Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Pete László Miklós
  2012-01-09 20:00:13, hétfő
 
  PETE LÁSZLÓ MIKLÓS versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

1. Legelső szonettem Anikónak________________(#)- Gizella Lapu
2. Szonett Anikónak________________(#)- Gizella Lapu
10. Szonett Anikónak________________(#)- Gizella Lapu
11. Szonett Anikónak________________(#)- Gizella Lapu
25 Szonett Anikónak________________(#)- Gizella Lapu
26 Szonett Anikónak________________(#)- Gizella Lapu
27. Szonett Anikónak________________(#)- Gizella Lapu
Addig________________(#)- Gizella Lapu
A haldokló Nyár________________(#)- Gizella Lapu
Aki kétszer repatriált________________(#)- Gizella Lapu
A készülődő tavasz________________(#)- Gizella Lapu
Akkor is________________(#)- Gizella Lapu
A Magyar Puszta________________(#)- Gizella Lapu
Ameddig e világban időzöm________________(#)- Gizella Lapu
A messzeség, ha közelít________________(#)- Gizella Lapu
A néhai II. Rákóczi György________________(#)- Gizella Lapu
A néhai jó Gvadányi József________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Anikó________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Anikót hazavárva________________(#)- Gizella Lapu
Anyám________________(#)- Gizella Lapu
A nyár utolsó napja________________(#)- Gizella Lapu
A Pillanat maga: a Lét________________(#)- Gizella Lapu
A Szabadság________________(#)- Gizella Lapu
Atlantisz________________(#)- Gizella Lapu
Atlantisz árnyai________________(#)- Gizella Lapu
Atlantisz utolsó napja________________(#)- Gizella Lapu
Atlantisz üzenete az Idő börtönéből________________(#)- Gizella Lapu
A Végtelen?________________(#)- Gizella Lapu
A vén körtefa________________(#)- Gizella Lapu
Az ég gúlája ránk borul________________(#)- Gizella Lapu
Az élet: ritmus és remény________________(#)- Gizella Lapu
Az Idő szekerén________________(#)- Gizella Lapu
Az igazi karácsony________________(#)- Gizella Lapu
Az ostromolt Remény________________(#)- Gizella Lapu
Ádvent 2009.________________(#)- Gizella Lapu
Álomrapszódia________________(#)- Gizella Lapu
Ánizsos nyári est________________(#)- Gizella Lapu
Április________________(#)- Gizella Lapu
Boldog Születésnapot, Anikóm________________(#)- Gizella Lapu
Boldog új esztendőt 2009-re________________(#)- Gizella Lapu
Boldog új esztendőt 2010-ben________________(#)- Gizella Lapu
Boldog új esztendőt 2011-re________________(#)- Juhász Lajosné
Cucu, a hajókapitány________________(#)- Gizella Lapu
Csillag jár a fák fölött________________(#)- Gizella Lapu
Dagadjon a vitorla!________________(#)- Gizella Lapu
Elcsábítottál________________(#)- Gizella Lapu
Előszó a negyvenkilencedik telemhez________________(#)- Gizella Lapu
Epigrammák - I.________________(#)- Gizella Lapu
Epigrammák- II.________________(#)- Gizella Lapu
Errefelé________________(#)- Gizella Lapu
Esik a hó________________(#)- Gizella Lapu
Esik eső karikára________________(#)- Gizella Lapu
Esti Január________________(#)- Gizella Lapu
Esti órán________________(#)- Gizella Lapu
Éjfél után________________(#)- Gizella Lapu
Értekezlet-készlet________________(#)- Gizella Lapu
Éltünk nyárutóján________________(#)- Gizella Lapu
Fáradt az ég________________(#)- Gizella Lapu
Februári rigmus________________(#)- Gizella Lapu
Fehérdunnájú január________________(#)- Gizella Lapu
Fehér karácsony________________(#)- Gizella Lapu
Genezis kontra evolúció, meg miegymás________________(#)- Gizella Lapu
Giling-galang________________(#)- Gizella Lapu
Göncölszekér felettem________________(#)- Gizella Lapu
Ha az Élet________________(#)- Gizella Lapu
Ha volna még________________(#)- Gizella Lapu
Házassági évforduló________________(#)- Gizella Lapu
Hétköznap este________________(#)- Gizella Lapu
Hétköznap esti idill________________(#)- Gizella Lapu
Hétköznapi leltár________________(#)- Gizella Lapu
Hogyha a Lét véletlen________________(#)- Gizella Lapu
Holdfényremény________________(#)- Gizella Lapu
Holdvilággal búcsúzik a nyár________________(#)- Gizella Lapu
Hozsánna Néked: Hétköznap________________(#)- Gizella Lapu
Hull a falevél________________(#)- Gizella Lapu
Hull a hó________________(#)- Gizella Lapu
Idebent________________(#)- Gizella Lapu
Idill a télben________________(#)- Gizella Lapu
Időbuborékban________________(#)- Gizella Lapu
Ifjúságunk________________(#)- Gizella Lapu
Indigó éjszaka________________(#)- Gizella Lapu
Isten bennünket nagyon túlbecsül________________(#)- Gizella Lapu
Januári töprengés________________(#)- Gizella Lapu
Jeges március________________(#)- Gizella Lapu
Jégverte fa________________(#)- Gizella Lapu
Júniusi Élet-szimfónia________________(#)- Gizella Lapu
Karácsony a lelkünkben________________(#)- Gizella Lapu
Karácsonyeste________________(#)- Gizella Lapu
Karácsonyfa________________(#)- Gizella Lapu
Karácsonyi szonett________________(#)- Gizella Lapu
Kirlian-fotó________________(#)- Gizella Lapu
Kiskarácsony, nagykarácsony________________(#)- Gizella Lapu
Kora őszi péntek este________________(#)- Gizella Lapu
Kora őszi telihold________________(#)- Gizella Lapu
Könnyező február________________(#)- Gizella Lapu
Körbe-körbe________________(#)- Gizella Lapu
Magyar húsvét 2009________________(#)- Gizella Lapu
Március idusa________________(#)- Gizella Lapu
Megint hétvége volt________________(#)- Gizella Lapu
Mesebeli este________________(#)- Gizella Lapu
Még vagy nekem________________(#)- Gizella Lapu
Miért is?________________(#)- Gizella Lapu
Miért ne?________________(#)- Gizella Lapu
Mikulás________________(#)- Gizella Lapu
Mindhalálig szerelem________________(#)- Gizella Lapu
Mint cikázó füstifecske________________(#)- Gizella Lapu
Mohács felé________________(#)- Gizella Lapu
Monológ________________(#)- Gizella Lapu
Nala________________(#)- Gizella Lapu
Ne bántsd a magyart________________(#)- Gizella Lapu
Nem az a szép________________(#)- Gizella Lapu
Nem küzdeni jöttünk________________(#)- Gizella Lapu
Néhai nyarunk________________(#)- Gizella Lapu
Nőnap________________(#)- Gizella Lapu
Nyári csillag, esti csillag________________(#)- Gizella Lapu
Öngyilkos magyar________________(#)- Gizella Lapu
Őszi idill________________(#)- Gizella Lapu
Őszi rigmus________________(#)- Gizella Lapu
Petőfi márciusa________________(#)- Gizella Lapu
Porból lettünk, porrá leszünk________________(#)- Gizella Lapu
Potomság________________(#)- Gizella Lapu
Remény________________(#)- Gizella Lapu
Rímes helyzetkép________________(#)- Gizella Lapu
Szelíd mosolyú őszutó________________(#)- Gizella Lapu
Szemben az osztállyal________________(#)- Gizella Lapu
Szent karácsony 2009.________________(#)- Gizella Lapu
Szerelem negyven fölött________________(#)- Gizella Lapu
Szerelem ötven felett________________(#)- Gizella Lapu
Szerelmes vers egy hosszú házasság közepén________________(#)- Gizella Lapu
Szent karácsony________________(#)- Gizella Lapu
Szent karácsony 2009.________________(#)- Gizella Lapu
Szép karácsony________________(#)- Gizella Lapu
Szombat esti varázslat________________(#)- Gizella Lapu
Szöszi Tündér kistestvére________________(#)- Gizella Lapu
Tavasz 2009.________________(#)- Gizella Lapu
Tavaszi hajnal a buszon________________(#)- Gizella Lapu
Teremtés minden pillanatban________________(#)- Gizella Lapu
Tétova téridő________________(#)- Gizella Lapu
Törött szárnyú madarunk: az optimizmus________________(#)- Gizella Lapu
Trianon________________(#)- Gizella Lapu
Tud-e Isten magyarul?________________(#)- Gizella Lapu
Tűnődés este a számítógép előtt________________(#)- Gizella Lapu
Új májusunk________________(#)- Gizella Lapu
Varázsdélután________________(#)- Gizella Lapu
Veled________________(#)- Gizella Lapu
Vihar után________________(#)- Gizella Lapu
Vörösiszap________________(#)- Gizella Lapu




Gyűjtők névsora :

Juhász Lajosné
Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
P László Miklós
  2012-01-08 05:11:50, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ 2012-01-06 09:15:18


Karácsony a lelkünkben
Fenyőillat száll, vele
Gyermekkorunk öröme.

Egymás lelkéhez bújunk,
Mert mind gyermekek vagyunk.

Szent karácsony, szeretet,
Érintsd meg a lelkemet!

A Lét sután kopogott,
Vártuk nagyon e napot.

A hiánya zokogott,
Lelkünk mélyén űrt hagyott.

Szent karácsony, jó barát,
Adj új ünnepi hazát!

Mind csillognak a szemek,
Akiket én szeretek.

Akit most elér kezem,
Mind-mind nagyon szeretem,

S Őt is nagyon szeretem,
Aki nem lehet velem.

Szent karácsony, szeretet,
Láthatod a lelkemet.

Szép, örökzöld, fényes ág,
Gyermek lett most a világ.

Illatos kis fa körül
Sírva-nevetve örül.

Ünnepel a fényes ég,
Ezer csillag lángja ég.

Szent karácsony, jó barát,
Ragyogd be a kis szobát!

Az igazi szeretet
Minden rosszat elfeled.

A karácsony: nagykabát,
Felmelegszik a család.

Oszt kegyelmet, örömet,
Oszt (talán) új életet.

Megszületik hideg télben,
Örömhírben, földön-égben.

Zord és jeges zimankóban,
Betlehemi istállóban.

Barmok korhadt jászolában,
A megváltatlan világban.

Szent karácsony, szeretet,
Érintsd meg a lelkemet.

Gyermekkorunk öröme,
Szent karácsony jön vele.

Minden karácsonyi szó
Szent, egyszerű, tiszta, jó.

Meghitt kis jászolba tesz,
Szeretettel körülvesz.

Gyertyafénybe öltözik,
A lelkünkbe költözik.

Míg a Hold kint andalog,
Csendes fénnyel mosolyog.

Szent karácsony jó barát,
Befűti az éjszakát.

Ránk csodálkozik az ég,
Most vagyunk emberiség.

Karácsonyi illatár,
Üdvözítőnk köztünk jár.

Az Ő üzenete rebben
Minden igaz szeretetben,
Simogató mozdulatban,
Minden meghitt pillanatban.

A lelkünkbe befogadjuk,
Gyermekünknek tovább adjuk,
S el nem áruljuk
Soha.
Pete László Miklós


 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
P László Miklós
  2012-01-04 21:04:31, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ 2012-01-06 09:09:57


Kiskarácsony, nagykarácsony
Kis karácsony, nagy karácsony,
Itthon van a kis családom.
Ékes-fényes fenyőillat járja át
A kis szobát.

Kiskarácsony, nagy karácsony,
Varázslatos éber álom,
Földre szálló égi kép
Földi öröm,
Meseszép.

Gonosz évben,
Véges létben,
Ezer gyilkos körülményben;
Átnéz relatív nagyságon,
Álszent, hamis igazságon,
Nyirkos, sunyi gazdaságon,
A világ-kapzsiság-rácson...
Kiskarácsony,
Nagykarácsony.

