Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak, amit ő tesz velem. ... Ballán Mária
1957.12.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
Búcsú Tomory Zsuzsa magyarságkutatótól
  2016-11-07 21:12:46, hétfő
 
 


Fényteremtés harangszava. Kakasd, Tolna megye

Tomory Zsuzsa tanulmánya - A MAGYAR ŐSVALLÁS: ŐSKERESZTÉNYSÉG


Link


Friedrich Klára búcsúztatója:







Búcsú Tomory Zsuzsa magyarságkutatótól

November szomorú hónap. Halottak Napjával kezdődik, 1956-os forradalmunk leverése is novemberben történt, ebben a hónapban hunyt el a világ első régésznője, a magyar Torma Zsófia. És most, november 6-án Tomory Zsuzsa magyarságkutató, példaképünk, jó barátunk is eltávozott közülünk.

Hogy ki is volt Ő, mit tett le a magyarság asztalára, azt Szakács Gáborral több vele készített beszélgetésünkben és írásunkban foglaltuk össze. Az egyik olvasható honlapunkon (www.rovasirasforrai.hu ) a Kitekintő Rovatban, A nyelv és a néprajz fontossága címmel. Gábornak ez az írása az Arany Tarsoly 2009 júniusi számában jelent meg.
Link




TOMORY ZSUZSA

Ugyancsak ő készített Zsuzsával beszélgetést az Ősök és írások c. könyvünk számára, 2008-ban. Ez a http://mek.oszk.hu/12300/12329/12329.pdf elérhetőségen olvasható, a 200. oldalon kezdődően. Itt látható Zsuzsa 1966-ban készült fényképe kisfiával.Link

Szintén honlapunk Fordítások rovatában található Zsuzsa gyönyörű írása angol nyelven: Where the magyar storks winter...(Ahol a magyar gólyák telelnek...)

Onody Gyula barátunk a Polgár Info-ban tette közzé Zsuzsa elgondolását Magyar Adorján nyomán egy csodaszarvas szoborról, mely a világ legszebb emlékműve lehetne: http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=28596

,,Beszélgetésünk során Magyar Adorján egyszer elmondta, hogy a világ eme legszebb emlékművét a Gellért-hegy tetejére álmodta (abban az időben a szovjet szabadság szobra foglalt ott helyet), s az emlékmű művészi megjelenítését pontosan kidolgozta. Ott állna hatalmas termete magasan a város felett, testén hordozott égitestek, agancsainak gyújtatlan gyulladó gyertyái Eget és földet fénnyel kapcsolnák össze... A napokban olvastam a világhálón olyan - mostanában ébredező - kezdeményezéseket, melyek új emlékművet álmodnak a Gellért-hegyre. Ezt olvasva úgy éreztem, hogy elérkezett a Csodaszarvas emlékmű megteremtésének az ideje, mely fennen hirdetné ég és föld közötti kapocs szerepünket, Kárpát-medencei ősi jelenlétünket."Link

Igen, a Kárpát-medencei ősi jelenlét, Kárpát-medencei eredetünk. Ez volt Zsuzsa
alapeszméje, erre építette fel kutatásait. Ennek a gondolatnak kéne alapeszmének
lenni minden magyar számára, nem pedig a politikai meggondolásból született
finnugor-türk eredetnek és nyelvrokonságnak.

Ő szerkesztette az Amerikában magyar és angol nyelven kiadott
Magyarságtudományi Értesítő közel száz oldalas füzeteit, amelyekkel a fontos
ismeretek nyújtásán túl az amerikai magyarság nemzettudatának és magyar
anyanyelvének megtartását segítette elő. Ezeknek címlapját rovásírásos keret
díszíti. Már 1996-ban felhívta a figyelmet szógyökeinkből alakuló szóbokrainkra,
azonban kevesen hivatkoznak rá.

Honlapja: Link

http://tomoryzsuzsa.weebly.com/magyar-leacutelek.html

Műveit Botos Lászlóval közös honlapján is olvashatjuk: www.magtudin.org.Link

Végül álljon itt életrajzának néhány részlete, melyet levelei alapján állítottam össze
a Dombóvár és környéke újság számára, 2013 decemberében jelent meg a
Dombóvári Arcok sorozatban: (Az írást nem alakítottam át múlt idejűvé: F.K.)

Tomory Zsuzsa, lánykori nevén Mayer Zsuzsa magyarságkutató 1930-ban született
Budapesten, de öt éves koráig a Tolna megyei Majsa-Miklósváron élt, majd
Dombóvárra költöztek. Itt érettségizett 1948-ban s amikor egészsége engedi,
Amerikából hazajár az érettségi találkozókra, utoljára 2009-ben. Zsuzsáék háza a
Bezerédj utcában, az Esterházy alapítású gimnáziummal szemben, a fiú polgári
iskola mellett volt. Ez utóbbit nagynénje, Csekefalvy Irén alapította, nagyapja
segítségével.

Kedvenc tanára Dr. Péter Gyula számtan/természettan tanár volt és szeretettel
emlékezik a Bezerédj utcában levő evangélikus templom tiszteletes urára, Cséry
Lajosra, aki a házánál levő Bethánia teremben tartotta hetente kétszer az
evangélikus hittanórákat. Nagy hatással volt rá Dr. Vajda Zsigmond, az erdélyi
mesék kifogyhatatlan csodakútja. Balatonfenyvesi villájának kapuján rovásírással
üdvözölte a belépőket. Zsuzsa szerint vétek volna nem kiadni erdélyi
mesegyűjteményét, mely állítólag a dombóvári könyvtárban van.

