Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak, amit ő tesz velem. ... Ballán Mária
1957.12.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 73 
Elhunyt Tamás Ilonka, 104 éves felvidéki tanárnő
  2016-08-27 18:39:33, szombat
 
  Tiszteletre méltó és példa értékű életéről az alábbi írásokban is olvashatunk :

Szakács Gábor : Pozsonyi kettős


Link


Elhunyt Tamás Ilonka néni


Link


Tamás Ilonka néni példakép lett a Balogvölgyében


Link


Utolsó útjára kísérték Tamás Ilonka nénit


Link


Tamás Ilonka halálára: életműve, áldozatvállalása nemzeti hitvallás


Link





Dr. Tamás Aladárné Ilonka néni augusztus 22-én, 104 éves korában, otthonában csendesen örökre elaludt


Életrajzi film Duna TV - 2012 - "Határtalanul magyar" sorozatból


Link


Művészeti, tudományos magazinműsor Ismerjék meg Tamás Ilonka nénit, aki "református magyar, s haláláig az is marad"... Pedig üldöztetésből igencsak kijárt az idős, megtört asszonynak. Rimaszombat mellett született, tanítónak szegődött, reszlovakizációra kényszerítették, üldözték magyarsága miatt. Összesen hat államalakulat állampolgára volt, majd - miután felvette a magyar állampolgárságot újra - megfosztották őt a szlováktól. Tamás Ilonka néni 99 évesen lett hontalan, a saját szülőföldjén.




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára:Újabb adatok az Eltüntetett őstörténetünkhöz
  2016-08-21 19:48:13, vasárnap
 
  Nem akartam ünneprontó lenni, de vagyunk egy páran ebben az országban, akik az államalapítást nem Istvánnak, hanem Árpádnak tulajdonítjuk. Árpád és fiai az életüket adták a hazáért a pozsonyi csatában, és nem hoztak be idegen zsoldosokat az országba, nem ölették meg legjobb embereiket, mint István Gizella hatására, és nem fogadtak szűzességet, mint Imre herceg mikor Magyarország vezetéséhez utódokra volt szükség.

FRIEDRICH KLÁRA ALÁBBI, RÉGEBBEN ÍRT ELEMZÉSÉNEK MINDEN SZAVÁVAL EGYETÉRTEK:

Újabb adatok az Eltüntetett őstörténetünkhöz

A Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás című könyvünkben választ kerestem arra, hogy mi magyarok miért nem használhatjuk szkíta-hun-avar őseinktől örökölt nemzeti írásunkat ugyanúgy, mint a japának, kínaiak, héberek, oroszok...

A tatárlakai táblácskák jeleivel foglalkozva ismét megbizonyosodtam azoknak a hivatalos tudomány által gúnyolt, vagy éppen figyelembe sem vett tudósoknak az igazságában, akik magyar nyelv ősnyelv voltát hirdették, többek között Horvát István (1774-1846), Sir John Bowring (1792-1872), Fischer Károly Antal (1842-1926), Magyar Adorján (1887-1978), Zakar András (1912-1986), Andrássy Kurta János (1910-) és mások, akiknek még nevét sem tudhatjuk, mert műveiket eltüntették. Ahogy mai magyar nyelvünk őse a Föld csaknem minden nyelvének, ugyanúgy írásunk is őse a Föld írásainak és nagy valószínűséggel nem is földi eredetű, mint ahogy erre már Szőke Lajos is rámutatott Az emberiség égi eredetű ábécé jelrendszere című könyvében (Faktor Bt. 2001). A gyarló egyénekhez hasonlóan azonban a gyarló népek is igyekeznek kitörölni az emlékezetükből - sőt vannak, akik az életből is - azokat, akiktől tanultak. Így törtek évezredek óta már lent Sumérben és azóta is Ázsia és Európa hálátlan népei tanító őseinkre. Nem értelmességüknél és bátorságuknál, hanem hatalmas tömegüknél és alattomos ravaszságuknál fogva sikerült letépni hatalmas darabokat országunkból és népességünkből. Még nem szavazóképes gyermekeinkkel együtt is csak kétmillióan maradtunk 2004-re és vajon ide fog-e érni idejében az Atya, vagy most is késni fog, mint Jézusnál és minket is utolsó szálig keresztre feszítenek ugyanazok, akik Jézust?

De térjünk vissza a rovásírás területére, és nézzük meg, milyen újabb adatokat tudok hozzátenni a Kárpát-medencei birtoklevélben közöltekhez!
A gyermekek félrevezetésére irányuló törekvésekkel kezdem. A "rendszerváltozás" 15 éve alatt, a polgári kormányok idején sem keletkezett egyetlen kis hajszálrepedés a hivatalos tudomány finnugor elméletének tömör bástyáján. A finnugor elmélet ugyanolyan érinthetetlen, mint a trianoni határok. A nemzeti alaptanterv 109. oldalán még mindig ez olvasható: "Gyűjtsön a tanuló szavakat a könyvtárban a finnugor nyelvrokonság bizonyítására." Az általános iskola 5-6. osztályos nyelvtankönyvében (Nemzeti Tankönyvkiadó) a finnugor-uráli fatörzs ugor ágán lógunk manysi és "chanti" levelek társaságában.

S az iskolán kívül mit talál a gyermek? Az alsó tagozatosokat célozza meg a következő két mutatós, színes kiadvány. Az egyik az Usborn Világtörténelem a Park kiadótól. A szerző Jane Cisholm, a szakértők sem magyarok. Az utolsó lapokon található a lektor, Vég Gábor neve. A könyv 1999-től már öt kiadást megért. Magyarországon kiadja a Novotrade Rt. A 25. oldalon
"hordába szerveződött törzsek" között szereplünk! Itt látható a Nagyszentmiklósi Kincs gyönyörű, kettes korsójáról a Győztes Fejedelem is, aláírása: "Bolgár lovast ábrázoló aranylemez." Bolgár és lemez!

A másik, a népszerű Tudod-e sorozat egyik tagja, 2002 táján adhatták ki. Az Érdekességek Ázsiáról kötetében tűnünk fel, illetve tagadtatunk le a Rokonaik-e a hunok? alcím alatt. "Természetesen nem" - válaszolnak a szerkesztők. "Az azonosság csak az író Kézai Simon fantáziájának szüleménye." Még jó, hogy nem tették hozzá, hogy beteges fantáziájának! Aki ezt ilyen rosszul tudja, az Koller Gábor szerkesztő és Szabó Tamás lektor. A Szalay Kiadónál jelent meg.

Azért egy felvilágosultabb tankönyvről is beszámolhatok, bár félve, nehogy gyorsan visszavonják: Bánhegyi Ferenc - Hon és népismeret az 5. osztályosok számára (Apáczai Kiadó 2002). Nála a finnugor elmélet nem bizonyított tény, hanem feltevés: "Egyes kutatók feltevése szerint a magyarok ősei is az ugorok közé tartoztak, bár erre csak a nyelvi hasonlóság a bizonyíték." S ugyanebből a könyvből két nagyon szép, igaz mondat: "Kulturális örökségünk legértékesebb, legtitokzatosabb része a rovásírás... A rovásírás, az ősi magyar kultúra híradásait elpusztították, így már csak nagyon keveset tudunk a korabeli hétköznapi életről."

Igaz őstörténetünk elpusztítása, szkíta-hun írásunk emlékeinek eltüntetése a 10-11. században kezdődött, amikor Géza és István erőszakkal nyugati kereszténységre térítette őseinket. Idegen hadsereg segítségével gyilkolták le a szkíták, hunok, avarok, magyarok népét. Máglyákon pusztultak a rovásbotok, a rovásírásos pergamen tekercsek, a fa, ezüst és arany táblákkal borított kódexek. Idegen papok gyilkoltatták le a gyógyító, tanító táltosokat, a regösöket a leprásokkal közös falvakba gyűjtötték.

