Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szociális reform és...3.rész
  2011-02-28 11:02:47, hétfő
 
 
Varga László S.J.:
Szociális reform és hivatásrendiség III. rész

A felelősség törvénye

A mai emberek már csak tömegben élnek. Úgy vannak egymás mellett, mint a kocsiba hányt kavicsszemek. Szorítják, súrolják egymást, de lelkileg semmi közük egymáshoz. Már nem is tudják, mi a valódi együttélés módja: a közösség. Mert ez csak ott van, ahol belső indításból egyik felelősséget vállal a másikért, ahol az egyiknek a gondja legalább kettőé, ahol az egyik nem tud boldog lenni, mikor a másik fájdalomban vonaglik és nem esik neki jól a falat, mikor a másik az éhségtől az árokba roskad. Ez a valódi kultúra próbaköve és nem a 800 kilométeres sebesség. Rohanni minden vadember tud, szeretni csak Isten fiai.

A felelősség annyit jelent, hogy valakinek, aki számon kérhet, felelni kell azért, amit tettem vagy elmulasztottam. Isten pedig úgy teremtette az embert, hogy ne magában és magának éljen, hanem másokkal együtt és másokért. Minél többen vagyunk, minél jobban haladunk, annál jobban rászorulunk egymásra. Ez az élet törvénye, tehát Isten törvénye. Aki a törvényt nem tartja meg, felelni fog egyszer a Törvényhozónak. Ahol a Törvényhozót nem akarják ismerni, ott a törvénnyel sem gondolnak. Ebben áll a szoros összefüggése a vallásnak az erkölccsel.

E kölcsönös felelősség a szociális igazságosság törvénye. Mivel az ember társadalom nélkül csonka és magának elégtelen, közösségben kell élnie. A közösség együttműködése hozza létre a javakat, amelyek révén az egyes ember könnyebben boldogul. A közjó előmozdítása, gyarapítása tehát mindenkinek egyéni érdeke. Ha az egész ország szegény, mert csapás érte, háborút vesztett és kifosztották vagy forradalom dúlta föl, néhány kíméletlen harácsolón kívül, minden polgár szűkölködik. Ezért mindenkinek elsőrendű érdeke, hogy az egész ország minél hamarabb talpra tudjon állni és gazdaságilag megerősödjék. A közjó és magánjó között ilyen belső szoros kapcsolat áll fönn. Ugyancsak nyilvánvaló az is, hogy a közösségnek tartozó szolgálatot csak akkor fogja mindenki megfelelő módon teljesíteni, ha tőle mindazt megkapja, amire társadalmi hivatásának betöltésében szüksége van. Az államban mindenki egyformán szükséges része az egésznek; az utcaseprő éppúgy, mint a miniszterelnök. Ha nincsen utcaseprő, a feltorlódó szemét megállítja a városok életét s ha nincs kormányelnök, falnak megy az ország szekere. Ebben a tényben gyökerezik a szociális igazságosság törvénye, amelynek tárgya mindaz, amit egyesek és közösség a közjó érdekében teljesíteni vagy elhagyni kötelesek. A közjólét és a kölcsönös emberi felelősség törvénye ez. Ezt nem ismerte föl vagy nem ismerte el a kapitalista társadalom s azért nem kerülhette el végzetét, mert az élet nagy törvényei ellen huzamosabb ideig senki sem vetkezhet büntetlenül. A természet parancsa ez és könyörtelenül összetöri azt a társadalmat, amely nem engedelmeskedik neki.

A szociális igazságosság elve tartja össze a társadalmat, biztosítja a békét és rendet, megteremti az általános jólétet, mert az egymásnak tartozó felelősségtudat erejével kapcsolja az embereket és kisebb közösségeket. Elsősorban erkölcsi törvény, ami annyit jelent, hogy kellő erkölcsi műveltség nélkül nem lehet a közéletben érvényre juttatni és a gyakorlatban állandósítani. A szocialista egyenlőséget megvalósítani gyerekjáték, mert csak forradalom és hatékony rémuralom kell hozzá, de igazságosság csak a lélek műveltségéből és a jellem jóságából fakad. Mint erkölcsi törvény önmagában nem lenne elegendő, mert a társadalmi rendet egyedül az erkölcs nem képes fönntartani. Ezért a szociális igazságosság jogi elv is egyúttal, amelyet jogi úton lehet érvényesíteni s ha kell, kikényszeríteni. Ámde megfelelő szervek és végrehajtó hatalom nélkül a jog önmagában csak papíros. Bár ma még ez a papíros is jórészt hiányzik. A szociális igazságosság ugyanis mint jogi elv kiterjed az életnek majdnem összes megnyilvánulására s mivel a természet ezt a részletekbe hatoló alkalmazást nem határozta meg pontosan, hozzáértő embereknek kell e munkát elvégezniük, mert a végrehajtás mindaddig tétlen vesztegel vagy céltalanul kapkodni fog, amíg az utasítások nem beszélnek szabatosan.

