Regisztráció  Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 268 
2017 - Most új korszakba lépsz
  2016-12-30 16:17:16, péntek
 
  A Szentírás azt mondja, hogy felkentek vagyunk. A felkenés szó jelentése: bátorság, erő és képesség.

Ez azt jelenti, hogy képes vagy arra, amire Isten hivatott. Meg tudod valósítani céljaid, megvannak az ötleteid, a kreativitásod, a tehetséged ahhoz, hogy sikeres légy. Túl tudsz lépni minden akadályon. Erővel vagy felfegyverezve minden csatához.

Azok az erők, amik veled vannak, hatalmasabbak azoknál, amik ellened vannak. Felkentnek lenni azt jelenti, hogy Isten már felsorakoztatta a megfelelő embereket, hogy utadba kerüljenek. Már felsorakoztatta a szerencsés helyzeteket. Mindened megvan ahhoz, hogy győzelmes életet élj. Nem átlagos, éppen elviselhető, középszerű életet, hanem te kiváltságra születtél.

A nagyság magjait hordozod magadban. Sosem kellene szenvednünk, hanem mindig felszabadult életet kell élnünk. Talán nem tapasztaltad meg a múltban, de ha bízol, akkor csak idő kérdése és már közeleg. Ne ragadj le ott, ahol vagy. Ne légy gyenge, legyőzött mentalitású. Húzd ki magad és legyen olyan a hozzáállásod, hogy én felkent vagyok, meg tudom valósítani álmaimat, le tudok győzni minden akadályt, a Világegyetem megalkotója fegyverezett fel erővel és tudással.

Azt mondod, hogy téged már annyi csalódás ért. Megpróbáltad, de belebuktál. Úgy érzed, már elérted a felső határt. Nem. Talán már sok mindenen mentél keresztül, talán ért már sok balszerencse az életben, de addig nincs vége, amíg Isten nem mondja, hogy vége.

Az ellenség mindig akkor küzd ellened a leghevesebben, amikor tudja, hogy Isten valami nagyszerűt tartogat számodra. Lehet, hogy túl vagy sok nehéz időszakon, de hagy jelentsem ki, hogy most új korszakba lépsz. A szelek a te javadra fordulnak meg. A Mindenható Isten hátszelet küld neked. Ha bízol és hiszel, akkor új korszakokat fogsz megtapasztalni egészségedben, anyagiakban, karrieredben. Hittél és láttad, amint másokkal megtörténik. Isten azt mondja, ez a te időd. Ez most a te időd, hogy magasabbra emelkedj. Hagyd, hogy ez a mag gyökeret verjen.

Nem mások irányítják végzeted, hanem Isten. Ő már felsorakoztatta a megfelelő embereket, helyzeteket. De neked is meg kell tenned a részed és hinned kell, hogy áldott vagy. Hinned kell, hogy kiváltságos vagy. Ha egy ajtó bezárul, ne hátrálj meg, hidd, hogy Isten kinyit egy másik ajtót. Hidd, hogy Isten a megfelelő pozícióba hozza az embereket.

A Szentírás azt mondja, senki sem szállhat szembe Istenünkkel. Ne légy keserű, ne próbáld kikényszeríteni a dolgokat, csak higgyél és Isten megvívja csatáidat és elvisz oda, ahol lenned kell.

Isten feltámasztja a feladott álmokat. Helyreállítja a leírt kapcsolatokat. Új életet lehel egészségedbe, anyagiakba, karrieredbe. Hallom, amint Isten azt mondja: Most belépsz a Jubileum évébe. Ez a te időd a felemelkedésre, a felszabadulásra.

Joel Atya Szavaival Kívánunk Áldott, Fénnyel és Szeretettel Teli 2017-es évet az Olvasóknak!



Jóportál
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
Ha Isten meghallgat, odaküld hozzád egy olyan embert..
  2016-10-18 08:34:26, kedd
 
  '' Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek nincs kőből a szíve. Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít.

Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez?

Hanem letörli a verejtéket a homlokodról. Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan.
Mert csak a szeretet gyógyít.''
Müller Péter
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
Vegyük észre az élet legfontosabb dolgait, amíg nem késő.
  2016-10-17 14:14:53, hétfő
 
  Jane Welsh naplója - felrázó történet az igaz szerelemről

A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t.

Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett. Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon. De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá. Aztán az asszony meghalt...

A temetés után Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte. Egy teljes oldalon csak egyetlen sor állt: Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt.

A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most metsző élességgel hasított belé. Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét.

A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni: Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni. Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból.

A barátai találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán. Bárcsak tudtam volna, bárcsak tudtam volna - zokogta. Jane halála után nem nagyon próbálkozott az írással.

