Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szociális reform és...8.rész
  2011-02-28 11:18:52, hétfő
 
 
Varga László S.J.:
Szociális reform és hivatásrendiség VIII. rész

Politikai rendszer és rendiség

Alkotmányreform és rendiség körül ma rengeteg tévedés kavarog a magyar közvéleményben. Az államtudományi műveltség hiánya valósággal eszelőssé teszi az embereket. Még mindig csak pártban, képviselői mandátumban, parlamentben, ravaszkodásban és hatalmi érdekben, gondolkoznak talán a képviselők közül is igen sokan. Már pedig az állam egészen más valami, mint a rendi közösségek összessége, mivel az állam természeténél fogva a rendek fölött áll, amint alább már részletesen kifejtettük.

A rendi szervezet kétségtelenül erős államot követel, vagyis olyan reformját az állami életnek, amely a kormányzás folytonosságát biztosítja. A rendek tagjai egyúttal állampolgárok is, tehát a szoros értelemben vett politikában is érdekelve vannak. Éppen ezért kötelességük a rendi érdeket mindig összeegyeztetni az egyetemes és magasabbrendű nemzeti érdekkel. A rendek fölött álló népképviselet formája nagyon sokféle lehet. Függ a történelmi fejlődéstől, a hagyományoktól, a politikai műveltségtől, a mindenkori vezetőktől és a helyzetektől. Nem lenne tanácsos egyedül a rendi képviseletekre bízni a törvényhozást, mert a rendi érdekellentétek fölöslegesen áttörnének a politikába és a pártok is e szerint alakulnának. Helytelen lenne az országgyűlés mellett valami rendek házát fölállítani, amely az előbbivel teljesen egyenrangú lenne, mert a nemzet kétszeres képviselete egészen fölösleges és mind a törvényhozást, mind a kormányzást megbénítaná. Ugyancsak képtelenség a politikai kamara mellé gazdasági kamarát fölállítani, mivel azok a gazdasági ügyek, amelyek az egész nemzetgazdaságot érintik, föltétlenül a kormány és nem a rendek hatáskörébe tartoznak, mint pl. az államok közti gazdasági szerződések, a nemzetközi tarifaügy, a külkereskedelem, a vámrendszer és hasonlók, Magyarországon a törvényhozásnak két kamarája mellé teljesen céltalan lenne még egyet állítani, bár arról lehet szó, hogy mindkét kamarába, főleg az alsóházba a képviselők egy részét a rendek küldjék akár általános szavazással, akár a rendi kamarákból. A magyar felsőházban némileg ugyan érvényesül a rendi gondolat, a szó teljes értelmében vett rendi parlamentnek nem lehet mondani. Annak idején a felsőház szervezésében egészen más cél vezette a kormányzatot.

Mindamellett a rendeknek igen fontos szerep jut az állami törvényhozásban is, mert mint tanácsadó szervek a javaslatok előkészítésében vesznek részt s így a törvények jobban megfelelnek az élet igényeinek, gyakorlatibbak és igazságosabbak lesznek, mint pl. a mai adótörvények. A rendi közélet maradjon mentes a pártpolitikától és a rendi önzés ne kapjon az osztályharc helyett lábra, akkor a rendek tökéletesen betöltik politikai hivatásukat.

A rendi állam

Helyesen is lehet érteni ezt a kifejezést, de akik ma használják, általában egészen rosszul értik. Tehát nagyon kell vigyázni, hogy nem szabatos beszédmóddal a már amúgyis veszedelmes fogalomzavart ne növeljük. Akik a korporatív rendszerben látják minden baj orvosságát, bizonyos gondolkódokra és professzorokra annyira jellemző végletbe tévednek. Ezt a rendszert féktelen egyoldalúsága miatt nyugodtan mondhatjuk pánkoropatizmusnak is, mert a rendi közösségen kívül más közösségi formát nem lát. Kétségtelenül nagy érdemei vannak főleg a rendi gazdaságpolitika tudományos feldolgozásában, bár itt sem mentes a túlzásoktól, amint pl. a szakbankokról fölállított elmélet mutatja. Legfőbb tévedése, hogy rendekre bontja szét a nemzetet, mivel az államot is renddé fokozza le, bár valami korporáció fölötti korporációnak nevezi. Valójában azonban szüntelenül államrendet emleget s azt a többiek mellé sorozza, mintha azoktól csak a hivatás tartalmában különbözne. Így az állam beleolvad a társadalomba és ez lesz minden jognak a forrása, de azzal megszűnik az állam fősége és a nemzeti szervezet egysége is. Szinte úgy lehet mondani: a nemzet ismét hivatás szerint csoportosuló törzsekre bomlik, amelyeket a jó szándékon kívül más nemigen, tart össze. Egyszóval: a hivatásrendekkel azonosítani az államot nem lehet.

