Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Csonka Emil:Szálasi küzdelmei7
  2011-03-08 15:43:36, kedd
 
 

Csonka Emil:
Szálasi küzdelmeiből -- Hogyan történt a hatalom átvétele? VII. rész -vége.

GONDOLATOK A KIRÁLYI VÁRBAN

EPILÓGUS

Órák hosszat barangoltam a Királyi Várpalotában. Bejártam a sok, fényes termet, láttam a ragyogást és a pompát, magamba szívtam elmúlt századok történelmi levegőjét. Félve indultam el, hatalmas dolgok történtek itten. Letűnt korokba kalandozott el emlékezetem, visszaidéztem véres történelmünk dicsőséges és gyászos korszakait. Áhítattal léptemújabb és újabb termekbe, bámuló lélekkel megcsodáltam minden kis sarkot. Szentélyben éreztem magam, elfogódottan szemléltem a körülöttem lévő csodás dolgokat.
Múlt és jelen viharzott át lelkemen, összeolvadt érzelmeimben az idő,
úgy éreztem, hogy most megáll körülöttem az élet zajlása,
magas hegycsúcsra kerültem és fenségesen nézem az alattam elterülő csodás világot...

* * *

Felelevenedtek bennem a történelmi emlékek.
Uralkodók járultak elém. IV. Béla, amint elkezdte építeni a mai Várnak alapjait.
A megtépázott, felgyújtott, felégetett ország nagy újjáépítője,
a tatárdúlás átvészelője volt az első fejedelem, akivel elbeszélgettem.
Elmondotta a tatárpusztítás nagy történetét, mesélt olyasmit is,
amit a történészek soha nem írtak meg.
Őszinte volt hozzám,
felfedett rejtett titkokat. Sötét intrikákat, cselszövéseket árult el, gőgös nagyurak,
öncélú, önakaratú kiskirályok uralmi törekvéseit hozta elém.
Megmutatta, miként akarták ezek bitorolni a hatalmat, hogyan cselekedtek a Nemzet ellenére.
Mert nem gondoltak arra,
hogy élő, lüktető, boldogságot kereső emberek milliói, akik körülöttük éltek --- szintén emberek és magyarok.
Mert nem látták be, hogy a vezetőknek eggyé kell lenni a Nemzettel.

Megdöbbentő részleteket ismertetett azokból a harcokból, mellyel a hatalomra tört és bevallotta,
hogy az országot nem a tatárok miatt,
hanem önös uraink vétke folytán vesztettük el annakidején.
Lelkesedve, mámorosán beszélt országépítö terveiről, reformjairól,
amit ezek az urak mindig kereszteztek. Nem akartak haladni ezek,
nem engedték a fejlődést,
mert sértette a nemesi kiváltságokat, egyesek hatalmát az,
ami nagy közösségek érdekeit szolgálta volna...

Ömlött a szó, mint az áradat, előrémlett a szörnyű dúlás minden borzalma.
Nagyon ismerős dolgokról beszélt, mintha én is láttam volna a felgyújtott falvakat,
elhurcolt asszonyokat, síró csecsemőket, legyilkolt férfiakat és menekülő, földönfutó nép tízezreit. Meggyőzően ecsetelte a tragédiával sújtott ország képét. Láttam arcán a kínt, amint újra átélte lelke vergődését, azt a szenvedést, amit az ország pusztulása okozott neki.
Hogy átkozta a dölyfös, hitvány nagyurakat, akik csak önmagukra gondoltak,
mikor kinn vérzett a nép...!
Elsötétült tekintete az ősz királynak, szemében rettenetes harag fénye villant.
Majd elsimult arcáról a düh, megkeményedett, szilárd vonásokat öltött tekintete.
Már nem a harcos volt, hanem a nagy építő, az országépítő nagy uralkodó.
Csodálatos fényt láttam arcán, mikor újra szólt hozzám:

