Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Istóczy Győző élete és..5.rész
  2011-03-15 22:30:39, kedd
 
 
Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei V. rész

Tetőpontján a harc

Amíg a parlamentben még mindég csak 10---12 képviselő mert nyíltan állást foglalni Istóczy mellett, azalatt künn az országban tekintélye és népszerűsége hihetetlen mértékben megnövekedett. Tömegtüntetésekben ünneplik, nótákat énekelnek róla, arcképe tíz- és tízezer példányban forog közkézen, százával kapja az üdvözlő, buzdító leveleket, sürgönyöket az ország minden részéből, élelmes üzletemberek Istóczy emléktárgyakkal árasztják el az országot. A zsidósággal szemben való harc, a kormányzat magatartása és a parlament összetétele, valamint a zsidóság befolyása következtében politikai téren nem sok kilátással biztatván, mind jobban átterelődik társadalmi térre. Kizárják a zsidókat a kaszinókból, megszakítják velük a társadalmi érintkezést, mozgalmak indulnak a zsidó üzletek bojkottálására. A városi iparos- és kereskedő osztály, a középbirtokosság, az értelmiség jó része, az ifjúság csaknem a maga egészében Istóczy mögött sorakozik fel. A kormány tehetetlenül áll szemben a tömeghangulat ilyen mindent elsöprő kirobbanásával. Elnyomó és erőszakos intézkedései ellenkező hatást érnek el. A zsidóság körében zavar, idegesség és kapkodás mutatkozik. Miután a budapesti zsidó lapok az egyetlen Pester Lloyd kivételével nem tartják célszerűnek a zsidóság mellé állani, a bécsi, berlini és nyugateurópai zsidó liberális lapok lépnek sorompóba az antiszemita magyarság és Magyarország ellen. Megmozdulnak a zsidó nagytőkések, a Rotschildok, a börzék urai, a szabadkőműves páholyok.

Istóczy neve nemcsak a határokon belül, de kívül is fogalommá válik. Az érdemeit méltatják mindenütt. Táviratokban, átiratokban köszöntik. Az egyik legelső német antiszemita alakulat, a Socialer Reichsverein 1882. július 18-án Berlinben tartott nagygyűlése dr. Heinrici indítványára elhatározta, hogy külön emlékiratban fejezi ki háláját és elismerését Istóczy iránt. Az emlékirat a következőkép hangzik:

Istóczy Győző képviselő úrnak, Budapest.

Az európai szellem fáradhatatlan, bátor előharcosának, aki szembeszállt a modern zsidóság hatalmával, Európa első törvényhozójának, akinek volt bátorsága rámutatni egy parlamentben arra a fenyegető romlásra, amely a zsidóság részéről fenyegeti a modern civilizációt; a berlini Sozialer Reichsverein az 1882. július 8-án tartott nagygyűlés megbízásából a legteljesebb nagyrabecsülését és mélységes tiszteletét fejezi ki.

Bárcsak adná meg a sors Nagyságodnak, hogy úgy a saját népe jólétéért, mint az európai civilizációért törhetetlen fiatalos erővel tovább működhessen és törekvéseinek eszményi céljait elérje.

Sozialer Reichsverein, Berlin.

Aláírások.

Ilyen körülmények között csak természetes, hogy a német antiszemita szervezetek által 1882. szeptember 11-re Drezdába összehívott első nemzetközi antiszemita kongresszus előterében is Istóczy személye állott. A kongresszusra szóló meghívó aláírói között is ott találjuk Istóczy és Ónody Géza magyar országgyűlési képviselők neveit. A kongresszuson résztvevő három magyar képviselő: Istóczy, Ónody és Simonyi Iván mindvégig vezető szerepet játszottak a tanácskozásokon. A magyar vendégeket a kongresszus vezetősége mindvégig a legnagyobb figyelemben részesítette. Simonyi Iván még a kongresszus előestéjén hosszabb és nagy tetszéssel fogadott előadást tartott az általános politikai helyzetről és az antiszemita törekvések jogosultságáról. --- A zsidóság atomizált társadalmunkban harcrakész egységes tömböt képez. Az antiszemitizmus nem egyéb, mint fellázadás, vagy reakció és pedig egy egészséges reakció a kapitalizmus és annak kinövései ellen, fellázadás az individualizmus és annak korrumpáló hatásai ellen, reakció az üres parlamenti formalizmus ellen, amelynek, főteendői az államadóságok csinálásában és új adók megszavazásában állanak. A zsidókérdést csak úgy oldhatjuk meg, ha képesek leszünk ezeket az állapotokat gyökeresen megváltoztatni.

