Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
x
  2012-06-24 22:39:15, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-03-10 08:49:01

Katona József -

Ajándék

Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves emlékem keserűn tolongó
gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet
igy letapodta?!
Olly hatalmas volt igaz érzeményem,
hogy hidegséged közepette is csak
néha egy nyájas szavadat ki tudta
csalni, kegyetlen!
Messze vagy tőllem; megutálni mégis
bánatos szívem fogod-é? ha benne
ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak
egy - Nefelejcset!

 
 
0 komment , kategória:  Katona József 1.  
x
  2012-05-12 10:32:32, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-03-10 08:49:01

Katona József -
Panaszom

Nem vágytam soha vakmerőn
bírására, sem Édeni
szomjúh\'zott gyönyörért - soha!
Nem vágytam szigorú köröm
igy megmennyeisíteni.
Olly csendes vala tisztesen
égő indulatom tüze,
mint a hült Temető, az éj
gyászával betakart ölén:
ámbár Láva futásaként
a kinzó szerelem lepne is.
És nyúgodt vagyok én egész
szivvel, mint az igaz Rény -
nyúgodt, mint az elalkonyat
akkor, amidön a Zephir
kissé ízleli álmait:
ámbár vágyaim olly mohok,
mint a fergetegek dühe.
Mint a Mennyei Lényre, én
nem néztem soha vakmerőn;
szent volt szívem előtt szeme,
szent arcája, tekéntete,
kármín ajkai, angyali
létében csupa szent vala:
ámbár szüntelen e velem
játszó Képezetem hideg
mejjén csüggedezék öröm-
ittasságba merülve el,
mint egy Kedvese csókiba\'
telhetlen csupa elbujúlt
Nyájőr a liget ernyiben,
véletlen midön egy bokor
sűrűjéböl ölébe döl
játszó csalfa szerelmese.
S látásába, tenyésztem én
csak, mint üdvözülésre ment
Ősinknek kara Istenünk
nézésében, s az az angyali
Kép, mellyhez könyörögni le-
térdeplék egyedűl - az is
lengő barna haját csalá
ingerkedve magára. Ah!
sokszor néze Leselkedőm
onnét, a fagyalok kicsiny
ágacskái közűl, midön
a szép Nap rezegé magát
bús könnyemben elébe! ezt
Kedves nézte, de csak - kacag.
 
 
0 komment , kategória:  Katona József 1.  
x
  2012-04-21 19:27:57, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-03-10 08:49:01

Katona József -
Felelet

Mint az éjfélnek óráján
a lebbenő árnyékok
temetőnk ősz kápolnáján
tolódnak, s nyög hajlékok: -
Mint a Kisértet sírásra
meglapúlt setét liget
csúsztatja el az egymásra
pergő szellőt, melly üget:
éntőllem is keservemben
minden úgy vonúdik el,
elfúltak vérző szivemben
báj s öröm míveikkel.
Haj! itt hogy ég! az szörnyeteg,
Tirán az, ki ezt tette???
Nem, zokogja a fergeteg
lelkemben; felelet: Te.
 
 
0 komment , kategória:  Katona József 1.  
x
  2012-04-17 07:53:06, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-03-10 08:49:01

Katona József -

Kérdés

Sírbeli csend a nyúgalom rám nézve.
Tetézve
tölt bé az Örök átka felettem,
hogy lettem.
Végsiralmimat zokogó lantom
zöld hantom
mellett keseregve letúrja itt
húrjait.
Véremben könnyimtöl elolt szének
csendének
hideg közepette lángol a vad
nem szavad.
Homályos szemem függesztvén lombra
egy dombra
dölve hallgatom csak, mint dunnyog
a szúnyog.
Sír a berek, lankadt sziszergéssel
nem kés el
az esthajnal könnyeit hullatni,
siratni.
Fásult létemben mártír a lélek,
hogy élek,
csak a könny mutatja e sikamon
arcámon.
Ah! ha magad mondod halandónak,
állj szónak:
hol az az Isten ki engem eként
nem teként???



