Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Rónay György: NYÁR
  2015-08-02 19:29:51, vasárnap
 
  Rónay György :
NYÁR

1

Hogy mondjam el neked? Itt állok életem
delén a napban.
Nem mondhatom, hogy könnyű volt
de negyven év után mégiscsak sikerült
nyarat teremtenem magamban.

Nagy tágas tájra látsz,
tengert érezni már folyóm fölött a szélben,
hűs halak pikkelye csillámlik mint az emlék,
gabonám aratásra érett,
füvem térdreborult és széna lett belőle.

Merítsd meg korsódat a habban,
legtisztább vizemet kínáltad mindig innom,
vetkőzz le, sütkérezz nyaramban,
még messze van az este,
a jegenyék fölött az égbolt még aranykék.

Ne engedd a napot leáldozni, szeress.

2

Fa voltam, éltem, lombosodtam,
ege voltál az ágaimnak,
zöld éjszakámba takaródzom,
magammal együtt betakarlak.

S úgy elvegyül a lomb az éggel,
hogy ha válni kell, jön a hajnal,
te néha lomb leszel helyettem
s én egem kékjébe ölellek.

*

Fa voltam, éltem, lombosodtam,
zöld eget alkottam magamnak,
énekemen tünődtem éppen,
amikor árnyamba feküdtél.

Fa voltam, erdő lettem.
Alszol, madárdal ébreszt hajnalomban,
szétnézel, átölel az erdő,
s nem találsz ki bozótjaimból.

*

Fa voltam, éltem, lombosodtam,
madár voltál, hazát kerestél,
fönnakadtál leveleim közt,
világítottál éjszakámban.

Nyár van, a nap nem áldozik le,
két hold ragyog fölöttem éjjel,
tóvá leszek, tükrömre szállnak,
hattyúm vagy, neked adom őket.

3

Énekeltem nekik, széttéptek a vadak,
de rád gondoltam és újraszülettem érted.
Most szörnyeim szivem kertjében alszanak
s néha szelíd kezed kelyhéből inni kérnek.

4

Hogy mondjam el neked? Itt állok delelőmön,
tájamat mutatom, erdőim fényben úsznak,
szőlőim arany szeme csillog,
nedvesítsd ajkadat körtéim dús levével.

Ez itt a hazám, amelynek nincs határa,
minden határ mögött új országom terül.
Virágom, vándorom, sirályom, bennszülöttem,
nézd, útjaim feléd sietnek, szállanak.

Egem kék útjain szép álmaim köröznek,
tollukon hajnalom gyöngyei fénylenek,
föléd repülnek és megrázzák szárnyukat.
Nyár van, hunyd le szemed, zuhogni kezd a zápor.

*

Nyár van, felhőtlen ég, zuhogni kezd a zápor.
Mosolyogj és eláll; csupa gyöngy a hajad.
Mögöttünk bozót. Fennsíkján éveimnek
arcunkba fúj a szél, szemünkbe tűz a nap.

Nézz szét országomon: itt hordozom magamban,
s magamban téged is, hogy legyen csillagom;
megleltem földemet, egemre rátaláltam.
Ház vagyok, a világ benéz az ablakon.

Tetőtlen palotám teteje fönn a mennybolt,
lábával asztalom a föld szivébe nőtt.
Hogy mondjam el neked? ülj mellém és megérted.
Nyárdéli énekét álmodja a világ.

5

Hogy mondjam el neked, hogy mennyi dzsungelen
s mennyi vak úton át jutottam el hazámig?
ott kígyóztak szived ködében, sejtjeidben.
Most fönn ragyog napom; fönn állok a tetőn.

Üdvözlégy, nyári nap. A hullámzó rozsok
arany habjai közt elindulok veled.
Nyár, béke, nyugalom. Kezedben egy csokor
búzavirág, lila bükkönyök a hajadban.

Megyünk, emeli a tájat a fuvalom,
meleg tenyerükön ringatnak a mezők,
s mögöttünk boldogan mint lagzisok mögött,
lobognak az utak víg, tarka pántlikái.