Kiskarácsony, nagy karácsony,
Nem bánom, és nem sajnálom,
A karácsony reám ragyog,
Amíg élek,
Boldog vagyok.

Globálhazug médiában,
Kiherélt vers-orgiában
A posztmodern dagonyázik,
A meztelen érzés fázik.
Meleg ruha,
Puha bársony;
Kiskarácsony,
Nagykarácsony...

Kiskarácsony, nagy karácsony,
Van még ünnep a világon,
Él még a Kedves szerelme,
Van még a Létnek értelme.

Lélekmadár ül az ágon,
Kiskarácsony,
Nagykarácsony.
Szent öröklét örök áron,
Örök szép szeretet-álom,
Kiskarácsony,
Nagykarácsony.
Pete László Miklós

 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
P László Miklós
  2011-04-23 11:12:56, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-04-23 11:03:29

Magyar húsvét 2009.
Krisztus a vérét adta egykoron;
Meztelen talppal, sívó homokon
Cipelte gerendáját fel oda,
Ahol magasodott a kín hona,
A Golgota...

Nekünk nem kell szenvednünk a hegyen;
Akarjuk hát, hogy mégis jobb legyen!
Hogy békésen, szépen, vértelenül,
Magunkat megtalálni sikerül.
Magyarok:
Higgyetek!
Krisztus feltámadott!

Krisztus a terhet egyedül cipelte,
Vérét hullatta, könnyeit lenyelte,
Magányos ember, egyedül megyen,
És vár rá fent, a Koponya-hegyen
A gyötrelem.

Ha maradt bennünk szabad akarat,
Nem használhatjuk pajzsul az Urat,
Volt mártírunk a múltban épp elég,
Jobb lesz, ha vér helyett ma gyertya ég.
Magyarok:
Higgyetek!
Krisztus feltámadott!

Egy árva köpeny sem maradt vele,
De méltóságát nem vetette le,
És tűrte, mint lidérces álmokat,
Mint ellenséget, hogyha látogat,
A kínokat.

Ne dédelgessünk bosszú-álmokat,
Bocsássuk el a rossz sáfárokat,
Fogjunk egymással újra mind kezet,
És Magyarország Édenkert lehet.
Magyarok:
Higgyetek:
Krisztus feltámadott!
Pete László Miklós













 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
P László Miklós
  2011-03-13 08:21:14, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. (#6) 2011-03-13 07:52:57

Pete László Miklós

Álomrapszódia
Ködös, borongós, szürke délután,
S a hosszú nap után
Vágyam:
Az ágyam;
S a párnák közt a meghitt Közelséged.
Szeretlek Téged!

A mindenség hatalmas tortájából
Egy szelet
Képzelet;
Felhőben lebegni
A világ felett,
Napszélben ázni,
Titkok roppant szirtfalára mászni,
A félelem zord egét tapogatni,
Hullámverésben
Rettegve forogni;
Minden reményt a mélybe ejteni;

S reggelre mindezt elfelejteni...

Míg engem látsz: ne félj,
S remélj!

Míg életre kelt minden ébredés,
Irigy halál hiába ostromolhat
A külvilág a fejünkre omolhat;
Jöhet rosszindulat, hivatal, számla:
Az éber valóság ezer rossz álma;
Ne fél,
Remélj!

Kint didereg az őszi este teste,
A csalfa telet hiába kereste,
Bent béke dúdol,
S duruzsol a kályha,
Új álom vár ma,
Éjfél után
Vágyam:
Az ágyam,
S a párnák közt a meghitt Közelséged.

Szeretlek Téged!
Pete László Miklós




Atlantisz
Létét tekintély, hivatal tagadja,
Kufár tudomány naponta eladja,
Rossz politika könnyen veszni hagyja,
A művészeti vásár megtagadja,
Pedig magát nem adja;
Mert érzelmeink mélyén ég a léte:
Fájó emléke lelkünkben sajog.
Hiába volt
Földrengés,
Tengerár -
Atlantisz volt, és újabb létre vár.

Elnyelte egykor a mélységnek árja,
S az idők mélye fogságába zárva
Ahol a múlt a jövőnek mesél,
Valahol most is él.

Megfürödve az idő tengerében,
Mint szép szerelmes menyasszonyok régen,
Atlantisz asszony vőlegényre vár.

Évezredek fogából álló rosta
A múlt bűneitől tisztára mosta.
Titkunk fényes lakába költözött.
Legendák ködleplébe öltözött,
Mely szép testét alig fedi;
És néha látni engedi
Lenyűgözően szép idomait.

Meglátjuk őt, ha álmodni merünk,
Ha tagadásától nem rettegünk.
Álmodni félő lusta szkeptikus,
Fantáziátlan teoretikus
El nem temetheti,
De meg sem lelheti.

Érezzük nyár hevét,
Szenvedjük tél jegét,
Féljük a megváltatlan lét természetét,
És mint hajótörött a jegygyűrűjét,
Őrizzük tiszta emlékezetét.

Minden őrző részeg álomba révedt,
A világ tilosba tévedt,
Kufárszelleművé lett,
S mint, akit mindezt sért,
Folyamodik újabb vízözönért
Pénzparipáján
A bennünk élő sátán.

Jöjj elő, Atlantisz,
Mutass csodát!
Hogy lássuk a fát,
De érezzük az erdőt,
Hogy visszaszerezhessük
A jövőt.

Csak akkor lehetsz nagy,
Ha nem vagy puszta agy.
Az érzelem nem megvetendő szolga,
Mert a lét nem csak az értelem dolga.

Az érzelem a szellem táltosa;
Elvihet oda,
Ahol szférák örök zenéje zeng
S a felhőfátyol mögül feldereng
A fényes háztetőknek városa.
Pete László Miklós






Karácsonyi szonett
Mint évgyűrűk az öreg tölgyfa testén,
Rakódnak ránk az együtt töltött évek.
És Tőled izzik még bennem a lélek
Minden nyáron és minden téli estén.
A kurta téli napok egyre fogynak,
Kint minden baj csalódottan morog;
Még élünk, és a világ még forog,
S az együtt töltött évek szaporodnak.
Míg engem látsz, neked sosem kell félned,
És amíg Téged látlak, sose félek;
Te, életem, meghitt belső oka,
Te drága társ, Te csábító boszorka!
Karácsony jön, kint áll a hó bokáig:
Úgyis tudod: Szeretlek mindhalálig!
Pete László Miklós
(2007. december 21.)






Mikulás
Lehet szél vagy hófúvás,
Hófelhő-átvonulás,
Amikor jön a Mikulás,
Ragyognak a kicsi szemek,
Vár a sok-sok kicsi gyerek,
Ne törődj a hófúvással, Hófelhő-átvonulással,
Gyere hozzánk, Mikulás!

Van ám nagy-nagy izgulás,
Suttogás meg pirulás,
Hogy jön-e a Mikulás.
Ragyog a hó, mint a prizma,
Ablakban a sok kis csizma,
Sokan várnak kipirulva,
Csacsogva, bízva, izgulva,
Gyere hozzánk, Mikulás!

Jégvirág az ablakokon,
Csizma ropog a friss havon,
Jön már, jön a Mikulás!
Sosem várják őt hiába,
Mindig elhozza a szánja,
Várja őt apraja-nagyja,
S őket cserben sose hagyja,
Itt van már a Mikulás!
Pete László Miklós





Fehér karácsony
A városon fényes, fehér lepel,
Itt bent a lelkünk csendben ünnepel,
És kis fenyőnk friss illat-orgiája
A vészt, a bajt a külvilágba zárja.

A háztetőkön hitel didereg,
Az utcán csendes eső szemereg,
Ha tükörbe nézünk, úgy tűnik, élünk,
És él karácsonyba vetett reményünk.

Uram, teremts karácsonyt a világnak!
Adj országot a fényes napvilágnak,
Ha szorongat is az idők tele,
Ne haljon meg az új tavasz szele.

Fogadott piac-anyánk ostoba,
És puccos is, mint minden mostoha,
S erőszak-fegyverét rejtvén a hátán,
Már csábítgatja vackából a sátán,

Vágyunk az ünnep békéjére már,
Nem kell a vidám hó helyett a sár,
Ne hulljon vér a hóra és lucsokra,
Békét hirdessen jégvirágok csokra.

Hulljon kopott szőnyegre tűlevél,
Az élet a meghitt perceknek él,
Legyen a szó márvány, a zene bársony.
És találjon ránk újra szent karácsony!
Pete László Miklós
(Karácsonyi pályázat)






 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
P László Miklós
  2011-03-13 08:19:09, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. (#5) 2011-03-13 07:50:44

Pete László Miklós

Hull a hó
Hóvihar száll a megfáradt határra,
Fehér lepelbe öltözött a ház,
Pelyhek szálldosnak fagyra, vízre, sárra,
Lelkünkben hideg, fehér fény tanyáz.
A rontó felleg ködszemébe nézni,
És ellenállni,
Élni volna jó;
S míg tétovázunk:
Hitre és reményre,
Fagyos jövőre csendben
Hull a hó.

***
Köd-kényszerzubbony alatt nyög a város,
Üvölt a szél, és egyre hó szakad,
Nem tudni már, ki volt tiszta, ki sáros,
A napsugár nyög, s végleg elmarad.
A rontó felleg ködszemébe nézni,
És ellenállni,
Élni volna jó;
S míg tétovázunk:
Hitre és reményre,
Fagyos jövőre csendben
Hull a hó.
Pete László Miklós






10. Szonett Anikónak
Mi most jövünk a gyönyörök partjáról,
Pogány örömtől testünk még remeg.
Lelkünkben a kéj tűzemléke lángol,
Örömünkben tán új élet pezseg.
Belém csókolva újra él a lélek,
És csókollak: fogadj magadba, élet!
Eddig csak voltam: most már végre élek,
Szerelmünkből foganhat végre élet.
Barbár erők a gyengéd indulatban,
Simogatások tüzes áradatban
Özönlenek: árad velük a hit,
Hogy ami él, az összetartozik.
Egy törvény van, ezt zengi a Lét húrja:
Megváltalak, s Te válts meg engem újra!
Pete László Miklós





Ha volna még...
Ha volna még száz év az életemből,
Posztmodernbe zárva,
Végsőkig globalizálva
Tölteném kínlódva, félig élve,
Minden új hónaptól előre félve,
Számlafrásztól,
Idegláztól
Gyötörve,
De meg nem törve;
Be nem hódolva hazug pörnek,
Karmos média-csőrnek -
Vagy a világvég kiszáradt,
Fáradt
Patakpartjára mennék
Gátőrnek.

***
Ha volna még megváltás, Istenem,
Mint árva madár szintetikus ágra,
Terjeszd ki a világra:
Talál még életet,
Mert van még szeretet.
Te tudod, hogy
Nem a gének,
Sem a mémek,
Sem az alkáli fémek
Üzenetében a lényeg;
Csak a tudomány determinál,
Míg önmagának ketrecet csinál.

***
Ha volna még egy boldog szép jövendő,
Érdemes volna élni még sokáig,
De torz ködében a jövőnek
Oly hangosan ordítoznak, lőnek,
Ármányt főznek, és önlevükben főnek,
S oly híja van a tisztességes főnek,
Hogy nem látunk el a szomszéd fáig;
Csak fájdalmas
Szélső ágáig,
Ahol rossz, talmi ripacs-zene gágog,
Szögletes testek tömkelege tátog,
S a jövőt eltakarja ócska bádog.

***
Ha volna még néhány őszinte szó
Túl kis körünkön, Óperencián,
Túl politikán, ciánkapszulán,
Ahol a csókok feketében járnak,
A megbénult dalok ritmusra várnak,
Ahol adóról, bajról szól a szél,
S ahol az ember csak ritkán remél -
Talán néhány őszinte szó még hatna,
Szelet vetne,
Közösséget aratna.

