Regisztráció  Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Dsida Jenő:Száll a hinta
  2018-07-18 08:20:46, szerda
 
 




Dsida Jenő:Száll a hinta


Kicsi lélek, drága lélek,

lelkem ritka társa,

itt ül mellettem hallgatag,

mint mesebeli halk alak

és kész a ríkatásra.



Messze Ő, csak lelke itt,

így csöndes alkony-órán:

Simító, könnyes égi kincs,

hogy ne fájjon, ha senki sincs,

aki lehajol rám.



Míg nézzük egymást csöndesen

s az óra ütni hangol,

reánk talál vigasztalón

és átvibrál az asztalon

egy kis sugár a napból.



Aranyfonál, kis deszkaszál,

fényes égi hinta:

illeg-billeg fel s alá,

mintha gondunk hajtaná

és hintázgatni hívna.



Kicsi lélek, drága lélek, -

akkor összenézünk -

elhintázunk estelig,

örömmel minden megtelik

és kacagás a mézük.



Sikongatunk szellem-szóval,

kéz kezet keresve!

Száll a hinta, röpve száll! -

- mig eltörik a deszkaszál

és rám borul az este.



Szatmár, 1926. április
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
Dsida Jenő - Hálaadás
  2018-07-15 17:59:59, vasárnap
 
 




Dsida Jenő - Hálaadás


Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.


Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.


Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!


Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!


Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
Gyertyaláng
  2018-07-14 16:15:56, szombat
 
 




Gyertyaláng



Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló törpe bajnok.
Te sóhajtozol, Istenem,
S én jobbra hajlok, balra hajlok.
Csak gyöngén tartasz a kezedben,
mert lanyha szolgád vagyok, vásott,
s ezért zizeg az esti szél:
A Te szomorú sóhajtásod.

Lehetőségek klastromában
annyi elrejtett fáklya-szent él!
Uram, hát mi az érdemem,
hogy megláttál és kiszemeltél?
Viaszk vagyok és rongy szövétnek,
mit se tanultam, mit se láttam
s Te tudod, hogy egy gyertyaláng
nagyon kevés az éjszakában.

Erdei sok-sok sétaútban
szemed már nagyobb éjt is vert át
és mégis viszel engemet:
lengő, libegő pisla gyertyát.
Neked köszönhetem, hogy néznek,
s hogy engemet is néha látnak,
s hogy csudálkozva bámulom
sötét ívét az égerfáknak.

Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló gyönge bajnok. -
Neheztelsz-e rám, én Uram,
hogy jobbra hajlok, balra hajlok?
Úgy szeretnék kedvedre égni
reszkető, boldog éji útban! -
Ha gyöngeségem fáj Neked,
sóhajts nagyot, - s én kialudtam.
/Dsida Jenő/
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
Dsida Jenő: Kicsi rózsa
  2018-07-14 16:13:15, szombat
 
 




Dsida Jenő: Kicsi rózsa


Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én mellédsimulok hangtalanul.

Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.

Ha síró, szellemjáró éjfelen
végigszáguld a szél zúgva, seperve,
eldughatod az arcod kebelemre.

Ha babonázva arcodba mered
a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,
elfödöm gyöngéden a szemedet.

Ha fáj, ha üldöz valami titok,
belefújok egy kicsi ezüst sípba:
gondot-űzni tündéreket hívok.

Alkonyatkor a napba bámulunk,
imádkozva, míg eljön a sötét
és álmodjuk az egymás közelét.

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,
egy frissharmatú, boldog éjszakán,
ketten, szótlanul felnövünk az égig.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
Most elmondom...
  2018-07-14 16:10:07, szombat
 
 




Most elmondom...


Most elmondom, kicsim, az úgy volt:
mikor a halk sík bársonyán
kihúnyt a nap és már sovány Dsida Jenő
arccal fölkelt a szép, hazug hold,
nagyon vágytam hozzád beszélni -
Ó, nem bohón és nem bolondul,
de mélyen, mint harang ha kondul
s ahogy csak férfi tud beszélni.