A társadalom egészét ragadja meg ez a törvény és formát ad a lázasan kavargó alaktalan tömegnek, amely számtalan érdekcsoportra bomolva szakadatlan közelharcban tékozolja el magát. Politikai pártok, szakszervezetek, kartelek, szövetkezetek, társadalmi mozgalmak marakodnak itt egymással az elsőbbségért vagy nem ritkán a közönséges koncért. A szociális igazságosság csak akkor fog tehát győzelemre jutni, ha az egész társadalmat átfogó hatalmi szervezet áll szolgálatában. Ez nem lehet más, mint a szociális rendiség szervezete, amely hivatások, tehát szolgálatok szerint tagozódó rendekbe csoportosítja a mostani osztályokat és ezeken keresztül egyetlen építő közösségbe olvasztja az egész nemzetet. Röviden kifejezve a szociális rendiség nem egyéb, mint a szociális igazságosság közjogi szervezete, amely önkormányzat alapján működik.

Állam és társadalom

E kettő között ma már alig látják a különbséget, sőt egyes mozgalmak hangosan kürtölik a világba, hogy a rend csak akkor áll majd helyre, ha a társadalom teljesen fölszívódik az államba. Amint föntebb már megmutattuk, az állam ezzel újabb válságba sodorja magát és a szociális kérdést oldatlanul hagyja. Az államot is közvetlenül érinti ugyan, de lényegében a társadalom ügye, mert annak felbomlásából fakad.

A reform szempontjából roppant jelentősége van a megkülönböztetésnek állam és társadalom között, mert a helyes látás a helyes cselekvésnek első föltétele. Az állam a nemzet legfőbb jogi, hatalmi és közjóléti szervezete. Nem az állam hozza létre a nemzetet, mint ma sokan hirdetik, hanem a nemzet teremt magának államot, éppen azért az állam van a nemzetért és nem fordítva. Minden nép azért tömörül államba, hogy annak segítségével az egyes ember könnyebben és teljesebben érhesse el a ma jogos egyéni céljait. Ezzel már nagy általánosságban megvontuk a hatalom jogkörét is, amelyet az államnak átlépnie semmi körülmények között sem szabad a közjó és béke érdekében. Ha ugyanis az állam olyan föladatokat és ügyeket is a maga hatáskörébe ragad, amelyek teljesen az egyes polgárokra vagy kisebb közösségekre tartoznak, fölforgatja az élet természetes rendjét, maga szít forradalmat és olyan terheket vesz magára, amelyeknek nyomása alatt össze kell roskadnia. Az állam föladata a honvédelem, a külpolitika, a jogbiztonság, a közrend, igazságszolgáltatás és bizonyos mértékig a közoktatás, mert ezeket az államnál kisebb társaságok nem tudják vállalni. Ugyancsak neki kell gondoskodnia olyan gazdasági javakról is, amelyeket az egész nemzet jóléte követel. Ilyenek: az útépítés, részben a forgalom, az öntözésügy, a földbirtokpolitika, külkereskedelem, egészségvédelem, pénzügy és még ezekhez hasonlók. De például a gazdálkodás már lényegében véve egyáltalán nem állami föladat. A többi ügyek is mind az egyén vagy társadalom jogkörébe tartoznak s ha az állam ezeket kisajátítaná magának, legföljebb a fejetlenséget és gazdasági célszerűtlenséget szervezné meg. Olyan lenne ez, mintha valaki gőzgépet fog a parasztkocsi elé ló helyett.

