Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Csonka Emil:Szálasi küzdelmei5
  2011-03-08 15:37:11, kedd
 
 
Csonka Emil:
Szálasi küzdelmeiből -- Hogyan történt a hatalom átvétele? V. rész

IV.

HOGYAN TÖRTÉNT A HATALOM ÁTVÉTELE?

FELOSZLATJÁK A PÁRTOKAT

1944 augusztus 24.

Gépkocsinkkal rohanunk Erdély bércei közt, a kanyargó országúton. A Pártvezető e hónap végére erdélyi országjárására készült. A percenként változó politikai helyzetben azonban nem hagyhatta el a fővárost, hiszen a politikai élet már hosszú hónapok óta az Ő személye körül forgott.

A szervezetlátogatást azonban végre kellett hajtani, bennünket bízott meg vele, akik mindig elkísértük vidéki útjaira: Henney Árpád testvért, a munkarendvezetőt, Horváth Sándor képviselőtestvért és e sorok íróját. Nagy út volt már mögöttünk, a Székelyföld felé igyekeztünk. Egyik községi szervezetben csendőrség állja utunkat a párthelyiség előtt: feloszlatták a pártokat, megtiltották a politikai tevékenységet...

Villámcsapásként ért bennünket a hír. Eljövetelünkkor a Pártvezető bizalmas tárgyalásokat folytatott a kormánykörökkel, miniszteri tárcákat kínáltak fel és közeledést kerestek hozzánk. Most pedig valamennyi párt működését beszüntetik... Kétségtelen volt, hogy egyedül a mi Mozgalmunk ellen irányul az intézkedés. A rendszer újabb puccsot hajtott végre. Ki akarja vonni bűnös ténykedését a pártok, elsősorban pedig a Hungarista Mozgalom ellenőrzése alól...

Gépkocsinkkal azonnal indultunk vissza --- Budapestre. Tudtuk, hogy ez hadüzenet volt, --- de bizonyosak voltunk abban is, hogy most már rövidesen átvesszük a hatalmat. Tovább várni nem lehet, a kormányzatok hallatlan bűnök elkövetésére készülnek --- meg kell akadályozni...

Visszatérve utunkról, jelentést teszünk a Vezérnek. Ő derült, jókedvű. Világos, hogy a rendszer ezzel az újabb nemzet- és alkotmányellenes ostoba cselekedetével kimondta halálos ítéletét.

A VÉGZETES KORONATANÁCS

1944 szeptember 11.

Híre terjed a fővárosban, majd az egész országban, hogy az éjszaka összeült a koronatanács. A román árulás napján oszlatták fel a pártokat és azóta lázasan munkálkodtak azon, hogy a román példát követve Nemzetünket is a romlásba döntsék egy újabb hitszegéssel.

Bethlen István,
a múlt idők sötét virágaként itt settenkedő főtanácsadó rávette a Kormányzót,
hogy fegyverszünetet kérjen a vörösöktől...
Horthy a koronatanácson a fegyverszünet mellett döntött...
A Párt és Mozgalom vezetőit le akarják tartóztatni...
Az angolszászok beugratták a kormányt, hogy megvédik országunkat a szovjet előnyomulás ellen...
Angol ejtőernyősök jönnek védelmünkre...
Churchill garanciát adott Bethlennek, hogy Magyarország angolszász érdekkörbe tartozik,
ha letesszük a fegyvert, nem szovjet, hanem angolszász megszállás alá kerülünk...
A koronatanács elhatározását rövidesen tettek fogják követni,
egyik magasrangú katonatiszt Moszkvába utazik a békefeltételek átbeszélésére.

Egymást érik a szomorúbbnál szomorúbb hírek. Pontos értesüléseket csak a déli órákban kapunk a Pártvezetőség legmagasabb köreiben, szigorú utasítással, hogy nem szabad egyelőre terjeszteni azokat. Annyit azonban mindenki tud, --- ha nincsenek is pontos értesülései --- hogy a kormány és a legfelsőbb vezetéstől kitelik az ilyen gazság elkövetése. Tudtuk, hogy elhiszik az angolszász ígéreteket, egyszersmind azonban napnál világosabb volt előttünk, hogy mesebeszéd a koronatanács döntésének indokolása, mert a teheráni egyezmény értelmében Hazánkat a vörösöknek ígérték oda. Halál, pusztulás, dögvész vár reánk, ha nem követünk el mindent, hogy fegyveresen feltartóztassuk a vörös hordák áradatát. Megérlelődik az elhatározásunk: azonnal cselekedni kell, kényszeríteni a kormányt, hogy álljon el gaz tervétől.

