Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szociális reform és...2.rész
  2011-02-28 11:00:02, hétfő
 
 
Varga László S.J.:
Szociális reform és hivatásrendiség II. rész

A kapitalizmus vissza nem térhet

Ez a rendszer megbukott gazdasági sikerei ellenére, amelyeket a mai közvélemény már nem is vesz tudomásul. Pedig e sikerek kétségtelenül nagyok voltak, mert a múlt században pl. Anglia lakossága 9 millióról 33-ra, Németországé 22 millióról 66-ra emelkedett. Az angol nemzeti vagyon 1750 és 1900 között 10 milliárd márkáról 300 milliárdra és a németeké 1800-tól 1900-ig 20 milliárdról 200-ra növekedett. Még rohamosabb volt a fejlődés az Egyesült Államokban. Ugyanakkor az árak felényire csökkentek és a munkás jövedelme legalább is kétszereződött. Ezt csak a termelésnek olyan fokozása tette lehetővé, amelyről régebben az emberek még álmodni sem tudtak. Ennek ellenére a kapitalizmus menthetetlenül a múlté, mert míg a termelést hihetetlen módon fölfokozta, olyan válságba vitte a világot, amelyből egyhamar nehezen fog kilábolni.

Kezében volt a világ egész gazdasága, mert éppúgy irányította a kínai paraszt fogyasztását, mint az olajtermelést Mexikóban, de a világkereskedelmet ésszerűen megszervezni nem tudta. Irányította a nagyhatalmak politikáját, de a háborúkat és forradalmakat megakadályozni nem volt ereje. Azt sem látta, pedig láthatta volna, hogy ezzel magának ássa a sírt, mert a nekibőszült közvélemény ellen a pénznek minden varázsa hatástalan. Békét csinált ugyan, de azt fenntartani nem volt képes és a legutóbbi gazdasági válsággal szemben teljesen gyámoltalannak bizonyult. Sőt mitöbb: e válságot még az Egyesült Államokban sem bírta legyőzni, ott pedig könnyebben ment volna, mint bárhol a világon. Egyszóval a kapitalizmus nemzetközi vezérkara, amelyben egyáltalán nem volt olyan egyetértés, mint a tájékozatlan közönség hiszi, megörgedett, elvesztette régi lendületét és azt az előrelátást, melyet az önfenntartás ösztöne parancsol. Azért nem vette komolyan a lába alatt morajló forradalmi mozgalmak fényezését, mert bízott a pénzben és a pénz cserben hagyta.

A világot rendítő kudarcnak három mélyebben rejlő oka van, de erről a közönség alig vesz komolyan tudomást. Az első az a tény, hogy a kapitalista társadalom függetlenítette magát az erkölcsi törvénytől. Szemében egyedül a gazdasági érdek parancsa volt a mérvadó és nem az Istené. Az úgynevezett gazdasági törvények mellett az erkölcsi szempont szóba sem jöhetett. Féktelen könnyelműséggel rombolta le az emberi élet nagy értékeit, főképpen a családot és a közéleti erkölcsöt. A nagyobb haszon kedvéért kiragadta az anyát a családból és a munkapad mellé állította, mert olcsóbb munkaerő volt, mint a férfi. A családok milliói bomlottak így szét, mert az összetartó kapocs, az édesanya hiányzott. A gyermekek vadon nőttek fel és otthonuk az utca lett. Ezekből kerültek ki az anarchisták és forradalmárok élcsapatai, amelyek a kapitalizmust is eltemették minden megmaradt kultúrával együtt. A tőke kezében volt továbbá a közvélemény korlátlan parancsolója: a sajtó, amely teljesen az uralkodó osztály erkölcsi világát és életfölfogását tükrözte vissza. Gátlás nélkül hirdette a szabad gondolatot, az áltudományt, amely csak arra volt jó, hogy a keresztény hitet megingassa a nép emberében. Az egyetemeken diadalmaskodó kétely, anyagelvű bölcselet a sajtón keresztül fertőzte meg a tömegeket és készítette elő az állami rend felbomlását. Gátlás nélkül terjesztetté a szabad szerelmet s erről az oldalról is siettette a családi szervezet pusztulását. Egyetlen szentsége a minél nagyobb nyereség volt s ha jobban tudott keresni a bűnön, hát üzletet csinált abból is. Így lett merő üzleti vállalkozás az irodalom, a művészet, a színház és mozi és a művészi teljesítmény legfőbb mértéke: a pénztári siker. Jóformán ebedül a közönség szennyes ízlését szolgálta ki és mélyítette a mocsárt, amelybe embervadak milliói süllyedtek el mindtöbben és többen. A kapitalizmus tehát befejezte a keresztény kultúra lerontását, amely több századdal ezelőtt vette kezdetét. Majdnem teljesen kiirtotta ezt a kultúrát az élet minden területéről, a gazdaságból, sajtóból és művészetből. Ugyanest cselekedte a politikában, ahol befolyása éppen úgy érvényesült, mint más téren. Így állt elő aztán a fonák helyzet, hogy a parlamentben jórészt háttérből egy kisebbség irányította a mindenkori uralkodó pártot és e kisebbség érdeke szerint hozták a nemzet többsége számára a törvényeket. Ennek folytán a parlament rendesen nem volt egyéb, mint a legerősebb bankcsoport politikai képviselete, amely népképviseletnek nevezte magát.

