Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Scheffer János
  2016-02-10 18:00:33, szerda
 
 













Scheffer János







ÁLMOK TENGERE


Mint meteor, mi vadul száguld éji útján,
Mi fényes csillagoknál fényesebben kószál,
Mi várja a Földet, hol becsapódik végleg
Készítsd a lelked, lelkem örök nyughelyének.

Mint ezüstös holdsugár az éjjeli tóba,
Belehull, megmártózik némán fodrozódva,
Tajtékot vet, hullámzik kicsit, majd megpihen,
Szerelmes lelkem csak lelked tavában merül el.

Mint dübörgő vízesés mélybe aláhullva,
Zúgó tömegként mindent maga előtt tolva,
Szerelem folyama utat vés a pusztaságba,
Ki belelép, megszűnik a boldogtalansága.

Mint ezer éve nyugvó sötét barlang mélye,
Mikor végre fény jut a csendes sötétségbe,
Itt vagyok. Vakító fényben fürdeted lelkem,
Szerelmes szived táplálja a napsütésem.

Mint két riadt gyermek az álmok kék tengerén,
Együtt hajózunk a nagy képzelet peremén,
Szorítjuk egymás kezét, úgy várjuk a hajnalt,
Tiszta szerelmünk még ma diadalt arat majd.







ALTATÓ


Amikor elalszol ma, szépeket álmodj,
Lásd rózsaszínben körülötted a világot,
Szaladj a virágok közt tavaszi réten,
Engedd a lelked, hogy vidámabban éljen.







ALTATÓ


Aludj el szépen kisleány,
Álmodban sok szép helyen járj,
Lásd a holdat, érezd a szelet,
A fák felett a fellegeket.

Hajszálaidon a Hold csillan,
Ajkaidon csillagfény suhan,
Álmod őrzi öreg puha ágy,
Aludj kisleány, jóéjszakát.

Őrzöm álmod, vigyázok rád,
Sóhajtásod hallom, látom,
Megnyugszik minden fájdalom,
Csak egy bogár neszel ágyadon.







AMIKOR ELŐSZÖR


Amikor először fogom meg a kezedet,
Régóta várt áram járja át a testedet,
Amikor először magamhoz szorítalak,
Gyorsan leomlanak a rideg, kőkemény falak.

Amikor majd az utcán kézenfogja járunk,
Sok-sok borús dolgot vidámabban látunk.
Amikor hajadat először cirógatom majd,
Fájdalmadat, magányodat elfelejted majd.

Amikor forró ajkunk először összeér,
Lelkünk megremeg, szó helyett szivünk mesél.
Elmond majd őszinte, kimondhatatlan dolgokat
Amikor a két lélek eggyé válik, boldogan.







CSAK MONDD ÚJRA


Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a jeges szél is melegebbé válik,
Ködös, sötétlő homályfellegek felett,
Tekinteted éles napfényként világít.

Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.

Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És az erdőben széthajolnak az ágak,
Harmatos reggelen sárga levelek közt
Játékos szellő jár lépteink nyomában.

Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a csillagok is fényessebbé válnak.
Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,
Repülünk boldog örökkévalóságban.







DE JÓ IS LENNE... (ars poetica)


Nyitott a lelkem, nyílt lapokkal játszom,
Nem takarhatom el az igazságom.
Ami lelkemben van, az a számon is,
Elmondani mit gondolok, ha bánom is.
De jó lenne...

Lelkem vágyik Rád, tagadni nem tudom,
Szeretni akarlak, öntudatlanul.
Veled lenni mindig, de jó is lenne,
Két ember örök, virágzó szerelme.
De jó is lenne...

Minden nap látni gyönyörű arcodat,
Elmondani bátran a gondjaidat,
Ha sírsz, letörölni könnycseppeidet,
És ha nevetsz, együtt nevetni veled.
De jó is lenne...

Ha beteg lennél, ápolnálak téged,
Eget és földet megmozgatnám érted,
Csillagot lehozni nem tudok az égről,
De ha szomjas lennél, vizet hoznék mélyről.
De jó is lenne.

Amit kérsz, én megadok mindent Neked,
Azok közül elsőként szerelmemet,
Nincs akkora veszély, nincs olyan halál,
Mi ilyen erős kapocsnak ellenáll,
De jó is lenne...

Sétálni együtt egy szép parkban Veled,
Elnézni bátran a sudár fák felett,
Összebújni szorosan mikor fúj a szél,
Melegíteni kezeid, ha itt a tél.
De jó is lenne...

Elmenni Veled csoda vidékekre,
Szélfútta, téli, sziklás fenyvesekbe,
Nyári melegben, vízesések alá,
Őszi erdők szines lombjai alá.
De jó is lenne...

