Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Fecske Csaba
  2016-04-02 20:00:13, szombat
 
 







Fecske Csaba


Fecske Csaba (Szögliget, 1948. március 10. -) József Attila-díjas (2008) magyar költő, publicista. . Az Észak-Magyarország publicistája.







ARANYAT REJT A NYÁR


A nap már hazaszállt:
elfogyó, sárga folt -
Az égi vizekben
fürödni kezd a hold.

Fürödni kezd a hold.
A fűben csöpp bogár.
Végtelen mezőkön
aranyat rejt a nyár.

Aranyat rejt a nyár.
Mezítláb jár a csönd.
A földön béke van,
s fényesség odafönt.







ÁMOR MOSTOHÁI


cserepes volt az ajka reszketett
nyelvét mohón a számba dugta
a férje várta otthon s két gyerek
nővéréhez megy azt hazudta

kezembe bújtak lányos mellei
hamvasak voltak mint az alma
kiböjtölt nagyon kellettem neki
nyöszörgött mintha haldokolna

mi minden történt velünk akkor ott
ahogy ember csak tud szerettünk
a mohó vágy föléje boltozott

szemünkből a világ el-eltűnt
amint farát riszálva ringatott
kóválygott az ég felettünk







CIGÁNYLÁNY




S akkor a nagy vigalom közepette darázsderekú lány
...... libbent táncra kacér mozdulatokkal a rét
zsenge gyepén. Haja ében, az ajka cseresznyepiros volt,
...... gödrös az arca. Szemét tágra nyitotta: az ég
minden csillaga ott ragyogott két szembogarában.
...... Csimpolya szólt s hegedű, ropta a táncot a lány,
egyre veszettebbül röpítette a lába, miközben
...... melle ficánkolt, mint zsákban a fürge malac.
Kis suttyó kölyök ott álltam, s lestem megigézve
...... sóvár szemmel a lányt, őt, aki észre se vett,
kontya kibomlott és égő arcára ráborult az
...... ében hajzuhatag, s ő szaporázta tovább,
járta a vad táncot. Már harmat szállt le a fűre,
...... s fényét álmatagon szórta a földre a hold.
Őrülten kalapált a szívem, bámultam a táncost


...... esdve szavát, mosolyát, lenne csak egyszer enyém!
Aztán vége szakadt a zenének, a táncnak, az éjben
...... sápadt fény libegett fűzek ezüst levelén,
elnyugodott a cigány tábor, csak a szél kalamolt még
...... alvó sátrai közt és a tücsök ciripelt.
Mint fészkén a madár, lapítottam a tüskebokorban,
...... hátha nem alszik a lány, s láthatom újra talán.
Látni akartam, látni csak egyszer még, epekedtem
...... - s lám máris suhanó árny feketéllt a mezőn.
Összefonódva zuhant egy férfi a lánnyal a fűbe,
...... szívem majd kiszakadt, könnybe borult a szemem,
könnyeken át is láttam, a két test hirtelen egy lesz,
...... s mint aki ölni akar, dúlja a férfi a lányt.
Annak lágy öle nyelte mohón, mit a kanja belévert,
...... s úgy lihegett, nyekegett, mint kit a lelke hagy el...

Másnap a tábor hűlt hamuját leltem csak a réten,
...... pernyét és kormot fújt teliszájjal a szél.
Útnak eredt a cigánykaraván, elment a leány is,
...... csillagos éj-szemeit nem feledem soha már.







ELREJT AZ ÉJ


elrejt az éj sűrű bokra
felhő szállt a csillagokra
ködbe vész a hegyek orma
ami van mintha nem volna

nesztelenül jön az álom
csillagot hoz aranytálon
csönd honol a puszta tájon
lábnyomodat nem találom








ÉN MEG ÉN


Ha én nem lennék,
Kié lenne a ruhám,
Kié lenne anyu,
És apu meg a kiskutyám?
Tudnák-e vajon,
Hogy nem én vagyok
Az a kisfiú, aki
Új biciklit kapott?
Hiányoznék-e ha
Nem én születek nekik,
Szeretnek-e engem,
Vagy azt a másikat szeretik?