Zsuzsa az érettségi után számviteli főiskolán szerzett mérlegképes könyvelői
oklevelet, később felsőfokú egészségügyi képesítést, ennek köszönhetően nyugdíjas
otthon igazgatójaként dolgozott.

1956-ban hagyta el az országot. Amerikában Bostonban ment férjhez Tomory
Zoltánhoz. Férje Sárospatakon, a volt angol internátusban szerzett angol
tudásának köszönhetően a híres Harvard egyetemen munkához jutott. Mivel az
egyetem családtagjai bejárhattak az előadásokra - igaz, vizsgát nem tehettek-
Zsuzsa a sumér tanszékre iratkozott be.

Lakhelye 1956. november 27.-től kezdődően - néhány átmeneti hét kivételével - az
U.S.A. Nyugdíjas éveit Wisconsin állam Silver Lake nevű kis falujában éli.
Három gyermeke van, akik korán megtanulták, hogy az otthon szó
Magyarországot jelenti.

A magyar nyelv és néprajz iránti korai érdeklődését Magyar Adorján
néprajzkutatóval és művelődéstörténésszel való levelezése, személyes találkozása
erősítette meg. Ő vezette be a magyar őstörténet, ősnyelv csodálatos világába és
az ő tanítása nyomán eszmélt rá tudatosan is arra, hogy a Kárpát-medence a
magyarság őshazája. Zsuzsa szerette volna az Amerikában élő magyarokban ébren
tartani magyar nemzettudatukat s az amerikaiakat is megismertetni a magyar
történelemmel, néprajzzal, ezért létrehozta a kétnyelvű (magyar-angol)
Magyarságtudományi Értesítő című füzetsorozatot, majd a Magyarságtudományi
Intézet alapgondolatát, melynek irányítását később a (jelenleg New York államban
élő,) simontornyai születésű Botos Lászlónak adta át.

Könyvei, írásai jelentek meg, többek között a Kezdeteink, Szerves magyar
nyelvtudomány, Égen menő szép madár, Karácsony, A Hét Vezér nevének
kapcsolatai, Az Artur legendakör kapcsolatai magyar és angol nyelven s a
Magyar-angol nyelv eredet ugyancsak két nyelven. Zsuzsa 2009 májusban vette át
a Miskolci Nagy Lajos király Egyesülettől a Septem artes liberales (Phs) szintű
tudományos fokozat használatára jogosító oklevelet...

Ezt még most kiegészítem azzal, hogy forradalmunk és szabadságharcunk idején
Budapesten élt. ,,Hálás vagyok Istennek, hogy részt vehettem az október 23.-i
tüntetésen"-írta.

Mi pedig hálásak vagyunk Zsuzsának a tudásért, amit tőle kaptunk és a minden
ellenszolgáltatás nélkül végzett kitűnő fordításokért.

Szakács Gáborral együtt tisztelettel búcsúzunk a reménybeli találkozásig az égi
Hunniában.


Friedrich Klára, 2016. nov. 7.






1. A Magyarságtudományi Értesítők egyik példánya





2. Tomory Zsuzsa, Szakács Gábor, Friedrich Klára 2009.
(Fénykép: T. Szántó György)





3. Tomory Zsuzsa előadása, mellette Orbán József 2012.
(Fénykép: Friedrich Klára)

A 2-es és a 3-as fénykép a Magyarok Világszövetségében készült.









A magam szerény eszközeivel én az alábbi képemmel búcsúzom Tomory Zsuzsától.
Honlapja évek óta olvasható a blogomban is.







Link












 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Az aradi tizenhárom rovásírással is
  2016-10-06 20:48:59, csütörtök
 
 




Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gábor : A lengyel vértanú
  2016-10-06 20:45:48, csütörtök
 
  MOSOLLYAL MENT VÉGSŐ ÚTJÁRA

A lengyel vértanú

Közismert, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharcot lengyel katonatisztek is segítették. Egyiküket, Mieczysław Woronieckit az aradi vértanúk után két héttel végezte ki az elrettentésre törekvő Habsburg hatalom.

A soknemzetiségű mesterséges állam­ alakulat, a Habsburg Birodalom az 1800­ as években egyre több gonddal küzdött. Hatalmát már csak úgy tudta megtar­ tani, ha határain belül az
egyes népeket egymás ellen lázította, ez az aknamunka azonban a lengyelekkel nem sikerült. Az
Európát felosz­tó Szent Szövetség tagjaként Oroszország 1831­ben éppen e nemzet ellen vívott hábo­rújában győzedelmeskedett. Az ütközetekben részt vevő Józef Zachariasz Bem, azaz Bem altábornagy később Magyarország szabadsághar­ cában vállalt szerepet, ahogy Józef Wysocki honvédtábornok és Dembinszky Henrik altábornagy.

Egy fiatal lengyel katona más utat járt be. A nemesi származású, ám akkorra vagyontalan
Woroniecki Mieczysław rövid ideig Haynau ezredében is szolgált, majd a Duna partjára, a délvidéki
Péterváradra került. Amikor itt értesült a magyar forradalom kitöréséről, ezredét elhagyva
Pestre utazott, ahol többek között Petőfivel és Jókaival találkozott. Ezután immár a forradalmárok
oldalán tért vissza a Délvidékre, s részt vett a futaki győzelemben,
amiért a független magyar kormány hadügyminiszterétől, Mészáros Lázártól kapott megbízatással
létrehozta az első honvéd vadászosztályt. 1849 júliusának végén Dessewffy Arisztid tábornok
szárnysegéde lett, és Dembinszky csapatában harcolt. Sebesülése után Bem alezredessé léptette
elő.





