Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Istóczy Győző élete és..7.rész
  2011-03-15 22:36:38, kedd
 
 
Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei VII. rész

Kezdődik a hanyatlás

Istóczy lapjának 1885. május 15. számában az első oldalon rövid nyilatkozat jelent meg, amelyben bejelenti, hogy az antiszemita pártkörből már f. évi április 10-én kilépett. Ugyanebben a lapszámban Hol a legnagyobb bajunk a zsidókkal? cím alatt írott cikkében bejelenti, hogy ezidőszerint a zsidóság elleni küzdelmet úgy véli legcélszerűbben szolgálni, ha minden idejét ügyvédi gyakorlatának szenteli, mert mint írja --- a parlamentben ez idő szerint a fennforgó viszonyok között egyelőre úgyis hiábavaló minden erőlködés. Jöjjön oda maga Demosthenes, vagy akár Cicero, a zsidóbarát képviselőkre ők is csak mint a falra borsót hánynának: s a pillanatnyilag stagnációba jutott antiszemitikus mozgalmon ők se lendíthetnének. --- Istóczy tehát kilépett saját pártjából. Bejelentése mögött az antiszemita párt belső válsága húzódik meg. Az antiszemita képviselők látva parlamenti harcaik kilátástalanságát, társadalmi téren akarták felfokozni tevékenységüket, e cél elérése érdekében kellően elő nem készített napilap alapítását kísérelték meg. A megbukott lap néhány képviselőnek is jelentékeny anyagi veszteséget okozott. Hiába ajánlott Istóczy óvatosságot a lapalapítás körül, nem hallgattak rá. Ezek és a pártban felvetődött egyéb véleménykülönbségek bírhatták rá, hogy kilépjen az antiszemita pártkörből. A tíz éves szakadatlan helytállásba ki is fáradt, súlyos anyagi áldozatokat hozott, elérkezett az ideje, hogy a közdolgok mellett saját helyzetére és jövőjére is gondoljon. Istóczyt joggal bánthatta, hogy a párt tagjai nem az ő tanácsára hallgatnak és nem az ő javaslatait fogadják el, taktikai szempontból talán még sem kellett volna kilépnie az antiszemita pártkörből. Kilépése ugyanis megindította a szétesési folyamatot, a párt egységét többé soha sem lehetett helyreállítani. A párton belül természetesen kilépése után egészen felülkerekedett az Istóczyval szemben álló irányzat. A párt vezetését Szalay Károly vette át. Egyébként a képviselők közül senki sem követte egyelőre a kilépő Istóczyt éppen a pártegység megóvása érdekében.

Amint előre látható volt Istóczy kiválása még nem volt utolsó állomása az antiszemita párt válságának. Amikor Istóczy néhány héttel később közölte a válság megoldására vonatkozó javaslatát, hogy tudniillik alakuljon két különálló egy függetlenségi és egy közjogi alapon álló antiszemita párt és ennek utóbbinak megalakítására meg is tette a kezdeményező lépéseket, nyilvánvaló volt, hogy politikai barátai követni fogják és szintén kilépnek a pártból. Ezzel a szakadás véglegessé vált, mérhetetlen kárára az antiszemitizmus ügyének. A két kis pártcsoportnak nem lehetett többé politikai súlya és jelentősége. Csak jóval később, évek múlva látták be az antiszemita politikusok, hogy milyen nagy hibát követtek el a párt valóságos szétbomlasztása által, de akkor már késő volt, az újabb egységesítési kísérletek többé nem jártak sikerrel. A helyzet tehát most az volt, hogy létezett egy antiszemita párt Istóczy nélkül, viszont a magyarországi antiszemitizmus megindítója, legismertebb egyénisége, legnépszerűbb, legtehetségesebb egyénisége itt állott párt nélkül. Ezek az események, --- amelyeket természetesen a zsidó sajtó a maga módján kellőképpen kiaknázott --- nem válhattak az antiszemitizmus hasznára. A határozott közjogi program alapján álló két antiszemita párttól Istóczy azt remélte, hogy megfelelő vonzóerőt fognak gyakorolni azokra a politikusokra, akik antiszemiták ugyan, de a közjogi kérdésekben is határozott az álláspontjuk és ehhez messzemenően ragaszkodnak is. 1885. augusztusában Csuzy Pál, Komlossy Ferenc és Zimándy Ignác képviselők közreműködésével Istóczy meg is alakította az országgyűlési mérsékelt ellenzéki antiszemita pártot. Az új alakulás programja nagyjából azonos volt az antiszemita pártkoalíció programjával. Az új programpontok nyugdíjtörvényt és szolgálati pragmatikát követeltek a tisztviselőknek, a polgári magánjogi törvénykönyv eltörlését, a börzebíráskodás megszüntetését, az állampapírok megadóztatását, a börzeadó bevezetését, végül önálló magyar bank és vámterületet. Istóczy a maga álláspontjának helyességét és új pártjának politikai helyzetét és szerepét több hosszabb cikkben igyekezett részletesen megvilágítani. Ezekből kitűnik, hogy Istóczy a legélesebben helytelenítette azt, hogy az antiszemita párt a képviselőházban, mint a legszélsőbb baloldali ellenzéki függetlenségi párt szerepeljen, mert ennek következménye az volt véleménye szerint, hogy az intelligencia, ha titokban antiszemita érzelmű is volt, mégis elhúzódott a párttól. Már pedig a választásokon az intelligencia vezeti a népet, nélküle nem mehet semmire se a párt. A pártkoalíció csak ideiglenes keret volt az antiszemita erők egybefogására, szerepét már betöltötte, további fenntartása végzetes lehet az antiszemitizmus ügyére. Sajnos az események nem igazolták mindenben Istóczyt. Évtizedek múltán maga is megkísérelte újra életre kelteni az antiszemita pártkoalíciót, de fáradozásai akkor már nem vezettek eredményre. Verhovay Gyulát közben kúriai ítélet tisztázta az alaptalanul reá szórt rágalmak alól és így újra a politikai élet küzdőterére léphetett. Istóczy felhívására át is vette a függetlenségi antiszemita párt vezetését. Bekapcsolódása új lendületet adott az antiszemita mozgalomnak, de csak kis időre.

