Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! - s mindig érdemes lesz, - hiszem. ( Váci Mihály) Ballán Mária
1957.12.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
Friedrich Klára : Rovásírásos csontlemezek kerültek elő
  2016-05-05 20:37:23, csütörtök
 
  Rovásírásos csontlemezek kerültek elő az M43-as autópálya építése során

Az egyik rovásírásos csontlemezről Terdik Tamás környei rovásíró levelezőtársamtól értesültem, aki elküldte rajzát a jelekről és azok általa feltételezett hangértékeit. Ezt itt mellékelem keretben.





A Híradó.hu oldalon, mely több más lelettel együtt mindkét rovásírásos csontlemez fényképét bemutatja, a következőket olvashattuk: "Az M43-as autópálya régészeti feltárásakor talált, az avar korból származó rovásírásos íjcsontlemez a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2016. február 18-án. A feltárás leleteit bemutató, Úton a kultúrák földjén című időszaki kiállítás február 22-én nyílik a múzeumban. MTI Fotó: Rosta Tibor"






Link


A szegedi Móra Ferenc Múzeum honlapjáról többek között megtudhattuk: "Az M43-as autópálya nyomvonalán élt kultúrák életéből kaphatunk ízelítőt a Móra Ferenc Múzeum új időszaki kiállításán. Az "Úton a kultúrák földjén" című tárlaton közel száz olyan kincset mutatunk be, melyeket az autópálya régészeti feltárás során találtak meg a szakemberek... A tárlaton rovásírásos íjcsontlemezeket is bemutatunk az avar-korból... A kiállítás május 2-ig látogatható minden nap 10-18 óra között."


Link

Az autópálya hossza Szeged és Csanádpalota között 57, 7 km. A világhálós közlésekből nem tudtam kideríteni, hogy a csontlemezeket melyik szakaszon találták. Sajnos a kiállítás ideje alatt nem volt módomban Szegedre utazni. A világhálón megjelent képek a csontlemezeket fejjel lefelé mutatják, ebből arra következtetek, hogy a rovásíráshoz értő szakember még nem vizsgálta ezeket.

Ebben az írásban csak a hosszabb, 8 betűs felirattal foglalkozom. Véleményem szerint a jelek egyértelműen rokonai a Nagyszentmiklósi Kincs és a Szarvasi Tűtartó jeleinek. Párhuzamaik ezeken kívül is több hiteles rovásemléken megtalálhatók, például a szár nélküli A betű (a rajzon 1.) a Szabadbattyányi övcsaton és az Esztergomi, Pomáz-Klisszai, Ladánybenei gyűrűkön is. Az 5. és 6. jel nem látható tökéletesen a képeken. A bányászjelhez hasonló 6. jelnek is sok párhuzama van a Szarvasi Tűtartón kívül, pl. a az Ozora-Tótipusztai korsón, a Kunágotai korsón, a Benepusztai szíjvégen

A betűk hangértékeinek meghatározásához a Nagyszentmiklósi Kincs megfejtéséhez általam kidolgozott hangértékeket használom. (Ezeket ott végig következetesen alkalmaztam, nem váltogattam.)





A jeleket balról-jobbra haladónak tartom, mint a Nagyszentmiklósi Kincs poncolt feliratait és néhány karcoltat is. Olvasatom: A LYáNY JC (név) nemzetségjel (6. jel) JÉ.

Értelme: A lány a J C mássalhangzókat tartalmazó nevű és a 6. jellel jelzett nemzetséghez tartozó férfié, vagyis az ő szerelme. A (J)É birtokos személyjel.
Pl. Harmatta János megfejtése a csepel-hárosi temető avar orsógombjáról szintén hasonló birtokos személyjelet tartalmaz: Orsó Edi ez. (Látható a Budapesti Történeti Múzeumban).

Olvasatom gyengéje, hogy a birtokos személyjel nem a név, hanem a nemzetségjel után következik. Ezért feltételezhető az is, hogy a 6. jel itt nem nemzetségjel, hanem személynév betűinek az összerovása.

Tervezem a párhuzamok további kifejtését és a rövidebb felirat megfejtési kísérletét is.

2016/április


Link


Friedrich Klára és Szakács Gábor honlapja a Forrai Sándor Rovásíró Kör :


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gábor : A székelység szószólója
  2016-05-05 20:19:24, csütörtök
 
  Rendületlenül hiszek abban, hogy feltámad a magyarság és az emberiség - mondta Gazda József, a Magyar Örökség Díjas erdélyi tanár, író.

Ön sorskönyveket ír. Hogyan születnek ezek a könyvek?

A sors, ami engem foglalkoztat, a magyar sors. A népem sorsa. Az, hogy mik történtek és mik történnek velünk. Az összmagyar sorson belül elsősorban az elszakított területeken kisebbségben élő magyarság sorsa. Melyet én is élek, amelybe beleszülettem.
A szociográfiának egy sajátos változatát alakítottam ki. Rádöbbentem arra, milyen csodálatos értékeket őrzött meg az emlékezés, és hogyha az ember bárkit a saját életéről, emlékeiről, az általa megélt dolgokról kérdezem, milyen gyönyörűen mondják el, tudják elmondani azt. Igyekszem minél mélyebbre hatolni az épp megszólaltatott ember sorsában, lelkében. Célom tehát bányászás a múltban, bányászás a lélekben. Amikor a megkérdezett ember belenéz az időbe, s elkezd mesélni, szavaiból megelevenedik az élet, életre kel a múlt. Százakat, ezreket meséltettem ugyanarról, a saját sorsukról, mely egy adott korban és időben bontakozott ki. S minél több ember mondta el ugyanazt, a megélt múltat mondja mindenki, s így válik sokárnyúvá, sokszínűen megjeleníthetővé a kor. De ott maradunk lent, nem azt mesélik az emberek, hogy mi történt a történelem keverő-asztalnál, hanem azt, amit ők átéltek. Azaz: a megélt történelmet. S ezek alapján képzelem el, építem meg a könyveimet.

Csupán székely származása késztette e nép történetének kutatására?
A szépség iránti vágy és a nemzeti lét, az életnek ez a két vetülete vonzott, foglalkoztatott. Eleinte a bennem lévő megismerés-vágy a művészetre irányult, és mint még egyetemista művészeti írásokkal kezdtem. Már, mint tanár találkoztam a faluval, ami meghatározó élményemmé vált. Ott tárulkozott fel előttem egy még a közösségi élet nyomait őrző világkép. Ez kezdett mind jobban és jobban érdekelni, egyben el is tántorított kissé a művészeti írástól, és azóta túlnyomórészt sorskérdésekkel foglalkoznak a könyveim.

Hogyan keletkezett a Vezényelt történelem című kötete?
Az én sorsom a magyar sors, történelmem a magyarság történelmének a része. Szinte színmagyar területen, de Romániában születtem. Van olyan emlékem is, amikor az óvodában románul énekelek, jóllehet nem is értem, hogy mit. Négyéves koromban Észak-Erdély visszacsatolásával Magyarország lakója lettem, majd nyolcévesen visszakerültem Romániához. Kettős elnyomás zúdult ránk. Kommunista és román. Látom, az emberek kicsi, vörös szalagocskát tűznek a gallérjukra. Megkérdeztem egy öreg bácsit, hogy az mi?Azt felelte, vörösek lettünk, ki kell tennünk, hogy ne bántsanak. Nekünk egész létünk, még a nyelvünk is bűnünk lesz. Talán - hogy ma sem beszélek tökéletesen románul - a szellemiségem rejtett, tudat alatti tiltakozása is lehet. Meg az, hogy mindig magyar környezetben éltem. Ettől függetlenül ugyanúgy tisztelem a román embert, mint a magyart, ha becsületes és igaz. Viszont fenntartom magamnak a jogot, hogy kimondjam, más az arcom, mások a gyökereim, más a kultúrám és a lelkem. Mindezt - magyarnak lenni Romániában, magyar sorsot élni a XX. században - próbáltam megjeleníteni ebben a könyvben.