Ott volt a szőregi csatában, és a sán­ cok előterében egyedül végzett felderítést, amikor
közelében császári ulánusok bukkantak fel és elfogták. Ennek akkora jelentőséget tulajdonítottak az osztrákok, hogy augusztus 8­án falragaszokkal tudatták a főváros lakóival.
A szabadságharc leverése után Haynau a bosszút október 6­ára, a bécsi forradalom időpontja és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulójára időzítette. Aradon e nap
hajnalán végezték ki a magyarok oldalán harcoló, többnemzetiségű tizenhárom tábornokot, Pesten
pedig a kora esti órákban Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét.
1849. október 20­án azonban folytatódott a Habsburg megtorlás. Woronieckit egy lengyel
kapitánnyal és egy német ezredessel együtt a mai Szabadság téren lévő Újépület (Neugebaude) külső fala mellett akasztották fel elrettentésül, hogy az utca embere lássa. 24 éves volt, holttestét
később a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben temették el, síremlékét közadakozásból állították
fel a temetőben 1877. november 2­án.

A Vasárnapi Újság 1899/41. száma írta, hogy az év ok­ tóber 6 napján a gyászmisék után az új
városháza dísztermében emlékeztek a képviselők, majd a cikkíró hozzáteszi: "... Ugyancsak ebben
az időben a rendezőbizottság megkoszorúzza a kilencz vértanú, Csányi László, báró Perényi
Zsigmond és herczeg Woroniecki Miczyslaw vértanuk nyugvóhelyeit..."

A korabeli leírások szépnek, délcegnek jellemezték a lengyel fiatalembert, akinek fogságba
eséséről így tudósított az 1905­ben megjelent Magyar Vértanuk Könyvében Kacziányi Géza. Amikor
Szőregen "...lebukott lováról, s elfogták az osztrákok s a legdurvább bánásmódban részesítették a
lefegyverzettet: ütötték, köpdösték, pofozták s véresre verték s összekötözve hurczolták
magukkal."

Eleinte bánatosan viselte a fogságot, hiszen magyar menyasszonyával a hadjárat után tervezték
egybekelésüket (Más források szerint az esküvő a szöregi ütközet előtt
megtörtént.). Amikor közölték vele az ítéletet, megbékélt sorsával és
"mosollyal ajkán ment végső útjára." Ennek ismeretében hihető, hogy utolsó napi reggelijéhez
vendégül hívta hóhérát, majd együtt indultak a bitóhoz.
Ugyanott Budapest V. kerületében, a Mezőgazdasági Minisztérium Báthori utca 2. számú sarokfalán
emléktáblát helyeztek el, 2015 októberében pedig szülőhelyén, a galiciai Brzostek városában is
felavatták emlékművét.

Szakács Gábor
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
A Nagyszentmiklósi Kincs megfejtési kísérlete
  2016-10-03 22:04:42, hétfő
 
  Friedrich Klára : A Nagyszentmiklósi Kincs megfejtési kísérlete


Link




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gábor a Ma reggelben beszél betegségéről
  2016-09-22 21:43:11, csütörtök
 
  Videó : Szakács Gábor beszél a streokeról


Link

Még hat hónapig megnézhető.

Gábor könyve:



 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Szakács Gábor : Ha lecsap a stroke
  2016-08-29 16:51:22, hétfő
 
  Kedves Barátaim, Látogatóim!

Ma fejeztem be Szakács Gábor, Ha lecsap a stroke című, nekem dedikált új könyvét,
mellyel maga a szerző és felesége, Friedrich Klára ajándékozott meg. Nagy érdeklődéssel forgattam ezt a könyvet, mert Szakács Gáborhoz hasonlóan én is egy halálos betegségből gyógyultam ki, és vele együtt hirdetem, hogy mindig van remény a felépüléshez.

Szakács Gábor 2013 májusában betegedett meg és élte túl e súlyos betegséget, a szélütést, melyről Dr. Horváth Sándor így nyilatkozik:

"A 3. leggyakoribb halálok, míg a rokkantság vezető oka a világon.
Amíg az agyi keringészavarhoz némileg hasonló szívinfarktusban a betegek 10%-a marad "rokkant", de mentálisan jó állapotban és 90% visszatérhet dolgozni, addig
a strokeban 10%. Még kb. 20% tudja ellátni magát, a betegek legalább fele
valamilyen maradandó károsodást ( beszédzavar, bénulást, depressziót, stb. ) szenved."

Ez a könyv Szakács Gábor újságíró, rovásírás kutató csodával határos módon
való gyógyulásáról számol be szakszerűen,első magyarul megjelent szakmai kiadványként. Szakács Gábor leírja a betegsége tüneteit, a kórházi gyógykezeléseket,
az ott átélt élményeit, valamint felesége, Friedrich Klára rovásírás kutató, gyógypedagógus sajátságos rovásjelekkel kialakított módszerét,mely módszer alkalmazása az orvosi
beavatkozások mellett, a teljes gyógyuláshoz vezetett.

"Az élet minden területén szükséges, de betegség idején még inkább : Hinni Istenben, az orvosokban és önmagunkban!...Ebben a könyvben a lehető legszemélyesebb módon igyekeztem bemutatni mindazon jelenségeket, amelyekkel egy stroke beteg szembesülhet.
Saját tapasztalataimmal szemléltettem, hogy mely cselekvésekkel, milyen mértékű javulást
sikerült elérnem a további életemet károsan befolyásoló hatások csökkentése érdekében.
Nem állíthatom, hogy minden egyes esetre ezek a módszerek alkalmazhatók és mindenkinél hasonlóan jó tapasztalatokhoz vezetnek. Azt viszont igen, hogy saját példám bizonyítja az
említett gyógyítás sikerességét. Semmit nem írtam le, amit csupán másoktól
hallottam, magam ne éltem volna át. Ezért, ha csak egyetlen sorstársam is sikeresen tudja használni a könyvben leírtak bármely részletét, már megérte közzétenni."- írja Szakács Gábor.

