Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Tornay András
  2016-02-16 13:15:28, kedd
 
 




TORNAY ANDRÁS


"Ember. Ember, aki kérdez és ember, aki kutat. Ember, aki még ha úton is van keresi az Utat. Nem értem magamat, nem értem a világot. De nagyon szeretek élni, s rácsodálkozni hétköznapi angyalokra, s titkos küldetésekre. Szeretek sok új dolgot kipróbálni."

Tornay András







AMI KELL


kar kell, mely helyettem, s csak engem átölel
szem kell, mely nem alszik, s örökké rám figyel
szív kell, mely minden dobbanást felerősít
csak annyit szeretnék:
ülj mellém
légy itt velem
csókold az ajkaim
szorítsd a kezem







ARRA VÁGYOM


Arra vágyom, hogy vállamra borulva sírj.
Nem a vigasztalásért,
Csak, hogy közünk legyen egymáshoz.

Arra vágyom, hogy megoszd örömöd.
Nem a boldogságért,
Csak, hogy lássam: gazdagabb lettél.

Arra vágyom, hogy megfogd a kezem.
Nem az érintésért,
Csak, hogy megértsük: fontosak vagyunk
egymásnak.







ÁRULÁS

Testem és lélek
jól átfestett képek
kicsit csúnyák kicsit szépek
így most világos a képlet:

porladok és égek
örülök és félek
feladtalak végleg
meghaltam de élek







BÁNJ ÓVATOSAN A SZAVAKKAL!


Vannak szavak, amiket nagyon meg kell gondolni
S csak akkor mondd ki, ha meg tudsz halni azért, hogy igaz maradjon.

Bánj óvatosan a szemekkel!
Vannak szemek, amikbe hosszan, s mélyen kell nézni.
S csak akkor nézz oda, ha angyalt látsz a pupillákban rejtőzködni.

Bánj óvatosan az ösvényekkel!
Vannak utak, amelyekre vigyázva kell rálépni.
S csak akkor lépj rá, ha biztos vagy benne, hogy nem sérülnek
az őszi napra kipihenő apró gyíkocskák.







BÚJJ HOZZÁM


Bújj hozzám
most így jó
de ne gyere közelebb
mert tudom, s ezért félek is
hogy meg akarlak majd változtatni
s hirtelen titkok csendbarlangjában
elveszítem akit benned ismerek
Ragaszkodom
Hozzád és a szabadsághoz is
így jó
most
még
bújj hozzám







DAL


Tudom, lesz majd egy nap,
ahol nem lesz már könny, ahol nem lesz fájdalom.
Lesz majd egy társ,
aki nem hagy el, aki folytatja dalom.
Lesz ott egy tó, egy út,
melyre mindig fény ragyog.
Ahol nem érzem azt,
hogy emberek közt egyedül vagyok.
Lesz ott egy fal,
ahol megtorpan majd minden győlölet.
Mozdulatlan tenger vár,
mely elrejti minden bőnömet.
És tudom, hogy lesz ott egy kéz,
amely nem engedhet el.
S a hegycsúcson majd kereszt áll,
melyben nincs szögeknek hely.







ELENGEDLEK


nem tudtalak megvédeni
nem tudlak már átölelni
de mesélek a reményről

nem gyújthatok lámpást
csak eltűrjük a bántást
de lefestem a hajnalt

kincsünk megint titok marad
bennem nem találod már magadat
de merítek a forrásból

nagyon fáj, hogy nem vagy velem
kit érintsen most a kezem?
de rábíztalak másra
aki jobban tud szeretni mint én







FELFELÉ


Felfelé lépdelünk
láthatatlan létrákon
levegőlépcsők hegyein
lélegzetvétel nélkül
felhők mögé lesünk

ahol

mennyországillat pajkossága
piheszögeket letépve oldoz fel
minden egyes tévedésünket

itt

összeolvad zöld és kék
elmosódik rút és szép
átalakul föld és ég

mert

csodát csicseregnek hárfák és virágok
arany lábnyomokat hagynak kristálylépteink

így

nyugodtan hajítsd el csomagjaid
s felejtsd álarcaid polcokon

mert

minden lecsendesül
kisimul az emlék és a harag
kéz nyúl feléd - lépj be
ez itt az utolsó pillanat

s máris
hazaérkeztél







HANGOS CSEND


Félek.
Ijesztő ez a hangos csend.
Válasz nélküli
megtépázott, agyonharcolt,
kiabáló, elfelejtő
lázadó és megpihenő
könyörgő és megdöbbentő
hangos csend.
Ijesztő ez a hangos csend.
Félek.







