Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Akác
  2018-08-27 20:09:47, hétfő
 
  Fekete István

Akác

Lombján fehéren ring a virág,
alatta csendes, puha a világ,
felette méhek donganak,
a kasba mézet róla szednek,
virágján néha megpihennek,
s ha jó vagy: mesét mondanak.

Ágán sok csúnya, hosszú tövis,
eldugva fészek - néha öt is,
s a fészekben dalos madár ...
Hozzá ne nyúlj, mert kerted járja,
fiait férgekkel táplálja,
s nélküle üres a határ.

Akácból készül kocsi, szerszám,
ajtóküszöb és télre kis szán.
Mindenre jó a világon.
Kályhátokból ő zümmög éjjel,
a nyár melegét hinti széjjel,
ha szemedre száll az álom.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Köd
  2018-03-11 01:48:17, vasárnap
 
  Fekete István

Köd

A nap még csak bujkáló tallér
gőzölgő, puha felhők fölött.
A nyárfák dermedten állnak,
Az úton emberek járnak,
messze, valahol a köd mögött.

Reggeli rekedt károgással
a mezőkre szállnak a varjak.
A télvégi szennyben ha vájnak,
Árnyán az ébredő tájnak,
pihenni már senkit sem hagynak.

A bokrok között ezer veréb
saját nagyságát csiripeli.
De ha a karvaly odavág,
cseppen a vér, rezzen az ág,
s az egyet a sok hős - csak figyeli.

Vadlibák szállnak a köd fölött,
de ők már a holnapnak szólnak.
Ki elmaradt hát - elmaradt,
Róka torkán vagy föld alatt,
most kár lenne beszélni róla.

De akik már voltak, vannak is,
a föld és bús emlékek alatt,
a jövőben visszatérnek,
mélyéről időnek, térnek,
és a végtelenről vallanak.

A nap még csak bujkáló tallér,
de van és lesz a felhők fölött,
a nyárfák rügyekben állnak,
a ködben új napok várnak,
és új emberek a köd mögött.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Egy
  2018-02-07 14:20:46, szerda
 
  Fekete István

..."EGY"

Egy küszöb, kopott, ritkán járják,
Egy tölgyfa-ajtó, erős, barna...
Egy kilincs, hajlott, halkannyíló,
Egy lábtörlővas, régibb fajta.

Egy szoba: csupa kedves árnyék,
Egy ágy - fekvéskor megnyikkanó -
Egy lámpa: derűs sárgafényű
S egy öreg asztal, persze: dió...

Egy képen ködös őszi-tájék,
Egy ablak mely nem néz, csak lát...
Egy szék, ívelt sima karfájú,
Egy kályha s hozzá parázslapát.

Egy kutya: komoly házőrző
- Bár nincs mit őriznie soha -
Egy macska is, hogy doromboljon
S ne unatkozzon a nagy kutya.

És egy árva szomszéd is lehet!
Csak annyit tudjon, hogy ott vagyok
És megtaláljon álmomban békén,
Megtaláljon ha meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Betlehem
  2018-01-26 21:59:17, péntek
 
  Fekete István

Betlehem

A konyhában ültünk a földön és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol be lehetett tekinteni (egy krajcárért!), és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát, kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a szívünk ablaka abban az időben.
Egyszóval: Betlehem volt.

A Szent Család kicsit oldalt állt előtérben a jászollal s a jászolban Jézuskával, aki mosolygott, és kövér kis kezét ökölbe szorította, ámbár, mi akkor még nem gondoltunk arra, hagy ha ez a kéz egyszer kinyílik, mekkora ragyogás árad belőle a világra.

Ennél sokkal nagyobb gondjaink voltak.
Elsősorban az, hogy Jézuska mezítelen maradjon-e, vagy takarjuk be.

- Megfázik! - mondta Bence Gábris, aki érzékeny lelkű fiú volt.
- Buta vagy -szólt Andók Pista -, aki Isten, az nem fázik.