A párt régi tekintélyét többé nem lehetet helyreállítani. Képviselők parlamenti szereplésére is egyre ritkábban került sor. Istóczy közel egy esztendőig nem szólalt fel. Pedig beszédei úgy tartalmuknál, mint érdekességüknél és kétségtelen szónoki hatásukénál fogva mindég jelentős eseményei voltak a parlamenti életnek. Felszólalásait nemcsak barátai, de politikai ellenfelei is nagy érdeklődéssel hallgatták. A karzatok minden alkalommal zsúfolásig megteltek hallgatósággal. Mikszáth Kálmán a Tisztelt ház című karcolatsorozatában a következőket jegyzi fel a szónokló Istóczyról: ,,A légy röpülését is meg lehet hallani oly csönd van, ha Istóczy Győző áll fel. Nyugodtan beszél látszólag, de szaggatott mondatai elárulják a forrongó szenvedélyt. Halvány, szelíd arca sohase pirul ki, de a hangja megreszket némelykor a belső izgatottságtól. Széles szögletes homlokán végiggyöngyözik egy-egy verejtékcsepp, amit nem a szónoklati hév facsart ki, hanem a gyűlölet, (?) mely szürke szemeiben élénken lángol." Valóban Istóczy egyaránt tudott a szívre és az észre hatni. Beszédeiben egyaránt megtaláljuk a logikus érvelést, a hűvös megfontoltságot és a forrongó szenvedélyt, a metsző gúnyt. A legszorgalmasabb antiszemita szónokok Istóczyn kívül Andreánszky, Zimándy, Veress és Rácz Géza voltak.

Apróbb sikerek egyidőre visszaadták az antiszemitapárt vezetőinek az önbizalmát: így a képviselőház bizottsága elfogadta Istóczy Győző törvényjavaslatát a tőzsdeadó bevezetéséről, az időközi választások során Zalaegerszegen függetlenségi antiszemita programmal megválasztották Szemnecz Emil újságírót. Az 1887-ben esedékes választások közeledése újra közel hozta egymáshoz a két antiszemita pártot. 1886. október végén a két párt vezetői közös bizalmas tanácskozást tartottak, amelyen részletesen megvitatták az általános politikai helyzetet, az antiszemita párt kilátásait és az együttműködés módozatait. Az értekezleten Istóczy és Ónody vezetése alatt álló közös végrehajtó bizottságot választottak az ügyek vitelére. A két szövetkezet párt terjedelmes és azonos szövegű választási felhívást bocsátott ki, amelyben mindazoknak támogatását kérik, akik nem akarják, hogy Magyarország néhány év múlva Zsidóországgá legyen, amelyben gyermekeik és unokáik a zsidók béreseivé és szolgáivá legyenek, hanem azt akarják, hogy ez az ország a miénk, magyaroké maradjon. Az 1887-es választásokat megelőző hónapokban az antiszemita képviselők is bejárták az ország jó részét, hogy felkeltsék a figyelmet a párt munkássága iránt. Érdeklődés elég nagy volt, sok kerület kért jelöltet. Most aztán ugyanaz a baj jelentkezett, mint az előző választások idején, a párt nem tudott elegendő számú jelöltet állítani. Az értelmiség távol tartotta magát a párttól. Keserűen jegyezte meg emiatt egyik cikkben Istóczy: ,,Magyar intelligencia, magyar intelligencia hová jutottál. Megérdemelnéd, hogy ha magad nem is, gyermekeid az ősi birtokaidba beült zsidók csizmatisztogatóivá legyenek, anyagilag, erkölcsileg bankrottá téve. ---,,

