Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Istóczy Győző élete és..4.rész
  2011-03-15 22:26:21, kedd
 
 
Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei IV. rész

Az ország Istóczy mellett

Öt esztendő telt el azóta, hogy Istóczy első beszédét a zsidókérdésről elmondotta a parlamentben.
Öt hosszú és keserves esztendő. Most azonban mind több és több jel arra mutatott,
hogy a társadalom magatartásában mélyreható változás előtt állunk. A zsidóság rohamos, szinte feltartóztathatatlannak látszó terjeszkedése az ország anyagi és szellemi életében mindenkit, a legjámborabbakat és a legliberálisabbakat is megdöbbentette.
Az uzsora és a pálinka nyomán jelentkező nyomor és elszegényedés miatt általános a panasz és a felzúdulás. Az államháztartás növekvő hiányai a kormányt újabb és újabb külföldi kölcsönök felvételére kényszerítik. Ilyen nemzetközi hitelműveletek azonban csak az osztrák-, vagy a nyugat-európai zsidó bank- és tőkeérdekeltségek (Rotschildok) közreműködésével voltak lebonyolíthatók.
A közvéleményben ezzel kapcsolatban az a gyanú vert gyökeret, hogy a nemzetközi zsidó pénztőke segítőkészsége mögött politikai követelések húzódnak meg, a magyar kormány akarva, akaratlanul kénytelen szabad folyást engedni a zsidóság hatalmi törekvéseinek. A közhangulat a robbanásig feszült. A fővárosi sajtó ugyan mélyen hallgat ezekről a jelenségekről, de a vidéki lapokban nap-nap után jelennek meg éles hangú cikkek, amelyek a zsidóság visszaszorítását sürgetik. A közvélemény türelmetlenségét fokozzák azok a hírek, hogy Oroszországból nagy tömegekben özönlik a zsidóság Magyarországba. Az északkeleti országrészekben, amelyek amúgyis már egészen zsidó megszállás alatt állottak megérkeznek az első rajok, utánuk pedig végeláthatatlan hömpölygő áradatként zúdulnak át az országhatárokon a hivatlan jövevények. A zsidó befolyástól még független megyei törvényhatóságok gyűlésein éles tiltakozások hangzanak el a kormány magatartása ellen, amely lehetővé teszi a keleti zsidók szabad és korlátlan beáramlását, feliratokban sürgetik a kormánytól, hogy változtasson magatartásán és hozzon szigorú rendszabályokat a zsidóság beözönlésének megakadályozása érdekében. Egyszerre egész belső feszültségével kirobban a zsidókérdés. Heves viták indulnak meg a zsidókérdésről. Kiderül, hogy még a legszélsőségesebb zsidó-barátok is beismerik, hogy a zsidóság magatartása sok kívánnivalót hagy maga után.

Az események tehát Istóczynak adtak igazat jóval hamarább talán semmint maga is gondolta. A hangulatváltozás következményeképp a fővárosi sajtó is --- legalább is nagy része --- felhagy az antiszemitizmus lekicsinylésével és rágalmazásával. Istóczy a legnagyobb nyugalommal szemléli az események alakulását. Résen áll és lankadatlan szorgalommal dolgozik. Nem elégszik meg a hirtelen beállott irányváltozással, maradandó eredményeket szeretne elérni, nagyon jól tudja, hogy a hangulatok és érzelmek nagyon múlók és változékonyak. Arra törekszik, hogy ne pillanatnyi fellángolás, hanem kiforrott, benső, határozott meggyőződés legyen a tömegek lelkében a zsidósággal szemben való védekezés tudata. Röpiratokat ír, felhívásokat szerkeszt, előadásokat tart, beszédeket mond, egyesületeket szervez. Most minden szem rajta van, barát és ellenség egyaránt őt figyeli. Az újságok őt emlegetik, reá hivatkoznak, őt magasztalják, vagy ócsárolják. Ahol megjelenik, mindenütt zajos ünnepléssel fogadják, de ő szerényen visszahúzódik. Népszerűségével senki sem vetekedhetik, országszerte egyesületek, körök szervezkednek az ő eszméi jegyében. Törekvéseit most nagy mértékben igazolták az egyidejűleg külföldön lejátszódó események. Ausztriában is szervezkedni kezdenek az antiszemiták, Németországban százezres tömegek írják alá a különböző zsidóellenes egyesületek által szerkesztett és Bismarck kancellárhoz benyújtott kérvényt, amelyben védelmet kérnek a zsidóság elviselhetetlen túlsúlyával szemben.

Istóczy most ismét elérkezettnek látja az időt, hogy híveivel állandó szellemi kapcsolatot teremtsen,
hogy megindítson egy olyan sajtóterméket,
amely az érdeklődőket a zsidókérdés lényegéről részletesen felvilágosítja és
a kérdés hazai és nemzetközi alakulásáról pontos és áttekinthető képet nyújt. 1880. október 25-én megindítja tehát a ,,12 röpiratot." A saját szerkesztésében és kiadásában megjelent folyóirat ő maga antiszemitikus folyóiratnak nevezi. Havonta egyszer jelent meg, eleinte 40---50 oldal terjedelemben. A ,,12 röpirat", úttörő vállalkozás volt a maga nemében. Ez a lap volt a világon az első tudományos színezetű zsidókérdéssel foglalkozó folyóirat. A tizenkét évfolyamot megért lapot Istóczy nagy gonddal, körültekintéssel és lelkiismeretességgel szerkesztette. Mindenről, ami a zsidókérdéssel összefüggött, hűen és pontosan beszámolt. Részletes hazai és külföldi sajtószemle adott képet arról, hogy milyen megnyilatkozások láttak napvilágot a világsajtóban a zsidókérdésről. Szó szerint közölte a képviselőházban elhangzott és a zsidókérdéssel foglalkozó beszédeket. Sok értékes kortörténeti adatot tartalmaznak az ország különböző részeiből beküldött és a helyi viszonyokról szóló beszámolók. Istóczy lapját, mint maga mondotta, az antiszemita mozgalmak történeti kútfőjének tekintette és ezért törekedett arra, hogy minden számottevő eseményről beszámoljon és az antiszemitizmus politikai és társadalmi küzdelmeiről teljes és világos képet adjon.

