Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
BosnyákZoltán:Két világ harca1
  2011-03-04 00:47:54, péntek
 
 
Bosnyák Zoltán: Két világ harca I. rész

(A berni Protokoll-per tanulságai.)

A legutóbbi évtizedekben a pánjudaista törekvésekre,
a zsidó világhatalmi tervekre mért legsúlyosabb csapások egyike
a bázeli első cionista világkongresszuson készült Jegyzőkönyvek nyilvánosságra jutása volt.
Egyszerre váratlanul itt álltak az ámuló világ előtt az örök zsidó álmok.
Napvilágra kerültek a zsidó világhatalmi politika rejtett eszközei és jól leplezett módszerei.
Megmutatkozott a zsidó nép igazi arculata.
A Jegyzőkönyvek kimeríthetetlen forrásai az eredeti zsidó gondolkodásnak
s mint ilyenek felbecsülhetetlenül sok értékes adatot szolgáltatnak
a zsidóság lélek- és erkölcsrajzának kialakításához.

A Jegyzőkönyvek napfényre jutása úgy érintette a zsidóságot,
mint a hadsereget,
amikor legrejtettebb haditervei a szemben álló tábor kezébe kerülnek.
A nemzsidó népek határtalan együgyűségére semmi sem jellemzőbb,
mint az,
hogy ámbár birtokukban volt a minden részletében kidolgozott,
agyafúrt leleményességgel és hideg számítással kieszelt zsidó haditerv,
a fenyegető veszedelem elhárítására mégsem tettek jóformán semmit sem.
Pedig az események csakhamar azokat igazolták, akik azt hirdették,
hogy a zsidóság nem fog megállapodni a tervezgetéseknél,
hanem mindent elkövet majd a tervek,
a határozatok megvalósítása érdekében.

Előbb a világkatasztrófának, népek összeroppanásának, trónok összeomlásának,
államok széthullásának kellett bekövetkeznie,
hogy
végre a romlásba taszított nemzsidó népek millióinak szeme is felnyíljék.
Mennyi szenvedést,
mennyi nyomort, nélkülözést kerülhetett volna el az emberiség,
ha hitt volna azoknak,
akik meglátták s előre megérezték a közeledő katasztrófát.

Mennyire másképp alakulhatott volna a népek sorsa és az egész világtörténelem,
ha az államférfiak,
akiknek az a hivatásuk, hogy népeik élete és jövője felett őrködjenek,
felismervén a Jegyzőkönyvek jelentőségét,

elhatározásaikban sohasem tévesztették volna őket szem elől.

Negyven év sem telt el azóta,
hogy
a budapesti származású bécsi újságíró, Herzl Tivadar,
1897-ben Bázelben összehívta az első zsidó világkongresszust.
És ez a négy évtized elég volt ahhoz,
hogy
a konferenciának a Jegyzőkönyvekben lefektetett határozatai nagyon jelentős részükben
be is teljesednek.
Milyen kíméletlen gyűlölet,
kérlelhetetlen elszántság és erőfeszítés kellett ehhez az eredményhez!
Negyven év,
nem is egészen egy emberöltő, a népek életében egy röpke pillanat,
a zsidóságnak mégis a népi felfelé törtetés és az évezredes remények beteljesülésének korszaka. Nemcsak az új zsidó állam született meg ezernyi nehézség és máig is tartó vajúdások közepette,
de közben a zsidó világuralmi célok útjában álló legyőzhetetlennek hitt akadályok is,
mint a cári birodalom és a büszke Germánia, porba omlottak.

Sőt mindkét helyen a proletáriátus és
a demokrácia nevében az elenyésző csekély számú zsidóság ragadta magához
az állami és politikai élet irányítását,
hogy mind a két birodalomból zsidó érdekeket szolgáló hűbéres tartományokat formáljon.
A nemzetközi zsidó bankkapitalizmus
pedig ugyanakkor korlátlan hatalmat szerzett magának az egész világ gazdasági élete fölött.

Hogyan tudott
a zsidóság rövid idő alatt ilyen szemkápráztató, ilyen hihetetlennek tetsző eredményeket elérni?

