Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Dücső Csaba:Nincs kegyelem VII
  2011-03-08 14:38:48, kedd
 
 
Dücső Csaba: Nincs kegyelem VII. rész -- Vége.

XIII. FEJEZET.

A gránát lecsapódott. Nyomában sötét homokoszlop bugyborékolt ki a földből hatalmas dörrenés kíséretében. Azután végigsüvített a másik gránát is. Majd a harmadik, a negyedik és így tovább... Egymás után jöttek és bukdácsolva vágódtak oda a talajhoz, hogy mindig újabb és újabb homoktömegeket csikarjanak ki, amelyek úgy ugranak elő, mint a rohamra induló bakák a lövészárokból és úgy bomlanak szét, mint Aladdin csodalámpás szelleme.

Balogh Pista a lövészárokban odahajolt Ürmösi Péterhez és a golyók sivításán, a gránátok robbanásán keresztül beleordított annak a fülébe: ,,Péter! Nem fogjuk tudni megvédeni a szorost!... Ez a tüzérségi előkészítés teljesen felőrli az ellenállásunkat!"

Péter ránézett a fiatal székely gondterhes arcára. Azután tekintete végigsiklott a lövészárok hosszú egyenes vonalán, amelyet csupa fiatal legény töltött meg! Majd odanézett a szoros két oldalán meredező hatalmas hegyekre. Ahogy összehasonlította a szoros nyílt ölét az egekbe nyúló bércekkel, nagy kétségbeesés markolt a szívébe. Vajon valóban megfogja-e tudni állítani az oláh támadást az ő akarata és ennek a sok fiatalembernek az akarata1? Lesznek-e ők épp olyan erősek, mint ezek a hegyek és be tudják-e ők tölteni azt a védő szerepet, amit ezek a hegyek betöltenek? Vajon vissza tudják-e verni az oláh hadsereget, amely már hajnal óta ostromolja a szoros bejáratát, hogy innen zúduljon be Csík megyébe és ezen keresztül egész Erdélybe?

Bumm!... Bumm!... Két gránát csapott le egymás után pár méterrel a lövészárok előtt.

Péteren valami elkeseredett düh vett erőt. Csak azért is ellenállnak ennek a bitang hordának! Az, hogy ők jobban fel vannak fegyverezve, az nem jelent semmit! Itt kevés a fegyver, de több az elszántság, több a hősiesség! Több a lelkierő, mert itt a Hazáról, a Birodalomról van szó! Keményen válaszolt az elkeseredett Balogh Pistának. ,,Meg fogjuk védeni a szorost, mert meg kell védeni a szorost, ha a Beszterce kilép a medréből a mi bele ömlő vérünk miatt. Megvédjük, mégha egyenként szaggatnak bennünket darabokra a gránátok!... Megvédjük!"

Balogh Pista furcsán, szomorúan nézett Péterre. ,,Megvédjük?" --- kérdezte bizonytalan hangon, azután lemondóan folytatta --- ,,Igen, megvédjük addig, míg --- élünk!... De mi esz azután?... A holttestek még szorongatják ugyan a puskákat, de nem sütik el!... Azután könnyű dolguk lesz a tankoknak!... Az a néhány szál drót nem állít meg páncélkocsikat!" --- Pista rámutatott a drótakadályra, amely körülbelül száz méterrel előttük húzódott el, hogy mégis valamennyire elzárja a szoros bejáratát.

,,Meg kell védeni!" --- csökönyösködött. Péter.

,,Meg kell!" --- vágta rá keserűen Pista. ,,Kell?! Hát hogyan kell?!... Nem viszonozhatjuk most az oláh lövéseket, mert kevés a töltényünk és azt tartogatni kell majd az oláh rohamra!"

,,Úgyse találnánk el senkit, mert az oláhok is fedezékekbe bújtak!" --- próbálta csillapítani barátját Péter.

Az csak folytatta panaszkodásait. ,,Nem szabad gránátokat dobálnunk, mert az is kevés van és az a kevés is majd akkor kell, ha az oláh páncélkocsik megindulnak ellenünk!... Hát mink van nekünk?... Hát mivel védjük meg a szorost? Mivel?... Menjünk neki puszta ököllel az ellenséges gépfegyvereknek és tankoknak?!..."

Pétert elöntötte a méreg. ,,Hát ha kell, akkor igen! Menjünk és harcoljunk a puszta ökleinkkel! Aki bátor és szereti a hazáját, az még ezt is megteszi! Nikünk nincs szükségünk kétségbeesettekre!...."

Pista belenézett Péter szemébe. ,,Te most gyávának tartasz engem! Pedig nincs igazad Péter! Nincs! Nyugodj meg, és nem fogok innen elszaladni és nem fogom megadni magam! Inkább itt döglök meg..."