- A biblia azt mondja - szólalt meg végül Peszelka Péter, aki papnak készült -, hogy "édesanyja pólyába takarta és jászolba fektette..."

Ez döntött.

A pólya természetesen nem lehetett akármilyen anyagból, ezért selyemből lett, a selyem pedig anyám télikabátja béléséből lett.
Másodsorban ott volt még a szamár kérdés.
Két szamarunk is volt ugyanis.

Peszelka Péterre néztünk, aki csizmája orrát vakargatta piszkos kis körmével és lesütvén a szemét erősen gondolkodott, de aztán kivilágosodott értelmes, fanyar arca:
- Az nincs a bibliában, hogy hány szamár volt. Több pásztor volt, hát szamár egy se volt...

Subák, láncosbotok, bajuszok és szakállak, kucsmák és tornyos angyalsüveg már készen voltak, így semmi akadálya nem volt annak a lelkes izgalomnak, amely másnap a falu végén abban a felkiáltásban érte el tetőfokát, hogy:

- Szabad-e betlehemet köszönteni?

És hulltak a krajcárok...Péter perselyébe, amely mind súlyosabban zörgött - mi tagadás - ébren tartva, sőt fokozva elhivatottságunk érzését. Berta Jancsi ugyan apja szőrtarisznyáját is a nyakába akasztotta, hogyha valahol - netán - ennivalót is adnának, de inkább Pétert toltuk előre, zörgő perselyével figyelmeztetve a háziakat, hogy készpénzadományokra rendezkedtünk be.

Na, a büntetés aztán nem is maradt el. A betlehemi csillag ragyogása mellett nem vettük észre a pénz ördögének sátánpofáját, és szenteste - Berta Jancsi pokoli indítványára - elindultunk a szomszéd faluba, most már kizárólag azzal a céllal, hogy a persely tartalmát a végsőkig fokozzuk.

Csendes, borús, mégis kemény alkonyat volt. A hó nem olvadt, a jegenyék felett és a völgyek hajlásaiban fenyegetően kék volt a köd.Azután Király bácsival találkoztunk, a kanász-számadóval.

- Hová mentek, gyerekek?

- Csak ide a szomszédba...

Az öreg felnézett az égre...

- Hát én nem mondok semmit, de iparkodjatok, mert ujjan idő gyün, hogy megemlegetitek...

- Sietünk, Károly bácsi.

Igazán siettünk volna, de úgy megbámulták takaros betlehemünket, úgy tartóztattak bennünket, etettek, itattak (ne mondják a szomszéd faluban, hogy nem látják szívesen a gyerekeiket) és főleg úgy tömték a perselyt, hogy se láttunk, se hallottunk.

Pedig közben feltámadt a szél, lenyomta a felhőket és szitálni kezdte a havat a fekete éjszakába. Ezt azonban a házak között alig lehetett érezni, de amikor kiértünk a szabad mezőkre, belénk mart, és engem, aki a betlehemet vittem, majd belelökött a patakba.

- Egyenest! - vezényelt Jancsi, aki nagy lókötő volt, de a szíve helyén - ha a nyárfás utat elértük, nincs semmi baj.

- Nem kellene visszafordulni?
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Ősz
  2017-10-26 20:08:28, csütörtök
 
  Fekete István

Ősz

Ma este először szólalt meg lassan
a pókhálós elmúlás igrice.
Halkan a tücsök danája sír-rí:
Kri... kri...

Bánatos reggelek, nótás, bús esték,
idei must a malomkő-padon.
Pásztortűz mellett furulya sír-rí:
Kri... kri...

Felkel a hold is, és a szőlőlevél
ezüstben fürdik. Öreg diófa
suhogva mesél, zizegve sír-rí:
Kri... kri...

