Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Eszterhás István: A gébic 10.
  2011-03-19 14:42:26, szombat
 
 
Eszterhás István: A gébic X. rész

XIX.

...A vonat vértcsorgó szemei jöttek rohanvást és feküdt a durva köveken, fájt a fekvés, félelem vacogtatta, felugrani, futni szeretett volna, de mély, folytonos zuhanásszerű mozdulatlanság béklyózta a vonat elé. Már fölébe hajlott a száguldó mozdony, mikor visszaugrott és újból kezdte.

Jött újból, kanyarogva. Világos, kis ablaknégyszögekkel pikkelyezett testét hozta veszett gördüléssel. Vörös kontyot pipált és fehér nyakszirtje volt. Gica csókos szája ígérkezett e két lihegő szem alatt, nem szabad csókok, parázna melegét érezte ajkán, de egyszerre a két szem alatt Édes arca jött feléje és menekülni akart, bújni, elrejteni ajkát. Már fölébe hajolt a két kivéresedett szem, szörnyű sikoltás jajdult át rajta:

--- Pista!

És tehetetlen fáradság béklyózta, nem tudta eldugni csókra, bűnre gyulladt ajkát Édes jajgató sírása elől.

Egyszerre felriadt. Megdöbbenve ült fel ágyában. A kis szobában idegen állt, Dunai Agi. Teljes díszben, szolgálati övvel. Az ágy szélén Édes ült sápadt könnyes arccal.

--- Pista! --- tört ki belőle zokogásszerűen.

Dunai Agira nézett. Értelmetlenül bámult rá. Az álom és a valóság kínzóan egymásba futott.

--- Szegény Bandi! --- rebegte Édes.

--- Szervusz! --- lépett hozzá Agi. --- Érted jöttem, gyere be, légy szíves, a kapitányságra. Bandi öngyilkos lett. Szíven lőtte magát.

Az ablak szabályosan kört rajzolt. Egyet fordult az egész szoba.

--- Úristen!

Bámult Agira. Dunai sápadt, az ajka alig észrevehetően rángatózik.

--- Ma hajnalban. Nem halálos a lövés. Életben marad.

Mikor kiértek az utcára, mesélte tovább:

--- Laci volt az ügyeletes. A szállásadónője hallotta a lövést, hívta a mentőket azonnal. Az apjának, meg neked levelet hagyott, állítólag Fonyónénak is küldött.

A hideg reggeli utcán, ahol közömbös, siető emberek meg-megvillanó mosollyal üdvözölték egymást, ahol elhúzott ordítással járt agyig sáros kocsija mellett a vecsési paraszt, az újságosasszonyok vísítoztak, itt olyan valószínűtlen volt Agi minden szava. Bandi hideg mosolyú arca izzott előtte, a tegnap esti, mikor farkasszemet nézett a báróval a kassziros Manci oldalán. Eszébe döbbent kiáltása: Úgy-e mondtam. Hurrá Pista! Ez kísértet benne. Öntudatlan, ezzel a folytonosan kerengélő mondattal: Bandi szíven lőtte magát.

Mikor a kapitányság vörös, egy tömbbe meredő épülete elé kikanyarodtak, megrándult a feje. Nézése ráugrott egy könnyű kis kocsira. A Kócos-pusztai kocsira.

--- Vargha Ábrist már behozta Géza, siessünk.

A padon, a hosszú folyosó padján ősz vénember ül, falábú, a Kócos-pusztai kocsis. Sovány, ezüstborostás arca ijedt kapkodással szimatol a különös világban. Amint meglátja Verát, feláll, hebegve rémüldöz ki száján a szó:

--- Szegény, Bandi ifiúr!

Dunai benyit a szürke, mély falba nyíló ajtón. Belépnek.

A szobában, az ablaknak háttal, rendőrtiszt ül. Arcára rákönyököl tiszta, élesvonalú homloka, Kubinyi Laci rendőrfogalmazó. Vele szemben ül előregörnyedve egy vállas, bőrbekecses férfi, tarkóján bozontos még a haj, de a búbját kiberetválta már az idő. Amint visszafordul a kócosi úr, sápadtan világit az arca. Szőke, nyírott bajusza, erős álla, majdnem egymásra estek, a hirtelen bánat megöregítette. Kezetnyújt Verának. Lesüti széles, erős arcát a fiú táguló nézése előtt. Egyszerű ellágyulással mormogja:

--- Szegény... fiam...