Az erkölcsi törvény a természet követelménye, akár csak az anyagi élet törvényei. Ha egy társadalom elvből állandóan e törvény ellen cselekszik, azt a törvény hatalma összetöri. Ez lett a kapitalista társadalom végzete is. A bűn a természet ellen magában hordja büntetését, mert a természet erősebb, mint az emberi önkény.

Másik oka a kapitalizmus bukásának, az osztályharc. E rendszerben ugyanis más osztály szolgáltatta a termeléshez a tőkét és más a munkát. Jóllehet a két csoport a gazdaság természeténél fogva teljesen egymásra volt utalva s ezért teljes békében kellett volna együttélniök, a valóságban mint két hadviselő fél állandó közelharcban állt egymással, míg a munkásság forradalma nem győzött a birtokosok osztálya fölött. A két osztályt egyedül a munkapiac kapcsolta össze, itt azonban az emberi munka csak mint árucikk szerepelt. Ha nagy volt a kínálat, alacsony volt az ára és ha erősebb volt a kereslet munkaerő után, emelkedett az ára. E bánásmód véglegesen felbontotta a társadalmat, elvadította a proletárságot s azért ennek forradalma sem hozott orvoslást, mivel az erkölcsi tőke hiányzott hozzá. A szocialista forradalom természetes gyermeke és egyenes folytatása a szabadelvű rendszernek. Csak az uralkodó osztályt cserélte ki, de az embertelenség, a tőke zsarnoksága megmaradt, sőt fokozódott.

Végül a rendszer összeomlását siettette a legutóbbi gazdasági válság, amely a kapitalizmus tekintélyét mindenütt megsemmisítette. Körülbelül 40 millió ember lett munkanélküli akkor, amikor bővében volt nyersanyag, volt munkakészség, volt hitel-tőke. Nem tudtak termelni, amikor mindenki dolgozni és fogyasztani akart, mert a közgazdaság belső szervezete rossz volt. A tőke csak egy osztály érdekét szolgálta az egész társadalom jóléte helyett s ezért a társadalom a tőke ellen fordult. Megakadt a termelés éppen akkor, amikor még többet kellett volna termelni. Megálltak a gépek, jóllehet sokmillió embernek nem volt elég kenyere, ruhája, meg lakása. Önmagát ítélte ezzel halálra a kapitalizmus, mert létének alapját vesztette el azzal, hogy nem tudta fokozni a termelést. Sem megfelelő munkabéreket, sem olcsóbbodó árukat nem tudott nyújtani. A válság idején mindenütt az államnak kellett közbelépnie, különben még nagyobb bajok zúdultak volna a társadalomra. Ámde, ha közérdekből az állam kénytelen ismételten beavatkozni a gazdaság gépezetébe, a kapitalista rendszer csődje nyilvánvaló. Továbbá, ha az államnak kötelessége válságok idején megmenteni a helyzetet, még inkább tartozik a válságokat megelőzni a közgazdaság megfelelő ellenőrzése és irányítása által. Ez pedig a kapitalizmus történelmi szerepének végét jelenti, mert a rendszer lényegéhez tartozik a vállalkozó tőke teljes cselekvési szabadsága. A mai zavarból új társadalmi és gazdasági rendszer születik, de ez csak akkor lesz jobb, mint a régi, ha annak hibáitól megszabadulva, a szociális rendiség elvei szerint épül föl.