,,Hogy lehet így beszélni?!" --- csattant fel Péter.

,,Hát jó..." mosolygott keserűen Pista --- ,,Szóval inkább itt leszel öngyilkos, mert öngyilkosság az, amit csinálunk!"

,,Az lehet, de ne felejtsd el, hogy mi nekünk öngyilkosoknak kell lennünk, hogy megmentsük Erdélyt ettől az oláh hadseregtől! Gondolj csak arra, mi lenne, ha azok át tudnák lépni a szorost! Talán döntő vereséget mérnének a felkelő csapatokra és talán megbontanák az egész diadalmas magyar frontot?! És akkor nekiesnének a védtelen magyar lakosságnak, olyan vérengzést rendezve, ami mellett Hóra és Kloska is elbújhatnának!... Nekünk öngyilkosoknak kell lennünk sok ezer magyar élet védelmében!... Ha Isten ránk mérte ezt az áldozatot, akkor nekünk férfiasan, magyarosan viselnünk kell!... És különben is inkább mi essünk el ötvenen most, minthogy később a magyarok ezrei pusztuljanak el!... Nincs szebb dolog, mint meghalni a Hazáért, meghalni a magyarság védelmében!"

,,De élni még szebb Érte!"

,,Az is igaz, de... de... mi már választottunk akkor, mikor Levente mellé álltunk!..."

Zzz... zz... zz... A golyók ott fütyültek el a két legény feje fölött.

Később Péter végigjárta a lövészárkot és megismételve előbbeni utasításait, egyenként elbúcsúzott a legényeitől.

,,Szervusz Jancsi!" --- szólt oda az egyik legénynek. ,,Azután ne hagyd magad, ha oda kerül a sor!" A legény kezet rázott Péterrel, majd megölelték egymást. ,,Szervusz! Segítsen meg bennünket a magyarok Istene!"

,,Ha minket nem is, de a magyar nemzetet igen!" --- vágta rá Péter. Azután sorra megölelt mindenkit. Szervusz... szervusz... szervusz... szervusz. A legények mind szótlanul, némán búcsúztak, csak az örökké tréfás Csiki Gyuri nem vesztette el szokott vidám hangulatát Elhárította Péter kinyújtott karját. ,,Én bizony nem fogok veled kezet!" --- vágta ki hetykén.

,,Nem-e!..." --- tátotta el a száját a csodálkozástól Péter.

,,Nem bizony!"

,,És miért?"

Csiki Gyuri megrántotta derékszíj ját. ,,Hát aztán miért búcsúznánk el? Mi úgyis együtt fogunk ballagni!"

,,Hová?" --- értetlenkedett Péter először, de hirtelen észbe kapott és nevetve mutatott fel az égre. ,,Persze, oda!"

,,Oda?" --- méltatlankodott a legény --- ,,Azt kevésbé hiszem, inkább ide! Le a pokolba!" A földre mutatott.

,,No, az nem lehet tudni..." --- vetette ellen mosolyogva Péter.

,,Sohase mentegesd magad komám! Én mondom, hogy nekünk kár próbálkozni Szent Péternél! Még az is kétséges, hogy Belzebub befogad-e bennünket?" Majd egyet kacsintva, gúnyolódva tette hozzá. ,,Még a megtörténhetik ugyan, hogy engem beengednek a pokolba, de téged... hát azt nem hiszem el.... A sátán se bolond, hogy olyant engedjen be a birodalmába, aki még ott is forradalmat csinál és még őt is kitúrja a méltóságából, maga ülve a helyébe! Nem bizony!"

Leereszkedően ráveregetett Péter vállára: ,,No de azért ne ess kétségbe! Majd latba vetem a befolyásomat és be fognak engedni egy... egy... kis --- protekcióval!"

Péter mellére tette a kezét és meghajlova a legény előtt, gúnyosan mondta: ,,Oh nagyon köszönöm kegyes pártfogóm, de... de ha már méltóztatik szólni kedvemért őfelségének, akkor esedezem, hogy... hogy... kérjen számomra egy államtitkári állást is!"

Csiki Gyuri hanyagul intett. ,,Meglesz!"...

...A székelyekre ránehezedett a nagy várakozás csendje. ,,Ez a vihar előtti csend!" --- morogta Balogh Pista.

,,Az!" --- hagyta helyben Péter. ,,Biztosan támadásra készülnek!"

,,Mi lesz velünk!..." --- sóhajtotta Pista.

,,Nemzeti hősök leszünk!"

Erre a feleletre a legény csak: legyintett egyet.

,,De különben is Torday Levente jönni fog! És meg fog menteni minket!" --- próbált bizakodást önteni a legénybe Péter.

