Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
x
  2012-11-14 18:57:51, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-02-11 10:26:34

Nyírfalvi Károly
(1960- )
A huszadik hét
Félig-meddig ültél is, feküdtél is, lábad
hosszan előrenyújtva, kezed lágyan a hasadon
tartva éreztél valamit, lehunyt szemmel arra
figyeltél, csendes este volt, eseménytelen,
újságot olvastam az ágyban, melletted, kérdőn
néztem rád, előbb arcodra, aztán csak a
szemedre, mosolygott az is, kérdeztelek, nem
találtál szavakat, mint halott csiga házából
a tenger hangja, ezernyi cseppjének egyetlen
moraja, olyan talán, nehéz beszélni erről
(nem tudom, miért? teszem), elfeledtük a be-
szűrődő utcai zajokat, sötétet:
félelmet, fülemet észrevétlen hasadhoz
tapasztva kémleltük a benned növekvő csodát.



 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
x
  2012-04-08 05:46:35, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-02-11 10:55:58

......

.

Nyírfalvi Károly - Csütörtök déltől kifelé

Csütörtök déltől kifelé lábalsz a
hétből, ha nem is tudod, mi vár rád,
akár a nyúl az erdő mélyéről
lépdel a ritkás felé megrágni a
fák kérgét.

Nyár van. A születésnap sérthetetlen,
essék a keltezés épp csütörtökre.
Még az esőnap is csodákat rejt
bízva önmagadban. Így sugdolózom
egy korai kezdés minden megtört
fényével reggel és később is.

Minden szó csiszolt kavics a nyelvem
hegyén, attól oly ékes örömteli
hallgatásom.

Link

 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
x
  2012-04-06 17:09:14, péntek
 
  NYÍRFALVI KÁROLY
IN VIVO

Ha már beteg vagy
ne légy túl közel a földhöz
mert egekben hinnni oly könnyű
de föld alá kerülsz te is süketen
vakon, elernyedt testtel és kihűlt
elmével, csak múlásunk jelei,
méretei különböznek, fekvésünk
formája reménytelenül azonos
és egyhangú, mert néma
de van-e különbség nincs és nincs
semmi és semmi között
ezt megnézném még
mint örök hitetlen, hamvas, laikus,
nyeretlen kétéves üvegek, petri
csészék, pipetták közt lobogva a fél
világon, egész életen át az
utolsó percig.

S addig?
asztalomon a három majom
megérintem őket, úgy maradnak
érvényre jut majd szivárványszemem
arányló sarkában a kétely s a
remény?
üveget török, szőrbe markolok
macskát, egeret, kutyát szélnek eresztek
házamba fogadok élni és enni csak úgy a
létnek, hisz lepkekönnyedségű
s nem rejtjeles a pusztítás mögött búvó
sajnálat.

Volt a volt
van a van
s mi elég az elég
nem mozdul többé
hát lefejtem arcomról kézfejemről a
hámló bőrt
kísérletezzetek avval s legyen csend:
hallgatni akarom a túlélők
méltó szépséges csendjét erdőben
mezőn, szobám, "laborom" rettenetes
káoszában.





 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
x
  2011-10-31 16:24:08, hétfő
 
  Nyírfalvi Károly
LAIKUS JEGYZETEK (Az eső)

Midőn ezt írom
Szürke az ég
A nap rövid pihenőre
Tért a felhők mögé

A cím egy kép neve
Igazából nem jelent semmit
A hegytetőn fenyvesek burjánzanak
A völgyben apró cserjék

Az ?eső? egy szó
Jelenséget jelöl
A jelenség magányos cím
Sorminta egy könyvben

Eső idején bő víz hull
A földre az égből
Öntöz földeket erdőket
Szomjazó állatot

Álmosít és frissít
Felhevült szíveket
Nézd ott az a sarok
Állj meg a kapualjban

Esernyőd ne meredjen az égre
Már épp csak permetez
Hűsíti forró arcod
Zsongító álmokba bocsát

És esik és esik és esik
Utcára nem megyek
Ablakon át nézem
Csak írok róla






 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
x
  2011-07-28 09:53:39, csütörtök
 
 
Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-02-11 10:26:34

Nyírfalvi Károly
(1960- )
Nem kell sok...
Nekem nem kell sok, csak
hogy félrevonulja néha átélni
a számkivetettség hűvös gőgjét
Nekem nem kell sok, csak
hogy hagyjatok békén, ha
félrevonulok...

