Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt és mindig érdemes lesz, HISZEM! Ballán Mária
1957.12.09
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
Rovásírásos úrasztali edény;Rovásos kő a Mecsekben
  2015-05-01 21:53:37, péntek
 
  A Confessio, a Magyarországi Református Egyház folyóirata 2003/1. számában egy rovásírók számára rendkívül ígéretes cikk jelent meg. A cikket dr. Pápai Szabó György református lelkésztől kaptam fényképek nélkül, a cikk írója: dr. Tenke Sándor, teológus, református lelkész.

Hosszú idő óta kerestem fényképet a tálról, végül az itt láthatókat köszönöm Gimesi Zsuzsanna református lelkésznek és a Confessio folyóirat szerkesztőségének.

Idézetek dr. Tenke Sándor cikkéből, részint szó szerint, részint tömörítve:

Rovásírásos úrasztali edény

Prím Zoltán hajdúböszörményi születésű (1932) ötvösművész, a magyar ötvösművészet jelentős alakja, 1987-ben egy rendkívüli úrasztali kenyérosztó tálat alkotott. A műalkotás tervezője és készíttetője dr. Szendrey Gábor debreceni (volt hajdúhadházi-téglási) fogszakorvos, a marosvásárhelyi vártemplomi eklézsiának ajándékozta (ahol megkeresztelték és ahol konfirmált) "abbéli öröméből, hogy gyermekei: Annamária, Gábor és Márta a marosvásárhelyi vártemplom gyülekezete előtt őseik példájához híven hitüket megvallották, abban megvizsgáltattak és megkonfirmáltattak".




1. A kenyérosztó tál

Miért rendkívüli műremek a kenyérosztó tál, melynek közepén az utolsó vacsora jelenete látható? Mert minden közölni kívánt információt az ősi magyar rovásírás jeleivel fejezett ki a művész által a tervező-adományozó. A hun-magyar rovásírás kilenc fajtája közül - egy Marosvásárhelyt talált kéziratról rekonstruált - a marosszéki változatot használja a művész. Így a sárgaréz tál peremén a székely rovásírás marosszéki változata betűinek felhasználásával domborította ki a mester két sorban a János evangéliuma 17. részének 4. versét: "Én dicsőítettelek téged e [a] földön: elvégeztem [elvégezvén] a munkát, [a]melyet reám bíztál, hogy végezzem azt".




2. A tál rovásírásos szövege

A tál méretei a számokkal kapcsolatos jelképrendszert tükrözik. Takács Béla, a debreceni Református Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum volt igazgatója, a Reformátusok Lapjában az úrasztali edényről írt cikkében (1987. november 22.-i szám) a következőképpen mutatja be az összefüggéseket: A tál átmérője 34,4 cm, "vagyis ez utal egyrészt a Szentháromság személyeire [3: isteni tökéletesség], másrészt a négy évszakra és a négy égtájra [4: a világ teremtése, a négy égtáj]. A Nap, amelynek 32 sugara van, erdélyi jelkép. A tál súlya 666 gramm, a Jelenések Könyvéből ismert szám. A rovással írt betűket és szimbólumokat elválasztó mezőknél a 3-as és az 5-ös szám szerepel, míg a mezők 14 milliméteresek a külső sorban, ami emlékeztet a 14 stációra, Jézus szenvedésének állomásaira. A belső mező oldalai 16 x 18 milliméteresek, ahol a 16 a világegyetem rendjét szimbolizálja. Összefüggés mutatkozik a 18-as számnál, amely a 2 x 9-re, a Hegyi Beszédben felsorolt kilenc boldogságra, és a Lélek kilenc ajándékára utal."

A bővebb ismertetés és a rovásírásos szöveg elemzése, a betűk párhuzamainak bemutatása a készülő Megfejtések könyve II. című kiadványomban lesz olvasható.

A képek szintén a Confessio folyóiratból származnak.

Friedrich Klára


Link


Rovásos kő a Mecsekben

2015 februárjában kaptunk levelet Resitcky Gergely környezetmérnöktől, melyhez két fényképet is mellékelt. Nagyon megörültünk ezeknek, mert egy szép eddig ismeretlen rovásfeliratot és egy rovásos névjelet hordozó nagy kő fényképei voltak. Gergely a feliratos követ a Mecsekben vette észre. A betűk mérete kb. 3 centiméter.

Többször felment a hegyre jó felvételek készítése érdekében, volt amikor 20 centiméteres havat takarított el róla.





1. kép: Rovásfelirat a Mecsekben
Fényképezte: Resitcky Gergely

A kő nagy méretű, egyik oldala csaknem 180 centiméter és legurulhatott fentebbről, mert a felirat fejjel lefelé látható rajta. Nehéz, ketten sem tudták megfordítani, így nem tudhatjuk, nincs-e rajta további felirat.

Resitcky Gergely fényképei alapján vázlatot készítettem négy változattal a lehetséges hangértékekről, olvasatokról.




2. kép: Néhány lehetséges olvasat vázlata
Készítette: Friedrich Klára

Az 1/a. változat alapján Gergely a CSÁSZTAIAK megfejtést adja. Császta Baranya megyei település, 1947 óta Szászvárhoz tartozik.

Bár a felirat C betűvel kezdődik, de több olyan 17. századi hiteles régi ábécét ismerünk, melyben felcserélték a C-t és a CS-t (vagy véletlenül, vagy mert így használták), ezért Gergely felvetése lehetséges.

A kővel kapcsolatban még további vizsgálatokra van szükség, az eredményekről beszámolok. Örvendetes, hogy új rovásfelirattal gyarapodtunk Resitcky Gergelynek köszönhetően.

Friedrich Klára


Link


A FORRAI SÁNDOR ROVÁSÍRÓ KÖR HONLAPJA :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Csalások, hamisítások...
  2015-04-19 12:31:25, vasárnap
 
  A magyar rovásírás a hagyományőrzés legnemesebb formája, szoktam írni.

Pontosabban, lehetne. De nem lehet, mert a politika és az anyagi haszonlesés tönkreteszi, sárba húzza, botránnyá silányítja őseink nemes hagyatékát.

Csalások, hamisítások, hazugságok, félrevezető tartalmak jelennek meg a Rovás.info honlapon Forrai Sándorról, Szakács Gáborról, személyemről és mindazokról, akik nem voltak hajlandók elfogadni a szkíta-hun-avar-magyar rovásírásnak az arámi- kazár írásból való eredeztetését, vagy az x, y, w, q rovásjelekkel való felhígítását.

A Rovás.info szerzői hazugságokkal, félrevezetésekkel torolják meg, hogy az általuk készített, rovásírásunk eredetét, betűit meghamisító Unicode szabványtervezetet elutasították a Szondi Miklós által szervezett solti rovás értekezlet résztvevői.

Szakács Gábor író, újságíró elleni támadásaik részint politikai hátterűek, mert 20 éve megbecsült munkatársa a keresztény, konzervatív Magyar Demokrata hetilapnak. Legutóbbi durva támadásukat is éppen az váltotta ki, hogy Szakács Gábor a Magyar Demokrata 2015 március 25-i számában megvédte a hunokat az Ammianus Marcellinus féle véleménytől. Másrészt a Rovás.info szerkesztői attól rettegnek, hogy Szakács Gábor helyi készítésű, hagyományőrző rovásírásos helységnévtábla állításai veszélyeztetik a fém táblákkal szerzett hasznukat.

A rovásírás tankönyvem elleni támadásuk, lejáratásuk oka szintén egyértelműen az anyagi haszonszerzés, a kiszorítósdi.

Ugyanakkor a Rovás.info "szerzői" anyagaik, fényképeik, adataik, ötleteik nagy részét a mi könyveinkből, honlapunkról, szervező munkánkból (versenyek, hagyományőrző-faragott rovástáblák állítása, szakirodalom és még hosszan sorolhatnám...) "szerzik". Saját, tehát nem másoktól átvett írásaikban megjelenő elképesztő hibákról, főként a számírással kapcsolatban, gyakran kapunk olvasói leveleket, de ezeket mi nem használjuk fel ellenük. Helyszíni, könyvtári kutatásokat a Rovás.info szerkesztői nem folytatnak, jól megélnek a világhálós adathalászatból, lejáratásokból.

A Rovás.info szerzői legutóbbi kirohanásukban azt állítják, hogy Szakács Gábor a Csángóföldön tett rovásírás népszerűsítő útján az 1-es képen a nyíllal jelzett helyen B helyett D-t írt és balról jobbra halad a szöveg. A nyíllal jelzett betű azonban egyértelműen B, a szép mondat pedig hagyománykövetően jobbról-balra halad.




1. kép




2. kép

A 2. képen is látszik, hogy Szakács Gábor a jobbról-balra haladó írást oktatja. Ezt a képet azonban nem tették közzé a Rovás.info szerkesztői, és azt sem, hogy fő "szakértőjük", Hosszú Gábor éppenséggel a nem hagyománykövető, balról-jobbra írás híve. Kettős mérce, ferdítések, félrevezetések...

A Rovás.infón megjelenő csalásokkal, hazugságokkal, hamisított tartalmakkal a továbbiakban nem kívánunk foglalkozni (hiszen egyik céljuk éppen munkánk akadályozása), esetleg csak az összegyűjtött, lenyúlásaikat adjuk közre "Más tollával..." címen, ha fontosabb dolgainkkal elkészültünk és nagyon unatkozunk. Egyelőre, ahogyan életkorunk, egészségünk és kis nyugdíjunk engedi, folytatjuk kutatói munkánkat a nagy könyvtárakban, múzeumokban, helyszíneken...

Friedrich Klára
2015/április


Link


A FORRAI SÁNDOR ROVÁSÍRÓ KÖR HONLAPJA :


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
A hunok a 9-10.-es történelem oktatásban, 2014-es tankönyv
  2015-04-14 22:10:46, kedd
 
  Attila király és népe

Valóban olyan borzalmasak voltak a hunok, ahogyan a 2014-ben megjelent Történelem munkafüzet 9-10. Kísérleti Tankönyv Ammianus Marcellinust idézve néhány sorban leírja? Vannak ennél több és más forrásaink is? Utánajártunk.





Történelem munkafüzet a 9-10. évfolyam számára
Kísérleti tankönyv, 2014

A 9. osztályosok számára készült Történelem tankönyv 101. oldalán mindössze néhány sor jelzi, hogy a hun keleti, török vagy iráni nép, amely a 4. század közepén érkezett a Kárpát-medencébe. A hun népről nagyon keveset tudunk, nyelvüket nem ismerjük - írja és mindössze négy hun szóra hivatkozik, de ezeket sem sorolja fel. A világtörténelem egyik döntő ütközeteként nyilvántartott catalaunumi, hun-római csatát nem is említi, csupán egy időponttal jelzi, majd rögtön Attila halálával zárja a visszatekintést. A világtörténelem egyik legjelentősebb nemzete, a hunok iránt érdeklődő tanuló ebből bizony nem sokat tud meg, de talán jobb, ha meg sem jegyzi az ott olvasottakat, hiszen a 102. oldalon utolsó királyukat, Odoaker-t ugyanis germán (!) vezérként említi, akárcsak a Wikipédia.

Ekkorát nem lenne szabad tévedni egy tankönyvben! Ugyanis a hun Balambér, Uldin, Roga, Edikon vérvonal sarja volt, aki 493-ban hunyt el a Nyugat-Római Birodalom királyaként és ezzel ért véget a terület rómainak nevezett időszaka. A munkafüzet készítői bőségesen válogathattak volna a hunokat elismerő szövegek és előnyös ábrázolások közül is.

A történelmi tényeket tekintve, az esetleges magyar elfogultságot kizárandó a sváb származású Fischer Károly Antal (1838-1926) több évtizedet szentelt életéből a rovásírás kutatásának, mivel a hun-magyar folytonosságot ezen a szakterületen kereste. Egyébként ezért nem szerencsés a rovás- helyett csupán a magyar írás kifejezés, hiszen a hunok már korábban is ugyanazt használták, mint később a magyarnak nevezett népcsoport. Fischer, eredetileg 1889-ben kiadott A hun-magyar írás című könyvének előszavában írja: "...a színarany az marad akkor is, ha a tyúk kaparja ki, nem szükséges, hogy tudós találja meg, hogy értéke legyen". A kutató, noha nem kapott támogatást sem a Magyar Tudományos Akadémiától, sem az akkori magyar kormánytól, saját költségén utazva, mindenről személyesen győződött meg. Foglalkozott a nagyszentmiklósi aranylelet és más rovásírásos emlékek megfejtésével, közérthetően összefoglalta sajátosságaikat, vizsgálta Attila király ábécéjét és a róla szóló koholmányokat. Elutazott a svájci Hunok-völgyébe (Val d'Anniviers), hogy a helybéli néphagyomány, valamint a házak gerendáiba vésett rovásemlékek alapján tájékozódjon.

