Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Csonka Emil:Szálasi küzdelmei4
  2011-03-08 15:17:42, kedd
 
 
Csonka Emil:
Szálasi küzdelmeiből -- Hogyan történt a hatalom átvétele? IV. rész

III.

BÖRTÖNTŐL A HATALOMIG

SZÁLASI SZABADULÁSA

Hosszú hónapok, évek teltek el a börtönben. A börtön választóvíz: vagy megtöri vagy megacélozza foglyát! Elveszi kedvét, vagy megerősíti akaratát. Nagy válságok, kétes órák ideje következik itt, a legnagyobb erőpróba, legnagyobb kísértések gazdája a cella, a négy fal! De a test börtöne lehet a lélek felszabadulása is! Az emberek bűne és erénye nélkül, a külvilág zajától mentesen a gondolkodó fő legdrágább kincsét adja a börtön: az egyedüllétet, az alkotó magányt! A gyengét felőrli az egyhangúság, az erős előtt távlatokat nyit meg.

Szálast Ferencet a börtön megérlelte és megerősítette.
A durva darócban végzett köznapi munkák után a könyvekbe temetkezett.
Tanult! Felelősen és kitartóan. A darócszövés, a takácsmunka feloldás volt.
Az olvasás komoly kötelesség. A csendben megérlelte mindazt, amit kívülről hozott magával, --- új tanulmányait, a börtönben szerzett tudományt pedig felraktározta, hogy majd odakünn kamatoztassa.

Peregtek a percek, az idő nagy homokóráján hetek, hónapok és évek múltak el, kinn zajlott a világ, benn pedig készült Szálasi Ferenc --- a hatalom átvételére! Ott is ezt munkálta, önmagát erősítette a nagy cél érdekében! Múltak az évek, kinn erősödött a Szálasi-legenda, belevésődött, kitörölhetetlenül ottmaradt magyar népünk és hungarista apostolaink lelkében.

HONVÉDSÉG ÉS VIRÁGERDŐ

Nem lehet leírni azt a végtelen örömet, amelyet a Vezér híveinek hatalmas táborában keltett
a szabadulás híre. A kormány titkolta, elhallgatta a szabadulás időpontját,
hogy a nemzeti lelkesedés megnyilvánulását csökkenthesse.
Pedig éveken át hogy készültek ezrek és tízezrek, hogy ott legyenek a börtön kapujában, mikor ismét meglátja a szabad napvilágot Szálasi Ferenc. De így is, 1940 szeptember 17-e, Szálasi Ferenc szabadulásának napja örömünnep volt Magyarországon, ujjongás töltötte el a szíveket.

Egy kis jelenete a nagy eseménynek:

Szegedről, a Csillagbörtönből gépkocsin érkezett Budapestre Szálasi Ferenc.
Az Andrássy-út 60. szám alá igyekezett, a híres pártközpont elé,
ahonnan távolléte alatt irányították a pártot,
lelkesítették a Mozgalmat. Erdély felszabadulását ünnepelték, a fővárosban felvirágozott katonák jártak.
Az Andrássy-út büszke vonalán is honvédek masíroztak. Honvédek, magyar katonák. Nótaszóval, örömittasan meneteltek. Jött a hír: szemben jön a megszabadult Szálasi Ferenc kocsija. Elhallgat a menetelő nótaszó, a vezénylő tiszt kardja tisztelgésre villan! A honvédség tiszteleg a megszabadult fegyenc előtt. Úgy tiszteleg, ahogy Vezérnek szokás. Honvédeink leveszik sapkájukról a virágot, amit lelkes honleányok tűztek oda fel. Leveszik és virágszőnyeget terítenek az útra, amelyen Szálasi Ferenc halad. Körülöttük a lelkes nép, mámoros ünneplés, Éljen Szálasi! kiáltások!

Már akkor! Akkor, mikor a börtönszagú fegyenc kilépett a szabad életbe: már akkor köszöntötte őt népünk és annak eleje --- honvédségünk. Ez a lelkes, pártba szervezett sereg és a magyar honvédség mutatta meg ismét 1944. október 15-én, hogy Szálasi Ferenc híve. A szabadulás ünnepi napján tettek hitet a Vezér mellett katonáink, hogy 1944 szomorú napján beváltsák a tett fogadalmat. És a hatalomátvétel napján a honvédség és a párt alakulatai együttes vállalkozásban végrehajtották az akciót!...

VÉRES, VEREJTÉKES KÜZDELMEK KÖVETKEZNEK...

A közben eltelt négy esztendő véres, verejtékes, hősi pártküzdelmek végtelen sorozata.
Nehéz, nagyon nehéz volt az út és a munka a hatalomig. A párttagok, a testvérek nagy áldozatai könnyítették, segítették Szálasi Ferenc nagy munkáját. Sorsazonosság alakult ki a Vezér és a követők között, eggyéforrottak az akaratban és a célok elérésében.

Hangulat fogadta Szálasit a szabadulás napján, a hangulat és öröm azonban nem elégséges államépítésre, nemzetmentésre. Szálasinak tehát komoly, nyugodt, tervszerű, hidegen gondolkodó munkába kellett kezdenie. Ez a tervező és szervező munka éppoly hősi, elszánt volt, mint a harc, a kiállás, a véres küzdelem. Szálasi Ferenc mindkettőben egyaránt nagynak mutatkozott!

