Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Balla Zsófia: Amikor
  2013-07-18 10:52:28, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Az ébredés
  2013-07-16 17:19:59, kedd
 
  Balla Zsófia:

Az ébredés


Miféle álom lépeget?
miféle kép vezet?
Miféle kéz mért tépi meg
a rozsda képeket?

Minek a szélét kezdi ki?
miféle szín eszi?
A kép, amely fejvesztve száll,
helyét minek veszi?

Milyen öröm kapar, kapor
szagú vágy hol kotor?
Mitől ürül az álom, és
melyik parthoz sodor?

Begyúr időm, gyűrt perselyem.
Vakságom élesebb.
Írás és meghalás között
mi átvisz, azt lesem?

Azt ünnepeljük, ami lesz.
Bár végünk ott neszez
a születésünk erdejében.
Már fölfelé evez.

Amíg alszom, élek-e még?
Félkészen, senkiség.
Csurgok a sors üstjébe én,
nem tart meg öl, se fék.

Az úr, mint tüzes értelem,
mit csurom űr terem,
az ébredés tömör falát
áttöri majd velem.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Ott él, ahol
  2012-10-29 14:49:23, hétfő
 
  Balla Zsófia:

Ott él, ahol


Megtanulsz beszélni befelé,
tele fon, tele van, valaki válaszol
azok közül, akik hiányzanak.
A lámpa süt rád, minta-Nap.
Hang kéne most, lassan kérdező,
történet, csorgó esőről szavak,
hogy ülsz a pléh zajcölöpök között,
az ég leve rongy gerezdbe szakad.
Mint egy puli, vízszőrön nézel át.
A hang a tért rácsosra zárja,
befogja pofa szobád,

de nem vagy közepe semminek, ne véld,
mért önkörödből nem mozdulhatsz el.
A szemlélet kölcsönveszi a hely, helyzet nevét.
Roppantó csönd játszik dióval és pereccel.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: A menekült
  2012-10-25 17:19:54, csütörtök
 
  Balla Zsófia:

A menekült


Aki a földről fölkel itt,
hogy a robogás elhaladt,
fölötte csak az ég szakadt -
egyenesíti lábait,

ki szerencsétlen, megmaradt
és a halál se fogja már.
Anyára vár, de január-
vég, üres garat

megőrli: hír és áporult,
fecsegő víták, díszvadak.
Mikor hazaér, csak habog,
beszélne, hogy hová szorult,

de nem bír, hallgat, házfalat
meszel, néz, akad-e dolog.
Ha szól, rá zajos dob dobog:
egy mozdony dohogva tolat.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: A rózsa
  2012-09-19 14:01:50, szerda
 
  Balla Zsófia:

A rózsa

I.

Mint kagyló nyílik szét a sok szirom,
a sűrű tő mutatja meg magát:
külön-külön sötét háromszögek
sorjáznak mind szűkülőbb körökben -
vagy fordítva: tágul a kör, kihorgad?
Az örvénylő sziromalakzatok
körbefogják gyöngéden azt, amit
a feslő rózsa rejteget, a telt,
szoros középet.

Ez az, ami nem nyílik sosem,
a többiek miatt, kik összenyomják
akaratlan.
Nem tudjuk meg soha,
hogy mit mutatna még beljebb, hogy ez
a bimbónyi zártság mért fontos neki:
szirmok tiporják, míg körülveszik.

A rózsa mélyén egy másik rózsa áll.

II.

E rózsa itt van még az asztalon,
de félő, hogy lekókkad, hogy kidől
holnap vagy ma, elhervad, hiszen
nyitott egészen s széjjel úgy mered,
akár a fönnakadt szem.
Áll s külön-külön
terpeszti szirmát, szárát, levelét,
és most, hogy elnyílt, hogy közel a vég:
szemem tarolja, szípja nagy mohón:
hogy lássam akkor is, ha már kihúnyt;
pillantásom a fondor hajlatot
elválasztja, beméri, rátapad,
s tapogatja a zárt közt, belsejét,
a szirmok állagát, a lepkepúderes
csöndüreg szinét, hevét,
a föltartott fejet.

De jaj!

Arcom hiába süttetem vele,
hogyha ellobban! Mert csak Ő, csak Ő
tölt el gyönyörrel! És sem kép, se más,
sem híre, nem! Hiába mondom el
a mézszín rózsát, ahogy itt dereng
magában, mint a lámpa, s hogy suhog
a vaníliaízű, sűrü szél -

Ameddig itt van - most! - látványát idd tövig.