***
Ha volna még türelmed, Istenem,
Míg a már eltervezett vízözön
A globál-tébolyunkra ráköszön,
-Bár Jónás már kiáltott Ninivére,
És ömlik már az ártatlanok vére -
Arra kérlek Téged,
Várj néhány rövid évet,
Ne fáradj a mélység vizeivel,
Özönvíz-esőt öntened se kell:
Ha az ember most sem látja magát,
Ha most sem hiszi tulajdon szavát,
Ha nem lesz végre bűntelenül bátor,
A vízözön eljön ide
Magától.
Pete László Miklós






Könnyező február
Átlátszó falat emel az eső,
S a köd mögött fázik a temető.
A lét könnyet rabol,
Emberek sírnak valahol,
Az égen álmos, szürke felhő
Lassan bandukol.

Szenved a tél: elhagyta az erő,
A nagyvilág most öreg temető,
Az út sara, pora
S a sok csupasz fa tétova,
Úgy függ az ég, mint múlt korok
Sírjainak sora.

Időben szülőhazám: február,
Most temettem el az édesanyám,
Most néma a kuvik,
Az idő alkuszik,
Nemet mondok, s a február
Helyettem könnyezik.
Pete László Miklós





Cucu, a hajókapitány
Cucu, a zsemleszín tacskó
(Becsületes neve: Mackó),
Békén hagyta a sok macskát,
S letette a matrózvizsgát.

Hamarosan a tengeren
Egy kétárbocos szkúneren
Tapasztalatszerzés végett
Az eb szolgálatba lépett.

Az új matróz szorgos, akar,
Hajót sikál, vitorlát varr,
Görbe lábán futkározik,
Ha kell, az árbocra mászik.

Menyét, a fedélzetmester,
Aki bizony sose restell
A matróz körmére nézni,
Tőle kell Cucunak félni.

Cucu még csak nem is hörgött,
Tűri a menyéti gőgöt,
Hogyha szenved, nem mutatja,
És titokban megugatja.

Az első tiszt hiú róka,
A másodtiszt meg egy fóka,
Az meg csak a száját tátja,
Őket Cucu ritkán látja.

De a kapitány: vén macska,
Látszatra szelíd és csacska,
Pedig ő Mr. Nyávogó,
A hírhedt tengeri rabló.

Álruhás kalóz a macska,
Menyét úr a fő cinkosa,
Velük tart az alamuszi
Matróz, a Félszemű Nyuszi.

A legtöbb matróz ártatlan,
De sok köztük haszontalan,
És még a tisztek sem sejtik,
Hogy Nyávogó kalózkodik.

A vén kormányos, Gorilla,
Cucu egyetlen barátja.
Esténként, ha vihar nincsen,
Társalognak egy rossz priccsen.

Gorilla: - A vén kapitány
Nekem egyre nagyobb talány!
Cucu: - A szeme zavaros,
S minden macska utálatos!

Másnap csúnya vihar támadt,
Leszedték a vitorlákat,
S a horgonyt is leengedték,
Így vészelték át az estét.

Másnap: szelíd hullámfodrok,
Az égen felhő-koboldok,
Ennél jobb szél nem volt soha,
Siklottak a vízen tova.

Cucu és Gorilla bácsi
Nekifogtak vacsorázni,
Meg voltak róla győződve,
Hogy már semmi sem jön közbe.

- Vitorla balról, kapitány!
Jelentett az őrszem: Patkány.
- Nos, a sziesztának vége,
Mindenki az őrhelyére!

- Az ágyúkat megtölteni,
A puskákat elővenni!
Hát mi van itt? Mi a manó?
Tán bizony ez hadihajó?

- Az árbocra! - Igen, uram!
- Az ott egy hajó csakugyan!
- Induljunk támadás végett?
- Hisz az nekünk mit sem vétett!

Cucu matróz rosszat sejtve,
Egy nagy kötelet leejtve
Lehátrált a fedélközbe,
Na, de ott se maradt rejtve.

- Mit lazsálsz itt, édes fiam?
Fedélzetre! - Igen, uram!
- Mert a másik matróz sánta,
Te mégy az árbockosárba!

Nem a földön, s nem az égen,
Magas árboc közepében,
Muskétával a kezében
Gubbaszt Cucu szomjan s étlen.

Alant az ágyúk dörögnek,
S az eresztékek zörögnek,
És - akár egy dühös naszád -
A kis szkúner tüzet okád.

Az idegen hajó szalad,
Sok vitorla égbe szakad,
Ágyú nincs, nem tud felelni,
De igyekszik elszelelni.

- Gyerünk! Ha hátszélbe kerül,
Még a végén elmenekül!
- üvölti a bősz kapitány,
s hadonászik, mint a Sátán.

Miközben a csata zajlik,
A szél egyre erősödik,
A hullámok feltolulnak,
Egyre nőnek, domborulnak.

A hullám az eget veri,
Sok matróz a vizet meri,
Míg egy hullám jól felkapja
A hajót, és képen csapja.

A kapitány vízbe toccsan,
Minden kalóz nagyot toccsan,
Mind lent üvölt, s egyre úszik,
De a hajó távolodik.

Az eső a hajón seper,
Egy mentőcsónakot lever,
A kapitány s a bandája
Nagy örömmel csap le rája.

Egyre jobban tombol a vész,
És Cucu, az árboc-lövész
Hason csúszva, nadrágféken
Ér a fedélzetre éppen.

Ahogy a vihar elcsitul,
És a Nap az égen kigyúl,
Sima tenger, mint a márvány,
És sehol sincs a kapitány.

Nincs többé a hajón kalóz,
Csupán néhány ijedt matróz,
Cucu, s Gorilla a bárkán,
Ki lesz hát most a kapitány?

Röpgyűlés a fedélzeten,
S ezen az értekezleten
Cucu matrózt megválasztják,
S kapitánnyá beiktatják.

Kapitányi sapka a fő,
Cucu ebben előkelő,
Éjjel a könyvet böngészi,
S az irányt el nem téveszti.

Harmadnapra épp időre
Befutnak a kikötőbe,
S kiabál a sok kutyalány,
Hogy: - Éljen Cucu kapitány!
Pete László Miklós








2. Szonett Anikónak
Vágyak völgyében csillog már a harmat,
Rózsát a fény a Nap hevére tár,
Huncut tövében vágy virága sarjad,
Kelyhének mélyén csók tüzére vár.
Add szirmodat, mert kéjre szomjazom,
Add szirmod, mert hiánya fáj nagyon.
Testem a vágyam lüktető adósa:
Megcsókolom, hiába fél a rózsa.
Forrás fakadhat, szikla meghasadhat,
A Hold, a Nap mehet, vagy elmaradhat,
Ha kéjes kínban felsikolt az égre,
Csak akkor lesz a forró csóknak vége.
Akartál, elvettél: tiéd a vérem,
Most itt vagyok, és nincs többé szemérem!
Pete László Miklós
(1991. júluis 4.)




1. Legelső szonettem Anikónak
valamikor időszámításunk első korszakaiból
Sóhajt a nyár, ha hallja sóhajod,
A fű remeg, ha lábad ráteszed,
Világot épít a szívdobbanásod,
Gyönyört csillámlik tündöklő Szemed.
Mikor felizzunk, bolygó végtelenként
Születnek bennünk a csillagködök,
Lélektestünkből forró látomásként
Cikáznak szerte a szent örömök.
Testünk a föld, lelkünk a mérhetetlen,
Míg percek fogynak, évek hullanak,
Öröklétet találnak szent szavak,
Amíg a vérem zúg, a szívem dobban,
Szeretlek, Kedves, percről percre jobban.
Pete László Miklós
(1991. június 26.)







Anyám
Lettél immár a jeges űr lakója,
Ahová egyszer én is elmegyek;
Eltört éjjel az óra mutatója,
S Rád omlottak a végső fellegek,
Reménykedem, hogy boldog is lehettél,
Úgy negyven évvel ezelőtt talán,
S tán véghezvitted, amiért születtél,
Mielőtt most elköltöztél,
ANYÁM.
Reménykedem, hogy voltak fényes évek
Az Életedben egyszer hajdanán,
Sok szenvedés közt pillanatnyi élet
Jutott talán még Neked is,
ANYÁM.
Az óra áll,
Az idő véget ért,
Mindent elvitt a Lélek
Semmiért;
Nincs már jövő,
Most megszűnik a múlt,
A Semmi sír,
A Minden űrbe hullt;
Hiányod hallgatag,
Üres kabát,
Legyen Veled
A Béke
Odaát...
Pete László Miklós
(ÉDESANYÁM, ÖZVEGY PETE TIBORNÉ, született BORSA







A Magyar Puszta
Régen puskatus zúzta,
Osztrák, meg török nyúzta,
Néha valóban
Puszta volt
A puszta.

Baljós évszázadok hosszúra nyúltak,
Emlékek hulltak,
S úgy tűnik,
Mára elmúltak
A múltak.

De lehetnek bármilyen gondok;
A föveny alatt,
A homok ágyában,
A humusz mélyén
Tovább élnek,
És éltetnek bennünket - a csontok!

S mert el nem hullt,
Még él a múlt.
Jöhetnek ide
Ukrán frontok,
Angol fontok,
Tovább élnek a csontok,
S csak a múltnak van igaza:
Mert ez nekünk:
Haza.

Keresztezhetik utunkat,
Sors, végzet, fegyver rabolhat,
Acsarkodhat rőt vagy kese,
Gyilkolhat száz hamis mese,
Rikácsolhat dollár-papagáj,
Múltat csenhet mitikus ragály,
Tudja itt a völgy, folyó, patak,
Tudják a kövek és hegyoldalak,
Minden folyómeder,
A gólya is erről kelepel:
Mióta itt földet művel
Sarló és kasza;
Ez a föld nekünk
Haza.

A csontok:
Egykor arcok és
Karok
Bölcsődalok és
Siratódalok,
Azt hagyták ránk, a mostan létezőkre:
Hogy találjunk a múltban
Szebb jövőre.

A csontok többé meg nem halnak,
Szemünkbe könnyet csalnak,
Élni akarnak.
S amíg van bennünk akarat,
A puszta
Magyar marad.
A puszta mindig
Magyar marad.
Pete László Miklós




Szöszi Tündér kistestvére
(Szöszi Tündér 9)
Szöszi Tündér anyukája
Lassan hízni kezdett,
Egyre jobban hegyesedő
Pocakot növesztett.

- Szöszi Tündér, kicsi lányom,
Teljesült reményed,
Odabent a pocakomban
Nő a kistestvéred!

Szöszi Tündér nézte, nézte
Tündér Anyát egyre,
- Hogyha ott van, mért nem jön ki
Játszani ma este?

Szekrényben a pici ruhák
Gyűltek már rakásra,
Kicsi ágy meg babakocsi
Került a lakásba.

Szöszi Tündér álmos szemmel
Tekingetett széjjel,
Taxi vitte anyukáját
Kórházba az éjjel.

Szöszi Tündért a nagymama
Vitte el magával,
Alig tudott hová lenni
Nagy-nagy izgalmával.

Reggel aztán jó hírrel jött
Meg az apukája:
Tündér Anyának született
Még egy pici lánya!

Ej, ezek a hosszú napok
Jaj, de lassan telnek,
Hazavárja anyukáját
Kórházból a gyermek.

Verőfényes délelőtt volt,
Jaj, mennyire várta!
Hazajött a pici húga,
Meg az anyukája.

Pici szeme, pici szája,
Hogy tud már nevetni!
- Kicsi lányom, ezt a picit
Nagyon kell szeretni!
Pete László Miklós
(1992. június 5.)





Szerelmes vers egy hosszú házasság közepén
2008-ban, Magyarországon
Már kibújtál mellőlem, itt a reggel,
És felébresztesz gondos két Kezeddel;
Az álmos hajnal szemét dörzsöli,
A holdfény ablakunkat öntözi,
Szemedbe nézek,
Hallom hangodat,
S hogy láthatom a kedves Arcodat,
Ma is csoda.
Nem is lesz más soha:
Örök csoda.