,,Torday Levente?... Az nem is gondol ránk! Van annak egyéb dolga is! Erdély nagy és még ennél a szorosnál is vannak fontosabb helyek, amit meg kell védeni! Torday Levente mindig ott van, ahol nagyobb érdekek forognak kockán!"

,,Torday Levente jönni fog!" --- nyakaskodott Péter.

,,Majd meglátjuk..."

Megszólaltak az oláh gépfegyverek. Végigkaszálták a szoros sík bejáratát. Azután újra gránáteső zuhogott a lövészárok körül. A drótakadályt telitalálat érte. Most már az sem zárta el a bejáratot.

Balogh Pista elkáromkodta magát. ,,Legközelebb éppen az én fejemre fog esni egy!"

,,Sose aggódj emiatt!" --- vigasztalta barátját Péter." Az egyneműek taszítják egymást. A gránát nem gondolkozik, hogy hová essék és a gránát nehéz tömör dolog. És te sem szoktál gondolkozni és te is nehéz dolog vagy. Tudniillik: nehézfejű!"

Pista dühösen felmordult erre az érvelésre. ,,Szamár..."

Ebben a pillanatban a szoros túlsó oldalán három tank jelent meg. Az oláhok támadásra indultak a felrobbantott akadályon keresztül.

Péter ráparancsolt Balogh Pistára: ,,Szaladj és mondd meg Kemenes Illésnek, Pálfia Józsinak és Márton Istvánnak, hogy ők legyenek az elsők, akik a tankokat megpróbálják felrobbantani!"

Pár perc múlva három gránátos székely kúszott előre az oláh gépfegyverek istenverte golyózáporában. Odaértek a drótakadályhoz. Már közel voltak a tankokhoz.

Pálfia Józsi hirtelen felugrott, hogy gránátjait odavágja az egyik páncélkocsi elé. Erre azonban nem került sor, mert alig hogy dobásra emelte a kezét, az ellenséges golyók fölbuktatták őt.

Péterék még csak azt látták messziről, hogy Márton István és Kemenes Illés is fölugranak és odahajítják a gránátokat, aztán ők is karjaikat kitárva vágódtak hanyatt. Három székellyel kevesebb. Igaz, hogy két tank tönkrement, de a harmadik lassan kúszott előre és mindig közelebb jött. Mindig közelebb. Mögötte pedig oláh bakák nyomultak előre.

A lövészárokban Péter rekedten utasította Balogh Pistát. ,,Kálnok Tamás és Turi Miska menjenek és robbantsák fel a tankot..."

Ismét két székely indult el a biztos halálba. Idegölő percek következtek. A tank jött előre. Utána oláh katonák és a lövészárokból még lőni sem lehetett, mert félő volt, hogy a két székelyt találják él.

A következő percben azután lejátszódott az újabb dráma. A két székely elvetette a gránátokat. Utána az egyik, Kálnok Tamás összeroskadt. Eltalálták. Turi Miska odaugrott hozzá.

,,Tamás!... Tamás ..." Lehajolt, hogy megnézze sebesült bajtársát.

,,Hagyd csak Miska..." --- nyögte az. fáradt mosollyal. ,,Nékem már úgyis mindegy... Csak... azt mondd meg Ürmösi Péternek... hogy... Kálnok... Tamás... boldo... gan... halt meg... Érte... a... a... Bi... ro... da... lom... ért!" A legény egyet csuklott és ernyedten nyúlt el Turi Miska karjában.

Miska előbb értetlenül, üres szemmel nézett elesett bajtársára. Nem bírta egyszerre felfogni,'hogy egy erős, fiatal székely élet ilyen gyorsan semmivé váljon.

,,Tamás! Tamás!..." --- rázta meg kétségbeesetten a néma testet. Mikor azonban látta, hogy valóban vége annak, szépen, óvatosan lefektette a földre. Aztán nem törődve semmivel, se a golyókkal, se gránátokkal, nyugodtan, határozott léptekkel megindult vissza a lövészárok felé. A golyók ott fütyültek el mellette, de ő csak ment, ment megrendíthetetlenül.

Elérte a lövészárkot. Megállt feszesen Ürmösi Péter előtt, éppen az árok peremén.

Péter ráordított ,,Ugorj be azonnal Miska, mert eltalálnak!"

De a legény meg se mozdult. Mereven nézett Péterre, majd hirtelen megszólalt valami tompa, síron túli hangon. ,,Parancsnok úrnak alázatosan jelentem, hogy a tankot fölrobbantottuk...

,,Miért nem ugrol le? Megőrültél?..." --- üvöltött fel most már Balogh Pista.

Miska nyugodtan folytatta mondókáját. ,,...Kálnok Tamás pedig azt üzeni, hogy ő boldogan halt meg a magyar Birodalomért!" Aztán megfodult és kemény léptekkel megindult az oláhok felé.