 
 
0 komment , kategória:  Katona József 1.  
x
  2012-04-11 19:19:01, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-03-10 08:49:01

Katona József -
A Képzet

Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
vele is az embrió.
Ottan repül a világok
véghetetlenségében -
csillagokat járok, hágok
érte a vágy egében.
Keresem, mind-mind gyorsabban
keresem, ez alakot,
s fájdalmimbol sejtem abban
nyíllal a gyilkos vakot.
Oh a vágy forró özöne
itt rezeg le arcámon
s sohajtás közbe\' köszön e
Kegyetlen a vérvámon.
Midön ismét a szememnek
nedvében előttem áll,
döbögésivel szivemnek
meg-megjön, meg-meg elszáll.
Én vagyok a teremtője;
mégis Istenem leve:
játékim biztos közlője
áldozatjává teve.
Oh te szép Kép! Szerafinja
a Mennynek! Fényes alak!
szép Kép! hogy én még - haj! kínja
szivemnek - nem láttalak!!!
Kép, melly létedet lelkemnek
szűk lakhelyéböl hozod,
jövel, jövel, kebelemnek
add tüzed - mit kinozod?!
Mikor - te mosolygó képe
beteg esdeklésemnek,
melly mint egy csalófény lépe
elébe reményemnek -
mikor látlak én tégedet,
melly mindég előttem állsz?
ha lihegem szép nevedet,
nem te vagy már, ki elválsz.
Rezeg - rezeg - mind szűnetlen -
a növő könnycsepp között
e rég esmért esmeretlen:
s alig bájba kötözött -
Ott zúdul az enyészetbe
(kong a véghetetlenség
rengetege) a Képzet, be:
utánna a Reménység!
Kihal belőlem a lélek,
s a Remény vággyal tele
csörtet - törtet - mint levelek
közt a forró Est szele.
Elhalva vesz a szem fénye
egy búcsúzó látással:
pedig leng a szüleménye
előtte mosolygással:
még mejjemre is, ölelve,
rogy szivem üdvössége!
(Itt van hamuvá tüzelve
egy Teremtésnek vége!
Itt meghalni - élvén mindég
e Tűnemény karjain -
megfúlni e mennyeiség
lehelete árjain!!!)
Szédűlve ezen szótalan
Képnek hajlok ölébe,
lódúlván egy határtalan
Öröknek mély öblébe.
S mint az Alvó, esésére
felijedvén, nézem, mi?
a Könny kigördülésére
látom, hogy ez mind - semmi.


 
 
0 komment , kategória:  Katona József 1.  
x
  2012-04-07 20:24:55, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-03-10 08:49:01

Katona József -


A Holdhoz

Bágyadt Leányifjú![1]
játszi tárgya az édes andalodásnak!
lankadíts le hideg tüzeddel ezen hűs
domb fűvei közt.
Éjnek Királynéja!
Anyja a körülötted égve enyelgő
csillogós csecsemők ezernyi sorának!
nyújtsd dajkakarod!
Légy üdvözölt szép Hold!
téged alkota már a Gerjedelem ma
Istenének: előtted ömledeznek az édes
s a bús kebelek.
Ah! bár elég volnék
mindazon heves érzemény kirebegni
a hideg levegőbe, mellyben alélgat
a tűredelem -
mellyel feléd tömjénz
a Szerencse ölébe\' szunnyadozó sziv
hál\'adatja - midön kivonja magát, s le-
rogy színed előtt.
Ott a liget híves
rejtekébe vonúlt homály közepén néz
fel reád, kebelekre öszveborúlva
két boldog alak;
a bús halandóság
elrepűle belőllök: angyali álom
játssza ott csak az égi boldogulásnak
szent érzeteit.
Endymion módon
várja kellemetes varázsidat ott egy
lanyha csókod elébe hengeredő kis
völgy csermelye, s az
azt elnyelő tó ott
andalog. - Siet öszve a patakocska
habja, hogyha ezüstös arculatod förd
rezgő tetején.
Fördj! fördj belé szép Hold!
még az Est leesett siralmit is a fű-
szálakon lebegik feléd enyelegve
a szűz Zephirek.
S majd - ollykor a küzdő
hói tornyozatot leverve ha ált\'törsz -
üdvözölve köszönti jöttödet a fényt
nyert hűs levegő;
s ott egy Juhar lengőn
csettögő levelén pihenni leszállott
fényke foltodat akkor ollyan igen kész
ringatni vele.
Neked piheg hálát
a Szerelmese enyhü oldala mellett
álmot urbikoló kis Gerlicehím a
szűk fészek előtt.
Neked virít vissza
fényt azon ragyogó bogárka az éjben,
melly tüzet vet amott az elmaradott út
hökkent fiának.
Téged sohajt a Meg-
tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap
tűzvilága vegyes zajába\' kifáradt
Bölcs agyveleje.
Téged teként sújtva
a szigor temető kereszti között egy
sirhalom tetején szülői után El-
érzékenyedett.
A csacska berken túl
csak te öntsz örömöt kisirt szemein szép
özvegy Alcionénak ablaka sárgúlt
pirzöldein ált\':
ah, csak csupán tőlled
várja vissza az elrabolt Napot - a ki-
tépetett csemetét - reménye reád! te
egy Istene vagy!
Áldott virrasztó fagy-
mécse a hideg éji borzadozások
gyáva rabjainak! jövel, jövel, óhajt
hűs pázsitom is.
Sirján szerencsémnek
rád tekéntek ezen magánybol elázott
arccal - ah, hideg éj királyi Kegyesse,
vedd ált\' ez özönt!
És hogyha súgárid
fáradott maradéka majd aluvó szép
Gyilkosom szemein leül Lugosának
árnyéka között:
akkor, Kegyes, csókold
kármin ajkira könnyemet, s vegyesitsd be
játszi álma közé varázs susogással,
hogy érte folyott.

