Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! - s mindig érdemes lesz, - hiszem. ( Váci Mihály) Ballán Mária
1957.12.09
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 67 
Ajándék Mindenkinek Friedrich Klárától és Szakács Gábortól
  2015-12-02 22:49:25, szerda
 
  Drága Barátaim, Látogatóim!

Szeretettel terjesztem e csodálatos zeneművek letöltési
elérhetőségét Friedrich Klára és Szakács Gábor szerző
házaspár nagylelkű felajánlásával.

Istentől megáldott, békés Adventi időszakot kívánok
Mindenkinek szeretettel Szakács Gábor és Friedrich Klára
nevében is,

Ballán Mária


FRIEDRICH KLÁRA ÉS SZAKÁCS GÁBOR ZENÉI ITT SZABADON LETÖLTHETŐK

ATTILA IFJÚSÁGA :



Link


RÁKÓCZI ÉL! :


Link


POGÁNY IMÁK :


Link


Friedrich Klára és Szakács Gábor honlapja a Forrai Sándor Rovásíró Kör :


Link






FRIEDRICH KLÁRA ÉS SZAKÁCS GÁBOR



 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Boldogasszony, Anyánk! -interjú Daczó Lukács Atyával
  2015-09-19 21:50:36, szombat
 
  Friedrich Klára írja:

Daczó Lukács Atya, ferences szerzetes hála Istennek és Lukács Atya támogatóinak ma kapja meg a Magyar Örökség Díjat a Tudományos Akadémián.

Ezt a honlapunkon olvasható beszélgetést 2010-ben készítette vele Gábor, de a Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás c. könyvünkben a 180. oldalon is olvasható vele egy korábbi beszélgetés a Csíksomlyó titka c. könyvéről.

Daczó Lukács Atya

A Boldogasszony, a Babba tisztelete oly szép és fennkölt volt, hogy amikor ősapáink a kereszténységben megismerték Máriát, az Úrjézus édesanyját, azonnal rádöbbentek, hogy ősidők óta őt szerették, tisztelték - nyilatkozta lapunknak, Daczó Lukács atya, ferences szerzetes.





A Budapesten november 16-án bemutatott Csíksomlyó ragyogása című új könyvében írja, hogy míg más népek áttértek a kereszténységre, a magyarok belenőttek. Ezek szerint pogánynak tartott ősvallásuk talán nem is állhatott attól olyan távol. Egyáltalán hol a határ a kettő között?
Az a nagy baj, hogy mindmáig megőrzött szakrális hagyományaink eredetével eddig senki nem foglalkozott. Márpedig ehhez az eredethez kell visszatérni, hiszen romlatlan lelkű magyar népünk, akit az élet a Kárpátok rejtett völgyeibe sodort, csodálatosan tiszta vallásos életet élt, igaz, a maga módján. A kereszténység terjedésével a csíksomlyói barátok, és nem a reformáció utáni különböző felekezetek emberei, már küldtek közéjük örömmel fogadott papokat is, ők tanították nekik római-katolikus kereszténységünket. Mi már ebben a hitben nőttünk fel és ez a hit vezetett, vezet minket tökéletesebben szép keresztény vallásunk tanítása szerint a mi istengyermeki életünkhöz.

Miként vagyunk mi Isten gyermekei?
Szent Pál leírja nagyon szépen, a galatákhoz írt levele 4. fejezetében a 4-7. versig: "Testvérek! Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a fiát, aki asszonytól született és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából s az Isten fiaivá lehessünk. Mivel az Isten fiai vagytok, a fia lelkét árasztotta szívetekbe az Isten, aki őt így szólítja: Atya." Szent Pál kimondta, hogy a jövendölések szerint elérkezett az idő, amikor a Messiásnak, a Megváltónak meg kellett születnie egy asszonytól itt a Földön. És ez az asszony, a Boldogságos Szűz Mária, akit a Teremtő Úristen kiválasztott, hogy az ő fiának földi édesanyja legyen. Jézust Isten fiaként említjük, és így jelenik meg a földi párhuzam szerint a mi emberi családunk összetétele...

az apa, a gyermek és az anya. A Szentháromságból épp az anya hiányzik.
A Szentlélek csodálatos világát sokan nem értik. A Szentháromság alapja, amit Szent János az első levelében gyönyörűen meghatároz: Isten a szeretet és aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne. Az én olvasatomban a Szentháromság alapja éppen ez a szeretet, ami maga a Teremtő Úristen. Mivel szeretni egyedül nem lehet, mindig kell hozzá még valaki. A Teremtő Úristen, a Szentháromságban Atyának nevezzük, ismeri önmagát, ezt ki is mondja, amit a magyar nyelv szépen kifejez az Ige, a görög a Logos, a latin a Verbum szavakkal. Amikor kimondja magát az első személy, ez oly tökéletes, hogy megszemélyesül. Szent János nem véletlenül kezdi Szent Evangéliumát azzal, hogy "Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige és kezdetben ő volt az Istené." Én csak azt érzem, tudom, hogy nem vagyok egyedül, valaki szeret, vigyáz rám és minden cselekedetemet, gondolatomat igyekszik irányítani, ihletni, a maga igazával velem megértetni. Ez az Istentől kimondott és megszemélyesült ige lesz a már említett második személy, mint a családban a gyermek, a fiú. Ő sugározza vissza önmagát, a megszemélyesült szeretetet oda, ahonnan származik, az első személyhez, a Teremtő Atyához. És ez az isteni szeretet, a valóban csak lelkileg megérhető Szentlélek kerül az Atya és a Fiú mellé harmadiknak.

Könyvében Vécsey Gyula székely néprajzkutatót idézi: "A sémi népek az apajogú társadalomban a férfi istenséget helyezték előtérbe, az ural-altáji nem sémiek viszont az Istenanyát." Csíksomlyó sem az Atyáról, hanem az Istenanyáról szól.
Ezt nagyon nehéz megmagyarázni, mert emberi párhuzamok szerint építjük fel szellemi világunkat is. A magyarok valahonnan ismerték az ős-kinyilatkoztatást, ami az ószövetségi Szentírásban maradt fenn. Megértették, hogy ezzel azt akarta a Teremtő Úristen, hogy az általa alkotott és annyira szeretett, ám bűnbeesett ember szabaduljon meg a bűn a terhétől, hiszen ahogyan Szent Pálnál is olvastuk, az ember Isten gyermeke, aki azonban a keresztényi tanítások szerint az istengyermeki méltóságból történő kirekesztettséggel születik. Amikor Isten látta, hogy a gonosz, az ördög kísértésére Éva megszegte parancsát a tilalomfa gyümölcsével, akkor adta a kinyilatkoztatást a gonosznak: "Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé." Az ember megszabadítását az ősbűn terhétől azonban csak egy olyan lény teheti majd meg, aki a Teremtő Úristen méltóságának megfelelően adhat kiengesztelést. Emberként kell megszületnie annak, aki az ember által elkövetett bűnt emberként teszi majd jóvá. Ilyen tulajdonsággal csak egy másik Isten rendelkezhetne, de mivel nincs másik, marad a magából kiáradó hatalmas szeretet, a már említett Verbum, Logosz, Ige. Amikor elérkezik az idő, a Megváltó emberként fog megszületni, ehhez azonban emberi lényre, édesanyára van szükség. Ő lesz az, aki által a második isteni személy megtestesül és emberré fejlődve születik erre a világra Jézus Krisztus. Isten tehát emberré lett, emberi testben mutatta meg, hogyan kell istengyermeki életet élni. E jövendölés beteljesüléséről tudtak valamit ősapáink és jó előre Istenanyának nevezték az édesanyát, mert az ő méltóságához megfelelő szeretetüket és tiszteletüket csak ahhoz az Istenasszonyhoz tudták hasonlítani, aki ősanyaként a kereszténység előtti népek vallásosságában mindenütt megjelent. Ősapáinknál olyan szépen élt ennek az ősanyának a tisztelete, hogy esetleg példaképül szolgálhatott más népeknek is. Ő lett a kereszténység előtti őseinknél az Istenasszony, akit Boldogasszonynak, illetve sumérul Bau-Dug-Asannak, Csíksomlyón Babbának, azaz Szépnek neveztek. És hogy mi a szép? A Teremtő Úristen szeretetének egyik legfontosabb és legszebb megnyilvánulása. Ennek megfelelően tisztelték a kereszténység előtti időszakban, és ki kell mondanom, az ún. pogány korban a magyarok Istenasszonyát.

