Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Bartis Ferenc
  2016-03-07 17:15:22, hétfő
 
 







BARTIS FERENC


Bartis Ferenc írói neve Karda (Gyergyószárhegy, Erdély, 1936. július 4. - Budapest, 2006. június 9.) magyar író, költő, Bartis Attila író apja.

Bartis Ferenc költő, és író neve és élete a szabadságért mártíromságot szenvedettek szimbóluma. 1956. november elsején a Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben, egyetemi hallgatóként elszavalta az erdélyi szellemi nagyságok, Brassai Sámuel, Dsida Jenő és Kriza János sírjánál az Utószó című költeményét. A vers legendás refrénjét, amit sokan a vers címével is azonosítanak, “és mégis élünk" az egész tömeg vele szavalta, kiáltotta. Ez adott ürügyet adott a magyarországi forradalom- és szabadságharccal rokonszenvező erdélyi fiatalok tömeges letartóztatására. Bartis Ferenc hét év szigorított börtönt kapott, de a román állam bosszúja szabadulása után, évek múlva sem hagyta békében, így 1984-ben a politikai zaklatások miatt áttelepült Magyarországra.

Budapesten érte a halál, de kívánságához híven szülőfalujában, Gyergyószárhegyen helyezték örök nyugalomra.








AKARJATOK ÉLNI SZABADON!


Szikla-ősű homokbuckák
Beton-vályúkba kényszerített patakok
Szennyben fuldokló tengerek
Gyanta-illatukra emlékező kiszáradt erdők
Megcsonkított fák és bonka rönkök
Kitaposott vadfű-gyökerek
Megperzselt sáté-torzsák
Meddő kertek
Elrothadt pityókagumók
Ragyás vackorok
Rozsdás búzafejek
Angolkóros Hirosima-almák
Mozgássérült havasi viharok
Zuhanásban megfagyott esőcseppek
Zilángolva pusztuló kisded-hópelyhek
Kőbe-préselt páfránylevelek
Óriás-hüllő-műanyagcsont-utánzatok
Por-jövőjű csillagok
Napfoltok az Isten arcán
Fény-orzó fekete üregek
Szétlőtt házak
Elhagyott házak
Szétlőtt
országok
Lebombázott országok
Elhagyott országok
Ember-vándorlásba
Népvándorlásba
Gyár-vándorlásba
Haditámaszpont-vándorlásba
Bölcső-vándorlásba
Koporsó-vándorlásba
Kopjafa-síremlék-vándorlásba
belepusztult világ-vándorok
Öngyilkos anyák
Magányukba beleőrült édesapák
Megrepedt szívű feleségek
Megbilincselt gondolatok
Láncra-vert ifjú évek
Kikapart magzatok
Meszesgödör-sírhantú rabok
Röghöz-kötött
szülőföldjükről-elűzött
honalapítók és hontalanok
Halott és vergődve lélegző komor-duhaj magyarok
Akarjatok élni, örökkön élni
SZABADON!







BERNI BALLADA


Zöld fény a hegytetőn
Hegytetőn lakik a
máglyatűz-szeretőm

A háza karika
udvara meg félhold
Abból lesz galiba

ha férje, a félholt
megtudja: az éjjel
asszonya kié volt







BÚZAVIRÁG BALLADA


A búzavirágot az ég
kárpótlásul zilángolta rám,
amikor háború után
a fölperzselt,
majd árvíz-iszapolta
mezőkön
feküdtem hanyatt
a hamu-iszapban,
az iszap-ravatalon,
amikor nem is az eleség veszte,
de a virágtalanság fájt,
megsajnált az ég,
s szemembe
zilángolta magát.







CSÓK


Hordalak magamban,
mint száj a sóvárgást,
lehelet a csókot
és kar az ölelést
és vér a szerelmet
s szerelem az embert,
ember a világot
s a mindenség téged,
hordalak magamban,
mint létet a halál
és halált az élet!







