Regisztráció  Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 198 
Szuhanics Albert: NE FÉLJ
  2018-09-22 18:30:32, szombat
 
 


Szuhanics Albert: NE FÉLJ


Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!

Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!

Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!

Hited te el nem hagyhatod,
égből segítnek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!

Kihajt, mint zsenge, kis növény,
övé a langy eső, s a fény...
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj, te mindig higgy, remélj!
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Kosztolányi Dezső: BÜSZKÉN VALLOM, HOGY MAGYAR VAGYOK
  2018-09-22 18:23:40, szombat
 
 




Kosztolányi Dezső: BÜSZKÉN VALLOM, HOGY MAGYAR VAGYOK


Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok,
És nagyapám, a régi katona
hallgatja mosolyogva, boldogan,
sebforradástól lángol homloka
s én térde közt, hadarva szavalok,
hogy győznek mindenütt a magyarok.

Csak a szeme borul el néha kissé:
Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,
hogy vannak messze, különös világok,
s aranyba nyílnak a versailles-i kertek,
jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,
ne lássa fényük és ne hallja hangjuk,
a magyar szó a hét szilvafa alján
körötte most még mint tengermoraj zúg.

Óvjátok édesen az édes álmát,
mint álmát a szegény beteg gyereknek,
hogy meg ne tudja, élete nem élet,
és meghalt már, bár alig született meg.
Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,
ha dalol és ha a távolba lát,
mert néma gyermek minden kismagyar,
s a Nagyvilág nem érti a szavát.
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Mentovics Éva: Óda a hazámhoz
  2018-09-22 18:21:05, szombat
 
 




Mentovics Éva:
Óda a hazámhoz


Szeretnéd, hogy a hazámról daloljak?
Az édes anyaföldről, mely maholnap
bölcsőd, majdan koporsód fáját is adja?
De mondd, az ő régi gyászát ki siratja?

Termékeny rónái, völgye, gazdag rétje
mind letűnt századok ősi büszkesége.
Téged, ha bánat ért, megvigasztalt anyád...
ki látja, hallja meg az ő bús panaszát?

Ki vigyázza földjét, hogy ne legyen préda,
évezredes honunk csorbult maradéka?
Ki védi meg nyáját, s óvja a vadaktól,
kinknek mellkasában bűnös szív zakatol?

A külhoni kalmár mind a markát tarja,
s gürcölve nyomorog portáján a gazda,
pedig bölcs tudása nemes, mint az óbor,
csupán egy a bűne: ő nem barát, sógor.

Napfényes nektárja aranyat ért nemrég,
mára már száműzött, mint más honi termék.
Lankáinak borát, melyről ódák zengtek,
ókor kóstolja csak ünnepen a nemzet.

Gyümölcsének húsa hiába ízesebb,
hiába is érlel szántója kincseket,
hiába ring dúsan, aranylón a búza,
hogyha dolgos népét még az ág is húzza.

Földjein, mit oly sok honfivér áztatott,
szolgálók vagyunk csak. Ünnepek, gyásznapok
jelzik majd korunkat, dicstelen létünket.
Az izzó, tüzes vér rideg sárrá hűlhet?

Üresen ásít a bársonyszékek sora...
lelkes, hű atyákból miért vált mostoha?
M'ért hűlt ki a keblük, m'ért fogant az átok?
M'ért hamvadt el minden honért hű zsarátnok?

"Isten, áldd meg a Magyart", áldásodra szorul.
Ne rogyjon igába, ne tűrjön botorul!
Hogyha jogarodnak izzik még a fénye,
irányítsd azt népünk borongós egére!

 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Petőfi Sándor - A HAZÁRÓL
  2018-09-22 08:09:14, szombat
 
 


Petőfi Sándor - A HAZÁRÓL


Lement a nap. De csillagok
Nem jöttenek. Sötét az ég.
Közel s távolban semmi fény nincs,
Csak mécsvilágom s honszerelmem ég.

Szép csillag a honszeretet,
Gyönyörüségesen ragyog.
Szegény hazám, szegény hazám te,
Neked kevés van ilyen csillagod.

Mécsemnek lángja mint lobog!
Mitől lobog? mi lengeti?
Éjfélt ütött. Ti lengtek itten
Mécsem körül, ti népem ősei!

Mintha nap volna mindenik,
Oly tündöklők e szellemek,
Tündöklők, mert hisz a dicsőség
Sugármezébe öltözködtenek.

Ne nézz ősidre, oh magyar,
Ki most sötétségben vagy itt,
Ne nézz ősidre, e napokra...
Szemeid gyöngék... a napfény megvakít.