Egy pillanatig csend. Azután megint ő szólal meg:

--- Bontsuk fel a leveleket.

Először a Vargha Ábrisnak címzettet bontják fel. Kubinyi feléje nyújtja, de ő csak int, hogy olvassák fel.

--- Szeretett Édesapám!

Kubinyi hangja megrekedt. A jogász megjelent mind a négyük előtt. Valamennyien előbbredőltek.

--- ,,Bocsáss meg. Ne haragudj, pedig tudom megérdemlem. Nem véthetek önmagam becsülése ellen. Paulát csókolom. Ölellek, csókollak, bocsássatok meg."

Vargha Ábris mély, hörgésszerű hangon kérdezte,

--- És?

Kubinyi lesütött nézéssel tette le a levelet.

--- Aláírás nincs.

A másik borítékot vette elő. Vera zavartan intett.

--- Csak... így... olvasd csak te Laci.

Az ablakon beáradó napsütés égette szemét. Szorongó félelemmel leste Kubinyi Laci hangját.

--- Kedves komám Pista!

,,Tudom haragszol, mégis írok. Most, hogy utólszor nézek feléd ezen a papiroson át --- megkérlek: Ne haragudj. Talán már tudod, a bárónénak én beszéltem ki mindent akkor este, mikor otthagytalak az Eggert-utcában. Hát most mégegyszer kérlek, felejtsd el ezt a csúnya lépést. Amit ellened tettem az este, nagyon megbántam. Néha nézzetek ki a Kócos-pusztára, az öreg csak veletek tud alsózni. Úgy szeretnék most mindenről írni, olyan érdekesnek látok most mindent. Szeretnék írni sokat ő róla is. De pitymallik és még Neki is írok. Szervusz Pista."

Didergés járta át újból-újból. Forróság öntötte el. Nem tudta mi történik, csak nézte, forgatta a levelet.

--- Akarja Ábris bátyám, hogy kihallgassuk az asszonyt?

--- kérdeztezte Laci Vargha Ábristól.

--- Nem! tiltakozott Vargha. --- Csendet akarok.

Kopogtattak. Az ajtóban állt fekete bundában, rémületére dobált festékrétegekkel Manci a kassziroslány. Szeme gyulladt vörös. Kubinyi Laci leülteti. Amint Bandi nevét hallja, lefekteti bomlott, nagykontyos fejét Kubinyi asztalára és nagy zokogások rázzák ki belőle a sírást.

--- Öngyilkos lett... nagyságos kapitány úr... öngyilkos lett.

--- Mit csináltatok tegnap este?

Szepegve emelte emlékezésre a fejét. Belebámult az ablaktábla világosságába.

--- Hát mulattunk, pezsgő is volt ... a szeparéban --- törtek fel gondolatai. --- Azután nagyságos kapitány úr, mikor ez a, ez a jogász úr elment, komolyak lettek és... és verekedtek.

A négy férfi felfigyelt.

--- Miért? --- igyekezett közömbösen kérdezni Kubinyi Laci.

--- Nem tudom! --- bámult maga elé a lány. --- Csak beszélgettek és Bandi tekintetes úr arcul ütötte a báró urat, úgy, hogy az leesett a székről, azután meg is rugdosta, meg... rá is tiport... Jaj, ha baj lesz ebből amit én beszélek?

--- Csak mondjad Manci! Nem lesz semmi baj.

--- Hát az meg feltápászkodott és csak nézett a Bandi tekintetes úrra. Csendesen, nyugodtan beszélni kezdett. De nem magyarul, németül. Sokáig beszélt. Bandi tekintetes úr csak sétált. Végül ő is szólt. Olyan különösök lettek. Nevettek és a sakkot kérték. Akkor azt mondották, hogy én dugjak és a Bandi tekintetes úr választani fog a két figura közül.

Merthogy sakkozni akarnak.

Lassan felemelte a nézését. Amint a figyelő, sápadt arcokat látta, ijedten tovább beszélt.