Könyvében gyakran hivatkozik az inkulturációra, mely szerint az ősi napkultusz helyét napjainkra átvették a római katolikus szertartások.
Az inkulturáció az a folyamat, amikor egy nép hitvilágába úgy épül be egy új vallás, hogy a már meglévő istenség helyét az egy igaz Isten veszi át. A Boldogasszony, a Babba tisztelete oly szép és fennkölt volt, hogy amikor ősapáink a kereszténységben megismerték Máriát, az Úrjézus édesanyját, azonnal rádöbbentek, hogy ősidők óta őt szerették, tisztelték, csak nem tudták, hogy ki volt valójában. Amikor megismerték a jót, szépet, igazat és szentet, ezek a nagy értékek, kereszténységükben minden további nehézség nélkül elfogadták a Szűzanyát Isten anyjaként, a megtestesült Istenanyából így lett Boldogságos szép Szűz Mária. Egyesek azt vetik a szememre, hogy én az ő tiszteletét helyezem pogány alapokra. De hát mi volt a kereszténység előtt? Pontosan ez.

Ez a Mária iránt ősidők óta kinyilvánított szeretet késztette Szent István királyunkat arra, hogy Szent Imre herceg halála után neki ajánlja fel országát?
Ha egy király az országát Máriának ajánlja, és hogy a nép ezt minden nehézség nélkül elfogadja, annak előzménye kellett legyen! A krónikák is bizonyítják, hogy a király az ország nagyjait összehívta, hogy az ő jelenlétükben történjék meg a történelmi jelentőségű tett, amikor koronáját, országát, népét a fő pátrónánk, a mi igazi égi édesanyánk anyai szeretetébe helyezi, hogy ő vigyázza tovább. A krónikák nem jegyezték fel, hogy valaki is szót emelt volna a felajánlás ellen. Ebből arra következtethetünk, hogy mindenkinek ez volt a meggyőződése, hiszen amikor a király elvesztette fiát, megjegyzem, Szent Imrét is olyan "vadkan" ölte meg, mint más történelmi nagyjainkat, csak isteni hatalomra bízhatta az ország jövőjét. Ez a felajánlás akkora jelentőségű tett volt, hogy azt csak a nagy hagyományra épült Mária tisztelettel magyarázhatjuk meg. Valójában Európában is akkor kezdődött a határozott Mária tisztelet, amikor a magyaroktól ezt látták és eltanulták, jóllehet a Nyugat ezt a mai napig nem akarja tudomásul venni. Pedig nagy templomaik, így a Reimsi dóm és a párizsi Notre Dame is Mária tiszteletére épültek, mégpedig a régi szentélyek helyére, ami összefüggésben áll a már említett inkulturációval.

Az ember valaha a teremtett világ nagy erőiben vélte felfedezni Istent, pl. égitestek, tűz, víz, föld. Ezt megtiltották neki, miközben ma már a Jordán, és más folyók vizét árulják csodatévő szerként, forrásoknál alakultak ki a búcsújáró helyek. Amit korábban pogány szertartásként tiltottak, később kegyhelyként engedélyeztek.
Erre már én is gondoltam, hiszen amit mond, az érdekes és igaz. Ne feledjük, hogy a Nyugat mennyi rosszat fogott rá a magyarságra, mennyi valótlanságot állított be rólunk igaznak.

Gondolt-e arra, hogy a XVII. században Csíksomlyón házfőnökként is szolgáló neves tudós, Kájoni János ferences szerzeteshez hasonlóan maga is foglalkozzon a rovásírással?

Mindig sajnáltam, hogy nem tudtam gyorsan lejegyezni, ha valami érdekeset hallottam a rádióban, ezért elhatároztam, hogy megtanulom a gyorsírást. Kaptam is egy tankönyvet, amiben szerepelt, hogy a gyorsírásnak mekkora rokonsága van az összerovással. A gyorsírást megtanultam, a rovásírás elsajátítására azonban már nem maradt időm. A magyar gyorsírás tökéletességére egyébként jellemző, hogy a nemzetközi versenyeken, ahol a résztvevők az adott szöveget saját nyelvükön írták le, minden alkalommal a magyarok nyertek.

Szakács Gábor

Fénykép: T. Szántó György

Magyar Demokrata 2010/47.


Link


A Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára:Attila hun királynak és feleségének, Rékának
  2015-08-03 05:45:50, hétfő
 
 




Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Hogy ne legyen nehéz az iskolatáska
  2015-07-01 06:38:04, szerda
 
  Mivel csaknem negyven évig tanítottam, szeretnék ajánlani néhány játékos gyakorlatot, amellyel megkönnyíthetjük első osztályba készülő gyermekeink, unokáink iskolakezdését, ha nyáron naponta elvégzünk egyet-egyet belőlük. Nem igényelnek drága felszerelést, csupán némi időt, türelmet, papírt és színes ceruzát.

Játsszunk a színekkel! Figyeltessük meg, milyen színek vannak a környezetünkben, kérdezzük meg, melyek tetszenek a gyermeknek legjobban, melyek legkevésbé, és miért. Jó emlékezet fejlesztő, ha 4-5 színes papírcsíkot teszünk elé, megfigyeltetjük, hogy milyen sorrendben következnek egymás után, majd letakarjuk a csíkokat és megkérjük, mondja el a színeket egymás után. Például: az első a zöld, második a sárga... stb. Balról jobbra haladjunk, a latin betűs olvasás iránya szerint.

Figyeltessük meg a tárgyak formáját, nagyságát. Például a tányér kerek, az asztal szögletes. Miben hasonlít a labda és a tányér? Miben különbözik? Először mindig a hasonlóságot kérdezzük!

Könyvekből, ceruzákból, poharakból, kanalakból, bármilyen tárgyból tegyünk többet egymás mellé. Melyik kisebb, nagyobb, magasabb, alacsonyabb, hosszabb, rövidebb... ?

Rajzoljunk olyan arcokat, vagy tárgyakat, amelyekről hiányzik valami, például a fül, vagy az asztal lába. Vegye észre és egészítse ki a gyermek ezeket a hiányokat.

Készítsünk "hibás" rajzokat, például lufik szállnak a ház kéményéből, szögletes a kerékpár kereke. Kérdezzük meg, hogy mi a hiba, igyekezzünk elérni, hogy a gyermek mondatokban válaszoljon, ne elégedjünk meg az egyszavas feleletekkel.Itt az ideje, hogy mi is felhagyjunk az idegen szavak használatával, a szép és gazdag magyar nyelv szavait használjuk!

Nagyon jól fejleszti a megfigyelő készséget és az emlékezetet a "Mi változott?" játék. Tegyünk 5-6 tárgyat az asztalra, figyeltessük meg alaposan, majd kérjük meg a gyermeket, hogy hunyja be a szemét, vagy forduljon el. Néhány tárgyat ekkor elveszünk, majd megmutatjuk neki a maradékot, és megkérdezzük, hogy mi hiányzik? Nehezebb, ha a tárgyak sorrendjét változtatjuk meg, vagyis a tárgyak eredeti helyére kell visszaemlékeznie.

Jól fejleszti a hallási megfigyelőképességet a "szóbújócska". Megegyezünk egy szóban, például "alma". Elkezdünk egy történetet mesélni, és a gyermeknek tapsolnia, dobbantania stb. kell, amikor az alma szót hallja. Nehezíthetjük azzal, hogy növeljük a megfigyelendő szavak számát. Ugyancsak a hallási figyelmet fejleszti, ha négyet-ötöt különböző ritmusban tapsolunk, koppantunk, dobbantunk és a gyermek utánozza ezt.

Ha még nem tudja, feltétlenül tanítsuk meg a gyermeknek, melyik a jobb és a bal keze. Balkezest semmiképpen ne szoktassunk át jobb kézre, a balkezesség nem betegség, az átszoktatás viszont nemkívánatos tüneteket okozhat. Üljünk le mellé, (ne vele szemben), és beszélgessünk, hogy mi van a szobában tőlünk jobbra és balra. Asztalra kirakott tárgyakat helyezzen el jobbra vagy balra és fogalmazza is meg: "jobbra teszem a könyvet, balra teszem a ceruzát", stb.