A Mozgalomnak szinte minden egyes napja külön lapot érdemel Nemzetünk történetében.
Külön, hatalmas könyvben kell beszámolni a hősi korszak éveiről,
különösen a Pártvezető szabadulása óta eltelt négy esztendőről.
E helyen nem időrendi és eseménybeli sorozatában ismertetjük azt az időszakot, ami a börtöntől a hatalomig eltelt, hanem ennek a négy esztendőnek szellemtörténeti képét adjuk,
a szükséges események ismertetésén túl inkább azok elvi jelentőségének méltatására törekszünk.
A hatalom átvétele Szálisi személyének köszönhető,
hatalmas egyénisége járt az élen mindig, ahol előbbre jutott a Mozgalom.
Kövessük tehát Szálasi útját és a Mozgalom e harcos négy esztendejét
az Ő személyén és az általa végzett munkán keresztül ismerjük meg.

ÖNCÉLÚ ÉRDEKCIMBORASÁG BŰNÖS JÁTÉKA

Első feladata Szálasi Ferencnek a szabadulás után a tájékozódás volt.
Meg akarta ismerni mindazokat az eseményeket, melyek kényszertávolléte alatt Nemzetünk és a Párt életében történtek. Tiszta képet kellett alkotnia az eseményekről, azok előzményeiről és bekövetkezett kihatásairól, valamint további várható következményeiről. Le kellett mérnie, hogy rabsága idején mennyit fejlődtek az állapotok, hová fejlődött a Párt és Mozgalom, hová a rendszer ereje?

A tájékozódás eredménye a következő volt: a rendszer csakolyan bitang és zsivány, mint volt bebörtönöztetése előtt. A zsidóság változatlanul hatalmában van, a szociális problémák megoldatlanok, a földkérdésről hallani sem akarnak, politikai síkon még mindig öncélú érdekcimboraságok bitorolják a hatalmat és ezzel a legteljesebben visszaélnek. Jóllehet a háború kitörése és hatalmas arányúvá fejlődése nem kétséges, a kormányok semmit sem követnek el a fegyverkezés érdekében, végzetesen elhanyagolják Fegyveres Nemzetünk megerősítését. A hatalmon lévők nem látják be, vagy nem akarják belátni, hogy az elkövetkezendő háborúban Nemzetünk mindent megnyerhet, vagy mindent elveszíthet, de a háborúból semmiképpen nem vonhatja ki magát. Intézkedni kellene tehát afelől, hogy a vész olyan erővel találja Nemzetünket, hogy a végén mindent megnyerhessünk.
Se politikai, se gazdasági vagy társadalmi téren nem készültek a harcra,
lelki defetizmust folytattak, a Felvidék és Erdély vérnélküli visszaszerzésének kötelező
és figyelmeztető erejét nem mérték le és a zsidó érdekek sugallatára olyan politikát folytattak,
amely a legveszedelmesebb kétszínűség rémes következményeivel fenyegetett.

A dolgozó nép sorsa sanyarú volt, a rendszer urai semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Folytatták ott, ahol abbahagyták, legfeljebb látszólagos reformokat hoztak,
amiknek gyakorlati eredménye a semmivel volt egyenlő, csupán azt a célt szolgálták,
hogy hivatkozni lehessen rájuk és szép beszédeket lehessen köréjük fonni.

NEMZETSZERVEZÉS, PÁRTMUNKA, DIPLOMÁCIAI FELADAT

E bajok gyógyítására továbbra is csak egyetlen lehetőség maradt: a teljes hatalom átvétele és a vele való helyes sáfárkodás. A hatalom átvételének a Nemzet akaratából kell történnie, eszköze pedig a Párt és Mozgalom kell legyen. Szálasi tehát hármas feladatot állított be munkatervébe; a Nemzetet fel kell világosítani, cselekvésre serkenteni és akaratát megnyerni a hatalom átvételére és a hatalom birtokában folytatott alkotó munkára. A nemzeti közvélemény meggyőzése, a Nemzet alapos megszervezése volt az első feladat.

Második elvégzendő munka: a Párt és Mozgalom ütőképessé tétele, hogy a hatalmat a Nemzet rokonszenvétől kísérve adott pillanatban elég erős legyen megszerezni, --- akár mint elmellőzhetetlen, hatalmas népi mozgalom, amelynek léte összeroppantja a rendszert, --- akár mint harci alakulat, amely megtöri a Nemzet kárára a hatalomhoz makacsul ragaszkodó uralmi klikket és elsöpri Nemzetünk éléről az öncélú érdekcimboraságot.

Végezetül harmadik feladatként jelentkezett a nemzetszervezésen túl a politikai kezdeményezések nagy munkája. Felfelé, az államvezetés felé politikai harcot kellett vívni.
Szálasi Ferencnek az Államfővel, mint legfelsőbb hellyel meg kellett értetni,
hogy Nemzetünk követeli az új koreszme által felvetett parancsolóan szükséges
kérdések megoldását, hogy Nemzetünket új utakra kell vezetni és megszervezni,
hogy hivatását betöltse és vezetőszerepét kiharcolja. Szükséges volt ez annál is inkább,
mert az Államfő köré mind vészesebb sikerrel fonódott az a klikk,
amely önös céljaira immár a Kormányzót is kisajátította és a Nemzettől légmentesen elzárta.
Harcot kellett folytatni, hogy ledönthesse azt a mesterségesen emelt válaszfalat, mely a Nemzet, a Mozgalom, valamint az Államfő között emelkedett. --- Ezentúl diplomáciai erőfeszítéseket kellett tenni azoknak a szintén mesterkélten emelt akadályoknak szétzúzására, melyek a külföld, a baráti államok és európai nemzetiszocialista hatalmakkal való barátságot veszélyeztették és melyek a Hungarizmust befeketítették.

Természetes, hogy e hatalmas munka elvégzése elé rengeteg akadály hárult, szinte kimondhatatlan nehézségeket kellett leküzdeni napról-napra. A személyes elszántság, bölcs előrelátás, megfontoltság, akaraterő, jellem, meg-nem alkuvás, kitartás, türelem és forradalmi lendület kivétel nélkül mind szükséges volt ahhoz, hogy a feladatok sikerrel végrehajtassanak.

