Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Istóczy Győző élete és..2.rész
  2011-03-15 22:16:33, kedd
 
 
Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei II. rész

Megindul a harc

A hetvenes években Magyarországon a közállapotok meglehetősen nyomasztóak, nem csoda, ha a nagy tömegek hangulata elkeseredett. Egymás nyomában járnak az elemi csapások, a rossz termés, járványok, gazdasági válság, deficites államháztartás, növekvő adóterhek. A zsidó térhódítás mindezeken felül --- mint légvégzetesebb csapás --- tervszerűen és céltudatosan halad előre. A bankok, pénzintézetek, iparvállalatok, nagykereskedelem, tőzsde, sajtó, könyvkiadás, irodalmi vállalatok, birtokbérletek, sőt maga a földbirtok is gyors ütemben került zsidó kézre. A budapesti gabona- és terménykereskedők névsora például a következő: Harsányi Adolf, Kaufmann A. H., Steiner József és Társa, Hirsch Mandl Henrik, Löbl Ignác, Kern, Schutzer és Társa, Kunosy (?) Nándor, Wessel Mór, Jellinek Lajos, Berger Izidor, Mandl Miksa, Redlich és Lőwinger, Gompetz Náthán, Guttmann Jakab, Fischer Lajos, Widder D., Hermann A. S., Weltner József, Krause Károly, Grausz Nándor, Nagel Adolf, Löw Beer Ármin, Krausz Sándor S., Singer Ferdinánd, Neumayer József, Kohlman és Kohn, Meiner M. és R., Gutmann Lajos és Testvére, Bleyer László, Gutentag G., Wottitz Mihály, Geiger Bernát és Társa, Falkenheim Fülöp, Guttmann és Fleischl, Jellinek Adolf, Mellinger M., Weil Mór, Baumgarten Bernát, Mausfeld Pál, ifj. Kohn Ármin, stb., stb.

A tőzsde alelnöke a zsidó Strasser A. A tanács 28 tagja közül 23 zsidó, névszerint például: Altschul S., Altstatter S., Báronyi B., Beck M., Beimel Jakab, Brüll Ármin, Deutsch Károly, Gold Zsigmond, Heller Gábor, Holitscher Manó, Kálnoki Izidor, Kohner Zsigmond, Krausz Lajos, Mauthner Zs., Nágel Ármin, --- Az Osztrák-Magyar Bank nyolc igazgatója közül négy zsidó (Rust Bernát, Hatvany Deutsch, Gold Zs., Stern Ignác). A Magyar Általános Hitelbanknál Kornfeld és Mauthner képviselik Rothschildék érdekeit. A Magyar Jelzálog Hitelbanknál Minkus, Wahrmann és Beck igazgatókat találjuk. A Leszámítoló banknál Wahrmann, Mandello, Beck, Schweiger, Neumann Frigyes és Miksa szerepelnek. A Kereskedelmi Bankot Lánczy Leó irányítja, alelnöke Kohner Zsigmond, igazgatók: Rust Bernát, Machlup A., Neuwelt Ármin, Schweiger Márton, Weisz B. F. A malomipar egészen zsidó kézen a Hengermalom igazgatója és alelnöke Brüll Miksa, a Pannonia elnöke Wahrmann Mór, az Első Budapesti Gőzmalomnál Basch Fülöp, Beer Salamon, Deutsch József, Flesch Móric irányítanak, a Lujza malom elnöke Ullmann M. G., de zsidó kézben van már a hetvenes években a kőbányai és újlaki téglagyár, a kőbányai serfőzde, az első magyar gyapjúmosó, a spódium gyár, a közúti vaspálya, az északmagyarországi kőszénbánya társulat stb. Bizonyára sokan látták aggodalommal eltelve a mértéktelen zsidó roham nyomán jelentkező bajokat, de a zsidóság akkor már olyan félelmetes hatalomként nehezedett rá a magyar közéletre, hogy senki se merte ezeket az állapotokat szóvá tenni. Félt mindenki a zsidóság várható nagy felháborodásától és lármás megbotránkozásától, félt mindenki, hogy rásütik a barbárság, a sötét maradiság és az embertelenség szégyenbélyegét, más szóval félt mindenki a zsidóság kérlelhetetlen és kíméletlen bosszújától. Az általános tehetetlenség, a fáradt önfeladás és a gyáva, bágyadt lemondás közepette csak egyetlen egy ember akadt Magyarországon, aki minden áldozatot és kockázatot, bosszút és gyűlöletet, gúnyt és megvetést magára vállalva a magyar törvényhozás házában a saját hazájában mellőzött, kisemmizett magyarság érdekében szót mert emelni, aki felemelte tiltakozó szavát a liberalizmus, az emberszeretet, a jogegyenlőség olyan értelmezése ellen, amely szerint nekünk ki kell szolgáltatnunk országunkat az idegeneknek.