Száz-százötven kerület helyett csak mintegy hatvan kerületben tudott jelöltet állítani a párt. A választások eredménye meglehetősen kiábrándító volt. Csak 11 kerületben kaptak többséget az antiszemita jelöltek. Kibuktak Verhovay, Andreánszky Gábor, Rácz Géza, Szemnecz Emil és még többen, a régiek közül csak Istóczy, Ónody és Vadnay Andor kerül be újra. Az egész országban mintegy harmincezer választó adta szavazatát antiszemita jelöltre. A maroknyi kis párt komoly parlamenti akcióra nem gondolhatott. Ilyesmihez túlságosan gyenge volt. A lassú felőrlődést nem lehetett többé elkerülni. Istóczy joggal tett komoly szemrehányásokat a hálátlan társadalomnak és komoly formában felvetette a kérdést nem volna-e helyes ha az antiszemita párt passzivitásba menne. A képviselők nagyon ritkán szerepelnek a parlamentben, Komlóssy, Vadnay Andor a legtöbbet. Az antiszemita párt elnevezést a program változatlan fenntartásával magyar néppártra változtatták.

Tisza Kálmán bukásával a magyar antiszemitizmus egyik legkonokabb és legelszántabb ellenfele távozott a hatalom éléről. Istóczy most mégegyszer megkísérelte a magyar antiszemita párt életre keltését. De csak annyit sikerül elérnie, hogy a vele azonos gondolkozású képviselők, közös szociálpolitikai, közgazdasági és agrárprogramban állapodtak meg, egyben közös választási irodát és intézőbizottságot létesítettek, anélkül azonban, hogy új pártot alakítottak volna. Az 1892-i választásokon az antiszemita párt nem vett részt külön, de mint pártonkívüli vagy más párthoz tartozó képviselő antiszemita programmal ezúttal is bekerült 8---10 a képviselőházba. (Istóczy, Hortoványi, Andreánszky, Ónody, Veress, stb.).

Az antiszemita párttal együtt évtizedekre eltűnt a magyar törvényhozásból a zsidókérdés is. Többé senki sem emelte fel tiltakozó szavát az idegen hódítók beözönlése és ország kisajátítói tevékenysége ellen. Istóczy nem vállalt többé mandátumot sem. A parlamenti küzdelmet céltalannak találta. Markáns, érdekes, komoly alakja eltűnt a törvényhozás terméből, hogy nyomában mind nagyobb és nagyobb számmal kerüljenek be a Chorinok, Jellinekek, Mandelek, Wahrmannok, Rosenbergek, Weiszfeldek stb. Képviselőségének utolsó éveiben inkább közgazdasági kérdések foglalkoztatták. Széles látóköre, alapos szaktudása, nagy felkészültsége egyaránt alkalmassá tették őt ilyen feladatra. Egész sor törvénytervezetet dolgozott ki különböző közgazdasági és agrárkérdés megoldására. Csaknem valamennyi javaslatát hatalmi okokból elutasították a kormányok, de azok szükséges és fontos voltát bizonyítja, hogy pár évvel később a kormány terjesztett be hasonló tartalmú javaslatokat. Elsőnek sürgette jóval Baross Gábor előtt a vasutak államosítását. A börzeadó bevezetéséért csaknem másfél évtizeden keresztül harcolt eredménytelenül. Részletes törvényjavaslatot terjesztett be ebben az ügyben. Sokat foglalkoztatta a földműves magyar nép gondja, baja. Rajtuk szeretett volna segíteni, amikor az uzsoratörvény bevezetését sürgette, valamint a regálé megváltását. Törvénytervezetet készített az ingó dolgok részletfizetés mellett való eladásának szabályozásáról is. De a legnagyobb munkát az otthonmentesítésről szóló terjedelmes törvényjavaslatnak és indokolásának elkészítése jelentette. Ez a javaslata is, --- amely a külföldi hasonló példák beható tanulmányozása után a hazai viszonyokat szem előtt tartva --- a kis és középbirtokos osztály védelmét óhajtotta szolgálni, fél évszázaddal ezelőtt be akarta vezetni a birtokvédettséget.