ELÉG ERŐS-E A PÁRT ÉS MOZGALOM?

Kétségtelen, hogy a legfontosabb a Párt és Mozgalom ütőképessé tétele volt,
hiszen a Párt lehet eszköze a nemzetszervezésnek és súlya, mozdítója azoknak a politikai tárgyalásoknak, melyeket felfelé kell folytatni.

Tájékozódása során Szálasi Ferenc a Pártot illetőleg megállapíthatta,
hogy bár távolléte alatt hangulatilag megerősödött, népszerűségnek és közérdeklődésnek örvendett,
ez a hangulat szervezetileg nem volt realizálva, nem volt olyan erős,
hogy nagy próbatételeket kiállhasson. Szálasi katonaember, zseniális szervező, értette módját,
miként lehet a lelkesedést megkötni, időtállóvá és teherállóvá tenni. Mert világosan látszott, hogy a rendszer elvetemültsége és agyafúrtsága mindent megkísérel a Párt ellen:
nyílt üldöztetést,
hazugságot, belső destrukciót, hideg terrort és véres büntetéseket. Ilyen mepróbáltatásokat
pedig csak olyan Párt állhat ki, amelyben minden egyes tagnak vérévé vált az ideológia, amely párt belegyökerezik a társadalom minden rétegébe és ezenfelül kidolgoz, tudományosan és gyakorlatilag kiizzad olyan országépítési tervet, amely előkészíti a Pártot a hatalomra, amely hatalomképessé és uraloméretté teszi a Mozgalmat.

Szálasi munkája nyomán a Párt rövidesen valóságos külön kis állammá vált, a parasztság, munkásság, értelmiség, nő, ifjú mind külön osztályban működött, de mindegyik az egyetemes hungarista szemlélet alapján nevelődött. Felállították az Országépítés szervezetét, amely tudósok, egyetemi tanárok és gyakorlati szakemberek legkiválóbbjait gyűjtötte egybe, akik dolgoztak
a Hungarista Állam tervezetén. Az átállítás a rendszer leváltandó embereit tartotta számon és beállított hungarista szakembereket, akik a kulcspozíciókat azonnal kézbe veszik. Ideológiánk nevelésére, népszerűsítésére külön gondot fordítottak, kiképzett, tudós párttagokat neveltek.
Egyesek szemében hatalmas bürokráciának tűnt fel mindez,
amely hatalmonkívüli állapotban feleslegesnek látszott, valójában azonban
ez a sokrétű szervezettség, szakvonalon való beállítás eredményezte,
hogy a Párt és Mozgalom kiállta az üldöztetéseket és a hatalomátvételt végrehajtotta.

ORSZÁGJÁRÁS ÉS NEMZETSZERVEZÉS

A nemzetszervezés munkája is szépen haladt. Egymásután alakultak a vidéki szervezetek, fejlődött, izmosodott a Mozgalom. Vasárnaponként előadóink, --- mind megannyi apostol --- útra keltek
és látogatták a szervezeteket, vitték a felvilágosító, tanító és hitet adó igét szerte az országba,
végig a falvakon, városokon, kunyhókban és palotákban.

Szálasi járt az élen ebben is, aki munkatervébe évenként rendszeresen beállította az országjárást.
Minden esztendőben végigjárta az országot, évenként 700---800 községet is meglátogatott, így ismerte meg a népet, annak minden gondját-baját, örömét, vigasságát. Teljesen átélte Nemzete sorsát. Országjárása alkalmával egyszerű falusi tanyákon hált, a föld népének vendégszeretetét élvezte, máskor füstölgő gyárvárosokban sokgyermekes munkáscsaládoknál tért pihenőre, de időnként lakója volt fényes palotáknak is. Mindenütt tanult és mindenütt tanított. Egybe kovácsolta a Nemzetet, hívei táborában megvalósította az igazi szocialista állam képét, amely nem utópia volt többé, hanem lelkekben és emberekben élő közösségi szellem és ennek gyakorlati vetülete is.

Ennek az áldásos munkának menetét sokszor zavarta meg külső támadás és belső egyenetlenkedés szítása. Tulajdonképpen a belső bajok is külső támadásnak számíthatok, mert mindig a rendszer által jól kiagyalt terv szerint vertek éket a vezetők közé. A Mozgalom azonban kiheverte és átvészelte ezt is, diadalmaskodott, mert népi erő, elszántság és fanatikus küldetéstudat ösztönözte. Meghiúsult minden kísérlet Szálasi bölcs előrelátása következtében, amellyel szabadulása után olyan szervezetet teremtett, amelyet nem lehetett egy-egy halálos döféssel leteríteni, mert sokrétűségében sok oldalról vértezett volt.

Véres terror, cselszövések, rágalmak kereszttüze közt enyhébb módja volt Szálasi akadályoztatásának az, hogy szabadulása után egyetlen vidéki szervezetben sem engedték beszélni, a sajtótan cenzúra útján megnyirbálták és elferdítették megnyilatkozásait, gyűléseket nem engedélyeztek, --- tehát légmentesen el akarták zárni a Nemzettől. Ugyanakkor azonban az ellenséges sajtó teljesen szabad kezet kapott a Vezér, Párt és Mozgalom elleni hadjáratra, a legképtelenebb vádakat és rágalmakat kovácsolhatták, --- viszont a Mozgalom sajtójának megtiltották, hogy a rágalmak ellen védekezhessék. Ezzel az eljárással igyekeztek Szálasit és Mozgalmát nemzetellenesnek, népámítónak, tébolyodottnak beállítani. Nevetségesen kezdetleges eszközök álltak csak Szálasi rendelkezésére, hogy eszméit terjessze és célkitűzéseit hirdethesse.

