Belépés
tripike.blog.xfree.hu
Kell a föld, hogy legyen élet, Kell a Nap, hogy legyenek fények, Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, Kellesz Te, hogy boldog legyen életem Tripolszki Zoltánné
1959.11.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 200 
Kunyhó
  2015-07-11 15:33:11, szombat
 
  A szeretet olyan, mint egy magányos hegyi kunyhó,
amelyben az ember csak azt találja, amit magával visz.

(Kurt Tepperwein)






 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
Emberi szellem
  2015-03-03 16:37:18, kedd
 
  Milyen lenyűgöző az emberi szellem! Bár számtalanszor elbukott az ember,
időtlen idők óta újra és újra feláldozta életét és mindent, ami kedves neki,
egy eszményért, az igazságért, a hitért, a hazájáért és a becsületéért.
Az eszmény változhat, de az önfeláldozás készsége megmarad, és éppen
ezért az embernek sok mindent meg lehet bocsátani, az emberbe vetett
hitet pedig lehetetlen elveszíteni.






 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
Furcsaságok
  2014-08-25 13:11:08, hétfő
 
  Én egy fordított ember vagyok
ha öröm ér, hát sírva fakadok
Keveset sírtam mostanában
mert az örömöm ritka nálam.

Ha fáradt vagyok, nem aludok
Képes vagyok hajnalig fenn lenni
olvasás, zene közben ellazulni.

Ha valami rossz ér csak kacagok
Ügyetlenségemen, csodálkozom
ezért nevetek saját magamon.

Ha kiabálni kell, hallgatok
Meglepődök, hangom elakad
suttogva mondom a szavakat.

Ha valami nem tetszik, ott hagyom
A bűbájt soha nem erőltetem
megjátszani magam, nem szeretem.

Ha igazam van, nem lapítok
Nem szeretem, ha valaki falazott
fölfele nyalt, lefele taposott.

A rosszban is csak a jót látom
Soha meg nem hátrálok
szeretetért, szeretettel reagálok.






 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
Mit láttál
  2014-08-24 09:43:39, vasárnap
 
  Minden hét végén a húgommal vittünk nagyikámnak ebédet.
Vonattal utaztunk, aztán a házáig sétáltunk.
Egyszer megkérdezte:
- Mit láttál útközben?
Nem nagyon értettem a kérdést, így ezt válaszoltam:
- Semmi különöset.
- Semmi különöset? És azt, hogy a parkban ezernyi csalogató
virág nyílik? Vagy azt, hogy Jenő bácsi széke üresen áll a
kapujuk előtt? Azt sem vetted észre, hogy a szomszédban
komondor az új házőrző? Mindezek mellett észrevétlenül
elsétáltatok? ... Tudod, kis unokám, nem az a különös, hogy
hozzám jöttök, hanem az, hogy közben mit láttok.






 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
A világ a tükröd
  2014-08-22 09:04:53, péntek
 
  Szeresd és tiszteld magad annyira,
hogy kilépsz a számodra méltatlan helyzetből.
A világ a tükröd. Ha szereted magad, akkor
észreveszed, hogy más is szeret Téged.






 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
Ne kérdezz
  2014-08-18 14:24:06, hétfő
 
  Ne kérdezz, ne csodálkozz, fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked,
fogadd el a tényt, hogy az előtted álló ösvény új irányba vezet. Rázd le
a miérteket és a mi lenne, ha kérdéseket, s megszabadulsz kétségeidtől.
Mindegy, mi ért az már a múlté. Bármi volt is fontos lehetett. A múlt rövid
villanás csupán. A jövőt még be kell teljesíteni. A ma, ami itt vár.
Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve - bátorsággal, hittel,
határozottsággal. Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé.
Lépteid hamarosan határozottá válnak, szilárdan állsz majd a földön.
Sose álmodott út tárul fel előtted, ez lesz a legegyszerűbb, legsimább
ösvény, mit valaha remélni mertél. Bízz magadban állhatatosan, és
vágj bele az új utazásba. Felemelőnek, gyönyörűnek találod majd,
s szebbnek legmerészebb álmaidnál.

