Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Árvai Attila
  2016-03-04 19:30:30, péntek
 
 










ÁRVAI ATTILA


Árvai Attila (Miskolc 1968. szeptember 9 - ) Parapszichológus, tanatológus, író, költő

Link








ADJ BÉKÉT...


Adj békét Jó Uram, sötét harag tombol
Ott szeretnék élni, hol a mosoly honol
Számtalan éhező, fázó ember szenved
Magamhoz ölelnék sok didergő lelket

Adj békét Teremtő, nagy a szükség mára
Mutass sekély jelet, hitünk megtalálna
Elfajzott a sorsunk, fertőzött fenevad
Bizodalmunk fénye minket lassan elhagy...

Adj békét Megváltó, vár reá a lelkünk
Lábnyomod követjük, mikor merre menjünk
Szomjazzuk szavaid, csak már meghallanánk
Szüntelen fürkésszük békéd hívóhangját...

Adj békét Szentanyánk, öled mélyén ringva
Megpihenünk csendjén, mint folyószéli fűzfa
Zene repít minket, szűz szívedből árad
Bűvkörében fürdik, élteti a tájat...

Adj nyugalmat Uram az emberek fiának!
Számmal ki ne mondjam, mind hiába várnak!
Hogy tiszta áldásodért szívemből kiáltsak!...
Hozz békét könyörgöm!!...e békétlen világnak....







ADJ EGY MOSOLYT...


Most, hogy nehéz volt kissé a múlt hetem
Kérek egy kis titkot, hogy életem szebb legyen
Tedd meg kérlek nékem és bánatom feledem
Most így egyszerűen, adj egy mosolyt nekem...

Adj egy mosolyt, hogyha sírok, vagy szenvedek
Mert mikor rám mosolyogsz, akkor megértelek
Adj egy mosolyt, ha oly magányos vagyok
Mert ha nem teszed meg, tán bele is halhatok...

Adj egy mosolyt, mikor fáradtan pihenek
Vagy ha szemlesütve, csalódva elmegyek
Adj egy mosolyt kérlek, mikor majd aggódok...
Mert ha nem teszed meg, akkor szomorkodok

Adj egy mosolyt, ha az utcán kóborlok
Ha magányomban, kicsit meghervadok
Szomjúhozlak Téged, ha tőlem túl messze vagy
Olyankor hiányzol, hogy lássam mosolyodat

Adj egy mosolyt nekem, mintha gyermek lennél
Mert gyermekünk mosolya, tisztább a napfénynél
Minden lélek tudja, a mosoly édes áldás
Szíved legmélyéről, egy őszinte megváltás...

Adj mosolyt akkor is, ha semmi kedved hozzá
Az élet nagy küzdelem, ne tedd jobban azzá...
Mert mikor mosolyogsz, minden bánat elhagy
Ha mosoly ül orcádon, akkor nagyon szép vagy

Mosolyod meggyógyít, és semmibe sem kerül
De szépséggel tölti meg, szívedet legbelül
Mert mikor mosolyogsz, egy kicsit Isten leszel
Mindent megolvasztasz, hidd el, bármit teszel...

Mosolyunk az égben élő angyalok ruhája
De ha nem élsz vele, sorsod nagy hibája
Ezért öltsd magadra az angyalok gúnyáját
Hogy mosolyodban megleld szíved boldogságát

Ezért mosolyogj rá gyakran a világra
Ha ezt megteszed, már nem éltél hiába
Mosolyra szükség van, minden lélek tudja
E csodában rejtezik boldogságod titka

Ha néha szomorú vagy és véletlen meglátom
Kedves mosolyomat, Néked felajánlom…
Egy szerető mosolytól, így majd újjászületsz...
Tudod mért Barátom?... mert mosolyból, mosoly lesz...

Árvai Attila 2012-05-14







ADJ MÉG IDŐT!


Mindent jóváteszek, szegény fejem,
Mit az évek során elbaltázott.
Nem kérek mást, adj még időt nekem,
Megválthassam Véled, e világot!...

Évek szöktek messze, a semmibe,
Környékezett sok gyarló gondolat.
Reám talált védangyalom hite,
Vizet hozott, mézet és csókokat...

Sánta vén fák súgták hunyorogva:
,,Veszett időd soha ne kérd vissza!"
,,Ember, bolygó, csak úgy, mint egy bolha,
Mert az idő, mindüket elissza!"...

Fenyők búgtak visszhangzó fejemben:
,,Óvakodj, a vén idő becsapott!"
,,Nézz hát körül, s ripakodj rá menten!
Szegd a nyakát, keness rá fel papot!"...

Megenyhüljek? - Segíts már, mit tegyek?!"
Ne mozduljak? - Maradjak ily léha?!
Vagy tán bárddal emeljek rá kezet?!
Így legyek hát perceim hóhéra?!...

...Egyedül maradtam percen, s kényen,
Rám talált százezer rejtelem.
Tetteimet mind bőséggel mérem!
Addig adj! - adj még időt nekem!!...







AKKOR MINDEGY


Jámbor pillantásod megigézett,
Ám tudom, ott sajog még belül.
Én nyugalmat adok, ha kéred,
Zsongó elméd pihegve szenderül.

Hogy jött, nem tudom, azt sem mikor megy,
Csak ültem itt, magamba fordulva,
De ha velem vagy, letaglóz a kegy,
Mi szipogva siratná, ha múlna...

Kínzom magam, Isten tudja miért,
De nekem meg ne mondja senki sem!
Ki betűt vetett, s parány volt, míg élt,
Holtan, nyomott hagyott a szíveken...

Mennybe készülök, de most nem várnak,
Tennem kell még, látnom és éreznem!
Utat vájjak életnek, s halálnak,
Hőn megszoríthasd vénülő kezem!

Vigyázok rád élet, míg itt vagyok,
S ha nem leszek, sirass egyetlenem!
Akkor mindegy élek é, vagy halok,
...Ha szívek gyógyulnak verseken...







AMEDDIG...


Ameddig szeretlek, soha nincsen késő
Ameddig érezlek, boldogságod eljő
Amíg Rád gondolok, szerelmünk feltűnik
Minden kínszenvedés, azonnal eltűnik...

Ameddig akarlak, jusson majd eszedbe
Hogy nagy csodákat hoztunk, egymás életébe
Amíg érted vagyok, csak Rólad álmodom
Egy nap, ha meghalok, emlékem Rád hagyom

Ameddig érintlek, addig boldog vagyok
Úgy a szenvedéssel, mindvégig felhagyok
Mert míg megérintlek, oly magasba szállok


Minden teljesülhet, reményem és álmok

Ameddig meglátlak, soha nem lesz késő
Könnyeim elmossa, a forró nyári eső
Ameddig megfogom, selymesen lágy kezed
Mindig boldog vagyok, ha meglátom a szemed

Semmi nem lesz késő, csak ha majd meghalok
Addig szeress engem, másképp elpusztulok
Soha nincsen késő, amíg szerethetünk...
Egymás szép szemében, boldogan élhetünk...







AMIKOR HIÁNYZOL


Vannak pillanatok, hogy semmihez sincs kedvem
Mikor belülről úgy érzem, régen nem szerettem
Vannak szürke órák, hogy a szívemet kitárom
Csendesen könnyezek, mert annyira hiányzol...

Amikor hiányzol, csak szép szemedet látom
Hasonlatos hozzá, egy szivárványos álom
Kérlek, váltsd valóra nékem ezt az álmot
Hozz az életembe egy kis boldogságot

Mikor csak hiányzol, a gondolat is fájó
A szívem is csatangol, néma a tűzhányó
Annyira szomorú és könnyes a reggelem
Ha a kezem fognád, átadnám mindenem...

Amikor hiányzol, némán üres minden
Búsan árválkodva, keresem jókedvem
Annyira hiányzik, az a pár kedves szó
Mit csak Te mondhatsz ki, annyira szép és jó

Amikor hiányzol, drága egy szerelmem
Értelmét vesztette, egyszerű életem
Ekkor rádöbbenek, hogy a világ mégis kerek
De csak is úgy kerek, ha láthatom két szemed

Jöjj el gyorsan nékem, édes megihletőm!
Annyira vártalak, illatos hercegnőm!
Nézd, csak is érted élek, nyújtom a kezemet
Mutasd meg egy percre, nékem a szívedet!

Mert mikor hiányzol, Te drága egyetlenem
Lelkem a magánytól, mégis megmenthetem
Tudom, hogy reám vársz, szerelmetes párom
Nincsen rajtad kívül, senkim a világon...

Mikor úgy hiányzol, sírnak a csillagok
Hosszúak a percek, évek a nappalok
Annyira hiányzol, hogy már csak reszketek
Útszélén leülök, s néznek az emberek...

Amikor hiányzol, fájdalom dúl bennem
Csak később döbbenek rá, hányan néznek engem
Útszélén könnyezek, s csak néznek az emberek
Tudják, látják, érzik, hogy én most szenvedek
...S meghatódnak rajta... mennyire szeretlek...







AZ ÉN CSILLAGOM


Esténként, ha félelmeim,
Gyertyalángja felragyog,
Kiülök a hegytetőre,
S meglesek egy csillagot.

Izgő-mozgó parány fények
Mik az égen játszanak,
Integetve súgom felé:
Ne kárhoztasd önmagad!

Szökdellek a hold udvarán,
Imádkozva jobb napot.
Könnytől ázott szemeimben,
Minden emlékem halott.

Úgy szerettem, úgy szerettem!
Tanúsítja Istenem!
Legvégére mi lett sorsom?...
Magányomat kergetem.

Itt ülök, lásd, azóta is,
Mint ki rosszról, jóra vált,
Lám az Isten becsben tartja,
Kis, csalódott csillagát...







ÁLMODJUNK


Ne félj, Veled vagyok, álmodj szépet, kérlek,
Érzem, boldogabb vagy, álmodd azt, hogy élek.
Ma éjjel sikerül, születik egy csoda,
Szóval nem illetem, ritkán járunk oda...

Szeretném, ha látnál, ahogy én is látlak,
Lélegző virága köröttünk a fáknak.
Ott van a szemedben rózsaszínű hárfa.
Nem hallod, ha árva, csak ha tündér játssza.

Légy belül csendesebb, jő a lélek hangja,
Világokat láthatsz, nyári szellő hordja.
Nézd e virág szívét, amott, a legszebbet!
Illata elszédít, elűzi a terhet...

Nyugalmad mezején szállunk nemhiába,
Tudom, Te is érzed, minden ajtó tárva.
Kéjes gyönyörünkben embernek születtünk,
Vettünk kölcsön testet, s Istentől a kedvünk...

Nyugovóra térünk e mámoros életben,
Reggel angyal leszel, többé nem kell félnem.
Sugárzol, boldog vagy, álmodd azt, hogy élek,
Hadd álmodjak Veled... álmodj velem, kérlek...







ÁLMODTAM


Álmodtam egy koldust, kinek nincs semmije
Nem maradt se pénze, reménye, és hite
Odalett mindene elhordta az idő
Lábain szétszakadt a kukában lelt cipő...

Álmodtam madarat, önfeledten repked
Nincs semmi ruhája soha nem is retteg
Égi áldásból él, ködöt kortyol reggel
Tengerszemben fürdik, csicsereg, ha felkel

Álmodtam kiscicát, kék szemű feketét
Lehunytam két szemem láttam az életét
Háztetőkön suhant, táncolt és nyávogott
Reggelente mosdott, harmatot nyaldosott

Álmodtam vadakat zölderdő ködében
Fákkal sugdolóztak mezőknek csöndjében
Megszakad a szívük, mikor puska dördült
Álmomban arcomon bánat könnye gördült

Álmodtam hőstettet szikrázó csillogást
Diadalmenetet angyali szárnyalást
Megálmodtam mindent, mit ember álmodhatott
Vesztettem egy sorsot, s mindent, amit hozott

Visszatért a koldus éjjeli álmomban
Üres tenyerében mély ráncokat láttam
Nem maradt semmije, de mosoly volt az arcán
Nagy titkok tudója sorsa végső harcán...










ÁRVÁCSKA


Szép árvácska mutass utat
Megyek merre szíved mutat
A világon csak neked hiszek
Csalódtam az embereket

Míg utat mutatsz kicsi virág
Ábrándomban megjelent
Egy tiszta, boldog, szép új világ
Mi országodban feldereng...

Árvácska a lelkem titka
Ki elvezet most engemet
E rossz világból, mert nem bírja
Megmenti a szívemet...