Nekem nem kell sok, csak
rend és csöndes vacsora
a hazatérés után
Nekem nem kell sok, csak
erős kávé és zamatos tea,
félhomály és kedély

Nekem nem kell sok, néhány
megszokott újság, napsütötte
erkély, korsó sör
Nekem nem kell sok, csak
néhány nyugodt sor, kedélyes
lámpafény elalvás előtt

Nekem nem kell sok, csak
nézni ablak mögül a dühödt
esőt, olvasni Szép Ernőt
Nekem nem kell sok, csak
látni a lenyugvó napot, folyó-
-patakparton ülve

Nekem nem kell sok, csak
hogy szeressenek mezők,
bokrok, fák, az állatok
Nekem nem kell sok, csak
néhány megszenvedett sor
jóval a halál előtt

Nekem nem kell sok, csak
téveteg szerelmed mindenkor,
hogy meg ne bolonduljak...
 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
x
  2011-07-26 21:21:00, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-02-11 10:55:58

Nyírfalvi Károly
Árnyékra vetül




Van rejtély, nincs üzenet.
Ez nem az a hely.

Árnyékra vetődik a nappal
izzad a kövezet.

Róka jár a kertek alatt
fejetlen kakas a konyha szegletén.

Alkonyodik.
A rózsákat letakarni és
megöntözni a magyalbokrokat.

Forr a teavíz.
Gőz ül a szemben.
Párás ablak mögött elhal a táj.

Lavórban állott víz.
Egyszerű étkek.
Csend, halálos nyugalom.

Kamillás vatták tömik el a lefolyót
hajam hullik a kád peremén
sírnék, ha tudnám és tehetném
ha volna könnyem, ha nem szégyellném.

Rímbe ágyazom az estét,
ha lehet szólni, ha lehetne még,
víz oldja görcseim és cipőmről a
ragasztást, alvás nem ad áldást.

A csomó kioldódik: elesem
konyha közepén földről eszem
a tegnapi maradék még oly friss
nyelvemen gríz, alatta kavics.



 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
Ny Károly
  2011-07-02 20:43:32, szombat
 
 

-------------------------------------------------------------------


.....



Nyírfalvi Károly - Mintha mindig...

Mintha mindig itt lett volna, akár
a szakadt plakátok, a főtéri
újságos pavilonja, s mintha
mindig itt járt volna, ezen a kövön,

melyet én is csak most fedezek fel.
Mintha mindig itt élt volna, ahogy
a város, mint öregedő arc, s
vele együtt jönnének arcán, kezén

a ráncok; akit nem ismerek, mintha
mindig itt lett volna, itt keletkezett,
mint az ősi kövek, pedig csak imént
érkezett az elhasznált szavak napján.

Link

 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
x
  2011-06-16 13:36:06, csütörtök
 
  Nyírfalvi Károly
vendéglátó sorok

Ma ne gyere kérlek, leültetni sem
tudnálak, ömlesztve kincseim, veszők,
veszendők, nem lesz ez mindig így.
De meddig még, de még meddig? - Máshol,
másutt leülünk majd a konyhában,
kávék, teák mellé, duruzsol a gáz,
játszunk, szót váltunk a felejtendő
káoszról; egyetlen félelmem, hogy nem
találok semmit, csak a nászi ágyra
ültethetnélek, azon írom legszebb
elsietett soraim. Még két hét, vagy
annyi sem, vagy több. Mindent elviszünk,
emlékünket hagyjuk itt rosszakaró-
inknak. Mozdítható minden tárgy,
a szén zacskókban. Jöhetsz bármikor, nem találsz
itt, hová is ültetnélek, mivel is
kínálnálak, mindennek az a helye,
hová nap múltán zuhan kezemből.
Átmenet ez is. Mosolyogni is van
erőm. Másutt, máshol látogathatsz majd,
és ott maradok örökre. - Vessünk
véget a vándorlások korának,
könyveim betűrendben. - Folytatom, ha
lesz hol, ha lesz mivel, ha lesz kinek.
 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
Ny Károly
  2011-05-31 19:38:17, kedd
 
  ...... ......