A faji összetartás,
a szolidaritás csak elősegítette, de egészen meg nem magyarázza ezeket a sikereket.
Csak a marxizmustól és a liberalizmustól megmételyezett,
széttagolt népek ellenálló erejének megcsappanása, másrészt pedig a Jegyzőkönyvekben
oly nagy alapossággal és körültekintéssel körvonalazott feladatok kijelölése magyarázza meg
a nemzetközi zsidó politika által elért bámulatra méltó eredményeket.

Nem kevésbé fontos az is,
hogy a Jegyzőkönyvek nem csupán részletes programot adnak a zsidó nép és vezetői számára,
de
megmutatják a program megvalósításához vezető utat és felsorolják az eszközöket is,
amelyeknek célhoz kell vezetniök.

A Jegyzőkönyvekben lefektetett alapvető gondolat,
a legfőbb cél korántsem valami egészen új eszme,
sőt évezredek óta elég jól ismert és pedig minden népek fölött való uralom a magasabbrendűség,
a kiválasztottság jogán.
Ismételten felcsendül ez a gondolat az Ó-Szövetség különböző --- leginkább talán Mózes --- könyveiben.
De a Talmudnak is --- ahol lépten-nyomon a nemzsidók határtalan megvetéséről,
szenvedélyes gyűlöletéről olvashatunk --- ez egyik vezérlő eszméje.
Ezek
a zsidó nemzeti-vallási iratok igen hasznos, sőt nélkülözhetetlen eszközei voltak a faji öntudat,
a népi egység megőrzésének,
a vérségi összetartás ápolásának, de inkább csak a maga idejében.
Az ezekben az Írásokban foglalt törvények és parancsok s a népi öntudatot, a faji különállást hirdető elmélkedések nélkül a zsidóság talán sohasem érkezett volna történelmének mai új korszakáig.
De bizonyos mértékig ezek az Írások mégis csak elavultak és idejüket múlták.
A társadalmi és gazdasági viszonyok óriási és mélyreható átalakuláson mentek keresztül
az ókor első évezredei óta,
amikor az Ó-Szövetség könyvei megíródtak.

De a zsidóság helyzete a többi népekkel szemben is gyökeresen megváltozott.
Merőben más életfeltételekkel,
életfeladatokkal találja magát szemben a huszadik század zsidósága.

A zsidóságnak tehát előbb vagy utóbb,
de számolnia kellett a megváltozott viszonyokkal, hacsak nem akart lemaradni a tovaszáguldó élettől,
az elmaradókat legázoló történelemtől.

A Jegyzőkönyvek a zsidóságnak az új időkhöz,
a változott életkörülményekhez való alkalmazkodásáról adnak számot.
Az alkalmazkodni tudás a zsidóságnak különben is egyik legjellegzetesebb faji sajátsága.

Most is nemcsak hamarosan beleélte, beledolgozta magát az új életformákba,
hanem nyomban a maga szellemével, a maga életfelfogásával telítette azokat.
Így lett
a pénz- és hitelgazdálkodásból zsidó bankkapitalizmus, a múlt század kezdetén kibontakozó eszményekért harcoló szociális mozgalmakból pedig zsidó marxizmus és bolsevizmus.

A nagyszabású szociális,
gazdasági és politikai átalakulások kellő figyelembevételével született meg tehát a zsidó nép számára
a Jegyzőkönyvekben lefektetett új életprogram.
Ennek a programtervezetnek
minden pontja tagadhatatlan éleslátásról, nép- és emberismeretről, lélektani,
szociológiai és közgazdasági tudásról, a nemzetközi politika útvesztőjében való jártasságról tanúskodik.

Azok,
akik a Jegyzőkönyvekben megörökített gondolatokat a bázeli kongresszuson előadták,
valóban hivatottak voltak népük számára új életprogramot adni.
A programkészítők semmiről sem feledkeztek meg,
figyelmük az általános,
elvi jelentőségű kérdésekről mindig a legaprólékosabb részletkérdésekig terjedt ki.

Igen érdekes és tanulságos volna a Jegyzőkönyveket részeikre szétszedni
és külön-külön csoportosítani az egyes társadalmi,
gazdasági s politikai kérdésekre vonatkozó gondolatokat és nézeteket.