A kongresszus első napján elnökké Bredow nyugalmazott századost és Simonyi Iván magyar országgyűlési képviselőt választották meg. Stöcker és Henrici után Istóczy szólalt fel, indítványozta egy manifesztum kibocsátását Európa keresztény népeihez és az európai államok kormányaihoz. Nyomban ismertette is az általa megfogalmazott kiáltványt. A kongresszus egyhangú helyesléssel fogadta Istóczy előterjesztését, a végleges megszövegezés céljából kiadta az állandó bizottságnak. A szeptember 12. ülésen a kongresszus elhatározta, hogy Istóczy manifesztumát nemcsak az európai, hanem az északamerikai kormányoknak is megküldi, továbbá hogy nemcsak az újságokban teszi közzé, hanem külön röpiratban is kiadja és megküldi az egyes államok parlamentjeinek. Istóczy kiáltványa oly híven tükrözi vissza politikai felfogását, emelkedett világnézetét, annyira tömör, világos megfogalmazása a modern antiszemitizmusnak és olyan értékes adaléka az egyetemes antiszemitizmus történetének, hogy helyénvalónak tartjuk e tanulmányunknak függelékeként csaknem egész terjedelmében leközölni. A kongresszus másodnapjának estéjén a drezdai reformegylet nyilvános előadó estjén Ónody Géza tartott nagysikerű előadást a tiszaeszlári ügyről. A hallgatóság kívánságára felszólalt Istóczy is. Köszönetet mondott a német bajtársak támogatásáért. 1875-ben, amikor még jóformán egészen egyedül állott eszméivel, német barátai buzdították kitartásra és további küzdelemre. Hogy célhoz jussunk, ahhoz bátorságra, kitartásra és ha szükség van, önfeláldozásra is készeknek kell lennünk.

Idehaza az országban a nyugalom nem akart helyreállani. Hol itt, hol ott törtek ki kisebb, nagyobbszabású zsidóellenes tüntetések. Bár az antiszemita politikusok: Istóczy, Simonyi és társaik mindenütt rendre, nyugalomra intették a tömegeket és ismételten hagoztatták, hogy a zsidókérdést csak törvényhozási úton lehet intézményesen megoldani, a liberális kormányzat zsidómentő kísérletei a végsőkig fokozták az elkeseredést, Pozsonyban és környékén szeptember 27-től okt. 5-ig egymást érték a heves tömegtüntetések. A kiküldött kormánybiztos különleges rendszabályokat léptetett életbe, a komáromi és más helyőrségekből nagyobb csapategységeket vontak össze a városban a rend helyreállítására.

Simonyi Iván a képviselőház október 11-i ülésén külön interpellációban is szóvá tette a Pozsony megyei eseményeket, törvényellenesnek mondotta a kormánynak azt az intézkedését, amelykivételes rendszabályokat léptetett életbe a megye területén és azt követelte, hogy az uzsora törvényen kívül további olyan törvények kerüljenek a képviselőház elé, amelyek alkalmasak az ország kétségbeejtő közgazdasági helyzetének megjavítására.

Istóczyék azzal is tisztában voltak, hogy a tömegek megnyeréséhez feltétlenül szükségesek a szellemi fegyverek. Mindent elkövettek a ,,12 röpirat" széleskörű elterjesztése érdekében. Ez a lap abban az időben valóban a legelterjedtebb folyóiratok egyike volt. Ónody Géza vaskos, 17 íves könyvet írt: Tisza-Eszlár a múltban és a jelenben címmel. Simonyi Iván: Mentsük meg a magyar földbirtokot, és Der Judaizmus und die parlamentarische Comédie címen adott ki egy-egy tanulmányt. Nagyon alapos és a maga idejében nagy feltűnést keltett tanulmány volt annak idején Bartalis Imre kiadásában Budapesten: Das Judenthum in Oesterreich Ungar című munka, dr. Ulrich von Hutten tollából (álnév, írója Neudtwich Károly egyetemi tanár.).

Az antiszemitizmus ügye iránti érdeklődés és lelkesedés országszerte növekedett. Előbb Kaposváron alakult meg nagy tömegek részvételével a védegylet, majd Kecskemét rendezett nagyszabású tüntetést az antiszemita politikusok: Istóczy, Ónody, Lázár Lajos és Szalay Imre mellett. A képviselők tiszteletére rendezett esti fáklyásmenetben 10.000 ember vett részt.

A képviselőház ezalatt újabb négynapos, szenvedélyes vitának volt színhelye. 1883. január 23-án kezdte meg annak a jelentésnek tárgyalását, amelyet a kérvényügyi bizottság előadója Berzeviczy Albert terjesztett elő. Még az előző év július 31-én a tapolcai választókerület polgárai népes összejövetelt tartottak és ezen Vadnay Andor földbirtokos indítványára elhatározták, hogy kérvényt adnak be a képviselőházba, amelyben kérik:

1. mivel a zsidó népfaj hazánkban egészen elkülönült elemet képez, az 1867. évi XVII. t.-c.-et, amely a zsidóságnak teljes és feltétlen állampolgári jogokat biztosít, helyezzék hatályon kívül.

2. zsidó felekezeti különoktatás szűnjék meg,

3. a zsidó faj Magyarországon az ingatlan vagyon szerezhetésétől és bírhatásától tiltassék el.

