Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szociális reform és...12.rész
  2011-02-28 11:29:17, hétfő
 
 
Varga László S.J.:
Szociális reform és hivatásrendiség XII. rész

A munkabér

Ma már nem kell vitatkozni arról, hogy a szociális igazságosság, a társadalmi béke, a magasabb kultúra, a nemzeti érdek és a fajvédelem, egybehangzóan követelik, a családos munkás számára a családi bért. A kérdés műszaki megoldását is megtalálták és kipróbálták. Csak arra az ellenvetésre kell válaszolnunk, amely rengeteg közgazdász koponyájában még mindig erősen kísért és megzavarja a jószándékúak gondolkozását is. A nehézség pedig így hangzik: a vállalkozónak csak a munkás dolgozik, de a család nem. Miért kell neki családi bért fizetnie tehát és hogyan bírja azt el az üzem? A válasz roppant egyszerű: a kapitalista rendszer egyetlen intézményes forradalom volt a közgazdaság lényegi törvénye ellen, amely azt jelenti, hogy a nemzetgazdaság egyetlen, a természettől meghatározott célja az egész nemzet anyagi szükségleteinek ellátása. Csodálatos, hogy bizonyos tudományosság mennyire megzavarta még tudós emberek látását is. A mait megelőző gazdasági rendszerekben ez egyáltalán nem volt kérdés, csak most lett azzá, amikor a termelési technika káprázatos fejlődése a korlátlan jólét lehetőségét nyitotta meg előttünk. A tőkének magának is a munkaerő utánpótlására van szüksége, tehát saját érdekében gondoskodnia kell arról, hogy a gép mellett megrokkant munkás helyébe fiatalember álljon. A mezőgazdaságban mindenki kívánatosnak és szükségesnek tekinti az állatállomány szaporítását, de az embergazdaságban nem. Továbbá a tőkének a munkaerő mellett fogyasztóra is szüksége van és a legfőbb fogyasztó a gyermek, aki még nem dolgozik és nem termel. A természet törvényei a huszadik században is érvényesek, de a mai társadalom ezeken túlteszi magát, azért omlik most össze egész látszatkultúrája. Aki a természet ellen lázad, azt megalázza a természet.

El kell ismerni, hogy a kapitalista gazdaságban nincs helye a gyermeknek és a családnak, de ebből csak az következik, hogy a rendszer az ember és a nemzet ellen fordult s azért fel kell vele számolni. A gazdaság nem lehet ellentétben természettel, tehát nemcsak a munkást kell eltartania, de annak családját is, vagyis akkora bért kell adnia a munkásnak, hogy abból családját is elláthassa a szükségesekkel. A munkásapa, mint ilyen, tagja a dolgozó és termelő közösségnek, azért illeti meg a családi bér és nem pusztán egyéni teljesítménye alapján. A közgazdaság, bár az üzemek magántulajdonban vannak, lényegénél fogva a nemzeti közösség gazdasága s ennek következtében a közösség érdekeinek szolgálatában is kell állnia. Míg a közgazdaság az individualista elv szerint épül fel, általában nem is képes családi bért nyújtani, mert a rendszer csak egyént ismert, de családot és közösséget nem.

