az a technokrata struktúrához tartozik mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjetunióban. A technikai terv tekintetében, a mostani fejlődés közel hozta Keletet Nyugathoz. Az U.S.A. éppúgy mint a Szovjetunió óvatosan mozog. Félnek egy politikai közeledéstől. Különösen a kínal propaganda az, amely akadályozza a még reálisabb tárgyalást, amely megszüntetne mind a kapitalista, mind a kommunista előítéleteket, tárgyalást, amely arra törekedne, hogy megtalálja a Kelet és Nyugat számára egyaránt elfogadható megoldásház vezető utat. Azonban a strukturális valóságok közömbösek a propagandaszólamokkal szemben. A történelem motorjának hajtóerői egy vak fejlődésnek dolgoznak, amely nem ismeri a politikai szakkifejezéseinket. Ez a tény adja talán nekünk a legjobb érveket reményeinkhez, derűlátásunkhoz és aktivitásunkhoz.

A kommunizmusnak,
mint kizárólagos elméletnek és szociális rendnek ez a visszafejlődése nemcsak
a Szovjet és Kína között felmerült konfliktusban jelentkezik,
hanem a Kelet-Európában tapasztalható bomlási tendenciákban is.
A sztálini politikai elképzelések és a mai valóságos
struktúra között mutatkozó eltorzulás tette lehetővé a nemzeti aspirációknak
olyan módon való újból feléledését,
ahogyan
Lengyelország, Csehszlovákia; Románia és Magyarország igyekszik,
--- mindegyik saját magának, --- megtalálni az utat,
amely történelmi rendeltetésük betöltésére mindegyiküknek jobban megfelel.

 
 
0 komment , kategória:  Per Engdahl : I. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 223
  • e Hét: 1877
  • e Hónap: 8598
  • e Év: 374088
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.