A totális állam nem egyéb, mint újabb neve az állam-szocializmusnak. Ám ennek a kifejezésnek van helyes értelme is. Minden jó polgárnak kötelessége az államérdeket szolgálni és semmit sem szabad tennie, ami azt sértené, de csak addig, amíg a hatalom a nemzet valódi érdekét szolgálja, az erkölcsi törvénnyel ellenkezőt nem parancsol. Mivel a rendi önkormányzat jogforrása a társadalomban magában van, a rendek nem lehetnek az állam végrehajtó-szervei. Ha a kormány ezt az elvet mellőzi, jogtalanul jár el és nem oldja meg a szociális kérdést, ellenben olyan terheket vesz magára, amelyek alatt össze kell roskadnia, vagy kénytelen az erőszakhoz folyamodni, hogy az elégedetlenséget elfojtsa. Az osztályharcot ugyan elnyomja, de nem győzi le. Az ilyen központosításnak azonban nagyon sok árnyalata lehet s ha az állam csak a legfőbb irányítás jogát tartja, fönn magának és elegendő szabadságot enged a rendi kamarának, az ilyen megoldás átmenet is lehet a teljes rendiségbe.

Rendi államnak lehet mondani azt az államot is, amelyben a jó kormányzás alapja a teljes joggal bíró, rendekbe szervezett társadalom olyan értelemben, mint ezt eddig kifejtettük. Ilyen rendszerben mind az államfölség, mind a rendi önkormányzat szabadsága lehetőleg teljesen érvényesül. Az alkotmány szabatosan meghatározza mindkettőnek jogkörét és együttműködésük mikéntjét. Ennek fölépítésében a nemzet összes erkölcsi erőinek mozgósítása és hatalmas fokozása szükséges.