A sorscsapástól sújtott Nemzet átélte a vészt. Mert élni akart. Ha látták volna későbbi vezérek, ahogy mi dolgoztunk vállvetve a néppel... Hittünk abban, hogy a legsötétebb kétségbeesésből is van feltámadás, tudtuk, hogy önerőnkből mindent újra felépíthetünk. Éreztük a nagyszerű küldetést, hogy elölről kezdhetünk mindent, alkothatunk nagy és csodás dolgokat, mert akarat volt bennünk, ész a koponyánkban és biztató erő karunkban. Minden kis falu, minden város drága és szent lett előttünk, mert verejtékünkkel, vérünkkel építettük meg. És végtelen öröm töltött el bennünket, amint láttuk, hogy szépül az ország, behegednek a sebek, újra megindul az élet, a semmiből megint kisarjad a derű, vidámság, a föld szívének dobogása. Mint amikor az apa bölcsőt ácsol gőgicsélő kisgyermekének, olyan szeretettel és lelkesedéssel építgettem én, úgy vezettem járni tanulni újra Nemzetemet. Férfimunka volt, felemelő, kitüntető. Nincs nagyszerűbb dolog, mint visszatérni a feldúlt falvakba, városokba, elrendezni a romokat és nagy fogadalommal elindulni a felemelkedés útján. Hálás vagyok, hogy Hazámért ezt tehettem, hogy olyan korszakban születtem, mikor nagy tragédiáknak én lehettem bukó, majd diadalmas hőse. Csak az vész el, aminek megtartására vagy visszaszerzésére nem érzünk magunkban erőt, azt veszejthetjük el csupán, ami nem kell önmagunknak...

Így szólt hozzám a királyi ős,
hétszáz esztendő múltjából visszajövő, hazajáró lélek. --- Én kezdtem el építeni
ezt a gyönyörű palotát, szörnyű pusztítások idején,
hogy késő századok után is bizonyítsa:
van Feltámadás!...

* * *

Cirádás bőrkötésben, aranycsattokkal zárt, pergamenre írt könyvet lapozgatok.
Kutatom a múltak tanulságait.
Elmélyedek az olvasásba... egyszercsak kéz nehezedik vállamra.
Feltekintek a sárga lapokból, egyszerű diákembert látok mögöttem állani.
Lelkendezve megismerem:
Mátyás diák ő, Mátyás király, a nagy Hunyadi, álruhában.
Most jött az országból,
országjáráson volt, megfigyelte a gonosz, igazságtalan bírákat, kikutatta népe sebeit,
igazságot tett mindenütt, pór és urak között.
Elmagyarázta az előttem fekvő könyv írásainak nagy tanulságait, beszélt arról,
amit én szocializmusnak ismertem meg,
és amit ő igazságnak és boldogságnak nevezett.
Elmondotta,
miként épített nagy birodalmat, hogyan tudta fegyverbe állítani egész népét.
Felismerte,
hogy minden ember boldog akar lenni, ezt pedig csak úgy érhette el,
ha igazságos volt mindenkihez.
Egyformán osztotta el nemzetünk kincsét, igyekezett úgy adni mindenkinek,
hogy az ne legyen igazságtalanság másnak.
Voltak persze mindig bűnösök, akik sokat akartak, akik nem látták be,
hogy az ő egyedülvaló boldogságukat 99 más ember tartja igazságtalannak,
pórok nyögnek szeszélyeik miatt és sok magyar gyermek nem tud felnőni fegyverforgató katonává,
--- ha nyomorba süllyesztik családjukat.
Mesélt az országjárásról,
mikor elegyedett a nép közé.
Nem lehet igaz uralkodó, aki nem ismeri meg népét és országát. Közvetlenül kell érintkezni velük,
nem tanácsadók útján.
Enni az ő ételüket, élni azt az életet, melynek ők a részesei:

ez a király első kötelessége, akkor lesz jó király és akkor lesz igazságos.

Előttem pompás köntösökben világok urai hódoltak,
mert tudtam egyszerű, gúnyás parasztember lenni.
Én ragyogó palotát építettem, melynek csodájára járt az akkori világ ---mert bejártam a kunyhókat is.
Én értékeltem a művészek isteni alkotásait, mert láttam az egyszerű embert, amint felépítette kicsi otthonát. Békében uralkodtam, mert tudtam harcolni a nyugalomért. Alkottam szépet és nagyot, mert értékeltem a kis hangyák szorgalmát. Én idehozattam a világ legdrágább könyveit, hogy csodálatára eljöjjenek messzi földek tudósai --- de leírják és elmondják a világnak, hogy van Magyarország, hogy nagy könyveket írhassanak az itt élő népről és küzdelmeiről...

...Rámeredek újra a könyvre, lapozok vissza, Mátyás korára, de észreveszem,
hogy közben elillant a diák,
eltűnt Mátyás király. Lapozok tovább a sárga levelek között és mindenütt csak azt látom,
olvasom szomorodva, hogy --- oda az igazság!

