Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Istóczy Győző élete és..3.rész
  2011-03-15 22:19:01, kedd
 
 
Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei III. rész

Nehéz idők

Istóczy első beszédének nem volt nagy visszhangja. A sajtó irányítása közvetlenül vagy közvetve akkor már többé-kevésbé zsidó kézben volt. A zsidóság pedig jobbnak vélte inkább elhallgatni a dolgot, semmint ráirányítani a figyelmet. Egy-két méltatlankodó hangnál nem volt egyéb, akkor még a zsidóság nem sejtette, hogy milyen elszánt ellenfelével áll szemben. A magyar közvélemény pedig még túlságosan benne élt a liberális jelszavak mámorában ahhoz, hogy saját eszével gondolkozzék, de különben is ki és hol adhatott volna hangot a magyar társadalom széles rétegeiben élő érzéseknek és gondolatoknak? Még azok közül is, akik Istóczy beszéde nyomán fellélegzettek és bizakodni kezdtek, hogy előbb, vagy utóbb megtörik a zsidó uralom Magyarországon, csak kevesen voltak olyanok, akik nyíltan is helyeselni mertek, inkább titokban örvendtek és lelkesedtek. Érdekes volt az Istóczy-beszéd külföldi visszhangja. Ausztriában és Németországban az első tapogatodzó zsidóellenes szervezkedések ennek a beszédnek a hatása alatt bátorodtak fel és vettek nagyobb lendületet

A megértés hiánya Istóczy kedvét a további küzdelemtől egyáltalában nem vette el. 1875. december 17.-én a Romániával kötött kereskedelmi egyezmény vitája során rövid felszólalásban tiltakozott az ellen, hogy Wahrmann és Chorin zsidó képviselők a zsidósággal szemben tanúsított magatartása miatt támadják Romániát. 1877. január 23.-án pedig az uzsoratörvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájában szólal fel és foglal állást a liberális közgazdasági elméletekkel szemben. Ha a pénzhatalom mindent elnyomó, féktelen szabadversenyét nem ellensúlyozzuk, akkor ez végeredményben az államnak és a társadalomnak egy idegenszerű célokat követő pénzoligarchia által való kifosztogatására vezet. Itt az ideje, hogy végetvessünk a korlátlan uzsorának, amely nálunk aránylag rövid idő alatt műiparunk megzsibbasztásán kívül a földbirtoknak s főleg a kisbirtoknak úgyszólván expropriatioját s ezzel az ország legegészségesebb néposztályainak tönkrejutását, a mezei gazdászatnak pedig, amely legfontosabb iparágunkat képezi, végső hanyatlását vonta maga után. A baj főleg a Felvidéken égető, de rohamosan terjed már az ország többi részeiben is, epidémiaként lepvén meg az országot; és számtalan azelőtt vagyonos közép- és kisbirtokos lakossággal bírt községben ma már a hűbéri rendszernek egy egészen új neme honosult meg, amely rendszerben az uzsorás a hűbérurat, az uzsorás által tönkretett s most már nem földhöz kötött, mint inkább földönfutó nép pedig a jobbágyságot képezi, amely modern jobbágyság, ősei birtokát nem is törvény által biztosított jobbágyi birtokkép bírja, amint ez a feudalizmusnak már végképp és örökre letűntnek vélt korában legalább fennállott; hanem azt mint tulajdonából kiexequált, de ideig-óráig a birtokban hagyott puszta birlaló az uzsorás javára műveli. Nálunk vízözönelőtti embernek, vagy sajnálatraméltó idiótának tartották azt a embert, aki az uzsora káros voltát és korlátozásának szükségét csak említeni is merte, --- állapítja meg beszéde más helyén.

Egyik legérdekesebb, eredeti gondolatokban és szempontokban bővelkedő beszédét 1878. június 24-én mondotta el. Ezt a beszédet a modern antiszemita történetírás ,,palesztiniai beszédként" emlegeti. Elmondására az akkoriban ülésező berlini konferencia adott alkalmat. Ezen a nemzetközi értekezleten az általános európai helyzetet tárgyalták meg a nagyhatalmak. Istóczy ebben, a beszédében határozott formában felvetette a zsidók Palesztinába való telepítésének eszméjét s ezzel mintegy előfutára volt a későbbi zsidó nemzeti mozgalomnak, a cionizmusnak, másrészt elsőnek mutatott rá a zsidókérdés egyedüli végleges és gyökeres megoldásának módjára, nevezetesen a zsidók külön telepítésének szükségére. Ebben a beszédében a zsidókérdést már európai, sőt világpolitikai távlatokba helyezi.