Zzz... zzz... zz...

,,Megyek a komám után!..." felelte a legény, anélkül, hogy hátrafordult volna. ,,Megyek én is... és meghalok én is a magyar Birodalomért."

Ment. És csodálatosképpen a golyók nem találták el. Pedig már ott tartott majdnem a szétrobbantott drótakadálynál.

,,Mis-ka-a..." --- kiabálta Péter.

Az meg se fordult.

Balogh Pista rettentően káromkodott a lövészárokban. ,,Hát megbolondult az a legény?... Most nem is lőhetünk az oláhokra, akik pedig csakhamar visszaérnek a fedezékeikbe a sikertelen támadás után!"

A legény pedig csak ment tovább. Már túlhaladta az akadályt is. Az oláh puskák elhallgattak. Mi ez? Mit akar ez a székely? Megbolondult? Vagy talán nem fogja a golyó? A babonás oláhok rémülten meredtek a feléjük közeledőre. Vagy talán nem is ellenség? Talán szökik a magyaroktól? De akkor miért nem lőnek azok rá? Vagy kiküldött követ? Az meglehet! De akkor miért nem hoz magával fehér zászlót! Miért?

Figyelték a közeledő Turi Miskát. Az csak jött, jött és jött. Aztán elérte az oláh árkot. Megállt. Végignézett az árokban elhelyezkedett katonákon, akik mind rászegezték puskáikat. Megvető mosolygással húzta el a száját.

,,Mit akar?" --- ordított rá egy oláh altiszt, kimászva a fedezékből.

Miska végigpillantott az oláhon. Majd megszólalt. ,,A legmagasabb rangú tiszttel akarok beszélni, aki ennek a hadtestnek a parancsnoka!"

,,Miért? Követként jön?" --- kérdezte az altiszt kelletlenül.

,,Talán..." --- merengett el a legény, de azután hirtelen rávágta --- ,,Igen!"

,,Akkor jöjjön!" --- mondta az oláh és megindult hátrafelé. Miska követte. Elmentek a fedezékek mellett és pár lépés után balra kanyarodtak. Egy kis sátor-tábor tárult hirtelen Miska elé.

Elhaladtak a sátrak között. Itt-ott ágyúk, gépfegyverek szakították meg a sort Miskának eszébe ötlöttek Péter szavai. ,,Gondoljatok arra fiúk, mi lenne, ha ez a jól felszerelt hadsereg átlépné a szorost és rászabadulna a csíki magyarságra?..."

Hallgatagon ballagott az altiszt után. A tábor közepén odaértek egy nagyobb sátorhoz. Az oláh beszélt, mire két magas rangú tiszt jött elő. Tekintetükkel végigmérték a székely legényt.

Valamit kérdeztek tőle oláhul. Miska vállat vont. Erre ugyanaz a tiszt megszólalt magyarul:

,,Mit akar? Megadják magukat?..."

,,Megadni magunkat?... Mi?... Magyarok?!" Miska dacosan kapta fel a fejét. ,,Soha!"

,,Hát akkor miért jött? --- lepődött meg a tiszt. Turi Miska összehúzott szemmel nézett a tisztre. ,,Azért jöttem, mert lelőtték, megölték a legjobb komámat, a Kálnok Tamást!"

Az oláh nevetni kezdett. ,,Hahaha... ez jó! Megölték a legjobb komáját! Hát mi van itt? Mit gondol ön?... A magyarok lázonganak és mi oláh katonák rendet csinálunk! A lázadóknak pusztulni kell!"

,,A magyarok nem lázonganak, hanem ősi földjükért harcolnak!" --- válaszolta gőgösen Miska.

A tisztet elöntötte a méreg. Arca bíborvörös lett. ,,Ősi földjükért harcolnak?" --- ordította. --- ,,Olyan nincs! Ez mindig román föld volt és az is lesz!... Odafordult az altiszthez. ,,Különben is miért hozták ide ezt a fickót?" --- kérdezte dühösen. Az altiszt dadogni kezdett. ,,Azt... azt... mond... ta, hogy... hogy kö... kö... vet!"

,,Követ?" --- húzta fel szemöldökét csodálkozva a tiszt.

Miskából kitört az indulat. ,,Igen, követ vagyok! Követ a túlvilágról! A barátom életéért fizetni kell!" Azzal övéből kirántott egy gránátot és mielőtt a rémülettől megdermedt tisztek mozdulni tudtak volna, odavágta azt a földhöz. Óriási robbanás. Hatalmas légörvény keletkezett, amelyben eszeveszett táncot jártak a darabokra tépett sátorok és az előbb még élő testek véres cafrangjai...

*

Balogh Pista felnyögött. ,,Mi lesz velünk Péter? Már vizünk sincs és én olyan szomjas vagyok!..."