FARSANG FARKA


Ez már csak a farsang farka,
jókedvünket fenjük rajta,
töltsd meg a kupát,
öleld át a kapufát

Letapossuk a tél bütykét
felszítjuk az öröm üszkét
ködmön kacagány,
huncutságból van a lány
szedd a lábad szaporán,
nem kelünk holnap korán,
sej-haj cibere
lyukas az ég közepe







FÁK


Kiles a ráncos arcú ősz
a ködvár ablakán -
Ijedten ejti levelét
a földre a platán.

Hatalmas terebélyű
vén tölgy alatt,


svájcisapkában hever
ezernyi makk.

Akáclevél zörren a szélben,
már oda ez a nyár is,
himbálja piros lampionját
búsan a hólyagkláris.

kivilágitják az estét
piros csipkebogyók.
csönd van. A bokrok elrejtik
nyelvük alá a szót.







FEHÉR, FEHÉR


Zúzmara izzik
törékeny ágon.

Szirmát kibontja
téli virágom.

Hófehér csipkét
bolyhoz a vad fagy.

Hályogos szemmel
bámul az ablak.

Cinege bóklász
zúzmara-fűben.

Panaszos hangja
szól keserűen.







HAJNALODIK


Liliom-papucsban
álldogál a hajnal,
berzenkedő lomb közt
szél játszik a gallyal.

Bíborszín napkorong
görnyeszti a bércet,
eltűnnek a lápról
a kócos lidércek.

Rigó füttyent hosszan,
a kert beleborzong,
tökvirág kürtjében
aranysárga csönd bong.

Terelik a csordát
hegyi legelőre,
vérhólyagot ostor
üt a levegőre.

Hancúrozó fényben
fölszárad a harmat,
lágy fű cirógatja
mezítelen talpad.







HAPCI


És jött a nátha
És azt mondták: hátha
És azt mondták: talán
És azt mondták: lehet
Ez egy gonosz bacilus!
Mást mit tehetnénk most
Hívassunk orvost!
És futott a doktor
Egyszer és sokszor
És tablettát nyeltem
És cseppeket nyeltem
És nézték a torkom
És nézték a nyelvem
Hogy talán hogy hátha
Előkerül a nátha!







HÓ HULL


havazik mintha
egy láthatatlan falról
peregne a mész







IGEKÖTŐK BALLADÁJA


x. minden törvényt betartott
akinek tudott betartott

hitem reményem kitartott
pedig nem voltam kitartott

mikor kirúgtak berúgtam
kicsit a hámból kirúgtam

sok-sok bajomat feledtem
de olykor már-már feladtam

robotoltam csak aléltan
mondják jövőmet föléltem

csak egy senki lett belőlem
s mennyien élnek belőlem







JÓ LESZEK


Ezentúl jó leszek,
állíthatom,
reggeltől estig,
tetőtől talpig
csuda jó leszek!
A füleimet ezentúl
mindig megmosom,
rendbe rakom a ruhám,
tiszták lesznek a körmeim,
köszönök szépen mindenkinek,
azt teszem csak,
ami szép és jó, ha már jó leszek,
és ezután az leszek!
Nem verekszem,
nem húzom meg a lányok haját,
semmit sem teszek,
amit nem szabad,
a legeslegjobb gyerek én leszek,

ha majd nagy leszek,
mert ezt a sok jóságot
észben tartani azért
nem tudja egy ilyen kisgyerek







JÓ VOLT


jó volt gyereknek lenni
jó volt ha volt mit enni
emlékszem én mindenre
mindenben mindig egyre
nem szegte kedvem semmi
életem van ezernyi
lelkem incselkedve száll
előled karvaly-halál
jó volt gyereknek lenni
jó volt csak lenni lenni
vágyam mint lepke lebben
Isten fürdik szívemben
s megtörli magát bennem
önmagát adta ennem
emlékszem télre nyárra
mezőn kéklő katángra
mohos kávájú kútra
hűs vizét iszom újra
jó volt gyereknek lenni
mindenben benne lenni
az ég kéknél is kékebb
volt a tárgyak meséltek
vigasza volt a zöldnek
tavaszok tündököltek
a fényt szememből issza
a hold minden szép tiszta
jó volt gyereknek lenni
már nincs belőle semmi
egyedül én maradtam
emlékeim salakja
a halhatatlan létből
egy pillanat sincs többé
egy ágyba fekszik immár
soha és mindörökké
jó volt gyereknek lenni
itt lenni lenni lenni







KÉT KIS VERS

***

Lennél-e béka,
...... ...... sás tövén,
...... ............. nád tövén?