ÉS ELVESZIK ERDÉLY...

1944 augusztus 23-ától, a román árulás pillanatától soha vissza nem térő alkalom kínálkozott, hogy visszavegyük Dél-Erdélyt, Aradot, hogy visszatérjünk ezeréves Hazánk legdrágább földjeire. A kormány tétovázott, nem volt hajlandó csapatainknak kiadni a parancsot a megindulásra. Pedig ha akkor kezünkbe ragadjuk a kezdeményezést, a felfordult romániai állapotokat kihasználhattuk volna, az egész Kárpát-vonalat birtokunkba vehetjük és nem következhetik be az, hogy a románok által megnyitott kapukon keresztül benyomulva a Székelyföldet két tűz közé vegye az orosz. Minden, minden másként alakulhatott volna, ma nem özönlenének Dunántúlra a földönfutóvá vált menekültek tízezrei, hanem miénk lenne egész Erdély...

A román árulás óta hetek múltak el, ezalatt nem készültünk fel, hanem kormányunk árulást készített elő... Elveszett tehát Erdély, ezzel a szomorú elhatározással kihullt kezünkből, még mielőtt egyetlen vörös katona átlépte a Kárpátok bérceit.

Vészesen beigazolódott Széchenyi mondása:

Csak az veszik el, amiről önmagunk lemondunk!

Párnázott ajtók mögött folytak a vétkes tárgyalások, intrikák és cselszövések, múlt az idő, tovatűnt az alkalom, ép, erős, ütőképes honvédségünknek tétlenül kellett vesztegelnie --- és a végén született egy végzetes elhatározás --- Nemzetünk halálos ítélete!

FEGYVERBE HUNGARISTÁK...!

Így láttuk mi a koronatanács tényét, megdöbbentő bizonyossággal tudtuk, hogy mindez és ennél súlyosabb következményekkel járhat, ha azonnal nem akadályozzuk meg a koronatanács döntésének keresztülvitelét.

Szeptember 12.

A Mozgalom vezetői fenyegetőleg lépnek fel a kormánnyal szemben. A kormány megijed, minisztertanácsot hívnak egybe, amelyen kijelentik, hogy a fegyverszüneti elhatározást feladják, a harcot folytatják. Alázatosan és félszegen jelentik a Mozgalomnak a kormány szilárd eltökélését, hogy utolsó csepp vérünkig harcolunk...

Persze nem hisszük el. Időnyerésnek mindenesetre jó volt számunkra a kormány meghátrálása. Egy percig sem kételkedtünk azonban, hogy kijelentéseik ellenére a rendszer urai lázasan készítik elő tervük végrehajtását. Csak dolgozzanak, tárgyaljanak, mi a gyors cselekvések mellett maradunk. Elérkezett a mi időnk.

Szeptember 13.

A pártszervezetek minden riasztás nélkül azonnal összejönnek a parancsok fogadására. Kovarcz Emil testvér, a pártszervezés vezetője, a Mozgalom legendás harcosa kap megbízást a fegyveres szervezkedés vezetésére. Kovarcz lakásán egymást érik az osztályvezetők. Kivétel nélkül valamennyi szervezeti ág rendkívül fontos szerepet kap az akció lebonyolításában, leghatalmasabb s leginkább sorsdöntő feladat azonban harci alakulatainknak --- a pártszolgálatnak és az ifjúságnak jut.

EGY HŰVÖSVÖLGYI VILLÁBAN KEZDŐDIK...

Szeptember 14.

Az első órákban azt hisszük, hogy napok alatt végrehajtjuk akciónkat a rendszer ellen. Az országos ifjúsági szervezet központjában --- egyik egyetemista testvérünk magánlakásán vagyunk. Türelmetlenül várjuk a híreket, utasításokat. Kovarcz testvér nem jelentkezik. Izgalom. Mi történt? Lefogták? Semmi élet jelt nem kapunk a többiekről, a Pártvezetőséggel megszakadt minden összeköttetés. Egyetlen vezetőt sem találunk a lakásán, mindenki máshol tartózkodik... Egész nap szaladok, hogy találkozzam valakivel. A harci kedvet alig tudjuk fékezni...

Zsakó István testvér, az országos ifjúsági vezető menetkész állapotba helyezte a budapesti ifjúságot, vidékre nekiindultak futárjaink, hogy riadót rendeljenek el... A központban kiosztjuk a parancsokat, minden ifjúsági vezető tudja feladatát, csak a parancs késik Kovarcz testvértől... Végre! Virágnyelven írt levél érkezik. Este jelentkeznem kell egy budai lakásban... További utasításokat ott kapok.

