Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 174 
Mi igaz abból, hogy a magyarság csak ezer éve keresztény?
  2018-04-23 22:45:35, hétfő
 
  Botos László: Mi igaz abból, hogy a magyarság csak ezer éve keresztény?

Semmi. De arra, hogy ezt a rólunk terjesztett téves állítást is meg kell cáfolni, egy minapi tévéműsor hívta fel a figyelmemet.

Március 21-én este 9-kor a tévében rendkívül érdekes ,,dokumentum-filmet" láttam Rómáról. Az ókori városnak egy millió lakosa volt a birodalom virágzása idején. Az ásatásokat végző nemzetközi kutatócsoport szerint ez hihetetlen nagy létszám ebben a korai időben. Ezt a mostani kultúrvilág is elismeri. Ebből következhetett, hogy az európai államok kialakulásakor minden indo-európai nép a római kultúrát vette alapul, - valószínűen a gótok, azaz a németek kezdeményezésére. Láthatóan Róma városa lett a minta a letelepült népek kulturális fejlődéséhez. A népesség növekedésével egyre fogytak a lakatlan területek. Létrejött a letelepült városlakók kultúrája. De a városlakó államformát nem Róma találta ki. A tudomány az első városállamok kialakulását Mezopotámiához (a folyóközi kultúrához: Eridu, Uruk, Úr, Lagas, Kiss), a Nílus-völgyi (egyiptomi) és a görög kultúrához köti. Ugyanígy alakultak ki később az olasz városállamok is.

Az ősi városállamok egészségügyi körülményeiről igen keveset tudunk. De elképzelhető, hogy a letelepedés, a városlakó életforma a kezdet kezdetén milyen egészségtelen életkörülményekkel járt. A nagy tömegek élelemellátása nem lehetett kielégítő, - ez a mai napig így van! A vízhiány is mindig döntő hatással van az egészségre, a tisztálkodásra és az élet fejlődésére.

Tudjuk, hogy a szemita népek pásztorkodtak, mielőtt elözönlötték Mezopotámiát. Ha a sumér városlakók területén a szemita honfoglalók undorító, bűzös, szennyes környezetet találnak, tele fertőző betegségekkel, amelyeknek akkoriban senki sem ismerhette az okát, de a bűzt mindenképpen érezték volna: - akkor ők, mint vándor, pásztorkodó nép, minden bizonnyal sarkon fordulnak, és visszavonulnak a pusztába, - még akkor is, ha egyszer már el is foglalták a bibliai ígéret szerint tejjel-mézzel folyó kánaáni területet. - De nem. Beleültek, átvették az ott talált rendet, sőt a saját szolgálatukra formálták át, annyira, hogy az ásatások anyagából nehéz kiválasztani, megkülönböztetni, melyik származik a sumér és Sa-Mar - Su-Bar törzstől, vagyis melyik az akkád, ahogyan most nevezzük a sumér kultúrát.

Érdekes eredményre jutott az ásatásokat végző nemzetközi kutatócsoport. Azt állítják, hogy az ősi római temetőben talált halottak Európa minden részéből, de legnagyobb számban a Rómától északra fekvő területről származnak, arról, amelynek most Románia a neve. De még véletlenül sem mondják ki, hogy az a terület az ősidők óta magyarok által lakott Kárpát-medence, - amelynek 1920-ban jelentős részét csatolták Romániához. A római őstemető különlegessége, hogy az újabb korokban nagytömegű halottat temettek hosszú sorokban egymás mellé, -az előzőleg eltemetett korábbi halottak fölé, közös sírokba. E nagyszámú halotton nem találtak háborús sérüléseket. Végül arra a megállapításra jutott a nemzetközi kutatócsoport, hogy a tömeges elhalálozásokat járványok, pestis, tífusz, vérhas, kolera, májfertőzések okozhatták.

Az indo-európai népek tehát a római-kori városlakó kultúrát tekintették követendő példának, jelentős lépésként előre, a barbár, nomád életforma helyett. A le még nem telepedett népeket nevezték ,,barbárnak", amely jelző akkoriban csupán azt jelentette, hogy ,,nem városlakó". - Ez a jelző nem azt jelentette az ókorban, amire ma, mint ,,szitokszót" használják: bárdolatlan, tudatlan, műveletlen, elmaradott, hanem csupán azt, hogy nem városlakó. Ha a ,,barbár" jelzőt - félrevezetően - nem az eredeti értelmében használják egy-egy népre, ezzel azt megvetően lealacsonyítják, ok nélkül elmaradottnak, faraghatatlannak, fejlődésre képtelennek, az emberiség számára értéktelennek, - már-már ELPUSZTÍTHATÓNAK minősítik!

Sajnos, megszámlálhatatlan esetben a magyarokat is ebbe a kipusztítandó csoportba sorolják. Pedig nekünk tudnunk KELL, - és a magunkról külföldiek számára készült kiadványainkban is ismertetnünk kell - mindazt a szellemi és kézzel fogható értéket, amivel a magyarság - ősidőktől kezdve a mai napig - hozzájárul az emberiség fejlődéséhez!

Vajon ,,dicsekedhetnek-e" legalább ugyanennyi értékkel a Trianonban háborút nyert népek, vagy azok az ,,önállóvá tett" szomszédaink, akiknek a nagyhatalmak 1920-ban koncnak vetették széttépett hazánk egyes darabjait? (A Magyarok IX. Világkongresszusa határozata szerint: a HAZA = a földje és a rajta élő nép.)

Rádöbbenhetne végre a világ, hogy elveszejtésünkkel nemcsak a magyar szellem veszne el, hanem a világ népei is végzetesen károsodnának. (Cúth János: A magyarságtudat kézikönyve. Található www.magtudin.org honlapján) Ha lehet, még ennél is értékesebb dr. Pálfi György Tudománytörténeti Vándorkiállításon bemutatott anyaga. (Kérj útmutatást a www.mvsz.hu honlapján!)

Visszakanyarodva a római városlakó civilizációhoz: Atilla, a magyarok első királya, nagyon jól ismerte ezt a római kori civilizációt, hiszen évekig élt Rómában, - ,,cserepárja", Aetius pedig a hun birodalomban. Talán éppen azért, mert nagyon jól ismerte az ottani életet, Atilla nem telepítette le népét, nem tette városlakóvá. Nagyon jól tudta, hogy (abban az időben) Róma kulturális ismeretei nagyon hiányosak. Tudta, hogy a római bűzben a nép nem sokáig él. Nem ismerhette a XX. századi városok szennyvízcsatorna-rendszerét, de meggyőződhetett arról, hogy a városon kívüli, nomád életforma nem teljes, a római viszont élhetetlen. Ez általunk feltételezett meggyőződését alátámasztják a fent említett tömegsír-leletek, amelyek szerint Róma lakossága nagy számban fogyatkozott, pusztult. Feltehetjük a kérdést: Róma valóban olyan követnivaló kultúrában élt? - Bizony: nem. Akkor még nem. Mint ahogy a hunok, magyarok életformája sem volt ,,fejlett".

Priszkosz rétor, amikor küldöttként meglátogatta Atillát, nem tett említést arról, hogy a hun ,,királyi udvarban" bűz és szenny lett volna. Tisztaságot és rendet talált, és Atilla egyszerűségéről mesélt. A közléséből arról győződhetünk meg, hogy a hunok-magyarok életvitele éppen egyszerűsége miatt követendő, még akkor is, ha sátrakban és jurtákban éltek, amelyek nem végleges telepedést szolgáltak. Ideje lenne, hogy a Nyugat végre magába szálljon, és reális képet adjon minden népről, olyanokról is, akik egykor harcban éltek egymással.

Ha magyarok nem lettek volna, sokkal szegényebb lenne a világ. Atilla Rómában tartózkodásakor meggyőződött a rabszolgatársadalom, az ember életét megnyomorító életforma borzalmairól, és alighanem ezért kelt az elnyomott népek, nemzetek rabszolgáinak védelmére, mint ,,Isten Ostora". Támadta Bizáncot és a Nyugat-Római birodalmat, mert a magyar szellem, amely az emberek egymás mellé rendelésében is megnyilvánul, nem engedi, hogy egyik nép elnyomja a másikat. Nyugat a hunok és a magyarok elpusztításával éppen ezt a szellemet pusztítaná el, még mielőtt az egész világra kiszélesedhetne. A magyar hadjáratok sem rabló-hadjáratok voltak, mint ahogy azt hirdetik, hanem önvédelmi harcok a nyugati támadások miatt.

Fentebb már említettem, hogy a Nyugat népei elfogadták és utánozták a letelepült államformát, az iránti meggyőződés nélkül, hogy ez a nagyszerűnek vélt népi együttélés mennyire hasznos, nem káros-e, sőt esetleg nem önpusztító-e a letelepült népek részére. Atillának a Rómában eltöltött időben elég ideje volt különbséget tenni a két, teljesen más életforma között. Kétségtelen, hogy a kettő közül a hun-magyart fogadta el, és célja volt uralma alá venni a bizánci császárságot - a szövetkezett két császársággal együtt, és népeiket felszabadítani. Esküvője utánra tűzte ki Bizánc megtámadását, de ez kitudódott, és mivel a két császárság nem érezte magát elég erősnek a védekezésre, ezért meggyilkoltatták Atillát.

Amikor azt írjuk, hogy Atilla felszabadítani akarta a más népek által leigázott népeket, akkor ezt a szó szoros értelmében állítjuk. Erről meggyőződhetünk abból a történelmi tényből is, hogy amikor Atilla hunjai legyőzték az erős gót népet, nem ölték halomra őket, ahogy azt például Julius Cézár és az Ótestamentum szemita népe tette a legyőzött, városlakó nem-szemita népekkel, hanem meghagyta királyaikat, és a népeiknek a nyelv, vallás és egyéb kultúra szabadságát, - csak egyedül e népek királyai voltak Atilla alárendeltjei: már a hunok vallását követte egész Ázsia és Európa nagy része, - nap-vallás szerint tisztelték az élő világ teremtőjét. Nem a napot imádták, hanem ez a legfontosabb isteni teremtmény jelképezte számukra a Teremtőt, aki nélkül nem fejlődhetett élet, emellett tisztelték a földet, a levegőt, a tüzet és a vizet, amelyet nem volt szabad szennyezni.

Most lássuk, mit tudhatunk a mai magyar kereszténység történetéről:

* * * * *

Dr. Bobula Ida: A sumir-magyar rokonság kérdése

(Buenos Aires, 1982)

A MAGYAR ŐSVALLÁS ISTENASSZONYA


A múlt század második felében járta a Szeged-környéki tanyavilágot Kálmány Lajos katholikus plébános. Észrevette volt, hogy hívei a szentek tiszteletéhez nem-keresztény eleme­ket vegyítenek és feltette, hogy ezek a kereszténység előtti ősvallás maradványai. Kálmány adatgyűjtésének eredménye mitológiairodalmunk egyik legértékesebb tanulmánya: ,,Boldogasszony, ősvallásunk Istenasszonya". Ebben elmondja Kálmány, hogy népünk kifejezetten ,,hét" Boldogasszonyt tisztel, akik között a legnagyobbnak tartja a Nagyboldogasszonyt. Ennek leányai a többi Boldogasszonyok (szülő, fájdalmas, gyertya-szentelő, sarlós, segítő, havi), akik közül legfiatalabb a szűz Kisasszony. A néphit a Kisasszonyt azonosítja a kereszténység legnagyobb szentjével, Máriával, míg a Nagy-boldogasszonynak Szent Annát tudják. Jóllehet a keresztény hittan erről nem szól, a nép keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Meddő asszonyok kilenc keddet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk.

Aki kedden mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt, a Kedd Asszonyát. Kedden tilos minden erős munka, viszont elkezdésre, elindításra szerencsés a kedd, pl. tyúkültetésre.

Az adatok tömegéből kitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás, növény, állat és ember szaporodásának, egészségének gondviselője.

Kálmány rámutatott kódexirodalmunk adatára, amely szerint Szt. Gellért ,,tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy a szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak nagyasszonyának hívnák."[1]

* * * * *

LAJDI PÉTER:

ADALÉKOK A TÖRTÉNETI MAGYARSÁG VALLÁSI ÉLETÉRŐL

A FÜGGETLEN MAGYAR APOSTOLKIRÁLYSÁG FENNÁLLÁSÁNAK IDEJE ALATT

www.magtudin.org

Idézet


Most vegyük sorra Dr. Varga Tibor kalauzolása segítségével a legfeltűnőbb jellegzetességeket hajdanvolt kereszténységünk terén, aki szerint nem mi tanultuk a kereszténységet Európától, hanem Európa tőlünk:

- Szentháromság Vasárnapja; Könyves Kálmán király 1095-ben elrendeli magyarországi megünneplését. Ezzel majdnem 300 évvel megelőztük a római kereszténységet, mert ott csak 1335-ben lesz hivatalos ünneppé. ,,Róma utánunk kullogott." - mondja Dr. Varga. Nálunk már a XI. században fényesen ragyog a Szentháromság bölcseleti rendje, tehát korábban sem lehettünk ariánusok! (...)

Nálunk a péntek egész évben böjti napnak számított. (Még a kommunizmus idejében is élt e szokás a menzákon: a péntek volt a tészta-nap!) Róma azonban szombaton böjtölt. Ez a szokás, a böjt péntekenkénti megtartása a korai kereszténység, a III. század előtti kereszténység idején volt szokás, mely szokástól később mind Róma, mind Bizánc eltért, illetve soha nem is tette magáévá. Szent István rendelkezéseiben azonban még mindig eszerint rendelte el a böjt megtartását. A magyarság tehát olyan dolgokra emlékezik böjti szokásaival, melyek III. század előttiek, és melyet Róma és Bizánc rég elfelejtett! (...)

Nagypéntek; Az egész világon csak nálunk van szokásban az Úrkoporsó-állítás, vagy másképpen: a virágokkal és növényi zölddel földíszített Szentsír állítása. A magyar középkori egyházművészetben ennek legszebb példája a híres Garamszentbenedeki Úrkoporsó.

* * * * *

NAGY SÁNDOR:

A MAGYAR NÉP KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE

Buenos Aires, 1956

Idézet

XXXV. A MAGYAR NYELV SZLÁV ROKONSÁGA


De nézzük meg szakszerűen, hogy mit mondanak a keresztény vallás műszavai arra vonatkozóan, hogy melyik nyelv volt a magyar kereszténység oltárnyelve, vagyis melyik nép volt keresztény már a korai középkorban a Kárpát-medencei Magyarország területén.

Keresztény magyar műszavak: Atyaisten, anyaszentegyház, anyaegyház, fiókegyház, apát, apáca, áhítat, ájtatosság, áldozás, átváltoztatás, átlényegülés, áldás, ármány, alamizsna, egyházi átok, kiátkozás.

Bűn, bűnhődés, bűnbocsánat, bocsánatos bűn, búcsú, búcsújárás, búcsus, bűnbánat, búcsúfia, bőjt, bőjtölés, bérmálás, Boldogasszony, kis Boldogasszony, bálvány, bálványimádás.

Csoda, csodatétel, csodatevő, csodálatos, csuha, ereklye, egyház, egyházfi, egyházatya, erkölcs, egyházi rend, elkárhozás, égi boldogság, eretnek, erény, érdem, érsek, eredendő bűn, Élőisten, Jóisten, Fiúisten, felekezet, feloldozás, feltámadás, gyónás, gyülekezet, gyertyaszentelő, főbűn, fogadalom, hamvazás, hamvazó szerda, hit, hitvallás, hitélet, hívő, hiszekegy, hitetlen, hittan.

Házasság, harang, harangozó, húshagyókedd, húsvét, halálos bűn, hajnali mise, halotti szentség, Isten, istenháza, istentisztelet, istenfélelem, istenfélő, ima, imádság, imádkozás, imaóra, írástudó, Istenfia, Isten báránya, Isten anyja, kínszenvedés, kegyelem, kegyhely, kegyúr, kegytárgy, kehely.

Lélek, lelkész, lelkiatya, lelkipásztor, lelkiismeret, lelkiismeret-vizsgálat, lelki gyakorlat, megváltó, megváltás, mennyország, miatyánk, megtestesülés, mennyég, mennybemenetel, megtérés, nagyhét, nagypéntek, nagyszombat, nagyasszony, oltár, oltári szentség, oltárkő, ószövetség, ördög, örökkévalóság, örök világosság, örök boldogság, öröküdvösség, örökimádás, őrangyal, pap, papság, pápa, pokol, örökítélet, örökkárhozat, rózsafüzér, szent, szentírás, szentlélek, szentháromság, szentegyház, szentek egyessége, szentbeszéd, szentség, szentségimádás, szentségtörés, szószék, szentségtartó, szentlélek, szerzet, szerzetes, szertartás, szenteltvíz, Szűz Mária, szentkép, szentelés, szentté avatás, teremtő, teremtés, teremtmény, tízparancsolat, tisztítóhely, tanítvány, tisztelendő, tiszteletes, úrangyala, úrvacsora, utolsó kenet, újszövetség, ünnep, üdvözítő, üdvösség, utolsó ítélet, utolsó vacsora, üdvözlégy Mária, vallás, vértanú, vétek, vegyes-házasság, virágvasárnap, zárda, zarándok, zarándoklás.

Görög műszavak: chatedra (szószék), chatedrális (főtemplom), Krisztus (Christos -felkent), kereszt (Krisztusfa), keresztség (Krisztushoz csatlakozás), keresztény (Krisztus-hívő), Biblia (biblos - könyv), zsoltár (psalterion - ének), deák (diakon), parokia (parokia - lakhely), bazilika (királyi épület), liturgia (szertartás), litánia (imádkozás), ceremonia (cheironomia - kéztörvénye), zsolozsma (buzgalom), presbiter (öreg vagy felszentelt pap), kanonok (szabály szerint élő), püspök (episkopos - felügyelő), angyal (angelos - hírnök), chrizma (olajkenőcs), kireeleison (kürie eleison - Uram irgalmazz), katekizmus (katachizmos - tankönyv), evangélium (euangelion - jó hír), teológia (Theologia - isteni tan), monostor (monasterion euangelion külön szobás épület), hierarkia (szent uralom), dogma (tanítás), anathéma (átok), zsinat (sünodos - összejövetel), eklesia (gyülekezet), katakomba (fekvőhely), apostol (küldött), paradicsom (paradeisos - isteni lak), pünkösd (pentekostes - ötvenednapi ünnep), fele (filos - kedves), arkangyal (archangelos - főangyal), páter (pátér - atya), sátán (satanus - gyűlölködő).

Latin műszavak: templum (templom), káptalan (capitulum - főtestület), frater (testvér), patronus (pártfogó), plébános (népgondozó), pásztor (őrző), káplán (kapelanus - kápolnagondozó), mester (magiszter - tanító), prépost (prepositus - előre helyezett), kálvária (koponyahely, temető), kolostor (klaustrum - zárda), cella (szoba), mise (missa - elküldés), missionárius (kiküldött), ministrans (felszolgáló), ostya (hostia - áldozat), sekrestye (szakrisztia - szenthely), stáció (állomás), oltár (altária - magas hely), pogány (paganus - falusi), prédikáció (előadás), testamentum (bizonyíték), kántor (énekes), penitencia (bánat).

Szláv műszavak: malaszt (milost - kegyelem), vecsernye (vecser - esti ájtatosság), barát (szerzetes) és felebarát - kedves barát.

Miért dolgoztam fel ezt a kérdést ily részletes pontossággal? Mert a számok erejével akartam véglegesen megcáfolni Paulernek meg a követőinek nagyhangú, de üres állításait a magyar kereszténység elterjedéséről.

Hogy viszonylik tehát Pauler merész kijelentése az igazsághoz? Amint 4 viszonylik a 193-hoz, mert a magyar műszavak száma 193, a szláv műszavaké pedig 4, a görög 38, a latin 24.

Ezt az igazságot egy kötetnyi betűvel sem tudnám hatásosabban bizonyítani.

De mit bizonyítanak a magyar műszavak? Azt, hogy azokat a mi mai magyar nyelvünkön beszélő ember mind megérti, mert azok magyar szavak. De hogy lehet ez, mikor azok az egyházi műkifejezések már Kr. u. a II. és III. századtól kezdve keletkeztek, s a VI., VII. században körülbelül már mind megvoltak?

Hogy lehetett ez, mikor a magyar honfoglalás Kr. u. a 896. évben fejeződött be? Úgy, hogy a mai magyar nyelvet nem Árpád hódító katonanépe vitte a Kárpát-medencébe, hanem az őstelepes nép, amelyet Árpád hadai már ott találtak, és meghódítottak.

Azokat a magyar keresztény műszavakat csak a mai magyar nyelven beszélő ősi nép nevezhette el. Erre más értelmes magyarázat nincs. A keresztény vallás az őstelepes népé volt, s Árpád török nyelvű hódító népe körülbelül az őstelepesek nyelvével együtt vette fel a keresztény vallást is. Így lassan ők is keresztények lettek. De mint a történelem bizonyítja, a honfoglalók utódai még I. Endre (1047-1060) alatt is fellázadtak az új hit ellen. (N. S. 256-267. old.)

* * * * *

Nos, a fentiekkel mindkét hamis állítást megcáfoltuk: azt is, hogy eleink megvetendő ,,barbárok" és pogányok lettek volna, és hogy mi mindent a Nyugattól ,,lopkodtunk össze".

Felkérjük a Magyar Tudományos Akadémiát, sőt népünk nevében, igazságunk tudatában, követeljük az MTA-tól, - amelyet Gróf Széchenyi István alapított, és most a magyar nép adójából tartják fenn, ezért jogos a követelésünk, - hogy végre minden magyar ügyben álljon ki a magyar érdekekért, mert minden türelem véges.

Népünk és nemzetünk az ellenségeitől nem kérheti, hogy álljanak mellénk jogos sérelmeink és a magyarellenes intézkedések orvoslására. Ellenben elvárjuk az Akadémiánktól, hogy álljon ki a magyarságért!

Mert lehetetlen az az állapot, hogy anyámasszony katonájaként, minden tárgyalásról vesztesként távozzunk. A harc már nemcsak katonai fronton dől el, hanem a tárgyalóasztaloknál, ahol az igazság melletti bátor kiállásnak kell győznie.

E tanulmány a magyar nép egyik ismeretlen népi sarjadékának (ellenségeinktől megvetéssel ,,mély-magyarnak" is mondható) ösztönétől hajtva készült, nem törődve azzal a gyakori, ellenséges megjegyzéssel, hogy ,,na ez is magyarkodik". - Igen, ,,magyarkodom", mert történelmi ismereteimet a messzi mély időkből vehettem: - nekünk nem kell másoktól lopnunk: tény, hogy sokezer éves magyar történelmünk van, még a kereszténységünk is közel kétezer éves örökség! - Istenünk jóvoltából.

Botos László

2018. április 22..