Számláljon a gyermek tárgyakat tízig. Összeadni, kivonni nem kell! Gyakoroljuk a "több, kevesebb, ugyanannyi" tárgy felismerését. Például kiteszünk az asztalra négy kanalat és három villát. Megkérdezzük melyik a több, melyik a kevesebb. Tegyen a villához annyit, hogy ugyanannyi legyen, mint a kanál. Ugyanezt jól lehet gyümölcsökkel, játékállatokkal is játszani.

Játsszunk a ruhákkal, tegyünk ki mind a négy évszaknak megfelelő ruhákat egy halomba, és a gyermek válogassa szét évszakok szerint. Beszélgessünk az évszakokról, fogalmazzuk meg közösen az évszakok jellemzőit! Beszélgessünk a napszakokról, a napszakokra jellemző cselekvésekről. Nézegessünk képeskönyveket, milyen napszak lehet a képen, milyen évszak lehet a képen, miből tudjuk megállapítani?

Vágjunk képeslapokat vagy egyéb képeket négy-öt darabra, keverjük össze, és versenyezzünk, ki tudja hamarabb újból összerakni?

Rakjunk ki sorban képeket, amelyeket előzőleg közösen rajzoltunk, például három különféle madár, majd egy maci, majd megint madarak. Kérdezzük meg, melyik nem illik a sorba és miért? A maci, mert négy lába van és szőre stb. Ugyanezt lehet színekkel, mértani formákkal, élőlények és nem élőlények váltakoztatásával és még sok változatban játszani.

Mondjunk rövid történeteket, meséket, a gyermek ismételje el. Úgy is lehet, hogy csak a neveket ismétli el, vagy egyéb szereplőket, például állatokat. Kérdezzük meg, ő mit tett volna a történet egyes helyzeteiben? Mondjunk befejezetlen történeteket, a gyermek fejezze be ezeket.

Fontos, hogy mindig legyen üres papír és színes ceruza az első osztályba készülő gyermek közelében, de ne legyen kötelező rajzolnia.

Mindezeket nem erőltetve, hanem játékosan, vidáman, türelmesen végezzük. Csak dicsérjünk! Cseréljünk szerepet, engedjük meg, hogy ő is tanítson minket ugyanezekkel a játékokkal.

A magyar rovásírás betűi is nagyon jól használhatók iskola előtti fejlesztésre. Fontos, hogy ebben az időszakban még ne betűknek, hanem rajzoknak nevezzük a rovásjeleket. Az általános iskola 3. osztályának elvégzése után kezdjük csak betűként, hangértékkel tanítani.

3 példa a feladatokra, ezekhez hasonlót a szülő, nagyobb testvér is készíthet:




1. kép: Színezd pirosra azt a szirmot,
amelyen ugyanolyan rajz van, mint a virág közepén!




2. kép: Keresd az ugyanolyan rajzokat,
mint ami középen van, kösd össze!




3. kép: Kösd össze ugyanúgy a pontokat,
ahogyan a mintán látod! Használj színes ceruzát!

A példák a Fejlesztő feladatok rovásírással 5-9 éves gyermekeknek című füzetemből származnak.

Friedrich Klára és férje, Szakács Gábor írásait a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapján olvashatjuk.

A FORRAI SÁNDOR ROVÁSÍRÓ KÖR HONLAPJA :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Rovásírásos úrasztali edény;Rovásos kő a Mecsekben
  2015-05-01 21:53:37, péntek
 
  A Confessio, a Magyarországi Református Egyház folyóirata 2003/1. számában egy rovásírók számára rendkívül ígéretes cikk jelent meg. A cikket dr. Pápai Szabó György református lelkésztől kaptam fényképek nélkül, a cikk írója: dr. Tenke Sándor, teológus, református lelkész.

Hosszú idő óta kerestem fényképet a tálról, végül az itt láthatókat köszönöm Gimesi Zsuzsanna református lelkésznek és a Confessio folyóirat szerkesztőségének.

Idézetek dr. Tenke Sándor cikkéből, részint szó szerint, részint tömörítve:

Rovásírásos úrasztali edény

Prím Zoltán hajdúböszörményi születésű (1932) ötvösművész, a magyar ötvösművészet jelentős alakja, 1987-ben egy rendkívüli úrasztali kenyérosztó tálat alkotott. A műalkotás tervezője és készíttetője dr. Szendrey Gábor debreceni (volt hajdúhadházi-téglási) fogszakorvos, a marosvásárhelyi vártemplomi eklézsiának ajándékozta (ahol megkeresztelték és ahol konfirmált) "abbéli öröméből, hogy gyermekei: Annamária, Gábor és Márta a marosvásárhelyi vártemplom gyülekezete előtt őseik példájához híven hitüket megvallották, abban megvizsgáltattak és megkonfirmáltattak".




1. A kenyérosztó tál

Miért rendkívüli műremek a kenyérosztó tál, melynek közepén az utolsó vacsora jelenete látható? Mert minden közölni kívánt információt az ősi magyar rovásírás jeleivel fejezett ki a művész által a tervező-adományozó. A hun-magyar rovásírás kilenc fajtája közül - egy Marosvásárhelyt talált kéziratról rekonstruált - a marosszéki változatot használja a művész. Így a sárgaréz tál peremén a székely rovásírás marosszéki változata betűinek felhasználásával domborította ki a mester két sorban a János evangéliuma 17. részének 4. versét: "Én dicsőítettelek téged e [a] földön: elvégeztem [elvégezvén] a munkát, [a]melyet reám bíztál, hogy végezzem azt".




2. A tál rovásírásos szövege

A tál méretei a számokkal kapcsolatos jelképrendszert tükrözik. Takács Béla, a debreceni Református Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum volt igazgatója, a Reformátusok Lapjában az úrasztali edényről írt cikkében (1987. november 22.-i szám) a következőképpen mutatja be az összefüggéseket: A tál átmérője 34,4 cm, "vagyis ez utal egyrészt a Szentháromság személyeire [3: isteni tökéletesség], másrészt a négy évszakra és a négy égtájra [4: a világ teremtése, a négy égtáj]. A Nap, amelynek 32 sugara van, erdélyi jelkép. A tál súlya 666 gramm, a Jelenések Könyvéből ismert szám. A rovással írt betűket és szimbólumokat elválasztó mezőknél a 3-as és az 5-ös szám szerepel, míg a mezők 14 milliméteresek a külső sorban, ami emlékeztet a 14 stációra, Jézus szenvedésének állomásaira. A belső mező oldalai 16 x 18 milliméteresek, ahol a 16 a világegyetem rendjét szimbolizálja. Összefüggés mutatkozik a 18-as számnál, amely a 2 x 9-re, a Hegyi Beszédben felsorolt kilenc boldogságra, és a Lélek kilenc ajándékára utal."

A bővebb ismertetés és a rovásírásos szöveg elemzése, a betűk párhuzamainak bemutatása a készülő Megfejtések könyve II. című kiadványomban lesz olvasható.

A képek szintén a Confessio folyóiratból származnak.

Friedrich Klára


Link


Rovásos kő a Mecsekben

2015 februárjában kaptunk levelet Resitcky Gergely környezetmérnöktől, melyhez két fényképet is mellékelt. Nagyon megörültünk ezeknek, mert egy szép eddig ismeretlen rovásfeliratot és egy rovásos névjelet hordozó nagy kő fényképei voltak. Gergely a feliratos követ a Mecsekben vette észre. A betűk mérete kb. 3 centiméter.

Többször felment a hegyre jó felvételek készítése érdekében, volt amikor 20 centiméteres havat takarított el róla.





1. kép: Rovásfelirat a Mecsekben
Fényképezte: Resitcky Gergely

A kő nagy méretű, egyik oldala csaknem 180 centiméter és legurulhatott fentebbről, mert a felirat fejjel lefelé látható rajta. Nehéz, ketten sem tudták megfordítani, így nem tudhatjuk, nincs-e rajta további felirat.

Resitcky Gergely fényképei alapján vázlatot készítettem négy változattal a lehetséges hangértékekről, olvasatokról.




