Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Az Apokalipszis Lovasai
  2011-03-14 06:41:33, hétfő
 
 
Vízöntő:Az Apokalipszis Lovasai

C. Quigley a Georgetown egyetem tanára Tragédia és Remény --- a mai idők világtörténelme c.
1300 oldalra terjedő könyvét W. C. Skousen foglalta össze és értékelte ki.

Ezt az ismertetést Skousen könyve alapján készítettük el.

Kik azok, akik a világ fölötti uralomra törnek ma?
A szerző úgy véli, hegy ma már minden veszély nélkül nyilvánosságra lehet hozni
a szuper-milliomosok jelenkori történetét,
mivel a hatalomnak megdönthetetlen birtokában vannak.
Az ellenük való szervezkedés egyszerűen lehetetlen vállalkozás.
A világ most már megtudhatja a nyers valóságot és okosan teszi,
ha engedelmeskedik ennek az államok feletti hatalomnak.
Okosan teszi, ha engedelmeskedik, mert így reménye van a békére,
biztosan számíthat a fizetési borítékaira, lehet háza, kocsija,
s megkapja a modern élet minden kényelmét, utazhat, szórakozhat szerte a világban,
ahol kedve tartja. Ennél többet bizonyára nem akar a széles tömeg.
Ezek a titkosan működő, jószándékú és tisztafejű milliomosok vagy szuper-emberek magérdemlik
a teljes bizalmat. Ők a világ Reménye.
Akik viszont oktalanul ellenállnak, Tragédiát vonnak a saját fejükre.

Remény és Tragédia egyúttal utalás a könyv címére.
Ha valamelyik kisember úgy vélné,
hogy a Reményben kifejezett jólét és béke érdekében szabadságát, lelkét,
énjét adta cserébe és sokat rágódik ez irreális dolgokon --- nos,
akkor csak töprengjen álmatlan éjszakáin, gyötrődése lassan Tragédiává válik.

Kedélyes és egyben kegyetlen bizonyossággal jegyzi meg Quigley:

,,A kötél már túl szorosan van a kisember nyaka körül."

A megrendíthetetlen világhatalom gőgös tudatában a szerző --- maga is tagja ennek a világ-összeesküvésnek --- cinikus fölénnyel kijelenti, hogy most már lehullhat a lepel a titokról.
Az ÚT ÉS CÉL hasábjain már sokszor írtunk erről a Világkormányról.
A hitetlenkedők most egyenesen és első kézből tanulmányozhatják a szuper-hatalmasok öntelt önleleplezését.

A nemzetközi bankárok

A marxista összeesküvés pusztán csak alvállalata egy sokkal nagyobb,
világméretű összeesküvésnek.
Ez a titkos, a kommunisták fölötti legfelsőbb irányítás akkor tűnt fel először,
az amerikai kommunista bennfenteseknek,
amikor a háború befejezésekor összeköttetés hiányában
a kommunista párt sürgős ügyekben nem tudott azonnal irányítást kapni Moszkvától.
Az a rendelkezés érkezett a pártvezetőséghez,
hogy sürgős esetben forduljanak a Waldorf Towers-ben lévő
bizonyos három személy közül valamelyikhez.
Az innen jött utasítást Moszkva később mindig helybenhagyta.
Ami itt meglepő, az az, hogy a három megnevezett személy sem orosz nem volt,
sem kommunista.
Mindhárom gazdag, amerikai (zsidó?) kapitalista volt.

Elgondolkodtató Dexter White volt pénzügyi államtitkár esete.
Amikor kiderült róla, hogy az USA adminisztrációjába beépített Szovjet kém,
nem indítottak ellene eljárást.

Fölfelé buktatták a Világbankba, jobb állásba és jobb fizetéssel.

Általában elmondható, hogy az a gyakorlat alakult ki az USA-ban,
hogy valahányszor egy-egy vezető állásban lévő politikusról vagy szakemberről kiderül,
hogy a kommunistákkal összejátszik, fölfelé buktatják,
rendszerint valamelyik Alapítványba.

Már D'Israeli fölismerte azt, hogy egészen más személyek kormányozzák a világot,
mint akikről azt hiszik, hogy vezetők.
Ez teljes mértékben áll napjainkban.

Rámutat arra,
hogy az elmúlt 200 év alatt a világ népei fokozatosan kivonták magukat
az egyeduralkodók nyomása alól, a nyert szabadság azonban ugyanilyen fokozatosan elsorvadt
a nagy bankárcsaládok kezén.
A bankárcsaládok a pénzügyek nemzetközi manipulációin át új uralkodó dinasztiákat alapítottak.
Hamar felismerték, hogy a kormányoknak állandó pénzforrásra van szüksége,
ahonnan időnként pénzt tudnak kölcsönözni.
Azt is felismerték, hogy mind a királyok, mind a demokratikus vezetők függőségbe hozhatók és nagymértékben kénytelenek magukat alávetni a bankárok akaratának.
Így lettek a nemzetközi bankárok a világ ügyeinek igazi,
de mindig a háttérben meghúzódó intézői.

A pénzdinasztiák
közül a legkimagaslóbb a frankfurti Meyer Amschel Rotschild (1743-1812) és leszármazói.
Ebben a családban már hosszú idők óta csak unokatestvérek között kötnek házasságot.
Rotschild öt fia öt városban:
Bécsben, Londonban, Nápolyban, Párisban és Frankfurtban állította föl székhelyét.
Ezt a nagyszerű szervezetet utánozták a többi bankárcsaládok,
így
Baring,
Lalard,
Erlanger,
Warburg,
Schroder,
Selingman,
Speyer,
Mirabaud,
Mallet,
Fould és Morgan.

(Vajon hány nem zsidó ezek közül?)

Kétféle bankér van: a nemzetközi és a közönséges. A nemzetközi bankér az alábbi 5 pontban jellemezhető:
1./ kozmopolita,
2./ a kormányok körül tevékenykedik
és főképp az államadósságok kérdése érdekli,
3./ szinte kizárólag csak kötvényekkel foglalkozik,
4./ a deflációnak fanatikus híve,
5./ titkosan, a háttérben kíván ügyködni és mérhetetlen pénzügyi befolyását
a szó teljes értelmében láthatatlanul gyakorolja a politikai életre.