 
 
0 komment , kategória:  Rónay György  
Rónay György: Tél, alkonyat
  2011-12-25 13:53:35, vasárnap
 
 

Rónay György: Tél, alkonyat


Füstöl a téli táj. Az élet lángjai
fanyar kis rőzsefüsttel ellobognak.
Didergő könnyeket ejtenek a faágak
s fehér töviseket. A megfeszített
mennybolt sebeiből még szivárog a vér.
Tócsába gyűlik és lassan megalvad.

Dermedt madár bukik a hóba.

Később fölkel a hold.
 
 
0 komment , kategória:  Rónay György  
Nyári album
  2011-07-09 05:52:11, szombat
 
 

Rónay György: Nyári album


Június

Még egyszer ez a koranyár, még egyszer ez a sárga
rózsaözön a kertben, a peónia-mámor.
Június. Hömpölyög a szélben a virágpor,
s havazva hull a nyárfák szösz virága.

Alkony eső után

Zápor volt délután. Csillámlik az esővert
nyárfalomb és a süppedt sírokon a moha.
Most csupa-csupa gyöngy a temetőkert,
s az égen szivárványlik a holtak mosolya.

Elvadult kert

Senki sem ültetett, nem vetett az idén itt:
látod, a kert mégis dúsan tenyészik:
sarjat hoz a gyökér, szárba szökik a mag.
Folytatják azt, amit az ember abbahagy.

Sétaút

Hányszor sétáltam erre, hány nyári s őszi napnak
alkonyát néztem innét? Számolnám, s számtalan.
A tó, a fák, az út: mind ugyanaz maradt. Csak
valahogy rövidebb lett, ami még hátra van.

Esti állomás

Alkonyul lassan a júniusi vasárnap.
Csillog a sín, a szemafor zöldet mutat.
Fáradtan szorongatják fonnyadó csokrukat,
akik az esti gyorsra várnak.

Vaníliák

Hát újra hajtotok, gyermekkorom
virágai, vaníliák a sírokon!
Bolyhos levelek közt bimbózik már a jelkép:
a kezdeté, amint a véghez közelebb lép.

Esti rózsák

Mikor az első csillag tüze a tavat éri,
a vörös rózsák elkezdenek égni,
égnek a vörös rózsák, mint a máglya.
Elhamvad rajta valamennyi sárga.

Magányosság

Ha eluntam magam, egy kutyával beszélek,
s egy macska hízeleg, lábamhoz dörgölődve.
Házamba a virágok ágaskodva benéznek,
s esténkint a magány stigmája süt fölötte.

Öregasszonyok

Ezek az öregasszonyok is megmaradtak.
Keretbe foglalja őket az ablak,
s ők csak ülnek, mint egy képen, mögötte.
Alighanem már örökkön örökre.

Pipacs

Egy hódító, elvágva csapatától:
az út mentén a réten egy pipacs nyit.
Nem jutott nagyobb része a világból,
de holtig őrzi ezt a talpalatnyit.

Naplemente

Hogy szikrázott! Milyen őrjöngve lángolt!
Micsoda eszeveszett tombolás volt!
S ebből se maradt utoljára más,
mint egy maroknyi hamvadó parázs.

Hasonlat

Mint ez a vén fa - zsibbadt gyökerébe
mégis elért a tavasz, noha késve.
Ága göcsörtös, odvas kérge mállik.
De csak annál gazdagabban virágzik.

Ugyanarra

Lesz gyümölcse a kései virágnak?
Vagy őszre, vén fa, mégiscsak kivágnak?
Aki a fákat termésükre méri,
enged talán még néhány nyarat érni.

Új nyár

A felhők lassan oszlanak. A párás délutánban
szinte tapintható az olajfák illata.
Ümmög a nád felől a béka-ballada,
s a stégen egy halász ül és vár. Újra nyár van.