Így ír erről Barczikay Klára A Nap fiai című, Argentínában megjelenő, magyar nyelvű, az újság címét rovásírással is közlő folyóirat főszerkesztője a 2000 szeptember/októberi számban, Emlékezzünk "Szent" Istvánra című cikkében: "Ilik nekünk is. Minden külföldi, belföldi lap vezércikkei csakis róla szólnak. Az államalapítóról! Arról egy szó se, hogy Géza jött vissza a Kárpát-medencébe. Arról sem, hogy neki köszönhető még Trianon is... volt, aki behozta az idegeneket a fia jogtalan hatalmának megvédésére. Azóta igyekeznek irtani és elnyomni a magyarokat. A turáni fajt.
Nekem, aki gyilkoltatott, nem lehet szent. Aki saját nagybátyját felnégyeltette, vagy másiknak kiszúratta szemeit, nem lehet szent!"

Úgy tűnik, mégis van alapja annak, hogy létezett István rovásírást betiltó törvénye. Egyik előadásunkon egy hallgató szükségesnek tartotta megvédeni István becsületét, mint államalapítóét, a törvényt pedig azzal cáfolta, hogy a tudósok szerint olyan fizetőeszköz, amely a vitatott törvényben szerepel, a "pensas" nem is létezett. Válaszomban az államalapítóhoz annyit fűztem hozzá, hogy itt a Kárpát-medencében már létezett, virult István előtt a szkíták-hunok-avarok állama. Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy ha nincs telek, nincs föld, akkor nem lehet házat építeni, a földet pedig nem István
szerezte. Nagyon egyet érthetünk Badiny Jós Ferenccel, hogy István csupán a judeokeresztény államot alapította, magyar vérben gázolva.
A pensasra akkor válaszolni nem tudtam, de azóta több történeti munkában olvastam róla. Egyet idézek: 1100-ban a tarcali zsinaton Kálmán király törvényt hozott, hogy a földesurak 100 pensa jövedelem után egy páncélos fegyverest állítsanak. (Forrás: Magyar Történelmi Kronológia, Tárogató Bt. 1998. 19. oldal)


Itt szeretném egy különös jelenségre felhívni a figyelmet. Családom római katolikus vallású lévén, minden vasárnap jártunk templomba, többek között ezért nem vettek fel egyetemre. Nem voltunk bigott hívők, a templomba járás azonban a vadkommunizmus éveiben kicsit ellenállásnak is számított. Nem voltak akkoriban zsúfolva a templomok, 1989 után azonban alig fértünk be! Aztán el is maradtunk, mert sok kommunista rontotta ott a levegőt és Pál apostol leveleit már nagyon sokszor hallottuk. A régi templomba járókról, ha összetalálkoztunk, kiderült, hogy "koppányosok". Az 1989 utáni újhitűek meg úgy védték tőlünk Istvánt és a judeokereszténységet, mint azelőtt a kommunista eszméket az imperializmustól. Hiszek a megtérésben, a bűnbánatban, de a bűnbánó imádkozzon a templom egy homályos sarkában, ne az első sorban üvöltse teli torokból, hogy "Krisztus kenyér s bor színében Úr s király a Föld felett" úgy, ahogy néhány éve az Internacionálét üvöltötte.

Kállay Ferenc, a Magyar Tudós Társaság rendes tagja, volt királyi százados, hadbíró, A pogány magyarok vallása című, 1861-ben megjelent könyvében írja: "...hogy több írásos emlékek fenn nem maradtak, az nem csuda, ha meggondoljuk, hogy nálunk, mint másutt, a pogány írások, s babonás jegyzékek a keresztény fejedelmek parancsára elégettettek, megsemmisíttettek, nevezetesen I. András parancsában meghagyatik, hogy minden magyar és idegen, ki Magyarországban lakik, fejét és jószágát veszítse el, ha scythiai nemzeti pogány hitét el nem hagyja, a pogány és scythiai nemzeti szertartásokat, a hamis isteneket el kel törleni, a bálványok pedig lerontassanak."
Debreczenyi Miklós, nyugalmazott kúriai bíró 1914-ben adta ki Az ősmagyar írás néhány hazai és oroszországi emléke című könyvét. A zseniális megfejtők közé tartozott, aki a történelmi kort is kutatta, amelyben a rovásemlék született, ezért hiteles. Az ő olvasatában a Nagyszentmiklósi Kincs 8-as számú tálkájának felirata a "Gélyse kiskán pesenyüj kenész", amellyel megegyezik Pataky László ötven évvel későbbi megfejtése. Debreczenyi Miklós is feltette a kérdést, hogy miért maradt fenn olyan kevés rovásírásos emlékünk: "...E kedvezőtlen körülmények közül nem utolsó helyen ál a keresztyén vallás behozatala, melyet a Kisfaludy Társaság 1913. február 9-i ülésén tartott remek beszédében Rákosi Jenő is úgy jellemzett, hogy az nem volt más, mint a nemzetnek rettenetes kiforgatása önmagából és amely régi írásunkra, mint a pogány műveltség egyik jelentékeny tényezőjére nézve különösen az által vált végzetessé, hogy maga után vonzotta a latin nyelv és latin írás kultuszát... amely a magyar betűkben való teljes szegénysége miatt éppen annyira alkalmatlan volt zengzetes nyelvünk szabatos kifejezésére, hogy ősi írásunk egészen áldozatul esett."

Szamosközi Istvánról, erről a nagyszerű magyarról, Bocskai István történetírójáról, gyulafehérvári levéltárosról a Kárpát-medencei birtoklevelünkben bővebben írtam. 1591 és 1593 között Olaszországban tartózkodott tanulmányúton és a firenzei nagyhercegi könyvtárban egy nyomtatott szkíta betűs könyvet talált, amelyet részletesen leírt egy 1593-ban megjelent művében. A könyvről Szamosközitől függetlenül a páduai Antonius Maginus földrajztudós is beszámolt 1595-ben kiadott könyvének Erdélyről és székelyekről szóló részletében a 162. lapon. Szintén tudott a könyvről Marcus Boxhornius, a leydeni egyetem híres történettudósa, ugyanis tőle értesül a ritkaságról Komáromi Csipkés György debreceni református pap, tanár. A szkíta betűs könyvet 1653-ban kereste Töppelt Lőrinc szász származású, egyetemi hallgató Maginus művére hivatkozva, de nem találta. Berzeviczy Albert 1820-ban szintén hiába kereste, Sebestyén Gyula kutatását pedig az I. Világháború szakította félbe.

Fischer Károly Antaltól és Sebestyén Gyulától még megtudjuk, hogy két szász származású, német ajkú kutató műveiben kétségbe vonta, hogy a magyaroknak saját írása lett volna. Egyikük, Tröstler János, a nagyszebeni Szász Egyetem tanára, aki 1666-ban megjelent munkájában azt bizonygatta, hogy a szkíták és hunok nem a magyarok, hanem a németek ősei voltak. Azt is állítja még, hogy a magyarok semmiféle írást felmutatni nem tudnak. A másik pedig az a medgyesi Töppelt Lőrinc, aki 1653-ban járt a firenzei könyvtárban, s mint tudjuk, nem találta a könyvet. Majd 14 év múlva, 1667-ben Leydenben egy latin nyelvű könyvecskét jelentetett meg, melyben azt hirdette, hogy a magyaroknak a kereszténység felvétele előtt nem volt saját írásuk. Töppelt Lőrincet ez a felfogása igen gyanússá tette előttem, s úgy gondolom, hogy a könyvet ő tüntette el. Szamosközi, Maginus és Boxhornius nem csak egyszerű könyvtárlátogatók voltak, hanem koruk legnagyobb történelem és földrajztudósai közé tartoztak, s amiről írtak, azt alaposan megvizsgálták. A könyv tehát létezett, mint ősi írásunk bizonyítéka. A szász Tröstler János könyve 1666-ban jelent meg, Töppelt Lőrincé 1667-ben. Tröstler elvitatja tőlünk a szkítákat és hunokat, Töppelt az írást. A bökkenő csak az számukra, hogy ott van az a könyv a firenzei könyvtárban. Szkíta könyv a székelyek, magyarok írásával. Töppelt tehát nagy valószínűséggel valamikor 1653 és 1667 között eltüntette a könyvet.
Itt jegyzem meg, hogy az Erdélybe telepített német nyelvű szászok gyakran fordultak az őslakosság ellen. Nem egyszer tettek panaszt a pápánál többek között Kán László (13-14. század), Erdély főura ellen, aki a magyar területeket védte az idegenektől.