2. kép: Néhány lehetséges olvasat vázlata
Készítette: Friedrich Klára

Az 1/a. változat alapján Gergely a CSÁSZTAIAK megfejtést adja. Császta Baranya megyei település, 1947 óta Szászvárhoz tartozik.

Bár a felirat C betűvel kezdődik, de több olyan 17. századi hiteles régi ábécét ismerünk, melyben felcserélték a C-t és a CS-t (vagy véletlenül, vagy mert így használták), ezért Gergely felvetése lehetséges.

A kővel kapcsolatban még további vizsgálatokra van szükség, az eredményekről beszámolok. Örvendetes, hogy új rovásfelirattal gyarapodtunk Resitcky Gergelynek köszönhetően.

Friedrich Klára


Link


A FORRAI SÁNDOR ROVÁSÍRÓ KÖR HONLAPJA :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Csalások, hamisítások...
  2015-04-19 12:31:25, vasárnap
 
  A magyar rovásírás a hagyományőrzés legnemesebb formája, szoktam írni.

Pontosabban, lehetne. De nem lehet, mert a politika és az anyagi haszonlesés tönkreteszi, sárba húzza, botránnyá silányítja őseink nemes hagyatékát.

Csalások, hamisítások, hazugságok, félrevezető tartalmak jelennek meg a Rovás.info honlapon Forrai Sándorról, Szakács Gáborról, személyemről és mindazokról, akik nem voltak hajlandók elfogadni a szkíta-hun-avar-magyar rovásírásnak az arámi- kazár írásból való eredeztetését, vagy az x, y, w, q rovásjelekkel való felhígítását.

A Rovás.info szerzői hazugságokkal, félrevezetésekkel torolják meg, hogy az általuk készített, rovásírásunk eredetét, betűit meghamisító Unicode szabványtervezetet elutasították a Szondi Miklós által szervezett solti rovás értekezlet résztvevői.

Szakács Gábor író, újságíró elleni támadásaik részint politikai hátterűek, mert 20 éve megbecsült munkatársa a keresztény, konzervatív Magyar Demokrata hetilapnak. Legutóbbi durva támadásukat is éppen az váltotta ki, hogy Szakács Gábor a Magyar Demokrata 2015 március 25-i számában megvédte a hunokat az Ammianus Marcellinus féle véleménytől. Másrészt a Rovás.info szerkesztői attól rettegnek, hogy Szakács Gábor helyi készítésű, hagyományőrző rovásírásos helységnévtábla állításai veszélyeztetik a fém táblákkal szerzett hasznukat.

A rovásírás tankönyvem elleni támadásuk, lejáratásuk oka szintén egyértelműen az anyagi haszonszerzés, a kiszorítósdi.

Ugyanakkor a Rovás.info "szerzői" anyagaik, fényképeik, adataik, ötleteik nagy részét a mi könyveinkből, honlapunkról, szervező munkánkból (versenyek, hagyományőrző-faragott rovástáblák állítása, szakirodalom és még hosszan sorolhatnám...) "szerzik". Saját, tehát nem másoktól átvett írásaikban megjelenő elképesztő hibákról, főként a számírással kapcsolatban, gyakran kapunk olvasói leveleket, de ezeket mi nem használjuk fel ellenük. Helyszíni, könyvtári kutatásokat a Rovás.info szerkesztői nem folytatnak, jól megélnek a világhálós adathalászatból, lejáratásokból.

A Rovás.info szerzői legutóbbi kirohanásukban azt állítják, hogy Szakács Gábor a Csángóföldön tett rovásírás népszerűsítő útján az 1-es képen a nyíllal jelzett helyen B helyett D-t írt és balról jobbra halad a szöveg. A nyíllal jelzett betű azonban egyértelműen B, a szép mondat pedig hagyománykövetően jobbról-balra halad.




1. kép




2. kép

A 2. képen is látszik, hogy Szakács Gábor a jobbról-balra haladó írást oktatja. Ezt a képet azonban nem tették közzé a Rovás.info szerkesztői, és azt sem, hogy fő "szakértőjük", Hosszú Gábor éppenséggel a nem hagyománykövető, balról-jobbra írás híve. Kettős mérce, ferdítések, félrevezetések...

A Rovás.infón megjelenő csalásokkal, hazugságokkal, hamisított tartalmakkal a továbbiakban nem kívánunk foglalkozni (hiszen egyik céljuk éppen munkánk akadályozása), esetleg csak az összegyűjtött, lenyúlásaikat adjuk közre "Más tollával..." címen, ha fontosabb dolgainkkal elkészültünk és nagyon unatkozunk. Egyelőre, ahogyan életkorunk, egészségünk és kis nyugdíjunk engedi, folytatjuk kutatói munkánkat a nagy könyvtárakban, múzeumokban, helyszíneken...

Friedrich Klára
2015/április


Link


A FORRAI SÁNDOR ROVÁSÍRÓ KÖR HONLAPJA :


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
A hunok a 9-10.-es történelem oktatásban, 2014-es tankönyv
  2015-04-14 22:10:46, kedd
 
  Attila király és népe

Valóban olyan borzalmasak voltak a hunok, ahogyan a 2014-ben megjelent Történelem munkafüzet 9-10. Kísérleti Tankönyv Ammianus Marcellinust idézve néhány sorban leírja? Vannak ennél több és más forrásaink is? Utánajártunk.





Történelem munkafüzet a 9-10. évfolyam számára
Kísérleti tankönyv, 2014

A 9. osztályosok számára készült Történelem tankönyv 101. oldalán mindössze néhány sor jelzi, hogy a hun keleti, török vagy iráni nép, amely a 4. század közepén érkezett a Kárpát-medencébe. A hun népről nagyon keveset tudunk, nyelvüket nem ismerjük - írja és mindössze négy hun szóra hivatkozik, de ezeket sem sorolja fel. A világtörténelem egyik döntő ütközeteként nyilvántartott catalaunumi, hun-római csatát nem is említi, csupán egy időponttal jelzi, majd rögtön Attila halálával zárja a visszatekintést. A világtörténelem egyik legjelentősebb nemzete, a hunok iránt érdeklődő tanuló ebből bizony nem sokat tud meg, de talán jobb, ha meg sem jegyzi az ott olvasottakat, hiszen a 102. oldalon utolsó királyukat, Odoaker-t ugyanis germán (!) vezérként említi, akárcsak a Wikipédia.

Ekkorát nem lenne szabad tévedni egy tankönyvben! Ugyanis a hun Balambér, Uldin, Roga, Edikon vérvonal sarja volt, aki 493-ban hunyt el a Nyugat-Római Birodalom királyaként és ezzel ért véget a terület rómainak nevezett időszaka. A munkafüzet készítői bőségesen válogathattak volna a hunokat elismerő szövegek és előnyös ábrázolások közül is.

A történelmi tényeket tekintve, az esetleges magyar elfogultságot kizárandó a sváb származású Fischer Károly Antal (1838-1926) több évtizedet szentelt életéből a rovásírás kutatásának, mivel a hun-magyar folytonosságot ezen a szakterületen kereste. Egyébként ezért nem szerencsés a rovás- helyett csupán a magyar írás kifejezés, hiszen a hunok már korábban is ugyanazt használták, mint később a magyarnak nevezett népcsoport. Fischer, eredetileg 1889-ben kiadott A hun-magyar írás című könyvének előszavában írja: "...a színarany az marad akkor is, ha a tyúk kaparja ki, nem szükséges, hogy tudós találja meg, hogy értéke legyen". A kutató, noha nem kapott támogatást sem a Magyar Tudományos Akadémiától, sem az akkori magyar kormánytól, saját költségén utazva, mindenről személyesen győződött meg. Foglalkozott a nagyszentmiklósi aranylelet és más rovásírásos emlékek megfejtésével, közérthetően összefoglalta sajátosságaikat, vizsgálta Attila király ábécéjét és a róla szóló koholmányokat. Elutazott a svájci Hunok-völgyébe (Val d'Anniviers), hogy a helybéli néphagyomány, valamint a házak gerendáiba vésett rovásemlékek alapján tájékozódjon.