GYORSTALPALT ÚRI CSALÁD


Giccses zsánerkép

Vendéglő=
osztály-feletti pénz-temető.
Tehetős család:
férfi - mobiltelefonnal,
feleség - mobilkarkötővel,
lányuk - mobilszemekkel és mobilizálható kotonkészlettel.
Törzsasztaluk körül bűzlik a spray-pára.
(Ezért üresek a szomszéd asztalok.)
Lakmároznak.
Csámcsognak.
Isznak.
Nem beszélgetnek.
Asztal-táncoltató gondjuk rettenetes:
a férfi szeretője most az irodában túlórázik a diványon;
az asszony szeretője kirándult egy tanárnővel egy bozótba;
a mobilszemekkel és mobilizálható kottonkészlettel fölszerelt
lányuknak pedig most, sürgősen, azonnal szeretőt kell fogni!
Legény kell nem a gátra, hanem az ágyba,
lehetőleg bankár felmenőkkel,
de az sem rossz, ha
árucsempészek vagy adóbehajtók,
csak vérségileg rokonságban legyenek a pénzzel!
Apropos,
a pénzmosó-szakma is elfogadható,
csak tekintélye legyen a pénz-temetőben
s törzsasztalához ne üljön senki,
csak egy-egy nőkupec
határidős kurva-címtárral
két hamis papírpénz közé rejtve...
Erre áhitozik a gyorstalpalt úri család -
vágyuk családban maradna,
ha volna család
legalább a csalárd
törzsasztal alatt.







HORDALAK MAGAMBAN


Hordalak magamban,
mint száj a sóvárgást,
lehelet a csókot
és kar az ölelést
és vér a szerelmet
s szerelem az embert,
ember a világot
s a mindenség téged,
hordalak magamban,
mint létet a halál
és halált az élet!










KARÁCSONYI REGŐS ÉNEK


(1)

Asszonyom ha volna
Anyám ha volna
Otthonom ha volna

Szerelem ha volna
Szeretet ha volna
Békesség ha volna

Karácsonyom volna

(2)

Mennyországban
és pokolban,
bölcsőben és
koporsóban,
tar mezőkön,
málló szirten,
kiapadó
szennyes vízben,
kóróban és
virágvágyban,
alvó házak
bundájában,
rőt-didergő
tűzvidéken,
szoknyalángú
utcaszélen

sírhantemlék-
kopjafákon,
fegyvercsőben,
bombaszárnyon,
templomban és
kocsmarévben,
adósságban,
fizetségben,
vérben, borban,
könyvben, szóban,
fejünkre-szórt
atomporban,
bennem, benned,
mindenkiben,
tagadásban
és a hitben,
múltunkban és
jövendőnkben,
ahol Krisztus
tündöklőben,
ott mindenütt
Karácsony van
mennyországban
és pokolban!

(3)

Krisztus Testvér, halld meg
fohászom:
komor sorsom legyen
karácsony...










2000. DECEMBER 31




Végzetesen
valami
elmaradt, kimaradt, de megmaradt
ebből az évezredből:
elpusztult, elhantoltatott és föltámadt
a világ;
világ-sorsú emberek milliárdjai
várják a Messiást:
szabadítsa meg őket reményük bilincsétől,
a Föld-hittől,
ami túszul ejtette Istent.
Istenre való tekintettel
Tekintetből font ostorokkal
Ostorsuhintás visszhangjával
Hangcsempészek néma-hadával
Hadba-vonult gyermeksírással
Sírdogáló vénasszonyokkal
Asszonyi csalások bűzével
Bűz-verő jégvilág-illattal
Illatgyárak magzat-füstjével
Füst-szivárvány-gyászlobogóval
Lobogó-kapca-lengetéssel
Lengő égi sugár-hidakkal
"Hídavatás"-ok hulláival
Hulla-eszmék üvöltésével
Üvöltöző műhold-roncsokkal
Roncs-városok bűvöletével
Bűvölő pénz-kígyó-csörgéssel
Csörgő aranylánc-vészjelzőkkel
Jelezni-tilos titok-múlttal
Múlttól sáros életrajzokkal
Rajztömbbe rejtett parancsokkal
Parancsra éhes katonákkal
Katona-sírhant-üzenettel
Üzenet-sikkasztó hírekkel
Hír-sikkasztók bősz vigyorával
Vigyorgó űr-ügynök-sereggel
Sereglő eszköz-államfőkkel
Főbűnnel mélyen tetoválva
homlokunkon s homlokzatunkon
csődülünk az új évezredbe
az új, megmásult másvilágba

Utórigmus

Más világ a láthatáron
Páratlan marad a párom
Páratlanul csúf az élet
Életemet elcseréled?
Cserélj ki vagy válts be pénzre
Míg a nevem értékmérce
Itt az idő, utcaszélen
Hej, harmadik ezredévem!










KODÁLY ÜZENETE BARTÓKNAK AMERIKÁBA


Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba ölten
Vándorbölcső temetőkben
És mégis élünk!

Dobra vernek minden vágyat,
Árverezés a vasárnap,
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak
És mégis élünk!