Lapjának első számában a Beköszöntőben írja Istóczy, hogy a tollat, amely két évvel ezelőtt kiesett kezéből, újra megragadta. Két évvel ezelőtt, amikor a Jövőnket be kellett szüntetnie, csalódással, de keserűség nélkül tette ezt, mert belátta, hogy nem lehet olyan eszméket erőltetni, amelyekre nézve még nem jött el az idő. Türelemmel várakozott tehát, míg most végre elérkezett az ideje. Szavai visszhangra találtak nem ugyan Magyarországon, hanem Németországban. De most már idehaza is ébredezni kezd a közvélemény. A reá szórt rágalmakról és hazugságokról szólva leszögezi a következőket: Mi nem vagyunk se rendbontók, se felforgatók, se utcai demonstrálok, se forradalmárok. Ellenkezőleg, mi éppen a zsidóság által felforgatással fenyegetett társadalmunk érdekeit óvjuk, óvjuk azon zsidóság ellen, amelynek felforgató s mindent aláásó működése annál veszélyesebb, mert ügyesen mindig a törvény köpenyével tudja leplezni s fedezni felforgató üzelmeit. Mi, mint alkotmányos szabad állam polgárai követeljük magunk számára a szabad kutatás jogát, meggyőződésünk szabadságát s azon jogot, hogy e meggyőződésünknek a törvény korlátai között kifejezést adhassunk; céljainkat pedig csak alkotmányos eszközökkel akarjuk elérni. Mi nem izgatunk gyűlöletre semmiféle osztály, nemzetiség, vagy hitfelekezet ellen; mi csak tengernyi bajaink eredeti fő kútforrását, mi csak az igazságot keressük s mindkettőt feltalálhatni is véljük. Mint minden egyes embernek, úgy a nemzeteknek is megvan az a természetes joguk, hogy bajaik elhárításával jobblétre törekedhessenek s aki nemzetének e jogát tagadásba meri venni, az lehet minden, de hazája, nemzete üdvét szívén viselő hazafi: nem!

Jellemző, hogy a zsidóság, amely eddig Istóczy törekvéseiről egyszerűen nem akart tudomást venni és az egész ügyet legfeljebb néhány lekicsinylő és gúnyos megjegyzésre méltatta, most annyira veszedelmesnek tartotta az új antiszemita folyóirat megindulását, hogy ellensúlyozására nyomban havonta megjelenő zsidóvédő folyóiratot indíttatott. A ,,12 ellenröpirat" Istóczy ellenes folyóirat. Nagyváradon Laszky Ármin zsidó lapkiadó kiadásában és Hegyesi Márton országgyűlési képviselő szerkesztésében jelent meg. Cikkírói legnagyobbrészt rabbik és a zsidó értelmiséghez tartozók, akik írásaikban kizárólag arra szorítkoztak, hogy a ,,12 röpirat" állítását cáfolják a tények elferdítésével, valótlanságok és képtelenségek halmozásával. Hogy maga a zsidóság sem tartotta használható fegyvernek a ,,12 ellenröpiratot" Istóczyval szemben, azt misem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy érdeklődés hiányában ez a zsidóvállalkozás hamarosan megbukott.

Közben egyre szélesebb rétegek mozdulnak meg Istóczy mellett. Az egyetemi ifjúság körében kezdeményezett mozgalom váratlanul gyors sikerrel járt. 1881. február 10-én d. e. 11 órakor az egyetemi ifjúság megbízásából 25 tagú küldöttség kereste fel a képviselőházban, hogy átadja neki az antiszemita érzelmű ifjúság üdvözlő iratát. Az irat, amelyet kereken 250 egyetemi hallgató irt alá, előbb a zsidóság romboló munkájára mutat rá röviden, majd Istóczy érdemeit méltatja:

,,Mi fiai a magyar hazának, hívei a polgárerényeknek és szerény közharcosai a tudományoknak, midőn a semiták fentebb vázolt és már egyetemünk jogi, orvosi és bölcseleti szakában is megdöbbentő számmal ellenünk vállvetve működő üzelmeit elítéljük: egyúttal Önnek, aki nyílt sisakkal, tiszta lelkesedéssel és erős meggyőződéssel szállt szembe e betolakodó, deprováló, hozzánk simulni nem tudó fajjal --- elismerő köszönetünket és bizalmunkat fejezzük ki.

A jók és meg nem tántorodottak segélyére van szükségünk,
ha nem akarjuk szép hazánkat,
életünket és vagyonúnkat a sémiták martalékául dobni."

Istóczy hosszabb beszédben köszönte meg az üdvözlést.
Emlékeztetett arra, hogy az antiszemitizmus most már világszerte ébredezőben van.
Adja a magyar nemzet Géniusza --- mondotta ---,
hogy e megifjodási folyamaton az állami létének második évezredébe lépő magyar is
keresztül menjen és így sikerüljön nemzetünknek
az ősök vérével áztatott drága hazai földet --- amely föld a semitikus hódítások folytán
már inog lábaink alatt --- nemzetünk részére megtartva, örökségképpen
a késő utódokra is átszármaztatni.

Az egyetemi ifjúság azonban nem akart megállni Istóczy üdvözlésénél, tovább akarta folytatni a szervezkedést, február 17-ére értekezletet hívott tehát egybe, amelynek tárgya: a zsidókérdés tekintettel az egyetemi viszonyokra, lett volna. A gyűlést azonban úgy a rendőrség, mint a belügyminiszter betiltotta. Ebben az ügyben Istóczy interpellációt intézett a miniszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez és felvilágosítást kért tőle a betiltás igazi indítékairól. Interpellációját megindokoló beszédében újabb és újabb oldalairól világította meg a zsidókérdést. Mindjárt bevezetőben leszögezte, hogy hiába minden erőszak, a zsidókérdés a napirendről mindaddig nem fog letűnni, amíg gyökeresen meg nem oldják. Majd a Talmudnak a zsidóság életében betöltött szerepére mutatott rá. A Talmud nem pusztán vallási könyv, hanem egyszersmind a zsidóságnak magánjogi-, büntetőjogi- és polgári büntetőeljárási törvénykönyve és szociálpolitikai tankönyve is, amelynek tételei nemcsak a zsidóknak egymás közötti jogi- és társadalmi viszonyaira alkalmaztatnak, hanem a Talmud tételei a nemzsidók irányában is gyakorlati érvényben állanak.

Ezen tanok megtámadják a tulajdon szentségét, a személy- és vagyonbiztonság alapelvét --- ezen tanok a nemzsidó honpolgárok vagyona, becsülete és élete ellen intézett merényletekre buzdítanak --- ezen tanok a nemzsidó honpolgárok ellen féktelen türelmetlenséget, fajgyűlöletet, sőt ellenünkben egyenesen társadalmi irtóháborút hirdetnek --- s ezen tanok még a polgári jogegyenlőség elvét is nyíltan megtagadják, a zsidókat, mint privilegizált felsőbb lényeket, bennünket nemzsidókat pedig, mint jognélküli állatcsordát tekintenek.