Hogy milyenek voltak a hunok, arról Kiszely István antropológus írt 2001-ben megjelent A magyar nép őstörténete című könyvében (Magyar Ház Kiadó). Theodóziosz bizánci császár két hun főember, Edikon és Oresztész követjárása után maga is követeket küldött a hun uralkodóhoz, mely csoport tagja volt Priszkosz rhétor Kr. sz. 448-ban. Az ő leírásából maradt ránk több részlet kordokumentumként, ezekben a hun uralkodó vendéglátását, a közemberek baráti viselkedését írja le rendkívül előnyösen, ahogyan Attila fából épült palotáját is. Ez az építkezés nem vallott sátorlakó, állandóan vándorló életmódra, ahogyan az útközben látott lakosság állandó falvai sem. Onogesius nem véletlenül fogalmazza sajátosan, hogy inkább élne szolgaként Attilánál, mint szabad előkelőként a rómaiaknál. Egy kegyetlen, vérszomjas uralkodó aligha kaphatott volna ilyen dicséretet.

A megmaradt gúnyrajzok és iratok persze évszázadokig nem így ábrázolták a hun uralkodót. Fején szarvakkal, visszataszító, szinte állatias arccal igyekeztek őt holtában is ellenszenvessé tenni. Sajnos az Attila, Isten kardja (1993) című rockopera is szakadt rongyokban, őrjöngve ugra-bugráló hordának mutatta a hunokat.

A fő kérdés mind a mai napig, hogy lehetett-e köze a hunoknak és Attilának a magyarokhoz? Gúnyolása ellenére a székelyek az ő utódaiknak tartották és tartják magukat. A Képes Krónika, Oláh Miklós püspök, a 16. században élt Heltai Gáspár protestáns lelkész, műfordító, Szenczi Molnár Albert lelkész, nyelvtudós (1574-1634), a költő Csokonai Vitéz Mihály, valamint a költő és hadvezér Zrínyi Miklós dicső elődként írta le e népet és Attilát.

A hunok jelentőségét mutatja, hogy a népvándorlás kezdetét Kr.u. 375-től számítják, amikor a hunok átlépték a Volgát, korabeli nevén Etilt. Végcéljuk a Kárpát-medencébe történő visszatérés, ami egyben a világtörténelmi korszak befejezését is jelentette. Már említettük a másik jelentős, hunokhoz kapcsolódó történelmi tényt, amikor Attila leszármazottja, Odoaker 476-tól volt a Nyugat-római Birodalom királya. Sajnálatos véget ért, amikor jóhiszeműen békekötésre indult Nagy Teodorikkal, aki a hun uralkodót feleségével és ifjú fiával (!) együtt felkoncolta. Gyilkosai nem sokáig örülhettek diadaluknak, mert a Nyugat-római birodalom, benne Itáliával, darabjaira hullott.

Nem kevésbé izgalmas kérdés, hogy ismerjük-e a hunok nyelvét szókincsét? Napjainkban is tapasztaljuk, hogy ez utóbbi, valamint az ismeretanyag gyorsan változik, főleg a fiatalok körében. Ennek bizonyítéka, hogy Friedrich Klára még általános iskolai tanárként egy szókincsvizsgálat keretében kérdezte meg, mit jelent a szén szó. Erre az osztály tanulóinak túlnyomó része már nem tudott válaszolni, hiszen nem azzal fűtenek a szülei.

Annak idején persze nem ez volt a módi, mert a saját nyelv volt az összetartozás egyik meghatározó ismérve. A középkorban a három részre - Habsburg és török fennhatóság, valamint Erdély - szakadt ország magyarságát saját nyelve tartotta össze. Jellemző, hogy amíg a királyi Magyarországnak a Habsburg uralkodó latinul vagy németül, addig a török szultán az elfoglalt területre magyarul küldött levelet.

Mindez még szembetűnőbb a rovásírás szó újabb változattal történő lecserélésével, ezzel kapcsolatban a Történelem tankönyv egy másik alapvető tévedést is tartalmaz. A magyarok rovásírását föníciai eredetűnek tartja török átvétellel. A súlyos tévedést bizonyítja, hogy a türkök csupán a Bilgekagán-Kültegin testvérpár színrelépésével használták először a Kr. u. 732-ben és 735-ben állított síremlékeiken. Kézai Simon, IV. (Kun) László udvari papja a rovásírást hunnak, Szabó Károly nyelvész a 19. században hun-székelynek, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjai, valamint tucatnyi nyelven beszélő Szentkatolnai Bálint Gábor tudós, utazó, kutató hun-magyar írásnak nevezte. A rovásírás szóösszetételt elsőként a kolozsvári Mátyás szoborcsoport alkotója, Fadrusz János tette közzé az 1900-as évek elején. Ilyen jeleket figyelt meg az első magyar régésznő, Torma Zsófia, az 1870-es években az erdélyi Tordoson folytatott ásatásai során feltárt Kr.e. 6.000-3.000-ig tartó műveltség újkőkori leletein.

Az eddig legkorábbi rovásjeles emléket az erdélyi Alsótatárlakán sírfeltárás során találta 1961-ben a magyarul is beszélő román régész, Nicolae Vlassza. Másolatban az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban kiállított korong a legkorábbi írásbeliség emléke. Ennek ellenére Hoppál Mihály - Jankovich Marcell - Nagy András - Szemadám György Jelképtár (1990) című kötetében úgy fogalmaznak, hogy "...az arámi betűsírásból fejlődhetett ki, szogd közvetítéssel, talán türk rovásírás mintájára...". Csak az a bökkenő, hogy betű összerovása csak a magyarral rokon, egymással jogfolytonos szkíta, hun, avar népcsoportoknak volt, márpedig a tatárlakai korongon ez is található. Ilyen emléket eddig más népektől, így az etruszkoktól, germánoktól, türköktőlnem is találtak, arról nem beszélve, hogy a legrégibb arámi írás csak Kr.e. 900-ból származik. Ez jóval későbbi a szkíta írásnál és a tordosi műveltségnél.

A kutatók és oktatók magyar írásnak mondják a rovásírást, ha annak eredetét, latin betűs írástól való különbözőségét, és nem jellegét akarják kiemelni. Ha viszont a magyarok elődeinek, őseinek írásaként határozzuk meg, akkor rovásírást említünk, ami a tevékenységre is utal. A UNICODE-ba Old Hungarian néven került, nyilvánvaló, hogy az Old nem kihalt, hanem régi magyar írást jelent.

A magyarság és eredeti írásának ősiségét a hivatalos álláspont tagadja, helyette került előtérbe politikai megfontolásból a közép-keleti, kazah kapcsolat, eredet. Ennek célja annak elhitetése, hogy a hun-magyarok nem egyedüli honfoglalókként érkeztek (vissza) a Kárpát-medencébe, ahol őket velük rokon népek fogadták békésen. Az ősi történelem minden alapot nélkülöző átírásának célja, hogy a magyar honfoglalókkal érkezőket is őshonosnak tüntethesse fel. A másik cél pedig nyilván az, hogy a magyarság ne ismerhesse meg tényleges történelmét, eredetét, múltjának végtelen mélységeit.

Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2015/12

A hunokat és így a magyarságot is súlyosan sértő tankönyv részletre az Isztambulban élő Ferenczi Ebubekir Hodzsa (tanító) hívta fel a figyelmünket, köszönet érte.




Attila a Képes Krónikában


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Emlékezés Fülöp Júlia szászvárosi helytörténészre
  2015-02-27 21:32:34, péntek
 
  Friedrich Klára : Ő már Torma Zsófiával beszélget...

Emlékezés Fülöp Júlia szászvárosi helytörténészre


Torma Zsófia erdélyi régésznő emlékének fenntartását, életének, munkásságának kutatását hatalmas csapás érte, mivel 2014 október 24-én elhunyt Fülöp Júlia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szászvárosi elnöke, helytörténész, Torma Zsófia kutató, foglalkozását tekintve gyógyszerész. A Hunyad-megyei magyar közösség is pótolhatatlan szervezőt vesztett. Nagy anyagot gyűjtött Torma Zsófiáról, különösen korabeli anyagai értékesek. Évtizedek óta folytatta kitartó küzdelmét, hogy Torma Zsófia szászvárosi házára visszakerüljön a régésznő emléktáblája, sajnos hiába, pedig egy kis anyaországi hátszéllel biztosan sikerült volna.