Így sokkal áttekinthetőbb képet kapnánk a Jegyzőkönyvek tartalmáról.
Mai formájukban ugyanis,
különösen első olvasásra, a rendszertelenség benyomását keltik az olvasóban.
Az egymást követő jegyzőkönyvekben igen sokszor ismétlődnek ugyanazok a kérdések és gondolatok.
Ez azonban természetesen csak alaki, formai fogyatékosság.
Legfeljebb hathatós bizonyíték amellett,
hogy a Jegyzőkönyvek valóban beható és szenvedélyes viták közepette születtek meg,
amikor is a dolog természeténél fogva a gondolat- és nézetismétlődések elkerülhetetlenek.

A Jegyzőkönyvek a zsidóság szempontjából azonban főleg azért értékesek,
mert nem szorítkoznak pusztán a programadásra, hanem a programért való harc módjait és eszközeit is kimerítően és részletesen megtárgyalják.

Valóságos kincsestárai a hadi taktikának és gazdag arzenáljai a harci eszközöknek.
Pontosan megszabják,
hogy a zsidóságnak különböző ellenfeleivel szemben az egyes esetekben milyen magatartást kell tanúsítania.

A pénz,
az arany,
a megvesztegetés,
a céltudatosan kitenyésztett korrupció,
az izgatás,
az ellentétek és a szenvedélyek mesterséges felszítása,
az emberi gyarlóságok ügyes kihasználása,
a lázítás,
a forradalom,
az elnyomatás,
a terror,
a szociális zűrzavar,

mind-mind a Jegyzőkönyvek által ismételten és nyomatékosan ajánlott,
biztosan célravezető harci eszközök.

A zsidóság ma még könnyen érthető okokból megtagad minden közösséget a Jegyzőkönyvekkel,
azonban, ki tudja, nincs-e közel az az idő,
amikor ezek a megtagadott Írások is bevonulnak majd
a többi halhatatlanoknak tartott zsidó szent iratok közé.



II.

Amikor a kilencszázas évek kezdetén valamelyik megbízhatatlan,
vagy
talán lelkiismerete szavára hallgató zsidó jóvoltából
a
Jegyzőkönyvek nemzsidók kezei közé is eljutottak,
majd az orosz Szergej Nilus professzor fordításában és kiadásában meg is jelentek,
a zsidóság soraiban határtalan volt a megütközés.
Az első időkben
meglepetésükben tehetetlenül és tanácstalanul álltak és
mit sem tettek az őket ért csapás elhárítására.

Ez egyszer úgy látszik csődöt mondott a zsidó ravaszság, a zsidó leleményesség.
Végül is gyakran kipróbált és igen sokszor jól bevált módszerhez folyamodtak.
A kezükben levő világsajtó agyonhallgatta a Jegyzőkönyveket.
Másrészt a fellelhető példányokat lázas gyorsasággal igyekeztek összevásárolni és eltüntetni.
A megdöbbentő hatású leleplezések híre azonban gyorsan terjedt
s egyre szélesebb rétegek kezdtek rá felfigyelni és érdeklődni iránta.
Az újabb kiadások és fordítások gyorsan elterjedtek.
A zsidóságnak mit volt tennie,
kedve és akarata ellenére bár, de ellentámadásba kellett átmennie.

A kezében levő és irányítása alatt álló sajtóban
azt a gondolatot igyekezett népszerűsíteni, hogy a Protokollok egyszerű hamisítványok,
amelyeket titkos antiszemita szervezetek készítettek, hogy a zsidóellenes hangulatot felszítsák.

Természetesen nem maradtak el az ilyenkor szükséges ragyogó fantáziával és vakmerő arcátlansággal kieszelt rágalmak és hazugságok sem mindazokról, akiknek a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozatalában és elterjesztésében részük volt. Ezeknek a zsidó cáfolatoknak, támadásoknak nem is igen adtak hitelt, mert a szemérmetlen rágalmakon kívül egyetlen elfogadható érvet, egyetlen komoly bizonyítékot sem tudtak állításaik igazolására felhozni. Közben a jegyzőkönyvek egyre növekvő példányszámban terjedtek el. Népfelvilágosító hatásuk mindjobban érezhetővé vált, holott igen sok esetben a zsidók által befolyásolt államhatalom s a különféle hatóságok tiltották terjesztésüket. Az a kétségbeesett harc, amelyet a zsidóság a Protokollok ellen megindított, kézzelfoghatóan bizonyította, hogy ez az ügy nagyon kellemetlenül és igen érzékeny oldaláról érintette.