,,Ne mondja nekünk senki, hogy a Talmudot legföljebb csak az ortodox zsidók ismerik.
Ha nem tanulta volna is azt sok zsidó, annak tanai már vérükben vannak.
Mert a Talmud a zsidó lelkületnek csak fényképe s ha a fényképet megsemmisítjük is,
a lefényképezett alak azért megmarad.
Avagy a Talmud tanainak hallatára nem ismernek-e Önök minden ízében a zsidóra,
legyen az ortodox, vagy neológ, vagy akár kikeresztelkedett zsidó.
Mert hát mint a tapasztalás mutatja --- a faji és nemzeti jelleget a legtöbb esetben
a keresztvíz se mossa le.

A Talmud a zsidók által ellenünk használt fegyverek arzenálja és hogy a zsidóság ezeket a fegyvereket minő sikerrel használja, arról eléggé meggyőzhetnek a mindennapi élet tapasztalatai. Most már elérkezett az ideje, hogy végre mi is fontolóra vegyük, miképp szabjunk határt a zsidóság üzelmeinek. Mi sem természetesebb, hogy az ifjúság, amely még nem él benn az életküzdelmekben és nem áll zsidó befolyás alatt, saját jövőjét is veszélyeztetve látva, elsőnek veszi fel a harcot a zsidóság ellen. A budapesti egyetemi ifjúság már jó ideje aggodalommal látta, hogy noha a zsidók az ország összlakosságának csak 5---6%-át teszik ki, mégis az egyetemen arányszámuk 26% körül jár, sőt az orvosi karon eléri a 36%-ot is. Minő kilátásaik lehetnek ifjainknak a jövőre nézve, ha a gombamódra elszaporodott diplomás zsidók (Derültség) támogatva, amint az már nálunk szokás, saját felenyájaik által az ügyvédi, hivatalnoki, tanári, orvosi stb. pályákat elözönlik, az állásokat előlük elhalásszák s ily módon a szüleik által kiképeztetésükre fordított ezrek és ezrek holt tőkévé, sárba dobott pénzzé válnak."

Istóczy azután azzal a kérdéssel foglalkozott, vajon miért nem lehet nálunk a zsidókérdést nyíltan megvitatni. Véleménye szerint ezért nem csak a kormány, sőt elsősorban nem is a kormány a hibás. Az antiszemitizmus népmozgalom, a kormányok feladata pedig nem az, hogy népmozgalmat kezdeményezzenek; különösképpen nem antiszemita népmozgalmat és nem nálunk, ahol az államháztartás állandó deficitje következtében Magyarország már régen a zsidó pénzkirályok meghódított provinciájává süllyedt. Súlyos szemrehányásokkal illeti a szélsőbaloldali ellenzéket, a függetlenségi pártot a zsidókérdésben tanúsított elutasító magatartása miatt. A legnagyobb felelősség azonban a sajtót terheli. Ennek a közvéleményre legnagyobb, a befolyása. A német nyelvű sajtónk teljes egészében zsidó kézben van ugyan, de nem lehet ugyanezt mondani a magyar nyelvű sajtóról. Mégis 4---5 lapot kivéve, valamennyi újság magyarfaló és zsidóbarát politikát folytat. Magánbeszélgetés közben a szerkesztők csaknem egytől egyig zsidóellenesek, de soha egyetlen egy zsidóellenes sort le nem közölnének. Ennek a megátalkodott zsidóbarát magatartásnak korántsem a szabadság, egyenlőség, testvériség, a türelmesség és felvilágosultság örökös hangoztatása az igazi oka. Nem, az újságok zsidóbarát magatartása mögött közönséges üzleti- és pénzérdek húzódik meg. Valamennyi fővárosi lap megbukna, ha csak az előfizetőkre lenne utalva és elesne a hirdetésektől. A hirdetések fele, kétharmada, háromnegyede zsidóhirdetés. Újságjaink tehát nem az előfizetők, a magyar közönség, hanem a zsidó hirdetők közvéleményét képviselik.

A zsidókérdés társadalmunk és nemzetünk, lét és nemlét kérdése. Éppen ezért helytelen volt az egyetemi hallgatók gyűlésének betiltása, mert a zsidókérdés megvitatása jogosult társadalmi önvédelmi eszköz, egy jogos politikai akció. Nem helytálló a gyűlést betiltó végzésnek az az indokolása sem, hogy a zsidókérdés tárgyalása fajgyűlölet, szítására vezetett volna. Büntető kódexünk csak vallásfelekezetek, osztályok és nemzetiségek elleni gyűlöletre való izgatásról tud.

Istóczynak az a törekvése, hogy már az 1881-es választásokon egy antiszemita párt is részt vegyen, nem járt sikerrel. Egyelőre csak arról lehetett szó, hogy kormánypárton és ellenzéken minél több antiszemita érzelmű képviselő kerüljön be a képviselőházba. Istóczy maga választókerületében negyedszer lépett fel. A június 24-én tartott választáson összesen 1816 szavazatot adtak le, ebből Istóczyra 1419, ellenjelöltjére, Tulok Béni járási szolgabíróra 397 szavazat esett. A kerület képviselője tehát 1022 főnyi túlnyomó szótöbbséggel ismét Istóczy lett. A mandátum átvételekor elmondott beszédében a rumi választókerületet világító égitesthez hasonlította, amely a semitizmus hatalmának hollószárnyaival elsötétített hazának útmutatóul szolgál: Legyen a rumi kerület ezután is az antiszemitizmus bevehetetlen sziklavára, amelynek bástyájáról a plutokrácia nehéz lövegei ártalmatlanul pattannak vissza s amelyet a semitizmus dinamit aknái hiába erőlködnek alapjaiban megrendíteni. --- Erről a választásról szóló egykorú tudósítások színesen számolnak be arról a lelkes hangulatról, amely az egész választókerületben Istóczyval szemben megnyilvánult. A zsidóság nagy pénzösszegeket dobott harcba, hogy gyűlölt ellenfelét kibuktassa a képviselőházból. Volt itatás, vesztegetés, szavazatvásárlás, de mindhiába, Istóczy biztosan tartotta a kerületben a pozícióját, vele volt jóformán az egész kerület intelligenciája, nagy buzgalommal dolgoztak megválasztása, érdekében a nők, akiknek soraiból leglelkesebb hívei kerültek ki. A kortesnóták érdekesen megvilágítják a néphangulatot:

Vakaródznak a zsidók,
Hogy kiürül a fiók,
De ha fizet is Mózsi
Követ lesz az Istóczy.

Hepp Mózsi, ha fizetsz is,
Nem potya az, mert azt is
A mi zsebünkből vetted.
Istóczy lesz a követ.

A zsidópénzt megisszuk,
Másra nem is fordítjuk,
De ha ittunk eleget,
Istóczy lesz a követ.

Mit használna az nekünk,
Ha zsidóhoz szegődünk,
Kiszínák a vérünket
Hej, Istóczy lesz követ!