A már említett Komáromi Csipkés György 1655-ben kiadott Hungaria Ilustrata című, latin nyelvű nyelvtanában értesít minket arról, hogy a debreceni könyvtárban is van régi magyar betűkkel írott könyv. Bél Mátyás, nagy tudósunk 1718 körül már hiába tudakozódott e könyv után, a könyvtárosok nem tudták számára felmutatni.
Kájoni Jánosnak a hun-magyar írásra vonatkozó 1673-ból származó jegyzeteiről Simonchicz Ince kegyes rendi tanár 1794-ben megjelent művéből tudunk. Az eredeti Kájoni írások is eltűntek.
A XVII. században durvább módszerekkel is pusztították a magyar történelem emlékeit. I. Habsburg Lipót, német-római császár, magyar király, akinek magyargyűlölete csak az elmebetegség szóval jellemezhető, körülbelül százötven gyönyörű, magyar várat, építészeti remekműveket robbantatott fel azzal az álságos ürüggyel, hogy a török ne fészkelhesse be magát. Bizonyos, hogy ősi írásunk sok emléke is elpusztult várainkkal együtt.

Fischer Károly Antal érdemeit, akiről a Kárpát-medencei birtoklevelünkben bővebben szóltam, csak a legelismerőbb szavakkal lehet méltatni. Fáradhatatlanul követte egy-egy rovásemlék nyomát. Rettegi István földrajztudósnak létezett egy kézirata, amelyben leírja nyomozását a firenzei könyvtár Szamosközi által felfedezett szkíta betűs könyve után. Fischer 1888-ban a Tudományos Akadémia kézirattárában hiába kereste ezt, "hol annak álítólag meg kelene lennie".

Jerney János (1800-1855) utazó, őstörténész, nyelvész említi Szentkirályi Márkos Dániel kéziratát a hunok régi betűiről, amelynek a Tudományos Akadémia Cornides gyűjteményében kellett volna lennie. Szabó Károly művelődéstörténész az 1860-as években, Fischer Károly Antal pedig 1888-ban hiába kereste a jelzett helyen.

Cornides Dániel történész szintén gyűjtötte a hun-magyar írás emlékeit, ezekről értekezést is írt 1791-ben. Sem Szabó Károly, sem Fischer Károly Antal az Akadémia kézirattárában már nem találták.
Horvát István (1774-1846) történész, nyelvész Rajzolatok... című 1825-ben megjelent könyvében beszámol egy múmiapólyáról, amelyet egy Neupauer nevű bécsi polgár hozott a Nemzeti Múzeum számára és amelyen "pártus-szittya" betűk vannak. Megállapítja, hogy a betűk a Csíkszentmiklósi Feliraton és Kecskeméti Réztáblán lévőkkel mutatnak rokonságot. Napjainkban a Nemzeti Múzeumban senki nem tud erről semmit.
Dr. Molnos Angéla nyelvész tanártól kaptam az adatot, hogy Táncsics Mihály (1799-1884) politikus és író hosszú évek munkájával egy könyvet írt anyanyelvünkről A legősibb nyelv a magyar címmel. Ennek a kéziratnak is nyoma veszett.

Halis István történész írja Az ősmagyarok nyomai című 1902-ban megjelent könyvében: "Az emberi ész előtt valóságos csodának tetszik, hogy a köznép megtartotta ősi írását és hagyományait, bár ezer esztendeig törekedtek mindezeket a népből kiirtani... Ennél a meglepő esetnél az a legnevezetesebb, hogy a népünk által mostanáig használt írás ugyanazonos a Babilonban kiásott pecséthenger runáival!"
Hol van ma ez a pecséthenger? És hol vannak az Iraki Nemzeti Múzeum kincsei? 2003-ban Irak amerikai lerohanása után a fosztogatók - akik képzett műértőknek bizonyultak - 170 ezer sumér műkincset vittek el. A Bagdadi Nemzeti Könyvtárat pedig kirablása után felgyújtották. (Forrás: Magyar Demokrata 2003/18.) 2004 áprilisában a Világszövetség Erdélyi Társaságából jött villámlevélben az állt, hogy a Bagdadi Nemzeti Múzeum még zárva tart, azonban megnyílik a látogatók előtt az asszír emlékeket bemutató részleg. Sumér tehát nincs többé, a történelmet bombákkal és tankokkal átírták. A sumérekről szóló könyveket pedig majd leselejtezik és megsemmisítik.




Amerikai tank Bagdadban, a Nemzeti Múzeum bejáratánál.
Magyar Nemzet 2005. 01. 17.

Fehér Mátyás Jenő Korai avar kagánok című könyvében (Buenos Aires 1972, Reprint: Fejes Imre) bemutatja egy avar kagán síremlékét, amelyet Alsó-Ausztriában találtak. A rovásírással készült feliratot, amely valószínűleg a kagán neve volt, levésték róla.
1092-ben László király megtiltotta, hogy őseink fáknál, forrásoknál, köveknél imádkozzanak, azokhoz ajándékot vigyenek. S hogy az engedetlenek ezt meg ne tehessék, pusztították őket is, a fákat, köveket, forrásokat is. Ez még ma is tart. A környezetvédelmi írásomban érintem a fapusztítást is. Eltüntették, és ma is eltüntetik feliratos köveket, pl. tászoktetői kövek, Margitszigeti Kő. Andrássy Kurta János szobrász, Pilis-kutató írja a Holtak völgye, Holdvilág-árok című könyvében, hogy számtalan követ, amelyekről rovásfeliratokat gyűjtött, rövid időn belül eltüntettek, vagy összetörtek. A Magyar Nemzetben Margittay Gábor tudósít arról (2003. június 14.), hogy az erdélyi Borberek református sírkertjéből juhlegelő lett. A lelkész összegyűjtötte a sírköveket, de egy kivételével az egészet egyetlen éjszaka ellopták.

Forrásainkat betemetik, tönkreteszik. A 4-es metró megépítése veszélyezteti budai hőforrásainkat. Sárosi Zoltántól, a Dobogó újság író főszerkesztőjétől olvashatjuk a 2002 márciusi számban, hogy Mogyoródon betemették a kristálytiszta, bővizű Hármasforrásokat és a Hungaroring VIP páholyait telepítették rájuk.

Gyűjteményemet egy verssel szeretném, befejezni, amelyet szintén igyekeztek eltüntetni a József Attila minden verse és versfordítása számtalanszor kiadott köteteiből és amelynek időszerűségét a 2004. december 5-i népszavazás adja.

József Attila: Nem! Nem! Soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!!!
Szembeszálunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s ál a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is olyan régen
És csilagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, vilámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az Égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal se,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922)



FORRÁS : Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Városunkban élt egy sárkány
  2016-07-08 19:45:30, péntek
 
  Friedrich Klára rováskutató, író, versíró, dalszövegíró, meseíró munkáit mindnyájan szeretjük,
olvassuk. Most egy mókás kis verset írt , felüdülést hozva lelkünknek, feloldva a napi monotóniát.