Milyen élmények járultak hozzá, hogy 2006-ban nem fogadta el a kitüntetést Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől?
Tragédiaként éltem meg, hogy olyan népnek vagyok a fia, amelyik ezt a népe ellen annyi bűnt elkövetett társaságot visszaválasztotta a hatalomba. Egész életemben, egyetlen másodpercre sem hittem az ő eszméjükben, s elutasítottam mindazt, ami akkor körülöttem történt. Egész énem tiltakozott az ellen, hogy ezek az emberek engem kitüntessenek. Mert akkor ezzel őket, aljas eszméiket is elfogadtam volna.

Milyen emlékei vannak a romániai KISZ-ről?
Szégyennel éltem meg 12 éves koromban, hogy úttörőnek tettek, vörös nyakkendőt raktak a nyakamra. A sepsiszentgyörgyi színház színpadáról - ahol a ceremónia történt - hátra somfordáltam, levettem és a zsebembe gyűrtem a nyakkendőt, és a hátsó sötét lépcsőn valósággal elmenekültem. Még egyszer kényszerültem arra, hogy május 1-én úttörőként vonuljak fel, ugyanúgy szégyenkezve. Mit gondolhatnak rólam az emberek, ha ilyen vörössel a nyakamban menetelek? Ahogy véget ért az ünnepség, egy bokor mögé húzódtam és levettem megint. Így vetettem véget úttörőségemnek, s "kommunista ifjúként" való megpecsételtségemnek. Amikor érettségiztem, iskolai KISZ titkár osztálytársam odajött hozzám és így szólt: "Tudjuk, hogy egyetemre akarsz menni. Lépj be a KISZ-be, belépésedhez korábbi időpontot írunk, mert különben nem vesznek fel !" Így lettem tizenhéttől húszéves koromig a szervezet tagja, de 1956-ban kirúgtak, mert nem megfelelő módon viszonyultam a magyarországi "eseményekhez", azaz a forradalomhoz. 1958-ban végeztem a Bolyai egyetemen, de mint árnyék kísért egészen 89-ig "megbélyegzettségem". Sütő András segített abban, hogy a Magyar Autonóm tartományból, melyet a nép kicsi Szovjetuniónak nevezett, s ahol, mint "osztályellenséget" fogadtak, át tudjam kérni magamat Kolozs tartományba. Kolozsváron a román káderesnek, személyzeti főnöknek, akihez kihallgatást kellett kérnem, elmeséltem, hogy egyetlen kérésem volt, hogy vasút mellé tegyenek, mert művészetről írok, s ezért mozognom, utaznom kell, s a vasúttól a legtávolabbi pontra, Lővétére helyeztek. Amikor ezt a román férfi hallotta, felháborítónak tartotta. Felvállalt, és egy vasúti csomópontba, Székelykocsárdra helyezett, hogy onnan könnyebben tudjak eljutni a központokba, Kolozsvárra és Marosvásárhelyre is.

Sokat foglalkozott Körösi Csoma Sándorral.
Nem voltam soha Csoma kutató, sorsszerű volt, hogy az emléke ápolását fel kellett vállalnom. Hat éves tanári múlt után családi okokból Kovásznára - itt nőtt fel a feleségem - kerültünk, s ez szinte kötelezővé tette, hogy az onnan alig két és fél km-re levő Csomakőrös nagy szülöttjének az emlékét ápolni kell. 1989 után ezért alapítottuk meg a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet. A Ceausescu rendszerben bűntény volt, ha Körösi Csoma Sándorral foglalkoztál. Soha nem felejtem, amikor1984-es születésének 200. évfordulójára emlékműsort készítettem az iskolában. Éppen próbáltunk, amikor kihívtak, és közölték, hogy a párt utasítása szerint semmiféle megemlékezés nem lehetséges. A hatóság figyelt, a napján mindenütt rendőr kocsik cirkáltak és gumibotos rendőrök álltak, lényegében megszállták a várost és környékét. Egy könyvtárosnő mellém sompolygott és a fülembe súgta: Tetszik látni, hogy félnek? Valóban féltek Kőrősi Csoma szellemétől, ezt soha nem felejtem. Biciklisták jöttek, autóbuszokkal érkeztek Magyarországról is a megemlékezők, hogy megfélemlítsen, mindenkit igazoltatott a rendőrség, s a szobrához helyezett koszorúkat azonnal eltüntették. Amikor négy gyermekemmel és feleségemmel gyalogosan, a kegyelet egy-egy szál virágával a kezünkben mentünk át Csomakőrösre, mellettünk is cirkáltak az autók. Amikor István fiam észrevette, hogy fényképezőgép van az egyiken. Felkiáltott: "Apa! Látta, hogy fényképeznek? Elfelejtettem mosolyogni!" Igen, láttam, mondtam keserűen!




Ünnepély Kőrösi Csoma Sándor emlékházánál, Csomakőrösön, 2016-ban.
A kép jobb szélén Gazda József. (Fénykép: Friedrich Klára)

Könyvei elég vaskosak. Van-e még értelme ilyeneket írni?
Korszerűtlen vagyok, mert az én mondanivalóm könyvet kíván. A hétszáz oldalas Vezényelt történelem már nyomdában volt, amikor olvastam valahol, hogy épeszű ember négyszáz oldalasnál vastagabb könyvet nem ír, mert úgysem olvassa el senki. Tudomásul vettem, hogy nem vagyok épeszű. Egyébként az elmondandó adja a formát, tartalmat, terjedelmet, s a szellemiséget is. Csak addig van gond, amíg a könyv az ember fejében összeáll. Ha a szerkezet megszületett, a könyvem csak akkor nem készül el, ha velem valami történik. Ekkor már csak a kivitelezés marad, de az sem mechanikus munka, hanem átélés. Amikor az ember ír, nem az jár az eszében, hogyan tudná rövidebbre fogni, hanem hogyan tudja kiadni magából.

Az olvasás segítheti, erősítheti a nemzettudatot?
Igen, olvasni kellene. Nem lennék az, aki vagyok, ha serdülőkorban nem Csehov, Dosztojevszkij, Jókai Mór, Móricz Zsigmond és Németh László művein növök fel, a könyvektől tehát óriási élményeket kaptam. Sajnálva nézem a fiatalokat, amint számítógépes játékokkal ölik az idejüket, hiszen az értelem soha nem olyan befogadó, mint tizenévesen. Értékes korszaka a fiatal életeknek, amelyeket mintha szemétdombra vetnének. Talán egyszer felébred az emberiség, és újból az emberi szellem nagy termékei kezdik érdekelni.

Rengeteg helyre hívják előadást tartani. Győzi?
Szívesen megyek, hiszen legtöbbször a nemzet sorsáról kell beszélnem vagy egy könyvem, vagy egy történelmi esemény kapcsán. Ilyen volt az elmúlt évben a Trianoni évforduló. Három nap alatt négy helyen vártak. A budapesti cisztercita gimnáziumban tartott déli megemlékezésről az állomásra kellett rohannom, hogy aznap délután hat órára már Nagyváradon lehessek. S onnan vissza Jászszentandrásra... A szétszóródott magyarságáról írt könyvem, a Harmadik ág kapcsán szintén elég sok meghívást kaptam.