Folytatás

Nyár van, a stégen egy halász ül. Mire vár?
Talán amire én, ötvenöt éve már.
Egy halra: felszökik a mélységből ragyogva,
megmutatja magát, s visszahull a habokba.

Tűz

Ég a kert, ég a tornác, a lépcső, a fal ég.
Nincs ki a tüzet oltsa, üres a villa még.
Hajnal óta lobog, s most is, az éjszakából
a krimzonrózsák tűzvésze lángol.

Vihar után

Szél űzi még az égen egy felhő szürke rongyát
a túlsó part fölött. Itt már levél se rebben.
Füstölögnek a réten az ázott szénaboglyák,
s lobogni kezd egy bükköny a hirtelen melegben.

Csupa vér

Leverte a rózsák szirmait a zápor:
körül a kerítés alja csupa vér.
Nyugaton az égbolt fölnyílt sebe lángol,
s elvérzik a nap, mire hazaér.

Csillagok

Előbb egy csillag. Azután egy másik.
Lassan már egy egész égboltnyi fény világít.
Aztán lehullik egy. Másik is hull utána.
Elkezdődik az ember éjszakája.

Ezt

Ezt festeni nem fáradó ecsettel,
erről beszélni soha meg nem unva,
és nézni, nézni, nézni...És ha egyszer
mégis véget ér, elkezdeni újra.

Vitézként

Jöjj, nyájas vendég, csendes alkonyat,
telepedjél kisded kertem füvére,
s hadd simogassam bársony arcodat,
míg ránk nem tör az Éj, álom s halál fivére.

A túlpart hegyei

Ha vihar lesz, közel jönnek sötéten.
Most kárpitjuk a párás messzeségben
lágyan lebeg a vízi kék felett,
s oly halványkékek, mint a képzelet.

Szúnyogok

Mennyi rettenetes szúnyog, muslica!
Hogy rajzanak az alkonyati fényben!
Még fél napjuk van, s mind halál fia.
De hiszen még én is csak alig éltem!

Mezei virág

Hányszor járt tollamon a halál és a nemlét,
és most el sem bírom képzelni, hogy ne lennék.
Légy mesterem, mező kicsiny virága:
csak virítasz, nem gondolsz a kaszára.

Megint öregasszonyok

Újra itt vagyok és újra benézek
ablakotokon, öregasszonyok.
Magam sem tudom mért, de valahogy
oly megnyugtató, hogy még mindig éltek.

Vén diófa

Ez a vendéglő itt a Vén diófa,
valóban öreg diófák alatt.
Még egy itat bor, még egy jó falat,
s hazamegyünk. Végére jár a nóta.

A doktor háza

A doktor egy napon meghalt. Talán a bortól.
Rózsái most elvadultan tenyésznek.
Köztük egy Vénusz csonka szobra posztol.
De vakon. Mint a halál és a végzet.

Kóródy Károly

Ki volt Kóródy Károly? Nem tudja már, csak a
kápolna előtt virágzó rózsafa.
Az hívebb mint a kő: minden évben kizengi
piros szirmaival. Csakhogy nem érti senki.

Pintyőke

Milyen csönd van itt! Alusznak a Ráczok,
Kutik, Ferenczik, Szimcsákok, Virágok.
Kedves pintyőke, énekelj nekik.
Ne törődj vele, hogy nem élvezik.

Egy sírra Szárszón

Itt nyugszik Cseh Erzsébet. Harminc évet élt.
Semmi sem teljesült abból, amit remélt.
Alszik egy csorba kő alatt örökre.
Három szál pipacs virágzik fölötte.

Ecetfa

Hullj, hullj, ecetfa keserű virága,
szitáld koronád alá zöld havad.
Álmodjék zöld telet Both István, Kuti Klára,
Gilicze Irma - mind a föld alatt.

A többi

Már csak a napot, ahogy kel s lemegy.
Már csak a lassan forduló eget.
Csak a Göncölt, tavasszal, nyáron, ősszel.
A többi úgyis elporlik idővel.