Friedrich Klára : Városunkban élt egy sárkány

Városunkban élt egy sárkány
nem kellett néki buta királylány
inkább betűket vésett kőbe
ő lett a könyvtárunk őre
csak azt kérte az olvasóktól
vigyék vissza a könyvet időre

Mindenki olvasott szépen
nem fészbukolt számítógépen
terjedt is a tudás nagyon
-De hát ezt már nem hagyhatom-
mérgelődött az ármányos bankár
-még a végén ér engem kár
ahol okosak a népek
ott én nagyon rosszul élek-

Felbérelte György lovagot
ki otthagyott csapot, papot
megindult a sárkány ellen
nem volt benne semmi kellem
ledöfte a könyvtár őrét
a bankár elé dobta bőrét
vérdíjával elkocogott
a bankár meg vígan kacagott
a kő könyvtárat összetörte
bankkártyával megtöltötte
a könyvtárnak összes polcát
lájkoltatta a fészbukját

Mi ebből a tanulság?
megírta a Kis Újság
ha okos akarsz maradni
a sárkányt kell szeretni!








Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Trianon 1920 június 4. 16.30
  2016-06-05 01:06:44, vasárnap
 
  Ne múljon el nap, hogy ne jusson eszedbe
ne boruljon úgy rád, bárhol ér az este,
hogy ne mondanád el azokra az átkot,
akik széjjeltépték Nagy-Magyarországot

S mikor imáidban szólítod az Istent
kérjed Őt naponta, adjon vissza mindent,
mert ha haragos ég mennydörög felettünk
nem találom a bűnt, amit elkövettünk

Talán egyet mégis, talán az az este
mikor négy várkapun függött Koppány teste,
hogy akkor hallgattunk, hogy akkor kushadtunk
talán ezért tört szét az Anyaföld alattunk

De van itt még más is, mikor Vazul vére
ráfröccsent a gonosz Sebösnek kezére
csak találgatjuk ki volt Sebös felbújtója
ki adott parancsot és ki volt a szolga

Az abádi révnek vize is háborog
Tonuzóba szíve lenn a mélyben dobog
azt dobogja este, azt dobogja reggel
ha hívnánk, viszajönne felmentő sereggel

Csanád tarsolyában Ajtony kitépett nyelve
viszi a királynak büszkeséggel telve
kinyújtja a markát Ajtony birtokáért
gazdag jutalmat kap a csúf árulásért

Ki kér bocsánatot az erdélyi Gyulától
ki kér bocsánatot Vatától és Záchtól
ki kér bocsánatot a felvidéki Csáktól
ki kér bocsánatot Kötöny kun királytól?

Majd ha a magyarságot a szkítákkal mérjük
ha a hunok kincsét Bécstől visszakérjük
ha kimondhatjuk nevét Szent Imre gyilkosának
akkor lesz ideje a Feltámadásnak....








Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Rovásírásos csontlemezek kerültek elő
  2016-05-05 20:37:23, csütörtök
 
  Rovásírásos csontlemezek kerültek elő az M43-as autópálya építése során

Az egyik rovásírásos csontlemezről Terdik Tamás környei rovásíró levelezőtársamtól értesültem, aki elküldte rajzát a jelekről és azok általa feltételezett hangértékeit. Ezt itt mellékelem keretben.





A Híradó.hu oldalon, mely több más lelettel együtt mindkét rovásírásos csontlemez fényképét bemutatja, a következőket olvashattuk: "Az M43-as autópálya régészeti feltárásakor talált, az avar korból származó rovásírásos íjcsontlemez a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2016. február 18-án. A feltárás leleteit bemutató, Úton a kultúrák földjén című időszaki kiállítás február 22-én nyílik a múzeumban. MTI Fotó: Rosta Tibor"






Link


A szegedi Móra Ferenc Múzeum honlapjáról többek között megtudhattuk: "Az M43-as autópálya nyomvonalán élt kultúrák életéből kaphatunk ízelítőt a Móra Ferenc Múzeum új időszaki kiállításán. Az "Úton a kultúrák földjén" című tárlaton közel száz olyan kincset mutatunk be, melyeket az autópálya régészeti feltárás során találtak meg a szakemberek... A tárlaton rovásírásos íjcsontlemezeket is bemutatunk az avar-korból... A kiállítás május 2-ig látogatható minden nap 10-18 óra között."


Link

Az autópálya hossza Szeged és Csanádpalota között 57, 7 km. A világhálós közlésekből nem tudtam kideríteni, hogy a csontlemezeket melyik szakaszon találták. Sajnos a kiállítás ideje alatt nem volt módomban Szegedre utazni. A világhálón megjelent képek a csontlemezeket fejjel lefelé mutatják, ebből arra következtetek, hogy a rovásíráshoz értő szakember még nem vizsgálta ezeket.

Ebben az írásban csak a hosszabb, 8 betűs felirattal foglalkozom. Véleményem szerint a jelek egyértelműen rokonai a Nagyszentmiklósi Kincs és a Szarvasi Tűtartó jeleinek. Párhuzamaik ezeken kívül is több hiteles rovásemléken megtalálhatók, például a szár nélküli A betű (a rajzon 1.) a Szabadbattyányi övcsaton és az Esztergomi, Pomáz-Klisszai, Ladánybenei gyűrűkön is. Az 5. és 6. jel nem látható tökéletesen a képeken. A bányászjelhez hasonló 6. jelnek is sok párhuzama van a Szarvasi Tűtartón kívül, pl. a az Ozora-Tótipusztai korsón, a Kunágotai korsón, a Benepusztai szíjvégen

A betűk hangértékeinek meghatározásához a Nagyszentmiklósi Kincs megfejtéséhez általam kidolgozott hangértékeket használom. (Ezeket ott végig következetesen alkalmaztam, nem váltogattam.)





A jeleket balról-jobbra haladónak tartom, mint a Nagyszentmiklósi Kincs poncolt feliratait és néhány karcoltat is. Olvasatom: A LYáNY JC (név) nemzetségjel (6. jel) JÉ.

Értelme: A lány a J C mássalhangzókat tartalmazó nevű és a 6. jellel jelzett nemzetséghez tartozó férfié, vagyis az ő szerelme. A (J)É birtokos személyjel.
Pl. Harmatta János megfejtése a csepel-hárosi temető avar orsógombjáról szintén hasonló birtokos személyjelet tartalmaz: Orsó Edi ez. (Látható a Budapesti Történeti Múzeumban).

Olvasatom gyengéje, hogy a birtokos személyjel nem a név, hanem a nemzetségjel után következik. Ezért feltételezhető az is, hogy a 6. jel itt nem nemzetségjel, hanem személynév betűinek az összerovása.

Tervezem a párhuzamok további kifejtését és a rövidebb felirat megfejtési kísérletét is.

2016/április


Link


Friedrich Klára és Szakács Gábor honlapja a Forrai Sándor Rovásíró Kör :


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gábor : A székelység szószólója
  2016-05-05 20:19:24, csütörtök
 
  Rendületlenül hiszek abban, hogy feltámad a magyarság és az emberiség - mondta Gazda József, a Magyar Örökség Díjas erdélyi tanár, író.

Ön sorskönyveket ír. Hogyan születnek ezek a könyvek?

A sors, ami engem foglalkoztat, a magyar sors. A népem sorsa. Az, hogy mik történtek és mik történnek velünk. Az összmagyar sorson belül elsősorban az elszakított területeken kisebbségben élő magyarság sorsa. Melyet én is élek, amelybe beleszülettem.
A szociográfiának egy sajátos változatát alakítottam ki. Rádöbbentem arra, milyen csodálatos értékeket őrzött meg az emlékezés, és hogyha az ember bárkit a saját életéről, emlékeiről, az általa megélt dolgokról kérdezem, milyen gyönyörűen mondják el, tudják elmondani azt. Igyekszem minél mélyebbre hatolni az épp megszólaltatott ember sorsában, lelkében. Célom tehát bányászás a múltban, bányászás a lélekben. Amikor a megkérdezett ember belenéz az időbe, s elkezd mesélni, szavaiból megelevenedik az élet, életre kel a múlt. Százakat, ezreket meséltettem ugyanarról, a saját sorsukról, mely egy adott korban és időben bontakozott ki. S minél több ember mondta el ugyanazt, a megélt múltat mondja mindenki, s így válik sokárnyúvá, sokszínűen megjeleníthetővé a kor. De ott maradunk lent, nem azt mesélik az emberek, hogy mi történt a történelem keverő-asztalnál, hanem azt, amit ők átéltek. Azaz: a megélt történelmet. S ezek alapján képzelem el, építem meg a könyveimet.