Péter összeszorította a fogát. Rámutatott az egyik székely legényre, aki összekussadva ült az árok fenekén. Fején véres ingkötés volt. ,,A sebesülteknek sincs és azok nem panaszkodnak!" --- mondta kurtán.

,,De meddig bírjuk így?... Már inkább talált volna el bennünket egy gránát! Legalább nem szenvednénk!..."

,,Bátorság, Pista! Bátorság!... Ki kell tartani!"

,,Kitartani, kitartani?... Már hat ellenséges rohamot vertünk vissza!... Már csak tizenöten vagyunk!... Még csak egy roham és a szorost senki nem védi többet!..."

,,Keménynek kell lennünk!" --- vágta rá Péter.

,,Hát nem voltunk-e elég kemények?! Legalább háromszor annyi oláh esett el, mint székely!... De hiába! Az oláhok sokan vannak! Mindig újabbak jönnek a halottak helyébe!... De minket ki segít meg? Ki?"

,,Torday Levente jönni fog!"

,,Jönni fog?... Ezt hajtogatod hajnal óta és már késő délután van! Torday Levente nem jön!"

,,De igenis jön, mert Torday Levente nem hagyja el az ő székely véreit!"

Balogh Pista hitetlenül rázta a fejét.

Felhangzott az oláh gépfegyverek elnyújtott kutyaugatásszerű kattogása

,,Na, már megint kezdik" --- szólalt meg Pista.

,,Inkább imádkozz az Istenhez!" --- mordult rá Péter az örökké zsörtölődő legényre.

,,Nem imádkozom én!" --- vágta rá hetykén Pista. ,,Ha eddig, míg jól ment a sorom, nem imádkoztam, akkor nem fogok most a bajban sem imádkozni! Eddig nem sokat törődtem az Istennel, hát most nem fordulok hozzá! Egy székely nem könyörög az életéért annál, akinek nem köszönte meg az áldásait... Ez becstelenség lenne! Gyávaság!"

,,Becstelenség és gyávaság? Úgy látom Pista, hogy már te is megbolondultál?!... Pogány vagy!"

,,Nem vagyok én pogány! Eléggé sajnálom, hegy eddig elmulasztottam az imádkozást, de most már az önérzetem nem engedi meg!... Majd imádkozni fogok, ha megmenekültem! Majd akkor és utána mindig! De előbb nem..."

Péter belenézett a barátja szemébe. ,,Meglehet, hogy igazad van, de különben is ez a te dolgod!..."

,,Jönnek az oláhok!" --- kiáltotta hirtelen az egyik székely. Péterék kinéztek. Valóban, feltűzött szuronyú oláhok indultak rohamra a magyarok ellen. Most már mertek támadni egymás után többször is, mert tudták, hogy óriási számbeli fölényben vannak.

,,Ez már a hetedik" --- bökte ki Pista egykedvűen.

,,Fújd meg a trombitát Pista! Ellentámadásba megyünk megint!" --- parancsolta Péter.

Tratata,.. tata... tatrata... tata...

Tizenöt székely baka ugrott ki az árokból és lendült rohamra, hogy visszaverje az oláh támadást. Péter elől szaladt. Csakhamar elérték az oláhokat és összekeveredtek. Vad tusa keletkezett. Éles szuronyok merültek el remegő emberi testekben és vérrel fröcskölődtek be a ruhák és a kezek. Jajkiáltások, bugyborékoló hörgések. Elszórtan néha-néha elsült egy puska is, de azért inkább a szurony dolgozott.

Balogh Pista ott küzködött Péter mellett. Mély megvetéssel verekedett egy oláhhal, aki minden áron a mellébe akarta döfni hosszú szuronyát. A harc hevében odakiáltott Péternek:

,,No, Péter úgy látom, hogy én már nem fogok soha imádkozni! Ez a mi utolsó tevékenykedésünk."

Péter azonban nem ért rá felelni, mert míg egy oláh bakával küzdött, egy másik hátulról beleszúrta a szuronyát. Az éles szerszám a háton hatolt be és a vége véresen bukkant elő a melléből. Péter elnyúlt kiáltással borult le a földre. Aztán megvonaglott és vér szaladt ki a száján. Ürmösi Péter meghalt. Meghalt a Hazáért, meghalt a magyar Birodalomért.

És ebben a pillanatban eget reszkettető dübörgéssel repülők jelentek meg a szoros fölött. Hosszú sorban jöttek és egymás után csaptak le. A szárnyukon ott csillogott a piros-fehér-zöld háromszög.

Balog Pista felordított. ,,Torday Levente!... megjött Torday Levente!... Levente!"

Szilaj, féktelen boldogság töltött el mindenkit. A fáradt, a csüggedt székelyek újult, friss erővel vetették magukat az oláhokra.