Ez a módszer csak egyik válfaja volt a Mozgalom elnyomattatásának. Nem maradt el a véres terror sem, az ügyészség különféle vádakat konstruált és újra százak és százak kerültek börtönbe. A főkapitányság szadista urai, --- akik mögött zsidó rokonság és különféle gyanús kapcsolatok állottak, embertelen, hihetetlen módon kínozták a bekerült testvéreket. Ezzel a kegyetlenséggel és ennek hírével igyekeztek Nemzetünket megfélemlíteni és a Mozgalomtól távol tartani.

Újabb módszere volt a hallatlan ügyességgel és rátermettséggel dolgozó politikai rendőrségnek és politikai klikknek, hogy belülről igyekezett szétmálasztani és felrobbantani a Mozgalmat. Szálasi szabadulásának évfordulójára gondoskodott arról, hegy belső ellenzéket kovácsoljon, palotaforradalmat készítsen elő. Ennek eredménytelensége után 1942-ben újabb nagyszabású belső puccsot dolgoztak ki a beugratók, alapjaiban azonban egyik sem ingatta meg a Mozgalmat. Kétségtelen, hogy ezek az akciók alkalmasak voltak a Mozgalom hitének rontására, a nyomukban járó rágalmak és gyalázkodások elvették a harcosok egy részének kedvét. Nem vitás, hogy átmenetileg politikai súlyából is vesztett az egész nemzetiszocialista mozgalom és még eldöntésre vár, hogy a hatalom átvételének csak a huszonnegyedik órában való bekövetkezéséért nem felelősek-e azok, akik tudatosan hozzájárultak az erők szétforgácsolásához. Véleményünk szerint ez az időszak a Mozgalom mélypontja, illetőleg legválságosabb eseményeinek ideje volt. Szálasi akaratereje és vezéri képességei úrrá lettek azonban ezeken is és megőrizte a Mozgalmat épségben a cselekvés órájára. A Mozgalom és Szálasi Ferenc minden szenvedés és veszély közepette szervezte Nemzetünket, ébren tartotta a hitet és lelkiismeretesen figyelte a rendszer tevékenységét. Ez a figyelés és ellenőrzés tartotta vissza minden esetten a kormányokat, hogy országunkat Lengyelország és Szerbia sorsára juttassák és az összeomlást még a háború elején előidézzék, --- hosszú esztendők borzalmaival.

AZ ÁL-NEMZETISZOCIALIZMUS VESZEDELME

Ezekben az években ütötte fel fejét Hazánkban az ál-nemzetiszocializmus is. Kisajátították a nemzetiszocializmusnak a tömegek előtt ismert jelszavait, loptak ideológiánkból, beszéltek nevünkben és védték velünk szemben a nemzetiszocializmust kifelé és befelé egyaránt. Ezek sorában állottak azok is, akik lent és fent kikerültek a Mozgalomból, zöldingünkkel és hungarista múltjukkal mintegy fémjelezni akarván az új politikai alakulást. Ez a csoport ideológiailag sem újat, sem értékeset nem jelentett, mégis izmus-sá vált, korcs és kétlaki »ál-nemzetiszocializmussá«. Szálasi Ferenc így jellemezte:

A régi rendszer legveszedelmesebb és legújabb bomlasztó eszköze --- melyet velünk szemben beállított --- az ál-nemzetiszocializmus. Ezzel különösen mi ismerkedtünk meg, ennek szülője --- szomorú, de való --- Délkelet-Európa. Ezért ilyen súlyos, nehéz, idegölő a mi harcunk és különbözik lényegesen a fasizmusnak és a német nemzetiszocializmusnak a hatalom birtokáért folytatott harcától.

Az abszolutizmus és a liberalizmus összeütközéséből született meg a felvilágosult abszolutizmus, amely abszolutisztikus eszközökkel szerette volna megvalósítani a liberalizmust, --- sajátos abszolutisztikus érdekeinek megfelelően. Ez a felvilágosult abszolutizmus lett az álliberalizmus iskolapéldája...

És ugyancsak: a liberalizmus és nemzetiszocializmus összeütközéséből született meg a felvilágosult liberalizmus, mely liberális eszközökkel szeretné megvalósítani a nemzetiszocializmust, --- sajátos liberális érdekeinek megfelelően. Ez a felvilágosult liberalizmus iskolapéldája az ál-nemzetiszocializmusnak... A felvilágosult liberalizmustól Nemzetünk megint legfeljebb csak egy nemzetiszocialista-féle kiegyezést kaphat, az ál-nemzetiszocializmus minden politikai, gazdasági és társadalmi kétlakiságával.
Ettől óvja Nemzetünket az ég, mert ha ebbe a hínárba kerül, --- úgy Nemzetünk
az ebből szükségszerűen meginduló erkölcsi, szellemi és anyagi katasztrófát nem kerülheti el!

Az ál-nemzetiszocializmus valóban szemérmetlenül viselkedett. Keresztezte a Mozgalom céljait, kényelmesebb álláspontot hirdetett, de azért kihasználta a nemzetiszocializmus dinamikájának eredményeit, lefelé harcosnak mutatkozott, a kormányköröknek pedig jól jött,
mert kiegyezésekre, megalkuvásra hajlamos volt lényegénél fogva.
Hatalmi pozíciókat és előnyöket kívánt magának szerezni, --- de nem a totális,
illetve nem a közösségért való hatalmat akarta birtokba venni. Konkurensként tetszelgett
és hamisított a végletekig!

Ezt is legyűrtük, ezt is túléltük, lehengereltük!

