Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Donászy Magda
  2016-03-17 21:00:26, csütörtök
 
 







DONÁSZY MAGDA


Donászy Magda (Szombathely, 1911. március 15. - Budapest, 1988. július 13.) magyar író, költő.

Kezdetben óvónőként dolgozott. Első könyve a Jelmezbál az óvodában a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Éveken keresztül a Magyar Rádió munkatársa volt, óvodások számára készített műsorok szerzőjeként.

Számos gyermekkönyve jelent meg. Rengeteg versét megzenésítették. Könyveit több nyelvre lefordították, többek között német, angol, francia, finn nyelvekre, ezek a kötetek a Corvina Könyvkiadó gondozásában jelentek meg több kiadásban is.

A Magyar Rádiónak gyermekszínjátékokat és gyermekoperákat írt (A kiskakas gyémánt fél krajcárja, Az aranyszőrű bárány).

Gyerekkorunkban az iskolákban és óvodákban nagyon gyakran találkozhattunk Donászy Magda verseivel, alig telt el iskolai vagy óvodai ünnepség a költőnő verse nélkül.











AJÁNDÉK


Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya...
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.







ANYÁK NAPJA VAN MA


Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot.

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.







ANYÁK NAPJÁN...


Anyák napján
Anyák napján
Szebb a világ
Anyák napján.

Szebb a világ,
Több a virág!
Neked nyílik
Minden virág!

Zöldebb a fű,
Az ég kékebb,
Fényes május
Köszönt Téged.



Én meg csak itt
Állok, állok
Szép szavakat
Nem találok.

Egy szál virág
A kezemben.
Velem együtt
Hallgat csendben.

Csak a madár
Dalol a fán.
Neked dalok
Édesanyám.







ANYÁK NAPJÁN


Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.







ANYÁK NAPJÁN


Mikor kicsi voltam, ki vigyázott reám!
Patyolat pólyába Te takartál, anyám.
Te tanítottál meg a legelső szóra
Óvtál minden rossztól, tanítottál jóra.
Szerettél, neveltél, fáradoztál értem,
mikor beteg voltam, virrasztottál ébren.
Lázas homlokomat kezed hűsítette.
Amikor fáztam, zimankós hidegben,
Két meleg tenyered védett, melegített.
Ha te simogattál nem is volt már hideg.
Mindig erős voltál, én meg mindig gyenge.
Ha csak ruhád szélét fogtam a kezembe,
erős lettem én is. Így múltak az évek,
gyenge, gyermekkori, gyönyörű emlék ez.
És most, Anyák napján mit mondhatnék Néked
Két fáradt kezedért szóval köszönetet?
Úgy érzem, hogy most kicsi vagyok, gyenge
Ennél több, ennél szebb nem is jut eszembe.
De az első emlék mindent elmond talán:
Patyolat pólyába Te takartál, Anyám!







ANYUKA NINCS OTTHON


Anyuka nincs otthon,
Jutka Feri, Bandi,
Kimegy a konyhába
Titkon rendet rakni.

Mosogat az egyik,
Törölget a másik,
A szorgalmas munka
Bizony meg is látszik.

Tudom édesanya
Megörül, ha látja
Mosolyogva lép a
Ragyogó konyhába.







ANYUKÁM, SZERETLEK!


Anyák napján Téged
virággal köszöntlek,
és csak annyit mondok:
Anyukám, szeretlek!

Anyukám, szeretlek,
virággal köszöntlek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet.

Gondoztál nap mint nap,
aztán évről évre.
tanítottál szóra,
dalra, színre, szépre.

És ma, anyák napján,
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntlek!







ÁLL A FENYŐ...


Áll a fenyő
Az erdőben,
Zöld ruhában,
Ünneplőben.

Tél van. Ága
Csupa hó,
Ráfújta a
Télapó!







BÚCSÚ


Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.

Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.

Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.

Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!










BÚCSÚ AZ ÓVODÁTÓL


Három éves voltam,
mikor idejöttem.
Most a búcsúzkodás
bizony nem megy könnyen.

Másé lesz a fogas.
Az én kedves jelem.
De az iskolában
vár már az új helyem.

Másé lesz a kedve,
kék virágos csésze,
a kék rózsás tányér,
más ül a kis székre.

Ma még én öntözöm
itt a sok virágot.
Holnap, iskolában
tanuláshoz látok.

Búcsúzzunk el babák!
Morgós Mackó bácsi!
Holnap betűkre
leszek már kíváncsi!