Gróf Bethlen András --- akkori földművelésügyi miniszter azonban nem tartotta időszerűnek a javaslatot noha hivatalos adatok szerint 1875---1889-ig csaknem 900.000 birtok cserélt gazdát, megígérte, hogy a kérdést tanulmányozni fogja. Istóczy közgazdasági programja éppoly világos és határozott volt mint a zsidókérdésben vallott véleménye. A paraszt és birtokos osztály megsegítését sürgette elsősorban, mert ezek az osztályok alkották a nemzet gerincét, de védelmébe vette az iparos és kereskedő osztályt is a zsidóság kíméletlen rohamával szemben. Mindig a legélesebben szembeszállt a liberális közgazdaság szabadverseny elméletével, mert tudta, hogy e tetszetős jelszó mögött csupán a zsidóság hatalmi törekvései húzódnak meg. A szabadverseny a gyakorlatban kizárólag az erősebbek, ezúttal a zsidóság érdekeit szolgálja, mert vele különleges üzleti beidegzettsége, különleges társadalmi és gazdasági erkölcse, át nem vehető üzleti módszerei miatt senki sem versenyezhet. Az ország közgazdasági állapotáról legutolsó parlamenti beszédében 1891. december 9-én rajzolt riasztó sötét képet. Vajon az ezredéves kiállítás fénye és ragyogása mögött nem az ország gazdasági életének súlyos válsága húzódik meg? A földbirtok már alig jövedelmez, az adóterhek és az adósság miatt. 1858-tól 1889-ig a földbirtokra betáblázott adósság százhúsz millió forintról négyszázharminckét millió forintra emelkedett. Kisiparos és kereskedő osztályunk lassan egészen elsorvadt. A börzeliberálizmus, amely uralta gazdasági életünket nem egyéb, mint a termelő néposztályok kizsákmányolása kevesek előnyére. A kormánynak és országos pártjainknak szociálpolitikai és közgazdasági programja a manchesteri liberalizmus, amelynek lényege, aki bírja marja. Ha az új millennium küszöbén biztosítani akarjuk a magyar társadalom és vele a magyar állam fennmaradását, úgy szakítanunk kell ezzel a politikával. A magyar nemzet nem hajlandó az első millennium végén végrendeletét megcsinálni s ezen végrendeletben általános örököséül tenni az Oroszországból, Galíciából beözönlő és az országot mindinkább elárasztó idegen káros elemeket, amelyek eddig még mindég mint egy nagy nemzeti katasztrófa előfutárjai jutottak felszínre és kerültek felül az országban. Mindenekelőtt tervszerű és nagyvonalú agrárpolitikára van szükségünk, nehogy a magyar népet megfoszthassák a magyar földtől. Be kell vezetni az Észak-Amerikában oly nagyszerűen bevált otthonmentesítést. A földműves munkásokat csak úgy óvhatjuk meg a szociáldemokrata izgatástól, ha nagyszabású telepítésbe kezdünk a latifundiumok felvásárlásával. Le kell nyesni a közvetítő kereskedelem túlzásait, közelebb kell hozni egymáshoz a termelőt és a fogyasztót. Ha ebben az irányban a legrövidebb időn belül semmi se történik, úgy nem kell újabb ezer év elég lesz 50---100 év arra hogy a magyar nép a magyar földtől elválasztva legyen s idegen legyen saját hazájában.

* * *

Az antiszemita párt néhány küzdelmes nehéz esztendő után tehát eltűnt a magyar közéletből. Ideje még nem érkezett el, a magyar társadalom még nem tudta felfogni és megérteni ennek a mozgalomnak nagy horderejét és a nemzeti érdekek szempontjából való nagy jelentőségét. Ha ez a párt és annak vezetője Istóczy Győző nem is adhattak számot fényes parlamenti sikerekről és győzelmekről, mégis komoly és nagy hivatást töltöttek be, mert évekre-évtizedekre feltartóztatták vagy legalábbis meglassították a zsidó térhódítás ütemét. Képviselőinek száma, parlamenti ereje korántsem fejezte ki híven azt a népszerűséget és azt a bizalmat és ragaszkodást, amelynek a mozgalom és vezetői éppen a színmagyar nép körében örvendtek. A legtöbb antiszemita képviselőt a Tiszántúl, a Duna-Tisza köze és a Dél-Dunántúl öntudatos igaz magyarsága küldte be a képviselőházba. A nemzetiségi vidékekről csak egy-egy antiszemita került be a házba. Csupán két olyan országrész volt, ahol nem eresztett gyökeret az antiszemita eszme, Északkelet Magyarország, ahol már oly sok zsidó volt, hogy már az antiszemitizmus se segíthetett és Erdély, ahol viszont a múlt század nyolcvanas éveiben csak elenyésző kis számban találunk zsidókat, tehát a zsidókérdés nem bírt jelentőséggel.