A nemzetközi bankárok azzal erőszakolták ki uralmukat,
hogy bebizonyították a vezető politikusoknak, hogy az államok
s még inkább a világ legfőbb pénzügyeinek vezetésére az egyes kormányok nem alkalmasak,
mert gyengék és mert függnek a népszerűség kívánalmaitól.
Ezért vált szükségessé a hatalom birtokában eltitkolni, sőt, félrevezetni mind a kormányokat,
mind a népet. Ezután a szerző rámutat arra, amit mi a pénzzel és bankokkal kapcsolatban
az ÚT ÉS CÉL 1967. július-augusztusi és év végi számában
,,A Hamis Mammon Szolgái" cím alatt már ismertettünk.

1884 és 1933 között az USA-ban fantasztikus méretben alakult ki a finánc-kapitalisták uralma. Elárasztották a kereskedelmi és biztosító társaságokat pénzeikkel és
ugyanakkor elképesztő összegeket öltek bele a nehéziparba
s általában az ipar és gazdasági élet minden ágába s ezzel kiépítették egyeduralmukat politikai és társadalmi vonalon. 1909-ben még csak egy egybillió dolláros korporáció volt az USA-ban, a MORGANY-féle United States Steel név alatt. Számuk 1930-ra 15-re emelkedett. 1930-ban egyetlen korporáció csupán, az American Telephone and Telegraph --- ugyancsak Morgan-féle --- nagyobb vagyonnal rendelkezett, mint az USA 21 állama együttvéve. Oly hatalmasok ennek az üzletháznak a vezetői, hogy önmagukban meg tudnák bénítani az USA egész gazdasági rendszerét. Ha ehhez még hozzávesszük a Rocefeller-csoportot, egyenesen megsemmisítőnek érezzük hatalmukat. Pedig rajtuk kívül --- mint látni fogjuk --- van még egy pár csoportérdekeltség. A köztudat a ,,Társaság" vagy a ,,400-ak" néven ismerte ezeket a királyi fényűzésben élő bankárcsaládokat.

A Rockefellerek a századfordulón kapaszkodtak föl a bankárdinasztiák sorába. J. D. Rockefeller megvette a Chase bankot. Ez a Rockefeller Chase Bank később összeolvadt a Warburg ManhattanY bankkal és megalakult a Chase-Manhattan Bankcsoport, amely ma a leggigantikusabb pénzügyi hatalom a Földön.

Reserve Bank System

Ezek a bankdinasztiák kényszerítették ki a magánellenőrzés alatt álló
Federal Reserve System
néven nevezett központi ellenőrző szerv megalapítását.
(Lásd: ÚT ÉS CÉL fent hivatkozott számát.)
Ez a ,,politikán kívüli és magánérdekektől mentes" Reserve Bank szervezte nagyrészt
Paul Warburg tevékenységének köszönhető.

Félix testvérével 1902-ben jött át Németországból. Megfelelő időben feleségül vette a Kuhn-Loeb bankárcsaládból Ninát, Félix pedig Jacob SchiffY bankár Frida lányát.
Paul annak idején évi fél millió dollár fizetést húzott a banktól.
Ezek és még néhányan a Jekyl szigeten tartott titkos ülésükön elhatározták
a Reserve Bank System megalapítását.
A benyújtott Aldrich törvényjavaslat azonban megbukott az amerikai nép ellenállásán.

Más utat kellett keresni.

Ez csakhamar el is jött a különböző partok hatalmi törekvése képében.
Az összeesküvők ezt jól látták,
hogy a Köztársasági Pártnál nem boldogulnak. Ezért hatalmas kampányba kezdtek a soron lévő elnökválasztás idején a Demokraták mellett. Ügyesen kettéosztották a Köztársasági Pártot azzal,
hogy Taft elnök ellen felsorakoztatták Rooseveltet. De ugyanakkor futtatták Wilsont is. Wilson mögött volt Morgan, Jacob Schiff, Bernard Baruch, Henry Morgenthau, T. F. Ryan, Adolf Ochs. Zsidó valamennyi. Morgan Rooseveltet is támogatta csak azért, hogy megossza a Republican pártot, illetve hogy a népszerű Taftot kisebbségbe szorítsa s ezzel a harmadik, igazi jelölt, Wilson futhasson be. Ez a sakkhúzás jól sikerült. Wilson elnök lett. (Wilson morális gyengeségéről már írtunk korábban az Út és Célban.)

Hogy az újonnan választott elnök körül a megfelelő légkört biztosítsák, a nemzetközi bankárok a maguk köréből állítottak neki tanácsadókat. Ezek közül a legfontosabb volt Edward Mandell-House ,,ezredes", ugyancsak zsidó. Ez tervezte ki a Central Bank működését, ő vezette be a fokozatos adórendszert, egyébként ,,lelkes híve annak a szocializmusnak, ahogy azt Marx megálmodta". House lett az ,,őrangyala" a Reserve Banknak. Így lépett életbe a Reserve Bank 1913. dec. 22-én.

Ki ellenőrzi a Federal Systemet?

Megalapítása óta még nem volt hatalom, amely rábírta volna arra, hogy nyilvánosságra hozza könyveit.
Ez a bankrendszer 12 ,,Nemzeti Bank"-ból áll.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a bankrendszer egyáltalán nem a kormány ügyvivője
és nem áll a kormányok ellenőrzése alatt.
A 12 bank rendelkezik jogilag a vagyon fölött s ez után kamat címen 6%-ot húz.
Minden egyéb nyereség --- elméletileg --- az USA kincstárába kellene vándoroljon.
A mindenkori elnök nevezi ki
a Federal Reserve tanács 7 tagját 14 évre terjedő időre.
Ez mind azonban csak papíron áll,
mert a valóságban az egész intézmény független minden kormánytól és hatalomtól.

