Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Istóczy Győző élete és..8.rész
  2011-03-15 22:39:31, kedd
 
 
Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei VIII. rész -- Vége.

Az utolsó évtizedek

Életének utolsó tíz-tizenöt esztendejét csendes visszavonultságban töltötte. Aggodalommal és keserűséggel látta a nemzeti hanyatlás, a társadalmi bomlás egyre szaporodó jeleit. Visszanézett a múltba, számadást csinált politikai küzdelmeiről, igyeke zett leszűrni a múlt tanulságait, mérlegelte mi volt helyes, mi volt hibás, mit kellett, vagy mit lehetett volna másként csinálni. Sohasem adta fel a reményt, hogy sikerül életre kelteni a politikai antiszemitizmust Magyarországon. Rendbeszedte emlékeit, kiadta feljegyzéseit. 1904-ben jelentek meg vaskos kötetben Országgyűlési beszédei, indítványai és törvényjavaslatai. Ebből az alkalomból az akkori egyetlen antiszemita napilap a Magyar Állam 1904. augusztus 24. számában vezércikkben méltatja Istóczy munkásságát. Többek között ezeket írja: ,,Istóczy Győzőnek örök érdeme marad, hogy elsőnek irányította a politikai világ figyelmét a zsidóság rohamos térfoglalására. Célja az volt, hogy a keresztény társadalom erkölcsi erejével kényszerítse a zsidóságot a külön faji, politikai és világnézet feladására. Az antiszemita pártot Tisza Kálmán zúzta össze a főurak, a főpapok és a gentry segítségével. Miként fizettek ezért a zsidók a főrendeknek, láttuk a polgári házasságai kapcsolatos főrendköpködéssel; miként fizettek a középosztálynak azt is látjuk. A gentrytől elveszik a földet, az értelmiségtől elveszik az értelmi pályákat s a tisztviselőktől el fogják venni a hivatalt. A vasút és az igazságszolgáltatás elzsidósodása után a többi pályákra kerül a sor hiszen az egyetemeken, a szakiskolákon, a középiskolákon már a zsidók nemcsak az ország lakosaihoz mérten vannak túlnyomó számban, de már az általános többséget is sok helyütt meghaladták. Istóczy Győzőnek szobrot emelhet a háládatlan haza, mert ő látta a veszedelmet s ha szavára hallgatnak, a keresztény társadalom önvédelmének már eredményei lehetnének. Ma csak tanulságai vannak és ezek azt jelentik, hogy Istóczynak igaza volt. Igaza volt és igaza van ma is... Harminchárom éve szólalt fel először Istóczy Győző, ha akkor öntudatára ébred a társadalom a veszedelemnek, a keresztény önvédelemnek, ma már eredményei volnának. Ha nincsenek Istóczy Győző nem oka annak, mint Cassandra sem volt oka Trója elestének... A politikai antiszemitizmust megölték. Istóczy Máriusként kesereghetne a romok felett, ha nem bízna az igazság erejében és az igazság eljövetelében... Politikai beszédei volt pártjának munkásságát idézik elénk, láthatjuk, hogy a párt eszméi ma is élnek és egyre erősbödnek a lelkekben. Az antiszemita párt neve talán meghalt, de eszméi élnek és a társadalmi rend védelmezőiben mindörökké élni fognak. Kevesen mondhatják el, hogy örökéletű eszméket hoztak az emberiségnek. Istóczy Győző hozott egy eszmét, a keresztény világnézet védelmi eszméjét és ez az eszme az ő nevének megszerezte a halhatatlanságot." --- Az bizonyos, hogy Istóczy mindvégig reménykedett a nemzet öntudatra ébredésében, szentül meg volt győződve, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a nagy fordulat.