(Vicki Silvers)






 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
Lelkiismeret
  2014-08-18 13:28:03, hétfő
 
  A lelkiismeret az a képességünk, belső hangunk, mellyel
meglátjuk önmagunkat, saját cselekedeteinket, erkölcsi
mivoltunkat, és ítéletet, véleményt mondunk saját magunkról.
A lelkiismeret természetes megérzése annak, hogy mi a jó,
mi a rossz, mi az igazságos és igazságtalan, erkölcsös és
erkölcstelen cselekedet. A lelkiismereti norma, lehet az
egyén saját maga által elfogadott, vagy egy csoport, vagy a
társadalom által felállított követelmény-rendszer.
Ez az egyén neveltetésétől, környezetétől, életkörülményeitől,
vagy a társadalmi élettől függ. A bűntudat, lelkiismeret furdalás
mindannyiunk számára ismerős érzés. Amikor akarva,vagy
akaratlanul elkövetünk valamit, más vagy mások sérelmére.
Tudatában vagyunk bűnünknek és ez érzelmi feszültséghez,
hangulatunk állandó hullámzásához vezet. Ha ez az állapot
hosszabb ideig tart, úgy nehezen elviselhetővé válik a környezet
számára is. Amíg azonban ez a jelzőkészülék működik, addig nem
reménytelen a helyzet, de ha már nem jelez, elfojtás, önbecsapás,
eltagadás, elhallgattatás miatt, akkor az az egyén vesztes embernek
számít.

A LELKIISMERET MEGLÉTE MINDEN EMBERI KAPCSOLAT
ELŐFELTÉTELE!






 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
Álarc
  2014-08-18 13:13:55, hétfő
 
  Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot,
mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek
vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más
szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön
fény személyünkre.
De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!

A pletykafészek c. film






 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
Bíbor rózsa
  2014-08-10 17:25:04, vasárnap
 