* * *

1881. tavaszán az egyik berlini antiszemita újság
a Berliner Ostend Zeitung munkatársa lapja megbízásából felkereste Istóczyt lakásán.
Erről a látogatásról aztán hosszabb cikkben számolt be. Istóczy ekkor negyven éves volt, neve Európaszerte ismert. A berlini újságíró cikke róla, politikai nézeteiről és gondolkozásmódjáról nem egy érdekes és találó dolgot mond el.

A cikk bevezetőben megemlíti, hogy Európa Istóczynak köszönheti, hogy a zsidókérdés felszínre került. Itt utal a palesztinai beszédre. A fogadtatás nagyon szívélyes volt. Istóczy egy szépnövésü, nemes arcvonású férfiú. Éppen antiszemita folyóiratának szerkesztésével volt elfoglalva. A beszélgetés a németországi antiszemita mozgalom vezetőire: dr. Henricire, Stöckerre és Försterre terelődik. Istóczy helyteleníti Stöckernek azt az elvét, hogy a zsidó ha megkeresztelkedik, kedves testvérünk lesz, ez hamis feltevés. A zsidóra a keresztség semmi befolyással nincsen s ezenfelül a legtöbb prozelita közülük csak önérdekből tér át. Majd a magyarországi, közelebbről a budapesti viszonyokra terelődik a szó. ,,A zsidók itt annyira fölülkerekedtek, mint sehol Európában. Németországban az a hír van elterjedve, hogy mi magyarok németheccet űzünk. Ez a hír a zsidóktól származik és hazugság. Mindaz, amit mi teszünk, abból áll, hogy mi a németül karattyoló zsidók ellen frontot csinálunk. A németek jó barátaink és ha valamit rosszallani kellene náluk, ez az volna, hogy nagyon is meghúzzák magukat a zsidók előtt és minden dolgaikat zsidókkal végeztetik el: nálunk minden német újság zsidó újság. Mondja meg ön odahaza, hogy nekünk a németekkel semmi bajunk, de a zsidók ellen, akik itt a pénz és a sajtó birtokába helyezték magukat és most a belügyeinket is saját érdekük szerint akarják alakítani, igenis küzdünk és pedig eréllyel, Pest a zsidókban, Európa meg a zsidó pestisben szenved."

Az óra ütött. A képviselő úr beszélgetési ideje elmúlt. Fölkeltem. Istóczy Győző egy finom, de egyszersmind szívélyes ember is. Sok udvariassággal, ami a finom magyarnak oly jól áll, köszönte meg látogatásomat és megbízott, hogy a derék vezéreket Berlinben üdvözöljem; de utolsó szavai is, amelyeket a népnek ezen hű barátja még a lépcsőn is utánam kiáltott azok voltak: Küzdjenek Önök Berlinben továbbra is határozottsággal és bátran, s legyenek rajta, hogy legalább néhány antiszemita a birodalmi gyűlésbe jöjjön. ---

A ,,12 röpirat" már az első néhány szám megjelenése után nagy népszerűségre tett szert. Az előfizetők száma gyorsan szaporodott. Fővárosi és vidéki lapok átvették cikkeit. Változatos tartalmából látszik, hogy a szerkesztő csakugyan arra törekedett, hogy a zsidókérdés minden részletproblémájáról képet kapjanak az olvasók. Ide iktatunk néhány címet az első kötet tartalmából: A Talmud --- Reformálható-e a zsidóság --- Egy amerikai zsidóellenes kongresszus --- Zsidó ügyvédek --- Államunk és a judaizmus --- Antiszemitizmus Galíciában --- A fordulat Németországban --- Összeolvadhatunk-e a zsidókkal --- A zsidóuzsora a katonaságnál --- A humanizmus és a zsidókérdés --- Mea culpa --- Nihilizmus és judaizmus --- Egyházi javak zsidó bérlete.

Istóczy a maga szándékait és céljait a ,,12 röpirat" megindítása előtt kibocsátott felhívásban pontosan és világosan körvonalazta. A lényegesebb részeit szószerint idézzük:

Programmunk

,,Azon élénk eszmemozgalom, amely a civilizált államokban s ezek élén Németországban a zsidókérdést illetően megindult és teljes hullámzásban van, nem hagyhatja érintetlenül természetesen hazánkat sem. A Nyugaton fölmerült minden új eszmény, minden új irány, minden új törekvés, minden új békés, vagy erőszakos forradalom visszhangra talált e földön is, e nemzet kebelében is, amely az életrevaló eszmék befogadása iránt minden időben fogékonyságot tanúsított.

Egy faji tekintetben, társadalmára, vallására, moráljára, gondolkodásmódjára, világnézetére, eszményeire és törekvéseire nézve az európai keresztény népektől teljesen idegen néptörzs társadalmi, pénzügyi és nemzetgazdászati uralma alól való emancipációról van szó, a keresztény népek felszabadításáról a zsidóság despotizmusa alól, amely despotizmusát mérhetetlen pénzerejének s ezertorkú hírlapjainak segélyével gyakorolja felettünk.

A magyar nemzet hősiesen és állhatatosan mellét szegezte minden idegen uralomnak, minden despotizmusnak. Hitünk és meggyőződésünk, hogy a zsidó pénz --- és a zsidó toll despotizmusának nem szegezi ugyan mellét, --- mert erre ugyan nincsen szüksége, --- hanem ezen csak megvetésünket kihívó despotizmus ellen szavát a sajtóban és a parlamentben felemelni, s ezen égetővé vált politikai, társadalmi, nemzetgazdászati és kultúrkérdést a többi európai keresztény népekkel karöltve a törvényhozás útján megoldani fogja. Őseinktől reánk maradt örökségünknek, hazánk földjének a zsidóság által békés fegyverekkel való csöndes elhódítása van folyamatban, amely föld már inog lábaink alatt s ha haladék nélkül a visszahódítás munkájához nem fogunk: az végképp kirántatva lábaink alól, saját hazánkban idegenek leszünk. A fentebbiekben kifejtett cél szolgálatában állani lesz folyóiratunk feladata. Nem zsidóhajszáról, hanem egy, a szellemeket mindenütt élénken foglalkoztató világkérdésnek komoly, beható, szakszerű fejtegetéséről van szó, amely feladatunk teljesítésétől semmi se fog visszariasztani bennünket."