[1],,Az ő tanácsának intéséből a-koron kele fel, hogy az zyz Mária: az Magyarorszaagban bodog azzonnak, awagy ez wylagnak nagy azzonya­nak hyvnak, zent Istwan kiral es ez zegeenorzagot bodog azzon orzagaanak newezee." (Erdely Codex 554 b. Marg. L. 15). Szarvas-Simonyi Nyt. Sz. I. 130. I.
 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
Lajdi Péter: NÉHÁNY GONDOLAT HÚSVÉT ÉS A SORSDÖNTŐ
  2018-03-31 01:00:48, szombat
 
  Lajdi Péter: NÉHÁNY GONDOLAT HÚSVÉT ÉS A SORSDÖNTŐ VÁLASZTÁSOK ELŐTT

NÉHÁNY GONDOLAT HÚSVÉT ÉS A SORSDÖNTŐ VÁLASZTÁSOK ELŐTT: Én annak a harcos és az igazságban radikális Jézusnak nevében szólok, aki nem volt nyámnyila, nyafogó széplélek, mai kifejezéssel élve nem volt softy, hanem vad lendülettel rontott rá az Istent is árucikké degradáló főpapokra és templomi kufárokra, viperafajzatoknak, meszelt síroknak, rablóknak stb. nevezve őket. Az önvédelem az egyik legalapvetőbb emberi alapjog akkor is, ha egy egész kultúrkör kerül ellenség által veszélyeztetett helyzetbe. A Hang Jézusa így vélekedik: "A fizikai erőszakon kívül mindent nemcsak szabad, de kell is alkalmaznotok azok ellen, akik megnehezítik életeteket."

Nyugat-Európa országai számára nem marad más megoldás, mint az illegálisan Európába betolakodó muszlim személyeket, akik minden jel szerint gyűlölettel és ellenséges indulatokkal viseltetnek a mi kultúránk, vallásunk és törvényeink iránt, fegyveres őrök által őrzött gyűjtőtáborokba deportálni, ugyan humánusan bánva velük, de keményen fellépve velük szemben, amennyiben erőszakot alkalmaznak a fennálló rend ellen. Ezután pedig vissza kell őket az utolsó szálig toloncolni saját országaikba. Ha ezt nem lépik meg a felelős kormányok, Európa visszazuhan a kőkorba és a keresztény kultúra visszavonhatatlanul megszűnik iszonyú vérontások közepette. Olyan még nem fordult elő a történelem folyamán, hogy egy ország, egy birodalom vezetői önként és dalolva beengedték volna esküdt ellenségeiket a frontvonal mögé. A sötétség erői végső küzdelembe kezdtek a Fény seregei ellen: Nemcsak kultúrköröket, nemcsak vallásokat, nemcsak társadalmi osztályokat, nemcsak rasszokat hergeltek föl egymás ellen, hanem most már ott tart az aknamunka, hogy a két nemet, a férfit és a nőt heccelik föl egymás ellen fölbontva és légiesítve minden határt, összemosva minden egyértelműen kirajzolódó és bevált körvonalat, értéket. Maga az Isteni Rend felbomlasztásán dolgoznak azok a sötét erők, melyek minden ellen fölesküdtek, mely évszázezredek óta szent: a család, a nemzet, a haza és Isten ellen bontották ki sötét zászlajukat. Az ördög, aki Jézussal ellentétben képtelen emberi testben megjelenni köztünk, gonosz embereken keresztül aktív. Kötelessége minden kereszténynek félreérthetetlen mozdulattal rájuk mutatni, és ha lehet, lefogni a kezüket és megfékezni az áspiskígyó nyelvüket.

Aki nem vall színt álságos és álnok, vallási mezbe öltöztetett és félreértelmezett, álkeresztény közhelyekre hivatkozva, aki pl. nem vesz részt az április 8-i sorsdöntő választásokon a helyes körbe illesztett X-ével, az nem tesz mást, mint a sátán szekerét tolja. Nem lehet elbújni, ha az eget nyaldossa az árulás, nem lehet hallgatni, ha mindent eláraszt a hazugság és a rágalom.

Én egy igen veszélyes terepen a legnagyobb nyíltsággal fogalmazom meg nézeteimet a ma legégetőbb kérdésekben (pl. a migrációs válsággal kapcsolatban is) itt, Németországban. A facebookon rendszeresen teszem fel ilyen témájú írásaimat német nyelven tudva azt, hogy az életemmel játszom. Ebben a liberálfasiszta diktatúrában, mely itt uralkodik, nincs veszélyesebb dolog, mintha valaki kimondja fontos kérdésekben az igazságot. Nekem tiszta e téren a lelkiismeretem, és semmit nem gyűlölök jobban, mint a keresztények vétkes tétlenségét, olcsó ürügyekre hivatkozó óvatoskodását, gyávaságát. Nem kevesebb forog most kockán, mint az, hogy lesz-e még élő hit az emberek szívében a keresztény kontinensen, ha újra eljön az Emberfia!

(LP)



 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
Balogh Bertalan: Megalapozott gondolatok
  2018-03-02 22:23:59, péntek
 
  Mindig mondtam, hogy a fehér ember tömegének jelentős része a teremtés legjellemtelenebb különlegessége. Vérévé vált a haszonelvűség, ami nem csak indiánokat pusztított ki gondolkodás nélkül, hanem önmagát is állandóan pusztította, és ma is pusztítja. Nem csoda, hogy a fehér ember civilizációja végül összeomlás előtt áll fegyverestül, világuralmi dilistül, hiszen igazán csak pusztításhoz ért. Még, amit épít, többnyire az is őt pusztítja. Fura fajzat. Súlyosabbnak tűnnek ezek a szavak, mint ami könnyen elfogadható, de ha az ember töprengése közepette ki tud lépni egy elemzős kis időre, hogy magasabbról, távolabbról tekintsen a saját fajtájára és világára, nem is olyan biztos, hogy téves útra kerülve érzi magát.

Szinte unásig ismertek a fehér ember gyarlóságának jellegzetes tényei, az például, hogy már ott tartunk, hogy nem nagyon hangoztatott, de létező program a világ lehető elnéptelenítése, ami nem kivételez a fehér emberrel sem. Mérgezettek az élelmiszerek, mérgezettek a vizek, óceánok, folyók, patakok, tavak. Mérgezett a talaj, mérgezett immár a levegőég is; mérgek a gyógyszerek, mérgek a rossz gyógyszerek mellékhatását korrigálni szándékozó gyógyszerek is, a védőoltások is már a tartósításukra használt higanyvegyület miatt is, ami maradandóan öli az idegeket és autizmust okoz gyerekeknél. Pesten naponta diagnosztizálnak átlagban egy gyereket, mint új autistát. Korábban az autizmus majdnem ismeretlen jelenség volt. Cselekedeteiben, ostobaságában nem csupán önpusztító tehát a fehér ember, hanem nem is egészen normális, vagy ,,csak" bűnözők manipulálják a civilizációját, akik saját demográfiájuk olvadása közepette is világuralomra törnek pusztító fegyvereiket csörtetve.

Civilizációk megjelenésének és pusztulásának megvannak a stádiumai. A mienknek is, hiszen a civilizáció nem statikus valami, hanem állandó fejlődésben van kezdetétől egészen a pusztulásáig. Érdekes végig kísérni a folyamatot összeomlásunkig. Ez a folyamat törvényszerű és megváltoztathatatlan. Sajnos.

Az emberiség a kezdet kezdetén, legalábbis aszerint, amiket tanítottak nekünk, félig gyűjtögető életmódot folytatott, majd később megtelepedett a mezőgazdaság kifejlődésekor az erre alkalmas égövön, laza társadalmakká fejlődött, és a szó szoros értelmében önellátó volt. Bölcsek, vezetők emelkedtek ki közülük, sőt helyenként életszemléletben azonos, felfogás béli, jóformán vallási közösségekké is alakultak. Van, aki aranykornak nevezi ezt a stádiumot. Megjelentek a formális nemzetek is, hiszen nemzet mindig és csakis eszmei közös nevező alapján áll egységbe. Mindez az embercsoportok, majd embertömegek belső dinamikájára, tehát természetesen történt.

Fontos tudni, hogy -talán a természetközelségnek köszönhetően- evidens volt a történelem előtti népek számára a matriarchális szerkezet. Az akkori világ szőröstül-bőröstül matriarchális volt. Ha volt isten-fogalmuk, (és volt), az is nőnemű volt, ami természetes is, érthető is, hiszen akár hétköznapi, vagy családi értelemben is a nő az, aki megszüli az új generációkat, azaz a nőn múlik a továbbélés a család és a nemzet számára is. Férfiak nem szülnek senkit. Küzdenek, alkotnak, építenek jót-rosszat, miközben genetikailag a kakast személyesítik meg. A kis csirkék tömege a tyúkon múlik, hogy leegyszerűsítsük a képletet.

A régészeti leleteket tanulmányozva, (Michelangelo Naddeo kiváló könyvében is: 10000 éves a magyar folytonosság a Kárpát-medencében), de máshol is nyomon követhetjük az Istenanya, mint általánosan tudott és hitt istenség létét évezredekig, azaz ameddig a régészet ellát az időben. Leletek tonnáiról van szó Európától Ázsia legkeletibb csücskéig. Sokáig kinyomozhatatlan volt az Anyaisten-hit eredete, nem is nagyon feszegették a dolgot a tudósok, de kiváló történészünk és kutatónk, Bíró József például eljutott a kultúrák rétegeit ,,hátralapozva" a számunkra érthető legrégibb ponthoz, a subarnak, vagy szabirnak nevezett kultúráig, ahol az akkori képírásban az istenséget egy sematikus, mézeskalács bábúhoz hasonló, lekerekített körvonalú női alak jelezte. Ez volt a képe a szónak: Isten.

(Csak tájékoztatásul: a szubar, vagy szabir föld a Tigris és Eufrátesztől északra terült el a Zab folyó vidékén. Innen “csorgott le" idővel délebbre a kultúrájuk, és megtermett a sumér civilizáció). Azt is tudjuk, hogy nem volt ház például Ázsiában, amelyben ne lett volna legalább egy égetett agyagból formált szobrocska, amely természetesen a teremtő és megtartó Anyaistent ábrázolta a maga egyszerűségében. Tehát, matriarchális volt az ismert világ és békés volt, és betöltötte a földet. Az egyisten-hit tehát nem új találmány, hanem megelőzte a későbbi, többistenes, majd egyistenes vallásokat. De minthogy a vallás lényegében egy életfelfogást és egy életmódot szavatol, tudnunk kell, hogy -különösen a formális vallás- egyből a dialektika törvényeinek is engedelmeskedik, ha pontokba szedve írja le önmagát és rítusait. Ez a kezdet, amikor a vallás ideológiává válik. Ha pedig rögzített ideológiává vált, egyből a bomlás sorsára jut, azaz egy csoport majd így magyarázza az igét, a másik meg amúgy, és máris a bomlás kezdeténél vagyunk: marad ugyan az alapgondolat, de többszörösen megvariálva. Szinte tragikomikus, milyen szembenállásokat eredmény ez. A síita és a szunnita valláskülönbség mai véres ellentéte is bizonyítja, hogy ugyanannak a Koránnak és Allahnak a dicsérete, csak kissé másként, mekkora szakadást képes okozni. Vagy ugyanannak a Krisztusnak a dicsérete is, ha egy frakció csak balról jobbra veti a keresztet, egy másik meg csak jobbról balra. Emlékszünk, milyen ádáz, egymás torkát metsző szerb-horvát háborúságot szított ez. A reformáció bekövetkezte, mint revizionizmus is a szakadárság mintaképe, valamint a szekták sokaságának modern kori burjánzása is.

Az Anyaisten-hit annak köszönhette változatlanságát és azt, hogy évezredeken át legalább a fél világon fennmaradt, hogy nem rögzített, dogmákba foglalt vallás volt a szó szoros értelmében, hanem felfogás, természetes gondolat-rend és életforma. Mert kétségtelenül fennmaradt évezredeken keresztül az Anyaisten felfogása és hite a napjainkig a megtalált néprajzi motívumokban textíliákon, szobrocskákban, aranyban, ezüstben, terrakottákban, kőben, szőttesek mintáiban, képekben, címerekben, zászlókon is, templomok tornyán is.

A subar-szubar-szabir szó-betű alakzata tehát fennmaradt. Az Anyaistent többnyire stilizáltan ábrázolódik, de mindig ugyanaz az ábrázolat alapja: nő a legszentebb pillanatában, a szülés pillanatában, széttárt karokkal, szétvetett lábakkal, amint alul megjelenik a születő gyermek feje. Az életadó istenség képe ez, a teremtésé, a fennmaradásé, az örökkévalóságé.

És itt megengedhetünk magunknak egy kis privát kitérést. A címerünkről van szó. Kevés heraldikai magyarázat van a mi címerünkre, ami pedig van, mind sántít, vagy buta. Mint például, amikor ,,apostoli kettőskeresztnek" titulálja a valóban kettős keresztnek is tekinthető központi alakzatot. Iskolában is ezt tanították nekünk amikor egyáltalán még tanították, csak éppen nem említették soha, hogy apostolok még évezredekig nem léteztek, amikor már általános volt a geometrikusan is ábrázolt Anyaisten Ázsiában is, Európában is, Afrikában is. Voltaképpen szerencse, hogy ez az “apostoli" mese magyarázta meg a modern időkben a ,,kettős keresztet", mert így átvészelte a kereszténység hullámát, ami irtott mindent, ami ősi időkre emlékeztetett, sőt a kommunizmus történelmileg rövid de barbár idejét is átvészelte. És ugyanilyen szerencsének köszönhető az is, hogy a Boldogasszony anyánk kezdetű régi szent énekünk is fennmaradt, mert szerencsére Szűz Máriával volt kapcsolatba hozható. Fennmaradt. Ma is énekeljük, és ma is alázattal és szeretettel tölt el bennünket.

A történelem előtti időktől őrzött ,,kettős kereszt" alakzat, mint apostoli mese teljesen érthetetlen egy címerben, viszont azonnal felismerhető benne, és szinte szájba rágósan, félremagyarázhatatlanul bizonyítja, hogy az ősi Anyaisten képéről van szó. Szétvetett karok, lejjebb pedig a hosszabb, szétvetett lábak, alant pedig a megjelenő utód, méghozzá a mi esetünkben kis koronával, azaz a nemes voltát mutató utód a “hármas halmon" nyugodva, ami a hazát, vagy magát a Földet jelzi.
Az Országalmának nevezett koronázási ereklye is ugyanezt a keresztet, vagyis az Anyaistent jelképezi alul a gömbbel ami a nációt jelzi, szinte mint isteni teremtményt. Heraldikával, vagy anélkül, a dolgok ilyen egyszerűek tudnak lenni.

Akár aranykornak nevezzük ezt a kort, akár másnak, a tény az, hogy a korai államok jellege nem csak a matriarchális volt, hanem egyben az volt a pap királyok kora is, ami azt jelenti, hogy az államokat összetartó eszmének, az Anyaisten hitének és magának az államformációnak a fő alakja, királya vagy vezére egyben védelmezte is az államát más hitű, más felfogású környezetével szemben. Tehát nem csak képviselője, hanem bölcse, pásztora és védelmezője is volt a népének. Az élettérért folyó harcokban később a katonai hatalom fő alakja mind több szerephez jutott, és lassan a pap király hatalma mellett megnőtt a fővezér, a katonai erőt képviselő fő alak befolyása. A pap király hatalma tehát gyakorlatilag megosztódott. A király továbbra is képviselte az eszmét, de az eszmét akár fegyverrel is védő vezér hatalma lett a tényleges hatalom már azért is, mert az eszme és a kard közül a kard a potenciálisan erősebb. Ekkor már háborúk dúltak a fiatal államok között. Van, aki szerint a háborúk egész idő alatt és most is voltaképpen és jóformán napjainkig is vallásháborúk voltak, és itt nem csak formális vallásokról van szó, hanem általában eszmékről, amelyeket szinte vallásos buzgalommal követnek, akik követnek. A fasizmus is, a kommunizmus is beillet a gyakorlatban egyfajta vallásnak, sőt a globalizmus hite is. Egyszerű a képlet: megjelenik az eszme, és nyomban megjelenik mögötte a fegyver.

A pap királyok kora leáldozásának lassú folyamatában a világ mindjobban áthangolódott. Civilizációk lassú változásakor sok az időbeni egybeesés és sok átfedés is van. Például, egyre másra jelentek meg új, formális vallások, új vallásalapítók. Jellemző és nem véletlen, hogy mindegyik vallásalapító férfi volt. Mohamed sem éppen nő volt, vagy Zarathusztra, Krisztus és a többiek sem. Mintha a matriarchális gondolkodást maszkulinabb vallások követték volna újabb alapot adva forrongásokra, összetűzésekre, háborúkra, hiszen ezekben az időkben már hadsereggel és vezérekkel rendelkező államokkal van dolgunk. Ez nem azt jelenti, hogy az új vallások alapítói kimondottan nőellenesek lettek volna, sőt, csak éppen immár nem a nő, mint istenség, vagy mint társadalomfenntartó állt az új eszmék középpontjában, csak itt Zarathusztra tanai, amott a buddhizmus, másutt Mohamed és mások szava hódított, miközben a fehér ember között a kereszténység nyert teret és lett központi eszme körülbelül kétezer évig.

Maszkulin vallás a kereszténység? Szándékában nem kimondottan az, de tettekben, lényegében igen, és nem csak azért, mert férfi volt Krisztus, hanem mert tűzzel-vassal, fegyverrel terjesztette magát és a teljes világot a maga eszméje alá akarta bűvölni.

Nagy eszméknek ez is az egyik baja: mindegyik a teljes világot akarja átalakítani a maga szájíze szerint, szinte jóhiszeműen, hiszen számára egyedül az ő eszméje értelmes, miközben a szeretet, az alázat és a jótékonyság zászlaját lobogtatja. A misszonáris terjeszkedés önmagában szép lehetett volna, csak az a baj, hogy kényszer nélkül ez nem ment, és mint említettük, törvényszerű, hogy amint a formális eszme megjelenik, azonnal ott találjuk a fegyvert és a fegyvereseket. A fehérek nagy eszméje jámbor misszionáris terjeszkedése végül gyarmatokat teremtett, majd gyarmatokat- és népeiket kiraboló nagyhatalmakat. Mi ez, ha nem a fegyver, a hatalom, a patriarchális ambíció kifejeződése.

Az Anyaisten kultusz, a matriarchális rendszer, mint antikvitás tehát felváltódott környezetünkben a maszkulinitást sugárzó vallással, amelynek a legotrombább és legbarbárabb vadhajtása volt a rövid, de határozott epizód: a boszorkányüldözés. Mi más volt ez, mint a nő-ideál végleges letaszítása évezredes trónjáról, mi más volt ez, ha nem a maszkulinitás szörnyű diadala a nő, mint olyan porig alázásával? ,,Helyére tették a nőt", a fehérnépet, a vászoncselédet, az asszonyállatot? Jellemző, hogy a keresztényi jámborság nevében történt ez szenteltvizesen, füstölőkkel és másfajta füstökkel egyszerre: máglyák füstjével.

A kereszténység tehát egyfajta kultúrát teremtett, amire lehet is büszke, meg nem is. Összességében ez nem volt több, mint a fél világ civilizációjának
evaluatív folyamatában egy fokozat. Mert fokozatai vannak, hiszen a civilizáció nem statikus valami, hanem állandó fejlődésben van kezdetétől a pusztulásáig.
Melyek a fokozatok?

Elkezdődik egy építő, harmonikus eszmeiséggel, pap királyokkal.
Ez a hatalom idővel megosztódik és lényegében átalakul fegyveres hatalommá, de a fegyveres erők bármilyen hatalmasak is, nem képesek harmonikus világot teremteni, csak háborúkat folytatni, hatalmak szövetségeit létrehozni még nagyobb háborúk vívásához. Sőt, a nagyobbaknak világuralmi ambíciójuk is lehet, ez pedig ismét háborúkhoz vezet. Nagyokhoz. Balgaság lenne azt hinni, hogy a kard, vagy rakétafegyver erősködéséből valaha világbéke sülhet ki. Az ellenkezője lehetséges inkább: egy világ, amely pusztul, vagyis egy olyan világ, ami nem működik, csak világháborúk követik egymást.

Miközben az aranykornak régen befellegzett már, és a katonai erőre alapozott világ nem látszott működőképesnek, hiszen államok vezetéséhez szükséges bölcsesség híján csak támadáshoz és védelemhez ért a militarizmus, nyilvánvalóvá vált előbb-utóbb, hogy szükség van egy új fajta államvezető agytrösztre, és feltalálódott egy: a köztársaság meg a demokrácia, mint államszerkezet.
Civilizációnk evolválódásának ez is egy fázisa. Sajnos azonban, hogy a köztársaság, mint eszme és szerkezet már alapgondolatában is hibás próbálkozás, ugyanis noha tetszetős a gondolat, hogy a népek majd önmaguk által választott elittel fogják vezetni önmagukat, a gyakorlatban ez nem látszik életképesnek. Szimplán azért nem, mert saját kollektív intelligenciájára bízza magát a nép, és tudnivaló, hogy a kollektív intelligencia körülbelül a leglaposabb formája az intelligenciának. Ugyanis éppen az intelligencia, az egyének bölcsessége olvad szét benne, tehát nem érvényre jut, hanem elsikkad a kollektívában. Vagyis, nem összeadódik az egyedek esze, hanem gyakorlatilag nem jut érvényre, vagy egyszerűen megsemmisül. Valami azonban mégis összeadódik: az átlagemberek átlagokoskodása, vagyis a butaság. Nem véletlen, hogy köztársaságok ,,bölcsessége" eljut gyakran olyan határozatokhoz is, amelyek egyenesen nemzetellenesek is lehetnek. Éljen tehát a köztársaság, a társadalmi szerkezeti karikatúra! Olyan rövid ideig, amilyen rövid ideig csak lehet. És akkor még nem említettük, hogy tipikus jelenség a köztársaságokban és demokráciákban a korrupció, az egyéni zsebre való dolgozás.

Civilizációnk evolválódásának vonala:
a pap királyos, aranykori egység, majd a
királyos, de főleg militarista,
majd pedig a király nélküli, köztársaságos militarista stádium kora következik
a maga kilátástalanságával, jövő nélkül.

Miért kilátástalan?
Mert "fejet" nem lehet helyettesíteni kollektív ,,okossággal". Egészen kicsiben jól áttekinthetően láthatjuk, milyen az, ha megpróbálják helyettesíteni. Tito kemény, véres kézzel megpróbálta mégpedig aránylag sikeresen egységbe fogni a nagyon heterogén bicskás népeket és egy katonailag nagyon erős Jugoszláviát teremtett. De meghalt. A kemény, de jót szándékozó kéz és fej hiányában keletkezett űrt próbálták helyettesíteni egy kollektív fejjel, egy bizottsággal, amely a résznemzetek vezetőegyéniségeiből tevődött össze nagyon érzékenyen vigyázva, hogy mindegyik nemzetiség arányosan és ugyanakkor egyenlő joggal képviselje benne magát a nagy Jugoszlávia szent nevében. Kínlódott is a magasságos központi bizottság a szabályok szerint egy ideig hol ennek a nemzetségnek a feje, hol a következőnek a feje által vezetve, de nem kerekedett ki ebből egy jó labda. Vihar viszont kerekedett a jugoszláv biliben, és végül előkerültek a régi bicskák a csizmaszárból, és olyan barbár polgárháború lett belőle, amilyet Európa még nem látott.
És részegységeire hullott szét Jugoszlávia, az a kollektív aggyal vezetett.
Ennyit egy demokratikusan, kollektív bölcsességgel vezetett országról.

A köztársaságos kollektív vezetések ugyanezen az úton járnak. Mindegyiknek van egy vezető ,,agytröszt" parlamentje, amely illő lenne, hogy ne a népét vezesse a maga sajátos útján, hanem feleljen minden tettében a kollektív vezetés csimborasszójának, az EU magasságos akaratának. Az EU maga a köztársaságnak nevezett kreálmány felső oktávja, vagyis a Nagy agytröszt, amelynek a feje még érettségivel is rendelkezik. Hírek szerint. A parlamentjében pedig senki által nem választott, javarészt link alakok korrupt gyülekezete okoskodik.

