Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Dobszay Károly
  2016-01-11 21:45:36, hétfő
 
 







DOBSZAY KÁROLY


ANYÁM TEMETÉSÉN

Lassan mentünk az úton
Elöl ment anyám
Némán, hallgatag
A Szent Mihály lován
És a bokrok közül
Mint ki jól végezte dolgát
Öntelten lesett a halál

De hirtelen, mint megvadult lovak
Felém ágaskodtak a fák, a gallyak
Vérebként harapták lábam a kövek
A fü vágott, szúrt, sziszegett
Lángot okádtak rám a nyári fák
Hogy ne felejtsem, míg élek:
Most dölt össze a világ!







ELDOBTAD TISZTASÁGOD TERHÉT

Eldobtad tisztaságod terhét
S hajszoltad magad bemocskolt csókokon
De az éj felsebezte szádat
És bánatot rajzolt arcodon

Mert mindig csak azt kaptad
Amit más meghagyott
S utcára köpted
Titkon az undorod

Eldobtad tisztaságod terhét
És nem értetted, mért vagy egyedül
Nem az ágyban -
Tudatod mélyén: ott legbelül.






A GOLGOTÁN
(A Magyar Mártírok emlékére)

"Las-san Bo-gár!"
sziszegte a tömeg,
az arcokon
furcsa mámor ült,
s míg a nap
fáradt szemén
vádlón megpihent,
a kötél
halkan megfeszült.
Aztán zengett
az udvar,
rikoltott a síp,
győztesen
dörögtek a dobok -
elnyomva végső sóhaját:
"Harmadnapra feltámadok!"







HALLGASD!
(Renátának)

Hallgasd!
Mi ez a furcsa zaj?
Földrengés
Vagy égi vihar?

Vagy vulkán
Mely pusztít, öl
És mindent
Maga alá temet?

Hallgasd!

A szívem
A bús, a szép
Most törik
Ezer darabra szét!







KESERGŐ

Apám, anyám lent a földben
Barátaim sűrű ködben
A kedvesem más ágyában
Hejj, de cudar szép világ van

A szívemet széjjelszórtam
Mindenkinek adtam, adtam
Most itt állok, semmim sincsen
Néhány vers csak minden kincsem

Megyek, megyek a pusztában
Köd előttem, köd utánam
Nincsen múltam, nincsen jövőm







MONDD, HÁT MEGÉRTE?

(Alföldi Gézának, nyolcvanadik születésnapjára)


Mondd, hát megérte?
Kezedet nyújtani a tűzbe,
Egy népért, mely tán nem is tudja,
Hogy valaki a szívét, eszét, hitét
Szó nélkül odadobta,
S most itt áll meztelen,
Merengve az elmúlt életen.

Költő voltál s magyar,
Kinek dalától megrepedt a fal,
Mit kriptaként emeltek körénk gonosz kezek,
Hirdetve, hogy: elvégeztetett.
Költő voltál s álmodó,
Kiben tán rossz is lakozott, de sokkal több a jó,
Aki úgy tudta a könnyeket kicsalni másból,
Hogy vigyázott rá - ne nagyon fájjon.

És most, életed alkonyán,
Fojtogat ezer magány,
S ha kérdezem: megérte-e?
Ajkad néma, csak fürkésző szemed
Keres valamit a távolban.

És én, ki majd utánad jövök,
Akibe bánatod átköltözött,
Mint vándor, ha útszéli keresztre lel,
Választ nem várva
Meghajtom előtted konok fejem.

Dobszay Károly
Dortmund, 1988. június 22.







MOST MÁR ELÉG!

Petőfi néz ránk vádlón a múltból
Szemében villám, kezében ostor
S ki a szabadságról álmodott
Most holtában is háborog

Mert hajnalunk már ezer éve késik
Neveinket keresztfákra vésik
Kezeinken még mindig lánc csörög
Zsarnok ül tort álmaink fölött

Ugyanazokra kacsint a holnap
Kik lopják a jelent, átírnak múltat
Gyalázva Istent, Nemzetet, Hazát
Csörgetik verejtékünk aranyát

És mi csak tűrünk, mint birka nép
Míg éltünk lángja lassan végig ég?
Isten, verd meg a magyart,
Ha nem mondja végre: MOST MÁR ELÉG!







NE FÉLJETEK, NEM MEGYÜNK HAZA!
(A nemmel szavazók és a távol maradók táborához...)