Azok előbb hátrálni kezdtek, majd futásnak eredtek.

És hátul a szorosban pedig tankok tűntek fel. Apró, fürge tankok, amelyek gyorsan közelítettek a küzdőtér felé. Az elejükön nekik is ott tündökölt a piros-fehér-zöld háromszög. Mögöttük meg fehér nadrágos, fekete zsinóros daloló székely bakák jöttek feltűzött szuronyú puskákkal. Itt a felmentő sereg!

A fölmentettekből pedig kitört az örömujjongás. ,,Huj... huj... hajrá!..." A legények nevetve borultak egymás nyakába. Balogh Pista meg leborult a halott Péter mellé. Keserves zokogásban tört ki.

Az egyik gép kivált a többi közül és lassan leereszkedett a szoros közepére. A repülőgépből egy fiatalember ugrott ki. Torday Levente volt. A hős székely legényekhez futott, akik egy egész napon át tartották a szorost.

Hirtelen megtorpanva állt meg. Ránézett a síró Balogh Pistára és a mellette fekvő mozdulatlan alakra.

Pista fölemelte fejét. Könnyes szemével rábámult Leventére, azután Péterre mutatva, lassan, vontatottan megszólalt.

,,Későn jött a fölmentés Torday Levente..."

Levente odaugrott a földön fekvő testhez és lehajolva megfordította azt. Rámeredt Péter megbékélt arcára. Levente válla megrándult és belőle is kitört a zokogás.

,,Péter!... Péter!..." Arcán végigperegtek a könnyek. ,,Miért nem vártál meg Péter... Mi... ért?..."

Levente sírását Balogh Pista egyhangú mormolása kísérte ,,...és bocsásd meg az ő vétkeit, mert ő hős volt... mert ő szerette a hazáját, a mi magyar hazánkat és meghalt azért, hogy Erdély székelyei szabad hazában imádkozhassanak..."

Balogh Pista imádkozott. Talán először életében!

XIV. FEJEZET.

Ürmösi Pétert eltemették. Apja kívánsága szerint fölvitték a havasok gerincére és annak a fának tönkje mellett helyezték nyugalomra, amely fát még Péter döntött ki. Ott temették el, ahol valamikor a nagy piros vonal futott, ott, ahol most újra a magyar határ van.

Még egy egyszerű fakeresztet sem állítottak neki, hanem csak belevésték a fatönk kerek lapjába, hogy:

,,Itt nyugszik

ÜRMÖSI PÉTER

aki huszonhatéves korában meghalt az ősi

magyar határ védelmében. Meghalt a nagy,

a szent célért, a Magyar Birodalomért!"

...És Péter ott maradt a havasok néma világában. Ott maradt, hogy védje tovább a határt. Éjszakánként, ha föltűnnek a csillagok, talán széthasad a sírhantja és ő föllovagol szellemparipájával a tejúton, hogy jelentést tegyen Csabának, hogy a székely mennyországban minden rendben van...

*

Európa lázban égett. Mindenki a délkelet-európai eseményeket figyelte. A Nagyromán állam recsegett-ropogott a rája nehezedő történelmi igazság és jog súlya alatt

A hírek egymás után jöttek és egymás után cáfolták meg a wilsoni világcsalás hazug pontjait.

...Egész Erdély a fölkelő székely csapatok birtokában van, csak Fogaras megye területén áll még nagyobb román hadtest...

...Dobrudzsában is kitört a forradalom. A bolgárok szabadcsapatokat szerveznek és egymás után verik ki a városokból és falvakból az oláh katonaságot...

...Bukovinában a lakosság Lengyelország mellett tüntet...

...Összeomlóban a román uralom... Már nincs központi irányítás a hadseregnél... Egyes oláh hadtestek elszigetelve küszködnek az egyre erősebbé váló forradalom ellen... A román kormány tehetetlenül kapkod ide-oda...

...Maga az oláh lakosság is forrong, mert a hadsereg elrekvirál mindent... Élelmezési zavarok bomlasztják meg az oláh katonaság egységét...

...Besszarábiában vörös agitátorok szítják az elégedetlenséget... Heves összetűzések a szovjet és a román határőrség között...

...Fogaras városát pedig bekerítették a felkelő csapatok. Az egyik hadtest az Olt völgyében nyomulva érte el a várost, a másik Nagysink felől.

Levente megállást parancsolt a csapatoknak, úgyhogy körülbelül ötszáz méteres üres sáv maradt a város épületei és a felvonuló hadoszlopok között.

Levente követeket küldött az oláh hadvezetőséghez, hogy hagyjanak fel minden ellenállással.

A követek visszajöttek azzal, hogy a legfőbb vezérkar előbb még megtárgyalja a helyzetet és majd azután ők értesítik a magyarokat elhatározásukról.