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

ELŐSZÓ - Köszönetnyilvánítás
- Így kezdődött;
-Az első vizsgálatok;
- A rovásírás segített;
- Írásminták;
- Kórházon kívüli gyógyító tevékenységek;
- Olvasás, emlékezetjavítás;
- Gyógytorna;
- Képességfejlesztés;
- Étkezés;
- A rettenetes stroke;
- Dr. Mayank Goyal stroke kutató írása;
- Dr. Mayank Goyal stroke kutató írása angolul;
- Betegek nyilatkoznak;
- Híres stroke betegek;
- Újságcikkeim a kórházban és röviddel a kezelés után;
- Mi fán terem a stroke - Friedrich Klára;
- Fejlesztés rovásírással- Friedrich Klára;
- Könyvajánló;
- Fontos tudnivalók;
UTÓSZÓ

Szeretettel ajánlom mindenki szíves figyelmébe.





A könyv kapható a Magyar Menedék Könyvesházban, a Bookline, a Libri és egyéb könyvterjesztőknél.

Szeretettel,

Ballán Mária
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Elhunyt Tamás Ilonka, 104 éves felvidéki tanárnő
  2016-08-27 18:39:33, szombat
 
  Tiszteletre méltó és példa értékű életéről az alábbi írásokban is olvashatunk :

Szakács Gábor : Pozsonyi kettős


Link


Elhunyt Tamás Ilonka néni


Link


Tamás Ilonka néni példakép lett a Balogvölgyében


Link


Utolsó útjára kísérték Tamás Ilonka nénit


Link


Tamás Ilonka halálára: életműve, áldozatvállalása nemzeti hitvallás


Link





Dr. Tamás Aladárné Ilonka néni augusztus 22-én, 104 éves korában, otthonában csendesen örökre elaludt


Életrajzi film Duna TV - 2012 - "Határtalanul magyar" sorozatból


Link


Művészeti, tudományos magazinműsor Ismerjék meg Tamás Ilonka nénit, aki "református magyar, s haláláig az is marad"... Pedig üldöztetésből igencsak kijárt az idős, megtört asszonynak. Rimaszombat mellett született, tanítónak szegődött, reszlovakizációra kényszerítették, üldözték magyarsága miatt. Összesen hat államalakulat állampolgára volt, majd - miután felvette a magyar állampolgárságot újra - megfosztották őt a szlováktól. Tamás Ilonka néni 99 évesen lett hontalan, a saját szülőföldjén.




 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára:Újabb adatok az Eltüntetett őstörténetünkhöz
  2016-08-21 19:48:13, vasárnap
 
  Nem akartam ünneprontó lenni, de vagyunk egy páran ebben az országban, akik az államalapítást nem Istvánnak, hanem Árpádnak tulajdonítjuk. Árpád és fiai az életüket adták a hazáért a pozsonyi csatában, és nem hoztak be idegen zsoldosokat az országba, nem ölették meg legjobb embereiket, mint István Gizella hatására, és nem fogadtak szűzességet, mint Imre herceg mikor Magyarország vezetéséhez utódokra volt szükség.

FRIEDRICH KLÁRA ALÁBBI, RÉGEBBEN ÍRT ELEMZÉSÉNEK MINDEN SZAVÁVAL EGYETÉRTEK:

Újabb adatok az Eltüntetett őstörténetünkhöz

A Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás című könyvünkben választ kerestem arra, hogy mi magyarok miért nem használhatjuk szkíta-hun-avar őseinktől örökölt nemzeti írásunkat ugyanúgy, mint a japának, kínaiak, héberek, oroszok...

A tatárlakai táblácskák jeleivel foglalkozva ismét megbizonyosodtam azoknak a hivatalos tudomány által gúnyolt, vagy éppen figyelembe sem vett tudósoknak az igazságában, akik magyar nyelv ősnyelv voltát hirdették, többek között Horvát István (1774-1846), Sir John Bowring (1792-1872), Fischer Károly Antal (1842-1926), Magyar Adorján (1887-1978), Zakar András (1912-1986), Andrássy Kurta János (1910-) és mások, akiknek még nevét sem tudhatjuk, mert műveiket eltüntették. Ahogy mai magyar nyelvünk őse a Föld csaknem minden nyelvének, ugyanúgy írásunk is őse a Föld írásainak és nagy valószínűséggel nem is földi eredetű, mint ahogy erre már Szőke Lajos is rámutatott Az emberiség égi eredetű ábécé jelrendszere című könyvében (Faktor Bt. 2001). A gyarló egyénekhez hasonlóan azonban a gyarló népek is igyekeznek kitörölni az emlékezetükből - sőt vannak, akik az életből is - azokat, akiktől tanultak. Így törtek évezredek óta már lent Sumérben és azóta is Ázsia és Európa hálátlan népei tanító őseinkre. Nem értelmességüknél és bátorságuknál, hanem hatalmas tömegüknél és alattomos ravaszságuknál fogva sikerült letépni hatalmas darabokat országunkból és népességünkből. Még nem szavazóképes gyermekeinkkel együtt is csak kétmillióan maradtunk 2004-re és vajon ide fog-e érni idejében az Atya, vagy most is késni fog, mint Jézusnál és minket is utolsó szálig keresztre feszítenek ugyanazok, akik Jézust?