A kérvényi bizottság véleménye szerint természetesen a kérelmek nem vehetők figyelembe. Elsőnek Istóczy szólott hozzá a jelentéshez. Beszédében sok új szempontot, új eszmét vetett fel. Mindenekelőtt kimutatta, hogy nincs igazuk azoknak, akik a zsidókérdést úgy akarják beállítani, hogy az csupán társadalmi kérdés, nincs politikai vonatkozása és így a törvényhozás nem hivatott vele foglalkozni. Az utolsó 10---15 év alatt oda jutottunk, hogy az országot a zsidóság által letiport magyar társadalom részére formálisan újból vissza kell hódítanunk. Ma a zsidókérdés a legfontosabb politikai kérdés, a hatalom kérdése, most már arról van szó, hogy a magyar, vagy a zsidó elem legyen-e az uralkodó az országban. Tudatlanságukról tesznek bizonyságot azok, akik azt állítják, hogy a magyarosodás terén sokat haladtak a zsidók. Ha a Magyarországon lakó valamennyi zsidó is magyarul beszélne, akkor is legfeljebb csak magyarul beszélő zsidók volnának. Régebben a kikeresztelkedett zsidók valóban elszakadtak a zsidóságtól, mert őket maga a zsidóság is kitagadta. Ma már más az eset, a zsidóság örül, ha a kikeresztelkedett zsidók olyan körökben is előkészítik nekik a terepet, ahová zsidó vallású zsidók éppen vallásuk miatt még nem férkőzhetnek be. A kikeresztelkedettek viszont látva fajuk hatalmát, célszerűnek látják a zsidóság pionírjának szerepét betölteni. Sőt sokan vannak olyanok is, akiknek 2. vagy 3. generációban valamelyik apai vagy anyai őse zsidó volt s ma már nem magyar, hanem a zsidó családi tradíciókat tekintik mérvadóknak s eszerint cselekszenek, lévén inkább zsidó, mint magyar érzelműek. Hasonló a helyzet a zsidókkal rokonságba kerülő magyaroknál. Rendszerint nem a zsidó lesz magyarrá, hanem a magyar lesz zsidóvá. A zsidóság a legeslegconstansabb emberfajta s valamint annak fizikai típusát rendszerint bármily gyakori keresztezés se tudja generációkon át se átváltoztatni, úgy a zsidó szellem is dominálni szokott az utódokon. Nálunk most egy új arisztokrácia fejlődik ki, amely az állami és társadalmi hatalmat napról-napra mind nagyobb mérvekben ragadja magához s ez az új arisztokrácia, ez az új uralkodó kaszt áll a zsidókból és a zsidókkal rokonságban álló magyarokból.

De hát kinek a teendője ezen veszélynek elhárítása? --- veti fel a kérdést Istóczy? A társadalomé? Azé is és ha társadalmunk elég rugékonysággal, elég ellentállási képességgel bírna a zsidósággal szemben --- megoldhatná a zsidókérdést maga a társadalom is.

De társadalmunk sajnos ma már elvesztette ellentállási képességét az elhatalmasodott zsidósággal szemben. Mint egy lidérc nehezedik az társadalmunkra, lenyűgözve tartva annak szabad működését, sőt még a szabad véleménynyilvánítását is elfojtva terrorizmussal, úgy hogy különben is atomokra oszolt társadalmunk nem képes többé egyesületi úton tömörülve ellentállási akciót kifejteni.

Nem marad más hátra, mint hogy a nemzeti érdekek hivatott őre, a törvényhozás vegye kezébe a zsidókérdés megoldását. A zsidókérdés mini politikai kérdés tekintessék és oldassék meg.

A magyar nemzet 1867-ben nyerte vissza állami önállóságát és szabad önrendelkezési jogát. Ugyancsak 1867-ben nyerte el a zsidó nép is a teljes polgári és politikai egyenjogúságát, a magyar nemzet a zsidó néppel megosztotta mindazon jogokat, amelyeket 1848 és 1849-ben fiai százezreinek feláldozásával karddal a kezében, a passzív ellentállás hosszú 17 éve alatt pedig életérdekei kockáztatása árán vívta ki magának.

És az elvben egyenlő jogok alapján megindult a verseny a két leghatalmasabb politikai elem, a magyar és a zsidó elem között.

E versenyben az 1867-től napjainkig terjedő 16 év alatt máris a zsidó népet tekinthetjük győztesnek.

Hogy miért lett győztes, a számra sokkal csekélyebb zsidó elem? Annak igen egyszerű a magyarázata. Azért, mert mi magyarok, széthúzok, örökös tusákban állók, pártokra oszlottak vagyunk, a zsidóság mint egy tömör falanx nyomul előre s mint egy hatalmas ék, mind mélyebben hatolt bele állami és társadalmi szervezetünk mind tágabbá váló réseibe.

S így történt aztán, hogy ma már úgy a hatóságok előtt, mint a törvényhozás előtt, ha zsidó érdek magyar érdekbe ütközik, rendszerint a magyar érdek húzza a rövidebbet...