* * *

Istóczy népszerűsége különösen a vidéken állandóan növekszik. A ,,12 röpirat" előfizetőinek száma örvendetes módon szaporodik. Hívei egy antiszemita napi, vagy hetilap megindítására akarják rábírni. Bár maga Istóczy is ugyancsak érzi a napilap hiányából fakadó hátrányokat, okulva a Jövőnk kudarcán, nem akar mégegyszer könnyelműen belevágni egy ilyen nagy vállalkozásba. Lapalapító társaság létrehozására irányuló fáradozásai nem járnak sikerrel. Ezért a ,,12 röpirat" olvasóit a lap terjesztésére buzdítja, joggal hivatkozva arra, hogy minél elterjedtebb a ,,12 röpirat", annál inkább meglesz a lehetőség heti-, esetleg napilap megindítására. 1881. őszén Vas vármegye, közelebbről a vasvári kerület katolikus papsága akciót indít az 1867. évi 17. t. c. --- a zsidó egyenjogúsítás eltörlése érdekében. Ezt a kívánságát a képviselőházhoz intézett kérvényben indokolja meg. A kérvényt 1882. február 18-án a kérvényügyi bizottság elutasító javaslatával szemben Istóczy Győző védte meg hosszabb beszédben és ajánlotta elfogadásra, Berzeviczy szerint az emancipációról szóló törvény alaptörvényeink egyike, amelynek eltörlése, vagy megváltoztatása az állampolgári jogegyenlőség elve elleni súlyos vétséggel volna egyértelmű. Istóczy felszólalásában először utalt hét év előtti beszédére, amelyben először hozta szóba a zsidókérdést. Abban az időben ,,uzsoráról" beszélni egyet jelentett a teljes nemzetgazdasági tudatlansággal. A pénz éppolyan portéka, mint bármelyik más árucikk, nem szabad semmivel sem megnehezíteni a szabad tőkeképződést, pusztuljanak a gyengébbek az erősebbek (a zsidó) előtt.

Hét évvel ezelőtt Európában még senki sem akart tudni a zsidókérdésről, ma pedig Európának csaknem minden részében a felszínre tódult ez a probléma.

A XIX. század soha le nem törölhető szégyenfoltja marad az, hogy a csekély kivétellel szellemileg és testileg elkorcsosult zsidóság által uralmat és terrorizmust engedett magán gyakorolni. Századunk a felvilágosultság századának hirdeti magát, de azért uralomra engedte jutni a zsidó világnézetet és a zsidókérdés tekintetében teljes sötétségben botorkál. Századunk a humanizmus századának nevezi magát, de azért sok helyütt a zsidók által agyonnyomorgatott nép a humanizmusból teljesen ki van zárva. Egy zsidónak a tyúkszemére se szabad lépni anélkül, hogy a fél világ sajtója veszett lármát ne üssön az emberietlenség felett, de a zsidók a maguk praktikái útján száz meg százezer családot kiűzhetnek hajlékukból, apáikról rájuk maradt örökükből, rabszolgákká, vagy pedig földönfutókká tehetik, ugyan kinek jut eszébe az ilyen haszontalanságokkal bajlódni. Századunk a türelmesség századának hirdeti magát. A zsidóknak szabad a mi vallási, erkölcsi elveinket, társadalmi szokásainkat, politikai intézményeinket nemcsak kritika, de silány gúnyolódás tárgyává is tenni és ebben senki se lát türelmetlenséget. A kérvény, amely most a képviselőház előtt fekszik, egy új irányzatot sürget a zsidókérdésben. Elsősorban a zsidóemancipáció eltörlését sürgeti. Hogy a zsidó emancipáció mennyire felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak, azt látjuk ma, amidőn a magunk emancipációjáért kell elkeseredett küzdelmet vívnunk.

,,Méltán sajnálhatja az ország a t. kérvény bizottságot gyenge szemei miatt. Ott lehetnek például: az uzsora s a maszlagos nadragulyás és vitriolos pálinkamérés, a fuxinos bor és a homokos liszt, mindennemű és fajtájú csalások és hamis bukások, a hamis mérlegek és népfosztogatás, az iszákosság terjesztése és döglött marha húsának kimérése, a fehér rabszolgakereskedés, a népdemoralizáció és korrupció, hivatalnokok megvesztegetése és a Talmud alapján hamis eskü, hamis tanúskodás és hamis tanúk toborzása, orgazdaság és talmi aranynak valódi arany helyett való árulása, jól bebiztosított épületek és termények felgyújtása és biztosítási ügynöki üzelmek, ratenbrief üzelem és tantus pénzeknek körmöci aranyok helyetti kiadása, váltóhamisítás és Amerikába szökések, a katonáskodás alól való kibúvások s állami jövedékcsonkítások, kasza, kapától való irtózás s a kereskedelem monopolizálása, licitációkon való összejátszások és különféle sápok, kifizetett adósleveleknek vissza nem adása és kifizetett adósságok újra való követelése és behajtása, kereszténység gúnyolás és kultúrkampfoskodás, a keresztény felekezeteknek és a különféle nemzetiségeknek egymás ellen heccelése, ármányok és intrikák, zsidóbosszúállás és börzejáték, plutokrácia, közvéleménygyártás és revolver-zsurnalisztika, népbolondító frázisok és népnyomor gründerség és liquidáció, szindikátusok és prospektek, svindli és krach stb., stb. Ott lehetnek mindezek az elemek és visszaélések, amelyeknek átka alatt pusztul a nép, de azért a t. kérvényi bizottság intézkedés szükségét nem látja."

,,Azt mondják, hogy a jogegyenlőség korában élünk és a törvények a zsidókra is szólnának elméletben, de gyakorlatban másként áll a dolog. A zsidókkal szemben nekünk keresztényeknek nincs jogegyenlőségünk. Ezért a jogegyenlőség, a polgári szabadság, a társadalmi és állami jogok nevében követeljük a zsidó privilégiumok megszüntetését."

Tisza Kálmán miniszterelnök a maga részéről a kérvény elutasítása mellett foglal állást.

Istóczy beszédét a legtöbb budapesti lap, a Pester Lloydot kivéve csaknem egész terjedelmében közölte anélkül azonban, hogy megjegyzéseket fűzött volna hozzá. Az osztrák és német lapok nagy elismeréssel emlékeztek meg Istóczy legújabb szerepléséről.

De alig ültek el a vasvári kérvény körül felkavarodott hullámok, máris új viták új izgalmai hozták lázba a képviselőház üléstermét. Oroszországban a zsidókérdés megoldására irányuló törekvések új és határozott fordulatot vettek. A zsidókérdés tanulmányozására kiküldött bizottság alapos előtanulmányok és hosszas vita után öt pontból álló javaslatot terjesztett a kormány elé. Ezek a pontok a következők:

1. Az orosz nép mindinkább elharapódzó iszákosság bűnének elhárítása céljából a zsidóknak még ott is, ahol törvényesen lakhatnak határozottan megtiltassék a szeszes italok gyártása és árulása.

2. Minden faluból és mezővárosból, még a szeszes italokkal kereskedő zsidók is eltávolítandók. Csak azoknak a zsidóknak szabad ott lakniok, akikért a községi hatóságok vállalják a felelősséget, hogy nem lesz bántódásuk.

3. A fennálló törvény, amely szerint egy zsidónak sem szabad fekvő jószágot szerezni, megújítandó, megerősítendő és végrehajtatandó.