De térjünk vissza a rovásírás területére, és nézzük meg, milyen újabb adatokat tudok hozzátenni a Kárpát-medencei birtoklevélben közöltekhez!
A gyermekek félrevezetésére irányuló törekvésekkel kezdem. A "rendszerváltozás" 15 éve alatt, a polgári kormányok idején sem keletkezett egyetlen kis hajszálrepedés a hivatalos tudomány finnugor elméletének tömör bástyáján. A finnugor elmélet ugyanolyan érinthetetlen, mint a trianoni határok. A nemzeti alaptanterv 109. oldalán még mindig ez olvasható: "Gyűjtsön a tanuló szavakat a könyvtárban a finnugor nyelvrokonság bizonyítására." Az általános iskola 5-6. osztályos nyelvtankönyvében (Nemzeti Tankönyvkiadó) a finnugor-uráli fatörzs ugor ágán lógunk manysi és "chanti" levelek társaságában.

S az iskolán kívül mit talál a gyermek? Az alsó tagozatosokat célozza meg a következő két mutatós, színes kiadvány. Az egyik az Usborn Világtörténelem a Park kiadótól. A szerző Jane Cisholm, a szakértők sem magyarok. Az utolsó lapokon található a lektor, Vég Gábor neve. A könyv 1999-től már öt kiadást megért. Magyarországon kiadja a Novotrade Rt. A 25. oldalon
"hordába szerveződött törzsek" között szereplünk! Itt látható a Nagyszentmiklósi Kincs gyönyörű, kettes korsójáról a Győztes Fejedelem is, aláírása: "Bolgár lovast ábrázoló aranylemez." Bolgár és lemez!

A másik, a népszerű Tudod-e sorozat egyik tagja, 2002 táján adhatták ki. Az Érdekességek Ázsiáról kötetében tűnünk fel, illetve tagadtatunk le a Rokonaik-e a hunok? alcím alatt. "Természetesen nem" - válaszolnak a szerkesztők. "Az azonosság csak az író Kézai Simon fantáziájának szüleménye." Még jó, hogy nem tették hozzá, hogy beteges fantáziájának! Aki ezt ilyen rosszul tudja, az Koller Gábor szerkesztő és Szabó Tamás lektor. A Szalay Kiadónál jelent meg.

Azért egy felvilágosultabb tankönyvről is beszámolhatok, bár félve, nehogy gyorsan visszavonják: Bánhegyi Ferenc - Hon és népismeret az 5. osztályosok számára (Apáczai Kiadó 2002). Nála a finnugor elmélet nem bizonyított tény, hanem feltevés: "Egyes kutatók feltevése szerint a magyarok ősei is az ugorok közé tartoztak, bár erre csak a nyelvi hasonlóság a bizonyíték." S ugyanebből a könyvből két nagyon szép, igaz mondat: "Kulturális örökségünk legértékesebb, legtitokzatosabb része a rovásírás... A rovásírás, az ősi magyar kultúra híradásait elpusztították, így már csak nagyon keveset tudunk a korabeli hétköznapi életről."

Igaz őstörténetünk elpusztítása, szkíta-hun írásunk emlékeinek eltüntetése a 10-11. században kezdődött, amikor Géza és István erőszakkal nyugati kereszténységre térítette őseinket. Idegen hadsereg segítségével gyilkolták le a szkíták, hunok, avarok, magyarok népét. Máglyákon pusztultak a rovásbotok, a rovásírásos pergamen tekercsek, a fa, ezüst és arany táblákkal borított kódexek. Idegen papok gyilkoltatták le a gyógyító, tanító táltosokat, a regösöket a leprásokkal közös falvakba gyűjtötték.

Így ír erről Barczikay Klára A Nap fiai című, Argentínában megjelenő, magyar nyelvű, az újság címét rovásírással is közlő folyóirat főszerkesztője a 2000 szeptember/októberi számban, Emlékezzünk "Szent" Istvánra című cikkében: "Ilik nekünk is. Minden külföldi, belföldi lap vezércikkei csakis róla szólnak. Az államalapítóról! Arról egy szó se, hogy Géza jött vissza a Kárpát-medencébe. Arról sem, hogy neki köszönhető még Trianon is... volt, aki behozta az idegeneket a fia jogtalan hatalmának megvédésére. Azóta igyekeznek irtani és elnyomni a magyarokat. A turáni fajt.
Nekem, aki gyilkoltatott, nem lehet szent. Aki saját nagybátyját felnégyeltette, vagy másiknak kiszúratta szemeit, nem lehet szent!"

Úgy tűnik, mégis van alapja annak, hogy létezett István rovásírást betiltó törvénye. Egyik előadásunkon egy hallgató szükségesnek tartotta megvédeni István becsületét, mint államalapítóét, a törvényt pedig azzal cáfolta, hogy a tudósok szerint olyan fizetőeszköz, amely a vitatott törvényben szerepel, a "pensas" nem is létezett. Válaszomban az államalapítóhoz annyit fűztem hozzá, hogy itt a Kárpát-medencében már létezett, virult István előtt a szkíták-hunok-avarok állama. Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy ha nincs telek, nincs föld, akkor nem lehet házat építeni, a földet pedig nem István
szerezte. Nagyon egyet érthetünk Badiny Jós Ferenccel, hogy István csupán a judeokeresztény államot alapította, magyar vérben gázolva.
A pensasra akkor válaszolni nem tudtam, de azóta több történeti munkában olvastam róla. Egyet idézek: 1100-ban a tarcali zsinaton Kálmán király törvényt hozott, hogy a földesurak 100 pensa jövedelem után egy páncélos fegyverest állítsanak. (Forrás: Magyar Történelmi Kronológia, Tárogató Bt. 1998. 19. oldal)