Ez kicsi virág nem hazudik
Megszépíti szobánkat
Elvezet most mindnyájunkat
Látunk majd sok csodákat

Lásd meg a Te virágodban
Hogyha egyszer ránézel,
Színt hoz majd a világodba
S meglásd, eltölt reménnyel...

Kis árvácska jó virágom
Édesanyám kedvence
Mindig mikor megpillantom
Róla jut az eszembe

Szeresd a kis virágodat,
Mert ha elhal melletted
Bármily jó a szíved, lelked...
Hogyha fényes, jó is kedved...
...Egy nap elhagy reményed...







BARÁT


Olyan nagy boldogság, barátodnak lenni
Egymás életéért, sok mindent megtenni
Olyan nagy megnyugvás, hogy Te vagy a barátom
Hogy végre mellettem vagy, most és mindenáron

Annyira jó érzés, hogy van egy hű barátom
Hogyha bánatom van, neki elmondhatom
Hogy mindig velem tart majd, tudom, bízok benne
Ha kinyújtom a kezem, ő mindig segítene...

Tudom, hogy ő benne, mindig megbízhatok
Vele nem kell félnem, ha magányomtól tartok


Egy igazi jó barát, mindent megtesz értem
Eddig merre jártál, sokszor nem is értem...

Csatangoltam sokszor, igaz barát nélkül
Oly sokat szenvedtem, de tudtam, majd megtérül
Ha megtalál egy barát és a kezét nyújtja
Hogy együtt menjünk tovább, hosszú vándorútra

Légy az én barátom, Téged most megkérlek
Hogy ne fájjon annyira, ez a nehéz élet
Hogy nehogy eltévedjek, amíg megkereslek
Hogyha magányos vagy...a barátod lehessek...







BÚCSÚZUNK


Folyton csak búcsúzunk, erről szól világunk
Mellette remélünk, de van, hogy sírdogálunk
Búcsúzunk attól is, mi nagyon kedves nekünk
S mikor búcsúzunk, kicsit belehal a lelkünk...

Búcsúzunk az éjtől, búcsúzunk a perctől
Búcsúzunk attól is, mi nagy boldogság belől
Búcsúzunk apánktól, búcsúzunk anyánktól
Terektől, tavaktól, erdőktől, a fáktól...

Életünk sokszor szól a keserű búcsúról
Szívünkben bánattal, fájó elmúlásról...
Életed nagykönyve, gyakran csak erről szól
Attól ami kedves, sokszor elbúcsúzol...

Búcsúzol a csóktól, édes érintéstől
A szenvedély magasztos, örült érzésétől
Búcsú a baráttól, ellenségtől, nyártól...
Vagy ahol felnőttél, gyermekkori háztól...

Tudom, míg elválunk, szívünk majd megszakad
Hogy alig bírjuk már, a szörnyű fájdalmakat
De tudd, hogy a búcsú sem tart örökkön örökké
Mi szívednek oly kedves, majd visszatalál mellé...

Azért búcsúzkodunk, hogy szívünk emlékezzen
Hogy benne szeretetünk, soha el ne vesszen
Mert, ha nem búcsúzol, nem hiányzik semmi
De a szíved képtelen lesz, igazán szeretni...

A sok fájdalmas búcsú, megtanítja szíved
Hogy a szeretet győz, mindegy, hogyan éled
A búcsú nagy tanítód, földi léted során
Hogy emlékezz a szépre, a mennyeknek kapuján

Csak e világi átkunk, hogy mindig búcsúzni kell
A mennyeknek országa, ilyesmit nem ismer...
Egy napon felismered, mind ott leszünk együtt
Búcsúzni már nem kell, megfogjuk a kezünk

A régmúlt búcsúira, mint nagy leckékre gondolsz
Szíved megenyhül majd, eltűnik a sok rossz...
Többé nem búcsúzol, mert soha nem lesz kitől...
Ez lesz ajándékod... a minden Istenétől...

A búcsúzás fájdalmát, majd gyorsan elfelejted
Ha szeretteid örömödben megfogják a kezed
Mert csak egy dolog van, mi édesebb a könnynél
Együttlétünk boldogsága, mi minden szívben ott él...







CSILLAG


Nyári estén réten heverészem
S önfeledten a csillagokat nézem
A napnak sugarai már halottak,
A város fényei távolból pislognak

Képzeletem felrepült egy fényes csillagra
Távoli tünemény, már mégis álmodom rajta
Onnan nézem csendben jó öreg földanyánk
Magamtól kérdezem, mért nincs Édesanyám?

Ahogy nézem a földgolyót, ily távoli magasból
Szívem összeszorul, oly sok a nyomorból...
Éhező emberek és árvák sírdogálnak
Hogyan fohászkodnak a szép megváltásnak...

Ne engedd istenem, hogy ily dolgokat nézzek!
Nem bírja már lelkem, inkább visszatérek!
Ahogy heveredek, s múlik csúf rémálmom,
Te már fogod kezem... s kezdődik új álom...

Árvai Attila 1989







CSÖNDES EMLÉK


Emlékeim felidézem,
Pontosan már nem emlékszem...
Hogy nézett ki, ki is volt ő?
Régi emlék messze tűnő...

Előtűnik halvány arca,
Selymes keze lágy mosolya,
Nem is tudom mért idézem,
Szeretetből emlékezem...

Szeretetnek víztükrében
Láttuk egymást nagyon régen...
Összetört a víztükör
Már senkinek sem tündököl...

Nem simogatsz soha már
Kóbor lelkem visszavár...
Régi emlék, már halovány
Rád emlékszem, Édesanyám...

Árvai Attila 2012-03-22







CSÓKOLJ MEG!


Csókolj meg, hogy hadd érezzem lángolásod
Hadd érezzem, a szívemben elemésztő hamvadásod
Hogy eggyé váljak ölelő orcáddal
Hogy megégessem magam, a szerelmed lángjával

Perzselj fel szép leány, hogy bele is őrüljek
Hogy minden bánatomat hamar elfeledjek
Érezzem tüzedet, amit most zúdítasz
Ha már elfáradtam, akkor majd elaltatsz...

Őrjíts meg! Hogy ne tudjak magamról!
Halmozz el, hogy fussak fájdalmamtól!
Érzem tüzes arcod, hogy velem eggyé válik
Tudom, hogy akarod, hogy szíved csak rám vágyik

Tűzben égő csókod, most teljesen felemel
Közben érintésed, végigfut testemen
Angyali szenvedély, mi körbefog kettőnket...
Mámoros remegés, mi elkapta testünket

Érintelek én is, Te gyönyörű szerelmes
Vágyad forró lángja édes és fertelmes
Eggyé válni veled, ez most minden vágyam
Érezni a lelked, hogy lángom elkiáltsam...

Annyira szeretlek, az egekbe ordítok!
Ha érzem lángolásod, mindent elpusztítok
Elpusztul a bánat, de minden fájdalmadat
Tűzzé változtatom, minden bánatodat!

Égjünk el a tűzben, most így mind a ketten!
Csak remegő csókodat reggelig érezzem
Felgyújtottad lelkem, mint a fényes fáklyát
Elhozom ma éjjel, lelked minden álmát!

Égjek benned múzsám, mindent odaadok!
Szenvedélyes csókoddal örökre harcolok!
Mert édes csókod nélkül, képtelenség élni!
Hagyd szívem remélni! Benned mélyen élni!

Forró csókod lángja felszántja a testem!
Tagadnám, de minek, hogy már beléd estem!
Szenvedélyed árja leszedi ruhámat...
Bőröm alatt perzsel, minden porcikámat!

Mert én vagyok ki fényed, fényesebbé teszi
Ki lángodat felgyújtja, de bánatod elveszi
Ha csókolsz éjjel nappal, tegnapból a máig
Együtt hamvadunk el... életből, halálig...

Árvai Attila 2012-05-28








CSÓKOT KÜLDÖK


Málló hegyek csúcsain tapostam,
Eddig derűn egész életemben.
Írogattam, s nem szálltam el holtan,
Felhevültem, kérdeztem és mertem.

Ültettem virágot, majd neveltem,
Leszaggatták érzéketlen kezek.
Éjszakákat töltöttem el ébren,
S szenvedtem, hogy emberibb legyek.

Cipeltem kis vulkánt a hátamon,
Fentebb zöld fenyőket öntöztem.
Néha egy bárányfelhőn lakom,
Máskor fázom, úgy sajgok a földben.

Csillagomat emlékeddel jártam,
Mit fejem fölé emelve hordtam.
Repedezett, kövesedő hátam,
Ahogy szennyben fetrengtem a porban.

Hogy lássalak egyszer utoljára,
Segítségül hívattam a napot.
Ne gondolják rólam: ,,szegény pára"
Csókot küldök, mielőtt meghalok...







ÉLETED ROMÁNCA


Életed románca nemcsak Te rólad szól
Emlékezz arra is, ki érted folyton harcol

Nem másért születtünk
Ha egymáson segítünk
A szeretet rejtélyét és
Sok titkot megértünk...

Árvai Attila 2013-04-18







AZ ÉN KEDVESEM


Bármerre is járjon a világ káoszában
Olyan gondosan tart engem boldogságban
Mindig mikor rám néz, hiszek a mesében
Gyönyörű kedvesem, álomszép lelkében

Bárhová is menjen, galambom, kedvesem
Az én emlékemben, édesen, kedvesen
Jelenik meg mindig, harmat fonta hajjal
Ilyenkor a szívem, megküzd a magánnyal

Amikor megérint, édeni kedvesem
Őstüzem fellángol, csókommal meglepem
Reggelente csillag, gyönyörű szemében
Úgy ragyog fel nékem, minden sötét éjjen

Amikor meghallom, nyugtató halk szavát
Derengeni látom, a boldogság alkonyát
Könnyed lépteiben, ott van az életem
Szikrázó boldogság, övé lett mindenem

Kivételes szépség, fénylő aranyhaja
A felderengő égbolt, holdfény zuhataga
Amikor mosolyog, titokban meglesem...
Ő az, ki van nekem, Ő az én kedvesem...

Árvai Attila 2013-03-26







ÉN VAGYOK...


Én vagyok a lelked húrja
Ki megpengeti hangszered
Míg játszom tiszta szép hárfádon
Te könnyeiddel elfeded

Én vagyok a szíved hangja
Mi fel-fel csendül szüntelen
Néha néma szép harangja
Máskor rezdül lelkeden

Földanyánknak harsonája
Mi visszhangzik a termeken
Hívószavam Rád talál majd
Megérint ez érzelem

Én vagyok a jó barátod
Ki érzi, ha dúl gyötrelem
Itt a szívem, fogd a lelkem
Bánatodat szenvedem...

Én vagyok, ki megsimítom
Könnyes, fáradt arcodat
Elvirrasztom rút éjjeled...
Míg ránk köszönt az alkonyat

Én vagyok, ki lecsókolom
Arcodról a ráncokat
Én vagyok ki hallak Téged
Ha hallatod a hangodat

Én vagyok, ki melletted lesz
Ha reményedet elhagytad
Megszorítom majd a kezed
Ha életedet feladtad...

Én leszek, ki tartom szíved
Ha rád talál a szerelem
Hogy bánatába ne zokogjon
Odaadom mindenem...

De én leszek, ki meghal érted
Egy magányos éjjelen
Hogy szép szerelmünk el ne vesszen
Feláldozom életem...

És... én leszek, ki várlak Téged
A mennyeknek kapuján
Kérlek ne félj együtt leszünk!...
Kegyelmes lesz jó Istenünk!
...A teremtés hajnalán...

Árvai Attila 2012-04-09







ÉREZZEM


Érezzem a lángod, hogy eléghessek benne
Hogy megmutassam Néked, hogyha tüzem lenne
Érezzem, hogy hamvadsz, az ölelésben
Hogy benned megvalósul, minden szép reményem

Érezzem a mámort, gyöngyös két szemedben
Eléghessek benne, mint egy fergetegben
Gyújtsd fel a lelkemet, hogy ha megcsókollak
Ölelj át szorosan, hogyha elrabollak...

Egy világot utaztam, mire megláttalak
Sokat kóboroltam, a vén meggyfák alatt
Örökös utazó, az vagyok, meglátod
Kiben szerelmedet, végül megtalálod...

Egy világot hoztam el, néked szép szerelmem
Nézd, eléd letettem, sok magányos évem
Szememben úgy csillog, boldogságunk ára
A szívem is lángra gyúlt, végre mostanára...

Magányos kóborként voltam, míg el nem jöttél
Te észre sem vetted, hogy szép lassan megöltél
De támasztottál bennem, egy szerelmes vadat
Felgyúlva talált meg, az elmúló alkonyat...