Elégedett az életművével?
Dolgozik bennem a lelkiismeret-furdalás, hogy feladtam a művészeti íróságot. Vannak ugyanis erdélyi művészek, akik sorsát, alkotópályájának értékeit, ha én nem írom meg, kiesnek a köztudatból. De itt a másik feladat is. Még mindig nem írtam ki magamból azt a rémvilágot, amit tudatomban a kommunizmus jelent. Akkor lennék boldog, ha bár egy parányit hozzátehetnék annak tudatosításához, hogy az a magát a világtörténelem legigazságosabb rendszerének mondó és beöltöztetett hazugságvilág az embertelenség rémbirodalma volt. Öreg koromat megkeserítette, ami 1989 után bekövetkezett: a megvilágosodás helyébe jött egy ugyanolyan szörnyű, csak más módszerekkel embertelen világ. Mégis: Rendületlenül hiszek abban, hogy feltámad a magyarság és az emberiség.

Lexikon

Születési év, helyszín: 1936. április 8, Kézdivásárhely
Iskolái, végzettsége: Bolyai Tudományegyetem, magyar nyelv és irodalom szak
Fontosabb munkahelyei: Székelykocsárdi Álalános iskola, Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum
Kitüntetései: Bethlen Gábor-díj (1994), A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2011), Tamási Áron-díj (2014), Magyar Örökség Díj (2014), Wlassics Gyula díj, Székelyföld Díja, Háromszék Megye Kultúrájáért díj


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Ajándék Mindenkinek Friedrich Klárától és Szakács Gábortól
  2015-12-02 22:49:25, szerda
 
  Drága Barátaim, Látogatóim!

Szeretettel terjesztem e csodálatos zeneművek letöltési
elérhetőségét Friedrich Klára és Szakács Gábor szerző
házaspár nagylelkű felajánlásával.

Istentől megáldott, békés Adventi időszakot kívánok
Mindenkinek szeretettel Szakács Gábor és Friedrich Klára
nevében is,

Ballán Mária


FRIEDRICH KLÁRA ÉS SZAKÁCS GÁBOR ZENÉI ITT SZABADON LETÖLTHETŐK

ATTILA IFJÚSÁGA :



Link


RÁKÓCZI ÉL! :


Link


POGÁNY IMÁK :


Link


Friedrich Klára és Szakács Gábor honlapja a Forrai Sándor Rovásíró Kör :


Link






FRIEDRICH KLÁRA ÉS SZAKÁCS GÁBOR



 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Boldogasszony, Anyánk! -interjú Daczó Lukács Atyával
  2015-09-19 21:50:36, szombat
 
  Friedrich Klára írja:

Daczó Lukács Atya, ferences szerzetes hála Istennek és Lukács Atya támogatóinak ma kapja meg a Magyar Örökség Díjat a Tudományos Akadémián.

Ezt a honlapunkon olvasható beszélgetést 2010-ben készítette vele Gábor, de a Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás c. könyvünkben a 180. oldalon is olvasható vele egy korábbi beszélgetés a Csíksomlyó titka c. könyvéről.

Daczó Lukács Atya

A Boldogasszony, a Babba tisztelete oly szép és fennkölt volt, hogy amikor ősapáink a kereszténységben megismerték Máriát, az Úrjézus édesanyját, azonnal rádöbbentek, hogy ősidők óta őt szerették, tisztelték - nyilatkozta lapunknak, Daczó Lukács atya, ferences szerzetes.





A Budapesten november 16-án bemutatott Csíksomlyó ragyogása című új könyvében írja, hogy míg más népek áttértek a kereszténységre, a magyarok belenőttek. Ezek szerint pogánynak tartott ősvallásuk talán nem is állhatott attól olyan távol. Egyáltalán hol a határ a kettő között?
Az a nagy baj, hogy mindmáig megőrzött szakrális hagyományaink eredetével eddig senki nem foglalkozott. Márpedig ehhez az eredethez kell visszatérni, hiszen romlatlan lelkű magyar népünk, akit az élet a Kárpátok rejtett völgyeibe sodort, csodálatosan tiszta vallásos életet élt, igaz, a maga módján. A kereszténység terjedésével a csíksomlyói barátok, és nem a reformáció utáni különböző felekezetek emberei, már küldtek közéjük örömmel fogadott papokat is, ők tanították nekik római-katolikus kereszténységünket. Mi már ebben a hitben nőttünk fel és ez a hit vezetett, vezet minket tökéletesebben szép keresztény vallásunk tanítása szerint a mi istengyermeki életünkhöz.

Miként vagyunk mi Isten gyermekei?
Szent Pál leírja nagyon szépen, a galatákhoz írt levele 4. fejezetében a 4-7. versig: "Testvérek! Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a fiát, aki asszonytól született és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából s az Isten fiaivá lehessünk. Mivel az Isten fiai vagytok, a fia lelkét árasztotta szívetekbe az Isten, aki őt így szólítja: Atya." Szent Pál kimondta, hogy a jövendölések szerint elérkezett az idő, amikor a Messiásnak, a Megváltónak meg kellett születnie egy asszonytól itt a Földön. És ez az asszony, a Boldogságos Szűz Mária, akit a Teremtő Úristen kiválasztott, hogy az ő fiának földi édesanyja legyen. Jézust Isten fiaként említjük, és így jelenik meg a földi párhuzam szerint a mi emberi családunk összetétele...

az apa, a gyermek és az anya. A Szentháromságból épp az anya hiányzik.
A Szentlélek csodálatos világát sokan nem értik. A Szentháromság alapja, amit Szent János az első levelében gyönyörűen meghatároz: Isten a szeretet és aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne. Az én olvasatomban a Szentháromság alapja éppen ez a szeretet, ami maga a Teremtő Úristen. Mivel szeretni egyedül nem lehet, mindig kell hozzá még valaki. A Teremtő Úristen, a Szentháromságban Atyának nevezzük, ismeri önmagát, ezt ki is mondja, amit a magyar nyelv szépen kifejez az Ige, a görög a Logos, a latin a Verbum szavakkal. Amikor kimondja magát az első személy, ez oly tökéletes, hogy megszemélyesül. Szent János nem véletlenül kezdi Szent Evangéliumát azzal, hogy "Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige és kezdetben ő volt az Istené." Én csak azt érzem, tudom, hogy nem vagyok egyedül, valaki szeret, vigyáz rám és minden cselekedetemet, gondolatomat igyekszik irányítani, ihletni, a maga igazával velem megértetni. Ez az Istentől kimondott és megszemélyesült ige lesz a már említett második személy, mint a családban a gyermek, a fiú. Ő sugározza vissza önmagát, a megszemélyesült szeretetet oda, ahonnan származik, az első személyhez, a Teremtő Atyához. És ez az isteni szeretet, a valóban csak lelkileg megérhető Szentlélek kerül az Atya és a Fiú mellé harmadiknak.

