Regisztráció  Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
,,Sose búcsuzz el minden új nap egy új remény.Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért." Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Téged csodállak
  2018-07-16 17:07:06, hétfő
 
 




Fésűs Éva:

Téged csodállak


Téged csodállak a csend ritmusában,
mely mint fehér-kék bölcső lengi át
a téli tájat, s ringatja magában
a dalolatlan alvó muzsikát.

Téged szeretlek a nap melegében,
mert tudja forróságod titkait,
s a gyöngyvirág illattá vált szívében,
ha május éjén álmodni tanít.

A pőre fák fekete tintarajzán,
a folyó fénykáprázta tükörén,
tavaszi jázminágon, meggyek ajkán
mosolyod suhanását űzöm én.


Ujjadnak nesztelen, lágy rendezését
őrizgeti a rét selyemhaja,
nyomodban száll a felhő és a szépség,
alélt levélkék röppenő raja.

Iránytű lesz a szárba szökkenő mag,
Téged takar az őszi rozsdaszín;
bogár röptének ívein kutatlak
s habmosta szikla zord vonásain.

S míg nyári délutánok sárga mézén
bódulva szívom édességedet,
ellágyulok egy lepke szárnyszegélyén,
mert azt a kis mintát is ismered.

Te vagy a létem szendergő tavára
fodrot szakítva hulló kődarab,
s Te vagy a váró part, hullám határa,
amerre vágy-köröm mind tágasabb.

Mindenben ott élsz, és sehol se lellek,
de bár szememre fényt vagy éjet adj,
részben s egészben örökké kereslek,
ki szívem fájó üressége vagy.





 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
A kicsi láng
  2018-07-16 17:04:26, hétfő
 
 




Fésűs Éva:

A kicsi láng


Táncolt a kályha kormos, mély ölében,
aztán a rácsra mászott,
a hideg vasat izzóra harapta,
úgy ágaskodott, lobogott és lázadt, -
és mégsem szökhetett ki börtönéből!

Csak ég tovább a kályha bús ölében.
Öreg fatuskók pattognak zokogva,
amint tüzétől csókot kap a kérgük.
Táncol a roskadó hasábokon,
bokázik a szenek fekete hátán,
szoknyája színét egyszer kékre váltja,
majd hajlik egyet s újra mélyvörös,
úgy emelgeti, teregeti,
lobogtatja, libegteti, rázza,
pörög, forog, parazsat lép a lába,
feszíti csöppnyi tűzvállát a rácsnak,
úgy bújna ki! - bár tudja, mindhiába!

De forró gyötrelmétől messze űzve,
- míg ő maréknyi hűlt hamura oszlik, -
vágyát a füst tündöklő égre írja.

Szegény szívedre mennyire hasonlít! ...




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
Kétféle embert ismerek...
  2018-07-03 17:21:55, kedd
 
 




"Kétféle embert ismerek: jó embert és tévedő embert, mert ő sem rossz, csak téved. Lehet, hogy nem helyes, de én nem tudok emberekre haragudni azért,
mert másképpen gondolkodnak. Sőt, fiatal koromtól kezdve érdekel azok véleménye, felfogása, akik másképpen vélekednek, mint én, mert úgy érdekes
és szép az élet, ha többféle szín jelenik meg benne.
A mezőn is sokféle virág pompázik, a Jóisten sem egyformára teremtette őket, mint ahogy az állatokat sem. Össze kell hangolódni a szeretetben.
Ez a titok. Addig nem lesz egyetlen ember sem jó, amíg nem néz szembe önmagával, és fel nem fedezi önmagában a rosszat, s nem próbálja kiszedni a tüskét.
Nem a tömeg, hanem az egyes ember teheti szebbé a világot."

Fésűs Éva





 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
Az évszakok
  2018-06-28 14:22:26, csütörtök
 
 




Fésűs Éva
Az évszakok


Gyorsan jött és ment a nyár;
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsöskosarat.

Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.

Hócsizmában jött a tél,
nagy pehelybatyut cipelt;
megcsúszott a tó jegén,
fehér lett a rét, a kert.

Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
Fésűs Éva - Téged csodállak
  2018-06-28 13:16:28, csütörtök
 
 




Fésűs Éva - Téged csodállak


Téged csodállak a csend ritmusában,
mely mint fehér-kék bölcső lengi át
a téli tájat, s ringatja magában
a dalolatlan alvó muzsikát.

Téged szeretlek a nap melegében,
mert tudja forróságod titkait,
s a gyöngyvirág illattá vált szívében,
ha május éjén álmodni tanít.

A pőre fák fekete tintarajzán,
a folyó fénykáprázta tükörén,
tavaszi jázminágon, meggyek ajkán
mosolyod suhanását űzöm én.

Ujjadnak nesztelen, lágy rendezését
őrizgeti a rét selyemhaja,
nyomodban száll a felhő és a szépség,
alélt levélkék röppenő raja.