Így felégetem most én, az egész nagyvilágot
Megálmodok véled, egy csodás édes álmot
Átgázolok véled, minden valóságon!
Átrepülünk együtt, hetedhét határon!

Nézz bele szemembe, a tűz, mi abból fakad
Mint bárányt a vad farkas, azonnal elragad
Érintsd meg a kezem, csókold meg az ajkam
Szíved vad dallamát, két fülemmel halljam!

Égess el, mert ordít a lelkem kóbor magányában
Nagyon boldog vagyok, hogy szíved megtaláltam
Réges rég keresem, ez áldott tűzkereket
Lábad elé teszem, szerelmes szívemet...

Csak egyszer érezzem meg, gyönge két kezedet!
Csak egyszer nézzek bele, lássam két szemedet!
Csak egyszer érintsem meg hajad, mint zuhatag!
Úgy a vég sem győz le... se halál, mi elragad!...








FOHÁSZ


Ha néha nem találod, a világban a helyed
Emeld majd az égre, fáradt tekinteted
Ha nincs kedved nevetni, beszélni, de máshoz
Folyamodj szerényen, a szent fohászkodáshoz

Csendesedj meg belül, mélyen a lelkedben
Érezd a világot, éld át szeretetben
Csak ez repít majd oda, a fénylő mennyországba
Hol szívedet megnyugvás és csodás szépség várja

Fohászkodj szerényen, imádkozzál hittel
A gonoszt is megjárod, de töltsd el félelemmel
Hogy nincs hatalma rajtad, csak is az Istennek
Hogy régen átnyújtottad, szíved az egeknek

Fohászod meghallik, még ha nem is hiszed
Hallják az angyalok, s megáldják életed
Te csak majd imádkozz, ne gondolj hát mással
Ne gondolj béredre, se az áldomással!...

Fohászod, szent dolog, soha ne feledd el
Olyankor együtt jársz, a hatalmas Istennel
Imádkozz, hát vélem, hogy szíved el ne vesszen
Maradj velem kérlek,...maradj szeretetben...







JÉZUS


Jézus a megváltód, hogy soha el ne feledd
Hogy életednek útján, mit jelent a kereszt
Jézus eljött hozzád, hogy nyíljon ki a szemed
Hogy majd megbocsássa, minden rossz tettedet

Ő is csak egy ember, de a Jóistentől való
Szeret, s meggyógyít majd, megbocsátást hagyó
Szállj magadba kérlek, s bánd meg bűneidet
Hogy elhozhassa néked, az áldott üdvösséget

Jézus a reményünk, hogy ne légy reménytelen
Hogy érezd az áldását, egész életeden
Jézus szeret Téged, mindig, mindenáron
Akkor is szeret majd, ha túl vagy a halálon

Jézus megváltotta, a bűnös lelkeket
Magához szólította a kicsiny gyermekeket
Mesélt nekik sokszor, tanította őket
S meggyógyítá nyomban, a rútul szenvedőket

Csodát téve Jézus, holtakat támasztva
Megölel majd Téged, a szívét is elhozta
Csodát tesz veled is, hogyha hiszel benne
Meggyógyítja lelked, mielőtt elveszne

Jézus a támaszod, hogyha meginognál
Ha lelked már nehezebb, gyötrő fájdalmadnál
Ha úgy érzed, nincs vigasz, s elveszett életed
Jézus megérint majd, s elhozza reményed

Jézus az egyetlen, ki most is segít rajtad
Szólj hozzá ma este! Nyisd imára ajkad!
Jézus hallja szavad, Ő hív szeretetre!...
Nem kér Tőled semmit... csak, hogy higgyél benne...

Árvai Attila 2012-10-29







HA FÁJ...


Ha fáj a szíved, már semmi nem dalol
Hogyha fáj a lelked, minden csak honol
A fájdalom is csak fáj és állandón zakatol
Isten országából, ily gyorsan elrabol...

Ha fáj az érzés, mi benned úgy tarol
S ha már a félelem is a szívedig hatol
Bár néha enyhül rólad a reménytelenség
Próbát tesz most rajtad az emberiesség

A fájdalom öccse, este a félelem
Mi kegyetlen léket vág réveteg elméden
E bomlasztó érzés lyuggatja szívedet
Próbálja, kínozza megöli testedet

Ha oly nagyon fáj, fáj a mosolygás is
Fáj a gondolkodás, a mezők, még a fák is
Fáj még a szerelem, mi oly nagyon tud fájni
Várad, szobád, kerted, mindenik, vagy bármi...

Fáj a naplemente, fáj a hold, a csillag
Fájnak a madarak, fáj a csend, a holnap
Fájnak a szép mesék, a tér, a tó, a dalnak
Fáj a csöndes éjjel, mi most el nem altat...

Ha fájnak a könnyeid, fáj az ölelésed
Fáj az érintésed, az Ég felé, ha nézed
Most Isten is fáj... pedig ő az élet...
Ne csüggedj az égért! Nincs még végítélet!

Hát tedd le fájdalmadat! Ide elém mostan!
Hadd vegyem fel rólad, s a pokolba dobjam!
Megölelem lelked, megcsókolom szíved
Feltörlöm könnyeid, ha még azt is kéred
Megcsókolom kezed, olajozom lábad...
Meglásd könnyebb lesz úgy......hisz mind ott leszünk...

Nálad...

Árvai Attila 2012-04-06







HAGYLAK...


Hagylak menni, messze tőlem, ha már így esett
Örvény vágyam szent ereje, mára elveszett
Nem teszek mást, de még néha gondolok Veled
S hajtom csendben búsulásra fáradt fejemet...

Szembogaram túl a parton, messze, messze néz
Édes emlék árnyfalával, farkasszemet néz
Szerelmünknek hamvadása régen elveszett
Szívemre a szürke bánat rátelepedett...

Haj, de sokszor sírtam érted kedves szerelmem
Olyan sokszor kértem Tőled, fogadj el engem
Elfogadni a Te szíved engem nem tudott
Szerelmed a vén fák alatt messze elfutott...

Nem kérek én semmit tőled édes gerlicém
Könnyes szemmel, bánatomban szívem menteném
De egyet tudj meg amíg elmész, mindig bennem élsz
Ott vagy mélyen eltemetve, szívem rejtekén...

Árvai Attila 2012-04-15







HAZÁD


Van e biztos helyed, ahol megpihenhetsz
Ahol családodnak, igazán segíthetsz?
Ahol elmondhatod, hogy már megnyugodtál
Láttál e szebb helyet, e gyönyörű hazádnál?

Hazád adott néked, egykor egy életet
Itt vettél először édes lélegzetet
E földön maradtál, hogy legyen egy otthonod
Hol örömöd, bánatod, mindig elmondhatod

A haza nevelt így fel, ahol ember lettél
Hol oly sokat nevettél, de sokszor megkönnyeztél
E hazában láthatod, egész életedet
S e haza hódítja meg, egyetlen szívedet

A hazád lesz mindened, hogyha bajban leszel
Ha minden reménytelen, vagy ha nagyon vérzel
A hazád, majd meggyógyít, ne gondolj e gonddal
Szeretettel ölel, erős védőkarral

Hazádat becsüld meg, hidd el mondom neked
Mert néki köszönheted, az egész életed
Mert ha hazád elvész, odalesz mindened
Oda az otthonod, boldogságod,... s hited...

Árvai Attila 2012-11-23







HIGGY




Érezted már valaha, hogy tán alig éltél?
Hogy életed hatalmas küzdelem a létért?
Hogy bármily rossz is történt, folyton csak reméltél?
Hogy többször harcod végén, csalódás a végcél?

Érezted e már, hogy nagyon igyekeztél?
Hogy utad alatt éhes szájakat etettél?
Hogy fájdalmadat rejtve, mégis segítettél?
S dolgod elvégezve semmit sem reméltél?...

Gondoltad e már, hogy mindent megpróbáltál?
Hogy sorsod nehézsége, soha meg nem hátrál?
Érezted e már, hogy minden csak hiába?
Hogy félszegen megálltál a bánat ajtajába?...

A sorsunk, így folytonos küzdelem a létért
Futunk szünet nélkül, oly kevés reményért
S a végén sokszor látjuk, oly kevés a hála...
De szívünk olyan balga, csak remélünk hiába

Mostantól légy nyitott, a világ fájdalmára
Ne várj életednek gazdag jutalmára
Ha erre képes leszel, egy boldog pillanatban
A Teremtőnk áldásán is részed lehet nyomban

Mikor egy napon majd szívedet kitárod
Felfénylik lelkedben édes boldogságod
Mert lépteidnek nyomát Urunk jól vigyázza
A tiszta szívű vándort, Ő meg nem alázza

Barátom hallgass meg! Én mindig Veled vagyok!
Urammal vigyázom esendő sorsotok
Érezd, hogy vigyáz Rád, az angyalok hada!
Higgy, és bízva bízzál!... úgy Isten Néked ada!...

Árvai Attila 2012-05-09










Hideg márványtakaró
Vakítóan fehér hó...
Elvakítja két szemem
Nyomot hagy a lelkemen

Égből hullik szépen alá
Énekli az Isten dalát
Két kezemet meghűti
Az arcomat pezsdíti

Láthatatlan fehér fátyol
Megcsodálod benn a házból
Mosolyogsz, ha felnézel
Szíved eltel reménnyel...

Ott rejtezik a szívedben
Fehérfátyol lepelben
Ha elcsendesedsz, meghallod
Mit néked a hó suttog...

Kinyitja az ég ajtaját
Megépíti hó hintáját
Már messziről sugárzik
A szemed is csak káprázik

Tiszta fehér áldott hó
Lelkünket is feloldó
Hideg fagyos érinteni
De szívünket melengeti

Isten arca rejtve benne
Örök titok fehér lelke
Boldog vagyok, hogyha látom
Csodálom hát mindenáron

Isten adta fehér lepel
A mennyekbe felvezetel
Csodállak én, míg csak élek
Áldozok szép énekének
Ki megalkotta e csodákat
Az Isten havas világának...







HŰ LESZEK


Szemedben látom az esti holdfényeket
Arcodon csillogó ezüst könnycseppeket
Női varázslatod, minden egyes titkát
Mi képes áthatolni a kőkemény sziklát

Minden rezdülésed érzem a szívemben
Szíved hívószavát, hallom a lelkemben
Úgy szeretlek Téged, hogy minden elmúlik
De hűségem sohasem, míg földünk vajúdik

Hű leszek Te hozzád, hű míg napot látok
Hű leszek akkor is, ha csábítanak álmok
Hű leszek én úgy is, ha sújt majd szörnyű átok
Hű, szerelmes szívedhez, mindegy mi jön, várok

Szerelmünknek hajnalán, Te még nem is tudtad
Életemet, szép sorsomat, két kezembe adtad
Tűzzel, lánggal, szenvedéllyel meg is fűszerezted
Hű szívemet, pillantással akkor megszerezted

Így maradtam immár, örökre hű hozzád
Elraboltad lelkem, de nékem ez nem rabság
Úgy dalolok benned, ott szerelmed mélyén
Elfoglaltam szíved, egy áldott rejtekhelyén

Hű leszek szerelmem, de hűségemnek ára
Mindig fogd a kezem, e széles nagyvilágba
Ha így teszel szerelmem, folyton csak nevetünk
A világ is elmúlhat, míg nem marad, csak lelkünk

Nevess reám rózsám, míg elmúlik életünk!
Egymás mosolyában elszáll a keservünk!
Elmúlhat a menny is, föld is, minden velünk!
De mi még ott is!... Úgy is hűek leszünk!...

Árvai Attila 2012-04-18







KEDVES ANGYAL


Van egy kedves angyal, ki nem másra, csak Rád vár
Olyan messziről jött, csillagpor van szárnyán
Szereti az eget, de Téged jobban szeret
Rólad álmodozott idefelé jövet

Átrepülte érted a sötét éjjeleket
Megmozgatott nappal minden egyes követ
Néha majd úgy érzed nem más, csak ő vezet
Átérzed örömét, ha megfogja a kezed...

Van egy kedves lélek, oly nagyon hisz benned
Ha Te is hiszel benne, semmit nem kell tenned
Ő a Te angyalod, a szívét adta érted
Álmodat beváltja, ha hittel tőle kéred...

