Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
Balla Zsófia: A szép fegyverkovácsné levele
  2016-11-22 08:35:36, kedd
 
  Balla Zsófia:

A szép fegyverkovácsné levele


Nem azt siratom, ami nincs már nekem -
kuncogva gondolok arra, mi odavan:
mennyi gömbölyűséget sikált a kezem,
s olyan bőrt, ami sima, ránctalan.
(Most bőröm fodroz, mint tó felszíne,
és ha mozdulok, saját tánca van).
Eszembe jut, hogy milyen szomjasan
faltuk egymás illatát, erdőben, gyepen,
hogy az eszmévé finomult vágy testté,
egy tenger partján kettőnké legyen;
az érintés gyöngéddé gyúlt s hevessé,
s így örökkévaló, amit egy perc kínált:
a szerelemben emeltük m­gasra -
legyen istenné, mi földként determinált.

A villogó tekintetekre gondolok
(nem arra, hogy csúsznak most félre rólam),
és táncban helyük kereső kezek­re,
s más tagokra, mindjük hogy idomul.
Az a tánc enyém. S a zene is, bár rezegve.
Remélhetem, hogy erényem javul?
A múlt minden árnyának tartozom
egy-egy figyelemmel. Nem várhatok sokat.
Nehezen nő fel az ember. Amíg ifjú,
minden jelent elosztogat.
Azt hiszi, jövője messzi, akár a távolok.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Akkor és most
  2016-09-29 03:13:29, csütörtök
 
  Balla Zsófia:

Akkor és most

Minden idő, melyet elvesztegettem,
másnak érik, remízben vár sorára.
Minden idő, mit józanon megértem,
váratlan örökség - mégis van ára.

Bőrömben, mint kölcsönkapott cipőben
ődöngök - egy vásárban elvesztett gyerek.
A nyelvhez vagyok kikötve, mint csirke
spárgán a csaphoz, - néztem, hogy remeg!

Nem a hullámzó hús bánt most, a fodrok,
nem a rángó emlékezet aritmiája,
nem a röppenni kész mosoly, nem. Forgok

a megbocsátás útvesztőiben.
Ki csipog, bőg anyja után hiába?
Isten a dadám, éppen megveszteget.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Időm, a képtelen
  2016-08-18 14:37:09, csütörtök
 
  Balla Zsófia:

Időm, a képtelen

Váli Dezső képe alá

Az ablak négyszöge világtalan.
Homályos, mégsem fénytelen: dereng
benne a napszak, ismeretlen.
Egy ottfelejtett szék semmit keres,
a szék eszméje megtaszítva áll
egy ablakhoz és két falhoz közel,
s hol összeérnek: sötét varratuk
a szöglet-öl, melyből kidől, elő-
türemlik száraz szálka-árny,
amely nem indul semmiből, akár
egy állomás vaslelkü csöndje, két
megérkezés satujában.

De itt
idő időzik, csorog a két falon;
az öröklétnek zsírjában tocsog
a szék. A szórt fény lögyböl langyosan,
s az ablak vásznán lopva szűri át,
csöpögteti a térbe tárgyait.

Dereng-vacog és néha megremeg
a téranyag: simítja-lengeti
egy láthatatlan szél. Egy szárnycsapás.
S betölti ablak, szék és fal közét
a zöld olaj, az áttetsző sötét.




Műterem munka előtt
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófi: Baráti beszéd
  2016-04-05 08:37:14, kedd
 
  Balla Zsófi:

Baráti beszéd

I

Egy vagy mindazzal, amit elvetélnél.
Egy vagy mindazzal, amit majd kiállsz.
Szöknék, el, mint aki anyját megölte.
Mert hagytalak meghalni Téged is.
Magánügy, mely csak rátok tartozik?
Heves közönyben
alázatosan szenvedek, mint egy muzsik.
Egy vagyunk azzal, amit elvetélnénk.
Egy vagyunk azzal, amit majd kiállunk.
Bárhogy forgatnám, - nemtelen, üres
jövő emészt: mocskos kórházi ágy,
fáradt, fásult és részvétlen személyzet.
Rettegés, hogy nincs tiszta lap,
nincs újraróható, - nekünk
nem hasad más, közös idő.
Megtudtad: égvájó barátaink raja
átenged a földnek, kiad a pusztulásnak.
Harc nélkül híg, hamis a hűség.
Serény hospice-csapat az angyalok kara.
Tudom, más voltál, mint akit szerettünk.
De csak az idegennek,
és csak a nemlét röntgensugarában.
Bent sötét, fehér istenrajzolat vagy.
Ki hallgatott rád, ki hajlott szívére?
Ahányszor fényképedre nézek:
becézett részletekben
odavetlek egy gázkazán világnak.
Mindenki idegent szeret.
Egy másikat. Nem azt, akit.
Csak tapogat a vakszerelem fénye,
világtalanul alakít.
Eltartottál magadtól,
akár a fellobbant gyufát

II

Merre hulltál bölcs-savanyú mosollyal,
hol van értő és panaszosra vásott
arcod? Itt a lágy beaujolais-i tájban
kérdem a fénytől -
úgy libeg, akár a hajad, mikor még
épen éltél, vagy legalábbis éltél.
Tépd ki sérelmek fene tüsketűit!
Istened immár,
Isten a tanúd. Ne remegj, nem írok
nekrológot, gyász-sorokat s azért is
légy nyugodt: a rák tovatűnik, és nincs
versre ma szükség.
Hogyha mégis kell, ne szorongj, terólad
folyton írok, mást se teszek. Temetlek.
Én a bánatom, kutyakoncom, óvom.
Féltem a múltam,

III

Megvontad magad, meg, mindenkitől.
Ki véd engem e megvonás elől?
Egy vagyok azzal, amit elvetélnék.
Egy vagyok azzal, akit nem találok.
Nem tudtam, hogy halálod
életfogytiglani.