Fodros köténykémben
nem leszek már napos!
De majd megtanulom,
hogy milyen a hatos!

Repültek az évek,
a hónapok, napok!
Napos-naptárunkon
fordítsunk egy lapot.

De már nincsen több lap
a napos-naptáron.
Búcsúzzunk! Karomat
ölelésre tárom.

Fáj a búcsúzkodás.
A szó sem jön könnyen.
Ugye nem csoda, ha
kicsordul a könnyem







DIÓVERÉS


Dió pottyant
A fejemre,
A fele se
Tréfa.
Le kell verni
Egyszeribe...
Hol van az a
Létra?
-Itt a létra!-
szól Lacika,
támasszuk a
fának,
hosszú rúddal
jól verjük meg
a diófa
ágat.
Kipp-kopp, kipp-kopp


Hull a dió,
Tele van a
Pázsit.
Fürge Feri
Az ágakon
Egyre feljebb
Mászik.
Kipp-kopp, kipp-kopp
Hull a dió!
Vígan száll az
ének!
Egyetlenegy
Friss diót se
Hagyunk kinn a
Télnek.







ERDEI TÉL


Az erdőben esik a hó
napok, hetek óta.
A szél tornyos hegyet emel,
völgyet fú a hóba.
A pihéket hordja-viszi,
teregeti széjjel:
egyre hosszabb, mind hidegebb,
havasabb az éjjel.
Szürke nyulak, pettyes őzek
ide-oda futnak:
híre sincsen, nyoma sincsen
az erdei útnak.
- Merre szalad a hó alatt? -
mindhiába kérdik,
őzcsapáson, járt ösvényen
vattahó fehérlik.
Ijedtében a patak is
jéggé fagy egy reggel,
új tavaszig nem itatja
őket édes cseppel.
Jeges hátán a hópihe
csicsonkázna, csúszna,
de Fagyapó csak rálegyint,
s megdermed egy szuszra.
Most mit egyen, most mit igyon
a sok szomjas, éhes?
- Együnk havat! - fordul Tapsi
pettyes őzikéhez.
- Kár! Kár! Aki havat eszik,
megfájdul a torka!
Kárál a vén Varjú néne,
úgysincs semmi dolga.
Haragos is, mert a tollát
borzolja a szélvész.
Szürke nyúlnak hűlt helye sincs,
mire újra szétnéz.
A megriadt gida sebten
Tapsi után vágtat,
átugorja a bokrokat,
kerüli a fákat.
Üres gyomruk kireg-korog:
fenyőerdő népét
a hidegnél százszor jobban
meggyötri az éhség.
Üres beggyel, csüggedt szívvel
gubbaszt rigó, sármány:
ennivalót hogy is lelne,
tar fák kopasz ágán.
Egyszer, kora hajnal tájban
mozgolódás támad:
vége-hossza nincs a zengő
fejszecsattogásnak.
Öreg fenyők, kis fenyőfák
zöldellnek a szánon:
merre, hova visz az útjuk,
mutatja sok lábnyom.
Míg a fenyők gyantaszaga
visszaszáll a széllel,
a favágók pipafüstje
messzi ködbe vész el.
Az ottmaradt tuskók szélén
enyvesedő gyanta
havas erdő éhes népét
csemegével csalja.
S ott, ahol a csizmák talpa
nyomot vert a hóban,
madaraknak, kis nyulaknak
mindenféle jó van.
A fák körül a letiport
hó öléből itt-ott,
egy-egy bogyó, aszott fűszál,
nyűtt mag elővillog.
Túrja-fúrja cinkék, csókák,
vörösbegyek csőre,
gyors villámként vág a szarka
a szalonnabőrre.
Sürög-forog tüskés Sünék
ija-fija, lánya,
a verébbel kenyérmorzsán
osztozik a kánya.
Törpe tönkök tányérjából
tüskésedő szálka
kínálkozik: fűrészpor hull
a fatuskó tálba.
Egyik kis nyúl életében
nem evett még ilyet,
ízlik neki, örömében
hosszú füle billeg.
Pettyes őzek rágcsálják a
szétforgácsolt kérget,
s fenyőforgács lakomára
vissza-visszatérnek.
És ilyenkor nesztelenül
járnak, mint az árnyak.
Odúmélyen, fészekszélen
valamire várnak.
Nem számolnak napot-éjet,
eljön észrevétlen,
az úttalan havas úton,
hóviharban, szélben.
Fehér csipkefa a fenyő,
tar fák kopasz ága,
mintha mesék tündérkertje
valósággá válna.
Behavazott ágak közé
dudorászó szél csap,
álmos bokrok ága hegyén
zizereg a jégcsap.
Egyszer aztán víg nótaszó
veri föl a csendet.
Harangoz a fenyőtoboz,
szánkócsengő csenget.
Erdő mélyén megpihennek
a bakancsok, csizmák,
kerek száját nyitogatja
puttony, kosár, kis zsák.
Az egyikben répaféle,
a másikban torzsa,
harmadikból tökmag hull ki,
negyedikből morzsa.
Fagyott faggyú függ a fákon,
cinke, rigó, sármány
hintáztatja jobbra-balra,
dehogy hagyják árván.
Ügyes kezek vésik hóba
- tán még most is látszik:
"Jó étvágyat mindenkinek!"
A Mókus őrs járt itt.







