Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Túrmezei Erzsébet :Ma
  2018-10-26 15:54:20, péntek
 
 





Túrmezei Erzsébet :Ma



Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma.

Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.

Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.

Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.

A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
Túrmezei Erzsébet: Tovatűnő nap
  2018-10-25 18:55:01, csütörtök
 
 




Túrmezei Erzsébet:
Tovatűnő nap


Eino Leino után finnből

"Ó, tovatűnő nap, miért a sietség?
Nyomodban maradni hiába szeretnék.
Annyi terv, munka és feladat vár még.
Rémít az esteli árnyék."

"Csak játssz, ha nem érsz el, boldogtalan gyermek!
A táltosaimmal versenyt ki se nyer meg.
De ha az az álmod, hogy utolérj engem,
Akkor sebesen, sebesebben!

"Ó, tovatűnő nap, már nincs erő bennem.
A táltosaiddal vágtatna a lelkem,
de az út köve, röge, göröngye gátol,
a testem elalél a futástól."

"Te oktalan ember, hiába, hiába!
A lelked emészti és gyilkolja vágya.
Futásod miért nem korábban kezdted?
Késő, nem bírja a tested."

"Ó, tovatűnő nap, már hajnalhasadással,
már gyermeki tűzzel és ifjúi lázzal
futottam, s most porba és hamuba térjek?
Van-e még számomra fényed?"

"Ó, szegény ember te, figyelj hát, mi vár még.
Nem álomra adatott égi ajándék.
Harcolj, viaskodj a piros alkonyatban!
Ragyogó lábnyomom neked hagytam."

"Ó, tovatűnő nap, most követelek, kérek!
Egy énekem van még, egy utolsó ének.
Hadd virrasztok addig, míg végig nem zengem,
bár éjszaka fog körül engem!"

Tovatűnt a nap, tovatűnt. És a parton
még lábanyomától aranylik az alkony.
De zengve zenél közeledtével az éjnek
az ember harcáról az ének.




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
Túrmezei Erzsébet: És áldlak, hogy a bimbó elfagyott
  2018-10-25 18:04:44, csütörtök
 
 





Túrmezei Erzsébet:
És áldlak, hogy a bimbó elfagyott



Láttam a bimbót, s hittem a virágban.
Láttam a szikrát, s hittem a lángban.

Hasadt a bimbó, kinyílt a virág.
Éledt a szikra, felcsapott a láng.

És velük nyílt és lángolt a hitem.
Ó, a hegyet tengerbe merítem!

Nincsenek korlátok és messzeségek!
Égnek a lángok! Hiszek! Én is égek!

De most a bimbó ... korán elfagyott.
Kihunyt a szikra ... sötétben hagyott.

És a hitem is ... elfagyott vele
És kialudt és elhagyott vele?

Vagy bimbó nélkül higgyek a virágban?
És szikra nélkül is higgyek a lángban?

Járni tanuljak zúgó tengeren? ...
Nem látok mást ... csak Téged, Mesterem ...

Csak Téged, az egyetlent, a nagyot!
... És áldlak, hogy a bimbó elfagyott!



 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem
  2018-10-24 19:14:58, szerda
 
 





Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem



Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
Túrmezei Erzsébet: MARADJ A HELYEDEN
  2018-10-24 19:12:49, szerda
 
 




Túrmezei Erzsébet:
MARADJ A HELYEDEN


"Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a ,,miért",
és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.

A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!

Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!

Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!"




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
Csak másnapig búcsúztunk...
  2018-10-07 16:57:05, vasárnap
 
 




CSAK MÁSNAPIG BÚCSÚZTUNK...


Csak másnapig búcsúztunk,
és a kórházból hazavártalak.
Mi is volt az utolsó mozdulat?
Mik voltak az utolsó szavak?
Siettem a fájdalmas hírre,
de már hiába keltegettelek.
Pedig annyi mindent elmondtam volna,
ha még beszélhetek veled!
Lett volna miért bocsánatot kérni,
amit te megbocsátottál, tudom.
Jó lett volna sok mindent megköszönni...
azt, hogy testvérem voltál az úton...
minden szereteted, gondoskodásod,
amit már visszaadni nem lehet...
mert nem feleltél az ébresztő szóra,
és nem nyitottad ki a szemedet.
Szavammal, könnyemmel, szeretetemmel
ezen a földön már nem érlek el.
A fájdalmak örökre végetértek...
és a viszontlátásra várni kell.
Pedig este csak másnapig búcsúztunk...
s hazaszólított égi Mestered.
Őnéki adok éretted is hálát...
S benne ma is együtt vagyok veled.ÁMEN


/Túrmezei Erzsébet/
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
Túrmezei Erzsébet: Otthonom...
  2018-09-11 20:14:02, kedd
 
 




Túrmezei Erzsébet: Otthonom...


Otthonom a templom.
Ajtaján belépve mindig hazaérek,
Ismerősen csendül fülembe az ének,
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.

Megterített asztal, -
éhező mellőle sose kel fel éhen,
megelégedhetik mennyei kenyéren:
élet kenyerével, élet italával,
igében, szentségben: Krisztussal magával.

Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
hogy régi emberből új emberré tegyen!
Hogy amíg templomát látogatom híven,
templommá formálja egész bűnös szívem!

Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
drága tükörképe, szent hívogatása!
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
Túrmezei Erzsébet - A legnagyobb ...
  2018-08-30 22:50:59, csütörtök
 
 




Túrmezei Erzsébet -
A legnagyobb ...


A legnagyobb művészet tudod e mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Tenni akarnál, s tétlen maradni.
Igazad van mégis hallgatni.

Soha nem lenni reményvesztett
csendben hordozni a keresztet.
Irigység nélkül nézni másra,
Ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítettél régen, bevallani alázattal,
szépen, hogy arra most már nincs erőd,
Nem vagy olyan mint azelőtt ...


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
Gyermek a rendelőben
  2018-08-25 14:46:10, szombat
 
 




Gyermek a rendelőben


A kisleány ott áll a rendelőben.
A furcsa gépek mintha mind őt lesnék.
S a doktorbácsi már be is ültetné
abba a félelmes, nagy székbe: ,,Tessék!''

Nem, még nem ül le. Kijelenti bátran,
hogy előbb kettőt kérdezni szeretne.
,,Halljuk!'' - mosolyog rá a doktorbácsi,
hiszen ő mindig kész a feleletre.

,,Értesz-e a fogakhoz?'' - tudakolja
kis Piroska ötéves bölcsességgel.
,,Ó, hányat találsz, akit én kezeltem,
kis barátaid közt, ha széjjelnézel!''

,,Ott a Sárika, Jancsi. Kit mondjak még?
A patikus bácsiék Klárikája.
Kérdezd meg őket! Vígan szaladgálnak!
Mi lenne, ha foguk most is fájna?''

Ez a válasz megnyugtatóan hangzik,
valóigaz. De hátra még a másik.
,,Szeretsz-e engem?'' - kérdezi Piroska
a kedvesen mosolygó doktorbácsit

,,Szeretlek-e? Hát hogyne szeretnélek!''
Mivel semmi hiba a feleletben,
a kis paciens beül a nagy székbe
most már nyugodtan, kék szeme se rebben.

Ha a doktorbácsi ért a fogakhoz,
s szereti őt, akkor mi gondja lenne?
Jöhet most már a fúróval, fogóval.
Piroska békén tűri. Bízik benne.
*
Ó, így szeretnék békén bízni én is!
Félelmetes nagy rendelő az élet,
de jól ismerem, aki kezel benne,
s az Ő feleletétől én se félek.

Ha megkérdezem, ért-e a dolgához,
s ha megkérdezem, hogy szeret-e engem,
rámutat értem átszegzett kezére,
és szabad bízó kisgyermekké lennem.

Lehet fogó, fúró, akármi szerszám,
ha ott látom abban a drága kézben,
amelyik mindig tudja, mit cselekszik,
s fenn a kereszten vért hullatott értem.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
Túrmezei Erzsébet - Kéz a kézben
  2018-08-25 13:57:33, szombat
 
 




Túrmezei Erzsébet - Kéz a kézben


"Egy-egy kéz, drága kéz
mindegyre elereszt..." - Áprily

Verőfényes vasárnap délelőtt.
Virágok nyíltak és gyümölcsök értek.
Még fogtam a drága, dolgos kezet,
de gyengülő, gyérülő érverések
könyörtelenül tudatták velem:
üt az óra, s el kell eresztenem.

Megsimogattam. Átölelt a múlt.
Akik búcsúznak, mindig visszanéznek.
Megköszöntem a kezembe simult,
erőtlen, ráncos anyai kéznek,
hogy simogatott és ápolgatott,
a fáradtságos, dolgos tegnapot.

Hogy imára kulcsolta kezemet,
hogy imádságra kulcsolódott értem.
Az idő irgalmatlan sietett.
A másodperceket remegve mértem.
Aztán - kezét Más fogta meg helyettem.
S én eleresztettem...eleresztettem.

*

Verőfényes vasárnap délelőtt.
Sárgult falevelek szálltak a szélben.
S megint fogtam egy búcsúzó kezet,
s megint búcsúzó szempárba néztem.
Virágokat bontottak még a kertek,
de a vándormadarak útrakeltek.

Ó, simogató, serény kicsi kéz!
Milyen fürge volt és fáradhatatlan!
Fogtam...könnyű volt és mégis nehéz.
És én akkor mindenért hálát adtam.
Aztán - kezét Más fogta meg helyettem...
s én eleresztettem...eleresztettem.

*

Hát hűtlenül elhagy kéz kéz után?
Segítettek, áldottak, simogattak.
Utánuk nyúlnék félszegen, sután...
Hát kéz a kézben soha nem maradhat?!
Csend, csend! Hiszen egy megmarad nekem!
Azt soha nem kell eleresztenem.

Arra békén rábízhatom magam,
és az a kéz letörli minden könnyem.
Szegény a szívem, koldus a szavam,
kevés az életem, hogy megköszönjem
azt a kereszten értem vérezett,
örökirgalmú, hatalmas kezet.


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - TÚRMEZEI ERZSÉBET  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 17 db bejegyzés
e hónap: 611 db bejegyzés
e év: 14644 db bejegyzés
Összes: 18339 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1780
  • e Hét: 21100
  • e Hónap: 53172
  • e Év: 536117
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.