4. Azokban a városokban, ahol a zsidók többségben vannak, amelyek hatósága eddig egyharmad részben zsidókból és kétharmad részben keresztényekből állt, (a zsidók ellenben a kétharmad rész, valamint a hatóság fejének megválasztásában is részt vehetnek), a zsidók ezentúl ne élhessenek aktív választói joggal.

5. Azoknak a zsidóknak, kik a Káspi-tenger mellett akarnak letelepedni, s ott földművelést űzni, letelepedés megengedendő, azonban a kormány minden segélye és támogatása nélkül.

A tervezet hírére az oroszországi zsidóság körében valóságos pánik lett úrrá. A nyugateurópai zsidó szervezetek pedig a legnagyobb gyorsasággal hozzáfogtak az amerikai zsidó kivándorlás megszervezéséhez. Az orosz zsidók közül azonban sokan nem voltak hajlandók bevárni a kilátásba helyezett intézményes és tervszerű kivándorlás lebonyolítását, sokan, akik tehették, a legnagyobb gyorsasággal igyekeztek kijutni Oroszországból. Kihasználva a határellenőrzés hiányosságait, sűrű rajokban tódultak be Galiciába, Romániába és természetesen Magyarországba. A határmenti vármegyék lakossága nagy aggodalommal szemlélte az új sáska-járást, hiszen a korábbi évtizedekben beözönlött sok ezer zsidó is elviselhetetlenné tette már ebben az országrészben az életet. A kormány --- akár a külföldi és a hazai nagykapitalizmus nyomása alatt, akár a helytelenül értelmezett humanizmus és liberalizmus hatása alatt --- ölbetett kezekkel nézte a fejleményeket és még csak a határellenőrzés megszigorítására sem volt kapható. Végül is Szatmár vármegye 1882. március 2-án tartott közgyűlésén úgy határozott, hogy feliratot intéz a képviselőházhoz: ,,Az oroszországi részekből Galícián át Szatmár megyével határos vidékekre beözönlő zsidók bevándorlásának megszorítása tárgyában."

A felirat komoly szavakkal, szenvedély nélkül, de határozott hangon intézkedéseket sürget. Az Ujfalussy Sándor alispán által aláírt felirat megérdemli, hogy csaknem egész terjedelmében ide iktassuk.

Mélyen Tisztelt Képviselőház!

A magyar hazánknak különösen északi megyéiben lábrakapott kivándorlások, ha fájdalmasan érintettek minket s azon hő vágyat keltették, hogy amennyire lehet, az rendeleti vagy törvényhozási úton megakadályoztassék, --- nem kevésbé döbbentett meg egy, az előbbivel ellenirányú s talán ránk nézve csak oly káros következményű tünet, melyet az ország ezen részében elterülő megyéknél alkalmunk van napról-napra tapasztalni.

A Galíciával határos megyékben ugyanis mindinkább látjuk szaporodni az oroszországi részekből, az általánosan ismert politikai események következtében kivándorolt zsidókat, kik teljesen vagyon nélkül itt egymásra megtelepednek anélkül, hogy ezért ezen nyerendő s mindenesetre magasztos állampolgári jogért a legkisebb áldozatot hozzák.

E helyzet úgy, mint előttünk áll, véleményünk szerint tarthatatlan.

Lehetnek olyanok, akik nemzetgazdasági szempontból e bevándorlást előnyösnek tartják, mert azáltal munkás kezeket kap az állam. Pedig tévednek! Tévednek azért, mivel a nemzeti eszmék harcának e századában reánk magyarokra a munkáskéz csak úgy ér valamit, ha birtokosa egyúttal magyar is, illetve oly elemből áll, mely magyarrá tehető.

Tévedésben vannak azért is, mivel a fentjelzett bevándorlók által munkás kezeket csak ritkán nyerünk: hanem csakis azt fogjuk elérni, hogy az egyes tőkék, vagy ingatlanok birtokost fognak cserélni, mivel a jövevények ügyessége és leleményessége --- a nép tudatlanságával szemben munka nélkül is kezükre játssza a javakat. Pedig nekünk, mint földművelő-államnak munkás kezekre van szükségünk s ha azt nem kapunk, jól felfogott érdekünkből kifolyólag legalább idegen tőkére kell szert tennünk. A bevándorló vagyontalan oroszországi zsidók nagy része pedig egyiket se hozza magával.

A felirat a továbbiakban arra kéri a képviselőházat, hogy hasson oda, miszerint a kormány szerezzen érvényt a fennálló honosítási törvény rendelkezéseinek. A jövőben csak azok vándorolhassanak be, akik a törvénybe megállapított kellékeknek megfelelnek, van tőkéjük és megfelelő foglalkozásuk.

A zsidóság pánikszerű menekülése Oroszországból napról-napra nagyobb arányokat öltött. A zsidó segélyező bizottságok kiküldöttei sorra járják az Oroszországgal határos államokat, hogy kieszközöljék a zsidó menekültek befogadását. Mint az egykori hivatalos közlemény mutatja, budapesti fogadtatásuk feltűnően előzékeny és udvarias volt.

,,Báró Montagnet és dr. Ashert a londoni Mausion House bizottság kiküldötteit ma délelőtt fogadta Tisza Kálmán miniszterelnök. A kiküldöttek, kiket Wahrmann Móric országgyűlési képviselő mutatott be a miniszterelnöknek, Tisza úrnak átadták a galíciai helytartónak gróf Potockinak magukkal hozott ajánlólevelét és utazásuknak humanitárius célját ecsetelve a londoni Lordmajor és a bizottság köszönetét fejezték ki őexellenciájának a fennforgó kérdésben tanúsított magatartása miatt. Tisza úr ezt a következő szavakkal hárította el magától: ,,Mi itt egy szabad-országban vagyunk."

Hogy Szatmár megye állásfoglalása mennyire az egész ország közhangulatát fejezte ki, mutatja az a tény, hogy hasonló határozathozatal céljából a többi törvényhatóságoknak megküldött feliratot hamarosan magáévá tette Heves, Somogy és Torontál megye is.

A közvélemény feszült érdeklődéssel várta a Szatmár-megyei felirat képviselőházi tárgyalását, számos jelből arra lehetett következtetni, hogy ez alkalommal széleskörű vita indul majd meg és a zsidókérdés a maga egész terjedelmében, összes vonatkozásaival együtt napirendre kerül. Mindenki tudta, hogy ez lesz az első alkalom, amikor a különböző pártokhoz tartozó antiszemita képviselők nyíltan is kifejezést adnak zsidóellenes meggyőződésüknek. Azt is kíváncsian várta a közvélemény, hogy az országgyűlés különböző pártjai milyen álláspontra helyezkednek a zsidókérdés tekintetében. A szatmári kérvény tárgyalása a képviselőház június 7-i ülésére volt kitűzve. Két héttel előbb azonban olyan esemény robban ki, amely nemcsak a képviselőház, de az egész ország nyugalmát feldúlta. Több mint egy esztendőn át izgalomban tartotta az egész magyar társadalmat és Magyarországra a nemzetközi zsidó sajtó befeketítő, hitvány rágalomhadjáratát zúdította rá.