,,Mi magyarok tehát tényleg meghódított néppé lettünk: nem ugyan fegyverrel, hanem raffinériával meghódítva, a zsidó nép kezében összefutó érdekszálaknak bilincsekké való forrasztása útján, a sajtó és a pénzhatalom által. És mindazon tényezők, amelyeknek kezeiben van letéve a nemzet jóléte és jövője, lerakták a fegyvert a győzelmes ellenség előtt, lerakta a fegyvert a sajtó --- egy-két lap kivételével ---, lerakta a fegyvert a törvényhozás, a kormány."

A magyar nemzet széttörte a török igát, lerázta az osztrák abszolutizmus jármát.

,,S most a magyar nemzet a zsidó iga alá hajtaná fejét? --- amely valamennyi eddigi ellenségünk igája közt a legmegalázóbb, a legszégyenteljesebb és egyszersmind a legveszedelmesebb is; mert míg a török és az osztrák uralom csak államiságunkat semmisítette meg egy időre, társadalmunkat azonban meglehetősen épen hagyta, addig a zsidó uralom államunk fenntartó tényezőjét, a magyar társadalmat is végpusztulással fenyegeti.

A magyar nemzet nem fog fejet hajtani a zsidó uralom előtt sem, dacára annak, hogy egyes holdvilági politikusok ezt a meghódolást humánus és felvilágosult dolognak, az az alóli szabadulást pedig reakcionárius dolognak tartják...

Hogy miből áll a zsidókérdés végleges megoldása, azt majd megérleli az idő?"

,,A végmegoldásra az első lépés a status quo ante visszaállítása, vagyis az emancipáció visszavétele, amely emancipáció, amint azt a tapasztalás mutatja, tökéletes fiaskót vallott."

Istóczy végül beterjesztette határozati javaslatát, amelynek értelmében a képviselőház az 1867. XVII. t.-c. revízióját szükségesnek tartja, ily értelmű törvényjavaslat előkészítésére felhívja a kormányt.

Mocsáry Lajos az emancipáció fenntartását kívánja, hasonlóképp Irányi Dániel is. Az utóbbi azonban egyben sürgeti a szigorú uzsoratörvényt, a váltóképesség megszorítását, a zsidóbevándorlás megtiltását, a zsidók pedig reformálják meg hitüket, hagyják el az elavult szokásokat és hagyományokat. Ezután Verhovay Gyula mondott nagyhatású beszédet: A jogegyenlőség alapelve megdönthetetlen mondotta, de a nemzete joga, jövője és civilizációja mindennél előbbre való. Beszél a háromféle szabadelvűségről és pedig a frázisos, a doktriner és a zsidó szabadelvűségről. Majd beterjeszti terjedelmes határozati javaslatát, amelyben a zsidók vallási szervezetének, reformját és ellenőrzését, a zsidó zugiskolák gyökeres kiirtását, a zsidó anyakönyvek vezetésének szabályozását, a zsidó bevándorlás megakadályozását, az élelmiszer és az ital hamisítás szigorú ellenőrzését, az iparviszonyok rendezését, végül a földbirtok védelmét. Jókai Mór kelt ezután a zsidóság védelmére, akit Istóczy ettől kezdve gúnyosan csak mint Makkabeus huszárt emlegetett. Jellemző Jókai teljes tájékozatlanságára és elfogultságára az a kijelentése miszerint: Én meg vagyok felőle győződve, hogy a jövő században nem lesz Magyarországon zsidókérdés. A magyar nemzet már két szémita fajt asszimilált, az egyik a kunok, a másik az örmények, a harmadik faj lesznek a zsidók, kiket a jövő században senki sem fog többé megkülönböztetni tudni, melyik a magyar, melyik a zsidó. Ónody a jogegyenlőség hamis értelmezése ellen tiltakozik: Én nem abban keresem a jogegyenlőséget, hogy egyes osztályok az uzsora, a hamis eskü és a talmud morálja által megengedett minden kigondolható furfang és ravaszság eszközeivel napról-napra folyton tönkretétessenek és szegényíttessenek. Hogy a zsidóság mennyire öncélú politikát folytat megemlíti a Pester Lloydnak azt a cikkét, amely a tiszaeszlári eset felbukkanásakor látott napvilágot s amelyben ez a vezető zsidó lap a régi boldog időket sóhajtja vissza, amikor még közjogi viták foglalkoztatták az országot. A nemzet egy önfeledt percében az 1867. XVII. t.-c.-ben megadta a zsidóknak a jogegyenlőséget anélkül, hogy ennek feltételeit vizsgálta volna. Az egész öt és fél sorból álló törvény éppen akkor hozatott meg, amikor 60 millió forintnyi államvasúti kölcsön köttetett. --- A zsidóbarátság hírében álló Hermann Ottó szokatlan nyíltsággal és őszinteséggel beszélt a zsidókérdésről. Konkrét helyzettel van dolgunk --- mondotta. --- Itt nem eszmék hangoztatásáról, hanem egy konkrét baj orvoslásáról van szó. Tény az, hogy Magyarország legmegbízhatóbb elemei fel vannak kavarva, hogy a társadalomban mélyen lüktet a baj, akkor könnyű szerével elmenni egy ilyen kérdés felett nem okos és nem politikus. A zsidókérdés egy ismétlődő baj, amelynek kútforrását kell megkeresni és azt alapjában orvosolni. A zsidóság számára a források forrása, --- Mózes öt könyve. Ha ezeket tisztán tudományos szempontból vizsgáljuk, azt a tanulságot meríthetjük, hogy Mózes messze előljárt Darvinnak, éppen úgy tudta, hogy miként kell egy fajnak a tulajdonságait folytonosan ivadékról ivadékra átvíve átörökíteni és így a fajnak fennmaradását a maga tulajdonságaiban, sajátosságaiban biztosítani. Ott van az ő törvénykönyvében, hogy a zsidóságnak más népekkel összekeveredni nem szabad. A zsidósággal való összeolvadásra tehát nem sok a kilátás. Fognak akadni bukott mágnások, akik elvesznek gazdag bankár lányokat. Beszéde más részében a felsőmagyarországi ortodox zsidóságról fest nagyon találó képet. Hosszabb beszéddel vettek még részt a vitában Simonyi Iván és Széll György, valamint Szalay Imre.