Nem kell azonban azt hinni, hogy az EU nem tartozik senki alá. Neki is van felettese: a világ pénzhatalma. És ezennel el is érkeztünk civilizációnk következő és végzetes fázisához, amikor a pénzuralom mozgat mindent. A pénzuralom, amelynek az élete függ attól, hogy továbbra is csinálja a pénzt háborúkkal, elnyomással, a bankok kényszerével és minden lehető módon. Olyan helyzet ez, mint amikor a világfalu epicentrumában a mindenható magánbank áll, amelynek a lényege a pénzcsinálás. Nem valami jó állapot ez, ugyanis az istenség ekkor már nem eszmei, hanem a mindenható kufárság olthatatlan kapzsisága. A civilizációnak ez a fázisa nyugodtan nevezhető kufár-civilizációnak.

A pénz kétségtelenül nagyon hatalmas és fontos tud lenni, de nem szabad elfelejteni, hogy lényege a haszonteremtés, ami jórészt banki és üzleti úton zajlik, az üzletnek, mint olyannak pedig nem valami magasságos bölcsesség az alapja, hanem az az egyszerű képlet, hogy ha pénzből pénzt akarsz csinálni, kettőért kell vegyed az árut és háromért-négyért kell eladnod, nem pedig fordítva. Éktelen nagy bölcsesség ez, nemde? Nyilvánvaló tehát, hogy ahhoz, hogy nemzeteket, sőt a világ tömegét vezetni tudd, bölcsességre van inkább szükség, emberségre és bölcsességre, ez az alap-kufár-képlet pedig erre minden, csak nem alkalmas. A fázis, vagy voltaképpen a világ, amiben mi élünk, most éppen a világ pénzurainak a kezébe látszik átcsúszni szőröstül-bőröstül, vagyis hivatalosan is a régóta hirdetett Új világrendbe. Ha ez egyáltalán lehetséges. Ha igen, vége a civilizációnknak, ha nem, akkor más éra kezdődik, ami simán nem fog menni, azzal számolniuk kell gyermekeinknek és unokáinknak, mert minden újat összeomlás előz meg.

A hadvezérek, Sztálinok, Hitlerek és hasonlók, akik a világ urai akartak lenni, ,,csak" egy dologgal nem számoltak: azzal, hogy az emberiség, vagy a nemzetek nem nagyobb, vagy kisebb masszával egyenlőek, hanem leginkább élőlényhez hasonlíthatók. Élőlényhez, amelynek lelke, emlékezete, önfenntartási, öngyógyító képessége, tudata, természetes orientálódása van, és összességében túlélésre koncentrálódik, túlélését pedig létszámának növekedésével látja biztosnak. Tudata ragaszkodik a magafajtájához, egyesülve például a maga nemzetének tömegerejében látja a jövőjét biztosítottnak. Nem kell nagyot lépjünk, hogy eljussunk például a nemzetek természetes állapotához, a tiszta nacionalizmushoz.

Ha van két igazán tehetős erő, amely ma szemben áll egymással, az az egészséges nacionalizmus és a mindenkit csupán termelő-fogyasztónak tartó globalisták ereje.
Trump politikai különlegesség. Mintha a kor küldte volna. Egy dolog, hogy Amerikát ismét naggyá akarja tenni, erre nagy szükség is van, mert idővel korrupt, rosszul vezetett, hanyatló állammá vált a pénzhatalmak szipolyozása következtében. Alapszándékának kétségtelenül egészséges nacionalista színe van. De a színen tovább megy: a korrupciót, a globalistákat máris nagyrészt kiszorította a hatalomból, a Guantanamóban lévő katonai törvényszék hírhedt börtöncellái kezdenek töltődni hazaárulókkal, globalistákkal, ember-és gyerekkereskedőkkel; a nagy panamások vagyonát máris lefagyasztotta, Rothchildéket is alaposan zseben vágta, és tisztul a levegő, virágzik a gazdaság, meglepően nagyot esett a munkanélküliek száma, tombol a tőzsde, kezd kialakulni egy tiszta és hatékony gazdaságpolitika, emellett a világpiacon semmit sem érő dollárt aranyalapra állítja át, ahogy az ázsiai arany alapú valuta is készen áll arra, hogy világpénz legyen, amibe Rothchildék nem tudnak beleszólni. Nagy vonalakban ez történik ma Amerikában amellett, hogy az ENSZ-re fütyül Trump. Szerinte nincs globális zászló, nincs globális himnusz, nincs globális alkotmány. Amerikának elég az amerikai.

Ennél érthetőbben nem is fejezhette volna ki az egészséges és természetes amerikai nacionalizmust. Persze, hogy a nép akaratát fejezte ki ezzel, és persze, hogy magasan megnyerte a választást, és persze, hogy ettől megőrülnek globalistáék.
Kétségtelen legalább annyi, hogy a civilizáció összeomlásának folyamatában egy új hang jelent meg, egy emberi hang, és erősödik, terjed ez a hang. Amint tudjuk, Európában is megtalálódott ez a fajta hang és szándék.

A kufár-civilizáció és Új világrendes téboly tehát, mint fázis, leáldozóban van, különösen, hogy van lehetőség egy másfajta, egy emberibb világ teremtésére. A nagy kérdés csak az, hogy a világ jelenlegi pénzhatalmának befulladásával az új világvaluta mit szolgál majd. Csupán fizetési eszköz lesz-e, vagy az is felhalmozás eszközévé válik, csak más kezekben. Ez az, ami kételyeket támaszt, hiszen emberekkel van dolgunk, és az ember mindig hajlamos volt harácsolásra és hatalomvágyra.
 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
Trianon margójára -1 Csere Péter. Páduai fegyverszünet
  2018-01-25 20:10:18, csütörtök
 
  Trianon margójára!
,,... minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed."
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz

Csere Péter: ,,Parancs nélkül is. Honvédő hősök és mártírok krónikája. 1918-1923", 2016-ban kiadott könyvéből a Páduai és a Belgrádi békeparancsok Katonai Egyezmény a Szövetséges és a magyar kormány között idézés:
A SZÖVETSÉGESEK ÉS A TÁRSULT KORMÁNYOKNAK A SZÁRAZFÖLDRE VONATKOZÓ FEGYVERSZÜNET FELTÉTELEI (Kefelevonat.)

1. Az ellenségeskedések azonnali beszüntetése szárazföldön, vízen és a levegőben.

2. Ausztria-Magyarország teljes leszerelése valamint az Északi tenger és a Svájc közötti frontokon működő egységeknek haladéktalan visszavonása. Ausztria-Magyarország az alanti 3 §-ban megállapított határain belül legfeljebb 20, — a háború előtti békelétszámra csökkentett —, hadosztályt tarthat fenn.
A hadosztály es hadtest tüzérség egész anyagának fele a hozzátartozó felszereléssel, elkezdve mindattól, ami azon a területen van, amelyet az osztrák-magyar hadseregnek ki kell ürítenie, a szövetséges es társult hatalmak megállapította pontokon összegyűjtendő es kiszolgáltatandó.

3. A háború kezdete óta Ausztria-Magyarország által fegyveres erővel megszállott minden terület kiürítése és az osztrák-magyar haderöknek a szövetkezett hatalmak hadseregparancsnoksága által a különböző arcvonal-okán megállapított időn belül való összevonása a következő vonal mögé:
Az Umbra-csúcstól a Stilfisi hágónak északra terjedő (területéig ez a vonal a rati alpesek taraját követi az Etsich és Eisack forrásáig; a Resehen és Brenner hegyen át az Oetz magaslatán és Ziller mentén húzódva a vonal délre vesz irányt, a Toblach hegyet lépi át és a karai alpeseknek jelenlegi határát éri el. A Tarvis hegyig a határt követi. A Tarvis hegyen túl a túli alpesek vízválasztója mentén a Predildonib, Manhart, Triglav és aztán a Podbrdo-donub, Podlanischi és Idria vízválasztójának irányában halad. Ezen ponttól kiindulva a vonal a Schnee hegy felé délkeleti irányt vesz, ahol a Száva völgyének mellékfolyóit megfelelőleg kikerüli.
A Schnee hegytől a vonal a tengerpart fele irányul akként, hogy Castua, Mattuglie és Volosea a kiürítendő területekhez tartozzék. Ugyanúgy követi aztán Dalmácia jelenlegi adminisztrációs határait, északon Licarica és Tnihaniát, délen pedig azon területnek betudásával melynek vonala a Planka foktól kiindultan kelet felé a vízválasztó magaslatot követi, akként, hogy az összes völgyek és vízvonalak, amelyek Sebenico felé esnek, mint a Cikola, Kerka, Butisnica és annak mellékvizei a kiürítendő területhez tartozzanak. Körülveszi aztán Dalmácia északi es nyugati részén levő szigeteit is, igy északon Premuda, Selve, Ulbo, Skarda, Maón, Pago és Pinta Dura szigeteket ideire a Meledáig, beleértve S. Andrea, Busi, Lissa, Lesina, Tercola, Curzola, Cazza és Lagosita szigeteket, valamint az ezeket körülvevő szigetecskéket a Pelagoza, Zirona grande és Piccola, Bua, Solta és Brazzaa kivételével.
Az egész kiürített területet a szövetségesek es társult hatalmaik csapatai szállják meg. Az egész katonai anyag és az ellenséges vasutak, amelyek a kiürítendő területen vannak, helyükön maradnak. Ezen anyag összességének a szövetségesek es társult hatalmak részére való kiszolgáltatását, beleértve a szénnel való ellátást, a szövetkezett hatalmak haderejének főparancsnoka a különböző pontoknak megfelelőleg állapítja meg.
Az ellenség által kiürítendő, vagy a szövetkezett erők által megszállandó területen az ellenséges csapatoknak újabb rombolásokat, fosztogatásokat, vagy újabb requirálásokat végezni nem szabad.

4. A szövetségeseknek feltétlen joguk lesz:

a) csapataikat az Ausztria-Magyarország területén levő összes vasutakon, utakon (es vízvonalakon) szabadon irányítani es a szükséges osztrák-magyar szállító eszközökéit igénybe venni.

b) Ausztria-Magyarország mindazon stratéga pontjait, amelyekre szükségük lesz, a szükséges idő tartamára haderejükkel megszállani, ott tartózkodni s a rendet fenn tartani;

c) a szövetséges hadseregek céljaira fizetség ellenében requirálásakat végezni, bárhol is tartózkodnak.

5. Az összes német csapatokat 15 napon belül ki kell vonni, nemcsak az olasz és balkáni frontról, hanem Ausztria-Magyarország egész területéről. Ama német csapatokat pedig, amelyek Ausztria-Magyarországot azon napig el nem hagyták, internálni kell.

6. Az osztrák-magyar kiürített területeken, az ideiglenes közigazgatást a szövetséges megszálló csapatok állomásparancsnokságának ellenőrzése mellett egyelőre tovább is a helyi hatóságok intézik.

7. Az összes hadifoglyokat s a lakásuktól távol levő szövetséges alattvalókat, polgári személyeket es internáltakat viszonosság nélkül a szövetséges főparancsnokoknak a különböző pontokon történő megállapítása szerint azonnal haza kell bocsátani.

8. A kiürítendő területen visszahagyott betegeket és sebesülteket osztrák-magyar személyzetnek kell ápolnia, mely a szükségelt orvosi anyagokkal együtt a helyszínen hagyandó vissza.
Az alulírott teljhatalmú megbízottak kijelentik, hogy a fenti feltételeket elfogadták.

1918. november 3.

--------------

Az olasz hadseregfőparancsnoksága részéről
Az olasz hadsereg Legfelső Parancsnokságának képviselői:
Pietro Badoglio tábornok
Scipioni Scipione tábornok
Tullio Marchetti ezredes
Pietro Gazzera ezredes
Pietro Maravigna ezredes
Alberto Pariani ezredes
Francesco Accini sorhajókapitány
Az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokságának részéről
F. Victor Weber Edler von Webenau (gyalogsági tábornok)
Karl Schneller (ezredes)
J. von Lichtenstein (fregattkapitány)
F. von Nyékhegyi (alezredes)
(Georg) Zwierkovski (korvettkapitány)
Victor Freiherr von Seiler (alezredes)
Kamillo Ruggera (százados)

Nyékhegyi Ferenc ezredes a hivatalos francia — ez a diplomácia hivatalos nyelve ekkor még — szöveggel szintén ismerteti velünk a Páduái fegyverszüneti szerződést. Franciául ugyan mar nagyon kevesen tudnak, azonban aki valóban kíváncsi rá, biztosan meg tudja oldani, hogy legalább a sarkalatos részeket lefordíttassa magának.

Megteheti, de a magyar szöveggel egybevetve semmiféle ellentmondással és semmiféle meglepetéssel nem fog találkozni: a szerződés Magyarország határait nem érinti, demarkációs vonalakat az ország területen belül nem állapít meg, továbbá ugyancsak nem ír elő semmiféle, az ország területen kijelölt demarkációs vonalon belülre való visszavonulást, nem írja elő csapatok országon belüli meghatározott területekre való visszavonását; semmi, de semmi ilyen vagy hasonló előírást, rendelkezést, kívánalmat nem tartalmaz.

Kereshetjük - nem találjuk. Ez a szerződés Magyarország szuverenitását (a Monarchia többi részével együtt!) ideiglenes jelleggel valamelyest korlátozza ugyan, de évezredes hatarait nem érinti. Amúgy a feltételek egyaltalán nem enyhék, néhány közülük kimondottan megalázó, az ellenfél alaposan kihasználja a helyzetet. Azonban mindezekkel együtt sem tartalmaz semmi olyant, amit, ha néhol fogcsikorgatva is, teljesíteni ne lehetne.
Az ezredes könyve azért is rendkívül érdekes, mert a száraz tények ismertetése mellett nagyon is életteli leírását adja a tárgyalásoknak, igen jól és találóan jellemzi a küldöttség többi tagjának hozzáállását és emberi karakterét, nem restelli elénk tárni a szakmai kérdésekben vívott szócsaták eredményeképpen megszületett kiegészítő- és részjegyzőkönyveket, részmegállapodásokat, jegyzeteket. Nyékhegyiék tehát távolról sem játszottak alárendelt szerepet (ugyan mért is játszottak volna?), és rendesen megdolgoztak a zsoldjukért.
Az ember azonban nehezen szabadul a gondolattól, hogy mindezektől függetlenül a kötet legfontosabb mondata már mindjárt az első oldalon elhangzik:

,,Hogy e - különösen Magyarországra nézve oly kedvező - fegyverszünetnek 1918. november 3-án való végleges megkötése s a kölcsönös ellenségeskedés beszüntetése után miért kellett Károlyi Mihály grófnak 12 nappal - azaz nov. 15-én a belgrádi szégyenletes katonai egyezményt kérnie és elfogadnia, ezt a rejtélyt mind mostanáig megfejteni nem tudtam sem én, sem más."

Az ezredes emlékei még frissek, mondatai világosak és szabatosak, a stílusán látszik, hogy jelentések megírásához szokott. Következtetései maguktól értetődőek, az ezek nyomán feltett kérdéseinek logikája pedig penge éles. Nyékhegyi Ferenc ezredesnek fenntartás nélkül híhettünk: ez az ember nem hazudik. Ez történt és így történt - nem lehetnek kétségeink. Az ,,Őszirózsás" kormány küldöttségének semmi keresni valója nem lett volna pár nappal később Belgrádban.
Mégis elmentek.

Az ezredes talán annyiban pontatlan, hogy a belgrádi eseményeknél összemossa a tárgyalások és az aláírás idejét. A Károlyi-féle küldöttség ugyanis november 7-én járt Belgrádban; ők ezen a napon ,,tárgyaltak". Egy másik, Linder Béla által vezetett küldöttség pedig - valóban november 15-én - ,,aláirt".
Akik november 7-én Belgrádba utaztak, azok az Őszirózsás garnitúra emberei voltak: a kormányból maga a miniszterelnök és Jászi Oszkár nemzetség-ügyi miniszter, továbbá Hatvany Lajos a Nemzeti Tanács részéről, Bokányi Dezső a Munkástanács, Csernyák Imre pedig a Katonatanács képviseletében.

A velük tárgyaló Franchet d' Esperey tábornoknak a küldöttséggel való viselkedéséről mar sokat olvashattunk. Emberileg még győzőként sem elfogadható, a diplomácia szempontjából azonban legjobb esetben is közömbösnek mondható, hiszen a céljait szinte maradéktalanul érvényesítette, márpedig itt a cél mindig szentesíti az eszközt. Bármilyen nehéz is, próbáljuk megállni, hogy -- legalább halkan, magunkban -- ne tegyük fel a már csak elméleti kérdést: vajon Tisza Istvánnal szemben ez a francia tábornok megengedte volna-e magának azt a modort, amilyenben Károlyiékkal tárgyalt? - hiszen már ez a kérdés sem vezet sehová; Károlyi volt ott es punktum. (212-215)

Minden életerős, élni akaró népnek, jogállamnak is kötelessége, a fennmaradás érdekében, a parazita, a népét és a nemzet életét sújtó, legyen az bármilyen liberális maszlagba öltöztetett szabadelvű, felkapott, népszerűvé vált eszme áradat, azt minden további nélkül a népnek azt ártalmatlanná kell tennie. Ez a fennmaradás, az élet követelménye.

Ez a követelmény kell, hogy szolgálja a nemzetek és az európai nemzetek elkötelezett kiállásait, annak törvény rendelkezéseivel.

Hernádi Tibor: A magyarországi zsidóság ezeréves védelme c. művében így ír:
Magyarország a Monarchia háborús veresége folytán nemcsak királyát veszítette el, hanem területének és lakosságának kétharmadát is, amelyben a nemzetközi szabadkőművesség gonoszságát kiegészítendő alapos munkát végzett és kivédhetetlen okot adott a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte. Ebben pedig a zsidóság szerepe úgyszólván kizárólagos volt. De erre még visszatérünk. A nemzetközi szabadkőművesség aknamunkája az első világháború kitörésében, majd az úgynevezett békeszerződések diktátumában közismert volt. Még csak vitatni sem lehetett. Ennek lett a következménye, hogy a vesztes államok új kormányai - köztük a magyar is - betiltották működésüket. Úgy tűnik ez néhány évig nem is okozott zavart a kormányok működésében. Mivel a páholyok nem nyílt szervezetekként működtek, nem is igen lehetett tudni, hogy kik voltak a tagjai. A magyarországi zsidóság mintha mi sem történt volna, változatlanul beépült a kormányzati hivatalokba.

A háborús gazdaság szanálása előbb-utóbb igényelte a Korona pénzrendszer inflációjának megállítását, teljes felszámolását. Erre a magyar kormány kellő időben megtette a szükséges intézkedéseket. A korabeli közgazdasági ismeretek függvényében ez külföldi tőkehitelek felvétele nélkül nem volt megvalósítható. Ne felejtsük el, hogy a csonka-ország gazdaságának újjászervezése és talpra állítása sokkal nagyobb feladat elé állította a magyar kormányzatot, mint a második világháború utáni állapotok. A hitel felvételében mint Bethlen István miniszterelnök, mint Horthy Miklós kormányzó egyetértettek. Tárgyalásokat kezdtek a svájci bankokkal. A tárgyalások a kölcsönös érdekek figyelembevételével normális mederben folytak, majd megegyezés előtti állapotba jutottak. Ekkor azonban nem kis meglepetés érte a magyar kormányzatot. A hitelező bankok utolsó, de lealkudhatatlan feltételként szabták a betiltott szabadkőműves páholyok működésének újbóli engedélyezését.

Horthy és Bethlen egy ideig ellenálltak. Erre hatalmas nemzetközi szabadkőműves offenzíva indult a magyar kormány vezetőinek megdolgozására. Dr. Török Zoltán mérnök a titokban mégis működő magyarországi Symbolikus Nagypáholy egyik vezetője vállalkozott a közvetítő szerepre. 1923 végén az Association Maconnique Internationale nevű szabadkőműves szervezet vezetőit a genfi kongresszusán hozta össze Bethlen István gróffal a magyarországi páholyok felszabadítása ügyben. Majd Török meghívására a svájci Reverchon és a New York-i Ossian Lang szabadkőműves páholyok nagymesterei utaztak Budapestre. Hosszú tárgyalások végén kérvényt nyújtottak be a kormányzóhoz a páholyok újbóli engedélyezése érdekében.

A kitartó erőlködés végül is eredménnyel járt. A kormányzó és a kormány engedményekre kényszerült. Mondhatnánk kompromisszum született. A magyar kormány ugyanis - most már megalkuvást nem tűrő módon - kikötötte: a szabadkőműves páholyok csak nyilvános szervezetek formájában működhetnek. Így történt, hogy különböző fedőnevek alatt folytatták titkos működésüket. Mint például: Ingyentej Egyesület, Ingyenkenyér Egyesület, Nyomorék Gyermekek Otthona, Pesti Lloyd Társulat, Magyar Cobden Szövetség, Rotary Club, stb. E szervezetek kizárólag régi zsidó szabadkőművesekből állottak.
A magyar kormány tagjai előtt természetesen nem volt titok a zsidóság ebbéli szervezkedése, de jóindulatúan kezelte, mondhatnánk ,,eltűrte".

Horthy és kormányai gyorsan elfelejtették a Tanácsköztársaság zsidó túlkapásait. Megtorlást pedig szinte nem is alkalmaztak. Egyenlőre nincs rá bizonyíték, de tartunk tőle, hogy a Horthy-t elfogadó hatalmak ezt a valóságban meg is tiltották számára. Mással ugyanis aligha magyarázható meg, hogy Horthy felszabadító ellenforradalma még azt is lehetővé tette, hogy a bukott népbiztosok külön luxusvonaton utazzanak el Ausztrián át Moszkvába, s magukkal vigyenek 200 millió arany korona értékű magyar vagyont. Horthy és kormánya soha nem is emelt igényt a szovjet kormánynál e hatalmas vagyonra. Mindez fényesen bizonyítja, hogy Kun Béláék feladatukat nem kizárólag Moszkva utasítására és érdekében végezték. (Hernádi: 196-198)
A zsidóság es a német kormányzat együttműködésére szinte az egész második világháború alatt találunk példát. Ezt az együttműködést a magyar hatóságok magyarországi vonatkozás eseteben nem csak hogy nem akadályoztak, hanem még segítettek is.
Az alábbi jellemző eset ennek a legfényesebb bizonyítéka: Újpétery Elemér hazánk lisszaboni követségének ügyvivője írja emlékirataiban: 1944. június 25-en telefonon hívta őt fel Beroldingen gróf, a Lufthansa lisszaboni igazgatója. Közölte vele, hogy másnap a Lufthansa külön gépen 30 magyar gazdag zsidó érkezik Madridon keresztül Lisszabonba. Miután Ujpétery közölte, o semmiféle hivatalos értesítést nem kapott erről a kormányától, Beroldingen felolvasta a neveket is. A Weiss, Chorin, Kornfeld es Mauthner család tagjai voltak. Ujpetery-t a szédülés környékezte, hiszen ezeknek a családoknak a kezében van a magyar gyáripar, bányák, bankok stb. legjelentősebb része!

