|
2013-02-10 20:38:07, vasárnap
|
| |
| |
Böröndi Lajos
Isten előtt
Most jó lesz itt, egy perc a hintaágyon
örökkévalóság ez is.
Olyan kék a nyár, mint az álom
mohón ettem, élveztem ízeit.
Egy pillanat csak és lassan lezárom
mint egy verset, és majd előveszem.
A fölpattintott szelencéből, ahogy elszivárog illata, emléke
majd úgy élvezem.
Csönd lett aztán, (szeretem a csöndet)
de ez nem olyan, másmilyen.
Mint amikor megfenyegetnek
és szétárad benned a félelem.
Éreztem a végtelen gyászt benne
visszafojtott lélegzettel vártam.
Meghalt anyám akkor éjszaka.
Leszakadt a csillár a szobában.
Nyár volt még és zuhogtak a fények
majd élesek lettek mint a fájdalom.
Valahol olyan hangosan zenéltek
lüktetett az ér halántékomon.
Ősz érett hamvasan és kövéren
a nyárban. És az elmúlás.
Látod, súgtam magamnak, ezt már ismerem.
Pontosan olyan, mint az árulás.
És minden ment tovább mintha
az ajtót hagyták volna nyitva csak.
Amelyen át ki-be jár a nép, és
az eltűntek bent nem hiányzanak.
Villamos vágott át a délutánon.
A nap sütött, s nem szakadt le az ég.
Csak én álltam a fényben hunyorogva.
Isten előtt egy kis semmiség.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bőrőndi Lajos |
|
|
|
|
|
Offline