A tapolcai kérvény képviselőházi vitája sok érdekes tanulságul szolgált. Kiderült, hogy a legliberálisabban gondolkozó politikusok is szükségét látják bizonyos rendszabályoknak, amelyek gátat, vetnek a zsidóság túlkapásainak. Ez volt az első alkalom, amikor Istóczy nem állt egészen egyedül a maga felfogásával s nemcsak egy-két képviselő állott melléje, hanem különböző pártállású politikusok egész sora. Az általa beterjesztett határozati javaslatot Ónody Gézán kívül aláírtak Széll György, Szentiványi Árpád, Szalay Imre, Lázár Lajos, Simonyi Iván, Meszlényi Lajos, Szerémi Odescalchi Artúr.

Lassan elérkezett az ideje a külön antiszemita párt megszerezésének is. De már a kezdet kezdetén jelentkeztek a sajátod magyar viszonyokban rejlő nehézségek. A magyar közéletet abban az időben a közjogi véleménykülönbségek uralták. Közjogi kérdések képezték a választóvonalat pártok és politikusok között. Istóczy hívei és barátai is két ellentétes politikai táborból kerültek ki, volt közöttük egy-két kormánypárti, a többiek valamennyien a függetlenségi párthoz tartoztak. Bármennyire összefogta is ezeket a férfiakat a zsidókérdésben vallott nézeteik azonossága, mégis a közjogi ellentétek mindég válaszfalakat emeltek közéjük.

A hiba nem annyira az antiszemita politikusokban volt, ők csak a korfelfogásnak voltak kénytelenek engedelmeskedni, a képviselőválasztásokon ugyanis a közjogi állásfoglalás képezte a program alapját. A képviselőválasztások közelsége viszont múlhatatlanul szükségessé tette úgy Istóczy, mint az antiszemita elveket valló többi képviselő számára, hogy valamilyen politikai keretet teremtsenek. Az egységes antiszemita párt megteremtésére irányuló próbálkozások nem jártak eredménnyel. A kiegyezés alapján álló Istóczy és a függetlenségi elveket valló Ónody és Simonyi végül is úgy határoztak, hogy pártkoalíciót, pártszövetséget hoznak létre. Ebbe a pártkeretbe tartozó képviselők csak a zsidókérdésben vallottak azonos programot, míg közjogi vonatkozásban valamennyien fenntartották véleményszabadságukat. Az antiszemita pártkoalíció megalakulásával egyidejűleg Verhovay Gyula, Ónody Géza, Széll György példájára a függetlenségi pártkörből kilépett Simonyi Iván és Szalay Imre is.

A képviselőház 1883. május 21. ülésén tárgyalta az ügyészség megkeresésére Istóczy Győző kiadatásának ügyét. A ,,12 röpirat" 1882. július 15. füzetében Titus Aemilius álnév alatt egy cikk jelent meg Az elzsidósodott Magyarország címen. Az ügyészség közel fél esztendő elteltével a cikk egyes részleteit inkriminálta. Mivel Istóczy a cikk szerzőjét nem volt hajlandó megnevezni, mint szerzőnek vállalnia kellett a felelősséget. A kifogásolt cikk tartalma és tárgya miben sem különbözött a ,,12 röpiratban" megjelent más cikkektől. Az ügyészség vádemelése mögött tulajdonképpen politikai hajsza húzódott meg. A fegyver azonban visszafelé sült el.

A sajtóper csak növelte Istóczy népszerűségét. A szóbanforgó cikk sötét, ijesztő színekkel festi a magyarországi közállapotokat és a következő megállapításokkal fejeződik be:

,,Nekünk elvünk az, hogy a zsidó rossz, javulásra képtelenek, programunk az, hogy ki a zsidókkal Magyarországból!