Ez az óriási és minden tekintetben titkos szervezet nyomást gyakorol a Föld összes államaira az internacionalista bankárokon keresztül. Az egyes államok bankjai a központi bankokon át minden politikától és kormányellenőrzéstől mentesen egyetlen nagy világszervezetben működnek együtt. Így válnak az államok kormányai függvényeivé a Reserve Bank Systemnek.

Csupán e monstrum hatalmának jellemzésére közli a szerző, hogy az USA egymaga több pénzzel tartozik a nemzetközi bankároknak, mint a világ valamennyi állama együttvéve. Minden évben csak a kamat, amit az amerikai nép fizet a bankároknak: húsz billió dollár. ($ 20,000,000,000,000) Világos tehát, hogy a Reserve csoport vezetői a világ minden kulcspozíciója tekintetében döntően uralkodnak. És ezek nemcsak a világ politikai vezetését ellenőrzik, hanem teljes hatalmuk van a világ minden gazdasági vonatkozásában is.

Az egyes államokban működő centrál bankok, tulajdonképpen magánbankok, így Angliában Montague, New Yorkban Benjamin Strong, Franciaországban Charles List (?), Németországban Schacht. Teljes egészében ellenőrzik a kormányok pénzügyeit, ösztökélik a nemzetközi átutalásokat a gazdasági programok keretében. A kormányok jámborul gyanútlan szeme láttára kapcsolták egybe Strong vezetésével a Reserve Systembe az angol Bank of England-ot és a francia Banque de la Franca- ot.

Quigley sejtetni engedi könyvében, hogy ezek a legmagasabb fokon álló politikai és gazdasági csúcsszervezetek arra törekednek, hogy az egész emberiséget szociális színezett, diktatórikus hatalmuk alá hajtsák. Ebben a munkájukban az egyes országok vezetői híven támogatják őket. A gazdagok fölötti gazdagok eltökéltek abban, hogy a világra kényszerítik ezt a hierarchiát s erre mind a maguk szocialista programját, mind a kommunisták forradalmait szolgálatukba állítják.

Hogyan jutottak a nemzetközi bankárok a hatalom csúcsára?

Quigley kifejti, hogy ősidők óta tudott dolog az, hogy az embereket úgy lehet meghódítani, ha rá tudjuk venni őket arra, hogy úgy gondolkodjanak, ahogy mi akarjuk.

A szerző úgy látja,
hogy a nemzetközi bankárok mérhetetlen hatalma valahol
John Ruskin gondolatai körül kezdett elindulni.
Ruskin (1819-1900) az oxfordi egyetem professzora úgy vélte,
hogy az államnak semmi más feladata nincs, mint a termelés ellenőrzése és a javak szétosztása.
De magának az államnak az ellenőrzése egy, az állam fölötti kézben kell összpontosuljon.

,,Az emberek nem egyenlők, megmásíthatatlan különbség van köztük.
Örök törvény,
hogy mindig lesznek felsőbbrendű emberek, sőt olykor csak egy-egy belőle" --- mondja Ruskin.
A demokráciát semmibe vette,
szabadság szerinte nincs.
Azt hirdette,
hogy a civilizáció nagyszerű vívmányait, a kiváló nevelést, a törvény biztosította rendet és mindazt,
amit az angliai felsőbb rétegek oly természetesnek vesznek,
nem csak az alacsonyabb társadalom rétegeinek,
hanem az egész világon minden népnek osztályrészévé kell tenni.

Ez a gondolat hatotta át Cecil Rhodes-t.
Rhodes,
az akkor még gyarmati Dél-Afrika miniszterelnöke többek között Rothschild pénzével monopolizálta
a dél-afrikai gyémántmezőket s évi jövedelme legalább egy millió font volt.
Ez a mérhetetlen pénz titokzatos helyeken folyt el.

Rhodes szándéka az volt,
hogy a világ összes népeit az angolul beszélő népek ellenőrzése alá vonja.
Ruskin elgondolásai megvalósítására e célból alapította Oxfordban a Rhodes Scholarships Alapot.
Sok lelkes hívet szerzett a felsőbb tízezer és a gazdagok sorából,
s ezzel kialakult egy kezdeti mag, a ,,Beavatottak Köre".
A nyilvánosság felé ,,Segítők társulata" volt a neve.

A szervezkedés mintegy 20 éven át tartott, 1891-től 1912-ig.
Ez a társaság fokozatosan befolyást nyert az angol államügyek vezetésében,
politikai és pénzügyi tekintetben.
1910-ben a ,,The Round Table" (Kerek Asztal) nagybefolyású folyóiratot alapították
s erről nevezték ezt a szervezkedést The Round Table Group-nak.
1919-ben ezek hozzák létre a Royal Institute of International Affairs-t
(Nemzetközi Ügyek Királyi Intézménye).
Egyik pénzellátójuk a The Time tulajdonosa, az Astor család volt.

Csakhamar hasonló intézmények alakultak
az angol domíniumokban és az USA-ban.
A II. Világháború után egyre több gazdag (zsidó) bankár-család szivárgott be a szervezetbe,
pl. Morgan, a Lazard testvérek.
A terjeszkedő társaság csakhamar oldalágakat eresztett nemcsak a politika
és legfőbb pénzügyek vonalán, hanem az egyetemi szervezetekbe, a sajtóvállalatokba,
a közhivatalokba és a különböző Alapítványokba.

A szövetkezetnek amerikai ágazata jórészt a Morgan-féle csoport tagjai közül került ki.
(Lament és Beer)
Ezek megjelentek az I. Világháború után a párizsi békekonferencián is és ott beszélték meg
a további teendőket az angol ágazattal.
Itt fektették le a Council on Foreign Reletions (Külföldi Kapcsolatok Tanácsa) alapjait.
Ebbe a Tanácsba
további nevek kapcsolódtak be, így I. W. Devis, N. Devis, A. Dulles, F. C. Polk, O. Kahn.
Szoros kapcsolatot tartottak fenn Beer és Lippmann személyen át a Kerek Asztalosokkal.

(A zsidók megint túlsúlyban!)