-,,Csak volt - jegyezte meg kissé fanyarul gróf Beroldingen. Eladták egy német érdekeltségnek. Ennek ellenértéke képpen jönnek meg holnap." Ujpétery biztosra vette, hogy a német ,,vevő" a Hermann Göring Werke, de kiderült, hogy tévedett, mert az ,,üzleti partner" maga az SS volt.
A gróf tévedett amikor azt hitte, az eladón vagyonok ellenértéke a négy gazdag zsidó család kiutazásának engedélyezése volt. Az utasok ugyanis több mint ezer kiló aranyat és egyéb ékszereket, valamint tetemes valutát hoztak magukkal. Mindezt szabályszerűen bejelentették a vám hatóságoknak es a megfelelő vámot is kifizettek.
Ujpétery természetesen azonnal jelentette Külügyminisztériumának a különös üzletet es tájékoztatást kért, miképpen volt lehetséges ilyen hatalmas, a Magyar Állam területén lévő, vagyon elidegenítése. Meglehetősen késve, két részre tagolt, semmitmondó választ kapott, amelyből azonban mindent megértett. A négy családot természetesen a német illetékesek Lisszabon legjobb szállodájába helyezték el, majd 1944. október 15. után az estorili fürdő Park Hoteljébe költöztek. A magyar követséget fel sem keresték, igy hivatalos kapcsolat a négy család es a lisszaboni magyar követség között nem jött létre. (Hernádi: 150-151.)
Csere Péter: a Páduái és a Belgrádi békeparancsok Katonai Egyezmény a Szövetséges és a magyar kormány között idézések. Keltezési hely: Belgrád, keletkezési idő: 1918. november 13.
,,Egy évszázad sem volt elég arra, hogy akár csak egyetlen logikus, egyértelmű, meggyőző - és a többivel nem ellenkező - magyarázatot tudjanak felhozni egy legmagasabb szintű magyar állami küldöttség céljával, feladatával, egyáltalán: a küldetés értelmével kapcsolatban?!"
,,Már pedig, ha egy ország és egy nemzet szempontjából ennyire életfontosságú küldetés résztvevői pont a legfontosabb dologban nyilatkoznak ellentmondásosan, és éppen küldetésük miértjéről nem tudnak számot adni - ott nagyon nagy a baj. Mert ami Belgrádban és utána történt, az már rég nem hiba, nem ballépés, hanem 'szerencsétlen elszólás'. Ez már maga a bűn.
Mégpedig a legnagyobb, ami egy nemzet ellen elkövethető.
Mert talán meglepően hangzik, de az igazi szégyent és az igazi megaláztatást nem ez a pattogó generális jelentette. Azt az utána következő napok hozták a fejünkre.
Hiszen bárhogyan nézzük, a gyászos küldöttség Canossa-járása (állítólag a külön vonaton egyedül Károlyi döcögött be a Keleti-be, a többiek elszeleltek Ferencvárosnál) és a szerződés kész példányának ratifikálása között 8, azaz nyolc nap telt el. Magyarország miniszterelnökének tehát szigorúan véve is bő egy hete volt arra, hogy mozgósítsa az egész nemzetet.
Mert ezt kellett volna tennie." (Csere Péter: 230.)
,,Vegyük végre észre ebben a kis nüánszban a történelem és a Gondviselés kezét, a Károlyinak szóló szinte isteni kéznyújtást, amelyet persze nem is annyira neki, sokkal inkább ennek a szerencsétlen nemzetnek címeztek valahonnan.!
Hiszen itt egy magyar vezető, aki abban a különös kegyben részesül, amiről a legtöbb politikus egész életében csak álmodni mer: a sors felfedi előtte az összes kártyáját, semmiben sem tartja bizonytalanságban, és semmivel sem áltatja. A belgrádi tárgyalás befejeztével a történelem kegyetlen szándékainak, érvényesíteni kívánt baljós tendenciának felismeréséhez már nem szükséges zsenialitás, nem szükséges kiválasztottság, és nem kell különleges éleslátás sem; Károlyi Mihály, Magyarország miniszterelnöke úgy mehet el Belgrádból, hogy a világon semmi, de semmi illúziói nem lehetnek az eljövendők felől.
Feltehetjük magunknak a fájdalmas kérdést, hogy miért nem Tisza István volt az ő helyében, de hát felesleges; Tisza nem volt, nem lehetett - ha nem ölik meg, sem biztos, hogy lehetett volna - Károlyi helyében. Nem: ezt a kegyelmi helyzetet egyedül egy Károlyi Mihály nevű ember számára rezerválta a sors. És éppen ez az ember bizonyult tragikusan méltatlannak is rá.
Mert ha megnézzük, mit tett ez alatt az egy hét alatt, azt kell látnunk, hogy Károlyitól semmi egyéb nem telt, mint panaszkodni, írogatni boldog - boldogtalannak az amerikai külügyminisztertől Masarykig (!), és magyarázkodni mindenkinek - pl. Lloyd-George-nak --, akiről azt gondolta, hogy az illetőben legalább a szánalmat fel tudja kelteni irántunk. Eszköztára ezzel tökéletesen ki is merült.
Nem, meg sem fordult a fejében, hogy odaálljon a magyar nemzet színe elé, és valami ilyesmit mondjon:
Honfitársaim! Ezeréves országunk léte van veszélyben! Mohó és kegyetlen győztesekkel állunk szemben, akik kizárólag a fegyverek erejében hisznek! Elkövettem a hibát, hogy elrendeltem sokat szenvedett katonáink leszerelését - de most a végveszély órájában magyarként, nem tehetek mást, mint hogy fegyverbe hívjak mindenkit a haza védelmére, hiszen magunkon kívül senkire nem számíthatunk!
Igen, ismét csak a fájdalmas és megkerülhetetlen mi lett vola ha...? Mert mi lett volna, ha Károlyi ezt teszi? Hiszen magyarként és felelős országvezetőként nem lett volna szabad mást tennie! Hogy elveszíti addigi ,,politikai bázisát" - értsd: mi haszna kalandorokból álló sleppjét - vagy külföldi ,,barátai" amúgy egyetlen konkrét dologban sem tapasztalt segítőkészségét? Hiszen a károgó varjak helyett megnyerte volna a magyar nemzetet, a külföld helyett pedig megnyerte volna Magyarországot!
Károlyi Mihály elött ott volt a lehetőség, hogy nemzeti hős, ezer éves történelmünk talán legnagyobb alakja legyen, még akkor is, ha a küzdelem, amelyre felhívott, esetleg elbukik. Mert a történelem sajátos logikája szerint a vereség kockázata a nemzeté lett volna, a siker dicsősége viszont szinte egyedül az övé, hiszen az utókor csak azt hibáztatja, aki nem tette meg amit kell, akkor amikor tennie kellett volna.
Károlyinak még a véresség súlyával sem kellett volna számolnia; ha már ennyire félt a felelőségtől, azt önként, szíves-örömest vette volna magára egy egész nemzet.
De hát ő éppen a nemzettől félt - még jobban, mint a felelőségtől. November 15-én a már hivatalban sem lévő tárca nélküli miniszter Linder Bélát küldte aláírni a magyar történelem második legszégyenletesebb szerződését. Innen már egyenes út vezetett a legszégyenletesebbhez: Trianonhoz." (Csere:231-232)

A fentiekben már idéztük Csere Péter azon megjegyzését, hogy sem Ő, sem senki más nem talált semmilyen elfogadható választ arra, hogy Károlyi Mihályt mi ösztökélte sátáni tettének elkövetésére, amikor 10 nappal később kíséretével leutazott Belgrádba, egy újabb béketárgyalás kieszközlésére, ami tudjuk nem tárgyalás volt a két fél között, hanem egy arrogáns megszégyenítő parancs közvetítés, majd annak átvétele volt: akkor, amikor tudta - mert tudhatta - hogy 10 nappal az előbbi, a már megtörtént Páduái Béketárgyalás már lezajlott, és a megalázó békeparancs fogcsikorgató elfogadásán kívül, Magyarország épségét a döntés nem károsította. Miért kellett ismét kitennie magát, és nemzetét egy újabb megaláztatásnak, és egy újabb további csonkítás kivitelezésére?
Arra a miért kérdésre, nem tudtunk, nem lehet megnyugtató választ adni: de talán mégis van, ha figyelmesen, átgondoltan tanulmányozzuk a történtek láncolatát. Kiemelten hivatkozva a merész kijelentésre, hogy egy szabadkőműves páholyok összeesküvésének eredménye volt! Ezt a vakmerő, de bizodalommal kijelenthető állítást, mivel támaszthatjuk alá? Azzal a még vakmerőbb imperialista közléssel, amelyre az MVSZ Sajtószolgálata által alább közzétett fordítás az eredeti, Ruszkij Invalid c. újság 285. számában, 1910-ben megjelent felhívás, ó-orosz szöveg szó szerinti fordítása:

Ausztria-Magyarország

A magyar újságokban megjelent a párizsi Cionista Szövetség felhívása. Íme, ennek a kiáltványnak fordítása: ,,Hitsorsos Testvérek! Most az egész világon nincs a földnek olyan sarka, amelyet könnyebben birtokba vehetnénk, mint Magyarország és Galícia. Mindkét terület szükséges volna számunkra, és előnyös is nekünk. Törekedjetek testvérek mindannyian erre, törekedjetek minden erőtökkel ezeket az országokat teljesen birtokba venni, törekedjetek innen kiűzni a keresztényeket, és egészen az uralmunk alá vetni. Törekedjetek mindannyian arra, hogy mindaz, ami a keresztények birtokában van, a saját kezünkbe kerüljön; és ha ehhez nektek nincs elég pénzetek, a Párizsi Szövetség annyi segítséget ad, amennyi szükséges. Erre a célra a Szövetségünk gyűjtést rendez, és a váratlan áldozatokra a pénztárunk készen áll, hogy a galíciai és a magyar földet a galíciaiak és a magyarok kezéből kivegyük, kitépjük, és átadjuk kizárólagos tulajdonul a zsidóknak. A világ tőkései hatalmas összegeket áldoznak erre, ámde ennek sikerére ti egyesüljetek a legrövidebb időn belül."


A kiáltvány alatt aláírás: Cionista Szövetség Párizsból. (Budapest, 2009. december 21. MVSZ Sajtószolgálat (lásd: Hernádi Tibor idézett munkáját)
Ugyanerre a Cionista Szövetség kiáltványára, Simon Perez, Izrael elnöke 2007. október 14-i beszéde a zsidó gazdasági vezetők évi gyűlése előtt megszabta a felvásárlás módszerével folyó zsidó birodalomépítés fő csapási irányait: Manhattan, Lengyelország, Románia és hazánk, Magyarország. Számunkra ez a jövőkép elfogadhatatlan. Hogy ez megtörténhessen magyar nemzeti kormányt kellett megsemmisíteni, Magyarországot kicsinyé, gyengévé tenni, s létrehozni a kommunista, szocialista, demokráciás államformát.
Ezek után pedig ismerjük meg magát a belgrádi egyezményt, így már összehasonlíthatjuk a Páduáival.
Csere Péter: 227-229 o.
KATONAI EGYEZMÉNY A SZÖVETSÉGES HADSEREGEK ÉS A MAGYAR KORMÁNY KÖZÖTT
irat FDD száma: 33
iratszám: 9
irat típusa: Szám nélkül.
keltezési hely: Belgrád,
keltezési idő 1918. november 13.
I. A magyar kormány csapatait a Nagy-Szamos felső folyása - Beszterce
- Maros(falu) - a Maros vonala a Tiszával való összefolyásáig - Szabadka - Baja - Pécs (e varosokban nem tartózkodnak magyar egységek) - a Dráva folyása Szlavónia-Horvátország határáig vonaltól északra vonja vissza. A kiürítés nyolc napon belül hajtandó végre.
II. A kiürített területet a szövetségesek teljes joggal megszállják, a szövetséges hadseregek főparancsnoka által meghatározandó feltételeknek megfelelően. A polgári közigazgatás e területen a jelenlegi kormány kezében marad.
A kiürített területen kizárólag a rend fönntartásához elengedhetetlenül szükséges rendőri es csendőri alakulatok maradhatnak, valamint azok, amelyek a vasútvonalak biztonságára felügyelnek.
III. A magyar hadsereg, a szárazföldi csapatok és a haditengerészet leszerelése, a belső rend fönntartásához szükséges hat gyalogos és két lovas hadosztály, valamint az I. szakaszban említett rendőri erők kivételével.
IV. A szövetségesek megszállási joga minden helységre, illetve minden stratégiai pontra, melyeknek folyamatos meghatározása a szövetséges hadseregek főparancsnokának jogkörébe tartozik.
A szövetséges csapatok szabad átvonulásának és állomásozásának joga Magyarország egész területén. A szövetségesek állandó joga az állam, illetve a Magyarországon lakó magánszemélyek tulajdonát kepéző közúti, vasúti jármű-illetve hajópark egészének katonai célú igénybevételére. Hasonlóképpen az igás- és málhás állatokra.
V. A megszállt terület (lásd I. szakasz) vasúti forgalmát rendesen lebonyolító személyzet és vasúti anyag helyben maradnak: ezen fölül tartalékként a szövetséges csapatok szükségleteire, valamint a szerbiai vasúti anyagban a háború következtében keletkezett hiány pótlására egy hónapon belül a főparancsnok részére átadandó 2000 szabványos nyomtávú vasúti kocsi és 100 mozdony, illetve 600 keskeny nyomtávú vasúti kocsi es 50 mozdony. E vasúti anyag részben Ausztriára terhelhető. A számok hozzávetőlegesek.
VI. A megszállt terület hajóforgalmát rendesen lebonyolító személyzet és hajózási felszerelés helyben maradnak.
Ezen fölül hat monitor azonnali hatállyal a szövetségesek részére Belgrádban átadandó.
A dunai flottilla fönnmaradó részét lefegyverzés celjaból a főparancsnok által a későbbiek folyamán meghatározandó dunai kikötőkben kell összevonni. A szövetséges hadseregek szükségleteire, valamint a szerbiai hajózási fölszerelésben a háború következtében keletkezett hiány pótlására e flottillából legrövidebb időn belül tíz személyszállító hajó, tíz vontató és hatvan uszály adandó. A számok hozzávetőlegesek.
VII. Két héten belül a főparancsnok rendelkezésére bocsátandó egy, a szükséges fölszereléssel ellátott, háromezer fős vasúti alakulat a szerbiai vasútvonalak javítására. A számok hozzávetőlegesek.
VIII. Két héten belül a főparancsnok rendelkezésére bocsátandók a szükséges fölszereléssel ellátott távírász-alakulatok a szerbiai telefon- és távíróforgalom helyreállítására.
IX. Egy hónapon belül a főparancsnok rendelkezésére bocsátandó 25 000 ló és az általa meghatározandó, szükség szerinti szállítóeszköz. A számok hozzávetőlegesek.
X. A fegyverek és a hadianyag összegyűjtése a főparancsnok által meghatározandó pontokon. Ezen anyag egy része a főparancsnok rendelkezésére álló egységek fölállítása céljára lesz igénybe véve.
XI. A szövetséges hadifoglyok és polgári internáltak azonnali szabadon bocsátása, majd összegyűjtésük bevagonírozásra alkalmas pontokon, ahonnét hazaszállításuk a főparancsnok által meghatározandó kilépési pontokon és időben történik. A magyar hadifoglyok átmenetileg fogságban maradnak.
XII. A német csapatok magyarországi átvonulására és állomásozására 15 nap áll rendelkezésre a Diaz tábornokkal kötött fegyverszünet aláírásának napjától (november 4. 15 óra) számítva.
Németországgal postai és távíróforgalom csak a szövetségesek katonai ellenőrzése mellett bonyolítható. A magyar kormány kötelezettséget vállal mindennemű katonai távírókapcsolat megakadályozására Németországgal.
XIII. Magyarország segíti a szövetséges megszálló csapatok ellátását. A rekvirálások - amennyiben nem önkényesek - engedélyezendők, a térítés folyó áron történik.
XIV. Az összes dunai es fekete-tengeri osztrák-magyar aknatelepités helyét késedelem nélkül közölni kell a főparancsnokkal.
Ezen fölül a magyar kormány kötelezi magát a magyar határon túl, Ausztria területén a Dunába dobott, valamint a saját vizein jelenleg található összes úszó akna kifogására.
XV. A magyar posta-, rádiószolgálat, a telefon-, távíró- és vasúti forgalom a szövetségesek felügyelete alá kerül.
XVI. Az ellátással megbízott miniszter mellé a szövetséges érdekek érvényesítésére felügyelő szövetséges képviselő lesz kirendelve.
XVII. Magyarország köteles mindennemű kapcsolatot megszakítani Németországgal, valamint köteles megtiltani mindennemű csapat- és hadianyagszállítást, a főparancsnok külön engedélyével a romániai német csapatok részére történő szállítások kivételével.
XVIII. A szövetségesek a belügyeket illetően nem avatkoznak be a magyar államigazgatás munkájába.
XIX. A szövetségesek és Magyarország között az ellenségeskedés megszűnt.
Készült két példányban, 1918. november 13-án, 23 óra 15 perckor, Belgrádban, a címben, illetve a XI. és XVIII. cikkelyben végrehajtott módosítással.
A szövetségesek részéről a főparancsnok képviselői:
Mišić vajda s. k. Henrys tábornok s. k.
Magyarország részéről a magyar kormány képviselője:
Linder Béla s. k.
levéltári jelzet: AG.20N528 c/106. d/3.
Rövid, lényegre törő - és letaglózó. Minden benne van, amitől egy ország megalázottnak és megsemmisítettnek érezheti magát.
Hamar feltűnik, hogy d'Esperey nincs az aláírók között. Őrá már nem volt szükség, Ő már megtette, ami rá volt kiosztva. Szerepel helyette azonban más, Mišić vajda, az a szerb vezető, aki gondolataiban és tetteiben éppen az ellenkezője az akkori magyar államhatalmat képviselőknek. (Csere: 227-229)
(...)
,,A belgrádi egyezmény" a páduái szerződéssel ellentétben valójában fenntartás nélküli elfogadásra szánt diktátum volt. Csernyák százados (és rajta keresztül az egész küldöttség) is megkapta több különböző változatban ugyanazt a megalázó és lekicsinylő megjegyzést, amihez hasonlót a magyar állam képviselőjének addig még soha nem címeztek. Milyen érdekes, hogy mégis, ennyi idő után is, mi, az akkor még meg sem születettek érezzük arcul csapva magunkat...
Csak egy dologban nem jutottunk dűlőre, még pedig éppen a legfontosabban: miért kellett Károlyiéknak Belgrádba utaznia?
Hiszen a ,,vallomások" éppen e kérdésben maradnak feloldhatatlanul ellentmondásosak. Károlyi már az első logikai és időrendi vizsgán is elbukó magyarázattal jön, Jászi a már megszületett páduái szerződés ,,magyar szempontból kedvezőtlen" mivoltától félt minket - ráadásul következetesen fegverletételről beszél.
Hatvany úgy állítja be, hogy ,,nélkülünk akarnak békét kötni". A Padovában tárgyalók, Bokányi életrajzában pedig az szerepel, hogy a Károlyi-kormány ,,iparkodott fegyverszüneti szerződést kötni" - Miközben az összehasonlíthatatlanul kedvezőbb szerződést az erre illetékesek napokkal előbb megkötötték.
Nem, ez sehogyan sem jön össze. A ,,vallomások" éppen a legfontosabbra nem adnak választ. Négyen négy félét mondanak, és nyilvánvaló, hogy egyik sem igaz. Nyékhegyi ezredes katona emberhez illően lényegre törő kérdésére nem kapnak választ az azóta megszületett nemzedékek sem. Sorait újra és újra megismételni tudjuk: ,,Hogy... miért kellett Károlyi Mihály grófnak ... a belgrádi szégyenletes katonai egyezményt kérnie és elfogadnia, ezt a rejtélyt mind mostanáig megfejteni nem tudtam, sem én sem más."
Egy évszázad sem volt elég arra, hogy akár csak egyetlen logikus, egyértelmű, meggyőző - és a többivel nem ellenkező - magyarázatot tudjanak felhozni egy legmagasabb szintű magyar állami küldöttség céljával, feladatával, egyáltalában: a küldetés értelmével kapcsolatban?!
Már pedig ha egy ország és egy nemzet szempontjából ennyire életfontosságú küldetés résztvevői pont a legfontosabb dologban nyilatkoznak ellentmondásosan, és éppen küldetésük miértjéről nem tudnak számot adni - ott nagyon nagy a baj. Mert ami Belgrádban és utána történt, az már rég nem hiba, nem ballépés, nem ,,szerencsétlen elszólás". Ez már maga a bűn.
Még pedig a legnagyobb, ami egy nemzet ellen elkövethető.
Mert talán meglepően hangzik, de az igazi szégyent és az igazi megaláztatást nem ez a pattogó generális jelentette. Azt az utána következő napok hozták a fejünkre.
Hiszen bárhogyan nézzük, a gyászos küldöttség Canossa járása (állítólag a külön vonaton egyedül Károlyi döcögött be a Keletibe, a többiek elszeleltek Ferencvárosnál) és a szerződés kész példányának ratifikálása között 8 - azaz nyolc nap telt el. Magyarország miniszterelnökének tehát szigorúan véve is bő egy hete volt arra, hogy mozgósítsa az egész nemzetet. Mert ezt kellett volna tennie. (229-230)


Botos László
2016.09.18
 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
Botos László:A Magyar Nemzet elhallgattatott szellemküzdelme
  2018-01-25 19:26:03, csütörtök
 
  A magyar nemzet szellem óriásai évszázadok óta, az elhallgatás, lehurrogás és támadások ellenére is felkutatták, s felmutatták azokat a járható utakat, amelyek az akkori kornak megfelelően, és napjainkig, megteremthették volna azt a nemzet tudatot, amely a magyar néplélek irányt mutató parancsa; követendő útja kellett volna, hogy legyen, ha azt Akadémiánk, és az iskolai oktatásunk nem hallgatja el. Nem az idegen nemzetek népeinek szokásaihoz való elvtelen közeledést, azokhoz való kötődést szolgálta volna. Csak a magyarként élhető szokás-, és életmód, tarthat meg bennünket a magyar hazában, Európa közepén. Bármelyik szomszédhoz, vagy akár nagy hatalomhoz való simulás (mint Németország, Szovjetunió, vagy Észak-Amerika) illetve azok kiszolgálása az önfeladásunk, és végül népként, nemzetként való megsemmisülésünk útja.
Magyar Adorján is egyike volt ezen szellem óriásoknak, akinek ,,Az Ősműveltség" c. művét 1995-ben a Magyar Adorján Örökösei, Magyar Adorján Baráti Kör felelős kiadója Csontos Péter jelentette meg.

Sajnos, minden nemzetmentő szellemi munkánál tapasztalható a nem kívánatos folyamat részeként, az ellenérdek, amely semmibe veszi, elérhetetlenné teszi, jobb esetben késlelteti ezen dolgozatok közkinccsé tételét, amelyek duzzadó életkedvvel, önbecsüléssel, önbizalommal tölthetik meg a lelkeket visszautasítva a kishitűséget, a bizalmatlanságot, az alárendeltséget, és a valótlanul kis nemzetnek beállított magyarság alábecsülését a nyugati nemzetekkel szemben. Tomory Zsuzsa, Magyar Adorján egyik legelhivatottabb tanítványa volt, aki hosszú harcot vívott - sajnos eredménytelenül - Csontos Péterrel, továbbá aki makacsul kitartott amellett, hogy a szerző nagy értékű, lelket melengető nagy jelentőségű művét; - "Az Ősműveltség" könyvét, ne egy egységes kötetben jelentesse meg. Magyar Adorján műve egy kötetben, ahogy megjelent, 1080 oldalon, méreténél, és súlyánál fogva nem olvasható könnyen, mert a könyv súlyát hosszabb ideig senki sem tudja hosszasan kézben tartani, ennek következtében a sok évi kutatás veszendőnek tűnik a nagy közönség számára.

