Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Fiala F.: Egyszerű történet 9
  2011-02-26 15:38:21, szombat
 
 
Fiala Ferenc:
Egyszerű történet és egyéb históriák IX. rész

Néhány szó a gyorsan felejtőkhöz...

Minden írás vallomás. Akarva, nem akarva a szerző öntudatlanul is papírra veti a lelke mélyén szunnyadó látomásokat, legyenek azok akár megtörtént vagy csupán képzeletbeli dolgok.
Agyunk munkáját legjobban láthatatlan komputer masinához hasonlíthatjuk,
amely lefényképezi az eseményeket és az így készült lemezeket csak nagy idők múltán hívja elő.
Néha olyan képek kerülnek elő a múltunk emlékeit őrző rekeszekből,
amelyeket már régen elfelejtettünk,
pedig azok egykoron éppen úgy hozzátartoztak életünkhöz,
mint a mindennapi kenyér, vagy a láthatatlan levegő, amely nélkül nem élhetünk.

A felejtés emberi tulajdonság, ami így is van jól,
elvégre ha egész életünkön át a gyermekkorban kapott
igazságos vagy nem igazságos pofonok felett siránkoznánk,
akkor egész jelenünket megmérgeznénk, és elviselhetetlen lenne számunkra a
jövő.

Más megítélésben kell néznünk azonban a dolgokat, ha azok nemcsak az egyént, de a körülöttünk élő emberek millióit, azaz a velünk sorsközösségben élő:
nemzetet érintik.

Mi magyarok túlságosan gyorsan felejtünk és hamar napirendre térünk a bennünket ért méltánytalanságok felett. Pár évtizeddel előtte megalakítottuk a magyar-török társaságot,
melynek vezetői a török—magyar sorsközösséget írták zászlajukra.
Elfelejtettük,
hogy az ozmán birodalom másfél évszázadon át ült nyakunkon, és amikor a fegyverek előtt meghajolva elhagyta az országot, üres megyék és embertől-állattól megfosztott óriási területek siratták uralmukat.
Elfelejtettük a kezdeti Habsburg uralom túlkapásait és Világos után alig két évtizeddel,
az egész ország örömujjongása mellett koronáztuk magyar királlyá ugyanazt
a Ferenc Józsefet,
aki 1849 októberében aláírta a 13 aradi vértanú halálos ítéletét.

De kérdés, ilyen hamar napirendre térhetünk-e olyan dolgok felett,
amelyek immár 4 évtized óta tartanak és egyenlőre semmi kilátásunk nincs,
hogy azok rövid időn belül megváltozzanak.
A második világháborút követő állapotok ma is tartanak.
Odahaza még mindig tilos a szabad szó, és a szabad vélemény nyilvánítás.
Az akkori jelen még ma is tart és a szabad nyugaton élő írók és történészek - nemcsak feladata,
de kötelessége is - hogy minél későbbre halassza a felejtés állapotát.
Csak akkor léphetünk a felejtés stádiumába, ha otthon is megváltoznak a viszonyok és az ország visszanyeri úgy társadalmi, mint politikai függetlenségét.
De addig?...
A hamar felejtők számára talán idézzük a fiatalon elhunyt erdélyi költő,
Dsida Jenő -Psalmus Hungaricusának sorait,
aki már a trianoni katasztrófa után pár évvel felmérte népünk szenvedéseit és így énekelt:

Mit nekem most a Dante terzinái,
s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant,
mikor tetszhalott véreimre
hull már a föld és dübörög a hant,
mikor a bús kor harsonája
falakat dönt és lelkeket ingat,
mikor felejtett ősi szóra
kell megtanítani fiainkat,
mikor rémit a falvak csendje
s elönt a semmi árja minket
és szülni kell és nemzeni
s magunk képére kalapálni
ványadt gyermekeinket.
Mit bánom én a történelmet
s hogy egykoron mi volt!
Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő
mikor anyád sikolt?!
Európa, én nagy mesterem,
lám csak mivé lett fogadott fiad:
mily korcsbeszédű, hitvány,
elvetemült és tagadó tanítvány.
addig paskolta áztatott kötél,
míg megszökött és elriadt.

Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja mi a fájdalom.
Vallom, hogy minden fegyver jogtalan,
a szelíd Isten könnyezett, s úgy tanította azt,
ám annak kezében, kit fegyver szorongat,
a fegyver megdicsőül és ragyogni kezd.
Ezért nem is hányódom már magamban.
Vallom, hogy igazam nincs
és mégis igazam van
és mától fogva énnekem
örökre ez az énekem:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
nyelvemen izzó vasszeget üssenek át,
mikor nem téged emleget!
hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

...így énekelt az erdélyi költő már akkor, amikor még messze voltunk a mai történésektől, a megváltozott idők következtében előállott magyar anyák meddőségétől, nyelvünk eldurvulásától és mindama többi gyalázatos dolgoktól, ami még mindig a mai idők velejárója.

Akik odahaza élnek, azok lassan felejteni kezdenek, mert erre kényszeríti őket az immár négy évtized óta tartó terror és szolgaság. Kossuth Lajos mondotta: hosszú szolgaság nem szül hősöket... — De ezzel a kossuthi mondással szemben ott áll 1956 forradalma, ami nemcsak egyes társadalmi osztályok — hanem az egész nemzet forradalma volt. Elbukott, eltaposták a szovjet tankok, mert az akkori demokráciák csúful becsapták és magára hagyták a nagy szovjet kolosszussal szemben vívott harcában. A madzagra fűzött géppisztollyal harcoló fiatalokat elvitték Szibériába és az országra ráborult a Rákosi terrorral vetekedő rémület csendje. Az ország azonban tanult a múltból és kérdés, hogy adott körülmények között vajon megismétlődne egy újabb '56?
De tanult a zsarnok is és meglazította a gyeplőket.
Kádárék liberalizmusa '56 következménye volt anélkül,
hogy Moszkva jottányit is engedett volna a maga kommunista ortodoxiájából.
Csupán a felszín változott, a lényeg azonban maradt.