  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ősz hajú, délceg férfi volt, akin nem fogott az idő nyoma. Szépséges felesége nagyon szerette őt. Mindenük megvolt, amiről csak álmodni mertek. Kincseskamrájuk tele drágakövekkel, igazgyöngyökkel és temérdek arannyal. A király, és a királynő mégsem voltak boldogok. Nem volt gyermekük, és hiába szerettek volna, nem adatott meg nekik ez az öröm.
Szomorú volt az ország is, látva a királyi házaspár boldogtalanságát.
Szerettek volna segíteni az alattvalók, ezért elmentek a közeli erdőben lakó, magányosan élő javasasszonyhoz, hátha gyógyírt talál a bajra. Az agg asszony alig járt már, ereje is fogytán volt, de mivel szerette a királynőt, úgy gondolta, utolsó erejével még megpróbál segíteni. Készített egy mindenféle bűbájból összekevert varázsitalt. Azt mondta a tanácsot kérőknek, hogy ha ebből a főzetből iszik a királynő, akkor születik neki egy leánygyermeke. De jól gondolja meg mit vállal, mert a kislány úgy fog megszületni, hogy egész életében nem fog látni, sem beszélni.
Sosem fogja megismerni a szüleit addig a percig, amíg valami nagy-nagy csoda nem éri a kislány szívét. Még azt is mondta, ahhoz, hogy a kislány életben maradjon, mindennap egy szál rózsát kell vinni a szobájába a királyi kertből. Ha mégis kimaradna egy nap rózsa nélkül, akkor a hercegnő azon az éjjelen meg fog halni.
Nosza, szaladtak is a szolgák a királynőhöz, és elmondták neki az egész történetet. Az asszony úgy gondolta nincs semmi veszíteni valója, és ezzel a tudattal, egy kortyintásra megitta a bűbájos italt. Nem is gondolkodott akkor a jóslaton, és nem vette figyelembe a következményeket sem. Kilenc hónap után, valóban megszületett a várva várt gyermek. Csodaszép kislány volt, aranyszőke, hullámos hajjal, mely fürtökben simult mosolygó arcára. Törékeny teste az alabástrom tört fehér színére hasonlított. Hatalmas ünnepséget rendeztek születése tiszteletére. Már első nap hozták a királyi kertből a legszebben illatozó rózsát, és odatették a kislány bölcsőjéhez, egy igazgyöngyökkel díszített aranyvázába.Múltak a napok, nőtt a hercegnő, és egyre szépült. A világ minden tájáról jöttek őt csodálni.
A király száz kertészt hozatott, hogy gondoskodjanak az ezerféle színben játszó rózsákról. A királynő szomorú volt, mert a hercegnő nem beszélt, nem mosolygott és nem hallotta anyja kedveskedő szavait sem. Időnként eszébe jutott a jóslat, és tudomásul vette, hogy csak így lehet életben tartani egyetlen gyermekét. Az évek hamar elfutottak. A kislányból nagylány lett. Szépsége páratlan volt a világon. A király annak ígérte lánya kezét, aki hallgatását szóra bírja és megtanítja mosolyogni a hercegnőt. Jöttek is mindenhonnan ifjú vitézek, izmos szép szál legények, de senki nem tudta elérni, hogy megszólaljon a hercegkisasszony.
Egyetlen öröme volt a lánynak, ha a rózsakertben sétált és érezte a rózsák fenséges illatát. Mindennap lejárt a kertet megcsodálni, de mosoly még ott sem látszódott bíborszínű ajkán.
A palota túloldalán egy elhagyatott kastély állt, gyommal teli kerttel. Néha odatévedt tekintete egy bizonyos pontra, ahol érezni vélt egy csodálatos dolgot, de a magas kőfaltól nem látta, hogy mi az. Ez a csoda lett a kedvence. Ez az elhagyatott, magára maradt, egyetlen szál virág, ami az egész hatalmas kert szerény éke volt. Ő sohasem láthatta mi az, mégis nevet adott neki. A név, Yasmin csodája volt. Azért adta ezt a nevet, mert őt is így hívták. Áttörni a beton falat sohasem tudta, hogy közelebbről érezhesse, de szívében napról napra nagyobb lett a szeretet a csoda iránt.
Egy meleg nyári éjjelen hatalmas vihar közeledett. Az égbolton számtalan cikázó villám fénylett, és óriási mennyiségű jég esett a szürke színű felhőkből.
Szinte egész éjszaka tombolt a vihar, letarolva a rózsakert összes rózsáját. A nem régen még gyönyörű, különös illatú virágok mind a földön hevertek megtépett szirmokkal. Egyetlen egy ép rózsa sem maradt az egész országban. A király és a királynő kétségbe estek, mi lesz, ha azon a napon nem találnak virágot, és nem lesz mit tenni a hercegnő vázájába. Az egész ország egyetlen szál rózsa után kutatott, de sehol sem leltek. Lassan közelgett az éjszaka. A királylány egyre gyengébb lett, és már haldoklott. A királyi házaspár ott volt a hercegnő ágyánál, és könnyeik zuhatagként folytak a lány párnájára. Szívük majd megszakadt a fájdalomtól. Már semmi kiutat nem találtak. Megfogták a hercegnő kezét, és búcsúzni kezdtek tőle. Azt mondta a hercegnő édesanyja, ő bizony nem hagyja magára gyermekét, és vele megy a hosszú útra.