Balassa Péter emlékére
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Csupasz fák
  2016-01-18 08:04:06, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Amikor
  2013-07-18 10:52:28, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Az ébredés
  2013-07-16 17:19:59, kedd
 
  Balla Zsófia:

Az ébredés


Miféle álom lépeget?
miféle kép vezet?
Miféle kéz mért tépi meg
a rozsda képeket?

Minek a szélét kezdi ki?
miféle szín eszi?
A kép, amely fejvesztve száll,
helyét minek veszi?

Milyen öröm kapar, kapor
szagú vágy hol kotor?
Mitől ürül az álom, és
melyik parthoz sodor?

Begyúr időm, gyűrt perselyem.
Vakságom élesebb.
Írás és meghalás között
mi átvisz, azt lesem?

Azt ünnepeljük, ami lesz.
Bár végünk ott neszez
a születésünk erdejében.
Már fölfelé evez.

Amíg alszom, élek-e még?
Félkészen, senkiség.
Csurgok a sors üstjébe én,
nem tart meg öl, se fék.

Az úr, mint tüzes értelem,
mit csurom űr terem,
az ébredés tömör falát
áttöri majd velem.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: Ott él, ahol
  2012-10-29 14:49:23, hétfő
 
  Balla Zsófia:

Ott él, ahol


Megtanulsz beszélni befelé,
tele fon, tele van, valaki válaszol
azok közül, akik hiányzanak.
A lámpa süt rád, minta-Nap.
Hang kéne most, lassan kérdező,
történet, csorgó esőről szavak,
hogy ülsz a pléh zajcölöpök között,
az ég leve rongy gerezdbe szakad.
Mint egy puli, vízszőrön nézel át.
A hang a tért rácsosra zárja,
befogja pofa szobád,

de nem vagy közepe semminek, ne véld,
mért önkörödből nem mozdulhatsz el.
A szemlélet kölcsönveszi a hely, helyzet nevét.
Roppantó csönd játszik dióval és pereccel.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: A menekült
  2012-10-25 17:19:54, csütörtök
 
  Balla Zsófia:

A menekült


Aki a földről fölkel itt,
hogy a robogás elhaladt,
fölötte csak az ég szakadt -
egyenesíti lábait,

ki szerencsétlen, megmaradt
és a halál se fogja már.
Anyára vár, de január-
vég, üres garat

megőrli: hír és áporult,
fecsegő víták, díszvadak.
Mikor hazaér, csak habog,
beszélne, hogy hová szorult,

de nem bír, hallgat, házfalat
meszel, néz, akad-e dolog.
Ha szól, rá zajos dob dobog:
egy mozdony dohogva tolat.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Balla Zsófia: A rózsa
  2012-09-19 14:01:50, szerda
 
  Balla Zsófia:

A rózsa

I.

Mint kagyló nyílik szét a sok szirom,
a sűrű tő mutatja meg magát:
külön-külön sötét háromszögek
sorjáznak mind szűkülőbb körökben -
vagy fordítva: tágul a kör, kihorgad?
Az örvénylő sziromalakzatok
körbefogják gyöngéden azt, amit
a feslő rózsa rejteget, a telt,
szoros középet.

Ez az, ami nem nyílik sosem,
a többiek miatt, kik összenyomják
akaratlan.
Nem tudjuk meg soha,
hogy mit mutatna még beljebb, hogy ez
a bimbónyi zártság mért fontos neki:
szirmok tiporják, míg körülveszik.

A rózsa mélyén egy másik rózsa áll.

II.

E rózsa itt van még az asztalon,
de félő, hogy lekókkad, hogy kidől
holnap vagy ma, elhervad, hiszen
nyitott egészen s széjjel úgy mered,
akár a fönnakadt szem.
Áll s külön-külön
terpeszti szirmát, szárát, levelét,
és most, hogy elnyílt, hogy közel a vég:
szemem tarolja, szípja nagy mohón:
hogy lássam akkor is, ha már kihúnyt;
pillantásom a fondor hajlatot
elválasztja, beméri, rátapad,
s tapogatja a zárt közt, belsejét,
a szirmok állagát, a lepkepúderes
csöndüreg szinét, hevét,
a föltartott fejet.

De jaj!

Arcom hiába süttetem vele,
hogyha ellobban! Mert csak Ő, csak Ő
tölt el gyönyörrel! És sem kép, se más,
sem híre, nem! Hiába mondom el
a mézszín rózsát, ahogy itt dereng
magában, mint a lámpa, s hogy suhog
a vaníliaízű, sűrü szél -

Ameddig itt van - most! - látványát idd tövig.

Mit ér, hogy örökkévaló, ha már nem él?
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2016.11 2016. December 2017.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 83 db bejegyzés
e év: 3268 db bejegyzés
Összes: 26226 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 677
  • e Hét: 28323
  • e Hónap: 49581
  • e Év: 2757370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.