Egyformán felsorakoztatja tervei és javaslatai mellett a világtörténelem, a biológia, az antropológia érveit és bizonyítékait. Istóczy korában a zsidók palesztinai egybegyűjtése és megtelepítése gyakorlatilag sokkal inkább látszott keresztülvihetőnek, mint manapság, a világzsidóság lélekszáma jóval kevesebb volt, úgy hogy nagy többségében letelepedhetett volna ősi hazájában, de nem kellett számolni az arabok ellenállásával sem, mert az arab nemzeti öntudat még az idők méhében vajúdott. Istóczy úgy vélte, hogy a berlini értekezlet a legkedvezőbb alkalom az európai népekre nehezedő zsidókérdés megoldására nemcsak azért, mert ez a konferencia úgyis olyan kérdésekkel foglalkozott, amelyek közé szépen beilleszthető lett volna a palesztinai zsidó állam megszervezésének ügye, hanem azért is, mert a megbeszélésen résztvevő nagyhatalmak megbízottai között tekintélyes számban voltak zsidók, hiszen Angliát lord Beaconsfield-Disraeli, Franciaországot Gambetta, Németországot Lasker, Ausztriát Glaser és Enger képviselték, akik ha hallgatnak a józan ész szavára, megkísérlik a külön zsidó nemzeti otthon felállítását, amelyért néhány évtizeddel később a cionizmus olyan elkeseredett harcot folytatott és folytat még napjainkban is. A palesztinai beszéd méltán megérdemli, hogy néhány részletét szószerint idézzük:

,,A keresztény Európában egyetlen idegenszerű elem van --- állapítja meg beszéde elején --- és ez a zsidóság. Alig szabadultak meg az európai népek az izlám hatalmától, most ismét a zsidó nép az, amely lázas izgatottsággal és ernyedetlen tevékenységgel azon merész tervet erőlködik megvalósítani, hogy az európai népek fölött az uralmat magának megszerezze és azokat rabigába hajtsa." Statisztikai adatokat sorol, fel amelyek azt mutatják, hogy 1785-től 1870-ig tehát 85 év alatt a zsidók száma megnyolcszorozódott és átlagban minden harminc évben megkétszereződik. Ha a szaporodás a jövőben is ilyen ütemben folyik tovább, figyelembe véve, hogy 1870-ben 710.000 zsidó volt Magyarországon, 1900-adik évben 1,100.000, 1930-ban 2,200.000, 1960-ban 4,400.000, 1990-ben 8,800.000 és 2200-ban 17,600.000 lesz a zsidók száma. Érdekesek azok az adatai is, amelyekből az tűnik, hogy az 1870.---73. években a kolera járvány idején, amikor az össznépesség 324.346 lélekkel fogyott, a zsidóság születések révén 20.030 lélekkel szaporodott. Ez nyílván azt mutatja, hogy ,,annyi bennünket kegyetlenül pusztító betegségeken kívül még a cholera és egyéb epidémiák is kímélik a zsidót. Ezzel kapcsolatban részletesen ismerteti a Revue de France 1875. évi október 31. számában megjelent De la race juive című tanulmányát. A francia tanulmány számos adattal bizonyítja, hogy a zsidók a járványos betegségek, nevezetesen a cholera, tífusz, torokgyík stb. által, sőt még a váltóláz és egyéb betegségek által is sokkal kisebb mértékben támadtatnak meg, mint a nemzsidók. ,,A zsidók mentessége cholerától --- írja a Revue de Francé --- igen számos orvos által észleltetett. Dr. Tormay szerint Pesten 1851-ben a cholera folytán beállt halálozások aránya száz nemzsidóra nézve volt 1.85 %, holott a zsidókra nézve csak 0.237 %. Az 1866. évi cholera alkalmával ugyancsak Pest város köz-kórházában 100 megbetegedési eset közül 51 eset halállal végződött, holott a zsidó kórházban ugyancsak 100 cholera beteg közül csupán 34 halt el. Jellemzőek Istóczy következő adatai is: ,,Az 1869---70. népszámlálás szerint az 553.641 zsidó közül közös hadseregbeli katona csak 1.295 volt Magyarországon, sőt honvéd csupán 213, mond kétszáztizenhárom. S bízvást feltehetjük, hogy ezeknek is legalább felerésze katonaorvosból és más jól fizetett non combattansakból állt."