Szeptember 15.

Az ifjúsági vezetővel együtt bandukolunk a koromsötét hűvösvölgyi utakon. Este megkaptam a címet, az illegális szervezkedés központját, ahol Kovarcz akar velünk beszélni. Megérkeztünk. Mosonyi Győző fogad bennünket. Kovarcz testvér pihen, három napja nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Engem az akció propagandájának vezetésével bízott meg a Vezér... az ifjúságot ott kell hagynom. Megkapjuk az irányelveket. Mosonyi Győző közli, hogy nem hajtunk végre gyors akciót, hetekig kell még dolgoznunk és várnunk, míg eldől, hogy mikor indulhatunk. Addig mindent a legalaposabb részletekig ki kell dolgozni. Sajtóban nem írhatunk, a közönséget mégis tájékoztatni kell az eseményekről. Meg kell győzni a főváros lakosságát. Az akció és egyben Nemzetünk sorsa itt dől el --- Budapesten!

MEGINDUL A GÉPEZET...

A hűvösvölgyi villában --- fegyveres védelem alatt, --- megindul az idegölő munka. Éjjel-nappal dolgozunk. Itt lakik most a Vezér is. Naponként találkozunk vele. Együtt éljük át ezeknek a napoknak nagyszerű eseményeit. A Vezér jelenléte valamennyiünket fokozott munkára tüzel.
Sorra érkeznek ki a mozgalmi akció vezetői:
Székessy István, a pártszolgálat vezetője,
Gera József, Gál Csaba, Kőfaragó-Gyelnik Vilmos, a két Sréter testvér,
Temesváry, Ostián Antal, Vajna Gábor, Henney Árpád, Serényi Miklós, Nagy Emil, Vágó Pál,
Kovarcz Dezső, Bagossy Zoltán, Rettmann Kurt, Barcsay Árpád, Tirczka Lóránt,
Tóth Béla és a többi párttisztségviselő,
valamennyi elszánt, harcos mozgalmi vezető és tudós koponya.
Az élvonalbeli munkában értékes segédkezet nyújt a vezetőknek Alföldy, Schmidt, Omelka,
Kéménci, Hegedűs Hampel Oszkár, Szlazsánszky testvér,
akik szinte állandóan az illegális szervezkedés legillegálisabb központjában működnek.

Kovarcz testvér sokszor napokra eltűnik. Hiányzik a munkája, de tudjuk, hogy ilyenkor a honvédség és tisztikar vezetőivel tárgyal. Hadseregünk tisztjeit jól megszerveztük, mindenki egyetértett abban, hogy Nemzetünkön nem engedünk gyalázatot elkövetni.

Mosonyi Győző testvér helyettesíti Kovarczot. Amíg Kovarcz nagyjelentőségű megbeszéléseket folytat, előkészíti az akció katonai részét, addig Mosonyi a Mozgalmi vezérkart irányítja. Remekül dolgozik. Betegen, lázasan is kitart, naponként törzsi megbeszélést folytat és maga is dolgozik a részleteken. A katonai feladatok megoldásán most dolgoznia kell. A szervezési rész munkálataiban Kiss Gyurka és Bereczky Ferenc testvér dolgozik, az anyagi, ellátási, fegyverek beszerzését Jobbágy Lajos végzi. Zsakó az ifjúságot szervezi, Vajna Ernő a röpcédulák megszövegezésén fáradoz.

Az első emeleten folyik a mozgalmi munka, --- fent a második emeleten dolgozik a Vezér. Politikusok, volt pártvezetők jönnek hozzá, jelentkeznek és bejelentik csatlakozásukat. Diadalmas, mámoros, munkától izzó boldog napok ezek, megacéloz bennünket a hatalom közeli átvételének tudata --- és lankadhatatlanná, elszánttá a nagy hazaszeretet, Nemzetünkért való végtelen aggódás és a rettenthetetlen akarat, hogy megakadályozzuk a készülő árulást.

A PÁRTSZERVEZETEK --- PÁRTHELYISÉG NÉLKÜL

Künn a városban minden eddigit felülmúló hősiességgel dolgozik a Párt. A mozgalmi akció módjáról ők nem tudnak, csak érzik, hogy titokban dolgozik a Vezér és a Mozgalom. A Párt --- párthelyiségek nélkül végzi a végrehajtás nagy feladatát. Kassai Ferenc és Kerekes Béla, a propagandaosztály vezetői irányítják ezidő alatt a testvéreket, tájékoztatják őket az eseményekről és lelkesítik, biztatják a sokszor csüggedőket.