Csupán székely származása késztette e nép történetének kutatására?
A szépség iránti vágy és a nemzeti lét, az életnek ez a két vetülete vonzott, foglalkoztatott. Eleinte a bennem lévő megismerés-vágy a művészetre irányult, és mint még egyetemista művészeti írásokkal kezdtem. Már, mint tanár találkoztam a faluval, ami meghatározó élményemmé vált. Ott tárulkozott fel előttem egy még a közösségi élet nyomait őrző világkép. Ez kezdett mind jobban és jobban érdekelni, egyben el is tántorított kissé a művészeti írástól, és azóta túlnyomórészt sorskérdésekkel foglalkoznak a könyveim.

Hogyan keletkezett a Vezényelt történelem című kötete?
Az én sorsom a magyar sors, történelmem a magyarság történelmének a része. Szinte színmagyar területen, de Romániában születtem. Van olyan emlékem is, amikor az óvodában románul énekelek, jóllehet nem is értem, hogy mit. Négyéves koromban Észak-Erdély visszacsatolásával Magyarország lakója lettem, majd nyolcévesen visszakerültem Romániához. Kettős elnyomás zúdult ránk. Kommunista és román. Látom, az emberek kicsi, vörös szalagocskát tűznek a gallérjukra. Megkérdeztem egy öreg bácsit, hogy az mi?Azt felelte, vörösek lettünk, ki kell tennünk, hogy ne bántsanak. Nekünk egész létünk, még a nyelvünk is bűnünk lesz. Talán - hogy ma sem beszélek tökéletesen románul - a szellemiségem rejtett, tudat alatti tiltakozása is lehet. Meg az, hogy mindig magyar környezetben éltem. Ettől függetlenül ugyanúgy tisztelem a román embert, mint a magyart, ha becsületes és igaz. Viszont fenntartom magamnak a jogot, hogy kimondjam, más az arcom, mások a gyökereim, más a kultúrám és a lelkem. Mindezt - magyarnak lenni Romániában, magyar sorsot élni a XX. században - próbáltam megjeleníteni ebben a könyvben.





Milyen élmények járultak hozzá, hogy 2006-ban nem fogadta el a kitüntetést Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől?
Tragédiaként éltem meg, hogy olyan népnek vagyok a fia, amelyik ezt a népe ellen annyi bűnt elkövetett társaságot visszaválasztotta a hatalomba. Egész életemben, egyetlen másodpercre sem hittem az ő eszméjükben, s elutasítottam mindazt, ami akkor körülöttem történt. Egész énem tiltakozott az ellen, hogy ezek az emberek engem kitüntessenek. Mert akkor ezzel őket, aljas eszméiket is elfogadtam volna.

Milyen emlékei vannak a romániai KISZ-ről?
Szégyennel éltem meg 12 éves koromban, hogy úttörőnek tettek, vörös nyakkendőt raktak a nyakamra. A sepsiszentgyörgyi színház színpadáról - ahol a ceremónia történt - hátra somfordáltam, levettem és a zsebembe gyűrtem a nyakkendőt, és a hátsó sötét lépcsőn valósággal elmenekültem. Még egyszer kényszerültem arra, hogy május 1-én úttörőként vonuljak fel, ugyanúgy szégyenkezve. Mit gondolhatnak rólam az emberek, ha ilyen vörössel a nyakamban menetelek? Ahogy véget ért az ünnepség, egy bokor mögé húzódtam és levettem megint. Így vetettem véget úttörőségemnek, s "kommunista ifjúként" való megpecsételtségemnek. Amikor érettségiztem, iskolai KISZ titkár osztálytársam odajött hozzám és így szólt: "Tudjuk, hogy egyetemre akarsz menni. Lépj be a KISZ-be, belépésedhez korábbi időpontot írunk, mert különben nem vesznek fel !" Így lettem tizenhéttől húszéves koromig a szervezet tagja, de 1956-ban kirúgtak, mert nem megfelelő módon viszonyultam a magyarországi "eseményekhez", azaz a forradalomhoz. 1958-ban végeztem a Bolyai egyetemen, de mint árnyék kísért egészen 89-ig "megbélyegzettségem". Sütő András segített abban, hogy a Magyar Autonóm tartományból, melyet a nép kicsi Szovjetuniónak nevezett, s ahol, mint "osztályellenséget" fogadtak, át tudjam kérni magamat Kolozs tartományba. Kolozsváron a román káderesnek, személyzeti főnöknek, akihez kihallgatást kellett kérnem, elmeséltem, hogy egyetlen kérésem volt, hogy vasút mellé tegyenek, mert művészetről írok, s ezért mozognom, utaznom kell, s a vasúttól a legtávolabbi pontra, Lővétére helyeztek. Amikor ezt a román férfi hallotta, felháborítónak tartotta. Felvállalt, és egy vasúti csomópontba, Székelykocsárdra helyezett, hogy onnan könnyebben tudjak eljutni a központokba, Kolozsvárra és Marosvásárhelyre is.

Sokat foglalkozott Körösi Csoma Sándorral.
Nem voltam soha Csoma kutató, sorsszerű volt, hogy az emléke ápolását fel kellett vállalnom. Hat éves tanári múlt után családi okokból Kovásznára - itt nőtt fel a feleségem - kerültünk, s ez szinte kötelezővé tette, hogy az onnan alig két és fél km-re levő Csomakőrös nagy szülöttjének az emlékét ápolni kell. 1989 után ezért alapítottuk meg a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet. A Ceausescu rendszerben bűntény volt, ha Körösi Csoma Sándorral foglalkoztál. Soha nem felejtem, amikor1984-es születésének 200. évfordulójára emlékműsort készítettem az iskolában. Éppen próbáltunk, amikor kihívtak, és közölték, hogy a párt utasítása szerint semmiféle megemlékezés nem lehetséges. A hatóság figyelt, a napján mindenütt rendőr kocsik cirkáltak és gumibotos rendőrök álltak, lényegében megszállták a várost és környékét. Egy könyvtárosnő mellém sompolygott és a fülembe súgta: Tetszik látni, hogy félnek? Valóban féltek Kőrősi Csoma szellemétől, ezt soha nem felejtem. Biciklisták jöttek, autóbuszokkal érkeztek Magyarországról is a megemlékezők, hogy megfélemlítsen, mindenkit igazoltatott a rendőrség, s a szobrához helyezett koszorúkat azonnal eltüntették. Amikor négy gyermekemmel és feleségemmel gyalogosan, a kegyelet egy-egy szál virágával a kezünkben mentünk át Csomakőrösre, mellettünk is cirkáltak az autók. Amikor István fiam észrevette, hogy fényképezőgép van az egyiken. Felkiáltott: "Apa! Látta, hogy fényképeznek? Elfelejtettem mosolyogni!" Igen, láttam, mondtam keserűen!