Úgy találták, hogy a haladó baloldalnak egy angol nyelvű folyóiratra van szüksége,
amelynek feladata,
a Föld népeit a maguk számár a megnyerni.
Megalapították hát 1914-ben a The New Republic nevű folyóiratot.
Befolyásuk nőttön nőtt és igen fontos szerepet töltöttek be a roosevelti New Deal és Truman adminisztrációjában.
Így kötődtek be ide a Wall Street liberálisai, pl. Rockefeller.
Annak idején egy fiatalembert bíztak meg azzal a nagy feladattal, hogy összekapcsolja az
USA hatalom birtokosait a Kerek Asztallal.

Ennek neve Walter Lippman s azóta is betölti est a pozíciót.
Ez a Lippman volt az, aki megmagyarázta az angol kormánynak Wilson híres
14 pontjának értelmét.

Ezt a csoportot 1931-ig Morgan és társai irányították.
Befolyásuk az egyetemekre egyre nőtt és itt elsősorban a Harvard és a Columbia egyetem említendő. Ugyancsak szoros kapcsolatba léptek a new yorki Jogász Egyesülettel,
behálózták a sajtot a Kerek Asztal-ba s a nagy világlapok közül igen erős befolyásuk volt
a következőkre: The New York Times, Herald Tribuné, Christian Science Monitor, Washington Post.

Így szivárgott be a társadalom minden jelentős rétegébe ez a titkos szerveset s fokozatosan valamennyit hatalmába kerítette.


Miképpen kapcsolódott össze ez a titkos szervezet a kommunistákkal?


Quigley nyíltan kijelenti,
hogy a világot újjáalakítani akaró Nemzetközi Bankárok meg vannak győződve arról,
hogy pénzükkel nemcsak együttműködni tudnak a világ kommunistáival,
hanem az azok fölötti ellenőrzést is meg tudják maguknak szerezni.
Biztosak abban,
hogy Rhodes elképzelése, amely szerint a Föld lakóit egyetlen szocialista tömbbe fogják,
megvalósítható akkor, ha minden tulajdon, ipar, mezőgazdaság, szállítás, hírközlés,
nevelés és politika,
egyszóval az emberi élet minden megnyilvánulása néhány pénzügyi ember kezében összpontosul.
Ebben az esetben ez az államok fölötti mamut-szervezet úgy tudja kézben tartani a Föld lakóit,
hogy azok kénytelenek legyenek kizárólag azt tenni,
amit ez a hatalmas világszervezet akar.

Az első pillanatra nehezen látható be az, hogy ezek az internacionalista szuper-kapitalisták
miért rokonszenvesnek a kommunizmussal és miért támogatják azt.
Hiszen úgy tűnik, hogy a kommunista elsősorban a gazdagok ellen küzd.

De meg kell fontolnunk, azt,
hogy ezek a mérhetetlen pénzhatalom fölött rendelkező kapitalisták nem elégedhetnek meg azzal,
hogy egyeduralmuk csak az angolszász vidékekre korlátozódjék,
nyilván segítőtársnak nézik a kommunistákat a nagy cél,
a Világ fölötti teljes uralom elérésében.
Egyetlen nagy, szociális Világállam lebeg előttük, ahogy azt Platon megálmodta.

Így kerülgeti a lényeget a szerzőnk,
sem ő, sem magyarázója nem meri leírni az igazi mozgató okot a kulisszák mögött:
a zsidó messianisztikus világuralom elérése,
ahogy arra az ÚT ÉS CÉL-ban rámutattunk Hubert Lipót könyvének ismertetése során.
(Lásd: A Bajkeverők c. cikksorozatot.)

Úgy látszik a világösszeesküvés zsidó jellegének kimutatására még nem kapták meg az engedélyt.
Platon államáról mesél nekünk a szerző, holott nem arról van itt szó,

hanem Cion Bölcseinek ,,királyi" uralmáról.

Mármost --- folytatja Quigley --- kommunistákra azért volt szükség, hogy felborítsák a régi,
hierarchikus rendet, mert ezt semmiképp sem lehetett volna beilleszteni
a Nemzetközi Bankárok szövevényébe.
Forradalom,
káosz kellett s mindaddig, amíg a kommunisták engedelmeskednek
a Nemzetközi Bankárok utasításainak, azaz együttműködnek (koegzisztencia) --- eltűrhetők.
Ha uralmukkal zsarolják a népeket s azok föllázadnak, akkor még mindig felléphetnek a Nemzetközi Bankárok felszabadítóként. Ebben az esetben a kommunista igából felszabadult néptömegek hálából könnyen be fognak hódolni a ,,Mentőangyalnak". (V. ö.: Cion Bölcsei 1-3. sz. jegyzőkönyv.) Végreis a kommunizmus ügyetlenül csinált szocializmus csupán, az átmenet nem járhat zökkenővel.

Természetesen --- állapítja meg a szerző --- valamilyenfajta kockázat itt mindig fennáll. Pl. Mao Ce Tung kijelentette, hogy a kommunisták a hatalmat fegyverrel szerezték meg s ezt a fegyvert használni fogják a szuper-gazdagokkal szemben is, ha azok megéheznének a kínai hatalomra. A legújabb események megint Quigley optimizmusát látszanak igazolni, mert Kissinger pekingi látogatása Nixon kíséretében oda mutat, hogy Pénz őfelsége előtt a kínai kommunista boncok is meghajolnak.

A bankárok minden kommunista forradalomba hatalmas pénzösszegeket ruháztak be és abban a pillanatban, amikor ezek a kommunisták kisiklottak az ellenőrzés alól, azok felé indult meg a pénzáradat, akik hajlandók voltak a nem-kooperálók ellen fölvenni a harcot. Ez áll a ,,nagy" antibolsevista blokkokra is. Egyik fél sem, veszi észre, hogy tulajdonképpen egy közös, harmadik ellenséget szolgál. Itt kapjuk a magyarázatát az érthetetlennek látszó Wall Street politikának. Az USA kormányok kénytelenek a kommunistákkal együttműködni még akkor is, ha százmilliók esnek áldozatul ennek a gigászi méretű bűnszövetkezet összeesküvésének. A kommunisták véreskezű diktátorai soha nem kerültek volna hatalomra a szuper-gazdagok pénzbeli támogatása nélkül --- jelenti ki Quigley magabízóan. Az is kétségtelen, hogy nem egy, a kommunisták által leigázott országban a nép réges-rég lerázta volna magáról a marxista jármot, ha ezek a balvégzetű szuper-gazdagok nem láttak volna érdekeltséget a kommunista uralom fennmaradásában és titkos csatornáikon át nem támogatták volna őket a felkelők ellen. Szinte bizonyosnak látszik itt, hogy a szerző most az 1956-os magyarországi eseményekre gondol.