Itt szeretném egy különös jelenségre felhívni a figyelmet. Családom római katolikus vallású lévén, minden vasárnap jártunk templomba, többek között ezért nem vettek fel egyetemre. Nem voltunk bigott hívők, a templomba járás azonban a vadkommunizmus éveiben kicsit ellenállásnak is számított. Nem voltak akkoriban zsúfolva a templomok, 1989 után azonban alig fértünk be! Aztán el is maradtunk, mert sok kommunista rontotta ott a levegőt és Pál apostol leveleit már nagyon sokszor hallottuk. A régi templomba járókról, ha összetalálkoztunk, kiderült, hogy "koppányosok". Az 1989 utáni újhitűek meg úgy védték tőlünk Istvánt és a judeokereszténységet, mint azelőtt a kommunista eszméket az imperializmustól. Hiszek a megtérésben, a bűnbánatban, de a bűnbánó imádkozzon a templom egy homályos sarkában, ne az első sorban üvöltse teli torokból, hogy "Krisztus kenyér s bor színében Úr s király a Föld felett" úgy, ahogy néhány éve az Internacionálét üvöltötte.

Kállay Ferenc, a Magyar Tudós Társaság rendes tagja, volt királyi százados, hadbíró, A pogány magyarok vallása című, 1861-ben megjelent könyvében írja: "...hogy több írásos emlékek fenn nem maradtak, az nem csuda, ha meggondoljuk, hogy nálunk, mint másutt, a pogány írások, s babonás jegyzékek a keresztény fejedelmek parancsára elégettettek, megsemmisíttettek, nevezetesen I. András parancsában meghagyatik, hogy minden magyar és idegen, ki Magyarországban lakik, fejét és jószágát veszítse el, ha scythiai nemzeti pogány hitét el nem hagyja, a pogány és scythiai nemzeti szertartásokat, a hamis isteneket el kel törleni, a bálványok pedig lerontassanak."
Debreczenyi Miklós, nyugalmazott kúriai bíró 1914-ben adta ki Az ősmagyar írás néhány hazai és oroszországi emléke című könyvét. A zseniális megfejtők közé tartozott, aki a történelmi kort is kutatta, amelyben a rovásemlék született, ezért hiteles. Az ő olvasatában a Nagyszentmiklósi Kincs 8-as számú tálkájának felirata a "Gélyse kiskán pesenyüj kenész", amellyel megegyezik Pataky László ötven évvel későbbi megfejtése. Debreczenyi Miklós is feltette a kérdést, hogy miért maradt fenn olyan kevés rovásírásos emlékünk: "...E kedvezőtlen körülmények közül nem utolsó helyen ál a keresztyén vallás behozatala, melyet a Kisfaludy Társaság 1913. február 9-i ülésén tartott remek beszédében Rákosi Jenő is úgy jellemzett, hogy az nem volt más, mint a nemzetnek rettenetes kiforgatása önmagából és amely régi írásunkra, mint a pogány műveltség egyik jelentékeny tényezőjére nézve különösen az által vált végzetessé, hogy maga után vonzotta a latin nyelv és latin írás kultuszát... amely a magyar betűkben való teljes szegénysége miatt éppen annyira alkalmatlan volt zengzetes nyelvünk szabatos kifejezésére, hogy ősi írásunk egészen áldozatul esett."

Szamosközi Istvánról, erről a nagyszerű magyarról, Bocskai István történetírójáról, gyulafehérvári levéltárosról a Kárpát-medencei birtoklevelünkben bővebben írtam. 1591 és 1593 között Olaszországban tartózkodott tanulmányúton és a firenzei nagyhercegi könyvtárban egy nyomtatott szkíta betűs könyvet talált, amelyet részletesen leírt egy 1593-ban megjelent művében. A könyvről Szamosközitől függetlenül a páduai Antonius Maginus földrajztudós is beszámolt 1595-ben kiadott könyvének Erdélyről és székelyekről szóló részletében a 162. lapon. Szintén tudott a könyvről Marcus Boxhornius, a leydeni egyetem híres történettudósa, ugyanis tőle értesül a ritkaságról Komáromi Csipkés György debreceni református pap, tanár. A szkíta betűs könyvet 1653-ban kereste Töppelt Lőrinc szász származású, egyetemi hallgató Maginus művére hivatkozva, de nem találta. Berzeviczy Albert 1820-ban szintén hiába kereste, Sebestyén Gyula kutatását pedig az I. Világháború szakította félbe.