ÉDES ÓVÓNÉNI


Édes óvónéni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.
Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.
Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.
Édes óvónéni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat







FENYŐFA


Télen csupasz
minden ág,
réten-völgyön
nincs virág.
Erdő, mező,
kert kopár,
még a szél is
sírdogál.
Csak a fenyő
ünnepel...
Zöld ágain
hólepel.
Beviszik a
szobába,
kivirágzik az ága.







ÉDESANYÁMNAK


Reggel óta tanakodtam,
mit mondhatnék Teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet.

Nem találtam rá szavakat,
még verset sem találtam...
Mindent amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban.







HALLGAT A NAGY ERDŐ


Hallgat a nagy erdő.
Lomb, levél nincs rajta.
Fázó kopárságát
hópihe takarja.
Hópihe takarja,
védi, altatgatja,
tavaszról álmodik
ága-boga, gallya.

Csak a tűlevelű
fenyők üde zöldje
virraszt, hóban-fagyban.
Színt hímez a földre.
Színt hímez a földre:
mind frissebb, vidámabb.
Valami nagy titka
van a fenyőfának.

Toboza csöndesebb,
mint a madár szárnya.
Mintha csillag hullna,
mintha lepke szállna.
Mintha lepke szállna
- Szirom a rózsáról -
hangtalan száll a hír
fenyők tobozáról.

- Készüljetek fenyők!
Ha virrad a holnap,
vigyetek örömhírt
kicsiknek, nagyoknak.
Kicsiknek, nagyoknak,
országnak, világnak:
- Jövendőnk békéjét. -
Népek erre várnak.
















HÓFEHÉRKE SZÜLETÉSNAPJA


Még a nap is megáll mi ez?
Morgó kis terítőt hímez
Míg a virág szárát varrja
kismadár tanítja dalra
Hogyha Ő is madár lenne
százszor szebben énekelne
hangja így csak morcan mélyen
Hófehérke éljen, éljen!

Nagy ünnep van Hófehérke
ma tizenhat éves
A hét törpe most készül az
ünnepi ebédhez.
Tudós Tudor tortát sütött
málnahab van rajta
Kismadarát tanítgatja
ünnepnapi dalra.

Szundi se szundikál
sokáig az ágyban.
Titkon kilopódzott
Korán hajnaltájban.
A kert rózsát adott
a rét vadvirágot.
Tarka bokrétával
Kíván boldogságot.

Két beszélő papagáj
Vidor kedves titka.
Ilyen okos két madár
messze földön ritka
Mind a kettő tudja jól
tökmagot kap érte
Ha elmondja hangosan
Éljen Hófehérke.

Szendi kerékpáron nyargal
Erdőn mezőn réten át.
Hátán hozza friss gyümölccsel
Megpúpozott puttonyát.
Szóló szőlő, arany alma,
muzsikál a tetején
Ez lesz ám a meglepetés
Hófehérke ünnepén.

Hapci ajándéka
hófehér cicája.
Esőcsepp se érje
Nap se süssön rája.
Könnyen náthát kaphat
kényeskedő fajta
Ernyő alatt viszi
A születésnapra.

Kuka a hét között
a legkisebb törpe
Kedves ajándékon
fejét sokat törte.
Sütött pereceket,
cifra karikákat
mázas süteményből
mézeskalács házat.







HÓPIHE


Égből hullok,
Fehér vagyok.
Szeretem a
Kemény fagyot.
Siklik rajtam
Szánkók talpa,
Víg csatákban
Vagyok labda.
De ha olvad,
Vízzé válok,
Pára leszek,
Égbe szállok.