Felocsúdok a merengésből. Eltűntek már a jó királyok, itt maradt a rideg jelen. Nincs már itt a múló századok történeti levegője, csak a közelmúlt rémes árnyai kísértenek. Megborzongok. Az elmúlt húsz esztendő alatt mivé lett Mátyás híres palotája: hideg bagolyvár, középkori időket megszégyenítő intrikák sötét fészke.
A Jud Süss-ök,
minden népek szégyene, a zsidók érdekeinek kiszolgálójává alacsonyodtak
az itteni urak.
Goldbergereknek volt ide szabad bejárata, hogy a Kiss Istvánok és Kovács Péterek
téglából épült házakat se birtokolhassanak.
Bűnös orgiák folytak itten, hajnalba nyúló dáridók --- amíg künn és lenn éjszakából reggelre virradtak emberek milliói a nehéz munkában. Elérhetetlen magasságba emelkedett húsz év alatt ez a remek palota, nem hallatszott fel ide a sóhaj, megmerevült és elhidegedett az ittlakók szíve. Ezeken a bíbor szőnyegekkel terített folyosókon lelketlen kalandorok, könnyelmű ficsurak sétálhattak --- de nem talált meghívásra a nép. Hiába ostromolta, döngette a Vár kapuját milliók akarata, nem jutott el a hang a magas trónusig. Nem a népé volt ez a nemzeti kincs, a IV. Bélák és Mátyás királyok kincseiből nem részesültek azok, akik véreztek és verejtékeztek érette. Elszakadt a Nemzettől nagyon ez a Vár, gőgösen tekintett le az alatta elterülő városra. De nem látta meg a sínek közt vergődő emberek kínját-baját, nem látta a felvonulásokat, a szebb életért tüntető tömegeket, nem látott be a gyárakba, tekintete nem ért el a külvárosokig és messze falvak küzdelmes életéig.

Korhadt, beteg, hideg szellem honosodott meg e falak között,
penész rágta a lelkeket,
önmaguk körül forogtak és elfelejtkeztek egészen a világról az itt élő emberek.
Süketté vált a Vár az ország bajára,
bebarikádozták magukat az urak a kövek közé --- míg el nem jött a nemzet,
ki nem nyitotta a kapukat és el nem foglalta azt,
amit dicső elődök építettek az utódok dicsőségére és boldogulására!

* * *

Kinn állok a Vár erkélyén.
Nézem a várost, nézem az országot. Eszembe jutnak az idők, mikor vasárnap reggelenként
Szálasi Ferenccel elindultunk innen,
a külső országutakon át kiszálltunk a falvakba --- országjárásra.
Látom ezeket az országutakat, amint menekülő ezrek hömpölyögnek rajtuk végig,
fegyvert szállító katonai gépkocsik dübörögnek, zaj, por, füst terül el a mezők felett.
Budapest külvárosaiban tompán dörögnek az ágyúk,
lehet, hogy egykor a Várba is bekerülnek az élet ellenségei.
Előttem fekszik döbbenetes képével a XX. század Mohácsa.
Több annál.
Fel nem mérhető egyetemes nemzeti tragédia.
Vér, pusztulás, szenny. Kétségbeesés, kishitűség, marakodás.
Éhezés, lerongyolódás, otthontalanság.
Hideg, fűtetlen szobák, mert nincs tüzelő.
Betört ablakok, lerombolt házak, elveszett termés, üres magtárak.
Dunántúl telezsúfolva emberekkel, a Tiszán innen véres ütközetek.

Feltárul minden borzalmával
a szovjet által megnyomorított ország helyzete.

És mindezt az a bűnös klikk okozta,
amely
rothadt posványszellemet hozott ebbe a Várba.

Amelyik elszakította a néptől vezetőit.
Akiben nincs hit, akit nem bátorítanak a múlt nagyszerű példái,
aki nem érez erőt magában, annak össze kell roskadni e nyomasztó látványtól.
Az kétségbeesésében elbujdosnék, kikürtölné a világba tehetetlen fájdalmát.

* * *

De nem álom, nem történelmi mese, nem szépen hangzó szó és nem üres frázis,
hogy van felemelkedés és újjászületés.
Szálasi Ferenc
ebben a sanyarú helyzetben vette át a Nemzet vezetését.

A felidézett drámáért és pusztulásért, annak jelen következményeiért
nem
ő a felelős.
A felelősségrevonást és büntetést neki kell végrehajtania.