A zsidóság vezetői jól tudták, hogy egyelőre alul maradtak, a játszmát elvesztették,
kártyáikba az ellenfél is belepillantott.
Egyelőre minden igyekezetük odairányult, hogy a leleplezés fenyegető következményeit elhárítsák.
Miután azt,
hogy a Jegyzőkönyvek hamisítványok, zsidó oldalról bizonyítani nem tudták,
hamarosan taktikát változtattak és egy talmudisztikus fordulattal a zsidóellenes fronttól
egyszerre csak a valódiság bizonyítását kezdték követelni.

Ez volt a legutoljára tartogatott ütőkártya.
Jól tudták,
hogy követelésük szerfelett nehéz,
csaknem teljesíthetetlen feladat elé állítja az antiszemita szervezeteket.

Hiszen Szergei Nilus professzor,
aki elsősorban tudott volna felvilágosítást adni, már régen elhalt.

Hasonlóképp mindazok is elhaltak,
akik vele bensőbb kapcsolatban állottak, vagy környezetéhez tartoztak.
Azok néhányát,
akik a Jegyzőkönyvek kérdéséhez még hozzászólhattak volna,
a zsidók elhallgattatták,
vagy hamis tanúzásra bírták. Néhány zsidó él ugyan még a bázeli kongresszus résztvevői közül,
akik természetesen tagadják,
hogy a tárgyalások a Jegyzőkönyvekből ismert szellemben folytak le.

Az elmondottak után nyilvánvaló,
hogy a valódiság bizonyítása elég súlyos, sok fáradságos és elmélyedő munkát kívánó feladat.

Mi bizonyít tehát a Jegyzőkönyvek valódisága mellett?

Mélyedjünk csak el egy kissé szellemükbe. Vizsgáljuk csak közelebbről azt a lelki életet, azt az érzés- és gondolatvilágot, amely a sorok mögött meghúzódik. Néhány oldal figyelmes elolvasása után íme máris előttünk áll a hamisítatlan, az eredeti, a mindig és mindenütt egyforma zsidó lelkület. Ebbe a különleges, a maga nemében páratlan zsidó mentalitásba sem a legkiválóbb lélekbúvár, sem a legkitűnőbb írásművész nem tudja magát beleélni, ha nem ízig-vérig zsidó.
A gondolattársítás módja,
az előadás szenvedélyessége, az érvek rabulisztikus csoportosítása, a talmudista okoskodás,
az ellenfél fölényes megvetése,
a gójok iránt táplált határtalan gyűlölet, mind-mind azt bizonyítják,
hogy a Jegyzőkönyveket csakis zsidó agyvelők termelhették ki magukból.

Ki más tudná átérezni, beleélni magát a zsidó célok, a zsidó tervek világába,
mint egy vér és lélek szerinti zsidó, akinek idegszálaiban ott vibrálnak,
vércseppjeiben pedig átöröklődnek az örök zsidó vágyak és remények.

A Jegyzőkönyveket tehát zsidók írták
és pedig olyan zsidók, akik elhivatottaknak érezték magukat népük sorsának irányítására.
Olyan zsidók,
akik elérkezettnek látták az időt a cselekvésre, a végső harc,
az utolsó roham megindítására
a zsidó világbirodalomért.

És most nézzük csak meg, vajon a Jegyzőkönyvekben található politikai, gazdasági, társadalmi vonatkozású eszmék csak beteges ábrándozás, ártatlan képzelődés szülöttei-e, avagy a zsidók által megsemmisítésre, leigázásra ítélt népek életében többé-kevésbé máris érvényesülő,
pusztulást és széthullást eredményező nyavalyák-e?