Repülni az égbe, felhők tetejébe,
Leszállni onnan, barlang hűvösébe,
Menni együtt a hétköznapok útján,
Meg-megállni a szép ünnepnapoknál.
De jó is lenne...csak Veled.







EGY SZÓ...


Egy szó
Mi fényesebb a csillagoknál,
Mi sebesebb a gyorsvonatnál,
Mi erősebb a zord halálnál,
Mi gyengédebb a fuvolánál

Egy gondolat,
Mi körös-körül jár fejemben,
Mi nem nyugszik régóta bennem,
Mivel ébredek és lefekszem,
Mit számban hordoz leheletem.

Egy hang,
Mi távolból is fülemben cseng,
Mit százezerből felismerek,
Mi játékos, kedvesen csengő,
Mi szerelmesen incselkedő.

Egy érzés,
Mi már örökké bennem él,
Mi most is a szívemben zenél,
Mi éltet és mindig reményt ad,
Szerelmed az mi örök fényt ad.







EGGYÉ VÁLVA


Ha ketten együtt, dobogó szívvel lépve,
Lépünk előre a hajnalodó éjbe,

Ha megyünk tovább, kezedet kézbe fogva,
Fénylő szemekkel, izgalmas holnapokba.

Ha találkozunk és szó még nincs a számon,
Ha gondolataid rögtön kitalálom,

Ha szíved dobbanásait hallom, látom,
Akkor Te vagy mindenem, földi mennyországom.







ELSŐ PILLANTÁSRA


Amikor megláttam a szemedet szememmel,
Először érintettem kezedet kezemmel,
Valami megszólalt és valami kiáltott,
Vörös rózsának láttam az egész világot.

Amikor először hallottam a hangodat,
Láttam megcsillanni szépséges hajadat,
Tudtam, hogy te vagy az kit oly régóta vártam,
Arcodon kívül semmit, de semmi mást nem láttam.

Valami elindult ma, ami eddig csak állt,
Szerelem-fejsze csapkodni kezdte a magányt,
Mint két festék, kik esőben összefolynak,
Esőcseppektől új szinekkel gazdagodnak. .

Amikor érzed, hogy a két szív együtt dobban,
Ritmusuk egy lesz és a lélek nyughatatlan,
Mikor a találkozás izgalma felemészt,
Mindent odaadnék azokért a percekért.







AZ ERDŐ SZÉPSÉGE


A hajnali nap első erőtlen sugarai,
Tavak, fák és nádasok gubbasztó madarai,
Lágyan megérintik a harmatos pókhálókat,
Próbálgatják éjjel gémberedett szárnyaikat.

Fák illata mézeskalácsként, emelkedve száll,
A dermedt éj elmúlt, a nappal lassan helyreáll,
Apró bogarak rajzanak, érdes levegőben,
Vadak jönnek inni a derengő napsütésben.

Reggel van, mindennapos, zajos erdei csoda,
Fehér tűzgolyóvá vált a Nap vörös korongja.
Minden állat árnyékban hűsöl, tikkasztó a dél,
Hulló leveleket lapozgat délutáni szél.

Később madarak és vadak újra inni mennek,
Bogarak a sziklák rejtekébe menekülnek.
Egyszer hűvösen megérkezik az alkonyi szél,
S Lassan az erdei világ újra nyugovóra tér.







ÉDES VÁJÚDÁS

Felfordult körülöttem teljesen a világ,
Mikor látlak újra, mikor ölelhetlek át?
Nem tudom, hogy mikor van este meg a reggel,
Mikor mondhatom, hogy imádlak és szeretlek?

Nemrég volt este, mikor először láttalak,
Azóta teljesen a szivembe zártalak,
Naponta derülnek ki újabb dolgok rólad,
Sziveink gyorsan egymásba kovácsolódnak.

Kerülgetjük egymást, mint friss szél a lángokat,
Egyre szorosabban járjuk már a táncokat,
A távolság még létezik, de már nem sokáig,
Szivünk már nem, de az eszünk még tétovázik.

Szerelmes vágy viharosan vonul végig rajtunk,
Örvénybe fog, a mélybe húz de édesen feldob,
Nem kérdeztem semmit Tőled, de várom válaszod,
Nem mondtál még semmit nekem, de várod válaszom.
Igen?







GÉP LETTEM


Lassan, lassan észreveszem, hogy mozgok,
Levegőt veszek és bevásárolok.
Moziba is megyek, cipőt is veszek,
De otthon csak a kandalló sistereg.

Azt mondják szépen tavaszodik a táj,
De könnyes szemem csak végtelenbe lát.
Körülöttem üvölt a csend, a magány,
Többé nincs senki, senki, ki megölelne már.