A felelősségrevonás kiterjed azokra is, akár lent, akár fent vannak, akik nem látják be, hogy az egyetemesen ránkzúdult veszedelmet csak közös erővel háríthatjuk el.
Csak úgy emelkedhetünk fel a mai kétségbeesett helyzetből,
ha a IV. Béla példájára építeni akaró Szálasi Ferenc mellé állunk, hittel,
akarattal és a szenvedések vállalásával követjük.
Nemzetünk sorsának egy tizennégymilliomodnyi részéért minden ember önmagában felelős.
Amit egyesek elrontottak,
azt valamennyiünknek kell jóvátenni. Másképp nem lehet.
Amikor kis motyónkkal dideregve vánszorgunk a hideg országutakon;
amikor fejünk fölött szétbombázták a házat;
amikor napokig nem ettünk egy falatot sem;
amikor mögöttünk dörrennek és villannak az ágyúk;
mikor órákig állunk sorban fagyban és szélben;
mikor sáncot ásunk fájó derékkal;
mikor tízen szorongunk fűtetlen szobában;
mikor elhagyjuk régi, kedves otthonunkat;
mikor nekivágunk a bizonytalanságnak, magunk mögött hagyva legkedvesebb emlékeinket;
mikor keressük elveszett szeretteinket;
mikor remegve olvassuk és halljuk a szomorú híreket;
mikor az egyetemes nagy katasztrófa egy része bennünket érint ---

akkor összeszorított foggal és elszánt akarással kerekedjünk felül a bajon,
tűrjük el a megpróbáltatást!
De soha, soha ne mondjunk le a megtorlásról, arról,
hogy megbüntetjük a bűnösöket és számadást kérünk minden felidézett szenvedésért!
De ezentúl kövessünk el mindent,
hogy legyűrjük a nehézségeket, hogy feltartóztassuk a további bajt.

Véresen és rongyosán is legyünk hősök, legyünk élni akaró emberek,
akik ragaszkodnak földjükhöz, házukhoz, akik vissza akarnak szerezni mindent,
amiért verejtékesen, hangyaszorgalommal megdolgoztak.

Szálasi harca most kezdődik igazán, a nagy magyar államférfiak küzdelmét vívja,
a honmentő és országépítő nagy elődökét.
A Nemzet akarata és munkája kövesse Őt harcában,
mert Ő vállalta velünk a sorsközösséget.
Mellénk állt, közénk jött a nagy bukás idején,
hogy velünk együtt közös munkával kiharcolja a nagy Feltámadás dicső korszakát!

* * *

Nem álom ez, hanem elérhető valóság.
A háborún és győzelmen túl, az élni akaró magyarok szemében látni már a jövendő
Magyarország képét. Kibontakozik a Nagy Magyar Birodalom,
a békében és munkában élő Magyarország, a dolgozó és alkotó magyar nép,
a falvak és városok, ahol megelégedett és boldog nép él és munkálkodik.
A jólét és életbiztonság nem lesz hazudott mesebeszéd, hanem önmagunk által kiharcolt valóság.
Nem lesz csak áhítozott messzeség a parasztnak
a saját föld,
a munkásnak a családi ház,
az értelmiségnek a szellem szabad alkotása.
A nő boldog családot kap, munkahelye az otthon lesz.
Az ifjú nem koravén, gyáva emberré nevelődik, hanem harsogó, életvidám, igazi ifjúvá válik.

És a dolgozó Nemzet felett ott fog őrködni a honvéd,
az erős, dicső magyar katona, a fegyveres Nemzet eleje,
a háborúk hőse és a béke biztosítója.

Szálasi harca meghozza a győzelmet,
boldoggá teszi a békét és a Királyi Vár ragyogása, fénye melegíti majd egész Nemzetünket.
Mátyás birodalma feltámad újra, a dolgozó nép körébe visszatér --- az igazság!

* * *

Tartsunk tehát ki,
rendületlenül, teljesítsük kötelességünket vértanúságig, mert hitünk, hűségünk,
Nemzetünk szolgálata ezt tőlünk megkövetelik és mert tudjuk,
hogy az elmúlt századok nagy bűneit csak mi és úgy tudjuk jóvátenni,
ha önfeláldozásig cselekszünk
Nemzetünkért, Hazánkért, fajtánkért, családunkért.

 
 
0 komment , kategória:  Csonka Emil:Szálasi küzdelmei7  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 220
  • e Hét: 1826
  • e Hónap: 20230
  • e Év: 340262
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.