Könyvében Vécsey Gyula székely néprajzkutatót idézi: "A sémi népek az apajogú társadalomban a férfi istenséget helyezték előtérbe, az ural-altáji nem sémiek viszont az Istenanyát." Csíksomlyó sem az Atyáról, hanem az Istenanyáról szól.
Ezt nagyon nehéz megmagyarázni, mert emberi párhuzamok szerint építjük fel szellemi világunkat is. A magyarok valahonnan ismerték az ős-kinyilatkoztatást, ami az ószövetségi Szentírásban maradt fenn. Megértették, hogy ezzel azt akarta a Teremtő Úristen, hogy az általa alkotott és annyira szeretett, ám bűnbeesett ember szabaduljon meg a bűn a terhétől, hiszen ahogyan Szent Pálnál is olvastuk, az ember Isten gyermeke, aki azonban a keresztényi tanítások szerint az istengyermeki méltóságból történő kirekesztettséggel születik. Amikor Isten látta, hogy a gonosz, az ördög kísértésére Éva megszegte parancsát a tilalomfa gyümölcsével, akkor adta a kinyilatkoztatást a gonosznak: "Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé." Az ember megszabadítását az ősbűn terhétől azonban csak egy olyan lény teheti majd meg, aki a Teremtő Úristen méltóságának megfelelően adhat kiengesztelést. Emberként kell megszületnie annak, aki az ember által elkövetett bűnt emberként teszi majd jóvá. Ilyen tulajdonsággal csak egy másik Isten rendelkezhetne, de mivel nincs másik, marad a magából kiáradó hatalmas szeretet, a már említett Verbum, Logosz, Ige. Amikor elérkezik az idő, a Megváltó emberként fog megszületni, ehhez azonban emberi lényre, édesanyára van szükség. Ő lesz az, aki által a második isteni személy megtestesül és emberré fejlődve születik erre a világra Jézus Krisztus. Isten tehát emberré lett, emberi testben mutatta meg, hogyan kell istengyermeki életet élni. E jövendölés beteljesüléséről tudtak valamit ősapáink és jó előre Istenanyának nevezték az édesanyát, mert az ő méltóságához megfelelő szeretetüket és tiszteletüket csak ahhoz az Istenasszonyhoz tudták hasonlítani, aki ősanyaként a kereszténység előtti népek vallásosságában mindenütt megjelent. Ősapáinknál olyan szépen élt ennek az ősanyának a tisztelete, hogy esetleg példaképül szolgálhatott más népeknek is. Ő lett a kereszténység előtti őseinknél az Istenasszony, akit Boldogasszonynak, illetve sumérul Bau-Dug-Asannak, Csíksomlyón Babbának, azaz Szépnek neveztek. És hogy mi a szép? A Teremtő Úristen szeretetének egyik legfontosabb és legszebb megnyilvánulása. Ennek megfelelően tisztelték a kereszténység előtti időszakban, és ki kell mondanom, az ún. pogány korban a magyarok Istenasszonyát.

Könyvében gyakran hivatkozik az inkulturációra, mely szerint az ősi napkultusz helyét napjainkra átvették a római katolikus szertartások.
Az inkulturáció az a folyamat, amikor egy nép hitvilágába úgy épül be egy új vallás, hogy a már meglévő istenség helyét az egy igaz Isten veszi át. A Boldogasszony, a Babba tisztelete oly szép és fennkölt volt, hogy amikor ősapáink a kereszténységben megismerték Máriát, az Úrjézus édesanyját, azonnal rádöbbentek, hogy ősidők óta őt szerették, tisztelték, csak nem tudták, hogy ki volt valójában. Amikor megismerték a jót, szépet, igazat és szentet, ezek a nagy értékek, kereszténységükben minden további nehézség nélkül elfogadták a Szűzanyát Isten anyjaként, a megtestesült Istenanyából így lett Boldogságos szép Szűz Mária. Egyesek azt vetik a szememre, hogy én az ő tiszteletét helyezem pogány alapokra. De hát mi volt a kereszténység előtt? Pontosan ez.

Ez a Mária iránt ősidők óta kinyilvánított szeretet késztette Szent István királyunkat arra, hogy Szent Imre herceg halála után neki ajánlja fel országát?
Ha egy király az országát Máriának ajánlja, és hogy a nép ezt minden nehézség nélkül elfogadja, annak előzménye kellett legyen! A krónikák is bizonyítják, hogy a király az ország nagyjait összehívta, hogy az ő jelenlétükben történjék meg a történelmi jelentőségű tett, amikor koronáját, országát, népét a fő pátrónánk, a mi igazi égi édesanyánk anyai szeretetébe helyezi, hogy ő vigyázza tovább. A krónikák nem jegyezték fel, hogy valaki is szót emelt volna a felajánlás ellen. Ebből arra következtethetünk, hogy mindenkinek ez volt a meggyőződése, hiszen amikor a király elvesztette fiát, megjegyzem, Szent Imrét is olyan "vadkan" ölte meg, mint más történelmi nagyjainkat, csak isteni hatalomra bízhatta az ország jövőjét. Ez a felajánlás akkora jelentőségű tett volt, hogy azt csak a nagy hagyományra épült Mária tisztelettel magyarázhatjuk meg. Valójában Európában is akkor kezdődött a határozott Mária tisztelet, amikor a magyaroktól ezt látták és eltanulták, jóllehet a Nyugat ezt a mai napig nem akarja tudomásul venni. Pedig nagy templomaik, így a Reimsi dóm és a párizsi Notre Dame is Mária tiszteletére épültek, mégpedig a régi szentélyek helyére, ami összefüggésben áll a már említett inkulturációval.

Az ember valaha a teremtett világ nagy erőiben vélte felfedezni Istent, pl. égitestek, tűz, víz, föld. Ezt megtiltották neki, miközben ma már a Jordán, és más folyók vizét árulják csodatévő szerként, forrásoknál alakultak ki a búcsújáró helyek. Amit korábban pogány szertartásként tiltottak, később kegyhelyként engedélyeztek.
Erre már én is gondoltam, hiszen amit mond, az érdekes és igaz. Ne feledjük, hogy a Nyugat mennyi rosszat fogott rá a magyarságra, mennyi valótlanságot állított be rólunk igaznak.

Gondolt-e arra, hogy a XVII. században Csíksomlyón házfőnökként is szolgáló neves tudós, Kájoni János ferences szerzeteshez hasonlóan maga is foglalkozzon a rovásírással?

Mindig sajnáltam, hogy nem tudtam gyorsan lejegyezni, ha valami érdekeset hallottam a rádióban, ezért elhatároztam, hogy megtanulom a gyorsírást. Kaptam is egy tankönyvet, amiben szerepelt, hogy a gyorsírásnak mekkora rokonsága van az összerovással. A gyorsírást megtanultam, a rovásírás elsajátítására azonban már nem maradt időm. A magyar gyorsírás tökéletességére egyébként jellemző, hogy a nemzetközi versenyeken, ahol a résztvevők az adott szöveget saját nyelvükön írták le, minden alkalommal a magyarok nyertek.

Szakács Gábor

Fénykép: T. Szántó György

Magyar Demokrata 2010/47.


Link


A Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára:Attila hun királynak és feleségének, Rékának
  2015-08-03 05:45:50, hétfő
 
 




Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Hogy ne legyen nehéz az iskolatáska
  2015-07-01 06:38:04, szerda
 
  Mivel csaknem negyven évig tanítottam, szeretnék ajánlani néhány játékos gyakorlatot, amellyel megkönnyíthetjük első osztályba készülő gyermekeink, unokáink iskolakezdését, ha nyáron naponta elvégzünk egyet-egyet belőlük. Nem igényelnek drága felszerelést, csupán némi időt, türelmet, papírt és színes ceruzát.

Játsszunk a színekkel! Figyeltessük meg, milyen színek vannak a környezetünkben, kérdezzük meg, melyek tetszenek a gyermeknek legjobban, melyek legkevésbé, és miért. Jó emlékezet fejlesztő, ha 4-5 színes papírcsíkot teszünk elé, megfigyeltetjük, hogy milyen sorrendben következnek egymás után, majd letakarjuk a csíkokat és megkérjük, mondja el a színeket egymás után. Például: az első a zöld, második a sárga... stb. Balról jobbra haladjunk, a latin betűs olvasás iránya szerint.

Figyeltessük meg a tárgyak formáját, nagyságát. Például a tányér kerek, az asztal szögletes. Miben hasonlít a labda és a tányér? Miben különbözik? Először mindig a hasonlóságot kérdezzük!