NAGY KEZDEMÉNYEZÉSEK KORA: HARC POLITIKAI SÍKON

A Mozgalom vívta kíméletlen harcát az ismertetett erőkkel szemben, --- közben Nemzetünk
helyzete egyre súlyosbodott és a hatalom urai egyre végzetesebben sodorták népünket
a pusztulás lejtője felé. A Királyi Várba befészkelődött plutokrata-marxista-judaista zsiványtársaság teljhatalomra tett szert az Államfő környezetében és olyan politikai vonalvezetést diktált, mely szembeállította Nemzetünket a Német birodalommal és miután belpolitikailag teljesen
nyomorba taszították népünket, --- külpolitikailag Nemzetünk hitelét rontották, barátainkat igyekeztek ellenséggé tenni, az igazi ellenség kegyeit koldulták és Júdás pénzekért hajlandók voltak az angolszász kívánságoknak eleget tenni. Nem a Lakatos-kormány, hanem elődjei is --- tiszteletreméltó kivételekkel --- már évek óta munkálkodtak ezen. A Mozgalom látta mindezt és igyekezett szavát felemelni.

Közben bekövetkezett 1944 március 19-e, Hazánk történetének egyik legszégyenletesebb dátuma.
E nap miatt --- amint Szálasi mondotta --- egyrészt örülnünk, másként szégyenkeznünk kellett!
Örülnünk, hogy a régi rendet leválasztották Nemzetünk testéről, de végzetes szégyen és gyalázat,
hogy ezt nem önerőnkből hajtottuk végre. Örültünk, mert azt reméltük,
hogy új korszak indul Nemzetünk életében, de keserű volt a szánk
a Nemzetünket ért kényszerű esemény miatt. Később az öröm is elmúlt.
Nemzetünk életében a március 19-e utáni korszak az elfecsérelt aranyhónapok ideje,
amikor még lehetett volna olyan eredményes munkát folytatni, mely talpra állítja Nemzetünket,
hogy a Dolgozó és Fegyveres Nemzet megvédje határainkat. Akkor még lehetett volna...

Minthogy azonban
a március 19-e utáni rezsim --- a kormányelnök becsületes
törekvéseitől eltekintve --- ál-nemzetiszocialista hatalmi próbálkozás volt --- az eredmény
nem lehetett kétséges. Legdrágább alkalmakat sikkasztották el ezekben az időkben.

Szálasi Ferenc beteg helyzet felszámolására megindította politikai kezdeményezéseinek sorozatát.
Egy Fehér Könyvnek lesz rövidesen a feladata, hogy ezekről a politikai tárgyalásokról beszámoljon. Jellemzésükre fel kell hozni a következőket: ezek a tárgyalások törték át azt a diplomáciai falat,
amelyet a hatalmat bitorló klikk
a Mozgalom és az Államfő közé emelt és ezek rombolták le azokat az akadályokat,
melyeket a hazai ál-nemzetiszocialisták a Mozgalom és Berlin közé állítottak. Ebből azonban Nemzetünkre nézve sorsdöntő események következtek. Következett az, hogy a népi mozgalom és a népakarat meghallgatásra talált, mint tényezővel számoltak immár vele, illetve kényszerültek a magas körök tudomásul venni, hogy most már a radikálisan követelő nép akarata szerint kell cselekedni!

Külpolitikailag Szálasi Ferenc a legbecsületesebb magyar módon,
izzó hazaszeretettől áthatva vezette a tárgyalásokat, mindenkor éberen őrködött azon,
hogy Nemzetünk érdekén és becsületén, tekintésén és jóhasznán csorba ne essék.
Hősi küzdelem volt ennek a nagy kezdeménysorozatnak minden apró részlete.
Ezekről részletes jelentést egyedül
Szálasi Ferenc hivatott tenni és jelentését minden bizonnyal a Nemzet elé is viszi.



HARC AZ ÁLLAMFŐ MEGGYŐZÉSÉÉRT


A Nemzetnek és a világnak azonban már most jelenthetjük azokat a törekvéseket,
amelyekkel Szálasi Ferenc mindenkor megkísérelte,
hogy az Államfő elé jutva tájékoztassa őt népünk követeléséről.

A Pártvezetőnek az Államfőhöz intézett Emlékiratai kérés és figyelmeztetés jellegűek voltak.
A Nemzet sorsáért aggódó hazafi kérése, a Nemzet sorsáért felelősséget érző politikus-államférfi figyelmeztetése! Szólt az Államfőnek, de szólt az államfő tanácsadóinak is, mindkettőt figyelmeztette magas tisztségük felelősségére!

Ismertetjük a Pártvezető kezdeményezéseinek eredeti okiratait,
amelyeket már Ő maga is nyilvánosságra hozott
1941 január 11-i beszédében a következőképpen tesz jelentést
az Államfőhöz intézett kezdeményezéseiről:

1936 októberében közvetlenül Gömbös Gyula halála után felelős személy hivatalos felszólítására Emlékeztetőt nyújtottam át Legfelsőbb Helynél való felhasználás céljából.
Alapvető fontosságú részeit ismertetem, mert ezekben a súlyosan döntő napokban tisztán
kell látnia minden egyes párttisztséget viselő Férfinak és Nőnek,
hogy milyen erőfeszítéseket tettem azért, hogy a magyar népi kezdeményezés népi kibontakozása nyugodtan végrehajtható legyen.

Az írásbeli Emlékeztetőben rámutattam arra, hogy a Kormányzó Úr nem élvezi
azt a kritikanélküli tekintélyt és tiszteletet, ami minden államfőnek természetes módon kijár. Figyelmeztettem a Legfelsőbb Hely egyik tanácsadóját, hogy ő az egyedüli férfiú,
akiben a Kormányzó Úr még hisz, aki bizalmát osztatlanul élvezi és akinek tanácsai a legsúlyosabban esnek latba: a mindezzel járó felelősség alól nem vonhatja ki magát és ennek következményeiért vállalnia kell a felelősséget a történelem és a nemzet előtt. Jelentettem azonban azt is, hogy a legnagyobb felelősség egyedül és kizáróan a Kormányzó Úr vállain nyugszik. A Kormányzó Urat azért illetik a legsúlyosabb bírálattal, mert látják, hogy nem úgy vezeti a nemzet ügyeit, ahogyan azt a nemzet sorsa és jövője megkövetelik.