A képviselőház május 23-i ülésén a boszniai hadjárat költségeiből a Magyarországra eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat volt napirenden. A felszólalók között volt Ónody Géza függetlenségi képviselő is, aki már csak pártállásából kifolyóan is hevesen ellenezte a javaslatot.

Beszéde végén kitért az oroszországi antiszemitizmusra, rámutatott arra, hogy a zsidók elsősorban a szomszéd országokba és oda menekülnek, ahol az alkotmányos élet a leggyengébb. Annak igazolására, hogy milyen veszedelmes az Oroszországból megindult áramlat, felhoz a közelmúltban a falujában megtörtént esetet. Szószerint a következőket mondotta: ,,Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. év április elsején történt azon községben, amelyben én lakom Tisza-Eszláron, hogy déli 12 órakor egy 14 éves leánygyermek ment Tisza-Eszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba egy boltba néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért, onnan szemtanúk, élő emberek bizonyítják, hogy látták a leányt az izraelita orthodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. --- Nagy zaj a jobboldalon). A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a leányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van."

Ónody rövid bejelentését a képviselőház nagy megdöbbenéssel hallgatta végig. A legtöbben hihetetlennek tartották az eszlári esetet. Pár nap alatt beérkezett részletesebb jelentések teljes mértékben megerősítették az Ónody által elmondottakat. Az újságokból csakhamar az egész ország tudomást szerzett az Eszláron történtekről. A közfigyelem egyszerre a kis Szabolcs-megyei község felé fordult. Mindenkit az a kérdés foglalkoztatott, mi is történt hát Eszláron? A fővárosi zsidó sajtó egy ideig mély hallgatásba burkolózott, majd pedig, amikor ez a magatartás már nem mutatkozott célravezetőnek, mindent tagadott, mindent elferdített. A zsidó újságoknak és a zsidó politikusoknak ez az eljárása csak még inkább kiélezte a helyzetet, még inkább fokozta a zsidóság iránti általános ellenszenvet. Az eszlári gyilkosság és a vele kapcsolatos események, több mint egy esztendőn át, izgalomban tartották a magyar közéletet. Az antiszemita politikai törekvések, a tömeghangulat felkeltése és a tömegpropaganda szempontjából az eszlári gaztett nagyszerű lehetőségeket rejtegetett magában. Jellemző azonban az antiszemita politikusok, a később megalakult antiszemita párt és vezetőjének, Istóczy Győzőnek mélységes felelősségérzetére, hogy soha sem tettek kísérletet a saktergyilkosság politikai kiaknázására. Istóczynak az volt az álláspontja, hogy a tiszaeszlári eset az antiszemitizmus szempontjából csak egy epizód. Az antiszemita pártnak nem feladata a bűncselekmények megtorlása, ez bírói ügy. Istóczy még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy Tiszaeszlár és az antiszemitizmus között bármiféle összefüggés lenne. Az antiszemitizmus igazi oka az ő véleménye szerint, és ezt igyekezett is tőle telhetőleg érvényesíteni is, az volt, hogy a zsidóság máris elviselhetetlen és még egyre növekvő politikai, társadalmi, gazdasági befolyása miatt az őslakos magyarság háttérbeszorítottnak érzi magát saját hazájában. 1882. május 24-én a tiszaeszlári ügyben elmondott interpellációján kívül többé sem a parlamentben, sem lapjában, a ,,12 röpirat"-ban nem foglalkozott az eszlári esettel és annak fejleményeivel. Interpellációjában először egy levelet olvasott fel, amely részletesen beszámol az eszlári eseményekről, a zsidóság magatartásáról, a nemzsidó lakosság felháborodásáról és a hatóságok tétlenségéről, majd Rohling ismert műve nyomán ismerteti Tamás kapucinus atyának 1840-ben Darnaszkuszban történt meggyilkolását, végül a belügy- és igazságügyminisztereket a vizsgálat gyors és erélyes lefolytatására kérte.

A tiszaeszlári ügy izgalmaitól amúgyis túlfűtött hangulatban került sor június 7-én Szatmár vármegyének az orosz zsidók bevándorlásának korlátozását sürgető feliratának képviselőházi tárgyalására. Időközben foglalkoztak Szatmár megye feliratával Győr, Fehér, Veszprém, Komárom, Baranya, Nyitra, Hont, Nógrád, Borsód, Szabolcs, Hajdú, Abauj-Torna, Máramaros, Pest, Arad és Udvarhely vármegyék törvényhatósági bizottságai is. Valamennyien magukévá tették a feliratban foglaltakat, sőt egyik-másik vármegye sokkal szigorúbb rendszabályokat követelt.

A kérvényügyi bizottság előadója, Berzeviczy Albert által beterjesztett javaslat szerint: a ház a kérelem tárgyára nézve törvényhozási intézkedés szükségét nem látja, azonban a közrendőri és egészségügyi szempontból netán szükségessé válható adminisztratív intézkedésekre felhívja a kormány figyelmét.