Elvadult a dűlök lelke,
Kórót terem tarló-mesgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szilva tenyerünkbe
És mégis élünk!

Fogaskerék, futó szallag
Egyik elmegy, másik marad
Bölcsőnk-siron porrá szakad
Zokognak a kövek-szavak
És mégis élünk!

Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek
És mégis élünk!

Úgy beszélünk más ne értse
Anyanyelvünk létünk vére
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult vége-vége
És mégis élünk
S fogunk élni!







MÁRTON ÁRON SZÁZADIK SZÜLETÉSÉVÉBEN


Szent Áron Bátyám, eretnek szókkal
esengnem Hozzád pogány merészség.
Merészen kérdem: meddig cipeljük
VAN-igazunkat, a mások vétkét?

,,Vétkeztem" én már éppen eleget
s nem fordult jobbra Erdélyünk sorsa!
Sorsszerűség, hogy Anyám bölcsőjét
ringattad haláltól elorozva?

Aztán megáldtad... Áldott kezedet
örökkön érzem szívem homlokán.
Homlokod nekem kőtábla-parancs;
életed: Biblia, Talmud, Korán,

s a földalatti cellád Zsilaván
évek múltán lett az én templomom...
Templom lehet a börtön is annak,
kit megkeresztelt a forradalom.

Te, a szeretet forradalmára,
ki magyart, románt, zsidót, németet,
cigányt óvtál, védtél a pokolban,
mondd, ismerik a végrendeleted?

Te mindenkit megvédtél a vádban,
de Téged csak a székelyek védtek,
Te, magyarul, románul, héberül,
németül, cigányul sikoltó lélek!

Ez volt a bűnöd?! És ezért lettél
,,banghila, bozgor secui episcop"?
Börtöntöltelék, kit a porkoláb
nappal megvert s éjszaka megkínzott?

Kínjaid, jaj, drága Áron bácsi,
erőforrás fogyatkozásunkban...
A ,,Csakazértis élnünk kell, öcsém"
ma bennem zokog. Tőled tanultam.

Te tanítottad: ,,Ne gyűlölj senkit!"
Jó. Nem gyűlölök, de kiröhögnek!
És ez fáj, s a közös Szülőföldünk.
A jelek szerint nem látom többet.

Mutass egy jelet, hogy induljak haza,
Csíkszentdomokoson is szeretnek...
Immár félszürkén és kopaszodva
térne vissza egy ártatlan gyermek.

Kimennénk a Garatos-tetőre,
a Golgotáról mesélnél nekem,
este friss túróspuliszkát ennénk
s imádkoznék Rózsatüzéred,

másnap reggel ministrálnék Neked
s Anyám büszke lehetne fiára:
,,Ez a gyermek még latinul is tud...
Az egész falu hallotta, látta!"

A falu látott. Te látnok voltál.
Én esendő író-költő lettem,
de melletted végig kitartottam
gyűlölet nélkül a gyűlöletben.

Nézem fényképedet, alázattal.
S Anyám fényképét fürkészem csendben:
közös vonások... Hol van a Júdás,
hogy emiatt ismét följelentsen?

Jelenteni tartozom most Neked:
Apám s Te is naivak voltatok,
amikor Szárhegyen - tornácunkon
diskurálva - a ,,közös holnapot"

békének hittétek: ,,majd a népek
baráti jobbot nyújtnak egymásnak..."
Ők igen. Igaz. S a politika?
A béke szemfényvesztés lett, látszat!

Látszatból tapsol a temető, ha
új ,,vendég" érkezik, de sírhantját
a bitorlók (dobverés nélkül!)
másnap (önmaguknak!) már eladják.

Eladtak mindent, mindenkit, aki
erdélyi volt vagy megmaradt annak,
s erre szabadkezet, szabadalmat
éppen a nagy-hatalmaktól kaptak.

Kapsz Te is néhány emléktáblát és
szobrot, és könyvet is írnak Rólad,
és idéznek és megidéznek, mint
vértanút, Erdélyt, lélegző holtat,

bár halottaidból rég föltámadtál,
de lehet, nem is haltál meg ,,akkor".
Benne élsz tudatunk sejtjeiben,
sejtjeinek tudatában. Parancsolj

ránk, hogy akarjunk élni és győzni,
merjük a pusztulást megelőzni,
és nézzünk szembe magunkkal, mással,
a törvényesített népirtással,

az anyanyelv-tépő jogszabállyal,
a lesben álló vész-fegyverekkel -
nem ölnek, élve temetnek el...
Biztass, parancsolj! Baj van a gáton...