Hasonló sorsra jutott Karácsony Sándor műve: ,,Az ocsúdó magyarság", amely 1942-ben jelent meg az Exodus kiadónál, Budapesten. E könyvnek széleskörű megismerését első sorban a II Világháború borzalmai, valamint a Szovjetunió Vörös Hadseregének katonai megszállása, majd az ezt követő katonai közigazgatás nyomán kialakított szocialista köztársasági-, később népköztársasági államforma akadályozott.

Karácsony Sándor gyerekkorától kezdve született pedagógusnak tekinthető oktató volt. A magyar iskolai oktatás megújítása során annak magyarrá tételét, magyarrá nevelését tűzte ki céljául.
Ugyanezt a célt; a magyar szellem lelki megerősödését szolgálta regényeivel, drámáival, esszéivel Németh László. Jelentős művei a következők: ,,Pusztuló magyarok" (1936-1946), ,,Széchenyi" (1946), ,,Apáczai" (1955), ,,A két Bolyai" (1961), ,,Gandhi", ,,Harc a jólét ellen" (1964), esszéi: ,,A minőség forradalma" (1940), ,,Kisebbségben" (1942), ,,A kísérletező ember" (1961) és ,,A készülődés" (1941).

Ugyanígy hivatalosaink elhallgatták, és időszerűtlennek nyilvánították Szabó Dezső: ,,Az egész látóhatár" c. könyvét. Az e könyvben írottak megismertetik az olvasót - ránk nézve - a német mindenkori veszélyére. A mű 1975-ben a Kaláka kiadónál jelent meg. Láthatjuk bő választék áll a rendelkezésre, a fiatalok szellemi erősítésére. Ebbe a körbe sorolom Tormay Cecile munkáit: ,,Az ősi küldött", ,,Örök Magyarország", ,,Nemzet születik", ,,Örök Felvidék", ,,Emberek a kövek között", ,,Bujdosó könyv", valamint Kós Károly: ,,Ország építő", Nyírő József minden munkája nagyon ajánlott.

1914-ben egy javaslat, helyesebben egy eltanácsolás jelent meg a világhálón, az otthoni kultúrszolgáltató híradásában, amely eltanácsolja a jeles magyar íróink munkáit, mint értéktelen, idejét múlt, túlhaladott, elítélendő, fércmunkáknak tartja azokat.

Magyarországi 14-éves lányunokámnak, a nyári szünidőben, a kötelező olvasmányként kijelölt Dante: Isteni Színjátékából kellett dolgozatot írnia. Igen, mint tanult, művelt európainak erre is szüksége van, vagy lesz a jövőben, de a külföldi irodalom tantárgyi majmolásából nem válik a magyar tanuló öntudatos, népét és hazáját szerető magyarrá. A fennmaradáshoz a fentebb közölt olvasmányok nélkülözhetetlenek. Miért nincsenek ezek az olvasmányok a tananyagban?
Amikor legújabban a Szlovák Tudományos Akadémia, vagy kormányrendeletre a kormány jutányos áron megjelentette a szlovákok ,,valós" történetét, amely közlések szerint, minden általunk, magyarok által elért történelmi teljesítmény ,,igazából" nem magyar, hanem szlovák lenne. Az MTA hallgat. De ettől is rosszabb, amit tesz; sulykol. Sulykolja a hazug, soha nem bizonyított finn-ugor elméletet a fiatal nebulók érzékeny, észlelő, elraktározó agytekervényeibe. Meddig tűrjük, hogy magyar adózásból egy szervezet, szabadon, gátlás nélkül, otthon, és világszerte hirdethesse megrontásunkra, és elvesztésünkre a magyarellenességet? Lenne még egy ország a világon, amely ezt a kiárusítást, országvesztést eltűrné?

És ne feledkezzünk meg Wass Albert munkáiról sem. A magyar monda- és mesevilág, amelyek ősműveltségünk történet világát meséli el, az erre érzékeny és nyitott elméjű gyermekeknek. Mindezen történetek ismertetésével már az óvodában kell gyermekeinket megszerettetni, mert ezek maradandók, s egy életre szólnak.

A szerb, román, szláv, cseh népek az anyaföldből merítették volna nemzetérzésüket? Nem. Ez az évtizedes állandóan ismétlődő minden oldalról hangoztatott gondolatformáló ráhatás következménye. Addig, amíg ők a nemzeteik javára építettek, egyházaikon, popájaikon át, addig mi évszázadokon át öntudatlanul romboltuk, feledtettük múltunkat, értékeinket s terjesztettük a mételyt, dicsérve az idegent, lenézve saját testvéreinket, ellenséges érzülettel viseltettünk irántuk, ha nem római katolikus hívők voltak. Ez volt az egyik tényező, ami megosztott bennünket. Ugyanakkor a mellérendelő életelméletünk folytán, megadtunk, és engedtünk minden követelésnek, amellyel nagyon is gyakran visszaéltek ellenségeink. Ezért is váltunk az idegenekkel türelmessé és nagylelkűvé, mert belénk nevelték az idegenek felsőbbrendűségét, amikor - mint írtuk - saját képességeinket, és fajtánkat lenéztük, nem becsültük. Pedig, ha rá tekintünk a tudományok, a feltalálók, a Nobel-díjasok, művészek, irodalmárok, költők, zeneszerzők névlistájára, akkor az ebben látottak alapján meggyőződhetnénk arról, hogy nem vagyunk alábbvalóak, hanem büszkén mondhatjuk, hogy sok nagynemzetet messze megelőzünk, ami nem lebecsülendő, hanem biztosíték a jövőre nézve, hogy nem veszünk el. Csak merjünk, és bízzunk önnön képességünkben, és a magyar testvériségben.

A Trianon vesztességeit hirdethetjük, de ne hivalkodjunk, mint ezt mások teszik. Azonban merjünk rendületlenül hirdetni az igazságtalan döntések tárházát, és ha majd megtanítjuk népeinket, és az érdeklődőket, a nem kitalált őstörténetünkre, akkor majd megbecsülést vívunk ki, és barátokat is fogunk találni, hisz így köztudottá válik, hogy nem mi lopkodtuk össze innen-onnan műveltségünket, hanem a Nyugat vette át tőlünk már a korai évezredekben.

Az európai népek; olaszok, franciák, spanyolok, angolok, németek és mind, akik Magyarországra jönnek, akkor nem az európai népek építkezéseinek silány utánzását akarják látni Magyarországon, nem e népek zenéjének, magyar zenészek által való utánzását akarják hallani - még akkor sem, ha az megüti, vagy éppen felül is múlná azok valamelyik utánzatát - hanem meg akarják ismerni a magyar építészek stílusát, amelyeket ők a messzi Keletről hoztak ide, és tették az európai építészeti kultúra egyik gyöngyszemévé, mondja Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság c. művében. Példának hozza fel Bartók, és Kodály magyar népdalgyűjtési munkásságát és az ezen a dallam-kincsen alapuló szerzeményeit, amelyek meghódították nemcsak Európát, hanem elismerést arattak világszerte. Merjük mindenben magunkat adni. Majd így fognak megbecsülni, és így fogunk egyéniségünkkel barátokat találni. Ha csak azon iparkodunk, hogy minél jobban, tökéletesebben sajátítsuk el szomszédaink műveltségét, kultúráját, akkor megvetnek, és elfordulnak tőlünk, mint gerinctelen, Európának semmit nem adó, csak onnan plagizáló, jellemtelen, és megvetni való nép. De, ha valami újat adunk - magunkról - akkor felfigyelnek ránk. Nyelvünk és a magyar föld mélye, az onnan kiásott leletek, a bizonyíték a messze évezredekre visszanyúló eredetünkre - messze megelőzve az indo-európai népeket - van mit felmutatnunk, van mire hivatkoznunk. Ismertessük meg az utóbb napvilágra került örökségünket. Ezt kell a ma ifjúságának első rendű, fő feladatául választania. Találjuk meg azt a komoly 10-15 fiatalt, akiket felnevelnénk a legmagasabb magyar tudományi ismeretekre, akik majd érdemben, méltán képviselnék népünket a nemzetközi tudományos körökben. Erre van a legnagyobb szükségünk. Ez élet vagy halál kérdése számunkra, mert már évszázadok óta nincs érdemben magyar tudományos képviseletünk. Létezik egy úgy nevezett MTA, de ez áltudományos szinten népünk sírásója. Tudományos színbe bújtatva mindent rombol, ami nemzeti önismeret, eredet, nyelv. Rombolja életerőnk. Gerinctelen, és megalkuvó. A hivatott célját, amit Széchenyi István adott neki, amidőn létrehozta a Magyar Tudós Társaságot. Ennek főtárgyává tette a magyar nyelv eredet kutatását, fejlesztését, és az ősi nyelv modernizálását, alkalmassá kívánta tenni a magyar nyelvet a korfejlődés igényének megfelelően: mindezt az MTA megtagadja, minden vizsgálat nélkül, hatalmi szóval visszautasítja a lelkes magánkutatók érdemleges meglátásait. Milyen magyar tudományosság ez, amely nem lép, nem vizsgál, nem tanulmányoz, egy helyben megragad. Hatalmi szóval, száz és száz kutatást visszautasít, elvet, nevetségessé, hiteltelenné, magyarkodóvá nyilvánít érdemes nagy, és sok nyelvismerettel rendelkező nyelv-, és történelem kutatókat, csak az oknál fogva, hogy ők a hivatottak, határozatot hoznak a finn-ugor elmélet megtámadhatatlansága érdekében, amely tabu kimondja, hogy a magyar nép származásánál fogva képtelen bárminemű civilizációs és kulturális fejlődésre. Tehát, amit mi magyarok tudunk, az mind átvétel, mások lekopírozása, beleértve a legegyszerűbb, és a legősibb szavaink sokaságát, mert az mind, csatangolásaink felvett terméke.
És itt illő megemlíteni, a népek emlékezetébe idézni az 1947. évi un. Párizsi Békeszerződés az európai államhatárok újrarendezése kérdésében mi történt, de senkit - beleértve a hitleri Németországot is - nem bűntettek, nem daraboltak fel, nem vettek el senkitől oly hatalmas területeket, mint tették azt az őshonos magyar néppel, és a mi jó voltunkból állammá szerveződött népek túlzott nemzeti érdekeit is figyelembe véve történt ez a gyalázat, mert a nagy hatalmak egyedül nekünk tagadták meg a népakaraton nyugvó újrarendeződést. De ekkor sem, soha nem robbantgattunk, nem rendeltünk “vadkanokat", akikkel megölettük volna a gyalázatot elkövetőket, mint a német és a habsburgi időkben tették Zrínyi Miklós hadvezér költővel, és Szent István király fiával, Imre herceggel, öt nappal királlyá koronázása előtt. Vagy nem mérgeztünk meg senkit olasz módra, mint azt tették a hatalomra vágyók Hunyadi Mátyással, Bécs második elfoglalása utáni ünnepségen. Ugyanez történt Atillával, a hunok, azaz a magyarok királyával.

Amikor Hunyadi János (1407-1456) és Kapisztrán János vezetésével a magyar hadak felszabadították Nándorfehérvárt (a mai Belgrádot), az akkori idők Európáját fenyegető legnagyobb katonai hatalma alól, II. Mehmet, török szultán hadai, és folyami flottája szorításából, - a város ekkor még magyar volt. Csak ezután a habsburgi magyarellenes törekvések következtében vált török, majd szerb kézre, csak úgy, mintha az örök időktől fogva szerb felségterület lett volna. Mi magyarok ekkor sem robbantgattunk, és Pozsony koronázó városunk elkobzása esetén sem, mert a magyar lélek erre nem képes. Bíztunk az igazság győzelmében, és a békés tárgyalások lefolytatásában, amelyek következtében Horthy Miklós kormányzónak sikerült is egy kis részt visszaszereznie, amíg azt aztán ismét el nem kobozták tőlünk. Mert úgy látszik a bűn, a félrevezetés erősebb az igazság szavánál.

Mert, hogy lehet azt ésszel felfogni, hogy ha a béke egyezmény tényleg az igazságos békét szolgálná - mint aminek hirdetik -, akkor Ausztria, akinek a császára, aki magyar király is volt egy személyben, ő volt az, aki Tisza István magyar miniszterelnök, a háború egyetlen ellenzőjének, tanácsát figyelmen kívül hagyva, háborúba kényszerítette Ausztria-Magyarország haderejét. De még akkor is kinyilatkozta, hogy győzelem esetén sem hajlandó szerb terület elcsatolását végre hajtani.

1920-ban Ausztria egészen Sopronig követelte magának a hozzácsatolandó terület határát (Sopron, a leghűségesebb város, lehetőséget kapott, hogy népszavazás útján döntsön hovatartozásáról. Magyar város maradt az országunk kebelén belül.) Az új osztrák területnek, melyet akkor Burgenlandnak kereszteltek át, ellenben eredeti neve; ,,Őrség", majd ,,Lajta Bánság" volt. Ezzel a követeléssel az osztrákok (németek) egy 900 éves egyezményt szegtek meg. Az Árpád-kori okmányok áttanulmányozásából derült ki, hogy Géza, I. István apja, jószántából, önként odaadományozta a német-római császárnak a Bécsi-medencét, azzal a feltétellel, hogy a jövőben a németek soha semminemű területi követeléssel nem lépnek fel ellenünk. Az osztrákok ezt a 900 éves egyezményt szegték meg Trianonban, amikor saját szövetségesük ellen fordultak területköveteléssel. 261 618 magyar élt itt, Burgenland területén (4020 km2-en), akik ezután osztrák állampolgárokká lettek. Az igazság, a becsület, a szava hihetőség, az emberiesség arcul csapása. Másként, az ocsmány aljasság, a nyerészkedés, a szomszéd közösség felrúgása, az emberi bűnök netovábbja, amit a ,,sógor" Ausztria ellenünk elkövetett. E tettével Ausztria az emberiség megvetését vette magára örök időkre.

A LAJTA BÁNSÁG

Sokan a magyarok közül abban bíztak, hogy a francia Antant csapatok, amelyek 1919 májusában érkeztek Szegedre, megszabadítják hazánkat a kommunisták, zsidók és a szabadkőművesek túlkapásaitól. A kommunista forradalom alatt az ország vezetése ugyanis ezeknek a kezébe került, ami szociális, gazdasági és erkölcsi zavart idézett elő. Prónay Pál megszervezett egy megbízható hadsereget azokból a tisztekből, akikkel a kommunisták letetették a fegyvert, Linder Béla híressé vált mondása következtében, ,,Nem akarok katonát látni." Így, védtelenül hagyták az országot, szabad utat engedve a szerb, cseh, rumán megszállásnak. A Történelmi Magyarország területéről e hadseregben csoportosultak a magyar hazafiak. Minden nemzetiségi csoport jelen volt e hadseregben, és ebből alakult ki a nemzeti hadsereg. A magyar orgoványi parasztok, amikor bevonultak, levetették csizmájukat, hátra hagyva valamely családtagjuknak, számítva arra az eshetőségre, ha esetleg nem élnék túl a háborút, legalább a családban legyen valakinek egy pár csizmája. Ezeket nevezték a Rongyos Hadseregnek, amely körülbelül kétezer emberből állt, és a királyi kormány minden támogatása nélkül verődött össze, sőt mondhatjuk, annak ellenére. Előző századok szabadságharcosainak Habsburg-ellenes háborús taktikáit alkalmazták, anélkül, hogy tudatában lettek volna ennek.

Prónay közösen Gróf Károlyi Gyulával szervezett egy forradalmi ellenkormányt, amelyben Horthy Miklós is szerepelt. A franciák nem engedélyezték e magyar forradalmi ellenkormány megalakulását, túl nacionalistának tartották. Csak egy liberális kormányt engedélyeztek. Károlyi Gyula forradalmi kormányát feloszlatták, de a Prónay által szervezett hadsereg fennmaradt. Trianon után minden áron megakadályozták, hogy kialakuljon egy magyar nemzeti kormány, amely valóban a magyar nép érdekeit szolgálta volna.

Prónay érdeme volt e hadsereg létrehozása, amely aztán támogatta a Horthy kormányzatot. Ez a nemzeti magyar hadsereg biztosíthatott volna egy igazságos, békés elrendeződést és határkiigazítást, de a kommunista zsidó Kun Béla és társai olyan magyarellenes rémtetteket vittek végbe, amely kiváltotta a magyar reakciót, melyet a történelem ,,fehér terror-nak" nevez. Ez idő alatt sok zsidó vesztette életét. Sajtón keresztül ez ügyet, kellő megvilágítás nélkül, nagyon felnagyították és Magyarországot világszerte zsidóellenességgel vádolták, ami nagyban hozzájárult a határkiigazítás visszautasításához. Amikor a magyar megtorlás befejeződött, létrehozhattunk egy nemzeti kormányt, amely jogosan követelhette a határ kiigazítást, de sajnos az Antant-tól jövő nyomás, és a sajtó sugallatára, csak szabadkőműves politikusok kaphattak szerepet, olyanok, akik megegyeztek a külföldi politikai korlátozásokkal. Az országon belül a kormány nemzetinek mutatta be magát, de döntései másként beszéltek. Nem volt elég erős, ezért kénytelen volt megalkudni. Először is, Gróf Apponyi Albert helyett Horthy Miklóst választották kormányzónak, aki könnyen befolyásolható lett Gróf Bethlen István, Gróf Teleki Pál, Gróf Bánffy Miklós és Gömbös Gyula által. Legfontosabb érdeke az erdélyi származású minisztereknek nem az ősi föld visszaszerzése, vagy legalább is az igazságos néprajzi határ elrendezése, hanem az Erdéllyel elveszített birtokaik után járó kártérítés visszafizettetése volt. Bauer Ottó ezredes vezetése alatt német-, kommunista- és zsidóellenes nacionalisták jöttek Magyarországra, miután a berlini puccs nem sikerült. Megpróbálták a német császárság visszaállítását. Kijelentették, hogy ,,régi határainkat tiszteletben tartják, és nem aspirálnak a német ajkú vidékekre abban az esetben sem, ha Ausztria Németországhoz lesz csatolva." Ez a kijelentés kétségtelenné teszi azt a tényt, hogy a Bauer-csoport az Anschluss sikeréért dolgozott.

Prónay megbizonyosodott arról, hogy az egyesült nagy Németország ugyanolyan veszélyes ránk nézve, mint a pánszlávizmus. Prónay meglátása szerint az a tény, hogy a németek 1927-ben megakadályozták az Őrség elválasztását Ausztriától, azt jelenti, hogy Ludendorff ezredes közép-európai Anschlusst tervezett. 1920 nyarán jött az első alkalom, amikor megnyílt a lehetőség Magyarország részére, hogy kitörjön a kisantant szorító gyűrűjéből. E lehetőség Millerand francia elnök külügyminiszterének gödöllői látogatásával érkezett. Javaslatot tett Magyarország és Lengyelország fegyveres erőinek orosz-elleni harcára. Ennek fejében visszakaphatnánk Kárpátalját és a Felvidéket. Kitűnő alkalomnak mutatkozott, kitörni a trianoni elszigeteltségből, és létrehozni a barátságos lengyel-magyar határt. A franciák először ezt az ajánlatot mint ,,Nyugat bástyájának", Csehszlovákiának ajánlották, melyet ők visszautasítottak. - Jegyezzük meg; Csehszlovákia a lehető legelső alkalommal megtagadta azt a szerepet, amelyet megalakítása feltételeként a nemzetközi fórum előtt nyilvánosan elvállalt. A franciák ezután Magyarországhoz fordultak. A francia javaslat szerint, 100 000 katonával kellett volna segítenünk a lengyeleket. Bethlen és kormányunk visszautasították az ajánlatot mondva: ,,Nem sérthetjük meg a németeket". Prónay véleménye szerint a lengyelek megsegítése nem a németek, hanem a bolsevizmus ellen irányult volna. A csehek akkori szervezetlensége, a francia felszólítás kihasználásának lehetősége, olyan adott momentumokat jelentett, amelyek soha többé vissza nem tértek, és amelyeket kihasználatlanul hagyni nagy bűn és vétek volt. ,,Pilsudszky által vezetett légionistákkal egyetemben nemcsak megakadályozták Bugyonnij lovas csapatainak - aki az orosz főerőtől elszakadva, messze előre tört - nyugat felé való további előrenyomulását, de a vörösöket ki is verték az ország határain túl." (Prónay, 217-218) Megállapíthatjuk, ennek az alkalomnak elmulasztása nagy hiba volt. Prónay, már a francia javaslat előtti időben próbálta meggyőzni Horthyt egy lengyel-magyar kommunistaellenes szövetség létrehozására. Ez az igyekezete sikertelen maradt, mert Gömbös és Wolff kijelentették, hogy már előzőleg ígéretet tettünk Németországnak és ezt nem törhetjük meg. (Prónay, 218)

A Trianoni Diktátum 1920. június 4-i aláírása után a magyar határkiigazítási törekvés lángja erősen égett. E mozgalom vezetője Prónay Pál volt. Nagyon ellenezte az erdélyi szabadkőművesek, Bethlen István, Teleki Pál tevékenységét. Ezért titokban támadást készített elő az imperialista csehek ellen. Több támadási kísérletet dolgozott ki, melyeket az év december 25 éjjelére időzített. Köpcsényből kijőve támadták volna meg a Pozsonyi hidat: Szőny városból a komáromi hidat, Szobról, amely Balassagyarmattól északra fekszik a fő támadás Léva ellen irányult volna. Prónay szerint számításba vették az itt élő magyar lakosság segítségét és számításuk szerint könnyen kiverhették volna a megszálló cseheket. Már minden készen állt. Segítséget vártak a szudéta németektől Bauer Ottó vezetése alatt, akit értesítettek a tervezetről. Ilyen megszervezett, többirányú támadást a csehszlovákok semmiképpen sem bírtak volna visszaverni, mivel még szervezetlenek voltak és egyenetlenség uralkodott köztük. A kisantant ekkor még nem létezett. Prónay az osztrákok beavatkozását is remélte, hogy kiűzik a cseheket az elfoglalt osztrák területekről. Mint említettük, az összpontosított támadás 1920. december 25, este 10 órára lett ütemezve. (Prónay, 225)

Teleki Pál és kormánya tudomást szerzett a készülődésről és követén keresztül tudatta Prónayval, hogy ő és kormánya nem vállal semmi felelősséget, és azonnal állítsa le a készülődést, mert ha nem, akkor sürgönyileg értesíti a cseheket a készülődésről: ,, . . . nem való, hangoztatták felém fordulva, neked elibe vágni a kormányzó úr programjának, mert te tudhatod legjobban a közeljövőbeli szándékát. . ." (Prónay, 226) Telefonon a kormányzóhoz rendelték Prónayt. Érkezése után, Horthy így szólt hozzá: ,,Mit akartok megint véghezvinni, ti szerencsétlenek? Romlásba viszitek az országot - szereltesd le azonnal ezt az akciót, mivel a cseh követ már el akarja hagyni Budapestet. Ezzel elrontanátok azokat a terveket, melyeket én már Berzeviczy által kidolgoztattam, és jövő tavasszal azok alapján kiverem és összetöröm a cseheket és megtisztítom tőlük a Felvidéket." (Prónay, 226-227) E kényszer hatása alatt, Prónay elállt terve megvalósításától. Írja, hogy a katonákat nagyon letörte a határozat, de legjobban e terület magyarságát bántotta a terv feladása. Ez időben az Etelközi Társaság, amely szabadkőművesek gyülekező helye volt, támadást indítottak Prónay ellen és követelték eltávolítását az általa szervezett és irányított katonaság éléről. Zavarta őket, hogy volt egy magyar, aki sikeresen harcolhatott volna érdekeinkért.