Felejthetetlenek ezek a napok. A lelkes munka sokszor megtorpan. Hosszúra nyúlik már az illegális működés ideje. Bírjuk még akár egy évig is, de aggódunk a Nemzet sorsa felől.
Mikor indulunk már?
Lesz egyáltalán valami? Meddig várunk?
A tömegeket, a párt valamennyi tagját nem tájékoztathatjuk az akció módjáról,
helyéről és munkájának mikéntjéről, mert akkor mások is megtudják és felgöngyölítenek bennünket. Viszont mégis meg kell nyugtatni az embereket.
Kassaiék jól végzik ezt a munkát, bár rettenetesen nehéz.

Fegyveres akciónk székhelyét már áthelyeztük. A hűvösvölgyi villából átköltözködtünk a Pasarétre. Ott már túl sok gyanús fickó csellengett, sok megfigyelőt láttunk arra kódorogni. Nagyon veszedelmes szaga volt a fel-feltűnő sok ismeretlennek, rajtaütéstől kellett tartanunk... Egy éjszaka aztán felkerekedtünk és bottal üthették a nyomunkat, míg egy szép napon aztán jelentkeztünk --- a hatalomért.

LÁZAS MUNKÁBAN, TITOKBAN DOLGOZIK A KATONAI VONAL...

A pártszolgálat szervezete megkezdte a tagok erősebb katonai kiképzését, mert az akció végrehajtásához különleges katonai feladatokat is kellett vállalni a pártnak. Természetes, hogy a katonai vonal ugyancsak dolgozott és a legnehezebb kérdések megoldását osztották ki vezérkari tisztjeinknek és honvédségünknek.

A kormány tudta, hogy a Mozgalom készülődik az ő árulásukkal szemben és minden intézkedést meg is tettek, hogy polgárháborút robbantsanak ki és abban az esetben, ha az árulás ellen a Nemzet szót emel --- kíméletlenül szembeszálljanak a Nemzet akaratával.

Elképzelni is szörnyű, mi lett volna népünkkel, ha a hatalom átvétele nem sikerül. Vezérkarunknak tehát nagyon megfontoltan kellett előkészítenie az akciót, mert bennünk élt az aggódás és végtelen felelősség is, hogy megakadályozzuk a testvérharcot. Akik csak sejtették a bekövetkező eseményeket, nagyon féltek attól, hogy az árulás következtében az arcvonalban harcolók első pillanatban leteszik a fegyvert, idehaza pedig véres összeütközésre kerül sor. A Hungarista tisztek azonban kiválóan dolgoztak. Zseniális módon folytatták tárgyalásaikat és ezek eredményeként rövidesen az a helyzet alakult ki, hogy a kormány a legmegbízhatóbb emberéről sem tudhatta, hogy az velük tart-e vagy csatlakozik a Hungaristákhoz.

A kormányzati árulás sikerének biztosításával az uralmi klikk Bakay Szilárd tábornokot bízta meg. Az ellenünk beállított akciónak ő volt a lelke. Azt hitte elbizakodottságában, hogy egy gombnyomással ellenünk indíthatja az egész budapesti hadtestet, de álmában sem gondolhatta, hogy azok, akiknek legbizalmasabb utasításait adja ki, azok nemzethű magyarok és a Hungaristáknak azonnal jelentést tettek minden jelentős intézkedésről. A katonai szervezkedés központjában egyre több és több hadtest, zászlóalj vezetősége és honvédsége jelentkezett le --- jóval a hatalom átvétele előtt, hogy hűséget esküdjön Szálasi Ferencnek. Az elvakult klikk főkolomposai azt hitték, hogy mindenki velük van --- és mindenki ellenük fordult, mert volt bennük becsület és vitézi szellem!

Katonaság és pártszolgálat vezérkarában készültek az akció tervei, a Királyi Vár tervrajzát tanulmányozták, titkos alagutakat, folyosókat, szobákat kutattak ki, hogy a Várban rejtőző áruló tanácsadók szökését adott pillanatban megakadályozzák. A Studió, Lakihegy, Posta, MÁV és a többi közfontosságú szerv megszállását mind alapos gonddal előkészítették, néhány hét alatt a legpontosabb munkát végezte a két alakulat vezérkara. Nagy segítségére volt akciónknak Hanke őrnagy, aki a leghűbb bajtársnak és legkiválóbb munkatársnak bizonyult illegális működésünk napjaiban...