Ott kint hemzseg a kapzsiság világa,
Drága az olcsó, és olcsó a drága,
Itt bent Te vagy, és minden örömünk;
Közös valónk, a létünk, életünk,
Szemedbe nézek,
Fogom a Kezed,
És ahogy a két Szemed rám nevet
Ma is csoda,
Nem is lesz más soha:
Örök csoda.

Egyszer eljön a többi néma csend,
Kaland vagy sötétség vár odalent,
A végső útra is, ha úgy lehet,
Együtt szeretnék elmenni Veled.
Összekulcsolva
Marad a kezünk,
S ha tovább él a két szép gyermekünk,
Tán nem leszünk,
De Nekik onnan is
Támasz leszünk.

Múltunk buja kert, kell hozzá gereblye,
Baj, öröm, szenvedés, ezer ereklye,
Én nagy fejszével hasítom a fát,
És a tűz táplálása vár Terád,
A fényképeken
Még ifjak vagyunk,
S egymásnak mindig szépek maradunk,
Hisz soha
Nem leszel más, soha:
Örök csoda.

Egykor az életünk nem volt közös,
De becsapódtál, mint egy üstökös,
Én befogtalak, mint egy sárgolyó,
S ketten vagyunk a gravitáció,
S hogy a közös létből
Új erőt merítünk,
És immár örökké együtt keringünk,
Nem fikció,
Csak gravitáció,
És élni jó.

A tested ismerem, mint alkotója,
És mégis mind több rejtély hordozója,
Te félelmetes kéjek asszonya!
Te őrület boldog, lankás hona!
Én Érted újra,
S újra megveszek,
S ha megkaplak, még éhesebb leszek,
Tested csoda,
Nem ugyanaz soha:
Örök csoda.
Pete László Miklós





Monológ
(A Bicska Maxi dallamára)
Hogyha egyszer
Szó vagy vegyszer
Marta szét a torkodat;

Hogyha fagy ver,
Vagy ha fegyver
Lopta el a hangodat;

El ne hidd, hogy
Minden elfogy
Minden egész elszakad;

Gyürkőzz, János,
Hív a város,
Rakd te össze egymagad!

Úgy, mint régen,
A mesében,
Válladon aranypalást;

S ha világod
Megtalálod,
Azt magadnak
Megbocsásd!
Pete László Miklós
(1997.)








Epigrammák- II.
Kellemetlen látogató

Rajtaütéssel jött el hozzánk bajt szimatolni;
S mert azt mégsem lelt, bús képpel tovatűnt.

A boszorkány

Csúf nő, kártékony, buta, senki se lett szeretője;
Bezzeg a munkahelyén mégis ő dirigál.

Egy írónak

Szponzori mankón ballagsz fel te a hegy tetejére;
Kár, hogy e bérci tető mégsem a Parnasszus!
Pete László Miklós





Boldog új esztendőt 2009-re
A boldog új év már oximoron,
Mint áldomás a halotti toron,
Mióta “megcsavarodott" az élet,
És jönnek rosszra sokkal rosszabb évek.
De most talán,
Újév hajnalán,
Most újra hinni kell,
Hogy a mi Napunk felkel,
Hogy végre jön,
Hogy beköszön
Az új,
A tiszta fény;
Mert csodán kívül másban nincs remény!

A boldog új év kósza messiás,
Akinek a valóság vermet ás,
Az új évvel új szultán hada jár,
És életünk az ostrom verte vár.
De most talán,
Újév hajnalán,
Most újra hinni kell,
Hogy a mi Napunk felkel,
Hogy végre jön,
Hogy beköszön
Az új,
A tiszta fény;
Mert csodán kívül másban nincs remény!

De mégis: mikor csörren a pohár,
Az ember mégis, mégis jobbra vár,
Bár értelmével régen nem remél,
Szívével mégis remél, míg csak él!
Hátha talán,
Újév hajnalán,
Mégis úgy alakul,
Hogy minden jobbra fordul,
Hogy végre jön,
Hogy beköszön
Az új,
A tiszta fény;
Hogy csoda jön, és vele új remény!
Pete László Miklós





Tud-e Isten magyarul?
Azt kérdem magamtól fanyarul,
Vajon tud-e Isten magyarul?
Ha Hozzá is tolmács kéne,
Akkor a mi népünknek
Vége.
Pete László Miklós





Akkor is
Akkor is,
Ha véreznek a felhők,
Ha leköröztek bennünket az elsők;
Akkor is,
Ha aprópénzre váltják életed,
Neked
Boldognak lenned
Egyedül
Most lehet.
Akkor is, akkor is,
Ha örök a december -
Boldognak lenni
Most kell!

Akkor is,
Ha fájlalod a sorsod,
Ha profitgörény harapná át a torkod;
Akkor is,
Ha fillérnyit sem ér az életed,
Neked
Boldognak lenned
Egyedül
Most lehet.
Akkor is, akkor is,
Ha olcsó lett az ember
Boldognak lenni
Most kell!
Pete László Miklós







Az igazi karácsony
Szent karácsony a lelkünkben lakik,
Nem katalógus rejti titkait,
Nem kirakatok profitdzsungele,
Nem vásárlásra intő tanmese,
Nem az ajándék őrzi lényegét,
Csak a lét,
Az élet,
Amely egy pillanatra szép lehet.
Egy meghitt pillanat,
Simogatás,
Tünékeny,
De holtunkig kísérő
Szemvillanás.

Szent karácsony a szívünkben lakik,
Nem üzletsorok sejtik titkait,
Nem reklámok hazug tömkelege,
Nem média-klipek egyvelege,
Csak a szó,
Az álom,
Amelyben az igaz való lakik,
Ez őrzi csak
Meg nekünk
Az igazi karácsony
Szent titkait.

A szent karácsony itt lakik velünk,
És egész évben minket bátorít,
Hogy nyújtsd ki bátran a Kezed,
Hogy legyen remény, szeretet,
Hogy legyen hit.
Lelkünkben őrzi titkait;
Hogy bátran emelheted a fejed,
Míg Benned éle a szeretet,
A szent karácsony
Megmarad Neked;

A világ bárhogyan szakad,
Százkontinensnyi seb fakad
A vérző világra,
Mint száraz ágra
A profit-varjak hada száll,
Nyomukban az élet megáll.
S a pénz,
A pénz, mint rákos sejttömeg,
Mint gyilkos százcsövű löveg
Mint rongyos nagykabát,
Az erkölcs helyett önmagát
Adhatja a didergő világra.

Ha van Benned
Hit,
Akarat;

A szent karácsony megmarad.
A szent karácsony
Mindig megmarad!
Pete László Miklós





Szent karácsony
A Szent Karácsony garabonciás,
Minden gondnak és bajnak vermet ás,
És elsüllyeszti mélyre,
Békét hozván erre a csodás éjre.
Ül a szőnyegen kicsi család körben,
Kisjézusok maradtunk a tükörben,
Mind bűntelen,
És hull a hó kint egyre szüntelen,
Felöltözött a világ hófehérbe,
Az ajtón ma csak
Szent Karácsony tér be.

A Szent Karácsony kedves idegen,
Egy perc alatt a lelkünkben terem,
Az ajándéka: béke,
Hogy tisztán nézzünk fel a tiszta égre.
Fogja egymás kezét a kis család,
Mosoly a szemnek ajándékot ád,
Szeplőtelen,
És hull a hó kint egyre szüntelen,
Felöltözött a világ hófehérbe,
Az ajtón ma csak
Szent Karácsony tér be.

A Szent Karácsony jóságos manó,
Elvisz mindent, mi szürke és fakó,
Arcunkra színt varázsol,
Talán hideg van kint, de mégse fázol.
E napnak minden perce kincset ér,
Nem szűk a lelkünk, ha ez mind befér,
És létezem,
És hull a hó kint egyre szüntelen,
Felöltözött a világ hófehérbe,
Az ajtón ma csak
Szent Karácsony tér be.

A Szent Karácsony béke és derű,
Bár láthatatlan, mégis gyönyörű,
Fény hoz a földi jégre,
Szemünk felnyitja minden jóra, szépre.
Hétköznapi álruhánk lekerül,
Hit és szeretet méltó helyre ül,
Szemben velem,
És hull a hó kint egyre szüntelen,
Felöltözött a világ hófehérbe,
Az ajtón ma csak
Szent Karácsony tér be.

A Szent Karácsony igaz lelki tér,
Jó úton járhatsz, ha Hozzád betér,
Lágy hangon súg füledbe:
Fel a fejjel, indulj tovább előre.
A világ szennyes, rossz szele fütyül,
Ne félj tőle, Te nem vagy egyedül,
S titoktalan.
Tombolhat a rossz, de mint hasztalan,
Öltözik majd a világ hófehérbe,
S az ajtón egyszer
Szent Karácsony tér be.
Pete László Miklós






Epigrammák - I.
Ki tehet róla?

Bőszen hajt a tanár, mert űzi a zord követelmény;
Nincs is gond, csak hát egy tanuló se megy át!

Szószátyár kolléga

Két órája beszél már, vége se hossza a szónak;
És amit elmondott, két sort töltene ki!

Erkölcsi világrend

Minden percben van, ki a jó mellett szabadon dönt;
Itt a világban rend, s erkölcs általa van!

Aranypolgár

Én is aranypolgár lennék örömest, ha tehetném;
Polgár tán lehetek, ám aranyam sose lesz!

Melodráma

Fennkölt versben az égbe ragadta a hölgyet a költő,
S fél év múlva a nő lódoktor neje lett!

Élő költő

Nincs pénz, s nincs kiadó, mert nagy baj, hogyha ma élek;
Egyszer haljak meg, s lesz majd díszkiadás!

Bizonyos mai költők

Belterjes körben egymással torzsalkodtok a díjon,
Kár, hogy a sok kötetet senki se olvassa!

Hol a határ?

Mindenhonnan a pénz dala hallatszik, nyöszörög ránk;
Váltsuk a múltunkat aprópénzre talán?

Művészeti iskolák bezárása

Sok művészeti iskola nem kell, fő a csavargás;
Húsz év múlva talán lesz majd börtön elég!

Olcsó munkaerő

Vonzza az olcsó munkaerő, magyarázza a multi;
Tapsol a komprádor, hallgat a szív, meg az ész.

Egy rossz politikusnak

Választás jogosít fel, hogy kirabold a hazádat?
Hol fogsz elbújni, hogyha a kapca szorul?

Az EU és Magyarország

Itt van már kacsalábon forgó szép Európa;
Éhen pusztulni jobb itt, mint odakint.

Zsémbes asszony

Dúl-fúl, mondja magáét, nem jó itt neki semmi;
Férje, a szent ember, csitrikkel csavarog.

Még újabb Magyarország

Országunk fenekén kölcsöntől rongyos a nadrág;
Már odalett a jelen; tét a kamat, s a jövő.

Kölcsönért kuncsorognak eleink

Bölcs vezetőink ájtatos arccal mennek a bankba;
Bátrabbak legyetek, úgyis a nép fizeti!

Nyugat

Arrafelé kolbászból, sajtból áll a kerítés;
Ám, aki itt lusta, mégis mind hazajön.

Búsmagyar

Nemzeti nagy létünknek volt néhány temetője;
Ámde a bölcsőjét régészek se lelik.

Célba ért

Rázta farát Jánosnak a lány, mint kanca a turfon;
Most János lót-fut, s ágyban tesped a nő.

Megszorítás

Mondják: megkurtítanak egypár nagy jövedelmet;
Én, balek, elhihetem, mert itt senki se lop.

Tizenharmadik havi

Hej, te szegény! Ifjan szálltál le a sírba örökre;
Fájó emléked űrt hagy a szívünkben.
Pete László Miklós













 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
P László Miklós
  2011-03-13 08:16:23, vasárnap
 
 
Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. (#4) 2011-03-13 07:44:15

Pete László Miklós

Tavaszi hajnal a buszon
A vén Nap fényorgiával köszönt,
A csípős hideg csendben menekül,
A tájra madárcsicsergés terül,
A szelíd reggel reménységet önt.