Fischer Károly Antaltól és Sebestyén Gyulától még megtudjuk, hogy két szász származású, német ajkú kutató műveiben kétségbe vonta, hogy a magyaroknak saját írása lett volna. Egyikük, Tröstler János, a nagyszebeni Szász Egyetem tanára, aki 1666-ban megjelent munkájában azt bizonygatta, hogy a szkíták és hunok nem a magyarok, hanem a németek ősei voltak. Azt is állítja még, hogy a magyarok semmiféle írást felmutatni nem tudnak. A másik pedig az a medgyesi Töppelt Lőrinc, aki 1653-ban járt a firenzei könyvtárban, s mint tudjuk, nem találta a könyvet. Majd 14 év múlva, 1667-ben Leydenben egy latin nyelvű könyvecskét jelentetett meg, melyben azt hirdette, hogy a magyaroknak a kereszténység felvétele előtt nem volt saját írásuk. Töppelt Lőrincet ez a felfogása igen gyanússá tette előttem, s úgy gondolom, hogy a könyvet ő tüntette el. Szamosközi, Maginus és Boxhornius nem csak egyszerű könyvtárlátogatók voltak, hanem koruk legnagyobb történelem és földrajztudósai közé tartoztak, s amiről írtak, azt alaposan megvizsgálták. A könyv tehát létezett, mint ősi írásunk bizonyítéka. A szász Tröstler János könyve 1666-ban jelent meg, Töppelt Lőrincé 1667-ben. Tröstler elvitatja tőlünk a szkítákat és hunokat, Töppelt az írást. A bökkenő csak az számukra, hogy ott van az a könyv a firenzei könyvtárban. Szkíta könyv a székelyek, magyarok írásával. Töppelt tehát nagy valószínűséggel valamikor 1653 és 1667 között eltüntette a könyvet.
Itt jegyzem meg, hogy az Erdélybe telepített német nyelvű szászok gyakran fordultak az őslakosság ellen. Nem egyszer tettek panaszt a pápánál többek között Kán László (13-14. század), Erdély főura ellen, aki a magyar területeket védte az idegenektől.

A már említett Komáromi Csipkés György 1655-ben kiadott Hungaria Ilustrata című, latin nyelvű nyelvtanában értesít minket arról, hogy a debreceni könyvtárban is van régi magyar betűkkel írott könyv. Bél Mátyás, nagy tudósunk 1718 körül már hiába tudakozódott e könyv után, a könyvtárosok nem tudták számára felmutatni.
Kájoni Jánosnak a hun-magyar írásra vonatkozó 1673-ból származó jegyzeteiről Simonchicz Ince kegyes rendi tanár 1794-ben megjelent művéből tudunk. Az eredeti Kájoni írások is eltűntek.
A XVII. században durvább módszerekkel is pusztították a magyar történelem emlékeit. I. Habsburg Lipót, német-római császár, magyar király, akinek magyargyűlölete csak az elmebetegség szóval jellemezhető, körülbelül százötven gyönyörű, magyar várat, építészeti remekműveket robbantatott fel azzal az álságos ürüggyel, hogy a török ne fészkelhesse be magát. Bizonyos, hogy ősi írásunk sok emléke is elpusztult várainkkal együtt.

Fischer Károly Antal érdemeit, akiről a Kárpát-medencei birtoklevelünkben bővebben szóltam, csak a legelismerőbb szavakkal lehet méltatni. Fáradhatatlanul követte egy-egy rovásemlék nyomát. Rettegi István földrajztudósnak létezett egy kézirata, amelyben leírja nyomozását a firenzei könyvtár Szamosközi által felfedezett szkíta betűs könyve után. Fischer 1888-ban a Tudományos Akadémia kézirattárában hiába kereste ezt, "hol annak álítólag meg kelene lennie".

Jerney János (1800-1855) utazó, őstörténész, nyelvész említi Szentkirályi Márkos Dániel kéziratát a hunok régi betűiről, amelynek a Tudományos Akadémia Cornides gyűjteményében kellett volna lennie. Szabó Károly művelődéstörténész az 1860-as években, Fischer Károly Antal pedig 1888-ban hiába kereste a jelzett helyen.

Cornides Dániel történész szintén gyűjtötte a hun-magyar írás emlékeit, ezekről értekezést is írt 1791-ben. Sem Szabó Károly, sem Fischer Károly Antal az Akadémia kézirattárában már nem találták.
Horvát István (1774-1846) történész, nyelvész Rajzolatok... című 1825-ben megjelent könyvében beszámol egy múmiapólyáról, amelyet egy Neupauer nevű bécsi polgár hozott a Nemzeti Múzeum számára és amelyen "pártus-szittya" betűk vannak. Megállapítja, hogy a betűk a Csíkszentmiklósi Feliraton és Kecskeméti Réztáblán lévőkkel mutatnak rokonságot. Napjainkban a Nemzeti Múzeumban senki nem tud erről semmit.
Dr. Molnos Angéla nyelvész tanártól kaptam az adatot, hogy Táncsics Mihály (1799-1884) politikus és író hosszú évek munkájával egy könyvet írt anyanyelvünkről A legősibb nyelv a magyar címmel. Ennek a kéziratnak is nyoma veszett.

Halis István történész írja Az ősmagyarok nyomai című 1902-ban megjelent könyvében: "Az emberi ész előtt valóságos csodának tetszik, hogy a köznép megtartotta ősi írását és hagyományait, bár ezer esztendeig törekedtek mindezeket a népből kiirtani... Ennél a meglepő esetnél az a legnevezetesebb, hogy a népünk által mostanáig használt írás ugyanazonos a Babilonban kiásott pecséthenger runáival!"
Hol van ma ez a pecséthenger? És hol vannak az Iraki Nemzeti Múzeum kincsei? 2003-ban Irak amerikai lerohanása után a fosztogatók - akik képzett műértőknek bizonyultak - 170 ezer sumér műkincset vittek el. A Bagdadi Nemzeti Könyvtárat pedig kirablása után felgyújtották. (Forrás: Magyar Demokrata 2003/18.) 2004 áprilisában a Világszövetség Erdélyi Társaságából jött villámlevélben az állt, hogy a Bagdadi Nemzeti Múzeum még zárva tart, azonban megnyílik a látogatók előtt az asszír emlékeket bemutató részleg. Sumér tehát nincs többé, a történelmet bombákkal és tankokkal átírták. A sumérekről szóló könyveket pedig majd leselejtezik és megsemmisítik.




Amerikai tank Bagdadban, a Nemzeti Múzeum bejáratánál.
Magyar Nemzet 2005. 01. 17.

