Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szociális reform és...11.rész
  2011-02-28 11:26:37, hétfő
 
 
Varga László S.J.:
Szociális reform és hivatásrendiség XI. rész

Az ellenőrzés

Ha egyszer a gazdasági verseny erkölcsi normái gyökeret vertek a társadalom köztudatában, az ellenőrzés rendkívül gyorsan fog működni, mert a helyi és kerületi tagok egymást ismerik és jól tudják, hogy az egyes szakmákban milyen ravaszkodások és fogások vannak gyakorlatban az üzletfelek kijátszására és a közönség megtévesztésére. Azonfelül olcsó is lesz az eljárás, mert hatósági beavatkozás nélkül olyan egyének útján történik, akik ezt a tisztséget tiszteletbeli állásnak fogják tekinteni. A magyar társadalomban a szakértők közül ma is bőven akadnak, akik az ilyen munkát önként és önzetlenül vállalják, mint a nemzetnek tartozó szolgálatot.

Az ellenőrző bizottságot esetről esetre küldik ki, tehát nem lesz állandó hivatal, mert ilyenre nincsen semmiféle szükség. Tagjait az ügyben érdekelt gazdasági ág képviseletéből választják és helyet foglal benne egy munkaadó és egy munkavállaló, valamint a döntés által érintett rendnek két-két kiküldöttje, valamint a fogyasztók két képviselője, mivel itt elsősorban a fogyasztók védelméről kell gondoskodni. Ha példáid a cipőnagykereskedők ügyéről van szó, a bizottságba feltétlenül be kell vonni a cipőgyárak és a kiskereskedők, meg a fogyasztók megbízottait. A döntés szükségképpen többségi vélemény szerint történik, de az illetékes rendi és állami hatóságoknak a kisebbség véleményét is elő kell terjeszteni.

Természetesen ezzel az intézménnyel is vissza lehet élni, mint akár a legszentebb dolgokkal, még pedig elsősorban a versenytársak hátrányára. A rosszindulatú vádaskodásoknak könnyen elejét lehet venni, ha egyrészt az ilyenek szerzőit a bizottság szigorúan megbünteti, másrészt, ha a feljelentés joga egyedül a rendi hatóságokat és a fogyasztók nagy szervezeteit illeti meg.

Az igazságos versenyben kialakult szilárd árszínvonal alapján nem lesz nehéz akár az árrombolás, akár az áruzsora vétkét megállapítani. Sokszor az árszámítás (kalkuláció) ellenőrzése is szükséges lehet. Erre azonban a bizottság csak felesketett szakvizsgálót alkalmazhat, akinek függetlenségét és felelősségét a törvény éppen úgy biztosítja, mint az állami bírókét. A mérleg mellett joga lesz felülvizsgálni a vállalat egész üzletvezetését. A jogtalan előnyök ugyanis gyakran onnan erednek, hogy a vállalkozó adóhátralékát nem törleszti, hitelezőinek nem fizet, a szociális terhek alól kivonja magát, csalásokat követ el, alkalmazottait a megengedett időn túl dolgoztatja, s ezek nem mernek kárpótlást követelni, különben elvesztenék kenyerüket. Nálunk az utóbbi visszaélés gyakori eset lehet főleg kisebb üzemekben.

Az állami bíróság ezen a téren elégtelennek bizonyult, mert a döntést olyanok hozták, akik maguk nem élnek benne a gazdasági életben és így a nagyon bonyolult kereskedelmi ügyeket tapasztalatból nem ismerhetik. Ha föllebbezés történik, akkor a döntőbizottság elnöke lehet állami szakértő vagy gazdasági dolgokban járatos bíró, akit a rend erre meghív és teljes hatalommal lát el. A határozatok végrehajtásáról a megfelelő rendi hatóság gondoskodik. Rengeteg olyan ügy is előfordul, amelyeket egyszerűen törvény útján rendezni nem lehet. Ha majd a közerkölcsiség javulása révén a rendi becsület fogalma megfelelő tartalmat is nyer, mert az igazságosság és üzleti tisztesség íratlan törvényei gyökeret vernek a köztudatban, a rendi becsületbíróságoknak is fontos szerep jut az ellenőrzésben és hatékonyabb lesz minden más intézménynél.