1906-ban A magyar antiszemita párt megsemmisítése és ennek következményei című kis munkájában röviden beszámol politikai küzdelmeiről. Szemrehányásokkal illeti Tisza Kálmánt, egyesegyedül őt téve felelőssé az antiszemita párt megsemmisítéséért. A megalázó zsidó túlsúllyal szemben ma is egyetlen módja a védekezésnek az antiszemita párt feltámasztása. Antiszemita képviselőkre nekünk sokkal inkább szükségünk van mint Ausztriának vagy Franciaországnak, ahol Lueger és Drumont vívják harcaikat a zsidósággal. Az antiszemitizmus tulajdonképpen azt akarja, amit a cionizmus. De vajon ki támassza életre az antiszemita pártot kérdi Istóczy és a következőképp felel: Én, ahogy a dolgok ma még állanak a szerzett tapasztalatok után alig és pedig már csak azért se, mert még ma is nyögöm a hét követválasztás költségeit, amely hét követválasztáson 25 éven át keresztül kellett mennem. Mecénásokat pedig eddig nem találtam, akik legalább egy sajtóalapra reszkíroztak volna valamit. Pedig pártlap nélkül ma Tegyünk valamit, mert a mi generációnk még csak meg lesz valahogy, de milyen sors vár gyermekeinkre és unokáinkra, ha a dolgok tovább is így folynak, az más kérdés.

Az utolsó években szaklapjának és írásainak propagálása és terjesztése idejének nagyrészét lefoglalta. De továbbra is sokat olvas, tanul és dolgozik, mindvégig éber figyelemmel kíséri az eseményeket. Tisztviselőtelepi otthonában családja körében, néhány meghitt baráttól körülvéve, csendes, szorgos munkában tölti életének utolsó éveit. 1911-ben megjelent utolsó írásában, Emlékiratfélék és egyebek-ben mégegyszer visszapillant a múltba, majd maró gúnnyal jellemzi a zsidó félvérek elszaporodása és elhatalmasodása által bekövetkezett magyarországi állapotokat. Elmondja még, hogy az 1909-es választások előtt újból kísérletet tett az antiszemita párt feltámasztására, de eredménytelenül. Könyve utolsó részében arra kéri politikai híveit és barátait, hogy egyrészt iratainak terjesztésében, másrészt egy antiszemita napilap megalapítására irányuló fáradozásaiban legyenek segítségére. Utolsó írását ezekkel a szavakkal fejezte be:

,,Egyéb ambícióm --- mint az, hogy irodalmi műveimnek, főleg pedig jelenlegi munkámnak nagymérvű elterjedésével s esetleg egy általam megindítható napilapnak az útján, eszméimnek minél kiterjedtebb propagandát csináljak, --- ezen az utón-módon leleplezve mindenki előtt az országban azt a merényletet, amely az én elhatalmasodott ellenfeleim és szövetségeseik részéről a nemzetnek a vagyoni existenciája s társadalma s ezzel maga a nemzet léte ellen is terveztetik és amely merényletnek a végrehajtása teljes erővel folyamatban is van --- s hogy ezzel felrázzam a nemzetet abból a letargiából, amelybe a pártom megsemmisítése folytán esett, hogy ilykép az őt most már iminenter fenyegető nagy veszedelemnek a tudatára ébredjen s így védekezhessék ellene --- s hogy mindezzel egyúttal elérjem azt is, hogy végre valahára magamnak (nem nyugalmas, mert én a nyugalmat nem keresem, hanem) az eddiginél kevésbé hányatott hozzámvaló életem legyen, amire azt hiszem eléggé rászolgáltam --- mondom egyéb ambícióm az adott viszonyok között --- ezidőszerint --- nincsen."

Ez a kis tanulmány rövid időre megint Istóczyra terelte a figyelmet. Az egyetemi ifjúság öntudatosan nemzeti érzelmű tagjai emlékiratban fejezték ki iránta való tiszteletüket és ragaszkodásukat. De Európa felett ekkor már beborulóban volt az égbolt. Vihar előtti nyomasztó szélcsend nehezedett a népekre. A figyelmet lekötötték az idők méhében vajúdó nagy események egyre sokasodó előjelei. Azután megjött a világháború egész Európán végigszáguldó véres, tüzes forgószele. Istóczy Győzőnek még ezt is meg kellett érnie. De ekkor már nagyon fáradt volt. --- Imre fiának tragikus elhunyta óta különben sem nyerte vissza többé régi életkedvét. --- Aggodalommal látta, hogy milyen roppant nagy küzdelmet kell megvívnia nemzetének a külső ellenségekkel, holott ugyanakkor idebenn az ország belsejében is idegen és ellenséges erők dolgoznak a magyarság ellen. Nyugtalanul nézett a belső és külső ellenségekkel vívott küzdelmünk végső kimenetele elé. Gyötrődései aláásták szervezete ellenállóerejét és 1915. január 7-én csendben elköltözött az élők sorából. Egyik leánya és hűséges, házvezetőnője tartózkodott mellette. Halála előtt pár nappal még maga nézett utána jogi szaklapja utolsó száma pontos szétküldésének.