Leszállt az angyalod a házad tetejére


A bennlakó léleknek fénnyel telt szívére
Jól tudja, hogy ki vagy, régen kiválasztott
Mikor kisded voltál, ő volt ki ringatott

Mikor zokogsz, látja, melletted van, hidd el
Angyal szemét látod, Ő majd eltölt hittel
Olyankor Veled sír, de végig fogja kezed
Tőle olyan boldog, néha az életed...

Van egy szép angyalod, lehelte az Isten
Érted fohászkodott, hogy ápoljon, segítsen
Ő a Te angyalod, soha ne feledd el
Mindvégig Veled lesz, a mennyek örömével...







KISMÓKUS


Szeretek sétálni az kerek erdőben
Gyönyörködni csendben üde zöld mezőben
Felmászni a fára, szétnézni a tájon
Levél rezdülését hallgatni a fákon

Villás farkú fecske cikázik az égen
Homlokom gyöngyözik a nyár tüzes hevében
Fülesbagoly bölcsen vár a tölgyfa ágon
Zsákmányát üldözi hűvös éjszakákon

A napocska szépen néz le ránk az égről
A halak is felúsznak a kis tó fenekéről
Szürkébbet ne lássak, soha azt kívánom
Mennyi gyönyörűség, mind e szép világon

Kis erdő vadjai mind sietve futnak
Azon gondolkodom, ugyan hová jutnak?
A tölgyfáktól kérdezem, mind boldogok vajon?
Csak az én szívem szomorú, mert bánatos nagyon

Csak így poroszkálok a széles egy határban
Egyes egymagamban, hátha megtalállak
Egy bajom van véled, odavagyok érted,
Majdnem belehalok a bánatomba érted...

Kis mókus ottan fut, a tölgyfák legtetején
Az ő szíve gondtalan, nem úgy, mint az enyém
Kis mókus add nekem az boldog szívedet
Átadom cserébe az egész életemet

Életem eladom egy kicsiny kis mókusnak
Csak tarthatnám meg szívét eme kis állatnak
Én eladom életem e szívért cserébe
S többé nem nézek majd bánatom szemébe

Boldogságom eztán míg élek megélem
Mert nem lesz már életem, csak ez elcserélt szívem
Nincs szükségem többé az életem bújára
Régi szívem gyötrő, bánatos bajára
Csak erre vágyom nagyon, széles e határba
Egy mókus szíve fényes, boldog világára...







KÖNNY NÉLKÜL


Csak egy érintésre, halovány szavadra,
Szemed csillagporán, mélyen, húsig marna.
Világ sem érdekel, csakis erre vágyom,
Ezer év szivárvány, lélekszínű álmom...

Csak egy mozdulatra, őrült pihegésre,
Nyárfa, s minden tölgyfa élne, lélegezne.
Amikor rám nézel, megdől minden törvény,
Sok ember megérti, cseh, német vagy örmény.

Csak egy pillantásra, másik világ mentén,
Bárhol felismerem, tudnám, hogy Te lennél.
Hófehér takaró, jeges csend sem árthat,
Számon érezhetném égetően szádat.

Csak egy mézes percre, felkent pillanatra,
Várok a csodára, új életet adna...
Nem vagyok én senki, álmok álmodója,
Várva várt csodámat váltaná valóra.

Csak a szerelmedet láttam két szemedben,
Nem vádoltam senkit, úgy még nem szerettem.
Ahogy akkor vártunk, összekapaszkodva,
Egymás szívén csüngve, könny nélkül zokogva.







LÁTOMÁS


Van egy látomásom ég bennem itt belül
Folyton csak zakatol, olyan szüntelenül
Van egy látomásom, mit mondani nem tudok
De évek óta gyötör, lassan belehalok

Különös látomás foglalja a szívem
Teremtőm megadta, de folyton megkísértem
Kételyem is gyötör, talán gyarló vagyok
Látomásom szólít, sokszor nem alhatok

Látomás köszöntött, ma is szakadatlan
Éreztem illatát, bár éjjel még zokogtam
Vigasztalt, átkarolt, ,,ne csüggedj" ezt súgta
Szavára felderült lelkem háborúja

Megszólított most is, e gyönyörű látomás
Tudta, hogy bennem van, e szörnyű viaskodás
Édes látomásom szánd meg a lelkemet
Tedd most élhetőbbé nehéz életemet...

Látomás, segíts meg, most is hozzád szólok
Könyörgöm szólíts meg, hogy vesszenek a kínok
Mert van egy látomásom, életem lámpása
Mindünknek mentsvára,... a remény látomása...

Árvai Attila 2013-05-26


Árvai Attila: Látomás / Elmondja a költő

Link








LELKEM


Kinyílott a lelkem, mint a tubarózsa
Egy titkos világra, egy szépséges ajtóra
Itt volt velem mindig, e boldogságos ajtó
Csak eddig zárva volt, homályos, hanyatló

Sok kő zuhant most le, szívemnek tájáról
Én magam sem tudtam, lelkem bánatáról
Most, hogy felszabadult, a szívem ébredése
Lángot lehelt körbe, a világ peremére

Édes érintések, és temérdek csók özön
Vágyak szenvedélye, mi túl van minden ködön
Éhes tekintetek, és igéző mosolyok
Kéjes, bűnös világ, itt el nem hervadhatok...

Családok esnek szét, dőlnek mind dugába
Nő és a férfi is, zokog bánatába
Mit évek alatt hoztak, mindent elvesztenek
Egész életeket, egy lapra feltesznek

Hol egykor szerelem volt, most ádáz gyűlölet dúl
A szívek megfeszülnek, a lélek is megvadul
Bár mindennek vége lett, sorsok kettéválnak
Most mégis hálás vagyok, e sokszínű világnak

Tiltakoztam nemrég, még a sorsom ellen
De most már jól látom, szívem merre menjen
Isten elém tárta, hogy nincsen semmi veszve
Nem halt meg a lelkem, s el sincsen temetve

Így most vidám vagyok, semmin nem aggódom
Messze szaladt tőlem, régebbi bánatom
Olyan sok pillantás, annyi titkos mosoly
Szerelmet hordoznak, a lélek mélyén honol.

Annyira felgyorsult az elrohanó idő
Igyekszem megélni, kitartás és erő
Élek, látok érzek, minden pillanatban!
Létezhetek végre, ez izgalmas világban!...







LÉGY MAJD A TÁMASZOM...


Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is

Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom

Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...

Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...







MADÁRKA


Magányos cinegét
Láttam tegnap este.
Ünneplő tollában,
Szivárványra festve.

Szomorú kis jószág,
Ágról-ágra pattan.
Tán a párját várja,
S nem fél a magasban.



Harmatcseppet kortyol
Nem jön elé senki.
Nehezére esik
Könnyedén nevetni.

Csak egy apró madár
Isten kis vándora.
Csöpp szívén ül vágya...
S nem adja fel soha.







MAGÁNY


Mikor magányos vagy, fáj a pillantás is
Minden rezzenésed, de messze az Isten is...
Mikor magányos vagy, nem tudod mihez kezdj
Elszáll az erőd is, elhagy a tűz, a vágy is

Mikor magányos vagy, minden pillanat fáj
Lelked gúzsba kötve, könnyezve kiabál
Mikor magányos vagy, a perc, mit óráknak látsz
Ellopja életed, az örömből kihátrálsz

Mikor magányos vagy, könnyeiddel beszélsz
Nincs kihez hozzá szólj, minden olyan nehéz
Az édes ízű nektár is, csak savanyú borzalom
Szenvedésed minden átka, kiül az arcodon

Mikor magányos vagy, a lelked is elnémul
Ekkor, ha feladod, majd az jár hagyatékul
Szörnyű fájdalmadban, kiürül a szíved
Hiába keresed, Istent is elvéted

Magányodban egyszer, jussak majd eszedbe


Gondolj arra velem, mit adtam kezedbe
Adtam képességet, hogy megtaláld reményed
Akkor egy szép napon, a csodát is megéred

Magányodban gondolj majd arra a csodára
Mit tőlem láttál egyszer szörnyű fájdalmadba
Jusson majd eszedbe, hogy van kinek fontos vagy
Hogy van még érző lélek, ki elveszni majd nem hagy

Mikor magányos vagy, ez jusson eszedbe
Úgy fényt viszel e percben újra a szívedbe
Tudd, hogy van, ki melletted maradna
Emlékezz még erre, s a bíztató szavakra

Mert kinek szívében van még szikrányi szeretet
Az bármire képes lesz, elhord nagy hegyeket
Mert a szeretet varázslat, mi felszárít könnyeket
Hiszek e csodában... s, hogy van benned szeretet

Árvai Attila 2012-05-03







MAMA


Öreg mama, drága kincsem
Mosolygok, ha szemed nézem
Látom benne bús bánatod
Látom régi boldogságod...

Annyi sok év eltelt már
Felneveltél, dolgoztál
Hosszú utad bejártad
Még sem fáradt a lábad

Öreg mama pillants reám!
Megnézlek, hogy tanulhassak
Csodáljalak, szeresselek
A csönd rejtekén meglássalak...

Megláthassam jó szíved
Meghallhassam sóhajod
Elmúlassam bánatod...
Megterítsem asztalod...

Megérzem, mi szíved titka
Forró elmúlt szerelmek
Mindeniket szemed rejti
Régi színes emlékek...

Drága mamám, rád gondolok
Szíved tele jósággal
Mindig mikor magam vagyok
Te vigasztalsz csókoddal...

Édes mamám, mi lesz vélem
Ha Te egyszer nem leszel?
Kihez szólok az estéken
Ha majd senki nem felel?...

Úgy hiányzol Jó nagymamám
Soha el nem feledlek
Megcsókolom ráncos kezed
Oly annyira szeretlek!...

...Sírnál állok szürke estén
A nagymamám sírjánál...
Hajtom fejem, még könnyezek
S megpihenek fájánál...

Öreg mama nem feledlek
Soha míg csak létezek!...
Az én szívemben örökké élsz!
...Míg csak egyet lélegzek...

Árvai Attila 2012-04-13







A MAMÁNÁL...


Mama visszajövünk, tudod, hogy szeretünk
Hogyha mellettünk vagy, boldogabbak leszünk
Mama ne sírj kérlek, megfogjuk a kezed
Mindig számíthatsz ránk, hadd meséljünk neked

Mama olyan jó vagy, mindig ránk mosolyogsz
Amikor megjövünk, olyankor felragyogsz
Mama gyere velünk, hadd vidítsunk most fel
Néhány történettel, gyermeki emlékkel...

Mama emlékszel még? Mikor kicsik voltunk
Tejbegrízt majszoltunk, oly sokat daloltunk
Énekeltél nekünk, olyan szép a hangod
Mama dúdolj nekünk, ragyogjon az arcod

Mama neked hoztam, az éjjel készítettem
Csillagport lehelt rá, az én kicsi tündérem
Olyan szépen csillog, Mama, csak a tiéd!
Tündérem veled lesz, megmutatja lelkét!

Mama kicsi voltam, mikor simogattál
Féltőn átkaroltál, álomba ringattál
Máskor szomjas voltam, kútvízzel itattál
Mikor megijedtem, csókoddal nyugtattál

Mama, úgy szeretünk, szomorú nem leszel!
Unokáid látnak, bárhol, bármit teszel!
Mama veled leszünk, többé nem kell félned
Mama, átölellek,... vigyázom a szíved.







MEGTESZED E?


Szoktad e szemlélni a kanyargó folyót?
Imádni otthonod, ez áldott földgolyót?
Szoktad e csodálni, az esti fényeket?
A reggel sugarait, a nappali színeket?

Szoktad e hallgatni, a madarak énekét?
Észrevetted e már, a kismókus rejtekét?
Láttad e már este az égbolt varázslatát?
Számoltad éjjel az égnek sok csillagát?

Suttogtál e reggel, az ébredő rózsának?
Rámosolyogtál e, a reppenő madárnak?
Néztél farkasszemet, a bíborló hajnallal?
Láttad e napunkat, fénylő aranyhajjal?

Hallottad e már, a szerelmes békákat?
Láttad e hajnalban pompázni a fákat?
Beszélgettél e már, a nyíló kisvirággal?
Érezte e szíved, hogy békül a világgal?

Szoktál e arádnak, szépet és jót szólni?
Mikor egyedül van, megsimogatni?
Szoktad e kérdezni, miben segíthetnél?
A szíve öröméért, most mit is tehetnél?

Szoktad e imádni a nőt, ki szeret téged?
Vagy épp azt a férfit, ki éltét adná érted?
Néha fülébe suttogod mennyire szereted?
Hogy nélküle mit sem érne egyetlen életed?