Mindent tudott Hunyad megye és Szászváros történetéről, nagy személyiségeiről, többek között gróf Kun Kocsárdról, aki hét évig volt az osztrákok fogja s egész vagyonát szászvárosi iskolák építésre fordította.

Fülöp Júlia mindezt felelősségteljes munka, háztartás, Szászváros művelődési eseményeinek szervezése és az utolsó években egyre súlyosbodó betegség mellett végezte. Nem kényelmes, mindennel felszerelt tudományos kutatói állásban, ahol a doktor uraknak és hölgyeknek szorgalmas hallgatók hordják össze a szakirodalmat, mégsem tesznek annyit a magyarságért és a tudományért, mint a szászvárosi gyógyszerésznő. Így Fülöp Júliának nem volt ideje összerakni, megírni mindazt, amit tudott, aminek megírását csak tervezte.

Hogy nem volt ideje összerakni, megírni gyűjtött anyagát, ez az egész Kárpát-medence művelődéstörténetének nagy vesztesége. Ezért felelősek a hivatalosságok az anyaországban is, akik nem értékelték, támogatták munkáját, míg valamiféle finnugor rendezvényre 150 milliót, valamiféle türk-kazak rendezvényre pedig 70 milliót adott néhány éve a kormányzat. Mindaz a magyar szellemi érték, amelyet Júlia összegyűjtött, s amelyet át tudott volna adni némi kis magyarországi felkarolással, mindörökre elveszett. Ezt az anyagot csak ő tudta volna megírni, mert ő gyűjtötte, az ő szívének, hazaszeretetének kötőanyaga kellett volna hozzá, hogy egésszé váljon.

A szakmai gőgjükbe burkolózó tudományosságok nem láttak el a szászvárosi gyógyszerésznőig, mint ahogyan 150 éve sem láttak el Torma Zsófia Szászvárosban összegyűjtött tordosi régészeti anyagáig, inkább a szibériai, lappföldi, meg a mongol fenyéren bolondgombától ugrabugráló sámánokért rajongva szolgálták, szolgálják idegen uraikat.

Lehet majd a szakdolgozatot íróknak, történészeknek Fülöp Júlia papírjai között kotorászni (ha egyáltalán...), de amit tudott, annak 90 %-át idő, pénz, hivatalos érdeklődés és támogatás hiányában magával vitte. S talán jól is van ez így, ezek a vörösdiplomás, dilettánsozó hivatalosságok és ez a király minden új - hol finnugor, hol török-mongol-kazár-kazak divatú - ruhájáért őrjöngve lelkesedő nép nem is érdemli meg a Torma Zsófiákat, Fülöp Júliákat.

Egyetlen díjáról tudok - remélem tévedek, és több van - 2012-ben az országos EMKE gyűlésen Kun Kocsárd díjban részesült.

Szakács Gábor a Magyar Demokrata 2002/19. számában említette munkásságát, Az első magyar régésznő c. írásban. Honlapunkon (www.rovasirasforrai.hu) a KITEKINTŐ rovatban is olvasható ez a cikk és az Emlékezés Torma Zsófia régésznőre a Hunyad-megyei napokon c. írásom, melyben több fénykép látható Fülöp Júliáról. Ugyancsak honlapunkon a FORDÍTÁSOK rovatban lévő angol nyelvű írásom végén, így némileg külföldön is értesülhettek tevékenységéről.

Az itt mellékelt fénykép az ő egyik kis füzetéből való, egy általa szervezett rendezvényen, Torma Zsófia rokonával.






A Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja :


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : A romonyai ingujj hímzésének olvasata
  2015-02-25 22:37:58, szerda
 
  2014 januárjában kaptam levelet Zsálig Nórától, a rovásírás és a népművészet nagy tisztelőjétől, akinek ajándékboltja van Komlón. Egy gyönyörű baranyai hímzésminta fényképét küldte el, melyben rovásjeleket sejtett.





Nóra a Komlói Díszítőművészeti Műhely tagja, így ír hagyományőrző munkájukról: "A Műhely 36 éve működik Kincses Ágnes népi iparművész vezetésével. Feladatunk a népi hímzéskultúra megőrzése az eredeti technikák alkalmazásával, úgy, hogy a mai 21. századi elvárásoknak megfeleljenek az alkotásaink, de az eredeti mintakincs ne torzuljon, az elkészített tárgyak pedig helyet kapjanak a viseletben, továbbá lakástextilként vagy hétköznapi használati tárgyakon éljenek tovább. Cél, hogy az identitást ne zárja ki a modernitás, hanem egymást kiegészítse. Feladataink közé tartozik a régi minták gyűjtése is, ezért járjuk a múzeumokat, különböző falusi tájházakat, ahol lefényképezzük és katalogizáljuk is a mintákat, néprajzi tájegységek, népcsoportok szerint, hogy megmaradjon az utókornak. Így lelt rá a szakkörvezetőnk tavaly októberben erre a mintára, amely tulajdonképpen egy közel száz éve készített férfi ing ujján található, és a Pécsi Néprajzi Múzeum gyűjteményében van elraktározva, bedobozolva a többi ki nem állított darabbal együtt. Az eredeti mintát lenvászon alapon fehérrel hímezték, és mi sem tértünk el ettől, fehéren halvány színnel hímezte ki szakkörvezetőnk, Kincses Ágnes."

Zsálig Nórának igaza van, a Baranya megyei Romonya községből származó hímzésen a rovásírás betűi, számai és a jelképírás elemei vehetők észre. Az elemzést az egész minta áttekintésével kezdtem. Első ránézésre egy középkorú vagy idős férfiarc tűnik elő. Ezt később alátámasztotta Nóra levele, írván, hogy férfi ingujjról van szó.

A hímzésminta képjel írásának feltételezett jelentése

A képjelek alatt nem a képírást értem. A magyar rovásírás emlékeit és a régi rajzolatokat tanulmányozva a képjel írás fogalmát alakítottam ki, mely magasabb szintű tartalom a képírásnál. Míg a képírás a tárgyi valósághoz kötődik, a képjel írás a sűrítés, elvonatkoztatás művészete. Ez a magyar népművészetre különösen jellemző, beleértve ebbe a szkíták-hunok-avarok díszítő elemeit is. Ugyanígy jellemző az arc előtűnése is a minták közül, erre mutatok néhány példát. Bajuszos, szakállas férfiarc néz ránk a tarcali tarsolylemezről is. 1, 2, 3, 4, 5, 6. képecske egymás mellé, a képek alá csak a számok kerüljenek


A TELJES ÍRÁS AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ:


Link


A Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja


Link


 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gáborné Friedrich Klára : Attila vagy Atilla 4. rész
  2015-02-18 22:24:34, szerda
 
  Több mint száz példát gyűjtöttem az évek folyamán Attila hun király nevének írásmódjáról, többségük az itt következő könyveinkben olvasható:

Friedrich K.-Szakács G: Kárpát-medencei Birtoklevelünk a rovásírás (2003/111)
Friedrich K.-Szakács G: Kőbe vésték, fába rótták (2005/143)
Friedrich K.-Szakács G: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig (2007/117)

Nem volt szándékom egyik használatra sem befolyásolni senkit, ezért minden érvet részrehajlás nélkül leírtam. Csupán az olyan kijelentéseket és jelenségeket utasítom és ítélem el, mint amelyek 12 éve elindították gyűjtésemet, például ez az ostobaság: "Nem magyar az, aki két T-vel írja Attila nevét." Ezen érvelés szerint, ha Haynau két L-el írta volna, akkor ő magyar, de Wass Albert, aki két T-vel írta, nem magyar. Ugyanakkor, az ezt a kijelentést tevő személy nem ismerte Attila felmenőit és fiai közül csak Csaba nevét tudta. Papírkönyvet egyáltalán nem olvasott Attiláról (Gárdonyit sem említette, pedig ő a két L-es változatot használta), csak a világhálóról gyűjtötte be ezt a "sarkalatos" ismeretet.