Istóczy Győzővel egy sokat csalódott, de mindég bizakodó, harcos, kemény férfiúval lett szegényebb a magyar közélet. Mindenét, egész életét, vagyonát, örökségét, tudását, idejét annak az ügynek áldozta, amelynek szolgálatába szegődött. Nemcsak nálunk, de egész Európában elsőnek ismerte fel a zsidóság egyenjogúsításával előállott veszedelmet teljes nagyságában. És e felismerés után tekintet nélkül a következményekre és az áldozatokra, minden erejével felvette a harcot a végsőkig a zsidó veszedelem ellen. Új eszméket, új igazságokat aligha hirdettek nehezebb, mostohább körülmények között, mint Istóczy a zsidósággal szembeni nemzeti önvédelmet. Az egész sajtó, az általa megtévesztett közvélemény, a hivatalos kormányhatalom, a politikai befolyásukat féltő pártok és pártvezérek, a kor uralkodó eszméi, a zsidó nagykapitalizmus, a nagy befolyású szabadkőműves páholyok, minden-minden idegenül és ellenségesen állott szemben vele. Mellette nem volt más csak a magyar társadalom nagyobb fele, de szervezettség nélkül, hatalom és befolyás nélkül. Mint minden első eszmehirdetőnek, úttörőnek neki is el kellett buknia. A zsidóság az ő idejében már hatalma tetőpontja felé közeledett, így tehát sorsszerűen alul kellett maradnia. De a magyar nemzeti önvédelem igazságainak mégis csak ő volt első meghirdetője, a magyar fajvédelmi törekvéseknek ő volt az első szárnybontogatója; ezek az érdemei örök dicsőséget szereznek nevének.

Eszméi győzedelmét nem érhette meg. De legalább nem érhette meg azt sem, hogy halála után öt évvel a győzedelmeskedő ellenforradalom és az uralomra jutó keresztény nemzeti irányzat háládatlanul megfeledkezik róla. Csak egy-két újságcikkben --- többnyire zsidó liberális lapokban --- történt említés róla, persze csaknem minden esetben célzatos, hazug és hamis beállításban, a nyomorgó, tönkrement antiszemita vezérről írtak, mintegy intő például az utókornak, hogy íme ez az antiszemiták sorsa. Igaz ugyan, hogy vagyona jó részét felemésztették politikai küzdelmei, az is igaz, hogy sohase becsülte a pénzt, a vagyont önmagáért, de becsületes munkával élete végéig biztosította a maga és családja számára a polgári jólétet és életszínvonalat. A kiábrándító és elszomorító valóság az, hogy sem a hivatalos, sem a nemhivatalos keresztény nemzeti közélet nem érzett semmiféle kötelezettséget Istóczy Győző emlékével szemben. Itt mindenki saját nagyságával volt eltelve, senkinek sem jutott tehát eszébe az első eszmehirdető emlékezetének felelevenítése. Sírjánál nem rendeztek emlékünnepélyeket, nem hirdeti egy árva utca név sem emlékét és nemcsak szobrot nem kapott, de egykori tisztviselőtelepi lakóházának falában még mindig nincs egy szerény, egyszerű emléktábla sem.

De a hála és a kegyelet hiánya bizonyára nem fáj Istóczy Győzőnek. Nyugodtan pihenhet sírjában, mert a kiegyezés utáni idők közéleti szereplői között kevesen voltak, akik több önzetlenséggel, mélyebb lelkiismeretességgel teljesítették kötelességüket nemzetükkel szemben. Nyugodtan pihenhet azért is, mert ha sírja körül nincs is hivatalos dísz és pompa, körülveszi azt övéinek szeretete és a névtelen magyarok százezreinek, a magyar társadalom nemesebben érző, jobbik részének soha el nem múló mélységes hálája és kegyelete.

Istóczy Győző munkái

Jövőnk, politikai hetilap, 1878.