Ne féljetek, nem megyünk haza
Minket már régen nem hív a Haza
Mely álmaink bölcsője, sirja volt
Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Ott a házaknak már nincsen ablaka
Mely múltba néz s jövőbe lát
Nincs, ki megfújná a trombitát
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Az már oly régen a másság temploma
És te is csak szolga, rab vagy ott
Bár zsebedben útlevél ragyog
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Irigység népe, te céda, te buta
A mi kincsünk nem lopott kacat
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hazugság népe, te gyáva, ostoba
Ahol mi élünk az mind magyar sziget
Koromsötétben virrasztó tüzek
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya
Sorsunk már régen nem sorsotok
Árulók, latrok, újgazdagok
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hol testvér a testvérnek farkasa
Ki hajnalig háromszor megtagad
Légy átkozott, légy gazdagabb
Ne féljetek, többé nem megyünk haza







Dobszay Károly: Ne féljetek, nem megyünk haza!

Link



Ne féljetek, nem megyünk haza!

Link



Ne féljetek... Képsorozat

Link



Nyerges Attila - 2004. december 5

Link








VÁDOLLAK, HUNGÁRIA!

Vádollak, Hungária!
Egykor gyönyörű, büszke nő
Idegen hódítók ágyasa lettél
Te, a legdrágább drágakő

Vádollak, Hungária!
Tested, lelked immár eladó
Egykor elérhetetlen álom
Ma veled hál bitang és csaló

Vádollak, Hungária!
Halottaid még mindig temetetlenek
De a véred szívó vámpírt
Kebledre öleled

Vádollak, Hungária!
Napod már régen nem ragyog
Kik érted harcba szálltak
Te mindig bitóra juttatod

Vádollak, Hungária!
Egykor gyönyörű, büszke nő
Csak fénytelen üveg vagy már
Üveg és néma kő


























 
 
0 komment , kategória:  Dobszai Károly   
Dobszay Károly: Ne féljetek, nem megyünk haza
  2010-11-16 13:28:48, kedd
 
 







Dobszay Károly: NE FÉLJETEK, NEM MEGYÜNK HAZA!
(A nemmel szavazók és a távol maradók táborához...)


Ne féljetek, nem megyünk haza
Minket már régen nem hív a Haza
Mely álmaink bölcsője, sirja volt
Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Ott a házaknak már nincsen ablaka
Mely múltba néz s jövőbe lát
Nincs, ki megfújná a trombitát
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Az már oly régen a másság temploma
És te is csak szolga, rab vagy ott
Bár zsebedben útlevél ragyog
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Irigység népe, te céda, te buta
A mi kincsünk nem lopott kacat
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hazugság népe, te gyáva, ostoba
Ahol mi élünk az mind magyar sziget
Koromsötétben virrasztó tüzek
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya
Sorsunk már régen nem sorsotok
Árulók, latrok, újgazdagok
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hol testvér a testvérnek farkasa
Ki hajnalig háromszor megtagad
Légy átkozott, légy gazdagabb
Ne féljetek, többé nem megyünk haza


Dobszay Károly: Ne féljetek, nem megyünk haza!

Link



Ne féljetek, nem megyünk haza!

Link



Takács Gabriella - Ne féljetek, nem megyünk haza...

Link








NE GYERTEK HAZA

Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!
Itt a fél ország lop, csal. Beteg.
Itt már nem kellenek a gyermekek.
Itt Horn, Pető, Gyurcsány az úr,
Itt mindenki angolul tanul,
Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!

Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország,
Emléketek is gyáván elhazudták,
Itt útlevél nem jár, csak idegennek,
Ha kampányt vezet vagy bölcsen befektet.
Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország!

Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye,
Vígan él Kun Béla, Kádár szelleme,
Itt nem állhat szobra gróf Telekinek,
Pázmánynak, Wassnak, Mindszentynek.
Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye.

Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont,
Itt zászlót a nép Károlyiért bont,
Koccintanak Erdély gyászünnepén,
Itt nincs már magyar hit, munkás remény,
Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont.

Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely,
Magyar szív, ész, kéz itt senkinek se kell,
Nincs itt magyar gyár, talpalatnyi föld,
A reklám és hazugság minden tért betölt.
Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely.

Ne gyertek haza! Ki itt rátok szavazna,
Az mind szélsőséges, sovén és irredenta,
Populista, demagóg, ellenforradalmár -
Jaj, emlékeztek? Sok ilyesmi volt már.
Ne gyertek haza! Nincs, ki rátok szavazna.

Vagy gyertek mindannyian! Velünk szavazzatok!
Élők és holtak, látók és vakok,
Ki járni bír, ki élni mer,
Tenger tömegben jöjjön el!
Szavazzatok helyettünk üvöltő igennel,
Gyertek zászlóval, fáklyával, kereszttel,
Gyertek mindannyian, velünk szavazzatok!