A függetlenségi párt részéről elsőnek Hermann Ottó szólalt fel. Hangoztatva a humanizmus, a tolerancia és a demokrácia eszméje iránti mélységes tiszteletét, pártja megbízásából 3 pontból álló javaslatot terjesztett elő. Az első pont értelmében, mivel az orosz birodalomból kiüldözött nagy tömegek hazánkba való esetleges beözönlése a társadalom kereteit úgy társadalmi, mint nemzetgazdasági és egészségügyi tekintetben mindenesetre tetemesen megbontaná és veszélyeztetné, ezeknél fogva az Oroszországból kiüldözött tömegeknek és azok töredékeinek Magyarországba való beözönlése okvetlenül megakadályozandó; a második pont értelmében a képviselőház utasítja a kormányt, hogy ez más kormányokkal, egyetértésben hasson oda, hogy a jövőben ilyen tömegkiszorítások ne történjenek meg, végül a harmadik pont szerint a kormánynak kötelessége, amennyiben törvényhozási intézkedés szükségét látja fennforogni, haladéktalanul a képviselőházhoz fordulni. A javaslatot megindokoló beszédében Hermann Ottó elsősorban a nemzeti önfenntartás elvének fontosságát emelte ki. Elismeréssel szólt a neológok beolvadási törekvéséről, majd élesen kárhoztatta az ortodoxok elkülönülési szándékait. ,,Tudjuk, hogy az ortodox zsidó elem éppen az által, hogy a fajtisztaságot fenntartani nemcsak iparkodik, hanem azt szigorúan meg is őrzi, egyszersmind az átörökösödési törvény alapján megörökít bizonyos faji tulajdonságokat és sajátságokat. Ezek a tulajdonságok és sajátságok ---- ne tagadjuk, mert példák mindenütt kínálkoznak ott, ahol valósággal meghamisítatlan ortodox elem még ma is felüti tanyáját --- hazánkban belül --- valósággal a nép erkölcseire nézve rontó hatással vannak. Ki merem mondani t. ház, a nép erkölcseire, gazdasági süllyedésére nagy részben az ortodox zsidók üzleti iránya, eljárása az ok. Aki ismerte a viszonyokat nem egy felső megyében az emancipáció előtt és ismeri ma, az világos képét fogja látni és nyomról-nyomra követhetni azt, hogy mily romboló hatást gyakorol az elszigeteltség és egyoldalú irány, mely e felekezetet egyszersmind az ő üzletében egészen különleges irányba szorította, mely képtelenné teszi arra, hogy ő a nemzettel egy etikai alapon érezze magát, egy cél felé törekedjék a nemzettel magával. Végül figyelmezteti a kormányt, hogy preventív intézkedésekre van szükség, nem szabad bevárni a veszedelmet. Tisza Kálmán miniszterelnök nyomban válaszolt, a bevándorlást nem látja fenyegetőnek, a humanizmus azt parancsolja számunkra, hogy a kiüldözötteket befogadjuk, különleges intézkedéseket nem lát szükségeseknek. Debránszky Péter szerint a humanizmusnál sokkal előbbrevaló a nemzet érdeke. Ónody Géza történeti kútfők alapján ismerteti a 16., 17., 18. században Magyarországon előfordult zsidó rituális gyilkosságokat.

A vita második napján június 9-én az első szónok Istóczy Győző volt. Örömmel állapította meg, hogy a zsidókérdést többé nem lehet ignorálni, vagy frivol nevetség tárgyává tenni, mert egy nagy korkérdés áll egész komolyságában előttünk. A zsidóság még mindig azzal igyekszik port hinteni a többi nép szemébe, hogy magát vallásfelekezetnek adja ki, pedig a dolog lényegét tekintve egy külön népfaj, race, amelynek specifikus nemzeti vallása van. A különleges nemzeti vallással bíró zsidó népfaj az európai államok kebelében politikai hatalmat és pedig nemzetközi politikai hatalmat képez és mint ilyen, államot akar alkotni földrajzi határok nélkül. Egyetlen megoldás a zsidók Palesztinába telepítése. A kérvényi bizottságnak kötelessége lett volna az ország közhangulatát visszatükröző megyei feliratokat legalább a kormány elé terjeszteni.

Istóczy után Wahrmann Móric szólalt fel és óvatos beszédben lehetőleg kerülve az orosz zsidóbevándorlás kérdését, igyekezett a kérvényi bizottság javaslata mellett hangulatot csinálni. Beszéde végén az utolsó mondatban egy Istóczyra nézve súlyosan sértő, ízléstelen kifejezést használt. Istóczy segédei, Ónody és Szuhányi képviselők útján nyomban elégtételt kért. Ezt azonban Wahrmann azzal, hogy nem volt szándékában sérteni Istóczyt, megtagadta. Erre Istóczy segédei társaságában felkereste a képviselőház olvasótermében Wahrmannt és rövid szóváltás után tettleges elégtételt vett magának. Pár nappal később a felek súlyos feltételű pisztolypárbajt vívtak Ercsiben. Sebesülés azonban nem történt.

Wahrmann után beszélt még Hentaller Lajos. Nyíltan felvetette a kérdést, befogadjuk-e az oroszországi zsidóságot, vagy nem? Erre a kérdésre csak nemmel felelhetünk. Éppen a humanizmus és liberalizmus elveivel nem lehet összeegyeztetni azt, hogy az Oroszországból kivándorolt zsidókat beeresszük hazánkba akkor, midőn saját honfitársaink a nyomor miatt tömegesen kivándorolnak. A zsidó bevándorlás ellen beszélt még Szalay Imre, Orbán Balázs és Mocsáry Lajos is. Tisza Kálmán újabb felszólalásban védelmezte álláspontját, majd a zárszó jogán még egyszer felszólalt Hermann Ottó is. Végül a többség a kérvényi bizottság javaslatát fogadta el.

Ez a képviselőházi határozat végeredményben nyílt szembehelyezkedést jelentett a közvéleménnyel, hiszen a vármegyék többsége és az egész fővárosi sajtó, egy-két kimondottan, a kormánytól függő lap kivételével, a leghatározottabb formában sürgette az orosz zsidó bevándorlás megakadályozását. Tisza Kálmán makacs hajthatatlansága ebben a kérdésben teljesen érthetetlen, csak egyetlen magyarázata lehet, amire Bary József a tiszaeszlári ügy vizsgálóbírája is rámutatott terjedelmes emlékirataiban, hogy t. i. az ország súlyos állampénzügyi helyzetében a kormánynak múlhatatlanul szüksége volt a nemzetközi zsidó nagytőke jóindulatú pártfogására.

Istóczy egyébként a Wahrmann afférból, továbbá a szatmár megyei kérvény törvényhozási vitájából levonva a tanulságokat, kilépett a szabadelvű pártból.

A képviselőház magatartása, a tiszaeszlári vizsgálat késedelmeskedése, és sok helyütt a zsidóság kihívó magatartása tömegtüntetésekhez vezetett. Nagyarányú zsidóellenes tüntetések voltak egyebek közt Nagyszombatban, Pozsony-Szent-Györgyön, Szeniczen, Pápán stb. Nyilván ezeknek az eseményeknek hatása alatt Tisza Kálmán, mint belügyminiszter rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, hogy a legerélyesebben gátoljanak meg minden rendzavaró üzelmet, mert nem engedhető meg, hogy Magyarországon, ahol a szabadság, egyenlőség, testvériség virágzik, ezzel ellenkező bármily csekély jelenségek is előforduljanak. A másik rendeletben felszólítja a hatóságokat, hogy a zsidóellenes nyomtatványok, röpiratok, röpcédulák, felragasztható cédulák terjesztésének megakadályozása céljából a rendőri közegek által foglaltassanak le. Az utóbbi rendelet nyomán egymást érték a lapelkobzások, különösen a vidéki városokban. S bár ez a rendelet ellentétben állott a sajtótörvénnyel, az ellenzéki pártok, vármegyei törvényhatóságok a leghatározottabban tiltakoztak is ellene, Tisza nem volt hajlandó visszavonni.
 
 
0 komment , kategória:  Istóczy Győző élete és..4.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.