A HIDEGBEN SZÜLETIK A HARMÓNIA


a hidegben születik a harmónia
a jég magában hordozza az olvadást
a sivatag forrást rejteget
a bölcsességben ott lakik az ostobaság
az ostobaságban ott lakik a bölcsesség
a háború a békéből álmodik
a zajban a csend reszel zörejeket
a templomban ott bujkál az ördög

a zár azonban nyitható
a köveket össze lehet törni
a súlyokat el lehet dobni
a sebeket be lehet kötözni







HIMNUSZ 2015


Isten - akit bezsugorítottunk focimeccsek, áruházak
és szánalmas ünnepek megnyitóiba -
Áldd meg a magyart
Józansággal, bölcsességgel,
Meghasonult önmaga ellenségeként,
S saját támadásaiban
Védő karjaid meg sem találja már
Kapzsisága harsogva tépi darabokra önmagát;
Hozz nekünk őszinte és valódi esztendőt,
A múltban, s félek, hogy a jövendőben is csak
Bűnhődünk vakságunk, s hitetlenségünk miatt.

Bőséget csak igaz szeretetből kérek
Jókedvet és vígságot az ostobaság halotti torjára adj nekünk.
Védj meg Isten önmagunktól,
S tanítsd meg néped oly kincseket keresni,
Melyet a Te gazdagságodban találhatunk meg.
Isten, áldd meg a magyart!

Budapest, 2014. december 30.







ÍGY AKAROK ÉLNI - ÍGY AKAROK HALNI


megmosva
megtisztulva
megbocsátva
megtalálva
újrakezdve
felfedezve
tenyeredben
jól elrejtve







KERESEM

Parkolóban a gyorsaságot
Rohanásban a biztonságot
Tombolásban higgadtságot
Rácsok közt a szabadságot
Az emlékekben a kortalanságot
A fényképekben a fiatalságot
Kalandokban a vagányságot
Álmaimban a boldogságot
Játssz velem, hogy megismerjelek
Jöjj velem, hogy megkedveljelek
Ülj mellém, hogy megérintselek
Bújj hozzám, hogy megszeresselek
Mondj igazat, hogy megvédhesselek
Bonts szárnyakat, hogy elrepítselek







KERESEM


zenében a csendet
ünnepben a lelket
káoszban a rendet
tavaszban a telet

szüntelenül keresem

szoborban a képet
csúnyában a szépet
könnyekben a mézet
önmagamban téged

keresem szüntelenül

kuszaságban mintát
szurokszívben tisztát
játszótéren hintát







LASSAN LÉPEK


Lassan lépek
s fenyőfák kísérnek az úton
Színes köntös az ősz
gyöngyeit, s gombjait forgatja a szél

Harmat csapódik arcomba
Belső könnyek találkoznak
Vékony ágakat szurkál a köd
Avarpárnákba süppednek hiányok

Teremtő kezeid még nedvesek a sártól
s én csak csodálom világod
a bánat őszi tükre,
Térdre borulok Édenedben
Ujjaim pihennek tenyeredben

Benned bújok el
Mögötted rejtőzöm
Jó Veled.
Csak veled jó









MEGSEMMISÍTŐ SÓVÁRGÁS


Megsemmisítő sóvárgás és kiáltás minden mozdulatom
takarj be, fogadj be, simogass meg, tartozz hozzám

álmaim elégetnek, szégyenem forrása feketíti súlyom

Magasba akarok törni. Húzz fel, szoríts magadhoz.

vakíts meg, formálj át
a saját magam szívével törtél össze
most apró darabokban próbálok megállni
a hamuban

érints meg, fürdess Igazságban
értéktelenből tégy újra értékessé
szilánkokból tégy teljessé

nem tudok mást mondani:
eltévedtem s vágyom megérteni
s majd használni megkorbácsolt erődet







MINDEN PERCBEN


Bandukolok a sötét utcán
emlékek és vágyak keverednek
minden percben dönthetek:
maradok vagy elmegyek
Minden percben dönthetek:
gyűlölök vagy szeretek
Minden percben dönthetek:
megtalálsz vagy kereslek
Minden percben dönthetek:
követlek vagy vezetlek
Minden percben dönthetek:
zokogok vagy nevetek







MINDENKI


Mindenki törékeny, de mindenki világít
Mindenki fázik, de mindenki melegít
Mindenki fél, de mindenki vigasztal
Mindenki búcsúzik, de mindenki marasztal

És minden lépésnek és súrlódásnak értelme és nyoma van
És minden kérdésnek és minden csendnek titkos oka van
Ugyanaz az érintés ölel magához és mar beléd sebeket
Ugyanaz a van és ugyanaz a nincs és mindkettő a szeretet