Néhány év és a Millenárium ünnepét üljük. Mily arccal jelenhetünk meg a történet ítélőszéke előtt, mily arccal kérjünk újabb ezer évet, ha szervezetünkön a fertőző kór, a zsidóság ott rágódik. Új életet halálos beteg nem kérhet. Nem kell Pantheon, nem kell piramis ez ünnepre, csak erős akarat, erős lélek, erős kar s az új ezerévet a legszebb kilátások mellett kezdjük meg, de a zsidóktól előbb meg kell szabadulnunk.

A magyar hazát zsidó elfoglalni nem segélte, fennállását nem biztosította, érte vért-verítéket nem hullatott, miért élvezze csalárd módon a munka gyümölcsét.

Annak megtörténnie nem szabad, zsidókkal az ezer év ünnepén meg nem jelenhetünk.

Ki a zsidókkal Magyarországról!..."

Istóczy ezzel az üggyel kapcsolatban hosszabb nyilatkozatot küldött be a mentelmi bizottságnak. Kifejti, hogy az ügyészség által kifogásolt cikket nem ő írta, hanem olyan valaki, aki nem állhat az esküdtszék elé, mert ez esetben előbb le kellene mondania állásáról, ezért helyette, mint szerkesztő vállalta a felelősséget. A cikkben tettlegességre való felbujtás nincs, úgyszintén nincs gyűlöletre való izgatás sem. Az antiszemitizmus egy olyan politikai akció, amely az országnak és a nemzetnek egy idegen uralom alóli felszabadítását célozza, a magyar törvényhozás nem engedheti meg egy olyan törekvés üldözését, amely a nemzet jólétének, boldogságának, életérdekeinek megvédését szolgálja. A ,,12 röpirat" --- írja Istóczy --- tudományos havi szakfolyóirat az intelligenciának szánva s csaknem kizárólag ezáltal tartva fenn. Ezek a füzetek nem szíthatják a nép között mutatkozó izgatottságot. Ennek igazi okozója magának a zsidóságnak eljárása.

Hiába volt azonban a higgadt és tárgyilagos védekezés, a képviselőház a mentelmi bizottság javaslata szerint járt el és Istóczyt kiadta. Az esküdtszéki tárgyalásra június 30-án került sor. A bíróság elnöke Kriszt János volt, az ügyészséget Fekete Ödön főügyészhelyettes képviselte, míg Istóczy védője Vadnay Andor volt.

A védő terjedelmes és hatásos, helyenként meglehetősen éles hangú beszédben kérte védence felmentését. Kifogásolta az ügyészség eljárását, azt, hogy miért nem indít eljárást a fővárosi zsidó lapok ellen, amelyek a legközönségesebb rágalmakkal illették a tiszaeszlári ügy miatt a nyíregyházi törvényszéket, magyarázatot kért arra vonatkozóan, hogy miért a cikk megjelenése után négy hónappal emelt vádat az ügyészség, majd annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a vádemelés mögött külföldi zsidó szervezeteknek a kormányra gyakorolt nyomása húzódik meg. Megállapítja, hogy a vád alaptalan és tarthatatlan, mert a vád a zsidó hitfelekezet elleni izgatásra van alapozva, holott az egészben egyetlen szó sem esik a zsidó vallásról. Miért nem kutat izgatás után az ügyészség a zsidók vallási könyveiben, amelyekben a legképtelenebb és legfelháborítóbb izgatások találhatók. Majd sorra cáfolta a vádlevél egyes megállapításait. Végül ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: Mikor a zsidó sajtó nemcsak minket, kijelölt céltábláit, hanem az egész magyar fajt büntetlenül piszkolja: amikor Bródy Zsigmond zsidónak a lapja újra és újra hirdeti, hogy a magyar középosztály megszűnt értelmiség lenni ebben az országban: tehát takarodjék ki a hivatalokból és engedje át azokat az új értelmiségieknek, az új elemeknek, a zsidóknak, akkor önök mélyen t. esküdt uraim nem fogják elítélni nemzetünk védelmére emelt szabad szóért közéletünk nagy alakját és bajnokát Istóczy Győzőt. De felszólalt maga a vádlott is. Hangoztatta, hogy a zsidóság elleni harcában soha se vezette és nem vezeti vallási gyűlölet, se hiúság, se szereplési viszketegség, se a külföld majmolása, se bosszúvágy, hanem egyesegyedül a zsidókkal kapcsolatban szerzett élettapasztalatait óhajtotta hazája és nemzete érdekében gyümölcsöztetni. Ezután részletesen ismerteti azt a kíméletlen hajszát, amelyet még pályája kezdetén indított tönkretételére a zsidóság, aki azt hiszi, hogy mindezek után mégsem vallaná azokat az elveket, amelyet én vallók s nem követte volna s nem követné azt az eljárást, amelyet én követek --- az vessen követ én reám.