Nyírfalvi Károly - Naplójegyzet

1.

Az étkezőkocsiban ülünk hárman,
teát iszom, a többiek sört meg
ásványvizet, a múltról, gyerekekről,
lélekről és elméről folyik a
csevely, szalad a sötétlő idő a
ki-bevilágított alagutakon
át. Lehetnénk többen is, ők, azok el-
vagy lemaradtak, gesztusaink, s
gyöngyöző homlokunk csevegő-film
kedves kis szereplőivé tesz minket,
ha nem fizetnénk, kivágnánk valamit
az ablakon, miként egyszerűen
kopognak szavaink a légben, a
lapokon húsz év után, és húsz év
múlva a forróságtól katlanná vált
étkezőkocsiban délután, este...

2.

Visszafelé csevely és forróság,
kihűl majd e néhány nap, mint
bármilyen idő, utazom még ide,
vagy oda, ha már hazaértem, a közbülső
napokban megromlik néhány kapcsolat,
hátországnak ott a család, jótét
egyedüllét zegzugos parkokban.
Nincsenek történetek, kezdemények
vannak, alig is érnek véget. Fel-
lapozom a kisokost, ez letudva,
az körmömre ég, semminek nincs vége,
semmi sem kezdődött el, két elalvás
között csészényi tea, forró kávé.
A telefon ismét süket. Meglelem
még magam a napok józan ismétlő
sorában?...

Link



 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
x
  2011-05-30 16:59:41, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-02-19 04:34:55

Nyírfalvi Károly
[Hinta]



I.

éjszakai műszakból
hazafelé lassan
lépkedve meg-megáll
mintha már az ágyban
forgolódna, az első
kávé és az utolsó altató
előtt félálom és éberség
határán; viszi az ösztön
hogy aztán majd újra
kezdje, miután bejárta
a város forgalmas és
néptelen utcáit, az
elhagyott játszótereket;
az ajtóban döbben rá,
már megint itt áll
félig kábán a virrasz-
tástól, jutva ugyanoda,
ahová nap-mint-nap,
a kulcsot elhagyta valahol
s otthona is alig várja
immár, otthona, mely
inkább csak puszta
lakás, az álomra hajtott
kótyagos fejnek kínál
némi helyet, és kész;
ül a küszöbön, az
eget szemléli, tudja
jól, minden félbe-
hagyható, jön majd
valaki, elfoglalja az
el nem hagyott, a ki
sem töltött üreget.



II.

éjszakai műszakból hazafelé
lassan lépkedve meg-megáll
mintha már az ágyban forgolódna,
az első kávé és az utolsó altató előtt
félálom és éberség határán;

viszi az ösztön
hogy aztán majd újra kezdje
miután bejárta a város forgalmas és
néptelen utcáit
az elhagyott játszótereket

az ajtóban döbben rá
már megint itt áll
félig kábán a virrasztástól
jutva ugyanoda
ahová nap mint nap

a kulcsot elhagyta valahol
s otthona is alig várja immár
otthona mely inkább csak puszta lakás
az álomra hajtott kótyagos fejnek kínál
némi helyet és kész

ül a küszöbön
az eget szemléli
tudja jól
minden félbehagyható
jön majd valaki
elfoglalja az el nem hagyott
a ki sem töltött üreget.



III.

Éjszakai műszakból hazafelé lassan
lépkedve meg-megáll, mintha már az
ágyban forgolódna, az első kávé
és az utolsó altató előtt
félálom és éberség határán;
viszi az ösztön, hogy aztán majd újra
kezdje, miután bejárta a város forgalmas és
néptelen utcáit, az elhagyott
játszótereket; az ajtóban döbben
rá, már megint itt áll félig kábán a
virrasztástól, jutva ugyanoda,
ahová nap mint nap, a kulcsot el-
hagyta valahol s otthona is
alig várja immár, otthona, mely
inkább csak a puszta lakás, az
álomra hajtott kótyagos fejnek
kínál némi helyet, és kész; ül a
küszöbön, az eget szemléli, tudja
jól, minden félbehagyható, jön majd
valaki, elfoglalja az el nem
hagyott, a ki sem töltött üreget.


 
 
0 komment , kategória:  Nyírfalvi Károly 1.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.