A busz szalad a szürke út szalagján,
Kétoldalt zöldben ragyog a világ,
Kevély pompában ezer tölgyfaág,
Mint díszőrség az élet ünnepnapján.

S amint a fák sorfala lépeget,
Az égbolt hamvasszürke peremén,
Az élet nem ismer - most sejtem én -
A szent tavasznál nagyobb ünnepet.
Pete László Miklós
(2009. április 28.)






Körbe-körbe
Ha élnem kell,
Hogy élj tovább,
Ne add alább,
Nem is adod,
Tudom,
Ha folytatod,
Hát mit tehetnék,
Én is folytatom.
Ha élnem kell,
Hogy élj tovább,
Ha még mindig
Vannak csodák,
Egymásba
Bújni kell,
Ha dörömböl
A külvilág,
Hadd menjen
Búsan el.
Ha élnem kell,
Hogy élj tovább,
Hát élek,
Nem adod alább,
Így gombolyítja
Fonalát
Télen át
És nyáron át,
Újabb és újabb
Éven át
Az élet,
Évszakok sora
Körbe jár,
Mint ó malomnál
Vén szamár,
És minket
Mindig
Itt talál,
A fecskepár,
A gólyapár,
Habár
Az óra jár;
A fényes haj
Tán megkopott,
Meg kihullott,
Vagy elkopott,
Eper, kapor,
A sárra por,
S a porra
Újra
Sár,
Csüggedten néz
A sár,
A por,
A hosszú-hosszú
Számlasor,
S a verdeső
Idő,
A számla
Tette dolgait,
Idő
Habozta fodrait,
És mellig ért
A sár,
dacára ennek,
Annak is,
Akár hazug,
Akár hamis,
Akár ez is,
Akár az is,
Nálunk
Még tart
A nyár.
Ha élnem kell,
Hogy élj tovább,
Félek,
Nem ez a lényeg,
Kedves,
Ha élek
Én tovább
Azt se adhatod
Ám alább,
És éppen ez
A lényeg:
Neked kell élned
Még tovább,
Hogy én is
Tovább
Éljek!
Pete László Miklós




Tavasz 2009.
Ennyi virág sosem volt
A gyümölcsfáimon,
Virágpompájuk arcát
Naponta láthatom.

***
Szellőfióka jár itt,
Huncut, de reszketeg,
Táncot járnak nyomában
A szirom-fellegek.

***
Ennyi virág sosem volt
A gyümölcsfáimon,
És ennyi ránc se volt még
Talán az arcomon.
Pete László Miklós






Mohács felé
1.
Az országbusz már kaptat és köhög,
Csalános síkok, köves rossz mezők,
Meg kihajigált függönyfelezők
Előtt lassacskán felfelé zörög.
Gyász szürke ködét hörgi a határ,
A napfény kötélhurkokban feszül,
Magányos holló károg egyedül,
Forróság van, de nem lesz soha nyár.
Abszurd remény egy dróton imbolyog,
Még tán elhisszük, hogy a Föld forog,
A jövő széttárt, kiégett cemende,
Rossz vörösben őrjöng a naplemente,
Amink maradt: néhány tucat vacak,
És minden sír, csupán a pénz kacag.

***

2.
És minden sír, csupán a pénz kacag,
Épül a globális hülyeség-centrum,
Készül ezernyi száraz testamentum,
S a népművész sírkeresztet farag.
Távolról még dalfoszlányt hallani,
Emlékeink már sebzett kőfalak,
S a sivatagban szertefoszlanak
A múlt halványkék lanka-sorai.
Reggel még minden, délutánra semmi,
Kezünkben ronggyá foszlik: volt, és ennyi;
A síkságon bádog tajtékfodor,
És mint tenger; a homok elsodor.
És mint elkoptatott, gonosz szavak,
A könnyek is égetve hullanak.

***

3.
A könnyek is égetve hullanak,
Szenny-vulkánok fellege dübörög,
Az elhagyott menny sikoltva dörög,
És hull a földre egyre a salak.
A trágárság földjére deportálva,
Mint felvilági Léthe partja mellett,
Felejtünk szépet, verset és szerelmet,
Szavak mocskában térdig guberálva.
Fel hát a buszra! Érzelemtől árva,
Altesti szutykos szóbörtönbe zárva,
Herkentyű-pillantású magyarok,
A test repül, a lélek meg gyalog,
Lelkünk kulcsát a trágyadombra ejtjük,
Magunkat önként végleg elfelejtjük.

4.
Magunkat önként végleg elfelejtjük,
Magyarságunkat apróra metélve
Nem tudjuk elviselni többet élve,
S létünk a semmi-óceánba rejtjük.
A magyarság, az öreg bennszülött,
Ifjú öltönynek adja át helyét,
S országépítő, ráncos vén kezét
Nyújtva koldul két megálló között.
A megélhetés bagóért eladva,
A remények régen glédába rakva,
Fejünk lehajtva, rogyva, fekve hasra,
Csak bámulunk az uzsoragarasra,
És romjaink mögül kémlelve báván,
Hogy fehér zászlónk látja-e a Sátán.

5.
Hogy fehér zászlónk látja-e a Sátán,
Akad még, aki ezzel hiteget,
A kénkövet meglátva integet,
A bennszülöttek rossz nyakára hágván.
Az ördögöt víg gyűlölet köszönti,
Szomszéd szomszédot áldoz hőbörögve,
Egymást árulják el viszályra bőgve,
S a vért a Sátán oltárára önti.
Az országbusz száguld tovább előre,
Szikkadt lapályra, kopár hegytetőre,
Süvít a szél, nincs kétségünk felőle,
Előkerül, ha kell, a gyilkos tőre.
Propagandának hisz talán a dőre,
Nem gondol még a késre, utcakőre.

***

6.
Nem gondol még a késre, utcakőre,
Mert el lehetne még talán kerülni,
Nem szónokolni kéne, csak leülni,
Gondolni végre borra, szépre, nőre,
Csak egyszer, magyarok, amíg lehet,
Reményből nem kizárni másokat,
A győzelem nincs is, ha válogat,
A lakodalom csak közös lehet.
Pokoltűz, kénes örök kárhozat
A más nevében vállalt áldozat,
A luxusból lesz bélyeges sereg,
A tolvaj önmagát rabolja meg.
Az áruló aknák közt bujdokol,
A magán-mennyország: csupán pokol.

***

7.
A magán-mennyország csupán pokol,
Az országbusz tán nagyon egyszerű,
Sznobok fitymálják, mert nem korszerű,
Mégis jobb, mint egy láger valahol.
Döntsük el, míg az országbusz halad,
Hogy kell-e még a gazdasági végzet,
Amely csupán az álruhás enyészet,
Vagy lesz-e végre szabad akarat.
Ne higgy a végzetnek; pajkos gyerek,
Csupán a félelmedben hentereg,
Ha elhiszed, hogy ő a túlerő,
Mint blöffölő kártyás, ő a nyerő;
És szekercéjét eladja az ács,
Hány kilométerre van még Mohács?
Pete László Miklós





Giling-galang
Bágyadt harang,
Szürke galamb,
Verdeső;
Ki lesz a következő?

Egykoron volt tarka világ,
Élhető,
Rózsa virult,
Messze volt
A temető

Giling-galang,
Ki lesz a következő?

***
Giling-galang,
Bágyadt harang,
Szürke galamb,
Verdeső;
Ki lesz a következő?

Víg enyészet,
A nyugati szerető,
Keletről jött,
S feltámadt
A temető.

Giling-galang,
Ki lesz a következő?

***
Giling-galang,
Bágyadt harang,
Szürke galamb,
Verdeső;
Ki lesz a következő?

Hét évet élt még az Apám,
Van-e vese,
Vehető?
Nem volt pénz rá,
Költhető,
Virágokkal
Pompázott
A temető.

Giling-galang,
Ki lesz a következő?

***
Giling-galang,
Bágyadt harang,
Szürke galamb,
Verdeső;
Ki lesz a következő?

Errefelé a varangy is
Kenhető
És ehető,
Drága a pénz,
Olcsó a munkaerő,
Gőgös arccal
Szónokol
A temető:

Giling-galang,
Ki lesz a következő?

***
Giling-galang,
Bágyadt harang,
Szürke galamb,
Verdeső;
Ki lesz a következő?

Anyám télen
Tudta, mi a lehető,
A kevésből
Még kevesebb
Vehető,
Fagyos esőt
Vigyorgott a temető:

Giling-galang,
Ki lesz a következő?

***
Giling-galang,
Bágyadt harang,
Szürke galamb,
Verdeső;
Ki lesz a következő?

Megvolt már
A keresztelő,
Előtte meg esküvő,
Menni készül fejünk fölül
A tető,
Derűs arccal
Mosolyog
A temető:

Giling-galang,
Ki lesz a következő?
Pete László Miklós








(27.) Szonett Anikónak
Csak néhány hónap, mégis mindhiába
Szűköl a múlt: maradjon csak magába`.
Csak néhány hónap, és azóta mégis
Új lettem én, és új lett tán az ég is.
Csak néhány hónap. Míg a Föld forog,
Űr-bűvkörén keringve imbolyog,
Mágnes-sarkán egyensúlyozva bámul,
S a mindenség vad lendülettel tágul,
A titkok titka hologramba zárva
Dilettáns megfejtőjét egyre várja,
Míg néhány bölcs és számos idióta
Ordít fülünkbe ezredévek óta,
Nincs koronám, s egyéb játékszerek:
Melletted mégis király lehetek!
Pete László Miklós
(1991. július 19.)





Tűnődés este a számítógép előtt
Mint csupasz hegygerinc a fenyőfákra,
Vágyunk az égi szent harmóniára;
Nem luxuscikk, mint méregdrága kelme,
Jár az nekünk, mint Asszonyunk szerelme.
Tapintanunk kell örömöt, csodát,
Mint Kedvesünk Testének bársonyát,
S mint hóvirág az egyetlen tavaszt,
Megérezzük, ha jön, ha dalt fakaszt.
És nem baj, ha kint a világ, a kajla,
Unalmas őrültségeit szavalja,
Ha nyikorog a pénz, s a többi bálvány,
Mint fukarságból szőtt hamis szivárvány;
Bár azt hiszi, hogy föld meg ég fia;
Az ember csak: titkolt harmónia.
Pete László Miklós








(26) Szonett Anikónak
Te lélek írja! Gyógyszere a testnek!
Lelkem pihen, ha két szemed kigyúl,
Mint Balaton víztükre a szemnek,
Ha vihar után újra kisimul.

Csillagcsillámló, fénylő békességet
Köszöntenek ránk nyári reggelek,
Láng ír lelkembe mind mélyebbre Téged,
És méhedben már új élet piheg.
A kocka elrepült, és Róma szólt,
Eltűnt a másképp, s "volt" csupán a volt,
Reális végzetek pokolba mentek,
Szabad akaratot nyílnak a kertek,
Fogom kezed, s tán néha meghalok,
Nincs már "nem vagy", és nem lesz "nem vagyok"!
Pete László Miklós
(1991. július 19.)






Szombat esti varázslat
Hétvége van, és itthon a Kicsi -
Tizenhét éves, s még milyen gyerek;
S a reményhozó meghitt szeretetben
A szombat est vidáman hempereg.
Megtelt az Otthon,
S mint csodás rege;
A kacaj és a kályha melege
Varázslatot zeng:
Mégis jó, hogy élek,
Mert igazából erről szól az élet.

***
Anikó és a Lányunk összebújnak,
Két kis mosoly, sok finom szálú haj,
Finom meleg van, fűti a szobát
A fahasáb és a göndör kacaj.
Megtelt az Otthon,
S mint csodás rege;
A kacaj és a kályha melege
Varázslatot zeng:
Mégis jó, hogy élek,
Mert igazából erről szól az élet.