Erre azt a nehézséget hozzák föl, hogy a rendiség bérpolitikája meg fogja bénítani a termelést, mivel a bért nem a munkateljesítmény értéke, hanem a családtagok száma határozza meg. Erkölcsi vagy népesedéspolitikai jog szerint az anya a szüléssel, a gyermekek meg a puszta létükkel keresik meg a család jövedelmét, és nem az apa munkájával. Így a silány és hanyag munkás jobban boldogulhat, mint a szorgalmas, csak sok gyermeke legyen. A rendiségben a bérszabásnak kettős alapja van: egyrészt az a tény, hogy minden dolgozó tagja az üzemi, rendi és nemzeti munkaközösségnek, másrészt pedig a teljesítmény. Ez a két jogcím nem zárja ki egymást, sőt teljesen összhangban van a közgazdasági érdekkel. A családalapítás és családfönntartás is teljesítmény, de ezt a szempontot most mellőzzük. Arról sem vitatkozunk, hogy individualista alapon egyáltalán nem lehet kiszámítani, hogy a közös eredményből, mekkora rész illeti meg az üzem egyes tagjait, mert az ilyen számítás emberileg egyszerűen lehetetlen. Ellenben azt állítjuk, hogy a közösséghez tartozás nemcsak jogigényt, hanem kötelességet is jelent. Az igaz, hogy a rendiségben a bérszabás nem pusztán az egyéni teljesítmény szerint történik, de ugyanakkor a rendi közösségnek joga és kötelessége lesz gondoskodni arról, hogy minden dolgozó tagja a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa. Aki jobban és többet dolgozik, az a rendiségben is többet fog keresni, de meg lesz a mód arra is, hogy a hanyag munkást szorgalomra kényszerítsék. Amelyik üzem vagy üzemcsoport nem fizet megfelelő bért, azt az értékesebb munkaerők elhagyják s azért kisebb haszonnal fog dolgozni, mint a többiek.

A rendi gazdaság irányításában a munkásság vezetői is részt fognak venni és felelősséget vállalnak. Akkor majd belátják, hogy a jólét magasabb fokát csak szívós iparkodással, nagyobb képzettséggel és megfeszített munkával lehet elérni. Az egyetemes felelősségben osztozó vezetőrétege a munkásosztálynak kénytelen lesz szakszerűen foglalkozni a gazdaságpolitika kérdéseivel és kénytelen lesz lemondani a forradalmi magatartásról és ezt az új szellemet fogja átvinni a tömegekbe is. Ezzel a munkásosztály közvéleménye, erkölcsi magatartása is gyökeresen megváltozik. A lázadó proletárból, csőcselékemberből felelősségét érző polgár és nemzettag lesz, aki a maga helyzetét egészen másképpen fogja megítélni, mint eddig. Az ilyen munkásság maga fog arra törekedni, hogy a felelőtlen elemeket elnémítva, a rosszul dolgozókat, ha kell kemény eszközökkel komoly munkára szorítsa.

Azt sem szabad feledni, hogy a munkásság bár egyenrangú fél lesz a rendi önkormányzatban, az üzemekben teljesen alárendeltje marad a vállalkozónak és megbízottjainak és köteles lesz az üzemi rendnek magát teljesen alávetni.

Tehát a rendiségben a munkakészség lényegesen nagyobb lesz, mint ma és ennek folytán a teljesítmény is. A munkásság tudni fogja, hogy jóléte az üzem és az egész nemzetgazdaság fellendülésétől függ és belátja, hogy a bérkérdés elsősorban gazdaságpolitikai és nem szociális ügy s azért minden erejével azon lesz, hogy a gazdasági teljesítményt fokozza, mert csak azzal együtt fog maga is gyarapodni és emelkedni. A családi bér a szociális igazságosság követelménye, de egyúttal a kiegyenlítő igazságosságé is. Amikor majd az új rendszer teljesen érvénybe lép és kielégítően működik, a családi bért minden, munkaadó köteles lesz a szigorú igazságosság alapján fizetni, s ha nem teszi, a béruzsora vétkét követi el. A munkásságnak tehát az ma legfőbb feladata, hogy minden erejével előmozdítsa az új gazdasági rend fölépítését.

A többtermelés

A rendiséggel kapcsolatban gyakran merül fel sokakban az aggodalom, vajon ez a reform nem fogja-e megállítani a termelést, nem fog-e a nagy megkötöttségben a gazdaság visszafejlődni, nem járunk-e vele úgy, mint a szocializmussal: több lesz benne a rend és az erkölcs, de kevesebb a kenyér? Ez ellenvetésre tulajdonképpen már megadtuk a választ, csak a nagyobb világosság kedvéért összegezzük és ismételjük a több helyen mondottakat.