--- Mert a Bandi tekintetes úr nem szeretett sakkozni csak a fekete babákkal. Hát azért kellett mindig dugni, ha sakkozni akart valakivel. És, hogy ne lássák melyik kezembe teszek feketét, melyikbe fehéret, a báró úr azt ajánlotta menjek ki a folyósóra. Én meg mindég úgy tettem, két feketét dugtam, mert a Bandi tekintetes úr úgy örült, ha fekete babákkal játszhatott... meg mert olyan jó volt hozzám, Istenem hát ennyit megérdemelt, hát két feketét dugtam tegnap este is... Mikor azután bejöttem Bandi tekintetes úr választott, a báró úr elnevette magát, Bandi tekintetes úr is nevetett a fekete bábun... Istenem ennyit megérdemelt Bandi tekintetes úr.

Aztán mégsem sakkoztak... Szegény tekintetes úr!

Megkövültén bámultak maguk elé. A lány elment, még mindig szótlan csendben ültek.

--- Hát párbaj! --- mondta sóhajtásszerűen Vargha Ábris.

--- Amerikai párbaj.

Felállottak, Vargha búcsúzott.

--- Pista! --- nézett a fiúra kérő szemmel. Maga jöjjön át estére, nézze meg Bandit. Majd ketten virrasztunk fölötte.

Átjön?

Nagy igenléssel bólintott. Maga sem tudta hogyan került ki az utcára.

Megtörten indult hazafelé...



XX.

Estére is megmaradt a benne súlyosuló fáradtság, de elindult Vargha Ábrishoz. Csillagos hideg este volt, a télben már ígérő tavaszi szellők nótáztak. Szombat volt. A korcsmák párás ablakain nótázás, cigányozás bolondosán egybeszűrődő lármája zengett ki. A mozgók körül nyüzsgött a nép, a várótermek üvegablaka fitogtatással mutogatta a közönséget. Kint a falak mellett egy-egy raj utcagyerek bújt meg. Néha-néha az épület mélyéből kitörő zenében felcsendült a triangel kacagása.

A Kisfaludy-utca gesztenyefái görbe vonalakat rajzoltak, görcsös-görbe ágaik, titokzatos vonalak rejtegették a bennük áttelelt életet.

A házban, ahol Vargha Bandi hónapos szobája volt, ijedt csend fogadta. Végigkongtak léptei az udvaron, a lépcsőház keskeny, kanyargó csigalépcsőjén, a málladozó sárga falból kívirító petróleumlámpák mellett fordulatonként végigstációzta az egész jegyzőválasztást. A tüzoltóbál, az első ölelés, az Eggert-utcai beszélgetés, mikor Bandi megtudta, hogy szeretik egymást, az esték a dohányzóban, Glauber-Gáborék és valami csendes kettétörtséggel, megjuhászodással úgy érezte, sok stáció nincs már hátra, az utat választottak biztosságával nézett maga elé. A jogászvér elcsendesedett. Ma egy hete meg párbajozott volna az asszonyért, ma egy hete esztelen legénykedéssel mindent ellökött magától, ami eddig az övé volt, ami eddig az ő élete volt, az asszonyért, a leányasszonyért...

Aki nem az a szürke, vágyódó polgárasszonyka, akinek néha sután, néha okosan, néha túlozva, pózolva vallanak szerelmeket, hanem aki minden férfi véréből fakad fel, aki minden férfivérben megmozduló forradalom első és sokszor utolsó tavasz. Aki áldozatot kér. Néha a kielégülés szertartásán adnak neki áldozatot az életből, néha a megtagadás hűvös pompájával. A szertartás más, de mindenütt mindég ott van az áldozat. Vannak életek, ahol fergeteges nagy viharok táncolják körül a szertartást és vannak életek, ahol sötét lélekkatakombákon hurcolódik át a szertartás és bűnlámpás fénye teszi torzzá.

A folyósón kigyulladt négyszögön bámult le az udvarra Vargha Bandi lakása. Vargha Ábris nyitott ajtót.

Az előszobában ültek le. Vargha Ábris arca komoly volt, de kisimult.

--- Alszik --- mondta halkított hangon. --- Azt mondják, túl van a veszélyen.

Nyugodtabban ültek a csendben. Bátrabban néztek egymás szeme közé.

--- Magát említette. Hogy ha megválasztják sok szerencsét kíván. Nem is beszélt többet. Elaludt.

Vera bólintott. Vargha Ábris tovább beszélt. Összefont, barna kezeire nézett, úgy lökte ki magából a szavakat.