Család és társadalom

Végső oka a társadalom bomlásának az egyén politikai műveltségének hiánya. Vannak természetesen közvetlen okok is, de mivel azok többé-kevésbé tudottak vagy könnyen felismerhetők, taglalásukat e helyen mellőzzük. A politikai műveltség a tudás, de főként a jellem kérdése. Amikor az egyén megtagadja a közösségi köteléket, a maga részéről lényegében már megcsinálta a forradalmat. A terület, a származás, a kultúra és a sors közösségéből születik a nemzet, de mindem még nem elég ahhoz, hogy a nemzet fönn is maradjon és fejlődni tudjon. Csak akkor lesz erős és ,,örök", ha tagjai a közösség terheit is bírják és akarják vállalni, amiből önként folyik a kérdés, melyik az a szellemi műhely, amelyben ezt a társadalmilag értékes emberfajtát teljes sikerrel lehet formálni. Végtelen bölcsességgel gondoskodott erről is a Teremtő, de mivel eszes és felelős lénynek alkotta az embert, úgy akarta, hogy tudatosan és szabadon helyezkedjen bele az Ő gondolatába. Ez az isteni gondoskodás a család intézményében jutott tökéletes kifejezésre. A legmélyebb műveltségnek melegágya és iskolája ez. Benne érvényesül ugyanis legtökéletesebb formában a szolidaritás törvénye, mert itt az egyén teljesen beleolvad a jóság nagyszerű közösségébe és mindenki a szív parancsát követve, hordja a másik terhét. Egy mindenkiért és mindenki egyért, ez a családi közösségnek alkotmánya, amelyet a szív táblájába vésett a Teremtő lángelméje. Szülőket és gyermekeket az életadó és életet köszönő szenvedélyes szeretet kapcsolja össze. Ennél mélyebb közösség emberek között el sem gondolható, mert az érzelem összhangja a vér azonosságából is árad, amelyet a közös gondok, közös fájdalmak és örömök erősítenek csodálatosan tiszta jósággá. Itt a szolgálat a lélek mindennapi igénye és a szív hajlama megelőzi a kötelesség parancsát és valóban mindenki törvény nélkül cselekszi a törvényt. Minthogy pedig a szeretet az Írás szerint a tökéletesség köteléke, egyúttal a kultúrának is telje, amihez viszonyítva minden más érték csak járulék vagy kiegészítés. A családi élet tehát a szociális műveltséget nem írással, katedráról tudós előadásokkal, egyesületi szervezkedéssel, hanem a teremtő Jóság ősi gazdagságából, szinte egyenesen isteni bőségből merítve közvetíti tagjainak s ezért lesz a nemzet erkölcsi vagyonának legfőbb forrása. Itt lesz a gyermekben a közösség jellemet alakító élmény, mielőtt annak fogalmát megismerné. Megtanulja az erős fegyelmet, a tekintélynek kijáró tiszteletet, a testvérekért való lemondást, a figyelmet, gyengédséget, együttérzést a többiekkel. Mivel továbbá minden háztartás egy kis gazdaság, ha azt jól vezetik, az okos gazdálkodás érzékét is beleoltja a fiatalságba, amire sehol másutt nem tehet szert. Anélkül, hogy az iskola vagy jó egyesület értékét lebecsülnők, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez intézmények soha nem pótolhatják a család nevelő munkáját. Mindig tudatában van ennek az Egyház is, azért védelmezi oly féltő éberséggel a családot, mint legfőbb szövetségesét az üdvözítés művében. Sőt a tényeket ismerve, azt is le kell szögeznünk, hogy az Egyház sem érhet el teljes eredményt a lelkek megszentelése terén a keresztény szülők közreműködése nélkül, mert ha ők nem felelnek meg isteni hivatásuknak gyermekeikkel szemben, a pap fáradozása is vajmi gyakran gyümölcstelen marad.

Tudományos szabatosság tekintetében is rendkívül szerencsés ötlet volt a családot a nemzet sejtjének nevezni. A nemzet ugyan minőségileg más és bizonyos mértékben föltétlenül több, mint a családok számszerű összege, de két vonatkozásban is függőségi viszonyban van ezekkel. Létében és fejlődése szempontjából teljesen rájuk van utalva, mert egy nemzet csak akkor maradhat erős és akkor bírja a versenyt a többiekkel, ha számban és tagjainak egyéni értékében folyton gyarapszik. Az állam maga, mint hatalmi és jogi szervezet, bármennyire szükséges is, csak másodlagos szerepet tölt be, minthogy közvetlenül nem tud életet teremteni. Az élet forrása és hordozója elsősorban a sejt, amelynek erőbőségétől és egészségétől függ a politikai szervezet sorsa, tehát az állam csak úgy tölti be hivatását, ha a sejteket szolgálja. Továbbá bizonyításra nem szoruló tény, hogy a család előbb volt, mint az állam, mert ez a családok és törzsek egyesüléséből keletkezett. Ha pedig ezek hozták létre az államot érdekeik hatékonyabb szolgálatára, akkor nyilvánvaló, hogy a nemzetért van az állam és nem fordítva. Senki félre ne értsen bennünket! Nem az állam főségét vagy természetes jogait akarjuk ezzel kisebbíteni, csak a helyét óhajtjuk megjelölni a társadalmi értékek rangsorában, amire ma, a fogalmak bábeli zavarában kétszeresen szükség van. A közjó, minthogy egyetemes, mindig fölötte áll a magánérdeknek, amennyiben csalt ideiglenes javakról van szó, viszont a nemzet összességének java, vagyis az általános jólét magasabbrangú érték, mint a közjó s azért az utóbbi, tehát az állam is, mint annak képviselője és hordozója alá van rendelve.