Fellendülés és válság az új gazdasági rendben

Aki a rendi gazdaságpolitikától a gondtalan földi jólét paradicsomi állapotának csodáját várja, a valóság igazi arcát nem ismeri. Fellendülés és hanyatlás lesz a rendiségben is, mert lesznek ható okok, amelyek mindkettőt előidézik. A sok közül elegendő arra a viszonyra rámutatni, amely a külföldi és hazai piac között fennáll. Mihelyt az amerikai búza ára 12 pengőre esett Rotterdamban, a magyar mezőgazdaság megrendülése nyomban bekövetkezett. Fölösleges lenne a válság összes okait kiteregetni. A politikaiak legalább akkora szerepet játszottak benne, mint a gazdaságiak, már pedig a gazdaságnak nem áll módjában a politikai zavaró tényezőket elhárítani, legalább is teljes mértekben. Ezeknek hatása alól még a nagyhatalmak gazdasága sem vonhatja ki magát, annál kevésbé olyan mint a mienk. E helyen csak azt tárgyalhatjuk, miképpen tud a rendiség a válságok pusztítása ellen jobban védekezni, mint a kapitalizmus. Magyarország iparosodó, tehát szegényebb ország, mint a nyugati államok, éppen azért a válság nem olyan formában jelentkezik nálunk, mint ott. Ipari síkon nem történik annyi elhibázott beruházás és olyan arányú többtermelés, amely a piac egyensúlyát meg tudná bontani. A rendiségnek nálunk az iparfejlesztést kell előmozdítania; főleg azokban az ágakban, amelyeknek nyersanyagát itthon tudjuk termelni, hogy ezzel egyrészt a mezőgazdaságnak több jövedelmet nyújtsunk, másrészt a munkaerőfelesleget el tudjuk helyezni. Ipari államokban a tervszerű hitelpolitikát, az észszerű iparfejlesztést teszi lehetővé a rendiség és meg tudja előzni a roppant károkat, amelyeket a féktelen technikai haladás okoz a nemzetgazdaságnak. A szabadelvű gazdasági rendszer vezérkara bármekkora hatalomra tett is szert, a rendet bontó erőkkel szemben gyengének bizonyult, mert téves elvei miatt alkalmatlan volt arra, hogy előrelátóan és tervszerűen irányítsa a gazdaságot. Olyan zsákutcába jutott, amelyből többé menekülni nem tudott. Hogy a szociális terhektől szabaduljon, az emberi munkaerőt gépekkel helyettesítette, de végül a munkanélküliek millióit mégis csak neki kellett eltartania. Közben a közép- és kisüzemek nagyrésze tönkrement, mert hitelt nem kaphattak és az erősekkel nem bírták a versenyt A rendiség, mint a nemzet gazdaságpolitikai szervezete, egyedül alkalmas arra, hogy a válság okait ismerve, azokat megelőzze, ha kell, akár igen erőteljes beavatkozással is. Szükség esetén be kell vehetnie az engedélyrendszert. A rendi hatóság hozzájárulása nélkül sem új üzemet nem szabad alapítani, sem a régieket bővíteni. Esetleg hosszabb időre meg kell tiltania bizonyos beruházásokat, hogy elejét vegye a tőkepazarlásnak.

Nálunk a válság elsősorban a mezőgazdaságot támadja meg s ez nehezebben is tud védekezni ellene, mint bármelyik más termelési ág. A magyar rendiségre vár a feladat, hogy végre szerves és átfogó agrárpolitika induljon meg az összes érdekeltek bevonásával. A hitellel rendelkező, virágzó szövetkezetekkel bíró, a külföldi piacok igényeihez alkalmazkodó, erőteljesen irányított mezőgazdaság a válság idején sem fog többé úgy megrendülni, mint a múlt évtized elején történt. A rendiség előnye abban van, hogy közvetve hárítja el az ilyen bajokat, mert a gazdák ellenálló erejét lényegesen felfokozza és eleven, cselekvő közösségbe fogva őket, olyan támaszt ad nekik, amelyet mindmáig nélkülöztek.