 
 
1 komment , kategória:  Katona József 1.  
Katona József
  2011-10-17 20:31:16, hétfő
 
  KATONA JÓZSEF versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... ............HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?


A boldog éjj[2]____________(#)- Gizella Lapu
A Holdhoz____________(#)- Gizella Lapu
Ajándék____________(#)- Gizella Lapu
A képzet____________(#)- Gizella Lapu
A magányhoz____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A múzsához____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A természethez____________(#)- Schillerné Bitai Klára
Az andal____________(#)- Gizella Lapu

Barátomhoz____________(#)- Vasné, Marika

Dabasi Halász Bálinthoz____________(#)- Gizella Lapu
D. T. J. -hoz____________(#)- Gizella Lapu

Egy könny____________(#)- Kné Pusztai Kriszti
E verseimhez____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Éjeim____________(#)- Gizella Lapu
Felelet____________(#)- Gizella Lapu
Gyermekkor____________(#)- Gizella Lapu

Idő____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária

Kérdés____________(#)- Gizella Lapu

Menedék____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Panaszom____________(#)- Gizella Lapu
Rege____________(#)- Gizella Lapu

S. Mollihoz____________(#)- Gizella Lapu

Új esztendőre____________(#)- Gizella Lapu

Vágy____________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Visszagondolás____________(#)- Gizella Lapu


Gyűjtők névsora :

Juhászné Szunyogh Mária
Kné Pusztai Kriszti
Gizella Lapu - Ausztráliából
Schillerné Bitai Klára
Vasné, Marika
 
 
1 komment , kategória:  Katona József 1.  
k
  2011-10-17 20:23:10, hétfő
 
  Katona József - E Verseimhez

Gördülj útra Gyümölcs! minden Előbeszéd
nélkül járj idegen Téreket, édesem -
nem sok kémre találsz - s Úti Levéllel is
megkommant, kinek a balta kezébe vár.
Száraz képedet a Józan elesmeri,
a sculpsit kimarad, mint az Ajánlat is;
hisz' szükségtelen a nyalka cikornya, ha
éppen csak keveset nyomna is a becsed:
mert másként csupa egy ormos Egyiptomi
Templómmal vetekedsz, melly arany és ezüst
pompában nevetett kivül; azonba' ben
legfeljebb vala egy macska, vagy egy majom.
Gördűlj hát, ha magad társaid ékein
elszégyenleni nem gondolod útadon.
Gördűlj Elmegyümölcs! bárha fanyar vagy is
hisz' már a Magyar elnyelni tanúlt fanyart.


 
 
0 komment , kategória:  Katona József 1.  
k
  2011-10-17 20:22:21, hétfő
 
  Katona József - A Múzsához

Múzsa segíts! segíts!
Jaj, de kihez, s ki szóll?
Engemet egy se tud,
élek-e, vagy halok.
El ne kacagd magad
Múzsa tehát ezen:
esdekelő Levél
ez csak elődbe, melly
zsámolyodon hever;
majd hogy idővel azt
tudd: ki kiáltja, szép
Bölcs, segedelmedet.
Hisz nem is én vagyok
csak magam, aki rád
kurjogat, oh kegyes
Múzsa! holott soha
még nem is esmeréd.