Ha Prónay szerénységből nem állt volna félre és nem adta volna át a hatalmat önként Horthy, Teleki és Bethlen kezébe, Magyarország sorsa jobbra fordulhatott volna. Visszaszerezhettük volna elrabolt területeink egy részét, megvalósíthattuk volna a már elfogadott szociális reformokat, amelyeket nem valósíthattunk meg a kettős monarchia ügyvitele miatt. Mint ahogy Pilsudszky megszabadította hazáját a rátörő oroszoktól, vagy Kemal Atatürk szembeszállt a törököket minden oldalról támadó ellenséggel, végül is megvédhette országát és modernizálhatta a jövőre nézve, ugyanúgy Prónay is végbe vihette volna küldetését, amire rendeltetett. Ez megvalósulhatott volna, ha kormánya segítséget és nem gáncsoskodást nyújt. Álcázott támadások érték, befeketítették nevét és végül is megvonták tőle a hadsereg vezetését.

A magyar területekről való kivonulás időszakában szabad katonai csoportok létesültek a magyar kormány tudta nélkül, azzal a szándékkal, hogy felbátorítsák a népet az Őrség, Ausztriához való csatolása ellen. Prónayt leváltották e szabad hadak vezetéséről és zászlóalját ő nélküle 1921 augusztusában Burgenlandba helyezték. Az, hogy Horthy hatalomra juthatott, kormányt alapíthatott, kizárólag e zászlóalj erejének és egységének köszönhető. E hadsereg vezetői Rosenbergerrel felkérték a kormányt, hogy helyezzék vissza Prónayt posztjára, különben megtagadják a burgenlandi szolgálatot a kiürítések idején. Horthy meggyőződve arról, hogy a zászlóalj Prónay nélkül nem képes ellátni feladatát, 1921 szeptemberében visszahelyezte őt a hadosztály élére. 1921. szeptember 6-án Prónay megérkezett Sopronba, ahol kapcsolatba került Felsőőr (Oberwart) és Pinkafő (Pinkafeld) helyi vezetőivel, akik úgyszintén ellenezték az elszakadást. E helyi vezetők ugyanazon véleményen voltak, mint Prónay is, hogy Burgenland legyen egy autonóm terület. Ezt találták az egyetlen kivezető útnak az elcsatolás ellen. Bárdoss Béla javaslatára Lajta Bánságnak keresztelték e térséget. Ideiglenesen Prónayt választották bánná az elkövetkezendő választásokig. Az újonnan alakult autonóm Lajta Bánság megalakulását magyar, német és horvát nyelven hirdették meg. Postabélyeget és hivatalos pecsétet is adtak ki. A bélyegeken láthatók a környék várai és az egyiken Prónay portréja. Ideiglenesen Prónay töltötte be a bán tisztségét, mert a helyiek féltek elvállalni az osztrákok esetleges megtorlása miatt. A többi ügykezelési hivatalosokat is a független hadsereg kötelékeiből választották meg. Mindent pontosan megvitattak és megterveztek. A Prónay által alakított Lajta Bánság nem azonos terület a most Burgenlandnak nevezett területtel. A Lajta Bánság Moson, Sopron, Vas megyékből és a Rábától keletre eső területekből alakult.
A független Lajta Bánságot 1921. október 4-én hirdették meg. Ez egy nappal később történt, hogy a magyar kormány kiürítette e területet az egyezség szerint. A függetlenségi kiáltványt Felsőőrön (Oberwart), Németújvár, Felsőpulya, és Nezsideren hirdették meg. Minden falu képviselete megjelent e helyeken, a falvak pecsétjével és szavatolásával. Mind elfogadták a nyilatkozatot és felesküdtek Prónayra. Délután folyamán sürgönyök érkeztek egész Burgenland területéről, értesítve Prónayt, hogy a nép egyhangúan elfogadta a független bánság megalakulását. Dr. Lévai Ferenc sürgönyileg értesítette Ausztriát, a magyar kormányt, az Antant hatalmakat, hogy népakarattal ez a terület függetlenné vált. E népakarat döntésének valódiságát a Bánság tanácsadói testülete igazolta, mely 400 falu önkéntes csatlakozását jegyezte fel. A Bánság hivatalos álláspontja volt: független államként élni, és alkalom adtán visszakapcsolódni Magyarországhoz. (Prónay, 278) Ez a gyors, nem várt helyzet meglepte Ausztriát, és először nem is tudtak tenni semmit. Még az Antant sem emelt kifogást, mert hisz minden a népakarat figyelembevételével történt, amit kezdetben éppen ők hirdettek. Ezért minden a legjobb magyar érdekeknek megfelelően haladt előre, egészen addig, amíg Bethlen István miniszterelnök nem lépett közbe. Megsürgönyözte Prónaynak, hogy nem ismeri el a Lajta Bánság függetlenségét. Magyarok, akik nem a kormányt képviselik, nem cselekedhetnek Magyarország nevében. Elrendelte a revizionistáknak Nyugat-Magyarország elhagyását. Bethlen levélben figyelmeztette Prónayt, hogy mi történik akkor, ha nem adja fel a területet: ,,. . . Magyarországot a külvilágtól teljesen elzárnák, beszüntetnék a vasúti forgalmat mindenütt és minden irányban határainknál. Az ország nem kapna sem szenet, sem petróleumot, sem sót, sem fát, sem semmiféle javakat, amelyek nélkül ez a csonka ország megélni egyáltalán képtelen. Beszüntetnének minden fizetést Magyarországgal szemben. Állatainkat nem vihetnők ki, lisztünket nem exportálhatnók - amennyiben pedig ilyeneket kivittünk volna, a függőben levő fizetést nem teljesítenék. Megszűnnék a személy- és postaforgalom kifelé, a távíró és a telefon, szóval el lennénk zárva a világtól úgy - sőt még jobban - mint az orosz proletár állam." (Prónay, 290) . . . ,,Itt Budapesten apránként szénhiány folytán megszűnnék a forgalom, a világítás, megszűnnék a gyáraknak az üzemeltetése; a drágaság - amely ma már óriási -, napok, sőt órák múlva olyan mérveket öltene, amelyet rövid időn belül az itt lappangó és rejtőzködő bolsevisták és a keresztény irányzattal szemben ellenséges érzelmű zsidóság a legrövidebb idő alatt forradalmi jelenségek előidézésére használnák fel." (Prónay, 290) . . . ,,Budapesten a vörös forradalom újból kitűzné a zászlaját úgy, hogy nektek a között kellene választanotok, hogy az osztrák határt tovább is védjétek, vagy pedig, hogy Budapestre jöjjetek a forradalom letörése végett." (Prónay, 291)

Ez csak mind feltételezés volt. A Prónay által előidézett helyzetet a magyar kormány saját előnyére használhatta volna föl. A 400 falu egyesülése, amely kinyilvánította függetlenségi óhaját, sokkal hivatalosabbnak tűnik, mint a Túrócszentmártoni, Gyulafehérvári Nyilatkozatok, amikor a tótok és oláhok szavaztak a hovatartozás felől, na, és ne feledkezzünk meg a korfui jugoszláviai nyilatkozatról sem. Sajnálatos, hogy a Bethlen-kormány visszautasította a nyilatkozatot, és hazaárulásnak minősítette azt, mivel az Antant tárgyalásokat ígért Velencében, ahol állítólag Magyarország javára fognak dönteni. Ez meg is történt, de a döntés nem kedvezett nekünk. Egy biztos, szabályos előnyhelyzetet feladni egy bizonytalanért nagyfokú politikai naivitás, hinni a beígért szóban a helyett, hogy tények, helyzetek előidézésével kierőszakolnánk érdekeinket. Ez majdnem hazaárulás volt. Gömbös Gyula tanácsára kormányunk elrendelte Budapesttől a Lajta Bánság felé vezető utak lezárását, hogy a nép ne mehessen a revizionisták segítségére. Nádassy Imre ,,E.K Sz." országos főkapitány nyilatkozata: . . . ,,a Nyugatra iparkodó felkelőket már Budapesten kell lefogni, internálni vagy visszatoloncolni illetőségi helyükre." (Prónay, 280) Horthy írja Prónaynak: ,, . . . Rögtön a távirat vétele után el fogom rendelni azt, hogy a felkelő csapatok Nyugat-Magyarország területét elhagyják." (Prónay, 285) A velencei tárgyaláson, amikor Bethlennek az Antant megígérte a soproni népszavazást, a liberális magyar kormány ezt kedvező magyar helyzetnek nyilvánította, és ezt nem akarta megzavarni a Lajta Bánság ,,áldatlan" helyzetével.

Burgenland lakosságának nagy része az utcára vonult kinyilvánítani óhajukat, hogy nem akarnak osztrák uralom alá kerülni, de mivel ,,hazánk" kormánya feladta igényét e területre, így függetlennek jelentették ki magukat. Ugyanakkor nem akartak bajt okozni az anyaföldnek, mivel Magyarország kivonta hivatalnokait a területről, a revizionisták pedig kizavarták az osztrák megszállókat, így a legméltányosabb megoldás a függetlenség kinyilvánítása lett, saját kezükbe vették sorsuk irányítását. A Lajta Bánság minden zavaró hatás nélkül jött létre, az ott élő népek tudtával és beleegyezésével. Prónay vázlatos megnyilvánulása erről így hangzik. ,,A felelősséget mi, szabadcsapatok viseljük, nem pedig a hivatalos magyar kormány." (Prónay, 298) Prónaynak nem sikerült Horthyt meggyőzni, végül is Horthy kijelentette, hogy ha a revizionisták nem hagyják el Burgenlandot, akkor ő maga vonul fel hadseregével ellenük. E fenyegetésre Prónay zászlóalja feladta a Bánságot. A számos baloldali szabadkőműves támadása pedig véglegesen elmozdította Prónayt a szabadcsapatok éléről.

Bethlen István miniszterelnöksége idején, Horthy kormányzósága alatt, a szabadkőművesek a világsajtó hírszolgálata és a nyugati hatalmak támogatásával magukhoz ragadták a hatalmat. Magyarországon ez időben az életszínvonal figyelemre méltóan felemelkedett, az idegen üzleti vállalkozások száma úgyszintén elterjedt. Fokozatosan átvették az ország gazdasági életének vezetését, kiszorítva a magyarokat a jobban fizető és befolyásosabb állásokból (sajtó, rádió, bank, ipar, tanári, ügyvédi, orvosi munkakörök, stb). Ennek észrevétele elégedetlenséget váltott ki a magyar nép körében. Nagyon sok volt az opportunista, aki pozíciót és politikai szerepet óhajtott. Ennek eléréséért magyar neveket vettek fel. Kifelé magyarnak látszottak, belülről azonban ravasz szabadelvűek voltak. A kormány és ügyvitele a szabadkőművesek befolyása alatt segítette ezeket céljuk elérésében. A kormány politikáját a sajtó is támogatta. A magyar határkiigazító mozgalom sikertelen lett, de nem azért, mert a magyar követelés igazságtalan és túl merész lett volna, hanem azért, mert a nyugati hatalmak csak olyan kormányt ismertek el Trianon-tól kezdve, amely az ő nézetükön volt. Tárgyalták a magyar határkiigazítást, és úgy nézett ki, hogy komolyan is veszik, de mindez csak a magyar nép félrevezetését szolgálta. Abban a pillanatban, amikor a revízió kérdése komolyan felmerült, mindjárt magyarellenes szónoklatok, cikkek jelentek meg, külföldön és az országon belül is.

Mostanában gyakran hallunk, még az emigrációban is, olyan megnyilatkozást, hogy a burgenlandi magyarok elnémetesedtek, itt már nem remélhetünk határkiigazítást. Mégis, ha közelebbről megvizsgáljuk, az itt élő magyarok érzésvilágát, akkor egy teljesen más képet kapunk, mert ők magukat nem számítják osztráknak. Ausztriában még mindig él a ,,lokál patriotizmus". A nemzetiségek még most is inkább tartják magukat tirolinak vagy stájernak, mint osztráknak.

Abban az időben, amikor Magyarországon még osztályrendszer volt és az ősi magyar vármegyerendszer fennállt, a hangsúly a vármegye ügyvitelén volt, és nem a politika jelentőségén. Magyarországon az állameszme volt az összefogó erő. Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Németországban a tartományok harcoltak a vezetésért. A magyar vérszerződés, amely egyesített bennünket egy föderációba, kb. 500 évvel előzte meg a fent említett európai államokat. XI. Lajos (1461-1484) egyesítette a franciákat. Bismarck (1815-1896) egyesítette a német államokat. Olaszországot Garibaldi (1807-1882) egyesítette. A magyar 896-os állameszme még mindig tartja mágnesességét. A burgenlandi magyarok lelkületében, 80 évi idegen uralom alatt, még mindig él az ezeréves állameszme. Az itteni magyarság nem tekinti magát burgenlandinak, már csak azért sem, mert ez egy rájuk erőltetett idegen földrajzi elnevezés, Trianon szülöttje. Az itt élő magyarság az Őrség népének vallja magát.


Botos László
2015-05-28


 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
Botos László : Dr. Padányi Viktorról
  2017-12-17 20:52:03, vasárnap
 
  Dr. Padányi Viktor mind eddig nem ismert okfejtésben tárja elénk őstörténelmünk kialakulásának eddig összegezettlen, be nem cementezett, de kevésbé bizonyított fejezeteit. Az olvasó eltűnődhet, hogy is volt, hogyan történhetett? Kárpát-medence őshaza? Szumir-magyar ősnyelvi azonosság? Vagy csak 1100 év a Kárpát-medencei élettérben?

A fentnevezett szerző korábban még nem ismerhette a kutatási és mondhatom már be is bizonyított kutatási eredményeket; de nagyon jó átlátással, megérzéssel jól és elfogadható magyarázattal ismerteti az olvasót, amiről az MTA hallgat: egy eddig nem bizonyított, de hosszú idők óta tanít egy mások érdekű származási elméletet, névszerint a finn-ugor elmélet. Ideje lenne, hogy végre népünk, egy világosabban és elfogadott származási ismeretet tanítson.


A legújabbkori kutatások meggyőztek arról, hogy a magyar nép a Kárpát-medencei terület őslakója: de ha az újabb bizonyságok alapján mégsem bizonyulna valósnak, úgy az igazság érdekében elképzelem, elfogadhatóvá tenni egy másik származású elmélet esetleges elfogadását. Amikor Dr. Padányi e fenti (lenti) dolgozatát írta, a szumir származás hite meggyőző volt. Ezért, itt az olvasó elé tárom a szerző szumir elemzési munkáinak egy részét, de dolgozata így is egy teljes képet ad őseink történelmének hiteles, messze időkben történt küzdelmes útjáról.

A TELJES TANULMÁNY AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
Botos László: Trianoni szemelvények ( a teljes könyv)
  2017-11-23 22:15:03, csütörtök
 
  Amiért támogatnunk kell az MVSZ Nemzeti Konzultációját!!!!!!!

Botos László: Trianoni szemelvények


Link







A Magyarságtudományi Intézet honlapja: Link


Tárgymutató: Link




 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
Czike László: Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
  2017-10-24 23:18:01, kedd
 
  Az összeesküvés elmélete és gyakorlata

Manapság egyre gyakrabban halljuk valamely ‘elfajuló politikai vitában', hogy az
egyik partner - miközben mutatóujját tiltó mozdulattal emeli fel - ekként fenyegeti meg a másikat: ,,No-no, ez már ‘összeesküvés-elmélet'!" Mintha ez valami össze-tett szitokszó lenne vagy pláne bűnös fogalom, sőt gondolat, mit íratlan szabályok - társadalmi konvenciók, gentlemen-agreement - tiltanak; a vitázó felindulásában, óvatlanságból olyan szellemileg ‘elzárt', tiltott területre tévedt, amely nyomban elhagyandó: ezért a szelíd figyelmeztetés...

Tabu szavak és gondolatok
Hát nem roppant különös, hogy miközben az egész nagyvilágon egyre szélesedik a formális demokrácia (egyesek már tényleg azt csinálnak velünk, amit akarnak!), addig mintha ezzel egyenes arányban, szépen szaporodnának azok a kifejezések, amelyeket ‘komoly úriember' nem ejt ki a száján, ha jót akar...?! Mert ha mégis makacsul ragaszkodik a logikus és konzekvens gondolkodás szabadságához, és a dolgokat nevén nevezi: könnyen obligóba kerülhet - kiközösítik, bolondnak nézik, a társadalom perifériájára száműzik, kitaszítják, nem kap munkalehetőséget, vagy le is tartóztatják; esetleg börtönbe vagy bolondokházába is csukják... Rendkívül hatékony tud lenni a ‘bűnüldözés', hogyha szavakat és gondolatokat likvidálhat!

Jegyezzük meg jól: a szavak és a gondolatok a legveszélyesebb fegyverek, ezért hivatalból üldözendő minden olyan kimondott vagy pláne le is írt önkifejezés, amely az úgynevezett ‘tabu-témákkal' kapcsolatos. Minden felnőtt személyiség külön figyelmeztetés nélkül köteles állandóan önvizsgálatot tartani, korszerűsíteni ‘tabu-szótárát' és betartani az íratlan verbális tiltásokat, hiszen a felelősségteljes közösségi beilleszkedés elsőszámú mércéje, mennyire is fejlett az öncenzúrázási készségünk. Az egykori diktatúra cenzúrája éppen azért ‘szűnhetett meg', mert a szervezett, hivatalos formát kissé szűkítve, helyette az öncenzúra kötelezettségét ültették belénk, ami a gondolatrendőrség és a gyűlöletbeszéd-törvény előképe is.

Igazság helyett jog
Azelőtt kifejezetten úgy tűnt, hogy az országot építjük magunknak; manapság úgy tűnik, hogy helyette a nemzetközi tőkét építjük egy egyre szegényedő országban, ami egyrészt önsanyargató pótcselekvés, másrészt pedig egyértelműen tévút. Ha a tőke minden rajtunk termelt/termett hasznát kiviszi az országból, akkor az állam a minimálbéren tengődőkből és a kényszervállalkozókból akar majd megélni, ami egyenes út az önfelszámoláshoz. Nemrég olvastam egy sajtószemlében, hogy egy gyakorló bíró kijelentette: az igazság őt nem is érdekli, csak a jog. Ez nagyjából olyan, mintha egy orvos - szemben hippokratészi esküjével - kijelentené, hogy őt a beteg gyógyulása nem érdekli, csak a műtét... De a szabadsággal is problémák vannak; - szoros összefüggésben az ún. ‘sajtószabadsággal', ami ma még inkább kvázi ‘48-as vágyálomnak tekinthető, mint 150 évvel ezelőtt... (1) A tájékoztatás az intézményesített hazudozás mélypontjára süllyedt. (2) A lényeges kérdéseket már érinteni sem szabad, társadalmi szinten kötelezővé vált a mellébeszélés. (3) Az igazmondókat, a másként gondolkodókat mindenünnen kiközösítik. (4) Nincs igazság; minden igazság rész-igazság, vagy relatív - állítják. ,,Csak érdek létezik, ez tiszta beszéd; aki mást állít, az hazudik" (Gyurcsány). (5) A sajtó és a média az uralkodó (multinacionális és hazai) lobby-érdekek érvényesítésére államilag intézményesített dezinformációs központ. (6) Közügyek címén a demokrácia főbb fórumain csak gusztustalan személyeskedések (aki kapja, marja; vádaskodás, kéz kezet mos, stb.) folynak, az igazi problémákat közösen rendre elhallgatják. (7) Az oknyomozás, az igazság kiderítését célzó (sajtó)kötelezettség immár megszűnt; a megfélemlített illetékesek (pl.: ,,K & H"-botrány, stb.) már semmilyen disznóság feltárására nem is törekszenek. (8) A sajtótörvény alapvető kitétele: ,,A hír szent, a vélemény szabad" - frázissá üresedett, a tájékoztatási monopólium által kreált ‘hírek' ellenőrizhetetlenek, a sajtó apologetikus véleményeket közöl, mert le van fizetve. Az igazság még könyv formájában sem jelenhet meg. Ezen állapotokon az sem változtat, ha a sajtószabadság sérelmét ‘szalonképesen' szponzorálásnak hívják. (9) A korrupció összességében a társadalom ‘hivatalos működési elvévé' vált.

Az igazság, a jog - ,,amikor a jog asztalánál mind egyaránt foglal helyet" -, a sajtószabadság helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint hogy: Sándor György a Magyar Nemzet szeptember 11-i számának hétvégi mellékletében idézi Czike Lászlót, aki a Nemzetőr szeptember 1-i számában idézte Petőfi Sándort a világ-szabadságról. Az eltüntetett világszabadságról, amelyről már beszélni vagy írni legyintve sem érdemes. Mert ‘a projekt goodwillje' gyakorlatilag nulla...

Vérszerződés és eskü
Amikor például valamilyen világi vagy vallási tanúságtételre kerül sor; eskünket veszi az erre hivatott, felkent vagy feljogosított grémium. ,,Esküszöm, hogy csak az igazat; a teljes és tiszta igazat fogom vallani." - mondjuk például tanúként a bíróság előtt. ,,Holtomiglan - holtodiglan; jóban - rosszban kitartok melletted!" - esküszünk az oltár előtt, házasságkötéskor. Az orvos hippokratészi esküt tesz; - arra esküszik, hogy minden körülmények között az életet igyekszik megőrizni, és terápiájával a gondjaira bízott beteg egészségét igyekszik visszaadni. A bírák arra esküsznek (?), hogy kiderítik az igazságot, az esküdtek ugyanerre; - az ügyvédek pedig ügyfelük érdekeinek maradéktalan képviseletére, a jog korlátain belül. De a honvédek is esküt tesznek, mégpedig Magyarország területi integritásának, illetve szuverenitásának megőrzésére, megvédésére. Az országgyűlési képviselők, vala-mint a Kormány tagjai is megesküsznek, hogy minden körülmények között csakis Magyarország érdekeit képviselik, hűen az Alkotmányhoz, s emellett megőrzik az állam titkait. A lényeg, hogy aki az életét teszi fel valamilyen holtig tartó ügyre - vagyis küldetést, hivatást (felelősséget!) vállal más emberekért, egy jól körül-határolható, exkluzív csoport tagjaiért, az esküvel kötelezi magát, hogy jövőbeli cselekedetei nem fognak eltérni az eskü szövegében előírt magatartási normáktól.