LEHANGOLTSÁG, IDEGESSÉG --- AZUTOLSÓ PERCEK KÖZELEDNEK

Október eleje.

Rákossy Gyula testvér a honvédség és a Mozgalom összekötője megnyugtat bennünket: a hadsereg megszervezve kész! ---Mi is kész vagyunk! Nem tudjuk, mit csináljunk már. Áll a pártszolgálat, az ifjúság, riadóláncok kiépítve, a fegyveres kiképzést elvégeztük, röpcéduláinkat ezer veszély közt kinyomattuk, szétszórtuk. Kezdődtek a letartóztatások, üldözések, itt-ott egyes központon a rajtaütések. A türelmetlenség egyre növekedett: induljunk, induljunk, induljunk!

Kovarcz testvér alig győzött féken tartani bennünket: a Vezér tudja mikor kezdhetünk, várjátok a parancsát. Ő látja az egész helyzetet, Ő ítéli meg helyesen az időpontot. Engedjük, hogy a rendszer bemutassa önmagát, mindenki előtt kinyilvánítsa elvetemültségét.

Erre kicsit megnyugszunk.

A Vezér nevének említésére feloldódik a türelmetlenség, eloszlik a lehangoltság. Legfeljebb szorosabbra markoljuk a fegyvert és most már minden percben indulhatunk.

A nyugtalan hangulatot mindig kedvezően befolyásolja báró Kemény Gábor testvér megjelenése, aki eredeti humorával és diplomata módszereivel minden esetben eloszlatja az időnként fellépő türelmetlenséget. Ő az az ember, aki a diplomáciai tárgyalások és előkészítések munkáját végzi a Vezér mellett. Mindnyájan nyugodtak vagyunk, ha valamit Kemény Gábor vesz a kezébe, tudjuk, hogy remekül oldja meg a feladatokat, de az rettenetesen bosszantó, hogy a sok titkos fejleményről mindent tud, de semmit sem árul el nekünk, szürke harcosoknak. Diplomatikus módon faggatjuk, hogy áruljon el valami érdekes értesülést, mire borzasztó bőbeszédű válaszban átkozottul kerüli a lényeget, semmitmondó, szép szavakkal leszereli az érdeklődőt s mégcsak haragudni sem lehet rá nyíltan, mert tájékoztatót azért mindig ad... Ezek a diplomaták és ez Kemény Gábor!...

Október 14.

Nem is sejtjük, hogy egy nap múlva már a hatalom birtokosai leszünk. Nem gondolunk arra, hogy órák alatt bebizonyosodik, hogy eddig végzett munkánk jó volt-e. Sejtelmünk sincs arról a döbbenetes tényről, hogy 24 órán belül a szédületes pusztulás, a halál hideg lehellete csapja meg Nemzetünket és történelmünk legválságosabb órájába érkezünk. A pasaréti úti villában minden csendes... Kimerültek vagyunk a sok álmatlan, átvirrasztott éjszakától. Azt hisszük, hogy még hosszú heteket kell eltöltenünk ebben a semmittevésben. Kovarcz testvér, aki mindig referádákat tartott vagy kimondhatatlan mennyiségű kilométert futott le autójával, szobájában ül és a mennyezetet nézi. Ez mindenesetre gyanús dolog, mert ilyenkor mindig a rendszerre ártalmas dolgokon töri fejét --- amire minden bizonnyal hatalmas vérdíjat tűztek ki immáron! Egyelőre azonban helyén van feje és szíve is, amire nagy szükség van. Ő már bizonyosan tudja, hogy a fegyverszüneti feltételek megérkeztek és talán éppen arra gondol, hogy e percben írják alá a szégyenletes ajánlatot... Ő talán tudja már, mi azonban...

Mi unottan üldögélünk, csendesen vitatkozunk. Ingerlékenyek is vagyunk, néha éles szóváltásba keveredünk egészen gyerekes dolgok miatt. Egyik testvérünk, aki egyetemi tanár és rettenetesen nyugodt, professzori módon megjegyzi, hogy ez természetes pszichológiai tünet. Mások könyveket olvasnak, vagyis inkább lapozgatnak. Én egyszerre három hatalmas kötetet is magam elé tettem, de olvasás helyett a röpcédulázáson töprengtem... Egyesek felvetik azt a hallatlan hetvenkedő gondolatot, hogy ma éjjel otthon alszanak, hogy végre kipihenjék magukat. Kovarcz testvér erélyes fellépése azonban legyőzi a közhangulatot!