Hogy milyenek voltak a hunok, arról Kiszely István antropológus írt 2001-ben megjelent A magyar nép őstörténete című könyvében (Magyar Ház Kiadó). Theodóziosz bizánci császár két hun főember, Edikon és Oresztész követjárása után maga is követeket küldött a hun uralkodóhoz, mely csoport tagja volt Priszkosz rhétor Kr. sz. 448-ban. Az ő leírásából maradt ránk több részlet kordokumentumként, ezekben a hun uralkodó vendéglátását, a közemberek baráti viselkedését írja le rendkívül előnyösen, ahogyan Attila fából épült palotáját is. Ez az építkezés nem vallott sátorlakó, állandóan vándorló életmódra, ahogyan az útközben látott lakosság állandó falvai sem. Onogesius nem véletlenül fogalmazza sajátosan, hogy inkább élne szolgaként Attilánál, mint szabad előkelőként a rómaiaknál. Egy kegyetlen, vérszomjas uralkodó aligha kaphatott volna ilyen dicséretet.

A megmaradt gúnyrajzok és iratok persze évszázadokig nem így ábrázolták a hun uralkodót. Fején szarvakkal, visszataszító, szinte állatias arccal igyekeztek őt holtában is ellenszenvessé tenni. Sajnos az Attila, Isten kardja (1993) című rockopera is szakadt rongyokban, őrjöngve ugra-bugráló hordának mutatta a hunokat.

A fő kérdés mind a mai napig, hogy lehetett-e köze a hunoknak és Attilának a magyarokhoz? Gúnyolása ellenére a székelyek az ő utódaiknak tartották és tartják magukat. A Képes Krónika, Oláh Miklós püspök, a 16. században élt Heltai Gáspár protestáns lelkész, műfordító, Szenczi Molnár Albert lelkész, nyelvtudós (1574-1634), a költő Csokonai Vitéz Mihály, valamint a költő és hadvezér Zrínyi Miklós dicső elődként írta le e népet és Attilát.

A hunok jelentőségét mutatja, hogy a népvándorlás kezdetét Kr.u. 375-től számítják, amikor a hunok átlépték a Volgát, korabeli nevén Etilt. Végcéljuk a Kárpát-medencébe történő visszatérés, ami egyben a világtörténelmi korszak befejezését is jelentette. Már említettük a másik jelentős, hunokhoz kapcsolódó történelmi tényt, amikor Attila leszármazottja, Odoaker 476-tól volt a Nyugat-római Birodalom királya. Sajnálatos véget ért, amikor jóhiszeműen békekötésre indult Nagy Teodorikkal, aki a hun uralkodót feleségével és ifjú fiával (!) együtt felkoncolta. Gyilkosai nem sokáig örülhettek diadaluknak, mert a Nyugat-római birodalom, benne Itáliával, darabjaira hullott.

Nem kevésbé izgalmas kérdés, hogy ismerjük-e a hunok nyelvét szókincsét? Napjainkban is tapasztaljuk, hogy ez utóbbi, valamint az ismeretanyag gyorsan változik, főleg a fiatalok körében. Ennek bizonyítéka, hogy Friedrich Klára még általános iskolai tanárként egy szókincsvizsgálat keretében kérdezte meg, mit jelent a szén szó. Erre az osztály tanulóinak túlnyomó része már nem tudott válaszolni, hiszen nem azzal fűtenek a szülei.

Annak idején persze nem ez volt a módi, mert a saját nyelv volt az összetartozás egyik meghatározó ismérve. A középkorban a három részre - Habsburg és török fennhatóság, valamint Erdély - szakadt ország magyarságát saját nyelve tartotta össze. Jellemző, hogy amíg a királyi Magyarországnak a Habsburg uralkodó latinul vagy németül, addig a török szultán az elfoglalt területre magyarul küldött levelet.

Mindez még szembetűnőbb a rovásírás szó újabb változattal történő lecserélésével, ezzel kapcsolatban a Történelem tankönyv egy másik alapvető tévedést is tartalmaz. A magyarok rovásírását föníciai eredetűnek tartja török átvétellel. A súlyos tévedést bizonyítja, hogy a türkök csupán a Bilgekagán-Kültegin testvérpár színrelépésével használták először a Kr. u. 732-ben és 735-ben állított síremlékeiken. Kézai Simon, IV. (Kun) László udvari papja a rovásírást hunnak, Szabó Károly nyelvész a 19. században hun-székelynek, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjai, valamint tucatnyi nyelven beszélő Szentkatolnai Bálint Gábor tudós, utazó, kutató hun-magyar írásnak nevezte. A rovásírás szóösszetételt elsőként a kolozsvári Mátyás szoborcsoport alkotója, Fadrusz János tette közzé az 1900-as évek elején. Ilyen jeleket figyelt meg az első magyar régésznő, Torma Zsófia, az 1870-es években az erdélyi Tordoson folytatott ásatásai során feltárt Kr.e. 6.000-3.000-ig tartó műveltség újkőkori leletein.

Az eddig legkorábbi rovásjeles emléket az erdélyi Alsótatárlakán sírfeltárás során találta 1961-ben a magyarul is beszélő román régész, Nicolae Vlassza. Másolatban az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban kiállított korong a legkorábbi írásbeliség emléke. Ennek ellenére Hoppál Mihály - Jankovich Marcell - Nagy András - Szemadám György Jelképtár (1990) című kötetében úgy fogalmaznak, hogy "...az arámi betűsírásból fejlődhetett ki, szogd közvetítéssel, talán türk rovásírás mintájára...". Csak az a bökkenő, hogy betű összerovása csak a magyarral rokon, egymással jogfolytonos szkíta, hun, avar népcsoportoknak volt, márpedig a tatárlakai korongon ez is található. Ilyen emléket eddig más népektől, így az etruszkoktól, germánoktól, türköktőlnem is találtak, arról nem beszélve, hogy a legrégibb arámi írás csak Kr.e. 900-ból származik. Ez jóval későbbi a szkíta írásnál és a tordosi műveltségnél.

A kutatók és oktatók magyar írásnak mondják a rovásírást, ha annak eredetét, latin betűs írástól való különbözőségét, és nem jellegét akarják kiemelni. Ha viszont a magyarok elődeinek, őseinek írásaként határozzuk meg, akkor rovásírást említünk, ami a tevékenységre is utal. A UNICODE-ba Old Hungarian néven került, nyilvánvaló, hogy az Old nem kihalt, hanem régi magyar írást jelent.

A magyarság és eredeti írásának ősiségét a hivatalos álláspont tagadja, helyette került előtérbe politikai megfontolásból a közép-keleti, kazah kapcsolat, eredet. Ennek célja annak elhitetése, hogy a hun-magyarok nem egyedüli honfoglalókként érkeztek (vissza) a Kárpát-medencébe, ahol őket velük rokon népek fogadták békésen. Az ősi történelem minden alapot nélkülöző átírásának célja, hogy a magyar honfoglalókkal érkezőket is őshonosnak tüntethesse fel. A másik cél pedig nyilván az, hogy a magyarság ne ismerhesse meg tényleges történelmét, eredetét, múltjának végtelen mélységeit.

Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2015/12

A hunokat és így a magyarságot is súlyosan sértő tankönyv részletre az Isztambulban élő Ferenczi Ebubekir Hodzsa (tanító) hívta fel a figyelmünket, köszönet érte.




Attila a Képes Krónikában


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Emlékezés Fülöp Júlia szászvárosi helytörténészre
  2015-02-27 21:32:34, péntek
 
  Friedrich Klára : Ő már Torma Zsófiával beszélget...

Emlékezés Fülöp Júlia szászvárosi helytörténészre


Torma Zsófia erdélyi régésznő emlékének fenntartását, életének, munkásságának kutatását hatalmas csapás érte, mivel 2014 október 24-én elhunyt Fülöp Júlia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szászvárosi elnöke, helytörténész, Torma Zsófia kutató, foglalkozását tekintve gyógyszerész. A Hunyad-megyei magyar közösség is pótolhatatlan szervezőt vesztett. Nagy anyagot gyűjtött Torma Zsófiáról, különösen korabeli anyagai értékesek. Évtizedek óta folytatta kitartó küzdelmét, hogy Torma Zsófia szászvárosi házára visszakerüljön a régésznő emléktáblája, sajnos hiába, pedig egy kis anyaországi hátszéllel biztosan sikerült volna.

Mindent tudott Hunyad megye és Szászváros történetéről, nagy személyiségeiről, többek között gróf Kun Kocsárdról, aki hét évig volt az osztrákok fogja s egész vagyonát szászvárosi iskolák építésre fordította.

Fülöp Júlia mindezt felelősségteljes munka, háztartás, Szászváros művelődési eseményeinek szervezése és az utolsó években egyre súlyosbodó betegség mellett végezte. Nem kényelmes, mindennel felszerelt tudományos kutatói állásban, ahol a doktor uraknak és hölgyeknek szorgalmas hallgatók hordják össze a szakirodalmat, mégsem tesznek annyit a magyarságért és a tudományért, mint a szászvárosi gyógyszerésznő. Így Fülöp Júliának nem volt ideje összerakni, megírni mindazt, amit tudott, aminek megírását csak tervezte.

Hogy nem volt ideje összerakni, megírni gyűjtött anyagát, ez az egész Kárpát-medence művelődéstörténetének nagy vesztesége. Ezért felelősek a hivatalosságok az anyaországban is, akik nem értékelték, támogatták munkáját, míg valamiféle finnugor rendezvényre 150 milliót, valamiféle türk-kazak rendezvényre pedig 70 milliót adott néhány éve a kormányzat. Mindaz a magyar szellemi érték, amelyet Júlia összegyűjtött, s amelyet át tudott volna adni némi kis magyarországi felkarolással, mindörökre elveszett. Ezt az anyagot csak ő tudta volna megírni, mert ő gyűjtötte, az ő szívének, hazaszeretetének kötőanyaga kellett volna hozzá, hogy egésszé váljon.

A szakmai gőgjükbe burkolózó tudományosságok nem láttak el a szászvárosi gyógyszerésznőig, mint ahogyan 150 éve sem láttak el Torma Zsófia Szászvárosban összegyűjtött tordosi régészeti anyagáig, inkább a szibériai, lappföldi, meg a mongol fenyéren bolondgombától ugrabugráló sámánokért rajongva szolgálták, szolgálják idegen uraikat.

Lehet majd a szakdolgozatot íróknak, történészeknek Fülöp Júlia papírjai között kotorászni (ha egyáltalán...), de amit tudott, annak 90 %-át idő, pénz, hivatalos érdeklődés és támogatás hiányában magával vitte. S talán jól is van ez így, ezek a vörösdiplomás, dilettánsozó hivatalosságok és ez a király minden új - hol finnugor, hol török-mongol-kazár-kazak divatú - ruhájáért őrjöngve lelkesedő nép nem is érdemli meg a Torma Zsófiákat, Fülöp Júliákat.

Egyetlen díjáról tudok - remélem tévedek, és több van - 2012-ben az országos EMKE gyűlésen Kun Kocsárd díjban részesült.

Szakács Gábor a Magyar Demokrata 2002/19. számában említette munkásságát, Az első magyar régésznő c. írásban. Honlapunkon (www.rovasirasforrai.hu) a KITEKINTŐ rovatban is olvasható ez a cikk és az Emlékezés Torma Zsófia régésznőre a Hunyad-megyei napokon c. írásom, melyben több fénykép látható Fülöp Júliáról. Ugyancsak honlapunkon a FORDÍTÁSOK rovatban lévő angol nyelvű írásom végén, így némileg külföldön is értesülhettek tevékenységéről.

Az itt mellékelt fénykép az ő egyik kis füzetéből való, egy általa szervezett rendezvényen, Torma Zsófia rokonával.






A Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja :


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : A romonyai ingujj hímzésének olvasata
  2015-02-25 22:37:58, szerda
 
  2014 januárjában kaptam levelet Zsálig Nórától, a rovásírás és a népművészet nagy tisztelőjétől, akinek ajándékboltja van Komlón. Egy gyönyörű baranyai hímzésminta fényképét küldte el, melyben rovásjeleket sejtett.