,,12 röpirat" antiszemita havi folyóirat. I.---XII. évfolyam, 1880.---1892.

Jogi és Közigazgatási Útmutató, I.---XXII. évfolyam, 1893.--- 1915.

Flavius József: A zsidók ősrégi voltáról szóló vitairata, Magyar-latin szöveg, 1903.

Tacitus: A zsidókról. Latin-magyar szöveg, 1903.

Flavius József: A zsidó háborúról. Magyar szöveg, 1904.

Országgyűlési beszédei, indítványai és javaslatai 1872.---1896. 1904.

A magyar antiszemita párt megsemmisítése és ennek következményei. 1906.

A magyar nemzetet megillető hely az európai népcsaládban. Történelmi, népismei és nyelvészeti tanulmány. Egyúttal válaszul a magyar nemzet ellen bel- és külföldön intézett támadásokra. 1908.

Emlékiratfélék és egyebek. 1911.

Du Mesnil-Marigny: A zsidókról, fordította: Istóczy Győző. 1875. ---

Istóczy Győzővel foglalkozó cikkek és könyvek

Bary József: A tiszaeszlári bűnper.

Bosnyák Zoltán: Magyarország elzsidósodása.

Mikszáth Kálmán: A Tisztelt Ház.

Szatmári Móric: 20 esztendő parlamenti viharai.

Cikkek:

Magyar Állam: A magyar antiszemitizmus. 1904. aug. 24.

Ébredő Magyarország: Istóczy. 1920. I.---II.---III. szám.

Nemzeti Élet: Három magyar óriás. (Istóczy, Bartha, Egán.) L. I. 1935. aug. 11.

Egyedül Vagyunk: Az úttörő. Bosnyák Zoltán. 1939. január.

Magyar Újság: Istóczy Győző és a magyar sorsproblémák. Sz. K. 1939. október 29.

Összetartás: Ismeretlen részletek Istóczy Győző életéből és munkájából. Mattyasovszky L. Kornél. 1938. június 26.

Magyarság: Istóczy Győző a gazdaságpolitikus. Írta: Mátyás Sándor. 1939. december 28.

Magyarság: Istóczy Győző. (Halálának 25. évfordulójára.) Mattyasovszky L. Kornél, 1940. január 31.

FÜGGELÉK

A drezdai első nemzetközi antiszemita kongresszus manifesztuma

A zsidóság által veszélyeztetett keresztény államok kormányaihoz és népeihez!

Valamint az elmúlt évszázadok folyama alatt az európai keresztény népek kultúráját, czivilizációját, jólétét és jövőjét felváltva az arabok, a tatárok és a törökök fenyegették, amely idegen fajú és vallású népek támadásait s rohamait az európai keresztény népek fegyverei annak idején diadalmasan visszaverték: úgy napjainkban az európai keresztény népek kultúráját, czivilizációját, jólétét s jövőjét egy, ama támadó népelemeknél nem kevésbé veszélyes, sőt, tekintve eszközeit és czéljait, azoknál tán még veszélyesebb idegen népfaj fenyegeti. S ez az idegen népfaj a zsidó népfaj.

Az európai keresztény népek helyes ösztöne a legújabb időkig féken tartotta ezen esküdt, természetes, öröklött ellenséget, amelynek ellenében törvényhozási megszorító, de félrendszabályoknak bizonyult intézkedések voltak az európai népek védfegyverei.

Ez az állapot azonban a jelen század elejétől kezdve az egyes európai államokban, fokozatosan, gyökeresen megváltozott.

A franczia forradalomnak diadalra jutott eszméi: a szabadság, egyenlőség és testvériség a zsidó népfaj előtt is ledöntötték ama korlátokat, amely korlátok a keresztény népek védelmére voltak felállítva.

A szabadság elve alkalmaztatott arra a népfajra is, amelynek mindenütt első és legfőbb törekvése a többi népeket a raffinéria minden nemével morális és vagyoni rabigába verni; mert vallási és nemzeti hagyományai szerint mind e népek csak arra vannak teremtve, hogy ő neki szolgáljanak.