Vegyük észre az élet legfontosabb dolgait, amíg nem késő. Értékeljük szeretteinket addig, amíg velünk vannak...
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
Válts nézőpontot a segítésben!
  2016-10-11 12:03:35, kedd
 
  Azok figyelmébe, akik szeretnek másoknak segíteni:

''A másikkal ''jót tenni'' csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi ''jótett'' nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni.'' - Müller Péter

Akkor most értékeljük át a segítség definícióját:

Segíteni: megmutatni a másiknak, hogy megvan a tudása és képessége, hogy megoldja a saját helyzetét. Éreztetni vele azt, hogy látjuk és bízunk benne, hogy képes úgy alakítani a helyzetét, ahogyan az ő számára a legjobb.

Ugye, hogy mennyire különbözik ez a segítés hétköznapi értelmezésétől? Mert hogyan is segítünk általában?

Először is, amikor segíteni akarunk, azt látjuk, hogy a másik nem boldogul egyedül. Nem képes megoldani a feladatát. Ezért úgy döntünk, hogy kivesszük a kezéből az irányítást, és megoldjuk helyette, mert nekünk - vele ellentétben - megvan a tudásunk és a megfelelő megoldásunk, amivel orvosolni tudjuk a problémát.

Ugyanezt tesszük akkor is, amikor kéretlenül osztogatunk tanácsokat. Az sugalljuk vele, hogy a másik nem képes megtalálni egyedül a megoldást. És majd mi, az okosok jól megmondjuk, mit kéne tennie, hogy jó legyen.

Látod, mit teszünk ilyenkor? És mit tesz ez a ,,segítség" a másikkal?

Elbizonytalanítja, mert úgy látja, hogy ő kevés ahhoz, hogy elég jól irányítsa az életét. Nem fogja elhinni, hogy képes megoldani a feladatait, és ezért még gyakrabban lesz szüksége segítségre.

Akkor ez azt jelenti, hogy hagyjuk sorsára a másikat, küszködjön egyedül?

Nem, egyáltalán nem erről van szó. De sokkal inkább résen kell lenni, hogy meglásd, a másiknak valójában milyenfajta támogatásra van szüksége ebben a pillanatban.

Lehet, hogy még egyedül akar boldogulni. Ki akarja próbálni a saját ötleteit, hátha működik valamelyik.

Lehet, hogy néhány ötletet vár csak, aztán majd eldönti, melyiket akarja alkalmazni.

Az is lehet, hogy valamelyik részfeladatban jól jönne neki némi besegítés, de csak annyira, amennyire ezt igényli.

Összefoglalva: azt kell megállapítanod, mire van igénye a másiknak. Erre a legjobb módszer, ha kérdezel. Megkérdezed, szeretné-e, hogy tanáccsal, ötlettel, információval lásd el, vagy megmutasd, hogyan is kezdjen hozzá. És elfogadod a választ, bármi legyen is az. És persze nem rossz, ha felajánlod a másiknak, hogy a későbbiekben is, ha bármire szüksége van, szólhat, de te nem fogsz addig lépni, amíg ő nem jelzi ezt neked.

És a legeslegfontosabb, amit nem muszáj kimondani, de el kell kezdened gyakorolni: <strong>bízz meg a másikban, és abban, hogy képes rá. Képes rá, hogy valahogyan megtalálja a megoldást a problémájára. Képes rá, hogy felmérje a helyzetet, képes szólni, ha úgy látja, hogy társra van szüksége a kivitelezéshez. Nem az a cél, hogy teljesen egyedül boldoguljon minden részfeladattal. Hanem az, hogy ő maga találja ki és tervezze meg, hogyan is képzeli a megoldáshoz vezető utat. Kikre, mikre van szüksége. Mi hogyan fog működni.

Nehéz?

Elsőre valószínűleg igen, ha soha nem segítettél így eddig. Mert végig kell nézned a másik esetleges bukdácsolását, és ez nem mindig könnyű feladat. De ha egy kicsit más szemszögből nézel rá erre, megláthatod, hogy nem kell sajnálni a másikat ilyenkor sem. Hiszen ha ő maga találja meg a megoldást, még ha egy csomó sikertelen próbálkozás árán is, de biztos, hogy rengeteget tanul és fejlődik általa. Amire nem lenne lehetősége, ha te, a tapasztalt oldanád meg helyette. És ráadásul, ha végül megoldja a feladatot, az hatalmas sikerélmményt és önbizalmat adhat neki a következőkhöz. Te pedig azt az időt, amit eddig - esetleg mártír módon - arra fordítottál, hogy más dolgával foglalkozz, végre rászánhatod a saját elintéznivalóidra vagy a saját pihenésedre. Figyeled, hogy ezzel a hozzáállással mennyivel több energiája lesz mindenkinek? Neked azért, mert nem folyatod el feleslegesen más feladatára. A másiknak pedig azért, mert lehetősége van felismerni a saját erejét és képességét.