Nóra a Komlói Díszítőművészeti Műhely tagja, így ír hagyományőrző munkájukról: "A Műhely 36 éve működik Kincses Ágnes népi iparművész vezetésével. Feladatunk a népi hímzéskultúra megőrzése az eredeti technikák alkalmazásával, úgy, hogy a mai 21. századi elvárásoknak megfeleljenek az alkotásaink, de az eredeti mintakincs ne torzuljon, az elkészített tárgyak pedig helyet kapjanak a viseletben, továbbá lakástextilként vagy hétköznapi használati tárgyakon éljenek tovább. Cél, hogy az identitást ne zárja ki a modernitás, hanem egymást kiegészítse. Feladataink közé tartozik a régi minták gyűjtése is, ezért járjuk a múzeumokat, különböző falusi tájházakat, ahol lefényképezzük és katalogizáljuk is a mintákat, néprajzi tájegységek, népcsoportok szerint, hogy megmaradjon az utókornak. Így lelt rá a szakkörvezetőnk tavaly októberben erre a mintára, amely tulajdonképpen egy közel száz éve készített férfi ing ujján található, és a Pécsi Néprajzi Múzeum gyűjteményében van elraktározva, bedobozolva a többi ki nem állított darabbal együtt. Az eredeti mintát lenvászon alapon fehérrel hímezték, és mi sem tértünk el ettől, fehéren halvány színnel hímezte ki szakkörvezetőnk, Kincses Ágnes."

Zsálig Nórának igaza van, a Baranya megyei Romonya községből származó hímzésen a rovásírás betűi, számai és a jelképírás elemei vehetők észre. Az elemzést az egész minta áttekintésével kezdtem. Első ránézésre egy középkorú vagy idős férfiarc tűnik elő. Ezt később alátámasztotta Nóra levele, írván, hogy férfi ingujjról van szó.

A hímzésminta képjel írásának feltételezett jelentése

A képjelek alatt nem a képírást értem. A magyar rovásírás emlékeit és a régi rajzolatokat tanulmányozva a képjel írás fogalmát alakítottam ki, mely magasabb szintű tartalom a képírásnál. Míg a képírás a tárgyi valósághoz kötődik, a képjel írás a sűrítés, elvonatkoztatás művészete. Ez a magyar népművészetre különösen jellemző, beleértve ebbe a szkíták-hunok-avarok díszítő elemeit is. Ugyanígy jellemző az arc előtűnése is a minták közül, erre mutatok néhány példát. Bajuszos, szakállas férfiarc néz ránk a tarcali tarsolylemezről is. 1, 2, 3, 4, 5, 6. képecske egymás mellé, a képek alá csak a számok kerüljenek


A TELJES ÍRÁS AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ:


Link


A Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja


Link


 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gáborné Friedrich Klára : Attila vagy Atilla 4. rész
  2015-02-18 22:24:34, szerda
 
  Több mint száz példát gyűjtöttem az évek folyamán Attila hun király nevének írásmódjáról, többségük az itt következő könyveinkben olvasható:

Friedrich K.-Szakács G: Kárpát-medencei Birtoklevelünk a rovásírás (2003/111)
Friedrich K.-Szakács G: Kőbe vésték, fába rótták (2005/143)
Friedrich K.-Szakács G: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig (2007/117)

Nem volt szándékom egyik használatra sem befolyásolni senkit, ezért minden érvet részrehajlás nélkül leírtam. Csupán az olyan kijelentéseket és jelenségeket utasítom és ítélem el, mint amelyek 12 éve elindították gyűjtésemet, például ez az ostobaság: "Nem magyar az, aki két T-vel írja Attila nevét." Ezen érvelés szerint, ha Haynau két L-el írta volna, akkor ő magyar, de Wass Albert, aki két T-vel írta, nem magyar. Ugyanakkor, az ezt a kijelentést tevő személy nem ismerte Attila felmenőit és fiai közül csak Csaba nevét tudta. Papírkönyvet egyáltalán nem olvasott Attiláról (Gárdonyit sem említette, pedig ő a két L-es változatot használta), csak a világhálóról gyűjtötte be ezt a "sarkalatos" ismeretet.

Helytelennek tartom azt is, ha valaki egy krónikás vagy egy kiváló hun kutató, de bárki név írásmódját átírja. Anonymus, aki az Athila változatot használta többször is áldozatul esett az önkényeskedésnek:

A Magyar Helikon által 1977-ben kiadott Gesta Hungarorum latin szövegében az Athila olvasható, Pais Dezső nyelvész, egyetemi tanár 1937-ben készült fordításában pedig Attila. Az Osiris Kiadó 1999-ben egy kötetben adta ki Anonymus Gesta Hungarorum-át és Kézai Simon hasonló című művét. Anonymust Veszprémy László, a történelemtudományok kandidátusa fordította, aki szintén átírta az Athilát Attilára.

Tán ezekkel a példákkal szándékozott dacolni a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem kiadási évszám nélküli Anonymus jegyzete, mely az eredeti írásmódot az Atilla, tehát a 2 L -es változatra cserélte.

Két követendő példát szeretnék említeni:

Bakay Kornél, kiváló régészünk az Atilla változatot használja műveiben. Mikor egy kitűnő és önálló történelmi műként is értékelhető előszót írt Szász Béla nagy összefoglaló munkájához, A húnok története - Attila nagykirály-hoz, minden esetben tiszteletben tartotta a szerző két T-s változatát, amikor idézett tőle.

A szintén nagy tudású Pap Gábor művészettörténész is az Atilla írásmódot használja. Mégis minden írásában odafigyel arra, hogy az eredeti szerző írásmódját kövesse, még akkor is, ha jó szokása szerint sok idézetet használ. Tehát veszi a fáradságot, hogy pontosan idézzen, írásait ez is hitelesíti.

Jómagam is ezt a szabályt követem, tisztelem a szerzők vagy név viselők álláspontját, nem változtatom meg az írásmódjukat.

Forrai Sándor tanár, rovásírás kutató az 1985-ben megjelent Küskarácsontól sülvester estig c. könyvében a 127. oldalon, az 1994-ben megjelent Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig címűben a 242, 378, 382, 383. oldalon a két T-s változatot, ellenben 1996-os tankönyvében a
két L -es változatot alkalmazza, rovásírásra átírva is.

Szőke István Atilla költőtől kaptam az Atilla c. szépirodalmi és művészeti havi folyóirat 1941 október 1-i számát. Ezzel Forrai Sándor egyik, általam nem ismert írására hívta fel a figyelmemet, melynek címe: Ismét ősi földön! Az írásban szerepel a következő mondat: "Atilla, (nem Attila) a hatalmas hun király a Duna-Tisza közéből irányította ezt a hatalmas rokon birodalmat." A cikkhez mellékelt régi térképen viszont ez olvasható: ETHELE HUN BIRODALMA.

Zomoráné Cseh Márta dési (Erdély) rovásírás oktató-kutató azt írja, hogy levele van Forrai Sándortól, aki ebben az Atilla változatot ajánlja.

Mivel nekünk Szakács Gáborral nincs írásos véleményünk Forraitól ezzel kapcsolatban, nem tartanám tisztességesnek ide írni, hogy nekünk mit mondott a tanulmánykötetei és a tankönyve közötti különbségről Attila nevének írásával kapcsolatban.

A két L-esek legfőbb érvként hangoztatják, hogy a "csúnya" Tudományos Akadémia nem engedi két L-el írni Attila nevét. Az Akadémiának valóban rengeteg helyrehozni valója van, többek között a magyar rovásírás ügyében, de a két L-es változatot nem tiltja. A hasonló téves állítások miatt kapják aztán a dilettánsozást az Akadémiától azok is, akik kevés szabad idejüket könyvtárakban töltik, pontos adatokra vadászva.

Ladó János népszerű Magyar utónévkönyve az Akadémiai Kiadónál jelent meg és elfogadhatóként közli az Atilla változatot, a kiadás évéből következően már 1971-től. A Magyar Helyesírás Szabályai, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásai (1984, 1987, 2000, 2002) mind a két változatot, az Attilát, és az Atillát is helyesnek tüntetik fel.

Tévedés az is, hogy az Attila névváltozat úgy keletkezett, hogy a József Attilát keresztelő pap elírta a nevet. Ehhez csak ismerni kellene a költő születési évét: 1905. Viszont már a 19. sz. végén is tudunk Attila keresztnévről.

A Turán történelmi folyóirat 2003/január-februári számának hátoldalán bemutatja az 1935-ben felállított soproni Attila szobrot, Vörös János alkotását, melyen rovásírással és két T-vel látható nagy hun királyunk neve. A kép alá viszont a folyóirat szerkesztői két L-el írták. Teljesen hasonló nevetséges eset történt 2014-ben. A világhálón körbeküldte valaki egy nagy méretű, teljes alakos kazahsztáni Attila szobor képét, a szobron jól láthatóan,két T-vel áll hun királyunk neve. A küldő viszont két L-el írta, ráadásul meg is kérdezte: "Atilla szobor. Nekünk mikor lesz?" Még arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa figyelmesen a szobor feliratát, vagy begépelje a keresőbe, hogy "Attila szobrok". Talált volna legalább tízet, de nem mindegyik van fenn a világhálón. 2010 december 10-én is avattak egy szépet:
"Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, tábornokok, ezredesek, polgármesterek, művészek, mecénások, a határon túli magyarság képviselői, valamint a Zrínyi Média Kft. munkatársai vettek részt azon a december 10-i ünnepségen, amelyen felavatták Attila hun király - Etele - bronz lovas szobrát Budapesten, a Magyar Művészetért Szoborkertjében." (honvedelem.hu)

Az viszont nagyon szomorú, ami az elmúlt két évben a világhálóról ömlött rám Attila ügyben. Hatalmas lelkesedés, ováció, magánszemélyektől és világhálós újságoktól. Hogy minek is örültek? Annak, hogy az "Év érméje Attila hun uralkodó", "Kazahsztánban rokonaink tisztában vannak közös múltunkkal" , "Attila ismét győzött" stb. Ugyanis Kazahsztánban kiadtak 13 ezer példányban egy pénzérmét, melyen az örvendezők szerint Attilát örökítette meg az ötvös. Most ne ragadjunk le annál, hogy néhány éve még a finnugorok voltak a rokonaink-mert azt sem hittük el, bizonyítani sem tudták, ahogyan a mostanában erőltetett kazah, kazár, mongol irányvonalat sem. De térjünk vissza a kazah ötvöshöz, aki Attila hun király ábrázolásakor a 16. századi olasz metszetek és érmék gúnyolódó, kutyafülű, kecske vagy ördögszarvú torz rajzolatát vette alapul érméjéhez. 13 ezer példányban terjesztve. És ehhez tapsikolt a fél ország és az egyébként szorgalmasan dilettánsozó történészke sem szólalt meg. Csupán néhány "dilettáns" hozzászóló (kommentelő), kiknek Attilát védő, méltatlankodó hangját elnyomta a nép lelkesedésének orkánja.




1. kép



2. kép



3. kép

1, 2, 3. kép: Torzító, olasz eredetű ábrázolások Attiláról



4. kép

4. kép: Kazah ötvösművész
díjnyertes érméje

További hasonló torz gúny ábrázolások láthatók E. A. Thompson és Kiszely István könyvében, valamint Attila, az Isten ostorá-t begépelve a keresőbe, sok változatban.

Nagy hun királyunkról tiszteletből, szeretetből eredő nemes ábrázolások is születtek. Képes Krónikánkban, egyéb könyvekben, a világhálón megtaláljuk ezeket. Itt két nagyon szép "magyaros arcú" szobrot mutatok be. Az 5-ös képen látható alkotás pontos adatait nem ismertem, ezért az "elfeledett keleti magyarság" kutatójának, az Isztambulban élő Ferenci Ebubekir hodzsának (tanítónak) írtam, tőle kaptam gyors választ, teljesebb fényképet és a szobor feliratának fordítását, köszönet érte! A szobor Isztambul európai oldalán, a Katonai Múzeumban (Askeri Müzesi, címe: Valikonagi Caddesi, Harbiye, 34298 Istanbul) található. Felirata magyarul: "Atilla, a nagy török - hun uralkodó".




5. kép
Az isztambuli Katonai Múzeum
Atilla szobra

A másik szép ábrázolás, mely lovon, kő kapuzat előtt jelenítené meg hun királyunkat, egyelőre anyagi okokból nem valósulhatott meg. A fénykép a Napkereszt Hagyományőrző Alapítvány "Atilla nagykirályunk szoborterve - 2005" c. kiadványából származik. Párkányi Raab Péter szobrászművész elképzelését így sajnos csak rajzból és az agyagból megformázott mellszoborból ismerjük. Az Alapítvány még nem mondott le a megvalósításról. Elnökével Pej Kálmán mérnökkel Szakács Gábor készített figyelem felhívó beszélgetést, ez a Magyar Demokrata 2006/6. számában jelent meg.