Föléd hajolna
...... ...... nyári éj,
...... ............. őszi éj

Ragyogna néked
...... ...... csillag és
...... ............. telihold

Elfelejtenéd
...... ...... örökre
...... ............. ami volt -



***

Vágytál-e lenni csillag, valaha
Kinek a tükre házak ablaka
Ezüstös fénye anyja ősz haja -
Szárnya hiába, sosem ér haza










LÁVA ALATT


megtörtént velünk annyi szép
megtörtént ami csak lehet
mi ketten voltunk a világ
hiába minden füstbe megy

ó a tűzveszélyes vágyak
szállása mindig porig ég
Ámor benzinnel önti le
a dőre halandó szivét

e földön semmi sem örök
mért volna az a szerelem
az emlékek mint Pompeit
a láva őrzik őt nekem







LEPKEBÁL




A végtelen nyári réten
kezdődik a lepkebál:
táncolóknak, leskelőknek
szúnyog-banda muzsikál.

A sok tücsök is rázendít,
szól a talpalávaló,
lepke lebben gyors ütemre,
ringatózni kezd a tó.

Felhők közül bámul a hold,
csuda érdekes a bál:
vidám táncot rop mindenki,


lepke, bogár és fűszál.

Lelkes zenész szúnyog, tücsök,
önfeledten muzsikál,
a gomolygó forgatagban
ki-ki párjára talál.

Tarka lepke, kék pillangó,
titokzatos pávaszem
libben-lebben a zenére,
nézi sok kíváncsi szem.

Nyári réten holdsütésben
beh vidám a lepkebál:
millió gyöngyöt ragyogtat
a tengernyi zöld fűszál.










LEPKEHÍVOGATÓ


Szállj le, lepke, magot adok!
Ha megeszed, többet adok.

Mint a szirom, szép a szárnyad,
ékessége vagy a nyárnak.

Tarka lepke, szállj kezemre!


Mondd csak, mi szél hozott erre?

Ha majd vége lesz a nyárnak,
hová repít gyönge szárnyad?










MÁRCIUS


Huss tél,
fuss,
füttyents március!
Rikkants rigó


vidáman:
élni jó!

Hó szaladjon,
rügy fakadjon,
zöldüljön a rét,


kölyökszél hordja szét
szántó-vetők víg énekét!







MONDÓKA


boci boci tarka
se füle se farka
hogy lesz ebből marha
hogy fog tejet adni
boci neked annyi
vágóhídra visznek
tiszta húsnak hisznek
szívtelen hóhérok
a földre tepernek
véredet kiontják
kimérnek kilóra
forró üstbe tesznek
kivesznek megesznek
boci boci tarka
mért nem futsz el marha







NAGYMAMÁMNÁL


A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat,

a sokadik kezével
kinyitja a tehénen a csapot,
s a tehénből máris
friss meleg tej csobog.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.

Fecske Csaba: A nagymamánál / Köszöntő Vége/

Link








A NAGYMAMÁNÁL


A dombon néhány hallgatag,
csenevész borókabokor.
Közöttük kecskék legelnek:
szakállukon megül a por.

Aranyba fordul már a búza,
telt kalászú bennük a remény.
Tarkállik pipacs, imola:
napfény-írta sok szép költemény.

Kár egy könnycsepp, gördül
hegyek mögé a Nap.
A vízen fecskeszárnnyal ejt
sebet az alkonyat.

Mintha csak álmában kondulna
úgy szólal meg este a harang,
s mint pitypang pihéje száll, lebeg
az alélt falu fölött a hang.







NAPONTA


eszembe jutsz és várni kezdelek
fél öt körül meghallom lépteid
a lépcsőházban s mint egy gyermeket
az ismerős hang jókedvre derít

várom hogy lenyomjad a kilincset
és megjelenj az ajtóban szemed
mindent elárul ha rád tekintek
meglátom a benn rekedt könnyeket

mint hogyha fejfájásom múlna el
amikor megjössz elviselhetőbb
leszek magamnak te meg szép leszel

attól hogy téged látlak s nem egy nőt
és elcsodálkozom hogy létezel
s szebb lesz a szép a sorsom élhetőbb










NEGYVEN FELÉ


Az ember így negyven felé már belátja,
erénye talán nincs is, csupán hibája,
tudja, megcsalta szerelme, barátja,
s egyedül van, mint egy sarki jéghegy,
többé nem lesz szállása új szenvedélynek.
Szinte észre sem vette, elmúlt az élet.