A társadalom válaszúton

Nem olyan egyszerű a kapitalizmus helyébe valami jobbat állítani, mint sokan gondolják. Ismét egy újabb hazug ábránd, egy újabb véglet kísérti az embereket. Míg apáink harminc évvel ezelőtt hallani sem akartak a szabadság korlátozásáról az állami beavatkozásról, a tudatos rendről, a mostani nemzedék a másik végletbe esik: elveti a szabadságot és egyedül az államtól vár minden üdvösséget. Legtöbben csak azt érzik, hogy a gazdaság magát irányítani nem tudja, az irányítást teljesen az állam kezébe akarják adni, mert más erőt nem látnak, amely azt a föladatot vállalni tudná. Ezzel, úgylátszik, a kérdést véglegesen megoldanák.

Magától értetődik, hogy az államnak joga és kötelessége a közgazdaság legfőbb irányítása és ellenőrzése. Főleg a szabad gazdálkodás korában kellett volna e joggal élnie és bizonyára megelőzött volna néhány forradalmat vagy gazdasági válságot. Továbbá kivételes helyzetben és átmenetileg erőteljesen bele is kell nyúlnia a közgazdaság életébe, amikor a nyersanyaghiány, a hadiállapot vagy egyéb körülmények ezt megkövetelik. A szocialista tervgazdálkodás azonban eddig mindenütt megbukott belső, elvi tévedései miatt. Tervgazdaságot csinált a szocializmus, de mindent agyonszervezett s ezzel a szegénységet és nyomort állandósította, mert rengeteg tőkét pazarolt el céltalanul. Eltörölte a magántulajdont s ezzel elnyomta a vállalkozói kedvet és a szorgalmat. Hosszas kísérletezés után a bolsevizmus is kénytelen volt belátni e tévedést és bevezette a teljesítmény arányában emelkedő bérfizetést. Annyira nyilvánvaló a szocialista rendszer tévedése, hogy azt cáfolni ma értelmes emberek előtt valóban nevetséges fáradozás lenne. Ennek ellenére a szocialista gondolat más cégér és más jelszók alatt ma is még uralkodik a közönség nagy részén, mert a társadalmi kérdés más megoldását el sem tudja képzelni a legtöbb ember. Minden hiányért, minden válságért az államot teszik felelőssé és arra kényszerítik, hogy hatáskörét állandóan bővítse. A közönség eszménye ma a biztos fizetésű közalkalmazott, a hivatalnok, akinek jövedelme a szolgálati évekkel állandóan gyarapszik, kockázata semmi, mert kenyere nem függ sem a piactól, sem az időjárástól. Munkaideje csak néhány óra, az alatt robotol, mint a gép, de azután egészen a maga ura lehet, aki csendes békében élvezi a nyárspolgári élet kis örömeit és főleg a zavartalan kényelmet. Ez azonban a dolognak csak egyik oldala és a korszellem betegségének csak egyik tünete. Ha a társadalom minden segítséget az államtól vár és minden felelősséget reá hárít, az állam kénytelen lesz előbb-utóbb az egész társadalmat magába olvasztani s ez mindkettőt újabb válságba fogja dönteni, mert szükségképpen valami államszocializmusban végződik, amely nem hozhat megoldást.

E rendszerben valóban csak egy munkaadó lesz: a korlátlan hatalmú állam és a munkásság még védtelenebb lesz a tőkével szemben, mint a kapitalizmus korában. Minden emberi hatalom, amelynek nincs ellenőrzése, szükségképpen önkénnyé korcsosul. Ámde, ha a társadalom lemond szabadságáról és föladja önkormányzatát, az állami hatalom ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlenné válik. Az állam öncélúsága nyomul előtérbe és elnémít minden más érdeket, amely a népben megszólalna, még a legjogosultabbat is, ha az nincs összhangban a hatalom törekvéseivel.