...ÉS ELJÖN MAJD A MI ORSZÁGUNK

Én, behúzódva egyik sarokba, végignézem az arcokat. Milyen hűséges, harcedzett arcok. Mennyi küzdelmet éltek végig ezek az emberek, milyen mélységes hittel, milyen csodálatos hűséggel követték a Vezért immár közel tíz esztendeje... Hősök mind, egytől-egyig! Megaláztatás, megkínzatás volt osztályrészük, de mindig derűsen és büszkén vállalták az áldozatokat, mert Nemzetünk szolgálatában vívták a nagy szabadságküzdelmet. Elnézem őket és forró hálával telik meg a szívem! Milyen jó az Isten, hogy hűséges harcosokat adott ennek a sorsverte Nemzetnek, akik éberen őrködnek biztonsága felett. Testvérek, --- gondoltam magamban --- Ti, akik itt jártok hősi harcunk élvonalaiban és Ti valamennyien ezrek és tízezrek, bátor hungaristák és hívő magyarok --- ne féljetek, nemsokára elérkezik a mi óránk. Akkor megbüntettetnek azok, akik büntetésre méltók, az igazak és jók pedig elnyerik jutalmukat. Most rövidesen elérkezünk nagy célunkba: a hatalom birtokába. Aztán megkezdődik a nemzetmentő munka, amely még súlyosabb, nehezebb lesz, mint eddigi harcaink együttvéve. Végül pedig, ha sikerül visszarántani Nemzetünket a végpusztulás széléről, akkor megindul országépítő munkánk, a Hungarista Magyar Birodalom megteremtése. Megépül a mi Nagy Hazánk, ahol millió és millió család él jólétben és életbiztonságban és ahol milliók imádkozzak majd velünk a Hungarista Hiszekegyet és milliók kiáltják majd hálaima gyanánt a mi köszöntésünket: Éljen Szálasi!


SCYLLÁK ÉS CHARIBDISEK KÖZÖTT --- AZ IFJÚSÁGGAL

A világforradalmakban, a történelem huszárbravúrjaiban mindig vezetőszerepet vitt az ifjúság, a népi mozgalmak áldozatos harcaiból nyílt csatamezőn vagy földalatti szervezkedéséből minden esetben első helyen vette ki részét az ifjúság. Hungarista fiatalságunk ugyancsak nagyfontosságú feladatot vállalt a hatalom átvételére irányuló akcióban. Augusztus közepe óta legalább nyolc lakásba költözött ifjúsági központunk, hetenként adtuk fel lakásainkat, mert kegyetlenül érdeklődtek irántunk mindenütt, ahol megkíséreltük fekete munkánkat elkezdeni. Tízen, húszan laktunk néha két szobában, a házmesterek állandóan gyanúsan pislogtak ránk és bejelentőlapért üldöztek bennünket.
A bujkálás ezer nehézsége,
scyllák és charibdisek között vergődtünk, a legfantasztikusabb helyzeteket éltük át néhány hét alatt.
Hősi munka volt a főváros Hungarista ifjúságának összefogása,
együvé tartása, közel félezer ifjúnak a munkából való kivonása és
fegyveres feladatokra való előkészítése.
Mészáros József testvér, a budapesti főkerület ifjúsági vezetője
az elmúlt hónapokban kitűnő munkát végzett, aminek eredménye ezekben
a nehéz napokban mutatkozott meg.

Zsakó István vezérkara minden nehézséget legyűrt, ifjúsági szervezetünk gépkocsikat, járműveket szerzett magának, pedig a hatalom átvétele előtt, állandó figyelés alatt, óvatosan, bujkálva, kimondhatatlan nehéz volt végezni munkánkat. De ez gyönyörűséget és jókedvet adott, lelkesített bennünket, fiatalok voltunk, komolyak és harcos kedvűek... Végtelenül fájt, amikor el kellett hagynunk ifjúsági főhadiszállásunk titkos fészkeit, mikor földalatti központjainkból ki kellett emelkedni a minisztériumok termeibe, szűk szobákból tágas dolgozóhelyiségekbe...

TÖRTÉNELMÜNK LEGNAGYSZERŰBB PILLANATAI

1944. október 15.

...A főváros megszokott vasárnap délelőtti élete. Semmi különös újság, csak az a feltűnő, hogy a hidak bejáratánál szuronyos őrség teljesít szolgálatot. Egyébként minden csendes.