Nem szabad elhanyagolnunk a közgazdasági szempontot sem. Bizonyára nem egy oka van a gazdasági válságnak, amelyet a kapitalizmus híveinek heves apológiái sem képesek legyőzni, még kevésbé a most tapasztalható átmeneti enyhülés. Nehéz mesterség e válság forrásait mind fölkutatni és jelentőségüket lemérni, de annyi bizonyos, hogy a nyugati országokban bekövetkezett rohamos csökkenése a szaporodásnak vezérszerepet játszik. Amíg a csak fogyasztó és kereső rétegek természetes számaránya ismét helyre nem áll, több mint valószínű, hogy komoly és maradandó megoldást sem fogunk találni. A család forradalmát nem egyedül a helytelen gazdaságpolitika és az alapjaiban téves rendszer idézte elő, hanem az erkölcsi erőket intézményesen romboló korszellem, amely a mostani gazdasági rendszert is bevezette a világba. Más szóval, itt is a kölcsönhatások jelenségével állunk szemben, ami annyit jelent, hogy az erkölcsi megújulás az intézmények megfelelő reformja nélkül sem a kívánt célt nem fogja elérni, sem meg nem valósulhat. Az összes osztályok megegyeznek abban, természetesen mindegyik kizárólagosan a maga érdekét tartva szem előtt, hogy az erős államra szükség van, de a családi kultúra sorsdöntő jelentőségéről fogalmuk sincs. Abban a hatalomért folyó vad csatában, amely az egyes osztályok között dúl, a gazdasági kérdés áll előtérben, mivel ezen az alapvető értéksíkon érezhető legdurvábban a társadalmi egység és a jogrend fölbomlása. Értelmes voltunk bizonyos külső erkölcsi szeméremre kényszerít bennünket, amiért is minden párt a közjó tetszetős jelszava mögé rejti a maga önös céljait, anélkül, hogy a közjó valódi értelmével sokat törődne. Ha nagyon őszintén akarunk beszélni, úgyis mondhatnék: a képmutatás társadalmilag kötelező törvény lett. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint a kapitalizmus és szocializmus magatartása a családdal szemben. Mindkét iskola a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb jóléte érdekében fárad és követeli magának a vezetést. Valójában pedig mindegyik pusztítja a családot. A kapitalizmus intézményesen irtotta, amikor a munkaerőt piaci árunak minősítette és a termelési költség csökkentése címén a nőt otthonából, természetes hivatásától kiszakítva a munkapad mellé kényszerítette, míg a szocializmus elvben is tagadja már a családot, a nő fölszabadítását hangoztatva, mert a tulajdon és család szoros összefüggését világosan fölismerte. Mind a kettőt polgári intézménynek bélyegzi és szívós kitartással támadja. Ezen a ponton lesz teljesen nyilvánvaló, milyen éles az ellentét a kereszténység és a mi korunk úgynevezett kultúrája, között és mennyire hiányzik a szellem, a teremtő tehetség a szocialista forradalomból. A kapitalizmus természetes gyermeke gyűlöli ugyan atyját, de semmivel sem különb nála. Senkit se tévesszen meg a szocializmus érzékeny lírája, amely a munkásapa és proletárgyermek embertelen sorsáról énekel sokszor gyönyörű verseket. Ha ez a líra őszinte, akkor következetlen, ha csak balekfogásra készült, utálatosan hazug.

Ha a család a legmélyebb műveltség iskolája, amelyet a Teremtő maga alapított, ahol a teljes értékű személyiség formálódik; ha a család a nemzeti lét és az erős állam alapja, ha ősforrása az életnek és mintaképe minden emberi közösségnek, ha belőle született maga az állam is, akkor e tényekből és igazságokból önként következik egy politikai dogma: csak az a reform vezet az igazi célhoz, csak az fogja fölemelni és a történelmi nagyság útjára állítani a nemzetet, amelynek alkotmányát, törvényeit és minden cselekvését a család sarkalatos szociális jelentőségének tudata hatja át. Azt mondják, az ország fundamentuma az igazságosság, még pedig a szociális igazságosság, csakhogy ez üres szó, elvont, értelmetlen tétel marad, amíg bele tartalmat nem ad a család királyi szerepének fölismerése a nemzet életében. Ha ezt valaki egyszer igazán fölfogta, gyötrően éles világosságban fogja látni egész mai társadalmi és gazdasági szervezetünk, jogrendünk és erkölcseink borzalmas barbárságát, a műveltség mázának megtévesztő külszíne alatt és látni fogja a kollektív bűnök gyilkos zsarnokságát, amelyeket letörni csak egy könyörtelenül radikális és szeplőtelenül tiszta akcióval lehet. Ez akciónak elsősorban szellemi mozgalomnak kell. lennie, amelyet a lét törvényeinek mélységes megértése sugalmaz és nem a szellemtelen ösztönök s amely nem a demagógia újszerű műszaki fogásaival bódítja és bolondítja a tömeget, de minden eszközt megragad, hogy a jóság és igazság tiszta, de erős szenvedélyét szítsa föl a szívekben.