Szerző: Kepenyes Zsuzsanna
Forrás: ttp://www.matrixvalosag.hu
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
Őszi varázslat
  2016-10-04 09:53:00, kedd
 
  Hideg van, esik odakint, egyre hamarabb sötétedik. Felesleges elvitatni, mindennapjainkba csendesen, szinte észrevétlenül megint belopózott az ősz.

Csendes, finom, mégis jelentőségteljes. Jelenlétével megváltoztat mindent. Odakint és idebent. A világban és bennünk. Egymás után vagy egyszerre, egy időben. Talán arra figyelmeztet, hogy változni, haladni kell. Mutatja, hogy nem lehet mindig tavasz és nyár, nem lehet mindig fényes és vidám, nem lehet mindig kint és együtt, nem lehet mindig-mindent vég nélkül...

Talán mutatja, hogy van amikor érdemes bent lenni, sokszor talán teljesen egyedül. Egyedül, önmagaddal, mások, bárki nélkül. Érdemes most más szemmel nézni, belülről, kifelé tekinteni. Elcsendesedni, lenyugodni, megérkezni. Megérkezni és meglátni. Meglátni mindazt ami valódi, ami mindennapi. Ami ott van, ebben az őszben is.

Érdemes a pillanatba megérkezni és szemlélődni. Figyelni és nem elemezni, nem elvárni, nem minősíteni. Egyszerűen csak befogadni. Befogadni azt ami és ahogyan érkezik. A szürkeséget, az esőt, a hideget, a lehulló leveleket, a színeket. Amikor befogadod, akkor mindez egy-egy üzenet. Üzenet nekem és neked. A Mindenség üzen. Üzeni, hogy az idő elérkezett. Mutatja, hogy most megváltoztat mindent és ha éber vagy megláthatod, hogy ennek a változásnak mi a lényege, hogy szolgál ez minket.

A természetben Rend van és ez a rend működtet mindent. Itt mindennek meg van a maga ideje. Az az idő, ami a legjobb ahhoz, hogy az adott dolog megtörténjen.

Az ősznek most van itt az ideje, és most is pontosan, időben érkezett. Érkezz meg te is, és fogadd be! Fogadd be a maga teljességében, úgy ahogyan a Teremtő szánja, adja neked. Nézd meg a fákat és lásd, hogyan engedik el a leveleket, hogy visszahúzódjanak és átteleljenek, hogy a következő tavasszal még nagyobbra nőjenek, még szebb virágokat, terméseket neveljenek. Nézd a színeket! Most is pompáznak, most sem kevesebbek. Napról-napra színesebbek, egyre telítettebbek. Gyönyörűek, pompáznak és üzennek. Üzenik, hogy milyen sokfélék, mutatják, hogy mindig, minden évszakban jelen vannak, mégis folyamatosan változnak. Sosem ugyanaz.

Ősz van, és az ősz a varázslat ideje. Olyan évszak, amikor teljesen megváltozik minden a környezetünkben. Változtatásra késztet minket. Elindít befelé, mutatja, hogy húzódjunk vissza. Mutatja, hogy mutassuk meg mi is másként magunkat, új színekben.

Megváltoztak az illatok, hangok, színek, érzetek. Most megváltozhatnak a gondolataink is, változhatunk a természettel és önmagunkkal harmóniában, egységesen.

Fogadd be az ősz minden neked érkezett üzenetét , aspektusát! Érezd az illatokat, lásd a színeket, használd ki a csendet és sötétséget! Légy magaddal többet és figyeld a természetet. Figyeld és végy róla példát, kövesd. Engedd, hogy mutassa az utadat, hogy megláthasd merre van az előre.

Ősz van és pillanatról-pillanatra egyre közelebb kerülünk a télhez. Minden nap csodálatos, minden nap Varázslat! Engedd meg magadnak, hogy TE is így éld meg!

Láss túl az illúzión, lásd meg a lényeget, halld meg az üzenetet! A természet üzen...a Mindenség üzen...Nekem és neked is...

Te mit hallasz, mit mond neked???

Szeretettel és Fénnyel: Váradi Andrea - talentumok.com
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
A megbocsátás hatalma
  2016-09-21 15:36:57, szerda
 
  Gyakran azért érezzük magunkat letörtnek, depressziósnak, letargikusnak, mert sérelmeink és nehezteléseink kísérteteivel viaskodunk; s ebben a reménytelen harcban elégetjük életenergiáinkat.