Egy fiatal, alig harminchárom éves, de máris sokat ígérő és nagyra hivatott vas-megyei képviselő 1875. április 8-án a honosítási törvény ügyében beterjesztett interpellációja során szokatlan, új témákat, új kérdéseket hoz szóba. A beszéd újszerűségével, eleven dialektikájával, nyugodt és biztos érvelésével, a szavak mögött lappangó tűzzel és szenvedéllyel méltán keltett érdeklődést és osztatlan figyelmet. Zsidó oldalról ősrégi taktikával megkísérelték agyonhallgatni a beszédet. Akik pedig végig hallgatták, bizonyosra vették, hogy itt pillanatnyi hangulat kitörésről van szó csupán. Arra talán senki sem gondolt, hogy egy mélyen érző, élesen látó, sokat töprengő, magával viaskodó lélek megnyilatkozása volt ez a beszéd. Senki sem sejtette, hogy ez a felszólalás egy életre szóló döntő cselekedet volt és vele egy küzdelmes életpálya indult neki a bizonytalan jövendőnek. Aki ezt a beszédet elmondotta, egyetlen határozott gesztussal elutasította magától a fényes kilátásokkal kecsegtető, reá váró nagyszerű karriert azért, hogy eszméiért és igazságaiért harcolhasson. Egy saját útjain járó, saját fejével gondolkozó, belső energiáktól fűtött, akaraterővel telített férfiú nagyszerű tette volt ez a beszéd, amelyhez hasonlót nem sokat találunk a magyar parlamentarizmus évkönyveiben.

Istóczy Győző felszólalása azonban nem véletlen és nem pillanatnyi hangulatok eredménye volt. Ez a beszéd egy hosszú megfontolás után hozott végső döntés eredménye volt. Kiérzett belőle a kiforrott meggyőződés, a sorsvállalás akarata, a küldetésben való rendíthetetlen hit. Hogy ez a beszéd nem csupán pillanatnyi elhatározás eredménye, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy benne csupa világosan körülirt fogalommal, jól átgondolt érvvel, biztos, határozott okfejtéssel találkozunk. Istóczy Győző már ebben az első beszédében kiforrott antiszemita, szellemi fegyvertára később bővül, színesedik, elmélyedőbb és sokoldalúbb lesz, de az alapelvek alig változnak.