A KORMÁNYZÓT ELSZAKÍTOTTÁK A NEMZETTŐL...

Jelentettem 1936-ban, hogy a Kormányzó Úr teljesen egyedül áll, elszakították nemzetétől
a kormányok, amelyek gyökértelenek voltak. De a Kormányzó Úr is elszakadt nemzetétől.
Ennek okát a következőkben látom: a Kormányzó Úr a régi, a néptől kimondottan megtagadott rendszeralapon akarja nemzetének súlyos sorsát vezetni, ezeket az elavult és széttöredezett alapokat akarja újra összeforrasztani, ami lehetetlenség, így be fog következni az,
hogy a nemzet teljesen elhagyja államfőjét, őt maga mögött fogja hagyni és
az új rendszer alapjaira nélküle fog helyezkedni.

Jelentettem 1936-ban, hogy az a tudatos butítás, ami folyik széles néprétegekben az úgynevezett vezetőpolitikusok részéről, elképesztő és teljesen kimeríti a hazaárulás és nemzetárulás minden tényálladékát. A jogfolytonosság és alkotmányosság ismételt, hazug módon való beállítása annyira elzüllesztette a nemzetet, hogy lelki összeomlása már bekövetkezett, befejezett tény. Ezt okvetlenül és törvényszerűen nemzetünk társadalmi összeomlása fogja követni, hacsak most ebben a történelmi pillanatban a Kormányzó Úr nem veszi kezébe nemzetünk sorsának teljes felelősséggel való irányítását és vezetését.

Az Emlékeztetőben kifejtettem, hogy csak olyan jogfolytonosságot ismerhetünk, amely egyedül és kimondottan a nemzet érdekeit szolgálja, legyen az akár politikai, akár gazdasági vonatkozású.
Ha ez nem szolgálja a nemzetet, meg kell semmisítenünk, könyörtelenül ki kell irtanunk és új, a fejlődésnek megfelelő jogalapot kell adnunk nemzetünknek, mely érdekeit törvényesíti, biztosítja és megvédi. Meg kell semmisíteni ez a népet elbutító, önös, egyéni célokat szolgáló jogfolytonosságot.

Az alkotmányosságot ugyanilyen szempontból kell néznünk: egyedül és kizáróan a nemzet érdekeinek szempontjából. Alkotmány csak az és olyan lehet, amely a legtermészetesebb biztonsággal választja ki a nemzetből a nemzet vezetésére elhivatott férfiakat, akik személyes felelősséggel vezetik az országot egyedül a nemzet érdekei szem előtt tartásával. Más alkotmány vagy alkotmányosság nincs.

JAVASLAT A KIBONTAKOZÁSRA

Jelentettem 1936-ban, hogy a politikai hazugságokra, amelyeket az úgynevezett vezetőpolitikusaink hintenek el abból a célból, hogy a nép és különösen a Kormányzó Úr tisztánlátását ködfátyollal borítsák el, terpeszkedik rá mohón teljesen elzsidósodott gazdasági életünk. Ha valaki jön és a nemzet érdekei érdekében felemeli tiltó szavát az elzsidósodott közgazdaság láttán, az fantaszta és bolond, ahogyan valamikor hülyének, közveszélyes őrültnek nevezték Mussolinit és Hitlert. Ezeknek a közveszélyes őrülteknek lett azonban igazuk.

Kötelességemnek tartottam, hogy jelentésemmel kapcsolatosan, jelentésemhez csatolva
a kibontakozás egyik lehetőségét alázatosan előterjesszem.
Az általam javasolt kibontakozás szegletköve a Kormányzó Úr személye és
akaratának szentesitője: a nemzet akaratának népszavazással való megnyilvánulása volt.
Figyelmeztettem 1936-ban arra, hogy nem kormányválság van, hanem nemzetválság.

Írásban tett Emlékeztetőm végén alázatosan kértem
a Legfelsőbb Hely legbensőbb tanácsadóját,
hogy a Kormányzó Úr elé juthassak és ugyanúgy, ahogyan előterjesztésemet neki megtettem,
ugyanolyan nyíltsággal és őszintén megtehessem hódolatteljes jelentésemet a Kormányzó Úrnak is.

Ettől kezdve több ízben fordult Szálasi Ferenc kihallgatási kérelemmel a Kormányzóhoz,
lelkiismeretesen vázolta Nemzetünk helyzetét és olyan világosan ismertette a fejleményeket,
hogy az Államfőnek döntenie kellett volna. 1941 novemberében újra írásban jelentkezett
az Államfőnél,
a tanácsadók javaslatára azonban elutasították.
Szálasi válasza az elutasításra újabb üzenet volt --- 1941 december 5-én --- és ez a következőképpen hangzott:

A KORMÁNYT GYENGÉNEK ÉS TEHETETLENNEK TARTOM...

Főméltóságú Kormányzó Úr!

Folyó évi november 11-én azzal a hódolatteljes kérelemmel járultam Főméltóságod elé,
hogy engem mint a Nyilaskeresztes Párt Vezetőjét kihallgatáson fogadjon.

Kérésemet azzal indokoltam meg,
hogy a magyar nemzetiszocialista népi mozgalom alapján történő kibontakozásra és
újrarendezésre van Nemzetünknek szüksége, mert a jelenlegi politikai,
gazdasági és társadalmi rendszer kizárja az államnak és a nemzetnek jó
és egészséges vezetését és mindkettőt végveszélybe sodorja.