Sajnos nem adatik újabb lehetőség,
nem másítható meg a múlt, s a jövő még
úgy sem, nem tudni, csupán sejteni, mit hoz,
egyre több fals hang vegyül a tiszta hanghoz.
Eltűnődik olykor az ember, nem érti,
a gyerekkor még mindig miért kísérti?

Saját arcát fiáéban újra látja,
szereti őt, a magzatát, a barátja,
olykor mégis mintha ádáz ellensége
volna, az dühíti tán, hogy a helyére
lép, hogy felesleges, azt mutatja máris?

A semmi sivatagában kis oázis
a lét, zöldellő fák közt buzog a forrás,
tikkasztó szomjadat oltanád, amikor más
szomjas félretaszít, mert ő az erősebb,
szemében picike zárvány lesz belőled.

Az ember így negyven felé már megérti:
nem biztos, hogy értelmetlen, mert nem érti,
elég tapasztalt, s bölcs ahhoz, hogy belássa,
legjobb ha, ami kincse volt, azt kiássa,
- hiszen csak az marad meg, amit másnak ad -
mielőtt a recsegő tető rászakad.







Nem jön senki


Zúg az erdő, szél cibálja,
holt levél hull dús avarra.
Sas kering, az ég királya,
fönn a kéket fölkavarva.

Holt levél hull dús avarra,
cserjében zörög a dúvad.
Fönn a kéket fölkavarva
hangos vadludak vonulnak.

Cserjében zörög a dúvad,
a földet a dér belepte.
Hangos vadludak vonulnak
messzeségbe beleveszve.

A földet a dér belepte,
nem hallik már sehol ének.
Messzeségbe beleveszve
homály lepi a vidéket.

Nem hallik már sehol ének,
szél az ágat megzörrenti.
Homály lepi a vidéket,
az ösvényen nem jön senki.







NYÁRI KÉPEK


A dombon néhány hallgatag,
csenevész borókabokor.
Közöttük kecskék legelnek:
szakállukon megül a por.

Aranyba fordul már a búza,
telt kalászú bennük a remény.
Tarkállik pipacs, imola:
napfény-írta sok szép költemény.

Kár egy könnycsepp, gördül
hegyek mögé a Nap.
A vízen fecskeszárnnyal ejt
sebet az alkonyat.

Mintha csak álmában kondulna
úgy szólal meg este a harang,
s mint pitypang pihéje száll, lebeg
az alélt falu fölött a hang.







NYÁRVÉGI SANZON


halott rózsák közt bolyong a nyár
végigfut a parkon a zápor
a strand meg a szív lassan bezár
tollpihe s dal lesz a madárból

az úton sok tétova lábnyom
a sétány platánfái alatt
kék füstöt ereget magányom
ülepem alatt reccsen a pad

szél motoz a büfé-soron
még fakul a bodega zöldje
lelappadt habbal sír a söröm
és eltűnik bennem örökre










ŐSZI ESŐ


lóg az eső lába
lóg és indul máris
szomorúan nézem
vele tart a nyár is

a rozsdás lombokon
dühödt szél dörömböl
morzsányi sincs már a
szívben az örömből







PICI VERSBEN PICI PÉK


Volt egyszer
egy pici pék,
Keze-lába
pici még.

Két szeme két
pici lék,
Fülei is
picikék,
Szétálltak egy
picikét.

Sütött ez a


pici pék
kenyeret, de
picikét.

Azért sütött
picikét
mert a nagyhoz
pici még!











SZEPTEMBER


az erkélyen a muskátli még virít
ő nem tudhatja amit én igen hogy
ősz van boldogan viseli szirmait
mint bálozó lányok a szép ruhákat
a nap lassacskán mint a szappan elfogy
főpróbája ez már a pusztulásnak

madarak tartják az eget szárnyukon
a korlátra könyökölve bámulom
az utcát életünk zajos színterét


a Bükk borongó erdőit messze kék
talán most utoljára az őszi hegy
a rozsdás lombokat vad szél rázza meg

a meg-megroppanó ágak közt rigó
keresgél szorgalmasan férget magot
aprópénzként gurulnak el a napok
utánuk kapok annyi élní való
lenne de kezemből minden kifolyik
a veszteséget számolni vagyok itt

a madarak hangjukkal vermet ásnak
a csöndbe tőrt vetnek az elmúlásnak
a gazdátlan muskátli még virít
mint első bálozó a szép ruháit
viseli boldogon selymes szirmait
hűtlen szerető a remény csak ámít.