Ám Quigley biztosít minket arról, hogy a London-Wall Street Nemzetközi Bankárokat a leges-legjobb szándék vezeti s ezek valóságosan álruhába öltözött, földre szállt angyalok. Mert hiszen a fő és nemes szándéka a titkos szövetségnek az, hogy a nemzetközi ügyeket egyetlen, angolul beszélő csoport áldásos felügyelete alá vonják, ezáltal megteremtsék a világbékét, megsegítsek a még fejletlen gazdasági rendszerben élő népeket, mentesítsék a Föld népeit apró, önző és fölösleges nemzeti érdekekért való harcoktól, hiszen e harcok végeredménye rendszerint mindkét oldalon a szegénység és nyomor. A nemzetközi bankárok törekvése az, hogy a Föld hátán biztosítsák a rend és törvény uralmát, biztonságot és jólétet nyújtsanak a Föld minden egyes lakója részére. Ez az angol mintájú Világszocializmus a Világ Reménysége.

Végül Quigley megjegyzi, hogy a nemzetközi bankárok nem boldogultak Hitlerrel és nem látszanak zöldágra vergődni a szovjet vezetőkkel sem. Ugyanakkor ismételten és energikusan leszögezi, hogy az a hatalom, amivel a harcba lendülő baloldal a világ előtt megjelenik, egyáltalán nem a kommunisták saját erejéből való, hanem az őket létesítő és fenntartó nemzetközi bankárok mesterkedéséből. Itt Quigley felsorolja azokat a zsidó cégeket és milliomosokat, akik elindították a bolsevizmust 1917-ben. Ezekről az ÚT ÉS CÉL 1972. évi 1-2. számában megemlékeztünk. Természetesen a világért sem jegyezné meg a szerző, hogy a bolsevizmus létrehozói egytől-egyig zsidók voltak.

1953-ban fölállítottak egy Különleges Bizottságot az USA-ban, amelynek az lett volna a feladata, hogy kivizsgálja az adómentességet élvező különböző Alapítványok ügyködését. Hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy a mérhetetlen vagyonnal rendelkező szuper-gazdagok helytelenítik a vizsgálatot. A milliomos dinasztiáktól függő ,,legtekintélyesebb" sajtó úgy tüntetett a Bizottság ellen, hogy hasábjain nem adott nyilvánosságot az ügynek. Feltűnés és minden intézkedés nélkül maradt a homályban a Bizottságnak 1954-ben kiadott jelentése. Ebből a jelentésből tudtuk meg, hogy a különböző Alapítványok billiókra rugó összegeket folyósítanak a kommunisták és egyéb baloldali szervezetek részére. (Reece Bizottság Jelentése.)

Az egyik, kommunistáktól átitatott intézmény
az Institute of Pacific Relations (IPR).

Ez New Yorkban magánszervezkedéssel indult és Tíz Nemzeti Tanácsból állt
a Csendes Óceánt övező tíz országnak megfelelően.
Ezek a Tanácsok egyenként két és fél millió dollárt költöttek el 25 év alatt a ,,fellazításra".
E hatalmas pénzösszeg fele
a Rockefeller és a Carnegie Alapítványból került ki.

A többit az ezekhez közel álló körök adományozták, pl. a Standard Oil, International General Electric, Chase National Bank, stb. Az IPR igen sok vonatkozásban a Kreml kommunistáival egy politikát űz a Távol-Kelet kérdéseiben.
Mindamellett a tények oly ügyesen vannak kendőzve, hogy nehezen bizonyítható be ennek
a Csoportnak USA ellenes aktivitása. Quigley eldicsekszik azzal, hogy az IPR miként dolgozott össze a kormánnyal Alger Hiss szovjet ügynökön át. Ennek lett az eredménye az, hogy az USA 20 évvel ezelőtt átengedte Kínát a vörösöknek.

A Reece Bizottság így jellemzi az IPR. munkáját: ,,Az IPR-ben mind az amerikai kommunista párt, mind a szovjet vezetőség a kommunista politikai törekvések eszközét látja. Az IPR hamis jelentéseket ad ki a kommunisták és a Szovjet érdekében."

Quigley könyvében nyíltan és szégyentelenül leleplezi, hogy miként árulták el a kínai népet az USA-ban.

Szerzőnk főképp azért a ,,tudatlanságáért" ítéli el a jobboldalt, hogy nem ismeri föl a Mestertervezőknek hatalmas és titkos szövevényét és nem látja meg azt a tényt, hogy a kommunisták is az internacionális bankárokért dolgoznak. Amikor a jobboldal ezt az amerikai-angol titkos szervezetet támadja, azt hiszi, hogy ez egyszerűen csak kommunista. Holott ez a csoport --- amit lehet Kerek Asztal Társaságnak is nevezni --- a kommunisták fölötti szerv, amelynek nincs ellenvetése, ha a kommunistákkal vagy bárkikkel együtt kell dolgoznia a maga célja érdekében.