Gép lettem csupán, kiszakadt a lelkem,
Reményem elszállt egy jeges decemberben.
Dermesztő az újév, a Karácsony oly hideg
Közel a Húsvét és én észre sem veszem.







HA MOST ITT LENNÉL VELEM


Bárcsak találkoznánk, bárcsak segíthetnék,
Bárcsak mától örökre melletted lehetnék.

Mikor egyedül vagy, most megölelnélek,
Ha most itt lennél velem, ölembe vennélek.

Csókolnálak, simogatnálak, becéznélek,
Ajkaidnál gyengéden megérintenélek.

Hallgatnálak hosszan, érezném a lelked,
Vonzásába fogna, gyönyörű tekinteted.

Kezeinket szorosan összekulcsolnánk,
Testedet testemmel szelíden összefonnánk.

Akkor ott átjárna a legédesebb áram,
Amely oly régóta legszentebb vágyam,

És éreznénk a szerelmet, a titkos erőt,
Az álmokat, a vágyat, az édesen felemelőt,

Ha most itt lennél velem minden tiszta lenne,
Igaz szerelmünk forrón tovább erősödne.

Tekintetünk mélységéből rejtett vágy törne,
Szavak nélkül is értenénk, bármi történne,

Két ember életében a legszentebb titok,
Mikor szerelmes szivük hangtalan összeforr.

Egyetlen testté válnak, egy lélek lesznek,
Egyet akarnak ezután, bármit is tesznek.

A nagy titok, az egymás felé forduló vágy,
A bajban is, most is, mindig egymásra talál.

Szeretlek és nem tehetek semmit értünk,
Most nem hagyod, itt ülök tehetlenül.

A csodálatos pillanatokra gondolok.
Ez most a te csatád és te megharcolod. Értünk.







HARCOLJ A SZERELEMÉRT...


Szerelem tüzes fénye szivünkből egymás felé száll,
Melegítjük egymást mint tavaszi tábortűz alkonyán.
Rakj a tűzre mindennap, ne hagyd kialudni a lángot,
Harcolj a szerelemért! Rázdd le magadról a láncot!

Hétköznapok monoton szürkesége egyre csak nyomja,
Lüktető szerelmes lelkünket fájón eltompítja,
Nyisd meg képzeletben az együttlét aranyló hídját,
Harcolj a szerelemért! Szerelmünk a túlparton vár rád!

Ne légy tétova levél, kit szelek fújnak ide-oda,
Indulj el a hídon, szaladj, fuss át a másik partra.
Én is indulok feléd, a folyó felett találkozunk,
Harcolj a szerelemért! Valóra válik minden álmunk.

A múlt árnyai hívogatnak mézesmázosan vissza,
A szerelem több mint kétségbeesett lélek siralma,
A boldogsághoz sokkal több kell mint sajnálkozás,
Harcolj a szerelemért! Hagyd a múltat, új jövő vár rád!

Érezd a szerelmes vágyat, az igaz őszinteséget,
Szerelem szabadságát, az önként vállalt közösséget.
Boldogság hangjait, mi csak szerelmes talajon ébredez,
Harcolj a szerelemért! A rossz álmoknak vége lesz.

Testem a tested körül révületben örömtáncot jár,
Vérköreink összefonódnak ezer szálon át,
Ha a boldogság végső, szent sóhaját hallani vágyod,
Harcolj a szerelemért! Teljesülni fog az álmod.

Ha nem akarsz felemás igában, hit nélkül élni,
Egyedül imádkozni és a vad jövőtől félni,
Ha a hármas kötelék örök szentségében hiszel,
Harcolj a szerelemért! Többiről Isten gondot visel.







HIÁNYZOL...


Hiányod átjár mint lyukas sziklát a parti szél,
Szívem jéghidegen vacog, de örökké remél,
Ha nem marad már semmi, amivel küzdhetnék,
Az ima érted és a vers mindig elkísér.

Hiányzol, mint esővíz a kiszáradó földnek,
Mint déli napfény sötét mélyben megbújó völgynek,
Mint reggeli harmat a frissen nyílt virágnak,
Mint Isteni békesség a lázadó világnak

Úgy érzem, hogy tövestől szakad ki a lelkünk,
Nyugalomra, örömre azóta se leltünk.
Beleláttunk a jövőbe, hogy mit veszíthetünk,
Hogy egymás mellett milyen életet élhetünk.

Hiányzik szép kis kezeid gyöngéd szorítása,
Arcodnak, ajkaidnak pajkos játszadozása,
Szemednek tekintete, amikor minden más megáll,
Ott és akkor elfelejtjük, hogy létezik halál.