Az egyenlőség elve alkalmaztatott arra a népfajra is, amely nem akar egyenlő lenni velünk, magát mintegy Istentől privilegizált népnek, a többi embereket pedig alsóbb lényeknek, tisztátalan állatoknak tartja.

A testvériség elve alkalmaztatott arra a népfajra is, amely bennünket nem-zsidókat felebarátainak, embertársainak nem ismer el, s a melynek Talmudja értelmében a nem-zsidók kiirtani való ellenségek, a kiket csalni, lopni, kizsarolni, a bukás örvényébe taszítani, ellenük hamisan esküdni, őket megbecsteleníteni, sőt meggyilkolni is, Istenük előtt kedves cselekedet.

Nem csuda tehát, ha a modern liberalizmus, amely mindinkább azonosítá magát az előretörő zsidóság érdekeivel, a zsidókra alkalmazva, ál-liberálizmussá változott, s a zsidók kezében kényelmes eszközzé vált, világuralmi terveik megvalósítására s az európai keresztény népeknek béklyóba verésére.

A zsidók korlátlan uraivá lettek a pénzpiacznak: uralják a börzéket, ahol tetszés szerint szabják meg a pénz és pénzértékek, a nyers termények s ipari czikkek árait, s ezzel a tőkepénzes erszénye, a földműves és iparos verejtékének gyümölcse fölött ők rendelkeznek. Uralják a bankot s általában a pénzintézeteket, s ezzel ők a fiktív értékek teremtői; a hitelnek és a pénzforgalomnak urai, ezek csatornáit kényük-kedvük szerint nyitva meg saját fajbeliek előtt, és zárva el a nekük nem tetsző nem-zsidók előtt.

A pénzpiacz e monopolizálásának következménye az, hogy a földműves, a nagybirtokos, a gyáros, a kézműves, a kereskedő stb. a zsidóktól vagyoni függésbe jutott, s eképp existentiájuk a zsidók kényétől-kedvétől lévén feltételezve, azok alázatos szolgáivá, uszályhordozóivá kellett, hogy legyenek. Ehhez járul még az, hogy a zsidók a bankoknál, vasutaknál, biztosító társulatoknál stb., a nyilvános pályán működő befolyásos férfiakat dúsan jövedelmező állásokban alkalmazva, ezen ekképp kitartottak, mintegy zsidó hűbéresek, a zsidó hatalomnak a törvényhozás termében és a kormánykörökben legkészségesebb és leghatalmasabb támaszai.

Ezen közgazdasági és financziális rendszer pyramisának csúcsát a Rotschild-,,dynasztia" képezi, amely a folyton hitelre szoruló államok bankárjává lett, s akinek beleegyezése nélkül ma már háború is alig viselhető, s ha viseltetik, ez csak újabb kedvező alkalom milliárdjait újabbi milliárdokkal szaporítani, s ekképp az európai népek tőkéit --- e népek nemzeti szerencsétlenségeit is kiaknázva, --- a ,,dynasztia" s a zsidó népfaj kezében mindinkább koncentrálni.

A népek velőjén rágódó s a zsidó pénzhatalmasságok által folyton növelt roppant államadóssági tervek mellett, az egyes eladósodott államok kormányai puszta zsidó agenturákká, zsidó pénzbehajtó közegekké süllyedtek le. Ismét e kormányok abszolút tétlensége a zsidó kérdéssel szemben, sőt saját népeik iránti ellenséges magatartásuk a zsidóság érdekében.

A zsidóságnak sikerült az időszaki sajtónak legnagyobb részét részint közvetlenül kezébe ragadni, részint maga részére akként befolyásolni, hogy a legújabb időkig Közép-Európában alig létezett lap, a mely a zsidósággal szemben az igazságot kimondani merészelte volna.

Ekképp a zsidók a közvélemény korlátlan uraivá, gyártóivá vetették fel magukat. Minden ellenük emelkedő bármily alapos panasz elnyomatik, minden a zsidó uralmat csak a legtávolabbról is veszélyeztetni látszó cikk félretétetik. Ők osztogatják a dicséretet és kárhoztatást elevenek és holtak, fejedelmek, államférfiak, hivatalnokok, tudósok, művészek stb., sőt még az egyesek magánélete felett is. A nyilvános pályán működő férfiak előmenetele, érvényesülhetése a zsidó sajtó jóindulatától Iőn feltételezve, következésképp, aki bármely nyilvános pályán célt érni akar, a zsidó sajtó kegyeit, s így a zsidók kegyeit is hajhásznia kell.

