Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
Kun Magdolna: Merjél boldog lenni
  2018-11-15 21:18:18, csütörtök
 
 




Kun Magdolna:
Merjél boldog lenni


Ha túlságosan fáradt vagy és nem érdekel semmi,
öleld meg az unokád, s merjél boldog lenni,
mert minden egyes boldog perc mit vele töltesz el,
virágot hajt sírodon, ha már nem leszel.

Ám amíg a két karod ölelésre képes,
feledd el a porszemet, mit a halál szele ébreszt,
és úgy gondolj majd minden istenáldott percre,
mintha unokád ölelése az élet maga lenne.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
Kun Magdolna: A SZÍV HÁZA
  2018-11-14 23:42:53, szerda
 
 




Kun Magdolna: A SZÍV HÁZA


Jó lenne egy másik ház, ahol úgy, mint régen,
vigasztalást nyernék nagymamám ölében,
mert az a kicsi ház, ahol nagymamám lakott,
nem őriz már semmi szeretet-nyomot.

Hisz idegenek lakják, idegenek védik
szeretteim ott hagyott szívbéli emlékit,
csak néhány darab földrög az, mely őrizheti még
belerögzült lábnyomuk pormélyedését.

Jó lenne egy másik ház, miben újra élne minden,
ahol nagymamám és nagypapám nevelhetne engem,
s ahol vén cseresznyefánkon lelne menedéket
az a füttyös sárgarigó, mely szép tavaszkor ébred.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
Kun Magdolna : Évekké sírtam...
  2018-10-28 20:16:11, vasárnap
 
 




Kun Magdolna :
Évekké sírtam...


Évekké sírtam azt, ami nyomasztott itt benn,
ami elsorvasztotta a szép reményeket,
ami úgy lopta ki belőlem a boldog éveket,
mint madárfiókákat a vaddá tett ebek.

Még ma is szenvedek, ma is nagyon fájok,
még ma is felszakadnak a könnyel teli ráncok,
amik barázdákba árkolják a vélt sérelmeket,
hogy azok arcélemre törjenek szilánkos jeget.

Ami mély nyomokat vés szívünk közepébe,
annak mindig, de mindig könnyhullás a vége,
mert ami vércseppekként árad az idő-utakon,
az nem gyógyuló seb lesz a lélekfalakon.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
Kun Magdolna: Erdők rejtekén
  2018-10-26 17:50:41, péntek
 
 





Kun Magdolna:
Erdők rejtekén



Mint szédelgő árva, kinek nincs hazája,
s ki otthonát is, csak álmaiban látja,
úgy kószálok mama az erdők rejtekén,
kutatva téged, mint szürke köd a fényt.

Kezemben rózsa, szirmaira bontva,
már csak szára tör fel, fel az ég-magasba,
bízván abban, hogy eléri gyenge karjaid,
s akkor magadhoz ölelheted bódulatait.

Mert az a rózsa, az a szirom hullott rózsa,
mely szívem, s szíved hordozója,
én vagyok mama,
én, akinek nincs már köténymelegsége,
mely napfénybe zárna, ha didergek a télbe.

Hiányzol mama, hiányzol nekem,
hisz mindenki más olyan idegen,
mert egyedül csak te voltál, kinek ölelése
a világot adta egy mosolyért cserébe.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
Kun Magdolna :Régen más volt az élet
  2018-10-26 17:08:14, péntek
 
 






Kun Magdolna :Régen más volt az élet



Régen más volt az élet, másak voltak az emberek,
több volt bennük a jóság, és sokkal több a szeretet.
Ki szegény volt nem nyomorgott, s nem is éhezett,
hisz mindig voltak olyanok, kik ellene tettek.

Régen a szegény embert éppúgy tisztelték,
mint azokat, kiknek elismerték gazdag jólétét,
mert akkor még a gazdagok is érző szívvel bírtak,
nem feledve azt, hogy honnan is indultak.

Régen nem gyűlölték az emberek ennyire egymást,
sokkal jobban átérezték a másik fájdalmát,
s ha mással nem hát szép szóval vigaszt nyújtottak,
mindazoknak kik sorsuk által bajba jutottak.

Ma már nincs lelki megértés, és nincsen irgalom,
sem igazhitű simítás a könnyes arcokon,
csak szánalom van azoknak, kiknek hajszolt életét
mély nyomorba döntötte az úri elitség.






 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
Kun Magdolna: Megtörtem már anya
  2018-10-26 16:48:05, péntek
 
 





Kun Magdolna:
Megtörtem már anya



Megtörtem már anya, nem vagyok a régi,
bátorságom sincs, mely kitartásom védi,
s amely biztatna arra, hogy jön még olyan nap,
mikor élni akarásom rózsákat fakaszt.

Nem vagyok már hősöd, csak egy áruló,
ki mindent letagad, ha nagyon fáj a szó,
s ha nagyon hangos benn az a zörgő szívverés,
mely halálra ítéli kérész-életét.

Nem vagyok már anya, kicsi királylány,
ki csillagokkal álmodik a holdfény sugarán,
és utazni sem utazhatom a mesék hintaján,
mert kivénhedt régen táltos-paripám,

mely elrepített veled az álmok országába,
oda, ahol mosolyból állt lányod palotája,
ahol beszélő virágok nyíltak minden léptemen,
s ahol te voltál anyám az élet-ékszerem.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
Talán nem volt hiába
  2018-10-22 15:25:03, hétfő
 
 




Talán nem volt hiába


Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
s ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.



Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.

Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.

Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.

Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az-az elmúlással is méltán megbékél.

Kun Magdolna




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
Kun Magdolna: Egyszer megérted Fiam!
  2018-10-07 18:38:29, vasárnap
 
 




Kun Magdolna: Egyszer megérted Fiam!


Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én.
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona..
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
Kun Magdolna: Magányos estéken...
  2018-10-07 12:18:02, vasárnap
 
 




Kun Magdolna:
Magányos estéken...


Magányos estéken, mikor senki sincs velem,
nézem a fotód mama, és rád emlékezem.
Ujjammal megsimítom áldott arcodat,
s azt kérdem magamtól, vajon most hol vagy.

Ott ahol szép lelked otthonra talált,
van-e olyan drága mama, aki úgy ölelhet át,
ahogyan én öleltelek, ahogyan én szerettelek,
mikor még kezembe tarthattam fáradt kezedet.

Magányos estéken könnyem hullatom,
mert napról-napra nagyobb azon bánatom,
hogy a kettőnk közti távolságot le nem győzhetem,
bárhogy fáj is mama, hogy nem lehetsz velem.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
Kun Magdolna - Társ nélkül
  2018-09-26 20:59:04, szerda
 
 




Kun Magdolna -
Társ nélkül


Mikor az ember magára marad,
könnyezve telik el minden pillanat,
mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,
ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva.

Mikor magányosság marcangolja szívünk,
úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk,
hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban,
falevélként szunnyad a rozsdás avarhantban.

Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk.
Elveszettként rójuk megszokott utunk,
mert mind, akik vezettek, s kik vigyáztak reánk,
fentről nézik már a csillaghullását.

Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást,
mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát
az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág,
mely magába foglal egy csöndes, halk imát.




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - KUN MAGDOLNA  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 17 db bejegyzés
e hónap: 611 db bejegyzés
e év: 14644 db bejegyzés
Összes: 18339 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1861
  • e Hét: 21181
  • e Hónap: 53253
  • e Év: 536198
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.