Mindjárt beszéde legelején nyíltan kimondja, hogy a zsidóság nagy szaporaságánál, a nagyarányú bevándorlás következtében és a gazdasági életben megszerzett hatalmánál fogva elnyomással fenyegeti a magyarságot. Megállapítja, hogy jórészt maga a zsidóság a vele kapcsolatos fogalmakat annyira összezavarta, hogy legfőbb ideje ezeknek a kérdéseknek a tisztázása. A zsidóság semmi esetre sem vallásfelekezet, hanem véregység által összefogott, zárt társadalmi kaszt. Az állami és társadalmi jelenségek megítélésére ma már a liberalizmus és konzervativizmus nem elégségesek, ezeken kívül szükség van a judaizmus fogalmára is. A zsidósággal kapcsolatban lehetetlenség liberalizmusról beszélni, hisz ahová befészkelte magát, minden más elemet kíméletlenül kiszorít. Nemcsak a gazdasági életet, hanem a sajtót is egészen hatalmába kerítette. A pénzhatalmon kívül a sajtó a zsidóság hatalmi törekvéseinek legfontosabb eszköze. Csak a tájékozatlanok hisznek abban, hogy a zsidóság házasság révén beolvasztható más népelemekbe. A következőkben érdekesen rajzolja meg a szónok a zsidóság két árnyalatának, az ortodox és a neológ zsidóságnak arculatát. Rámutat arra, hogy a közöttük fennálló ellentét csak látszólagos, más és más úton, más eszközökkel mindkét csoport ugyanazon cél felé törekszik. A két ellentétes árnyalat --- állapítja meg találóan Istóczy --- az ollónak két metsző ága, amelynek kiindulási pontja és célja egy, s amelyek minél jobban egymás ellen törni látszanak, annál jobban érzi élüket a mi nyakunk. Az ortodoxok, mint az ős-zsidó tradíciók hű letéteményesei, gondoskodnak arról, hogy a judaizmus alakjában és teljes vértisztaságában továbbra is fennmaradjon, a neológok irányában alkalmazott szenvedélyes kritikájukkal elejét veszik annak, hogy ezek a Babylonban visszamaradt zsidók sorsára jussanak; mély patriarchiális érzületük mellett ők igyekeznek a zsidóságnak az ,,ég csillagához" és a ,,tengerpart homokszemeihez" hasonlított elszaporodását eszközölni s eképp ők vannak hivatva azon neológokat kik ,,Babylon" kéjeiben és gyönyörűségében elmerültek, vagy az idegen elemekkel összevegyültek és így a kasztra nézve többé-kevésbé elvesztek: újabb és újabb rajok eresztésével bőségesen pótolni. A neológok a judaizmus uralmát nem a belső szaporodással, hanem idegen elemek felhasználásával igyekeznek biztosítani. Míg az ortodoxok minden tekintetben elzárkóznak az idegenek elől, a neológok tolakodó módon hajhásszák barátságukat, sőt a házassági összeköttetéstől sem irtóznak. Azoknak a feladatoknak megoldására, amelyekre maga nem képes, pénzhatalma segítségével, a zsidóság öntudatos, vagy öntudatlan szövetségeseket keres a nemzsidók soraiból. A nemzsidó társadalomnak az önvédelem minden eszközét igénybe kell venni, amíg nem késő. Ez nem zsidóüldözés, hanem egyszerűen a puszta létért való küzdelem.

Beszéde befejeztével Istóczy előterjesztette az összkormányhoz intézett interpellációját, amelyben három kérdésre kér feleletet, ezek a következők:

1. Van-e szándékában a kormánynak a honosítást szabályozó törvényjavaslatnak az eddigi kormányok által több ízben ígért, de soha nem teljesített benyújtásával az országot elárasztó külföldi zsidóság itten való meghonosításának gátat vetni?

2. Akadályokat gördítene-e a kormány egy a társadalmi téren ezen támadó kaszt ellen a nemzsidó elemek részéről esetleg meginduló békés önvédelmi mozgalom útjába?

3. Végül, hajlandó-e a kormány az államélet és a közadminisztráció terén az emancipáció keresztülvitele óta szerzett tapasztalatok után felhagyni a teljes semlegesség és közömbösség politikájával?

A fiatal Istóczy Győzőnek ez az első beszéde oly nagy jelentőségű esemény a magyar antiszemitizmus, a magyar fajvédelem történetében, másrészt magának Istóczynak közéleti pályájában is döntő fordulópontot jelent és egész politikai programjának oly tömör, világos és tanulságos összefoglalása, hogy szükségesnek látjuk néhány részletét szószerint is leközölni:

,,...nem mondok újságot, ha azt állítom, hogy ezen elem úgy számereje, bel- és külterjű szaporodásával, mint a közgazdászati téren kivívott, úgyszólván dictátori hatalmánál fogva, mely hatalmát mindinkább egyéb terekre is kiterjeszteni törekszik: bennünket nem túlszárnyalással, mert ez többé-kevésbé már végbement, hanem elnyomással fenyeget. Mindenekelőtt végkép szakítani kell azon téves felfogással, amely téves felfogást a zsidóság képviselői folyton érvényesíteni törekednek, valahányszor az bármely, habár igazolható megtámadásnak van kitéve, hogy tudniillik ezen elem pusztán egy vallásfelekezetet képez: mert ez elem tulajdonkép egy tényleg zárt társadalmi kaszt, melyet a véregység, az ősidőkből átvett traditiok, az érdekközösség s vallása --- de már csak részben, habár túlnyomó részben vallása --- fűznek egy szorosan zárt egységgé.