A Council of Foreign Relations

Tudjuk hogy a Rhodes által elképzelt titkos társaság legfőbb irányítója a Kerek Asztal Társaság volt s ezt Rothschild, Morgan, Carnegie, Rockefeller stb., kibővítették. Működési területe az I. Világháború után főképp az angol nyelvvidékeken igen megnagyobbodott. Az USA-ban ez a társaság mint Council of Foreign Relations (CFR) lépett nyilvánosságra, közvetlen irányítója Morgan volt. (Ezt a zsidót perverz érzelem kapcsolta egy Lya Graf nevű szeren törpéhez, annyira, hogy még a Szenátus ülésein is ott ült az ölében. Ijesztő fényt vet ez a ,,szeszély" a szuper-milliomosok lelke mélyén rejlő morális fertőre Elmondhatjuk uralkodó milliomosainkról a Biblia szavait: ,,Kívül szépen meszelt sírok, de belül tele rothadással." (A CFR irattára senki számára hozzá nem férhető. Amit a nyilvánosságra szánnak, az a Christian Science Monitorban jelenik meg. Jellemző, hogy a CFR épülete pontosan szemben áll a Szovjet Követséggel New Yorkban.)

A CFR, tagjai 1400 elit személyiségből kerülnek ki. Ezek kiválogatása és kiképzése olyan szempontból történik, hogy a legmagasabb kormány pozíciókban nélkülözhetetlenek legyenek.

Az a CFR volt az, amely még a háború előtt, 1939-ben, tanulmányozta a háború utáni (!!) teendőket. A CFR jelentései és javaslatai alapján hozták: a kormányok döntéseiket a háború alatt és után. Ennek a ma érezhető eredménye a mintegy 700 millió embernek a kommunista blokkba való kényszerítése. A CFR-nek 74 tagja vett részt az UNO san franciscoi konferenciáján 1945-ben. Köztük ott volt Alger Hiss, szovjet kém és egy másik kommunista ügynök, H. Dexter White. Így jutott a CFR döntő szerephez az UNO felállításában. Ennek az együttesnek egyik első hegedűse a Lamont család. Róluk állapította meg az Amerika-ellenes Ténykedések House Bizottsága, hogy az ,,USA-ban találhatók a legkitartóbb szovjet propagandisták".

A Lamont család meg egy sereg baloldali szervezetbe van bekapcsolódva. Nemzetközi vonatkozásban pedig az ú. n. Bilderbergerekkel, a Pugwash Konferenciával és --- természetesen --- a Kerek Asztal Társasággal van összekötve.

A legutóbbi 10 USA elnök adminisztrációjában a CFR-nek uralkodó befolyása volt. Álljon itt alább csak néhány név, akiket Nixon nevezett kis A. Burns, Ch. Yost, H. Cabot Lodge, A. H. Kissinger. Ma már megállapíthatjuk, hogy a kormány teljesen a CFR fennhatósága alá került, az ő ügyködésük vezetett nemcsak abban, hogy Vörös Kína egyáltalán létrejött, hanem abban is, hogy napjainkban kierőszakolták Nixonnál a kínai barátságot is.

Végeredményben teljesen mindegy, hogy melyik párt kerül hatalomra az USA-ban, mert a CFR polipkarjai egy a mindenkori kormány fölötti magaslatról nyúlnak le a kormány ügyködésébe. Az elnökválasztás valóban nem más, mint a nép részére rendezett komédia, mert az igazi uralkodókat illetlen semmiféle választási lehetőség nincs. Ezt láthatjuk a ,,jobboldali" Nixon szánalmas vergődésében is.


Az adómentességet élvező Alapítványok

Quigley úgy mondja,
hogy az Alapítványok a soha ki nem merülő kútfejei a pénznek valamennyi baloldali szervezet életében.
A Rockefeller Alap,
a Carnegie Alap és a Ford Alap,
hogy csak a nagyobbakat említsük az ,,emberbaráti"-nak mondott Alapokból,
mindig
úgy jelenik meg a nagyközönség előtt, mint valami jótevő angyal.
Ezért
mondta Quigley magabízó büszkeséggel, hogy a baloldal és a kommunisták ereje és energiája a nemzetközi bankárok, titkos machinációján múlik.

A Reece Bizottság megállapította, hogy az Alapítványok az USA alkotmányát gyökerében rágják szét.
És amíg az Alkotmányt hatályban tudjak tartani,
csak addig van az amerikai népnek esélye arra, hogy kiszórja magából az összeesküvőket.
Ezért van a szívós harc az USA-ban az Alkotmány-módosítás körül és ezért igyekeznek
az összeesküvők bejuttatni

a Legfőbb Bíróságba baloldali,
zsidó elemeket.

Példaképpen tekintsünk mélyebben a Ford Alapítvány ügyködésébe.

Henry Ford élete utolsó napjáig azon volt, hogy Alapítványát kívül tartsa az összeesküvők körén és hogy az a Család kezelésében maradjon. De 1947-ben bekövetkezett halála után átcsúsztatták az Alapot P. Hoffman kezébe, aki nem csak a CFR-nek, hanem az lFR-nek is tagja volt. Hoffman Rosenberg Anna Y feleséggel az oldalán kivívta később, hogy az UNO fedezése alatt milliókat juttassanak át Castrónak és más kommunistáknak. A család erőfeszítése folytán azonban kibukott a Ford Alapítványból, ám a helyébe a semmivel sem jobb Hutchins került. Ezt is sikerült leváltani és 1966-ban McGeorge Bundy került az Alap élére. Ez is tagja a CFR-nek és a néger ügyek szívén viselője, Kennedy és Johnson főtanácsadója. Hatalmas összegeket fordított az Alapból a Fekete Forradalom támogatására.

Sok millió dollárt utaltak át a Ford Alapból az idők folyamán a baloldali és fekete forrongások részére. Ugyancsak hatalmas összegeket fordítottak arra a célra, hogy az iskolák hazátlan, istentelen közönyben és örömhajhászó nihilben ,,neveljék" az ifjúságot. Ha a közösség olykor rá is ébred az összeesküvők egyik-másik húzására, a hatalom igazi urai azonnal megindítják a csillapító akciót a TV, rádió, magazinok, újságok ferdítésein át s rendszerint sikerül is az ébredezőket újra hamis álomba ringatni.

Kevesen tudják, hogy 1943-ban Harry Hopkins átjuttatott a Szovjetunióba finomított urániumot és bőséges titkos leírást az atombomba elkészítésére. Ezért sikerült az oroszoknak 1949-ben a várakozás ellenére felrobbantania az első atombombát.