6. kép
Párkányi Raab Péter
mellszobra Atilláról

Attila nevének eredete és írásmódja mindig is megosztotta és vitára késztette a kutatókat. Erre csak egy példa:
Fehér Géza régésztől (1890-1955) sok adatot tudunk meg, bár nem érthetünk egyet azzal a felfogásával, hogy a hun-magyar rokonság csak a krónikások képzeletének terméke. Attila nevének eredetéről vitázott Bleyer Jakabbal (1874-1933, magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki miniszterként tiltakozott a nyugat-magyarországi területek Ausztriához csatolása ellen). Bleyer szerint az Attila gót szó, a hun monda pedig nem keleti, hanem nyugati eredetű és a magyar Etela forma a gót Attila változatból keletkezett. Fehér Géza szerint azonban a bolgár-törökből is megmagyarázható az Ethela-Etela-Etele változat.

Érdekesség, hogy Spanyolország első püspöke, aki 850 körül született, az Atilano nevet viselte. II. Orbán pápa avatta szentté 1095-ben. A Wikipédia szerint a spanyol és portugál Atilano név Attila hun király nevéből származik és az őt tisztelő, Hispániában megtelepedett vizigótok által került oda. Sajnos ezt a vonatkozást csak a magyar nyelvű Wikipédia változatban lehet olvasni, a spanyolban és angolban nem. Ha ez a név választás igaz, nem is volt olyan rossz híre hun királyunknak akkoriban.

Ferenci Ebubekirtől, aki a szép isztambuli Atilla szobor képét küldte, azt is megtudtam, hogy Törökországban az Atilla gyakori név,2 L-el írva és ehhez hasonlóan ejtik: At-illa. BizonyáraTörökországban azokban az években is viselték Attila nevét, amikor (mint írtam a 2007-es könyvünkben Fischer Károly Antal nyomán) Magyarországon I. Béla király (1016-1063) családok, várak helységek és régi méltóságok nevét nyugati keresztény szentek neveivel felcseréltette, a családok régi irományait pedig elégettette. Ezt támasztja alá legfontosabb rovásemlékeink egyike, az Árpád kori botnaptár is, mely 3-4 kivétellel nem magyar, hanem idegen szenteket és egyházi méltóságok neveit, bibliai neveket tartalmazza, csak ezekre lehetett a gyermekeket keresztelni. Például Kálmán Béla írja (Nevek világa, Gondolat Kiadó, 1967), hogy 1770-ben és 1780-ban a reformátusoknál és a katolikusoknál a húsz leggyakoribb név között volt: Leopold, Adalbert, Deodatus, Kalaszantius, Sámuel, Dániel, Dávid. Nem úgy, mint a németeknél, skandinávoknál, akiknek nem tiltották, hogy részint a hunoktól eredő mondaviláguk személyiségeinek nevét felvegyék, nemzeti büszkeségüket növelve. Csaknem 900 év telt el, mire Magyarországon ismét terjedni kezdtek az ősi magyar nevek, pl. Koppány, Ajtony, Árpád. 1945 és 1958 között már megjelenik Csaba, mint a 17., Attila pedig mint a 20. leggyakoribb férfinév.

Szerencsére már olvashatunk olyan műveket is, mint Tolnai László: Ősi neveink, aranykincseink című gyűjteménye. (Allprint Kiadó, 2007)

Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész: A honfoglalás revíziója c. könyvében találtam az Adil változatot, melyet ő az adige-kabard nyelv és hagyománykincs tanulmányozása közben gyűjtött. Véleménye szerint az Etel változat jelentése: Nagy folyó. (Kolozsvár-1901, Püski Kiadó-2008)

Az Attilát két T-vel írók fontos és nem mellőzhető érve, hogy a magyar szavak tőhangsúlyosak, a hangsúlyt, a nyomatékot az első szótagra helyezzük, nem az utolsóra.

Az eddigi gyűjtéseimet újból átnézve, javítanom kell a Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás c. könyvünk 111. oldalán Oláh Miklós névhasználatát. Helyesen: Athila.

Volt, aki módosította eddigi írásmódját, de az ilyesmit nem követem nyomon.

Végül a sok példa után szeretném a saját feltételezésemet, véleményemet ismertetni: Az eredeti, hun kori, hun névírásban nem volt sem két T, sem két L, mert a szkíta-hun uralkodók közül nem ismerünk olyat, akinek nevében betű kettőzés volna, kivéve a görögből, latinból, germánból "visszaírt" változatokat. Roga hun király sok névváltozatában sincs betűkettőzés. (Pl. a Rugila írásmódnál sincs Rugilla változat). Tehát Atila, Etele vagy Etil lehetett nagy hun királyunk eredeti névírása. Ez utóbbi a Volga régi neve, melyet az Etil előtt Rha-nak hívtak. Ez pedig érdekes módon egybecseng Attila nagybátyjának, Rogának egyik névváltozatával: Rhoa.

Nagyon is elképzelhető, hogy a hun királyi gyermekeket születésükkor folyókról nevezték el, vagy fordítva: a folyóknak adták a gyermekek nevét.

Kálmán Béla már említett könyvében olvashatjuk a 67. oldalon: "A XIII. sz. első feléig osztályhelyzetétől függetlenül a magyarság egynevű volt."

Az Atila névváltozatot használja Székely István krónikás is 1559-ben megjelent művében (Chronica ez vilagnacieles dolgairól). A Kőbe vésték c. könyvünk 144. oldalán ezt írtam: "Székely István 12-szer használja az Atila és kétszer az Atilla változatot". Az Országos Széchényi Könyvtárban alaposan újból megtekintve az 1989-es hasonmás kiadást, módosítanom kell 16-ra az Atila változat számát.




7. kép
Részlet Székely István leszármazási rendjéből

Az Atila változatot alátámasztja Somogyi Antal 19. században élt politikus könyvgyűjteménye, kit a szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítéltek 1851-ben. 17-18. századi rovásbeírásos gyűjteményét Mandics György tette közzé. A regősénekek rovásírásos változatában mindenütt az Atila írásmódot alkalmazza. Ebből egy sor: "Atila áldomásoz vala..."




8. kép
Egy sor Somogyi Antal könyvéből

Kós Károly építész, író és rajzolóművész szintén Atila-ként írta hun királyunk nevét. A 9. ábrán részlet az Atila királról ének c. művének borítójáról.




9. kép
Részlet Kós Károly könyvborítójáról

A magyar, tehát hun utód szerzőknél leggyakrabban az ATTILA, ATILLA, ATILA, ETELE változattal találkozunk: Hasonló gondolattal fejezem be, mint 10 évvel ezelőtt a Kőbe vésték, fába rótták c. könyvben, 2005-ben: Fontos, hogy tiszteljük nagy hun királyunkat, tanuljunk, olvassunk róla és családjáról minél többet, ősapánkat lássuk benne, kinek idejében hazánk hatalmas és dicsőséges volt, mert idegen papok, pénzváltók, uzsorások bebocsáttatást, földet, hatalmat nem nyerhettek.

Képek forrásai:

1. Zomoráné Cseh Márta írásából. Eredeti forrás: (Bencsik András - Bognár József: "Ezerhatszáz éve élt és uralkodott Attila nagy király", Magyar Ház, 2003)
2. Wikipédia: Renaissance medalwiththelegend,"Atila, Flagellum Dei"
3. ansmagazine.com: Based on Attila "the Hun" medal, cca. 1600
4. Wikipédia: Attila hun király
5. Ferenci Ebubekir levele
6. Napkereszt Hagyományőrző Alapítvány kiadványa


Link
 
 
1 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Őshazánk a Kárpát-medence
  2015-02-01 14:18:14, vasárnap
 
  Az istállóskői barlangban találták meg a legrégibb nyílhegyet, 36 ezer éves. Felfedezéséig a hivatalos álláspont az volt, hogy az íj 10 ezer éve használatos. Közel 120 csont nyílhegy bizonyítja, hogy őseink ezzel a létfontosságú eszközzel évezredekkel előztek meg más kultúrákat.





- A Kárpát-medence legrégibb emberlelete a vértesszőllősi tarkócsont és lábnyom 450 ezer éves.

- A Lambrecht Kálmán barlang lakói 150, a Subalyuk barlang alsó rétegéé 130 ezer évvel ezelőtt éltek.

- A tatai hőforrások melletti tábor kora 33 ezer év, az érdi medvevadász telepé 50 ezer és 35 ezer év közötti. E helyek lakóinak zsákmányállatai főként mamut, rénszarvas, vadló. Fejlett, gondosan kivitelezett kőszerszámokat használtak, bőrökből készült ruhákat viseltek.

- Kiemelkedő jelentőségűek a Szeleta és Istállóskői barlangleletek (40 és 32 ezer év között). ,,Tökéletesebb lándzsa és nyílhegyeket ősember sehol sem gyártott" - írja Gáboriné, Csánk Vera.

Korukat messze megelőző fejlettségük miatt óriási jelentőségűek a lovasi festékbányában talált, remekbe készült agancs és csont bányász szerszámok. Részletesen ír erről Mészáros Gyula, a lelet feltárója, a Régészeti barangolások Magyarországon című kötetben. Ezeknek a 40 ezer évvel ezelőtt élt bányász őseinknek úttörő találmánya volt a hevítéssel, tüzeléssel történő sziklarepesztés. A kibányászott vörös földfesték mennyisége arra utal, hogy nem csak saját telepüket, hanem másokat is elláttak a díszítéshez, halottkultuszhoz szükséges anyaggal.

Budapest határán, Máriaremete közelében 33 ezer évesek a Felső barlang leletei. Farkas, róka, barnamedve, vadló a jellemző állatcsontok. A jégkori vadló nem tévesztendő össze a vadszamárral (Asinus Hydruntinus), csontjaik különbözőek.





Joggal feltételezhető az ilyen gazdag és kiemelkedő fejlettségre utaló leletanyag mellett a letelepedettség, a kezdetleges földművelés gyógynövények szaporítása céljából, továbbá a jégkori vadló kicsinyeinek befogása, háziasítása, szállítóállatként való hasznosítása, ugyanis a csontok alapján néha óriási mennyiségű zsákmányra, húsra lehet következtetni. Valószínűleg nem az egész közösség, gyerekek, asszonyok, öregek követték a csordát, csupán a vadászok. A lovasi festékbánya közelében sincs élettérre utaló lelet, tehát bányász, vadász őseink ,,eljártak dolgozni", majd hazatértek zsákmányállataikkal, nyersanyagaikkal, a kultuszaikhoz szükséges vörös festékkel. Hittek a halál utáni létezés valamilyen formájában, mivel zsugorított, oldalt fekvő helyzetben eltemetett halottaik mellé vadász szerszámokat, élelmiszereket tettek.

És voltak olyanok is, akik nem zsákmányért, nyersanyagért indultak el. Ne higgyük azt, hogy őseinket csupán ,,állati szükségletek" vezették. Az emberi intelligencia fontos része a kíváncsiság, megnézni mi van a hegyen túl... Mindig azok lendítették előre a fejlődést, akik kíváncsiak voltak arra, mi van a hegyek túloldalán.

A gravettiek

Kíváncsi őseink elindultak Keletre. Erre az elindulásra egyetlen bizonyítékunk van: a visszatérés. Visszatérés a Kárpát-medencébe, nemzedékekkel, századokkal, ezredekkel később. Visszatérésüket segítették a folyómedrek, az útközben szerzett csillagászati ismeretek, az odaút során letelepített helyőrségek, táborok, kolóniák. A visszatérés népe a gravettiek. Nevüket jellegzetes, kőből pattintott nyílhegyfajtájukról kapták, amelynek alapján táborhelyeik nyomonkövethetők. Főbb telepeik a Don, Dnyeper, Dnyeszter mellett, majd sorban a moldvai területeken, a Keleti Kárpátokon keresztül a Kárpát-medencében, ahova kb. 25 ezer évvel ezelőtt érkeztek vissza.

A hivatalos álláspont szerint a gravetti kultúra minden előzmény nélkül, a Don, Dnyeszter, Dnyeper déli területein alakult ki. De emlékezzünk csak vissza a 36 ezer éves istállóskői nyílhegyekre és a lovasi festékbánya vörös limonitjára. A gravettieket nyílhegyükről nevezték el és vörös festéket használtak halottaik eltemetésekor.

A gravettiek főbb szálláshelyei a Kárpát-medencében Bodrogkeresztúron, Orkán, Ságváron, Dunaföldváron, a Dunakanyarban, Pilismaróton, Csillaghegyen, Zalaegerszegen és a Felvidéken voltak. Rénszarvasvadászattal foglalkoztak, telepeiken azonban megtalálhatóak a jelenlegi belső-ázsiaihoz hasonló vadlócsontok. Feltételezhető, hogy az egyik csoport már az ott háziasított fajta hátán tért vissza. A hivatalos álláspont a ló legkorábbi háziasítását ugyan i.e. 3000-re, azaz 5000 évvel ezelőttre teszi az Ural táján, de ismét hivatkoznék az istállóskői csont nyílhegyek és az íj használatával kapcsolatos álláspont ellentmondásaira, vagy a már említett vadszamár kihalását illető időpontok eltéréseire.