A kapitalisták maguk nem élhetnek ezzel a bírálattal a rendiség ellen, mert az utóbbi időben az ő rendszerük egyenesen megállította a többtermelést a kartellpolitika magas áraival. Velük tehát felesleges vitáznunk. A korporatív reformra éppen azért van szükség, mert a gazdaság másképpen nem tud szabadulni a nehéz bilincsektől, amelyeket a helytelen, rövidlátó tőkegazdálkodás rakott reá. A szabályozott verseny fel fogja szabadítani a most még béklyózott alkotó erőket és visszahozza a nagyobb vállalkozási kedvet. A jogos egyéni érdek és érvényesülés, mint a termelés legfőbb lendítője, ismét szóhoz jut, mert megszűnik a kapitalista hűbériség nehéz nyűge, amely eddig fogva tartotta.

A gazdasági válságok jórészt elmaradnak vagy lefolyásuk sokkal enyhébb lesz az előrelátó piacpolitika következtében és elmarad a roppant arányú tőkepusztulás, amely együtt jár a válsággal. Azon a tényen persze a rendiség sem fog változtatni, hogy Európa elvesztette vezető szerepét a világgazdaságban, mivel a tengerentúli államok a múlt világháború alatt és után önellátásra rendezkedtek be és ez a folyamat a mostani háború alatt valószínűleg be is fejeződik. Európa szintén kénytelen lesz erre az útra lépni, a nyugati államok túlméretezett iparukat nem fogják tovább fejleszteni, ellenben a mezőgazdaság jelentősége rohamosan emelkedni fog. Mivel az európai országok is szükségből kényszerülnek belső piacukat megszervezni, ez a belső átalakulás valósággal parancsolja nekik is a rendiség bevezetését. Az új gazdasági korszak küszöbén Magyarország igen kedvező helyzetben van. A kenyérgabonát és erőtakarmány okát a nyugati országok a jövőben is tengerentúlról fogják beszerezni s ezért mi is kénytelenek leszünk gyors iramban áttérni a belterjes gazdálkodásra. Többek között nálunk ezt a feladatot kell megoldani a rendi önkormányzat keretében. Ezzel pedig lényegesen emelkedik a nemzeti jövedelem, mert a termelés értéke növekedik.

Az állami közigazgatás tehermentesítése következtében jelentékenyen csökkenni fog az adóteher, mivel a rendi közigazgatás sokkal olcsóbban dolgozik, mint az állami. Maga az adórendszer a rendek közreműködése révén igazságosabb és rugalmasabb lesz. A szövetkezetek nagyarányú kifejlesztése a kistermelők kiadásait csökkenti. A fölösleges közvetítő kereskedelmet kikapcsolja és a beszerzést olcsóbbá teszi. Megszűnnek a bérharcok és sztrájkok, mert a fölmerült ellentéteket a rendi önkormányzat jogi úton egyenlíti ki. Lényegesen módosul a fogyasztás is, mert a rendek és szövetkezetek a fogyasztóközönség igényét és szokásait átalakítják. Ennek folytán a tőke bőségesebben áramlik az elsőrendű szükségleteket kielégítő termelési ágakba, ami ismét csak olcsóbbá teszi a megélhetést, mert olcsóbb és nagyobb mennyiségű áru kerül a piacra. Kevesebbe kerül a társadalompolitika és a társadalombiztosítás. Ha maga a gazdaság közvetlenül gondoskodik a munkáscsalád tisztességes megélhetéséről és a biztosításügy egészségtelen és nagyon drága központosítása megszűnik, mert annak intézését az egyes rendek vállalják. A rendiségben az állam sokkal szakszerűbben és nagyobb tervszerűséggel avatkozhatik bele a gazdaságpolitikába, mint eddig történt. Az agyonhajszolt társadalom megnyugszik és a szilárd béke visszaadja a tőkének a bizalmat; fölébred a vállalkozási kedv, a gazdasági föllendülések elindítója és mozgatója. A kapitalizmus lázbaejtő ,,csodái" helyett egy nagy felfedezés birtokába jut az emberiség: felfedezi, hogy a vagyonnál nagyobb értékek is vannak, az élet visszanyeri igazi tartalmát, a gazdasági erők a lélek uralma alá kerülnek, mély és gazdag kultúra kezdődik, az anyag és a pénz démoni varázsa megtörik és ismét az ember, a család és a nemzet lesz ura a földnek.