Netán harcban állunk önmagunkkal, nincs önbizalmunk, vagy valaki a múltban megsértett, igazságtalan volt velünk szembe, s ezt nem tudjuk megbocsátani. Valami történt, ami súlyos sebet ejtett gondosan ápolt egónkon, lelkünk vérzik, szenved és senyved. Lehet, hogy csak egyetlen szúrós mondat hangzott el, egy néhány másodperces roppant kellemetlen esemény történt, de mi újra- és újra levetítjük fejünkben ezt a történetet. A sértődöttség hangján belső párbeszédet folytatunk, vagy akár hangosan vitázunk jelen nem levő ellenfelünkkel, védjük az igazunkat, foltozgatjuk az amúgy is agyonfoltozott kis én-ünket. Igazából csak röpke pillanatot tartott az esemény, de újra- és újra felelevenítjük, véget nem érő történetként újra kivetítjük elménk képernyőjére. Az elme nem tesz különbséget a valóság és elképzelés között, ezért az incidens újra- és újra megtörténik velünk, valahányszor felelevenítjük azt.

Ugyan, hogy képzeli ez a felfuvalkodott, hogy engem, így megsértsen? Hogyan tehette ezt velem? De én majd megmutatom neki!.."- árad belőled a szégyenérzet, a düh, a csillapíthatatlan harag és a bosszúvágy. Gyomrod összeszorul, torkodban egy lenyelhetetlen gombóc kellemetlenkedik és érzed, hogy a sírás fojtogat. Ugyan már rég elmúlt a kellemetlen incidens, de elmédben még mindig zajlik a harc. A múltbeli sérelem emlékének forgatókönyvét újraírod, olyan válaszokat adsz, amelyeket nem tettél meg akkor, s vérmes bosszúhadjáratot indítasz abban a jövőben, ami most nincs. A valóság az, hogy az önmagad által készített film drámájába veszel bele, miközben az erős érzelmek tengerében energiáid csak fogynak és fogynak, szétforgácsolódnak elméd harcmezején. A benned dúló harag megmérgezi a múltat, elrabolja a jelen pillanatát és félelmetessé teszi a jövőd.

Az egó önreparáló programja
Amikor ezek az erőteljes, negatív gondolatok és érzelmek sötét felhőkként elhomályosítják a tudatod egét, egyfajta álomba kerülsz, egy sötét álomszemüvegen keresztül átfested a valóságot. Nemcsak önmagad mérgezed, hanem a környezetedet is. Már nem azt látod, ami van, hanem e borús szemüvegen át minden és mindenki ellened van, sötét és gonosz. Úgy tűnik, hogy főnököd szándékosan zsákmányol ki téged. S mivel nem mersz ellent szegülni neki, ezért hazamész és otthon "borítod ki a szennyest". Kivetíted érzelmeidet családodra, így ők húzzák a rövidebbet. Gyermeked valójában kedves, de te azt látod benne, hogy bosszant Téged; feleségedet is kibírhatatlan hárpiának látod s így nem csoda, hogy alpári hangon kiabálsz velük, erőszakos vagy. Negatív érzelmeidet kivetíted környezetedre.

A sértett kis én-t, egót kezdetben szégyenérzet hatja át, úgy érzi, hogy legyőzték, alacsonyabb rendű lett ellenfelével szemben. Majd görcsösen összehúzódik és védekezésbe kezd: s a dühös belső párbeszéddel saját igazságát hangoztatja, a dühe pedig átvált támadásba és bosszút forral. Ez hatalmas életenergiát emészt föl. Nem vallhatod be önmagadnak és környezetednek, hogy megsértettek, s ez mélyen legbelül lelki fájdalmat, szenvedést okoz neked.

Lelki szenvedés és testi megbetegedések
Kultúránkban az érzelmeket tabu megélni és kifejezni, ezért palástolod, majd a tudattalan mélyére fojtod el őket, ahonnan ezek a romboló érzelmek vulkánként felszínre akarnak törni, így egyre több energiára van szükség arra, hogy a mélyben tartsd őket. Nem tudod lenyelni a történteket, így torkodat fojtogatja; nem tudod megemészteni, így gyomrod is összeszorul; gátat emelsz a szeretet elé, s így szívedben jeges hullámokat érzel; tested izmaiban is görcsös feszültség honol. S ha sok ilyen romboló érzelmet taszítottál a tudattalan bugyraiba, akkor elhatalmasodhat rajtad a depresszió, amely krónikus fáradtságként is jelentkezik, elidegenedsz a környezetedtől, zsémbes és ellenséges, morcos "gyászhuszárrá" alakulsz. Azt hiszed, hogy a világ hadat üzent neked, de valójában te állsz harcban önmagaddal és a világgal.