Rövid tanácskozás után az elnök kihirdeti a határozatot, ezek szerint arra a kérdésre, foglaltatik-e az inkriminált cikkben vallásfelekezet elleni izgatás? 3 igen 9 nem,

szerzője-e Istóczy Győző az inkriminált cikknek? 12 nem,

az ő felelős szerkesztésében jelent-e meg a cikk? 12 igen,

Vétkes-e Istóczy Győző a cikk közlése által a vallásfelekezet elleni izgatásban? --- 2 igen, 10 nem.

Istóczy a hallgatóság zajos ünneplése közben távozik a teremből.

A felmentő ítélet nagy mértékben növelte Istóczy népszerűségét és fokozta önbizalmát. Az általános tömeglelkesedés, valamint a nyolc-tíz hónap múlva esedékes képviselő választások egyaránt arra bírták, hogy minden erejét és figyelmét erre a politikai küzdelemre összpontosítsa. Tisztában volt vele, hogy a tömeghangulat, a lelkesedés és a népszerűség magában véve nem sokat ér, eszméit csak akkor tudja meg is valósítani, ha népes számottevő parlamenti párt áll mögötte. Kiadja az új jelszót híveinek: Ne válasszatok se zsidót, se zsidóbarátot. Válasszatok határozott nyílt antiszemitát. A helyzetet talán kissé túlságosan is bizakodóan ítéli meg. Az antiszemita táborhoz intézett felhívásában azt írja, hogy végre meg van törve a jég s a kitartás meghozta a gyümölcsét, az antiszemitizmus mint elementáris erő dönti halomra az ellene tornyosuló akadályokat s hódítja meg a társadalom minden rétegét. A morális győzelem máris a miénk, antiszemitáké. A győzelem azonban csak akkor lesz teljes, ha azt kihasználni is tudjuk, ha nem állunk meg a félúton, hanem győzelmünk konzekvenciáit is levonjuk. Ezt pedig akkor tesszük, hogy ha a jövő évi általános képviselő választásoknál mérlegbe vetjük szavunkat, befolyásunkat és erőnket, határozott, nyílt antiszemita képviselők megválasztására, tartozzanak a jelöltek egyébként bármelyik országos politikái párthoz. Az első kellék legyen a képviselőjelöltben az, hogy magát nyílt antiszemitának vallja s ez elég legyen nekünk arra, hogy ne csak szavazatunkat adjuk rá, hanem megválasztásáért mindent el is kövessünk.

Ha ekként a képviselőházban többségre jutunk, vagy ha csak tekintélyes kisebbségünk lesz is, az antiszemitizmus győzni fog nem csak Magyarországon, hanem Európa-szerte is; mert minden jel arra mutat, hogy az európai zsidókérdés sorsa Magyarországon dől el...

Augusztus 3.-án egyébként a nyíregyházi törvényszék kihirdette világszerte nagy érdeklődéssel várt ítéletét a tiszaeszlári bűnperben. Az ítélet, mint ismeretes, elegendő bizonyítékok hiányában felmentő volt. Bár Istóczy mint már másutt említettük, mozgalmát teljes mértékben függetleníteni igyekezett a nyíregyházai pertől, mégis ez a nemvárt fordulat nem maradhatott visszahatás nélkül a tömegekre. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a felmentő ítélet nyomán talán sokan megváltoztatták eddigi felfogásukat a sakterek bűnösségét illetően. Nem, erről aligha lehetett szó. Annál inkább azonban arról, hogy sokan az óvatosabbak és megfontoltabbak közül látva a zsidóság óriási befolyását és hatalmát, amely még a bűnösöket is el tudja vonni az igazságszolgáltatás sújtó keze alól, céltalannak, reménytelennek látták a további küzdelmet. A felmentő ítélet első visszahatásaként elemi erővel tört ki a felháborodás országszerte, de az első izgalmak lecsillapultával, mint később látni fogjuk, bekövetkezett a megtorpanás, majd a hanyatlás, Istóczy szerint a nyíregyházai per az antiszemitizmus szempontjából elsősorban azért jelent nagy nyereséget, mert a zsidóság most leplezetlenül megmutatta igazi arcát. A bámulatos zsidó szolidaritás, a zsidó raffinéria, a zsidó rágalom, ármány és perfídia, a napnak az égről letagadása, a feketének fehérre való bizonyítása, fenyegetődzés, terrorizálás, üldözés, a sajtóban való meghurcolás, pénzzel mindennek korrumpálása, hamis tanúk állítása, hamis eskü, hamis vádaskodás stb., stb., szóval valamennyi zsidó force és mesterfogás ott állt most a megdöbbent társadalom szeme előtt, amely rémülve látja azt: mi mindenre képes a zsidó az izolálva álló védtelen kereszténnyel szemben.