Helytelennek tartom azt is, ha valaki egy krónikás vagy egy kiváló hun kutató, de bárki név írásmódját átírja. Anonymus, aki az Athila változatot használta többször is áldozatul esett az önkényeskedésnek:

A Magyar Helikon által 1977-ben kiadott Gesta Hungarorum latin szövegében az Athila olvasható, Pais Dezső nyelvész, egyetemi tanár 1937-ben készült fordításában pedig Attila. Az Osiris Kiadó 1999-ben egy kötetben adta ki Anonymus Gesta Hungarorum-át és Kézai Simon hasonló című művét. Anonymust Veszprémy László, a történelemtudományok kandidátusa fordította, aki szintén átírta az Athilát Attilára.

Tán ezekkel a példákkal szándékozott dacolni a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem kiadási évszám nélküli Anonymus jegyzete, mely az eredeti írásmódot az Atilla, tehát a 2 L -es változatra cserélte.

Két követendő példát szeretnék említeni:

Bakay Kornél, kiváló régészünk az Atilla változatot használja műveiben. Mikor egy kitűnő és önálló történelmi műként is értékelhető előszót írt Szász Béla nagy összefoglaló munkájához, A húnok története - Attila nagykirály-hoz, minden esetben tiszteletben tartotta a szerző két T-s változatát, amikor idézett tőle.

A szintén nagy tudású Pap Gábor művészettörténész is az Atilla írásmódot használja. Mégis minden írásában odafigyel arra, hogy az eredeti szerző írásmódját kövesse, még akkor is, ha jó szokása szerint sok idézetet használ. Tehát veszi a fáradságot, hogy pontosan idézzen, írásait ez is hitelesíti.

Jómagam is ezt a szabályt követem, tisztelem a szerzők vagy név viselők álláspontját, nem változtatom meg az írásmódjukat.

Forrai Sándor tanár, rovásírás kutató az 1985-ben megjelent Küskarácsontól sülvester estig c. könyvében a 127. oldalon, az 1994-ben megjelent Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig címűben a 242, 378, 382, 383. oldalon a két T-s változatot, ellenben 1996-os tankönyvében a
két L -es változatot alkalmazza, rovásírásra átírva is.

Szőke István Atilla költőtől kaptam az Atilla c. szépirodalmi és művészeti havi folyóirat 1941 október 1-i számát. Ezzel Forrai Sándor egyik, általam nem ismert írására hívta fel a figyelmemet, melynek címe: Ismét ősi földön! Az írásban szerepel a következő mondat: "Atilla, (nem Attila) a hatalmas hun király a Duna-Tisza közéből irányította ezt a hatalmas rokon birodalmat." A cikkhez mellékelt régi térképen viszont ez olvasható: ETHELE HUN BIRODALMA.

Zomoráné Cseh Márta dési (Erdély) rovásírás oktató-kutató azt írja, hogy levele van Forrai Sándortól, aki ebben az Atilla változatot ajánlja.

Mivel nekünk Szakács Gáborral nincs írásos véleményünk Forraitól ezzel kapcsolatban, nem tartanám tisztességesnek ide írni, hogy nekünk mit mondott a tanulmánykötetei és a tankönyve közötti különbségről Attila nevének írásával kapcsolatban.

A két L-esek legfőbb érvként hangoztatják, hogy a "csúnya" Tudományos Akadémia nem engedi két L-el írni Attila nevét. Az Akadémiának valóban rengeteg helyrehozni valója van, többek között a magyar rovásírás ügyében, de a két L-es változatot nem tiltja. A hasonló téves állítások miatt kapják aztán a dilettánsozást az Akadémiától azok is, akik kevés szabad idejüket könyvtárakban töltik, pontos adatokra vadászva.

Ladó János népszerű Magyar utónévkönyve az Akadémiai Kiadónál jelent meg és elfogadhatóként közli az Atilla változatot, a kiadás évéből következően már 1971-től. A Magyar Helyesírás Szabályai, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásai (1984, 1987, 2000, 2002) mind a két változatot, az Attilát, és az Atillát is helyesnek tüntetik fel.

Tévedés az is, hogy az Attila névváltozat úgy keletkezett, hogy a József Attilát keresztelő pap elírta a nevet. Ehhez csak ismerni kellene a költő születési évét: 1905. Viszont már a 19. sz. végén is tudunk Attila keresztnévről.

A Turán történelmi folyóirat 2003/január-februári számának hátoldalán bemutatja az 1935-ben felállított soproni Attila szobrot, Vörös János alkotását, melyen rovásírással és két T-vel látható nagy hun királyunk neve. A kép alá viszont a folyóirat szerkesztői két L-el írták. Teljesen hasonló nevetséges eset történt 2014-ben. A világhálón körbeküldte valaki egy nagy méretű, teljes alakos kazahsztáni Attila szobor képét, a szobron jól láthatóan,két T-vel áll hun királyunk neve. A küldő viszont két L-el írta, ráadásul meg is kérdezte: "Atilla szobor. Nekünk mikor lesz?" Még arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa figyelmesen a szobor feliratát, vagy begépelje a keresőbe, hogy "Attila szobrok". Talált volna legalább tízet, de nem mindegyik van fenn a világhálón. 2010 december 10-én is avattak egy szépet:
"Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, tábornokok, ezredesek, polgármesterek, művészek, mecénások, a határon túli magyarság képviselői, valamint a Zrínyi Média Kft. munkatársai vettek részt azon a december 10-i ünnepségen, amelyen felavatták Attila hun király - Etele - bronz lovas szobrát Budapesten, a Magyar Művészetért Szoborkertjében." (honvedelem.hu)

Az viszont nagyon szomorú, ami az elmúlt két évben a világhálóról ömlött rám Attila ügyben. Hatalmas lelkesedés, ováció, magánszemélyektől és világhálós újságoktól. Hogy minek is örültek? Annak, hogy az "Év érméje Attila hun uralkodó", "Kazahsztánban rokonaink tisztában vannak közös múltunkkal" , "Attila ismét győzött" stb. Ugyanis Kazahsztánban kiadtak 13 ezer példányban egy pénzérmét, melyen az örvendezők szerint Attilát örökítette meg az ötvös. Most ne ragadjunk le annál, hogy néhány éve még a finnugorok voltak a rokonaink-mert azt sem hittük el, bizonyítani sem tudták, ahogyan a mostanában erőltetett kazah, kazár, mongol irányvonalat sem. De térjünk vissza a kazah ötvöshöz, aki Attila hun király ábrázolásakor a 16. századi olasz metszetek és érmék gúnyolódó, kutyafülű, kecske vagy ördögszarvú torz rajzolatát vette alapul érméjéhez. 13 ezer példányban terjesztve. És ehhez tapsikolt a fél ország és az egyébként szorgalmasan dilettánsozó történészke sem szólalt meg. Csupán néhány "dilettáns" hozzászóló (kommentelő), kiknek Attilát védő, méltatlankodó hangját elnyomta a nép lelkesedésének orkánja.




1. kép



2. kép



3. kép

1, 2, 3. kép: Torzító, olasz eredetű ábrázolások Attiláról



4. kép

4. kép: Kazah ötvösművész
díjnyertes érméje

További hasonló torz gúny ábrázolások láthatók E. A. Thompson és Kiszely István könyvében, valamint Attila, az Isten ostorá-t begépelve a keresőbe, sok változatban.

Nagy hun királyunkról tiszteletből, szeretetből eredő nemes ábrázolások is születtek. Képes Krónikánkban, egyéb könyvekben, a világhálón megtaláljuk ezeket. Itt két nagyon szép "magyaros arcú" szobrot mutatok be. Az 5-ös képen látható alkotás pontos adatait nem ismertem, ezért az "elfeledett keleti magyarság" kutatójának, az Isztambulban élő Ferenci Ebubekir hodzsának (tanítónak) írtam, tőle kaptam gyors választ, teljesebb fényképet és a szobor feliratának fordítását, köszönet érte! A szobor Isztambul európai oldalán, a Katonai Múzeumban (Askeri Müzesi, címe: Valikonagi Caddesi, Harbiye, 34298 Istanbul) található. Felirata magyarul: "Atilla, a nagy török - hun uralkodó".