És csakugyan. Egy óra múlva a város főútjáról egy személyautó kanyarodott ki. Tisztek ültek benne.

A gépkocsi odaért az első raj katonához. Azok megállították. Kettő fölugrott oldalt és a kocsi velük gördült tovább.

Odaértek Leventéhez, akit több fölkelő székely tiszt vett körül.

A gépkocsi megállt és három ragyogóan öltözött díszruhás, vállrojtos mell és nadrágzsinóros elhízott oláh tiszt szállt ki belőle.

A főparancsnok után kérdezősködtek.

Torday Levente előrelépett és karbafűzve a kezét, csak annyit mondott: ,,Én vagyok!"

A középső kecskeszakállas oláh még egy lépést tett Levente felé és előre nyújtotta a kezét: ,,Gregor tábornok vagyok!"

Levente tovább is összefonva tartotta a karját és hidegen eltekintve a kinyújtott kéz fölött, megszólalt: ,,Torday Levente!"

Az oláh zavartan húzta vissza a kezét. ,,Hát... hát... döntöttünk a város ügyében" --- mondta vontatottan.

,,Nos?" --- kérdezte élesen Levente.

,,Megadjuk magunkat, de..."

,,Mi az, hogy --- de? Itt nem lehet semmi --- de! A várost körülkerítettük és csak rajtunk múlik, hogy mikor vonulunk be!"

,,Pardon, főparancsnok úr, az rajtunk is múlik. Elvégre egy teljes hadosztály visszaverhet minden támadást!"

Levente nevetett: ,,Hahaha... visszaverni a támadásunkat és oláhok vernék vissza!... Hahaha...

No, de azért egyet előre is biztosítok kapitány uram. A katonaságot a lefegyverzés után szabadon engedem és senkinek nem lesz semmi bántódása!"

A tábornok bólintott. ,,Rendben van! Úgyis ez lett volna az egyik feltételem, de még van egy és ahhoz is szilárdan ragaszkodom!"

,,És mi lenne az?"

,,Előbb adja becsületszavát, hegy teljesíteni fogja!"

,,Még mit nem!" --- csattant föl Levente. ,,Nem bolondultam meg! Látatlanra nem adom a becsületszavam!"

,,Pedig ragaszkodom hozzá!" --- felelte az oláh.

,,Ragaszkodik? Nahát ez igazán érdekes! Majd én azt fogom mondani, hogy menjenek a pokolba a feltételeikkel, én meg majd bemegyek a városba a székelyeimmel!"

A tábornok előrehajolt és gúnyosan belevigyorgott Levente arcába: ,,Igen ám, de az utolsó napokban összefogattunk ötszáz túszt, ötszáz magyart. Ezek most a színház épületében vannak. A színház pincéjében pedig egy hordó lövőszer van. És a hordókhoz villanyhuzal vezet!... Érdekes, ugye? Ha önök be akarnának vonulni a városba, akkor mi csak áramot vezetnénk abba a bizonyos huzalba és --- ötszáz magyar a levegőbe repülne!"

,,Gazemberek!" --- ordított fel Levente. ,,De akkor lemészárolok minden nyomorult oláh bakát és tisztet!"

,,Az nem biztos! Mi majd valamelyik helyen átvágjuk magunkat és akkor majd fegyveresen vonulunk el, természetesen közben még nagyobb veszteségét okozva az ön csapatainak! Gondolkozzék csak, melyik lesz jobb? Elfogadja-e hát a feltételeinket?"

Levente fenyegetően emelte fel az öklét.

A tiszt gyorsan közbeszólt: ,,Ötszáz magyarról van szó... Mi úgy tudjuk, hogy Torday Levente nagyon szereti és védi az ő magyarjait!..."

Levente ökle lehanyatlott. Megszólalt ,,Rendben van tábornok úr, elfogadom a feltételét és becsületszavamat adom arra, hogy be is tartom azt! De csak azért az ötszáz magyarért! Különben kedvem lenne magukat ízzé-porrá zúzni! Értette, tábornok úr?"

Az szélesen vigyorgott. ,,Megértettem!"

Levente azonban türelmetlenül ráripákodott: ,,Halljuk azt a bizonyos feltételt!"

Az oláh merően nézett Leventére, aztán erősen, tele tüdőből beszélve megszólalt: ,,Az a feltételünk, azt kívánjuk, hogy ön huszonnégy órán belül legyen öngyilkos!"

Az oláh elhallgatott. A nem várt feltétel mély megdöbbenést keltett. A székely tisztek mind a sápadt arcú Leventére bámultak.

Levente lassan összeszedte magát és megszólalt: ,,Szóval a halálomat akarják?"