Hiányzol nekem, napról-napra egyre jobban,
Mióta utoljára láttalak egy hideg alkonyatban,
Most a hangodat az emlékekből hívom elő,
Szemed csillogása, most szemeimből tör elő.

A legnagyobb, legszebb ajándékot tőled kaptam,
... e napra, virágomat én is odaadtam
Kimondani nem tudom, úgy szeretlek téged,
Bárcsak mindörökre együtt lehetnék Véled.







HISZEL ABBAN?


Hiszel abban, hogy első látásra végbemegy minden?
Hogy lelkünk egymás felé fordul, szellemünk megpihen?
Mit mond szived ott legbelül, mit tanácsol a lélek?
Amikor szemeiddel újra a tükörbe nézel?

Sokan mondanak sokféle meg nem gondolt dolgokat,
Dolgozik bennünk a büszkeség, a hiú öntudat.
Emeld fel szemeid a földről és lásd meg a napot,
Ne csak a múltat és mát nézd, hanem keresd a holnapot.

Lelkünk sok mély sebből vérzik, nincs olyan ki bekösse,
Nem engedünk közel senkit, ki gyógyítva érintse,
A fájdalom nem múlik, kell az édes gyógyszer nagyon,
Tudod, hogy csak egy másik lélek segíthet e bajon,

Segítséged nem lesz, lelked hangjait csak te hallod,
Bár távolból talán én is érzem halk indulatod,
Segítenék, de kőfaladon átjutni nem tudok,
Várok míg résnyire megnyitod tövises várkapud.

Talán egyszer sziklabástyádból elindulsz lefelé,
Talán hiszel abban, hogy máshol is lehet menedék,
Hiszel abban, hogy mindez első látásra végbement?
Hogy lelkünk már egymás felé fordult és szellemünk megpihent?







HŰSÉG


Mint finom ujjak, éles, metsző húrokon,
Hadd játsszam el az Élet dallamát Veled,
Amikor együtt indulunk el az Úton,
Hűségem adom Neked, de csak Neked.

Bízz bennem és engedd, hogy szeresselek nagyon,
Lényedet önfeledten, szeretetre vakon,
Engedd, hogy lelkem feléd szabadon kitárjam,
Fogadd el a szerelmem, te vagy minden vágyam.

Ha elfáradnál, a gitárt én átveszem,
Ha elalszol a húrokat tovább pengetem,
Ha majd kezeid kezemben pihennek,
Hallgatjuk a csendben a lágy rezdüléseket.







LEHET


Lehet, hogy most elmegyünk egymás mellett,
Lehet, hogy többször már nem ölelhetlek,
Féltél, mint mindig, s lemondtál a jobbról,
Szerelemről, a szebbről az igazabbról.

Talán az élet most messze sodor minket,
Elindulsz most másfelé másvalakivel,
Talán látod is már, hogy milyen lenne vele,
Talán lesz amit boldogságnak hivatsz majd vele.

Várok még rád, de összeforr majd szétszakadt szivem,
Új kapcsolat felé sodor majd valami újabb szerelem,
Nekem is lesz talán valakim nemsokára,
Talán én is hívok majd valamit boldogságnak.

De mikor majd egyedül, csendben leszünk néha,
Én itt, te ott, egymástól messze elszakítva,
Édesen rágondolunk rövid, viharos szerelmünkre,
Színházra, csókokra, meghitt együttlétekre.

Az első érintés felejthetetlen gyönyörére,
Hajad illatára, gyönyörű arcod sima bőrére.
Szavainkra melyek mára már belénk vésődtek,
A versekre melyek belőled ihletődtek,
Ölelésre, vágyakra néma ígéretekre,
És befejezetlen, csak abbahagyott szerelmünkre.

Akkor feldereng szivünkben a beteljesületlen vágy,
Milyen lett volna Veled, mit éltünk volna át,
Hová utaztunk volna kettesben, boldogan,
Hogyan éltünk volna ketten közös otthonunkban.
Hogy néztek volna ki gyerekeink, ha lettek volna,
Milyen lett volna ha integetnek az ablakunkban.

Aztán egyszer összefutunk valahol megőszült hajjal,
Megismerjük egymást és beszélgetünk majdan,
És azt látom majd, hogy a szemed semmit sem változott,
A hangodat is mintha csak tegnap hallottam volna.
Mikor majd elköszönünk, mindketten azt mondjuk - de jó lett volna.

Most még lehet, most még nincs veszve semmi,
Ha nem félnél, mindent megbírnánk tenni.
Ha hagynád, hogy igazán segítsek rajtad,
Ha nem törődnél bele a mindennapokba,
Ha akarnád az igazabbat, a jobbat...
Akarjad, akarjad mert másképp nem megy...