Ezen állapotnak következése az az intellektuális rabszolgaság, s a zsidósággal szemben uralkodó morális gyávaság, amely korunknak egyik legjellemzőbb vonása. Előretörő fiatal erők, jövőjüket, maguknak nevet szerzett élemedett férfiak múltjukat és haláluk utáni hírnevüket féltik s hogy mindezt a zsidó sajtó segélyével biztosítsák maguknak, a zsidó hatalom uszályhordozóivá, nemzetük és fajuk s így saját véreik árulóivá lesznek.

A zsidók sok államban a szabadkőműves intézményt meghamisították, lényegéből kivetkőztették s azt a zsidó hatalom egyik legveszélyesebb, legsikeresebb eszközévé aljasították.

Legfőképp a sajtó útján ássa alá mindinkább a zsidóság a keresztény vallást, amely pedig az európai árja népek specifikus faji vallása Iőn, amelynek bűvköréből egyetlen európai árja nép se vonhatja ki magát anélkül, hogy a morális bukásnak és így a megsemmisülésnek ne tenné ki magát. Ott van tanúbizonyságul 18 évszázad történelme, amely egész idő alatt az európai árja népek körében egyetlen új vallás se tudott még csak keletkezni se, amelynek alapját ne Krisztus evangéliuma képezte volna. A zsidó nép ősi nomád természetét lényegében máig is megtartva, előtte a haza fogalma ismeretlen. Mint kozmopolitának elve: Ubi bene ibi patria. A zsidó tehát nem lehet hazafi, aki szeretettel, odaadással, önfeláldozással csüngjön azon a földön, amelyen született s aki e földet arca verejtékével munkálja. Ha a zsidó itt-ott mezei gazdaságot űz is, az nem egyéb rablógazdálkodásnál, amely az erdőket kipusztítja, a földet termőerejéből kimeríti, s így mindinkább terméketlenné teszi. De nem is munkálja a földet, mert az ekeszarvát, a kapát, a kaszát nem veszi kezébe: sőt azt még munkáltatni se igen szereti, mert ő a földbirtokát inkább csak hypothékánák, a földművest csak az uzsora által kizsákmányolandó rabszolgának tekinti, akinek nehéz munkájának gyümölcse az övé.

A törvényhozások felszabadították a földet, önmagának urává tették a földművest, eltörölve az úrbért, s ma néhány évtized elmúltával oda jutottunk, hogy a népet az új zsidó úrbér alól kell felszabadítanunk, amely új zsidó úrbér gonoszabb a réginél, mert a földműves feltétlen lekötelezettje a zsidó kocsmárosnak és uzsorásnak, aki őt házából és telkéből a kinyert árverési jog alapján minden órán elűzheti, őt és családját földönfutóvá teheti.

Az Amerikába való mindinkább tömegesebbé váló kivándorlásnak itt rejlik egyik főoka, a föld a zsidó uzsora és a zsidó zaklatások által megfosztván szorgalmas őslakóitól, akiknek helyét azután improduktív sacherozó zsidók foglalják el.

A Talmud a nemzsidók ellenében minden igazságtalanság és bűntett elkövetését megengedvén, a zsidóknak ezek részéről a jogrend s ezzel a társadalmi rend is felforgatással van fenyegetve. A kriminális statisztika bizonyítja, hogy a zsidók a nem-zsidóknál aránytalanul nagyobb százalékkal szerepelnek az elitéltek és még inkább a vádlottak rubrikájában, amely utóbbiak nagy részének a zsidók szoros összetartása folytán sikerül az elitélést kikerülni, részint hamis, legtöbbnyire zsidó tanúk segélyével, részint pedig az eljáró közegek megvesztegetésével. Egész jól szervezett vesztegető bandák működnek, amelyek ezenkívül az eladósodott hivatalnokokkal és bírákkal szabadon rendelkeznek s amelynek hálóinak szálai több államban a legfelsőbb kormányi és bírósági körökig terjednek.