***
Ó, Istenem, tartsd meg nekem soká
E nagy csodát, a szerető családot,
Elvégzek minden munkát, küldetést,
Ha Ők vannak, mert így az élet áldott.
Megtelt az Otthon,
S mint csodás rege;
A kacaj és a kályha melege
Varázslatot zeng:
Mégis jó, hogy élek,
Mert mindörökké erről szól az élet.
Pete László Miklós






Március idusa
Esős szerda volt, sáros és kopár,
Ázott tollal búgott a gerle pár,
Pest szűk utcáin fröcsögött a sár,
Káromkodó kocsis, kopott batár,
Az utcán más nem jár...
Pár lelkes fiatal itt mit akar?
Nem tudja, hogy sok vizet nem zavar?
Mit ér a derű,
Ha minden szükségszerű,
S keserű?

Hát mit akarhat néhány fiatal?
Nem tudják talán, hogy kemény a fal?
Semmit sem ér az ember, ha magyar,
Ha ostoba, ha szeles, fiatal,
Szegény buta magyar...
Pár lelkes fiatal itt mit akar?
Nem tudja, hogy sok vizet nem zavar?
Mit ér a derű,
Ha minden szükségszerű,
S keserű?

És mégis, mégis,
Mertek tenni végre,
Szivárvány csodálkozott a nagy égre,
A fásult felhő kifakadt,
A véres sortűz elmaradt,
S az ég derűs maradt.

Míg magyar földön nő moha,
Ezt el ne feledjük soha,
A helyzet lehet leverő,
Jöhet globális túlerő,
Jöhet sárkány, profitszedő,
Vagy más emberevő;

Míg akad bennünk ész erő,
Néhány mosolynyi szent jövő,
És szabad akarat;

A fásult felhő kifakad,
Az ég derűs marad!
Pete László Miklós





(25) Szonett Anikónak
Szép szavaid gyengéd fénye mellett
Felviláglik szent jövő-utam,
Tudom, a hogy létembe jönnöd kellett,
Hogy élhessem végre önmagam.
Megoldottad férfi-voltom jármát,
Megszülted az ősi, nagy hitet,
Hogy keblemre szoríthassam végre
Teáltalad a női nemet.
S most tisztelem büszke alázattal
Nő-voltodat, a szerény csodát,
A Nőt, mint hősök arcképcsarnokát:
Mint hétköznapi létünk ős-okát,
A férfi törvényt hoz, s pökhendi rendet,
De asszony szülhet embert és szerelmet.
Pete László Miklós
(1991. július 19.)







Atlantisz árnyai
Valami van a mélyben eltemetve;
Valami szólna, figyelmeztetne
Sietve,
És úgy nyomják el az évezredek,
Mint kútba esett papírszeletet
A víztömeg;
Nem látszik,
Nem hallatszik,
Nincs nyoma;
De ne higgyük, hogy nem is volt soha.

Valami van a mélyben letagadva,
Valami, ami soha nem hazudna,
Ha szólni tudna.
És úgy pusztítja a gonosz idő,
Mint emlékeinket a temető,
Fogy az erő,
Nem látszik,
Nem hallatszik,
Nincs nyoma;
De ne higgyük, hogy nem is volt soha.

Valami van a múltban elhagyatva,
Ami talán még egyszer jövőt adna,
Ha szólhatna;
A buta bölcsesség tapossa el,
Olyan fáradt már, talán fel se kel,
Többé soha
Nem látszik,
Nem hallatszik,
Nincs nyoma;
De ne higgyük, hogy nem is volt soha.

Valami lent, örökre cserben hagyva,
A mélység vizeitől elborítva,
Elnémítva;
Valami önmagától elrabolva,
Valami, ami jövő volna,
Valami van a mélyben eltemetve,
Valami, aminek élni kéne,
Valami, aminek lenni kéne,
Ami, ha egyszer újra élne,
Reménnyel nézhetnénk az égre.

Valami van a múltban elhagyatva,
Valami, ami békét adna,
Ami talán példát mutatna,
Valami, ami újra hatna,
Valami, ami élni hagyna.

Árnyéka a lelkünkre vetül,
Könyörög: ne hagyjuk egyedül,
Azt mondja: ne akarjunk félni,
Azt mondja: merjünk tovább élni,
Merjük a jövő útját járni,
S akarjuk végre megtalálni.

Valami lent, eladva, cserben hagyva,
Életből, létből kitagadva,
Elítélve, sorsára hagyva,
Fekete gyásszal elborítva,
De mégis nászra várakozva,
Valami, hogyha felbukkanna,
Minden, mi talmi, leomolna,
S a lehetetlen szabad volna.

Valami el van feledtetve,
S az idő őrködik felette,
De míg a szabad akarat,
S hűség hűségnek megmarad,
Sohasem lesz elfeledve,
Ami régen vár ránk epedve,
Ott lenn a mélyben eltemetve.
Pete László Miklós




11. Szonett Anikónak
Szél nesze szökken, vágy tüze röppen,
Langy üde légben égnek a szók,
Halk zene koppan, ágy feje roppan,
Tollpuha párnán lebben a csók.
Lágy pihe zizzen, vér tüze szisszen,
Cseng a szivárvány: jár fel-alá,
Vágy tava csobban, kéj szava dobban,
Libben a lelkem is el, de hová...
Ég tüze támad, zúgva kiárad,
Osztja az éltet az isteni kény,
Lobban az élet, a hajnali fény.
Szent anyaságod emitt születik...
Most van a kezdet, és most van a vég:
Ránk terül áldva a csillagos ég.
Pete László Miklós
(1991. július 8.)









 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
P László Miklós
  2011-03-13 07:43:39, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. (#3) 2011-03-13 07:38:55

Pete László Miklós

A haldokló Nyár
Az égen fent a gyász szürkéje már,
A világ könnye halkan szemereg,
Az Idő is hallgat: búsan pereg,
És egycsapásra véget ér a nyár.

Minden sóhajra hulló csepp felel,
A felleg úr a gyáva ég alatt,
A vén Napé a véres alkonyat,
S az életünkből újabb év fut el.

A bennünk élő Isten tette rég:
Az első percben bőgve nézünk körbe,
Végül szó nélkül tűzbe vagy gödörbe,
S titok marad a Kezdet és a Vég.
Pete László Miklós






A Végtelen?
Talán
Lapos koszorú Isten homlokán;
Darócból vágott bú-eloszlató,
Hogy ne sírhasson a Mindenható...

A Végtelen?
Talán
Álmokban elszórt folyondár csupán,
Csillagokból szőtt vén álom-való.
És végigálmodva eldobható...

A Végtelen?
Talán
Játékos dísz a Halál oszlopán,
Nagy kényelmes koporsó-takaró,
S az örök sírban raktározható...

A Végtelen
Talán
Olcsó homlokpánt a Lét alkonyán,
Bombának, késnek szóló mutató:
Ember vagy állat feláldozható.
Pete László Miklós







Hozsánna Néked: Hétköznap
Az ünnepek? Holt rítusok,
A világ henyél;
Amit életnek ismerünk,
Hétköznapban él.

Az ünnep: csak sznob öltönyök,
Estélyi ruhák;
A hétköznap meg valóságra
Ébred a világ.

Az ünnepen a betanult
Mondatok fakók;
De hétköznap bújik hozzánk
Az igazi csók.
Pete László Miklós







A vén körtefa
Udvarunkon a vén körtefa,
Forró nyárban ezer gondja,
Gyümölcstől roskad a lombja,
Nagy melegben
Árnyék, lomb-csoda:
Udvarunkon a vén körtefa.

Udvarunkon a vén körtefa.
Ezer vad vihar gyötörte,
Lombja között ezer körte,
Tán fél is,
De nem hátrál soha
Udvarunkon a vén körtefa.

Udvarunkon a vén körtefa.
Alatta, ha a Nap galád,
Menedéket lel a család,
Időtlen
És szép a mosolya:
Udvarunkon a vén körtefa.

Udvarunkon a vén körtefa.
Birtokomban ezer csoda:
Vagyok férj és vagyok apa;
Családom:
Árnyékom hona;
Mint odakint a vén körtefa...
Pete László Miklós






A messzeség, ha közelít...
A messzeség, ha közelít
Ha tűz a tiszta fény;
Életre kelve visszatér
A visszavont remény.

A messzeség, ha közelít,
Suttog a horizont,
A Föld arcáról eltűnik
A vén bánat-bozont.

A messzeség, ha közelít,
Türelem-kék az ég,
Sok lélekben a szerelem
Szent örök-tüze ég.

A messzeség, ha közelít,
A világ nagy gyerek,
És minden hűséges Barátod
Átölelheted.
Pete László Miklós






Dagadjon a vitorla!
Kötél feszül - erős a kar, s a váll,
Árboc hegyére csúcsvitorla száll,
Ma élünk akkor is, ha meghalunk.
És mindenféle széllel dacolunk.

A Nap mosolygó, lusta vén batár,
S a végtelenbe ér a láthatár,
S a pengevékony orrú kis hajó
Száguld előre, mint a torpedó.

Még elpusztíthat a vihar tüze,
Vagy feljöhet ránk a mélység vize,
Jöhet ezernyi baj: alattomos;
A megtett út már nem lesz zátonyos.
Pete László Miklós





Göncölszekér felettem
Göncölszekér felettem,
Alattam fűlepel,
A mélység és magasság
Itt bennem ünnepel.

Sötétlik a magasság,
És szunnyad lent a mély;
Csillám-sötét palástját
Teríti ránk az éj.

Magas fák csúcs-magánya
Az ég felé tekint,
S a felhő-sziluettek
Rejtelme csendre int.

Az embert tompa vágya
Az Űr felé veti,
S a végtelenbe nyúlnak
Magasház-ujjai.

Egy bolygó néz az égre
Az Élettel, s velem,
Feljebb a fák hegyénél
Minden csak sejtelem.

Jövőnk magasba von majd,
Vagy mélybe húz talán?
Ki tudja? A jövő még
Csak embrió csupán.

A kő, a víz, a vulkán
Nem álmodik nyarat,
S az üstökös sem örvend,
Csupán jön, s elhalad.

Rohan majd végzetébe
A bamba ráció,
És sírhalmát úgy hívják:
Globalizáció?

Vagy megtanul szeretni,
S a szabad akarat
Föld-népe bennszülöttet
Majd emberré avat?

Göncölszekér felettem,
Alattam fűlepel,
A mélység és magasság
Itt bennem is perel.

Ha égig ér a páfrány,
S a nyurga nyírfaág,
Attól még nem lehetne
Meghitt a nagyvilág.

De egyszer érjen égig
Bennünk a szeretet;
Attól talán az ég is
Még sokkal szebb lehet.

A lélek és az érzés
Az Ég felé vezet;
Mert mélység és magasság
Csak bennünk fog kezet.
Pete László Miklós






Trianon
Szépen is lehet győzni, emberek;
Méltósággal, tisztán és pontosan,
Kegyelemmel és igazságosan,
Hogy ne maradjon a világ beteg.

Kis-Trianon,
A balkonon
Egykor Pompadour asszony könyökölt...

Piros a függöny, a fal halványszürke,
Clemenceau bent a torkát köszörülte,
És kint egy finom rózsaszál letört...

A győzelem is tiszta tud maradni;
Hát résen állj, ha üt a győztes óra,
Ne tulajdon neved szegezd bitóra,
Tudjon a győztes élni, s élni hagyni.

Kis-Trianon,
Az ablakon
Augusztusban bezörgetett a nép...

Lloyd-George elfáradt, csendesen köhintett,
És felelt rá vagy száz üres tekintet,
Mint amikor egy bohóc félrelép...

Egykor volt ősi gyilkos évek óta
Rezervátumban van a kerge fátum,
A gomblyukban ott virít a humánum,
Ennyit fejlődött a vén Európa?

Kis-Trianon,
Hallgatagon,
Sárgálló szégyen-pillérein áll,

A történelem kígyó módra mászott,
Woodrow Wilson de gyakran hadonászott,
Hány százalékot hozhat a halál?