S amit nem tudtunk megtenni ötven éve,
Kergessük őket együtt el, örökre, végre!

/Szentmihályi Szabó Péter: VELÜNK SZAVAZZATOK!/


Nyerges Attila - 2004. december 5.

Link








Kóczián Rudolf: Ahogy szavaztál...
/a 2004 december 5-i gyalázatos népszavazás emlékére/

"Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Úgy mondjanak neked, igent vagy nemet!
Úgy nyújtsanak majd feléd segítőkezet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Úgy mentsenek ki a lángban álló házból!
Úgy húzzanak ki, vad dühöngő árból!
Éhhalál küszöbén, úgy kapj majd kenyeret.
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Épp olyan hű legyen hozzád feleséged!
Fiad tiszteljen, vagy tagadjon meg téged!
Aszerint áldják, vagy átkozzák majd nevedet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Hogyha IGENT mondtál, az ÚR legyen veled!
Hogyha NEMET! ő se bocsásson meg neked!
Ne látsd meg a napot, a pokolban a helyed!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Mert ki elfelejti, megtagadja népét,
Aki elveszti vér szerinti testvérét,
Nincsen rongyabb annál, mentsége nem lehet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!"


Kóczián Rudolf: Ahogyan szavaztál

Link








2004. december 5.: a GYALÁZAT napja

Kilenc esztendeje Csonka-Magyarországon népszavazást tartottak arról, hogy a trianoni, majd a második párizsi diktátum következtében elszakított, és az új határokon túlra került magyarok visszakapják-e a magyar állampolgárságot, ami egy normális korban, egy normális, ép nemzettudattal rendelkező nép esetében eleve nem lehet kérdés.

A voksolás végeredménye lesújtó volt: mivel sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el a 25%-ot (a választásra jogosultak mindössze 37,5%-a járult az urnák elé), eredménytelenül végződött a népszavazás. Azt a döbbenetet szerencsére nem kellett átélnünk, hogy a nem szavazatok kerüljenek többségbe, mert - hajszálnyi különbséggel ugyan - igennel voksolt a döntésre jogosultak 51,5%-a. Ennek ellenére közbotrányszámba megy, hogy az országban a mintegy 8 millió választójoggal rendelkező felnőtt soraiból csupán 1,5 millió akadt, akinek számára természetes volt a nemzeti összetartozás, s hogy Kárpát-medencei testvéreinket megilleti a magyar állampolgárság.

Csak bizakodni tudunk, hogy a kilenc évvel ezelőtti gyalázat soha nem ismétlődik meg még egyszer.







A NÉPSZAVAZÁS SORÁN,- A NEMZET-ÉS MAGYARSÁG ELLENES KORMÁNY AKTÍV ("ELLEN")PROPAGANDÁJÁNAK KÖSZÖNHETŐEN, AZ “IGEN" SZAVAZATOK KEVÉSNEK BIZONYULTAK AHHOZ, HOGY A KÜLHONI MAGYARSÁG - MAGYAR-ÁLLAMPOLGÁRSÁGI STÁTUSZÁNAK KÉRDÉSÉVEL (ELBÍRÁLÁSÁVAL) -, A PARLAMENT PLENÁRIS ÜLÉSÉN FOGLALKOZZANAK. A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE MEGDÖBBENVE VETTE TUDOMÁSUL A NÉPSZAVAZÁS EREDMÉNYÉT,- ÉS (NEM ISMERVE AZ ITTENI POLITIKAI VISZONYOKAT) MÉLYSÉGESEN ELÍTÉLTE A MAGYAROKAT, AKIK SAJÁT TESTVÉREIKET IS CSERBEN HAGYTÁK...

HATALMASAT ZUHANT A MAGYAROK PRESZTÍZSE A KÜLFÖLDIEK SZEMÉBEN, AZOKÉ A MAGYAROKÉ, AKIK ÉVTIZEDEKEN ÁT, KONZEKVENSEN ELUTASÍTOTTÁK A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUMOT, ÉS EGY IGEN SZAVAZAT BEJELÖLÉSÉRE SEM VOLTAK KÉPESEK, HOGY ENYHÍTSENEK A SZÜLŐHAZÁJUKTÓL MEGFOSZTOTTAK HELYZETÉN.