A gravettiek nem a barlangokat keresték, hanem a síkvidékeken maguk alakították ki rúdsátrakból álló átmeneti szálláshelyeiket. Huzamosabb tartózkodásra földbe vájt, felül szintén sátorszerűen kialakított bőrökkel és földdel fedett kunyhókat készítettek. Tudták, hogyan kell tárolni, szárítani a húst. Friss fogyasztásakor kőlapokon sütötték. Gazdag szerszámkészletük volt, többek között agancskapa. Művészetükre a női termékenység és agyag állatszobrocskák, valamint a vörös földfesték használata jellemző.
A hivatalos álláspont szerint 10 ezer éve, az utolsó jégkorszak végén, a felmelegedéskor a rénszarvasok Észak felé húzódtak és őket követve az egész gravetti népesség elhagyta a Kárpát-medencét.

Numi Tórem

A gravetti népesség egyik, feltehetően a felvidéki területen élő része valóban elhagyta a Kárpát-medencét a rénszarvasok nyomában. Hallatni fog majd magáról ősapáinknak ez a csoportja. Az ő egyik leszármazottjukat fogják az obi-ugorok (vogulok, osztjákok, manysik, cseremiszek, lappok, szóval akiket néhány nyelvész finnugorként foglal össze) Numi Tóremnek, Teremtőnek hívni és megőrizni teremtési énekeikben. Ezek az Északra vándorolt ősapáink tanították meg a neandervölgyi szinten élő obi-oguroknak a fejlettebb nyelvet, az eszközkészítést, halászatot, vadászatot. És itt van a finnugorisztika alapvető tévedése, vagy tudatos torzítása, hogy a tanítókat összekeverték a tanítványokkal.

A helyőrségek

A jégkorszak végi felmelegedés hatására a Kárpát-medencében is hatalmas területek kerültek víz alá, veszélyeztetve síkvidékre települt őseink életterét. Ezért nagy arányú kivándorlás indult meg, fokozatosan feltöltve a Keleti Kárpátoktól a Donig húzódó helyőrségeket. 8-9 ezer évvel ezelőtt a telepek megnövekedett lakossága kezdett áttérni a vadászatról az élelemtermelő gazdálkodásra. Termékeikkel kereskedtek, kapcsolatba léptek más kultúrákkal, tanították őket, hatottak rájuk. Újból hosszú utakra indult néhány csoport. Eszközeik, használati tárgyaik alapján követhetők. E követés legjellemzőbb tárgya most nem a gravetti nyílhegy, hanem a kerámia és Dél-Mezopotámiába vezet.

Sir Leonard Woolley, a mezopotámiai ásatások legnevesebb régésze tárt fel egy kultúrát az Al-Ubaid domb alatt, amelynek egyik alsó, 6500 éves rétegében jellegzetes mintázatú, mázas, égetett agyagedényeket találtak.

500-1000 évvel később pedig ugyanezen az útvonalon megjelennek a fejlett rézbányászatot és fémművességet követően a fémszínű, sötétszürke, vörösesbarna mintázat nélküli kerámiák Dél-Mezopotámiában.

Az erdélyi helyőrség

Erdély a Kárpát-medence régészeti leletekben és adatokban leggazdagabb területe. Sajnos ezek éppen olyan hozzáférhetetlenek, mint néhány éve Zakar András, Padányi Viktor, Badiny Jós Ferenc, Érdy Miklós könyvei voltak. Erdély a kulcs, a sumer-magyar azonosság bizonyításához és éppen ezért kellett ezt a kulcsot kitépni a kezünkből.
A kultúrtörténészek kevés dologban értenek egyet, de abban igen, hogy az írás sumer találmány. Ezt mi magyarok is elfogadhatjuk, azzal a kiegészítéssel, hogy a sumerek Kárpát-medencei ősapáink egy délre húzódott csoportja voltak. Ezt bizonyítják az egyúttal az útvonalakat is mutató tordosi (Erdély), Vinca (Belgrád közelében), anatóliai, zagroszi kultúrák.

A gravetti nyílhegy, a fazekaskorong, a négykerekű kocsi, a juh, kecske, ló háziasítása, a festék és rézbányászat, az égetett agyagszobrocskák feltalálása után Erdélyben megjelenik az írás.

Az erdélyi Tatárlaka a múlt században élt nagy jelentőségű régésznő, Torma Zsófia által feltárt tordosi kultúrához tartozik. 1961-ben itt találtak a régészek egy hamuval telt gödörben, emberi csontok mellett három agyagtáblácskát és agyagszobrocskákat. Hangsúlyozom, hogy helyi agyagból készültek. A három táblácskán piktográfia, képírás található, amelyhez hasonlókat Torma Zsófia is talált a tordosi cserépedények alján. De nem csak a tordosi, hanem Dél-Mezopotámia Al-Ubaid-i és uruki kultúráit követő Jemdet-Nasr korszak agyagtábláival is megegyeznek a piktográf jelek. A lényeges különbség az, hogy radiokarbon mérések alapján a tatárlakai lelet 7000 éves (i.e. 5000), a Jemdet-Nasr piktográfiák pedig 1500-2000 évvel fiatalabbak.

A tordosi szobrocskák őseink külsejére is utalnak, hátul varkocsba fogott hajat viselnek, mint utódaik, a hunok.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Rovásírásról a Magyar Nyelv Napja ürügyén
  2014-11-20 21:19:04, csütörtök
 
  Friedrich Klára írása arról, hogy miért nem kell rovásjel a Q, W, X, Y betűknek

Nagyon kevés cikk emlékezett meg a sajtóban a Magyar Nyelv Napjáról, bár sok szép is elhangzott anyanyelvünkről, megérdemelten. A használatában azonban van bőven hiányosság. Rengeteg az idegen szó a hétköznapi beszédben, az újságokban, a tudományos életben. Nagyon örültem a kezdeményezésnek, hogy a magyar nyelvnek legyen egy saját, ápolását, gondozását szolgáló intézménye, ám hatalmast csalódtam, amikor Nyelvstratégiai Intézet-nek nevezték el. Vajon hogyan fogja ezzel a névvel felvenni a harcot a burjánzó idegen szavak ellen?

Ki kéne adni végre a Czuczor-Fogarasi hiányzó köteteit is, meg kéne támogatni a Miskolci Bölcsész Egyesület és Gyárfás Ágnes eddigi erőfeszítéseit, mert még csak a LEJ - MOGY-nál tartunk.

Be kéne kerülnie a köztudatba annak is - de nem erőszakos, ökölrázó, szégyenpadra ültető módszerrel - hanem okosan, hogy a magyar nyelvhez tartozik egy magyar írás, amelyben nyelvünk minden hangjára van betű. Még igen művelt emberek is elcsodálkoznak az előadásokon, ha elmondom, hogy a latin betűs írásra való áttérés időszakában, a X-XI. században, a latin ábécében magyar nyelvünk 11 vagy 13 hangjára nem volt jel. (TY, GY, NY, LY, SZ, ZS, CS, K, J, Ö, Ü, Á, É) Történelmi, hiteles rovásemlékeinkben ezek a latin ábécéből hiányzó betűk megtalálhatók, ezért írta Forrai Sándor, hogy rovásírásunk együtt fejlődött nyelvünkkel.

A betű a hang lejegyzett formája. Tehát rovásbetűink egyúttal bizonyítékok arra is, hogy mely hangok voltak használatosak a magyar nyelvben. Sajnos a hivatalos nyelvtudomány még mindig nem jutott el annak felismeréséig, amit dr. Zakar Andrástól, Mindszenty József bíboros úr titkárától nagyjából 30 éve tanultam és könyveimben hangsúlyozom, hogy rovásemlékeink egyúttal magyar nyelvemlékek is.

Nem szabad ősi írásunkat összezagyválni a Q, X, Y, W, DZ, DZS betűkkel és új rovásjeleket alkotni ezekre, mert nem érvényes rájuk a rovásírásunkra jellemző és fejlettségét bizonyító egy hang-egy betű alapszabály. Mindig a hangból kell kiindulni. Hang van betű nélkül, de betű nincs hang nélkül.

A DZ, DZS nem egy, hanem két hangot tartalmaz, tehát a latinbetűs ábécében is hiba így szerepeltetni őket, mert már van benne külön D, Z, és ZS. Még rátesz egy jókora lapáttal az ésszerűtlenségre ezeknek a szavaknak az elválasztási szabálya. Például: bo-dza, lopó-dzik. A DZ-t, DZS-t idegen szavak szolgai átírására hozták létre (pl. maharaja, jackie), sajnálatos, hogy kiterjesztették a magyar szavak elválasztására is. Ne építsük be ezt a hibát a székely-magyar rovásírásba! Ha ma engedünk a latinosítóknak, holnap a rovásírás rendjét megzavarni szándékozók majd előjönnek azzal, hogy az angol TH-ra is alkossunk rovásjelet, mivel ezt a hangot jelölő két betű is együtt marad az elválasztásnál (Fa-ther, mo-ther). A fellazításnak nem lenne vége.

Ugyanígy két hangot tartalmaz az X: a K-t és az SZ-et, valamint a Q: a K-t és a V-t. Az Y-ra és a W-re pedig már van hang a magyar ábécében: az I és a V.

A latinosítók egyik érve a történelmi nevek betűhű átírása. Ezek a nevek azonban a latin betűs íráshoz alkalmazkodtak és nem következetesen egyformán használták őket. Eredetileg bizonyára nem szerepelt bennük W vagy Y. Erre bizonyítékul itt most csak egyik rovásemlékünk helyszínén, a XIII-XIV. sz.-ban épült erdőszentgyörgyi református templomban lévő, általam fényképezett tábla részletét mutatom, melynek tanúsága szerint 1760-ban Vesselényi Kata ebben a formában írta nevét, tehát nem kettős W-vel.

A magyar nyelvnek olyan nagy jelentőségű XIX. századi szótáraiban, mint Czuczor Gergely - Fogarasi János, Ballagi Mór, Kriza János, Szily Kálmán művei, a Q, X, Y, W, DZ, DZS még nem fordul elő. De nincs benn a Q, X, Y, W a tudományos akadémiai kiadású Magyar Helyesírás Szabályainak magyar ábécéjében sem (nekem a 2002-es kiadás van meg). Nem alkotott ezekre az idegen betűkre jelet Magyar Adorján, Forrai Sándor és mi sem Szakács Gáborral.

Hogyan védhetjük ki a rovásírás ellen irányuló zavarkeltést, félrevezetést? Mint annyi minden mást: tanulással. A rovásemlékek megismeréséhez papírkönyveket kell olvasni, könyvtárba, múzeumba, előadásokra járni, elutazni a helyszínekre, nem kizárólag egy-két világhálós és politikai párt által támogatott, eltartott szerző inkább személyeskedő, mint tudás alapú megállapításait gondolkodás nélkül átvenni.

,,Nincs erre idő" ez a leggyakoribb kifogás. Személyes példámmal tudom ezt cáfolni. Felelősségteljes munka, háztartás, kert, család, gyermeknevelés, kis fizetés mellett tudtam kutatni, írni, előadásokat tartani, terjeszteni, rovásemlékek helyszínére elutazni. Szakács Gábor szintén munka mellett tudta az egész Kárpát-medencére kiterjedő versenyeket, szakköri hálózatot, rovástábla állításokat szervezni, száznál több ismeretterjesztő cikket, levelet megírni.

Dr. Molnos Angéla nagyon sokat tett magyar nyelvünk tisztaságának megőrzéséért. Egy tőle vett idézettel zárom gondolataimat. Megmaradásunkért a magyar nyelv ügyében című könyvében (Debrecen, 2010) olvastam (hogy egy kicsit elszakadjunk a leggyakrabban idézett Bowring-tól): ,,Bolyai János arra a következtetésre jut, hogy a magyar a legősibb nyelv...Azzal érvel Bolyai a magyar nyelv ősisége mellett, hogy a magyarok jelen hazájukba harmadszor 884-ben jöttek be s már itt találták az ugyancsak magyar nyelvű s némileg (noha nem mindenben) hasonló szokású székelyeket..."

Friedrich Klára

 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
A magyar rovásírás szabványosításáról és nyílt levelek
  2014-10-26 06:35:28, vasárnap
 
  Friedrich Klára : A magyar rovásírás szabványosításáról és nyílt levelek
a Rovás.info-n megjelenő írásokkal kapcsolatban


Wittner Máriát idézem és ez most az ünnep közeledtével különösen időszerű:

"Vannak akik 1956-ért élnek és vannak, akik 1956-ból élnek."
EEz tökéletesen illik a rovásírásra is. Legjellemzőbb Forrai Sándor esete, aki egész életében a legegyszerűbb módon élt, semmiféle anyagi hasznot nem húzott a rovásírásból, ellentétben az őt életében és halála után is lejáratni akarókkal.