Azonfelül a közgazdaság állami kezelése szükségképpen bevinné a pártpolitikát a gazdasági életbe s ezzel a meglevő nehézségeket csak fokozná. A politikai érdek amúgy is nagy szerepet játszik a közgazdaságban s azt igen gyakran tárgyi ok nélkül terheli. Amint egyes demokráciákban a parlamenti pártok gazdasági hatalmasságok politikai képviseletei voltak, mert a többségi párt rendesen nem volt egyéb, mint a legerősebb bankcsoport függvénye, éppúgy nagyon valószínű, hogy amikor az államhatalom szükséges korlátai hiányzanak, az uralkodó párt a maga érdekeit kényszeríti rá a gazdaságra még akkor is, ha ezek a gazdasági közjóval nem egyeznek. Mivel a társadalmi kérdés elsősorban mélységes erkölcsi válságból fakadt, egyedül az állami gyámkodás nem tudja megszüntetni merőben gazdaságpolitikai intézkedésekkel, ha ugyanakkor erkölcsi téren is nem hoz gyökeres változást. Ez átalakulás és megújulás a közéletben elsősorban az egyes osztályok vezetőségének személyi magatartásától függ, amit hatalmi szóval kierőszakolni nem lehet. Meggyőződés és jellemformálás dolga ez, amely az életnek helyes értékeléséből fakad. A mai ember pedig borzalmas értékvakságban szenved, mert az élet legfőbb dolgainak értelmét teljesen elvesztette. Újra meg kell tehát győzni arról, hogy az ember minden vagyonnál több, végtelenbe nyúló értéke van és az igazságosság nagyobb jó, mint a busás nyereség vagy bármilyen káprázatos siker akár a gazdaság, akár a politika porondján. Ismét meg kell értetni vele, hogy termékeny és bensőséges családi élet nélkül minden kultúra csillogó zsibáru, amely a modern barbárt veszélyesebbé teszi minden fenevadnál. Ha ezek a mély értékek cselekvő erőkké változnak egyes csoportok tagjainak lelkében, ha ismét sokan lesznek ilyen szellemi erőközpontok, akkor törik meg a forradalom rontó bűvölete és kezdődik az igazi országépítés. Ámde ez a nagyszerű, az élet alapjait kicserélő változás nem érhető el sem a politikai erők mérkőzésében, sem az állami közigazgatás gépezete révén. Ennek kívülről kell beáramlania a felbomló szervezetbe, miként a tiszta, fiatal vért átömlesztik a halódó betegbe.

A közgazdaság állami vezetése megbénítaná a vállalkozói kedvet, kiölné az egyéni felelősséget és ezzel a termelés legfőbb hajtóerejét kikapcsolná, vagyis állandósítaná a rossz és költséges gazdálkodást. Már pedig a jólétnek elemi föltétele a folyton olcsóbbodó és mennyiségben bővülő termelés.

Mivel tehát a gazdálkodás természeténél fogva társadalmi tevékenység, az államnak csak egy okos lépése lehet a mai helyzetben: oly módon megszervezni a gazdálkodó társadalmat, hogy az önállóan szolgálja a nemzeti közérdeket, vagyis önmagát szabályozza a szociális igazságosság jogrendje szerint. Mivel a kapitalista társadalomban e jogrend hiányzott és elveszett az erkölcsi tőke is, amely ennek működését fönntartja, az államot magát is szükségképpen súlyos válságba sodorta a szociális forradalom erőszakos nyomása. Más szóval az államérdek gyökeres társadalmi reformot követel. Vagyis rendezni kell a természetjog alapján az egyén és közösség viszonyát és az állam és társadalom között meg kell teremteni a teljes összhangot. Az osztályokat rendekké kell átalakítani s ezáltal a szervezetlen tömeg ismét szervesen tagozott nemzetté fog tömörülni. Ha élesen meg is különböztetjük az államot a társadalomtól, ezzel egyáltalán nem akarjuk egyiket a másiktól elválasztani, mert a társadalmi önkormányzat nem lehet állam az államban. A legfőbb irányítás és ellenőrzés mindenkor az állam kezében marad és a rendi önkormányzat sohasem lehet teljesen független az államtól, már csak azért sem, mivel a rendiség első föladata a közérdeket érvényesíteni főleg a gazdasági életben.

Míg tehát az állam az egyetemes nemzeti célokat valósítja meg, a társadalom, mint az államon belül kialakult közösségek összessége részleges célokat törekszik elérni. E különbségtevés állam és társadalom között alapvető és döntő jelentőségű, mert csak erre támaszkodva kerülhetjük el mind a liberalizmus, mind pedig a kollektivizmus zátonyát, amelyen a béke, a jólét és haladás szükségképpen hajótörést szenved. A legutóbbi események ez igazságot kézzelfoghatóan megmutatták ugyan, de a mai embereknek, úgy látszik, még erősebb leckére van szükségük, hogy a józan ész parancsára hallgassanak. Elűzték az értelmet az élet kormányától és azt is elrontják, amihez jószándékkal nyúlnak.