Az bizonyos, hogy az eszlári gonosztett körül több, mint egy esztendőn keresztül oly sötét, piszkos, játék, folyt, amelyhez hasonlót aligha ismer a bűnügyi krónika. A hamis tanúktól, a hamis esküig, a rágalmazástól a megfélemlítésig és a megvesztegetésig minden eszköz igénybe vétetett a vádlottak felmentése érdekében. Bary vizsgálóbíró iratai fél évszázaddal később megdöbbentő világot vetnek a tiszaeszlári bűnper hátterében meghúzódó sötét erőkre és nemtelen eszközökre. Egy csapásra megsemmisítették Eötvös Károly háromkötetes ,,Nagy peré"-nek színes legendáját, amely szánalmat és részvétet ébreszt ugyan, de a felelőtlen költő képzeletből, lelkiismeretlen jogászi kibeszélésből és mérhetetlenül sok elfogultságból született meg. A felmentő, ítéletben a közvélemény egyöntetűen a zsidóság befolyásának és a kormány nyomásának érvényesülését látta. Maga a zsidóság az ítélet kihirdetése után súlyos taktikai hibát követett el, mert ahelyett, hogy az elért sikerben megnyugodott volna, valóságos örömujjongásban tört ki. A zsidó lapok napokon, sőt heteken át hasábos cikkekben ünnepelték a középkori barbárság áldozatait, valósággal nemzeti hősöket csináltak a gyilkosokból, diadalmenetben vitték végig és mutogatták őket szerte az országban, országos gyűjtést indítottak részükre és gazdagon megajándékozták őket. A Pester Lloyd pedig nagykegyesen közölte a magyar nemzettel, hogy a ,,zsidók megbocsátanak neki, de nem felednek". A zsidóságnak ez a kihívó magatartása a végsőkig lázba hozta az amúgyis felzaklatott kedélyeket. Augusztus 8-án Budapesten a Fehér hattyú szálloda előtt, ahol a vádlott Scharf József és fia, Móric megszálltak, nagy tömeg gyülekezett össze és zajos zsidóellenes tüntetést rendezett. A főváros után megmozdultak a többi városok is. Csaknem egy hónapon keresztül egymást érték az ország különböző vidékein a hatalmas arányú tömegmegmozdulások.

A tüntetések sok helyen véres zavargásokká fajultak. Zala vármegyében kihirdették az ostromállapotot. A tüntető tömegekkel szemben sok helyen katonaságot vonultattak fel. Az összetűzéseknek számos halálos áldozata volt. A forrongásért a zsidó sajtó természetesen az antiszemita képviselőket szerette volna felelőssé tenni. Erre a mesterkedésre azonban elegendő cáfolat már maga az a tény, hogy a hét antiszemita képviselő kerületének egyetlen községében sem fordultak elő rendzavarások. Istóczy az országon végigviharzott zsidóellenes tüntetések hatását és következményeit vizsgálva megállapítja, hogy az antiszemita párt létezését most már senki se tagadhatja, másrészt a zsidókérdés megoldása sem odázható el tovább. A jelenlegi elzsidósodott pártoktól és képviselőháztól nem remélhető a zsidókérdés kielégítő megoldása. Egyetlen megoldás van, teljes erővel felkészülni a jövő évi választásra és minél több nyíltan kiálló antiszemita képviselőt behozni a képviselőházba. A ,,12 röpirat" 1883. évi szeptember 15. számában Istóczy ismét megsürgeti az antiszemita párt megalakítását és nyomban kifejti elgondolását a programra vonatkozóan. Hangoztatta, hogy az adott viszonyok között csakis úgynevezett koalíciós párt alakításáról lehet szó, amelynek tagjai egyetlen közös célra, a zsidó hatalom megtörésére egyesülnek. Ennek megfelelően a program is csak olyan kérdéseket ölelhet fel,
amelyek összefüggésben állanak a zsidókérdéssel.

Istóczy tíz-pontos program tervezete röviden a következőket foglalja magában:

1. A zsidóhatalom megtörése a politikai, társadalmi, közgazdasági téren, a sajtó, a pénzügy, a kereskedelem és az ipar terén. E cél elérésére,
2. megállapítandó a tehermentes birtokminimum,
3. korlátozandó az iparszabadság,
4. a váltóképesség megszorítandó,
5. az esküdtszék hatásköre kiterjesztendő bűnügyekre,
6. a bíróságok előtt a vallási eskü visszaállítandó,
7. a zsidók a kocsmáltatási jog gyakorlásától eltiltandók,
8. zsidók anyakönyveinek vezetését polgári hatóságokra kell ruházni,
9. a zsidók és keresztények közötti házasságról szóló javaslatot le kell venni a napirendről,
10. közjogi ,kérdésekben a párttagok szabad kezet kapnak. Ez a program nem elegendő ugyan a zsidókérdés végleges, radikális megoldására --- írja Istóczy --- de a végromlástól megmentheti hazánkat, amíg a végleges nemzetközi megoldásra sor kerülhet.

A zavargások elmúltával a zsidóság politikai befolyása és nyomása fokozódott. A sajtó, amely eddig óvatos és tartózkodó magatartást tanúsított az antiszemitizmussal szemben, most újra éles támadásba ment át.
 
 
0 komment , kategória:  Istóczy Győző élete és..5.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 41
  • e Hét: 1868
  • e Hónap: 5239
  • e Év: 388275
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.