Könyvekből, ceruzákból, poharakból, kanalakból, bármilyen tárgyból tegyünk többet egymás mellé. Melyik kisebb, nagyobb, magasabb, alacsonyabb, hosszabb, rövidebb... ?

Rajzoljunk olyan arcokat, vagy tárgyakat, amelyekről hiányzik valami, például a fül, vagy az asztal lába. Vegye észre és egészítse ki a gyermek ezeket a hiányokat.

Készítsünk "hibás" rajzokat, például lufik szállnak a ház kéményéből, szögletes a kerékpár kereke. Kérdezzük meg, hogy mi a hiba, igyekezzünk elérni, hogy a gyermek mondatokban válaszoljon, ne elégedjünk meg az egyszavas feleletekkel.Itt az ideje, hogy mi is felhagyjunk az idegen szavak használatával, a szép és gazdag magyar nyelv szavait használjuk!

Nagyon jól fejleszti a megfigyelő készséget és az emlékezetet a "Mi változott?" játék. Tegyünk 5-6 tárgyat az asztalra, figyeltessük meg alaposan, majd kérjük meg a gyermeket, hogy hunyja be a szemét, vagy forduljon el. Néhány tárgyat ekkor elveszünk, majd megmutatjuk neki a maradékot, és megkérdezzük, hogy mi hiányzik? Nehezebb, ha a tárgyak sorrendjét változtatjuk meg, vagyis a tárgyak eredeti helyére kell visszaemlékeznie.

Jól fejleszti a hallási megfigyelőképességet a "szóbújócska". Megegyezünk egy szóban, például "alma". Elkezdünk egy történetet mesélni, és a gyermeknek tapsolnia, dobbantania stb. kell, amikor az alma szót hallja. Nehezíthetjük azzal, hogy növeljük a megfigyelendő szavak számát. Ugyancsak a hallási figyelmet fejleszti, ha négyet-ötöt különböző ritmusban tapsolunk, koppantunk, dobbantunk és a gyermek utánozza ezt.

Ha még nem tudja, feltétlenül tanítsuk meg a gyermeknek, melyik a jobb és a bal keze. Balkezest semmiképpen ne szoktassunk át jobb kézre, a balkezesség nem betegség, az átszoktatás viszont nemkívánatos tüneteket okozhat. Üljünk le mellé, (ne vele szemben), és beszélgessünk, hogy mi van a szobában tőlünk jobbra és balra. Asztalra kirakott tárgyakat helyezzen el jobbra vagy balra és fogalmazza is meg: "jobbra teszem a könyvet, balra teszem a ceruzát", stb.

Számláljon a gyermek tárgyakat tízig. Összeadni, kivonni nem kell! Gyakoroljuk a "több, kevesebb, ugyanannyi" tárgy felismerését. Például kiteszünk az asztalra négy kanalat és három villát. Megkérdezzük melyik a több, melyik a kevesebb. Tegyen a villához annyit, hogy ugyanannyi legyen, mint a kanál. Ugyanezt jól lehet gyümölcsökkel, játékállatokkal is játszani.

Játsszunk a ruhákkal, tegyünk ki mind a négy évszaknak megfelelő ruhákat egy halomba, és a gyermek válogassa szét évszakok szerint. Beszélgessünk az évszakokról, fogalmazzuk meg közösen az évszakok jellemzőit! Beszélgessünk a napszakokról, a napszakokra jellemző cselekvésekről. Nézegessünk képeskönyveket, milyen napszak lehet a képen, milyen évszak lehet a képen, miből tudjuk megállapítani?

Vágjunk képeslapokat vagy egyéb képeket négy-öt darabra, keverjük össze, és versenyezzünk, ki tudja hamarabb újból összerakni?

Rakjunk ki sorban képeket, amelyeket előzőleg közösen rajzoltunk, például három különféle madár, majd egy maci, majd megint madarak. Kérdezzük meg, melyik nem illik a sorba és miért? A maci, mert négy lába van és szőre stb. Ugyanezt lehet színekkel, mértani formákkal, élőlények és nem élőlények váltakoztatásával és még sok változatban játszani.

Mondjunk rövid történeteket, meséket, a gyermek ismételje el. Úgy is lehet, hogy csak a neveket ismétli el, vagy egyéb szereplőket, például állatokat. Kérdezzük meg, ő mit tett volna a történet egyes helyzeteiben? Mondjunk befejezetlen történeteket, a gyermek fejezze be ezeket.

Fontos, hogy mindig legyen üres papír és színes ceruza az első osztályba készülő gyermek közelében, de ne legyen kötelező rajzolnia.

Mindezeket nem erőltetve, hanem játékosan, vidáman, türelmesen végezzük. Csak dicsérjünk! Cseréljünk szerepet, engedjük meg, hogy ő is tanítson minket ugyanezekkel a játékokkal.

A magyar rovásírás betűi is nagyon jól használhatók iskola előtti fejlesztésre. Fontos, hogy ebben az időszakban még ne betűknek, hanem rajzoknak nevezzük a rovásjeleket. Az általános iskola 3. osztályának elvégzése után kezdjük csak betűként, hangértékkel tanítani.

3 példa a feladatokra, ezekhez hasonlót a szülő, nagyobb testvér is készíthet:




1. kép: Színezd pirosra azt a szirmot,
amelyen ugyanolyan rajz van, mint a virág közepén!




2. kép: Keresd az ugyanolyan rajzokat,
mint ami középen van, kösd össze!




3. kép: Kösd össze ugyanúgy a pontokat,
ahogyan a mintán látod! Használj színes ceruzát!

A példák a Fejlesztő feladatok rovásírással 5-9 éves gyermekeknek című füzetemből származnak.

Friedrich Klára és férje, Szakács Gábor írásait a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapján olvashatjuk.

A FORRAI SÁNDOR ROVÁSÍRÓ KÖR HONLAPJA :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Rovásírásos úrasztali edény;Rovásos kő a Mecsekben
  2015-05-01 21:53:37, péntek
 
  A Confessio, a Magyarországi Református Egyház folyóirata 2003/1. számában egy rovásírók számára rendkívül ígéretes cikk jelent meg. A cikket dr. Pápai Szabó György református lelkésztől kaptam fényképek nélkül, a cikk írója: dr. Tenke Sándor, teológus, református lelkész.

Hosszú idő óta kerestem fényképet a tálról, végül az itt láthatókat köszönöm Gimesi Zsuzsanna református lelkésznek és a Confessio folyóirat szerkesztőségének.

Idézetek dr. Tenke Sándor cikkéből, részint szó szerint, részint tömörítve:

Rovásírásos úrasztali edény

Prím Zoltán hajdúböszörményi születésű (1932) ötvösművész, a magyar ötvösművészet jelentős alakja, 1987-ben egy rendkívüli úrasztali kenyérosztó tálat alkotott. A műalkotás tervezője és készíttetője dr. Szendrey Gábor debreceni (volt hajdúhadházi-téglási) fogszakorvos, a marosvásárhelyi vártemplomi eklézsiának ajándékozta (ahol megkeresztelték és ahol konfirmált) "abbéli öröméből, hogy gyermekei: Annamária, Gábor és Márta a marosvásárhelyi vártemplom gyülekezete előtt őseik példájához híven hitüket megvallották, abban megvizsgáltattak és megkonfirmáltattak".




1. A kenyérosztó tál

Miért rendkívüli műremek a kenyérosztó tál, melynek közepén az utolsó vacsora jelenete látható? Mert minden közölni kívánt információt az ősi magyar rovásírás jeleivel fejezett ki a művész által a tervező-adományozó. A hun-magyar rovásírás kilenc fajtája közül - egy Marosvásárhelyt talált kéziratról rekonstruált - a marosszéki változatot használja a művész. Így a sárgaréz tál peremén a székely rovásírás marosszéki változata betűinek felhasználásával domborította ki a mester két sorban a János evangéliuma 17. részének 4. versét: "Én dicsőítettelek téged e [a] földön: elvégeztem [elvégezvén] a munkát, [a]melyet reám bíztál, hogy végezzem azt".