Idővel az elfojtott, romboló érzelmek testi tüneteket idéznek elő, s gyakran pedig súlyos betegségeket. Napjainkban már számtalan orvosi kutatás, tanulmány erősíti meg, hogy civilizációs betegségeink többnyire lelki eredetűek (pszichoszomatikusak). Az elfojtott, romboló érzelmeink végül harcba szállnak a gazdatesttel és kíméletlenül betegségekhez vezetnek. Nyilvánvaló, hogy nemcsak spirituális vagy lelki "érdekünk", hogy ezeknek kihúzzuk a méregfogát, hanem a testi betegségek megelőzése, illetve gyógyítása érdekében is szükséges gyakorolnunk a megbocsátást.

Miért kellene megbocsátanunk?
"Miért is kellene egyáltalán megbocsátanom? Megsértett önérzetemben, beletaposott a lelkivilágomba, igazságtalan volt velem szemben, kihasznált és rosszindulatúan járt el!"- dohog a haragvó és neheztelő elme, a bennünk zsörtölődő kis én. Bár tudja és érzi, hogy így megmérgezte a múlt emlékeit, elrabolja a figyelmedet a jelen pillanatról (attól, ami igazán fontos!) és bosszúszomjával félelmetes jövő-képet állít eléd, de valójában élvezi ezt. Az egó a benned kavargó szégyenérzetből, dühből, védekezésből és támadásból, a bosszúszomjból táplálkozik. Bár azt hiszi, hogy végképp szakított ellenfelével, valójában pontosan ezekkel az érzelmekkel kovácsolja össze a sértőt- és sértettet egy szoros kapcsolatba. Te nem engeded el a múlt sérelmeit, rágódsz rajta, emészted önmagadat, újra- és újra felidézed a sértőt és a sértést, s ezáltal minden alkalommal erősíted ezt a romboló kapcsolatot. A testi-lelki károk pedig a Te számládra íródnak: súlyos árat fizetsz ezért.

Meg kell értened, hogy mindketten (Te és az ellen-feled) azt tettétek, amit akkori tudatossági szinteteken önmagatok számára jónak, előnyösnek és biztonságosnak véltetek. Nem a harag és ellenségeskedés kedvéért történt meg az incidens, hanem azért, mert a bennetek alattomosan megbúvó, a félelmekből táplálkozó kis én-etek összetalálkozott. S amikor két egó összetalálkozik, háború tör ki. Az egó sértett meg, s az egó sértődött meg; s így kovácsolt össze benneteket ellenségekké. Az egó a szenvedésekből táplálkozik, miközben testi és lelki beteggé tesz.

Engedd szabadon a romboló érzelmeket, hogy Te is szabaddá válj

Egy zen történet szerint egy izgága szamuráj türelmetlenül kutatta, hogy van-e mennyország és pokol. Egyszer hírét hallotta egy mesternek, türelmetlenül megkereste, és üvöltve kérdezte:

-Mondd csak, valóban létezik menny és pokol?
-Ki vagy te?- kérdezte a mester
-Szamuráj vagyok- felelte a harcos.
- S mondd: miért olyan az arcod, mint az őrültté

A szamuráj erre igencsak feldühödött és kardot rántott, hogy egy csapással levágja a mester fejét.
A kardcsörtetésre a mester fölnézett és halkan így szólt:

-Itt nyílik a pokol kapuja!

A szamuráj ekkor megértette az üzenetet és a kardját alázatosan leeresztette.
A mester pedig így szólt:

-És itt nyílik a mennyország kapuja..

El kell engedned magadtól azokat a romboló érzelmeket, a dühöt, sértettséget, amelyeket megmételyeznek, és nem engedik, hogy a jelen pillanatában élj. Szabadon kell engedd azokat, hogy Te is szabaddá válhass.

Javaslom, hogy keress egy csendes, nyugalmas helyet és végezd el a megbocsátás gyakorlatát. Ne feledd, hogy az elme nem tesz különbséget a valódi tapasztalat és az elképzelés között, ezért amikor képzeletben megbocsátasz valakinek, akkor is elengeded a vele szemben érzett romboló érzelmeket. Végezd el ezt a gyakorlatot:

Lélegezz mélyeket, sóhajts nagyokat. Figyelmeddel pásztázd végig a testedet és hagyd, hogy testrészeid mélyen ellazuljanak. S amikor mélyen ellazultál, keresd meg emlékeidben azt az személyt, aki vádolsz, akivel szemben súlyos ellenérzéseid vannak. Képzeld magad elé és gondolatban kérj bocsánatot tőle, hogy haragudtál rá. Mondd el neki, hogy tudod: mindketten az egó tudatossági szintjén azt tettétek, amit akkor számotokra a legjobbnak és biztonságosnak véltetek. Most megbocsátasz magadnak és neki; baráti öleléssel: "Elfogadlak és szeretlek Téged olyannak, amilyen vagy. Megbocsátok magamnak és megbocsátok neked. Szabadon engedlek, mert így én is szabaddá válok"

Akár írhatsz egy levelet is. Egy olyan levelet, amelyben kiöntöd a szívedet, őszintén leírod, hogy mit érzel. Ne fogd vissza magad, akár oldalakon keresztül is ecseteld a benned zajló érzelmeket. Írd ki magadból ezeket, amíg megkönnyebbülsz! S ha megkönnyebbültél, akkor tépd össze a levelet, égesd el - megtetted, amit tenned kellett.