Hódolatteljes kérelmemre november 23-én a Kabinetiroda Főnökétől írásbeli értesítést kaptam,
hogy kihallgatásomra a felhozott indokaim alapján nincsen ok és hogy ezeket a kérdéseket a miniszterelnök elé kell vinni.

Hódolatteljesen jelentem, hogy a jelenlegi kormányt gyengének, tehetetlennek és összetételénél fogva alkalmatlannak tartom arra, hogy a súlyos sorsproblémákat megoldhassa és olyan új, nemzetünktől megkívánt rendet és rendszert építsen, amelyek Nemzetünk életbiztonságának politikai, gazdasági és társadalmi alapját képezhetnék.

Súlyosbítja a jelenlegi helyzetet még az is, hogy ez a mai rendszerünk a zsidókérdést még mindig nem oldotta meg, ennek még csak előfeltételeit sem teremtette meg; súlyosbítja továbbá az az elszomorító tény, hogy a marxista-kommunista irányzatot képviselő szociáldemokrata párt még mindig hivatalosan elismert működést fejt ki akkor, amikor csapataink a szovjet ellen harcolnak és hős katonáink vérüket ontják egy olyan rendszer kialakítása érdekében, amely a többek között a marxizmus tökéletes kiirtását is célkitűzéseibe állította. A legelszomorítóbb és legkirívóbb eset a jelenlegi kormányzat gyengeségének, tehetetlenségének és alkalmatlanságának azonban az a felháborító mód, ahogyan az Eckhardt-ügyet kezelik, intézik és beállítják.

1936 október 8. utáni időkben --- vitéz Gömbös Gyula halála után --- Keresztes-Fischer Lajos úr,
jelenlegi főhadsegéd, az általános helyzettel kapcsolatos beszélgetés során kijelentette nekem személyesen és szóban, hogy kérésemet indokoltnak látja és ő is feltétlenül szükségesnek látja,
hogy Főméltóságod elé jussak.
Kezdeményezésének eredménye: háromévi fegyház és
olyan aljas rágalomhadjárat személyem és az általam vezetett nemzetiszocialista mozgalom,
ellen mely páratlanul áll történelmünkben.

1940 szeptember 18-án Legfelsőbb kegyelem folytán feltételesen elengedték hátralévő fegyházbüntetésemet. 1940 október 5-én Teleki Pál volt miniszterelnöktől kértem,
hogy Főméltóságod elé jussak. Eredmény: olyan aljas rágalomhadjárat személyem
és az általam vezetett nemzetiszocialista mozgalom ellen, mely páratlanul áll történelmünkben.

,,ÁLLAMFŐ ÉS NEMZET EGYÜTTES AKARATA..."

1941 november 11-én közvetlenül fordultam Főméltóságodhoz,
mert úgy ítéltem meg Nemzetünk helyzetét, hogy csak közvetlen és személyes jelentéstételem
után remélhető tiszta és egészséges kibontakozás.
A Kabinetiroda Főnöke kérésemet elutasította; Keresztes-Fischer Ferenc úr,
jelenlegi belügyminiszter pedig oly minősíthetetlen támadást intézett a Nyilaskeresztes Párt ellen,
mely páratlanul áll történelmünkben.

Háromszor kértem, háromszor utasítottak el, háromszor becstelenítettek míg olyan mozgalmat és olyan pártot, mely elejétől kezdve mindig kormányzóhű volt és egyedül a nemzet nagy érdekeit tartotta mindenben és mindenkor szemei előtt.

Felelősségem nagy tudatában és országjárásomból merített tapasztalataim alapján hódolattal jelenthetem, hogy nemzetünk nagy sorskérdéseiben való elhatározó döntést nemzetünk már nem a kormányzattól, hanem Főméltóságodtól várja és attól a párttól, amely idáig minden lépésével bebizonyította, hogy nemzetünkért minden áldozatra képes és kész. Ez a párt a Nyilaskeresztes Párt.

Ezért a Kabinetiroda Főnökétől vett értesítés dacára újra Főméltóságodhoz fordulok azzal a hódolatteljes kérelemmel, hogy engem kihallgatáson fogadjon, amelyen az Államfő és a Nemzet együttes akaratából kezdeményezendő magyar nemzetiszocialista népi kibontakozásra vonatkozó javaslataimat akarom személyesen és szóban hódolatteljesen előterjeszteni. Erkölcsi, szellemi és anyagi katasztrófába sodorná a nemzetet az, ha a szükséges kibontakozás külső kényszer hatása alatt indulna meg.

Isten és Nemzetünk előtt vállalt felelősségem tudatában vagyok és maradok Főméltóságod hódolatteljes alattvalója

Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt Vezetője.

BECSÜLETES SZÁNDÉKOK MEDDŐ HARCA

A Legfelsőbb válasz ismét elutasító volt. Újabb és újabb törekvések mindig meddőnek bizonyultak.
Közben elérkezett az Úr 1944. esztendeje. Szálasi Ferenc az év elején mondott hatalmas beszédében sorsdöntő kijelentéseket tett. Ebben a beszédben megdöbbentő éleslátással jósolja meg
Szálasi Ferenc az elkövetkezendő év eseményeit, utolsó velőkbe ható üzenetét és utolsó kemény figyelmeztetését küldi a rendszernek:

A világotalakító események, melyektől nem függetleníthetjük életünket, megkövetelik Nemzetünktől is, hogy végrehajtsa belső életében a szükséges kibontakozást.

A kibontakozás végrehajtására közvetlenül vagy közvetve sorozatos lépéseket tettem azért, hogy az Államfőnek személyesen tehessek jelentést a parancsolóan szükséges magyar nemzetiszocialista népi kibontakozás végrehajtásának szükségéről.