Jelenleg, 2014 októberében a rovásírók jelentős része már 2 és fél éve tűri a Rovás Alapítvány honlapján (Rovás.info) és ugyanettől a társulattól a Facebookon megjelenő lejárató, félrevezető, valótlan, durva tartalmakat, azért, mert nem fogadták el Dr. Hosszú Gábor Unicode beadványát, melyben ő a magyar rovásírást a kazár írásból eredeztette.Talán tovább is tűrtük volna, ha nem jelenik meg a Magyarok Világszövetsége hírlevelei között Gyetvay György Gergely történész nyílt levele. De haladjunk időrendben!

Történetünk 2008 július 12-én kezdődik, amikor dr. Hosszú Gábor villamosmérnök, egyetemi docens a Budapesti Műszaki Egyetemen egy értekezletet szervezett, melynek tárgya volt a magyar rovásírás felvétele a nemzetközi Unicode rendszerbe, annak érdekében, hogy számítógépen, programok telepítgetése nélkül is használható legyen nemzeti írásunk. A meghívottak között volt Michael Everson, az USA-ban született, Írországban élő kódolási szakértő is, két magyar munkatársával, Szelp Szabolcs nyelvésszel és Joó Ádám informatikussal.

Többek között jelen volt még Libisch Győző az Ómagyar Kultúra Baráti Társaságot képviselve, Tiszáné Bencsik Mária és Tisza András, akiket Szakács Gáborral mi kértünk fel a részvételre, hogy velünk együtt képviseljék a Forrai Sándor Rovásíró Kört. A hangulat feszült volt, mert a két csapat között (Hosszú Gábor társai Rumi Tamás és Sípos László voltak) komoly ellentétek érződtek, bár ennek okáról mi nem tudtunk és ma sem tudunk semmit. (Hosszú Gábor több rovásírással foglakozó személyt meghívott, akik azonban a munkában nem óhajtottak részt venni, viszont az alakuló szabvány bírálatában annál inkább jeleskedtek később.) A megbeszélés fő tárgya a bekerülő betűk alakja volt. Szakács Gáborral és Tisza Andrásékkal igyekeztünk minél több Forrai féle jelformát bejuttatni - sikerrel, majd mindenki hazament.

Úgy véltük, hogy ezzel sínre került a beadvány ügye, azonban rövid időn belül Hosszú Gábor felvetette, hogy Eversonék nélkül, önállóan kéne beadni egy szabványtervezetet, ezért levelező csoportokat hozott létre a rovásírók között, ahol a néhány előre vivő javaslat mellett teljesen felesleges és értelmetlen viták zajlottak. Az idő pedig szépen múlott.

Ugyanez év októberében Hosszú Gábor és csapata egy tanácskozást hívott össze Gödöllőre, melyen erdélyi rovásírók is jelen voltak. (Ezt a történelmi Magyarországhoz tartozó területet a Rovás.infon megjelent tudósítás Romániának nevezi)

Úgy tűnt, hogy a tanácskozáson nagyon demokratikus az ügymenet, "szekciók" alakultak, határozatok születtek, azonban a nagy szekciózás és határozathozatal közepette, a júliusi megbeszéléstől eltérően bekerült fondorlatos módon a tervezetbe az X, Y, W, Q, mint "újkori ligatura". Ez ellen csak Zomoráné Cseh Márta erdélyi rovásírás oktató, Szakács Gábor és én tiltakoztunk, átlátva a trójai faló trükköt, de a demokratikus többség éreztette velünk, hogy csak kerékkötők vagyunk, mert már sötétedett és akadályoztuk a gyors határozat hozatalt, melynek még aznap este halaszthatatlanul meg kellett történnie, mint Hosszú Gábor többször hangsúlyozta.

Ismét hazamentünk, hosszú ideig nem történt semmi, majd 2012 tavaszán a Magyarok Világszövetsége tájékoztatta a rovásírókat, hogy Hosszú Gábor a gödöllői tanácskozás résztvevőinek megkérdezése nélkül megváltoztatta a beadványt és a kazár rovásírást - mint amelyből szerinte a székely-magyar rovásírás származik - beemelte újabb szabványtervezetébe. (2009-es Rovás Alapok c. kiadványukban már táblázatban mutatták ezt a felfogásukat)

Idézet Hosszú Gábor 2012 január 11-i ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 N4183 számú beadványából (jelenleg is olvasható a világhálón):

"The proposed Rovas blockis intended to represent a unified script that covers the Szekely-Hungarian Rovas, Carpathian Basin Rovas, and Khazarian Rovasalphabets." (Az előterjesztett rovás anyagnak az a célja, hogy bemutasson egy egységes írást, amely magába foglalja a Székely-magyar rovás, a Kárpát-medencei rovás és a Kazár rovás ábécéit.) Bekerült a hiteles, történelmi rovásemlékeken nem szereplő Q, X, Y, W, valamint tévesen kazár emléknek nyilvánították az erdélyi, alsószentmihályi rovásemléket. A beadvány érdekessége az is, hogy a szakirodalmából hiányzik Forrai Sándor, viszont ilyen "komoly tudományos források" jelennek meg, mint:
"Rumi, Tamás (2008-2009): Personal communications.
Sólyom, Ferenc (2009): Personal communications partly through Tamás Rumi",
vagyis személyes beszélgetések Rumi Tamással, vagy részben Rumi Tamás közvetítésével.

Ezért került sor a Szondi Miklós által szervezett "Egységes rovás" elnevezésű solti tanácskozásra, 2012 április 21-22-én. Itt a részt vevők nagy többsége ismét Michael Eversont kérte fel, akit Hosszú Gábor miatt hűtlenül elhagytunk 2008-ban. A tanácskozáson 33 fő szavazott Michael Everson és Szelp Szabolcs tervezetére, Hosszú Gáboréra pedig 2 fő. A Rovás Alapítvány csapatából 2 fő, Rumi és Sípos volt jelen.

Ez után szaporodtak meg a Hosszú Gábor beadványát támogató Rovas.info honlapon a valótlanságok, sértegetések, torzképek, otromba gúnyolódások, szakmaiság megkérdőjelezése azokkal szemben, akik nem értettek egyet az elkazárosodással. (A Rovás. info készítői közül sem szakmabeli senki, egyikük sem nyelvész, régész vagy történész.)

Mindezek mellé odaállt a Jobbik nevű párt, főként Szegedi Csanád, aki 2006-tól 2012-ig a Jobbik alelnöke volt. Sípos László pedig a Jobbik európai uniós képviselőjelöltje, 2014-ben a szolnoki önkormányzati választások jelöltje, mint a Magyarok Világszövetségétől tudjuk.

A kazármentes szabványért kemény harcot vívtak Szondi Miklósék a Szabványügyi Testületben. Anyagi áldozatot vállaltak, többen vidékről utaztak fel Pestre és volt, amikor testületi tagságuk ellenére be sem engedték őket a Testület épületébe, hanem a Horváth Mihály tér játszóterén kellett a megjelent 21 főnek megtartani találkozójukat, 2012/11/29-én, tehát hidegben. (Frigyesi Piroska és Szondi Miklós levele alapján)

Több rovásírás irányzat képviseltette magát 2012. augusztus 18-án a Magyarok VIII. Világkongresszusa keretében megszervezett Élő rovásírás című kerekasztalon, amelyen dr. Mandics György matematikus, művelődéstörténész és Gyetvay György Gergely történész, a Magyarok Világszövetségének a székely-magyar rovásírás szabványosításával megbízott testületének vezetője elnökölt. Részt vett a Magyar Szabványügyi Testület 3 tagú küldöttsége is, Pónyai György ügyvezető igazgató vezetésével, Joó Ádám pedig Michael Everson csapatából és Sípos László is, a Rovás Alapítvány elnöke. Ekkor véleményeztük Everson és Szelp Szabolcs beadványát. Egyet értettünk abban, hogy az X, Y, W, Q -nak, mint idegen betűknek semmi keresnivalója a szabványban, annál is inkább, mert az eddig ismert hiteles rovásemlékeken nem szerepelnek.

Itt ajánlottam, hogy kerüljön be a szabványba, hogy a rovásbetűink alakilag egyeznek a Kr. e. 5. és 3. évezred között a Kárpát-medencében virágzott Tordos-Vinca műveltség jeleivel, ez helyi eredetükre utalhat. Emiatt és az X, Y, W, Q elutasítása miatt nem lehet ráfogni, hogy idegen, magyar ellenes az Everson féle szabvány, mert a Hosszú féle beadvánnyal szemben felvetettük a kárpát-medencei eredet lehetőségét és elutasítottuk az idegen betűket.

A Rovás.info részéről többször megjelenő hamis vád "a magyar rovás runásítása", nem Everson és Szelp találmánya. A külföldi szakirodalomban a magyar rovásírás elnevezése régóta "Hungarian Runic Writing". Sajnálatos, hogy a másokon állandóan a szakmaiságot számon kérő Rovás.info szerkesztői nem ismerik a külföldi szakirodalmat. Itt mellékelem az 1961-ben angol fordításban megjelent Magyar Adorján füzet, Az Ős magyar rovásírás fordításának borítóját. 1961-ben Michael Everson 2 (kettő) éves volt, Szelp Szabolcs pedig meg sem született, így nem runásíthatták a magyar rovásírást. Alapfokú angol tanfolyam sem ártana a Rovás.info-nak, a runa ugyanis rune a runic pedig runa szerű. Minden rosszindulatú, hamis állításukat hasonlóképpen lehetne cáfolni, ha lenne az embernek kedve állandóan alantas dolgokkal foglakozni. (Kérem a rovás.info-t, amennyiben a képet felhasználják, szokásuktól eltérően hivatkozzanak a képforrásra. Jellemző szokásuk ugyanis, hogy honlapunkról és Szakács Gábor írásaiból "vesznek át" hivatkozás nélkül képeket, miközben folyamatosan sértő valótlanságokat közölnek róla.)




Angol nyelvű Magyar Adorján kiadás 1961-ből

Michael Everson és Szelp Szabolcs beadványa végül is elfogadásra került 2014-ben, erről Szakács Gábor cikkét, beszélgetését olvashatják Eversonnal honlapunkon az Élő Rovás rovatban.

Bár Szakács Gábor és jómagam nem mindennel értünk egyet ebben a beadványban, (többek között, hogy a zárt E, mely nincs is a rovásemlékeken, lefoglalja a hajlított H formát, Ü-Ű Forraitól eltérő megjelenítése - ezeket jeleztük is), de szakmailag jobb a Rovás.info által sztárolt szabványnál, így a kényszerítő "konszenzus" érdekében Everson tervezetét fogadtuk el, mert különben ismét hosszú évekig várhattunk volna a Unicode-ba való bekerülésre.

A Rovás.info (a Jobbik nevű párt támogatásával, mely képviselőként alkalmazza a Rovás Alapítvány elnökét) két és fél év óta szórja tele valótlanságokkal, durvaságokkal a világhálót azokról, akik a kazáros változatot nem fogadták el. Írásom előtt átnéztem a Rovás.info cikkeit. Itt most nem részletezem, hogy mennyi anyagot, képet találtam, melyet a honlapunkról, könyveinkből vettek át hivatkozás nélkül s mindezért cserébe mennyi sértő valótlanságot kaptunk.

Ennél közérdekűbb, hogy gondolkozzunk el, mi a célja a Rovás.info szerkesztőinek a rovásírás erőszakos, agresszív, provokatív terjesztésével?
Mi a célja annak, hogy szégyenpadra ültetik azokat a településeket, akik nem hajlandók tőlük pénzért fém táblát vásárolni?
Mi a célja annak, hogy a rovás aláírás erőszakos terjesztésével főhivatalnokokat hergelnek nemzeti írásunk ellen? (Mi Szakács Gáborral bizony elég régen a tanúinkkal együtt rovásírással írtuk alá az esküvői anyakönyvet, melyet a Hivatal gond nélkül elfogadott.)
És sorolhatnám hosszan az erőszakos terjesztés hátrányos hatásait. Pl. emiatt nem került be nevesítve a rovásírás az alaptantervbe, mert megvalósulása előtt igen jól időzítették az országházi követelőzéseket a Rovás.info támogatói, a döntéshozók pedig nem vállalták a botrányokat.
Mert ez az erőszakos agresszív és provokatív terjesztés oda fog vezetni, hogy a döntéshelyzetben lévők, akik csak a követelőzéseket, botrányokat, cirkuszokat látják, hallják, olvassák, ki fogják jelenteni: nem akarnak rovásírásról hallani!
És így a Rovás.info szerkesztőinek és támogatóinak, tanácsadóinak sikerül tönkretenni azt a munkát, amit a cserkészek 1945 óta, szakkörszervezők, versenyszervezők, klubvezetők, tanárok, kutatók, mi is Szakács Gáborral és az itt következő levélírók évtizedek óta végzünk.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A nyílt levelek, időrendben:

1: Zomoráné Cseh Márta
rovásírás oktató, kutató, terjesztő (Dés, Erdély) Szondi Miklóstól kapott körlevélre válaszol

Nyílt levél a Rovás.infonak

Székely-magyar, székely írás, hun-székely, hun írás, magyar írás, rovásírás, rovás
stb. mind helyes elnevezései ősi írásunknak. Ezért nem kell "trianonozni". A legmegfelelőbb általános elnevezés, ami nemzetközileg is megfelel az "ősi magyar írás" "Old Hungarian". Bár a Rovás Alapítvány nem ismeri el, sok fejlődés történt a rováskonferenciákon és a Világkongresszuson történt egyeztetéseken, amiket a rovó társadalom tiszteletben is tart.