LENNÉK FA


Lennék fa ha levél volnál,
Karjaimban elringanál,
Lennék föld ha virág volnál,
Gyökereddel kapaszkodnál

Ha föld lennél és én az ég
Én a keret te meg a kép,
Ha csillag lennél az éjben,
Csak néznélek egész éjjel

Ha hold lennék, te holdsugár,
Ezüsthíd lelkem mély taván
Szél lennél, én homok volnék,
Veled égbe kapaszkodnék

Ha az égben felhő volnál,
Lágy esővel megáztatnál
Esőcseppek a virágon,
Igazgyöngyök az orcádon







MACSKA-EGÉR JÁTÉK


Engedjelek közel, vagy inkább maradj távol?
Jó lenne ha most itt lennél, vagy bárhol máshol?
Kedvellek Téged, talán szeretlek is már?
Mondani még nem merem, így is gyanakszol rám.

Gondolataim csak körülötted forognak,
Bárhová megyek, mindenhol eszembe jutnak.
Mikor találkozunk az eszünk beszél rólunk,
De minden szavunkat a szivünkkel is szóljuk,.

Most szerelmes macska-egér játék az élet,
Lelkünkben napról-napra emeljük a tétet,
Egyszer te üldözöl és én esek csapdába,
Máskor te menekülsz és én kereslek halálra.

Egyszer talán megállunk, ketten, magunkba nézni,
Elkezdjük a játunkat komolyan venni,
Talán a ,,Te" meg az ,,Én" majd ott ,,Mi"-vé válik.
S akkor szerelemre cseréljük a barátságunk.







A MI DALUNK


A mi dalunk szebben szól bárki más dalánál,
Csengőbben, tisztábban a mások dallamánál,
Szándékunk fehérebb, a frissen hullott hónál,
Mi egymást akarjuk. Így egyszerűen, tisztán.

Én Téged szeretlek és Te is szeretsz engem,
Ki mondhat mást, ki szólhat e szerelem ellen,
Néma csókjaink többek ezer ígéretnél,
Egyetlen pillantásod százezernyi percnél.

Vállallak téged tűzön-vizen át, mindenkor,
Ösztönösen, mindenki előtt és mindenhol,
Tedd a szerelmemet pecsétként a szívedre,
Tiédet mindörökre bezárom lelkembe.

A kulcsot eldobom, nem akarom felnyitni,
Többé lelkemből szerelmedet elveszíteni.
Mostantól Veled vagyok mindig, végsőkig ha kell,
Nem választhat minket szét, sötétlő félelem.

Mikor ölemben ülsz, az idő valahogy megáll,
Nézem szép szemeid, s arcod vonulatát,
Már holnap van, de még érzem bőröd illatát
Törékeny kezed kedves, lágy cirógatását.

Az idő telik, ez a pillanatok sorsa,
De forró szerelmünk az élet sava-borsa,
Ez az, miért érdemes harcolni és élni,
Ha nem marad más, akkor is örökké remélni.







NAPTÁR


Magányos januári jegenyék,
Ülnek hidegedő jég tetején.
Már a tavasz melegét suttogják.
A fázós februári akácfák.

Melengető, szép márciusi szél,
Szivemnek ez mindennél többet ér.
Határokban apró sarjadások,
Áprilist szántó mély esőárkok.

Májusi napfény, ragyogó kék ég,
Szerelmed mindenkinél többet ér.
Tikkasztó júniusi nappalon,
Madarak pihennek az ágakon,

Sárgarigó ring ringó táblákon,
Pára leng júliusi hajnalon,
Csillagfényes augusztusi éjjelen,
Szerelmemet talán én is meglelem.

Akkor együtt sétálunk egy nap majd,
Szines szeptemberi alkonyatban,
Megyünk a szép októberi őszbe,
Sétálunk együtt a messzeségbe,

Nedves, fázós novemberi ködben,
Bárcsak Veled együtt tévednék el,
Decemberi karácsony éjjelen,
Át gyertyákon, lobogó fényeken

Együtt nézzük újra a zord telet,
Szobánk ablakából, de csak Veled.







NE FÉLJ


Talán az életben előreszaladtál néha,
Talán törékeny szivednek van félnivalója,

Ne félj, mert van Valaki, aki figyel rád ott fenn,
De olyan is van, ki nagyon vigyázna rád itt lenn.

Ha a szived még óvatos és azt mondja ne menj,
Akkor várj még és maradj a jól megszokott helyen,

De ne félj elindulni ha szived nagyot dobban,
Egyszer egy magányos, varázslatos alkonyatban.