Fehér Mátyás Jenő Korai avar kagánok című könyvében (Buenos Aires 1972, Reprint: Fejes Imre) bemutatja egy avar kagán síremlékét, amelyet Alsó-Ausztriában találtak. A rovásírással készült feliratot, amely valószínűleg a kagán neve volt, levésték róla.
1092-ben László király megtiltotta, hogy őseink fáknál, forrásoknál, köveknél imádkozzanak, azokhoz ajándékot vigyenek. S hogy az engedetlenek ezt meg ne tehessék, pusztították őket is, a fákat, köveket, forrásokat is. Ez még ma is tart. A környezetvédelmi írásomban érintem a fapusztítást is. Eltüntették, és ma is eltüntetik feliratos köveket, pl. tászoktetői kövek, Margitszigeti Kő. Andrássy Kurta János szobrász, Pilis-kutató írja a Holtak völgye, Holdvilág-árok című könyvében, hogy számtalan követ, amelyekről rovásfeliratokat gyűjtött, rövid időn belül eltüntettek, vagy összetörtek. A Magyar Nemzetben Margittay Gábor tudósít arról (2003. június 14.), hogy az erdélyi Borberek református sírkertjéből juhlegelő lett. A lelkész összegyűjtötte a sírköveket, de egy kivételével az egészet egyetlen éjszaka ellopták.

Forrásainkat betemetik, tönkreteszik. A 4-es metró megépítése veszélyezteti budai hőforrásainkat. Sárosi Zoltántól, a Dobogó újság író főszerkesztőjétől olvashatjuk a 2002 márciusi számban, hogy Mogyoródon betemették a kristálytiszta, bővizű Hármasforrásokat és a Hungaroring VIP páholyait telepítették rájuk.

Gyűjteményemet egy verssel szeretném, befejezni, amelyet szintén igyekeztek eltüntetni a József Attila minden verse és versfordítása számtalanszor kiadott köteteiből és amelynek időszerűségét a 2004. december 5-i népszavazás adja.

József Attila: Nem! Nem! Soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!!!
Szembeszálunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s ál a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is olyan régen
És csilagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, vilámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az Égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal se,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922)



FORRÁS : Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Városunkban élt egy sárkány
  2016-07-08 19:45:30, péntek
 
  Friedrich Klára rováskutató, író, versíró, dalszövegíró, meseíró munkáit mindnyájan szeretjük,
olvassuk. Most egy mókás kis verset írt , felüdülést hozva lelkünknek, feloldva a napi monotóniát.


Friedrich Klára : Városunkban élt egy sárkány

Városunkban élt egy sárkány
nem kellett néki buta királylány
inkább betűket vésett kőbe
ő lett a könyvtárunk őre
csak azt kérte az olvasóktól
vigyék vissza a könyvet időre

Mindenki olvasott szépen
nem fészbukolt számítógépen
terjedt is a tudás nagyon
-De hát ezt már nem hagyhatom-
mérgelődött az ármányos bankár
-még a végén ér engem kár
ahol okosak a népek
ott én nagyon rosszul élek-

Felbérelte György lovagot
ki otthagyott csapot, papot
megindult a sárkány ellen
nem volt benne semmi kellem
ledöfte a könyvtár őrét
a bankár elé dobta bőrét
vérdíjával elkocogott
a bankár meg vígan kacagott
a kő könyvtárat összetörte
bankkártyával megtöltötte
a könyvtárnak összes polcát
lájkoltatta a fészbukját

Mi ebből a tanulság?
megírta a Kis Újság
ha okos akarsz maradni
a sárkányt kell szeretni!








Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
Friedrich Klára : Trianon 1920 június 4. 16.30
  2016-06-05 01:06:44, vasárnap
 
  Ne múljon el nap, hogy ne jusson eszedbe
ne boruljon úgy rád, bárhol ér az este,
hogy ne mondanád el azokra az átkot,
akik széjjeltépték Nagy-Magyarországot

S mikor imáidban szólítod az Istent
kérjed Őt naponta, adjon vissza mindent,
mert ha haragos ég mennydörög felettünk
nem találom a bűnt, amit elkövettünk

Talán egyet mégis, talán az az este
mikor négy várkapun függött Koppány teste,
hogy akkor hallgattunk, hogy akkor kushadtunk
talán ezért tört szét az Anyaföld alattunk

De van itt még más is, mikor Vazul vére
ráfröccsent a gonosz Sebösnek kezére
csak találgatjuk ki volt Sebös felbújtója
ki adott parancsot és ki volt a szolga

Az abádi révnek vize is háborog
Tonuzóba szíve lenn a mélyben dobog
azt dobogja este, azt dobogja reggel
ha hívnánk, viszajönne felmentő sereggel

Csanád tarsolyában Ajtony kitépett nyelve
viszi a királynak büszkeséggel telve
kinyújtja a markát Ajtony birtokáért
gazdag jutalmat kap a csúf árulásért

Ki kér bocsánatot az erdélyi Gyulától
ki kér bocsánatot Vatától és Záchtól
ki kér bocsánatot a felvidéki Csáktól
ki kér bocsánatot Kötöny kun királytól?

Majd ha a magyarságot a szkítákkal mérjük
ha a hunok kincsét Bécstől visszakérjük
ha kimondhatjuk nevét Szent Imre gyilkosának
akkor lesz ideje a Feltámadásnak....








Link
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Klára,Szakács Gábor  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
2016.11 2016. December 2017.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 69 db bejegyzés
e év: 1702 db bejegyzés
Összes: 21296 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6052
  • e Hét: 50366
  • e Hónap: 71243
  • e Év: 3408265
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.