Talán furcsa lesz, hogy egymás után megemlítek még két esküvéssel kapcsolatos vonatkozást, vagy inkább példát... Esküszöm, csak azért teszem, hogy láttassam: vannak, előfordulhatnak olyan esetek, precedensek, amikor a különböző eskük ellentétbe, ellentmondásba keveredhetnek egymással; nem kevés ‘bonyodalmat' idézve elő - egyrészt az eskütevő lelkében, másrészt az esküt vevő szervezetben, annak ‘szabályszerű' életében, a társadalomban. Esküt tesznek a legkülönbözőbb titkos társaságok tagjai is: a szervezet érdekeinek messzemenő képviseletére, az erre irányuló (célirányos) magatartásra és tettekre, a társaság működését jellemző titkok megőrzésére, akár életük elveszítése árán is. De mit is mond Petőfi Sándor, a szabadságról írott legszebb költeményében? ,,A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, - hogy rabok tovább nem leszünk!" (Az egyszerűség és stílszerűség céljából most én idézem a korábban engem idéző Sándor Györgyöt, aki éppen ezt a sort idézte Petőfi Sándortól.) Vajon mi az erősebb kötelék: a szervezeti titok-tartás, a nemzeti létérdek vagy a szent világszabadság? Ezek ellentétes érdekek.

A honfoglalást megelőzően hét vezérünk (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tass, Huba és Töhötöm) esküvéssel megerősített vérszerződést kötött a törzsek egyesítéséért a felderített jövendő haza megszerzésére; szent esküjüket soha nem szegték meg, a magyar honfoglalást végre is hajtották. Aztán a legújabb kori ‘esküvők' meg ,,a tőke szabad mozgásának biztosítása" jegyében bagóért eladták a szent földet, hol sírjaink domborulnak; mert a globális eskü magasabb érdeknek bizonyult. Vajon mi erősebb kötelék: hogy a világ proletárjai helyett a világ tőkései egyesüljenek közös páholyban, - mi meg egy közös karámban? Mi erősebb eskü: a ,,rabok tovább nem leszünk", a nemzet létérdeke vagy ,,a tőke szabad mozgása", ami szöges ellentmondásban van a világszabadsággal?!

Paktumok és bűnszövetség
Ki ne emlékezne - ha máshonnan nem, hát középiskolai tanulmányaiból - a római triumvirátusokra (kettő volt), amelyeket (Sándor András meghatározásával élve) jellemzően két hadvezér és egy pénzember (a korabeli bankár, a szponzor!) kötött a hatalom megszerzése és megosztott gyakorlása érdekében? A hadvezérek aztán néhány nyertes csata megvívásával a hátuk mögött - ‘ejtették' a pénzembert, hogy a teljhatalom birtoklásának egyszemélyi jogát végül is egymás között döntsék el...

Még az 1980-as évek derekán Reagan és Gorbacsov Máltán megegyeztek a világ újrafelosztásáról, ami (Sándor András megfogalmazása) arról szólt, hogy a keleti blokk hogy' megy majd át - békés körülmények közt - Gorbacsov tulajdonából a Reaganébe. Ne higgyük, hogy a nemzeti és szupranacionális titkosszolgálatok között nem létezik tökéletes együttműködés már legalább 30 éve; másrészt hogy nem jellemzi a kollaborációjukat maximális összehangoltság, tervszerűség! Amint a nagyfőnökök megállapodtak: hírszerzők (titkos ügynökök) és hírvivők (szabad-kőművesek) nyomban nekiláttak a lebontott terv realizálásához az egyes nemzet-államokban. Magyarországon a Rózsadombi Paktum elhíresült, bár ‘senki által nem látott' dokumentumában rögzítették ‘a megvilágosultak', hogy a rendszer-váltás fedőnevű szemfényvesztést mily' forgatókönyv alapján fogják végrehajtani. Ismeretes két mű is, amelyben a paktum szövege megismerhető: Hernádi Tibor - 1956. igaz története és a ‘Leleplező' könyvújság egyik korábbi száma. A szöveg pontokba foglalja, mit és hogyan kell megvalósítani. A huszonvalahány kondíció egy-két ‘félig-kivétellel', rendre teljesült. Vagyis: ha a paktum nem létezett volna, utólag ki kéne találni...

Az eskütől az összeesküvésig
Aki azt gondolja, hogy az eskütől még olyan távol áll az összeesküvés fogalma és gyakorlata, mint Makó Jeruzsálemtől, az bizony vaskosan téved! Eskü, esküvés és összeesküvés ikertestvérek; gyakoribbak a való életben, mint gondolnánk. Az lehet talán a kételkedésünk magyarázata, hogy ugyan egész nap az összeesküvés szinonimáit halljuk és ismételgetjük, mégsem gondolunk olyasmire, amit tabunak bélyegzett a nemzetközi gondolatrendőrség. Mik is ezek a rokon-értelmű szavak?

A következők: például a kartell. Két vagy több autópálya-építő cég konzorciumot alkot s a kormány által kiírt tenderen 18 milliárd forinttal felveri a költségvetésből fizetendő autópályák felépítési árát. Azután a felvert árkülönbözeten, mint üzleti hasznon: a kormány és az ellenzék üzleti körei 70:30 arányban osztoznak (?); - idézem Dávid Ibolyát, aki a különböző páholy-trükkök írójának kiváló idézője. Mondja valaki, hogy hatalom és pénz nem konvertálhatók egymásra azonnal, a legkisebb fennakadás nélkül! De az sem lesz semmi, mikor majd Horn és Kósáné lobbiznak Magyarország érdekében az EU parlamentjében! Mert mind a kettő szinonima: a lobby és az EU is, csak épp különböző szinteken... Vagy: amikor az eleinte pártelnökségre pályázó 14-es fogat tagjai egymás szekere helyett elkezdik az ország szekeresét is tollerni; különösen a fennmaradó ‘csonka triumvirátus', melynek a két tagja tandemre, páros űrrepülésre kötött vérszerződést. Hogy azt, amit korábban Horn még egyedül, - most ketten, két seggel lovagolják meg... Egyformán szinonimák a tandem, a triumvirátus, a páros űrrepülés szavak is... Ja, és hát persze még: a komprádor burzsoázia, a korporáció, a kollaboráció, a korrupció, meg a gentlemen agreement is. Ezek a rendszerváltás vezényszavai. Mert a hamis rendszerváltás történelmi sorsfordulója óta a vagyon, mint kulcsszó mentén három kasztra szakadt az ország: a vagyonosokra (akiknek ‘vagyon'), a vagyontalanokra (akiknek volt) és a vagyonőrökre (akiknek sohasem lesz)...

A történelem = összeesküvések története
Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy a hivatalos történelem-oktatás ‘szerint' nincs semmilyen ‘általános rendezőelv': a történelem egyetlen nagy káosz. A káoszból - mint jéghegyek csúcsai a befagyott óceánból - extrém időpontok, a merényletek, puccsok, háborúk és békekötések évszámai ‘emelkednek' ki, akárcsak magányos cédrusok a pusztában. Ez különös okok felderítése nélkül megmagyarázhatatlan. ‘Közismert', hogy az előzőt felváltó új hatalom - több-kevesebb sikerrel - mindig visszamenőlegesen is ‘átírja' a történelmet; de érdekes módon az említett káosz továbbra is fennmarad, legfeljebb ‘új elemekkel gazdagodik'. Esetleg vadonatúj összeesküvésekre, véd- és dacszövetségekre, hatalmi manipulációkra derül fény, melyek addig az ismeretlenség homályában rejtőzködtek. Ha mélyen, higgadtan is átgondoljuk, beláthatjuk, hogy a káosz történelme - hamisított történelem. Mert a látszólagos zűrzavart azonnal összefüggések láncolatává rendezi, ha megismerjük a valódi mozgatórúgókat. A rejtett korporációs szándékot, mely a romlott emberi természet legbelső sajátossága a Paradicsomból való kiűzetésünk, s Káin óta...
Paktum, hitszegés, árulás, merénylet, puccs, lázadás és forradalom.

Illusztráció példákkal
Csak címszavakban. Ramszesz fáraót az egyiptomi főpapok cselszövése ölte meg és általában: a jelentős uralkodók szinte mindegyike merénylet (összeesküvés) áldozataként végezte. Nagy Sándor sem természetes halált halt. Julius Caesart a szenátus tagjaiból összeállt konzorcium - ,,Te is, fiam Brutus!" - szúrta le, több-tucatnyi tőrdöféssel. Jézust Júdás, a saját tanítványa árulta el, miután 30 ezüst-pénzért szövetkezett elveszejtésére a főpapokkal, akik pedig Pilátust - ,,Mosom kezeimet!" - használták fel a halálos ítélet kimondására. Néró meggyilkolta saját anyját, felgyújtatta Rómát, mert érdekelte, milyen, ha ég; aztán az egészet ráfogta a keresztényekre. Később saját testőrparancsnoka szúrta le, a későbbi császár. A mi Mátyás királyunkat meddő olasz felesége, Beatrix mérgezte meg, noha erősen kínozta már a köszvény... Vagy ‘a történelmi vadkan', mint magyar összeesküvő specialitás... Lajos királyt és feleségét, Mária-Antoinettet is guillotine alá küldte a francia forradalom (a jakobinus összeesküvés), pedig a korszak Európája nem ismert felvilágosultabb, s a szegényeket jobban támogató királyi párt... 1914-ben Gavrilo Princip merénylő agyonlőtte a trónörökös Habsburg Ferenc-Ferdinándot; azonnal kitört az I. világháború... Azután 1917. októberében az összeesküvő V. I. Lenin vörös martalócai megrohamozták a cár Téli Palotáját, és a bolsevikok szörnyű kegyetlenséggel kiirtották az egész Romanov-dinasztiát. Ezzel kezdetét vette egy grandiózus kísérlet (a kommunizmus), amely ugyan a világ egyik felén 70 évvel később látványosan megbukott, de csak azért, hogy utána észrevétlenül eluralkodjék az egész fejlett világon. A nagynémet reváns 1933-ban kezdődött el, amikor egy háttérhatalmi klikk (újabb szinonima!) rémuralomra segítette Adolf Hitlert, aki legelőbb lángba borította, majd (a holokauszttal) paranoiába kergette a világot, a mai napig... Az újkori Amerika elnökeinek pusztán statisztikailag is jó esélyük volt/van rá, hogy egy ‘magányos orvlövész' golyója által fejezzék be földi pályafutásukat... A Kennedy-fivérek (az elnök John és az elnökjelölt Robert) nem sokkal egymásután - így haltak meg. Mindmáig nem derült ki, mi is történt. Aztán rejtélyes körülmények között elhunyt I. János Pál pápa, majd a KGB által felbérelt Ali Agca hasba lőtte II. János Pál pápát, aki hetekig élet és halál között lebegett... 2001. szeptember 11-ikén pedig szaúd-arábiai merénylők által eltérített Boing-ek fúródtak a manhattani World Trade Center ikertornyainak az oldalába: a felhőkarcolók percek múltán összeomlottak...
A füstgomoly káoszában egy pillanatra kirajzolódott az ördög sátáni pofája.

A végkifejlet kilátásai
Az ószövetségi próféták és az Újszövetség Jézus Krisztusa megjövendölték, hogy a Messiás két eljövetele (megváltás és utolsó ítélet) között a Sötétség Fejedelme, a Sátán fog uralkodni a földi világon, s hogy a végidőkben a világállam trónjára lép a ‘Sátán fattya', az Antikrisztus.
Bingeni Szent Hildegárd (a Scivias-ban) és Nostradamus is megerősítették ezt.
Szűz Mária egyre gyakoribb magán-kinyilatkoztatásaiban 20 éve figyelmezteti az emberiséget a közelgő végveszélyre, hogy térjen észhez; - szövetkezés és háború helyett térjen meg, és kövesse Krisztus szeretet-törvényét. Nem kanonizálják...

Francis Fukuyama, kihirdette: a világon egyeduralkodóvá vált a liberális polgári demokrácia, mely már felülmúlhatatlan - itt van hát ‘a történelem vége', eljött az Aranykor. D. C. Korten korszakalkotó gazdaság-és politikatörténeti könyvében könyörtelen-pontosan ábrázolja a nemzetek feletti tőkés társaságok világuralmát.
Igazolásául S. P. Huntington, a civilizációk összecsapásáról írt könyvének: a manhattani merénylet után az USA azonnal lerohanta Afganisztánt és Irakot, mi-által kilátástalanul eszkalálódni látszik a közel-keleti (arab) háború...
A Nyugat és az Iszlám összecsapása a jövendölések beteljesülését vetíti előre.
Szűz Mária magán-kinyilatkoztatásaiban a kommunizmus legyőzése után szabad-kőműves világ-összeesküvésről beszél, mely behatol a katolikus egyházba, majd elpusztítja. Az egyház és a világállam közös irányítását az Antikrisztus veszi át... Mindez egybevág Malakiás próféta jóslataival is, az utolsó pápákról...

Mindezt ‘ne vegyék túl komolyan' - ez csak egy újabb összeesküvés-elmélet.


Vác, 2004. szeptember 29.

Czike László


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
Czike László : A fényhozó hatalom piramisa
  2017-10-24 23:14:29, kedd
 
  Czike László : A fényhozó hatalmi piramis*

A piramis csúcsán - a mindent látó szem ($) gazdája - maga Lucifer ül.

Közte és a neki szolgáló piramis szervezetei között a parancsközvetítő kapocs az Illuminátusok Rendje.
A sátáni piramis tizenhárom (13) szintre tagozódik.
Az első 7 szinten az alacsony fokozatú szabadkőműves segítők és végrehajtók, a 8-13 szinteken a magasabb fokozatú illuminátus szabadkőművesek működnek.
Az Illuminátusok Rendjét (a hatalmi hierarchia piramisát) 1776-ban - a kilépett jezsuita szerzetes - Adam Weisshaupt alapította.
Lucifer piramisának szintjei, felülről lefelé haladva:

Legfelül: Lucifer, a Fényhozó, a bukott főangyal, a Sötétség Fejedelme, más néven Mefistopheles, a Hazugság Atyja, nagy megtévesztő, a földi (anyagi) Világ Ura ül és uralkodik. Minden szabadkőműves és titkos-ügynök csak neki szolgál.

13. Szint: A KEREKASZTAL, amely a (világ)államfő informális szervezete. A név minden valószínűség szerint az angol mondakörből, az Angol Nagypáholy nemzeti hagyományőrző tevékenysége révén származott át Lucifer háttérhatalmi piramisának 13. szintjére. A legendás Arthur király híres kerekasztala, amelyet leghívebb lovagjaival - modern kifejezéssel élve -, mint tanácsadó testületével, menedzsmentjével ült körül. (Többnyire a föld alatt - underground - ült, ahonnan seregestül csak olyankor jött elő, amikor az igazak álmából spontán felébredve, vagy valaki (Merlin, a varázsló?) által tervszerűen felébresztve valamilyen sors-döntő, történelemformáló haditettet kellett iszkiri végrehajtania.) Tekintve, hogy a luciferi világ(állam) az egységes piramiselvek és elnevezések mentén szerveződik - Tanganyikától a Spitzbergákig -; amikor 1989-ben a (világ)háttérhatalom elő-írta Magyarország számára az ún. "módszerváltást" (vö.: Máltai Paktum - Rózsa-dombi Paktum): az "ellenzéki kerekasztal" nevet kapta az egyeztető fórum, ahol a konspirációs magyar elit külföldről kapott direktívák és sablonok alapján meg-tervezte az ún. "rendszerváltás" folyamatát, vagyis a hatalom ideiglenes átadását Lucifer bal kezéből jobb kezébe. Itt kezdődött el az a máig rendezetlen káosz is, melyben nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, - mert nem értik, nem látják át, hogy közös törzshöz tartoznak...
A KEREKASZTAL tárgyalási hangvételét, légkörét a demokratizmus és tökéletes konstruktivitás jellemzi; afféle szabad "brain-storming"-nak is tekinthetjük, mert bármilyen aktuális napirendi témában szabadon, kötetlenül minden érv és ellenérv előadható, bármiféle külön kötelezettség vagy döntési kényszer nélkül. Egyetlen kötelezettség érvényesül: a szakszerű, és maximálisan tájékozott igazmondás.

12. Szint: A tizenhármak tanácsa, amely voltaképpen a végrehajtó hatalmat gyakorló világkormány. A Világkormány földi feje: David Rockefeller.

11. Szint: A harminchármak tanácsa (a szabadkőművesség 33 garádicsának a mintájára képzett résztvevő létszám), amely Lucifer (világ)kormányát + a leg-szűkebb tanácsadói testületet (menedzsment + törzskar) foglalja magában. Ezen a szinten születnek a legfontosabb stratégiai és taktikai döntések.

10. Szint: A háromszázak klubja az a viszonylag tág tanácsadói fórum, mely archaikus kifejezéssel élve afféle 'parlamentnek' is lenne felfogható, ha a liberális demokrácia álszent s hazug sémái között próbálnánk elképzelni a világot irányító - törvényhozó és végrehajtó - abszolút professzionális apparátus munkáját, mely egyébként semmiféle eszmei vagy módszertani rokonságban nem áll a fentemlített primitív, szószátyár, a lényegi folyamatokat csak elkendőző, pótcselekvő formális szervezettel. Ez a szint a Világállam legfontosabb, legszűkebb döntés-előkészítő, állandó szervezete. A feladatnak megfelelően - a tagjai a legmagasabban képzett és legkreatívabb gondolkodású szakemberek, specialisták: a világ minden egyes nemzetéből. Hangsúlyozzuk, hogy elsősorban elemzők, értékelők, minősítők és a lényeget szintetikusan, összefüggéseiben azonnal átlátó szakemberek dolgoznak itt, tehát nem holmi szimpla érdekképviseleti szervvel állunk szemben. Állítólag - ezekről a világállami szervezetekről nem sok valós információ szivárog ki - ezen a szinten már helyhez kötött, állandó létszám dolgozik, Londontól néhányszor tíz kilométerre, egy direkt erre a célra felépített, a külvilág elől elzárt kisvároskában, mely egy önellátó kis állam a (világ)államban; s a legmagasabb high-tech szín-vonalon elégíti ki az ott dolgozók munkahelyi és családos életszükségleteit. Mert a Világállam ismeretlen helyen fekvő, london-melléki eszmei-szellemi központja, szíve bentlakásos kötelezettséggel működik. A zártságot grand-luxus enyhíti...
Egyes értesülések szerint a Világállam londonmelléki központi telephelyén folyik annak a fiatalembernek a felnevelése, és különleges küldetésére való felkészítése is, aki a katar hit szerinti Meroving-dinasztia sarja, s ilyenformán a Grál-legenda hús-vér megtestesítőjeként a bibliai Dávid király vérét és génjeit is (vö.: David Rockefeller!) magában hordozza, mint Jézus Krisztus "egyenes-ági (vérszerinti) leszármazottja". Ez a fiatalember lesz a tervek szerint a Világállam császára.
Ez a legfelső négy szint: a KEREKASZTAL, a TIZENHÁRMAK TANÁCSA, a HARMINCHÁRMAK TANÁCSA és a HÁROMSZÁZAK KLUBJA alkotja a tágabb, hierarchikus értelemben vett tulajdonképpeni ILLUMINÁTUSOKAT.

9. Szint: A B'nai B'rith (a Szövetség Fiai) nevet viselő, izraelita szabadkőműves páholy, amely a világ(állam) egyedüli exkluzív etnikai természetű lodge-a, tekintve, hogy a tagjai csak zsidó származású férfiak lehetnek. Ez önmagában jól mutatja Jahve választott népének a világállam szervezeti rendjében (piramisában) elfoglalt előkelő helyét. A Talmud (Saniga) mondja: "Isten csak azért szórta szét az izraelitákat az egész világra, hogy a népekre áldást és szerencsét hozzanak." A Szövetség Fiai "érdekképviseletét" Magyarországon feltehetően a mindenütt jelenlévő MOSSAD, - emellett a MAZSIHISZ, az SZDSZ és az MSZP bizonyos körei látják el.

8. Szint: A Grand Orient (a Nagy Kelet = a francia Grand Oriens), amelynek elsősorban harcosan ateista és forradalmi hagyományai vannak. A Grand Orient a francia felvilágosodás, a francia forradalom, az amerikai függetlenségi háború és nyilatkozat, a '48-as forradalmak, a párizsi kommün, a kommunista kiáltvány, az orosz októberi forradalom és emellett a katolikus egyház elleni harc páholya. Magyarországon az 1989/1990-es politikai rendszerváltás - a legerősebb érdekelt külföldi titkosszolgálatokkal együttműködésben - a katonai hírszerzés útmutatásai alapján ment végbe. A civil társadalom átalakításában - különböző fedő szervek, szervezetek, pártok (pl. szövetségek, egyesületek, MDF, FKgP, stb.) égisze alatt - a magyar Grand Orient játszotta az informális főszerepet, majd már kb. 1996-tól közvetlenül az Illuminátusok Rendje, mely ma nagyjából azonos erővel tartja befolyása alatt az MSZP-t és a Fideszt, vagyis a két meghatározó politikai pártot.

7. Szint: A Kommunizmus látszólag bukott, történelmileg "meghaladott", a múltat idéző kategória - hatalmi szint, vagy osztály -, valójában ez csak a látszat, mert a katonai és politikai tekintetben térdre kényszerített szovjet kommunizmus máig tovább él, mindenekelőtt mint euro-és világkommunizmus. Sőt, mint életre kapott, virulens hatalmi szisztéma ma is működik; ugyanis a lényege eredetileg a bolsevizmus, ami - a nevével ellentétben - egy szűk, militáns kisebbség (világelit) uralma a nagy (meghatározó) többség felett. Ez a szisztéma az ideológiai alapja és algoritmusa a teljes luciferi piramis hatékony működésének. Ez a szisztéma a működési elve az Amerikai Egyesült Államoknak (George W. Bush és liberális demokráciának álcázott katonai juntája uralkodik) éppúgy, mint az Európai Únió névre hallgató restaurált Nyugat-Római Császárságnak; mindkettő a bolsevikok és a Grand Orient eszmei irányítása alatt áll, mindaddig, mígnem a kettő együtt az egész glóbuszra kiterjesztett hatalmú (vö.: globalizáció) angolszász világállammá egyesül. Ez a világállam lesz Orwell rémlátomásának (1984) megtestesülése, ami majd az Antikrisztus aljas terveinek megvalósításaként lángba borítja a világot.
A világ észrevétlen egyesülése eltörölte a Nyugat és a Kelet, a kapitalizmus és a ?szocializmus' közötti lényegi különbségeket. Az ellentmondást Nyugaton a központi tervezés hiánya, Keleten a magántulajdon (és a pénz) szabadságának a hiánya jelentette. Miután titkosszolgálataik egyeztetései révén mindkét rendszer belátta ?a másik igazát', végül megkezdődhetett a reálfolyamatok politikai összehangolása. Ez a globalizáció lényege! Kelet lemondott ?a szabadságjogok', a tőke mozgásának a korlátozásáról, - a Nyugat pedig megvalósította a magas fokú tervszerűséget. Együtt hozzáláttak, hogy felszámolják a véletlent szerte a világon. A kommunizmusból kapitalizmus, - a kapitalizmusból kommunizmus lett. Jól megőrizték, sőt, össze is házasították egymás rossz tulajdonságait. Nyugaton csak egy ?kicsit' lett rosszabb - nálunk, Kelet-Európában: nagyon.
A globalizáció lényege tehát a megvalósult világkommunizmus.