Akkor, mit valójában gondolsz, ne félj kitárni,
Akkor, szivedben a lélek nem fog tovább várni.

Lelked csak a tiéd, nem lehet mindig bezárni,
Másoknak zsarolni, nyomorgatni, megtépázni.

Amikor szivünk egymás felé, egyszerre dobban
Ne félj, fogni kezem, mikor szerelmünk fellobban.

Akkor ne félj rálépni az útra, otthagyni a magányt,
Amitől szived oly sokáig félve félreállt.

Bízz benne, hogy Valaki fenn figyeli a lépted,
Igazi társsal lesz teljes, s valódi az élted.







NE MONDD


Ne mondd, hogy nem hiányzik
Hogy valaki erős karjaiba zárjon,
Valaki, ki otthonodba hazavárjon,
Valaki, akinek mindig elmondhatod,
Akár örülsz, akár van valami bajod.

Ne mondd, hogy nem hiányzik
Egy szerelmes pillantás, ki csak téged figyel,
Aki hisz benned, Te meg benne hiszel,
Ki kényeztetne és tenyerén hordozna,
Ki szerelmes szívvel csak Hozzád vonzódna.

Ne mondd, hogy nem hiányzik,
Ki megvédené törékeny, szép lelkedet,
Ha bántón rádtörnének gonosz emberek,
akik benned csupán könnyű prédát látnak
Megvédelek. Többé Neked már nem ártanak.

Ne mondd, hogy nem hiányzik,
Valentin-napkor egy szál vérvörös rózsa,
Szerelmes szándék, szép mondanivalója.
Egy-egy meghitt vacsora a gyertyafényben,
Egy őszinte beszélgetés nyári éjben.

Érzem, hogy hiányzik.







NŐNAPI TÖREDÉKEK


Csak egy virág, csak egy mulandó emlék,
Elhervad mielőtt bármit is tennék.
Csak egy vers, ami újra csak egy pillanat,
De szivünkben mégis oly sokáig megmarad
. . .

Nő vagy. Számomra a megtestesült csoda.
Kecses, törékeny rózsaszál, vágyaim otthona.
Bár néha tövised halálosan megsebez,
Nekem mégis te vagy, te maradsz a legkedvesebb.
. . .

Szeretlek. Miért is kellene tagadnom.
Szerelmünket mindenki előtt vállalom.
Mint mágnes a vasat, úgy vonzza a szemed,
Vágyakozó, szerelmes tekintetemet.
. . .

Tested a testem, már forrón összefonódva,
Lelkem a lelked, egymásba édesen zuhanva,
Találkozás szele hajóinkat egymás felé fújja,
Vágyakozás öröme már a vitorlákat dagasztja.
. . .

Szerelmünk gyönyörű, kecses virágszál,
Mi most is ott kopog a szivünk ajtaján,
Szép vagy. Számomra te vagy a legszebb nő.
Tekintetünkben feldereng már a közös jövő.
. . .

Hűségem a tiéd, örökre neked adtam.
Egy csodálatos januári alkonyatban,
Kívánatos vagy és szeretlek nagyon,
Lényedet napról-napra jobban akarom.
. . .

Harcolok érted, mint az oroszlán ha kell,
Míg az orromban van utolsó lehelletem,
Amíg van egy fűszál mibe belekapaszkodok,
Amíg a remény él bennünk, örökre együtt maradunk.







ÖRÖK HŰSÉG....


Vállalsz-e mindent velem majd őszintén és tisztán,
Boldogságot, örömet, bohém, vidám kacagást,
Szép álmokat, tiszta szerelmet, sok-sok utazást,
Bánatot, sírást, türelmet és teljes odaadást?

Vállalsz-e mindent velem mit a jövő még csak titkol,
Fényes napokat és komor fellegeket néhol,
Hitet, reményt, becsületet és nyugodt életet,
Gyönyörű, hancúzoró, vidám gyerekeket?

Kitartasz-e majd ha az élet vésője ráncosra vés,
Ha homályos szemem téged márcsak ágyból néz,
Ott leszel-e majd, mikor tekintetem utoljára lát,
Mikor utojára érzem majd kezed szorítását?

Ha már te sem leszel, hűségünk akkor is megmarad,
Sírunkon két virág nő majd az árnyas fák alatt
A két virág ott is, mindig egymás felé fordul,
Átölelik egymást, ha a törzsük már nem mozdul.

Ha virágjainkat valaki durván eltapossa,
Két fa szökken szárba, szorosan egymásba fonódva,
Viharban egymást védik, lombjuk selymesen összeér,
Gyökereik egyek, az örök hűség jeleként.