Minden székely legyen Márton Áron!







MÁSODIK ZSOLTÁR

Obersovszkyról és Obersovszkyhoz


Kimondatott a fölmentő ítélet:
akit egyszer már halálra ítéltek,
saját kujak-kezével vethet véget
istenektől örökölt életének.

Azóta angyalok mossák a szennyest,
a halottas ruhákat, szemfedőket,
s kiterítik, s ha az égbolt már megtelt,
szivárványra aggatják ijesztőnek

élő-fém-denevér-emberek ellen:
ne röpködjenek a világ-sírhantban
törvénytelenül, részeg-szemérmetlen,
mert az útjuk visszafordíthatatlan

s ottrekednek az örök-fény-lágerben
s majd hiába sírják vissza a Földet
egyénileg vagy párttá szervezetten, -
a bevándorló a mennyben is többlet-

fölösleg, amióta kihirdették
a fölmentő-ítélet-lábjegyzetet,
s én megértettem Obersovszky versét:
egyházunk a szabadság-felekezet!

Azóta egy vértanú őrjöng köztünk,
tudom, a Mindenható jóbarátja,
forradalmi seb, kit, ha bekötözünk,
akkor is vérzik szitokba, fohászba

zárva, hóhér-kötélen himbálódzva
s maga alól kirúgja nem a széket,
hanem a trónt s úgy vonul a pokolba: -
közéletünkbe, miként egy szent végzet.

Itt lázít közöttünk, eszme-közelben,
zsinór-nyakkendője szivárvány-madzag,
melyre egy vész-angyalsereg elbűvölten
halotti lepel helyett zászlót aggat

emlékeztetőnek: íme, egy halott,
kit azért mentett föl a történelem,
hogy soha ne feledjük 56-ot
s végre egy élő vértanúnk is legyen!

Kimondatott a fölmentő ítélet
s én azóta az Istent megszerettem,
Õ mondta ki a jelszót, mely idézett
Magyar Miatyánk a történelemben...

Drága Barátom, Téged fölmentettek.
Járj közbe, hogy Népünket is mentsék föl!
Bűncselekmények a bajtársi tettek?
Elegünk van az ál-elismerésből!

Szabadság kell nekünk és nem kamatláb! -
üvöltsd, Obersovszky s vedd a kezedbe
a hóhér-kötelet és ne hagyd alább!
Az Úristen Neked ezt megengedte.

Akit egyszer már halálra ítéltek,
annak nincsen sem mennyországa, sem pokol:
ő a fölmentő Utolsóítélet,
aki közöttünk s vélünk zarándokol

háztól viskóig, embertől állatig
jövendő-mondását cipelve bátran...
Örök-életű szabadságra tanít
az országnyi magyar siralomházban!







SZERELMES IGÉK
. . . . . . .




Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy kértél,
ahogy adtál


és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és
megtagadtál -
úgy voltál jó,
ahogy voltál,
csak még lennél,
csak még volnál...







VISSZAÚT


Ismét úton.
Utazás-kényszer,
kényszer-tény-megoldás:
Megoldatlan egyenlet,
egyenletrendszer, hibákkal,
hiba-halmaz, ismeretlennel.
Ismerős a helyettesítő-szám.
Szám-vonat, szám-vagyon, szám-hely,

szám-ember embertelenül érzem magam, szám-világ!
Világnak világával hol harsoghatjuk el?
Harsog már a hangosbemondó is: következik
A következő megálló, állomás, pályaudvar:
Temesvár, Mohács, Arad, Varsó,
Auschwitz, Katyin, Hirosima,
Szárazajta, Csíkszentdomokos,
Gyergyószárhegy, Recsk, Géza, Kabul, Bagdad

De nem mondja be és nem folytatja a sort,
pedig következnek a tanyák, a falvak, a városok,
a barlangok, az ürgejáratok, az egérlyukak is,
mert megszámláltattak s számuk van, mint
a vonatnak, a vagonnak, a helynek, az embereknek
Embertelen vonat sínpára,
sirülj valahol vakvágányba,
ahol senkinek nincsen száma
s a Földnek nincsen állomása,
s nem vagoníroznak be senkit
megszámolva számozott senkik.
Senkiföldjén
semmi terem!
Terem itt a
történelem
ismeretlen
sírhantokat,
hogyha lesz, kit
elhantolnak,
s megjelölik
gödrét számmal,
ha a hamu
visszaszárnyal
oda, honnét
égbe kormolt
olyan mindegy:
volt vagy nem volt
neve, száma,
életrajza
átgázol e
vonat rajta
Rajtra gyülekeznek a leszállók.
Leszállok én is. Egy szál virágot
hoztam a pokolból unokámnak.
Rékám, jöjj, a sivatag-peronon
már évezrede tégedet várlak.