SZERELMES KÉRDÉS


egyetlen szerelemmel
ki lehet-e telelni
föl lehet-e fűteni érzelmes szavakkal
a rozsdaverte hideg szívet
érdemes-e megkockáztatni a fogcsikorgató hűséget

ah egy túlméretezett szív
könnyen maga alá temethet
nem vereséged árnyékát
vetíti-e előre a rokoni viszony
igened és nemed közt










SZÉLNEK ERESZTLEK


Nézem a nyár utolsó virágait
ahogy koromtalan lángjuk világít
a fűszálból a zöld tovaillan
hová lesz minden amim van
a tövekben elapadnak a nedvek
talán nem is vagy csupán kereslek.







SZÜLEIM


Hömpölygő, lágy szelek,
Sarjadzó fények
Balzsamozzátok be
Testét két szülémnek,
Lelkét vidítsátok
Én két jó szülémnek!
Parázsló alkonyon,
Viola-homályban
Szemük hunyó tüzét
Fellobogni lássam,
S pipacs-piros vérük
Erek lugasában!
Könnyük ne havazzon,
Májuk ne reszkessen,
Erejükből huncut
Mosolyra is teljen,
Süldő örömüket
Hizlalják föl ketten!







TÉLI TÁJ


hegyek nagy fehér bálái a láthatáron
túl az égi gyapotszüreten
a dolgos csend birodalmában
zúzmarás idegvezeték
tél van kívül és belül
lépést se kell tenned
kisujjadat sem mozdítanod érdekében
farkasszemet nézel a vicsorgó faggyal
pilláid fehér nádszálai mögül csikasz les
kíváncsiság félelem
kilátszik a varjú a hóból
egy-egy rossz lépés az időből
megperzselődött szavak a szájban
fölcserélt sérelmek az emlékezetben
gyűrött mosolyt cipel magával
a szorgalmas reménykedő
elszégyellem magam hogy jövök én ahhoz
hogy itt legyek óvatlan árnyék a járdaszélen







A TOJÁS


Nagyész királynak, aki - köztudott -
nagy ésszel uralkodott,
két füle között volt a feje,
s mert ott volt a helye,
abban őrizte gondolatait.
Ez a nagyeszű király egyszer
talált egy tojás formájú valamit.
Forgatta, nézte,
ugyan mi lehet
ez a titokzatos szerkezet?
A választ kereste,
merthogy fontos dolog,
abban nem kételkedett.
Ám bármilyen bölcs volt,
egyedül dönteni nem mert,
hívatta hát a főminisztert:
,,Kedves lordom, mondd mi ez itt,
ez az izé, valóban az,
amire gondolok?"
,,Ó Nagyész király, ez itt,
ez az izé egy hogyishívják,
vagyis éppen az, amire felséged gondol,
mi lehetne más,
egy pillanatig sem vitás!"
mondta a lord, törölve homlokát.
,,És mondd csak, vajon ki csinálta
ezt az izét, vagyis micsodát?"
,,Felség, ha találgatnom szabad,
én azt mondom, csakis valamely lovag,
lovag vagy herceg, netán király!
Mert nézd mily tökéletes,
gömbölyded, nem sarkos-szögletes,
tenyeredbe fér, de vége nincs,
bizony ez egy királyi kincs!"
Nagyész király fogta hát
Azt a csodálatos micsodát,
mely úgymond tökéletes,
nem sarkos-szögletes,
s tenyérbe fér, ám vége nincs.
De jaj! Lepottyant markából a kincs,
s hogy lepottyant, vége,
szétfolyt sárgája, fehérje,
alaktalan ragadós massza lett
az a titokzatos szerkezet.