Megfogod e néha az egy szerelmed kezét?
Hozzá bújsz e reggel, vagy nehéz nap éjjelén?
Felkínáltad e már, néki az életed?
Fülébe súgtad e, hogy az övé mindened?

Hálát adtál reggel a szép földanyánkért?
A hajnali napsugár féltő mosolyáért?
Éreztél örömet, hogy itt élsz és lélegzel?
Hogy szíved együtt dobog e szép mindenséggel?

Megtetted e vajon már bármikor ezeket?
Hitben, szeretetben éled az életed?
Hidd meg lélektársam, csak így érdemes élni...
Szíved boldogságát, lelked üdvözségét...
...E csodás teremtésben, csak így fogod elérni...

Árvai Attila 2012-04-22







MEGVÁRLAK


Valahol Rád várok, még ha nem is tudod
Érzem szerelmemet, mindenképp elhozod
Valahol csak Te jársz, egész nap fejemben
Te vagy a változás, hűvös életemben...

Valahol sétálok, és egyre csak Rád várok
Szívem titkos ajtó, mit hatalmasra tárok
Magányos perceim, aranyozod sorban
Nem félek semmitől itt, se a pokolban...

Egymás után teszem, megfáradt lábaim
Szemedben meglátom vadító álmaim
Szakadt kabát ujja, de csak Rád gondolok
Emléked bennem él, s csak ábrándozok...

Valahol megvárlak, akár pusztaságon
Az elmulani látszó, pusztuló világon
Akkor is megvárlak, ha már csak én leszek
Még ha nem élem túl, többé mást sem teszek

Megvárlak, úgy éljek! Így mi haszna a mának?
Mindenem átadom, e csoda kívánságnak!
Akkor is megvárlak, ha már el sem hiszem
Ígérem, ha megjössz,... boldog leszel velem...







MENJ A SZÍVED UTÁN


Szíved a motor, szüntelen vágyadhoz
Finom segédeszköz, lelked támaszához
A szíved megmondja, hogy mikor és mit érzel
Gyűlölsz-e vagy szeretsz, vagy épp kiért vérzel

A szíved sosem tudja, mi mennyibe kerül
Sohasem számolgat, csak érez szüntelenül
Elvarázsol éjjel és elvarázsol nappal
Állandóan szeret... nem számol a bajjal

A szíved hű és igaz társad, mutatja az utat
De Te nem hallgatsz rá, csak könnyezed a múltad
Ő mindig megmutatja, hogy kivel mit is tegyél
De elméd sokszor hazug, nehogy boldog legyél...

A szíved majd könnyezik, és csak néha nevet
De ha veled nevet, boldog lesz életed
A könnyek igazgyöngyök, mik tanítanak Téged
Ha elmúlnak szerelmek, de egyszer visszatérnek

A szíved egy kiskapu a világ érzésére
Könnyes menedékhely lelked rejtekére
A szíved majd megsúgja, sírj-e vagy énekelj
De elméd csalódásán édesen átemel

A szíved jó búvóhely fájó bánatodnak
Az öröm könnyeinek, komor csalódásnak
Megbújhat még benne égő vad szerelmed
A szenvedélyek árja, hamvadó életed

A szívek nevetnek is, örök szerelmesek
Együtt emelkednek, lakói a mennynek
A szívek tűzben égnek és égetőn lángolnak
A szerelem hevében élve elhamvadnak

A szívek nem hazudnak, mint a sok szín elme
A szíved Isten adta, és van még szép kegyelme
Soha ne add fel majd a szívednek reményét
Úgy boldogan megnyered Teremtőnk kegyelmét

A szíved hatalmas kincs, ne tékozold rosszra
Becsüld meg akkor is, ha folyton csak zokogna
Ő minden pillanatban csak Teérted dobog
Hogy mit hoz életedbe? Kemény áldozatot.

Mikor lelkedre tör egy hőn fájó pillanat
Szíved halkan súgja, utad merre mutat
Ne aggódj hát, hogy mi lesz holnapután! ...
Hallgass az érzésre és menj a szíved után.







MI AZ?...


Mi az, mi oly szent és sérthetetlen?
Mi az, mit ha vesztünk sorsunk oly kegyetlen?
Mi az, ha volt, de nincs már...
Sorsunk oly üres, oly sivár?...

Mi az, ha mind végig meg van
Életünk dúskál a mámorban?
Mi az, mi holtig kísér,
S ha nem kísér álmunk
Mindvégig nyugtalan?

Kérdéseim nem tetézem
E vers végére megnevezem.
Jegyzem hát,míg nem felejtem,
Szerelmem és Becsületem...







MÚLÓ NYÁR


Ezüst szőrű ősz csahol nekem,
Elgyöngült nyár véreres kezén.
Bambán nézek, tán megérthetem,
Mért kacsintott délcegen felém?...

Város ízű szél fejen csapott,
Kékellő eső űz a bajban,
Emlők áznak félszegen amott,
S a bácsik leskelődnek halkan...

Jeges nyárözönben dúdolok,
Elfúlóan tömény hangokat.
Havat hívok, érzem, túl konok,
Tél nyüszít, lehetne boldogabb

Félszeg ember, ki jeget lopott,
Lomha röptű nyár, homály után.
Felhabzsolta, mint testes drogot,
S egyet röffentett felém bután...

Elmúlt a nyár, s én csak hallgatok,
Bár szólni tudnék, ha érteném,
Bennem tegnap még meleg lakott,
S lelkem élőn járta át a fény...







NÉHA ÚGY ÉRZED


Néha úgy érzed majd, igazság a földön
Annyira kevés van, egy nap meg kell törjön
Nagyon kell vigyáznod, egyszer meg ne öljön
Elérkezik napja, hogy szabadságod jöjjön...

Léted minden percén folyton reménykedtél
Létezik szebb élet a szörnyű szenvedésnél
De szüntelen azt látod, oly sokan hazudnak
Behódolnak vakon a sötét hamisságnak...

Egy nap megváltozik, e sötét hazug világ
Szíved tiltakozik, az igazságért kiált
De olyan keveset látsz a tiszta igazságból
Mára eleged lett az álnok hazugságból...

Gyere nézz szét velem, mit látsz magad körül?
Egy igaz szép világot, minek szíved örül?
Látsz e boldogságot és igaz embereket?
Kik egymásra nem fognak többé fegyvereket?...

Látok egy szebb jövőt, de olyan nehéz hinni
Néha elfáradok a sötétségtől futni
Soha nem adom fel, s amíg hallod hangom
Feldereng a fény is, s megéri harcolnom...







NE SÍRJ


Ne sírj, ha egyszer elbukom.
Tudom, jobbat vártál.
Ott leszek majd esténként a
Diósgyőri várnál.

Vörös rózsák között ülök.
Szedek sok pipacsot.
Ahol anno, huszonéve
Szerencsénk is lakott.

Elmesélek minden évet,
Régtől, mostanáig.
Azt, hogy veled forróság volt.
Most mindenem fázik.

Eldidergek még pár percet.
Ma már nem mesélek.
Nem jöttél el, talán holnap...
Viszlát, ifjú évek!







NÉLKÜLED ÉS VELED


Nyúzva értem síkra az alkonyatban,
Hogy gondosan, szeretőn etesselek.
Nem várt senki, pedig érted voltam,
S ím, a halálba metszettek jelmezek.
Magányos farkas, az vagyok nélküled,
Mint egy fűzfa, kit megdorgál az ember.
Mint lélek, ki imájától süket,
Zokog, gyászol, de megbékél a tettel.
Egyedül vágyom,

hogy veled lehessek,
Te szívem szépítő ékes gondolat!
Lámpásom, ha elfújják, a szélnek,
Fordítom könnyektől ázott arcomat.
Karjaimba löktek, s én nem engedlek,
Lágyan, mint a szellő, ébren tartalak.
Most, hogy itt vagy, áldanám a percet,
Bár sorsom ne űzné minden pillanat.
Tudd, énbelőlem száz volna Teérted!
Gyásznapomat elvetem az estén!
Szíved, s titkodat őrizzem úgy kérted,
Hogy Te engem ennyire szerettél!







NINCS KINEK


Megérkeztem, de nem tudom hová,
És nem tudom, hogy honnan indultam.
Zarándokút, mely nem tartott soká,
Amit kiéheztetett a múltam.
Kézlegyintés, minden bohóckodás,
Jártában is derűs, makulátlan.
Nem vagyok méltóbb, a jóra, mint más,
Gémberedve járok a nyomában.
Elmúlt, eltűnt, soha vissza nem jön,
Én titokban, megrettenve várom.
Illatos szándékkal, a ,,lent, vagy fönt"
Hátamat hasítja fűzfa nyárson.
Már nem szólhatok, csak önmagamhoz,
Vérzek, bujkálok e költeményben.
Ősz fejemre híg perceket halmoz,
Szívem vár, de nincs kihez beszélnem.










A NYUGALOM SZIGETÉN

Mikor elfáradok, és nem találom helyem
Mikor már letenném, kissé fárasztó életem
Mikor már nagyon fáj, a sok múló emlék
Választanám Véled, a nyugalom szigetét...

A nyugalom szigetén, míg csendben elidőzünk
Hol lesz idő pihenni, ha elfáradt a szívünk
A nyugalom szigetén, megtaláljuk helyünk
Eldugott mennyország, hol boldog lesz a lelkünk

A nyugalom szigetén, minden olyan csendes
A búbánat elszalad, mi oly nagyon keserves
Ezen szép szigeten, elmondod óhajod...
S én meghallom majd, minden kis sóhajod...

Ez gyönyörû szép sziget, csoda körös-körül
Mikor szétnézel itt, a lelked is megörül
Virágok suttognak, a fák is simogatnak
Nem érzed itt magad, olyan elhagyottnak

E csoda sziget partján, a nap is csak nékünk süt
Éjjel a csillagoknak,
pislákoló fényük


A tenger, a víz, a rétek és a holdfény
Boldogságunk csöndje, egy szebb életet ígér

A nyugalom szigetén, míg együtt megpihenünk
Abban a pár percben, boldog lesz életünk
Csak hallgatunk csendesen, s minden apró jelre
Összerezzennünk majd, egymást átölelve

A nyugalom szigete, most is csak reánk vár
Ám mi csak rohanunk, de pihenni kéne már
A nyugalom szigete, nékünk mindig nyitva
De az eszünk rohan, a szépet elhajítva...

A nyugalom szigetén, várlak majd egy napon
Ha eljössz hozzám meglásd, boldog leszek nagyon
Ez az én szigetem, boldog birodalmam
Látni fogod egy nap, e boldogságot rajtam...

A nyugalom szigetét, Te is rég keresed
Talán nem hinnéd el, hogy ott lakik Tebenned
S, ha egy nap megleled majd, e boldogság szigetet
Megleltél engem is... s kapsz egy új életet...







OLY SOKSZOR VÁRTAM RÁD


Oly sokat vártam Rád, míg nyíltak a virágok
Magamban vártalak, míg elmúltak világok
Olyan sokat vártam, közben kérges lettem
Kemény burkot kapott, hőn szerelmes szívem

Nagyon sokat vártam, míg elmúlott az éden
Fel sem tűnt lelkemben, közben mivé lettem
Olyan sokat vártam, nem is tudom mennyit
Éveim szaladnak, tán nem is élek ennyit...

Sok hosszú éven át, vártam kék szemedre
Soha nem vártam még, ennyit életembe
De a várakozás, egy napon majd véget ér...
Vajon mennyit adnál, az így elmúlt évekért?

Vártam, én így reggel, még mindig vártam este
Vágyott pillantásod, hátha megjelenne...
Egész éjjel vártam, és sok hosszú héten át
Fél életet vártam, szemem mégsem talált...

Vártam egy reggelen, éppen úgy, mint mindig
Felnéztem az égre, s úgy kérdeztem: meddig?...
Ekkor rád találtam, s megdöbbenve láttam
Szemedben a csodát,... hogy nem hiába vártam...







OLY SŰRŰN


Meghasadt szirtek alatt állok,
Kémlelék messze, de nincs hova.
Illúzió ez, csak egy álom,
Pattog rajtam Isten ostora...

Kiszáradt kórót, s füvet látok,
Mit mesterkélt nap kiégetett.
Sötét felhőkből dől az átok,
S nem látni már a mennyeket.

Néha még napfény után vágyom,
Réges-rég álmaimban éltek.
Vágyaim képe a láthatáron,
Délibáb, s vadvirágos rétek...

Hogy kerültem ide, nem tudom,
Kegyetlen sodortak az évek.
Míg bután rágódtam a múlton,
Elszökött felőlem az élet...