Van valami mágikusan felszabadító abban, ahogy megtanulod őszintén kimondani azt, hogy: "Bocsánat!". A benned dúló egó-harc elcsitul, megbocsátod önmagad és embertársaid gyengeségeit, elengeded a múlt kísérteteit és felszabadítod a jövőt, s így a jelen pillanatában szabadságot és örömet találsz. Átlépsz egy küszöböt és besétálsz a földi mennyország kapuján..

ervinkery.blogspot.hu megbocsatas.
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
Popper Péter: Hat gondolat
  2016-09-21 13:41:38, szerda
 
  "Popper Péter gondolatain érdemes elmerengeni!


Első gondolat
Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie a kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának.

Második gondolat
A dolgoknak legtöbbször nem annyira végzetesek a következményei, mint ahogy fantáziánk felnagyítja azokat. Az emberek respektálják a bátorságot. Csak gyávaságunk bátorítja fel őket arra, hogy visszaéljenek helyzetünkkel. Megváltozott viselkedésünk megváltoztatja az ő magatartásukat is. Lehet, hogy így jobban megbecsülve fogadnak el minket.

Harmadik gondolat

Az életben vannak olyan helyzetek, amelyeket csak bizonyos keménységgel, néha kíméletlenséggel lehet elintézni. Sokszor attól való félelmünkben, hogy kicsit kemények leszünk, fájdalmat okozunk, elodázzuk a döntést, és ezzel olyan súlyosabb helyzetet növelünk fel, amelyet már csak valóban kegyetlenül lehet megoldani. Elhalasztjuk a kisebb feszültségek vállalását, addig, amíg elkerülhetetlen lesz egy sokkal nagyobb feszültség kényszerű átélése.

Negyedik gondolat
Önmagunk féltése, túlságos kímélése már hányszor döntött nagyobb bajba minket! A cselekvésünket gátló aggályok sokszor csak ürügyek indokolatlan gyávaságunk, önféltésünk leplezésére. Talán sokszor nem is vagyunk annyira jók és kíméletesek, csak önzők.

Ötödik gondolat
Jövőnk, körülményeink alakulása nem teljesen kiszámítható, annyi bonyolult összetevő határozza meg. Ha nem vállaljuk a döntést, kiengedjük kezünkből az eseményeket, amelyeknek csak passzív elszenvedői leszünk. Ha döntünk, akkor sem tudjuk kiszámítani döntésünk következményét - de a döntés vállalásának ténye pszichésen megtart bennünket, erősít, fokozza biztonságunkat.

Hatodik gondolat
Ha valaki öt évvel ezelőtt megmutatja nekünk mai helyzetünket, életünk jelenlegi alakulását, sok vonatkozásban lehetetlennek minősítettük volna. Így lennénk ma is, ha öt évvel későbbi önmagunkat látnánk. Ezért ne becsüljük túl annak valóságértékét, amit a jövőről elképzelünk. A pillanatnyi kínos helyzetek nem tartanak örökké, lehet, hogy egy későbbi pozitívum csíráit hordozzák.

Popper Péter
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
Az érzelmek megélése
  2016-09-19 13:32:27, hétfő
 
  Amikor "palackba zárjuk" érzéseinket, elzárjuk testünket attól, hogy az életenergia átáramoljék rajta. Ezeknek a meg nem érzett, ki nem fejezett érzéseknek az energiája nem képes felszabadulni és ott marad valahol mélyen a testünkben, és érzelmi vagy fizikai kellemetlenségeket, akár kisebb vagy nagyobb betegségeket is okozhat.

Sokan tartanak az ún. negatív érzésektől, attól félnek,ha utat engednek ezeknek, akkor érzelmileg összetörnek, megsemmisülnek. Ha van bátorságunk egy érzést tökéletesen átélni, akkor az addig eltorlaszolt energia gyorsan felszabadul, az érzés feloldódik. Ha egyszer átéled azt az élményt, amit a régi, elfojtott érzésektől való megszabadulás jelent számodra, több energia és életerő fogja gazdagítani életedet. Meg kell tanulnod, hogy amint az érzések felébrednek benned, azonnal végy róluk tudomás: ezzel biztosítod, hogy szabadon áramolhassanak és így marad "tiszta" a csatornád. Bizonyos érzésektől félünk, de ha elfojtunk egy érzést, érzelmi fájdalmat fogunk tapasztalni. Ha viszont beletörődünk, elfogadjuk teljesen, csak egy erős érzést élünk át, nem egy hosszan tartó fájdalmat. Nincsenek "negatív" és "pozitív" érzések, mi magunk tesszük egyiket negatívvá, másikat pozitívvá.