Hiába sopánkodott a király és a lord,
az a csodás micsoda csak volt.
Nagyész király bús lett, mogorva,
arca sápadt volt, megnyúlt az orra,
országa gondját sutba vetette,
csak tűnődött, gyötrődött,
a koronát s jogart a kredencre letette,
sok-sok felcser, doktor és ápoló
igyekezete mind hiábavaló.

Ám Nagyész királynak
szerencséje volt, látta amikor
a kendermagos kis jérce tojt.
Tojt egy tojást,
mely páratlan, tökéletes,
tenyérben elfér, de vége nincs,
valódi drága, drága kincs.
Nagyész király hívatott
százegy szolgát és százegy lovagot,
s hintót hozatott, vigyék
kincstárába országa díszét,
amit a kendermagos jérce alkotott
éppen akkor és éppen ott
ahol és amikor a király arra járt.

A király összehívatta tüstént
legfőfőbb tudósait, hogy kisüssék,
a kendermagos jércét miképp becsüljék,
lovaggá üssék, avagy legyen belőle herceg?
Három hétig vitáztak, fejüket törték,
s mire végre kiötölték,
mi legyen a tyúkocska rangja,
megzápult a tojás,
az a tökéletes,
nem sarkos-szögletes
csodás alkotás bűzlött!
A tyúkocskát pedig, ó Nagyész király
többé ne keresd,
mert bár herceg lehetett volna,
ha megéri,
a szakácsnő főzött belőle
finom húslevest!







TÜNDÉR


Kel a tengerből,
habokon táncol,
szeme két zöld gyöngy,
haja föllángol.
Ti-ti-tá-tá-tá,
ti-ti-tá-tá-tá.
Ködön átlibben,
dala ellobban,
de ha rád pillant,
szive megdobban.
Ti-ti-tá-tá-tá,
ti-ti-tá-tá-tá.







ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ


Itt van már az új esztendő
Gazdag padlás, teli bendő
Kövér malac, pulyka, lúd
Hosszú kolbászt, kurta bút.

A kamrában száz zsák búza
Láb a csizmát el ne nyúzza
Teli legyen a fazék
Jusson nekem maradék.

Tojjék szaporán a tyúkjuk
Hogy a rántottát megunjuk
Sajtjuk legyen nagy, kerek
Hízzanak az egerek.







VIRRASZTÓ SZÍVVEL


Domb a fejemalja,
éggel takarózom,
könnyem gyöngye fénylik
itt minden bozóton.

Hajnalban ha fázom,
alszom hát parázson,
csillag hamujában
melengetem hátam.

Ingem mintha fénnyel
varrt kökörcsin volna:
tapintása bársony,
fényes Hold a gombja.

Utak szalagával
kötözöm a tájat,
mesékből jött szókkal
sebesítem számat.

Derek rühét kéne
őszökről vakarni,
építeni lángot,
sebet behavazni.

Mindörökig élni
fenn virrasztó szívvel,
szerelem-gyehenna
tüze melegítsen.










 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba   
Fecske Csaba: Szeptember
  2010-09-11 18:21:01, szombat
 
 







Fecske Csaba: Szeptember

az erkélyen a muskátli még virít
ő nem tudhatja amit én igen hogy
ősz van boldogan viseli szirmait
mint bálozó lányok a szép ruhákat
a nap lassacskán mint a szappan elfogy
főpróbája ez már a pusztulásnak

madarak tartják az eget szárnyukon
a korlátra könyökölve bámulom
az utcát életünk zajos színterét


a Bükk borongó erdőit messze kék
talán most utoljára az őszi hegy
a rozsdás lombokat vad szél rázza meg

a meg-megroppanó ágak közt rigó
keresgél szorgalmasan férget magot
aprópénzként gurulnak el a napok
utánuk kapok annyi élní való
lenne de kezemből minden kifolyik
a veszteséget számolni vagyok itt

a madarak hangjukkal vermet ásnak
a csöndbe tőrt vetnek az elmúlásnak
a gazdátlan muskátli még virít
mint első bálozó a szép ruháit
viseli boldogon selymes szirmait
hűtlen szerető a remény csak ámít.







Koncz Zsuzsa Elszállt a nyár





Link


Ez a videó már nem érhető el - Sajnálom!
Helyette az alábbi Linkek:


Link

Link


Kern - Hernádi: Szép ez a szeptember





Link















 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 545
  • e Hét: 1348
  • e Hónap: 26303
  • e Év: 143657
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.