Kis-Trianon,
Álmatagon,
Süketen és a jövőre vakon,
Omlatagon,
Magába zártan, szomorún nagyon;
Jöhet új kor, meg új világtojás,
Ezer koronás garabonciás,
Ezer pünkösdre választott majom,
Már sohasem segíthet a bajon,
Hogy Isten,
Itt többé nem néz be az ablakon.
Pete László Miklós






Szerelem ötven felett
Hogy ötven felett majd élek-e még?
Ha élni enged még a föld, s az ég,
S ha én magam is élni akarok;
Tán élni is fogok.

***
Ötven felett a régi szerelem -
Mikor az Élet szirmait kitárja,
S mély medret váj az érzelmeknek árja -
Mindennap újabb csoda - úgy hiszem.

***
A Föld a lelkek átszálló lakása,
Szerelmesünk az Isten földi mása;
Akik anyag csapdájába nem esnek;
E földi létben együvé lehetnek.

***
Ha ötven elmúltál: a szerelem
Lágy, huncut szellő egy lankás hegyen,
Vigyázz ám: bár nincs sziklameredély;
Vad, perzselő az érett szenvedély.

***
Az érett szerelem már nem siet,
Órákig tartó percet ad Neked,
Hajad lehet már őszes vagy deres;
A lassú boldogság: ezerszeres.

***
Az érett szerelem: az Élet Fája;
Egy szép és igaz élet koronája,
Aki felnőtt, és megtanult szeretni;
Az tud majd éretten - boldognak lenni.

***
Hatvan, hetven vagy kilencven felett
Lehet egymást szeretni, emberek;
S ha életünk kéz a kézben telik le:
Evezni együtt szelídebb vizekre.
Pete László Miklós




Szerelem negyven fölött
Ez már talán az utójáték,
Vagy még a darab közepe?
Mindegy, hiszen már úgyse számít,
Hogy a közönség tapsol-e?

Sok tőkeagyú parazita
Lopja sunyin az életünk,
Szegények! Nekik veszteséges -
Mi meg gazdagok lehetünk.

A majomcsürhe kínos éhét
Nem csillapítja semmi sem,
Már nem soká lesz adómentes
Negyven fölött a szerelem.

Mi még élhettünk szerelemben,
S akad öröklét-vagyonunk;
El nem vehetik, Drága Gyöngyöm,
Legfeljebb holnap meghalunk!
Pete László Miklós








Potomság
"Potomság!" - mondta egykoron Petőfi
Midőn a híd korlátjánál megállt,
Nem félte, s nem becsülte a halált,
S a rossz fapadozat
Sírva nyögött fel a talpa alatt.

***

"Világba vetve" - Heidegger szerint,
Semmi okán a Mindenségbe fűzve,
Egy holt isten tekintetétől űzve,
S a céltalan világ
Csendben tűri a lélek nyomorát.

***

“Szegény Yorick!" - többet Hamlet se tud,
A felszín lármás, ámde ostoba,
A mélység meg nem mond semmit soha,
S az édes, enyhe szél
Maga sem mindig tudja, mit regél.
Pete László Miklós






Miért is?
A jelen, mint szikkadt, száraz kenyér,
Töredezik,
Repedezik,
S mint kihajított, rossz szalámivég;
Romlik a város,
Pusztul a vidék,
Ripacskodik a pénzes söpredék,
Habár az erdőt tavasz koronázza,
Düledezik a becsület háza,
S a gazdának
Égig ér a láza...

***
Miért is?
Eljön a tavasz
Úgyis.
Jövőre is.
Ha más nem lesz, terem majd marharépa,
S a sírokon akad majd
Margaréta.

***
A jövő, mint egy kérges vén tenyér,
Szárad és aszik,
Sebekből vérzik,
S mint eltemetett ételmaradék,
Recseg a kapu,
Fecseg a gyalu,
Árkon túlra nyújtózik a lapu,
Habár hazudni jó befektetés ma,
Egérbőrből nem lesz soha pézsma,
S nem építhet katedrálist
A dézsma.

***
Miért is?
Felszáll a madár
Úgyis.
Jövőre is.
Úgyis kialszik a tüzes kemence,
Ha mind elégett már
A múlt
Kredence.

***
A takarékos sivár szeretet
Sok koponyát a vitrinbe tehet,
És takarékos lelkiismeret
Az erkölcsből sokat pénzzé tehet.
Csak a galambból nem lesz soha karvaly,
Se bárányból farkas,
Ha nagy a zaj,
Csak látja, hogy
Egyre nagyobb
A baj.

***
Miért is?
Elfogy az élet
Úgyis.
Jövőre is.
Amit spóroltál, itt mutat ma rád,
És amit elszórtál,
Vár
Odaát.

***
Leépül, ami élve megy előre,
Hogy hulla pénzből több legyen jövőre,
Sírt ásni buzdít dölyfös hangú fanfár,
És éhbérünket sokallja a bankár.
Prokrusztész a nagy álmait letörte,
És óriássá lesz
A torz,
A törpe.

***
Miért is?
Megtisztul még a dal
Úgyis.
Jövőre is.
A ritmus győz majd újra
Istenuccse!
Hisz ezer bank sem ér egy
Daktilust se.

***
Növeli, aki elfedi a bajt,
S ha megrohad az ementáli sajt,
Hát bűzlik akkor is,
Ha sötét öltönyök hada kíséri,
S a média tátott szájjal dicséri.

***
Miért is?
Nyílik a virág
Úgyis.
Jövőre is.
Ha most hazugság fertőz minden érvet,
Lesz majd kor, amely
Többé nem hajt
Térdet.

***
A hazugság már múltunk bérbe adta,
És árendáját mind külföldre lopta,
S a bagóért árverezett erő,
Amelyre a szultán volt a vevő,
Falvak helyén ásító pusztaságban,
Elhurcolt, fogyott, tépett magyarságban,
Tört árbocú történelem ladikján
Kísértethajóként
Itt van velünk.

***
Miért is?
Élni fog a múlt
Úgyis.
Jövőre is.
S mert gazdátlan; tolvajhad hordja szerte,
S bár változatlan, múlik
Percről
Percre.

***
A hit
Nem hit, ha elspórolható,
S ha Isten fogad takarékosságot,
Most nem láthatnánk
Semmi napvilágot.

***
Miért is?
Zöldül a levél
Úgyis.
Jövőre is.
Nem tőzsde számol életet, szerelmet,
A természet
Nem ismer
Piacelvet.

***
A kapzsiság csak pénzért üdvözül;
S egy takarékos mennyország ölén,
Elszikkadt vulkán hamufövenyén
- Míg képlet-szárazzá teszi a bánat;
Kuporgathat még
Céltalan
Magának.

***
Miért is?
Újra felkel a Nap
Úgyis.
Jövőre is.
A Nap és mind a többi csillagok,
Ahány az égen
Elszántan ragyog;

***
Miért is?
Azért is!
Még akkor is,
Ha minden szertehullt;
Vagyunk s jövő,
És vagyunk a múlt,
S még akkor sem mehetünk
A gödörbe,
Ha az egész világ lesz ettől
Görbe.

***
Miért is,
Azért is!

Miért is?
Azért is!

Ha más alkuja
Számunkra halál...
A helyünkön maradt űr
- Bosszút áll
Pete László Miklós

 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
P László Miklós
  2011-03-13 07:41:40, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. (#2) 2011-03-13 07:35:16

Pete László Miklós

Idebent
Kint zuhog a hideg eső,
Meg a sunyi, bajt kereső
Pénzre leső
Sóher sóder
Zuhatag;
Betömi a forrásokat,
Temeti a kutakat.
Ez megfúrta,
Az eltúrta,
Hejdanáré,
Kaparj kurta,
A szemünket is kiszúrta,
Jelent marta,
Jövőt falta,
Nyáladzott és rágcsált rajta,
Üres az ól,
Ég a pajta,
És ha puha odújából kitekint,
Előbb-utóbb vasvillát lát
Odakint.

Más a világ idebent;
Itt bent még van
Fent
És lent,
Itt bent lélegzik a rend,
Idebent van
Szó és csend,
Itt még mindig lent a lent,
Itt még mindig fent a fent,
Ami szép
És jó
És szent;
Nincs sehol:
Csak idebent.
Pete László Miklós





A Pillanat maga: a Lét
Éj-takaróját elővette újra,
És pihen a Nap alkony-ágyba bújva,
Tudja: a lét-öröm sosem hamis;
S pár boldog órát láthatott ma is.
A perc fogan,
A lét rohan,
Az élet egyre száll;
Száguld és meg nem áll,
Lélek partjáról
Más lélekhez
Mindig eltalál.

Tobzódás nélkül a lét: puszta semmi,
A halál tud csak gazdaságos lenni,
Az Élet él, és nyüzsög szüntelen,
A takarékos lét: csak félelem.
A hivatal
Csak port kavar,
Szirtjén nem él csoda,
Amit Magadtól elrabolsz,
Nem pótolod
Soha.

A Lét nem érez éveket,
Ő Pillanat csupán,
Mint csepp az eső tengerében,
Mint levél a fán;
Vékony palló a Pillanat
Már holt, s még holt között,
Mint odatévedt tengelic
A sivatag fölött;
Fent harsány színekben az Élet,
Lent holt egyformaság,
A Pillanat: sosem halhat;
Nélküle nincs világ.

Mi több?
Egy roppant kontinens,
Vagy egyetlen virág?
Egykor: ez nagy volt és sivár
És csak nyújtózkodott,
Amaz csak egy volt, és kicsiny,
Ám életet hozott!
Sose feledd el, ostoba,
Számolgató világ:
Mi volt egykor pár kontinens,
S mi volt egy szál virág.
Pete László Miklós






Őszi rigmus
Közeledik az év alja,
Sötét alkonyt felhő nyalja,
A délutánt est aszalja,
Fényt a sötét lopja, csalja.

Szigorodik az ég alja,
Éltünket az idő falja,
Dalunkat a szél szavalja,
A szívünket Isten hallja.

Ősz telünk a vén emigráns,
Mint bujdosó öreg infáns,
Haza készül újra egyre,
Havat hozni minden hegyre.

Körülvettek kopár falak,
Felneveltek régi nyarak,
Éltetnek a nyájas esték,
Hit, szerelem, kötelesség.

Mint üstökös néma éjbe,
Zuhanunk a komor télbe,
A világot hó takarja,
De szerelmünk Isten karja.

Száll a madár jeges ágra,
Álmot hozunk napvilágra,
S ha álom a jövő ára,
Holtan sem hagyjuk magára.

Anyánk csókja nem hiába
Bocsátott el a világba,
Múltunk is por, jövőnk is por,
Most azonban: rajtunk a sor...
Pete László Miklós




Nem az a szép
Nem az a szép,
Amikor éppen győz a túlerő,
És meghitt vágyra
Tűzesőben hull a szemfedő;
De szép, mikor az akarat
Végül
Ellenszegül,
S a mégis szent búvópatakja
Folyammá terül.

Nem az a szép,
Amit harsogva szór a média,
És amitől eretnekség
Minden szimfónia,
De szép, mikor az akarat
Nyugodt
És hallgatag,
És zöld pázsittá változik
A lelki sivatag.

A szép a lélek önarcképe,
Égi birtoka,
Szent bástya, amelyet feladni
Nem szabad soha.
Ha összeomlik,
És a szépből csak piac fakad,
Végünk,
S Atlantisz mindörökre
Víz alatt marad.
Pete László Miklós






Kora őszi péntek este
A kora őszi péntek este
Barlangmenedék,
Most néhány napra elpihen
A vén mókuskerék.

A kora őszi péntek este
Egy falat kenyér;
Újra eszünkbe juthat,
Hogy szerelmünk mit ér.

A kora őszi péntek este
Csendes kis sarok,
Gyermek múltunk simogatják
Öreg angyalok.