6. Szint: A skót rítusú páholyok (1-33 garádiccsal) csak a 6. szintre jutottak, ámbár a világállam - legalábbis látszatra - angolszász hegemóniát mutat. Ám nem eszik a "kását" ilyen forrón - az illuminátus hatalmi piramis nem etnikai alapokon épül fel, éppúgy, amint (mint láttuk, egyetlen kivétellel) a páholyok sem mutatnak etnikai strukturáltságot vagy exkluzivitást. Az Angol Nagypáholynak például épp- úgy lehetnek speciel eszkimó tagjai, amint a Grand Orienthez is csatlakozhatnak akár afrikai feketék. A skót rítusú páholyok hagyományai a legősibbek, tekintve, hogy közvetlen kapcsolat mutatható ki az igazi rózsakeresztesség, a skót rítus és az egykori (1314-ben a pápa által feloszlatott) templomos lovagrend, valamint annak különböző (jog)utódszervezetei között. A skót rítusú (s az angol) szabad-kőművesség abban tér el a franciától, hogy míg a franciák ateista, egyházellenes történelmi hagyományokat ápolnak, - a skót és az angol maszonériára az istenhit elfogadása, sőt, kötelezővé tétele jellemző. (Ez vízválasztót jelent az amerikai és az angol politikai szabadkőművesség között is, és magyarázat arra, hogy a skót-angol típusú szabadkőművesség miért is áll hátrébb, rangban lejjebb a francia Grand Orientnél. Talán azért, mert Lucifer a valamilyen istenhithez görcsösen ragaszkodó angol hagyományú szabadkőműves szervezeteket hátrébb sorolja az istentagadó franciák lodge-ainál. Láttuk, hogy az amerikai maszonéria francia Grand Orient-gyökerű, ami pedig antagonisztikus politikai ellentéteket generál - az istenhit okán is - a konzervatív angolok és a liberális amerikaiak között.) Az angolok és skótok abban is eltérnek Európa kontinentális (francia szellemiségű) szabadkőművességétől, hogy elismerik a római pápát Jézus Krisztus földi hely-tartójának (Vicarius Christi), szemben a franciákkal, akik nem csupán Krisztus Isten-Fia mivoltát, de magának Istennek a létét is tagadják. VIII. Henrik, amikor a pápa nem volt hajlandó szentesíteni a gátlástalan-kegyetlen feleség-cserélgetéseit (sorban-lefejezését, hogy szabadon újranősülhessen), dühében legott leválasztotta az anglikán egyházat a római katolicizmusról, elszakadt a római pápától; kivonva magát és Angliát Róma fennhatósága alól, - "szakadár egyházának fejévé" magát tette meg. Így alakult ki az a máig páratlan angol hatalom-koncentráció, amelynek keretében a királyi ház kezében összpontosul a brit királyi korona felségjoga, az angol nagypáholy okkult-szakrális hatalma és az anglikán egyház irányítása, ami az Ég és a Föld (hit, gnózis és világi hatalom) - transzcendentális értelemben illegitim - összekapcsolását jelenti. Ez a furcsa "kereszt-helyzet" eredményezte, hogy a római pápa, dacára az anglikán szakadárságnak, közelebbi kapcsolatot ápolhat az angol királyi házzal és a királynővel, mint az istentagadó francia Grand Orient szellemiséggel, akik nem ismerik el a római pápát, csak Péter, az első pápa helytartójának (Vicarius Petri).

5. Szint: A Yorki páholyok hagyományai eltérnek a skót rítustól; az amerikai típusú skót (angol) szabadkőművesség páholyai.

4. Szint: Lyons Klub, Rotary Klub, Kiwanis, Odd Fellows, YMCA. Ezek a különböző célú önkéntes polgári (civil) társaságokat tömörítő szervezetek a pénz, az információ, az ismeretek összegyűjtését, áramoltatását, a bármiféle parlagon heverő anyagi, emberi, szellemi s egyéb erőforrások szisztematikus felkutatását, összegyűjtését, koncentrált hasznosítását, az elitkultúra, a tudományos kutatások és a művészeti alkotások támogatását, szponzorálását és előfinanszírozását, a szegények karitatív (szociális) megsegítését, jótékonysági (pl.: segély-) és a zöld, környezetvédő (pl. Greenpeace) akciók szervezését és végrehajtását végzik. (Itt a lényeg annak a megértése, hogy a világuralmi rendszer - eszme, stratégiai cél és rezsim biztonsága, bebiztosítása - megköveteli, hogy az ellentétpár mindkét felén ugyanazok az erők "osszák a lapokat", máskülönben a stabilitás és a félrevezetés sikere nem biztosítható. Ebből következik, hogy a szegények segélyezését ugyan-azok szervezik, akik konszernjeikkel a világ-szegénységet, a tömeg-nyomort elő-idézik. A környezetvédő (lásd pl.: zengői NATO-lokátorállomás építési helyszíne elleni "zöld" tiltakozás!) megmozdulásokat ugyanazok az erők hívják életre, akik a természetromboló koncepciókat megalkotják. Mindez aztán - megfelelő média-zenei aláfestéssel - a társadalmi aktivitás, a vita, a demokrácia sűrű látszatát kelti. Innen ered a szabadkőművesség önmagáról generált és elterjesztett nimbusza, mi-szerint a maszonéria alapvetően egy emberbarát mozgalom, amely a személyiség, a személyes kvalitások kollektív (értsd: titkos társaság-tagi) kifejlesztése mellett a pozitív társadalmi folyamatok katalizálását, így a közösségi élet jobbítását tekinti elsődleges céljának, feladatának.
Az YMCA = Young Men's Christian Associations = Fiatal Férfiak Keresztény Egyesülete (fedő szervezet). Olcsó szálláslehetőséget jelent Amerikában...

3. Szint: Kék, vagy Johannita páholyok Ezen a szinten figyelhetjük meg a legjobban, hogy miként tette magáévá a gnózis legkülönfélébb "tételeit" a szabadkőművesség, hogy eltorzítsa a katolikus vallást, és ebben a szerepkörében - értsd: "végeredményében" - nem sokban különbözik a protestantizmustól, amely mind a mai napig főszerepet játszik (mint a valláson belüli "eszköz", a szabadkőművesség kezében) a kereszténység megosztásában, és szörnyű rombolást visz véghez a kellőképp nem felvértezett emberek lelkében. Ezen keresztül még azt is megérthetjük, hogy 2004-ben Cleveland-ben elmondott beszédében a johannita (református) Orbán Viktor miért is nem nevezi nevén a Megváltót, amikor Jézus Krisztus helyett szemérmesen csak "Mester"-t mond. A dolog valahol a régi rózsakeresztes (keresztény) páholyok szemléletmódjára emlékeztet, melyből a szabadkőműves johannita rendi gondolkodás történetileg kinőtt. Mi több, felsejlik - mint "hiányzó láncszem" - az ősi kapcsolat a rózsa-keresztességen keresztül (Orbán eredetileg rózsakeresztesként indult) a gnózis és a templomos lovagrend, és a belőle még a jeruzsálemi kereszteshadjáratok során kivált (templomőrzők, ispotályosok, stb.) johanniták között.
Idézem a megfelelő szövegrészt Jim Marrs: "A titkos uralom" című könyvéből: "A johanniták Keresztelő Szent János után kapták nevüket, akit a valódi bibliai messiásnak tekintettek, Jézusnak pedig csak másodlagos szerepet tulajdonítottak a zsidók palesztinai felkelését megelőző időszakban. A johanniták - kik állításuk szerint úgy örökölték (kiktől?) ezt a titkos tudást - úgy vélték, hogy Jézus, avagy "Jesu, a felkent" valójában halandó személy volt, Ozirisz vallási kultuszának beavatott tagja. Úgy gondolták, - Szűz Mária történetét csupán későbbi szerzők találták ki, azért, hogy valami más magyarázatot adjanak Jézus törvénytelen születésére. Picknett és Prince kifejti: "a johannita szekta felismerte, hogy a 'Krisztus' név nem kizárólag Jézusra vonatkozott; az eredeti görög 'Khrisztosz' szó ugyanis csupán 'Felkentet' jelent, amit sok más emberre is használhattak, beleértve királyokat és római tisztviselőket is. Következésképpen a johanniták vezetői maguk is mindig felvették a 'Krisztus' címet; és fontos tény, hogy a Nag Hammadiban lelt 'Fülöp evangéliuma' minden gnosztikus beavatottra használja a 'Krisztus' szót. Levi még azt is feltételezi, hogy Payens nagymester már azelőtt megismerkedett a johannita szekta tanaival, hogy a templomos lovagok vezetője lett. E feltevést a magasrangú kőműves, von Hund báró esete is alátámasztja, aki állítása szerint ismerte a szabadkőművesség 'igaz történetét'. Emlékezhetünk rá, hogy von Hund alapította a német 'Szigorú Engedelmesség' páholyt - amely viszont kezdetben a 'Keresztelő János Testvérei' nevet viselte."

2. Szint: "Kötény nélküli" páholyok. Mindazokat a félszabadkőműves segítő "páholyokat" nevezhetjük így, amelyek tagjai ugyan nem tették le a híres-hírhedt szabadkőműves esküt - formálisan nem tagok -, de jól tudják, kikhez tartoznak.

1. Szint: "Human - 1776 - TAET", a humán polgári (civil) társaságok tagjai. Az alapító "atya" - Weisshaupt - jó előre, pontosan tudta, hogy az Illuminátusok hatalmi rendje távlatilag csak akkor bontakozhat ki, csak akkor szerezheti meg a korlátlan világuralmat, ha a lehetséges legszélesebb társadalmi bázison építkezik; úgy, hogy mindazok a legjobb agyvelők, szakértők, tervező-végrehajtó munka-erők is az illuminátus világhálót szervezzék, neki dolgozzanak, akik mit sem sejtenek arról, miben vesznek részt. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a nagy- világot - Tanganyikától a Spitzbergákig - felölelő, nemzetközi társadalmi-segítő hálózatok szervezetei (pl.: a Vöröskereszt, a Greenpeace, a szeretetszolgálatok, a humánerőforrás-gazdálkodó és fejvadász-cégek, könyvvizsgáló, vagyonértékelő, pénzügyi-gazdálkodási és privatizációs tanácsadó társaságok, segélyosztó non-profit, "szociálpolitikai" alapítványok, kultúrális, közművelődési és környezet-védő társaságok, szövetségek, stb.) nemzetállamok felett álló szerveződésekként működnek, akik számára az országhatárok már csak jelképes vonalak...
A hangsúly a titokzatosságon, a titkosságon van. Ezeknek a szervezeteknek a fő tevékenysége, hogy "kvázi öntudatlan" szorgos kis hangyákként csak hordják és hordják "a téglákat" a szabadkőműves világállam, az illuminátusok szép új világrendje felépítéséhez, és karitatív cselekedeteik gyakorlása közben eszükbe sem jut, milyen jó is lehetne ez a világ, ha a földi élet kincseinek, javainak, a csak munkából szerzett jövedelmeknek (s a vagyonnak) az elosztása a teljesítmények arányában történne, - úgy, amint Jézus Krisztus tanításai, és a pápák szociális enciklikái azt előírják. Mert hogyha pl. mindenki képességei szerint dolgozna, és a szükségletei szerint részesedne a megtermelt javakból, jövedelemből - s nem az összeharácsolt "tőkéje" arányos profitjaként -, akkor nem lenne "szükség" sem "szervezett jótékonykodásra", sem "szociálpolitikára". A titokzatosság alapvető célja: nehogy kiderüljön, hogy a segély csak az ellopott profit csekély töredéke.
Nehogy kiderüljön, hogy "a szociáldemokrácia" csak Lucifer pótcselekvése.
*A piramis szerkezeti felépítése Myron Fagan írásából származik.

Vác, 2005. március 8.
Czike László


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
Czike László: Az Antikrisztus
  2017-10-24 23:08:42, kedd
 
  És akkor a Világállam trónjára lép egy tekintélyes férfiú

Az Antikrisztus

Szent Hildegárd látomástrilógiájának első kötetében, a Liber Sciviasban világias kifejezésekkel ím ez áll: ,,Vaginájában szörnyű és koromfekete, izzó tekintetű fej jelent meg, fülei akár a szamáréi, orrlyukai s szája akár az oroszlánéi... A fejhez csatlakozott valami, ami nagy rakás ganéjhoz hasonlított. Aztán felemelkedett a hegy tetejére, és megpróbált felszállni az ég magasába. Hirtelen mennydörgés hallatszott és egy hatalmas erő akkorát taszított a fejen, hogy lebukott a hegyről, és egyszersmind a páráját is kiadta."

A Sötétség Hercege, a Sátán - a legveszélyesebb szemfényvesztő, és mibennünk csírázik, készülődik arra, hogy az idők végezetén - mint az Antikrisztus - testileg is megjelenjen. Pörgeti rajtunk az ördögi számait, hogy a legvégén kijöjjön a nagy számkombináció. A homlokunkra írja jelét, a 666-ot, és mindazokat, akik majd jó cselekedeteikkel nem tudják letörölni a homlokukról ezeket a számokat; sorba állítja a végén, és így ki fogják adni a fordított evangéliumot, a fordított jó hírt, a Rossz Hírt, a pusztulásuk könyvét. Szent Ágostonnak volt igaza, aki azt mondta: ,,mindenki Antikrisztus, aki a tetteivel tagadja Krisztust." Ez azt is jelenti, hogy a földi történelmünkben is személyesen készül megjelenni a Nagy Képmutatás, a hamis Krisztus. Mindent meg fog tenni, hogy homályossá tegye szemünket az ő látására, süket fülünk ne hallja ki beszédéből a hamis hangokat; szimatot vesztett orrunk ne érezze meg rajta a pokol kénjét...

A zsidó és keresztény biblia-kutatók évszázadokon keresztül tanulmányozták a Szentírás próféciáit. Sokuk egyetért abban, hogy levonható egy elkerülhetetlen következtetés: a közel-keleti válság olyannyira felerősödhet, hogy végül már az egész világ biztonságát veszélyezteti. A Föld összes országa belesodródhat egy világméretű konfliktusba, aminek a végkifejlete - az Armageddon - sokak szerint nem lehet más, mint egy termonukleáris holocaust. A történelem Dániel próféciái közül már soknak bebizonyította a pontosságát, hisz' több világméretű esemény zajlott le éppen úgy, ahogy azt előre megjövendölte. Úgy tűnik, most adva van az esély a próféciák maradékának a beteljesülésére is...

...Dánielnek újabb látomása támadt, ami az első jövendölés kiegészítése s egyben igazolása is volt. Ebben négy vadállat jelent meg előtte, melyeket négy nagy-hatalomként értelmezett. Egy oroszlánt látott meg sasszárnyakkal, egy medvét három bordával a szájában, egy leopárdot négy fejjel, négy szárnnyal, - végül pedig egy különös, tízszarvú bestiát, amely ‘félelmetes, rettenetes és szörnyű erős volt' (Dániel 7:2-7). Az oroszlán jelentette Babylont, a medve az azt követő Méd-Perzsa Birodalmat - a bordák a medve szájában a három hódító hadjáratnak feleltek meg. Nagy Sándor hellenisztikus birodalmát a leopárd jelképezte; a négy fej a birodalom felosztását jelentette a négy hadvezére között, Sándor halála után. A tízszarvú szörnynek pedig az utolsó napokban feléledő Római Birodalmat kell jelentenie. Dániel így folytatja: ,,Amint a szarvait figyeltem, - lám, még egy kis szarv nőtt ki közöttük. De előbb az addigi szarvak közül hármat kitéptek. Ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj." Ez a kis szarv egy erőskezű vezető szimbóluma, aki a vég napjaiban fog eljönni. Könnyen lehet, hogy a legutóbbi európai események beteljesítik a próféciákban feléledő (Nyugat)Római Birodalom vízióját. A próféciakutatók évtizedeken át azt tanították, hogy az Európai Közös Piacból (a későbbi nevén: Európai Gazdasági Közösség) fog kialakulni egy olyan politikai egység, amely az újjászületett Római Birodalmat fogja megtestesíteni.

Mindez 1993-ban vált valósággá az Európai Közösség létrejöttével. Ez egyetlen közös piacba tömörítette egész Nyugat-Európát - majdnem 350 millió embert... (Hát még mi lesz a legújabb bővítések után! Még három-négy év, és az Európai Únió lélekszáma megközelíti, majd eléri a félmilliárd főt. A Római Klub (amely állítólag az Illuminátus Rend egyik legmeghatározóbb háttérhatalmi szerveződése a Bilderbergi Csoport mellett) 1991-es jelentése ‘Az első globális forradalom' címmel üdvözli az EK globalizációs törekvéseit. A legtöbb ember ugyanis nem vette észre: az EK több egyszerű gazdasági szövetségnél. Politikai szempontból is egységbe tömörítette Európát egy Európai Úniónak (EU) nevezett testület vezetése alatt. Az egyes tagországok szuverenitását mind határozottabban el-nyomja a Közösség egyre növekvő politikai befolyása. Nyugat-Európa is közös politikai egységet alkot - még arról is szó van, hogy közös védelmi erőket hoznak létre -, márpedig a próféciák szempontjából ez hatalmas jelentőségű! Az EU épp most dolgozza ki a tagországok közös kül-és védelmi politikáját. A következő logikus lépés az egyesített hadsereg felállítása lenne.

Figyeljük meg, hogy egy vezető fog kiemelkedni az EU-ból, egy ‘kis szarv', és a ‘kis szarv' három másik szarvat (Franciaországot, Németországot és Spanyol-országot?!) fog gyökerestől kitépni! Ki ez a ‘kis szarv', ez az erőskezű vezető, aki Dániel próféta szerint ki fog emelkedni? A Szentírás Antikrisztusként is említi. Noha az Antikrisztus még nem jött el, az antikrisztusi szellemiség e percben is ott munkálkodik szerte a világban, ahogy az a zsoltárokból is ki-tűnik. Jézus erről mondta: ,,Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket, csodákat visznek majd végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a ki- választottakat is." (Máté 24:24). Aki ismerik az igazi Messiást, azokat holmi imitációk nem fogják megtéveszteni. Az Antikrisztus ártó szellemisége, a Jézus Krisztus nevét és hatalmát magukra vevő hamis apostolok már a kezdetektől közöttünk voltak. Ezt Pál és János írásai is bizonyítják.
De a vég napjaiban eljön valaki, aki minden eddiginél megnyerőbb, álnokabb, kétszínűbb és hatalmasabb, mert birtokolja a Sátán erejét. Ez a ‘bűnös ember' vagy más néven ‘törvénytelen ember' maga az Antikrisztus, akinek végtelen a gyűlölete Isten és a Messiás iránt.

De ki vajon az Antikrisztus? Most is köztünk van? Megjelent-e már a Földön? Noha még nem mutatta ki igazi természetét, biztos, hogy a válasz igen, - ez az ember él, és köztünk jár. E percekben is a cselvetését tökéletesíti éppen - sokakat megtéveszt, csalja őket követői táborába. Amikor eljön az idő - megmutatkozik a feneketlen gonoszsága. A valódi természetére ékes példa: csak egy ‘törvénytelen ember' menedzsel hamis ‘békefolyamatokat' - Jeruzsálem elárulására... Az Anti-krisztus nem csak Isten ellensége, - a zsidók elpusztítására is éppúgy törekszik. Békét köt Izraellel, az ‘átfogó béke' zászlaja alatt bevonva a nemzetet egy álnok szövetségbe. (Izrael kérte a felvételét az Európai Únióba. Csakhogy ez a csapda Isten és a választott nép ellen irányul! Az Antikrisztus megalapítja a saját birodalmát (az EU-t), majd álnok természete és emberfeletti képességei révén az emberek millióival hiteti el, hogy a legzseniálisabb, legtehetségesebb vezető a Földön. Erői valójában azonban a Hamis Prófétától származnak, aki a szín-falak mögül vezényli nagyszerű és varázslatos tetteit. A Szentírás tartalmaz bizonyos utalásokat erre a férfira nézve, és a hamis prófétára is, aki előtte jár majd. Ha jelenleg még nem is tudunk rámutatni, ezek a jelek segíteni fognak felismerni az Antikrisztust, amikor megjelenik. Tudjuk, hogy az Antikrisztus csodálatos módon felépül egy súlyos fejsebből, amibe más belehalna. Akkora bölcsességgel és belátással fog uralkodni, hogy milliók bálványozzák majd...

Először csak tisztelik, aztán népszerű hősként bálványozzák, majd Istenként imádják. Végül pedig - írja a Jelenések Könyve - a Jeruzsálemi Templomban fog állni. Istennek kiáltja ki magát, és minden nemzetet az uralma alá hajt. Az Antikrisztus felügyeli a pénzvilágot, és a hozzájárulása nélkül nem történhet kereskedelmi tevékenység. Megparancsolja, hogy mindenkinek egy jelet vagy egy azonosító számot kell viselnie a karján vagy a homlokán, hogy felismerje a követőit. Akin nincs rajta a ‘vadállat bélyege', ahogy János nevezi, nem vehet és nem adhat el semmit. Ezen nyomorultakat az emberek kiközösítik maguk közül, így nem lesznek képesek táplálni magukat vagy a gyermekeiket. János látomása figyelmeztetésként szolgál: ,,Aki leborul a Vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a Vad-állat és képmása előtt, s viselték nevének a bélyegét." (Jelenések 14:9-11).
Ekkor kezdetét veszi az utolsó hét év, mielőtt Isten létrehozza az ezeréves földi királyságát, és beköszönt a béke kora. Csakhogy a Biblia szerint ez a hét év a Föld történelmének a leggyötrelmesebb kora, amikor is az embereknek szörnyű megpróbáltatásokat kell kiállniuk. Ezt a periódust hívják ‘Jákob megpróbáltatásai korának' is. Jeremiás próféta a következőket mondta: ,,Valóban, annyira nagy (borzalmas) ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül." (Jeremiás 30:7). A Messiás ezt mondta: ,,Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz." (Máté 24:21).
Dániel próféta kijelentette: ,,Olyan nagy szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt, amióta nemzetek vannak." (Dániel 12:1). Ahogy egyre közeleg ez a borzalmas kor, a tízszarvú, ,,félelmetes, rettenetes és szörnyű erős" fenevad, amit Dániel már korábban megjövendölt, az újjáéledő Római Birodalom kilép a színre. Az európai közösség tíz államából kiemelkedik egy erős politikai vezető, kinek vonzereje, magabiztos fellépése számtalan embert megtéveszt a világon...

Dániel konkrétan is megjelöli, mikor veszi kezdetét az utolsó hétéves periódus: amikor Izrael békeegyezményt köt azzal az emberfeletti hatalommal rendelkező vezetővel, akit a Biblia Antikrisztus néven említ (Dániel 9:27). Megoldást kínál a Föld létezését veszélyeztető nemzetközi konfliktusokra és problémákra. Először úgy tűnik majd, hogy minden rendben megy. Az évszázadokon át tartó fegyveres erőszakot felváltja az Antikrisztus által elhozott béke. Izrael teljes erejét országa fejlesztésére és felvirágoztatására tudja fordítani, - így eddig sohasem látott jólét köszönt be. Mindezek tetejébe lehetővé válik a Jeruzsálemi Templom újjáépítése, ahol újjáélednek az ősi áldozati szertartások. Mikor azonban már úgy tűnik, hogy Izrael számára eljött a béke kora, - nyomban vége is szakad.
Három és fél év után az Antikrisztus felbontja az egyezséget Izraellel. Elmegy a Jeruzsálemi Templomba, véget vet az ősi áldozatoknak és felajánlásoknak, majd totális pusztulást előidézve - Istennek kiáltja ki magát...
Ekkor kezdetét veszi az Armageddon, a végidők világháborúja.

(Mike Evans: Jeruzsálem elárulása című könyve nyomán.)

Vác, 2004. október 10.

Czike László


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyarságtudományi Intézet  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 174 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 75 db bejegyzés
e év: 762 db bejegyzés
Összes: 23703 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 362
  • e Hét: 21613
  • e Hónap: 114417
  • e Év: 1237853
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.