Tegyünk csak futó összehasonlítást a Protokollban javasolt elvek és módszerek,
tehát az elmélet és a legutóbbi négy évtized történelme, vagyis a valóság között.
Az összehasonlítás lelket megrázó,
megdöbbentő eredménye alól még a legszárazabb, legközönyösebb lélek sem vonhatja ki magát.

Mit is ajánlottak négy évtizeddel ezelőtt a Jegyzőkönyvek?

A gazdasági életben a dolgozók kíméletlen kizsákmányolását,
a mezőgazdaság eladósítását,
a spekuláció felvirágoztatását.

A társadalmi életben az önzés, a haszonlesés, a kapzsiság, az önérdek imádata,
az osztályellentétek felszítása a kívánatosak.

Igen fontos a népek közötti ellentétnek minden eszközzel való fokozása,
a lelki élet terén pedig a vallástalanság,
az ízléstelenség,
az erkölcstelenség,
a szemérmetlenség,
az értelmetlenség kitenyésztése szükséges.

A népek öntudatának elhomályosítása, a közvélemény meghamisítása, a társadalmi zűrzavar,
az anarchia állandó, egy pillanatra sem szűnő munkálása.
Ezeket és hasonlókat ajánlanak a Jegyzőkönyvek.


És milyen volt az emberiség élete a legutóbbi negyven esztendő alatt?

A népeket állandó feszültség, nyugtalanság tartotta örökös izgalomban.
A zsidó spekulációs tőke nemcsak a bank- és hitelélet,
de a nagyipar és a világkereskedelem feletti uralmat is megszerezte.

A zsidó vezetés alatt álló szabadkőműves páholyok hatalma oly nagy lett,
hogy népek,
sőt világrészek sorsa felett döntöttek s végül kirobbantották a világháborút.

Mérhetetlen vér- és emberáldozat,
az anyagi javak felbecsülhetetlen pusztulása mindenütt csak a zsidóság számára kedvező meggazdagodási lehetőség. A vérveszteségtől a népek elalélnak, összeroppannak.
Itt a zsidóság számára a lélektanilag kedvező pillanat.

Európa-szerte zsidók által irányított véres forradalmak,
belső harcok láng- és tűzcsóvái csapnak fel.

Sietnie kellett a zsidóságnak ezekkel a véres és vakmerő játszmákkal,
még mielőtt a meggyötört népek felocsúdnak s szenvedéseik és nyomorúságuk igazi vámszedőivel, haszonélvezőivel szembe nem fordulnak és velük kíméletlenül le nem számolnak.

Így azonban a forradalmak lázában tévelygő és
a zsidó sajtó által félrevezetett tömegek segítségével sikerült is a zsidóságnak lábát több helyütt véglegesen megvetnie és a politikai hatalmat is birtokba vennie.

Majd megint a spekuláció indult új rohamra a maradék nemzsidó vagyon ellen.

Legutolsó ütőkártyának maradt a világkrízis.
A népekre,
világrészekre kiterjedő termelési és értékesítési válság, a munkanélküliség
s az annak nyomában fellépő nyomor és nélkülözés,
elégületlenség
minden eddiginél nagyobb szociális forrongást támaszt majd, --- ez lehetett a számítás.

Miután a film,
a színház,
a sajtó,
a hírszolgálat
s a könyvkiadás is túlnyomóan zsidó befolyás alá került,
mi sem volt könnyebb,
mint az emberiség szellemi életének a Jegyzőkönyvek által megkívánt átformálása.

Úgy látszik azonban,
hogy a zsidó tervekbe és számításokba mégis csak valami hiba csúszhatott be,
mert a zsidóság az eddig elért sikerektől megszédülve, talán a kívánatosnál mohóbban törtetett
a végső cél felé.

A világkrízis nem hozta meg a világforradalmat.
Sőt a zsidóság mindenütt az ébredező népi öntudat félelmetes erejével találja magát szembe.

Vajon kell-e az elmondottaknál több és súlyosabb bizonyíték
a Jegyzőkönyvek valódisága mellett?

Aligha. Hiszen itt az élet, az események, a történelem bizonyítanak.



III.

A Jegyzőkönyvek szerepe és jelentősége mind nagyobb lett
az antiszemita mozgalmak tömegfelvilágosító munkájában.