A két személyből álló "Rovás.info" nem vállalta az arcát a solti értekezlet után, pedig a színvonalas, építő jellegű viták közepette is mindenki jól érezte magát, akár első látásra is, mert mindannyian az ősi írásunk érdekében gyűltünk ott össze. Akik nem vállalják a személyüket, azok arctalanul és arcátlanul, bármi gyalázatot elkövethetnek, amiért nem hajlandók felelőséget vállalni. Ezt teszi a "Rovás.info". Mert aki vállalja személyét, felelnie kell tetteiért. Ezúttal én sem fedem fel személyüket, (amit már bizonyára tudnak) tisztelettel egyikük régi énjére, aki iránt, évekkel ezelőtt honfitársi és minden rovónak kijáró tisztelettel voltunk.

Tisztelettel megkérem, ismerjék el a vereségüket és próbáljanak építő munkát végezni. Eddig nem volt tapasztalható, hogy ilyesmire törekednének, inkább arra vannak beállítva, hogy mindenütt keresztbe tegyenek, romboljanak, közösségek nemzetünk érdekében végzett törekvéseit meghamisítsák. Nem érdekel, hogy milyen érdekeket kívánnak kiszolgálni, de kikérem az egész rovótársadalom számára, hogy ne gyalázkodjanak, mert avval mindazokat sértik, akiketa 2012 Szelek hava/április 21-22. Solton, valamint 2012 Újkenyér hava/augusztus 18-án az Élő Rovás kerekasztal megbeszélésen a Magyarok Világszövetségének VIII. Kongresszusán Budapesten képviseltünk, közösen az ott jelenlévő nemzeti versenyek képviselőivel: Szakács Gáborékkal, akik a Kárpát-medencei versenyek szervezői, Teleki Józsefékkel az OMT Rovásírás Szakosztálya és a Magyar Cserkészszövetség 15. Bethlen Gábor cserkészcsapat szervezésében megrendezett Nemzeti Rovásversenyek képviselőivel, valamint a többi szervezetekkel, rovásírókörökkel, akik ott képviseltették magukat. Ha az említett szervezetek sok évtizedes versenyszervező és oktatómunkáját tekintjük, az egész történelmi Magyarország rovótársadalmát jelenti. Pontosabban tájékoztattam 2012.november/enyészet hava 6. A Magyar Szabványügyi Testület MSZT/MB 819-es bizottságának írt levelemben, amely a http://www.magyarrovas.hu/?func=cikk&id=level-erdelybol honlapon olvasható. Mindezeken az eseményeken csak két Rovás Alapítvány tag jelent meg, akik önmagukat képviselték. Tegyék már túl magukat ezen és hagyjanak fel a gyalázkodásokkal, az ősi írásunk meghamisításával, a társadalom félrevezetésével!

Dés, Erdély 2014/9/28

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .


2: Gyetvay György Gergely
történész, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, az MVSZ által a Magyar Szabványügyi Testület Rovás Bizottságába küldött szakértőjének leveléből részlet, melyet Vona Gábornak, a Jobbik elnökének írt.

...Bizonyára nem kerülte el a figyelmedet az a tény, hogy nemzeti kincsünket, a székely-magyar rovásírásunkat súlyos merénylet érte a közelmúltban. Ez a tény ismeretes az egységes rovásíró tábor előtt is, akik mind szakmailag, mind fizikai mivoltukban részesei voltak ennek a merényletnek megakadályozásában. Az történt ugyanis, hogy a nemzeti írásunk, a rovásírás a számítógépes szabványosítás érdekében a rovó szakmai körök egy szakmai konszenzust fogadtak el, melyet 2008-ban egyöntetű szándékkal alá is írtak. Már régen róhatnánk tehát a rovásbetűket a számítástechnikában, ha bizonyos körök ezt a szakmai konszenzust fel nem rúgták volna. Ezek a körök nem csak, hogy felrúgták a közmegegyezést, hanem a székely-magyar rovásírásunkat fel akarták hígítani az ún. kazáriai írással, ami, mint köztudott, semmi esetre sem tekinthető a nemzeti írásunk előzményének.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Most már csak annyi maradt hátra, hogy megnevezzem azokat az egyéneket, akik részt vettek ebben a súlyos nemzetellenes kultúrmerényletben, hiszen éppen ezért fordultam hozzád!

A legnevesebb és politikailag kétségkívül a legnagyobb tekintélyű közöttük Sípos László, a Jobbik Külügyi Kabinetjének alelnöke, a Jobbik EP listáján 5. helyet elfoglaló képviselőjelöltje. Ő az egyszemélyes Rovás Alapítványnak is a vezetője. A második, jó barátja Rumi Tamás, aki a rovas.info főszerkesztője, szintén egyszemélyes intézmény. A harmadik, aki pedig a "szakmai munkát" végezte közöttük, Dr. Hosszú Gábor, a Műszaki Egyetem tanára.

Ők hárman rúgták fel tehát a 2008-ban megkötött szakmai konszenzust és mentek szembe a rovás szakmát képviselő több tucatnyi tudományos szakmai szervezettel.

Mindmáig vártuk intézkedésedet. bíztunk benne, hogy méltányolni fogjátok az EP-választások előtti visszafogottságunkat, hallgatásunkat, hiszen ezt a súlyos ügyet nem teregettük ki, hanem a személyes konzultáció és tájékoztatás eszközéhez folyamodtunk.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Gyetvay György Gergely utólagos kommentárja:

Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért párt elnöke válaszolt a levelemre, amely azonban semmi esetre sem szolgált elfogadható érvekkel. Elintézte azzal ugyanis, hogy a levelemben említett Sípos László nem a Jobbik delegáltjaként követte el a szabotázst a székely-magyar rovásírás számítógépes szabványosítása során, hanem magánszemélyként, ehhez tehát neki, mint pártelnöknek semmi köze, különben sem szakértője a rovásírásnak - írta. A Jobbikban pedig tökéletesen végzi a dolgát - tette hozzá.Én erre azt válaszoltam neki, hogy: "Sípos László és "csapata" olyan merényletet követett el nemzeti kincsünk, a rovásírás ellen, ami jóvátehetetlen. Még, akkor is, ha máskülönben jól végzi a dolgát." Megkérdeztem: "Végezheti-e jól a dolgát például az az anya, aki a családban mindent jól végez, csak éppen éjszakánként prostituálódik? Szerintem nem, pedig mondhatnánk, hogy otthon olyan jól főz."

Erre a gyors viszontválaszomra már nem érkezett újabb reagálás, a Jobbik elnöke, tehát nyitva hagyva zárta le ezt a nem éppen elhanyagolható, erkölcsileg rendkívül elítélendő, nemzeti kincsünk elleni merénylet ügyét.

2014/10/ 2.

A teljes levél itt olvasható:MVSZ Sajtószolgálat, 8392/141002

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3: Saját levelem Gyetvay György úrnak (Friedrich Klára nyugdíjas tanár, rovásírás oktató, kutató)

Kedves Gyetvay György!


Először is gratulálok nyílt leveledhez. Rendkívül okos, diplomatikus és igaz.

Leveled Vona Gábor megdöbbentően cinikus, de hála Istennek szemfelnyitóan őszinte válaszával együtt világosan megmutatja, hogy akik az igazi magyar őstörténetet hiszik, tudják, vallják, kutatják, írják, terjesztik, azok számára egyetlen párt sincs. Nincs párt, amelyik ezt felvállalná...Nem vállalja senki a szkíta-hun-avar-magyar őstörténetet, csak sasszéznak a politikai pártok a finnugorok, törökök, kazárok, mongolok, kazakok és még sok mindenki között, ide-oda vándoroltatják a magyarokat és elődeiket, de az igazságot messzire elkerülik. A Jobbik sem mer szembe szállni a kazár, türk, mongol, kazak stb. rokonságot alaptalanul erőltető és a magyarságot sértő elméletekkel. Szakács Gáborral hamar ki is kerültünk a Jobbik Atilla Népfőiskolájáról, amikor ott a magyarság Kárpát-medencei ősiségét bizonyítottuk a rovásírással. De nem a sértődöttség íratja velem a levelet, hiszen bár a hallgatósággal kölcsönösen tiszteltük egymást, a vezetés őstörténeti felfogásával semmiképpen nem érthettünk egyet, tehát néhány azóta történt közeledést elhárítottunk és el is fogunk mindaddig, amíg a Jobbik rovásírás szakértői - tehát a Gyetvay György által említett három személy, Hosszú, Rumi, Sípos nyilvánosan vissza nem vonják a Rovás infón terjesztett valótlanságaikat és bocsánatot nem kérnek, természetesen nem csak tőlünk, hanem a Magyarok Világszövetségétől és a solti értekezlet résztvevőitől is.

Egyetlen egyszer sem állt ki Jobbik vezetősége, sem a Magyarok Világszövetsége mellett, sem a solti rovás értekezleten részt vevő rovásírók mellett, sem mellettünk, amikor a Rovás infó nevű Jobbikos vagy Jobbik közeli honlapon súlyos valótlanságok, félrevezető tartalmak és sértések jelentek és jelennek meg azok ellen, akik nem vállalták a kazáros Unicode beadványt. Elég néhány kommentet elolvasni, hogy ezek a félrevezető tartalmak, valótlanságok milyen hatásosan és veszélyesen befolyásolják azokat, akik nem látnak a színfalak mögé.

2014/10/2

A teljes levél itt olvasható: MVSZ Sajtószolgálat, 8394/141003

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4: Takáts Gyuláné tanár,
rovásírás oktató

...A rovásírás megrontóiról már pár évvel ezelőtt szóltam, amikor rovásírást tanítottam és ajándékba az Egri Csillagok c. könyvet kaptam a tanítványoktól. Sajnos nekik is el kellett mondanom, hogy rossz a betűk formája - és x, y, dz, dzs is megjelent a könyvben...

2014/10/3

5: Tisza András az első magyarországi, teljesen rovásírással írt újság kiadó főszerkesztőjének, rovásírás oktatónak levele:

Kedves Gyetvay György Gergely!


Jómagam szintén kezdetektől részt vettem a székely-magyar rovásírás számítógépes szabványosítási folyamatában és csak megerősíteni tudom a nyílt leveledben leírtakat. Kiegészítésként csupán annyit tennék hozzá, hogy kezdetben még én is bíztam a három személy jó szándékú munkájában, de idővel rájöttem, hogy a tevékenységük nem szól másról, mint a folyamat megakasztásáról. Miután látták, hogy ez nem megy, mindent elkövettek, hogy olyan elméleteket kreáljanak, ami elfogadhatatlan minden reálisan gondolkodó magyar ember számára.

A Jobbik által szervezett Atilla Király Népfőiskola előadói sorába engem is meghívtak, de a negyedik előadás előtt egy nappal kaptam a Fejér megyei Jobbik szervezőjétől egy telefont, miszerint "érdeklődés hiányában" a foglalkozásokat megszüntették. Csak erről a résztvevőket elfelejtették értesíteni. Engem az előadás napján a hallgatóságból többen hívtak telefonon, hogy miért nem vagyok ott mert "tele van a terem és várnak". Ebből is látszik, hogy nem csak Szakács Gábort ebrudálták ki az oktatók közül, hanem következetesen mindazokat, akik nem az ő idegen szívű agyalmányaikat tanították.