Nézd el patakzó könnyeimet,
Bár messze vagy, talán megérted.
Megpróbált bennünket az élet,
Oh, jaj! - oly sűrűn hullik érted...







ÖLELÉS


Egy igaz ölelésnél, nincs szebb a világon
Amikor szeretünk, túl, minden határon
Egy édes ölelésnél, nincs semmi boldogabb
Mert szeretetet fakaszt, megleled önmagad

Őszinte ölelés, ha két ember úgy szeret
Nincsenek kételyek, a szíved tovább vezet
Mert, ha ölelkezünk, s annyira szeretünk
Bármi történjék is, boldog lesz életünk...

Egy Isteni ölelés, mely szeretetből fakad
Meglásd, felderíti csalódott arcodat
Tanulj meg ölelni, s szívedből szeretni
Ha erre képes leszel, boldogan fogsz élni

Egy szívből jött ölelés, boldoggá tud tenni
Minden búbánatot, képes feledtetni
Mert, ha szívből ölelsz, Isten szeretete
Átjárja lelkedet, a mennyország kezdete...

Egy őszinte ölelés, olyan fontos lenne
Hogyha megpróbálnád, talán ma is menne
Egy nap eléd állok, hogy semmi mást ne kérjek
Egy baráti ölelést,...hogy éljek és reméljek..







ÖTVEN FELETT...


Zúgó orkán szívem legmélyén,
Oly rég hanyatlott az óceánba,
Ha forró könnycseppemet kérnéd,
Amíg hűlne, csak is Téged látna...

Napok futnak egyetlen perc alatt,
Lám, kapkodom vénülő fejem.
Haloványan hallom csengő szavad,
Mára érzem micsoda rejtelem.

Bohém évek tűntek el ködömben,
Édes keserv, éjjeli álomban,
Az évek szánkájára löktem,
Nem számoltam, íme, osztogattam.

Arcodon csodálom szerelmünket,
Égető, boldogság ráncokat.
Mi bennem szüntelenül lüktet,
Jól tudom, lelkedben sem lohad.

Hogy miért őrzöm még kezeidet?
Ha kíváncsi vagy, elmondom Neked,
Mellettem vagy, s nem hagy el az ihlet,
Ma, se holnap, se így,...ötven felett...







PÁNTLIKÁS


Pántlikás vasárnap, elmúlik az ünnep
Mint a harmatcseppek, szérűre kerülnek
Ott lelik haláluk, minden áldott napon
Szívem bánatával, vajon miért hagyom?

Pántlikás szemedben láttam meg a holdat
Lelkem vízesésén szánkázik e mondat
Rég lerombolt mindent, pusztítás mögötte
Reményem hegycsúcsát vastag hóval födte

Pántlikás reggelek, hétköznapok búja
Vajon mi késztetett e bajos vándorútra?
Régi nyár illatát dohos szaggá tette
Ímhol vigasztaltam, elvásott a kedve

Pántlikás jókedvem, köddé vált a tónál
Minden könnyebb lenne, most is velem volnál
Percek, órák, napok, hetek, évezredek...
Életben maradok, csak elég erős legyek...

Pántlikás szép mátkám, többé nem láthatlak
Érezhetném ízét el nem csókolt csóknak
Elmúló szememben, tudom, Téged látnak
Itt várlak Szerelmem,...pántlikás vasárnap...







REMÉNY


Míg megpihenek csendben kicsinyke szobámban
Körbevesz szép álmom, mi mindig láthatatlan
Lelkem csak reméli, még vannak jó emberek
Kik szívük melegével osztanak kenyeret

Ahogy álmodozok, sok szép helyet látok
Rám találnak sorban az igaz jó barátok
Jó barátok gyertek, ide megpihenni
Enni és mulatni, szívedet kitenni

Nevetni, csókolni, ágyat szépre vetni
Feledni minden bajt, örülni, szeretni
Gyertek megfáradtak, minden bút elűzni
Körbeülünk szépen, csendben beszélgetni

Tudom, hogy reményed, még nem hagyott el nagyon
Bár sokszor haldoklik, megújul egy napon
Tudom, hogy szívednek, oly sok minden nehéz
De valamit becsülj meg: lelkedben a reményt

Reményed oltalmaz, míg álmatlan a hajnal
Reményed vígasztal, ha nem bírsz már a bajjal
De reményed az, mi harcol rémálmoddal
Bolond szenvedéllyel, minden elhagyottal

Reményed ad néked, édes látomást is
Mi elhozza Teremtőnk áldott oltalmát is
A reményed táplálja lelked minden fényét
Szent hited táplálja, szíved szép reményét...

Ne hagyd reményed meghalni egy napon
Mert ha azt feladod, lelked zokog nagyon
Mert jó reményed az, Te Drága Jó Barátom
Mi életben tart Téged... e kies nagyvilágon...

Árvai Attila 2012-04-19







RÓZSÁK ILLATA


Ágról, innen üzenem rózsáknak,
Ne korholják, s bánják meg a nyarat.
Úton vagy, s ők ligetünkben várnak,
Ma még illőn, ne illatozzanak!


Hűvös harmattal, várjanak Téged,
Tudom, most is hallják a hangomat.
Isten megment, s egy maroknyi lélek,
Mirhát szedett, s őrjöng a kárhozat.

Vizet hoztam neked a kulacsban,
Aranyhajad zuhataggá legyen.
Fényörvénybe tündéreket csaltam,
Ajándékozd szűz mosolyod nekem!

Végre megjöttél, már haldokoltam,
Liget, napfény, nem hiába vártam!
Elmosódott minden: lesz, a volt, van,
S elbújtunk a rózsák illatában







SAS


Föntről figyelek rád, mint őrző sas madár
Megóvlak minden bajtól ha sodor az ár
Mikor hited elhagy, tudd, hogy én ott vagyok
Követlek téged, s szeretetet adok

Ha fejed felett összecsapnak, a hullámok
Isten küldötteként, a tenyeredre szállok
Az égből lehozom a hitet és a békét
Hogy lelkeddel Te is lásd, az alagút végét

Csendben húzódok meg, mint szívednek hű társa
Hisz belőled lettem én, lelked hasonmása
A sas szabad, mint a lélek, mi most én vagyok
Felhők közül nézlek, mint egyetlen angyalod

Onnan óvlak s védlek, ha gyötör az élet
Madárként hozom el néked az örök létet
Selymes arcodat ha keserű könnycsepp mossa
Tudd hogy a sas szabad, ki lelked hordozója

Engedd hát szabadon, szárnyaljon az égen
Mártózzon meg újra, az Isteni fényben
Engedd, hogy eljusson az égi mennyországba
Hogy valóra válhasson, minden ember álma...







SÍRJ, HA KELL...


Sírd most ki lelkedből, az éveknek bánatát
Hogy szívednek meghallhasd felcsendülő dalát
Mert csak úgy hallod meg, e gyönyörű éneket
Ha hátad mögé dobtad, a bánatos éveket

Sírj néha, hogy érezd, létezel legbelül
Hogyha kizokogtad, minden bánat elül
Lelkednek szép fénye, soha nem halványul
A szeretet megment majd, édes kárpótlásul

Sírni akkor is kell, ha nagyon boldog leszel
Mert ha nem teszed meg, csendesen elveszel
Örömkönnyeidnek, érezd meg az ízét
Hogy sírni máskor is tudj, ne feledd az érzést

Sírjon néha szíved és zokogjon a lelked
Én majd átölellek, s megfogom a kezed
Együtt sírjuk majd el, éveink bánatát
Hogy később mosolyogva, halljuk egymás szavát

A sírás felszabadít, nem köti a lelked
Érezd, hogy jó hozzád, megmenti a léted
Mert ki sírni nem tud, annak szíve nincsen
Velünk sír vagy vigad, és zokog a Jóisten...







A SZERELEM


A semmiből indul, de a mindent jelenti majd
Mi lángol, hevít, magasztal és mennybe hajt
Mikor megtalál, gyanútlan áldozat vagy
De ha megérzed, lelkedben mély nyomot hagy

A szerelem, mindent letarol, amit eddig hittél
Nemsokára fontosabb lesz kimért életednél
Sorra dőlnek majd a megrögzött ideák
Fejedre omlanak kősziklák,... paloták...

Az égből hullik gyorsan, egyenest fejedre
Gyanútlanul tör rá, nyugodt életedre
Még egy szót sem lesz időd mondani
A szívednek jajszavát sem fogod hallani

A szerelem kegyetlen mámorba taszít majd
Nem törődik azzal, hogy Te most ki is vagy
Ő csak belerobban megszokott napodba
Könnyeket csal gyorsan megfáradt arcodra

A szerelem majd minden csodát megad
Mikor ölelkeztek, a pillanat is befagy
Beléúsztok akkor, a színek varázsába
Beléptek e percben, a vágyak templomába

A szerelem varázsa, mint a szivárvány tündér
Befogja lelkedet, de édesebb, a mennynél
Pompázik színében, elvarázsol Téged
Add át magad neki, szebb lesz az életed

A szerelem hajnala, csodás égi áldás,
Istenünktől kaptuk e gyönyörű málhát
Ki pedig egy napon a hátára ölti
Életét szivárványos boldogságban tölti

Érezted e már, hogy nagyon szerelmes vagy?
Érezted arcodon, hogy forró könnyeket hagy?
Öleltél e már úgy, hogy inkább belehalnál?
Hogy az utcán reggeltől estig csak dalolnál?...

Érezted e már, hogy szíved beleszakad
A nagy fájdalomba, mit a szerelem ad?
Érezted e már, hogy lelked csak énekel
Hogy szerelmeden kívül, semmi sem érdekel?

Ha ezeket még életedben soha nem érezted
Akkor nem is ért el Téged eddig a szerelmed
Átélni nem tudtad, csak halvány utánzatát
Szíved soha nem látta még, a szerelem ruháját

Fogadd meg tanácsom, igaz szerelmedet keresd
Soha ne add alább, úgy eljő a fergeteg!
Ne alkudj meg szürkén a szex hamis képével
Hazug érintéssel, a bárgyúk életével!...

Keresd a szerelmet, most és mindenáron!
Vágj át nagy hegyeken, mezőkön, határon!
Higgy benne!... hisz ha vágyod, megtalálod!
Az lesz legszebb napod... és a boldogságod...

Árvai Attila 2012-06-05







SZERESS...


Szeresd a világot, mert az majd viszontszeret
Ha egyszer ezt megteszed, szebb lesz az életed
Szeresd a hazádat, mert itt születtél egy nap
A fákon a madarak is, a nyelveden dalolnak

Szeresd még a fákat, erdőket, mezőket
Szeresd azokat is, kik csak most ébrednek
Szeresd az alvókat, kik édesen álmodnak
Szeresd a búsulót, kik éppen szomorkodnak

Szeresd az állatot, mert ők igaz jó barátok
Kutyád azt mondaná: ,,én Terád jól vigyázok"
Minden kis állatunk, egy apró tükör nékünk
Hogy mindennap emlékezz, mit ér a hűségünk

Szeresd az éjszakát, szeresd a nappalod
Ha egyszer így teszel, bánatod elhagyod
Szeresd a változást, mert az élet nagy tanító
Hogy mindent tisztábban láss, ne légy oly lemondó

Éld meg a csalódást, de szeresd szerelmedet
Hogy boldogabbá tegye, vágyódó szívedet
Csalódni mindig kell, de megtanít majd arra
Hogy csak is előre nézz, soha ne a múltba...

Néha szenvedsz is majd, hogy nemes legyen lelked
Hogy tanulj a hibákból, és felvértezd a szíved
A kín és a boldogság, tán mind egy tőről fakad
Hogy becsüld meg életed, és legfőképp önmagad

Szeresd gyermekedet, hisz persze, hogy szereted
Ő lesz ki ápolja, majd elgyengült testedet
Benne látod magad, s az egész életedet
Nézd, hogy ő is szeret! Megmenti lelkedet!...

Szeresd a világot!... Szeresd a Jó Istent!
Hogy kalandos sorsodban, megtanulhass mindent!
Add a szereteted!... hogy nagyon boldog lehess!...
Ne tétovázz, kérlek!... hát szeress, szeress, szeress!...

Árvai Attila 2012-10-27







SZERESSÜNK...


E délelőttön szép napon
A szívem is zeng hajnalon
Jelezte már jó előre
Boldog leszek delelőre...

Boldog vagyok reggelente
Boldog nappal, délben, este
Boldog, hogy ha rám nézel...
Ha szívem megtelt reménnyel...