A zsidóság azon alakban, melyben a modern társadalomban jelentkezik: kasztszerű lényegénél fogva egy külön elvet és pedig egy napról-napra érvényesülő külön elvet képvisel. S erészben azon sajátszerű észleletet tesszük, hogy mint véregység, traditiok és érdekközösség által szorosan egybefűzött zárt kaszt, a lehető legarisztokratikusabb fogalom, mindamellett a demokrácia zászlaját lengeti --- természetesen csupán a kívüle álló elemekre vonatkozólag.

Az arisztokráciának halálos ellensége: s mindamellett mindazon résen, melyet ezen tör, ő maga az arisztokrácia legrútabb formájában: a plutokrácia képében helyezkedik be.

A legnagyobb önmistifycatio tehát a zsidóság liberalizmusában komolyan hinni. Azon kasztszerű elem, mely mindazon térről, ahová befészkelhette magát, tömör fellépésével minden idegen elemet kiszorít, kipusztít; --- amely szegletes szokásaival önmaga és a többi elemek közt áthághatatlan chinai falat emel, amely szokások egyszersmind többnyire a más elemek iránt érzett mély megvetést is kifejezik; --- amely elem a más elemekkel való érintkezést csupán az üzleti cél szempontjából tartja fenn; --- amely minden egyes tagjának nem-zsidókkal fönnforgó igaz, vagy igazságtalan ügyeit közös és mintegy családi ügyeknek tekinti s felekezeti ügyekként igyekszik feltüntetni; --- amely a maga részére a tolerantia legszélsőbb igényeit követelve, önmaga képzelhető legintoleránsabb elem; --- amely a liberalizmust cégül használja fel kasztjának egy gazdászati oligarchává tételére, --- mert, hogy a zsidóság a gazdászati világuralomra törekszik s már az útnak jó derekán van: azt nem egy államférfiú beismerte --- azon elem nem a liberalizmus, hanem a társadalmi és közgazdászati tyrannia elvét képviseli.

A judaizmus lényege és tendentiái fölötti mystificatio annak képviselői és vezérférfiai részéről olyannyira sikerült, hogy nálunk is általánossá lett a nézet, hogy ezen nagy tehetségekkel és képességekkel, szívós kitartással, vasszorgalommal és praeponderans pénzhatalommal rendelkező elemet idővel házassági összeköttetések, --- egyelőre a polgári házasság útján, a többi számerőre nagyobb népelemekbe beolvasztani --- s ekkép ezen elemnek jelen alakjában általánosan elismert veszélyességét paralyzálni sikerülend. Soha!... Amely népfaj negyedfélezer éven túl meg tudta őrizni teljes elszigeteltségét és vértisztaságát, eredeti gondolkozásmódját, világnézetét, szokásait úgy a teljes szabadság, mint az elnyomatás és az üldöztetés századaiban, úgy állami együttlétében, mint a széles világon szétszórt állapotában; --- amelynek vakon hitt traditioi neki a föld benépesítését ígérik; --- amelynek összevalósági érzete az emancipáció végbemente óta nemhogy nem apadt, sőt dacára a látszatnak, a kaszt hatalmának kifejtésével még emelkedett; --- amely tudja, hogy kitűzött célját, a gazdászati világuralmat csak mint compact, zárt kaszt érheti el s amely dacára a mai viszonyok közt különben mindinkább alárendeltebb jelentőséggel bíró állami és nyelvi szétforgácsoltatásának, gondoskodott egy nemzetközi vezér orgánumról, a Párisban székelő ,,Alliance israelite universelle"-ben: azon elemnek valaha lehető beolvasztása nem más mint, egy naiv pium desiderium, vagy nevetséges utopis".

Az interpellációra a miniszterelnök április 21-én válaszolt. Az első kérdésre vonatkozóan azt a felvilágosítást adta, hogy a kormány hajlandó honosítási törvényjavaslatot beterjeszteni, de nem kíván semmit se tenni a zsidó bevándorlás ellen; a második kérdés tekintetében a kormánynak az az álláspontja, hogy semmiféle társadalmi szervezkedést nem akadályoz, feltéve, hogy nem zavarja a vallásfelekezetek békéjét; végül a harmadik kérdést illetően a kormány véleménye az, hogy az emancipáció után zsidókérdést nem ismer.