 
 
0 komment , kategória:  Katona József 1.  
k
  2011-10-17 20:21:15, hétfő
 
  Katona József - A Magányhoz

(Egy embergyűlölői órában)

Hozzád, kellemetes gyászban ülő Magány!
Hozzád tündökölő sírüregéböl az
elmés Balgatagok dühzajogásinak!
Hozzád! ott az öröm meghala már nekem.

Elhervadt Tavaszom Tölgyöm alá siet,
hol csendes Kalibám nádtetejére pörg
szárúlt gallyairol a leesett haraszt,
hogy mind lepje be azt, ami kecsegtető.

Ébredtétöl egész béragadó szemig
őröngésiben ott tapsol az Oktalan
fényes mostaniján; s vak rohanással üt
vázképére sebet Fő Aranyistenén.

Benned Lelkemet én mennyei szárnyakon
látom mostanim és kellemetes jövőm
igért boldogulás századi karjain:
üdvösség mosolyog nékem örökre itt.

Ott a Balgatagok Föld növevényein
árúlják örökét, Irgalom és Kegyét
a Kertésznek - egész Nemzeti kény szerént -
kalmárként szereik becsbetevésivel:

Felmetszik kebelét Isteneiknek, és
a pénzes Gaz előtt tárva találni; de
a pénzetlen Igazt meg se tekénti a
koldús, adni ki kész Mennyet egyébbaránt.

A Természeti Rény hamvaiban se van,
élő vedreit is más piperék fedik:
egy halmon nyüzsög a szép remek - emberek -
s ország a neve, és - öszveszövetkezés.

Egy halmon nyüzsög az, mint valamelly halott
emlékoszlopa a sír tetején; de a
jámborság leszorúlt lelke alatta nyög,
és nincs más, ki? magát csak maga könnyezi.

A Szűlők, mikor a lelkek alig libeg
már kék ajkaikon, mégis az ott nyögő
majd árván maradók bús zokogásikon
is örvendenek e vég uzsoráinak.

Mérges szájrol ered csókja Baráti Név-
sziv-kalmárainak, s szent öleléseik
közt lopják meg azon gyáva Gyanútalant,
lelkét aki nekik híven od'áldozá.

Még mások, kiket a tarka szerencse csak
mintegy alva vet a boldoguláshoz, és
mindenhez csupa sors vagy kabalák viszik,
majmok, tökkelütött balgatagok - gazok,

kik csak könnybe borúlt szembe' lelik fel a
nagyságok tükörét, és ha kegyök felett
a Mennyekre sohajtsz: ördögöt intnek elé.
Ártatlan mulatás! meg ne ijedj szegény!

És osztán mikoron mindezeken te fel-
fordúlt szivvel eredsz négy falaid közé:
akkor hiv Hitesed tárt öleléssel, és
kézcsókkal Dedeid futnak elődbe: Vak!

Párod bájpoharat csak maga hasznaként
kiván tölteni, és - gyermekeid vevők
elkábult Atya, tűzindulatod felett,
hogy csókért örömöd - véredet add nekik.

Igy tolják nyomorúlt emberi fajzatok
nálloknál becsesebb lelkek elé az éjt;
mig a sír fenekén megszabadúlni vélt,
bűzhödt testi felett a Maradék - kacag.

Benned, boldogulást Lengedező Magány!
benned nincsenek illy ördögi angyalok:
alkotmány magad, és vagy magad alkotó,
egy lét benned az egy Isten, az egy magam.

Nem szinlel csalogánydallal előttem itt
egy símúlt kebelű Próteus is veszélyt,
nem tréfálja meg itt ájtatos'ágomat
hátamnál nevető Parthenopék szeme.

Minden törzsök előtt állva találom az
oltárt, a hidegen tündökölő nap egy
Istent játszik elé, akit imádhatok,
s a végboldogulás itt mosolyog le rám.

S a sárgúlt levelek húlltok az őszi szél
hangjával csevegik sírba vivő Telem
jöttét - tárt temetőm szenteli Istenem -
a végtort üli a bétemetett Tavasz.

Oh szent, drága Magány! egy menedékem a
mézzel kent viperák mérgeitöl - siess!
szánjál el nekem egy hűlt üreget; rebeg
elbágyadt kebelem megpihenés után.

S elhervadt tetemem Mennyei része csak
csendedben susogó Geniusod legyen:
könnyem s bánatom öntsd - ne Facsaróihoz -
a zordon szeleken. Széles ez a világ!!!


 
 
0 komment , kategória:  Katona József 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.