Kezembe fogtam kezedet
s felpillantottam, - fel a fára,
melynek tar ágán furcsa, árva
levél-sziluett reszketett,
úgy imbolygott fonnyadt -ezüsten,
mint lágy könnycsepp, mely csüng a vékony
pilla szélén, vagy illanékony
pernye, ha percig áll a füstben.

Mint bús leány, kit lassú méreg
naponta mart s félig megölt,
de menyasszonyi fátylat ölt,
bár tudja, több napot nem ér meg
és révedezve haboz és vár,
tétovázik a hajdani
mérget ma is felhajtani:
maradna is még, hullna is már.

Társai, sárga, hullt szerelmek,
halomban hevernek alul
s éreztem, jaj, ez is lehull,
ha szavaim most rálehelnek,
nem bírja ki e halk, finom lény,
ha holdsugárnál tömörebben
csak egy hang is feléje rebben...
És én hallgattam, mint a holdfény.
/Dsida Jenő/




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
Dsida Jenő / A kovakő
  2018-06-15 20:51:18, péntek
 
 




Dsida Jenő / A kovakő

Acél, kovakő az én furcsa lelkem,
melyeket folyvást összecsapkodok,
s a szűzi szikrák szertecsiholódnak
és néha-néha lángja is lobog.
Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok,
semmi egyebet nem kell tennetek!
Ti örömötökre csiholom a lángot
fény-boldogság és béke veletek!
E fényüzenet én egyetlen kincsem,
de szívem csupa áldva-szerető,
s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,
míg elkopik, vagy szétreped a kő.


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
Dsida Jenő - Öregek leszünk
  2018-06-12 21:05:32, kedd
 
 




Dsida Jenő - Öregek leszünk


Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.

Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát -
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.

Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan messze lesz.

S a messze olyan közel szárnyal.
Megölellek hallgatagon...
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon.

1931
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
Dsida Jenő - Nyáresti áhitat
  2018-06-12 20:53:38, kedd
 
 




Dsida Jenő - Nyáresti áhitat


Lépkedj vigyázva, kedves!
Míg mély varázsa tart
e percnek, ülj le mellém.
A csöndet ne zavard.

Az Úr mennydörög olykor,
máskor a suhogó
tölgyek holdfénybe rezgő
szavával suttogó,

máskor csókokba csattan
termő parancsa, majd
költők szájával szólal,
mikor a rím kihajt.

Most, hogy ily enyhületben,
mivel sem küzködőn
ülök a tiszta csendben,
a tiszta küszöbön:

egy kis tücsköt választott
s e cirpelésen át
beszél. Figyelj, figyelj csak!
Én értem a szavát.

1934




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
Dsida Jenő - Mosolygó, fáradt kívánság
  2018-04-08 18:52:15, vasárnap
 
 




Dsida Jenő - Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
Az én kérésem
  2010-05-09 22:04:07, vasárnap
 
 




Dsida Jenő:Az én kérésem


Az ábrándok, mik itt élnek szívemben
Immár tudom, hogy nem maradnak itt
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben
Az élet erre lassan megtanít

Mert mi az élet? Percek rohanása
Fagyos viharként száguld mindenik
Mögöttük sír a kertek pusztulása
S a rózsabokrot földig letörik

Illatos szirmok, zöldellő levélkék
A vihar szárnyán mindez elrepül
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég
Ott áll a kert siváran, egyedül

Én sem számítok semmi kegyelemre
Én felettem is végigzúg a szél
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
Jobban megvédve nincs a többinél

Én készen állok minden fájdalomra
Nem hall ajkamról senki sem panaszt
De most szívemnek még egy vágya volna
S ha jó az Isten, meghallgatja azt

Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át
Ne várjon rájok elfásulva lelkem
Ne törjenek le minden rózsafát

Tépjék szirmait egyenként le, lassan
Mind külön fájjon, sajogjon nekem
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen





 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - DSIDA JENŐ  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 22 db bejegyzés
e hónap: 1331 db bejegyzés
e év: 9022 db bejegyzés
Összes: 12720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 697
  • e Hét: 697
  • e Hónap: 36362
  • e Év: 242523
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.