Ünnepély Kőrösi Csoma Sándor emlékházánál, Csomakőrösön, 2016-ban.
A kép jobb szélén Gazda József. (Fénykép: Friedrich Klára)

Könyvei elég vaskosak. Van-e még értelme ilyeneket írni?
Korszerűtlen vagyok, mert az én mondanivalóm könyvet kíván. A hétszáz oldalas Vezényelt történelem már nyomdában volt, amikor olvastam valahol, hogy épeszű ember négyszáz oldalasnál vastagabb könyvet nem ír, mert úgysem olvassa el senki. Tudomásul vettem, hogy nem vagyok épeszű. Egyébként az elmondandó adja a formát, tartalmat, terjedelmet, s a szellemiséget is. Csak addig van gond, amíg a könyv az ember fejében összeáll. Ha a szerkezet megszületett, a könyvem csak akkor nem készül el, ha velem valami történik. Ekkor már csak a kivitelezés marad, de az sem mechanikus munka, hanem átélés. Amikor az ember ír, nem az jár az eszében, hogyan tudná rövidebbre fogni, hanem hogyan tudja kiadni magából.

Az olvasás segítheti, erősítheti a nemzettudatot?
Igen, olvasni kellene. Nem lennék az, aki vagyok, ha serdülőkorban nem Csehov, Dosztojevszkij, Jókai Mór, Móricz Zsigmond és Németh László művein növök fel, a könyvektől tehát óriási élményeket kaptam. Sajnálva nézem a fiatalokat, amint számítógépes játékokkal ölik az idejüket, hiszen az értelem soha nem olyan befogadó, mint tizenévesen. Értékes korszaka a fiatal életeknek, amelyeket mintha szemétdombra vetnének. Talán egyszer felébred az emberiség, és újból az emberi szellem nagy termékei kezdik érdekelni.

Rengeteg helyre hívják előadást tartani. Győzi?
Szívesen megyek, hiszen legtöbbször a nemzet sorsáról kell beszélnem vagy egy könyvem, vagy egy történelmi esemény kapcsán. Ilyen volt az elmúlt évben a Trianoni évforduló. Három nap alatt négy helyen vártak. A budapesti cisztercita gimnáziumban tartott déli megemlékezésről az állomásra kellett rohannom, hogy aznap délután hat órára már Nagyváradon lehessek. S onnan vissza Jászszentandrásra... A szétszóródott magyarságáról írt könyvem, a Harmadik ág kapcsán szintén elég sok meghívást kaptam.

Elégedett az életművével?
Dolgozik bennem a lelkiismeret-furdalás, hogy feladtam a művészeti íróságot. Vannak ugyanis erdélyi művészek, akik sorsát, alkotópályájának értékeit, ha én nem írom meg, kiesnek a köztudatból. De itt a másik feladat is. Még mindig nem írtam ki magamból azt a rémvilágot, amit tudatomban a kommunizmus jelent. Akkor lennék boldog, ha bár egy parányit hozzátehetnék annak tudatosításához, hogy az a magát a világtörténelem legigazságosabb rendszerének mondó és beöltöztetett hazugságvilág az embertelenség rémbirodalma volt. Öreg koromat megkeserítette, ami 1989 után bekövetkezett: a megvilágosodás helyébe jött egy ugyanolyan szörnyű, csak más módszerekkel embertelen világ. Mégis: Rendületlenül hiszek abban, hogy feltámad a magyarság és az emberiség.

Lexikon

Születési év, helyszín: 1936. április 8, Kézdivásárhely
Iskolái, végzettsége: Bolyai Tudományegyetem, magyar nyelv és irodalom szak
Fontosabb munkahelyei: Székelykocsárdi Álalános iskola, Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum
Kitüntetései: Bethlen Gábor-díj (1994), A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2011), Tamási Áron-díj (2014), Magyar Örökség Díj (2014), Wlassics Gyula díj, Székelyföld Díja, Háromszék Megye Kultúrájáért díj


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Ajándék Mindenkinek Friedrich Klárától és Szakács Gábortól
  2015-12-02 22:49:25, szerda
 
  Drága Barátaim, Látogatóim!

Szeretettel terjesztem e csodálatos zeneművek letöltési
elérhetőségét Friedrich Klára és Szakács Gábor szerző
házaspár nagylelkű felajánlásával.

Istentől megáldott, békés Adventi időszakot kívánok
Mindenkinek szeretettel Szakács Gábor és Friedrich Klára
nevében is,

Ballán Mária


FRIEDRICH KLÁRA ÉS SZAKÁCS GÁBOR ZENÉI ITT SZABADON LETÖLTHETŐK

ATTILA IFJÚSÁGA :



Link


RÁKÓCZI ÉL! :


Link


POGÁNY IMÁK :


Link


Friedrich Klára és Szakács Gábor honlapja a Forrai Sándor Rovásíró Kör :


Link






FRIEDRICH KLÁRA ÉS SZAKÁCS GÁBOR



 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Boldogasszony, Anyánk! -interjú Daczó Lukács Atyával
  2015-09-19 21:50:36, szombat
 
  Friedrich Klára írja:

Daczó Lukács Atya, ferences szerzetes hála Istennek és Lukács Atya támogatóinak ma kapja meg a Magyar Örökség Díjat a Tudományos Akadémián.

Ezt a honlapunkon olvasható beszélgetést 2010-ben készítette vele Gábor, de a Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás c. könyvünkben a 180. oldalon is olvasható vele egy korábbi beszélgetés a Csíksomlyó titka c. könyvéről.

Daczó Lukács Atya

A Boldogasszony, a Babba tisztelete oly szép és fennkölt volt, hogy amikor ősapáink a kereszténységben megismerték Máriát, az Úrjézus édesanyját, azonnal rádöbbentek, hogy ősidők óta őt szerették, tisztelték - nyilatkozta lapunknak, Daczó Lukács atya, ferences szerzetes.





A Budapesten november 16-án bemutatott Csíksomlyó ragyogása című új könyvében írja, hogy míg más népek áttértek a kereszténységre, a magyarok belenőttek. Ezek szerint pogánynak tartott ősvallásuk talán nem is állhatott attól olyan távol. Egyáltalán hol a határ a kettő között?
Az a nagy baj, hogy mindmáig megőrzött szakrális hagyományaink eredetével eddig senki nem foglalkozott. Márpedig ehhez az eredethez kell visszatérni, hiszen romlatlan lelkű magyar népünk, akit az élet a Kárpátok rejtett völgyeibe sodort, csodálatosan tiszta vallásos életet élt, igaz, a maga módján. A kereszténység terjedésével a csíksomlyói barátok, és nem a reformáció utáni különböző felekezetek emberei, már küldtek közéjük örömmel fogadott papokat is, ők tanították nekik római-katolikus kereszténységünket. Mi már ebben a hitben nőttünk fel és ez a hit vezetett, vezet minket tökéletesebben szép keresztény vallásunk tanítása szerint a mi istengyermeki életünkhöz.

Miként vagyunk mi Isten gyermekei?
Szent Pál leírja nagyon szépen, a galatákhoz írt levele 4. fejezetében a 4-7. versig: "Testvérek! Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a fiát, aki asszonytól született és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából s az Isten fiaivá lehessünk. Mivel az Isten fiai vagytok, a fia lelkét árasztotta szívetekbe az Isten, aki őt így szólítja: Atya." Szent Pál kimondta, hogy a jövendölések szerint elérkezett az idő, amikor a Messiásnak, a Megváltónak meg kellett születnie egy asszonytól itt a Földön. És ez az asszony, a Boldogságos Szűz Mária, akit a Teremtő Úristen kiválasztott, hogy az ő fiának földi édesanyja legyen. Jézust Isten fiaként említjük, és így jelenik meg a földi párhuzam szerint a mi emberi családunk összetétele...

az apa, a gyermek és az anya. A Szentháromságból épp az anya hiányzik.
A Szentlélek csodálatos világát sokan nem értik. A Szentháromság alapja, amit Szent János az első levelében gyönyörűen meghatároz: Isten a szeretet és aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne. Az én olvasatomban a Szentháromság alapja éppen ez a szeretet, ami maga a Teremtő Úristen. Mivel szeretni egyedül nem lehet, mindig kell hozzá még valaki. A Teremtő Úristen, a Szentháromságban Atyának nevezzük, ismeri önmagát, ezt ki is mondja, amit a magyar nyelv szépen kifejez az Ige, a görög a Logos, a latin a Verbum szavakkal. Amikor kimondja magát az első személy, ez oly tökéletes, hogy megszemélyesül. Szent János nem véletlenül kezdi Szent Evangéliumát azzal, hogy "Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige és kezdetben ő volt az Istené." Én csak azt érzem, tudom, hogy nem vagyok egyedül, valaki szeret, vigyáz rám és minden cselekedetemet, gondolatomat igyekszik irányítani, ihletni, a maga igazával velem megértetni. Ez az Istentől kimondott és megszemélyesült ige lesz a már említett második személy, mint a családban a gyermek, a fiú. Ő sugározza vissza önmagát, a megszemélyesült szeretetet oda, ahonnan származik, az első személyhez, a Teremtő Atyához. És ez az isteni szeretet, a valóban csak lelkileg megérhető Szentlélek kerül az Atya és a Fiú mellé harmadiknak.