2. A tál rovásírásos szövege

A tál méretei a számokkal kapcsolatos jelképrendszert tükrözik. Takács Béla, a debreceni Református Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum volt igazgatója, a Reformátusok Lapjában az úrasztali edényről írt cikkében (1987. november 22.-i szám) a következőképpen mutatja be az összefüggéseket: A tál átmérője 34,4 cm, "vagyis ez utal egyrészt a Szentháromság személyeire [3: isteni tökéletesség], másrészt a négy évszakra és a négy égtájra [4: a világ teremtése, a négy égtáj]. A Nap, amelynek 32 sugara van, erdélyi jelkép. A tál súlya 666 gramm, a Jelenések Könyvéből ismert szám. A rovással írt betűket és szimbólumokat elválasztó mezőknél a 3-as és az 5-ös szám szerepel, míg a mezők 14 milliméteresek a külső sorban, ami emlékeztet a 14 stációra, Jézus szenvedésének állomásaira. A belső mező oldalai 16 x 18 milliméteresek, ahol a 16 a világegyetem rendjét szimbolizálja. Összefüggés mutatkozik a 18-as számnál, amely a 2 x 9-re, a Hegyi Beszédben felsorolt kilenc boldogságra, és a Lélek kilenc ajándékára utal."

A bővebb ismertetés és a rovásírásos szöveg elemzése, a betűk párhuzamainak bemutatása a készülő Megfejtések könyve II. című kiadványomban lesz olvasható.

A képek szintén a Confessio folyóiratból származnak.

Friedrich Klára


Link


Rovásos kő a Mecsekben

2015 februárjában kaptunk levelet Resitcky Gergely környezetmérnöktől, melyhez két fényképet is mellékelt. Nagyon megörültünk ezeknek, mert egy szép eddig ismeretlen rovásfeliratot és egy rovásos névjelet hordozó nagy kő fényképei voltak. Gergely a feliratos követ a Mecsekben vette észre. A betűk mérete kb. 3 centiméter.

Többször felment a hegyre jó felvételek készítése érdekében, volt amikor 20 centiméteres havat takarított el róla.





1. kép: Rovásfelirat a Mecsekben
Fényképezte: Resitcky Gergely

A kő nagy méretű, egyik oldala csaknem 180 centiméter és legurulhatott fentebbről, mert a felirat fejjel lefelé látható rajta. Nehéz, ketten sem tudták megfordítani, így nem tudhatjuk, nincs-e rajta további felirat.

Resitcky Gergely fényképei alapján vázlatot készítettem négy változattal a lehetséges hangértékekről, olvasatokról.




2. kép: Néhány lehetséges olvasat vázlata
Készítette: Friedrich Klára

Az 1/a. változat alapján Gergely a CSÁSZTAIAK megfejtést adja. Császta Baranya megyei település, 1947 óta Szászvárhoz tartozik.

Bár a felirat C betűvel kezdődik, de több olyan 17. századi hiteles régi ábécét ismerünk, melyben felcserélték a C-t és a CS-t (vagy véletlenül, vagy mert így használták), ezért Gergely felvetése lehetséges.

A kővel kapcsolatban még további vizsgálatokra van szükség, az eredményekről beszámolok. Örvendetes, hogy új rovásfelirattal gyarapodtunk Resitcky Gergelynek köszönhetően.

Friedrich Klára


Link


A FORRAI SÁNDOR ROVÁSÍRÓ KÖR HONLAPJA :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Csalások, hamisítások...
  2015-04-19 12:31:25, vasárnap
 
  A magyar rovásírás a hagyományőrzés legnemesebb formája, szoktam írni.

Pontosabban, lehetne. De nem lehet, mert a politika és az anyagi haszonlesés tönkreteszi, sárba húzza, botránnyá silányítja őseink nemes hagyatékát.

Csalások, hamisítások, hazugságok, félrevezető tartalmak jelennek meg a Rovás.info honlapon Forrai Sándorról, Szakács Gáborról, személyemről és mindazokról, akik nem voltak hajlandók elfogadni a szkíta-hun-avar-magyar rovásírásnak az arámi- kazár írásból való eredeztetését, vagy az x, y, w, q rovásjelekkel való felhígítását.

A Rovás.info szerzői hazugságokkal, félrevezetésekkel torolják meg, hogy az általuk készített, rovásírásunk eredetét, betűit meghamisító Unicode szabványtervezetet elutasították a Szondi Miklós által szervezett solti rovás értekezlet résztvevői.

Szakács Gábor író, újságíró elleni támadásaik részint politikai hátterűek, mert 20 éve megbecsült munkatársa a keresztény, konzervatív Magyar Demokrata hetilapnak. Legutóbbi durva támadásukat is éppen az váltotta ki, hogy Szakács Gábor a Magyar Demokrata 2015 március 25-i számában megvédte a hunokat az Ammianus Marcellinus féle véleménytől. Másrészt a Rovás.info szerkesztői attól rettegnek, hogy Szakács Gábor helyi készítésű, hagyományőrző rovásírásos helységnévtábla állításai veszélyeztetik a fém táblákkal szerzett hasznukat.

A rovásírás tankönyvem elleni támadásuk, lejáratásuk oka szintén egyértelműen az anyagi haszonszerzés, a kiszorítósdi.

Ugyanakkor a Rovás.info "szerzői" anyagaik, fényképeik, adataik, ötleteik nagy részét a mi könyveinkből, honlapunkról, szervező munkánkból (versenyek, hagyományőrző-faragott rovástáblák állítása, szakirodalom és még hosszan sorolhatnám...) "szerzik". Saját, tehát nem másoktól átvett írásaikban megjelenő elképesztő hibákról, főként a számírással kapcsolatban, gyakran kapunk olvasói leveleket, de ezeket mi nem használjuk fel ellenük. Helyszíni, könyvtári kutatásokat a Rovás.info szerkesztői nem folytatnak, jól megélnek a világhálós adathalászatból, lejáratásokból.

A Rovás.info szerzői legutóbbi kirohanásukban azt állítják, hogy Szakács Gábor a Csángóföldön tett rovásírás népszerűsítő útján az 1-es képen a nyíllal jelzett helyen B helyett D-t írt és balról jobbra halad a szöveg. A nyíllal jelzett betű azonban egyértelműen B, a szép mondat pedig hagyománykövetően jobbról-balra halad.




1. kép




2. kép

A 2. képen is látszik, hogy Szakács Gábor a jobbról-balra haladó írást oktatja. Ezt a képet azonban nem tették közzé a Rovás.info szerkesztői, és azt sem, hogy fő "szakértőjük", Hosszú Gábor éppenséggel a nem hagyománykövető, balról-jobbra írás híve. Kettős mérce, ferdítések, félrevezetések...

A Rovás.infón megjelenő csalásokkal, hazugságokkal, hamisított tartalmakkal a továbbiakban nem kívánunk foglalkozni (hiszen egyik céljuk éppen munkánk akadályozása), esetleg csak az összegyűjtött, lenyúlásaikat adjuk közre "Más tollával..." címen, ha fontosabb dolgainkkal elkészültünk és nagyon unatkozunk. Egyelőre, ahogyan életkorunk, egészségünk és kis nyugdíjunk engedi, folytatjuk kutatói munkánkat a nagy könyvtárakban, múzeumokban, helyszíneken...