Csak névleg lesz szociális e rendszer, mert nem tud igazi közösséget állítani az osztályokra bomlott kapitalista társadalom helyébe. A társadalom ismét két osztályra szakad: az egyik lesz a sokmilliós tömeg szabadság nélkül, a másik az uralkodó osztály, amely minden hatalmat, jogot és szabadságot birtokol és mindenkori akarata lesz az egyetlen törvény. Másszóval létrejön a kiváltságos kaszt, egy újabb nemesség, vagyis újabb formában ismét megjelenik a szociális kérdés és mélyebb lesz a válság, mint valaha volt.

A szociális kérdés sokkal több, mint egyszerű gazdaságpolitikai válság. Elsősorban emberi és lelki nyomor, amely gazdasági téren is szükségképpen érezteti hatását, tehát egyáltalán nem nyer megoldást akkor sem, ha az anyagi nyomor állami beavatkozásra megszűnik. Ma a legnagyobb veszély abban van, hogy egyes szociális mozgalmak egyrészt a gazdasági nyomortól való megváltást ígérik, másrészt az emberek lelki vagyonát, azt is, ami még megmaradt, teljes pusztulással fenyegetik. A több kenyér fejében a lelket követelik cserébe. Ez a mai kor igazi válsága; az erkölcsi javak borzalmas rombolása az állítólagos haladás érdekében. Kétségtelenül démoni jelenség ez, de nagyon sokan nem is érzik ezt már, nem érzik az átkot, a kárhozatot, meghalt bennük a magasabbrendű ember s ők csak jóllakott állatok akarnak lenni, akiket nem nyugtalanít a léleknek semmiféle igénye. Ámde a társadalom épülete, eleven emberi kövekből áll s ha ezek értéktelen holmik lesznek, az egész kultúra elvész, amely az életnek értelmet ad. A társadalom ma alaktalan tömeg, pedig természete szerint közösségben kellene élnie. Közösség azonban csak ott van, ahol lehetőleg mindenki felelősséget érez és vállal a másikért. A szociális kérdést tehát csak olyan társadalom tudja megoldani, amely az erkölcsi kultúrát tekinti a legfontosabb jónak, mert közösséget csak erkölcsileg művelt társadalom tud alkotni.

Igazságosság, szeretet és béke nem a többtermelésből fakad, hanem a szívekben nő erős, cselekvő jóságból. Amely társadalom ez alapvető életigazságról megfeledkezik, akkor is megreked a mai válságban, ha minden munkás saját gépkocsiján mehet a gyárba és a hétvégi kirándulásra. Az Egyesült Államokban ezt a kívánatos eszményt már nagyon megközelítették, de a szociális kérdés teljesen megoldatlan maradt.

Tehát valóban válaszúton áll ma az európai társadalom. Egy hatalmas része ugyanis azt hiszi, hogy az általános jólétet csak akkor valósíthatja meg, ha a keresztény kultúrát teljesen kiírtja és az államot újra pogány alapon építi föl. Az igazi keresztények pedig biztosan tudják, hogy az anyagi jólét csak föltétele a szív és lélek szerint gazdag életnek. A valóban szociális társadalmi rend, amelyben uralkodó elv az igazságosság, lényeges követelménye a kereszténységnek. Miért kell tehát a szociális megváltás nevében összetörni a keresztény kultúrát? Olyan kérdés ez, amelyre csak a gonoszság titka lehet a válasz. Az ember előtt mindig nyitva áll az élet tagadásának, a szándékos vakságnak, a magát romboló őrületnek lehetősége és e lehetőséget a mai társadalom nagy része dühös mohósággal aknázza ki.