HÓVIRÁG


- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?

- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.

- Ó, be szép ez virágom!







ISKOLÁBAN


Az első osztályban
lóg a fali tábla.
Mint a fényes korom
fekete a háta.

Évek óta ott áll
a fekete tábla.
Sok gyerek kéz írt már
betűt, számot rája.

Én is megtanulok
írni nemsokára.
Tudom, jó barátom
lesz a falitábla.







KARÁCSONY DÉLUTÁN



Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.

Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.

Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...

Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára.







KARÁCSONY


Karácsonyfa!
Karácsony!
Aranydió
zöld ágon!
Csillagszóró,
gyertyafény
ég a fenyő
ünnepén.
Csilingel a
csengettyű,
- szép vagy fenyő!
Gyönyörű!







KIS FENYŐ


Szabad-e bejönni?
Zöldfenyő vagyok.
Kicsiknek, nagyoknak,
Békés jó napot!

Jó napot, Zöldfenyő!
Régen várunk rád,
maradj itt minálunk,
díszítsd a szobát!

Nincs tarka virágom,
egyetlen tobozban
a távoli erdők
üzenetét hoztam.

Zúzmara díszíti
a tobozod, ágad,
maradj itt közöttünk
kiskarácsonyfának.

Szeretettel jöttem,
szívesen maradok,
hogy veletek töltsem
a szép ünnepnapot.

Állj ide középre,
feldíszítünk szépen,
te leszel a legszebb
a földkerekségen.







A KÍVÁNCSI BOCS
Verses mese a Mikulásról

Mackó bácsi odújában
Szokatlanul nagy a csend.
Téli-módi aluvásra
Készülődnek odabent.

Frici, a kis kölyökmackó,
Már egy hete elaludt.
Mackó néni két tüskével
Beszögezte a kaput.

Mackó bácsi leverte a
Makrapipa parazsát.
Átölelte Mackó nénit
Brumma! Brumma! Jóccakát! -

Hanem annyit izgett-mozgott,
Forgolászott, csapkodott,
Mancsa karma kitépte a
Kockás karton-huzatot.

A dagadó dunnaciha
Ásítozva kiszakadt,
Szálltak egymás hegyén-hátán
A tollpihe-madarak.

Lelkendezve keringőztek:
Seje-huja! Haja-hej:
Frici mackó orrán táncolt
Pihécske és Tollpehely.

A bocs orrát dörzsölgette,
Háromszor is hapcizott.
Saját magát orrba vágta:
Mégiscsak sok, ami sok!

Kik vagytok és mit akartok?
A két pihe kacagott.
Titkon összesúgtak-búgtak,
Becsapták a kis bocsot.

Hópihécskék vagyunk. Látod?
Ruhánk puha és fehér. -
Mumma mama azt mesélte,
A hó hideg, mint a dér!

A te mamád alszik télen
Azt se tudja, mi a hó!
Mackó nagymamád se látta:
Milyen a jó Télapó!

Gyere, Pihe! - hívta Pehely:
Csúszkáljunk a patakon. -
Gyere te is! - csalták Fricit.
Itt a remek alkalom.

Frici mackó talpra ugrott,
Fölemelete buksiját:
Meséljetek Télapóról!
Kedves Pihe! Mondd tovább!

Télapóka öreg bácsi.
Hóhegyeken éldegél.
Jégből van a palotája,
Kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
Teletömi puttonyát.
Mézes-mázos ajándékkal
Szánkózik az úton át.

Frici egyre kíváncsibb lett:
Nagyon hideg künn a tél?
Gyáva bocs vagy! A hidegtől
Még a gyönge őz se fél!

Frici már nem tétovázott.
Bátran mondta: - Elmegyek!
Csak nem fekszem egész télen
Itthon, mint a betegek?

Nekifeszült az ajtónak.
Kinyitotta: - Nosza hát!
Nem bújsz vissza!? - fenyegette
Öklével a nyírfaág.

Frici rá se hederített,
Sebbel-lobbal kiszaladt.
Fényes téli napsütésben
Nyalogatta a havat.

A két pihe elvezette
A befagyott patakig.
Jeges hátán csicsonkáztak,
Csúszkáltak egy darabig.

Hanem mikor a fák alól
Előbújt a téli est,
Frici ijedezve látta,
Hogy már sötétedni kezd.

Pihécske is vacogott már,
Pehelyke is remegett,
Hanem ők a bocs-bundában
Találtak a jó meleget.