Van néhány olyan érzés, amelyet a legtöbb ember riadtan igyekszik elkerülni:

FÉLELEM - A legfontosabb az, hogy felismerd és elfogadd a félelmeidet. Ha elfogadod magad olyannak, mint akinek félelmei vannak és nem akarod elhárítani magadtól ezt az érzést, nagyobb biztonságban kezded érezni magad és félelmed csökkenni fog.

SZOMORÚSÁG - Szoros kapcsolatban áll a nyíltszívűséggel. Ha tűröd, hogy szomorúnak érzed magad, különösen, ha képes vagy sírni is, azt fogod tapasztalni, hogy még inkább nyíltszívű leszel és még több szeretetet fogsz érezni.

BÁNAT - A szomorúság intenzív megnyilvánulása, ami a halálhoz, az elmúláshoz kapcsolódik. Nagyon fontos, hogy átadd magad a bánatnak és ne zárkózz el tőle. A bánat olykor hosszú ideig elhúzódik vagy időnként visszatér. El kell fogadnod ezt az érzést és gyűjts erőt, hogy elviseld, amikor rád tör.

SÉRTŐDÖTTSÉG - A sebezhetőség megnyilvánulása. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a sebezhetőségünket a védekezés vagy a megbántottság álarca mögé rejtsük, mert akkor nem kell elismernünk. Pedig az jó, ha kimondjuk, bevalljuk, de ne bántsuk meg a másikat.

REMÉNYTELENSÉG - A beletörődés, a megadás rokona. Amikor reményvesztettnek érzed magad, az azt jelenti, hogy egód feladata a küzdelmet, felismerted, hogy régi sémáid egyike sem működőképes. Ha valóban minden küzdelmet feladsz és teljesen reményvesztettnek érzed magad, ezt egy békés időszak és az univerzumnak való behódolás új szintje fogja követni.

HARAG - Akkor érzünk haragot, amikor saját erőnket elnyomjuk és hagyjuk, hogy valaki más uralkodjon rajtunk. Általában lenyeljük a mérgünket és eltompulunk. Amint kezdjük visszanyerni erőnket, legelőször a magunkkal hurcolt, elfojtott haragot fogjuk érezni. Azok számára, akik most kezdnek tudatosabbá válni, határozottan pozitív jel, amikor határozott haragot éreznek. Ez azt jelenti, hogy erejüket hamarosan visszanyerik. Ha életedben sosem engednéd megnyilvánulni a haragodat, olyan helyzetekbe és olyan emberek közé kerülnék, akik és amelyek fokoznák elfojtott haragodat. Sokan nem merik kifejezni haragjukat -attól tartanak, hogy valami olyasmit tesznek, ami valóban veszélyes. Ha ezt érzed, fogadd ezt el és teremts olyan helyzetet, amelyben nyugodtan kitombolhatod magad.

Érzelmeink elfogadása elengedhetetlen feltétele annak, hogy az univerzum alkotó csatornájává válhassunk . Ha nem engedjük érzéseink szabad áramlását, a csatorna hamar eltömődik. Ha sok érzelmet, érzést raktározunk el magunkban feldolgozatlanul, a rengeteg panaszkodó hang nem hagyja majd, hogy megértsük intuíciónk finomabban jelentkező hangjait.

Részletek Shakti Gawain: Élj a fényben című könyvéből
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
Az igazi HIT nem a meggyőződésünkben rejlik!
  2016-08-08 09:13:19, hétfő
 
  A hit talán az emberiség legösszetettebb és legmélyebb misztikuma, ami a felfogásunkat, gondolatiságunkat övezi, és végig kísérte évezredeken keresztül. A hit velünk együtt fejlődik, hiszen minél jobban elmélyülünk magunkban, minél inkább közelebb kerülünk önmagunkhoz, annál erősebb hitrendszer alakul ki bennünk, amely egyfajta választ, megoldást, biztonságot ad az élet kihívásaival szemben.

A hit legtöbb ember számára a vallási, egyházi hittel áll kapcsolatban, vagy pedig a közösség által éltetett tradíciókkal. Az igazi hit viszont nem tévesztendő össze a meggyőződéssel, miszerint Isten meggyőződésünk szerint mindenható, mindent tud rólunk, így a tanításai szerint kell élnünk.