Friedrich Klára
2015/április


Link


A FORRAI SÁNDOR ROVÁSÍRÓ KÖR HONLAPJA :


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
A hunok a 9-10.-es történelem oktatásban, 2014-es tankönyv
  2015-04-14 22:10:46, kedd
 
  Attila király és népe

Valóban olyan borzalmasak voltak a hunok, ahogyan a 2014-ben megjelent Történelem munkafüzet 9-10. Kísérleti Tankönyv Ammianus Marcellinust idézve néhány sorban leírja? Vannak ennél több és más forrásaink is? Utánajártunk.





Történelem munkafüzet a 9-10. évfolyam számára
Kísérleti tankönyv, 2014

A 9. osztályosok számára készült Történelem tankönyv 101. oldalán mindössze néhány sor jelzi, hogy a hun keleti, török vagy iráni nép, amely a 4. század közepén érkezett a Kárpát-medencébe. A hun népről nagyon keveset tudunk, nyelvüket nem ismerjük - írja és mindössze négy hun szóra hivatkozik, de ezeket sem sorolja fel. A világtörténelem egyik döntő ütközeteként nyilvántartott catalaunumi, hun-római csatát nem is említi, csupán egy időponttal jelzi, majd rögtön Attila halálával zárja a visszatekintést. A világtörténelem egyik legjelentősebb nemzete, a hunok iránt érdeklődő tanuló ebből bizony nem sokat tud meg, de talán jobb, ha meg sem jegyzi az ott olvasottakat, hiszen a 102. oldalon utolsó királyukat, Odoaker-t ugyanis germán (!) vezérként említi, akárcsak a Wikipédia.

Ekkorát nem lenne szabad tévedni egy tankönyvben! Ugyanis a hun Balambér, Uldin, Roga, Edikon vérvonal sarja volt, aki 493-ban hunyt el a Nyugat-Római Birodalom királyaként és ezzel ért véget a terület rómainak nevezett időszaka. A munkafüzet készítői bőségesen válogathattak volna a hunokat elismerő szövegek és előnyös ábrázolások közül is.

A történelmi tényeket tekintve, az esetleges magyar elfogultságot kizárandó a sváb származású Fischer Károly Antal (1838-1926) több évtizedet szentelt életéből a rovásírás kutatásának, mivel a hun-magyar folytonosságot ezen a szakterületen kereste. Egyébként ezért nem szerencsés a rovás- helyett csupán a magyar írás kifejezés, hiszen a hunok már korábban is ugyanazt használták, mint később a magyarnak nevezett népcsoport. Fischer, eredetileg 1889-ben kiadott A hun-magyar írás című könyvének előszavában írja: "...a színarany az marad akkor is, ha a tyúk kaparja ki, nem szükséges, hogy tudós találja meg, hogy értéke legyen". A kutató, noha nem kapott támogatást sem a Magyar Tudományos Akadémiától, sem az akkori magyar kormánytól, saját költségén utazva, mindenről személyesen győződött meg. Foglalkozott a nagyszentmiklósi aranylelet és más rovásírásos emlékek megfejtésével, közérthetően összefoglalta sajátosságaikat, vizsgálta Attila király ábécéjét és a róla szóló koholmányokat. Elutazott a svájci Hunok-völgyébe (Val d'Anniviers), hogy a helybéli néphagyomány, valamint a házak gerendáiba vésett rovásemlékek alapján tájékozódjon.

Hogy milyenek voltak a hunok, arról Kiszely István antropológus írt 2001-ben megjelent A magyar nép őstörténete című könyvében (Magyar Ház Kiadó). Theodóziosz bizánci császár két hun főember, Edikon és Oresztész követjárása után maga is követeket küldött a hun uralkodóhoz, mely csoport tagja volt Priszkosz rhétor Kr. sz. 448-ban. Az ő leírásából maradt ránk több részlet kordokumentumként, ezekben a hun uralkodó vendéglátását, a közemberek baráti viselkedését írja le rendkívül előnyösen, ahogyan Attila fából épült palotáját is. Ez az építkezés nem vallott sátorlakó, állandóan vándorló életmódra, ahogyan az útközben látott lakosság állandó falvai sem. Onogesius nem véletlenül fogalmazza sajátosan, hogy inkább élne szolgaként Attilánál, mint szabad előkelőként a rómaiaknál. Egy kegyetlen, vérszomjas uralkodó aligha kaphatott volna ilyen dicséretet.

A megmaradt gúnyrajzok és iratok persze évszázadokig nem így ábrázolták a hun uralkodót. Fején szarvakkal, visszataszító, szinte állatias arccal igyekeztek őt holtában is ellenszenvessé tenni. Sajnos az Attila, Isten kardja (1993) című rockopera is szakadt rongyokban, őrjöngve ugra-bugráló hordának mutatta a hunokat.

A fő kérdés mind a mai napig, hogy lehetett-e köze a hunoknak és Attilának a magyarokhoz? Gúnyolása ellenére a székelyek az ő utódaiknak tartották és tartják magukat. A Képes Krónika, Oláh Miklós püspök, a 16. században élt Heltai Gáspár protestáns lelkész, műfordító, Szenczi Molnár Albert lelkész, nyelvtudós (1574-1634), a költő Csokonai Vitéz Mihály, valamint a költő és hadvezér Zrínyi Miklós dicső elődként írta le e népet és Attilát.

A hunok jelentőségét mutatja, hogy a népvándorlás kezdetét Kr.u. 375-től számítják, amikor a hunok átlépték a Volgát, korabeli nevén Etilt. Végcéljuk a Kárpát-medencébe történő visszatérés, ami egyben a világtörténelmi korszak befejezését is jelentette. Már említettük a másik jelentős, hunokhoz kapcsolódó történelmi tényt, amikor Attila leszármazottja, Odoaker 476-tól volt a Nyugat-római Birodalom királya. Sajnálatos véget ért, amikor jóhiszeműen békekötésre indult Nagy Teodorikkal, aki a hun uralkodót feleségével és ifjú fiával (!) együtt felkoncolta. Gyilkosai nem sokáig örülhettek diadaluknak, mert a Nyugat-római birodalom, benne Itáliával, darabjaira hullott.

Nem kevésbé izgalmas kérdés, hogy ismerjük-e a hunok nyelvét szókincsét? Napjainkban is tapasztaljuk, hogy ez utóbbi, valamint az ismeretanyag gyorsan változik, főleg a fiatalok körében. Ennek bizonyítéka, hogy Friedrich Klára még általános iskolai tanárként egy szókincsvizsgálat keretében kérdezte meg, mit jelent a szén szó. Erre az osztály tanulóinak túlnyomó része már nem tudott válaszolni, hiszen nem azzal fűtenek a szülei.

Annak idején persze nem ez volt a módi, mert a saját nyelv volt az összetartozás egyik meghatározó ismérve. A középkorban a három részre - Habsburg és török fennhatóság, valamint Erdély - szakadt ország magyarságát saját nyelve tartotta össze. Jellemző, hogy amíg a királyi Magyarországnak a Habsburg uralkodó latinul vagy németül, addig a török szultán az elfoglalt területre magyarul küldött levelet.