Kezdeményezéseimnek bő sorozata bizonyítja, hogy minden alkalmat felhasználtam,
hogy Nemzetünk és az Államfő iránti hűségben végezhessem el a feladatot.
A kapott felelős vagy felelőtlen ígéretek belefulladtak abba, hogy

vagy egyáltalában nem voltak hajlandók komolyan venni az igen súlyos helyzetet;

vagy egyéni célokat szerettek volna megvalósítani;

vagy kimerültek abban a becstelen rágalomban, hogy az Államfőt és családját életbiztonságában veszélyezteti egész kezdeményezésem;

vagy csak ígérték, hogy tőlem alkalmas ürüggyel későbben felelőtlenül vagy
hazug módra szabaduljanak;

vagy pedig az egyik alkotmányos tényező átlabdázta kérésemet a másiknak mindaddig, amíg ki nem derítették, hogy ebben az országban minden rendben van, kár a kedélyeket és az idegeket izgatni, máskülönben is bolond ez az ember. Becsületes, korrekt,
de bolond és bolonddal --- ugyebár --- nem lettet menni semmire a liberalizmusnak és a marxizmusnak ebben a rettenetes józan honi világában...

FEGYHÁZON TÚL IS HŰ MARADTAM NEMZETEMHEZ ÉS AZ ÁLLAMFŐHÖZ...

Mindent elkövettem a kibontakozás érdekében.
Nemzetünk és az Államfő iránti hűségemben soha meg nem tántorodtam.
Minden más kibontakozási lehetőséggel élesen szembefordultam.
A legridegebben elutasítottam minden olyan lehetőséget, mely eltéríteni szándékolt
az Államfőhöz vezető utamról és igen tetszetős beállítással vagy érveléssel más utat tanácsolt.
Inkább választottam párttagok halálos gyűlöletét, az érthetetlen érzelgősség vádját, becsületem sárbatiprását, meghurcoltatásomat; de fegyházig és azon túl is hű maradtam Nemzetemhez és az Államfőhöz. Mindez nem nyomott eleget a mérlegen. Nem akarnak és nem tudnak megérteni, mert az a világ, amelyben ők élnek, nem az a világ, amelyért mi harcolunk. Ezért a Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom nevében kijelentem, hogy az alkotmány, a törvény és a jog plutokrata-marxista-judaista-ál-nemzetiszocialista rendszere helyeit egyértelműen, vérig-halálig, győzelemtudattól összeforrtan mindig a Nemzetet, az új életet és az új igazságot választjuk és ennek megfelelően fogunk cselekedni, és hogy az ebből az elhatározásunkból fakadó minden következményért a felelősséget Isten,
Nemzet és a történelem előtt azokra hárítjuk, akik minősíthetetlen és
a magyar történelemben példa nélkül álló magatartásukkal lehetetlenné tették,
hogy Nemzetünk és az Államfő között létrejöjjön az az életparancsolta összhang,
melyet ők tettek először lehetetlenné, utána pedig hibás, bűnös kezekkel szét is szakították.

LEGYEN MEG A NEMZET AKARATA

Elhatározásommal csak rögzítettem a tényleges állapotot.
A felháborodást vagy a sajnálkozást könyvelje el mindenki saját számlájára és ne az enyémre,
mert ezen már minden el van könyvelve,
mérlege pedig legteljesebb tisztaságában mutatja ki becsületemet és hűségemet.
Örök elv legyen minden vezető számára, hogy az alkotmányt,
a jogot és a törvényt úgy szolgálja a legszebben, a legigazabban és a legjobban,
ha a Nemzet akarata az igazság követelménye és az élet parancsa szerint cselekszik;
Nemzetünknek pedig megvan a természetes joga, hogy elsöpörje, útjából a vezetőket,
akik nem így cselekszenek.

Kemény szavak voltak ezek, de világosak és eléggé félre nem érthetők! Mégsem okultak belőle.
Süket fülük és makacs önbálványozásuk nem engedte, hogy megértsék:
ez már a Nemzet legkomolyabb figyelmeztetése!
Az Államfő köré csoportosult klikk visszautasított minden jószándékú közeledést!

1944 május 2-án Szálasi Ferenc mégis eljutott a Kormányzóhoz.
Bámulatos eredményt ért el.
Úgy látszott, sikerül az Államfőt jobb belátásra bírni,
sikerül Őt Nemzetünk akaratának teljesítésére rávenni.
Március 19-e után mindenki elhagyta az agg Államfőt. Régi és újabb tanácsadói pillanatnyi megrökönyödésükben cserbenhagyták, csak a Hungarista Mozgalom
és Szálasi Ferenc volt az, aki még akkor is jelentkezett az Államfőnél.

Mikor aztán újra felocsúdtak a hűtlenül megfutamodó urak,
ismét birtokukba vették az Államfő akaratát és letérítették arról az útról,
melyet Szálasi Ferenc mutatott számára.
A Kormányzó ismét elzárkózott a Nemzettől és most már visszavonhatatlanul rálépett
a végzetes politikák útjára, hagyta magát sodortatni egy nemzetvesztő bűnös klikktől,
egy öncélú érdekcimboraságtól.
Nemzetünk legfelsőbb vezetése megindult a romlás rettenetes útján,
azzal a veszéllyel fenyegetve, hogy Nemzetünket is belesodorja a szakadékba...
Megkezdődött a Nemzet tragédiája...!

És valóra kellett váltani Szálasi szavait:
Nemzetünknek megvan a természetes joga, hogy elsöpörje útjából a vezetőket,
akik nem a Nemzet javára cselekszenek.

 
 
0 komment , kategória:  Csonka Emil:Szálasi küzdelmei4  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 159
  • e Hét: 3716
  • e Hónap: 16993
  • e Év: 337025
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.