A háború utáni USA politika egész Kelet-Európát átutalta a kommunista blokkba. De ugyanígy árulta el Nemzeti Kínát is. Marshall-t kiküldték Chiang Kai Shek-hez azzal az üzenettel, hogy ha nem lép koalícióba a vörösökkel, megvonják a segélyt. És Marshall be is. váltotta fenyegetését: ,,Fölfegyvereztem 39 kommunista-ellenes hadosztályt Kínában a most egyetlen tollvonással lefegyverzem őket." Így lett Kína vörössé amerikai segítséggel.

Ugyanilyen okból nem volt szabad McArthur tábornoknak megsemmisítenie a vörösöket Koreában. Amikor ezt föltárta a Kongresszus egy tagja előtt s rámutatott a kormány vörös-barátságára, azonnal menesztették. McArthur nem értette meg a nemzetközi bankárok szándékát: olyan kollektív, az egész világra kiterjedő, egyrétű, homogén társadalom kiépítése, ahol belső ellentétek már nem keletkezhetnek, ennek folytán tehát sem háborúk, sem forradalmak, sem osztályküzdelmek nem léphetnek föl s ezt a minden jellegétől megfosztott alaktalan embermasszát a bankárok által föléjük emelt Világkormány vezeti az anyagi jólét, a technika és a tudomány áldásai közepette.

Íme a nyers, leplezetlen valóság. Azok, akik eddig nekünk nem akartak hinni, talán a szuper-milliomosok e képviselőjének fognak hinni. --- Egy körülmény azonban nagyon érdekes mind Quigley könyvében mind Skousen kritikájában. Megkapták az engedélyt a Világkormány leleplezésére, de a zsidóságnak vitt túlsúlyos szerepe el van bagatelizálva. A szerző hamisításnak mondja a Cion Bölcsei Jegyzőkönyvét és Hitler nem más neki, mint egy esztelen, tudatlan fantaszta. Szó sincs itt zsidó többségről, csupán egy ,,judeo-keresztény kultúra" fejlődik ki szemünk láttára. Mily különös: a könyvben felsorolt hatalmasok nevei vagy 70%-ban mégis zsidót takarnak. Sőt minél inkább kulcspozícióról van szó, annál több ott a zsidó. ,,Mint a nyüvek a rothadó sebben, úgy nyüzsögnek ott a zsidók, ahol valami bomlik az államgépezetben" --- mondja valahol találóan Hitler. Ahhoz, hogy minden kártyát letegyünk az asztalra ahhoz, hogy az utolsó titkot, a világuralomra törő zsidóságot is leleplezzék, még nem jött ki az engedély. Az okos zsidó még szükségesnek látja a háttérbe húzódást. Ő nem kockáztatja a bőrét, tudja, hogy ezzel egész fajtáját veszélybe sodorhatja.

Mi már tudjuk, mi a végcél:
a zsidó Király alatt megvalósítani a messianizmust a világban, ahol a gojok és a pogányok
a zsidó népért fognak dolgozni és amikor a jeruzsálemi agy templom kapui éjjel-nappal tárva lesznek
a világ kincseinek befogadására.
A Föld nemzsidó népeinek pedig megengedik, sőt kívánatos lesz,
hogy fölvegyék a Noé szerinti hitet, dolgozhatnak, de tulajdona csak a zsidónak lehet.
És ezzel a teljes Föld minden élő és élettelen kincsével visszaszáll Izrael örökségébe,
úgy, ahogy azt nekik Jahve annak idején kiutalta.
(Lásd: Cion Bölcsei 12-14. sz. jegyzőkönyvét, valamint az ÚT ÉS CÉL-ban közelmúltban,
megjelent Bajkeverők c. sorozatot.)

A Bilderbergek

Most lássuk az egyik mamut intézményt, az ú. n. Bilderbergereket.
Erről a létesítményről Quigley kijelenti, hogy ma már túl hatalmas ahhoz,
hogy bárki is gátolhatná vagy félretehetné őket.
A nemzetközi mester-tervezők évenként konferenciára gyűlnek össze.
Az ülés titkos és csak válogatott ,,vendégek" hivatalosak oda.
Kb. 100 ember gyűlik össze négy alcsoportból.
1./ A nemzetközi bankárdinasztiák kiküldötteit
2./ ezeknek óriási kapacitású ipar- és egyéb mamutvállalatainak korporációi,
3./ a különböző Alapítványok megbízottai,
4./ az összeesküvőknek az angol és főképp az amerikai kormányba bejutott tagjai.

E konferenciáknak örökös elnöke őfelsége Bernhard holland herceg,
aki a királyi családdal együtt a mérhetetlen vagyonnal rendelkező
holland Shell olajtársaság tulajdonosa.
Ott van mindjárt mellette D. Rockefeller, aki viszont a földkerekség egyik leghatalmasabb olajvállalkozásának,
a Standard Oil-nak a tulajdonosa.
Érdekes jelenség,
hogy ha az elmúlt 20 évben valahol a Földön forrongások törtek kit a vérontás után
a két társaság megvette magának az ottani olaj- és földgáz koncessziókat.
(Így Afrika, Közel-Kelet, Dél-Amerika, Távol-Kelet.)
Ez a két társaság látta el generációnk háborúit olajjal és benzinnel.
Quigley ezzel az állításával arra akar rámutatni,
hogy a világ politikai és gazdasági erői mennyire be vannak szőve és összhangba hozva
a globális világ egyöntetű hatalmi hálózatába.

,,A Bilderbergek --- mondja --- a gazdasági és politikai élet vég nélküli fonalát fonják,
amellyel mind jobban biztosítják a világbékét".

Bernhard herceg
először 1954-ben elnökölt a hollandiai Bilderberger Hotel ülésén.
Innen a neve e csoportnak.
Azóta természetesen a Föld különböző pontjain jöttek össze titkos üléseikre.
A sajtó innen is ki van zárva
és a világnak sejtelme sincs arról, amiről az üléseken döntenek.
A ,,meghívott" néhány sajtótulajdonos között ott van pl. Sulzberger, a New York Times részéről.
Olykor
azonban a világ félrevezetésére jelentést készítenek a sajtó számára
s ebben a legártatlanabb emberbaráti színben tűnik föl ez a konferencia.
Tagjai közül
csak néhány legismertebb nevet sorolunk föl:
Dean Achison,
Dean Rusk,
Fullbright szenátor,
Hoffman,
Jákob Javits és a nélkülözhetetlen Kissinger.