Istóczy Győző és pártja kétségkívül becsületesen teljesítették kötelességüket. Szerencsétlen belpolitikai viszonyaink már eleve meddőségre ítélték ezt a magyarság létérdekeit világosan felismerő és azért tiszta és becsületes lelkesedéssel harcoló mozgalmat. Hasonló sors érte azonban előbb a német, majd a francia antiszemita pártot is. Az európai közvélemény ekkor még más gondolatvilágban élt, semhogy valóban meg tudta volna érteni ezeket a törekvéseket. Istóczy komoly, puritán és fanatikus egyéniségét megismerte, megszerette az egész ország. Elismerték nagy tudását és felkészültségét még ellenfelei is. Sokszor lett volna alkalma talán magas közéleti pozícióba jutni, ha megtagadja saját magát, múltját, eszméit és igazságait. Erre azonban sohase volt kapható. Elvei mellett híven kitartott, inkább vállalta a háttérbe szorulást, a gondokat és fáradalmakat, de nem hátrált, nem alkudott.

Kimaradva a parlamentből több időt szentelt ügyvédi irodájának, valamint a korábban megindított Jogi és Közigazgatási Útmutató című havi szaklapjának, a 12 röpirat további megjelenését 1892-ben, tizenkét évi fennállás után beszüntette. Később nagy buzgalommal fogott hozzá különböző zsidótárgyú idegen munkák magyarra fordításához. Nagy lelkiismeretességgel végezte ezt a munkát, amelyet nagyszerű nyelvtudása és nyelvkészsége tett könnyűvé számára. Lefordította Flavius és Tacitus zsidókról szóló írásait.

Politikai tárgyú írásai, cikkei közvetlen hangúak, meggyőzőek, írásaiban is szívesen vitatkozik, máskor rábeszél, magyaráz. Kerüli a dagályos írásmódot, itt is mint beszédeiben nyílt és egyenes. A sorok között sokszor felcsillan a humor, a derű és szívesen fűszerezi írásait közmondásokkal, népies hasonlatokkal és szólásokkal.

Felszólalásait mindig alapos előkészülés előzi meg. Beszédeit legtöbbször írásban előre elkészíti. Érvelése biztos és határozott, okfejtése meggyőző és világos, igyekszik nyugodt, higgadt és tárgyilagos maradni. Nem engedi magát kizökkenteni beszédei előre átgondolt eszmemenetéből. Ha vitába keveredik, mindég élesen visszavág. A felesleges szószaporítást, az üres pátoszt mindig kerülte.

Mint politikus egészen e hivatásának élt, a magyarság minden gondját-baját mélyen átérezte. Világosan látta a bajokból kivezető utat. Messze előre néző, jövőbe látó elme volt. Nemcsak a ma és a holnap, hanem az örök magyar sors érdekelte. Tudott reálisan gondolkozni, ítélni és cselekedni. Sohase volt elfogult, tudta becsülni más meggyőződését, ha az tiszta és őszinte volt. Nem helyeselte a függetlenségi radikalizmust, mert úgy vélte, hogy a közép-dunai térségeken csak Ausztriával együtt boldogulhatunk, de szükségesnek tartotta a magyar szuverenitás teljesebbé tételét. Ha az ember átlapozza törvénytervezeteit, elámulva látja mennyi tudás, ismeret, mennyi lelkiismeretes munka van bennük felhalmozva. Egyetlen egyet se fogadtak el közülük, hogy --- mint említettük --- évekkel, évtizedekkel később mások által jól-rosszul megszerkesztve mégis csak bekerüljenek a magyar törvénytárba. Mindent összevéve sok politikai képességgel, államférfiúi tehetséggel, alkotóerővel és valóságérzékkel megáldott, de mindég magasabb eszményekért és eszmények között élő egyéniség volt, aki talán sok keserűségtől és megpróbáltatástól óvhatta volna meg nemzetét, ha a sors nem bánik vele mostohán.

 
 
0 komment , kategória:  Istóczy Győző élete és..7.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 220
  • e Hét: 1826
  • e Hónap: 20230
  • e Év: 340262
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.