,,Akkor tehát, amidőn mi a hazánk külellenségektől való megvédése céljából vérünkkel áztatjuk e földet s midőn ifjúságunk virága ezrével és tízezrével hull el a csatamezőkön; a zsidók dacára az általános védkötelezettségnek, nemcsak hogy minimális részben találhatók a hadsorokban, de sőt bennünket emberekben és vagyonban kegyetlenül pusztító háborúk ő nekik éppen a legjövedelmezőbb pénzforrásokat nyitják meg, minden hadjárat reájuk nézve csupán azt eredményezvén, hogy néhány tucat zsidó liferáns ugyanannyi millionáriussá, ezer meg ezer más zsidó üzér pedig ugyanannyi gazdag emberré avancirozik."

,,A nemzsidó lakosság fogyása természetszerű következménye annak, hogy az ország vagyona lépésről-lépésre, fokról-fokra, mindinkább kicsavartatik a mi kezeink közül, s eképp emberekben úgy, mint vagyonban mind szűkebb és szűkebb körre szorulunk. Érzi e zaj nélküli, de annál gyászosabb sikerrel folyó processus nyomasztó hatását --- látja a mindegyre növekvő általános elszegényedés nagy mérveit az országban: kutatja mindenki annak okait, mi itten kriminálunk és rekriminálunk egymás ellen, vádolva egymást a már-már elviselhetetlen országos bajokért. Csak egyről, a valódi alapokról, amelyet pedig mindenki érez, nem teszünk soha említést; mert hát ezt a valódi alap-okot, amelyről soha semmit se olvasunk az újságokban, fejtegetni nem divatos, sőt egy kissé veszélyes is."

Istóczy ezután felveti a kérdést, hogy vajon a magyarság, amely túlélte a török- és tatárpusztítást és az osztrák abszolutizmust, csak azért kívánja megünnepelni állami létének ezeréves jubileumát, hogy már a következő első évszázadra megcsinálja testamentumát, amelyben a zsidókat teszi általános örököseivé? Ha a magyar nemzet féltékeny politikai supremációjára, még kevésbé fogja tűrni, hogy a zsidók őt vagyonilag végkép tönkretegyék és ezáltal, valamint egyéb utakon is lételét tegyék kérdésessé.

,,Kezeitekbe keríthetitek, vagy terrorizálhatjátok sajtóját s ezzel egy időre féken tarthatjátok, némaságra kárhoztathatjátok közvéleményét, kezeitekbe keríthetitek vagyonának legnagyobb részét, kezeitekbe keríthettek minden materiális és morális tényezőt --- egyen kívül s ez az egy a fizikai materiális erő. És ha annyira mennek a dolgok, hogy az ország népének csak az ultima rátio marad hátra: nem mi leszünk azok, akik a rövidebbet húzzuk...

Egymás mellett, egyikünknek, vagy másikunknak a dolgok természetes szükségszerűsége folytán el kell pusztulnia; ez az alternatíva."

De hasonló a helyzet egész Európában: ,,Zsidó politikusok zsidó érdekben intézik az elsőrangú európai államok kormányait, vezérlik törvényhozó testületeit s ezen zsidó státus bölcsesség mellett aztán a vagyonilag mindinkább tönkretett népeknél felburjánzik a szociáldemkorácia, amelynek légióit ismét a zsidók vezetik rohamra a fennálló társadalmi rend ellen --- a politikai pártküzdelmeknek egész az ellenségeskedésig menő élesítésével s elmérgesítésével és az egyes nemzeteknek folyton egymás ellen való uszításával nemcsak politikai és internacionális hecc mesterek szerepét viszik, hanem a keresztény felekezeteknek is egymás ellen szünet nélkül való ingerlésével, --- ők, kik a maguk részéről mindég toleranciáért kiáltoznak, --- a keresztény felekezetek közötti békét is zavarják s így azok természetes továbbfejlődését akadályozzák: s teszik mindezeket azért, hogy ,,inter duos litigantes" ők, mint harmadikak örvendhessenek és gyarapodhassanak. Bevallhatatlan terveiket társadalmunk ellen csak a mi corrumpálásunk útján valósíthatván meg, megvesztegetnek minden hozzáférhető embert s ezen megvesztegetés annál nagyobb mérvekben fog sikerülni nekik, minél inkább tönkretesznek bennünket vagyonilag, mert ,,pauper tas maxinia meretrix" s így ezen rendszeres megvesztegetés által önönmagunkat használnak fel arra, hogy egyikünk a másikát tönkretegye --- mindezen üzelmeikkel tervszerűen aláásván az európai társadalom, a keresztény civilizáció épületének alapjait."