Végtelen

Nézem a vizet, a kék dombokat,
a fecskesuhanást, a lassú naplementét.
Ez most a megdicsőült végtelenség,
míg ketté nem szeli a gyorsvonat.

Faunfej

A Vén Diófában esténkint zene szól.
Lesi egy öregember a szomszéd fák alól.
Ott áll a kerítésnél órákon át.
Hold süti a lomb közt faunmosolyát.

Táviratos postás

Növendék garaboncás, pár keréken cikázva
száguld az utakon, füstöl nyomán a por.
Életet vagy halált rejt a vállán a táska,
s mögötte - atra cura - egy fekete kutya lohol.

Nád

Tudod, mi ez a hűvös illat? A korhadó nád -
de milyen tengermélyi messzeségből,
hogy évenkint legföljebb egyszer él föl,
de akkor egy egész múlt lelkét sodorja hozzád!

H. R.

Minden seb beheged. Beforrt az asszonyé is,
ki a fiát siratta. Most már gyászt nem visel.
De ha sétálni megy, bármerre indul el,
még most is minden út a temető felé visz.

Öreghegy

Loppal lépkedve már a dombokon az ősz jön.
Lassan hát magam is elfele készülődöm.
Széjjeltekintek az Öreghegyről tűnődve.
Intek egyet, s elindulok a völgybe.

Fecskék

Fecskéim, mennyit írtam rólatok!
Új fecskék vagytok? vagy ugyanazok,
és most - közös sors változó alakban -
csodálkoztok, hogy én még itt maradtam?

Változás

Reggel párás hideg volt, a floxok dideregtek.
Estére visszatért a nyár, újra meleg lett,
s a víz kéklő egén - nem e földre való
látomás - lassan úszik egy nagy, fehér hajó.

Esti párbeszéd

Milyen nyugodt a víz! S milyen mély fönt az ég!
- Mindjárt csillaga is lesz, és az is a tiéd.
Meddig? egy évre? ötre? vagy tízre is talán még?
- Ne kérdezd. Minden esztendő ajándék.

Nyárvég

Készülődnek a fecskék. Véget ér a nyár.
A délutánt hűvös kis szél borzolja már,
s rá a kertkapun a vadszőlő lombja rebben.
Napról napra ritkábban, és napról napra véresebben.

Angyal

Igazad van, mégis a reggel volt a legszebb,
a vadgalamb-zenében ébredés, amint
elborítja a zölden pezsgő fény a kertet,
s rebben a lomb: harkály villan, vagy angyal int.

A sinek mellett

Mennyit járkáltam itt is, kivált esős időben.
Itt a töltés salakján kevesebb a sár.
Ha elmegyek, helyettem néha majd visszajár
egy-egy regényalak, kin itt tűnődtem.

Történelem

Népvándorlás után, ha már nem hallani
távozó dobaját, s béke borul a partra,
a nád közül kiúsznak előörs hadai,
s kezdetét veszi a vadkacsák birodalma.

Kukoricák

Megyek a régi úton a kukoricás mellett.
Szólnak a szárak: "Hát te még itt vagy, öreg barátunk?"
Igen, előbb-utóbb mindenki elmegy.
Csak mi maradunk itt, akik töretésre várunk.

Őszelő

Reggel már csupa köd a part. Később a nád
körül fecskék köröznek, búcsúzkodó családok,
s időnkint idehallik a sima vízen át,
ahogy durrognak a túlparton a vadászok.

Vadlibák

"Híves, borongós", bár nem őszi még, de már
van benne valami szelíden ossziáni:
őszies már a nap. Rozsdállik a határ.
Reggel föltűntek a tó első vadlibái.

Madarak

Hogy fütyült a rigó! Hogy rikoltott a harkály!
Kakukk is szólt június elején.
Társam mostanra, őszapó, csak te maradtál.
S veled egy tél elé csirregő kis remény.


 
 
0 komment , kategória:  Rónay György  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 2176 db bejegyzés
Összes: 54926 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2274
  • e Hét: 16329
  • e Hónap: 44788
  • e Év: 936955
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.