SOSEM TALÁLKOZTUNK


Sosem találkoztunk
S mégis már évek óta hordozlak némán
Sosem beszélgettünk
Mégis ismerősként nevetnénk a tréfán

Mindig találkozunk
Szavaid bennem találnak végállomásra
Mindig beszélgetünk
Én leszek válaszod szerelmi vallomása

Őrizd meg önmagad - vigyázz rá, csak nekem
Őrizd meg a szirmaid, s én üveg mögé teszem
Rejtsük el még egymást
Várjunk még a hajnalig
Én megküzdök majd teérted is
Megharcolom harcaid







SZERETNÉK


szeretnék ragyogni
de a világ a sötétet szereti
szeretnék jó lenni
de a jót nem veszi észre senki
szeretnék lassan élni
de a gyorshajtás a minta
szeretnék szeretni
ha szeretet lehet meg tiszta
szeretnék békében élni
de ma csak a háború a piacképes
szeretnék szépet teremteni
de a rombolás kap tapsvihart
szeretnék haza menni
de mindig csak rohanok
szeretnék valakit megmenteni
pedig csak áldozat vagyok







SZERETNÉK VIGYÁZNI RÁD


Szeretnék vigyázni rád,
de súrol és megkarcol a világ

Szeretnélek tisztaságba csomagolva
elrejteni
de önmagamhoz is kosz és
tisztátalanság tapad

Szeretnélek megvédeni
Magamhoz szorítani
hogy soha ne tudjanak bántani
hogy korlátok nélkül tudjunk egymást szeretni

De én nem bírok elindulni Feléd

félek
féltelek
magunktól.







TALÁLKOZÁS


Itt vagy
Szemben ülsz
Némán integetünk

Valamit elveszítünk
Mégsem fáj. Nem hiányzik.

Merengünk
Jégcsapok kereteiben
Levelek zizzenéseiben
Megtaláltalak. Megtaláltál.

Tengerünk egymásba simul.
Örömöt szereztél
Te magad vagy az ajándék
Meztelenül
Álarcaid zsákokban úsznak lefelé a folyón
Nem érhetek mégsem hozzád
Csak bámullak
Mennyire gyönyörű is vagy

Bölcsőben szendergő tisztaság
Szellőben lappangó szelídség
Megbotlik zajunkban
Várnia kell a csendre
S csak akkor szólal meg

Lelkedre suttogja a titkot
Melyet reméltél, de mégsem érzel
Megpihenhetsz. Szeretve vagy.

Saját haragomat letompítva
Angyalok ellen küzdök
Miért van olyan távol a Menny?
és miért esik Rajtam kívül?
és miért nem találtam rá korábban?

Az életben a legszebb a folytonosság
A halálban is
Ha ezt megtaláltad magadban
Könnyű lesz a ki-be járkálás
Az egyikből a másikba.







TANÁCSOK


Találd meg a folyamatot,
amiben a testből ember lesz,
ragadd meg a pillanatot,
amikor a részből végre teljes lesz.

Utazz, repülj magasra,
Próbálj nemes szívvel élni,
És vigyázz nagyon magadra!







TÖRÉKENY


Én egyfolytában
hazudok magamnak is

Igyekszem erősnek
határozottnak tűnni
de nagybetükkel rám
van írva:

"Törékeny vagyok,
kezelj óvatosan!"

Bárcsak egyszer
meglátnád a táblákat

amelyek a nyakamban
lógnak







VELED


amikor minden ígéret megkopott már
amikor a hideg is éget
akkor is veled leszek
lehet, hogy nem érzed
biztos, hogy nem érted

van gondolat, amit nem lehet jól időzíteni
van mélység és magasság, amely közt mégsincs távolság
lehet, hogy nem érzed
biztos, hogy nem érted
de ott is veled leszek

van éjféli napfény
lehet, hogy nem érzed
van májusi hóvihar
biztos, hogy nem érted
elég ha tudod: Veled vagyok


















 
 
0 komment , kategória:  Tornay András  
Tornay András: Szeretnék vigyázni rád
  2011-08-09 22:35:07, kedd
 
 




Tornay András: SZERETNÉK VIGYÁZNI RÁD


Szeretnék vigyázni rád,
de súrol és megkarcol a világ

Szeretnélek tisztaságba csomagolva
elrejteni
de önmagamhoz is kosz és
tisztátalanság tapad

Szeretnélek megvédeni
Magamhoz szorítani
hogy soha ne tudjanak bántani
hogy korlátok nélkül tudjunk egymást szeretni

De én nem bírok elindulni Feléd

félek
féltelek
magunktól.









 
 
0 komment , kategória:  Tornay András  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1546
  • e Hét: 4061
  • e Hónap: 29016
  • e Év: 146370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.