Istóczy a miniszterelnök válaszát rövid felszólalásban vette tudomásul. Ez a kis beszéde is érdekes bizonysága annak, hogy milyen világosan látta már akkor a zsidóság mindenre ránehezedő befolyását és mennyire tisztában volt a saját nehéz szerepével, azzal, hogy olyan feladatra vállalkozott, amely az adott körülmények között szinte megoldhatatlannak látszik.

,,...kijelentem, hogy midőn a zsidókérdésben a tisztelt kormányhoz intézett interpellációmat megtettem: egy percig se ringattam magam az iránt illúziókban, hogy a tisztelt kormány válasza teljesen kielégítő lesz oly értelemben, hogy az kérdéseimre minden részben kedvező megoldást fog tartalmazni.

Az eszmék, amelyeket képviselek s amelyekért invectiákat eleget, de amelyek ellenében argumentumokat, annál kevésbé pedig cáfolatot még eddig nem hallottam, sokkal újabbak és így sokkal több időt igényelnek arra, hogy a közönségnél megérlelődhessenek; --- Magyarországot az utóbbi nyolc év alatt sokkal jobban sikerült a zsidó politika egyik fő működési területéül előkészíteni; --- az ország financiális léte az 1867. év óta követett pénzügyi politika által sokkal jobban függővé lett téve a haute finance-t képező zsidó kaszt kegyelmétől és így azon mérges nyilak, amelyeket a kozmopolitikus zsidó sajtó Magyarország ellen irányozhat ez idő szerint sokkal veszélyesebbek, semhogy egy, az állam érdekeit szívén hordó kormány interpellációmra ezúttal kielégítő választ adhatna, s e kérdésben a törvényhozás minden morális kényszertől mentesen ez idő szerint teljesen szabadon intézkedhetnék.

Ismétlem, jól tudtam előre ezt. És ha mindemellett interpellációmat mégis megtettem, tettem ezt a haza és a nemzet veszedelmét látva, képviselői kötelességérzetből."

Az egyenjogúsítás óta ez volt az első beszéd a magyar törvényhozásban --- sőt Európa valamennyi parlamentjében, --- amely nyíltan szembe mert fordulni a zsidósággal. Ez a beszéd indította el kerek hatvanöt esztendővel ezelőtt hosszú és küzdelmes útjára a modern politikai antiszemitizmust. De ki volt az a férfiú, aki ezt a beszédet elmondotta, aki a magyarság és valamennyi nemzsidó nép politikai küzdelmét a zsidó elnyomással szemben megindította?

* * *

A táplánszentkereszti (Vas-megyei) római katolikus plébánia hivatal öreg anyakönyvei közül az 1842-ik évről szóló keresztelési feljegyzések között 30-as folyószám alatt a következőket olvashatjuk: 1842. november 7-én született Viktor, a szülők Tttes Istóczy Antal úr N. Vas vármegyének 2-ik ügyésze és Tttes Egerváry Franciska, asszonyság, mindketten római katolikusok és nemesek, a keresztszülők: Tekéntetes Egerváry Mihály Úr, nemes vármegyénk táblabírája és Tttes Kortsmáros Poleaina Asszonyság. Helyettes: Tttes Istóczy Magdolna kisasszony. Keresztelő lelkész Perlaki András Helybéli plébános.

Pölöskefői és kürtösi dr. Istóczy Győző tehát közel száz esztendővel ezelőtt született Szentkereszten, a családi birtokot és a kastélyt a közeli Dömötöriben találjuk. Úgy az Istóczy, mint az Egerváry család a vármegye legősibb középnemesi famíliái közül való.