A király letörölgetve könnyeit, így szólt:
- Mi mindhárman egymásért éltünk, és élünk addig, amíg együtt vagyunk. Ha ez csak úgy teljesülhet, hogy más világban kell élni, akkor oda mindhárman egyszerre indulunk el.
Zokogás törte meg a palota csendjét, még a pók is mozdulatlan volt a hálójában.
Ez alatt az idő alatt megérkezett messzi útjáról a palota mellette lévő kastély ifjú ura, aki nem régen tudta meg, hogy ez a régi kastély még a nagyapjáé volt. Az ország határához érve már ő is hallotta, hogy egyetlen szál rózsát keres az egész lakosság. Gyorsabbra vette lépéseit, és a régi kastélyhoz érve egyenesen a kastélykert felé ment, hátha talál legalább egyetlen szál rózsát a hercegnőnek.
Éppen ott sétált a sok gaz és fűszál között, mikor kibukkant a fű közül egy bíborszínben játszó, gyönyörűen éledező rózsa. Le akarta szakítani, amikor a virág könnycseppeket ejtett és szomorúan nézett a fiúra. A rózsa bánatát senki nem értette, az ifjú férfi sem. Nem volt szíve letépni a síró virágot. Egyedül csak a hercegnő tudta volna, miért zokog a rózsa. A hercegnő, akinek ugyanúgy hiányzott az ő megszokott és megszeretett csodája, mint a csodának a hercegnő. A fiú nem tudta mire vélni a dolgot, ezért átment a királyi palotába, egyenesen a királylány szobájába.
Így szólt a hercegnőhöz:
- Kedves hercegnőm! A kertemben van egy bíborszínű rózsa, amely emberi könnyeket sír, és folyton a Yasmin nevet mondogatja. Talán magát hívja? Kérem, próbáljon felkelni és jöjjön velem. Lehet, hogy meggyógyul a rózsa az ön szeretetétől, és ön is a rózsa szeretetétől.
A királylány ajkán mosoly jelent meg. Egyetlen szál sírni tudó rózsa van az egész országban, és ez a rózsa az ő nevét suttogja. Ez a rózsa nem lehet más, mint az ő csodája. Minden erejét összeszedve felkelt az ágyából és megkérte szüleit kísérjék a kastély kertje felé.
Amikor a rózsához ért, s közelebbről érezte azt a különleges rejtélyt, hirtelen látni kezdett. Látta a magas fű között elrejtett rózsát, amit senki nem vett észre hosszú évek alatt, csak ő érezte, hogy ott létezik valami különleges szépség, amit eddig a percig nem tudott, hogy mi az. Most rájött, hogy ez egy olyan rózsa, aki emberi könnyeket sír a azért, akit szeret.
A királylány lehajolt a rózsához és így szólt:
- Te gazban nőtt rózsa, ki egyetlen vigaszom volt, most miért sírsz?
Itt vagyok és leszek neked. Nézd, megsimítom bársony szirmod, és megígérem, hogy soha nem hagylak el! Jeges vihar nem bírt veled, életben tartott engem is a szereteted. Most már minden nap itt leszek, és dédelgetlek, csodállak. Megtanítottál beszélni, látni. Megtanítottál az élet szépségére. Értem nőttél magasabbra a gaznál, hogy életemet mentsd, hogy illatodba rejts.
A boldogság szárnyra kelt, s a rózsa nem sírt többé, mert ahogy ráhullott a királylány könnye, már tudta, hogy aki szívén viselte a sorsát idáig, többé soha nem hagyja magára
A hercegnő körülölelte az elhagyatott kert egyetlen ékét, és a mellette zöldellő fű is tisztelettel meghajlott a virág előtt. Soha többé nem nőttek fölé. Így maradt ez a bíborszínű rózsa, a régi kert egyszerű, de annál csodálatosabb szépségű, szeretetet illatozó rózsája.

Kun Magdolna






 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
Ne ítélkezz
  2014-08-08 13:06:30, péntek
 
  Könnyen ítélkezünk mások felett, de ha jobban belegondolnánk,
hogy emberek mit miért tesznek talán még meg is érthetnénk őket.
Ha átgondolnánk vajon mi "az adott helyzetben" mit tennénk talán
nem ítélkeznénk. Mindenki hibázik és mindenkinek a saját hibáját
kéne értékelnie és nem a másik életével foglalkozni és talán a világ
is jobb lehetne amiben élünk. Sokszor őrültséget kell tennünk ahhoz,
hogy boldogok lehessünk. És sajnos nem élhetjük le úgy az életünket,
hogy ne okoznánk fájdalmat másoknak, még ha nem is szándékosan.
Nincs olyan ember a földön, aki tökéletes lenne! Mielőtt mások felett
ítélkezel kérdezd meg magadtól, hogy van-e jogod bárkit is bírálni?!








 
 
0 komment , kategória:  Lélekmorzsák 2.  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 200 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2 db bejegyzés
Összes: 19268 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 760
  • e Hét: 5140
  • e Hónap: 10658
  • e Év: 548072
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.