Azonkívül --- ez a legfontosabb szempont --- a munkásságot a rendi alkotmány kiemeli a proletársorból, sorsuk bizonytalanságát megszünteti, gazdaságilag megerősíti őket s ezzel a válság legsúlyosabb következményeit elhárítja róluk. Mivel minden rend egyetemes felelősséget visel tagjaiért, ez az üdvös gond a rendek vezetőit körültekintő gazdaságpolitikára fogja kényszeríteni. Akkor majd egyeseknek nem lesz módjuk, hogy vaktában nagy értékeket kockáztassanak és ha bajba jutnak, egyszerűen az utcára dobják munkásaikat és minden felelősséget, meg gondot a szerencsétlen államra hárítsanak. Mégegyszer hangsúlyozzuk azonban: senki e téren a rendiségtől csodát ne várjon, mert azokat a válságokat, amelyek gazdaságon kívül eső okból származó bajokat csinálnak, a rendiség a legjobb esetben csak enyhíteni tudja. Ha a politikai feszültség és a háború szinte képtelen mennyiségű tőkét semmisít meg, a nemzetgazdaságokat szétbomlasztja, oktalan jóvátételeket ró a legyőzöttekre, a nemzetközi kereskedelmet megbénítja, a tőkepiacon a bizalmat, megrendíti, a beállott nyomorúságért nem lehet egyedül a tőkét vagy a gazdaságot felelőssé tenni. Az ilyen magatartás csak megnehezítené a tisztánlátást és a kibontakozást. A jelenleg lejátszódó események okai sem gazdasági természetűek. Ma oktalanul agyondicsért, de valóságban megdöbbentően silány kultúránk egész nyomora kerül napvilágra. Ha ez a kultúra megérdemelné a nevét, amellyel felcicomázták, akkor a rabszolgatartó szudáni törzsfőnök is művelt embernek számítana, ha tökéletesen vezeti a gépkocsit és repülőgépet vagy világbajnokságot nyer valamelyik olimpiászon. A nemrég oly sokat hangoztatott bizalom gyökere az egyéni és nemzeti megbízhatóság, vagyis az a legfőbb szellemi vagyona az emberiségnek, amelyet gátlás nélkül, démoni örömmel pusztítottak és pusztítanak ma is, míg a végzet beteljesedik és az ostoba gőg bűnbánatba vagy kétségbeesésbe törik.

Agrárpolitika a rendiségben

Első tekintetre úgy látszik, hogy az összes foglalkozási igák között leginkább a gazdatársadalom őrizte meg a rendiség egyes elemeit. Míg a hivatalnok és a munkás magánélete foglalkozása két egészen különböző körben folyik, a gazdaember munkahelye maga a családi gazdaság és többen községbe tömörülnek, amelynek életét a hagyomány íratlan törvényei szabályozzák. Ennek ellenére a gazdarend szervezése főleg nálunk igen kemény akadályokba ütközik, mert minden gazda, de különösen a magyar, valósággal független fejedelemnek érzi magát birtokán és az is akar maradni. A nehézséget fokozza alföldi tanyatelepülés: óriásra nőtt községek roppant távolságban egymástól és közöttük a tanyák rengetege, magukra hagyatva, közlekedés és kapcsolat nélkül a többivel. Sok helyen még az iskolák és kocsmák is szinte magánosan állnak nagy pusztaságban. A magárahagyott magyarnak szinte második természete lett a küzdelmes függetlenség, hogy ragaszkodik hozzá, mint az élethez vagy sokszor még annál is jobban. Pedig azt a szétszórt hatalmas tömeget, amely még mindig több, mint fele népünknek, végre már valami közösségbe kell szervezni, különben elpusztul az áldatlan küszködésben.

Az őstermelő rend felépítése ugyanolyan elvek szerint történik, mint a többieké, de gazdaságpolitikáját sajátos szükségletei fogják meghatározni. A mezőgazdaság mai érdekképviselete teljesen kezdetleges intézmény és hatásköre alig van. A kamarai szerveket a rendiség fölállításánál szükségképpen tekintetbe kell majd venni, de az egyszerű reformnál megállni semmiképpen sem szabad, mert az a mai viszonyok között félmegoldásnál is kevesebb lenne.