Könyvében Vécsey Gyula székely néprajzkutatót idézi: "A sémi népek az apajogú társadalomban a férfi istenséget helyezték előtérbe, az ural-altáji nem sémiek viszont az Istenanyát." Csíksomlyó sem az Atyáról, hanem az Istenanyáról szól.
Ezt nagyon nehéz megmagyarázni, mert emberi párhuzamok szerint építjük fel szellemi világunkat is. A magyarok valahonnan ismerték az ős-kinyilatkoztatást, ami az ószövetségi Szentírásban maradt fenn. Megértették, hogy ezzel azt akarta a Teremtő Úristen, hogy az általa alkotott és annyira szeretett, ám bűnbeesett ember szabaduljon meg a bűn a terhétől, hiszen ahogyan Szent Pálnál is olvastuk, az ember Isten gyermeke, aki azonban a keresztényi tanítások szerint az istengyermeki méltóságból történő kirekesztettséggel születik. Amikor Isten látta, hogy a gonosz, az ördög kísértésére Éva megszegte parancsát a tilalomfa gyümölcsével, akkor adta a kinyilatkoztatást a gonosznak: "Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé." Az ember megszabadítását az ősbűn terhétől azonban csak egy olyan lény teheti majd meg, aki a Teremtő Úristen méltóságának megfelelően adhat kiengesztelést. Emberként kell megszületnie annak, aki az ember által elkövetett bűnt emberként teszi majd jóvá. Ilyen tulajdonsággal csak egy másik Isten rendelkezhetne, de mivel nincs másik, marad a magából kiáradó hatalmas szeretet, a már említett Verbum, Logosz, Ige. Amikor elérkezik az idő, a Megváltó emberként fog megszületni, ehhez azonban emberi lényre, édesanyára van szükség. Ő lesz az, aki által a második isteni személy megtestesül és emberré fejlődve születik erre a világra Jézus Krisztus. Isten tehát emberré lett, emberi testben mutatta meg, hogyan kell istengyermeki életet élni. E jövendölés beteljesüléséről tudtak valamit ősapáink és jó előre Istenanyának nevezték az édesanyát, mert az ő méltóságához megfelelő szeretetüket és tiszteletüket csak ahhoz az Istenasszonyhoz tudták hasonlítani, aki ősanyaként a kereszténység előtti népek vallásosságában mindenütt megjelent. Ősapáinknál olyan szépen élt ennek az ősanyának a tisztelete, hogy esetleg példaképül szolgálhatott más népeknek is. Ő lett a kereszténység előtti őseinknél az Istenasszony, akit Boldogasszonynak, illetve sumérul Bau-Dug-Asannak, Csíksomlyón Babbának, azaz Szépnek neveztek. És hogy mi a szép? A Teremtő Úristen szeretetének egyik legfontosabb és legszebb megnyilvánulása. Ennek megfelelően tisztelték a kereszténység előtti időszakban, és ki kell mondanom, az ún. pogány korban a magyarok Istenasszonyát.

Könyvében gyakran hivatkozik az inkulturációra, mely szerint az ősi napkultusz helyét napjainkra átvették a római katolikus szertartások.
Az inkulturáció az a folyamat, amikor egy nép hitvilágába úgy épül be egy új vallás, hogy a már meglévő istenség helyét az egy igaz Isten veszi át. A Boldogasszony, a Babba tisztelete oly szép és fennkölt volt, hogy amikor ősapáink a kereszténységben megismerték Máriát, az Úrjézus édesanyját, azonnal rádöbbentek, hogy ősidők óta őt szerették, tisztelték, csak nem tudták, hogy ki volt valójában. Amikor megismerték a jót, szépet, igazat és szentet, ezek a nagy értékek, kereszténységükben minden további nehézség nélkül elfogadták a Szűzanyát Isten anyjaként, a megtestesült Istenanyából így lett Boldogságos szép Szűz Mária. Egyesek azt vetik a szememre, hogy én az ő tiszteletét helyezem pogány alapokra. De hát mi volt a kereszténység előtt? Pontosan ez.

Ez a Mária iránt ősidők óta kinyilvánított szeretet késztette Szent István királyunkat arra, hogy Szent Imre herceg halála után neki ajánlja fel országát?
Ha egy király az országát Máriának ajánlja, és hogy a nép ezt minden nehézség nélkül elfogadja, annak előzménye kellett legyen! A krónikák is bizonyítják, hogy a király az ország nagyjait összehívta, hogy az ő jelenlétükben történjék meg a történelmi jelentőségű tett, amikor koronáját, országát, népét a fő pátrónánk, a mi igazi égi édesanyánk anyai szeretetébe helyezi, hogy ő vigyázza tovább. A krónikák nem jegyezték fel, hogy valaki is szót emelt volna a felajánlás ellen. Ebből arra következtethetünk, hogy mindenkinek ez volt a meggyőződése, hiszen amikor a király elvesztette fiát, megjegyzem, Szent Imrét is olyan "vadkan" ölte meg, mint más történelmi nagyjainkat, csak isteni hatalomra bízhatta az ország jövőjét. Ez a felajánlás akkora jelentőségű tett volt, hogy azt csak a nagy hagyományra épült Mária tisztelettel magyarázhatjuk meg. Valójában Európában is akkor kezdődött a határozott Mária tisztelet, amikor a magyaroktól ezt látták és eltanulták, jóllehet a Nyugat ezt a mai napig nem akarja tudomásul venni. Pedig nagy templomaik, így a Reimsi dóm és a párizsi Notre Dame is Mária tiszteletére épültek, mégpedig a régi szentélyek helyére, ami összefüggésben áll a már említett inkulturációval.

Az ember valaha a teremtett világ nagy erőiben vélte felfedezni Istent, pl. égitestek, tűz, víz, föld. Ezt megtiltották neki, miközben ma már a Jordán, és más folyók vizét árulják csodatévő szerként, forrásoknál alakultak ki a búcsújáró helyek. Amit korábban pogány szertartásként tiltottak, később kegyhelyként engedélyeztek.
Erre már én is gondoltam, hiszen amit mond, az érdekes és igaz. Ne feledjük, hogy a Nyugat mennyi rosszat fogott rá a magyarságra, mennyi valótlanságot állított be rólunk igaznak.

Gondolt-e arra, hogy a XVII. században Csíksomlyón házfőnökként is szolgáló neves tudós, Kájoni János ferences szerzeteshez hasonlóan maga is foglalkozzon a rovásírással?