Egyszerűen csak mosolygok
Örömködöm, hogy Ti vagytok
Ne sírjunk, ím derüljünk!
Nézzünk, lássunk, öleljünk!

Feledd most el a bánatod!...
Fogd a kezem, Veled vagyok!
Most ne búsulj! Nevessünk!
Ölelj hát meg... szeressünk...

Árvai Attila 2012.04.10.







SZERESSÜNK


Szeress, kérlek, nagyon, hadd szerethesselek
Fogd meg a két kezem, hogy érezhesselek
Pillants a lelkembe, hiszen úgy is tudod
Hogy szerelmünkért egy nap, bármimet feladok

Simogass hajaddal, kék szemed lángjával
Hiszen csak ez számít, a lelked mámorával
Mert mosolyod lágy íve, teljesen megvadít
E csúfos árnyvilágból, a fellegekbe repít...

Ezért születtem meg, hogy reám pillants végre
Hogy ráébresszél végre, a szenvedély tüzére
Mert kék szemed tükréből, vörös tűz talált el
Ha nem velem történik, soha nem hinném el

Néhány évünk eltűnt, de most nem érdekel
Mert mindig is vártalak, vágytól égő szívvel
Mindenem felgyújtod, a szívem, de a testem
Lángolok lelkedért, így soha nem éreztem...

Csak egy érintésed, egy lopott lágy mosolyod
Izzó vulkánná tesz és tudom, hogy akarod...
Érzem a lángodat, hogy vágyod szenvedélyem
Hogy parancsolni nem tudsz, szíved szerelmében

Tudom, hogy szenvedünk, ez édes őrületben
De szívem békére lel, kékes két szemedben
Nincs más vágyam tudd meg, csak, hogy szerethessünk
Hogy egymás nélkül többé, soha ne élhessünk...

Árvai Attila 2013-01-10







SZERETNI...


Szeretni halálig, ez a küldetésünk
Vágyunk szivárványán, felszálljon a lelkünk
Szeretni örökre, minden lélek titka
Szívünk is feljajdul, sokszor elvakítja

Szeretni, míg bírjuk, erről szól az élet
Folyton arra várunk, hogy eljön az ígéret
Szeretni, ha tudunk, minden olyan szép lesz
Talán megvalósul, hőn féltett reményed...

Szeretni, de mindig, oly nagyon szeretnél
Oly sokszor szerettél, életednek mentén
Könnyes szemmel néha, de mégiscsak szerettél
Bár néha bántottalak, de soha nem feledtél...

Szeretni az égig, a végső szenvedésig
Könnyezve szerettél, bár a szíved vérzik
Szeretni oly nehéz, de olyan nagyon vágyom
A szeretet fájdalmát, várom mindenáron...

Szeretni akkor is, mikor minden elvész
Ha ledönti házadat, az arra járó szélvész
Szeretni tudni kell, érezni legbelül
Féltő fájdalmadat, olyan végtelenül...







SZENVEDÉLYEK ÁRJA


Míg szívemben pislákol
Szerelmünknek fénye
Lelkemben úgy tombol
Csókod mézes íze...

Felhevít most tested
Minden porcikája
Elevenen égek
Szíved zegzugába

Égek benned, élek!
E csodás égi dalban,
Minden rezzenésed
Bennem él, gyúl, halkan

Tüzes szenvedéllyel
Nézem a szemedet
Szétvet a szerelem
Szorítom kezedet

Vulkánom gyúlt benned
Te édes égi mátka
Nincs ember e földön
Ki ennek ellenállna

Jöjj, és égj meg velem!
Hamvadjunk e lázban
Csókolj eszméletlen
Kint és bent a házban!

Belehalok érted,
Édes szűzi angyal!
Mennyekre elérlek!...
Hogy nem bírok magammal

Gyere, gyere hozzám!
Drága jó szerelmem
Nincs párod a földön
Áldom, hogy születtem

Tarts meg mostan engem
Míg benned boldoggá lesz
Az erő, mi előtört
Mennyé, s pokollá tesz...

Most megízlelem tested
Minden pillanatát
Már érezni akarom
Titkod szép illatát!...

Megrészegít édes kelyhed
Ringó vadvirága
Csillapítja vad szomjamat
Kebled hullámzása

Átúszunk az időn,
Mint két szabad sas madár
Repülünk a csúcsra
Hisz szívünk is arra vár...

Elértük a mámort
Most a menny is megtalál
Kevés a világ is
Hogy elmondjam mit adtál...

Rezzenek, és remegsz
Szemed vad tajtékát
Úgy veti forrón rám
Égető parázsát...

Ebben égek porrá
Hamvadok boldogan
Minden zsigeremben
Érezlek kigyúltan...

...Aztán elül lassan
A szenvedélyek árja
Nézlek, nézed szemem...
Szerelmünk vad álma...

Sírunk egymás lelkén
S ajkunk szól imára
...Hálát adunk halkan...
...Hogy jöttünk e világra...

Árvai Attila 2012-04-09







A SZÍV DALA




A szívek énekelnek,
Mind más zenét dalol
Míg lelked elmélázik
Ő könnyeket rabol

A szívek játszadoznak
Míg el nem repülnek
A szerelem tengerén
Majd el nem merülnek

A szívek ölelkeznek
Égő szenvedélyben
Elhamvadnak együtt
A szerelem hevében

A szívek megszakadnak
Ha csalódás ront rájuk
Sírnak szomorkodnak
Ha fájdalom van rajtuk

Az én szívem is szenved
Zokog, sír, könnyezik
Érted megszakad majd
Tudom... hisz elvérzik...







TANÍTS...!


Taníts meg a jóra, hogy jobbá tudjak válni
Hogy mosolyogva tudjak az úton veled járni
Taníts meg létezni, hogy boldogabb lehessek
Hogy a könyörgőkért holnap valamit tehessek...

Taníts lélegezni, hogy ne legyen oly nehéz
Könnyebbüljön lelkem, s legyen boldog, merész
Taníts meg nevetni, kérlek, úgy szeretném
Napfényes reggelen végre érezhetném...

Taníts mosolyogni, hogy fényt adhassak Neked
Talán mosolyomban, mosolyod megleled
Mert mikor mosolyogsz, könnyeznek a hegyek
S ha mosolyod könnyes lesz, könnyezek majd Veled

Taníts meg zokogni, mert néha sírni könnyebb
Mintha bennmaradnak az előtörő könnyek
Taníts bocsánatra, meg kell még tanulnom
A fájó sérelmeket, hogyan kell fogadnom...

Taníts türelemre, hogy képes legyek várni
Mindenkihez szólni, a szent ügyért kiállni
Taníts belátásra, hogy el tudjam fogadni
Néha szenvedni kell, némán elvonulni...

Taníts tisztán látni és bölcsebben dönteni
Soha nem szeretnék gyarlón ítélkezni
Hogy képes legyek végre minden kínt feledni...
Taníts, nagyon kérlek,...taníts meg szeretni...







TARTOZOM


Tartozom még neked egy utolsó kérdéssel
Hogy adós ne maradjak, egy végső öleléssel
Tartozom még néhány elmúlt szép érzéssel
Egy fájó búcsúcsókkal, gyöngéd érintéssel
Tartozom, jól tudom egy néma számadással
A szélben tovaszálló édes suttogással
Tartozom egy percnyi fájó szenvedéssel
Lelkem bánatával, múltunk szerelmével
Tartozom egy szóval, egy utolsó mosollyal
Egy röpke pillanattal, mi segít és vigasztal
Odaadnám hidd el, én is úgy szenvedek
Ezekkel tartozom, így tovább nem élhetek
Tartozom, hogy elmúlt a régi boldogsággal
Régen kiérdemelt kedves mosolygással
Oly sokkal tartozom, miket mulasztottam
Értékes kincseket, az enyészetnek hagytam
Tartozom szívednek még egy pillantással
Egy elveszett sóhajjal, végső kézfogással
Tartozom még neked egy könnyes vallomással
Nem fájt így még semmi, csak Veled, senki mással...

Árvai Attila 2013-08-20


Árvai Attila: Tartozom

Link








TAVASSZAL


A szívem kinyílott most, mint egy édes rózsa
Talán boldoggá tesz, a tavasz édes csókja
Mindenem az övé, létem száz fűszere
Lelkem boldogsága, sok színes élete...

Megérint a szellő, mit a tavasz hozott
Szívemben a jéghegy, olvadt, s messze futott
Nyílik a lelkem is, olyan boldog vagyok
Mint a nyíló virág, sokszor Rád gondolok...

Szikrázó napsütés, boldogságom lelem
A tavasz illatában, nincs többé félelem
Lelkem megérinti, az olvadó varázslat
Szívem is megdobban, nincs többé búbánat

Tavaszi illatok, bennem fénnyé válnak
Nyoma sincs már sehol, a téli álruhának
Édeskés kikelet, oly annyira várlak
Napfényes boldogság, így eljő a világnak

Édes egy tavaszom, boldoggá tudsz tenni!
Rád emelem arcom, ne kelljen szenvedni!
Oly annyira érzem, hogy lelkemben virágzol!
Szeretlek, tavaszom, annyira hiányzol!...

Árvai Attila 2013-04-08










TÁMASZOM


Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is

Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom

Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...

(részlet)







TE VAGY...


Te vagy a lámpásom,
Ha kihúny szívem lángja
Te vagy a támaszom,
Lényem netovábbja

Te vagy ki hozzám szól
Mikor sírdogálok,
Vigasztalsz szüntelen
S én rád találok...

Te vagy az éjjelem
Mint minden nappalom,
Csókunk összeolvad
Egy aranyló hajnalon

Te vagy ki elhozod
Reményem szikráját,
Megmászod szíveddel
Szerelmem szikláját

Te vagy, ki felemelsz
Mikor már elbuknék
Kezeddel megtartasz
Mikor eltévednék

Te vagy a szerelmem
A szívem hamvadása
Elégek életem
Veled boldogságba

Te vagy az égbolton
Az esti hajnalcsillag
A hold a nap a fények
Édes birodalmak...

Te vagy a jászola
Gyermeteg lelkemnek
Édes születésem
Minden fűszerének

Te vagy az életem
S egyszer a halálom
Minden mit megéltem
Ősszel, télen, nyáron

Te vagy a végzetem
Elmúlásom sorsa
Te vagy minden álmom
Létem sava-borsa

S, ha egyszer elveszítlek
Szörnyű fájdalmamban
Kínok között járok
Végtelen utamban

Utam még megjárom
Fáradt, görnyedt háttal
Nélküled feladom
Fájó törött lábbal...

Útszélén megülök
Csöndes magányomban
Hullnak le könnyeim...
Áldott karácsony van...

Nem bírom már magam
Ezt az áldozatot
Kérem jó angyalom
Hozzon kárhozatot

Akkor majd elveszek
...De a pokolból is
Rebegem szép neved...
Úgy múlok el ott is...

Árvai Attila 2012-04-12







TE VOLTÁL...


Te voltál az élet és minden reménységem
Szívem szép szerelme, a lelkem édenében
Te voltál a kapu, egy boldog világ felé
Mi tépázott életem, egy nap megmentené

Te voltál az álom, mi elért éjjelente
Az álmaim rémálmát, csókkal megmentette
Te voltál a napfény, ami szívemet perzselte
Könnyes kínjaimat, messze elkergette...

Te voltál a remény, mi lelkem melengette
Ábrándjaim taván, sejlő víztükörbe
A sejtelem hegycsúcsán, csillogó kövekbe
Oly magasra törnék, vágytam szerelmedre

Te voltál virágom, a kinyíló színpompa
Édes illatával, szívem elrabolta
Kékes ragyogással, bűvölted világom...
Szirmod dús nektárja, szerelmes virágom

Te voltál a vágyam, hogy öreg napjaimban
Csendben megpihenek, ölelő karodban
E remény szertefoszlott, nem maradt már semmi
De tiszta szívvel fogok, háborúba menni...







TÉL


Elsuhan a tél, a szomorú utcákon
Jeges szelet hagyva, megfáradt orcákon
Olyan csendesen vagy, mert érzed a hideget
Süvít a némaság, lehűti lelkedet...

Telet fúj a nyárfa, remegnek levelek
Sietve sétálnak, a didergő emberek
Arcukat lehajtva, remélnek meleget
Szívükben emlékként, ott él a kikelet

Télapánk tétováz, adjon e még szelet
Mert sikítva fújdogált a háztetők felett
Már minden meleg kihűlt, idekinn az utcán
Hamar szertefoszlott, e sötét, hideg órán

Telet vártunk folyton, ez elolvasztó nyáron
Együtt imádkoztunk, a forró áradáson
De most, hogy végre eljött, oly annyira fázunk
Menedéket adva, hívogat a házunk...