Hazám dicső nagy ősei,
Ti földetrázó viharok!
Ti egykoron a porba omlott
Európa homlokán tomboltatok.

Oh nagy volt hajdan a magyar,
Nagy volt hatalma, birtoka;
Magyar tenger vizében húnyt el
Éjszak, kelet s dél hullócsillaga.

Csakhogy rég volt, midőn magyar
Fejekre termett a babér;
A képzelet sebes szárnyú sas,
Elfárad mégis, mire odaér.

Oly rég elhervadt a babér
A magyaroknak homlokán,
Hazám, oly rég voltál te nagy, hogy
Nagyságod híre csak mese talán.

Már rég nem sírtam, s íme most
Pillámon egy könny rengedez.
Magyar nép, vajjon hajnalodnak
Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez?

Magyar dicsőség, mi valál?
Hullócsillag? mely tündökölt,
Aztán lehullott a magasból
És mindörökre elnyelé a föld.

Vagy üstökös vagy, oh magyar
Dicsőség! mely jött s távozék,
Hogy századok multával ujra
Lássák fényét a népek s rettegjék?


Pest, 1845. október 16. - november 25. között
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Szabados István - Kárpát-medence
  2018-09-21 23:39:43, péntek
 
 


Szabados István -
Kárpát-medence


Kárpát-medence magyar ugar,
hozzád az élet miért ily fukar?
Megterem itt gyümölcs, fehér kenyér,
Tokaji borunktól pezseg a vér.

Szegény országnak álma délibáb,
prédának néz az egész világ.
Nem fest már boldog képet,
nincs már semmi, csak fájó képzelet.

Gyógyítani kell testébe mart sebet,
győzni kell a gyötrelem felett.
Nem kell nekünk csalfa délibáb,
csak élni szeretnénk - az az egy hibánk.

Elvész minden, ránk szállnak mind a lepkék.
Ne engedd, hogy a földünk beszennyezzék!
Ez a föld már úgyis szennyezett,
állj fel, szorítsd ökölbe kezed!

2012. március 26.
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Zsidi Sándor - Mi azokhoz tartozunk...
  2018-09-21 09:22:08, péntek
 
 




Zsidi Sándor -
Mi azokhoz tartozunk...


Mi azokhoz tartozunk...
...Akik e tenyérnyi hazában élnek,
És ezer év óta állják a sarat,
És magyarnak vallják magukat!

Mi azokhoz tartozunk...
Akiknek nyelvében édes a haza,
És oszinte, igaz híve, rendületlen,
Sírig tartó nehéz huségben!

Mi azokhoz tartozunk...
Akik a szüloföld templomaira néznek,
És nem idegen harangszóra figyelnek,
Mert a hazaszeretetben hisznek!

Mi azokhoz tartozunk...
Akiket naponta megaláznak azok a bitangok,
Akik a pénz uralmát bitorolják,
De a hazájukat elárulják!

Mi azokhoz tartozunk...
Akik minden sejtjükkel érzik, tudják,
Ki az oszinte ellenfél, és ki a hamis barát,
Ki itt a Júdás, és ki a Kaifás!

Mi azokhoz tartozunk...
Akik naponta kínlódva, nyomorogva élnek,
És nem panaszkodnak, nem követeloznek,
Mert az igazság erejében hisznek!

Mi azokhoz tartozunk...
Akikre lövettek a nácik és az elvtársak,
És rettegésre, hallgatásra kárhoztattak,
És gyulöletre tanítottak!

Mi azokhoz tartozunk...
Akik nem félnek a múlttól,
És egyenes derékkal állhatnak
A jövo ifjúsága elé; példának!

Mi azokhoz tartozunk...
Akik mindig segítettek, százaknak, ezreknek!
Hálát nem vártak, tették, amit kellett:
Cserébe üldözést, kirekesztést nyertek!

Mi azokhoz tartozunk...
Akik a nemzet jövojében hisznek!
Mi azokhoz tartozunk...
Akik békében és szeretetben élnek!
Mi azokhoz tartozunk...
Akik megbocsátanak, de nem felejtenek!

Mi azokhoz tartozunk...
Akik hisznek abban, hogy a becsület: az érték!
Mi azokhoz tartozunk...
Akik hisznek abban, hogy az igazság: az mérték!
Mi azokhoz tartozunk...
Akik hisznek abban, hogy a jövonk záloga: a szeretet!
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Hajdú Levente: KIÁLTVÁNY
  2018-09-20 00:53:43, csütörtök
 
 




Hajdú Levente:
KIÁLTVÁNY


Ébredj fel végre, nemzetem, ha sors bősz átka sújt,
Rabláncodat szakítsd ma el, ha meggyötört a múlt!
Hazádat védd és megbecsüld, mert oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!