UTÓSZÓ - (...ÉS MÉGIS ÉLÜNK!)


Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben -
­És mégis élünk

Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak­ -
És mégis élünk

Elavult a dülők lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe -
­És mégis
élünk

Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak -
­És mégis élünk

Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
­És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége... -
És mégis élünk!


Bartis Ferenc ezt a verset 1956. november 1-jén (Halottak napján) elszavalta a kolozsvári Házsongárdi temetőben. Ezért a verséért, és azért, amiért a verset közönség előtt mondta el a temetőben, évekre bebörtönözték a román hatóságok...


Bartis Ferenc És mégis élünk

Link








Bartis Ferenc emlékére

Mint annyian jó szívek, tiszták, nemesek,
Szellemmagot mikor lélekbe ültetnek,
Fáj minden része, zsibong a keserűség -
magyarként élni mégis csak itt lehet szép.

De mond meg nekem, ha csak egy percre lehet,
Miért a daróc, pincényi dohos kövek?
Nekünk ebből a világból csak a nincs jut?
Jaj szavaink elől az Ég is elforog?

Miféle ösvény, mi odafent tekereg,
Hol tévednek ősi segítő szellemek?
Hullani látnak ránk bízatott országot,
Hullatni könnyet lassan nem marad jogunk.

De most figyelj! Múlt éjjen álom szólt nekem,
Körülöttem aprócska fények törtek fel,
A nincseknek népe összegyűlt köréjük,
Térden jöttek, sokasodva énekeltünk.

Nem addig tart a földi lét, ameddig lépsz,
Vagy bármi dal, mit éppen most szépen megírsz!
Ne azt nézd, a vakuló tükör mit mutat,
Az Öröknek szánd legkisebb betűd, szavad!

Ekképpen hozott vigaszt a sok kicsi láng,
Mikor a pucér ló éhségben ránk talált,
Arcainkról simított életráncokat,
Imához hívott együtt a dob és a harang.

Ferencváros, 2010. július 3.
Lengyel Károly








 
 
0 komment , kategória:  Bartis Ferenc  
Bartis Ferenc emlékére
  2010-07-16 15:45:25, péntek
 
 




Bartis Ferenc emlékére

Mint annyian jó szívek, tiszták, nemesek,
Szellemmagot mikor lélekbe ültetnek,
Fáj minden része, zsibong a keserűség -
magyarként élni mégis csak itt lehet szép.

De mond meg nekem, ha csak egy percre lehet,
Miért a daróc, pincényi dohos kövek?
Nekünk ebből a világból csak a nincs jut?
Jaj szavaink elől az Ég is elforog?

Miféle ösvény, mi odafent tekereg,
Hol tévednek ősi segítő szellemek?
Hullani látnak ránk bízatott országot,
Hullatni könnyet lassan nem marad jogunk.

De most figyelj! Múlt éjjen álom szólt nekem,
Körülöttem aprócska fények törtek fel,
A nincseknek népe összegyűlt köréjük,
Térden jöttek, sokasodva énekeltünk.

Nem addig tart a földi lét, ameddig lépsz,
Vagy bármi dal, mit éppen most szépen megírsz!
Ne azt nézd, a vakuló tükör mit mutat,
Az Öröknek szánd legkisebb betűd, szavad!

Ekképpen hozott vigaszt a sok kicsi láng,
Mikor a pucér ló éhségben ránk talált,
Arcainkról simított életráncokat,
Imához hívott együtt a dob és a harang.

Ferencváros, 2010. július 3.
Lengyel Károly







Bartis Ferenc: És mégis élünk!

Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben -
­És mégis élünk

Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak­ -
És mégis élünk

Elavult a dülők lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe -
­És mégis élünk

Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak -
­És mégis élünk

Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
­És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége... -
És mégis élünk!


Bartis Ferenc Utószó című versét 1956. november 1-jén, halottak napján szavalta el Kolozsváron a Házsongárdi temetőben Dsida, Brassai, Kriza sírjánál, s e verséért a Román Katonai Törvényszék a költőt hét évi nehéz börtönbüntetésre ítélte...



 
 
0 komment , kategória:  Bartis Ferenc  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 990
  • e Hét: 7334
  • e Hónap: 33957
  • e Év: 171329
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.