A kora őszi péntek este
Csendes kis öböl,
Nézi, amint a nyílt vízen
Tajték özönöl.

A kora őszi péntek este
Dús élet-mező;
Nekünk tartogatja Isten
És a vén Idő.
Pete László Miklós








Házassági évforduló
Hétköznap volt, és csupán két tanú,
Nem volt hatalmas vendégkoszorú,
A vidám ősz, meg Isten odafent
Hallotta, amint mondtuk az igent.
Az az "igen" kísér minket azóta,
Mint garabonciást a hetyke nóta,
Mert "észérvek" harcoltak ellenünk,
S a Szerelem volt egyedül velünk.
Akkor velünk volt, s ma is itt lakik,
És számon tartja létünk titkait:
Te értem, én meg Érted rettegek,
És együtt: hogy boldogul a Gyerek,
A külvilág dermedt; fagyos a Lélek;
De amíg itt vagy velem, úgyis élek.
Pete László Miklós






Értekezlet-készlet
Hetirendem kész lett,
Néhány apró részlet:
Meglehetős sűrű lesz
Az értekezlet-készlet.
A mai természet
Balga szó-tenyészet,
Betű-tető, szó-bacilus,
Hazája: enyészet.
Ez lesz hát a heti trend,
Tükrözi a hetirend,
A fejekben
Fent
Ahogy lent
Nagy lesz most A csend.
Pete László Miklós






Szemben az osztállyal
Ők harmincvalahányan,
Én pedig egyedül,
Akónyi őszi musttal
Egy csepp óbor vegyül.

Szentély az ember lelke,
S oltár az ismeret;
S a legfőbb tudomány az,
Hogy a világ szeret.

Ha minden tanítványom
Az Ég felé viszem
És élni boldogítom;
A dolgom jól teszem;

Itt minden másnak látszik
Annál, amit jelent,
Tanár csak önmagának
Adhat elégtelent.

Olyan világ jöhet még,
Hogy nem lesz iskola,
De nevelés, ha nem lesz,
Ember sem lesz soha.
Pete László Miklós






A nyár utolsó napja
A Nap még csupán
Szőrmentén henyél,
Még friss a fű,
Még zöld a falevél,
De hajnalban már
Pára kesereg,
Már iskolába készül
A gyerek.

A Nap ma még
Az ég ormára hág,
Még illatárban
Úszik a világ,
De haloványul
A sugár-fonat,
És nyári estét csen
Az alkonyat.

De még gyümölccsel
Pompázik a tál,
Ha nem akarod:
Az ősz nem halál,
A szirom és a levél
Perc fia,
S ha mind lehull,
Az sem tragédia.
Pete László Miklós






Esti órán
Már pára-könnyet ásítoz`
A késő nyári reggel,
És minden hétköznap megint
Öt órakor kelek fel.

Az idő vágtat szüntelen,
S majd egyszer
Nem leszek;
Tán megmaradnak csókjaim,
Mint halvány,
Halk neszek.

Még kapható a röpke nyár,
És újra ősz az ára,
És láthatjuk megint talán
Egyszer majd, nagy sokára.

Az idő vágtat szüntelen,
S majd egyszer
Nem leszek;
Ölelő karom melege
Valahol
Ott rezeg.

Az év is öregszik megint
Reggelre kelve kába,
És alkonyatkor a Napot
Már alig bírja lába.

Az idő elvágtat velem,
Benő majd fű,
S moha;
De ami bennem már örök
Az nem hal meg
Soha.
Pete László Miklós







 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
P László Miklós
  2011-03-13 07:38:45, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. (#1) 2011-03-13 07:32:17

Pete László Miklós

Szent karácsony 2009.
Egy nehéz év haldoklik hólepelben,
A világ csillámlóan szép - s rideg;
Kint didereg a vénséges December,
És bent a jó melegben:
Emberek.

A jót keressük, hogyha jóra várunk,
S míg Idő hátán életünk pereg,
Kívánjuk másnak is, amire vágyunk:
Áldott, szent karácsonyt
Mindenkinek!

Csikorgóan rossz év fetreng a hóban,
S már ott toporog a következő,
Még mindig bízunk szép napokban, jóban,
S hogy lesz majd elég béke,
Ész, erő.

A jót keressük, hogyha jóra várunk,
És jó: csak ami nem fáj senkinek.
Békére és harmóniára vágyunk:
Áldott, szent karácsonyt
Mindenkinek!

*

Karácsony jön,
Csodás,
Most elcsitul a hajsza,
Kapkodás,
Most helybe jön a meghitt
Szárnyalás.
Most áll az idő:
Ez valami más.

Karácsony;
Mosolyognak a falak,
Most minden rossz hír
Odakint marad,
Kint nyegle ráció
Létet tagad;
Bent jön az öröm,
Véd,
Csak hagyd Magad.

*

Karácsony virága,
Egy mosoly az ára,
Tűzd a világ
Ágas-bogas
Karácsonyfájára.

Szeretet az élted,
Szeretet a Léted,
A Szeretet az egyetlen,
Ami megtart Téged.

A Szeretet érték,
Kincset érő holmi,
Az egyetlen, amit mindig
Szabad pazarolni.

Kívánok Családnak,
Kívánok Hazának,
Áldott, békés,
Szép Karácsonyt
Az egész világnak!
Pete László Miklós



Esik a hó
Az első hó csendesen szitál,
Fondorlatos fagy sompolyogva jár,
Reszket a határ;
Bent a kályha súgja-búgja,
Bár hinni maga sem tudja,
Hogy mégiscsak lesz még újra
Nyár.

A szél csikorgó hangon énekel,
Az úton lent halál-fehér lepel,
Fent száz varjú perel,
Fagyba dermedt föld ígéri,
Ha lesz jövő, ha megéli,
Lesz még egyszer hamvas, friss
Eper.

Körültáncol a Tél fuvallata,
Orromba kúszik éles illata,
Fülembe zúg dala,
Egyre csak hirdeti, mondja,
Acsarkodva bizonygatja,
Hogy ide nem jön Tavasz
Soha.
Pete László Miklós




Ádvent 2009.
December ködgomolyokkal pereg,
Ünnep közeleg;
S mint rövidülő napok végzete,
Úgy telepszik rá
Fáradt lelkeinkre
Egy rongyos, silány jövő
Képzete.

A hűvös napra sötét este száll,
Fáradt a határ,
S mint régi házban a meghitt sarok,
Úgy kopogtatnak
Emlékezetünkbe
Az egykor fényes, foszló
Tegnapok.

Egy fehér havas szép nap alkonyán
Ünnep lesz talán,
S mint fagyott tájon forró, szép rege,
Belénk lopakszik, és felmelegít
A Szent Karácsony
Szép
Ígérete.
Pete László Miklós





Időbuborékban
Az Idő ködében a Jelen
Apró buborék,
Mindig megőrzi titkait
A Kezdet és a Vég.

A mindenséget tölti be
A roppant ködmező,
Csak apró pontban látható
A reszkető Jövő.

A vége-hossza ködspirál
Betölti az eget,
S a világvége-jóslaton
Csak gúnyosan nevet.

Mert minden perc a Kezdetek,
S az Enyészet hona,
Csupán a Lét az Abszolút
Nem illan el soha.

Múlik, aminek múlni kell:
A kamat, s a profit,
Az Élet mindörökre él,
S megtartja titkait.
Pete László Miklós





Hétköznap este
Hétköznap este;
Itt vagy Te nekem,
Itt körülöttem,
Bennem és
Velem;
S otthonunk pórusait
Elnéző, szép mosollyal járja be
Az örök-szép szemmel vénülő
Szerelem.

Hétköznap este;
Itt vagyok Veled,
Érted, s Magunkért,
Benned
És Neked;
S életet oszt mindenütt
Mint áldó istenkéz szent glórián:
A jelenléted éltem színpadán,
S a kezed.

Míg rám néz
A Szemed,
Mindaddig
Élhetek.
S míg élted nekem csillagsorsot sző;
Léteznem
Kötelező.
Pete László Miklós





Hétköznap este
Hétköznap este;
Itt vagy Te nekem,
Itt körülöttem,
Bennem és
Velem;
S otthonunk pórusait
Elnéző, szép mosollyal járja be
Az örök-szép szemmel vénülő
Szerelem.

Hétköznap este;
Itt vagyok Veled,
Érted, s Magunkért,
Benned
És Neked;
S életet oszt mindenütt
Mint áldó istenkéz szent glórián:
A jelenléted éltem színpadán,
S a kezed.

Míg rám néz
A Szemed,
Mindaddig
Élhetek.
S míg élted nekem csillagsorsot sző;
Léteznem
Kötelező.
Pete László Miklós





Még vagy nekem
Még vagy nekem;
Még létünk végleges,
Még rám nevetsz,
Még élni érdemes;
Még mosolyodban alszom el,
Még
Élni
S félni kell.

Még vagy nekem,
Még él a vén Idő,
Még itt vagy, még van jelen,
Lesz jövő,
Míg a Kezedre ébredek,
Addig
Még felkelek.

Még vagy nekem.
Még én Neked vagyok,
Még vannak
Csókok
Vannak
Sóhajok;
Még fent ragyognak csillagok,
Még
Élek
És
Vagyok.
Pete László Miklós





Őszi idill
Mint régi biedermeier képeken,
Ahol esténként kis család pihen,
Úgy terül ránk a csend
S a nyugalom,
S a zongora
Lágy hangjait
Hallgatom.

Kint őszi este könnyes mámora,
Bent frissen főzött kávé illata,
A múlt pihen velem,
A tűnt évek sora,
És hátam mögött szól
A zongora.

Túl őszön, álmon, túl az életen,
Látom magunkat huszonévesen,
Az első csók a számon,
S közben
Halkan zongorázik
Az én
Kicsi
Lányom.
Pete László Miklós







Nala
Tőled búcsúzom utoljára,
És Te fogadsz, ha érkezem,
Túláradóan, lelkesen,
Ahogyan ember sohasem.

Hálás vagyok Neked, ha látom,
Hogy Anikómat szereted;
Hogy él még velem és Veled,
Nagyon nagy érdemed.

Hűséges, szép tekinteted,
Meleg Szemed,
Határtalan szereteted
Átfűti lelkemet;

Az vagy Te, ami ritkaság:
Megvesztegethetetlen jóbarát.

A nyomasztó nap ezer gyilkos mérge,
Leválik rólam, akár a fa kérge,
Ha boldogságod,
Mint a lavina,
Lezúdul rám...
Jó, hogy velünk vagy,
Drága
Kis kutyám.
Pete László Miklós





Az ostromolt Remény
Özönlenek mindenfelől
A dúló seregek,
A Lét torát a pénz üli;
S az akarat beteg,
Veremmé válik minden út,
És ködbe vész a fény,
De még van Élet,
Létezés,
Hát tarts ki még, Remény!

Groteszk jelmezben riogat
A pénzes szolgahad,
Szegény emberség, már megint
Ássák a sírodat,
Jövőnk rabolja bájvigyor
És kapzsi pénz-edény,
De míg a Nap kel,
Lélegezz,
És tarts ki még, Remény!

Máról holnapra tántorog
A hétköznap velünk,
Nem tudjuk, holnap lesz-e még,
Tetőnk, ha felkelünk,
Csupán szerencse már a lét,
És élni puszta kény;
De hátha még az
Óra üt:
Hát tarts ki még, Remény!

A léhaság tombol, s vonul,
Mint halottas menet,
A rongy lobog, s otthon marad
A lelkiismeret.
A bűn harsányan szónokol,
És hallgat az erény,
De hátha még...
Egy pillanat,
Hát tarts ki még, Remény!

A kozmosz köd-magánya vesz
Körül megint, Magyar,
Minden percünk bizonytalan,
S a kenyerünk fanyar,
Ostromban múlik életünk,
Mint ócska kis regény,
De Gyermekünkre
Jól vigyázz,
És tarts ki még, Remény!
Pete László Miklós




 
 
0 komment , kategória:  Pete László Miklós 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.