Az ember helye a világban

Az igazságot nem lehet megmérni, sem megfogni, sem fényképezni és mégis van. Akik követik, azokat élteti, akik tagadják, azokat összetöri. Ilyen igazság az a tény, hogy az ember legfőbb érték a látható mindenségben és minden érette van: az állam, a gazdaság, a kultúra és az anyagi javak egyaránt. Mint nagyon helyesen mondják: ő a teremtés királya, mert az ember valaki, míg a többi dolog mind csak valami. Ezért nem szabad az embert, mint tárgyat és eszközt kezelni. Szellemének isteni méltósága tiltakozik és lázad olyan államrend ellen, amely géppé vagy igavonó barommá akarja süllyeszteni. Krisztus ébresztette bennünk ismét győzelmesen elevenné e méltóság tudatát s ez minden forradalom nélkül elég volt arra, hogy szétfeszítse a római jogrendet, amely a társadalom többségét csak merő árucikknek, termelési eszköznek és háziállatnak tekintette. Összetörte azt a társadalmi alkotmányt, amelyet pompás légiók, sokszázados gyakorlat, hóhérművészek, úri korbács és az arany hatalma őrzött. Jellemző, hogy ahol a mély keresztény kultúra elsorvad, szükségképpen visszatér ismét a szolgaság, mert a pogánysággal ez szükségképpen velejár.

A szocializmus maga is keresztény örökségből élt. Gazdasági elmélete és híres programja csak azért tudta oly hatalmasan meghódítani a munkásságot és új irányba terelni a történelmet> mert az elmélet tudományos igazolása volt az elnyomott, a megsértett emberi méltóság tudatának a tömegek szemében. A tömeglélek mélyeiben feszülő erkölcsi erőket szabadította föl Marx, bármilyen volt is az ő szándéka és a többi forradalmároké. Rengeteg becsületes ember csak azért társult a szocializmus táborába, mert a forradalomban igazabb, emberibb, tisztább világ kezdetét látták.

Valóban üdvösséges tehát csak az a reform lehet, amely visszahelyezi az embert Istentől nyert jogaiba. Az ember helyes értékelése azonban megdöbbentően elhalványult már a mai társadalomban. Titok és rejtély még a szellemi élet magaslatán állók előtt is az ember. E tekintetben pedig egyedül Isten véleménye lehet mérvadó, mert Ő alkotta meg természetünket és határozta meg életünk célját is. Természetünk összetett anyagból és szellemből. Mindkettőnek meg van a maga sajátos igénye. A lélek hasonmása Istennek és végleges otthona maga az Isten. Ennek megfelelően kell tehát nőnie és Istenhez hasonló jellemmé kell érnie, különben nem élhet Vele örök közösségben. A Teremtő akarata szerint bizonyos értelemben meg kell közelítenünk azt az emberi tökéletességet, amelyet Krisztusban állított közénk, hogy részünk legyen az isteni boldogságban. E szerint tehát az élet egy nagyszerű vállalkozás, az isteni Jóságnak és az emberi akaratnak közös remekelése s ehhez viszonyítva minden más szempont vagy érdek másodrendű, sőt egyenesen semmitmondó.

Ebből szorosan következik, hogy csak olyan társadalmi és állami rend felel meg az embernek,
amelyben az isteni nézőpont uralkodó, vagyis ahol alkotmány, törvényhozás, nevelés és tanítás, gazdaságpolitika, munkaviszony, tulajdonrendszer, jövedelemelosztás mind közreműködnek,
hogy minden egyes állampolgár a közjavak segítségével
a maga egyéni tökéletességét minél könnyebben elérje.
A társadalom zöme annyira elvesztette már e teljes életlátást,
hogy valósággal magát rontó önkívületben tántorog egyik esztelen kísérletből a másikba.
A keresztény kisebbség történelmi föladata ismét megtanítani e szerencsétlen nemzedéket
az igazi embertudományra.
Enélkül szociális reformot elkezdeni sem érdemes.
Ha forradalmat akar a fiatalság, csak ezt a forradalmat szabad csinálnia,
különben csak a régi botorságot viszi győzelemre borzalmas áldozatok árán.

 
 
0 komment , kategória:  Szociális reform és...2.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 55
  • e Hét: 4221
  • e Hónap: 15372
  • e Év: 280587
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.