A Jobbik hozzáállását a nemzeti kérdésekhez jól bizonyítja a bodajki Jobbik alapszervezet által állított rovástábla avatásának esete. Azt tudni kell előzményként, hogy ekkor már több alkalommal meghívtak magukhoz rovást tanítani. Így meghívtak az avatásra is, hogy pár mondatot szóljak a témáról. A tábla az a bizonyos "szabvány" pléhtábla, ami tudvalevőleg a Sipos László, Rumi Tamás, Dr. Hosszú Gábor üzletivállalkozása. Úgy voltam vele végül is ez is rovás, hát részt veszek az avatáson. Nálam a felháborodás érzése akkor keletkezett, amikor a Jobbik megyei képviselője hosszasan ecsetelte, hogy ez az általuk indított és szervezett rovástábla állítási mozgalom, milyen jó dolog is valójában. Az ünnepség utáni baráti pogácsa evés közben nem átallottam felhívni a Jobbikos képviselő úr figyelmét, hogy a rovástábla állítási mozgalmat nem ők, hanem a Magyarok Világszövetsége indítványozta és ehhez ők legfeljebb csatlakozhatnak, de nem ők kezdeményezték. Azóta ide se hívtak többet!

2014/10/9

A teljes levél itt olvasható: MVSZ Sajtószolgálat 8400/141009


. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A levelek hatására a lejárató, valótlan, durva tartalmak egy része eltűnt a Rovás.info-ról, de letagadni nem lehet, mert van olyan rovásíró, aki folyamatosan kigyűjtötte és közjegyzőnél letétbe helyezte.

Friedrich Klára

Jegyzetek:
Joó Ádám összefoglaló levele: Mi is zajlik a rovásírás körül? (MVSZ Sajtószolgálat: 7567/120702)
Magyarok Világszövetségének Hírlevelei: MVSZ Sajtószolgálat: 7561/120622, 7563/120707, 7571/120714, 7599/120906, 8186/140125,
Szakács Gábor: Kőbe vésett szabvány (Magyar Demokrata, 2008/7/30)
Szakács Gábor: Kinek az írása (Magyar Demokrata, 2011/18)
Szakács Gábor: Az ómagyar írás győzött (Magyar Demokrata, 2014/10/15)
Szondi Miklós: Az egységes rovás (Solt, 2012)



Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gábor : Az ómagyar írás győzött
  2014-10-26 06:24:53, vasárnap
 
  Az itt következő írásban a magyar rovásírás helyett Unicode-beli nevének, az Old Hungarian-nek fordítása szerepel, mivel a cikk eredetileg angolul készült. Az angol kifejezéssel egyet értünk, de magyar változatát, az ómagyar írás-t nem kötelező használni, mi magunk, ahogy eddig tettük Forrai Sándort követve, továbbra is magyar rovásírásnak fogjuk nevezni. (Sz. G. - F. K.)

"Az angol név "old" szava az írás régiségére, a magyar nyelv írása kapcsán a latin betűkkel szemben elvezett történelmi elsőbbségére utal. Mivel ezt az írást ma is egy számottevő közösség használja, ezért kortárs írásnak minősül."

ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 N4268R - A keresőbe másolva ezen az elérhetőségen olvasható a győztes beadvány a világhálón


Link





Az ómagyar írás 2015 júniusában jelenik meg a Unicode rendszerben, a fejlesztési munka azonban már megkezdődhet, magam pedig a betűtípusokon dolgozom - mondta a Magyar DemokratánakMichael Everson, a világ írásrendszereinek szakértője.

Köszönjük a segítségét, melynek következtében másfél évtizedig tartó egyeztetés után az úgynevezett rovásírást "Old Hungarian" néven elfogadta a Unicode Technikai Bizottság és az ISO/IEC JTC1/SC2/Working Group2nemzetközi szabványosítási munkacsoport, ami azt jelenti, hogy a világ hivatalosan bejegyzett írásai közé került.Volt már feladatai között olyan, ami ilyen sokáig tartott?

Eddigi munkám nagyobbrészt a történelmi és modernkori kisebbségi írások támogatása volt. Némelyiket könnyebb, másokat nehezebb volt kódoltatni, olykor a technikai nehézségek jelentettek akadályt, máskor az azt használó közösség egy részének vagy egészének hozzáállása. Az ómagyar írás elfogadtatása bizony sokáig tartott, ahogyan a tangut-é, nusu-é, föníciai, sőt az egyiptomi hieroglifáké is.

Hány beadvány érkezett Magyarországról?
Tizennégy előterjesztés a kódolási tárgyalás magyar résztvevőitől érkezett, továbbá kilencet én adtam be Szelp Szabolccsal, kettőt Deborah Anderson, a Script Encoding Initiative (Iráskódolási Kezdeményezés) munkatársa, míg két rögtönzött ad hoc bejelentést az ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 csoport.

Ezeket hogyan fogadták a döntnökök?
A két technikai bizottság, az Unicode Technical Committee és az ISO/IEC JTC1/SC2 Working Group 2 alaposan megvizsgálta az összes beadványt, hiszen ez a feladata. Az ad hoc bejelentések azt mutatják, hogy a két fő rivalizáló javaslatot azonos körültekintéssel vették szemügyre. Ezek egyikéről kiderült, hogy a másodikat is magában foglalja, ezért a mindkettőben megtalálható karaktereket ítélték kódolásra érettebbnek. A két technikai bizottság végül a Szelp Szabolcs munkatársammal közösen beadott, egyesített javaslatot választotta.

Ha jól tudjuk, ellenvetés nélkül. Mivel sikerült meggyőzniük a bizottságot?
Javaslatunkban hangsúlyoztuk, hogy a kódolás alapja három elsődleges forrásanyag lenne, ezek alapján állítanánk össze a neveket, jeleket és a karakterek sorrendjét. A másik javaslatban voltak olyan karakterek is, amelyeket nemrég találtak ki, és senki nem használja őket, megint más karakterek mellett pedig nem volt meggyőző tudományos érv. A mi javaslatunkban mindennek szilárd történelmi alapja van, a kisbetűket kivéve. Ezek, bár egyértelműen a XX. században találták ki, napjainkban nagyonis használatosak.

Kellett változtatniaa beadványon, mielőtt elfogadták?
Olykor a karakterneveken és sorrendiségen javasoltunk némi változtatást azért, hogy konszenzusra jussunk. A 2012-es javaslat valóban különbözik a 2008-as közös beadványunkétól és az én igen régi, 1998-as javaslatomtól.

Mikor lesz használható a szabvány?
Mivel az összes technikai szavazás lezajlott, a kódrendszer már végleges. Nem tudom biztosan, hogy mikor lesz a Nemzetközi Szabványügyi Testület szavazásának végső, hivatalos időpontja, de rövidesen. Az ómagyar írás 2015 júniusában jelenik meg a unicode rendszerben, a fejlesztési munka azonban már megkezdődhet, magam pedig a betűtípusokon dolgozom.

Mi történik, ha valaki a nem elfogadott alakot használja és terjeszti a jövőben?
Senki nem szankcionálhatja a szabványtól való eltérést. Az ómagyar írás használóinak érdekében jött létre, és ha alkalmazása nem igazodik a szabványhoz, nem szolgálja a szélesebb közösség érdekét sem.

Bár magyarok kérték fel, a Szondi Miklós által összehívott solti értekezleten mégis megtámadta egy csoport az ön által készített szabványt, mondván, hogy ön amerikai, ezért megoldása "idegen".
Az általam írt javaslatok a legerősebb és legfontosabb forrásokon alapulnak. Ezek: a Nikolsburgi Ábécé, a Marsigli-féle Rovásnaptár és Telegdi János Rudimentája. Melléjük vettünk néhány XX. századi kiterjesztést, amelyeket Forrai Sándor népszerűsített és széles körben használatos. Volt egy amatőr csoport Magyarországon, amely sok új betűt szeretett volna feltalálni, de érveik nem voltak meggyőzőek. Azok egy részét is olvastam, amit a világhálón rólam írtak, többségük azonban ostobaság. Tény, hogy Amerikában születtem, és 26 éves koromban települtem át Írországba, de nem gondolom, hogy ez okot adhat a támadásokra. Az írásrendszerek szakértőjeként sok írás kódolásában vettem már részt, és mivel ez a jártasság értékes, örülök, hogy éppen ezzel járulhattam hozzá az ómagyar írás befogadásához. Sajnos a Szondi Miklós által szervezett tanácskozáson nem tudtam részt venni.

Sokak véleménye szerint az igazi magyar szabvány igazolja Friedrich Klára feltevését, mely szerint az alaki hasonlóság alapján feltételezhető a Tordos-Vinca időszak jelei és a magyar rovásírás folytonossága.
Dolgoztam Marija Gimbutassal, akit nagyon érdekeltek a kárpát-medencei jelek. Ezeket mindig "elő-írásnak" nevezte, és tudta, hogy ha nyelvi tartalmuk volt is, azt lehetetlen megismerni. A Tordos-Vinca időszakban beszélt nyelv nem volt sem indoeurópai, sem uráli, és lehetetlen megmondani, hová tartozott. Ha egy írást nem fejtettek meg és nem ismert, akkor nem lehet tudományos alapon kapcsolatot feltételezni a Krisztus előtti évezredek és a kora középkor között pusztán a jelek felületes hasonlóságai alapján. Eddigi kutatásaim során nem találtam arra utaló jelet, hogy az ómagyar írás a Kárpát-medencében született volna. Mind a jelek szerkezetéből, mind a fonetikai kapcsolatokból világosan látszik, hogy az ótörökkel áll kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy a nagy arámi íráscsalád tagja.

Miért kezdett el foglalkozni a magyar rovásírás Unicode-kódolásával? Kedveli a magyar írásműveltséget?
Az ómagyar írás már akkor bámulatba ejtett, amikor először találkoztam vele. A rovásírása germán rúnákra hasonlít, a kettő fejlődéstörténete azonban nagyon is eltérő. Fontos számomra, hogy a világ írásait kódolják, beleértve az Európában történelmileg jelentőseket, ezért segítettem az ogham, a runaírás, az óitaliai, ópermi és most az ómagyar írás esetében. Úgy vélem, hogy a kódolt írások legfontosabb haszna a nyelv és a történelmi dokumentumok tanulmányozása. Nagyon izgalmas és bátorító ugyanakkor az ómagyar írás megújult használata napjaink Magyarországán, valamint az a munka, amit Friedrich Klára a fiatalok körében végez.

Egyesek azt állították, hogy az Old Hungarian kifejezés magyar fordítása a kihalt, miközben a "my old lady" az angolban sem elhunytat, hanem egy korábbi barátnőt jelent, aki még él. Az említett híres archeológus, Marija Gimbutas szintén az Old Europe, azaz "régi Európa", míg a XVII. században élt magyar tudós, Bél Mátyás az "alt ungarisch" kifejezést használta.
Attól tartok, hogy bizonyos, az ómagyar írás beemelésével kapcsolatos tevékenységek nem technikaiak vagy tudományosak voltak, inkább túlzottan nemzeti és politikai szempontokon alapultak. Ezeknek semmi közük egy történelmi írásrendszerhez, a "régi" tehát sok esetben inkább ideológiai, mint tudományos célokat szolgált. Angolul az Old Hungarian olyan írás, amelyet valaha emberek használtak, jóllehet nem tudjuk, hogy mennyien, azt viszont igen, hogy Európa ezen időszakában a legtöbben nem voltak írástudók. A New Hungarian írást a latinból vették át a magyarok, míg az Old Hungarian rovásírást Közép-Ázsiából hozták a Kárpát-medencébe, és elég nyilvánvalóan az ótörökkel állt közeli kapcsolatban. Az "elég nyilvánvaló" kifejezést szó szerint értem, mivel a nyelvtudománynak köszönhetően képesek vagyunk meghatározni az írásrendszerek közötti kapcsolatot, márpedig az ótörök és ómagyar között sok a hasonlóság. Különösen izgalmasak az ómagyar prenazális mássalhangzó-újítások, amelyek rendszeres fonémikus analízist mutatnak, ami igen kifinomult, és a magyarok büszkék lehetnek rájuk. Csak önökön múlik, hogy minek nevezik ezt az írást angolul, aminek a nemzetközi szabványban elfogadott neve: Old Hungarian.

Magyarországon néhány órában már taníthatják az iskolák az ómagyar vagy másképpen rovásírást, a UNICODE döntése óta pedig még inkább tehetik. Nemzetközi elfogadása valódi sikerének tekinthető.
Ennek nagyon örülök. Ehhez kapcsolódik, hogy kiadtam Lewis Carroll Alice's Adventures in Wonderland című könyvét Szilágyi Anikó nagyszerű magyar fordításában (Aliz kalandjai Csodaországban). Tervezem, hogy megjelentetem ómagyar írással is.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
2015.04 2015. Május 2015.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 159 db bejegyzés
e év: 705 db bejegyzés
Összes: 18437 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 14902
  • e Hét: 112179
  • e Hónap: 485269
  • e Év: 2180172
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.