Az igaz hit nem a meggyőződéseinkből áll, hanem egy olyan ősi érzésből, amit nem lehet szavakkal leírni. Ha valamiben hiszünk, akkor azt érezzük, hogy lelkünk nyugalomra talált, egyensúlyban van önmagával és a környezetével is.

Az, ha valakit kioktatunk a hitről, nem más, minthogy rázúdítjuk arra az emberre a meggyőződésünket, ami igazából a teljes hitünk hiányáról tanúskodik, hiszen megkérdőjelezzük egy másik ember létét, felfogásvilágát.

Paradoxon az is, ha azt gondoljuk magunkról, hogy van hitünk, mégis reménnyel tölt el bennünket az, ha egy bizonyos személy ott van mellettünk, akire támaszkodhatunk. Hogy lehet igazi hitünk, ha szükségünk van reményre, törődésre?

Hinni valamiben azt jelenti, hogy képesek vagyunk a félelmeinken úrrá lenni, és hogy ne veszítsük el a fejünket, ne essünk kétségbe még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben sem.

Jóportál.hu
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
Miért vagyunk itt?
  2016-08-01 11:52:14, hétfő
 
  Nagyon szerencsésnek tartom magamat. Úgy érzem, áldott vagyok, egy áldott életet élhetek. Hálás vagyok a mindenségnek, hogy megadta nekem az esélyt, hogy ezt az életet élhetem végig.

Nem tudok tényekkel válaszolni a kérdésedre, kizárólag a saját nézetemmel.

Ez a világ, amiben élünk a megtapasztalás színtere. A tudat egy nem kézzel fogható dolog, de alapvető ereje az univerzumnak, úgy mint a gravitáció vagy az elektromosság. Egy erő, ami mindennek az alapja [más erőkkel együtt]. És úgy gondolom, hogy a tudat egy ponton úgy dönt, hogy fizikai formát ölt, és meglehet energiát fektetett egy olyan igen hosszú folyamatba, mint a Földünk létrejötte - egy négy és fél milliárd év hosszúságú folyamatba, használva az evolúciót. Én nem vagyok evolúció ellenes, hiszen az Evolúció egy nyilvánvaló folyamat, egy tény, és működik, de nem jelenti azt, hogy ne lenne lélek a folyamatban. Ezt az embereknek tévesen mutatták meg: sokan, mint Richard Dawkins azt mondják: "Bizonyítottam, hogy az Evolúció létezik tehát nincs [magasabb] értelme a létezésnek". Én nem látom a logikai összefüggést, ami ehhez a következtetéshez vezetne. Én azt mondanám, hogy a szellemi világ azon része, amely egy megfelelőbb kifejeződést akart, az evolúciót használta fel arra, hogy fizikai lényekben testesüljön meg, amelyekben a tudat kiteljesedhet, kifejezheti magát és tanulhat.

Ezért mondom, hogy ez a világ a megtapasztalás színtere. Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, növekedjünk és fejlődjünk, olyan leckéket tanuljunk, amelyek kizárólag egy fizikai világban tapasztalhatók meg. Éppen ezért, egy elképesztő lehetőség emberi testbe születni. Az egész bioszféra támogat minket ebben a feladatban. Négy milliárd évnyi fejlődés vezetett minket odáig, hogy képesek legyünk olyan árnyalt különbségeket meglátni, hogy mi jó és mi rossz, mi a sötétség és mi a fény. Döntéseket hozhatunk, amelyek különböző mélységekben befolyásolni fognak minket és a környezetünket. Ez egy kivételes lehetőség, én azt mondom: ne pazaroljuk el!

Megadatott neked az a lehetőség, hogy emberként születhettél erre a Földre.

Pont ezért olyan gonosz a társadalmunk a mai időkben, mert azért létezik, hogy az embereket "kikapcsolja", hogy minden oldalról bombázza a tudatunkat lényegtelen üzenetekkel - termelésről és fogyasztásról - amelyek soha nem érik el [bármi valós dolog] lényegét. Meg akarnak győzni minket, hogy nem vagyunk más, mint hús; csak és kizárólag fizikai és kémiai folyamatok véletlenjei, és mint olyanoknak a létezésüknek egyetlen célja van: a lehető legnagyobb mértékben termelni és fogyasztani. És a végén, amikor meghalunk, kész, vége. - Ezt nem vagyok hajlandó egy pillanatra sem elhinni.

Úgy gondolom, egy igen hosszú utazás részesei vagyunk. Többször megtestesültünk már emberi alakban ezen a Földön, számomra a reinkarnáció teljesen valós.

- Graham Hancock

Fordította: Hertelendi Ádám, Maghar Akadémia
magharakademia.hu
 
 
0 komment , kategória:  Jóhírek  
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 268 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 348 db bejegyzés
Összes: 6840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 286
  • e Hét: 286
  • e Hónap: 27487
  • e Év: 326435
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.