5. kép
Az isztambuli Katonai Múzeum
Atilla szobra

A másik szép ábrázolás, mely lovon, kő kapuzat előtt jelenítené meg hun királyunkat, egyelőre anyagi okokból nem valósulhatott meg. A fénykép a Napkereszt Hagyományőrző Alapítvány "Atilla nagykirályunk szoborterve - 2005" c. kiadványából származik. Párkányi Raab Péter szobrászművész elképzelését így sajnos csak rajzból és az agyagból megformázott mellszoborból ismerjük. Az Alapítvány még nem mondott le a megvalósításról. Elnökével Pej Kálmán mérnökkel Szakács Gábor készített figyelem felhívó beszélgetést, ez a Magyar Demokrata 2006/6. számában jelent meg.




6. kép
Párkányi Raab Péter
mellszobra Atilláról

Attila nevének eredete és írásmódja mindig is megosztotta és vitára késztette a kutatókat. Erre csak egy példa:
Fehér Géza régésztől (1890-1955) sok adatot tudunk meg, bár nem érthetünk egyet azzal a felfogásával, hogy a hun-magyar rokonság csak a krónikások képzeletének terméke. Attila nevének eredetéről vitázott Bleyer Jakabbal (1874-1933, magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki miniszterként tiltakozott a nyugat-magyarországi területek Ausztriához csatolása ellen). Bleyer szerint az Attila gót szó, a hun monda pedig nem keleti, hanem nyugati eredetű és a magyar Etela forma a gót Attila változatból keletkezett. Fehér Géza szerint azonban a bolgár-törökből is megmagyarázható az Ethela-Etela-Etele változat.

Érdekesség, hogy Spanyolország első püspöke, aki 850 körül született, az Atilano nevet viselte. II. Orbán pápa avatta szentté 1095-ben. A Wikipédia szerint a spanyol és portugál Atilano név Attila hun király nevéből származik és az őt tisztelő, Hispániában megtelepedett vizigótok által került oda. Sajnos ezt a vonatkozást csak a magyar nyelvű Wikipédia változatban lehet olvasni, a spanyolban és angolban nem. Ha ez a név választás igaz, nem is volt olyan rossz híre hun királyunknak akkoriban.

Ferenci Ebubekirtől, aki a szép isztambuli Atilla szobor képét küldte, azt is megtudtam, hogy Törökországban az Atilla gyakori név,2 L-el írva és ehhez hasonlóan ejtik: At-illa. BizonyáraTörökországban azokban az években is viselték Attila nevét, amikor (mint írtam a 2007-es könyvünkben Fischer Károly Antal nyomán) Magyarországon I. Béla király (1016-1063) családok, várak helységek és régi méltóságok nevét nyugati keresztény szentek neveivel felcseréltette, a családok régi irományait pedig elégettette. Ezt támasztja alá legfontosabb rovásemlékeink egyike, az Árpád kori botnaptár is, mely 3-4 kivétellel nem magyar, hanem idegen szenteket és egyházi méltóságok neveit, bibliai neveket tartalmazza, csak ezekre lehetett a gyermekeket keresztelni. Például Kálmán Béla írja (Nevek világa, Gondolat Kiadó, 1967), hogy 1770-ben és 1780-ban a reformátusoknál és a katolikusoknál a húsz leggyakoribb név között volt: Leopold, Adalbert, Deodatus, Kalaszantius, Sámuel, Dániel, Dávid. Nem úgy, mint a németeknél, skandinávoknál, akiknek nem tiltották, hogy részint a hunoktól eredő mondaviláguk személyiségeinek nevét felvegyék, nemzeti büszkeségüket növelve. Csaknem 900 év telt el, mire Magyarországon ismét terjedni kezdtek az ősi magyar nevek, pl. Koppány, Ajtony, Árpád. 1945 és 1958 között már megjelenik Csaba, mint a 17., Attila pedig mint a 20. leggyakoribb férfinév.

Szerencsére már olvashatunk olyan műveket is, mint Tolnai László: Ősi neveink, aranykincseink című gyűjteménye. (Allprint Kiadó, 2007)

Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész: A honfoglalás revíziója c. könyvében találtam az Adil változatot, melyet ő az adige-kabard nyelv és hagyománykincs tanulmányozása közben gyűjtött. Véleménye szerint az Etel változat jelentése: Nagy folyó. (Kolozsvár-1901, Püski Kiadó-2008)

Az Attilát két T-vel írók fontos és nem mellőzhető érve, hogy a magyar szavak tőhangsúlyosak, a hangsúlyt, a nyomatékot az első szótagra helyezzük, nem az utolsóra.

Az eddigi gyűjtéseimet újból átnézve, javítanom kell a Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás c. könyvünk 111. oldalán Oláh Miklós névhasználatát. Helyesen: Athila.

Volt, aki módosította eddigi írásmódját, de az ilyesmit nem követem nyomon.

Végül a sok példa után szeretném a saját feltételezésemet, véleményemet ismertetni: Az eredeti, hun kori, hun névírásban nem volt sem két T, sem két L, mert a szkíta-hun uralkodók közül nem ismerünk olyat, akinek nevében betű kettőzés volna, kivéve a görögből, latinból, germánból "visszaírt" változatokat. Roga hun király sok névváltozatában sincs betűkettőzés. (Pl. a Rugila írásmódnál sincs Rugilla változat). Tehát Atila, Etele vagy Etil lehetett nagy hun királyunk eredeti névírása. Ez utóbbi a Volga régi neve, melyet az Etil előtt Rha-nak hívtak. Ez pedig érdekes módon egybecseng Attila nagybátyjának, Rogának egyik névváltozatával: Rhoa.

Nagyon is elképzelhető, hogy a hun királyi gyermekeket születésükkor folyókról nevezték el, vagy fordítva: a folyóknak adták a gyermekek nevét.

Kálmán Béla már említett könyvében olvashatjuk a 67. oldalon: "A XIII. sz. első feléig osztályhelyzetétől függetlenül a magyarság egynevű volt."

Az Atila névváltozatot használja Székely István krónikás is 1559-ben megjelent művében (Chronica ez vilagnacieles dolgairól). A Kőbe vésték c. könyvünk 144. oldalán ezt írtam: "Székely István 12-szer használja az Atila és kétszer az Atilla változatot". Az Országos Széchényi Könyvtárban alaposan újból megtekintve az 1989-es hasonmás kiadást, módosítanom kell 16-ra az Atila változat számát.




7. kép
Részlet Székely István leszármazási rendjéből

Az Atila változatot alátámasztja Somogyi Antal 19. században élt politikus könyvgyűjteménye, kit a szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítéltek 1851-ben. 17-18. századi rovásbeírásos gyűjteményét Mandics György tette közzé. A regősénekek rovásírásos változatában mindenütt az Atila írásmódot alkalmazza. Ebből egy sor: "Atila áldomásoz vala..."




8. kép
Egy sor Somogyi Antal könyvéből

Kós Károly építész, író és rajzolóművész szintén Atila-ként írta hun királyunk nevét. A 9. ábrán részlet az Atila királról ének c. művének borítójáról.




9. kép
Részlet Kós Károly könyvborítójáról

A magyar, tehát hun utód szerzőknél leggyakrabban az ATTILA, ATILLA, ATILA, ETELE változattal találkozunk: Hasonló gondolattal fejezem be, mint 10 évvel ezelőtt a Kőbe vésték, fába rótták c. könyvben, 2005-ben: Fontos, hogy tiszteljük nagy hun királyunkat, tanuljunk, olvassunk róla és családjáról minél többet, ősapánkat lássuk benne, kinek idejében hazánk hatalmas és dicsőséges volt, mert idegen papok, pénzváltók, uzsorások bebocsáttatást, földet, hatalmat nem nyerhettek.

Képek forrásai:

1. Zomoráné Cseh Márta írásából. Eredeti forrás: (Bencsik András - Bognár József: "Ezerhatszáz éve élt és uralkodott Attila nagy király", Magyar Ház, 2003)
2. Wikipédia: Renaissance medalwiththelegend,"Atila, Flagellum Dei"
3. ansmagazine.com: Based on Attila "the Hun" medal, cca. 1600
4. Wikipédia: Attila hun király
5. Ferenci Ebubekir levele
6. Napkereszt Hagyományőrző Alapítvány kiadványa


Link
 
 
1 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 67 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 534 db bejegyzés
Összes: 20130 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2020
  • e Hét: 2020
  • e Hónap: 2020
  • e Év: 1453879
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.