Magyar szempontból a többtermelés sorskérdése népünknek. Mostani nemzeti jövedelmünk (kb. 6 milliárd pengő) igazságos felosztással sem elegendő arra, hogy a proletárok roppant tömegeinek életszintjét emelje. A magyar reform egyetlen útja tehát csak a rendiség lehet.

Társadalompolitika a rendiségben

A szocializmus a munkásságban megsértett emberi méltóságnak századokra kiható lázadása volt a kapitalista társadalom barbársága ellen. A tragédia csak mélyebb és teljesebb lett azzal, hogy a proletár még nagyobb vadsággal ütött vissza és dühében még azt a maradék műveltséget is lerombolta, amely a polgári társadalomban szívósan meghúzódott elszórt foltokon. A tőkeérdek volt az egész élet irányító és parancsoló törvénye és ez olyan viszályokat idézett föl és állandósított, amelyek a még úgy-ahogy meglévő rend alapjait rázták állandóan, vagyis az osztályharc a kapitalista társadalom lényegéhez tartozott. A nemzet nem közösség volt többé, hanem egyeduralomért marakodó osztályok összessége. Ez áldatlan küzdelem, az intézményessé lett polgárháború bevonult a parlamentbe is, sőt ott tombolt csak igazában. Lehetetlenné vált az államvezetés s odáig jutottunk, hogy a nemzetek nem voltak többé kormányozhatók. A tőke általában mindig fölényben volt a munkássággal szemben. Győzött a munkaviszályokban, mert tovább bírta a sztrájkot, mint a szakszervezeti pénztárak; tetszése szerint osztotta föl a termelés hozadékát; a politikát is szinte teljesen a maga szolgálatába fogta és a többségi pártok rendesen nem voltak egyebek, mint a legerősebb tőkecsoport parlamenti képviseletei. Az erkölcsi műveltség és politikai bölcsesség teljes hiánya annyira vakká tette a kapitalista osztályt, hogy még saját, jólfelfogott érdekeivel szemben is közömbös volt és nem látta be, mennyire rászorul a megelégedett és fegyelmezett munkásságra s hogy a munkás nemcsak termelőeszköz, hanem egyúttal fogyasztó és vásárló is.

A két osztály csak a munkapiacon találkozott egymással, ahol a kereslet és kínálat törvénye uralkodott. A kínálat pedig egyre nagyobb lett és a kereslet folyton csökkent, mert a munkást helyettesítő gép is a tőke birtokában volt. Ettől aztán a viszony teljesen elmérgesedett s a már amúgy is felbomlott rend véglegesen felborult a forradalmi erők pörölycsapásaitól.

Ez a kórkép világosan megmutatja, milyen feladatok várnak a rendiségre.
Életre kell hívnia és fel kell szabadítania azokat az erőket,
amelyek a szétesett társadalmat ismét nemzeti közösséggé alakítják.

Az erőszak rendszere helyébe a jog rendjét kell állítani,
mert az osztályharcban sohasem azt kérdezték,
mi illeti meg az egyik vagy másik felet jog szerint, hanem csak arról volt szó,
mit tud egyik a másiktól hatalmi szóval kicsikarni.

A társadalmi kérdés tehát lényegesen több, mint munkáskérdés.
A munkásság lázadása csak tünete és kifakadása az egész társadalmi szervezet
súlyos betegségének.
Ezért a reformnak is az egészre kell kiterjednie,
különben nem lesz egyéb,
mint tüneti kezelés vagyis szociális kuruzslás.

 
 
0 komment , kategória:  Szociális reform és...12.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 384
  • e Hét: 384
  • e Hónap: 18788
  • e Év: 338820
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.