Ha a fákat kivágják és mi mind tűzzé válunk,
Lángnyelvekké válva még egy utolsót szikrázunk,
Fényes szikraként még egyet, utoljára táncolunk
S ölelkező lángnyelvekként hagyjuk itt e világot.







ŐSZI SZERELEM


Két sárguló virág hideg őszi napban,
Egymás felé fordul párás pirkadatban.
Testük összefonódik a bágyadt fényben,
Boldogon élnek az őszi napsütésben.

Két kicsi levél a föld felé hullva,
Belekap a szél és táncot járnak újra.
Egyszer még szállnak , násztáncukat járva
Mielőtt lehullnak fagyos pusztaságba.

Két ázott madár egy ágon összebújva,
Melegítik egymást fel-felborzolódva.
Bár a nyár már elmúlt, vadságának vége,
Feldereng egy őszi szerelem reménye.







RÁD GONDOLOK


Rád gondolok mindig, gondolatban meg-megállva,
Zajos nappalokon és magányos éjszakákban,
Messzi utazás közben, gazdag est-ebédkor,
Éjjeli virrasztásnál és kora ébredéskor.

Rád gondolok reggel, amikor munkába megyek,
Látom szép mosolyodat, pajkos nevetésedet,
Mozdulataidat, mikor az utcán sétálunk,
Ölelésedet, mikor egy pillanatra megállunk

Szerelmes álmaimat csak a hajnal tépi szét,
De addig szivem egész éjszaka rólad mesél,
Álmomban együtt vagyunk, közelséged érzem,
Hajadat, arcodat, gyönyörű szemeidet nézem.

Mikor rád gondolok karcsú kezeidet fogom,
Arcomhoz emelem és ujjaid csókolgatom,
Ölembe veszlek és magamhoz szorítalak,
Álmomban is érzem csodálatos illatodat.

Mindig veled ébredek és veled alszom el,
Gondolatom örökké körülötted neszel,
Kerülgetlek mint nyíló virágot a tavaszi szél,
Látom, hogy forró testünk, ma is szorosan összeér.

Rád gondolok most is, hiányod átjár mint a szél,
Együtt vagyunk mindig, szivünk már egy nyelvet beszél,
Szerelmes gondolataink egymás körül forognak,
Zúgó szelek már tavaszi üzenetet hordoznak







SZABAD VAGY...

Ma lettél szabad, most jöttél ki a fényre,
Még ha csak egy kis derengő hajnalfényre,

Fejedet ma elkezdted felemelni,
Szürke porból a kék égboltot nézni.

A tükörben végre megláttad magadat,
Nemcsak a sötét, szomorkás árnyékodat.

Jár Neked az öröm, s jár Neked a tánc,
Igazabb szerelem és boldogabb románc.

Az örömet nemsokára megleled,
Szerelem tüze szárítja a könnyeket.

Elfeledett lelked újra érezni kezd,
Nézd a napot és az élet újra szép lesz!







SZERELEM


Én már tudom, hogy te vagy az akire vártam,
Te vagy az kit álmaimban annyiszor láttam,
Kit oly sokszor elképzeltem, de most már tudom,
Te vagy az, akinek a szerelmemet adom.

A pillanat üres, mi Nélküled telik el,
A perc néma marad, amikor nem vagy velem,
A napok egyre hiábavalóbban telnek,
A hetek is, amikor nem vagy mellettem,

Veled a pillanatok kitöltik a lelkem,
Akárhová megyek, nem találom a helyem,
Együtt mintha a gyorsuló idő is megállna,
Felébred szívükben a szerelem szárnyalása.

Amit szóval elmondani Neked még nem tudok,
Tollat fogok , versben írok néhány gondolatot,
Eszünk még óvatos,de szivünk már szaladna,
Gondolkodj még, de fontosabb a szív dallama.

De jó is lenne eszünket egyszer félretenni,
Nem gondolni másra, csak nevetni, egymást szeretni,
Akkor a szerelem elmos mindenféle gátat,
Mit az ember évek során épített magában.

A pillanat eljön, egyszer egymás elé állunk,
Szivünket ott egymás felé, őszintén kitárjuk,
Ott eloszlik a kétely majd és bizonytalanság,
Megmarad a szerelemünk és a szent bizonyosság.

Addig az idő lassan, kegyetlenül pereg,
Nézem a naptárt és számolom a perceket,
Mindig kereslek Téged, néha megtalállak,
És közben egyre csak várlak, csak Téged várlak.







SZERELEM EREJE


Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,
Kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,
Mint száraz homok, ittam gondolataidat,
Mozdulataid, tekinteted, szavaidat.