Ha élted is kell áldoznod, áldozd büszkén, magyar,
S nevedet a földbe s égre véreddel írd be majd!
S a cél, mely eddig éltetett, éljen hát most tovább,
Jövendő büszke századok zengjék diadalát!

Itt szült a gyilkos indulat sok értelmetlen csatát,
S a harcban elesettekért itt mondtak száz imát.
E nemzet védte lelkesen s vakmerőn e hazát,
s ostromló ütközet után kitűzte zászlaját.

Itt haltak népünk nagyjai hős vértanúhalált,
S a bitón - várva sorsukat - éltették a hazát.
Megvívta forradalmait ez elszánt kis sereg,
S mert nagy volt ellen s túlerő, nem mindig győzhetett.

De bátor az, ki halni mer, s hazájáért teszi,
Panasz nélkül fogadja el, mit sorsa nyújt neki.
S a csatazaj ha elcsitult s a béke feldereng,
E népnek harci tetteit regélik ezredek.

Kit annyi vész és kínteher megtörni nem tudott,
Kinek vígság és jó kedély csak oly ritkán jutott.
S aki békében élni vágy annyi viszály között -
Terjeszd ki hát védőkezed, Uram, feje fölött!

Ébredj fel, kérlek, nemzetem, ha sors bősz átka sújt,
S e szót: Szent Világszabadság - örökre megtanuld!
Hazádat védd és megbecsüld, hisz oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!...




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Jókai Mór :MI HÁT AZ IGAZ HAZAFISÁG ?
  2018-09-19 23:55:29, szerda
 
 




Jókai Mór :MI HÁT AZ IGAZ HAZAFISÁG ?


Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!
A magyar nadrágot maga is eldobta?
"Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,
Nem a viseletben van a hazafiság".

Igaz, intézetink, az akadémia,
A szinház, ezekre szebb lesz áldoznia.
"Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?
Igaz hazafinak másra van a gondja."

Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,
Gazdaság; most ezek adják a fő hangot?
"Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl
Vagy semmi sem lesz, vagy magában elkészül".

Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve
Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?
"De iszen hirlapnak nincsen nálam neszi:
Igaz honfi azt most kezébe sem veszi".

Vagy hát élőszóval a nép között járván
Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?
"Oh a magyar népnél fölösleges volna,
Igaz honfi rosszat fel sem tehet róla".

Tehát a szerb, román, ruthén, szlovén népnek
Hirdetjük a közös összetartást szépnek?
"Oh ezekkel ugyan ki állna vitába?
Igaz honfi erre nem is reflektál ma".

De hát urambátyám, mondja meg az égre!
Miben áll az igaz hazafiság végre?
"Miben? - Imádkozni mindennap éhomra.
Szentséges sült galamb jöjj a tányéromra!"
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Wass Albert : A HONTALANSÁG ÚTJÁN
  2018-09-19 23:51:22, szerda
 
 




Wass Albert : A HONTALANSÁG ÚTJÁN


Hová, Uram, hová vezet az utunk
a hontalanság ködös éjjelén?
Fölöttünk csak egy kis csillag világít.
Tiéd, Uram, e csillag: a remény.
Bármerre menjünk,
bármerre járjunk,
a csüggedés ha elfog, föltekintünk,
s e csillagról Te nézel le reánk.
Ó, fogd kezét a bujdosó magyarnak,
s ne hagyj elveszni minket, Miatyánk.

Bármerre járunk, tövisre lépünk.
Tövises úton halad a népünk,
s az útnak végét senki se látja.
Visszatérünk-e még szép hazánkba,
szabad és boldog Magyarországba?
Tudjuk, Uram, hazavezetsz még egyszer,
nem engeded hazátlan elveszni a magyart.
Nem veszhet el a hontalanság útján,
ki szabadságot és békét akart.

Mert eljön még az igazságnak napja
s fölujjong, kit ma honvágy fojtogat,
s a bujdosásunk akkor véget ér megint,
s kit ma honvágy, bős fájdalom sanyargat,
hálás örömmel Hozzád föltekint:

Amerre járunk, virágra lépünk,
s a sok hontalan mind-mind hazatér.
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
Kiss Judit Ágnes: Szó
  2018-09-19 23:14:05, szerda
 
 


Kiss Judit Ágnes: Szó


Hazádból,
hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még , ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül.
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR VÉR  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 198 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 20 db bejegyzés
e hónap: 1177 db bejegyzés
e év: 12086 db bejegyzés
Összes: 15781 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1555
  • e Hét: 1555
  • e Hónap: 43551
  • e Év: 352208
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.