Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 57 
Várnai Zseni: Csodálatos
  2019-03-11 08:06:24, hétfő
 
 





Várnai Zseni: Csodálatos


Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.

És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.

A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kőbe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.

Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad...
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!


 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Szeressetek
  2019-02-12 10:45:04, kedd
 
 





Szeressetek


Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon
..
Patyolatköntöst szőnék a szavamnak,
Hogy vérző helyet ne bántson, ne sértsen,
Mert nincs egy ép, egy megsebzetlen hely most
Az asszonyok szívében.

És csittítnálak benneteket lágyan,
Mint megvert, piciny gyermeket
S mondanám halkan, édes testvérszóval:
Szeressetek, nagyon szeressetek.

Mondanám halkan, édes testvérszóval:
- Egy a kínunk, egy a szenvedésünk,
Fogjuk meg lágyan egymás bús kezét,
Így könnyebb lesz nékünk.

Könnyebb lesz így a bút virrasztani
S Holnapot várni könnyebb lesz, tudom,
S könnyebb lesz így majd dalolva járni
A megálmodott sugaras úton.

Fogjátok meg hát egymás bús kezét,
Mint piciny ártatlan kis gyermekek
S ezernyi kínon és könnyeken által
Szeressetek, nagyon szeressetek!

VÁRNAI ZSENI


 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről
  2019-02-06 11:03:51, szerda
 
 





Gondolatok az öregségről



A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!



De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal...
És minden érdem immár elfeledve!

Várnai Zseni


 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Alkonyi fény
  2019-01-12 03:44:52, szombat
 
 





Várnai Zseni

Alkonyi fény



Nem igaz, hogy nem fáj a hervadás,
hogy belenyugszik sorsába a lélek,
az állat is elbúvik, vackot ás,
úgy megy neki a végső szenvedésnek.

Reszket az ág, mikor a lombja hull,
sír a virág, hogyha fonnyad a szirma,
csak én legyek bölcs, mikor alkonyul,
mikor rámmered ifjúságom sirja?!

Nem, nem vagyok bölcs, rázom rácsomat!
Lelkem, lankadó test ölébe zárva
kínlódja ki az élő lángokat,
mert nincs és nem lesz holtig nyugovása.


 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Alkonyi fény
  2018-12-28 09:22:18, péntek
 
 





VÁRNAI ZSENI:ALKONYI FÉNY



Nem igaz, hogy nem fáj a hervadás,
hogy belenyugszik sorsába a lélek,
az állat is elbúvik, vackot ás,
úgy megy neki a végső szenvedésnek.

Reszket az ág, mikor a lombja hull,
sír a virág, hogyha fonnyad a szirma,
csak én legyek bölcs, mikor alkonyul,
mikor rám mered ifjúságom sírja?!

Nem, nem vagyok bölcs, rázom rácsomat!
Lelkem, lankadó test ölébe zárva
kinlódja ki az élő lángokat,
mert nincs és nem lesz holtig nyugovása.



 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Csak ember tűr...
  2018-10-17 08:46:33, szerda
 
 





Várnai Zseni
Csak ember tűr...



Szikrát vet még a kő is, ha verik,
éles szilánkja tőrként visszaszúr,
csupán az ember tűr gyalázatot,
s korbács alatt a háta meglapul.

Az eb, ha rúgják, az is visszamar,
a méh, ha űzik, fullánkjával öl,
virág is védi gyönge életét,
tövisével a rabló kézbe tör.

Csak ember tűr némán, hunyászkodón,
gyávábban, mint a virág és hangyanép,
s halott fövenyként, hangtalan terül
a láb alatt, mely a szívére lép.



 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Őszi Napsütés
  2018-10-11 18:24:08, csütörtök
 
 





Várnai Zseni:
Őszi Napsütés


A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja nem éget, mint a láng,
csak simogat, mint egykor jó anyánk,
szívünkre mézes, enyhe csókja hull...
és minden nap korábban alkonyul,
korábban alkonyul!

Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
halk suttogás, majd vészes szenvedély,
a fény és árny oly gyorsan változó,
mint életünk, e hullámzó folyó...
Még kék az ég, de máris elborul,
és minden nap korábban alkonyul,
korábban alkonyul!

Az ősz szerelme hervadó virág...
lombdíszeit hullatja minden ág,
csak hallgatom ez édes bús zenét:
a búcsúzó madarak énekét...
Csak hallgatom, és szívem elszorul:
jaj, minden nap korábban alkonyul,
korábban alkonyul!


 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Vagyok őszi dallam...
  2018-09-09 20:10:21, vasárnap
 
 





Vagyok őszi dallam...



Vagyok őszi tarlón aranyfény,
kihunyó,
csillag a nagy éjben,
villanva lehulló.
Vagyok őszi erdőn kósza szél:
kesergő,
bujdokló, kódorgó,
lengő és kerengő.
Vagyok őszi ágon falevél:
lehulló,
szállongó, lepergő,
avaron elnyugvó.
Vagyok őszi égen búbánat:
felhő,
szomorgó, szemergő,
lassúdan csepergő.
Vagyok őszi lápon vadmadár:
kiáltó,
rikoltó, sikoltó,
vándorútra szálló.
Vagyok őszi dallam, ami sír
a szélben,
felhőben, esőben,
pergő falevélben.

Várnai Zseni
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam
  2018-08-31 09:50:28, péntek
 
 





Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam



Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.
Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon..



 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt
  2018-08-31 08:16:14, péntek
 
 





Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt



Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!



 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 57 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 51 db bejegyzés
e év: 537 db bejegyzés
Összes: 8947 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 86
  • e Hét: 578
  • e Hónap: 20163
  • e Év: 136851
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.