Lehull egy levél, sötétbe vész el.
Kíséri szemünk, szívünkbe fészkel
az elmúlás, a citerás meg sír-rí:
Kri... kri...
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
A föld
  2017-09-23 17:26:52, szombat
 
  Fekete István

A föld

Aranykalászoknak áldott, puha ágya,
Eke nyomán omló barna földhasáb,
Zengő csalitoknak puha televénye,
Szemem simogatva tekint le terád.

Meleg, puha álom tebenned az élet,
Zúghatnak feletted fagyos viharok,
Magadhoz öleled tavasszal a rétet,

S virágba szökkented az elhullt magot.
De jó rajtad s benned az élet, az álom,
Belőled fakadni, hozzád visszatérni,
S alkonyok alkonyán lehullani lassan,
Ezer reménységgel egy kis helyet kérni.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Tévedések
  2017-09-23 17:21:38, szombat
 
  Fekete István

Tévedések

Bolond ember verseket ír,
Aki okos, az szerez...
Megtartja azt, amit szerzett,
S nem hajszol emlékeket.

Bolond ember összeroskad,
Ha benéz hozzá a múlt...
Okos ember újat szerez,
S eldobja, mi vízbe hullt.

Bolond ember el nem feled
Egyetlen szót, ami volt...
Okos ember nem is legyint;
Ami egyszer holt, az holt.

Bolond ember újra bolyong
Rég elhagyott utakon...
Okos ember nem keresi,
Hol tűnt el a régi nyom.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Múlik a nyár
  2017-09-23 17:09:33, szombat
 
  Fekete István

Múlik a nyár

Bíbor bükklevél kalapja mellett,
Szárazág-bottal köhécselve jár,
Lába nyomán vadvizek fakadnak,
S zörren a szélben a tengeriszár.

Szeme sarkában ezüst pókháló,
A fény arcán öregesen nevet,
Ha kong a hordó és csordul a must
Nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret.

Alkonyba tűnik, ködbe enyészik,
Aszott kezére dérharmat tapad,
Ruhája régi pompáról beszél,
Színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt.

Öreg tarisznya húzza a vállát,
Melyet vinni már alig-alig győz.
Sírón susog a nádszál utána:
Nyárvégi úton ott ballag az Ősz.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Ősz
  2017-09-23 17:08:18, szombat
 
  Fekete István

Ősz

Estnek árnyán, alkony szárnyán
A szürkület végiglebben,
Régi tőkék mámort rejtőn
Kapaszkodnak kopasz lejtőn,
S rőt levelük meg-megrebben.

Int egy árnyék, elmúlt szárnyék,
Dús fürtöknek takarója,
Késő darázs zsongva-bongva,
Szeptemberi titkot mondva,
Pihenni száll a karóra.

Vén diófa zizeg-susog,
Egy-egy dió halkan koppan,
Holt levél száll a mély útba,
Tejút néz a bedőlt kútba,
S gyalogúton lépés dobban.

Lépés dobban, korsó koccan,
Öregember ballag ottan.
Elmúlt a nap, s csak a sötét
Látja és a csillagos ég,
Amint köszön meghatottan

Foszlott szélű kalapjával.
Megemelve lassan, mélyen
Annak, Aki mindig ott van
Sötétben és világosban
Tárt karral a gyepűszélen.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
Augusztus
  2017-08-01 03:04:41, kedd
 
  Fekete István

Augusztus

Poros út, poros virág, fáradt rét,
most már vágyunk a suttogó őszre,
kopogó esőre az ablakon,
néma ködre a domboldalakon
s a makkhullató arany erdőkre.

Múlik a nyár: poshadt malomalja,
kemény gyalogút és szikkadt árok.
Dér vágyik már reggel a mezőre,
kikerics a fakult legelőkre,
hol a jegenyéken varjú károg.

Aztán úgyis tél jön, s ködkezével
az erdőkben az éj zúzmarát sző.
A patak némán fut elmenőben,
lassul a szív, s a dermedt időben
elénk áll majd - a temető.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete István versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 312
  • e Hét: 3516
  • e Hónap: 20547
  • e Év: 886695
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.