Az Istóczyakról 1538-ból valók az első feljegyzések. A család nevét egy Kanizsa melletti faluról Istóczról kapta; amely már évszázadokkal ezelőtt elpusztult. A címerlevelet, 1575-ben Miksától Istóczy Lukács kapta. A családi címer kék mezőben zöld halmon álló grifmadár, amely három rózsát tart. Az Egerváryak családfájukat egészen 1073-ig viszik vissza. Ez a család tehát az ország egyik legrégibb nemesi családja. Mindég élénk szerepet vittek a vármegye életében, sokan közülük magas méltóságokat töltöttek be. A kis Viktort --- édesapja korán elhalván --- édesanyja körültekintő és gondos nevelésben részesítette. A sokoldalú érdeklődés és nagy tudásszomj már a kis diákban jelentkezett. A középiskoláit Szombathelyen végezte kiváló eredménnyel. Elsőrangú érzéke volt a zenéhez és a festészethez egyaránt. Írói képességei is már korán jelentkeztek. Barátaival és iskolatársaival már diákkorában lapot szerkeszt és ad ki. Később budapesti lapokban is jelentek meg eredeti elbeszélései és fordításai. Szombathelyen nagy sikerrel adott nyilvános hangversenyeket is. Nagyszerű sportember, egyidőben a vármegyei sport- és torna egylet elnöke. Nagy műveltsége, lekötelező finom modora miatt közkedvelt tagja volt a társaságoknak. A középiskola elvégzése után jogot hallgat Budapesten és Bécsben. Vizsgáit mindég kitüntetéssel tette le. Édesanyja ugyan azt szerette volna ha átveszi a családi birtokot, ha otthon gazdálkodik, de a fiatal Istóczynak más tervei más vágyai voltak. Ha odahaza volt, édesanyja sokszor kérte, nézzen kissé utána a gazdaságnak, Istóczy nyomban eleget tett a kérésnek, de kabátja alatt ott volt egy-egy könyv is, letelepedve a park valamelyik csendes zugában, hamarosan buzgó tanulásba merült. Édesanyja emlegette is nem egyszer félig tréfásan, félig komolyan: Nem tudom semmi hasznát venni ennek a Viktornak. --- Mindég, mindenben teljes és alapos ismeretre törekedett. Később, amikor már a közéleti harcok kellős közepén állott, ha rövid pihenőre hazatért Dömötöribe, minden kis szabadidejét önmaga továbbképzésére, tanulásra fordította. Falubeli öreg emberek, akik még vissza tudnak emlékezni Istóczyra, mai nap is emlegetik, hogyha odahaza volt, sokszor látták a parkban könyvvel a kezében olvasással, vagy tanulással elfoglalva.

Egyetemi tanulmányai befejezése után ismeretei kiszélesítése, nyelvtudása tökéletesítése céljából külföldön tett nagyobb utazásokat. Járt Ausztrián és Svájcon kívül Németországban, Franciaországban és Angliában. Nyelvérzéke bámulatos volt. Valamennyi nagy európai nyelven kívül beszélt latinul, héberül, élete utolsó éveiben oláhul tanult.

Arcvonásai markánsak, szemeiből jóság és erő sugárzik. Lekötelező, szívélyes és közvetlen azokkal szemben, akiket bizalmába fogadott. A zajos, hangos társasági életet sohasem kedvelte túlságosan. Legjobban szerette a csendes magányt. Baráti körben szellemes és érdekes társalgó volt. Érzékeny lelkű, rajongásig szerette édesanyját, féltő gonddal vette körül családját. Egész közéleti pályája alatt a legteljesebb önzetlenség vezette őt.

Anyagi szempontok mindig háttérbe szorultak nála. Amikor megnyitotta ügyvédi irodáját, tódultak az ügyfelek hozzá, szegényektől azonban nem fogadott el semmiféle tiszteletdíjat, persze önzetlenségével, jóhiszeműségével sokan visszaéltek. Alaptermészete volt a pontosság és a lelkiismeretesség. Minden önként vállalt, vagy rábízott feladatot a lehető leggyorsabban elintézett. Mindvégig a lehető legegészségesebb életmódot folytatta. (Alkoholt nem fogyasztott, tartózkodott mindenféle izgatószer élvezetétől, stb.) Ha rosszul is esett neki a meg nem értés, úgy ennek nem személyes okai voltak, népének tragikus sorsa bántotta őt. Mindég rendíthetetlenül hitt a maga küldetésében. Baráti és családi körben sokszor mondotta, hogy el jön az idő, ha nem is az ő, hanem a második, vagy a harmadik generáció életében, amikor eszméi szükségszerűen győzedelmeskednek. A hírnév és a hiúság sohasem vezették, tetteiben, mindég magasabb szempontokat tartott szem előtt. Akik közvetlen közelről igazán megismerhették, falujának, választókerületének népe, barátai, hívei mindvégig ragaszkodtak hozzá és hűségesen kitartottak mellette.