A munka társadalma

Társaságba és közösségbe tömörülnek az emberek, mert különben legfontosabb egyéni céljaikat nem érhetik el, vagyis nem lehetünk egész emberré a közösségen kívül. A társadalom tagjai egymást egészítik ki s mindenkinek szüksége van a többiek szolgálatára. Minél fejlettebb egy nép kultúrája, annál tökéletesebb a munkafelosztás és annál szorosabb az érdekek kapcsolata az egyes tagok között. Bármilyen alacsonyrendű is a foglalkozása valakinek, ha jó munkát végez, a társadalomnak szüksége van rá s azért ennek megfelelően kell is vele bánni. A közös életföladatok teljesítése fogja tehát egységbe a társadalmat. E nagy egység élő, cselekvő szervezet, amelynek az egyes polgárok tagjai. Mindegyiknek megvan a helye és szerepe a közösség életében és ez a másik szerep, foglalkozás vagy munkakör, amelyet egyesek az egész társadalom életében elfoglalnak és betöltenek, a hivatás. Következőleg minden hivatásbeli munka természeténél fogva szociális jellegű, mivel beléje illeszkedik a nagy egészbe, mint annak szerves és nélkülözhetetlen része. A hivatás, mint keresetforrás és személyi föladat egyszersmind szolgálat is a társadalommal szemben. Még a liberális korban is ilyennek tekintették a katona, a bíró, a pap, az orvos, a tanító hivatását. A többieknél nem beszéltek hivatásról, hanem csak foglalkozásról, már pedig nyilvánvaló, hogy mindenki, bármilyen gazdasági pályán működik, hivatva van bizonyos szolgálatra, tehát van hivatása is. A földművesnek, a kubikosnak éppúgy hivatása van a nemzet életében, mint a főispánnak, vagy szolgabírónak. A liberális kor embere csak pályáról beszélt s rendesen a versenypályára gondolt, ahol egymás mellett futnak a versenyzők és arra törekszenek, hogy egyik megelőzze a másikat és minél nagyobb koncot szakítsanak ki maguknak a kíméletlen küzdelemben. Azt hitték, a társadalom csak marakodók tömkelege, holott természete szerint a nemzetcsalád munkaközössége.

Mivel a hivatás nem egyéb, mint szolgálat a közösség irányában és kenyérkereset az egyén és család fenntartására, vagyis maga az emberi munka akár testi, akár szellemi legyen az. A reform, amely a hivatás alapján építi fel az új rendet, a dolgozó embert állítja a társadalmi élet középpontjába, megteremti a munka jogrendjét, amelynek hiánya hajtotta a proletárok tömegeit egyik forradalomból a másikba. Ez lesz az ember igazi fölszabadítása a tőke zsarnoksága alól. Érvényt szerez a személyiség jogainak, megszünteti a kapitalizmusban felburjánzott szolgaságot, mert a tőkét teszi ismét az ember szolgájává. Mindenki egyaránt megbecsült tagja lesz a társadalomnak és mindenki valóban egyenlőjogú polgárnak tudja magát, mert a vagyoni és egyéb különbözőségek fölött áll az egyenlő emberi méltóság elismerése. Ebben, a rendszerben végleges győzelmet arat a munka szabadságharca és beteljesül a forradalmak eszményi álma, amelyért a szocializmus hiába küzdött.

Nyilvánvaló ebből a szocializmus csődjének legmélyebb oka is, amelyet belátó és őszinte szocialisták mind fölismertek és a legutóbbi időben nyíltan is hirdettek. A szocializmus ugyanis természetes gyermeke volt a kapitalista világnak s ezért nem hozhatott megváltást a rabszolgamillióknak. A kapitalizmus bűneiben fogamzott és e bűnöktől terhelten állt be a történelembe és olyan történelmet csinált, amely a kárhozat kálváriaútját borzalmasan meghosszabbította. Az embert ugyanúgy csak magasabbrendű állatnak tekintette, mint a polgári szabad gondolat, folytatta az erkölcsi erők rombolását, miként a szabadelvű polgárságtól tanulta, tovább züllesztette az egyént, a házasságot és a családot és hogy a sötét komédia teljes legyen, államkapitalizmus lett belőle, amely semmiben sem különbözik a rabszolga-gazdaságtól.

A munka társadalmában kipusztulnak vagy dologhoz szoknak az élősdiek,
akik a kapitalista világban hallatlan módon fölszaporodtak.
Az új rendiségben mindenki valahova, valamilyen testülethez tartozik,
ahol a közösség felelősséget vállal tagjaiért de ugyanúgy felelősségre is vonhatja tagjait.

Az új rendben tehát beteljesül az Írás szava:

aki nem dolgozik, ne is egyék.

Aki nem végez hasznos munkát, aki csalárdsággal,
mások keresményéből szokott eddig lakmározni,
annak itt nem fognak teríteni,
legföljebb csak annyit kaphat,
mint a toloncházak lakói.


 
 
0 komment , kategória:  Szociális reform és...3.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 433
  • e Hét: 2649
  • e Hónap: 21053
  • e Év: 341085
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.