Mindez még szembetűnőbb a rovásírás szó újabb változattal történő lecserélésével, ezzel kapcsolatban a Történelem tankönyv egy másik alapvető tévedést is tartalmaz. A magyarok rovásírását föníciai eredetűnek tartja török átvétellel. A súlyos tévedést bizonyítja, hogy a türkök csupán a Bilgekagán-Kültegin testvérpár színrelépésével használták először a Kr. u. 732-ben és 735-ben állított síremlékeiken. Kézai Simon, IV. (Kun) László udvari papja a rovásírást hunnak, Szabó Károly nyelvész a 19. században hun-székelynek, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjai, valamint tucatnyi nyelven beszélő Szentkatolnai Bálint Gábor tudós, utazó, kutató hun-magyar írásnak nevezte. A rovásírás szóösszetételt elsőként a kolozsvári Mátyás szoborcsoport alkotója, Fadrusz János tette közzé az 1900-as évek elején. Ilyen jeleket figyelt meg az első magyar régésznő, Torma Zsófia, az 1870-es években az erdélyi Tordoson folytatott ásatásai során feltárt Kr.e. 6.000-3.000-ig tartó műveltség újkőkori leletein.

Az eddig legkorábbi rovásjeles emléket az erdélyi Alsótatárlakán sírfeltárás során találta 1961-ben a magyarul is beszélő román régész, Nicolae Vlassza. Másolatban az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban kiállított korong a legkorábbi írásbeliség emléke. Ennek ellenére Hoppál Mihály - Jankovich Marcell - Nagy András - Szemadám György Jelképtár (1990) című kötetében úgy fogalmaznak, hogy "...az arámi betűsírásból fejlődhetett ki, szogd közvetítéssel, talán türk rovásírás mintájára...". Csak az a bökkenő, hogy betű összerovása csak a magyarral rokon, egymással jogfolytonos szkíta, hun, avar népcsoportoknak volt, márpedig a tatárlakai korongon ez is található. Ilyen emléket eddig más népektől, így az etruszkoktól, germánoktól, türköktőlnem is találtak, arról nem beszélve, hogy a legrégibb arámi írás csak Kr.e. 900-ból származik. Ez jóval későbbi a szkíta írásnál és a tordosi műveltségnél.

A kutatók és oktatók magyar írásnak mondják a rovásírást, ha annak eredetét, latin betűs írástól való különbözőségét, és nem jellegét akarják kiemelni. Ha viszont a magyarok elődeinek, őseinek írásaként határozzuk meg, akkor rovásírást említünk, ami a tevékenységre is utal. A UNICODE-ba Old Hungarian néven került, nyilvánvaló, hogy az Old nem kihalt, hanem régi magyar írást jelent.

A magyarság és eredeti írásának ősiségét a hivatalos álláspont tagadja, helyette került előtérbe politikai megfontolásból a közép-keleti, kazah kapcsolat, eredet. Ennek célja annak elhitetése, hogy a hun-magyarok nem egyedüli honfoglalókként érkeztek (vissza) a Kárpát-medencébe, ahol őket velük rokon népek fogadták békésen. Az ősi történelem minden alapot nélkülöző átírásának célja, hogy a magyar honfoglalókkal érkezőket is őshonosnak tüntethesse fel. A másik cél pedig nyilván az, hogy a magyarság ne ismerhesse meg tényleges történelmét, eredetét, múltjának végtelen mélységeit.

Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2015/12

A hunokat és így a magyarságot is súlyosan sértő tankönyv részletre az Isztambulban élő Ferenczi Ebubekir Hodzsa (tanító) hívta fel a figyelmünket, köszönet érte.




Attila a Képes Krónikában


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Emlékezés Fülöp Júlia szászvárosi helytörténészre
  2015-02-27 21:32:34, péntek
 
  Friedrich Klára : Ő már Torma Zsófiával beszélget...

Emlékezés Fülöp Júlia szászvárosi helytörténészre


Torma Zsófia erdélyi régésznő emlékének fenntartását, életének, munkásságának kutatását hatalmas csapás érte, mivel 2014 október 24-én elhunyt Fülöp Júlia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szászvárosi elnöke, helytörténész, Torma Zsófia kutató, foglalkozását tekintve gyógyszerész. A Hunyad-megyei magyar közösség is pótolhatatlan szervezőt vesztett. Nagy anyagot gyűjtött Torma Zsófiáról, különösen korabeli anyagai értékesek. Évtizedek óta folytatta kitartó küzdelmét, hogy Torma Zsófia szászvárosi házára visszakerüljön a régésznő emléktáblája, sajnos hiába, pedig egy kis anyaországi hátszéllel biztosan sikerült volna.

Mindent tudott Hunyad megye és Szászváros történetéről, nagy személyiségeiről, többek között gróf Kun Kocsárdról, aki hét évig volt az osztrákok fogja s egész vagyonát szászvárosi iskolák építésre fordította.

Fülöp Júlia mindezt felelősségteljes munka, háztartás, Szászváros művelődési eseményeinek szervezése és az utolsó években egyre súlyosbodó betegség mellett végezte. Nem kényelmes, mindennel felszerelt tudományos kutatói állásban, ahol a doktor uraknak és hölgyeknek szorgalmas hallgatók hordják össze a szakirodalmat, mégsem tesznek annyit a magyarságért és a tudományért, mint a szászvárosi gyógyszerésznő. Így Fülöp Júliának nem volt ideje összerakni, megírni mindazt, amit tudott, aminek megírását csak tervezte.

Hogy nem volt ideje összerakni, megírni gyűjtött anyagát, ez az egész Kárpát-medence művelődéstörténetének nagy vesztesége. Ezért felelősek a hivatalosságok az anyaországban is, akik nem értékelték, támogatták munkáját, míg valamiféle finnugor rendezvényre 150 milliót, valamiféle türk-kazak rendezvényre pedig 70 milliót adott néhány éve a kormányzat. Mindaz a magyar szellemi érték, amelyet Júlia összegyűjtött, s amelyet át tudott volna adni némi kis magyarországi felkarolással, mindörökre elveszett. Ezt az anyagot csak ő tudta volna megírni, mert ő gyűjtötte, az ő szívének, hazaszeretetének kötőanyaga kellett volna hozzá, hogy egésszé váljon.

A szakmai gőgjükbe burkolózó tudományosságok nem láttak el a szászvárosi gyógyszerésznőig, mint ahogyan 150 éve sem láttak el Torma Zsófia Szászvárosban összegyűjtött tordosi régészeti anyagáig, inkább a szibériai, lappföldi, meg a mongol fenyéren bolondgombától ugrabugráló sámánokért rajongva szolgálták, szolgálják idegen uraikat.

Lehet majd a szakdolgozatot íróknak, történészeknek Fülöp Júlia papírjai között kotorászni (ha egyáltalán...), de amit tudott, annak 90 %-át idő, pénz, hivatalos érdeklődés és támogatás hiányában magával vitte. S talán jól is van ez így, ezek a vörösdiplomás, dilettánsozó hivatalosságok és ez a király minden új - hol finnugor, hol török-mongol-kazár-kazak divatú - ruhájáért őrjöngve lelkesedő nép nem is érdemli meg a Torma Zsófiákat, Fülöp Júliákat.

Egyetlen díjáról tudok - remélem tévedek, és több van - 2012-ben az országos EMKE gyűlésen Kun Kocsárd díjban részesült.

Szakács Gábor a Magyar Demokrata 2002/19. számában említette munkásságát, Az első magyar régésznő c. írásban. Honlapunkon (www.rovasirasforrai.hu) a KITEKINTŐ rovatban is olvasható ez a cikk és az Emlékezés Torma Zsófia régésznőre a Hunyad-megyei napokon c. írásom, melyben több fénykép látható Fülöp Júliáról. Ugyancsak honlapunkon a FORDÍTÁSOK rovatban lévő angol nyelvű írásom végén, így némileg külföldön is értesülhettek tevékenységéről.

Az itt mellékelt fénykép az ő egyik kis füzetéből való, egy általa szervezett rendezvényen, Torma Zsófia rokonával.






A Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja :


Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 159 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 20289 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1393
  • e Hét: 9916
  • e Hónap: 292456
  • e Év: 1744315
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.