A továbbiakban azt bizonyítja Istóczy, hogy egyetlen kivezető út a zsidó állam visszaállítása Palesztinában. A zsidó nép szívében még mindég töretlen erővel ott él az ősi hazához való ragaszkodás, ma is változatlanul élnek a zsidóság körében az ősi hagyományok, szokások és emlékek. Megkönnyíti a zsidóság új hazájába való áttelepítést az is, hogy a világ legmozgékonyabb eleme, azonkívül vagyona is legnagyobbrészt ingóságokban van, antropológiailag bebizonyított tény továbbá, hogy egy nép sem képes minden éghajlat alatt oly könnyen meghonosodni, mint a zsidók. Beszéde végén Istóczy arra kérte a kormányt, hogy ha valamilyen nemzetközi megbeszélésen felvetődne a zsidó állam felállításának terve, azt ne ellenezze. A kormány részéről Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter válaszolt két mondatban:

Nagyon sajnálja, hogy a házban oly doctrinákat fejtegettek, amelyek a ház humanitárius szellemével ellenkeznek és azon reményének adott kifejezést, hogy az egész felszólalás minden nyom és visszhang nélkül hangzott el. Istóczy nyomban kijelentette, hogy csupán két célja volt: az egyik, hogy a zsidókérdést minden részletében megvilágítsa, a másik pedig, hogy ennek a súlyos kérdésnek a megoldására gyakorlati javaslatot is tegyen. Miután a két célt elérte, indítványát visszavonta, felszólalását pedig ezekkel a szavakkal fejezte be: szavaimnak helyességére nézve a jövőt hívom tanúnak.

Istóczy tisztában volt azzal, hogy ha politikai törekvését csakugyan valóra akarja váltani, akkor nem érheti be parlamenti felszólalásokkal. Az érdeklődés észrevehetően növekedett személye és eszméi iránt. Annak ellenére, hogy a sajtó általában elhallgatta beszédeit és igyekezett őt magát is minél inkább mellőzni. Érezte, hogy valamilyen kapcsolatot kell teremtenie a hozzá vonzódó tömegekkel. Ennek egyedüli módja egy olyan sajtóorgánum létesítése, amely az ő politikai céljainak szolgálatában áll. Ámbár kockázatos és költséges vállalkozás volt, de bízva az érdeklődők támogatásában, 1887. tavaszán Jövőnk címen hetilapot indított. Hamarosan keserűen kellett csalódnia. A remélt támogatás elmaradt. Lapját öt hónap múltán az előfizetők hiánya miatt be kellett szüntetnie. Maga is érezte, hogy az ő ideje még nem érkezett el. A csalódás korántsem szegte kedvét. Tovább folytatta küzdelmeit a törvényhozásban és a társadalomban egyaránt. Célul tűzte ki maga elé olyan egyesületek, körök megszervezését, amelyek a zsidó veszedelem elleni védekezést tekintik főcéljuknak. Fáradozásait mind több siker koronázta. A katolikus alsó papság, a középbirtokos osztály, az egyetemi ifjúság köréből az ország minden részében mind többen és többen gyülekeztek köréje. A siker és az érdeklődés csak fokozta önbizalmát, újabb és fokozottabb tevékenységre ösztönözték. Barátai és hívei közreműködésével meg akarta szervezni a magyarországi nemzsidók szövetségét a zsidóság hatalmi túlkapásai elleni védekezés céljából. A tervbe vett egyesület alapszabály tervezetének ismertetését a parlament nem engedte meg. Az egykorú képviselőházi naplók egyébként is lesújtó képet festenek törvényhozóink előrelátásáról és bölcsességéről. Istóczy antiszemita felszólalásainak legtöbbjét a képviselők nagy többsége részéről csak derültség, élénk derültség, zajos és hangos derültség kísérte. Mennyi nagy belső lelkierő kellett az egyedülléthez is, hát még ennek az olcsó és könnyed derűnek elviselésére. És Istóczy helytállt, nem hátrált, kitartott makacs, rendíthetetlen következetességgel.