Tanulmányait befejezve közszolgálatba lép, 1867-ben Vas vármegye aljegyzője, 1868-ban törvényszéki bíró, 1872-ben a vasvári járás szolgabírája. Ez alatt az öt esztendő alatt olyan események játszódtak le életében, amelyek döntő módon megszabták egyszer és mindenkorra politikai állásfoglalását és törekvéseit, kiformálták gondolkozásmódját, meghatározták életfeladatait és célkitűzéseit.

Fiatal korában mint ő maga írja: telítve volt a korabeli divatos liberális eszmékkel. Rokonszenvet érzett a zsidóság iránt is. Tevékenyen kivette részét az első zsidó megyei tisztviselő megválasztásából. Közben azonban olyan események történtek vele, amelyek egészen átalakították világfelfogását. Felnyíltak a szemei, egy eddig ismeretlen, rejtett, titokzatos világ tárult fel előtte és meggyőződéses antiszemitává lett. Írásaiban, visszaemlékezéseiben csak röviden érinti ezeket az eseményeket, az ú. n. baltavári ügyet, csak egyik sajtópörének esküdtszéki tárgyalásán ismertette kissé részletesebben az esetet. Vallomásában elmondotta, hogy 1870-ben mint törvényszéki bíró vezette a baltavári uradalom árverését. Az árverés során az egyik megyebeli dúsgazdag zsidó család tagja félrevezette Istóczyt, saját neve helyett a távollevő apja nevét mondotta be, aki azután azon a címen, hogy fiától az írásbeli meghatalmazást nem kérték, az árverést megsemmisítette. A bécsi zsidó nagykapitalisták megbízottja megkísérelte Istóczyt nagyobb összeg felajánlásával arra bírni, hogy ne ártsa bele magát tovább az ügybe. Miután Istóczy nem adta oda magát eszköznek ehhez a becstelen és közönséges játékhoz, megindult ellene a késhegyig menő harc. Hamis és valótlan tanúvallomások alapján megsemmisített árverés miatt, --- miután az újabb árverésen jóval alacsonyabb összeget lehetett elérni, --- a károsult hitelezők hatvanezer forint erejéig kártérítési pert indítottak Istóczy ellen. Ez a per Istóczyt anyagilag és erkölcsileg egyaránt teljesen tönkre tette volna. Hogy a támadást kivédje, csalási bűnpert indított az árverésen apja nevét jogtalanul használó zsidó ellen. Most nemcsak a szombathelyi, hanem egész Vas- és Zala vármegyék zsidósága összefogott Istóczy ellen, hamis tanúvallomások egymást érték, úgyhogy 1874-ben az alsó bíróságok ítéletükben a zsidót a csalás vádja alól felmentették és az árverés megsemmisítésével előállott hatvanezer forintnyi kárukért a vagyoni felelősséget Istóczyra hárították. Végül is a Kúria ítélete mentette meg Istóczyt a teljes anyagi és erkölcsi megsemmisüléstől. A Kúria csalás bűntettében bűnösnek mondotta ki a hamisan árverező zsidót és az okozott károkat teljes egészében rá hárította. Istóczy tehát hosszú esztendők kemény küzdelmei után végül is győztesen került ki a zsidó pénzhatalmakkal vívott küzdelméből. Azok a tapasztalatok, amelyeket ebben a harcban szerzett, nagy elhatározásokat érleltek meg lelkében.

,,...azt a kérdést vetettem fel magamnak, ha én velem, ki felsőbb kiképeztetésben részesültem és értelem dolgában se estem a fejem lágyára, --- ha én velem, akinek mint egy relatíve vagyonos család tagjának volt mivel vabanquet játszanom zsidóim eszeveszett vabanque játékával szemben, --- ha én velem, ki hivatalos és később országgyűlési képviselői állásomnál fogva meglehetős tekintélyes társadalmi pozíciót foglaltam el --- ha én velem, aki zsidónak soha egy árva krajcárral se tartoztam s hála Isten nem is tartozom, --- a zsidók azokat voltak képesek véghezvinni, amiket velem tényleg véghezvittek, hát társadalmunk azon osztályainál, ahol ezen előnyös tényezők és állapotok többé-kevésbé hiányoznak, mire nem képes a zsidóság?