A furfangos két mihaszna
Összebújva elaludt;
Fricike meg pityeregve
Keresgette: - Hol az út?

Szerencsére szelek anyja
Meglátta a fákon át,
Hogy a havas mackóbocsot
Cibálják az unokák.

Mars haza a fellegekbe!
Aludjatok hajnalig!
Én elviszem a kicsi bocsot,
Bárcsak tudnám, hol lakik? -

Meddig mentek; ki tudhatná?
Tán a pelyhes fellegek.
Ám egyszer csak ott jártak a
Kilenctornyos vár felett.

Télapóka kipillantott,
Gyorsan oda sietett.
Nem tudta, a borzas havas
Bundácskában mi lehet.

Nagy nehezen lehámozta
Friciről a hósubát:
Vaú! Vaú! Egy kismackó!
Kerülgették a kutyák.

Fényes szemű ezüst-cica
Odafutott: - Miaó!
A kis bocsnak édes-mézes
Őz-tejecske volna jó!

Télapóka símogatta.
Nem kérdezte: kicsoda?
Örült, hogy a megfagyott bocs
Oda került. Épp oda.

Aranyozott cicatálban
Kapott édes őz-tejet.
Télapóka szelíd keze
Símogatta szél helyett.

Ezüstcica miákolva
Hívogatta Fricikét.
Ám a kis bocs Télapókát
El nem hagyta semmiképp.

Fogócskázni sem volt kedve.
Télapónak segített,
Kis zsákokra, zsomborokra
Kötött piros zsineget.

Elmesélte Miklós bá-nak
Szánom-bánom könny között.
Hogy a kedves odújából
Két pihével megszökött.

Nem kér diót, csokoládét,
Még a lépesméz sem jó.
Csak azt kéri: odújába
Vigye vissza Télapó.

A Mikulás meghallgatta
A kis mackó-bánatot.
Megígérte másnap reggel
Hat rénszarvast szánba fog.

Legelsőnek Frici ül fel.
Ezüstcica búcsúzik.
A kutyák is hűségesen
Kísérik a kapuig.

Télapóka felrakta még
Három zsákját, puttonyát.
A kis bocsot ölbe vette,
Ne fázzon az úton át.

Szalad a szán, repül a szán.
Múlik a nap. Délután
Az ismerős barlang elé
Nesztelenül ér a szán.

Ott a kis bocs úgy leugrik,
Mint a sebes pillanat.
Nyírfaág, hogy jobban lássa,
Lerázza a friss havat.

Ilyet még a legöregebb
Jegenye se láthatott,
Miklós napján Télapóval
Ölelkező kis bocsot.

Fricike a nyitott ajtón
Belopódzik csendesen,
Mackóéknál ennyi zajra
Nem ébred fel senki sem.

Télapóka kinyitja a
Jégvirágos ablakot,
Keze nyomán itt is, ott is
Két üveg méz mosolyog.

Begurul a piros alma,
Csengő dió, mogyoró,
Lesz öröm, ha észreveszik
Erre járt a Télapó!

Amikor a távolodó
Szarvasszánkó dala cseng,
A két pihe előbújik.
Jobbra libben, balra leng.

Pihe Fricit csiklandozza.
Mi az? Meg se köszönöd,
Hogy elvittünk Télországba,
Szedte-vette bocs-kölyök! -

Nem csoda, hogy Fricikének
A szava is elakadt.
Egy csapásra kézre kapja
A két pihe-madarat.

Bedugja a vánkos csücskén.
Rábiccenti buksiját.
Februárig meg sem moccan
- Brumma, brumma! Jóccakát!







KUKTA


Én vagyok a Jutka kukta.
Épp most sült ki a friss bukta.


Haragszik a szakács rám,
mert lekváros lett a szám.







MACKÓ BÁCSI


Mackó bácsi
megsebesült
A fatörzsön
kesereg:
-Tüske ment a
tenyerembe!
Segítsetek
gyerekek!-

Nem kell ám
kétszer szólni,
már ott is van
Jancsika.
Kezében a
mentőláda
valóságos
patika.

Kivette a
rózsatüskét,
kötést tett rá
ügyesen.
Már nem is fáj.
Jövő nyárra
nem látszik a
helye sem.










MAKKOS MÓKUS...


Makkos mókus fönn a fán.
Mi a bajod kiskomám?
Hej, egyedem, begyedem,
tanakodom mit egyem.