Ez oknál fogva nemzsidó zsidó ellenében gyakran legvilágosabb jogát se képes érvényesíteni, sőt ellenkezőleg annak van kitéve, hogy az illető megvesztegetett hivatalnokok részéről szövetségben a zsidókkal, gyakran egész életére üldöztetésnek céltáblája lesz. A zsidó taktikák egyik legjellemzőbbje az és bámulatos sikereiket az magyarázza meg leginkább, hogy azon nem-zsidókat, akiket egyszer maguknak áldozatul kiszemeltek --- esetleges retorziótól tartva --- körmeik közül többé soha ki nem eresztik mindaddig, míg ezek vagy meg nem adják magukat nekik, vagy vagyonilag és moraliter meg nem semmisültek. Az Alliance Israelite Universelle jelszava szerint is minden izraelita felelős lévén egymásért, minden egyes zsidónak magánügyét nem zsidóval szemben az összes zsidóság saját ügyének tekinti s így in ultima analysi a jogát érvényesíteni akaró nemzsidó az egész zsidósággal látja magát szemben.

Ily állapot mellett nemzsidók részére a zsidókkal szemben a törvény és alkotmány által biztosított jogegyenlőség a gyakorlatban nem létezik. A zsidó népfaj mai hatalma sokkal szilárdabb alapokon nyugszik, e parazita nép már sokkal mélyebben beette magát társadalmi és állami életünk testébe, semhogy már ezen első kongresszus azzal kecsegtethetné magát, hogy esetleges részletezett propozíciók már ma keresztül vihetők lennének. Mindazonáltal a végcél fölött, amelyet az európai népeknek maguk elé kitűzniük kell, ma már tisztába kell jönnünk s azért miután önáltatás lenne azt hinni, hogy a zsidó népfaj, más, főleg pedig keresztény népekbe beolvasztható s azokkal asszimilálható lenne --- hisz 3000 év óta soha és sehol se történt ez --- a kongresszus kijelenti, hogy a zsidókérdés csakis és egyedül oly módon oldható meg végleg és teljesen kielégíthetőleg, amint megoldatott annak idején az illető megtámadott európai államok által az arab, a tatár és a török kérdés.

Európa a keresztény népéké s azért az ellenséges és uralkodni vágyó nem keresztény népelemek hatalmi törekvéseinek kísérleti teréül nem szolgálhat.

Hogy ha a zsidó népfaj ellenében bármily megszigorító törvényes intézkedések nem vezetnek célhoz, eléggé tanúsítja az elmúlt századok történelme: --- s aztán e megszorító intézkedéseket a semmiféle törvények által sikerrel nem korlátozható zsidóság pár évtized múlva újra elhárítaná.

A zsidó emancipáció pedig, amelytől Európa évtizedekkel azelőtt a zsidóságnak az európai népekbe való beolvadását várta, tökéletes kudarcot vallott s csak arra szolgált, miként minden gondolkozó főt meggyőzzön arról, hogy az európai népeknek a köztük élő zsidósággal Modus vivendit helyreállítaniuk abszolút lehetetlenség.

És ha e szózatunk nem fog kiáltó szó maradni a pusztában, hanem az európai keresztény társadalom az őt fenyegető veszély tudatára ébredve haladéktalanul megragadja a jogosult önvédelem törvényes eszközeit, úgy a XIX. század homlokáról rövid idő alatt le lesz törölve az a szégyenfolt, hogy 7---8 millió főnyi kultúrellenes népfaj, a semitikus zsidófaj szellemileg, moraliter és pénzügyileg zsarnokoskodjék negyedfélszáz millió főnyi (idők folyamán a kereszténység útján arjanizált) emberfajon, azon az emberfajon, amely szellemi és fizikai fölényénél fogva hivatva van saját magvát tökélyre vitt civilizációjával együtt, diadalmas fegyvereivel és a béke munkáival öt világrészben elterjeszteni.

És most fel munkára keresztény testvérek!

Kelt Drezdában a nemzsidó társadalom érdekeinek megóvására 1882. évi szeptember 11. és 12.-én tartott első nemzetközi kongresszusból.

A kongresszus megbízásából
az elnökség.


 
 
0 komment , kategória:  Istóczy Győző élete és..8.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 347
  • e Hét: 1900
  • e Hónap: 13443
  • e Év: 378933
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.