A zsidóság számára a helyzet egyre elviselhetetlenebbé vált.

Vezető zsidó körökben most már belátták, hogy sürgősen valami feltűnést keltő,
a köztudatot ideig-óráig megtévesztő lépésre van szükség. Ebből a meggyőződésből, ezekből az elgondolásokból születhetett meg végül a berni per. Alapos felkészülés, kellő megfontolás után, a zsidó világszervezetek bevonásával indult meg ez a per. Gondosan kiválasztották a helyet és a bíróságot, előkészítették és megdolgozták tanúikat s összeválogatták az adatokat, Az egész pernek nyíltan és előre bevallott célja nem volt egyéb, mint hogy bírói székből hivatalosan mondassék ki, miszerint a Jegyzőkönyvek hamisítványok. A vádat berni és svájci zsidó szervezetek emelték a svájci Nemzeti Szocialista Szövetség néhány tagja ellen. Panaszukban a svájci törvénykönyvnek a szennyiratok nyomtatására és terjesztésére vonatkozó büntető rendszabályokra hivatkozva kérték a vádlottak elítélését, mert azok különböző antiszemita röpiratokat, közöttük a Protokollokat is terjesztették. Bern egyébként a svájci szabadkőművesség és zsidóság egyik középpontja. Politikai szempontból a marxizmussal szövetkezett liberalizmus egyik fellegvára. A zsidóság a maga szempontjából aligha találhatott volna jobb terepet a pör lefolytatására. A zsidó panasz, mint kihágási ügy, a rendőrbíróság egyik egyes bírája elé került, aki maga is marxista és állását is szociáldemokrata szavazatoknak köszönhette, úgyhogy az előfeltételek, mint láthatjuk, a zsidóság számára a lehető legkedvezőbbek voltak.

Természetesen a tárgyalások során rövidesen felvetődött a kérdés, valódiak-e, vagy hamisak a Jegyzőkönyvek?

Ettől a pillanattól kezdve az egész világ zsidóságának érdeklődése Bern felé fordult.
Lázas izgalommal figyelték a per fordulatait.
A kifejezetten zsidó népi gondolat szolgálatában álló újságok hosszú tudósításokban számoltak be
a tárgyalásokról.
Színes és hangzatos beszámolókban tálalták fel olvasóiknak a panaszt beadó zsidók
egy-egy tanújának lényegtelen és semmitmondó vallomását.
Bár ez a héber faji sajtó kezdettől fogva hangoztatta a biztos győzelemben való hitét,
a sorok közül mégis kiérezhető volt a rejtett,
a fojtott aggodalom.

Hátha mégse sikerül, hátha mégis a pártatlanság, az elfogulatlanság,
a tárgyilagosság jut majd érvényre a tárgyalás és az ítélet során.

Érthető,
hogy a berni perrel a nemzetközi sajtó zsidókézben levő,
szabadkőműves irányítás alatt álló lapjai is foglalkoztak.

Mindenképpen arra törekedtek,
tudósításaikban úgy igyekeztek beállítani a dolgot,
hogy
Bernben tulajdonképpen a barbár harmadik birodalom,
az embertelen hitlerizmus és a demokrácia,
a felvilágosodás harcol egymással.

Mivel pedig a haladást, a kultúrát, a humanizmust a zsidóság képviseli,
neki kell győzedelmeskednie.
Holott
a német nemzeti szocializmusnak az egész perhez semmi köze sem volt.
Egyedül a vádlottak szakértője volt német állampolgár,
de ő sem tagja a nemzeti szocialista pártnak.

Zsidó oldalról olyan híreket is terjesztettek,
hogy a bevádolt svájci nemzeti szocialisták védelméről is német hivatalos körök gondoskodtak,
holott
a valóságban a védelem költségeit és a bizonyító anyagot is
nemzetközi zsidóellenes szervezetek hordták össze.

Az igazság az,
hogy ezzel a perrel kapcsolatban
a világzsidóság
az új Németországgal szemben szeretett volna hangulatot csinálni.


 
 
0 komment , kategória:  BosnyákZoltán:Két világ harca1  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 299
  • e Hét: 3254
  • e Hónap: 14405
  • e Év: 279620
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.