Heje-huja lombos ág,
bekapom a mandulát.
Neki esem sebesen,
sej, egyedem, begyedem.










MA SZÍVÜNK ÜNNEPEL


Ma nem tanulni jöttünk.
Ma szívünk ünnepel.
A hálát, amit érzek:
miképpen mondjam el?

Szétszáll a szó a szélben,
habár mélyről fakad,
s e nyíló rózsa élte
pár nap vagy óra csak.

Emlékek kötnek össze:
szavak, számok, betűk.
Utunk, akárhová visz,
követnek mindenütt.

Emlékünk egyre több lesz,
tudásunk mind nagyobb,
Hálás szívvel köszöntünk
tanárt s ünnepnapot.







MÁRCIUS 15.

Melegebben süt ma a nap
elmúlt már a hosszú tél.
Minden házon zászlót lenget
a víg márciusi szél.

Magyarország szabadságát
ünnepeljük e napon,
Háromszínű magyar zászló
Azért leng a házakon.







MÁRCIUS 15-ÉRE


Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.

Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!

Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.







MOSAKODÁS


Misi, Zsuzsi,
Józsi, Rózsi!
Mosakodni
fussatok!

Ne hagyjátok
Hogy hiába
folyjanak a
vízcsapok.

Ne várjon a
szappan, szivacs,
körömkefe
Hiába!

Ejnye, Andris!
Vizet fröcskölsz
Álmos társad
nyakába?

Alvás után
mosakodás,
fésülködés
jó szokás.

Frissen, tisztán
ül asztalhoz
minden
egyes óvodás.







NAGYANYÓNAK


Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
ódakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem







ÓVODÁBA JÁRTAM


Kedves Óvónéni!
Kedves óvodások!
Mától kezdve én már
iskolába járok.

A hátamon lóg majd
a nagy iskolatáska,
a könyv és a füzet,
nem is fér el másba.

Tolltartót is kapok:
benne tollszár, tollak.
Talán már írni is
megtanulok holnap.

Hogyha tudok írni,
írok egy levelet,
annak, akit itt a
legjobban szeretek.

Óvónéni nevét
írom a levélre,
a tanítóbácsi
megdícsér majd érte.







ÓVODÁS VAGYOK


Nem arra van a bölcsőde,
Fordulj vissza!
Nem megyek én már bölcsődébe
- feleli Marika-
megnőttem már Bodri kutya
óvodába járok,
nem valók már bölcsődébe
három éves lányok







ÓVODÁTÓL ISKOLÁIG


Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.

Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!







PÉK


Kisültek a kiflik zsemlék!
Friss ropogós perecek!
Leveles lett a pogácsa,
gyertek ide gyerekek!
Egyetek, vegyetek!
Jó étvágyat gyerekek!







PEDAGÓGUSNAPRA


Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szive.

Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.







RÁCSENDÍTŐK


Szól a zene, áll a bál,
krémet kever a kanál.

Van itt óriás, és van törpe,
alma, szőlő, dió, körte.

Van itt sárkány és boszorka,


főnyeremény lesz egy torta.

Álarcodat, ha leveted,
megeheted a pereced.







SZÉL, SZÉL...


Szél! Szél!
Fújdogálj!
Hullj! Hullj!
Napsugár!

Az ünnepi
zászlók szárnya
lobogjon a
napsugárba!

Szél! Szél!
Fújdogálj!
Hullj! Hullj!
Napsugár!







TÉLAPÓ ÉRKEZÉSE


Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Vílághírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.

Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,


hanem újra fiatal.

Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Piros almát, aranydiót,
feketemák-szemeket.

Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jó szokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jó étvágyat,
mindenkinek jó napot!







TÉLAPÓHOZ


Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.







TÉLAPÓKA, ÖREG BÁCSI


Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.







TÉLAPÓ ÜNNEPÉN


Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!









 
 
0 komment , kategória:  Donászy Magda  
Donászy Magda: Télapó érkezése
  2011-12-05 20:54:51, hétfő
 
 




Donászy Magda: TÉLAPÓ ÉRKEZÉSE


Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Vílághírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.

Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.

Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Pirosalmát, aranydiót,
feketemák-szemeket.

Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jószokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jó étvágyat,
mindenkinek jó napot!


Jön a Mikulás!

Link








Donászy Magda - Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!







Donászy Magda - Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.





 
 
0 komment , kategória:  Donászy Magda  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 208
  • e Hét: 1903
  • e Hónap: 26858
  • e Év: 144212
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.