Pesten vagyok, rádiót hallgatok. Könnyű zene hangjai szárnyalnak a kis szobában. Könnyelmű, vidám muzsika... Megszakad a műsor!... Légiveszély, riadó? Megint egy szörnyű bombázást kell talán átélnünk? Nem, nem bombázás, sokkal szörnyűbb, kétségbeejtőbb annál: egy agg ember siránkozása, egy nemzet halálos ítélete... fegyverszünet. Iszonyú elkeseredés gyülemlik fel bennem. Igaz, hiszen tudtam, hogy ez következik, erre készültünk hónapok óra, ezt vártuk a rendszertől... És mégis... szíven ütött, végtelenül elkeserített. Hirtelen, víziószerűen lepergett előttem a lehetősége, hogy holnap magyar anyákat becstelenítenek meg vörös hordák, papok és katonák fekszenek előttem tarkólövéssel, könyvtárak kiforgatva hevernek az utcákon és sárba tiporva nyög, bocskortól meggyalázva Magyar Nemzetünk. Láttam a vérre éhes, bosszútól lihegő zsidóság ördögi arcát, amint féktelen bosszúvágyába kisgyermekek elé fordítja a megtorlásra már régen rejtegetett fegyvereit... Láttam, húsomba vágóan éreztem a nagy magyar tragédia bekövetkezését...

Mindez egy pillanat alatt rohant át agyamon. Aztán már jött a feleszmélés, fellendült a harci kedv, a holt bizonyosság, hogy most már indulunk a harcba.
Nem veszhetünk el, csak mi győzhetünk --- villant eszembe a Hungarista Induló remek sora. Hamar villamosra! Csak a hidakat ne zárják le, hogy átjuthassak Pasarétre.
Az az őrség gyanús volt reggel, hátha Lakatosék emberei. Végig a Körúton. Semmit sem sejtő emberek, máshol azonban felháborodott, könnyes arcok, kétségbeesett tekintetek és rettenetes kifakadások. Egyesek ökleiket rázzák a Királyi Vár felé, mások magatehetetlenül zokognak. Mire a Margit-hídhoz érek, ott már tódulnak kifelé a zsidók házaikból, letépik a sárgacsillagot és zsibonganak szemtelenül!
Megálljátok, kutyák! --- meg fogtok dögleni!--- ordítom szörnyű elkeseredésemben...
A hidak szabadok. Szorongás, izgalom. Végre megérkezem Pasarétre!

KEZDŐDIK A HARC!...

Ragyogó arcok fogadnak. A készenlétben helyezett zöldingek hatalmas csomagjait bontjuk szét. Vége a földalatti működésnek, újra felvehetjük harci öltözékünket. Előkerülnek a fegyverek. Kiadtuk a riadóparancsokat. Lázasan szaladok irataimhoz. A rádió számára előkészített szövegeket veszem magamhoz. Ostián testvér és én kaptuk a feladatot, hogy a rádióban megkezdjük a műsor sugárzását...

Mosonyi testvér kiáll a Pasaréti-útra. A pártszolgálatosok szintén. Miden arrajövő gépkocsit leállítunk és igénybe veszünk az akció céljaira... Döbbent arcok merednek felénk a kocsikból. Nincs hosszú magyarázat: A kormány letette a fegyvert! Mi tovább harcolunk! Szálasi átvette a hatalmat! Órák alatt hatalmas autótábor veszi körül a főhadiszállásunkat. A villamosokról özönlenek a hungaristák.
Magasrangú katonatisztek érkeznek. Hozzák Kovarcznak a jelentést, hogy a hadsereg hogyan viselkedik. A hidakra kiállított őrséget a mi tisztjeink küldték ki. Azok a mi embereink. A párttagok lelkesen megéljenezik a honvédség tagjait. Kinn további gépkocsik kerülnek birtokunkba...

Magas, derék százados érkezik. Keresi a parancsnokló ezredest. Jelentést tesz: az első hadtest átállt! Budapest a kezünkben van! Újabb jelentés: a rendőrség és csendőrség átállt. Követik Szálasit! Végtelen ujjongást váltanak ki a jelentések.

Hatalmas Tigris gördül elő. Mögötte harci gépkocsi. Kovarcz testvér beül --- siet a Vezérhez, aki Budán van, a Várban. Izgalmas percek, lelkes, mámoros órák következnek. Felvonul a pártszolgálat. Kiosztják a fegyvereket. Parancsok, utasítások hangzanak... Lassan sötétedni kezd. Néhány óra telt csak el --- és mindenki tudta, hogy miénk a hatalom.

A RÁDIÓ MEGSZÁLLÁSA

Mosonyi testvér kiáltoz felénk a rengeteg ember között. Indulás a rádióhoz. A városban egyszerre csak azt veszi észre a rádió mellett ülő csüggeteg millió és millió ember, hogy nem közlik többé a szégyenletes bejelentést a fegyverszünetről. Magyar és német harci indulók hangzanak. Mi ez? Beolvassák Vörös vezérezredes parancsát: nem tesszük le a fegyvert! Újabb csend a rádióban. Mi lehet, mi történhetett?