Szemedbe néztem, s láttam a boldogságot,
A tükörbe néztem és még mindig ezt látom.
Csókjaid íze számban méz volt és mandula,
Gyönyörű volt a hajad fénye és illata.

Tenyered finom erezetét most is érzem,
Ajkaid első érintését sose felejtem el,
Szerelmes szívünk akkor és ott egyet akart,
Összeforrni csendben, egy örökké tartó pillanatban.







SZERELEM VIRÁGA


Kibújt egy szépséges, kicsi fehér virág,
Igazi szerelem öntözte talaját,
Csókoktól virult levele, virágja,
Gyorsan erősödött gyenge szára.

Együtt néztük és egyre jobban tetszett,
Tápláltuk, védtük és nevelgettük Veled.
Egyszercsak jött valaki és gondolt egyet,
Elvágta szárát és durván rálépett.

Jégcsapok lógnak didergő szívemen,
De még dobog, lüktet fázósan, hidegen,
Majdnem kialudt a tűz, durván kioltották,
Marhabőr-csizmával újra széttaposták.

Hiszem, hogy Veled kihajt újra,
Maradt annyi mag, hogy elkezdjük újra,
Most a földet magam fogom locsolgatni,
Nemsokára kihajt és lesz mit egymásnak adni.







TALÁN


Talán van egy szempár,
Aki csak engem vár.
Talán van egy szív is,
Ki csak értem dobog.
Egyszer találkozunk,
A Sors majd összehoz,
S a szerelem lángja
Magasra fellobog.







TEDD A KEZED...


Tedd a kezed a kezemre,
Hagyd is ott már mindörökre,
Ujjaiddal ujjaimat,
Szorításod abba ne hagyd.

Hajtsd a fejed vállaimra,
Mintha mindig ott lett volna,
Ölelj át most mindörökre,
Maradjunk így összekötve.

Nézd a szemem, én is nézem,
Tekintetedet szemlélem,
Ajkaid az ajkaimmal,
Összeforrnak csókjainkkal.

Hagyd a lelkem, hadd szárnyaljon,
Lelkeddel a lelkem szálljon,
Zúgó szélben, szép reménnyel,
Repüljünk hát szerelmesen







ÚGY VÁGYOM RÁD


Mikor fény támad hajnalban a keleti égen
Mikor megjelenik a nap sötét messzeségben
Mikor először issza vörös fényét a didergő táj,
Amióta megláttalak, azóta úgy vágyom rád.

Mint szomjasan száguldó szarvas mikor a vízhez ér,
Mint viharos szélben vándorló madár a rejtekért,
Mint hajnali fény melegét váró megdermedt bogár
Amióta megismertelek, azóta várok rád.

Mint a bolygó pályájának minden centimétere,
Mint madár útjának ezer kilométeres röpte,
Mint néma halrajok vándorlása mély tengerekben,
Amióta ismerlek, olyan biztos vagyok benned.







VÁRLAK


Várlak, mint a virrasztó a hajnalt,
Mint a reggeli harmatot a föld,
Várlak, mint senkit nem vártam soha,
A lelkem csak érted kiált, üvölt.

Várlak, mint kék éj a csillagokat,
Mint reszkető növények a tavaszt,
Mint elültetett magok a napfényt,
Mint repülő madár az ágakat.

Várlak mint egy hajós a parti fényt,
Amikor tenger vadul háborog,
Várom a napokat, amikor én, http://s7.images.www.tvn.hu/2015/01/25/19/35/www.tvn.hu_0e083b8a1512aa44351c80a88 2be29e6.png?htr=1?htr=1
Álmodban már csak veled táncolok.

Kívánom a csendet, de csak Veled,
Nagyon-nagyon a békés estéket,
Várom a napot mikor mellettem,
Talán elmúlhat minden félelmed.

Bárcsak itt lennél most, vagy én Veled,
Nem számít a hely és az idő sem,
Várok rád, hogy elmondhassam végre,
Mit gondolok bolondos szivemben.

A percek nélküled oly üresek,
Az órák oly kínosan peregnek.
A napokat, heteket számolom,
S a helyemet én sehol sem lelem.

Várlak.







A VÉGTELEN PERCEI


Szeretlek téged, mint még soha senki mást,
Csak arcodat látom, szemeid mosolyát.
Szád édes vonalát, tekinteted mélyét,
Homlokod vonulatát, ajkaid ívét.

Aludj édesen tovább, én majd álmodok,
Gondolataimban csak veled szárnyalok.
Lelkünk finom, harmatzöld pázsiton pihen,
Egymást öleljük a végtelen perceiben.












 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 473
  • e Hét: 1276
  • e Hónap: 26231
  • e Év: 143585
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.