Egy titkos világ tárult fel előttem, amely a semitizmusnak a védtelen nemzsidó lakosság ellen folytatott kegyetlen aknaharcát egész rideg valóságában s óriási dimenzióiban tüntette fel szemeim előtt, amely aknaharcban a nemzsidó lakosságnak múlhatatlanul elpusztulnia kellett. S én elhatároztam, hogy a győzelmét immár az egész vonalon biztosnak hitt semitizmusnak ,,Megálljt kiáltani fogok".

Istóczy a személye, becsülete, vagyona ellen éveken át folytatott kíméletlen zsidó hajsza során alaposan megismerhette a zsidók természetrajzát, a zsidó szolidaritást, amely ha zsidó ügyről van szó, nem ismer senkivel szemben sem irgalmat. És amikor, a Gondviselés akaratából sikerrel kivédte az ellene intézett támadásokat, habozás nélkül levonta ennek az ügynek összes tanulságait. Teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy az ő ügye nem egyedülálló eset, ehhez hasonlók mindennap előfordulnak szerte az országban, arra gondolt, hogy ha neki sikerült is kiszabadulni a félelmetes polipkarokból, hányan és hányan nem tudnak menekülni, nyomorultul elvesznek, elpusztulnak a telhetetlen Moloch gyomrában.

Első feladatának azt tartotta, hogy öntudatra ébressze a magyar társadalmat, további célja pedig az volt, hogy az öntudatosított tömegeket politikai tömegerővé szervezze. Miután közben barátai, nem utolsó sorban e kor egyik legnagyobb politikai vezéregyéniségének Deák Ferencnek tanácsára és rábeszélésére otthagyta a közszolgálatot és a rumi kerületben deák-párti programmal képviselő jelöltséget vállalva bekerült a parlamentbe, valóban hozzáfoghatott politikai terveinek és céljainak megvalósításához. Új hivatását is nagyon komolyan vette. Idejét megosztotta kerülete és a parlament között. Hetenként tartott pártnapot. tóltóival mindig a legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn. Deák Ferenccel való barátsága, nemkülönben széleskörű jogi- és közgazdasági tudása pártjában nagy tekintélyt szerzett neki. Deák Ferenc igen sokra értékelte a tehetséges, törekvő és szorgalmas fiatal képviselőt, még Erzsébet királynénál is kihallgatást eszközölt ki számára. Istóczy saját benső megfontolás után és tiszta meggyőződésből helyeselte a hatvanhetes kiegyezéshez vezető és az ennek fenntartására irányuló politikát, közjogi vonatkozásban ehhez az álláspontjához élete végéig hű maradt. Azt tartotta, hogy Magyarország számára politikai, nemzetiségi, gazdasági szempontból egyaránt szükséges az Ausztriával való őszinte együttműködés. Ugyanakkor azonban mindég hangoztatta, hogy az Ausztriával való viszonyunk sok tekintetben újjárendezést igényel. A magyarság érdekeinek főleg gazdasági tekintetben sokkal inkább szóhoz kell jutniok.

Politikai programjának lényege azonban mindvégig az antiszemitizmus volt. Nem győzte eleget hangsúlyozni, hogy a meddő és kilátástalan közjogi viták helyett elsősorban gazdasági építőmunkára kellene minden időnket fordítanunk.

A fúzió idején a Deák-párt zömével ő is a Tisza Kálmán-féle szabadelvű párthoz csatlakozott. Ennek volt a tagja mindaddig, amíg nyílt és egyre határozottabb antiszemita állásfoglalása miatt maga is úgy érezte, hogy tovább nem maradhat benn egy olyan pártban, amelynek zsidók is tagjai.
 
 
0 komment , kategória:  Istóczy Győző élete és..2.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 805
  • e Hét: 1675
  • e Hónap: 12826
  • e Év: 278041
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.