A Sándor-utcába befordul három hatalmas páncélos. Néhány lövés, kelepei a golyószóró. A rádió kapuját bezárták. Kézigránátot a kapu alá --- és szabad az út. Komoly ellenállás nem volt, akik benn őrködtek, ugyanazt akarták, mint azok, akik kívülről jöttek.

Ostián testvér hatalmas alakjával és felgyűrt kalapjával övében két kézigránáttal majdnem olyan, mint Krüger Apó. Be a stúdióba... Pár perc és a Nemzet fellélegzik... Ostián testvér leül a mikrofonhoz és szerte az országban áldásként hull a szó, a felszabadulást jelentő ige: Szálasi hadparancsa:

...Nemzetünk ezeréves történelmének válságórájába érkezett. A külső ellenség Hazánk földjén áll, megsemmisítésünkkel fenyeget. Hazánk belső ellensége vele szövetkezett, hogy együttesen mérjék halálos csapásukat Nemzetünk életére.

Öncélú érdekcimboraság élősködött eddig Nemzetünk életén... Ez a cimboraság volt az, amely a Kormányzót önös érdekeinek eszközévé tette, őt a Nemzettel szembeállította... Nemzetünk élniakarása eltávolítja a létét veszélyeztető akadályokat... Fennmaradásunk, életünk megtartásának egyedüli záloga: minden erőnk harcbavetése... Szabadságharcot vívunk... Harcunk alapelve: vagy megsemmisülünk, vagy megsemmisítünk... Hadseregünk a fegyveres Nemzet acélökle, mellyel összetöri az ellenségnek megsemmisítésünkre beállított akaratát... Sorsunk, jövőnk, jutalmunk olyan lesz, ahogyan harcolunk érte...

...Hitem és meggyőződésem, hogy Nemzetünk történelmi kötelességét teljesíteni fogja és hogy Németország, Itália, Japán, valamint szövetségeseink oldalán a biztos győzelem felé halad

...Nemzetünk szolgálatában hálás köszönetet mondok a német nép lánglelkű Vezérének: Hitler Adolfnak...

Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!

Isten áldását kérem Nemzetünk nagy döntésére és előtte álló nagy harcára. Kitartás!...

MEGALAKUL A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS KORMÁNYA

Így történt! A Nemzet akarata diadalmaskodott. Másnap megilletődötten ültem le a rádió mikrofonjához, hogy megtegyem a Jelentést a Nemzetnek...

A hatalmat Szálasi Ferenc vette át. A Nemzet élén az uralmat bitorló klikket a honvédség és Párt alakulatai együttes vállakózásban eltávolították és Nemzetünk életéből örökre kikapcsolták.

És villámgyorsan peregtek az események: A Kormányzó lemondott. Az ország vezetését előzőleg Szálasira bízta. Szálasi a főhatalom birtokosa, a kormányzói jogkörrel megbízott miniszterelnök. Másnap megalakul a kormány. Törvényesítik a hatalom átvételét. A magyar országgyűlés kimondja, hogy Szálasi Ferenc e bátor cselekedetével a legnehezebb helyzetben megmentette Nemzetünk életét...

* * *

Mi hungaristák, öreg és ifjú harcosok, nők, anyák, harcedzett férfiak pedig készülünk a további harcra.
A Pártvezető, aki vezérelt bennünket, újra előttünk menetel.
Célt mutatott: a hatalmat.
Utat jelölt: a börtönt.
Mindenütt elől járt, dicsőségben és veszedelemben.
Mi pedig követtük --- hittel és hűséggel. Követjük most is!
A Pártvezető Nemzetvezető lesz,
a Nemzet sorsát irányítja immár felelősséggel, ebben mi is osztozkodni kívánunk.
A vérző Magyarországot meg kell gyógyítani.

Évszázadok bűnét jóvá kell tenni.

Meg kell szenvednünk a múltak bűneiért és el kell hozni a megváltást Magyar Nemzetünknek.
Áll a harc --- indulunk újabb küzdelemre.
Felhangzik ismét Szálasi hívása, amit annyiszor mondottunk el büszkén és elszántan:

Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!

 
 
0 komment , kategória:  Csonka Emil:Szálasi küzdelmei5  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 29
  • e Hét: 1479
  • e Hónap: 4850
  • e Év: 387886
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.