Az oláh tábornok szemrebbenés nélkül vágta rá: ,,Igen! Akarjuk a halálát, mert ön robbantotta ki a forradalmat, ön vezette sikeresen a székelyeket ellenünk, úgyhogy Erdélyt elvesztettük. Akarjuk a halálát, mert a dobrudzsai bolgárok, a bukovinai lengyelek és a besszarábiai oroszok mind az erdélyi magyarság sikeren buzdulták fel. Akarjuk a halálát Nagyrománia haláláért! Ez a mi bosszúnk!"

Levente hirtelen kiegyenesedett. Keményen, büszkén ránézett az oláh tisztekre és csak annyit mondott: ,,A föltételt teljesíteni fogom, mert a becsületszavamat adtam rá! Huszonnégy órán belül Torday Levente halott lesz!"

A székely tisztek kétségbeesetten fogták körül Leventét és le akarták beszélni minden áron szándékáról. Egy oláhnak adott becsületszó nem érvényes --- mondogatták. Levente mindenre annyit felelt: ,,Nem az számít, hogy oláhnak adtam, hanem az, hogy magyar ember adta. Magyar embernek pedig első a becsülete!"...

...És délután Levente elindult, hogy öngyilkos legyen. Előkészíttetett egy bombázó repülőgépet. Ha már meghal, akkor legalább átvisz a másvilágra magával egy pár oláhot is!

Mielőtt azonban elindult volna, összeállíttatott két rózsacsokrot. Középen piros rózsa, körülötte fehér rózsa és a szélükön zöld levelek.

Odaadta azokat egy fiatal repülőtisztnek: ,,Még ma elviszed ezeket F...-re és az egyik csokrot átadod Ürmösi Ádámné asszonynak, a másikat pedig Berezel Piroska kisasszonynak. Megmondod nekik, hogy Torday Levente a kezeiket csókolja és íme, itt küldi a csokor virágot a szabad magyar Erdélyből, mint ahogy ő azt egyszer megígérte. Most már nincs ellenséges katona Erdély földjén!"

Aztán Levente beszállt a repülőgépbe és elindult...

A plojesti védőütegeknek végre sikerült lelőni azt a magyar gépet, amely már körülbelül negyed óra bombázta a várost. A repülőgép cigánykerekeket vetve zuhant lefelé. Mindenki azt figyelte, hová fog esni a gép. Az bizony a városi park fáira zuhant. Nem tört össze, ott maradt az ágak között.

Hatalmas tömeg vette körül a fönnakadt repülőgépet. Csakhamar megérkeztek a városi tűzoltók, akik tolólétrán fölmenve kiemelték a gépből a mozdulatlan pilótát. Lehozták. Letették a pázsitra. Az egyik tűzoltó lehajolt és fülét odaszorította Levente mellére. Sokáig hallgatta, hogy lélegzik-e a fiatalember, aztán megszólalt: ,,Talán még él!"

Hívták a mentőket. Leventét a városi kórházba szállították.

*

És délután a magyar királyi kormány csapatai átlépték a trianoni határt, hogy végleg biztosítsák a felkelő székelyek győzelmét...

A fogságba jutott Torday Leventét pedig rövid tárgyalások után többszáz oláh fogolyért kiváltották és beszállították a brassói kórházba, mert a zuhanásnál eltörött két bordája.

Az éjjel megérkezett Piroska is, aki értesült az eseményekről.

Ott ült Levente ágya mellett és sírt, keservesen sírt. Ölébe vette az eszméletlen fiatalember kezét és azt simogatta szünet nélkül.

,,Levente!... Levente!...

Levente pedig félrebeszélt egész éjszaka:

,,...Istenem!... Zuhanok!... Jaj!... Ne vigyem romlásba az erdélyi magyarságot... Ne!... Ne!... Végy el tőlem... mindent... csak... csak... a... győzelmet ne vedd el tőlünk!... Igen, igen!... Majd öngyilkos leszek... Torday, Levente... meg... meg... tud halni... bármikor... Vedd el a szerelmemet... vedd el... Piroskát... az én boldogságomat... csak a magyaroktól... ne végy el... semmit!... Piroska szeretlek!... Sze... ret... lek!"

Torday Levente lassan mély álomba merült. Mély lélegzése arról tanúskodott, hogy túl van a veszedelmen.

A szoba ajtaján kopogtattak. A kezelőorvos volt. Piroska sírva mutatott Leventére.

Az orvos kezébe fogta először Piroska kezét, aztán a beteg fiatalemberét. Ránézett a kisírt szemű, pihegő leányra és csak annyit mondott:

,,Az Isten nem hagyja el az ő székelyeit!"


 
 
0 komment , kategória:  Dücső Csaba:Nincs kegyelem VII  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 104
  • e Hét: 654
  • e Hónap: 12197
  • e Év: 377687
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.