A Pugwash csoport

A Bilderbergerekhez hasonló, másik világintézmény a Pugwash konferencia.
Feje az amerikai-kanadai multimilliomos Cyrus Eaton.
Pugwash Eaton-nak ősi családi fészke és itt tartotta az első gyűlését
a magaválasztotta intelligencia köréből.
Egyike a legvérmesebb kommunista-barátoknak,
azt hirdeti,
hogy az USA és a Szovjet egybe kell olvadjon.
Az 1957-es Pugwash konferencia a világ összes atomtudósait látta vendégül,
beleértve a szovjet blokkot is.
Hogy itt milyen titkot adtak át egymásnak, a világ sosem fogja megtudni.
Azóta vagy 12 konferenciát tartottak szerte a világban, meg a Szovjetben is.

Az összeesküvők taktikája

Az emberiséget egyetlen lélektelen tömegnek nézik, amelynek semmi más feladata nincs, mint szorgalmasan dolgozni s ezzel biztosítani a jóságos vezetők profitját. A tömeg csak tehetetlen báb a pénzügyi és gazdasági óriások világméretű sakktábláján. S ha kell, háborúk, forradalmak, kisajátítások, áttelepítések és a csalárdságnak megannyi változatai biztosítják a Föld fölötti uralomhoz vezető utat. Jelenleg az a taktikájuk, hogy forradalmakat, nyugtalanságokat szítanak, társadalmi, fölborulást akarnak, hogy mindezzel megrendítsék az államrend alapjait. Ugyanakkor felülről ők maguk gyakorolnak nyomást a kormányokra azzal a céllal, hogy azok ,,oldják meg" az így tornyosuló problémákat. Követelik a ,,szocialista törvényhozást" és billiókat költetnek erre a célra. Kiélezik a faji ellentéteket s ennek problémájába belehajtják a kormányokat. Minden eszközzel pártfogolják és népszerűsítik a bűnözést, bizonytalanságot akarva a közéletben. A sajtón és TV-n át minden eszközzel züllesztik az erkölcsöket és istenítik a ,,permissive society" katasztrofális eredményeit. Sosem látott mértékben elősegítik a pornográfiát és az obscen dolgokat. Hidegen átgondolt és rendszeresen megszervezett eszközökkel rontanak mindent a vallástól kezdve az államrend alapjáig.

Amikor mindent, ami szent és érték megtapostattak, amikor az emberek az undortól és félelemtől már úgy érzik, hogy az emberi élet már arra sem érdemes, hogy éljék,amikor a rettegés lesz úrrá a világban s nem lesz aki vállalkozzék kormányalakításra, mert a két malomkő kőzött előrlődött minden erkölcsi erő és ellenállás, akkor jönnek ők, a jóságos szuper-gazdag összeesküvők. A népek önként és hálásan vetik alá magukat ez angyaloknak, hogy végre visszaálljon a rend és biztonság e Földön. És ekkor jő létre a Világkormány a nemzetközi rendfenntartó rendőrséggel és az Emberiség Legfelsőbb Bíróságával Jeruzsálemben.

Így lesz Izrael a világ Királya.

Ezzel végére értünk ennek az apokalipszisbe illő történetnek. Quigley-nek nyilván az volt a célja ennek megírásával, hogy a jámbor olvasót máris a legkomorabb kétségbe kergesse, hogy a lelkeket megrabolja isteni derűjüktől s elejét vegye minden esetleges ellenállásnak, reménynek. Nincs remény a kisember számára. Amit ő reménynek nevez a könyve címében, az nem más, mint sátáni visszája az isteni értelemben vett reménynek. Maga a kétségbeesés.

Minket, Hungaristákat, azonban nem űzhetnek ezek a tények a kétségbeesésbe. Nekünk van hitünk és mi tudjuk, hogy mit hiszünk. 50 évvel ezelőtt, amikor az összeesküvők még messze voltak mai hatalmuktól, ezek a látnoki sorok jelentek meg a MEIN KAMPF-ban:

,,Ha a világ nemzetközi zsidósága összefog a bolsevizmussal és ez az együttes győzelemre kerekedik, akkor ez a győzelmi koszorú az emberiség ravatalának halottas koszorúja tesz. És akkor ez a Föld újra élettelenül fog keringeni az űrben, mint sok millió évvel ezelőtt. Hiszem, hogy az Úr művéért, az emberért harcolok, amikor a zsidósággal fölveszem a harcot."

Mi, Hungaristák, tudtuk, hogy miért harcoltunk közel két generáción át, mártírjaink tudták, hogy miért haltak meg.

Ezért és ebben a szellemben töretlenül állunk helyt továbbra is. Ennek az átkozott Bábel tornyának össze kell omlania. Össze kell omlania, mert természetellenes, mint Morgan törpéje és istentelen, miként a bolsevizmus. Mi igazi, isteni Reményt merítünk ebből a könyvből, Istenbe és a Hazába vetett Hitünk megerősödött. Ám készítsék elő az összeesküvők az armageddoni csatát, ám jöjjenek az apokalipszis lovasai, mi hiszünk Abban, aki arról biztosított minket, hogy rajtunk a pokol kapui nem vesznek erőt. Íme a Sátán körben jár a világban, így akar megtörni minket, így akar kivonni minket ez a Pusztító Utálatosság a közelgő nagy háborúból a maga javára. A Reménynek nevezett reménytelenséggel akar a maga oldalára állítani.

Nem tesszük le a fegyvert Quigley Fenevadja előtt. Harcolunk az ÚR Művéért az apokalipszis utolsó csatáján.

 
 
0 komment , kategória:  Az Apokalipszis Lovasai  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 515
  • e Hét: 2908
  • e Hónap: 9629
  • e Év: 375119
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.