Minthogy a mai gazdasági életben annak tárgyi értelme nem érvényesült, ez lett a forradalmi erők gócpontja. Éppen ezért a reformnak elsősorban arra kell irányulnia, hogy az állam és gazdálkodó-társadalom viszonyát szabályozza s ezzel a gazdaságot eredeti céljának visszaadja. A nyereségvágy, mint vállakózásra sarkaló indíték, magában véve még nem esik kifogás alá, csak a szükséglet-ellátást, mint tárgyi célt háttérbe ne szorítsa, pedig ez az eltévelyedés jelenleg törvényesen megtűrt rendszerré vált. Még végzetesebb bajokat zúdítana ránk olyan reform, amely szocialista csapáson haladva, az államkapitalizmus felé sodorna bennünket. Tudvalévő ugyanis, hogy a szocializmus eszménye csak abban a formában közelíthető meg némileg, ami természetesen az eszmény bukását is jelenti. A közgazdaság is erkölcsi szervezet s ennél fogva alá van vetve a jogrendnek. Hogy fontos szerepét a nemzet életében betöltse, megfelelő alkotmányt kell neki adni. Ha már most nyilvánvaló a család elsőrendű jelentősége a társadalomban és ha az egyúttal gazdasági közösség is, nem kétséges, honnan merítsük az új alkotmány alapelveit. A család gazdasági szükségletei határozzák meg a gazdasági jogrend elemeit is. Ide tartozik: a családi bér, vagy átmenetileg a családi pótlék, a vagyonszerzési lehetőség biztosítása a munkásapa részére, a lakáskérdés megoldása, ezzel kapcsolatban az építési politika gyökeres reformja, meg a tulajdonrendszer átalakítása, mivel a kereset mellett a tulajdon a család nyugodt fejlődésének szükséges létalapja. Csak így sikerül majd ezt a szégyenletes nomádságot megszüntetni, amelybe a ,,civilizált" társadalom taszítja a sokgyermekes szülőt. Természetesen csak törvényekkel és rendeletek útján e hatalmas munkát elvégezni nem lehet, azért kell sürgősen a gazdaság rendi szervezetének előkészítését megindítani, mert a a termelés, a munka, a forgalom és főleg a piac hullámzó életét nem bírjuk a törvény merev korlátai közé szorítani anélkül, hogy meg ne bénítanók.

A nemzetet züllesztő forradalom vad iramban és ijesztő sikerrel folyik.
Szellemtelen ötletekkel és nyomorúságos kis politikai fogásokkal csak növeljük vakmerőségét és legföljebb pár órával késleltetjük végső győzelmét,

amely a nemzetek halálát jelenti.

Ide most az egész problémát átfogó nagyvonalú elgondolás kell,
amelynek velejét megtaláljuk a családról szóló keresztény tanításban.
Az a szociális dogma ez,
amelyre támaszkodva,
a forradalmi világot kiemelhetjük sarkaiból és félelmetes halálsáncain keresztül
utakat vághatunk a teremtő élet számára.
Előbb azonban ennek az új rendnek tudományát kell megalkotni,
ami egy szellemi vezérkar szakértő munkájára vár, mert e tudományt eddig tökéletesen elhanyagoltuk.
A mi pompás,
magyar népünk,
amely még akarja a családot,
a gyermeket
és
az erős államot,
fönséges igennel fog válaszolni azoknak,
akik bölcsek és bátrak lesznek erre az építő nagy harcra fölszólítani,
mert első szóra meg fogja érteni benne

az életfakasztó értelmet.

 
 
0 komment , kategória:  Szociális reform és...8.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 302
  • e Hét: 302
  • e Hónap: 17344
  • e Év: 282559
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.