Mindig sajnáltam, hogy nem tudtam gyorsan lejegyezni, ha valami érdekeset hallottam a rádióban, ezért elhatároztam, hogy megtanulom a gyorsírást. Kaptam is egy tankönyvet, amiben szerepelt, hogy a gyorsírásnak mekkora rokonsága van az összerovással. A gyorsírást megtanultam, a rovásírás elsajátítására azonban már nem maradt időm. A magyar gyorsírás tökéletességére egyébként jellemző, hogy a nemzetközi versenyeken, ahol a résztvevők az adott szöveget saját nyelvükön írták le, minden alkalommal a magyarok nyertek.

Szakács Gábor

Fénykép: T. Szántó György

Magyar Demokrata 2010/47.


Link


A Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára:Attila hun királynak és feleségének, Rékának
  2015-08-03 05:45:50, hétfő
 
 




Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Hogy ne legyen nehéz az iskolatáska
  2015-07-01 06:38:04, szerda
 
  Mivel csaknem negyven évig tanítottam, szeretnék ajánlani néhány játékos gyakorlatot, amellyel megkönnyíthetjük első osztályba készülő gyermekeink, unokáink iskolakezdését, ha nyáron naponta elvégzünk egyet-egyet belőlük. Nem igényelnek drága felszerelést, csupán némi időt, türelmet, papírt és színes ceruzát.

Játsszunk a színekkel! Figyeltessük meg, milyen színek vannak a környezetünkben, kérdezzük meg, melyek tetszenek a gyermeknek legjobban, melyek legkevésbé, és miért. Jó emlékezet fejlesztő, ha 4-5 színes papírcsíkot teszünk elé, megfigyeltetjük, hogy milyen sorrendben következnek egymás után, majd letakarjuk a csíkokat és megkérjük, mondja el a színeket egymás után. Például: az első a zöld, második a sárga... stb. Balról jobbra haladjunk, a latin betűs olvasás iránya szerint.

Figyeltessük meg a tárgyak formáját, nagyságát. Például a tányér kerek, az asztal szögletes. Miben hasonlít a labda és a tányér? Miben különbözik? Először mindig a hasonlóságot kérdezzük!

Könyvekből, ceruzákból, poharakból, kanalakból, bármilyen tárgyból tegyünk többet egymás mellé. Melyik kisebb, nagyobb, magasabb, alacsonyabb, hosszabb, rövidebb... ?

Rajzoljunk olyan arcokat, vagy tárgyakat, amelyekről hiányzik valami, például a fül, vagy az asztal lába. Vegye észre és egészítse ki a gyermek ezeket a hiányokat.

Készítsünk "hibás" rajzokat, például lufik szállnak a ház kéményéből, szögletes a kerékpár kereke. Kérdezzük meg, hogy mi a hiba, igyekezzünk elérni, hogy a gyermek mondatokban válaszoljon, ne elégedjünk meg az egyszavas feleletekkel.Itt az ideje, hogy mi is felhagyjunk az idegen szavak használatával, a szép és gazdag magyar nyelv szavait használjuk!

Nagyon jól fejleszti a megfigyelő készséget és az emlékezetet a "Mi változott?" játék. Tegyünk 5-6 tárgyat az asztalra, figyeltessük meg alaposan, majd kérjük meg a gyermeket, hogy hunyja be a szemét, vagy forduljon el. Néhány tárgyat ekkor elveszünk, majd megmutatjuk neki a maradékot, és megkérdezzük, hogy mi hiányzik? Nehezebb, ha a tárgyak sorrendjét változtatjuk meg, vagyis a tárgyak eredeti helyére kell visszaemlékeznie.

Jól fejleszti a hallási megfigyelőképességet a "szóbújócska". Megegyezünk egy szóban, például "alma". Elkezdünk egy történetet mesélni, és a gyermeknek tapsolnia, dobbantania stb. kell, amikor az alma szót hallja. Nehezíthetjük azzal, hogy növeljük a megfigyelendő szavak számát. Ugyancsak a hallási figyelmet fejleszti, ha négyet-ötöt különböző ritmusban tapsolunk, koppantunk, dobbantunk és a gyermek utánozza ezt.

Ha még nem tudja, feltétlenül tanítsuk meg a gyermeknek, melyik a jobb és a bal keze. Balkezest semmiképpen ne szoktassunk át jobb kézre, a balkezesség nem betegség, az átszoktatás viszont nemkívánatos tüneteket okozhat. Üljünk le mellé, (ne vele szemben), és beszélgessünk, hogy mi van a szobában tőlünk jobbra és balra. Asztalra kirakott tárgyakat helyezzen el jobbra vagy balra és fogalmazza is meg: "jobbra teszem a könyvet, balra teszem a ceruzát", stb.

Számláljon a gyermek tárgyakat tízig. Összeadni, kivonni nem kell! Gyakoroljuk a "több, kevesebb, ugyanannyi" tárgy felismerését. Például kiteszünk az asztalra négy kanalat és három villát. Megkérdezzük melyik a több, melyik a kevesebb. Tegyen a villához annyit, hogy ugyanannyi legyen, mint a kanál. Ugyanezt jól lehet gyümölcsökkel, játékállatokkal is játszani.

Játsszunk a ruhákkal, tegyünk ki mind a négy évszaknak megfelelő ruhákat egy halomba, és a gyermek válogassa szét évszakok szerint. Beszélgessünk az évszakokról, fogalmazzuk meg közösen az évszakok jellemzőit! Beszélgessünk a napszakokról, a napszakokra jellemző cselekvésekről. Nézegessünk képeskönyveket, milyen napszak lehet a képen, milyen évszak lehet a képen, miből tudjuk megállapítani?

Vágjunk képeslapokat vagy egyéb képeket négy-öt darabra, keverjük össze, és versenyezzünk, ki tudja hamarabb újból összerakni?

Rakjunk ki sorban képeket, amelyeket előzőleg közösen rajzoltunk, például három különféle madár, majd egy maci, majd megint madarak. Kérdezzük meg, melyik nem illik a sorba és miért? A maci, mert négy lába van és szőre stb. Ugyanezt lehet színekkel, mértani formákkal, élőlények és nem élőlények váltakoztatásával és még sok változatban játszani.

Mondjunk rövid történeteket, meséket, a gyermek ismételje el. Úgy is lehet, hogy csak a neveket ismétli el, vagy egyéb szereplőket, például állatokat. Kérdezzük meg, ő mit tett volna a történet egyes helyzeteiben? Mondjunk befejezetlen történeteket, a gyermek fejezze be ezeket.

Fontos, hogy mindig legyen üres papír és színes ceruza az első osztályba készülő gyermek közelében, de ne legyen kötelező rajzolnia.

Mindezeket nem erőltetve, hanem játékosan, vidáman, türelmesen végezzük. Csak dicsérjünk! Cseréljünk szerepet, engedjük meg, hogy ő is tanítson minket ugyanezekkel a játékokkal.

A magyar rovásírás betűi is nagyon jól használhatók iskola előtti fejlesztésre. Fontos, hogy ebben az időszakban még ne betűknek, hanem rajzoknak nevezzük a rovásjeleket. Az általános iskola 3. osztályának elvégzése után kezdjük csak betűként, hangértékkel tanítani.

3 példa a feladatokra, ezekhez hasonlót a szülő, nagyobb testvér is készíthet:




1. kép: Színezd pirosra azt a szirmot,
amelyen ugyanolyan rajz van, mint a virág közepén!




2. kép: Keresd az ugyanolyan rajzokat,
mint ami középen van, kösd össze!




3. kép: Kösd össze ugyanúgy a pontokat,
ahogyan a mintán látod! Használj színes ceruzát!

A példák a Fejlesztő feladatok rovásírással 5-9 éves gyermekeknek című füzetemből származnak.

Friedrich Klára és férje, Szakács Gábor írásait a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapján olvashatjuk.

A FORRAI SÁNDOR ROVÁSÍRÓ KÖR HONLAPJA :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 73 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 115 db bejegyzés
e év: 1115 db bejegyzés
Összes: 20711 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4371
  • e Hét: 4371
  • e Hónap: 204108
  • e Év: 2613310
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.