Ha versenyképesek akarunk maradni az európai piacon, a gabonatermelésről föltétlenül át kell térnünk a belterjes termelésre. Ezzel a mezőgazdaság szociális kérdése is nagyrészben önmagától megoldódnék. Ámde földművelő népünk erre az átalakulásra nem kész a kellő szakoktatás hiánya miatt. Az állam ennek elvégzésére teljesen alkalmatlan, mert e téren nem is illetékes. A rendi szervezet rugalmas, könnyen alkalmazkodó s azért a föladatot gyorsan és teljes sikerrel oldhatja meg. Jellemzően világítja meg ezt a tényt az Országos Mezőgazdasági Kamara 1937. évi jelentésének egy adata. Az oktató munka fokozása érdekében a kamara látva a gazdák nagy érdeklődését, 100.000 pengőt szánt újabb tanfolyamok költségeinek fedezésére. Ehelyett csak 20.000-t kapott a kormánytól, mivel az állami költségvetésbe nem vettek föl többet. Az állami gépezet roppant nehézkessége miatt füstbe ment a terv, pedig mindenki tudja, hogy ennél olcsóbb és jövedelmezőbb beruházást elképzelni sem lehet. Továbbá a rendi közigazgatás az ilyen munkát lényegesen olcsóbban végzi el: fel tudja használni a helyi adottságokat, jobban ismeri a helyi igényeket és a hivatalos ügykezelés megkötöttsége sem akadályozza. A mezőgazda rend közjogi szervezet lévén, hatékonyan képviseli az állammal szemben közönségének érdekeit; könnyen kaphat kölcsönt is az ilyen vállalkozásra és a tőke birtokában az egész gazdatársadalmat iskolába foghatja. A mennyiségi és minőségi többtermelés szinte százszorosán fizeti vissza a szakoktatás költségeit. Ez a magyar agrárpolitika legfőbb és sürgető feladata, mert a földművelésben is első tényező az ember. Országos arányú, nagyvonalú, jól kitervelt és gondosan végrehajtott népművelés egy évtized alatt megújítja a magyar föld képét és vele az ország egész gazdasági életét. A művelt gazda aszályos esztendőben is 15---20 mázsa tengerit takarít be, amikor a többiek csak 5---6 métermázsát kapnak, a rosszul kezelt földből. Ez a tapasztalat köztudomású és takarmányt sohasem termelünk eleget, de a segítés a megfelelő szervezet híján még mindig késik. Ha a rendiség csak ezt az egyetlen kérdést oldaná meg sikerrel, akkor is gyökeresen jobbra fordítaná a magyar életet és olyan lendületet hozna a mai tespedés helyett, amely után ma az egész nemzet lázasan sóvárog. Akkor valóban kötelezni lehetne minden gazdát a magas színvonalú termelésre és a rendi közigazgatás kényszeríteni tudná okszerű munkára azokat is, akik ma merő tudatlanságból és maradiságból félig parlagon hevertetik a földet.

A másik nagy föladat, amely a rendiségre vár, a szövetkezeti élet kifejlesztése a gazdaközönség körében. Mivel a piactól legtávolabb van, magára hagyatva teljesen ki van szolgáltatva azoknak, akik a piacot kezükben tartják. Beszerzésben, termelésben és értékesítésben minden más gazdasági ágnál gyengébb. A dán, a holland, a belga és a svájci mezőgazdaság mégis nagyszerűen felvirágzott, mert a gazdák idejében belátták a szövetkezés jelentőségét. A magának élő, függetlenségére féltékeny, minden külső beavatkozással szemben bizalmatlan magyar gazda ezen a téren bizony megdöbbentően elmaradott. Nehéz helyzetéből egyedül a szövetkezés tudja kiemelni. Kellő műveltség és ránevelés nélkül azonban magától nem fog ahhoz a roppant segítséghez folyamodni, amit a szövetkezés jelent, pedig ez a mai életben a sikernek nélkülözhetetlen föltétele. Ha majd a község a termeléshez szükséges. dolgokat közösen szerzi be és terményeit lehetőleg a szövetkezet útján értékesíti, olcsóbban fog vásárolni és jobb áron eladni. A szövetkezet a renddel karöltve gondoskodik arról is, hogy a kisgazdák termelése egyöntetű legyen és nagy tömegben vigyenek egyenlő minőségű árut a piacra. A szövetkezet könnyen tud kölcsönt szerezni, akár mint vásárló, akár mint eladó kellő súllyal lép föl a piacon. A termelő szövetkezet tanács és ellenőrzés által szinte észrevétlenül vezeti rá tagjait az okszerű gazdálkodásra. Aki a magyar gazdának több jövedelmet nyújt, annak tanácsát is készségesen elfogadja. A korszerű újításokkal szemben tanúsított idegenkedését, az urakkal szemben érzett és vajmi gyakran jogos gyanakodását csak az erszényén keresztül lehet gyorsan és sikeresen legyőzni. Eleinte mesterséges úton kell neki bizonyos előnyöket juttatni. Az állam is köteles e vállalkozásban résztvenni, mert a virágzó nemzetgazdaság alapja a földművelés.