Csendes téli este, a reményt megtaláljuk
Tüzünket megrakva, egymásért kiállunk
De telünk hidege is, csak értünk, az emberért
A szívünk nem hűti le... a szeretet melegét...







TÉLEN


Néha csak mélázok e gyönyörű fehéren
Mit elénk tett az Isten, ez eljövendő télen
Néha megízlelem, hófehér havunkat
Néha megérinti, hidege arcunkat

Téli táj varázsa, érintsd meg a szívem
Érezzem melegét, így a hideg télen
Minden pillanatunk, egy jéghideg érintés
Télen eljön hozzánk, a gyönyörű teremtés

Mosolyodat most is, télen is szeretném
Ezen esztendőnek, hűvös, hideg telén
Mert szívem melengeti, hogyha megérintesz
Ilyen hidegben is, egyedül Te értesz...

Csöndes hideg télen, hópelyhek villognak
A szívem is táncot jár, a hideg téli fagynak
Hópelyhek mesélnek, keserű sorsomról
Tudnak rólam mindent, örömről, bánatról...

Édes egy hópelyhem, segítsd az életem!
Ne kelljen már fáznom, se nyáron, se télen!
Én megbízok majd benned, hidd el nagyon várlak!
Hogy még hinni tudjak... ez esztendő havának...







TOLLAM


Múló állapotnak vagyok szenvedője
Tudnék változtatni, ha ott lennék időre
Elsuhan az élet, minden percem drága
Hasztalan másodperc sivár, üres, árva...

Elmúlik a könnyed, múlnak a mosolyok
E tűnő állapotban oly magányos vagyok
Napfény cirógatott, néha megérintem
De ha Rád gondolok, kinyílóban kertem...

Rohanó éveim hajtják őszbe fejem
Amit meg kell tennem, ígérem megteszem
Csak ne vérezne szívem, attól, hogy elmúlok
Pengetem gitárom, s lazulnak a húrok...

Csodám is halványul, tűnő ezer évben
Le fogják e írni, vajon mikor éltem?...
Bolondozós gyerek, hang vagyok a pusztán
Időm megtorpanna, ha mosolyodat látnám

Perc után rohanok, éltet néhány emlék
Szertefoszló báján vele újra élnék
Múlik ez a világ, jóval és bajával
Hangom veled marad, tollam, s Isten által...







TOVÁBB...


Taposom a múltam jeligére,
Jövőmet fújom porból untalan.
Átitatna csalódásom mérge,
De hiába is unszolnám magam.

Voltam koldus, feléd integetett,
Megtört arcod fordítsd már felém!
Nem hagytál mást, csak hideg szelet,
Régen kihűlt hajlékod helyén!...

Voltam gazdag, ki tejben fürösztött,
S fennhangon mondtam ki neved.
Szürcsöltem veled, mézízű szörpöt,
Hogy mégis hibáztam? - meglehet!

Voltam gyermek, fejemmel öledben,
Ki elcsuklón néked elszipogta,
Mit éreztem ledermesztő esten,
Mikor bajban majd megölt a horda...

Voltam szolgálód, ki talpad nyaltam,
Mint ebed lestem minden szavad.
Míg a világ hahotázott rajtam,
Te kárörvendőn kihúztad magad...

Aztán lettem büszke férfi, ki lép,
Hogy tél, se szél ki ne kezdje nyomát!
Ki bátran tette dolgát ekképp:
Most emelt fővel ballagok tovább...







TÖRŐDJ


Forró testtel fekszem lelkem láza éget
Szeretnélek egyszer újra látni téged
Vándorol az idő kóbor útját járja
Szüntelenül keres bárcsak megtalálna

Hova lett a világ hol van édes hangod?
Halványul az arc mi egykor rám mosolygott
Megfakult a világ színtelen a reggel
Egymás ellen harcol milliónyi ember

Rettenetes álmom savként marja létem
Hiányodat érzem sajgó szívverésben
Fájdalomtól ordít kesereg a bánat
Tudod ahogy élünk gyalázatos látszat

Szemeimbe nézel erőltetett ösztön
Boldogságot színlel mindenki e földön
Irigyelnek akkor ha jókedvűnek látnak
"Nincsen semmi bajom" bizonygatod másnak

Közben pedig rejted nyomorát a mának
Nemtörődve azzal milyen nagyon várlak
Esdekelve kérlek segíts végre rajtam
Hisz csak reád vágyom minden pillanatban







TÜRELMED


Légy türelmes kérlek, bár tudom, nagyon nehéz
Mit elvettek az évek, szép lassan felemészt
De minden egyes napon, türelmed próbája
Sok figyelmetlen ember, elvétett hibája

Türelmed emberség, szíved, józan eszed
Mutatja az utat, mit és miért teszed
Türelmed a hajó, életed tengerén
Mindig boldog lehess, tiszta fedélzetén...

Türelmed fájának keserű gyökere
Kárpótol majd érte mézédes gyümölcse
Világít az úton, segít tisztán látni
Néha megkönnyezni, sokkal inkább várni

Türelmed rózsája csak is Néked terem
Hogy jó szívvel segíthess a zokogó emberen
Megtanít szeretni, és vágyakat kelteni
Mikor menekülnél, bölcsebbnek maradni

Légy úgy is türelmes, hogyha már nem hinnél
Az igaz szeretetben a csalódások mentén
Türelmed meghozza egy nap boldogságod
Hogy türelmes szíveddel, megválthasd világod...







VARÁZSLAT


Elvarázsolsz mindig, oly sokszor tűnődöm
Hogy érint ily mélyen, mindig meglepődöm
Varázslatod repít a kéklő szép egekbe
Fénylő csodát teremt magányos szívembe

Egy varázsos pillanat, amit nékem adtál
Erőm ellenére gyorsan elraboltál
Varázslatod szédít, elvarázsol engem
Szíved szerelmének varázsán születtem...

Lángod varázslata áldozata vagyok
Varázsolj örökre, amíg meg nem halok
Tápláld ezt a csodát az érzés varázslatát
Hozd el a szerelem varázsos illatát!...

Varázsolj pillantást égő szenvedéllyel
Ha varázslatod elér féltő remegéssel
Egy varázsos szerelmet álmodtunk meg ketten
Színes varázslatán elér minket csendben...

A varázslat világát hoztad most el nékem
Féltő szép szerelmed varázsán időztem
Varázsolj míg élek, ez maradt énnekem
Hogy édes varázslatban teljen az életem...

Árvai Attila 2013-03-20







VÁRLAK


Képes vagy-e meghallani
Észrevenni, vagy szeretni?
Képes vagy-e hozzám szólni
Meg tudsz-e majd bocsájtani?

Meglátni, vagy meghallgatni
A szívedet megmutatni?...
Meglátsz-e, ha szomorkodok
Ölelsz-e, ha veled vagyok?

Csókolsz-e, ha megcsókollak,
Harmat ízét édes szádnak
Adod-e a lelkedet


Ha rám törne a rettenet?...

Itt vagy-e, ha szomjúhozlak
Ha magányomban csak dalolnak
Bennem a szív hangjai...
Ha nem merek majd elmúlani?...

Rám találsz-e, ha kiáltlak?...
Ha reményemben csak odázlak
Megtalálsz-e édes mátkám,
Ha haldoklom majd egyszer árván?

Rám találsz-e, ha vigadok?
Ha örömömben felszárnyalok?
S ha így találsz rám egy szép napon
Az életemet Néked adom...

Én várok Rád, míg megtör a vég
Várok, míg az Isten elkér...
Várok míg csak szívem bírja
Te lészen a lelkem sírja...

Várok Rád, míg menni bírnék
Várok, benn a sírban is...
Várok, még ha sűrű könnyem...
Még ha zokog lelkem is...
Várok... várlak akkor is...







A VERS


A vers nem puszta rím,
Mit tótózgatunk néha
Mit bárki megalkothat
Mintegy parancsszóra!

A vers nem csacska szójáték
Lerontott hírözön
Mi az értelem határán
Túl van minden ködön!

A vers nem ponyvák regénye
Hazug tollak álma
Mit ha olvasgatunk
Csak betűk kavalkádja!

A vers nem hazugság!
Mi papírra van vetve
Megannyi mondata
A lélek apró tükre

A versben nem csalódhatsz
Mint az emberekben
A vers vala igaz szó
Minden tekintetben

A versnek bíz lelke van
Hű és igaz lelke
Öröm és búbánat, tüzes vágyakozás
Lelkem vadvirága, mi felszáll, mint a gerle
Könnyeim, mosolyom, hitem és szerelmem
A szívem fájdalma van benne...

Árvai Attila 2012-03-19







VOLT...


Volt egy nagy szerelmem, régen elmúlt álom
Így nem szerettem senkit eddig e világon
Volt egy nagy szerelmem, róla emlékezem
Hogy tette boldoggá, rég elmúlt pár évem

A szeme megvadított őrült szenvedélyben
Felgyújtotta lángom, azóta sem értem
Olyan egyszerű volt életem szerelme
Benne volt a világ, összes nagy gyötrelme

Az érintése csoda, folyton elvarázsolt
Mire felocsúdtam, a szívem régen lángolt
Amikor megszólalt, a mennyben megszülettem
Én soha nem éreztem ilyet életemben...

Haja illatos volt, beborított véle
Elvette az eszem, őrült szenvedélye
Minden ellenállás annyira hasztalan
A szerelem ékköve, így nem volt bizonytalan

A fájdalom tengerén szerethettük egymást
Nem is vettük észre, de hullott ránk az áldás
Soha nem fájt még így vágyunk szenvedélye
Hogy felesküdtünk volna az Isten szerelmére

Volt egy nagy szerelmem, néha megsiratom
Túl az ábrándokon, már túl van az álmokon
Hogy volt egy nagy szerelmem, soha nem felejtem
Rá úgy is emlékezem, ha elér a végzetem...







VOLTAM, LESZEK?...


Halovány fájdalom az örömben,
Hasít, mint ezer élű penge.
Kékellő messzeségből jöttem,
Sejtőn szór villámot szemembe.

Pergő végtelennel dobálódzom,
Szivárvány üstökén hajózom.
Lezajlik életem e folton,
Vérem dühöng, felpezsdít az ózon.

Voltam parazita, hóesésben
Időknek vénséges kezdetén
Imádkozva Istenemet kértem
Legyen itt ki rossz helyettem, ne én!

Megjártam a tengert, hal koromban,
Sós vizet nyeltem kékségében.
Emlékszem rá milyen boldog voltam,
Úsztam, ívtam, szökkentem és éltem...

Gyémánton repültem, mint sas madár,
Fenségemen nem eshetett csorba.
Ölelt, hívott, tisztelgett a határ,
S hegyek csúcsán szálltam le a hóra...

Immár látod, költőnek születtem,
Nem úrnak, vagy származott nemesnek!
Mondd fülembe, ébredjen a kedvem,
Mit tegyek, hogy emberré lehessek?...








 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Árvai Attila: Álmodtam
  2014-01-19 22:21:38, vasárnap
 
 




Árvai Attila: ÁLMODTAM


Álmodtam egy koldust, kinek nincs semmije
Nem maradt se pénze, reménye, és hite
Odalett mindene elhordta az idő
Lábain szétszakadt a kukában lelt cipő...

Álmodtam madarat, önfeledten repked
Nincs semmi ruhája soha nem is retteg
Égi áldásból él, ködöt kortyol reggel
Tengerszemben fürdik, csicsereg, ha felkel

Álmodtam kiscicát, kék szemű feketét
Lehunytam két szemem láttam az életét
Háztetőkön suhant, táncolt és nyávogott
Reggelente mosdott, harmatot nyaldosott

Álmodtam vadakat zölderdő ködében
Fákkal sugdolóztak mezőknek csöndjében
Megszakad a szívük, mikor puska dördült
Álmomban arcomon bánat könnye gördült

Álmodtam hőstettet szikrázó csillogást
Diadalmenetet angyali szárnyalást
Megálmodtam mindent, mit ember álmodhatott
Vesztettem egy sorsot, s mindent, amit hozott

Visszatért a koldus éjjeli álmomban
Üres tenyerében mély ráncokat láttam
Nem maradt semmije, de mosoly volt az arcán
Nagy titkok tudója sorsa végső harcán...




 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 5376
  • e Hónap: 24004
  • e Év: 141358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.