*

Az oroszok jó politikusok, nem máról holnapra politikát űznek, hanem évszázadokra előre szövik a szálakat. A késő középkor alig pár tízezer négyzetkilométer nagyságú Moszkovita fejedelemség rövid négy évszázad alatt Vladivosztoktól egészen a magyar síkságig nyújtózkodott, nem is beszélve a csellel vagy erőszakkal uralma alá gyűrt ázsiai, afrikai vagy éppen európai államokról. Hazánk is moszkva jármát nyögi, de tanulván történelmünkből tudjuk, hogy ahol nem segít a nemzeti felkelés, ott a csendes ellenállás sokszor hatékonyabb eszközeivel kell harcolnunk, hogy megtartsuk magunkat a jövő számára. Ennek a csendes ellenállásnak, vagy nevezzük passzív rezisztenciának egyik fegyvere kell, hogy legyen a nem felejtés ideológiája. Úgy otthon, mint az idegenben. Nem felejthetjük el a közelmúlt történéseit, annak minden akasztófájával és gyalázatával együtt.
Odahaza ma véka alá dugják a Rákosi-kor eseményeit anélkül,
hogy megtagadnák egykori mesterüket.
Iskoláskönyveik és a rendszer történészei úgy átsiklanak
a Rákosi uralom 12 esztendeje felett,
mintha az nem is létezett volna.

Mintha nem is több, mint háromezerszer virágzottak volna véres virágokat az akasztófák, mintha nem is lett volna 1952-ben kitelepítés,
mikor is több, mint 40.000 embernek az ország szellemi elitjének kellett 24 órán belül elhagynia lakását és az engedélyezett pár kilós batyujával beülnie az ismeretlen célok felé rohanó, leponyvázott ÁVOS teherautóba. Mintha nem is erőszakkal vágták volna el a Trianonban leszakított magyarságot a magyar vérkeringéstől, magára hagyván úgy a felvidéki, mint az erdélyi magyarságot az új bitorlók minden embertelenségének kitéve. Orwell utópisztikus regényét messze maga mögött hagyva átírták és meghamisították magyar történelmünket és a Bach-korszak cenzúráját meghaladóan fojtották bele a lelket az írókba. Író istállókat csináltak, és az oda beutalt írók és költők csak azt írhatták, amit a nagybetűvel írott Párt parancsolt. Az utóbbi években lassú javulás mutatkozott, ami 1956 forradalmának eredménye, elvégre a forradalmak eltiport, de mégis megmaradt pár rügye kései gyümölcsöket hoz, amint azt az ugyancsak elbukott Rákóczi és Kossuth felkelés is bizonyít. A külföldre szakadt egykori ,,ország szemetjéből" nem minden anyagi indíték nélkül ,,idegenbe szakadt honfitárs" lett, de ugyanakkor még mindig tilos az idegenbe szakadt kedves honfitárs íróinak könyveit hazavinni, nem is szólva az emigráns magyar sajtótermékekről. Mert a lényeg: Az országnak a Kreml-től való függősége maradt ami volt az elsunyított Rákosi-korszak idején.

*

Ennek a könyvnek célja, hogy annyi esztendő után az idősebbeket, az idegenben befutottakat emlékeztesse az akkori időkre és azokra a fogadkozásokra, amit akkor tettek, amikor éjnek idején kis batyuval a hátukon hátatfordítottak annak a valaminek, amit Hazánknak nevezünk. A könyv másik célja, hogy úgy az új hazában születettek, mint a hazulról nemrégiben kijötteknek megmutassa a hazai politikai irodalommal szemben a közelmúlt idők valóságának megfelelő csúnya arcát.

*

Még nem érkeztünk el odáig, hogy mindent elfelejtsünk...

*

Ez a könyv se nem történelmi vázlat, sem pedig arról a bizonyos korról írt összefüggő tanulmány. Csupán vázlatok, mozaikkockák abból a múltból, amit ma otthon letagadnak, mi pedig hajlamosak vagyunk azt elfelejteni. Mint ahogyan tudós professzorok maréknyi földből ítéletet mondanak a horizontig húzódó földek sajátságairól úgy mi is ítéletet mondhatunk egy korról, ha ismerjük annak a bizonyos időszaknak egy-két mozaikdarabkáját, vagy éppen a mai hazai történészek által fel nem sorolt bűneit és az egyetemes magyarság ellen elkövetett cselekedeteit.

Mint az előbb írtuk, ez a könyv nem egy történelmi szaktudós munkája, csupán az egykoron lefényképezett és később előhívott képek kicsinyke gyűjteménye, melynek elolvasása után felmerül a kérdés: szabad-e felejtenünk akkor, ha a múlt még mindig átnyúl a jelenbe, és annak történéseit az elhallgatott, de sohasem megtagadott múlt eszközeivel irányítja.
 
 
0 komment , kategória:  Fiala F.: Egyszerű történet 9  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 561
  • e Hét: 1431
  • e Hónap: 12582
  • e Év: 277797
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.