Iránytű lesz a szárba szökkenő mag,
Téged takar az őszi rozsdaszín;
bogár röptének ívein kutatlak
s habmosta szikla zord vonásain.

S míg nyári délutánok sárga mézén
bódulva szívom édességedet,
ellágyulok egy lepke szárnyszegélyén,
mert azt a kis mintát is ismered.

Te vagy a létem szendergő tavára
fodrot szakítva hulló kődarab,
s Te vagy a váró part, hullám határa,
amerre vágy-köröm mind tágasabb.

Mindenben ott élsz, és sehol se lellek,
de bár szememre fényt vagy éjet adj,
részben s egészben örökké kereslek,
ki szívem fájó üressége vagy.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
Fésűs Éva - Láttad-e?
  2018-06-21 13:36:24, csütörtök
 
 




Fésűs Éva - Láttad-e?


Láttad-e az erdőt, láttad-e a völgyet,
mikor megbűvölte május mosolygása?

Mikor a madarak zengve összegyűlnek
új fészek-rakásra,
s tavaszt ünnepelnek lelkendező fecskék,
én is velük együtt dalolni szeretnék.

Láttad-e a mezőt nyárban tündökölve,
hogy a két szemedet is be kellett hunynod?

Amikor a réten minden kis pipacsot
a nap lángra gyújtott,
s kakukk kiabálja: hány esztendőm lesz még,
kibuggyanó kedvvel kacagni szeretnék!

S láttad-e az embert sötét arccal járni,
amint gyöngyvirágot tördel le a lépte?

Ijedten, fürkészve nézek a szemébe,
nézek a szívébe,
mint hogyha elveszett kincseket keresnék,
s mindig csak zokogni, zokogni szeretnék.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
Fésűs Éva: A lényeg
  2018-06-19 15:04:52, kedd
 
 




Fésűs Éva: A lényeg



A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomás az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
Fésűs Éva - Szeretném elmondani még
  2018-06-19 15:02:30, kedd
 
 




Fésűs Éva - Szeretném elmondani még



Minden dalom, versem csak törmelék,
pillanat-életem szilánkja,
mit a halál tesz majd lapátra.
Mégis szeretném elmondani még
a boldogság káprázatát,
amely vasmarkú fájdalmak között is
annyiszor rám talált.
A tüskéket hitemnek rózsafáján,
s konok kapaszkodásomat
a Gondviselés szalmaszálain,
mikor cserbenhagytak az álmaim.
Az események könyörtelenségét s azt a csodát,
ahogyan mégis mind hasznomra vált.
Beomlott reménységek romjain
tücsökmuzsikás szavak vigaszában
az örökérvényű mesék
mindent megoldó képletét,
s ahogy felrázták alvó szívemet
a szeretet áramütései,
amikor emberszemek sugarával
emberentúlról üzent Valaki.

A harcokat hitvány magammal,
amikor elfordult az angyal;
kétségeket és bizonyságokat,
egész esendő voltomat,
s közben a kegyelem
keresztvízből megmaradt harmatcseppjeit
lehajtott fejemen.

Lassan elengedő gyökereimben
érzem a remegést
s egy mámorító titkot,
hogy élni nagyon szép volt.




 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
Fésűs Éva - Őszi alkonyat
  2018-06-11 12:20:25, hétfő
 
 




Fésűs Éva - Őszi alkonyat


A kertemben kilobbant rózsatűzre
hamvát hinti az őszi alkonyat,
a szél meg mintha rossz játékot űzne,
egy aranypénzű bokrot fosztogat.

Megadta magát, reszket a barackfa,
és vele együtt én is reszketek:
lesz-e időm s erőm még új tavaszra
az ismétlődést szebben érni meg?

Továbbadni az örömöt egymásnak,
vigasztalni és megbocsájtani, -
vagy téli estén támadt rövidzárlat,
mely egész világomat oltja ki?

Sok ráérős, nyári megalkuvásom
csak árnyékot termett, - s most hull a lomb!
Vádol, amire nem volt bátorságom,
és megszégyenít mind, amire volt.

Még kiáltanék haladékot esdve,
de bezárult az ég, választ nem ad.
Csenddé oldódik a virágok lelke,
s elfogadom az őszt. A sorsomat.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
Fésűs Éva - Tulipán
  2018-06-11 12:18:06, hétfő
 
 




Fésűs Éva - Tulipán


A tulipánon átsütött a nap,
ráhullt a hajnal drága fényesője
s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,
hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.


A méhecskedongásos kert ölén
pirosan izzott melegmézű kelyhe,
ágaskodott a boldog tulipán,
hogy még jobban az ég felé emelje.


Úgy éreztem, felém is integet,
amint a rezgő szellő simogatta,
elég magasra tartom-e szívem,
hogy átsüssön az élet fénye rajta?
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - FÉSŰS ÉVA  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1269 db bejegyzés
e év: 8960 db bejegyzés
Összes: 12658 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 10837
  • e Hónap: 34201
  • e Év: 240362
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.