A sorozatos közgazdasági csalások és közéleti botrányok a nyolcvanas években nagyon nyugtalanították már a közvéleményt. A kormány jóformán semmit se tett az elégedetlen tömegek megnyugtatására. Végül 1880. elején az elkeseredés a fővárosban utcai zavargásokban, tüntetésekben nyilvánult meg. Ez újabb alkalmat szolgáltatott Istóczynak arra, hogy megint rámutasson a zsidóság káros és bomlasztó tevékenységére.

1880. január 28-án tartott beszédében elégtétellel állapítja meg, hogy ő már öt év előtt hirdette, hogy a zsidóság az a kóranyag, amely társadalmunkat megmételyezi. A szabadnak nevezett sajtó előtt is van egy nebántsvirág --- s ez a zsidóság. Ennek a sajtónak köszönhető, hogy a hazai nagyközönség szemei be vannak kötve ,,s míg a zsidók által előidézett corruptio, folytán marakodunk egymással s öljük, gyilkoljuk egymást, a zsidók markukba nevetnek: sőt még felül ráuszítanak bennünket, uszítják társadalmi osztályainkat egymásra." Két hónappal később az ,,izraelita" iskolaalap ügyének tárgyalása újabb alkalmat ad Istóczynak, hogy a zsidókérdésben vallott nézeteit a parlament elé vigye. Határozottan leszögezi, mint azt már első beszédében tette, hogy a zsidókérdést nem vallási, felekezeti, hanem közgazdasági, politikai, társadalmi, másszóval hatalmi kérdésnek tekinti, minthogy a zsidóság is külön társadalmi kaszt, külön népfaj, helyesebben külön emberfaj. Élesen szembeszáll azzal a felfogással, hogy a polgári házasság bevezetésével elő kell segíteni a zsidóság beolvadását.

,,A történelemből tudjuk --- mondotta --- hogy a zsidó nép eredettől fogva irtózott a más népekkel házasság útján való összeelegyedéstől. Mit tapasztalunk azokban az országokban, ahol már régebben bevezették a polgári házasságot. A zsidóság idegenkedik a nemzsidókkal való összeházasodástól. A zsidóság ugyanis jól tudja, hogy a többi népekkel való egybevegyülés által a nemzeti és faji individualitását elvesztené s az esetben le kellene mondania azon világuralmi merész tervekről is, amelyek minden zsidó képzelmében élnek. --- De eltekintve a nemzsidóknak a zsidókkal és viszont a zsidóságnak a nemzsidó fajokkal a házasság útján való összeelegyedéstől való természetszerű, illetőleg fajpolitikai indokokból eredő kölcsönös idegenkedésétől: kérdem hogyan képzelik a t. képviselő urak a polgári házasság útján való fúziót? Úgy, hogy minden nemzsidó férfi zsidó nőt, minden zsidó férfi pedig nemzsidó nőt tartozik elvenni? No ezen az úton persze talán célt érnénk és a zsidókérdés hamarosan meg lenne oldva. Csakhogy ezen az úton is igen valószínűleg nem a zsidók mi belénk, hanem ellenkezőleg, mi a zsidóságba, ezen constans conservativ fajba olvadnánk. --- Épp olyan képtelen azt vélni, hogy ha a zsidók nyelvünket elsajátítják, már nemzetünk és társadalmunk testébe beolvadtak. Meggyőződésem az, hogy a zsidóság csak addig színlel ragaszkodást a magyar állameszme és a magyar nemzet iránt is, míg ez országban a magyar elemé a szupremáció. Vesszük el ezt, s a zsidóság azonnal hátat fordít nekünk, sőt ellene fordul, amint hátat fordított és ellenünk fordult, amidőn 1849-ben a nemzeti ügy elveszett."
 
 
0 komment , kategória:  Istóczy Győző élete és..3.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 553
  • e Hét: 5891
  • e Hónap: 17042
  • e Év: 282257
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.