A kapitalista korszakban az európai mezőgazdaság válságos helyzetbe jutott a hiteltőke hiánya miatt. A föld ugyanis kisebb haszonnal termel, mint az ipar és sokkal lassabban forgatja a tőkét. Ezért a közgazdasági szemponttal és nemzeti érdekkel nem törődő banktőke elhanyagolta a mezőgazdaságot s ha adott is neki hitelt, annak terheit a gazdaközönség viselni nem tudta. A bajnak végső oka abban rejlett, hogy a mesterien szervezett bankvilággal szemben a mezőgazdaság széthullottan és szervezetlenül állt. Életbevágó érdekeit sem tudta kellő súllyal képviselni és sorsára hagyatva pusztulnia kellett. Parasztságunk végzetes arányú kivándorlása ennek az rövidlátó és országgyengítő hitelpolitikának is köszönhető. A rendiségben a mezőgazdaság mint közjogi szervezet és társadalmi hatalom léphet föl és azért különösebb nehézség nélkül szerezhet érvényt jogos igényeinek. A hitelszervezettel mint egyenrangú fél fog tárgyalni és egyezményeket kötni. Nem lesz többé a névtelen tőke szabad zsákmányterülete, hanem erős hatalom, amely szolgálja a többit és viszontszolgálatot követel.

A mezőgazda rend negyedik, nem kevésbé súlyos feladata a földreformról vagy telepítésről hozott törvény végrehajtása lesz. Úgy látszik, mintha a törvényhozás csak azért szavazta volna meg, hogy a közgyűlölet elől meneküljön, de ezt azzal a be nem vallott, megnyugtató tudattal tette, hogy a törvény elfogadása még nagyon messze esik annak végrehajtásától. Valójában ugyanis az élni akaró nemzet szavazta meg a törvényt és a két ház kénytelen volt elfogadni, nehogy a nép ellökje őket az útból. Talán az a látszat sem csal, hogy legjobb és leginkább szükséges törvényeket a mi neobarokk világunkban csak azért szavazzák meg, hogy ne kelljen végrehajtani azokat. Aki időt nyer, annak szerencséje is lehet közben és ép bőrrel menekülhet a törvény fogságából.

Az állam csakugyan elégtelennek bizonyult a telepítés végrehajtására, mert a hatalom azoknak kezében van, akik minden politikai józanságot megcsúfolva, dühös nyakassággal ragaszkodnak a fönnálló, népet megfojtó birtokrendszerhez. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy a mai közigazgatás, ha akarná, akkor sem tudná véghezvinni a telepítést. Hiányzik hozzá az ember, a tehetség, és minden eszköz. Mivel állami törvényről és egyetemes nemzeti érdekről van szó, nélküle és ellene nem is szabad dolgozni, de a föladat zömét a mezőgazda-rendre kell bízni, mert egyedül az tud vele eredményesen megbirkózni. Nem egyszerű földosztásról van itt szó, hanem szerves telepítésről Már pedig az állami telepítés csak végtelen lassú és méregdrága lehet. Ez végzetes tulajdonsága a mai közigazgatásnak és csak úgy tudunk rajta változtatni, ha a terhek nagyrészét levesszük válláról. A rendi önkormányzat mintegy házilag bonyolítja le a telepítést az állam közreműködésével. Így megszűnik a helyben topogás is, mert a telepítést záró nép teljes súllyal tudja akaratát érvényesíteni, az önkormányzaton keresztül. A kerítésen belül lesz és nem lehet többé mellőzni, mint elhanyagolható mennyiséget.

Szerves munka lesz az ilyen telepítés, mert a helyi és járási kamarák hajtják végre. Vezetőik tökéletesen ismerik a megyék és járások sajátos viszonyait; ismerik és jól ki tudják válogatni az embereket is; itt az élet teljes közelségében rugalmasan alkalmazkodnak a lehetőségekhez, nem úgy, mint a merev szabályokkal rángatott állami hivatalnokok. Akkor majd a törvény holt betűjéből erős élet lesz és a magyar föld proletárjainak megváltása beteljesedik. A nagybirtokos-osztálynak is előnyösebb lesz ez a megoldás, mint a végleges elmerülés egy újabb forradalom szennyes és véres kiáradásában.

Ha nem akarjuk olyan rosszul csinálni a telepítést, mint az első földreformot a háború után, gondosan kell előkészíteni és fokozatosan végrehajtani. Az ilyen szerves eljárás szükségképpen hosszabb időt vesz igénybe, de lényegesen gyorsabb és könnyebb lenne a végrehajtás, ha a földművelő rend és előzőleg a földművelési kormányhatóság az egész országban lehetővé tenné és hatékonyan előmozdítaná ,,földbérlő szövetkezetek" alakítását. Jól tudjuk, milyen nehézségeket hoznak föl ez ellen a nagybirtokosok. Ahol a szövetkezet nem jól működik, ott rendesen szervezési hiba van, ezt pedig vajmi könnyen ki lehet küszöbölni az eddig szerzett tapasztalatok alapján.
 
 
0 komment , kategória:  Szociális reform és...11.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 22
  • e Hét: 572
  • e Hónap: 12115
  • e Év: 377605
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.