--- A lányomnak azt üzentem, hogy véletlenül történt meg a baj. Arra kérem magát is Pista, ha bejön, úgy mondja maga is. Szereti Bandit, de nagyon vallásos. És pogánynak hítta eddig is. Hát nem szeretném ha bebizonyosodna, hogy igaza volt. Igaz, hogy valamennyien azok vagyunk hozzájuk képest. Holnap bejön, itt marad ameddig fel nem gyógyul ez a haszontalan. Nem beszél ő itt a városban senkivel, csak az orvossal, meg magukkal, ha eljönnek, egyszer-kétszer. Mondja meg a fiúknak is. Miért ne szeresse megütközés nélkül.

--- Melyik orvos volt itt?

--- Szigethy Laci meg Szutrély. Ok ajánlották Medgyesi professzort. Az szedte ki a golyót is. Ápolónőt is hoztak, most az vigyázza az álmát.

--- Igen...

--- Hát az asszony, hogy fogadta a hírt?

Még csak meg sem rándult. És most érezte, ezért kellett eljönni és beszélni Vargha Ábrissal. Tisztázni az ő szerepét, ha ugyan Vargha Ábris meg nem érezte eddig, egyenes gondolkozásával rá nem látott az ő útjára. Ezt kell megtudnia Vargha Ábristól. Ránézett nyugodtan. Az fürkészte az arcát.

--- Nem tudom --- mondotta.

Többet nem beszélt. Tudta, hogy Vargha Ábris körülkérdezi tapintatos, öregesen lassú kérdéseivel.

--- Sokszor járt náluk Bandi?

--- Nem. Egyszer volt náluk. Együtt mentünk. Alig voltunk két percig.

--- Azért kérdeztem, mert legutóbb mikor odahaza volt, róluk is szó esett. Akkor azt mondotta, meg sem ismeri már őket.

Csendben ültek. Vargha Ábris nézte állhatatosán a lassan elfehéredő fiút.

--- Hát ennyire szerettétek?

Olyan meleg, simogató volt a kérdés, hogy Verából visszatartózhatatlan tört ki a válasz:

--- Nagyon, Ábris bácsi.

--- Ostobaság. Asszonyt nem szabad nagyon szeretni. Csak úgy: Ha neked, nekem is. Ejnye-ejnye. Sohasem hittem volna, hogy az én Bandi fiam egy asszonyért ilyesmibe keveredik. Nem szabad annyit gondolkozni. Ha jönnek a csalódások, segít a cigány, a bor. Az a bajotok, hogy a háború, a forradalom megvénített. Mindég visszanéztek. Így volt --- láttátok --- így is lesz --- mondjátok. Ami pedig hazugság. Mert a holnap mindég holnap leszen és sohasem tegnap. És a holnapot megérni annál nagyobb gyönyörűség, minél nagyobb nyomorúság volt a tegnap. Jogászok vagytok ti? Ostoba sakkfigurákra, kasszirosnőre bíztok becsületet, életet. Az én jogászkoromban ilyet csak Jókai regényeiben olvastunk és kipofoztuk volna a kaszinóból, ha valaki ajánlani merte volna. Nem is csinálták. Most meg minden napra esik egy megmagyarázhatatlan öngyilkosság. Megvénültetek fiúk! Ez nincs rendjén így! Nem is hagyom itt Bandit. Fülledt itt az élet, elposhad még a legjobb vérű fiú is benne. Te se szeresd olyan nagyon azt az asszonyt fiú. Minek? Elég holdvilágképed van, még siralmasabb leszel. Fogadd meg a tanácsom, míg nem késő. Ma jegyző leszel. Állásba kerülsz, a nyáron gyere ki hozzánk. Csavarogtok majd Bandival. És jókat kacagtok ezeken itt. És azért is kértelek ide, hogy megmondjam, én nem haragszom rád, tudom nem vétettél Bandi ellen, arról, hogy az asszony téged szeretett meg, hogy kiütötted Andrást a nyeregből nem tehetsz. Élhetetlen volt. De...

--- Igen, Ábris bátyám...

--- De a bárót, ha utamba kerül, én is felpofozom. Utóvégre ezt megérdemli.
És velem próbáljon amerikázni Mégy már? Igen, ma este van a választás.
No szervusz! Holnap este eljössz?
Jó, megmondom Bandinak...
 
 
0 komment , kategória:  Eszterhás István: A gébic 10.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 309
  • e Hét: 2650
  • e Hónap: 15927
  • e Év: 335959
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.