Mit ér, hogy örökkévaló, ha már nem él?
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Bevezetés. ...
  2012-01-01 19:01:27, vasárnap
 
  Balla Zsófia:

Bevezetés. Az új év hajnala


A Hold nagy hassal szülni jár
az üveg decemberi éjben.
Új test vár sorsunk erdejében.
Semmit sem érek nélküled, anyám.

Az időnk fordul, érzed-e?
Kizökken, vagy helyére zár?
Ólomba önt, amit belátok,
múltba forraszt, mi vérzik, kerget,
velem is tűnik el talán.

Szomjúság formál, szakadatlan.
Hiány tölt be, a létem tátog.
Kiszikkadnak korall világok,
gyilkos könnyűség nyúl alám.
Eltűnök - húzz a földre, terhem!

Az éjszakát a csönd roppantja el.
Torlódik láng, folyóüveg,
a képpel mérgezett világok
felhorzsolt medre megreped:
beszélni kell.
Arról, amiről nem lehet.
Ami álomban fékez, fölébredni gátol.

Ó s új év egymást most! érintse meg,
kettészelt éj vágásfelületét.

Beszélni kell, ha nem lehet.
A csöndet elhallgatni nem merem.
Rám nézel egy kő kristályos hasából.
Ketten

Mellé ültem, fogtam kezét,
Csodáltam két mosolygós szemét.
Benne láttam azt, amit kerestem,
Nyugodt és boldog életem.
Mosolyra húzódott szája,
Kedves és szerető volt az arca.
Forró volt keze érintése,
A csókja magával vitt fel a fellegekbe!
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Kései lista
  2011-12-27 17:03:23, kedd
 
  Balla Zsófia:

Kései lista


Kedves Angyal vagy Mikulás, ne haragudj,
hogy ostromollak: évkezdetre már
minden veszett ég és jég és hadügy
megint zsák száját megoldó kezedre vár.

Hozz vigaszt szivembe, de előbb hozz szivet.
Túlfizetve csöpögjön minden számla.
Súgj és ültess cigány szókat a számba.
Szabad kegyelmet adj, és nem kinőtt időt,
melyben Mozart csupán szünet.
Angyalom, Mikulás, kérlek hozzál nekem
hébe-hóba nem-remélt utazást, csalóka lázt,
apát, anyát, s ha árnyuk arculütöget,
'55-ből pirosgipsz cukorsüveget.

Húzd ki a tüskét.
Fogd le az orvvadászt.
Olyat nem kérek, ami nincs.

De álom: van. Hozz belőle, ha tudsz.
Szerelmem ne fogyjon, mint lépcsőn fel, a szusz.
S szilveszterig rendezd a könyvtárt, fáin könyveket:
le-föl szállni a létrán, mondd, mi az neked?

Add vissza régi barátaimat.
Ha megváltoztak, tedd, hogy ne szenvedjek ettől.
Égen úsztass. S ha szánkód megreked,
válassz két szárnyat az én készletemből.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Az égi szerkezet
  2011-12-15 14:53:33, csütörtök
 
  Balla Zsófia:

Az égi szerkezet


A lépcső tetején, ahol kihullsz
a Petőfi gyöngyboltjai elé,
egy vaksi fiú áll. Tömpe kezébe könyv,
szemüvegét mereszti, énekel vadul
s hamisan zsoltárt, felmond bibliát,
istent kéreget. Visszatömködi belénk
a megvetést s az álarcos közönyt
megtorpanásra kényszeríti.

Az ő istene igazságosabb? Jobb
hozzá, ki őt a szélbe hirdeti? Milyen
erő tódult az üres eszméből elő.
Milyen elragadó, ami megfoghatatlan.
Ki mondja, hogy ami halott, nem létezik?
S hogy ami nincs, az nem is ölhet?
Milyen elsöprő, milyen megveszekedett
a mozdonylöketű nyers áhitat.
Isten ólomüveg, korlát és dadogó dal,
tolószéket emelő szerkezet,
félreugrás a villamos elől.
Testetlen ige ez a dallam,
ez fűti vaktában énekesét -
kifordult kesztyűt az ég huzatában.
Szív elé húzott ködfalak mögött
idétlen vár a megidézett.
Lobog a zsoltár fél kegyelme.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófi: Nem akarok semmit
  2011-10-30 11:22:16, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: A fény árnyéka
  2011-06-30 19:44:38, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2014.09 2014. Október 2014.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 194 db bejegyzés
e év: 2264 db bejegyzés
Összes: 19796 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5003
  • e Hét: 32635
  • e Hónap: 146989
  • e Év: 1889031
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.