A CSALÓDOTT ÉS ÖNÉRZETÜKBEN IS SÚLYOSAN MEGSÉRTETT HONFITÁRSAINK ÉRZÉSÉT (VÉLEMÉNYÉT) LEGJOBBAN DOBSZAY KÁROLY: "NE FÉLJETEK, NEM MEGYÜNK HAZA!" c. VERSE FEJEZI KI (MEGTALÁLHATÓ A GOOGLE-BAN, A VERS CÍMÉNEK BEÜTÉSÉVEL,- EGY FELVIDÉKI KISLÁNY MEGHATÓAN SZÉP TOLMÁCSOLÁSÁVAL).

Kétségtelen, hogy a presztízsünk visszaszerzése, és honfitársaink könnyeinek letörlése sok időt igényel, de minden lehetőt megteszünk a cél érdekében. Abban is bízunk, hogy "gyászmagyarjaink" is elnyerik méltó büntetésüket, ha van szégyenérzetük és egy szikrányi lelkiismeretük, akkor eddig is lehettek álmatlan éjszakáik. Ha van!?

Megtisztelő figyelmükbe ajánlom az alábbi két kezdetleges, de szívből jött versemet, az első közvetlenül a népszavazás előtt, a második a népszavazás után íródott:







NEMMEL SZAVAZÓ GYÁSZMAGYAROKNAK!

NEMMEL SZAVAZZ

Nemmel szavazz, ha nincs szíved,
hagyd szenvedni a testvéred!
Nemmel szavazz, mindazokra,
kiknek rosszul megy a sora.

Börtönné lett szülőföldjük,
Trianon a börtönőrük.
Gyötrelem lett az életük,
mert magyar az anyanyelvük.

Ha már nem bírták a hajszát,
titkon lépték át a határt.
Kádár János parancsára,
vissza lettek toloncolva.

De magyarnak megmaradtak,
s együttérzést tőlünk várnak.
Rúgj beléjük, megszokták már,
csak csizmádban ne essen kár!

Hallgass Gyurcsány tanácsára,
Hiller s Kuncze bárgyúságra!
Hidd el Gál J. állítását,
és Lendvai hazugságát.

Magyar (?) kormány azt akarja,
testvér testvért, megtagadja.
Forintosít embert s lelket,
tisztességet, becsületet.

Befogadtunk romát, bolgárt,
kínait és görög polgárt.
Zsidót, szerbet és szlovákot,
Isten tudja, hány nációt.

Csak magyarra mondjál nemet,
áruld el a nemzetedet!
Csatlakozz hát Trianonhoz,
s gyalázatos kormányodhoz!

Átkozott légy ha megteszed,
elveszted a becsületed!
Hőseinket, címerünket,
Erdélyt és a székelyeket,
s minden elcsatolt földünket!

Elérkezik a pillanat,
eldöntheted a sorsukat!
,,Sehonnai bitang ember",
ki most nem szavaz IGENNEL!







LENNÉL EGYSZER...

Lennél egyszer számkivetett,
kirekesztett, kisemmizett.
Ártatlanul agyonkínzott,
nemzetedtől elszakított.
Sorsod vinne idegenbe,
gyűlölködő környezetbe.
Zárnának ki a hazádból,
tiltanának utazástól.
Bontanák le iskoládat,
menesztenék tanítódat.
Vernének meg magyar szóért,
büntetnének a nevedért.
Várnád sorsod javulását,
nemzetednek hívó hangját.
MINDEZEKET NEM ÉLTED ÁT,
NEM ÉREZTED MÁS NYOMORÁT.
TESTVÉREDNEK NEMET MONDTÁL,
TRIANONHOZ FELZÁRKÓZTÁL!
HAZUG SZAVAKRA HALLGATTÁL,
HAZUG KORMÁNY MELLÉ ÁLLTÁL!
MAGYAR NÉVRE SZÉGYENT HOZTÁL!
(Prof. Dr. Bokor Imre)







válaszvers Dobszay Károly: Ne féljetek! Nem megyünk haza! című versére

Hervay Tamás: Ne féljetek! Hív még a Haza!

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Igen, az Égihonból szól szava.
Még nem jön, de már szól Csaba:
Ne féljetek! Hív még a Haza!

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Van egyre több kinek már nincs szava,
Csak szíve nyílik, ott a dárda nyoma.
Ne féljetek! Hív még a Haza!

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Titeket ide, minket oda!
Egy lesz még a Kárpát-haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Künn a jéghideg télnek hava,
Benn zeng a Kerecsen dala!
Ne féljetek! Hív még a Haza!

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Bár gyűlölet van szerte és szana,
Benn nő a szeretet mag'a.
Ne féljetek! Hív még a Haza!

/2007.12.15. 21:34/








 
 
0 komment , kategória:  Dobszai Károly   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 5376
  • e Hónap: 24004
  • e Év: 141358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.